10.11.2012 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 343/10 |
A Törvényszék (harmadik tanács) T-448/07. sz., YKK Corp., YKK Holding Europe BV, YKK Stocko Fasteners GmbH kontra Európai Bizottság ügyben 2012. június 27-én hozott ítélete ellen az YKK Corp., YKK Holding Europe BV, YKK Stocko Fasteners GmbH által 2012. szeptember 5-én benyújtott fellebbezés
(C-408/12. sz. ügy)
2012/C 343/12
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbezők: YKK Corp., YKK Holding Europe BV és YKK Stocko Fasteners GmbH (képviselők: D. Arts, W. Devroe, advocaten, E. Winter, Rechtsanwältin, F. Miotto, Advocate)
A másik fél az eljárásban: az Európai Bizottság
A fellebbező(k) kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
— |
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-448/07. sz., YKK Corp., YKK Holding Europe BV, YKK Stocko Fasteners GmbH kontra Európai Bizottság ügyben 2012. június 27-én hozott ítéletét; |
— |
semmisítse meg a vitatott határozat 2. cikkének (3) bekezdését annyiban, amennyiben az a fellebbezőket érinti és/vagy csökkentse a velük szemben kiszabott bírságokat; |
— |
kötelezze az Európai Bizottságot az elsőfokú eljárással, valamint a jelen fellebbezéssel felmerült költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezők első jogalapjukban arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy nem megfelelően indokolta a bírság aránytalan összegére vonatkozó jogalapjuk elutasítását, és ennélfogva a fellebbezők nem tudják megállapítani, hogy a Törvényszék azon az alapon utasította-e el a jogalapjukat, hogy a Bizottság (a) megfelelően figyelembe vette a jogsértés piacra gyakorolt hatását, vagy (b) nem vette figyelembe a jogsértés piacra gyakorolt hatását, mivel erre nem volt köteles. Másodszor amennyiben úgy tűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy megfelelően figyelembe vette a jogsértés piacra gyakorolt hatását, a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a vitatott határozatot és megsértette az uniós jogot, így különösen a 1/2003 (1) rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdését, valamint az Európai Uniós Bíróságának ítélkezési gyakorlatát, amelynek értelmében a Bizottságnak — amennyiben úgy ítéli meg, hogy a jogsértés piacra gyakorolt hatását figyelembe kell venni — a bírság kiindulási összegének több mint az irányelvben (2) meghatározott valószínű 20 millió eurós minimumösszegnél magasabb összegben való megállapítása érdekében különös, hiteles és megfelelő bizonyítékokat kell nyújtania a jogsértésnek az adott piacon fennálló versenyre gyakorolt tényleges hatásának értékelése érdekében. Harmadszor, amennyiben úgy tűnik, hogy a Törvényszék azt állapította meg, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a jogsértés piacra gyakorolt hatását, mivel erre nem volt köteles, a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amelynek értelmében a nemzeti- és uniós jogszabályok alapján kiszabott szankcióknak nemcsak ténylegesnek és elrettentőnek, hanem az elkövetett jogsértéssel arányosnak is kell lenniük.
A fellebbezők második jogalapjukban arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék nem nyújtott megfelelő indokolást arra, hogy miért utasította el a fellebbezőknek arra vonatkozó jogalapját, hogy a Bizottság nem alkalmazta velük szemben a 2002. évi engedékenységi közleményt. A fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék ítélete mindenesetre tévesen értelmezi az uniós jogot, így különösen a „lex mitior” elvet, amelynek értelmében a kevésbé szigorú jogszabályt kell visszamenőlegesen alkalmazni.
A fellebbezők harmadik jogalapjukban arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék megsértette a 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdését, ideértve az annak szerves részét képező arányosság elvét, a büntetések egyéniesítésének elvét — amelynek értelmében valamely vállalkozás csak a neki személyesen betudható tények miatt szankcionálható —, valamint az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy elutasította a fellebbezőknek arra vonatkozó jogalapját, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a bírság 10 %-os felső határát Stocko YKK általi felvásárlását megelőző időszak tekintetében a BWA-együttműködésre vonatkozóan, amelynek tekintetében a Stocko minősül kizárólagosan felelősnek.
A fellebbezők harmadik jogalapjukban arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék nem megfelelően indokolta a megtámadott ítéletet, és mindenesetre megsértette a 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdését, ideértve az abban megfogalmazott büntetések egyéniesítésének elvét — amelynek értelmében valamely vállalkozás csak a neki személyesen betudható tények miatt szankcionálható —, az arányosság elvét, valamint az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy elutasította a fellebbezőknek arra vonatkozó jogalapját, hogy a Bizottság a vitatott határozatban tévesen alkalmazta az elrettentési szorzót a Stocko felvásárlását megelőző időszak tekintetében, mivel megállapította, hogy az elrettentési szorzó alkalmazása miatti növelés igazolt volt a Stocko YKK általi felvásárlását megelőző időszakra nézve, amely időszak tekintetében a Stocko egyedül és kizárólagosan felelős.
(1) Az [EK 81. cikkben] és [az EK 82.-cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. oldal)
(2) A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikk (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.)