|
11.9.2010 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 246/25 |
A T-303/06. és T-337/06. sz., UniCredito Italiano SpA kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) és az Union Investment Privatfonds GmbH egyesített ügyekben 2010. április 27-én hozott ítélet ellen az Union Investment Privatfonds GmbH által 2010. július 2-án benyújtott fellebbezés
(C-317/10. P. sz. ügy)
()
2010/C 246/43
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Union Investment Privatfonds GmbH (képviselő: J. Zindel Rechtsanwalt)
A többi fél az eljárásban: UniCredito Italiano SpA és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
|
— |
A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül a T-303/06. és T-337/06. sz. egyesített ügyekben 2010. április 27-én hozott ítéletet; |
|
— |
a Bíróság utasítsa el a kereseteket; |
|
— |
a Bíróság helyezze hatályon kívül az OHIM fellebbezési tanácsának 2006. szeptember 5-i, az R 156/2005-2. sz. ügyben hozott határozatát és adjon helyt a beavatkozó az „ingatlanügyletek” szolgáltatás tekintetében a 2 236 164. számon bejelentett „UNIWEB” közösségi védjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásának; |
|
— |
a Bíróság helyezze hatályon kívül az OHIM fellebbezési tanácsának 2006. szeptember 25-i, az R 502/2005-2. sz. ügyben hozott határozatát és adjon helyt a beavatkozó az „ingatlanügyletek” szolgáltatás tekintetében a 2 330 066. számon bejelentett „UniCredit Wealth Management”„UNIWEB” közösségi védjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásának; |
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezés a 40/94 rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdése b) pontja utolsó sorának téves alkalmazására hivatkozik. Kijelenti továbbá, hogy a megtámadott határozatot olyan tényállás alapján hozták, amely leszűkített és részben nem felel meg a tényeknek.
A Törvényszék, tévesen és az OHIM-mal ellentétben, amely lényegében helyt adott a fellebbező által benyújtott fellebbezéseknek, nem ismerte el, hogy a keresetek tárgyát képező valamennyi védjegy egy nagy védjegycsaládba tartozik. Megállapítja, hogy a család részét képező valamennyi védjegyre jellemző ugyanazon kezdőszótag, amely szóköz nélkül kapcsolódik a beruházási ágazat valamely más fogalmához. A bejelentő védjegyei ugyancsak az e sorozatot megkülönböztető jellemzőket mutatták. A Törvényszék, a tényállást elferdítve, úgy vélte, hogy az ütköző védjegyek szerkezeti szinten különböznek egymástól, mivel a bejelentő védjegyeiben a kezdőszótag egy angol nyelvű elemhez kapcsolódik, míg a fellebbező védjegyeiben ez a szótag egy német nyelvű elemhez kapcsolódik. Mindazonáltal a Törvényszék nem vette kellő módon tekintetbe azt, hogy a 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja utolsó sorának alkalmazásában, ha védjegysorozatba illeszkedő védjegyről van szó, a védjegycsaládot alkotó valamennyi védjegyet figyelembe kell venni. E vonatkozásban a fellebbező megállapítja, hogy pontosítani szükséges, hogy a fellebbező is angol nyelvű és nemzetközi elemeket használ, miáltal a Törvényszék ezzel ellentétes álláspontja nyilvánvalóan téves.
A fellebbező megállapítja továbbá, hogy a Törvényszék, ismét csak tévesen, azon előfeltevésből indult ki, hogy a fellebbező által a beruházási alap megnevezése tekintetében használat védjegyek mindig a kibocsátó szerv megjelölésével együttesen szerepelnek. Ezt mindenesetre cáfolják a fellebbező által az OHIM előtt már benyújtott azon bizonyítékok, amelyekből kiderül, amint az fentebb kifejtésre került, hogy az alapokról szóló újságcikkekben vagy akár a beruházási tanácsadások folyamán a kibocsátó szerv neve nem kerül említésre.
A fellebbező felrója, hogy a megtámadott ítélet indokolása hiányos, mivel nem látható át, hogyan határozhatta meg a Törvényszék a német közönség nézőpontját, ami döntő jelentőségű az összetéveszthetőség elemzése szempontjából.
Mindenesetre ez szükséges lett volna annak fényében, hogy a fellebbező a német szabadalmi és védjegyhivatal („DPMA”) számos határozatának benyújtásával bizonyította, hogy a „DPMA” és a német bíróságok azon előfeltevésből indulnak ki, hogy a német közönség körében fennáll az összetévesztés veszélye, amennyiben bizonyos, a fellebbező védjegysorozatéval azonos kezdőszótagot tartalmazó védjegyeket lajstromoznak vagy használnak harmadik felek a pénzügyi ágazat szolgáltatásainak megjelölésére.
Végezetül a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék, az OHIM-hoz hasonlóan, elmulasztotta annak megállapítását, hogy az „ingatlanügyletek” ágazatában is fennáll a szolgáltatások egymáshoz közeli voltából adódó összetévesztés veszélye. A fellebbező védjegyeivel megjelölt ingatlanalapok esetében kijelenthető, hogy a beruházó által előirányzott értéknövekedés ingatlanok kezelése, bérbeadása vagy akár eladása révén valósul meg. A fellebbező kijelenti tehát, hogy úgy az OHIM, mint a Törvényszék tévesen indult ki abból az előfeltevésből, hogy az ingatlanalap kezelése tőkeszerzésre korlátozódik. Az OHIM, mivel az „ingatlanügyletek” szolgáltatás körébe kizárólag a közvetítéshez hasonló tevékenységeket sorolt, elmulasztotta tekintetbe venni azt, hogy az „ingatlanügyletek” fogalma ennél sokkal tágabb.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994., L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.)