|
14.5.2011 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 145/11 |
A Törvényszék (első tanács) T-336/08. sz., Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli AG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2010. december 17-én hozott ítélete ellen a Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli AG által 2011. március 1-jén benyújtott fellebbezés
(C-98/11. P. sz. ügy)
2011/C 145/16
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli AG (képviselők: G. Hild és R. Lange ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelme
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (első tanács) T-336/08. sz. ügyben 2010. december 17-én hozott ítéletét és az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen fellebbezés a Törvényszék azon ítélete ellen irányul, amely elutasította a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának egy piros szalagos csokoládényúl formájából álló közösségi térbeli védjegy bejelentését elutasító, 2008. június 11-én hozott határozatával szemben benyújtott keresetet.
A fellebbező fellebbezését a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapítja.
Ami a megkülönböztető képesség vizsgálatát illetően az első jogalapot illeti, sem az OHIM vizsgálata, sem a Törvényszék jogi értékelése nem felel meg a jogi követelményeknek, mivel mindkettő feltételezésekre alapította a határozatát. Az OHIM azt feltételezte, hogy az Unió valamennyi tagállamára vonatkozóan érvényes az a megállapítás, hogy a húsvéti csokoládényúl a húsvéti ünnepekre jellemző forma, és ez vitathatatlan tény. Ez a körülmény azonban sohasem volt vitathatatlan tény, a fellebbező ezt a megállapítást érdemi előadásában hosszasan és kifejezetten vitatta. Annak érdekében, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése szerinti vizsgálati kötelezettségének eleget tegyen, az OHIM-nak és a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie ezt. A Törvényszék továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a piacon a húsvéti csokoládényulaknál szokásosnak tekinthető az aranyszínű sztaniolcsomagolás használata, holott az ítélet csak három másik olyan gyártót nevez meg, akik aranyszínű sztaniolcsomagolást használnak. Ilyen kisszámú gyártó még nem jelentheti azt, hogy ez az ismérv „a piacon szokásosnak” tekinthető.
A Törvényszék azon feltételezése, hogy a védjegynek nincsen önmagában vett megkülönböztető képessége az EU egészében, már csak azért is megalapozatlan, mert a kérdéses megjelölést az Európai Unió 15 tagállamában védjegyként lajstromozták.
A második fellebbezési jogalap a Törvényszék arra vonatkozó jogi álláspontjára irányul, miszerint a védjegy az Unió egészében használat révén megkülönböztető képességet szerzett, ami két okból is téves.
Először is a Törvényszék figyelmen kívül hagyja, hogy csak akkor van szükség a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzésére, ha a védjegynek nincs önmagában vett megkülönböztető képessége. Abban a 15 tagállamban, ahol a szóban forgó védjegy önmagában vett megkülönböztető képességgel rendelkezik, nem kellene ezért a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzését megkövetelni. Ha elfogadjuk azt az álláspontot, hogy a megkülönböztető képesség megítélésénél az egyes tagállamokat kell alapul venni, akkor meg kell állapítani az e tagállamokban fennálló tényleges körülményeket. Mivel a rendelet 74. cikke szerint a megkülönböztető képességet hivatalból kell vizsgálni, az OHIM-nak e tekintetben minden egyes uniós tagállamra vonatkozóan konkrét megállapításokat kellett volna tennie. Ezt az OHIM és a Törvényszék is elmulasztotta.
Másodszor, a Törvényszék megállapításai nem egyeztethetőek össze a közösségi védjegy egységességének elvével. A lajstromozhatóság — és a konkrét esetben a megkülönböztető képesség — megítélésénél az Európai Uniót egységes közös piacnak kell tekinteni. Ha az Európai Unió össznépességének túlnyomó része esetében a védjegy használat révén megkülönböztető képességet szerzett, akkor ennek elegendőnek kell lennie a teljes európai piacra kiterjedő oltalomra is. Csak ezzel a megközelítéssel biztosítható, hogy a továbbiakban fennálló nemzeti egységeket tényleges méretüktől függetlenül kisebbnek vagy nagyobbnak tekintsenek.