|
1.9.2014 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 292/9 |
A Bíróság (harmadik tanács) 2014. július 3-i ítélete (a Corte suprema di cassazione [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Maurizio Fiamingo (C–362/13), Leonardo Zappalà(C–363/13), Francesco Rotondo és társai (C–407/13) kontra Rete Ferroviaria Italiana SpA
(C-362/13., C-363/13. és C-407/13. sz. egyesített ügyek) (1)
((Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - 1999/70/EK irányelv - Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás - Tengeri hajózási ágazat - Ugyanazon tagállamban található két kikötő közötti járatot teljesítő komphajók - Egymást követő, határozott idejű munkaszerződések - A 3. szakasz 1. pontja - A „határozott idejű munkaszerződés” fogalma - Az 5. szakasz 1. pontja - Határozott időre szóló munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozására irányuló intézkedések - Szankciók - A határozott idejű munkaviszony határozatlan idejű munkaviszonnyá alakulása - Feltételek))
2014/C 292/11
Az eljárás nyelve: olasz
A kérdést előterjesztő bíróság
Corte suprema di cassazione
Az alapeljárás felei
Felperesek: Maurizio Fiamingo (C-362/13), Leonardo Zappalà (C-363/13), Francesco Rotondo és társai (C-407/13)
Alperes: Rete Ferroviaria Italiana SpA
Rendelkező rész
|
1) |
Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodást akként kell értelmezni, hogy az alkalmazható az olyan munkavállalókra, mint az alapeljárások felperesei, akiket határozott időre szóló munkaszerződések keretében alkalmaznak tengerészként ugyanazon tagállamban található két kikötő közötti tengeri járatot teljesítő komphajókon. |
|
2) |
A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás rendelkezéseit akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyekben szereplőhöz hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely arról rendelkezik, hogy a határozott időre szóló munkaszerződésekben fel kell tüntetni azok időtartamát, ám a határozott idejét nem. |
|
3) |
A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 5. szakaszát akként kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes az alapügyekben szereplőhöz hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely határozott időre szóló munkaszerződések határozatlan idejű munkaviszonnyá való átalakulását csak arra az esetre írja elő, ha az érintett munkavállaló ilyen szerződések alapján megszakítás nélkül több mint egy évig állt ugyanazon munkáltató alkalmazásban, akkor tekintve megszakítás nélkülinek a munkaviszonyt, ha a határozott időre szóló munkaszerződések megkötése között legfeljebb 60 nap telik el. A kérdést előterjesztő bíróság feladata ugyanakkor annak vizsgálata, hogy alkalmazási feltételei, valamint hatékony végrehajtása alapján e szabályozás az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozására és szankcionálására alkalmas intézkedésnek tekinthető-e. |