Módosítás iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2013/C 102/09

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról  (2)

MÓDOSÍTÁS IRÁNTI KÉRELEM A 9. CIKK ALAPJÁN

„VOLAILLE DE BRESSE”/„POULET DE BRESSE”/„POULARDE DE BRESSE”/„CHAPON DE BRESSE”

EK-sz.: FR-PDO-0117-0145-17.11.2010

OFJ ( ) OEM ( X )

1.   A termékleírás módosítással érintett szakaszcíme:

2.   A módosítás típusa:

3.   Módosítás(ok):

3.1.   A termék elnevezése:

Az 1996. június 12-i 1107/96/EK bizottsági rendelet alapján bejegyzésre került elnevezésben az eredetileg kérelmezett bejegyzésben szereplő elnevezésnek csak egy része szerepel. Ezért a bejegyzés során elkövetett hiba kerül kijavításra. A bejegyzett név a következő: „Volaille de Bresse”/„Poulet de Bresse”/„Poularde de Bresse”/„Chapon de Bresse”.

3.2.   „A termék leírása” pont:

A tenyésztési időt összesítették a teljes tenyésztési időszakokra vonatkozóan, és szisztematikusan napban határozták meg annak érdekében, hogy átláthatóbb legyen, mikor vágható le legkorábban az állat, valamint hogy megkönnyítsék az ellenőrzéseket.

A csirkék tenyésztési ideje 106 helyett 108 napra nőtt. A meghosszabbított időszak az állatok ketrecben történő utóhizlalására szolgál. Ugyanakkor a csirke minimális súlya 1,2 kg-ról 1,3 kg-ra nő, zsigerelve, belsőséggel. Ezek a módosítások hozzájárulnak a végtermék minőségének javításához (húsosabb baromfik).

Ezenkívül bevezették a jérce meghatározását: „ivarérett nőstény, amely már képes a tojásrakásra, de még nem indult el a tojóciklusa.”

Kappannál az értékesítési időszakot az év végi ünnepi alkalomra történő exkluzív eladási hagyományt figyelembe véve határozták meg. Végül a jércék, valamint a csirkék lehetséges göngyölésére vonatkozó bekezdést átfogalmazták, hogy jobban leírja a hagyományos gyakorlatokat, és hogy kimondja, hogy a szárnyasok göngyölővászon nélkül is értékesíthetők.

3.3.   A földrajzi terület meghatározása:

A területen végezhető műveletek listája a félreértések elkerülése érdekében pontosításra került a következőképpen: kiválasztás, szaporítás, keltetés, tartás, levágás, előkészítés és adott esetben a gyorsfagyasztás. Ez a lista átveszi az eredetmegjelölésről szóló rendelet által előírt nemzeti rendelkezéseket.

3.4.   A származás igazolása:

A nemzeti jogszabályi és szabályozási változások tekintetében a „Földrajzi területről való származást igazoló elemek” szakaszcím állandósult, és magában foglalja többek között a termék nyomon követhetőségével és a termelési körülmények nyomon követésével kapcsolatos jelentéstételi nyilvántartás-vezetési kötelezettségeket.

Ezek a módosítások a 2006. december 7-i 2006-1547 sz., a mezőgazdasági, erdészeti termékek, élelmiszerek, illetve tengeri áruk értékesítésére vonatkozó francia törvény (Ordonnance 2006-1547 du 7 décembre 2006 relative à la valorisation des produits agricoles, forestiers ou alimentaires et des produits de la mer) által bevezetett eredetmegjelölést ellenőrző rendszer reformjával kapcsolatosak. Ez azt jelenti, hogy a szöveg olyan rendelkezésekkel egészült ki, amelyek biztosítják, hogy a termelők az igényelt eredetmegjelölésre vonatkozó előírásoknak való megfelelés esetén megkapják az engedélyt. A „Volaille de Bresse” OEM-re vonatkozó követelmények ellenőrzése az ellenőrző szerv által készített ellenőrzési terv szerint zajlik.

Ez a pont emellett több új bekezdést tartalmaz a baromfitermékek nyomon követhetőségét lehetővé tévő nyilvántartásokra és nyilatkozatokra vonatkozóan is.

3.5.   Az előállítás módja:

3.5.1.   Kiválasztás, szaporítás és keltetés

További követelményekkel egészül ki a kiválasztás a faj megőrzésének biztosítása érdekében. Pontosítást vezettek be a tojásokra és a csibékre, többek között a minimális súlyukra vonatkozóan (50 g a tojás, 32 g a csibe esetében).

3.5.2.   Tartási körülmények

A módosítás lehetővé teszi a termelők számára, hogy néhány gyöngytyúkot is a szállítmányba engedjenek, hogy azok viselkedésükkel elkergessék a ragadozókat. Ez egy hagyományos gyakorlat Bresse-ben. Ezeket a baromfikat ugyanolyan körülmények között tartják, és nyilvánvalóan beleszámolják őket az állománysűrűségbe, hogy biztosítsák az állatok jólétét és a tartási körülmények minőségét.

A bresse-i baromfira vonatkozó eredeti szöveg (1957) nem határozza meg az állománysűrűséget. A kezdeti szakaszban az állománysűrűség, valamint a pontosítások az e stádiumban szükséges felszerelésre vonatkozóan (etetővályú, itatóvályú) lehetővé teszik az állattartás egészségügyi feltételeinek javítását. Hozzájárulnak az állatok jólétéhez, és ily módon a végtermék minőségéhez.

Az állatok növekedési szakaszára javasolt állománysűrűséget megnövelték (maximálisan 12 egyed az épület 1 négyzetméterére a csirkék és jércék esetében), hogy így figyelembe vegyék az állatok összességét a tartás teljes ideje alatt. E az állománysűrűség megfelel a gyakorlatnak. A kappanokat illetően az állománysűrűség nem változott: a szöveg kimondja, hogy az állománysűrűség július 15-től alkalmazandó, vagyis a kasztrálás időpontjától kezdve.

A csirkék tartásának befejező, utóhizlaló szakaszát a ketrecben minőségi okokból 8-ról 10 napra növelték. A jércék esetében ez legalább 21 napra csökkent, ugyanakkor a tartás teljes időtartama megmaradt (legalább 140 nap). E rendelkezés révén figyelembe vehető a nappalok és éjszakák hosszának váltakozása az év egyes időszakaiban, és ezáltal elkerülhető, hogy a jércék a tojásrakási szakaszba érjenek, mikor a napok hosszabbodnak.

Pontosításra kerültek a ketrecben történő utóhizlalás feltételei a helyiség berendezése, a ketrecben lévő egyedek állománysűrűsége, a helyiség teljes állományszáma, valamint maga a ketrec (amely nem feltétlenül fából készül) jellemzői tekintetében.

3.5.3.   Az állatok tartási feltételei és a kifutó gondozása

A bresse-i baromfi esetében a kifutók az élelemforrás lényeges részét képezik az ezeket alkotó fű és a kifejezetten Bresse talajában és nedves éghajlata alatt (a gyakori esők vize számára átjárhatatlan agyagos talaj) kifejlődő élő szervezetek (puhatestűek, rovarok stb.) formájában. A füves kifutók gondozásának gyakorlatára vonatkozó rendelkezések bevezetése e tápanyagforrás minőségének biztosítását célozza, szem előtt tartva az állatok jólétét.

A javaslat többek között az alábbi pontokra vonatkozik:

A további módosítások célja, hogy megerősítsék a „Volaille de Bresse” oltalom alatt álló eredet-megjelölése és a származási helye közti kapcsolatot, valamint hogy fokozzák az oltalom alatt álló eredet-megjelöléssel rendelkező baromfi minőségét és nyomon követhetőségét:

3.5.4.   Takarmány

Meghatározásra kerültek a „Volaille de Bresse” takarmányozására vonatkozó feltételek:

3.5.5.   Levágás, előkészítés és csomagolás

A vágóhídra való szállításra és az onnan való elszállításra vonatkozó legkisebb tömeget eltörölték, mivel a rendelkezés kettős ellenőrzéshez vezetett a vágóhídra való szállítás vagy az onnan történő elszállítás időpontjában mért élősúly és a zsigerelt, belsőséggel együtt mért baromfi súlya között. Megfelelőbbnek tűnt a továbbiakban csak a zsigerelt, belsőséggel együtt mért baromfi súlyát ellenőrizni, mivel ez megfelel az értékesített termék súlyának.

A végrehajtott módosítások célja, hogy a forrázási hőmérséklet felső határát megnöveljék annak érdekében, hogy a rendelkezést a különböző súlyú és faggyúborítottságú csirkékre, a jércékre és a kappanokra is alkalmazni lehessen.

A levágott állat kivéreztetése, belezése, kizsigerelése, kopasztásának befejezése és a gallér tisztítása továbbra is kézi művelet marad. Pontosításokat állapítottak meg azonban a baromfi kloákanyílása körkörös bemetszését illetően, amelyet kloákavágó késsel, vagy „kloákavágóval”, egy félig manuális szerszámmal lehet végrehajtani.

A baromfi „előkészítésének” fogalmát a következőképp határozták meg: a kopasztás befejezése és a gallér tisztítása. Kézi eljárásról van szó, amely a termék nyomon követhetőségét biztosító azonosító jelzés felhelyezése előtt lehetővé teszi annak értékelését.

A pontosítások a kötözés műveletét nagyobb részletességgel írják le.

Végül a gyorsfagyasztási eljárást mélyfagyasztás váltja fel. A mélyfagyasztásra vonatkozó feltételek bevezetése (a mélyfagyasztás legkésőbbi időpontja, hőmérséklete, a felhasználhatóság lejárati ideje) lehetővé teszi a termék optimális minőségének biztosítását.

3.6.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

Ezt a részt újrafogalmazták, hogy kifejezze a földrajzi terület és a termék sajátosságait, valamint a földrajzi területtel való kapcsolatot. Az 510/2006/EK rendeletnek megfelelően csatolták.

3.7.   Címkézés:

Pontosításokat hajtottak végre az azonosító jelzés kibocsátását, a „Bresse” megnevezésnek a kísérőokmányokon, illetve a számlákon történő alkalmazását, valamint a fémzáron és a címkéken szereplő jelöléseket illetően.

3.8.   Nemzeti előírások:

A nemzeti jogszabályok és szabályok változásaira figyelemmel a „Nemzeti előírások” című pont táblázatos formában mutatja be a főbb ellenőrizendő tételeket, ezek referenciaértékét és az alkalmazandó értékelési módszereket.

3.9.   Az illetékes hatóságok, a kérelmező csoportosulás, és az ellenőrző szervek adatai:

Az OEM ellenőrzéséért felelős tanúsító szerv, az illetékes hatóság, valamint a kérelmező csoportosulás adatait naprakésszé tették.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról

„VOLAILLE DE BRESSE”/„POULET DE BRESSE”/„POULARDE DE BRESSE”/„CHAPON DE BRESSE”

EK-sz.: FR-PDO-0117-0145-17.11.2010

OFJ ( ) OEM ( X )

1.   Elnevezés:

„Volaille de Bresse”/„Poulet de Bresse”/„Poularde de Bresse”/„Chapon de Bresse”

2.   Tagállam vagy harmadik ország:

Franciaország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1.   A termék típusa:

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása:

A „Volaille de Bresse”/„Poulet de Bresse”/„Poularde de Bresse”/„Chapon de Bresse” a Gallus fajba tartozik, a fehér gall vagy bresse-i családba. A felnőtt kort elért állatok a rájuk jellemző sajátos külső jegyeket mutatják.

A „Poulet de Bresse” legalább 108 napos hím- vagy nőivarú baromfi, amely legalább 1,3 kg súlyú zsigerelve, belsőséggel (vagyis 1 kg konyhakészen). A „Poularde de Bresse” legalább 140 napos ivarérett nőivarú baromfi, amely már képes a tojásrakásra, de még nem indult be a tojóciklusa, és amely legalább 1,8 kg súlyú. A csirkéket és jércéket a hagyományoknak megfelelően összegöngyölhetik és kötözhetik.

A „Chapon de Bresse” legalább 224 napos hímivarú kasztrált baromfi, amely legalább 3,0 kg súlyú zsigerelve, belsőséggel. Kizárólag az év végi ünnepek alkalmával értékesítik, november 1. és január 31. között. A hagyományoknak megfelelően növényi eredetű vászonba (len, kender, pamut) kell göngyölni és össze kell kötözni úgy, hogy a baromfi teljesen „be legyen pólyálva”, kivéve a nyakat, amelynek a felső harmadán meghagyják a tollazatot.

A levágott baromfinak húsosnak kell lennie, kifejlett mellrésszel kell rendelkeznie; a bőrnek épnek kell lennie, nem maradhat rajta tolltok, nem lehet rajta sérülés, zúzódás vagy egyéb rendellenes elszíneződés; a hizlalás miatt nem látszódhat a gerincoszlop; a szegycsont természetes formája nem változhat. A végtagok nem lehetnek töröttek. A nyak felső harmadán meghagyott tollgallérnak tisztának kell lennie. A lábakról minden szennyeződést el kell távolítani.

A baromfit „zsigerelve, belsőséggel” értékesítik. A „konyhakész” és „mélyfagyasztott” kiszerelés csak a csirkéknél megengedett, feltéve, hogy a végtagok, az ujjak kivételével, nincsenek levágva.

A begöngyölt és kötözött baromfi értékesíthető göngyölve vagy kigöngyölve. Kigöngyölve a baromfi formája hosszúkás. A szárnyak és a lábak beágyazódnak a testbe és nem állnak el a testtől. A hús tömör, kemény és jó állapotban van.

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében):

—

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében):

A baromfitartás három egymást követő szakaszban történik, ezek a kezdeti időszak, a növekedési és az utóhizlalási időszak. Ezen időszakok alatt a baromfi takarmányozására csak az alábbiak a megengedettek:

A legfeljebb 35 napig tartó kezdeti időszak alatt a takarmányozás legalább 50 %-ban gabonafélékből áll, amely kiegészülhet növényi anyagokból, tejtermékekből, vitaminokból és ásványi anyagokból álló kiegészítő takarmánnyal.

A kezdeti időszakot követően a baromfit a füves kifutón tartják. Ezen időszak alatt a takarmányozása alapvetően a kifutó táplálékforrásaiból áll (fű, rovarok, apró puhatestűek stb.), amelyhez hozzáadódnak a gabonafélék: kukorica, hajdina, búza, zab, tritikálé, árpa, valamint tej és tejtermékek. A gabonafélék, amelyek legalább 40 %-át a kukorica adja, adhatók főzve, csíráztatva, zúzva vagy őrölve, más feldolgozás nem megengedett. A csontozat kialakulásának időszaka alatt, vagyis a tartás 36. és 84. napja között a takarmány a helyi tápanyagok mellett kiegészülhet növényi fehérjékkel, ásványi anyagokkal és vitaminokkal.

A napi takarmányadag fehérjearánya legfeljebb 15 % lehet.

A növekedési időszakot az utóhizlalási időszak követi, amely legalább 10 napig tart a csirkéknél, három hétig a jércéknél és négy hétig a kappanoknál, és amely ketrecben zajlik egy sötét, nyugodt és jól szellőző helyiségben. Ebben az időszakban a baromfi takarmányozása ugyanolyan, mint a növekedési időszakban, de kiegészülhet rizzsel.

Összességében a baromfi élelme (kifutó és gabonafélék) 90 %-ban a földrajzi területről származik.

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

A baromfi kiválasztása, szaporítása és keltetése, valamint a tartása és a levágása a földrajzi területen történik.

3.6.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

A baromfi előkészítése (a kopasztás befejezése és a gallérrész tisztítása), csomagolása, és adott esetben csak a csirkékre vonatkozóan a mélyfagyasztás a földrajzi területen történik. A termék kiszerelése a következő módon történhet:

A különleges, hagyományos szakértelem szükségessége indokolja, hogy a szóban forgó lépéseket a földrajzi területen kell elvégezni. Minderre a baromfi göngyölése és kötözése a legjobb példa. Ezt a technikát főként az év végi ünnepek alkalmával használják. Lehetővé teszi, hogy a zsír jobban átitassa az izmokat, és ezáltal jobban kifejeződjenek a termék érzékszervi tulajdonságai. A „Volaille de Bresse” baromfitenyésztő ágazat szereplői fenntartották ezt a gyakorlatot annak ellenére, hogy a leírt kiszerelés csak nagy idő- és munkaráfordítással érhető el. A „konyhakész” és „mélyfagyasztott” kiszerelés szintén a „Volaille de Bresse” OEM sajátossága, mivel a végtagokat (az ujjak kivételével) nem vágják le.

Ezenfelül a „Volaille de Bresse” igen finom bőre különleges figyelmet igényel, nehogy beszakadjon a kopasztás, a hajlítás és a csomagolás művelete közben. Ezért célszerű a lehető legkevesebbre csökkenteni az olyan műveleteket, amelyek nyomot hagyhatnak a bőrön vagy károsíthatják azt (sérülés, zúzódás vagy egyéb rendellenes elszíneződés miatt a termékleírásnak megfelelően a baromfi alacsonyabb osztályba kerül).

Végül szükséges, hogy mindezt az adott földrajzi területen hajtsák végre, mivel e műveletek a baromfi OEM-besorolásával egy időben valósulnak meg. Ettől az utolsó lépéstől, a besorolástól kezdve lehet a baromfit az OEM jelzéssel értékesíteni. A besorolás az azonosító jel, vagyis a fémzár felkerülésével valósul meg (a jércék és a kappanok esetében kereskedelmi zárak). Ezek a jelek segítik a termék azonosítását, valamint annak nyomon követhetőségét is biztosítják.

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A „Volaille de Bresse”/„Poulet de Bresse”/„Poularde de Bresse”/„Chapon de Bresse” egyszerre hordják magukon a gazda azonosító gyűrűjét, a vágóhíd fémzárját, egy egyedi címkét, valamint a jércék és a kappanok esetében egy kereskedelmi azonosító zárat.

Az eredetmegjelöléssel ellátott baromfi osztályba sorolásakor, a kiszállítást megelőzően, a címkét a zsigerelt, belsőséggel rendelkező baromfi hátára, vagy, a „konyhakész” baromfi esetében a szegycsontra helyezik. A címke az Európai Unió OEM jelzését viseli.

Azonosító jelölések modelljei:

Az azonosító jelölések felhelyezésének feltételei:

A gyűrűt a gazda a bal lábra helyezi fel a szállítmány elindulása előtt. A fémzárat a nyak aljára helyezik a baromfi eredetmegjelölésként történő besorolásakor, a kiszállítást megelőzően. A gyűrű és a fémzár csak egyszer használatos, és felhelyezésüket gondosan kell elvégezni, hogy ne lehessen felnyitni őket. A kereskedelmi zárat a nyak aljára kell felhelyezni, a fémzár tartja.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása:

A „Volaille de Bresse” eredetmegjelölés földrajzi területe az alábbi települések egészét vagy részét foglalja magában:

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

—   Természeti tényezők

A bresse-i baromfi tenyésztésének területe egy enyhén völgyes erdős síksághoz tartozik, mely a pliocén-negyedkor periglaciális geológiai hordalékán jött létre, igen agyagos és víz által átjárhatatlan talajt eredményezve. Az éghajlata erős óceáni hatásra nedves és gyakran ködös.

A kukorica Bresse-ben a XVII. század elején jelent meg (alig egy kicsivel több, mint egy évszázaddal az andalúz partokra való érkezése után), és központi szerepet játszott a bresse-i mezőgazdasági rendszerben: egyszerre volt az emberi táplálkozás és a baromfitakarmány alapja a gazdaságokon. Ilyen körülmények között hagyományos, fűféléken és gabonaféléken, valamint baromfitartáson és szarvasmarha-tenyésztésen (tejet adó, majd szoptató anyatehén) alapuló vegyes gazdálkodás alakult ki az évszázadok folyamán és tart ez napjainkig.

—   Emberi tényezők

1591 óta Bourg-en-Bresse városa községi nyilvántartása említi a bresse-i baromfit, többek között a „kövér kappant”. A XVII. századtól kezdve a kappanban és jércében mért járandóság megsokszorozódik a XVIII. század végére, szerepelnek minden bérleti szerződési okmányon. Később, a húsának zamatosságát Brillat-Savarin gasztronómus emeli ki, aki Physiologie du goût (Az íz fiziológiája) című 1825-ös könyvében ezt írja: „Pour la poularde, la préférence appartient à celle de Bresse.” (A jércét illetően a választás a bresse-i baromfira esik.)

A termelés fejlődésének kedveznek a Párizs-Lyon-Marseille (PLM) vasútvonal kiépítéséhez kapcsolódó értékesítési lehetőségek. Az olyan nagy agglomerációnak, mint a lyoninak a közelben léte minden bizonnyal további fejlődési tényezőt jelent.

Az egyetlen, az eredetmegjelölést kiérdemlő, elismert helyi fajta erősen vidékies, és rendkívül jól alkalmazkodott a környezethez és Bresse nedves talajához. Hagyományosan az egyes gazdák maguk választották ki a tenyésztésre szánt egyedeket az állatállományukból. Majd a baromfitenyésztők kollektív bevonásával 1955-ben létesült egy központ erre a célra. Ez a központ genealógiai kiválasztást végez, amely így lehetővé teszi a faj megőrzését.

A tartási gyakorlat egy ősi takarmányozási rendszeren nyugszik, amelynek alapja, hogy a baromfi önállóan táplálkozik a füves kifutón (férgekkel, fűvel, …), és ezt egészítik ki gabonafélékkel és tejtermékekkel (hígított tej, savó, tejpor, író, …). Az állatok utóhizlalása „épinette”-nek hívott ketrecekben történik, nyugalomban és fénytől védett helyen, hogy elkerüljenek minden nyugtalanságot. A vágás után a baromfit általában egészen eredeti módon készítik elő, és a nyak felső részén gallérként meghagyják a tollazatot.

A gazda különös figyelmet fordít az olyan érzékeny baromfira, mint a kappan, amely tavasszal születik hímivarúként, és július 15. előtt kasztrálják, valamint a jércére, amely nőivarú, idősebb, mint a csirke, de amely még nem lépett be a tojóciklusába. A ketrecekben történő utóhizlalás több időt vesz igénybe e két utóbbi baromfinál, mint a csirkénél, és a leggyakrabban kása formában kiosztott ízletes takarmányt kapnak. Ezenfelül nagy gonddal történik a levágásuk, valamint kopasztásuk is, hogy ne sérüljön meg a bőrük. Amennyiben a baromfi bresse-i módra „fel van díszítve”, ami a kappanoknál kötelező, a lábak és a szárnyak a testhez vannak fűzve. Ezután a baromfit behajtogatják egy erős, növényi eredetű vászonba, majd vékony spárga segítségével szorosan összevarrják kézzel, a közepén kezdve és a fejrész, illetve a püspökfalat felé haladva fejezik be, hogy a baromfi teljesen „be legyen pólyálva”, kivéve a nyakat, amelynek a felső harmadán megmarad a tollazat. Bepólyálva a baromfi alakja jellegzetesen henger formájú, amelyből csak a fej és a nyak lóg ki.

5.2.   A termék sajátosságai:

Az állatokat vékony csontozat, szemcsés bőr jellemzi, ami a hús és a zsír növekedésre való képességét jelzi. Hátuk hossza határozza meg a mellehúsa mennyiségét.

A „Volaille de Bresse”„zsíros baromfifajtaként” minősített, vagyis kifejezetten vékony, ami tanúsítja az állatok jó hizlalási lehetőségét. Könnyen megkülönböztethető a „takarmányon tartott csirkétől”, amely nagyobb, zömökebb testű, az anémiának kevésbé feltűnő jellegzetességeivel.

A baromfi organoleptikus tulajdonságait megőrző gondos főzés után a baromfi jellemzői többek között a magas húshozam, a nagyfokú omlósság, az intenzív íz és a hús jelentős zaftossága.

A húshozam tekintetében a bresse-i baromfi figyelemre méltó az egyes kiválasztott részek nagyságát illetően, mint például a melle húsának hosszúsága és szélessége vagy az alsó comb gömbölydedsége. Összes csontja nagyon vékony, ahogyan a nyak és a fej is, így kifejezetten kicsi a baromfin a nem fogyasztható rész. A kivéreztetés és a kopasztás után a baromfin látszik, ahogyan húsa és zsírja kerekdeden veszi körül a csontozatot, és nem áll el semmi a testtől.

A húsa puha, sőt, omlós, ezzel érdemelte ki, hogy a párizsi piacokon „olvadó húsú”-nak hívják. A hús magától omlik le a csontokról, és a különböző izmok rendkívül könnyen válnak el egymástól. Az izomrostok olyan vékonyak, hogy alig lehet őket elkülöníteni egymástól. A lábikraizmok és az izomhüvelyek szinte nem is léteznek, összekeverhetők a hússal. A hús felszínét borító kövérjén felül, mely a hizlalás mértéke szerint változik, a baromfi izmait is átjárja a zsír. A legkisebb izomrostokat is bizonyos módon finom zsírréteg „vonja be”, ez adja főzés után a húsnak a kivételes lágyságát.

A jérce kerekebb és nehezebb a csirkénél, kiváló ízminőséggel rendelkezik, amely a hosszabb utóhizlalásnak köszönhető. A kappan, kasztrálása és igen hosszú élete miatt, amely kedvez annak a folyamatnak, hogy a zsír hosszan tartóan és rendszeresen átjárja az izomszöveteket, olyan magas gasztronómiai minőséget képvisel, amelyet kizárólag az év végi ünnepek alkalmával értékesítenek.

Végül az értő kóstolók elismerik, hogy a baromfi húsának különleges illata van, emiatt a legkényesebb ízlésű ínyencek körében is keresett termék.

A legnagyobb francia és külföldi séfek is előszeretettel készítik el és elismerik ezt a helyi gasztronómiában mélyen gyökerező fajtát.

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

Az esős éghajlatot és jelentős víztartalékkal rendelkező talajt igénylő kukorica- és fűfélék termesztésére alkalmas természetes környezete miatt a bresse-i vegyes gazdálkodás az, ami meghatározza a bresse-i baromfi tartását. Tápértékének köszönhetően a kukorica, egyéb gabonafélékkel kiegészítve, lehetővé tette a bresse-i baromfi hírnevét adó zsíros baromfi tenyésztését.

A tenyésztők tiszta fajtaként tudták megőrizni, hogy bresse-i baromfit tenyésszenek. Vidékies jellegzetessége lehetővé tette a fajta számára, hogy ebben a nehéz környezetben éljen, ahol élelmének egy részét a terület vadon tenyésző faunájából szerzi, másik részét a földrajzi területről származó tápláló kiegészítés adja (kukorica, tej), amellyel a gazda látja el a tartás és a hizlalás időszaka alatt.

A tartási mód tehát nagy hagyományokon alapul, amely egyesíti magában a fehérjében különösen szegény takarmányozási rendet, a sajátos hizlalási módszert és a késleltetett levágást, amely lehetővé teszi az állat számára, hogy elérje a teljes fiziológiai érettséget.

A tartási mód, a gondozás és a hizlalás adják a baromfinak a főzés utáni, figyelemre méltó érzékszervi tulajdonságait. A baromfi szoros vászonba göngyölésének hagyományos gyakorlata lehetővé teszi többek között, hogy a zsír jól átjárja az izmokat. A zsírok által elnyelt, majd a főzés során felszabaduló éterek reakcióba lépnek egymással, és átjárják az egész húst: innen a baromfi finom illata.

Sok baromfit a „Les glorieuses de Bresse” (Bresse büszkeségei) című négy különleges versenyt követően adnak el, melyek közül az elsőt 1862. december 23-án rendezték Bourg-en-Bresse-ben. A három másik megmérettetés a karácsonyt megelőző héten zajlik Pont-de-Vaux-ban, Montrevel-en-Bresse-ben és Louhans-ban, amelyeken több mint 1 000 felszalagozott állat vesz részt, amelyek közül a legszebbeket egy zsűri értékeli. A baromfitenyésztők vitatják meg a kappanok és a jércék első díját, a legmagasabb áron, és legszebb darabok fogják díszíteni a legszebb vitrineket és a karácsonyi ebédlőasztalokat. A versenyek mutatják, hogy a gazdák milyen büszkék a termékükre, és bizonyítják, milyen erősen ragaszkodnak tevékenységükhöz.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7) bekezdése (3))

https://www.inao.gouv.fr/fichier/CDCVolailleDeBresse2011.pdf

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

(3)  L. 2. lábjegyzet.

  翻译：

查看mercari原页面

收藏该商品

立即下单