21.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 389/50

1.1.

Az EGSZB határozottan üdvözli „Az európai ipar digitalizálása” című közleményt (1). Az egész csomagot (2) azon nagy európai munkaprogram első lépésének tekinti, amelyet az összes állami és magán érdekelt féllel szorosan együttműködve kell végrehajtani.

1.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy a közlemény koherens és ambiciózus stratégiai jövőképet kínál az iparpolitikával kapcsolatban, illetve hogy figyelmét elsősorban négy nagyon fontos kérdésre összpontosítja, melyek a következők: (1) technológiák és platformok; (2) szabványok és referenciaarchitektúrák; (3) területi kohézió, mely regionális innovációs központok hálózatában ölt testet; (4) készségek valamennyi szinten.

1.3.

Az Európai Bizottság elemzése fellépésre sürget. Kiemeli az európai digitális iparág erősségeit, egyúttal azonban kifejezi attól való félelmét, hogy a hozzáadott érték terén az ipari szereplőkről főként a digitális platformok tulajdonosaira tevődik át a hangsúly, és felhívja a figyelmet a közös szabványok és interoperábilis megoldások hiányára. Égető szükség van továbbá a digitális készségekre is.

1.4.

Az Ipar 4.0 alapvetően egy alulról építkező folyamat. Az állami szektornak azonban meg kellene határoznia a stratégiai irányvonalakat, és meghatározó szerepet kell játszania mint szabályozónak, közvetítőnek és pénzügyi támogatónak.

1.5.

A digitalizálás és az Ipar 4.0 jelentősen befolyásolja az üzleti modelleket és a vállalatok teljes jelenlegi működési keretét. Kiemelkedő fontosságú a tudatosság növelése és a közös cél tudatának kialakítása valamennyi érdekelt félben: a vállalkozások mellett e körbe tartoznak a szociális partnerek valamennyi szinten, a felsőoktatás, a kutatóintézetek, a regionális és helyi közszféra szereplői, az oktatási szektor és a fogyasztók.

1.6.

Egymagában egyetlen európai ország sem tudja sikeresen kiaknázni a digitális korszak valamennyi lehetőségét. Európa egésze az a kritikus nagyságrend, amely összevethető az olyan nagy piacokkal, mint az USA és Kína. Az ipar digitalizálása közös ipari stratégiát követel meg az EU-ra és a tagállamokra vonatkozóan. E stratégiának meg kell erősítenie Európa ipari bázisát, új beruházásokat kell vonzania, valamint vissza kell hoznia a beruházásokat és a munkahelyeket. Így Európa továbbra is annak a célkitűzésnek az elérésére törekszik majd, hogy 2020-ra GNP-jének 20 %-át az ipari termelés adja.

1.7.

Alapvető fontossággal bír a megbízható és kiszámítható környezet. Célzott figyelmet érdemelnek az induló innovatív vállalkozások és növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások. A Tanácsnak, pontosabban a Versenyképességi Tanácsnak az Európai Bizottság kezdeményezésére sürgősen döntenie kell az EU 4.0 ipari stratégiájáról és a digitális egységes piacról, amelyeknek fel kell váltaniuk a 28 különböző digitális politikából fakadó jelenlegi széttagoltságot. Az európai digitális környezet fragmentációját elkerülendő a digitális egységes piacnak a modernizált egységes piac szerves részét kell képeznie.

1.8.

Kulcsfontosságú az együttműködés. A nemzeti és regionális 4.0 platformoknak egyesíteniük kell valamennyi érintett szereplőt. A közös uniós keretrendszerben mindegyiknek ki kell dolgoznia saját jellemzőit. Elő kell mozdítani mindenfajta partnerséget, szinergiát és klasztert, a határokon átnyúló megállapodásokat és az európai összehasonlító teljesítményértékelést.

1.9.

Ugyanígy meg kell erősíteni a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, a közös európai érdeket szolgáló fontos projekteket (3), valamint az e-kormányzati kezdeményezéseket.

1.10.

Aggasztóak a tagállamok közötti növekvő egyenlőtlenségek az ipari termelés és a technológiai teljesítmény terén. Az EGSZB azt sürgeti, hogy inkább a megfelelően megtervezett együttműködésnek kell beindítania a konvergenciát.

1.11.

Az EGSZB üdvözli, hogy a tervek szerint a Horizont 2020 keretében 5 milliárd euro K+F támogatást, valamint más európai forrásokból, többek között a Juncker-féle beruházási tervből további finanszírozást nyújtanak az információs és kommunikációs technológiák számára. Az Európai Bizottságnak pontosítania kell, hogy miként valósulnak meg ezek a szakpolitikai szándékok.

1.12.

Láthatóan jelentős mennyiségű további pénzügyi forrásra van szükség. Az Európai Bizottság 50 milliárd eurós összegről beszél csak az ikt-beruházások terén. Ez azt jelenti, hogy Európa-szerte nagymértékben be kell vonni pénzügyileg a köz- és a magánszektor szereplőit. Az azonban még nem világos, hogy észszerű időn belül hogyan hajtják majd végre ezeket a pénzügyi rendelkezéseket.

1.13.

A magántőkének központi szerepe van a finanszírozásban. A bankokat ösztönözni kell, hogy vállaljanak részt az Ipar 4.0 folyamatban. Egy kiteljesedett európai tőkepiac megfelelő támogatást nyújtana.

1.14.

A tömegtermelési áron elérhető, egyedi igényekre szabott termékek nagy hasznot jelentenek a felhasználók és fogyasztók számára. A személyes fogyasztás legtöbb területén nagyobb teljesítmény és jobb minőség lesz majd tapasztalható.

1.15.

A közlemény csalódást keltő módon csak nagyon röviden foglalkozik az ipar digitalizálásával járó jelentős társadalmi következményekkel. A nettó hatások kiszámíthatatlanok. A társadalom megosztásának elkerülése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a nemzedékekre és jövedelmi csoportokra, amelyeket mindez súlyosan érinthet. Mások számára új lehetőségek nyílnak meg.

1.16.

A digitalizáció jelentős következményekkel jár a munkaerőpiacra és a munkaszervezésre nézve (jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése, a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzáférés szűkülése stb.), melyek – a megfelelő ellenlépések hiányában – kedvezőtlennek bizonyulhatnak (4).

1.17.

A stabil társadalmi kapcsolatok, az összetartó társadalom, a tisztességes jövedelemmel és minőségi állásokkal rendelkező jól képzett és motivált munkaerő biztosítása megköveteli valamennyi érintett fél aktív szerepvállalását. Szociális és átfogó párbeszédre van szükség valamennyi – uniós, nemzeti, regionális és vállalati – szinten annak érdekében, hogy a digitalizációban érintett munkavállalók számára tisztességes átmenetet lehessen biztosítani, kellő időben történő és elegendő támogatással a szakmai alkalmazkodáshoz.

1.18.

Közvetlen kapcsolat van az oktatási programok és létesítmények és a társadalmi kohézió között. A kulcsfontosságú kérdések közé tartoznak a digitális technológiák felhasználóinak naprakész készségei és képesítései, valamint az átképzés. A vállalkozásokat és a szociális partnereket minden oktatási szinten és formában szorosan be kell vonni az iskolai programok kidolgozásába.

1.19.

Az EGSZB azt várja az Európai Bizottságtól, hogy a stratégiai terv hatékony megvalósítása révén katalizátorként működjön. Ez magában foglalja a különböző megközelítések hatékony összehangolását, megelőzve ezzel a bizonytalanságot és a piac széttagolódását. A digitális egységes piac szerepe meghatározó. Az európai szintű szabványosítás felgyorsítása döntő jelentőségű lesz.

1.20.

Az EGSZB emellett azt várja az Európai Bizottságtól, hogy aktív szerepet töltsön be az alábbiakban:

2.1.

Az iparban végbemenő digitalizáció kulcsfontosságú része a gazdaság átfogóbb átalakulásának, mely magában foglalja a robotizációt, az anyagtudományokat és új termelési folyamatokat (a továbbiakban Ipar 4.0). Ez a paradigmaváltás radikális változást hoz majd a vállalkozások és a társadalom életében. 2014-ben az EU még nem alakított ki egyértelmű véleményt az Ipar 4.0 gazdasági, technológiai, szociális és társadalmi vonatkozásairól. Az EGSZB listát készített a kívánatos intézkedésekről (7).

2.2.

2015 szeptemberében az EGSZB véleményt fogadott el, amelyben megvitatta az ipar digitalizálásának és a felbomló munkaerőpiacoknak a társadalmi-gazdasági következményeit (8).

2.3.

Több ágazatot átfogó folyamatok zajlanak az Egyesült Államokban, Kínában, az EU-ban, Japánban és Koreában. További fejlemények várhatók majd. Egyfajta új nyersanyagként az óriási méretű adathalmazok katalizátorként működnek a megváltozó szerkezetű termékek és szolgáltatások számára. A korábban egymástól elkülönülő területek (9) kölcsönhatásba lépnek egymással, miközben az értékláncokban megvalósuló szolgáltatásnyújtás (különösen digitális téren) jelentős többletértéket generál a termelési folyamatokhoz.

2.4.

Ma már egy vállalkozás sem tud digitális stratégia nélkül működni. Ez a stratégia egyszerre érinti a termékeket, a szolgáltatásokat és a folyamatokat az ipar egészében. Az új piacok kialakulásának szempontjából az ipar digitalizálása éles versenyt teremt a vállalatok, valamint a gazdasági tömbök között. A vállalkozásoknál az is megszokott, hogy globális szinten a versenyt megelőző együttműködést folytatnak.

2.5.

Elsősorban az USA-ban és Kínában, ahol a vállalkozások kihasználják a nagy belső piacokat, az intézkedések mozgatórugója egy célzott ipari stratégia. Ezek nagypolitikai kérdések. 2011-ben az Obama-kormányzat egy azóta is folyó nagy léptékű programot indított el az új technológiákkal, elsősorban az ikt-val kapcsolatban, amely országszerte bevonta a vállalkozásokat, a kutatóintézeteket és az egyetemeket.

2.6.

A magánprojektek szokás szerint jelentős hasznát látják majd a szövetségi ügynökségek által nemrégiben bejelentett új technológiai programoknak.

2.7.

Az USA arra kívánja felhasználni a digitális átalakulást, hogy visszaszerezze elvesztett pozícióját az ipari piacokon, miközben előnyt kovácsol az országot jellemző vállalkozási szabadságból, valamint az ikt és az óriási méretű adathalmazok világszintű szereplői, például a Google, az Amazon, a Microsoft, a Cisco és mások túlsúlyából (10).

2.8.

A vezető ipari vállalatok konzorciuma ugyanezen fáradozik. Az 50 leginnovatívabb vállalat 2014. évi listájából kitűnik, hogy tíz vezető vállalat közül hétnek az USA-ban van a székhelye (11).

2.9.

A kínai hatóságok arra használják fel a digitális átalakulást, hogy világszerte megerősítsék Kína pozícióját. A hivatalos dokumentumok kiemelik azt a célt, hogy az ország felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal.

2.10.

Kína e tudatos törekvése a „Made in China 2025” elnevezésű, több ágazatot átfogó állami programban kerül az előtérbe, amely a német Industrie 4.0 célkitűzésein alapul. Ez egy teljesen új koncepció a kínai gazdasági és gyártási folyamatokban, amelynek keretében nagyfokú koordinációra kerül sor a döntéshozók, a gazdasági szereplők és az innovatív erők között.

2.11.

Hatalmas pénzügyi erőforrásokat különítettek el erre a célra. A gazdasági visszaesés ezeket az egyedi programokat nem érinti.

2.12.

Jelentős mértékben megnőtt az érdeklődés az Ipar 4.0 iránt. Ezzel párhuzamosan a digitalizáció a Juncker-féle Bizottság egyik fő prioritása. Ez megköveteli az Európai Bizottság különböző szolgálatai közötti optimális koordinációt.

2.13.

Ahhoz, hogy az Európai Bizottság, valamint a nemzeti és regionális szint döntéshozóiban kialakuljon a közös cél tudata, döntő jelentőséggel bír, hogy a Versenyképességi Tanács egyértelműen a célra összpontosítson. Az ipar digitalizálásának és az európai gyártásban alkalmazott óriási méretű adathalmazoknak biztosítaniuk kell a jövőbeli erős pozíciókat. Ez alapvetően alulról építkező folyamat, amely bevonja valamennyi érdekelt felet. A közszektor feladata a szabályozás, a közvetítés és a pénzügyi támogatás.

2.14.

2011 óta Németország vállalta a kezdeményező szerepet a szövetségi kormány, a felsőoktatás és a vállalkozások összehangolt erőfeszítésein keresztül. Az Industrie 4.0 2013-as elindítását követően a folyamatot a Plattform 4.0 keretében és a kormány, a vállalkozások és a szakszervezetek között létrejött együttműködési megállapodás révén egyszerűsítették. A vállalkozásokat egyre inkább bevonják a több ágazatot átfogó kezdeményezésekbe, gyakran a regionális hatóságokkal együttműködve.

2.15.

Emellett más hasonló kezdeményezések is léteznek, például az Industrie 4.0 Ausztriában, a L’Industrie du Futur Franciaországban, a Catapult az Egyesült Királyságban, a Smart Industry Hollandiában. Egy sokszínű kép rajzolódik ki, ahol minden ország kidolgozza saját elképzelését a 4.0-ról és az ipar jövőjéről. Az együttműködés intenzitása és a helyzet sürgősségének észlelése azonban országonként nagyon eltérő.

2.16.

A nemzeti, regionális és helyi (városi!) kezdeményezések kiegészítik egymást. Az Európai Bizottság helyesen teszi, hogy határokon átnyúló megállapodásokat és partnerségeket, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét irányozza elő.

2.17.

A folyamat irányítását a nagyvállalatok és a szakosodott középvállalkozások veszik kezükbe. A fő aggályok közé tartoznak az országok közötti nagy egyenlőtlenségek, az elmaradás, illetve a nem elegendő tudatosság a kkv-k körében, valamint a nyilvánosság nem megfelelő bevonása. Nagyon nagy kihívást jelentő probléma az európai piac széttagoltsága, valamint a 28 különböző ipar- és digitális politikából adódó lehangoló európai kép.

2.18.

Az ipar digitális átalakítása és az Ipar 4.0 nem csak a technológiára terjed ki. A vállalkozásoknak fel kell készülniük számos különböző tényezőnek betudható radikális változásokra, ilyen például a gyártás sebessége, nagyságrendje és kiszámíthatatlansága, az értékláncok további szétaprózódása és irányváltása, új kapcsolatok a kutatóintézetek, a felsőoktatás és a magánszektor között, új üzleti modellek, új kapcsolatok a nagy és a kisebb vállalatok között, az együttműködés új módjai az üzleti tevékenység valamennyi szintje között (tervezés, gyártás, értékesítés, logisztika, karbantartás), a naprakész és új készségek iránti igény az új munkamódszerek mellett, valamint szorosabb kapcsolatok a vállalkozások és a felhasználó között. A vadonatúj koncepciók különösen a hagyományos iparágakat állítják kihívások elé (12).

2.19.

A fogyasztó minden eddiginél jobban kezébe veheti az irányítást. A gyártás és a szolgáltatások összekapcsolásával a digitalizálás testreszabást és egyedi igényekre szabott termelést eredményez ugyanolyan vagy alacsonyabb költséggel, mint sorozatgyártás esetén, gyakran új kontextusban. Ugyanakkor a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy megfelelő információkat szerezzenek a termékek társadalmi és környezeti hatásairól, ami megkönnyíti a tervezett beszerzéssel kapcsolatos tájékozottságot.

3.1.

Az Ipar 4.0 és az érdekelt felek – vállalkozók, személyzet, szociális partnerek, szállítók és ügyfelek, oktatási szolgáltatók – támogatása során az Uniónak olyan ipari stratégiára van szüksége, amely megfelelő munkamegosztást ír elő az összes érintett fél között. A Versenyképességi Tanácsnak döntő szerep jut. Mint minden iparpolitika, ez a kezdeményezés is megosztott hatáskörbe tartozik.

3.2.

Az Európai Tanács (13) azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra a jelenlegi 12 % helyett az európai GNP 20 %-ának az európai iparból kell származnia. Azonban a befektetők tétovázása és az (európai) iránymutatás hiánya a gyártás csökkenését eredményezi.

3.3.

A következetes szakpolitikai intézkedések szükségességét hangsúlyozva az Európai Bizottság szolgálatai jelenleg a tagállamokkal és a vállalkozásokkal szorosan együttműködve egy nagy hatású munkaprogramon – szabályozás, szabványosítás, K+F és pénzügyi erőforrások – dolgoznak.

3.4.

Az EGSZB elégedetten jegyzi meg, hogy a 2014-es véleményében (14) megfogalmazott tizenhét ajánlás többségéről jelenleg vita folyik.

3.5.

Az Európai Bizottság, a kormányok, a vállalkozások és az érdekelt felek helyesen egyidejűleg vesznek majd részt az Ipar 4.0 politikai ülésein. Ösztönözni kell a köz- és magánszféra közötti európai partnerségeket (15), valamint a közös európai érdeket szolgáló fontos projektet a tárgyak internetére vonatkozóan tervezett alacsony energiafelvételű elektronika terén. A vállalkozásoknak és kormányoknak részletes ütemtervre van szükségük.

3.6.

Az egyik fő probléma az, hogy egyszerre 28 digitális politika van érvényben. Ez a méretgazdaságosság szükségességét figyelembe véve alapvetően ellentétes hatással jár, és az egyik fő érv a digitális egységes piac felgyorsítása mellett.

3.7.

A digitális egységes piacnak a modernizált egységes piac szerves részévé kell válnia. Fel kell gyorsítani az intelligens jogalkotást és szabályozást. A program a következőket foglalja magában:

3.8.

Az EGSZB egyeztetést sürget, hogy kialakuljon a megfelelő egyensúly a jogszabályi rendelkezések és a gazdasági szereplők mozgástere között.

3.9.

Európának erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a nem európai szereplőkkel együttműködve globális szabványokat hozzon létre.

3.10.

Az általános adatvédelmi rendelet nagyobb rugalmasságot kínál a tagállamok számára. Fontos, hogy a rendelet ne eredményezzen olyan helyzeteket, amikor az adatokhoz való hozzáférés és azok felhasználása korlátozottá válna, ezzel is növelve a különbségeket az uniós piacon.

3.11.

A vállalkozások és az államok még mindig nagyon alábecsülik a kiberbiztonságot. A számítástechnikai bűnözés világszerte terjed. Az EU-nak nyilvánvalóan szerepet kell vállalnia ezen a téren.

3.12.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet azokra a statisztikákra, amelyek felett még mindig rendszerszinten elsiklanak. A vállalkozások és politikai döntéshozók számára döntő fontosságú, hogy részletesebb statisztikai adatokkal rendelkezzenek a szolgáltatásokról.

4.1.

Egyre több ország és régió foglalkozik komolyan a digitális átállással.

4.2.

Azonban aggodalomra adnak okot az országok közötti egyre nagyobb egyenlőtlenségek, valamint a tudatosság egyenlőtlen szintje a különböző országok vállalkozásai között. Az egyik fő kérdés a vállalatok és a szállítók közötti interoperabilitás.

4.3.

Figyelemfelhívó programokat hoznak létre a vállalkozások és az érdekelt felek számára. Minden ország megtalálja a saját módszereit. A – gyakran regionális szintű – platformok igen fontosak a nagyvállalatok és a kisvállalkozások, valamint e vállalkozások és a kutatóintézetek és egyetemek közötti együttműködés javítása szempontjából.

4.4.

Ösztönözni kell a köz- és magánszféra közötti regionális és nemzeti szintű partnerségek kiszélesítését. Ezek elősegítik a különböző hátterű partnerek közötti kapcsolatok létesítését és a kölcsönös inspirációt. Előmozdítják az együttműködést, és a nagyon szükséges pénzügyi támogatás üdvözlendő forrásai lehetnek.

4.5.

A platformok, kiválósági központok és helyszíni laboratóriumok gyakran a digitalizáció meghatározott részeire összpontosítanak, például a megváltozó értékláncokra, új üzleti modellekre, valamint szociális és munkahelyi innovációra (16), a munkavállalók és a szakszervezetek aktív részvételével. Ösztönözni kell az egyablakos ügyintézést. Az ágazati szervezeteknek az adott ágazatra vonatkozó kérdések kezelésében van szerepük.

4.6.

A (műszaki) egyetemek, amelyek köré szerveződnek az inkubátorházak – az üzleti campusok –, szintén proaktív szerepet töltenek be. Rendkívül hasznos a vállalkozói egyetem koncepciója, amely egyre inkább elterjed a kontinensen (17).

4.7.

A vállalatok, platformok, ágazati szervezetek és egyetemek hálózatai megerősítik a kívánatos trendeket. A digitális egységes piacnak javítania kell a határokon átnyúló együttműködés feltételeit. Az értékteremtésnek az ipar digitalizálásán keresztül történő megosztására vonatkozó gazdasági és jogi feltételek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy erősítsék a (nagyon) különböző méretű szereplők közötti együttműködést. Külön hangsúlyt kell helyezni a kkv-kra és az induló innovatív vállalkozásokra. Sokan közülük nem rendelkeznek célzott információkkal, és nincsenek eszközeik a fejlődésre.

4.8.

Az Egyesült Államokkal összevetve az induló innovatív vállalkozások és a növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások inkább gyenge pontok Európában. A nagy és kisméretű vállalkozások és a (határokon átnyúló) inkubátorházak hálózatai közötti kölcsönös inspiráció kifizetődő módszer. Erőteljes támogató szerepet játszhatnak a trénerek, például a részmunkaidőben dolgozó, nyugdíjas és tapasztalt vállalkozók és mentorok.

5.1.

A digitalizálás egyre inkább az európai alapok (Horizont 2020, regionális és egyéb finanszírozás) prioritásává válik. A sevillai Közös Kutatóközpont és a globális tapasztalatokkal rendelkező jövőbeli innovációs központok nagyon előnyösek lehetnek.

5.2.

Az EGSZB szempontjából a minden szükséges beruházás finanszírozásának kérdése jóval bonyolultabb, mint ahogy az a közleményből kitűnik. Láthatóan jelentős mennyiségű további pénzügyi forrásra van szükség. Az Európai Bizottság 35 milliárd eurós összegről beszél csak az ikt-beruházások terén. Ez szoros együttműködést von maga után az uniós, a nemzeti és a regionális finanszírozás között, továbbá az ipar aktív szerepvállalásával jár, amely a platformokon és a köz- és magánszféra közötti partnerségeken keresztül valósul meg. Pontosítani kell, hogy észszerű időn belül hogyan hajtják majd végre ezeket a pénzügyi rendelkezéseket. Fel lehet tenni a szokásos kérdést: várhatóan ki fizet ki majd mit és milyen céllal?

5.3.

Az európai finanszírozást gyakran joggal bírálják amiatt, hogy túl lassú és túl bürokratikus, ami rendszerint nagyon költséges és elriasztja a kisvállalkozásokat. Vessünk egy pillantást az Egyesült Államokra. Ott a tisztességes feltételek fenntartása mellett elengedhetetlenek a kiigazított eljárások és a kevesebb bürokrácia. Hasznos lehet, ha csökkentik a kötelező partnerek számát a K+F konzorciumokban (18).

5.4.

A kisvállalkozások tekintetében az egyetemi üzleti inkubációs rangsor hasznos eszköz lehet az ígéretes induló innovatív vállalkozások méréséhez és az EU bürokratikus eljárásainak felgyorsításához.

5.5.

Az innovatív digitális üzleti folyamatok mozgatói az induló innovatív vállalkozások és növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások, például az unikornisok (19). A vezető szerepet az amerikaiak töltik be. Emellett az amerikai innovációfigyelők nagyon aktívak Európában, és keresik a nyereséges vállalatfelvásárlásokra kínálkozó lehetőségeket.

5.6.

A bankszektor mellett a magántőke is aktív résztvevő. A magánbanki üzletág maga is digitalizálódik. A FinTech ennek megfelelően működik. A digitális világ gyümölcseként növeli a gyorsaságot, a nagyobb hatékonyságot és az átláthatóságot, és megváltoztatja az ügyfelekhez való hozzáállást. Hasznos lenne, ha London mellett még több FinTech-központ működne.

5.7.

A bankok és a FinTech-ek a digitális egységes piac kiemelt partnerei kell hogy legyenek, amelyek nagyobb teljesítményt és értékteremtést nyújtanak. Ösztönözni kell őket, hogy az ipar stratégiai partnereként lépjenek fel, amelyek magas szakmai színvonalon értékelik a projektek gazdasági, társadalmi és környezeti hasznát. Segítséget nyújthatnak a platformok összekapcsolásának és a hozzáadott értékkel rendelkező szolgáltatások radikálisan új formái.

5.8.

A pénzügyi szabályozás (vagy annak felülvizsgálata) nem akadályozhatja meg a bankszektort abban, hogy vállalja az Ipar 4.0 beruházásaival járó, számításba vett kockázatokat.

5.9.

Egy kiteljesedett európai tőkepiacra van szükség ahhoz, hogy az Egyesült Államokéihoz hasonló egyenlő pénzügyi versenyfeltételek érvényesüljenek Európában.

6.1.

Az Ipar 4.0 és a digitális társadalom mindenkit érint. Növelni kell az ezzel kapcsolatos tájékozottságot. Vita folyik a kockázatokról és a jövővel kapcsolatos bizonytalanságokról, valamint az esélyekről és lehetőségekről, a társadalmi feltételekről és az elfogadottságról.

6.2.

Északnyugat-Európában a digitális forradalom napi szinten jelen van a médiában (televízió, sajtó, közösségi média). Néhány országban a közvélemény meglehetősen jól tájékozott, azonban Európa-szerte jelentősen javítani kell a tájékoztatást.

6.3.

A tömegtermelési áron elérhető, egyedi igényekre szabott termékek nagy hasznot jelentenek a felhasználók és fogyasztók számára. Lényegesen nagyobb teljesítményre lehet számítani a következő területeken:

6.4.

Az Ipar 4.0 jelentősen befolyásolja a munkaerőpiac valamennyi szakmáját. Emiatt a munkaerőpiaci politikák állnak a jövőbeli fejlődés középpontjában. E tekintetben a közlemény érvelése csalódást keltően rövid és felületes.

6.5.

2015-ben az EGSZB megvitatta a digitalizálás által a szolgáltatási szektorra és foglalkoztatásra gyakorolt széles körű hatásokat (21). Változnak a munkaköri leírások, a készségek és a képesítések, az oktatás és a képzés, a munkakörnyezet és a folyamatszervezés, a vállalatok és a munkavállalók közötti szerződéses kapcsolatok, a munkamódszerek, a karriertervezés stb.

6.6.

Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy miként kezeljük a technológiai fejlődést, amely folyamatosan halad előre, de néhány – vagy akár sok – ember lemaradását okozhatja (22). A politikának és a társadalom egészének, az üzleti szektornak, a szakszervezeteknek, a nonprofit szervezeteknek és a közszektornak, az ágazati szervezeteknek és a nem kormányzati szervezeteknek mind kötelezettséget kell vállalniuk.

6.7.

A digitális korban a társadalmi kohézió nagyrészt az oktatástól függ majd. Európa-szerte az oktatás minden szintjének és a képzési rendszereknek sürgősen naprakész készségekre és képesítésekre van szükségük, ha az emberek lépést kívánnak tartani a fejlődéssel és a (nemzetközi) mobilitás szükségességével. Elő kell mozdítani a kreativitást és a vállalkozói kultúrát (23).

6.8.

Annak érdekében, hogy az uniós munkavállalók elsajátíthassák a digitális korban szükséges készségeket, elő kell mozdítani a szakképzésbe történő állami és magánbefektetéseket, és meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e európai intézkedésekre ahhoz, hogy a tanulmányi szabadsággal kapcsolatos pozitív tagállami tapasztalatokat általánossá tegyük az EU-ban (24).

6.9.

Az EU-nak a kulcskompetenciák listája alapján egy menetrendet kell kialakítania a készségek fejlesztésére. Az oktatási és üzleti szereplők uniós fóruma, mely magában foglalja a szociális partnereket is, kiváló támogatást nyújt ehhez. A felhasználói ágazatok szociális partnereit is be kellene vonni az iparághoz szükséges digitális készségek meghatározásába. Biztosítani kell az EU digitális munkahelyekkel foglalkozó nagykoalíciója és a megfelelő nemzeti koalíciók közötti megfelelő koordinációt.

6.10.

A digitalizálás lehetőségeket nyit meg, és több választási lehetőséget teremt az emberek számára a személyes felelősségvállalás és a szabadság terén (például a munkaidő és a munkavégzés helye tekintetében). Sokan kihasználják ezt, vagy a jelenlegi vállalataik keretei között, vagy úgy, hogy új vállalatokhoz mennek át, vagy pedig maguknak dolgoznak. Meg kellene vizsgálni, hogy a nemzeti gyakorlatnak és a nemzeti jognak megfelelően a tagállami szociális partnereknek hogyan kellene megvalósítaniuk a rugalmasság különböző formáit annak érdekében, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt a munkavállalók és a munkáltatók érdekei között (25).

6.11.

Főként a robotizálás miatt nagy munkavállalói csoportokat építenek le, köztük vezető beosztásúakat is. Ezek a változások súlyosan érintik az alsó középosztályt és az idősebb nemzedéket. A társadalomnak egyértelmű felelőssége van azokkal szemben, akik életkoruk vagy elégtelen képesítéseik miatt már nem tudnak részt venni a munkaerőpiacon.

6.12.

Annak érdekében, hogy a munkaerő iránti kereslet csökkenése ellenére is elősegítsük a foglalkoztatást, az érdekelt felekkel párbeszédben fel kell tárni a potenciális problémákat, és az adott tagállami szükségleteknek megfelelő megoldási stratégiákat kell kidolgozni (például a közberuházások, a munkahelyeket teremtő innováció, valamint a munka elosztása és a munkaidő-csökkentés terén is) (26).

6.13.

Ezzel párhuzamosan orvosolni kell a munkaerőpiaci hiányosságokat. Elő kell mozdítani az arra alkalmas munkavállalók továbbképzését. Európa-szerte több százezer betöltésre váró munkahely van a műszaki és ikt-ágazatokban. Ez megfelelő kommunikációt követel meg.

6.14.

A vállalkozások és a szakszervezetek ugyanazokkal a kihívásokkal néznek szembe. A tisztességes jövedelemmel és minőségi munkahellyel rendelkező, jól képzett és motivált munkaerő mindenkinek érdeke. Ha nem kezelik jól a változást, a közvélemény és a munkavállalók ellenállása káros feszültségeket eredményezhet.

6.15.

Szociális párbeszédre van szükség valamennyi – uniós, nemzeti, regionális és vállalati – szinten. A gazdaság helyzete, valamint a társadalmi környezet, a hagyományok és a kultúra országonként eltérőek. Elengedhetetlen, hogy minden érdekelt fél közös felelősséget vállaljon.

6.16.

Uniós szinten az Ipar 4.0-ról folyó szociális párbeszédnek a következőket kell érintenie:

6.17.

Ezzel párhuzamosan szociális párbeszéd folyik ágazati szinten. Ennek egyik példája a Ceemet és az industriAll között folyó párbeszéd a fémfeldolgozó iparban, a gépiparban és a technológiaalapú iparágakban. Az Európai Bankszövetség (EBSZ), a biztosítási szektor és a központi bankok hasonló párbeszédet folytatnak az Uni-Europa finanszírozási kezdeményezéssel. Emellett az EBSZ és az Uni-Europa egy egész Európára kiterjedő átképzési projekten dolgozik, amely 40 000 munkavállalót érint.

6.18.

Ugyanezt a megközelítést alkalmazzák, illetve kell alkalmazni nemzeti szinten is, figyelembe véve az országok közötti óriási kulturális, programbeli és gyakorlati különbségeket, valamint egyenlőtlenségeket magában a szociális párbeszédben és a kormány szabályozói és közvetítői szerepvállalásában is.

6.19.

Regionális és vállalati szinten a szociális párbeszéd az üzleti modellek eltolódására és az egyének sajátos helyzetére, a regionális szakosodásra, valamint a vállalatok, iskolák, a felsőoktatási és az üzleti campusok kölcsönös inspirációt biztosító viszonyára összpontosít. A nemzeti és regionális platformok is nagy segítséget nyújthatnak mindezeken a területeken (27).

6.20.

Összegezve a jól irányított szociális párbeszéd döntő szerepet kap a közös gondolkodásmód kialakításában és a társadalom, a vállalatok és a közvetlenül érintett érdekelt felek közös célkitűzéseinek meghatározásában egy olyan területen, amely még mindig számos gazdasági és társadalmi csapdát rejt.