2.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/1

—

a többéves pénzügyi keretről jelenleg folyó tárgyalások fényében határozottan amellett áll ki, hogy a kohéziós politika terén a pénzeszközök hatékony felhasználására és egy komoly összegű költségvetésre egyaránt szükség van; kéri ezért a tagállamokat, hogy gondolják át a költségvetési megszorításokat, és a finanszírozást legalább a mai szinten tartsák fenn;

—

határozottan támogatja a REGI bizottság tárgyalócsoportját a háromoldalú párbeszéd folyamatában, és mindenekelőtt emlékeztet néhány, az Európai Parlamenttel közös álláspontra olyan kérdések terén, mint például az „átmeneti régiók”, a prioritások kiegyensúlyozott meghatározása az Európa 2020 stratégia, illetve a Szerződés célkitűzéseinek köréből, a helyi és regionális önkormányzatok valódi bevonása, valamint a makrogazdasági feltételesség és a teljesítménytartalék elutasítása, remélve, hogy ezek benne maradhatnak a végső csomagban;

—

támogatja a többszintű kormányzás elvének teljes körű alkalmazását és a helyi és regionális önkormányzatok erőteljesebb bevonását a jövőbeli partnerségi megállapodások és operatív programok kialakításába; támogatja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy dolgozzanak ki egy európai partnerségi magatartási kódexet; ezért nagyon sajnálja, hogy a Tanács elutasít egy ilyen eszközt, és kéri a vonakodó tagállamokat, hogy gondolják át álláspontjukat, mivel ez negatív jelzést ad a legitim partnerekkel való együttműködési hajlandóságukat illetően;

—

támogatja a fokozottabb demokratikus elszámoltathatóságot, és úgy véli, hogy a Tanácsnak több pénzügyi kérdést – például az alapok nemzeti és regionális szinteken történő elosztásának módszerét, a határértéket, a biztonsági hálót stb. – inkább a kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási csomag, mint a többéves pénzügyi keret tárgyalásainak keretében kellene megvitatnia, hogy az Európai Parlamentet is megfelelően be lehessen vonni ezekbe a megbeszélésekbe, az RB véleményét pedig ki lehessen kérni;

—

még egyszer sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a strukturális alapokból egy adott régiónak juttatandó összeg meghatározásánál egyedül a GDP/GNI (és csekélyebb mértékben a munkanélküliek száma) a mérvadó; hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szükségletek és problémák jobb felmérése érdekében emellett más mutatókat is igénybe kell venni.

Előadó

Marek WOŹNIAK (PL/EPP), Wielkopolska régió elnöke

1.

politikai állásfoglalást fogad el a 2013 utáni kohéziós politikáról szóló jogszabálycsomag tárgyában folyó jelenlegi intézményközi tárgyalásokról, figyelembe véve 2012 februárja és júliusa között elfogadott első álláspontjait, és reagálva az Európai Parlament és a Tanács nemrégiben zajlott vitáira és az általuk képviselt álláspontokra;

2.

a többéves pénzügyi keretről jelenleg folyó tárgyalások fényében határozottan amellett áll ki, hogy a kohéziós politika olyan beruházási politika, amelynél – különösen válságok időszakában – a pénzeszközök hatékony felhasználására és egy nem megnyirbálható, komoly összegű költségvetésre egyaránt szükség van, amennyiben ösztönözni kívánjuk a növekedést és a munkahelyteremtést, növelni akarjuk a versenyképességet, és küzdeni szeretnénk az uniós régiókon belül, illetve közöttük tapasztalható területi különbségek ellen. A gazdasági válság leküzdésében és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében játszott alapvető szerepére tekintettel nem szabad 19 milliárd euróval megkurtítani a kohéziós politika forrásait (az Európai Bizottság javaslatához képest), míg más uniós politikák költségvetése megmarad, vagy akár növekszik, amint a Tanács 2012. november 22-i következtetéseinek tervezetében szerepel;

3.

rendkívüli elégedettségét fejezi ki az Európai Parlament REGI bizottsága által 2012. július 11–12-én elfogadott mandátumokkal kapcsolatban, amelyek nagymértékben tükrözik a helyi és regionális önkormányzatoknak a Régiók Bizottsága véleményeiben kifejtett és elfogadott igényeit; sajnálja azonban, hogy az EMPL bizottság által 2012. július 5-én elfogadott jelentéstervezet nem tért ki az ESZA-ra vonatkozó rendelettervezetet illető fontos kérdésekre;

4.

nagyra értékeli az Európai Bizottság jogalkotási csomagjának tervezetében javasolt, az egyszerűsítés felé mutató pozitív fejleményeket, és üdvözli az általános uniós költségvetésre vonatkozó, nemrég elfogadott pénzügyi szabályok rendelkezéseit, például az átalányösszegek alkalmazására, az egyösszegű kifizetésekre, a rövidebb fizetési határidőkre vonatkozókat; hangsúlyozza, hogy tagállami szinten még ambiciózusabb menetrendre van szükség az uniós források pályázati eljárásai, az uniós és nemzeti közbeszerzési szabályok, valamint a jelentéstételi és ellenőrzési mechanizmusok egyszerűsítése érdekében;

5.

határozottan támogatja a REGI bizottság tárgyalócsoportját a háromoldalú párbeszéd folyamatában, és mindenekelőtt emlékeztet néhány, az Európai Parlamenttel közös álláspontra az alábbi kérdések terén, remélve, hogy ezek benne maradhatnak a végső csomagban:

6.

hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret elfogadását követően minél előbb el kell fogadni a jogalkotási csomagot; emlékeztet az EU-t érintő súlyos gazdasági és szociális válságra, ami különösen sürgőssé teszi a partnerségi szerződések és operatív programok végrehajtásának mielőbbi, 2014-es megkezdését, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy a beruházásokhoz és strukturális reformokhoz oly fontos európai források kifejthessék hatásukat a tagállamokban, régiókban és városokban;

7.

emlékeztet arra, hogy az EGTC-ről szóló rendelettervezetről folyó vitát el kell választani a kohéziós politika átfogó jogalkotási csomagjától, és kiemeli annak fontosságát, hogy ezt a konkrét és az EU költségvetése szempontjából különösebb hatással nem járó rendeletet mielőbb elfogadják, nem várva arra, hogy a csomag egésze elfogadást nyerjen Ez lehetővé tenné a rendelet minél előbbi hatálybalépését, és új EGTC-projektek kidolgozásának fellendülését egy biztonságos jogi keretben;

8.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy a strukturális alapok jobb programozása és elköltése révén javítani szükséges a kohéziós politika eredményességén, különösen a jelenlegi gazdasági válság és pénzügyi korlátok kereteit tekintve;

9.

elfogadhatatlannak tartja azt, hogy a többéves pénzügyi kerethez kevesebb forrást rendeljenek az Európai Bizottság által javasoltnál, mivel ez az Európai Unió gazdaságának és versenyképességének, összességében pedig az egységes piacnak a meggyengüléséhez vezetne, amikor inkább annak megerősítésére van szükség. Éppen ezért megismétli azt, amit a többéves pénzügyi keretről jelenleg folyó tárgyalásokról szóló állásfoglalásában (1) kifejtett, vagyis hogy olyan hiteles többéves uniós költségvetésre van szükség az összes uniós tagállam és régió javát szolgáló beruházási eszközként, amely a GNI százalékában mért kötelezettségvállalási előirányzatokat tekintve legalább ugyanolyan szintű, mint amiről a jelenlegi, 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozóan állapodtak meg;

10.

elfogadhatatlannak tartja azonban a ciprusi elnökségnek azt a 2012. október 29-i javaslatát, hogy 2013 után csökkentsék a kohéziós politikára szánt költségvetést; kéri ezért a tagállamokat, hogy gondolják át a költségvetési megszorításokat, és a finanszírozást legalább a mai szinten tartsák fenn;

11.

megerősíti, hogy szükség van egy erős és ambiciózus kohéziós politika uniós szintű fenntartására annak érdekében, hogy teljesítsük a Szerződésben szereplő gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célokat, illetve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítására irányuló közös kötelezettségvállalást; egy 10 milliárd eurónál is nagyobb csökkentés – amit a Tanács elnöksége javasol – fokozná a kevésbé fejlett és a fejlettebb régiók közötti különbségeket és a polgárok jövedelme közötti egyenlőtlenséget;

12.

határozottan kijelenti, hogy a kohéziós politika finanszírozásának megnyirbálása negatívan érintené az egységes piac fejlődését, valamint a helyi és regionális önkormányzatok Európa jövőjébe történő beruházásokra irányuló kapacitását olyan alapvető területeken, mint például a kutatás, az innováció, az oktatás, a kkv-k támogatása, illetve a zöld gazdaság és infrastruktúra, amelyek igen fontosak a jövő munkahelyeinek megteremtésében; úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági és szociális válság időszakában a költségvetési megszorítások veszélyeztetnék a hosszú távú beruházásokat, illetve Európa jövőbeli fenntartható növekedését és a világban betöltött szerepét;

13.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel összhangban most először kerül majd sor a kohéziós politikát meghatározó jogi szövegek együttdöntési jogalkotási eljárás keretében történő elfogadására, s ezzel a tagállamok és Európai Parlament azonos jogosítványokat nyernek;

14.

úgy véli ezért, hogy a Tanácsnak több pénzügyi kérdést – például az alapok nemzeti és regionális szinteken történő elosztásának módszerét, a határértéket, a biztonsági hálót stb. – inkább a kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási csomag, mint a többéves pénzügyi keret tárgyalásainak keretében kellene megvitatnia; ahogyan már „A 2013 utáni időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret” című véleményében (2) is említette, helyteleníti, hogy a fenti kérdések a Tanács tárgyalási keretében szerepelnek, és úgy véli, hogy együttdöntési témakörökként ezeket az Általános Ügyek Tanácsában kellene megvitatni. A valódi demokratikus elszámoltathatóság biztosítása érdekében a Tanács mellett az Európai Parlamentet is megfelelően be kellene vonni ezekbe a megbeszélésekbe, az RB véleményét pedig ki kellene kérni; emlékeztet arra, hogy az RB fenntartja magának a jogot, hogy ha az Európai Bizottság nem terjeszt elő egy olyan jogalkotási javaslatot, amely esetében az RB-nek véleményezési lehetősége van, akkor az Európai Unió Bíróságához forduljon;

15.

még egyszer sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a strukturális alapokból egy adott régiónak juttatandó összeg meghatározásánál egyedül a GDP/GNI (és csekélyebb mértékben a munkanélküliek száma) a mérvadó; ezért üdvözli a munkanélküliek számának fokozott figyelembevételét a kevésbé fejlett és átmeneti régiókban, amint az Európai Tanács következtetéseinek tervezetében (2012. november 22-i változat) szerepel, hogy ellensúlyozzák a GDP jelentőségét a forráselosztási módszerben, és nagyobb figyelmet fordítsanak a kohézió társadalmi dimenziójára; javasolja ugyanakkor, hogy a strukturális alapok forrásainak a tagállamok szintjén történő elosztásakor további demográfiai mutatókat is vegyenek tekintetbe, mint pl. az eltartottak népességen belüli arányát;

16.

ahogy már korábban is leszögezte (3), hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szükségletek és problémák (például a közszolgáltatások hozzáférhetősége, egészség, egy főre eső jövedelem, mobilitás és tiszta környezet) jobb felmérése érdekében emellett más mutatókat is igénybe kell venni; A területi kohézió kihívásainak jobb felmérése érdekében ezeknek a mutatóknak a szubregionális szintű eloszlását (GINI mutató) be lehetne építeni az alapok elosztásának módszerébe;

17.

úgy véli, hogy a regionális fejlődés trendjeinek figyelembevétele érdekében az egy lakosra eső GDP referencia-időszak alatti alakulását (a legutóbbi három éves időszakra vonatkozó, rendelkezésre álló uniós számadatok alapján) integrálni kellene az alapok elosztásának jövőbeli módszerébe. Ez egy rugalmasabb megközelítésen keresztül lehetővé tenné, hogy a gazdasági visszaeséssel küzdő régiók is részesüljenek a támogatásban;

18.

kéri, hogy a „súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányokat” vegyék fel a források tagállamok általi elosztásánál használt kritériumok közé; emlékeztet mindenekelőtt arra, hogy a demográfiai kritériumok – például a lakosság szétszórtsága, egyes területek vagy régiók elnéptelenedése vagy a demográfiai öregedés – jelentős hatással vannak a gazdasági fejlődésre és a közszolgáltatások árára; méltatja az Európai Parlament támogatását ebben a kérdésben, és arra kéri a Tanácsot, hogy alkalmazkodjon a Parlament álláspontjához;

19.

a választott módszertől függetlenül megerősíti az alábbi elveket:

20.

úgy látja, hogy az addicionalitás elve alapvető a kohéziós politika hatékonysága szempontjából, amely nélkül az európai regionális politika keretében tett erőfeszítések haszontalanná válhatnak;

21.

különösen aggasztja, hogy a Tanács elnöksége a régiókra vonatkozó javaslatai esetében megtartaná a 2007 és 2009 közötti hároméves referencia-időszakot. A jelenlegihez hasonló válság idején a régiók relatív gazdagságának ebben az időszakban mért értékei torzítják a valóságot, mivel olyan időszakon alapulnak, amikor a gazdaság még növekedett, ezért hátrányosan érinti azokat a régiókat, ahol a válság erősebben érezteti a hatását. Ezért az RB üdvözli a 2016-ra előírt felülvizsgálatot, ugyanakkor a biztonsági hálón felüli egyedi támogatást javasol azon régiók ellentételezésére, amelyek – relatív gazdagságuknak a válság okozta csökkenése miatt – kedvezőtlenebb kiindulási helyzetben vannak, mint a velük egy kategóriába tartozó többi régió;

22.

támogatja a többéves pénzügyi keret tárgyalási keretében 2012. szeptember 18-án javasolt határértéket (2,5 %), amely figyelembe veszi az EU-12 tagállamok felzárkózását, valamint az egyes tagállamok felvevőképességét illetően a jelenlegi programozási időszak alatt tapasztalt nehézségeket; elutasítja ezért az Európai Tanács november 22-i következtetés-tervezetében javasolt csökkentést (2,35 %); ugyanakkor azt tűzi ki célul, hogy azoknak a tagállamoknak az esetében, amelyek 2013 előtt csatlakoztak az Unióhoz, és amelyekben a reál-GDP átlagos növekedése a 2008–2010-es időszakban – 1 %-nál alacsonyabb volt, biztosítsanak egy olyan határértéket, amely a jelenlegi, 2007–2013-as időszakhoz hasonló kötelezettségvállalási szint teljesítését teszi lehetővé;

23.

támogatja az Európai Bizottságnak a konvergencia-célkitűzés alapján már nem jogosult régiók jelenlegi keretének legalább kétharmadát kitevő „biztonsági hálóra” vonatkozó javaslatát; sajnálja ezért, hogy az Európai Tanács elnökségének legutóbbi javaslatai a „biztonsági hálót” ez alá a szint alá akarják csökkenteni;

24.

üdvözli a „városi pótléknak” – amely minden 250 000 főnél népesebb városban élő személy után 4 eurót jelentett volna – a Tanácsi elnökség többéves pénzügyi keret tárgyalási keretére vonatkozó dokumentumaiból való nemrégiben történt törlését. Ez a pótlék pénzügyi előnyt adott volna az urbanizáltabb régióknak, miközben a vidéki és városi területek közötti fejlettségi szakadék még mindig igen nagy;

25.

határozottan támogatja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy az európai területi együttműködés számára juttatott keretet a jelenlegi programozási időszakban érvényes 8,7 milliárd euró helyett 11,8 milliárd euróra növeljék; emlékeztet arra a többletértékre, amelyet az európai területi együttműködés az európai integráció és a területi kohézió szempontjából a határok negatív hatásainak minimálisra csökkentése, a politika hatékonyságának javítása, az életminőség javítása, a kapacitásépítés erősítése, valamint a bizalom és a kölcsönös megértés elősegítése révén jelent; éppen ezért sajnálja az Európai Tanács november 22-i következtetéstervezetében javasolt 3 milliárd eurós csökkentést, valamint azt, hogy a javaslatokba visszakerült az a kritérium, hogy a tengeri határok esetében határokon átnyúló együttműködés csak egymástól legfeljebb 150 km-re lévő régiók között létezhet; üdvözli azonban azt a tényt, hogy a Tanács következtetés-tervezete összhangban van az RB felhívásával és az EP álláspontjával az európai területi együttműködési programok társfinanszírozási arányának 85 %-ra való emelését illetően;

26.

megerősíti, hogy határozottan ellenzi a makrogazdasági feltételességet, és különösen a közös stratégiai kerethez tartozó alapoknak a stabilitási és növekedési paktum szankcióihoz kapcsolódó bármiféle felfüggesztését vagy megszüntetését, mivel ez adott esetben súlyosan büntetné a regionális és helyi önkormányzatokat, amelyek nem felelősek azért, hogy tagállamuk nem teljesítette ezeket a követelményeket;

27.

üdvözli az Európai Parlament támogatását ez ügyben, és reméli, hogy a tárgyalócsapatnak a háromoldalú párbeszéd keretében sikerül majd meggyőznie a tagállamokat arról, hogy vonják vissza a közös rendelkezéseket megállapító rendeletben a makrogazdasági feltételességhez kapcsolódó összes rendelkezést;

28.

megerősíti támogatását az iránt, hogy a közös stratégiai kerethez tartozó alapokat részlegesen kapcsolják össze az EU gazdasági kormányzásával, oly módon, hogy megnyitják a lehetőséget a partnerségi szerződéseknek és az operatív programoknak az európai szemeszteren belüli országspecifikus ajánlások alapján történő módosítására, határozottan elutasítja azonban a kifizetések részleges vagy teljes felfüggesztésének gondolatát;

29.

megismétli, hogy elutasítja a legeredményesebb régiók számára kínált „teljesítménytartalékot”, mivel ez a mechanizmus arra ösztönözheti a politikusokat, hogy nagyon szerény és könnyen elérhető célokat tűzzenek ki annak érdekében, hogy további forrásokhoz jussanak, kevéssé ambiciózus projektek kidolgozására bátoríthat, és eltéríthet az innovációktól; támogatja ezért az Európai Parlament álláspontját, és reméli, hogy a Tanács módosítja véleményét ebben a kérdésben; emlékeztet az automatikusan felszabadított előirányzatokból álló, kísérleti kezdeményezések finanszírozására használandó „rugalmassági tartalékra” vonatkozó javaslatára, amely kompromisszumot jelenthetne a két társjogalkotó között;

30.

teljességgel egyetért azzal, hogy az új kerettel kapcsolatban eredményorientált gazdálkodást várnak el, és ezért azzal is, hogy fontos az eredmények mérése. Ugyanakkor úgy véli, hogy rugalmas szabályozásra van szükség, amelyben az eredmények az adott régió egyedi gazdasági helyzetének kontextusában szemlélhetők; továbbá megerősíti, hogy ellenzi az eredményességmérési kerethez kapcsolódó valamennyi pénzügyi szankciót;

31.

támogatja a következő programozási időszak során a többszintű kormányzás elvének teljes körű alkalmazását, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknak a kohéziós politika előkészítésébe, tárgyalásába és végrehajtásába történő fokozottabb bevonását;

32.

üdvözli az Európai Parlamentnek azt a javaslatát, hogy a partnerségi szerződések és az operatív programok kidolgozása során a helyi és regionális önkormányzatokat a szubszidiaritási elvet megfelelően betartva a nemzeti kormányokkal azonos módon kellene kezelni;

33.

azt várja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékben bekapcsolódnak majd a partnerségi szerződések kidolgozásába, hogy ezáltal figyelembe lehessen venni a helyszíni igényeket, és a regionális fejlesztési stratégiákat illetően integrált megközelítés érvényesüljön; arra kéri a tagállamokat, hogy kezdjenek el dolgozni a kohéziós politika stratégiai tervezésén, hogy készen álljanak a közös stratégiai kerethez tartozó alapok 2014. január 1-jétől történő programozására; e tekintetben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse szoros figyelemmel ezeknek a szerződéseknek a kidolgozását, elkerülve, hogy a programozás felülről lefelé irányulóan és szektorális jelleggel történjen;

34.

támogatja ezért az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy most első alkalommal dolgozzanak ki egy európai partnerségi magatartási kódexet; nagyon sajnálja, hogy a Tanács elutasít egy ilyen eszközt, amely a partnerségek valamennyi tagállamban történő javítását szolgálja, és kéri a vonakodó tagállamokat, hogy gondolják át az említett magatartási kódexről kialakított álláspontjukat, mivel ez negatív jelzést ad a legitim partnerekkel való együttműködési hajlandóságukat illetően;

35.

megerősíti egyértelmű támogatását az „átmeneti régiók” új kategóriája iránt, és támogatja az Európai Parlamentet a jelenlegi intézményközi tárgyalásokban; arra kéri a Tanács elnökségét, hogy a tárgyalások végéig tartsa fenn a kérdéssel kapcsolatos álláspontját, mivel ez az új kategória – azáltal, hogy valamennyi régió számára kiegyenlítettebb támogatást kínál – részben alátámasztja a területi kohézió célkitűzését;

36.

üdvözli az Európai Parlamentnek azt a javaslatát, hogy hozzanak létre egy másik biztonsági hálót is a 2007–2013 közötti juttatás négyötödével azoknak az egyetlen régióhoz tartozó szigetállamoknak a számára, amelyek 2013-ban jogosultak a Kohéziós Alapra, illetve azon legkülső régiók számára, amelyek 2013 után már nem tartoznak majd a kevésbé fejlett régiók kategóriájába;

37.

emlékeztet a legkülső régiók és a gyéren lakott területek igényeire és problémáira, és kéri, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljának, valamint e régiók egységes piacba való jobb betagozódásának érdekében kellő és arányos költségvetési forrásokat irányozzanak elő számukra; ezért üdvözli a legkülső régiók esetében a támogatások intenzitásának növelését (lakosonként 20 euróról 30 euróra), amint az Európai Tanács 2012. november 22-i következtetéseinek tervezetében szerepel;

38.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés a gazdasági és társadalmi kohézió célkitűzéséhez hozzákapcsolta a területi kohézió célkitűzését is, és az EMPL bizottságnak az ESZA-rendelet tervezetéről készített jelentéséből hiányolja a hivatkozást erre a területi dimenzióra, valamint az ipari szerkezetváltáson átmenő, a szigeti, a gyéren lakott, a hegyvidéki, illetve a legkülső régiókra;

39.

üdvözli, hogy az Európa 2020 stratégia az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott kompromisszumainak megfelelő, rugalmasabb megközelítést alkalmaz a tematikus koncentráció kapcsán; emlékeztet a Szerződés fő politikai célkitűzéseire (gazdasági, társadalmi és területi kohézió), valamint arra, hogy több figyelmet kell fordítani a mindkét jogalkotó szerv által támogatott nemzeti és regionális különbségekre és kihívásokra;

40.

üdvözli a tematikus célkitűzéseknek és a beruházási prioritásoknak azt a kiterjesztését, amely az Európai Parlament ERFA-ról és az európai területi együttműködésről szóló rendelettervezeteivel kapcsolatos tárgyalási mandátumának szövegeiben, valamint a Tanács elnöksége által a „tematikus koncentrációt” illetően elfogadott kompromisszumokban szerepel; rámutat azonban arra, hogy mennyire fontos továbbra is maximális figyelmet fordítani a kulturális örökség és a turizmus ösztönzésével kapcsolatos kérdésekre; ugyanakkor sajnálja, hogy az EMPL bizottság ESZA-ról szóló jelentése az RB ajánlásától eltérően nem javasolja az Európai Bizottság által javasolt koncentrációs százalékértékek csökkentését;

41.

kiemelten üdvözli az Európai Parlament arra vonatkozó állásfoglalását, hogy az IKT területét minden régió esetében terjesszék ki oly módon, hogy magában foglalja az alapvető infrastruktúrát, de sajnálja, hogy a Tanács nem nyilatkozik erről a kérdésről; kéri ezért a tagállamokat, hogy gondolják át álláspontjukat erről a kérdésről, mivel a nagy sebességű IKT-hálózatok számos távol eső, vidéki területen – akár a fejlettebb régiókban is – még mindig hiányoznak;

42.

üdvözli, hogy a Tanács törölte a tematikus koncentrációt, amelyet az Európai Bizottság írt elő az ERFA-rendeletben a legkülső régiók egyedi támogatásához, és reméli, hogy az Európai Parlament módosítja tárgyalási mandátumát e tekintetben, és a jelenlegi intézményközi tárgyalások során csatlakozik a Tanács álláspontjához;

43.

megismétli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jelentős szereplők az ESZA operatív programjainak tervezésében és végrehajtásában, és továbbra is azoknak kell maradniuk, elutasítja ezért azt az EMPL bizottság jelentésében szereplő azon megfontolást, mely szerint a tagállamoknak a nemzeti foglalkoztatási politikák fontossága miatt ezentúl is valamennyi ESZA-politika „első számú közvetítőinek” kellene maradniuk;

44.

megismétli azt a kérését, hogy az ESZA-rendeletbe építsenek be hivatkozást a természeti és demográfiai hátrányban lévő területekre, valamint a legkülső régiókra, hasonlót ahhoz, mint amilyet az ERFA-ról szóló rendelettervezet 10. cikke előirányoz, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ESZA keretében folyó területi együttműködést a transznacionális együttműködés mellett a határokon átnyúló és a régióközi együttműködésre is kiterjesszék;

45.

sajnálja, hogy az Európai Tanács november 22–23-i ülésének következtetéseiben a leginkább elesetteket támogató élelmiszersegély-program költségvetésének megkurtítását javasolta (2,5 milliárd euró helyett 2,1 milliárd eurót); kéri, hogy a programot egyértelműen válasszák el az ESZA-tól, és fontosnak tartja, hogy a többéves pénzügyi keret 2. fejezetéből (KAP) megfelelő forrásokat csoportosítsanak át rá;

46.

üdvözli és támogatja a ciprusi elnökségnek azt a javaslatát, hogy formálisan is hozzanak létre egy „Kohéziós Politikai Tanácsot”, amely a kohéziós politikáért felelős miniszterekből állna. az RB már hosszú ideje támogatott egy ilyen formális tanácskozást, mivel szeretné ismertebbé tenné a kohéziós politikát, illetve biztosítani, hogy a kérdésről folyamatos politikai vita folyjon; aktívan részt szeretne venni egy ilyen formális Tanács politikai vitáiban, minthogy azok az EU helyi és regionális önkormányzatainak érdekeit érintik majd, az önkormányzatok pedig közvetlen érintettjei és részesei a kohéziós politika helyszíni végrehajtásának;

47.

sajnálja, hogy az irányító hatóság szerepét betöltő nemzeti vagy regionális hatóságoktól továbbra is elvárják a beruházások előfinanszírozását. Ez a jelenlegi helyzetben, amikor korlátozások tapasztalhatók a pénzügyi piacokon, nehezen vállalható pénzügyi terhet jelent. Ha az Unió a beruházásoknál az előfinanszírozás elvét érvényesíti, akkor kivételes lehetőséget mulasztana el arra, hogy pénzügyi forrásokat pumpáljon a gazdaságélénkítést és a strukturális átalakítást közvetlenül támogató projektekbe, nagyobb összegű előlegeket nyújtva, így a finanszírozás a megfelelő időben érkezne ahhoz, hogy a visszafizetések megkezdődhessenek;

48.

Az irányítással és ellenőrzéssel kapcsolatos rendelkezések kapcsán nem ért egyet a hozzáadottérték-adó kezelésével, mivel működési költségként való támogathatóságát igen konkrét esetekre korlátozzák. Ez a legtöbb régióban ellehetetlenítené a támogatható költségként való igazolását. Ez a gyakorlatban az alapokból történő társfinanszírozás tényleges arányának akár 23 %-os csökkenését jelenti;

49.

támogatja, hogy a 2014–2020-as tervezési időszakban őrizzék meg az n+3 szabályt;

50.

valamennyi költségkategóriánál egyetért a hozzáadottérték-adó támogathatóságával azokban az esetekben, amikor a kedvezményezettek nem tudják visszaigényelni ezt az adót.