5.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 328/2

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv (1) 4. cikkének (1) és (3) bekezdése alapján rá háruló kötelezettségeket;

—

a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Keresetében a Bizottság meghatározza a Görög Köztársaság bizonyos agglomerációiban található azon telepeket, amelyek vagy azért nem felelnek meg az irányelv követelményeinek, mert a szükséges telepeket nem megfelelően építették vagy fejlesztették (a prosotsani, a doxai, az eleftheroupoli, a vagiai és a galatistai agglomeráció), ily módon az említett agglomerációk települési szennyvízét a kibocsátás előtt nem vetik alá másodlagos vagy azzal egyenértékű kezelésnek, vagy azért, mert a begyűjtött minták (a desfinai, a polikronosi és a hanioti telep) alapján a telepek nem az irányelv követelményeinek megfelelően működnek.

2.

A 91/271/EGK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a gyűjtőrendszerekbe vezetett települési szennyvizet (a 2  000 lakosegyenértéket meghaladó agglomerációk esetében) vízbe történő kibocsátás előtt másodlagos kezelésnek vagy egy ezzel egyenértékű kezelésnek kell alávetni, míg a 4. cikk (3) bekezdése értelmében az említett, kibocsátott víznek meg kell felelnie az I. melléklet B. pontja vonatkozó követelményeinek (amelyek közül az egyik követelmény az, hogy reprezentatív mintákat vegyenek a bejövő szennyvízből és az elfolyó kezelt szennyvízből, mielőtt azt a befogadó vizekbe bocsátanák).

3.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy valamely tagállam továbbra is megfelel a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv követelményeinek, a szennyvíznek a kezelés utáni minőségére vonatkozó, megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia. Ezen túlmenően a valamely agglomeráció szennyvizeinek minőségét az irányelvvel összhangban megbízhatóan lehessen értékelni, ekként pedig hogy azt továbbra is az irányelv 4. cikkének megfelelő módon lehessen kezelni, a tagállamoknak – 91/271/EGK irányelv szerinti módszertannak megfelelően vett minták révén – kielégítő eredményeket kell elérniük az eszközök üzembe helyezését követő legalább egy éves időszak során.

4.

A Bizottság azzal érvel, hogy mivel négy agglomeráció (Prosotsani, Doxa, Eleftheroupoli és Vagia) települési szennyvízét kibocsátás előtt nem vetik alá másodlagos vagy azzal egyenértékű kezelésnek, fennáll az irányelv 4. cikkének sérelme. Továbbá ugyanezek a görög hatóságok is elismerik, hogy az említett agglomerációk csak akkor felelnek majd meg teljes körűen az irányelv rendelkezéseinek, ha megszüntetik a közösen finanszírozott munkálatokat. A Bizottság szerint – noha a szükséges munkálatokat már felvették a „Környezet és fenntartható fejlődés” operatív program „2. sz. vízvédelem és vízgazdálkodás” prioritási tengelyébe – nem írták elő az eleftheroupoli és a prosotsani agglomeráció időben történő befejezését, a görög hatóságok pedig nem szolgáltak egyértelmű időponttal a vagiai és a doxai agglomeráció tekintetében. A görög hatóságok válaszaiból kitűnik, hogy a vonatkozó galatistai telepek működése problémás, és hogy azt javítani kellene ahhoz, hogy e telepek az irányelv rendelkezéseinek megfelelően működjenek.

5.

Három agglomeráció [Desfina, Polikronos és Hanioti] tekintetében – jóllehet a görög hatóságok a szennyvíztisztító telepeken vett különféle minták eredményeit megküldték – a Bizottság úgy véli, hogy a minták alapján ezek a telepek nem az irányelv követelményeinek megfelelően működnek.

6.

A Bizottság rámutat, hogy a nem megfelelő minták száma – akár 2012, akár 2013 tekintetében – meghaladja a megengedettet, és 2012 és 2013 tekintetében nem gyűjtöttek elegendő számú mintát.

7.

Az említett agglomerációra vonatkozóan a Bizottság részére megküldött minták nem tekinthetők reprezentatívnak és rendszeres időszakonként gyűjtöttnek, mivel 2012. január és április között nem vettek mintát, 2013 tekintetében pedig semmilyen mintát nem mutattak be a szóban forgó agglomerációra vonatkozóan.

8.

Mivel a 2012 és 2013 vonatkozásában gyűjtött minták száma nem volt elegendő, magukat a mintákat sem vehették az irányelv által megkövetelt rendszeres időközönként (tizenkettő helyett mindössze két mintát vettek 2012-ben), ami azt jelenti, hogy tíz hónap lefedetlen maradt; 2013-ban nyolc mintát vettek, amelyek közül kettő vonatkozott júliusra, ami azt jelenti, hogy öt hónap maradt lefedetlen.