6.12.2018 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 440/174 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kardhal földközi-tengeri állományára vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint az 1967/2006/EK és az (EU) 2017/2107 rendelet módosításáról
(COM(2018) 229 final – 2018/0109 (COD))
(2018/C 440/30)
Önálló előadó: |
Gabriel SARRÓ IPARRAGUIRRE |
Az Európai Parlament felkérése: |
2018.5.2. |
A Tanács felkérése: |
2018.5.14. |
Jogalap: |
az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése és 304. cikke |
Közgyűlési határozat: |
2018.5.22. |
Illetékes szekció: |
„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció |
Elfogadás a szekcióülésen: |
2018.9.5. |
Elfogadás a plenáris ülésen: |
19/09/2018 |
Plenáris ülés száma: |
537. |
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott) |
181/1/3 |
1. Következtetések és ajánlások
1.1. |
Az EGSZB alapvetően támogatja az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) 16-05. számú ajánlásának az Unió jogrendjébe való átültetésére irányuló európai bizottsági javaslatot; az ajánlás létrehozza a kardhal földközi-tengeri állományára vonatkozó többéves helyreállítási tervet, amelynek célja, hogy 2031-ig legalább 60 %-os valószínűséggel elérhető legyen az említett állományra vonatkozó maximális fenntartható hozamnak (MFH) megfelelő biomassza. |
1.2. |
Az EGSZB megbizonyosodott róla, hogy az Európai Bizottság nem állt meg az említett ICCAT-ajánlás átültetésénél, hanem javaslatába számos, az ajánlásban nem szereplő olyan pontot vezetett be, amelyek az európai flottát versenyhátrányos helyzetbe hozhatják az olyan, tengerrel határos harmadik országokkal szemben, mint Marokkó, Algéria, Tunézia és Törökország, amelyek szintén az e típusú halászattal foglalkoznak. Ebből kifolyólag, valamint annak érdekében, hogy az európai vállalkozókat és munkavállalókat érintő társadalmi-gazdasági következmények ne legyenek súlyosabbak, mint a harmadik országok esetében, az EGSZB arra ösztönzi a társjogalkotókat, hogy vegyék figyelembe az alább kifejtett részletes megjegyzéseket. |
1.3. |
Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a Földközi-tengerrel határos országokat, hogy valamennyi szükséges eszköz révén biztosítsák az eresztőháló – 1998 óta tiltott – használatának teljeskörű felszámolását a földközi-tengeri kardhal illegális kifogása, értékesítése és ez utóbbiak piacra gyakorolt hatásainak elkerülése érdekében, valamint abból a célból, hogy a jogszabályoknak megfelelően eljáró flották ne kerüljenek tisztességtelen versenyhelyzetbe. |
2. Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása
2.1. |
Tekintettel a földközi-tengeri kardhalállomány (Xiphias gladius) aggasztó helyzetére, az ICCAT a 2016-os éves találkozóján elfogadta az említett fajra vonatkozó, 15 évre szóló helyreállítási terv létrehozását illető 16-05. számú ajánlást. Az ajánlás megállapítja a kardhal földközi-tengeri állományának védelmére, kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy 2031-ig legalább 60 %-os valószínűséggel elérhető legyen a maximális fenntartható hozamnak (MFH) megfelelő biomassza. |
2.2. |
A jelen vélemény tárgyát képező rendeletjavaslat átülteti az említett, 2017 óta közvetlenül alkalmazandó ajánlást az Unió jogrendjébe azzal a céllal, hogy az Unió eleget tehessen nemzetközi kötelezettségeinek, valamint hogy a szabályok és kötelezettségek tekintetében garantálja a jogbiztonságot a gazdasági szereplőknek. |
2.3. |
A helyreállítási terv legfőbb elemei a következők: a kardhal földközi-tengeri állományára vonatkozó teljes kifogható mennyiség (TAC) 10 500 tonnában történő meghatározása, amelyet fokozatosan csökkenteni kell; a minimális állományvédelmi referenciaméret paramétereinek megállapítása, azaz a halegyedeknek az alsó állkapocstól a farok tövéig mért hossza nem éri el a 100 cm-t, vagy a halegyedek tömege nem éri el a 11,4 kg-os élőtömeget vagy a 10,2 kg-os kopoltyú nélküli és kizsigerelt tömeget; a hajók által kihelyezhető vagy fedélzetre vehető horgok számának 2 500-ban történő maximalizálása; évente január 1-jétől március 31-ig tartó, három hónapos tilalmi időszak meghatározása; az engedéllyel rendelkező halászhajók számának korlátozása és azokra vonatkozóan a kékúszójútonhal-állományt illető, már meglévő intézkedésekkel azonos intézkedések bevezetése. |
3. Általános megjegyzések
3.1. |
Az EGSZB egyetért azzal, hogy szükség van az ICCAT 16-05. számú ajánlásának az Unió jogrendjébe való átültetésére, ezért támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését. |
3.2. |
Ennek ellenére az EGSZB megfigyelte, hogy az európai bizottsági javaslat túlmutat az ICCAT-ajánláson és új, abban nem szereplő követelményeket vezet be. Tekintve, hogy a szóban forgó állományt nemcsak az Unió, hanem a Földközi-tengerrel határos többi ország flottája is halássza (akár szándékosan, mint Marokkó, Algéria, Tunézia vagy Törökország esetében, akár véletlenszerű kifogások következtében), az EGSZB úgy véli, hogy nem helyénvaló e kiegészítő intézkedések egyoldalú bevezetése, hiszen azok hátrányos helyzetbe hozhatják az uniós flottát, valamint az uniós szereplőkre nézve más jellegű társadalmi-gazdasági következményekkel járhatnak, mint a halászatban részt vevő egyéb országok gazdasági szereplőire nézve. |
3.2.1. |
A jövőbeni tárgyalásokat illetően az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fokozottabban működjön együtt a harmadik országokkal az ICCAT-on belüli olyan megállapodások elősegítése érdekében, amelyek – a halászok közötti verseny torzítása nélkül – felgyorsítják a biomassza helyreállítását és az MFH szintjének elérését. |
3.3. |
Az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy az eresztőháló használata 1998 óta tilos a földközi-tengeri kardhalállomány halászatában. Tekintve, hogy az említett – betiltott – eszköz néhány gazdasági szereplő által történő illegális használata hatással van a földközi-tengeri kardhalállományra, valamint hogy a jogszabályokat tiszteletben tartó szereplőket tisztességtelen versenyhelyzetbe hozhatja, az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a tengerrel határos országokat, hogy minden szükséges eszköz révén biztosítsák annak teljeskörű felszámolását. |
4. Részletes megjegyzések
4.1. |
A 8. cikk, amely halászeszköztípusonkénti kapacitáskorlátozást állapít meg, nem korlátozódik az ICCAT-ajánlás (6) bekezdésében említettek átültetésére – amely szerint „a helyreállítási terv időtartama alatt kapacitáskorlátozást kell alkalmazni. 2017-ben a SZEF-ek (1) a kardhal földközi-tengeri halászatára engedéllyel rendelkező halászhajóik számát azon hajóik átlagos éves száma alapján korlátozzák, amelyek a 2013–2016-os időszakban földközi-tengeri kardhalra halásztak, illetve ilyen kardhalat tároltak fedélzetükön, raktak át, szállítottak vagy rakodtak ki. Mindazonáltal a SZEF-ek dönthetnek úgy, hogy a 2016-ban földközi-tengeri kardhalra halászó, illetve ilyen kardhalat fedélzetükön tároló, átrakodó, szállító vagy kirakodó hajóik számának megfelelő halászhajót használnak, amennyiben ez a szám nem éri el a 2013–2016-os időszakra vonatkozó átlagos éves számot. Ezt a korlátozást halászeszköztípusonként kell alkalmazni” –, hanem a kevesebb számú hajó lehetőségére is korlátozza azt. Ezért az EGSZB a 2016-05. számú ICCAT-ajánlás (6) bekezdésének szó szerinti idézését javasolja. |
4.2. |
Az EGSZB úgy véli, hogy a 10. cikk (2) bekezdésének megfogalmazása zavart kelthet, hiszen úgy is lehet értelmezni, hogy a horogsoros halászeszközök teljes tilalmát javasolja, miközben az ICCAT-ajánlás valójában a növendék kardhalak kifogását kívánja megakadályozni, amelyeket a germon földközi-tengeri halászata során a kis horoggal dolgozó hajók fognak ki. Ebből kifolyólag az EGSZB a következő szövegezést javasolja: „A földközi-tengeri kardhalállomány védelme érdekében minden évben október 1-jétől november 30-ig tilalmi időszakot kell alkalmazni a kifejezetten a germon (Thunnus alalunga) földközi-tengeri állományára irányuló halászatra”. |
4.3. |
A 14. cikk (2) bekezdése az egyetlen olyan rész, amelyet illetően az Európai Bizottság javaslata korlátozóbb, mint maga az ICCAT-ajánlás, hiszen meghatározza, hogy „két napnál hosszabb utak esetében a halászhajók fedélzetén további 2 500 fel nem szerelt tartalékhorog szállítható”. Az ajánlás 18. pontja ezzel szemben engedélyezi azok felszerelését. Az Európai Bizottság javaslata operatív problémát jelentene a halászhajók legénységének tagjai számára, akik egyre több kötelezettségnek kell, hogy megfeleljenek. Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy az említett cikkből töröljék a „fel nem szerelt” kifejezést, és az ajánlás eredeti szövegét illesszék be: „Két napnál hosszabb utak esetében a halászhajók fedélzetén egy második felszerelt horogkészlet is szállítható, feltéve, hogy megfelelően összekötözött állapotban, az alsó fedélzeten helyezik el, annak érdekében, hogy ne lehessen könnyedén felhasználni”. |
4.4. |
A 18. cikk (2) bekezdése szerint „a VMS-adatoknak (2) a földközi-tengeri kardhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajók általi megküldése – ellenőrzési okokból kifolyólag – nem szakítható meg a hajók kikötői tartózkodásának idejére”. Az EGSZB úgy véli, hogy ez a javaslat felesleges többletköltséggel járhat a halászok számára, ezért azt javasolja, hogy a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapítását illető 404/2011/EU európai bizottsági végrehajtási rendelet (2011. április 8.) 18. cikkének (2) bekezdése alapján engedélyezze a VMS-eszköz kikapcsolását a kikötőben, amennyiben a halászhajó garantáltan nem változtatja meg helyzetét a kikapcsolás és a bekapcsolás között eltelt idő alatt. |
4.5. |
A 20. cikk (2) bekezdésében az Európai Bizottság ismét túlmutat a 2016-05. számú ICCAT-ajánlásban meghatározottakon. Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a földközi-tengeri kardhalra halászó nyílt vízi horogsoros hajók legalább 20 %-án tudományos megfigyelők legyenek jelen. Ezzel szemben az ICCAT-ajánlás (44) bekezdésében a következőket határozza meg: „Minden egyes SZEF biztosítja, hogy a 15 méter teljes hosszt meghaladó, földközi-tengeri kardhalra halászó nyílt vízi horogsoros hajók legalább 5 %-án nemzeti tudományos megfigyelők legyenek jelen”. Az EGSZB indokolatlannak és aránytalannak véli a 20 %-ra való növelést, tekintve, hogy kis méretű, helyhiánnyal és anyagi problémákkal küzdő halászhajókról van szó, amelyek számára komoly gondot okozna az említett követelménynek való megfelelés. Ezenkívül a harmadik országok flottái számára ez az arány továbbra is 5 % maradna. Ennek következtében az EGSZB az ICCAT által meghatározott 5 %-os követelmény megtartását javasolja. |
4.6. |
A 24. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a 12 méternél kisebb teljes hosszúságú uniós halászhajók parancsnoka a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt legalább négy órával köteles a tagállam illetékes hatóságának bizonyos információkat bejelenteni. Tekintettel azokra a problémákra, amelyeket esetenként e követelmény okozhat a kisebb flották számára, az EGSZB kiegészítést javasol, amelynek értelmében a tagállamok – különleges esetekben – módosíthatják a négyórás bejelentési kötelezettséget. Például hasonló szövegezést lehetne alkalmazni, mint amilyen a kékúszójútonhal-állományra vonatkozó helyreállítási tervről szóló (EU) 2016/1627 rendelet 31. cikkének (3) bekezdésében áll: „Amennyiben a tagállamok valamely hatályos uniós jogszabály alapján az (1) és a (2) bekezdésben említettnél rövidebb értesítési határidőt alkalmazhatnak, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége az alkalmazandó értesítési határidő szerinti időpontban is közölhető az érkezés előtt. Ha a halászterület kevesebb mint 4 órányi távolságra van a kikötőtől, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége az érkezés előtt bármikor módosítható.” |
Kelt Brüsszelben, 2018. szeptember 19-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke
Luca JAHIER
(1) Az ICCAT-egyezmény szerződő felei.
(2) Műholdas hajómegfigyelési rendszer.