Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról szóló (EU) 2018/842 rendelet módosításáról

(COM(2021) 555 final – 2021/0200 (COD))

(2022/C 152/31)

Előadó:	Veselin MITOV
Társelőadó:	Udo HEMMERLING

Felkérés:	Európai Parlament, 2021.9.13. Tanács, 2021.9.17.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke és 192. cikkének (1) bekezdése
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.25.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	220/4/8

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy módosítsák a közös kötelezettségvállalási rendeletet – azaz a tagállamok által kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról szóló (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (1) – annak érdekében, hogy a közös kötelezettségvállalási rendelet hozzájáruljon az európai zöld megállapodás által 2030-ra kitűzött és az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag többi része által konkrét intézkedésekre váltott, ambiciózusabb célok megvalósításához.

1.2.

Jóllehet az ambiciózusabb uniós kibocsátáscsökkentési célértékek nemzetközi viszonylatban elismerésre méltók, még e fokozott erőfeszítések sem elegendőek ahhoz, hogy egy fejlett gazdaság, amely történelmileg jelentős kibocsátó, észszerűen hozzá tudjon járulni ahhoz, hogy az évszázad végére elérjük a legfeljebb 1,5 oC-os felmelegedés forgatókönyvét, különösen ha figyelembe vesszük az IPCC nemrég közzétett hatodik értékelő jelentésében (2021) szereplő drámai előrejelzést is (2). Ezért létfontosságú, hogy megvalósuljon a 2030-ra kitűzött, uniós szintű 55 %-os kibocsátáscsökkentési cél, a tagállami erőfeszítések pedig döntő jelentőséggel bírnak ezen a téren. Az EGSZB ezért elismeri, hogy a tagállamok számára kulcsfontosságú, hogy ambiciózus és kötelező erejű közös kötelezettségvállalási célértékekkel rendelkezzenek.

1.3.

Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag egészét tehát vitathatatlanul magas szintű éghajlat-politikai ambíciók jellemzik. Ugyanakkor ezeknek a szükséges éghajlat-politikai intézkedéseknek az elosztási hatásai (a tagállamok között és a tagállamokon belül egyaránt) jelentősek lehetnek, ezért megfelelően kell kezelni őket.

1.4.

Az EGSZB ezért egyetért azzal, hogy a lehető legnagyobb méltányosság és a költséghatékonyság biztosítása érdekében figyelembe kell venni a tagállamok közötti különbségeket. A valódi költséghatékonyság méltányos módon történő megvalósítása érdekében a közös kötelezettségvállalások elosztásával kapcsolatos számításoknál ideális esetben egyszerre mindkét szemponttal foglalkozni kell, és a célokat oly módon kell kitűzni, hogy a vonatkozó GDP-arányos kibocsátáscsökkentési költségek minden egyes ország számára azonosak legyenek. Az EGSZB véleménye szerint a rugalmassági mechanizmusok döntő szerepet játszanak a közös kötelezettségvállalás terén mutatkozó hiányosságok ellensúlyozásában, ezért különös figyelmet érdemelnek.

1.5.

Ezt úgy kell beépíteni, hogy hosszú távon erősítse a klímasemlegesség felé történő előrelépést. A kibocsátáscsökkentést és a szénmegkötést ezért egyaránt figyelembe kell venni, csakúgy mint az alkalmazkodással és az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kihívásokat.

1.6.

A közúti közlekedésre és épületekre vonatkozó új kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozását tekintve az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló jelenlegi javaslatát, hogy ezek az ágazatok még a közúti közlekedésre és az épületekre vonatkozó új kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozása után is a közös kötelezettségvállalási rendelet hatálya alá tartozzanak, és tudomásul veszi, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer révén az ezekben az ágazatokban elért kibocsátáscsökkentések bele fognak számítani a tagállamok által a közös kötelezettségvállalási rendeletből fakadó kötelezettségek teljesítése érdekében tett erőfeszítésekbe. Az EGSZB rámutat arra, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak zökkenőmentesen és átlátható módon kell kezelniük a két rendszer közötti kapcsolódási pontokat.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag keretében az Európai Bizottság által 2021. július 14-én benyújtott javaslat célja a közös kötelezettségvállalási rendelet módosítása annak érdekében, hogy az európai klímarendelettel összhangban az is hozzájáruljon a 2030-ra kitűzött 55 %-os kibocsátáscsökkentési cél megvalósításához. A 2018-ban meghatározott, a közös kötelezettségvállalási rendeletben foglalt, 2030-ra vonatkozó 29 %-os kibocsátáscsökkentési célhoz képest mintegy 11 százalékponttal kellene növelni a teljes csökkentést. Ebben a véleményben az EGSZB kifejti nézeteit az arról szóló rendeletjavaslatról, hogy a tagállamoknak 2021 és 2030 között kötelezően mennyivel kell csökkenteniük éves üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat.

2.2.

A közös kötelezettségvállalási rendeletre irányuló javaslat azon uniós kötelezettségvállalás végrehajtásának részét képezi, hogy 2030-ig 1990-hez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Amint az Európai Bizottság javaslatában szerepel, a 2030-ra kitűzött cél eléréséhez a 2005-ös szinthez viszonyítva a meglévő uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe tartozó ágazatokon belül 61 %-os, a közlekedés és az épületek esetében javasolt külön kibocsátáskereskedelmi rendszeren belül 43 %-os, az egyéb (e rendszeren kívüli) ágazatokban pedig 40 %-os kibocsátáscsökkentésre van szükség.

2.3.

A javasolt rendelet egyrészt a közúti közlekedésre és az épületekre – amelyekre az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagban megállapítottak szerint külön kibocsátáskereskedelmi rendszer vonatkozik –, továbbá az uniós belföldi hajózásra, másrészt az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokra és tevékenységekre, például a mezőgazdaságra és a hulladékokra vonatkozik. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy a fent említett ágazatok esetében tartsák fenn a közös kötelezettségvállalást. Ennek várható hozzáadott értéke az, hogy – az Európai Bizottság hatásvizsgálata szerint – biztosítja, hogy ezek az ágazatok megvalósítsák a szükséges kibocsátáscsökkentést, és hogy a (kiterjesztett) kibocsátáskereskedelmi rendszert kiegészítő támogatásnak tekintsék a 2030-ra vonatkozó ambiciózusabb célkitűzés eléréséhez. A hatásvizsgálat arra is rámutat, hogy a közös kötelezettségvállalási rendelet keretébe tartozó nemzeti célkitűzések növeléséhez felül kell vizsgálni a méltányosság és a költséghatékonyság elveit. Ezért kiegészítő (piaci és szabályozási) eszközökre lehet szükség a piaci rugalmatlansággal rendelkező ágazatokban (a megfizethető, alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldásokhoz való hozzáférés hiánya), ahol ez a lakosságot (különösen az alacsony jövedelmű csoportokat) közvetlenül érinti. Ha ezek az ágazatok a közös kötelezettségvállalási rendelet keretében eljáró tagállamok szabályozási lehetőségein belül maradnak, az garantálja a kívánt eredmények elérését, valamint jobb védelmet és méltányosságot biztosíthat. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság arra irányuló jelenlegi javaslatát, hogy ezek az ágazatok még a közúti közlekedésre és az épületekre vonatkozó új kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozása után is a közös kötelezettségvállalási rendelet hatálya alá tartozzanak. Az EGSZB rámutat arra, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak zökkenőmentesen és átlátható módon kell kezelniük a két rendszer közötti kapcsolódási pontokat.

2.4.

Az Európai Bizottság a differenciált nemzeti kibocsátáscsökkentési célértékek megtartását javasolja, hogy azok megfeleljenek az Európai Tanács által szorgalmazott méltányosság és költséghatékonyság elvének. 10 % és 50 % között mozognak azok a felülvizsgált ÜHG-csökkentési célértékek, amelyeket az egyes tagállamok határoztak meg a közös kötelezettségvállalás által érintett ágazatokban 2030-ra (a 2005-ös szinthez képest). Az EGSZB határozottan támogatja azt az elképzelést, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére gazdaságilag leginkább felkészült tagállamok viszonylag többet tegyenek, ugyanakkor a költséghatékony kibocsátáscsökkentési potenciált szintén figyelembe kell venni, a rugalmassági mechanizmusoknak pedig jelentős mértékben hozzá kell járulniuk ehhez.

2.5.

Ami a rugalmassági mechanizmusokat illeti, a tagállamok közötti rugalmasságot és az időbeli rugalmasságot egyaránt alkalmazni kell, akár jogosultságtartalékolás, akár jogosultságátadás útján, figyelembe véve a tagállamok eltérő képességeit és kapacitásait, a költséghatékony megoldásokat és a gazdasági ciklusok hatását.

2.6.

Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy folytassák a rugalmassági rendszert, amely lehetővé teszi a kibocsátási jogosultságok tagállamok közötti átruházását és tervezési időszakok közötti átvitelét. Az Európai Bizottság emellett olyan új rugalmassági intézkedéseket is javasol, amelyek a közös kötelezettségvállalás által érintett ágazat számára lehetővé teszik bizonyos kompromisszumok megkötését az ETS- és a LULUCF-ágazatokkal.

2.7.

A javasolt „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag az üvegházhatásúgáz-kibocsátás nyomon követésével és bejelentésével ugyancsak foglalkozik, ideértve a földhasználatra és erdőgazdálkodásra vonatkozó elszámolási szabályokat is.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.

Az Európai Bizottság javaslatában megfelelően figyelembe veszi a méltányosság és a költséghatékonyság elvét. Az EGSZB egyetért azzal, hogy mind a méltányosság, mind a költséghatékonyság biztosítása érdekében figyelembe kell venni a tagállamok közötti különbségeket. Ennek célja, hogy figyelembe vegyék a tagállami sajátosságokat és kiindulópontokat, valamint a kibocsátáscsökkentésben rejlő gazdasági lehetőségeik terén meglévő különbségeket is.

3.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nemzeti kibocsátáscsökkentési célértékek és azok méltányos és költséghatékony elérési módjainak mérlegelésekor a fosszilis energiaforrásokon alapuló energiatermelés és -fogyasztás jelenlegi állami támogatását átgondolt módon fokozatosan meg kell szüntetni.

3.3.

Az EGSZB azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a javasolt megközelítés külön-külön kezeli a méltányosságot és a költséghatékonyságot. Ahhoz, hogy uniós szinten valódi költséghatékonyság mellett, méltányos módon a lehető legjobb eredményt lehessen elérni, a számítások során ideális esetben mindkét szempontot átfogó módon, valamennyi tagállamra kiterjedően kell figyelembe venni.

3.4.

A földhasználatot és az erdőgazdálkodást illetően – amely külön javaslat tárgyát képezi, de bizonyos mértékben más ágazatok számára is fontos – az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a számviteli szabályoknak megfelelően kiszámított kibocsátások és elnyelések minden tagállamban egyensúlyban legyenek. A szénelnyelőknek a 2030-ra vonatkozó uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célértékbe történő bevonásával a LULUCF-ágazatban a nettó üvegházhatásúgáz-elnyelés 310 millió tonnára nőne. Bár az EGSZB szükségesnek tartja a célérték növelését, rámutat arra, hogy a szén-dioxid-eltávolítást nem szabad a más ágazatok kibocsátáscsökkentésének ellensúlyozására szolgáló mechanizmusnak tekinteni.

3.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy szükség van egy hatékony és átlátható rendszerre a rugalmassági intézkedések eredményének figyelemmel kísérése céljából. Ezért az Európai Bizottság (EU) 2019/1124 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (3) létrehozott kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéken keresztül működő jelenlegi nyomonkövetési keretet javítani kell annak biztosítása érdekében, hogy az ügyletekkel kapcsolatos adatok – beleértve a rugalmassági mechanizmusok alkalmazását is – teljes mértékben hozzáférhetőek legyenek a nyilvánosság számára (4).

3.6.

Ami a nemzeti kibocsátáscsökkentési célértékeket illeti, az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen más tagállami jellemzőket (pl. szén-dioxid-intenzitás, sérülékeny régiók) kellene figyelembe venni az egy főre jutó GDP-n kívül a nemzeti célértékek meghatározásakor, az uniós Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül nyújtott támogatást is figyelembe véve.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/842 rendelete (2018. május 30.) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 26. o.).

(2)  IPCC (2021): Összefoglaló a szakpolitikai döntéshozók számára. Climate Change 2021: The Physical Science Basis [Éghajlatváltozás 2021: Természettudományos alapok]. Az I. munkacsoport hozzájárulása az Éghajlat-változási Kormányközi Testület hatodik értékelő jelentéséhez [MassonDelmotte, V., P. Zhai, A. Pirani, S.L. Connors, C. Péan, S. Berger, N. Caud, Y. Chen, L. Goldfarb, M.I. Gomis, M. Huang, K. Leitzell, E. Lonnoy, J.B.R. Matthews, T.K. Maycock, T. Waterfield, O. Yelekçi, R. Yu, és B. Zhou (szerk.)]. Cambridge University Press.

(3)  A Bizottság (EU) 2019/1124 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. március 13.) a (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján, az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő módosításáról (HL L 177., 2019.7.2., 66. o.).

(4)  Jelenleg az ügyletekkel kapcsolatos adatok – többek között a rugalmassági mechanizmusok alkalmazását illetően – nyilvánosan hozzáférhetők (európai uniós ügyleti jegyzőkönyv). Ezen túlmenően az Európai Bizottság az éghajlat-politikai eredményjelentés révén évente jelentést tesz az összes uniós éghajlat-politikai jogszabálynak való megfelelésről.