6.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/64

1.1

A vizsgált javaslat annak a 2009-ben elindított európai bizottsági programnak a 2014–2020 közötti időszakra szóló folytatása, mely a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területén működő testületek finanszírozására irányult. A program kezdete óta napjainkig az ágazatban különféle változások történtek. A testületek száma mostanra háromra csökkent; a következőkről van szó: nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok alapítványa (IFRS), az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) és a Közérdekű Felügyeleti Tanács (PIOB).

1.2

Az EGSZB lényegében egyetért a programmal, és elismeri a pénzügyi beszámolás és könyvvizsgálat által a szilárd és átlátható piac alapjaként képviselt értéket. Másrészt viszont nem rendelkezik elegendő információval annak mérlegeléséhez, hogy vajon az egyes programok működéséhez odaítélt összegek megfelelőek-e, és nincs saját véleménye arról, hogy az egyes intézmények „teljesítménye” megfelel-e a felhasználók igényeinek, akik egyébként a jelek szerint nagyon kedvezően vélekednek erről.

1.3

A pénzügyi válság, amellyel a piac még mindig küzd, rámutatott arra, milyen nagy szükség van pontosabb pénzügyi beszámolásra és egyre hatékonyabb könyvvizsgálatra; de ezek az eszközök teljesen haszontalanok lennének, ha e szolgáltatások „felhasználói” nem tudnák őket teljes mértékben igénybe venni. Ezért magasan kvalifikált szakértőket kell képezni a köz- és a magánszektor számára. Olyan feladat ez, amelyen az EU-nak, a tagállamoknak és a vállalatoknak erejüket nem kímélve és megfelelő pénzügyi eszközök felhasználásával kell munkálkodniuk.

2.1

2012. december 19-én az Európai Bizottság európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot tett közzé azon testületek tevékenységének támogatásáról, amelyek standardokat és szabályokat dolgoznak ki a pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálat területén a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozóan. Az előző, 2009-es program 2013. december 31-én zárul. Az eredeti programban felsorolt testületek közül némelyik időközben beolvadt más szervekbe. A jelenlegi javaslat tehát csak a fennmaradó kedvezményezettekre, vagyis az IFRS Alapítványra (az IASCF jogutódjára), az EFRAG-ra és a PIOB-ra vonatkozik. Az egész tervezet csak a magánszektort érinti. Az állami szektorra a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelet (SEC 95) vonatkozik, amely megállapítja az állami költségvetések összeállításának elveit.

2.2

Mind a javaslatban, mind az azt kísérő indokolásban annyira hemzsegnek a rövidítések, hogy nehéz eligazodni a betűszavak és hivatkozások dzsungelében, a szövegben megnevezett különféle testületek között. Ezért a rövidítésekkel és a szervezeti struktúrákkal kapcsolatban útmutatóra van szükség a dokumentumok olvasásának megkönnyítéséhez, amelyek megértése – bár pontos szakterminológiával dolgozták ki őket – a beavatottak számára is kihívást jelent.

2.3

Az útmutató a következő kedvezményezett testületeket mutatja be, nagymértékben leegyszerűsítve:

2.4

A várhatóan jelentős finanszírozásban részesülő szervezetek által vizsgált témák erőteljesen technikai jellegűek és a területet ismerő szakemberek szűk körét leszámítva nehezen átláthatóak; az Európai Bizottság ezért nem végzett külső konzultációkat és csupán a hozzájárulások megfelelőségének értékelésére szorítkozott saját tapasztalatai és ismeretei tükrében. A hatásvizsgálat megállapította, hogy a finanszírozási program megfelelt a várakozásoknak és elérte a kitűzött célokat.

3.1

Az EGSZB már kifejtette véleményét (2) az eredeti programmal kapcsolatban, melynek során támogatásáról biztosította az Európai Bizottság javaslatait, valamint néhány fenntartást és javaslatot fogalmazott meg, melyek adott esetben ebben a szövegben is felbukkannak. Most is csak elfogadni lehet azt az elvet, mely szerint elengedhetetlen azon intézmények tevékenységének finanszírozása, amelyek rendkívül kényes és kiemelten fontos feladatokat látnak el. Nem lehet azonban megalapozott véleményt nyilvánítani a finanszírozás szintjéről, amellyel kapcsolatban több ismeretre lenne szükség, mely kizárólag a szakemberek szűk körének áll rendelkezésére.

3.2

A pénzügyi válság már 2009-ben, a program létrehozásakor is jelen volt, de akkoriban talán még túl korai lett volna olyan kimerítő elemzést végezni, mely magában foglalja a történtek okai mögött meghúzódó kevésbé nyilvánvaló szempontokat, vagy inkább a kísérő jelenségeket. Az eltelt idő és az időközben történt események most további elemzéseket tesznek lehetővé.

3.3

A pénzügyi beszámolás és a könyvvizsgálati technikák költségesek, és még inkább azokká válnak, amikor a piacon nehezen elérhető szakemberek munkáján alapulnak, akik számára az egyetemi képzettség csak kiindulási pont a területen megszerzendő értékes szaktudás elsajátításához. Ezen túlmenően: ezeknek a szakembereknek kiváló morális tulajdonságokkal is kell rendelkezniük, hogy biztosítható legyen a bizalmas információkezelés, illetve az elemzések semlegessége; mindebből az következik, hogy míg természetesen hasznos az operatív szervezetek finanszírozása, a szakemberek képzése, akiket megfelelő díjazásban és ösztönzésben kell részesíteni, szintén elengedhetetlen.

3.3.1

Amikor „szakemberek”-ről van szó, általában azokra gondolunk, akik a beszámolók vagy a standardok kidolgozásának hátterében állnak, pedig azok címzettjeinek is „szakemberek”-nek kell lenniük, akik számára az információ munkaeszköz, a standardok pedig iránymutatások tevékenységeik végzése során. Így már érthető, hogy a megfelelően képzett humán erőforrás rendelkezésre állása prioritást jelent, nemcsak azok számára, akik elkészítik a beszámolót, hanem azok számára is, akiknek azt használniuk kell: a szabályozási és felügyeleti hatóságok, jogalkotók, vállalatok, kutatóintézetek számára.

3.4

A képzéshez kapcsolódik a pénzügyi információk minőségének szempontja: a fenti 3.1. pontban megjegyeztük, hogy nehéz megítélni a javasolt finanszírozás szintjét; még nehezebb és bizonytalanabb lenne a felhasználói szempontból való hasznosság hozzáadott értéke alapján mondani ítéletet. Nem marad más hátra, mint hogy a bizalomra és a felsorolt indokokra alapozva támogassuk az Európai Bizottság javaslatát a hozzájárulások összegével kapcsolatban.

3.5

A program elindítása kapcsán 2009-ben ismertetett korábbi véleményében (3) az EGSZB javasolta, hogy fordítsanak különös figyelmet az indokolatlan befolyás vagy beavatkozás elkerülésére az IASCF és az EFRAG által szabályozott értékpapírpiacon  (4). A kérdést maga az Európai Bizottság vetette fel, amikor közösségi hozzájárulást kért az „érdekelt felek indokolatlan befolyásolásának” elkerülésére. Az új rendeletjavaslat nem tesz említést erről a fontos és kényes kérdésről. Ezért az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, erősítse meg, hogy teljes bizalommal bír e szervek függetlenségével kapcsolatban. Ugyanez érvényes a PIOB-ra is. (5)

3.6

Az EFRAG-gal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az Európai Bizottság a kisebb tagállamok nevében társfinanszírozza ezt a testületet (a nagyobbak közvetlenül járulnak hozzá). Az Európai Bizottság hozzájárulása valószínűleg nem változna jelentősen, ha minden tagállam kifizetné a saját részét, legyen az bármilyen szimbolikus is. Ez a gesztus azonban az összes uniós tagállam felelősségteljes bevonását jelezné a közös jelentőséggel bíró szervezetekbe, az egyes tagok méretétől függetlenül.

3.7

Az IFRS szabványok a vállalkozások könyvelését a piaci értékhez kapcsolódóan határozzák meg (marked to market). A pénzügyi válság során megfigyelhető volt, hogy e szabványoknak lehet egy pro-ciklikus, rövid távú hatása. Az EGSZB javasolja, hogy e szabványok költség/haszon értékelését például ennek a vizsgált programnak a keretében el lehessen végezni.

3.8

Végezetül az EGSZB ismét ki kívánja emelni az adatok gyűjtésének és feldolgozásának fontosságát, és mindenekelőtt annak szükségességét, hogy tudjuk azokat helyesen értelmezni és használni: bár el kell ismernünk a „szolgáltatók” magas szintű szakmaiságát, sok még a tennivaló a felhasználók szerteágazó kategóriái kapcsán, ezért is elengedhetetlen a megfelelő emberi erőforrások képzése és naprakésszé tétele.