2014. december 1-jén benyújtott kereset – Bourdouvali és társai kontra Tanács és társai

(T-786/14. sz. ügy)

(2015/C 073/52)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Eleni Pavlikka Bourdouvali (Meneou, Ciprus) és további 47 felperes (képviselő: P. Tridimas Barrister)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, az Európai Bizottság által képviselt Európai Unió, az Európai Unió Tanácsa által képviselt eurocsoport, Európai Központi Bank

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	rendelje el, hogy az alperesek fizessenek a felperesek részére a kereset mellékletében található táblázatnak megfelelő összegeket, megnövelve azokat a 2013. március 16-ától a Törvényszék ítéletének meghozataláig tartó időszakra járó kamatokkal;

—	az alpereseket kötelezze a költségek viselésére.

Másodlagosan a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	állapítsa meg az Európai Unió és/vagy az alperes intézmények szerződésen kívüli felelősségét;

—	állapítsa meg azt az eljárást, amely a felperesek által ténylegesen elszenvedett és megtérítendő károk megállapítására irányul;

—	az alpereseket kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek (összesen 48) a Bank of Cyprus Public Company Ltd és/vagy a Cyprus Popular Bank Public Co. Ltd. betétesei és/vagy részvényesei és/vagy kötvénytulajdonosai. Az EU szerződésen kívül felelősségét szabályozó EUMSZ 268. cikknek, EUMSZ 340. cikk második bekezdésének és EUMSZ 340. cikk harmadik bekezdésének megfelelően a felperesek a Ciprusi Köztársaság számára feltőkésítési rendszert előíró, alperes intézmények által tett intézkedések eredményeként elszenvedett károk megtérítését követelik.

A felperesek úgy vélik, hogy az alperes intézmények olyan feltőkésítési rendszert fogadtak el a Ciprusi Köztársaság esetében, amely közvetlenül a betéteik és részvényeik elvesztéséhez vezetett. A felperesek szerint a Ciprusi Köztársaság által elfogadott feltőkésítési intézkedéseket csupán az alperesek által elfogadott intézkedések végrehajtására vezették be, és azokat az alperes intézmények jóvá is hagyták.

A felperesek úgy vélik, hogy a feltőkésítési rendszer sérti a tulajdonhoz való jogot, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 1. jegyzőkönyvének 1. cikke védelemben részesít. Ezenkívül a felperesek azzal érvelnek, hogy a feltőkésítési rendszer sérti az arányosság elvét, a bizalomvédelem elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.