1.

Nemcsak az éghajlatbarát megújuló energiának a szélenergia alkalmazása útján történő kihasználása vezethet más környezetvédelmi célokkal szembeni konfliktushoz, ( 2 ) hanem a vízenergia igénybevétele is. Ezt példázza a Bizottság a jelen ügy tárgyát képező keresettel, melyet az osztrák Alpokban, a Fekete‑Sulm ez ideig messzemenően érintetlen felsőfolyásán található kis vízerőmű miatt nyújtott be. A Bizottság e tekintetben a vízügyi keretirányelvben ( 3 ) előírt állapotromlási tilalom előzetes hatályára hivatkozik, és azt az álláspontot képviseli, hogy a projekt nem igazolt.

2.

Meghatározó azonban az a körülmény, hogy az osztrák hatóságok a pert megelőző eljárás során helyesbítették a Fekete‑Sulm állapotának a minősítését. Ennek az a következménye, hogy a Bizottság által kifogásolt ezen állapotromlás mindenesetre nem áll fenn, így nem szükséges az igazolás sem.

3.

A vízügyi keretirányelv fő környezeti célkitűzéseit és az esetleges kivételeket ezen irányelv 4. cikke határozza meg:

„(1)   A vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben előírt intézkedési programok átültetésére az alábbiak vonatkoznak:

4.

Az osztrák Land Steiermark [Stájerország tartomány] hatóságai 2007. május 24‑én vízjogi engedélyt adtak egy vízerőműnek a Fekete‑Sulmon történő megépítésére.

5.

A hatóságok az értesítés tárgyát képező víz ökológiai állapotát „kiválóként” minősítették. ( 4 ) Mindazonáltal megállapították az ivóvíz csekély mértékű (31 liter / másodperc) kivételét az érintett szakasz felett. ( 5 )

6.

A tervek szerint az erőmű számára egy úgynevezett „tiroli gátat” hoznak létre, a víz jelentős részét több mint 10 km hosszú csővezetékeken át levezetik az erőmű 480 méterrel mélyebben elhelyezkedő épületébe, keresztülfolyatják a turbinán, majd visszavezetik az ár irányába. Bár a gát által képzett akadályt egy hallépcső csökkenti, és az árral szemben való mozgás tekintetében azt talán még ki is egyenlíti, a folyó vízszintjének csökkenése szintén akadályozza a halak vándorlását. Ezenfelül veszteségek várhatók az ár irányába vándorló halakat érintően, amelyek a turbinákba jutnak. ( 6 ) Végkövetkeztetésként megállapításra kerül, hogy a víz állapota a projekt megvalósítását követően már csak „jóként” minősíthető.

7.

2006‑ban a projekt miatt panasszal fordultak a Bizottsághoz, amely intézmény 2007 októberében felszólította Ausztriát arra, hogy tegye meg észrevételeit. A Bizottság azonban 2010‑ben megszüntette az eljárást azt követően, hogy az osztrák szövetségi hatóságok a projekt engedélyét hatályon kívül helyezték.

8.

Az osztrák alkotmánybíróság azonban 2012 márciusában a szövetségi hatóságok határozatát megsemmisítette, így az eredeti engedély ismét hatályossá vált.

9.

A Bizottság a tényállás vizsgálatát követően arra az álláspontra jutott, hogy Ausztria a projekt engedélyezése tekintetében nem alkalmazta megfelelő módon a vízügyi keretirányelvben foglalt állapotromlási tilalom alóli kivételre vonatkozó szabályozást, jóllehet azt a vízügyi keretirányelv 4. cikkének előzetes hatálya keretében, amely az EUM 4. cikk (3) bekezdésének és az EUMSZ 288. cikknek az összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből következik, analóg módon alkalmazni kell. A Bizottság ezért 2013. április 26‑án ismételten felszólította Ausztriát arra, hogy tegye meg az észrevételeit, és 2013. november 21‑én indokolással ellátott véleményt intézett e tagállamhoz, melyben 2014. január 21‑re kitűzött egy végső határidőt arra, hogy e tagállam a kifogásolt helyzetet orvosolja.

10.

Steiermark hatóságai a pert megelőző eljárás során az engedélyt a 2013. szeptember 4‑i határozattal megváltoztatták. A feltételek módosításain túlmenően, amelyek a jelen eljárás szempontjából nem játszanak semmilyen szerepet, a módosított engedélyben megállapítják, hogy a Fekete‑Sulm állapota nem „kiváló”, hanem azáltal, hogy a projekt felett ivóvíz kivételére kerül sor, csupán „jó”. Következésképpen a víz állapotára vonatkozó kategória a projekt eredményeképpen nem lesz alacsonyabb, és az állapotromlás kizárt.

11.

Mivel azonban a Bizottság Ausztria válaszait nem találta kielégítőnek, megindította a jelen keresetet, és azt kéri, hogy a Bíróság:

12.

Ausztria azt kéri, hogy a Bíróság:

13.

A felek az érveiket írásban vitatták meg; a Bíróság úgy határozott, hogy tárgyalás tartása nem szükséges.

14.

Ausztria álláspontja szerint a kereset elfogadhatatlan. Úgy véli, hogy egyrészt a Bizottság nem jelölte meg kellő pontossággal azokat a kötelezettségeket, amelyeknek a megszegését kifogásolja (lásd erre vonatkozóan a 2. pontot). Másrészt Ausztria azt az álláspontot képviseli, hogy a Bizottságot a Szerződések végrehajtásának őreként megillető feladatok nem foglalják magukban azt, hogy az osztrák hatóságokat az uniós jog egyedi és konkrét végrehajtása során ellenőrizzék (lásd erre vonatkozóan a 3. pontot).

15.

Először is azonban pontosabban meg kell határozni a kereset tárgyát (lásd erre vonatkozóan az 1. pontot).

16.

A kereset tárgyát pontosítani kell, mivel jóllehet az erőművet 2007. május 24‑én engedélyezték, ezt az engedélyt a 2013. szeptember 4‑i, tehát az indokolással ellátott véleményt, és az abban meghatározott, 2014. január 21‑i határidő leteltét megelőző határozat módosította.

17.

A Bizottság a válaszában kifejti, hogy a Fekete‑Sulmnak az utóbb említett határozatban végrehajtott, „kiválóról”„jóra” való leminősítését nem tette a „kérelem” részévé, hanem továbbra is a víz „kiváló” állapotát veszi alapul.

18.

Ezt a közlést úgy értelmezem, hogy bár a Bizottság nem kérelmezi annak a megállapítását, hogy a Fekete‑Sulm állapotának leminősítésével megsértették az uniós jogot, mellékesen mégis kifogásolja e leminősítést, és ezáltal a 2013. szeptember 4‑i határozat formájában történő engedélyezést.

19.

Mivel az utóbb említett határozat nem képezte tárgyát az észrevételek megtételére való, az EUMSZ 258. cikk szerinti felszólításnak, felmerül a kérdés, hogy az – és az általa módosított, 2007. május 24‑i határozat – tárgyát képezheti‑e a jelen keresetnek.

20.

Amint ismeretes, az EUMSZ 258. cikk szerinti kereset tárgyát behatárolja az e rendelkezésben meghatározott pert megelőző eljárás. Ezért a keresetlevél csak a pert megelőző eljárásban megjelölt kifogásokon alapulhat. A pert megelőző eljárásnak ugyanis az a célja, hogy alkalmat biztosítson az érintett tagállam számára egyrészt az uniós jogból eredő kötelezettségei teljesítésére, másrészt pedig a Bizottság által megfogalmazott kifogások ellen védekezésül felhozott jogalapjai hatékony érvényesítésére. ( 7 )

21.

A pert megelőző eljárás ezen célkitűzése megköveteli, hogy a Bizottság figyelembe vegye a tagállam azon intézkedéseit, amelyeket az a pert megelőző eljárás során fogad el. Ellenkező esetben a Bizottság a tagállami kötelezettségek teljesítésére vonatkozó intézkedésre nem tudna reagálni.

22.

Bár a Bizottság új pert megelőző eljárás nélkül az ilyen új intézkedésekre nem alapíthat további kifogásokat, ( 8 ) továbbra is megengedett, hogy az eredeti kifogásokat továbbra is fenntartsa, amennyiben a kifogásolt intézkedések az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor továbbra is fennmaradnak. ( 9 )

23.

Első ránézésre a 2013. szeptember 4‑i határozat nem érinti a Bizottságnak a 2007. május 24‑i határozattal szembeni kifogását. A Bizottság ugyanis lényegében az erőmű igazolását kritizálja, amely az előbb említett határozatban nem nyer alapvetően új megfogalmazást.

24.

A víz állapotának „jóra” való leminősítése miatt azonban nem áll többé fenn a Fekete‑Sulmnak a Bizottság által hivatkozott állapotromlása, ( 10 ) amely az igazolást megköveteli. A Bizottság ezért a leminősítést szintén vitatja.

25.

A kereset tehát nem olyan intézkedés ellen irányul, amely a későbbi módosítás ellenére lényegében továbbra is fennmarad. A 2013. szeptember 4‑i határozat a Bizottság által kifogásolt 2007. május 24‑i határozatot valójában a kereset elbírálása szempontjából meghatározó szempontból módosítja.

26.

Mindazonáltal nem volt szükséges a pert megelőző eljárásnak az elejétől történő újbóli lefolytatása. A 2013. szeptember 4‑i határozatot ugyanis a folyamatban lévő, pert megelőző eljárás ismeretében fogadták el Ausztriában. Ausztria védelemhez való jogának a sérelme ezért nem merül fel. Ezen intézkedés inkább a Bizottság kifogásai alapjainak a megszüntetését célozza. Végül is a folyamatban lévő eljárásban alkalmazott, olyan védekezési eszközről van szó, amely önmagában nem válthat ki kötelezettséget a pert megelőző eljárás teljes újbóli lefolytatására. Ellenkező esetben a tagállamok az ilyen intézkedésekkel a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás lefolytatását megakadályozhatnák. ( 11 )

27.

Ha a Bizottság az uniós jognak a 2013. szeptember 4‑i határozat által történő megsértésének a megállapítását kérelmezné, másként kellene megítélni a kereset elfogadhatóságát. Ez a pert megelőző eljáráshoz képest a kereset tárgyának elfogadhatatlan kiterjesztését valósítaná meg. Amint a válaszban foglalt okfejtés megerősíti, a kereseti kérelmet tehát nem így kell értelmezni.

28.

Ausztria első kifogása arra vonatkozik, hogy az eljárási szabályzat 120. cikkének c) pontja szerint a keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a jogalapok rövid ismertetését. E megjelölésnek, illetve ismertetésnek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, valamint a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Mindebből következik, hogy a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell egységes és érthető módon következniük, és a keresetlevélben a kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, nehogy a Bíróság a határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy ne határozzon valamely kifogás tekintetében. ( 12 )

29.

A Bizottság Ausztria álláspontja szerint megszegte ezeket a követelményeket, mivel nem határozta meg pontosan, hogy az EUSZ 4. cikknek az EUMSZ 288. cikkel összefüggésben értelmezett (3) bekezdésében foglalt kötelezettségek közül melyiket sértették meg. Nem indokolta azt sem, hogy a vízügyi keretirányelv 4. cikkének a 4. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése irányelvben foglalt rendelkezésként egyáltalán miért alkalmazandó.

30.

Ennek az érvelésnek azonban nem lehet helyt adni. A Bizottság ugyanis a keresetlevelének 25. és 26. pontja szerint a kereseti kérelme tekintetében az Acheloosfluss‑ítéletre hivatkozik, amelyben megállapításra került, hogy a tagállamok számára már a vízügyi keretirányelv 4. cikkének hatálybalépése előtt tilos az EUSZ 4. cikknek az EUMSZ 288. cikkel összefüggésben értelmezett (3) bekezdése alapján az, hogy a vízügyi keretirányelv 4. cikkében foglalt célokat komolyan veszélyeztessék. ( 13 ) Következésképpen Ausztria ezt a kifogást a viszonválaszában már nem veti fel.

31.

Ami az uniós jog egyedi és konkrét alkalmazását illeti, Ausztria nem vitatja, hogy a Bizottság jogosult az uniós jog végrehajtásának a konkrét ügyek tekintetében történő ellenőrzésére, és arra, hogy arra vonatkozóan a Bíróság előtt kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében való vizsgálatot kezdeményezzen. ( 14 ) Ausztria valójában azt kifogásolja, hogy a Bizottság felülvizsgálja az illetékes nemzeti hatóságok mérlegelési jogkör keretében hozott döntését.

32.

Ezt az érvelést azonban már csak amiatt is el kell utasítani, hogy azok a kérdések, hogy a jogvita tárgyát képező uniós jogi rendelkezések mennyiben biztosítanak mérlegelési mozgásteret az illetékes nemzeti hatóságoknak, és hogy e mozgásteret az adott esetben túllépték‑e, nem a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatóságét érintik, hanem annak megalapozottságát.

33.

Bár a felek főként azon vitatkoznak, hogy a vízerőmű engedélyezése igazolt‑e a vízügyi keretirányelv 4. cikkének (7) bekezdésében foglalt elvek alapján, a 2013. szeptember 4‑i osztrák módosító határozat fényében meg kell vizsgálni, hogy egyáltalán alátámasztanak‑e olyan állapotromlást, amelyhez igazolás szükséges.

34.

Mivel a jelen ügyben egy 2007‑es határozatról van szó, amelyet 2013‑ban módosítottak, két formálisan különböző szabályozást kell tekintetben venni, nevezetesen a vízügyi keretirányelv 4. cikkét, és e rendelkezés előzetes hatályát.

35.

A vízügyi keretirányelv 4. cikke szerinti kötelezettségek csupán 2009. december 22‑től – a vízügyi keretirányelv 13. cikkének (6) bekezdésében a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervek közzétételére vonatkozóan a tagállamok számára megállapított határidő lejártának az időpontjától – alkalmazandó közvetlenül. ( 15 ) Következésképpen az erőmű 2007‑es engedélyezése még nem e rendelkezés hatálya alá tartozott, hanem a 4. cikknek az ezen időpontban alkalmazandó előzetes hatálya alá. Ennek értelmében a tagállamoknak tartózkodniuk kellett az olyan jellegű rendelkezések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék az a vízügyi keretirányelv i 4. cikke által meghatározott célt. ( 16 )

36.

Ezzel szemben a vízügyi keretirányelv 4. cikke 2013‑ban, a második határozat időpontjában kétségtelenül alkalmazandó volt. Ezt a határozatot ezért a 4. cikk alapján kell értékelni. A vízügyi keretirányelv 4. cikkének előzetes hatálya csupán annyiban releváns, amennyiben a 2013‑as határozat a 2007‑es határozatot változatlanul hagyja.

37.

Az a kérdés, hogy a projekt a Fekete‑Sulm állapotát mennyiben érinti, tárgyát képezi a 2013‑as határozatnak. Következésképpen az a vízügyi keretirányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában előírt állapotromlási tilalom hatálya alá tartozik.

38.

A Bíróság nemrégiben – némileg meglepő módon ( 17 ) – tisztázta, hogy valamely felszíni víztest állapotának romlása áll fenn, amint a vízügyi keretirányelv V. melléklete értelmében vett minőségi elemek legalább egyikének az állapota egy osztállyal romlik. E tekintetben irreleváns, hogy e romlás az egészében vett felszíni víztest alacsonyabb osztályba való besorolását jelenti‑e. Ha az V. melléklet értelmében vett érintett minőségi elem már a legalacsonyabb osztályban található, ezen elem bármely romlása a felszíni víztest „állapota romlásának” minősül. ( 18 )

39.

Az említett minőségi elemeket és az azokhoz tartozó állapotosztályokat a vízügyi keretirányelv V. mellékletének 1.2 pontja normatív módon meghatározza, és azokat a három legjobb állapotosztály – kiváló, jó és mérsékelt – esetében a tagállamok között, azok összehasonlíthatóságára tekintettel lefolytatott „interkalibrációs” eljárás keretében egyeztetik. ( 19 ) Az V. melléklet 1.2.1 pontja például a folyókra vonatkozóan öt biológiai minőségi elemet határoz meg, nevezetesen a fitoplanktonok, a makrofiták és fitobentosz, a bentikus/fenéklakó gerinctelen fauna, valamint a halfauna állapotát, valamint ezenfelül három hidromorfológiai minőségi elemet említ, nevezetesen a hidrológiai rezsimet, a folyó folytonosságát és annak morfológiai viszonyait, és végül három fizikai‑kémiai minőségi elemet említ, nevezetesen az általános viszonyokat, valamint a specifikus szintetikus és nem szintetikus szennyező anyagok koncentrációját.

40.

Az ilyen módon értelmezett állapotromlási tilalom alkalmazásakor a Bizottságnak a Fekete‑Sulmot érintően a projekt által okozott, olyan károsítást kell bizonyítania, amely a víz minőségi elemei közül legalább az egyiket egy osztállyal rontja.

41.

Valószínűleg viszonylag egyszerű lenne annak bizonyítása, hogy a projekt a Bíróság mércéje szerint a vízügyi keretirányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében vett állapotromláshoz vezet, például a biológiai minőségi elemeket érintően. ( 20 ) A Bizottság azonban nem hivatkozik ilyen állapotromlásra, és Ausztriának nem volt lehetősége arra, hogy az ennek megfelelő érveléssel szemben védekezzen. Ezért ilyen állapotromlás nem képezi a jelen eljárás tárgyát.

42.

A Bizottság ezzel szemben azzal érvel, hogy a projekt a víz általános minősítését lerontaná egy osztállyal, nevezetesen azt „kiválóról”„jóra” változtatná. Az ilyen állapotromlás azt előfeltételezi, hogy legalább egy minőségi elem egy osztállyal romoljon, és ezért az magában foglalja a Bíróság értelmezése szerinti állapotromlást.

43.

A Bizottság ezen érvelése ellentmond a stájer hatóságok 2013. szeptember 4‑i határozatának. E határozat megállapítja, hogy a Fekete‑Sulm a kérdéses területen az eredeti minősítéstől eltérően csupán „jó” állapotú. Ebből következően az erőműprojekt a Fekete‑Sulm állapotát nem ronthatja „kiválóról”„jóra”.

44.

A kereset ezért csak abban az esetben járhat sikerrel, ha a Bizottság a Fekete‑Sulm állapotának a 2013. szeptember 4‑i határozat általi átminősítését megcáfolja.

45.

A Bizottság kifogásai azon alapulnak, hogy az átminősítés eltérést jelent a gazdálkodási terv adataihoz képest. A Fekete‑Sulm érintett szakaszainak a minősítését nem lehetett volna ad hoc módon, az erőműprojekt értékelése során módosítani. Ehhez valójában az alkalmazandó gazdálkodási tervet ki kellett volna igazítani. Ebben az összefüggésben a Bizottság ezenfelül azt kifogásolja, hogy az átértékelés új mércén alapszik, és azt a nyilvánossággal nem közölték megfelelő módon. A Bizottság azonban az átminősítést tartalmi szempontból nem vitatja.

46.

A vízügyi keretirányelv irányelv 4. cikke szerint a tagállamok a felszíni vizek és a felszín alatti vizek esetében a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben előírt intézkedési programok átültetésére vonatkozóan végrehajtják a megfelelő megőrzési intézkedéseket. ( 21 ) Ez azt jelenti, hogy főszabály szerint az állapotromlási tilalom alkalmazásáról is olyan információk alapján kell határozni, amelyeket a gazdálkodási terv dokumentumban rögzít.

47.

Ezek az információk magukban foglalják az érintett felszíni vizek állapotát. A gazdálkodási terv információinak ugyanis a vízügyi keretirányelv VII. mellékletének A.4 pontja szerint tartalmazniuk kell a 8. cikk és a V. melléklet alapján elvégzett megfigyelő programok eredményeinek az állapotra vonatkozó, térképi formában történő bemutatását.

48.

A Bizottság ebből arra következtet, hogy a víz állapotának az átminősítése csupán a gazdálkodási tervnek a legalább hatévente elvégzendő naprakésszé tétele keretében megengedett.

49.

Ezzel az érvvel egyet kell érteni, ha az átminősítést új mércére alapítják, az ilyen mércét ugyanis a következetes gazdálkodás biztosítása érdekében a tervben foglalt vizek teljességére alkalmazni kell.

50.

Igaz, hogy a Bizottság azt kifogásolja, hogy a jelen ügy tárgyát képező átminősítés ilyen új mércén alapul, mégpedig a felszíni vizek ökológiai minőségére vonatkozó célokról szóló, 2010. évi osztrák rendeleten. ( 22 ) E rendelet a 2009‑es, első gazdálkodási tervhez képest új minősítési mércét tartalmaz. Ennek az érvnek azonban nem lehet helyt adni. Az osztrák gazdálkodási terv alapjául ugyanis ténylegesen már e rendelet szolgált. ( 23 )

51.

Ezenfelül az ivóvíznek a Fekete‑Sulm felsőfolyásán való kivételére vonatkozó információk ( 24 ) már a 2007‑es engedély időpontjában ismertek voltak. ( 25 )

52.

A 2013‑as határozat tehát ténylegesen a gazdálkodási tervre irányadó minősítési mérce első alkalommal történő megfelelő alkalmazását célozza. Következésképpen a gazdálkodási tervben elkövetett hiba helyesbítéséről van szó, mely terv tényleges helyességét a Bizottság a jelen eljárásban nem vitatja.

53.

Az ilyen helyesbítésnek elvben lehetségesnek kell lennie. Amint ugyanis már Konfuciusz is megállapította: 過而不改是谓過矣 ( 26 )

54.

Aligha lenne elfogadható annak a megkövetelése, hogy egy határozatot bizonyítottan hibás adatok alapján fogadjanak el csupán amiatt, hogy azok a gazdálkodási terv részét képezik. Ennek megkövetelése nemcsak a projektek indokolatlan akadályozását eredményezné, hanem amint Ausztria helyesen rámutat, az irányelv védelmi céljait is veszélyeztetné, ha utólagosan olyan tények merülnek fel, amelyek szigorúbb védelmi intézkedéseket kívánnak meg.

55.

Következésképpen a jelen ügyben nem a Fekete‑Sulm állapotának a gazdálkodási tervben foglalt minősítését kell alapul venni, hanem annak tényleges, és tartalmi szempontból nem vitatott állapotát. A Bizottság által állított, „kiválóról”„jóra” történő állapotromlás ezért nem lehetséges.

56.

A Bizottság ezt a megállapítást azzal sem vonhatja kétségbe, hogy a gazdálkodási terv kiigazításának elmulasztását kifogásolja, és a nyilvánosságra hozatalt kritizálja. Attól függetlenül ugyanis, hogy ezek az alaki és eljárásjogi kifogások jogosak, azok nem vezethetnek ahhoz, hogy a jelen eljárásban a Fekete‑Sulm „kiváló” állapota szolgáljon alapul, ha a Bíróság elé terjesztett információk szerint ezen állapot csupán „jó”.

57.

Ha azonban a Bizottság által állított állapotromlás nem állapítható meg, nem szükséges annak igazolása sem. Így a Bizottság által az ezen igazolást érintően előterjesztett kritikának sem lehet helyt adni.

58.

A keresetet következésképpen el kell utasítani.

59.

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, kötelezni kell a költségek viselésére.

60.

Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon: