Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat a zöldkötvényekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre

(COM(2021) 391 final – 2021/0191 (COD))

(2022/C 152/17)

Előadó:

Philip VON BROCKDORFF

Felkérés:	Tanács: 2021.8.12. Európai Parlament, 2021.9.13.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	23/11/2021
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	123/1/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az „önkéntes” uniós zöldkötvény-standard egy átláthatóságon és felügyeleten alapuló rendszert hoz létre. Egy ilyen rendszerben azok a projektek kaphatnak finanszírozást, amelyek összhangban vannak a fenntartható tevékenységek uniós taxonómiájával, és a kibocsátóknak további információkat kell szolgáltatniuk a kibocsátáskor, majd ezt követően rendszeresen jelentést kell tenniük a bevételek felhasználásáról és a projekt hatásairól.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós zöldkötvény-standard jelentős gazdasági előnyökkel is járhat mind a kibocsátók, mind a befektetők számára. Ez azért lehetséges, mert a javaslat célja egy univerzális, hiteles és egyszerűsített mechanizmus létrehozása a zöldkötvények kibocsátására, minimálisra csökkentve az információs aszimmetriákat, miközben számottevő, jó hírnévvel járó előnyöket biztosít a kibocsátók számára e standard szerint.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen kötvények uniós taxonómiai rendelettel való összehangolása alkalmassá teszi azokat a fenntarthatóbb és dekarbonizált gazdaságok felé való átmenetet támogató gazdasági tevékenységek finanszírozására is.

1.4.

A javasolt standard továbbá jelentősen csökkentené a meglévő bizonytalansági szintet azon eszközök vagy kiadások tekintetében, amelyek észszerűen zöld tőkefelhasználásnak minősíthetők. A fent említett, az uniós taxonómiához való igazítás miatt azonban az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság részéről egyértelmű iránymutatásra van szükség ahhoz, hogy a befektetőket az uniós zöldkötvények és a környezetre kedvező hatást gyakorló projektek felé tereljék.

1.5.

Az EGSZB azon a véleményen van, hogy a zöldkötvények eszközosztályként való továbbfejlesztése során egységes követelményrendszert kell alkalmazni a tagállamokban, és annak vonatkoznia kell a kibocsátókra. Nem szabad azonban alábecsülni a kibocsátókra nehezedő azon kihívásokat, amelyek az EU taxonómiai szabványainak való megfeleléshez kapcsolódnak. A kibocsátók minden bizonnyal összevetnék a külső felülvizsgálat költségeit a szélesebb befektetői bázishoz való hozzáférés előnyeivel. El kell kerülni, hogy a magánkibocsátók alternatív zöldkötvényeket és kevésbé nehézkes tanúsítási eljárásokat részesítsenek előnyben.

1.6.

A javasolt jelentéstételi és megfelelőségi eljárások aránytalan pénzügyi hatást idézhetnek elő a kkv-k szempontjából, amelyek túlzottan büntető jellegűnek találhatják az uniós zöld standardot, ennélfogva ezek az eljárások gátolhatják a további növekedést. Ezt is el kell kerülni, ezért az EGSZB pragmatikus megközelítést javasol a felügyeleti és jelentéstételi követelmények tekintetében. A túlzott előírások és a túlszabályozás elkerülése – a vállalati kibocsátók esetében is – megkönnyítené az uniós zöldkötvény-standard elfogadását a tőkepiacokon. Az egyre karbonszegényebb gazdaságokban a vállalati kibocsátókat ugyanolyan fontosnak tartják, mint az Európai Bizottság zöldkötvény-kibocsátását, és az EGSZB úgy véli, hogy a közszektor és a vállalati kibocsátók által kibocsátott zöldkötvényekre vonatkozó szabványok összehangolására van szükség.

1.7.

Ami az Unión kívüli zöldkötvény-kibocsátókat illeti, az EGSZB azon a véleményen van, hogy az uniós, illetve az unión kívüli tőkepiacokhoz való hozzáférésnek a joghatóságok közötti taxonómiák globális összehangolásán kell alapulnia. Az EGSZB véleménye szerint ez különösen fontos, mivel a környezeti kihívásokat, például az éghajlatváltozást, az EU nem tudja egyedül kezelni. Ha nincs egyfajta közös alap a taxonómiák összehangolása terén harmadik országokkal, akkor nem valószínű, hogy az Európai Bizottság önkéntes zöldkötvény-standardról szóló rendeletjavaslata a globális zöldkötvény-piac standardjává válik. A fenntartható finanszírozással foglalkozó nemzetközi platformnak kulcsszerepet kellene játszania e közös alap megteremtésében azáltal, hogy fórumként szolgál a politikai döntéshozók közötti párbeszédhez.

1.8.

Végezetül az EGSZB üdvözli a beruházásokra vonatkozó uniós taxonómiai követelményt, amely szerint a beruházásoknak meg kell felelniük a jelentős károkozás elkerülését célzó elvnek (DNSH-elv) és a minimális biztosítékoknak, tekintettel arra, hogy továbbra is prioritásként kell kezelni a zöld átállást a szociális védelem, valamint az emberi és munkavállalói jogok védelme mellett. Ez azonban korlátozhatja a taxonómiák összehangolási körét a harmadik országokkal, különösen akkor, ha az ilyen joghatóságok nem teljesítik a DNSH-elv kritériumait, például a kollektív tárgyaláshoz való jogok elismerését. Ennek érdekében az EGSZB egy külön monitoringbizottság létrehozását javasolja, amely a szociális partnerek bevonásával felügyelné a zöldkötvény-piac dinamikáját.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az Európai Bizottság 2021. július 6-án az önkéntes európai zöldkötvény-standardról szóló új rendeletre tett javaslatot. A rendeletjavaslat célja, hogy fenntarthatóbbá tegye az EU pénzügyi rendszerét azáltal, hogy a zöld kötvényekre vonatkozóan egyfajta „aranystandardot” hoz létre, amely összehasonlítható és adott esetben összehangolható más piaci standardokkal.

2.2.

A zöldkötvény-standard nyitva állna minden zöldkötvény-kibocsátó számára, beleértve a magán-, nyilvános és állampapír-kibocsátókat is, és magában foglalja az Unión kívül található kibocsátókat is.

2.3.

A javasolt keret önkéntes standardot határozna meg arra vonatkozóan, hogy a vállalatok és a közigazgatási szervek hogyan használhatják fel a zöldkötvényeket a tőkepiacokon történő forrásszerzésre projektek finanszírozása céljából.

2.4.

A standard előírja, hogy a kibocsátók a kibocsátásból származó összes bevételt olyan tevékenységekre fordítsák, amelyek megfelelnek az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 uniós taxonómiai rendelete (1) követelményeinek a kötvény lejárati napjáig. Környezeti célkitűzéseket, vizsgálati kritériumokat és teljesítményküszöböket határoz meg a gazdasági tevékenységekre vonatkozóan. Egy gazdasági tevékenység akkor tekinthető megfelelőnek, ha: a) lényegesen hozzájárul egy vagy több környezeti célkitűzéshez; b) nem okoz jelentős kárt egyéb környezeti célkitűzéseket illetően; és c) megfelel a szociális és kormányzási garanciáknak.

2.5.

Az uniós zöldkötvények segíteni fognak a hosszú távú (legfeljebb 10 éves) projektek finanszírozásának kezelésében, amennyiben ezek a projektek összhangban vannak a taxonómiai rendelet környezeti célkitűzéseivel.

2.6.

Az EU zöldkötvényeit külső felülvizsgálatnak vetik majd alá annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek a fent említett követelményeknek, különösen a projektek taxonómiai összehangolásának. A javaslat értelmében a külső felülvizsgálókat regisztrálják az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnál, és rendszeresen meg kell felelniük a regisztráció feltételeinek.

2.7.

Abban az esetben, ha egy kötvénykibocsátást követően módosulnak a taxonómiai rendelet szerinti uniós taxonómiai technikai vizsgálati kritériumok (TSC), a javaslat lehetővé teszi a kibocsátók számára, hogy további öt évig továbbra is a korábban meglévő kritériumoknak feleljenek meg. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy ha a kötvény a kibocsátásakor „zöld” minősítést kap, a bevétel elosztásának szabályait nem szabad megváltoztatni. A gyakorlatban, bár a taxonómia vizsgálati kritériumai megváltoznak, és a kötvény már nem felel meg az új kritériumoknak, mégis „zöldnek” kell maradnia a futamidő végéig. Ez minden bizonnyal hozzájárul majd a stabil zöldkötvény-piacokhoz.

2.8.

A javaslat célja továbbá a befektetői bizalom és biztosítékok erősítése, valamint azon kockázat csökkentése, hogy a zöldkötvényekből finanszírozott projektek nem érik el a környezeti célkitűzéseket. Az ilyen kötvények kibocsátóinak rendszeres jelentést kell tenniük.

2.9.

A kibocsátás végleges finanszírozási célkitűzéseit tartalmazó „zöldkötvény-adatlap” kötelező lenne, és ezt a tájékoztatót regisztrált külső felülvizsgáló „kibocsátás előtti felülvizsgálatnak” fogja alávetni annak biztosítása érdekében, hogy a kötvény megfeleljen a zöldkötvény-standard követelményeinek.

2.10.

A zöldkötvény-kibocsátóknak éves jelentéseket is közzé kellene tenniük, amelyek bemutatják, hogy a kötvénykibocsátásból származó bevétel hogyan igazodik az uniós taxonómiához.

2.11.

Miután a zöldkötvények eladásából származó összes bevételt kiosztották (aminek a kötvény lejárata előtt meg kell történnie), a kibocsátónak „kibocsátás utáni felülvizsgálatot” kell végeztetnie. Bizonyos kibocsátók (például egyes pénzintézetek) esetében ez éves követelmény lesz.

2.12.

Szükség lesz továbbá legalább egy, a kötvény általános környezeti hatására vonatkozó jelentés közzétételére.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.

Az Európai Bizottság uniós zöldkötvény-standardra vonatkozó javaslata egy olyan időszakban kerül közzétételre, amikor a zöldkötvények iránti kereslet növekszik az EU-n belül. Jóllehet a jelenlegi zöldkötvény-kibocsátás az EU-ban még mindig csak a teljes uniós kötvénykibocsátás 2,6 %-át teszi ki, így továbbra is jelentős lehetőség van a növekedésre. Például 2021 második negyedévében a zöldkötvény-kibocsátás az Unióban körülbelül 30 %-kal nőtt 2020 azonos időszakához képest, tükrözve a növekedési pályát ezen a területen (2).

3.2.

Ennek ellenére egyre nagyobb aggodalomra ad okot az ilyen kötvények kibocsátásával finanszírozott projektekből származó környezeti előnyök valódi mértéke. Ezen aggodalmakat takarja a „zöldrefestés” kifejezés, amely a zöldkötvényekből finanszírozott projektek időnként bizonytalan környezetbarát voltát tükrözi. Ez hitelvesztéshez vezethet a környezetvédelmi hírnevüket megteremteni kívánó kibocsátók esetében, és információs aszimmetriát jelent azon befektetők vonatkozásában, akiknek ex-ante nehézségekbe ütköznek a valóban környezetbarát projektek azonosítása kapcsán.

3.3.

A probléma abban rejlik, hogy a zöldkötvények ugyanolyanok, mint az összes többi kötvény: a különbség az, hogy a zöldkötvények kibocsátásából származó bevételt olyan projektre használják fel, amely megfelel bizonyos előre meghatározott környezetvédelmi kritériumoknak. Nemteljesítés esetén, és mint minden kötvénykibocsátásnál, a befektető általában a kibocsátó teljes mérlegéhez folyamodhat. A befektető hozzáadott értéke abból származik, hogy olyan kötvénye van, amely megfelel a fenntartható vagy környezeti célkitűzéseknek. Problémát jelent azonban, hogy a fenntartható tevékenységek fogalommeghatározása az Unión belül joghatóságonként eltérő. Ennélfogva a projektek hatásainak összehasonlítása egyszerűen lehetetlen a joghatóságok és gyakran még a tagállami régiók között is.

3.4.

További kérdés a bevételek felhasználásáról szóló jelentés. A kibocsátói közzététellel és a befektetőknek a bevételek felhasználásáról való tájékoztatásával kapcsolatos problémák általában hangsúlyosabbak azon tagállamokban, ahol a jövőben jelentős számú alacsony szén-dioxid-kibocsátású befektetésekre lesz szükség.

3.5.

Az uniós zöldkötvény-standard célja, hogy ezeket a problémákat egy átláthatóságra és felügyeletre épülő rendszer létrehozásával orvosolja. Egy ilyen rendszerben csak azok a projektek kaphatnak finanszírozást, amelyek összhangban vannak a fenntartható tevékenységek uniós taxonómiájával, és a kibocsátóknak további információkat kell szolgáltatniuk a kibocsátáskor, majd ezt követően rendszeresen jelentést kell tenniük a bevételek felhasználásáról és annak hatásairól. Ezenkívül csak az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által felügyelt külső felülvizsgálók írhatnak alá uniós zöldkötvényt. Az EGSZB azonban óva int a piaci koncentrációtól, hogy ellenőrzés alatt tartsa a külső felülvizsgálók költségeit. Például egy egyszerű és zökkenőmentes regisztrációs folyamat ösztönözheti a versenyt ezen a területen – ez nem veszélyeztetné a felülvizsgálók szaktudását vagy minőségét.

3.6.

Az uniós zöldkötvény-standard jelentős gazdasági előnyökkel is járhat mind a kibocsátók, mind a befektetők számára. Jelenleg a hitelességgel és az információs aszimmetriával kapcsolatos problémák további költségeket idéznek elő minden érintett fél számára, a kibocsátók különféle költséges erőfeszítésekkel – többek között költséges külső felülvizsgálati eljárásokkal és fokozott jelentéstétellel – igyekeznek hitelességüket alátámasztani, míg a befektetők további keresési erőfeszítéseket tehetnek annak érdekében, hogy megfelelően azonosítsák az alkalmas fenntartható befektetési lehetőségeket. A javasolt uniós zöldkötvény egy univerzális, hiteles és egyszerűsített mechanizmust hozna létre a zöldkötvények kibocsátására, minimálisra csökkentve az információs aszimmetriákat, miközben számottevő, jó hírnévvel járó előnyöket jelent a kibocsátók számára e standard szerint.

3.7.

Az uniós taxonómiai rendelettel összehangolt európai zöldkötvények kiválóan alkalmasak a fenntarthatóbb és dekarbonizált gazdaságok felé való átmenetet támogató gazdasági tevékenységek finanszírozására. A zöldkötvények elsődleges preferenciát kell, hogy élvezzenek, és megfelelő ösztönzőket kell létrehozni az uniós pénzügyi rendszer tényleges „kizöldítése” érdekében.

3.8.

A javaslat azt is lehetővé tenné, hogy az uniós székhelyű vállalatok európai zöldkötvényt bocsássanak ki az uniós taxonómiához igazított eszközök – például egy új energiahatékony épület – megszerzésére vagy létrehozására. Ez pedig lehetővé tenné a vállalatok számára, hogy növeljék részesedésüket a taxonómiához igazított eszközökből. Ennek során azonban figyelembe kell venni a járulékos társadalmi következményeket is, ideértve a csoportos leépítéseket.

3.9.

A javasolt standard továbbá jelentősen csökkentené a meglévő bizonytalanságot azon eszközök vagy kiadások kapcsán, amelyek a fent említett uniós taxonómiával való összehangolás következtében indokoltan zöld tőkefelhasználásnak minősíthetők, így növelve a zöldkötvény-piacba vetett bizalmat, és ezáltal elősegítve a növekedés és a beruházások további fellendítését e feltörekvő területen, valamint a zöld finanszírozás általános érvényesítését. Idővel az uniós zöldkötvény-standard érvénybe léphet, ám az Európai Bizottság részéről iránymutatásra van szükség, hogy a befektetőket a magasabb minőségű kötvények és olyan projektek felé terelje, amelyek valóban pozitívan hatnak a környezetre, valamint új eszközosztályt hoznak létre az uniós tőkepiacon. Az ilyen iránymutatás kilátásba helyezése egy másik ok, amiért ez a javaslat üdvözlendő.

3.10.

Ennek tükrében a zöldkötvények az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való áttérés finanszírozásának alapvető elemévé válnának az egész Unióban. A zöldkötvények jellemzően hosszú futamidejűek, és a tőkét a kötvény lejáratakor visszafizetik, amint az a nagy infrastrukturális projektek esetében szükséges. Bár az uniós zöldkötvény címke használata önkéntes lenne, minden arra ösztönzi a befektetőket, hogy ezt felhasználják a látható környezeti előnyökkel járó projektekhez való tőkemobilizációra irányuló erőfeszítéseikben. Ez már önmagában fontos előny, de a fő előny maga a standard, amely referenciaértékként szolgál a tőkepiaci zöld eszközök számára. Ez várhatóan továbbfejleszti a zöldkötvényeket mint eszközosztályt, lehetővé téve a befektetők számára, hogy azonosítsák a zöld adósságinstrumentumokra jellemző hozamgörbét. A tagállamokban egységes standardot feltételezve, amely a kibocsátókra is vonatkozik, a zöld kötvényalapok és a zöld banki kölcsönök nyújtása segíthet további források mozgósításában az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való áttérés megkönnyítése érdekében. Ezt a folyamatot feltételezhetően még inkább megkönnyítené az, ha a zöld hitelek árazása kellően észszerű.

3.11.

Az uniós zöldkötvény az EU-n kívüli piacokon a zöldkötvények referenciaértékévé is válhat, akárcsak a lakossági befektetési alapok esetében. Az Unió valójában globális vezető szerepet tölt be ezen a területen (2020-ban a globális kibocsátások 51 %-át uniós vállalatok és közjogi szervek bocsátották ki), és a zöldkötvény-standard további lehetőségeket teremtene a fenntartható finanszírozásra az uniós befektetők számára a nemzetközi piacokon.

3.12.

Fontos a zöld kötvényekre vonatkozó standard meghatározása. Nem szabad azonban alábecsülni a kibocsátókra nehezedő azon kihívásokat, amelyek az EU taxonómiai szabványainak való megfeleléshez kapcsolódnak. Minden valószínűség szerint összevetnék az ESMA által jóváhagyott és felügyelt külső felülvizsgálat hosszadalmas folyamatának költségeit és összetettségét a szélesebb befektetői bázishoz való hozzáférés előnyeivel. A magánkibocsátók ezért alternatív zöldkötvényeket és kevésbé nehézkes tanúsítási eljárásokat részesíthetnek előnyben. Ezek a jelentéstételi és megfelelőségi eljárások aránytalan pénzügyi hatást idézhetnek elő a kkv-k szempontjából, amelyek túlzottan büntető jellegűnek találhatják az uniós zöld standardot, ennélfogva ezek az eljárások gátolhatják a további növekedést. Az egész Unióra kiterjedő, azon tőkepiaci termékek tapasztalatai, amelyek bevezetése nem volt túl biztató, rávilágíthatnak az uniós zöldkötvények iránti potenciális érdeklődésre.

3.13.

Ezért az uniós felügyeleti hatóságnak a lehető legpragmatikusabban kell végrehajtania a zöldkötvény-standardot. Bár az Európai Bizottság lesz a zöldkötvények fő kibocsátója 250 milliárd EUR értékben a következő három évben a Next Generation EU keretében, a tagállamok összesen mintegy 80 milliárd EUR összegű zöldkötvényt bocsátanak ki, és a magánszektor szerepét sem szabad lebecsülni a zöldkötvények kibocsátásában. A túlzott előírások és a túlszabályozás elkerülése – a vállalati kibocsátók esetében – megkönnyítené az Unióban a zöldkötvény-standard elfogadását a tőkepiacokon. Indokolt azonban az óvatosság. A javaslat értelmében a tagállamok közszektora által kibocsátott zöldkötvényeket nem vetnék alá a tervezett külső felülvizsgálatnak. Bár a közszektorbeli kibocsátóknak továbbra is elszámoltathatóknak kellene lenniük a kötvénybefektetők felé, tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásra vonatkozó tagállami kötelezettségvállalásokra, az uniós zöldkötvény-standard általános alkalmazása garantálná ezt a kötelezettségvállalást. Másrészről az, hogy a zöldkötvények két típusát engedélyezik (az egyiket az állami szektor, a másikat a vállalati kibocsátók számára), legalább két különböző standard létrejöttét eredményezheti.

3.14.

Egy másik probléma, amellyel foglalkozni kell, hogy miként lehet lehetővé tenni a zöldkötvények Unión kívüli kibocsátói számára az uniós tőkepiacokhoz való hozzáférést, és fordítva – ezért szükség van a joghatóságok közötti taxonómiák globális összehangolására. Ebben az összefüggésben érdemes hivatkozni a fenntartható finanszírozással foglalkozó nemzetközi platformra (IPSF), amely a politikai döntéshozók közötti párbeszéd fóruma, és amelynek általános célja a környezeti szempontból fenntartható befektetésekbe beruházott magántőke mennyiségének növelése. Az IPSF végső célja, hogy megkönnyítse a környezeti szempontból fenntartható beruházásokra irányuló magántőke mobilizálását. Ezért az IPSF többoldalú párbeszédfórumot kínál a döntéshozók számára, hogy segítse a befektetőket azon fenntartható befektetési lehetőségek azonosításában és kiaknázásában, amelyek valóban hozzájárulnak az éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzésekhez. A taxonómiák összehangolását meg kellene vitatni ezen a fórumon, és arról megállapodás kellene, hogy szülessen.

3.15.

Amint azt korábban említettük, az ESMA az EU tőkepiaci felügyeleti hatóságaként kulcsfontosságú szerepet játszana a javasolt szabványok lehető legpragmatikusabb módon történő alkalmazásának biztosításában. Ehhez szükség lenne a készségek fejlesztésére és az ESMA mint az uniós zöldkötvények felülvizsgálóinak felügyeleti hatósága kapacitásának kiépítésére. Az Európai Bizottság meghatározza a képesítések és az átláthatóság kritériumait, és ezek szilárd alapot jelentenek az ESMA számára. Véleményünk szerint, ahogy az ESMA növeli kapacitását, időben támogathatja az Unión kívüli társait hasonló standardok alkalmazásában, és ezáltal megkönnyítheti az uniós befektetők hozzáférését a feltörekvő piacokon.

3.16.

Egy másik szempont, amelyet meg kell fontolni, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású uniós gazdaságra való áttéréshez a Next Generation EU keretében rendelkezésre állónál jóval nagyobb finanszírozásra van szükség. A magánszektor már szerepet vállal ebben az átmenetben, de ennél sokkal többre van szükség. Ennélfogva a javasolt uniós zöldkötvény-standard tovább fejlesztené az újonnan kibontakozó zöldkötvény-piacot és további kibocsátókat mozgósítana amellett, hogy megkönnyítené a határokon átnyúló finanszírozást a tőkepiacokon. Végső soron a javasolt zöldkötvény-standard javítaná a potenciális kibocsátók és befektetők hírnevét, valamint a fenntartható fejlődés és a környezetvédelmi célok – nevezetesen: az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, az édesvízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, a körforgásos gazdaságra való átállás, a hulladék-újrafeldolgozás, a hulladékmegelőzés, a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése, valamint az egészséges ökoszisztémák védelme – iránti elkötelezettségüket. A vonatkozó környezetvédelmi és szociális célkitűzések így bármely vállalati stratégiának részét képeznék. Emellett a pénzügyi termékekre vonatkozó uniós ökocímke előmozdítása – a bürokrácia minimalizálása mellett – segítené a magánvállalkozásokat egy ilyen stratégia alkalmazásában.

3.17.

Az EGSZB idővel elvárja a befektetőktől, hogy az uniós zöldkötvény-standard mellett döntsenek, mivel ez biztosítja a pénzeszközök taxonómia szerinti felhasználását, ez viszont megkönnyíti a befektetők jelentéstételi követelményeit. Ennélfogva a magán- és állami szektorban egyaránt a zöldkötvényekre javasolt standard egész Unióban történő elfogadását kell célnak tekinteni.

3.18.

Ezzel összefüggésben az EGSZB üdvözli a meglévő zöldkötvények javasolt standard szerinti „átörökítését”, valamint az ilyen szabványok esetleges alkalmazását a Next Generation EU kötvényekre. Az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy a taxonómiához igazodó zöldkötvények elősegítenék a környezetvédelmi célok elérését. Sőt, arra számítunk, hogy az uniós zöldkötvény-standard növelni fogja a befektetők érdeklődését az ilyen befektetések iránt, továbbfejlesztve a zöldkötvény-piacot. Bár ez jó hír a kibocsátók és befektetők számára, az EGSZB figyelmeztet a korábban említett kihívásokra.

3.19.

A jövőt illetően feltételezve, hogy a javaslatot elfogadják, érdekes lenne annak felmérése, hogy i. az Unión belüli és azon kívüli befektetők milyen mértékben követelnék meg a kibocsátóktól a javasolt standardokhoz való igazodást, vagy hogy a javaslat eltérést eredményezne-e a zöldkötvény-piacon az EU és a világ többi része között, valamint ii. az uniós zöldkötvény-standard javasolt végrehajtása hogyan befolyásolná a zöldkötvény-piac alakulását mind az EU-n belül, mind azon kívül.

3.20.

Az EGSZB véleménye szerint ez különösen fontos, mivel a környezeti kihívásokat, például az éghajlatváltozást, az EU nem tudja egyedül kezelni. Ha nincs egyfajta közös alap a taxonómiák összehangolása terén harmadik országokkal, akkor nem valószínű, hogy az Európai Bizottság önkéntes zöldkötvény-standardról szóló rendeletjavaslata a globális zöldkötvény-piac standardjává válik. Ez a tőkepiacok széttagoltságához vezetne, és a harmadik országok kibocsátói valószínűleg nem fogadnák el az Európai Bizottság által javasolt standardokat. Mindez pedig hátráltathatja a hatalmas környezeti kihívások – különösen az éghajlatváltozás – kezeléséhez szükséges források áramlását.

3.21.

Végezetül az EGSZB üdvözli a beruházásokra vonatkozó uniós taxonómiai követelményt, amely szerint azoknak meg kell felelniük a jelentős károkozás elkerülését célzó elvnek (DNSH-elv) és a minimális biztosítékoknak, tekintettel arra, hogy továbbra is prioritásként kell kezelni a zöld átállást a szociális védelem, valamint az emberi és munkavállalói jogok védelme mellett. Ez azonban korlátozhatja a taxonómiák összehangolási körét a harmadik országokkal, különösen akkor, ha az ilyen joghatóságok nem teljesítik a DNSH-elv kritériumait, például a kollektív tárgyaláshoz való jogok elismerését. Ennek érdekében az EGSZB egy külön monitoringbizottság létrehozását javasolja, amely a szociális partnerek bevonásával felügyelné a zöldkötvény-piac dinamikáját.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.).

(2)  Klímakötvény-kezdeményezés (2021). A zöldkötvény-kibocsátás regionális bontása a kibocsátási mennyiség szerint.