C-478/07. sz. ügy

Budějovický Budvar, národní podnik

kontra

Rudolf Ammersin GmbH

(a Handelsgericht Wien [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Tagállamok közötti kétoldalú szerződések — Valamely tagállam földrajzi jelzésének egy másik tagállamra kiterjedő oltalma — »Bud« megjelölés — Az American Bud védjegy használata — EK 28. cikk és EK 30. cikk — 510/2006/EK rendelet — Földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmára vonatkozó közösségi szabályozás — A Cseh Köztársaság csatlakozása — Átmeneti intézkedések — 918/2004/EK rendelet — Közösségi szabályozás hatálya — Kimerítő jelleg”

D. Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. február 5.   I ‐ 7724

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2009. szeptember 8.   I ‐ 7757

Az ítélet összefoglalása

  1. Áruk szabad mozgása – Eltérések – Az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme – Valamely elnevezés egyszerű és közvetett földrajzi eredetjelzőként való oltalma – Feltételek

    (EK 28. cikk és EK 30. cikk)

  2. Áruk szabad mozgása – Eltérések – Az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme – Tagállamok közötti kétoldalú szerződés alapján oltalom alatt álló elnevezés földrajzi jelzésként vagy eredetmegjelölésként való oltalma – Feltételek

    (EK 30. cikk)

  3. Mezőgazdaság – Egységes jogszabályok – A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzésének és eredetmegjelölésének oltalma – Egységes és kimerítő oltalmi szabályozás

    (510/2006 tanácsi rendelet)

  1.  A kérdést előterjesztő bíróságnak annak eldöntése során, hogy egy elnevezés olyan egyszerű és közvetett földrajzi eredetjelzőnek minősül-e, amelynek a tagállamok közötti kétoldalú szerződések alapján történő oltalomban részesítése az EK 30. cikkben meghatározott követelményekre tekintettel indokolt lehet, azt kell megvizsgálnia, hogy a származási tagállamban fennálló tényleges körülmények és az ottani fogyasztók észlelése szerint ez az elnevezés, ha önmagában nem is földrajzi név, de alkalmas legalább arra, hogy tájékoztassa a fogyasztót arról, hogy a vele jelölt termék ennek a tagállamnak egy adott régiójából vagy helységéből származik. Amennyiben az ilyen vizsgálat azt mutatja, hogy a szóban forgó elnevezés nem rendelkezik azzal a minimális képességgel, hogy utaljon az érintett termék földrajzi származására, akkor az oltalmát nem lehet az EK 30. cikk értelmében az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmével indokolni, és – amennyiben az más címen nem indokolható – főszabály szerint ellentétes az EK 28. cikkel.

    A kérdést előterjesztő bíróságnak továbbá azt is újból meg kell vizsgálnia, hogy a származási tagállamban fennálló tényleges körülmények és az ottani fogyasztók észlelése fényében az említett elnevezés a szóban forgó kétoldalú szerződések hatálybalépésekor vagy azt követően nem vált-e az adott országban szokásos elnevezéssé, mivel megállapítást nyert, hogy az e szerződésekkel létrehozott oltalmi szabályozás célja az ipari és kereskedelmi tulajdon EK 30. cikk szerinti védelme.

    Vonatkozó közösségi szabályozás hiányában a kérdést előterjesztő bíróságnak kell nemzeti joga alapján eldöntenie, hogy szükséges-e a származási tagállamban fennálló tényleges körülmények és az ottani fogyasztók észlelésének felmérésére közvélemény-kutatást végezni annak megállapításához, hogy valamely elnevezés egyszerű és közvetett földrajzi eredetjelzőnek minősíthető-e, és hogy nem vált-e ebben a tagállamban szokásos elnevezéssé. Ha a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek tartja a közvélemény-kutatás lefolytatását, szintén ezen nemzeti jog alapján kell megállapítania a fogyasztók azon százalékos arányát, amely a vizsgálat szempontjából kellően relevánsnak minősül.

    (vö. 82–84., 89., 94. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

  2.  Az EK 30. cikk a tagállamok közötti kétoldalú szerződések alapján oltalom alatt álló elnevezések származási országban történt használatának jellegét és tartamát illetően nem támaszt olyan konkrét követelményt, hogy az elnevezések oltalma az ipari és kereskedelmi tulajdon említett cikkben előírt védelme alapján indokolt legyen. Azt a kérdést, hogy a konkrét esetre vonatkozóan fennáll-e ilyen követelmény, a nemzeti bíróságnak az alkalmazandó nemzeti jog és különösen a szóban forgó, az érintett tagállamok közötti kétoldalú szerződésekben megállapított oltalmi szabályozás alapján kell eldöntenie.

    (vö. 91., 93–94. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

  3.  A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006 rendeletben foglalt közösségi oltalmi szabályozás kimerítő jellegű, így e rendelettel ellentétes a két tagállam tekintetében kötelező erővel bíró szerződésekben – például kétoldalú szerződésekben – található oltalmi szabályozás alkalmazása, amely az egyik tagállam joga szerint eredetmegjelölésnek minősülő elnevezésnek annak ellenére oltalmat biztosít más tagállamban, ahol ezt az oltalmat ténylegesen igénylik, annak ellenére, hogy nem kérték ennek az eredetmegjelölésnek az említett rendelet alapján történő bejegyzését.

    Az 510/2006 rendeletnek ugyanis nem az a célja, hogy a nemzeti szabályok meghagyása mellett a minősített földrajzi jelzésekre vonatkozóan olyan kiegészítő oltalmi szabályozást vezessen be, mint amilyet például a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet hozott létre, hanem hogy egységes és kimerítő oltalmi szabályozást nyújtson a földrajzi jelzésekre vonatkozóan.

    (vö. 114., 129. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

  翻译：