—

a megtámadott határozat a jogellenes támogatás egyedüli kedvezményezettjeiként azokat a vállalkozásokat azonosítja, amelyek 2002. április 1-je és a megtámadott határozat meghozatalának időpontja között agyagpalát, illetve olyan termékeket gyártottak, amelyek főként agyagpalát tartalmaznak (a továbbiakban: agyagpala-termelők); továbbá

—

a megtámadott határozat megjelöli az egyedül az agyagpala-termelőkkel visszatéríttetendő támogatás összegét, továbbá megköveteli, hogy téríttessék meg velük azon sóderkitermelési díj („aggregates levy”, a továbbiakban: AGL) teljes összegét, amelyre a jogellenes mentességek vonatkoztak, valamint elmulasztja annak előírását, hogy az Egyesült Királyság kormánya csökkentse a megtérítendő összeget olyan mértékben, amennyiben az agyagpala-termelők az e mentességekből származó előnyt továbbhárították a fogyasztóikra; és

—

A felperes előadja, hogy a Törvényszék Salzgitter kontra Bizottság ítéletéből (T-308/00 RENV, ECLI:EU:T:2013:30) eredő ítélkezési gyakorlat rögzítette, hogy a visszatéríttetésnek a támogatás kedvezményezett rendelkezésére bocsátásából ténylegesen származó pénzügyi előnyökre kell korlátozódnia, és azokkal arányosnak kell lennie. Ráadásul – állítja a felperes – az Aer Lingus kontra Bizottság ügyben (T-473/12, ECLI:EU:T:2015:78) és a Ryanair kontra Bizottság ügyben (T-500/12, ECLI:EU:T:2015:73) megállapítást nyert, hogy olyan támogatás esetében, amely egy meghatározott termék vagy szolgáltatás fogyasztására kivetett közvetett adó csökkentéséből áll, és amelynek az a rendeltetése, hogy a vállalkozás továbbhárítsa azt a fogyasztóikra, továbbá amikor a csökkentett adómérték alkalmazásából származó gazdasági előnyt szintén tovább lehetett hárítani a vállalkozás fogyasztóira, a vállalkozással visszatéríttetendő támogatás összege csak a vállalkozás által ténylegesen megszerzett és megtartott előnyt foglalja magában.

—

A felperes továbbá előadja, hogy az AGL a sóderfogyasztásra kivetett olyan közvetett adó, amelynek az Egyesült Királyság kormánya által meghatározott rendeltetése az, hogy a sódert kitermelő és a kereskedelemben hasznosító vállalkozások továbbhárítsák azt a fogyasztóikra. A felperes szerint az agyagpalára vonatkozó mentességből származó gazdasági előnyt az agyagpala-termelők (így a felperes is) alacsonyabb eladási árak formájában tovább tudták hárítani, és ténylegesen tovább is hárították.

—

A felperes továbbá előadja, hogy a meg nem fizetett sóderkitermelési díjak teljes összegének megtéríttetése ugyanezen okból nem biztosíthatná az eredeti állapot helyreállítását, és további versenytorzításokat okozhatna, mivel azt eredményezhetné, hogy az agyagpala-termelőknek (így a felperesnek is) többet kellene visszatéríteniük, mint amekkora előnyben ténylegesen részesültek.

—

Következésképpen a felperes állítása szerint az Aer Lingus kontra Bizottság ügy (T-473/12, ECLI:EU:T:2015:78) és a Ryanair kontra Bizottság ügy (T-500/12, ECLI:EU:T:2015:73) alapján az agyagpala-termelőkkel visszatéríttetendő egyetlen támogatást az általuk ténylegesen megszerzett és megtartott előny képezi.

—

A felperes végül előadja, hogy amennyiben a megtámadott határozat azt írja elő, hogy az agyagpala-termelőkkel téríttessék vissza annak az AGL-nek a teljes összegét, amelynek megfizetése alól az agyagpalára vonatkozó mentességek alapján mentesültek, anélkül hogy azt az agyagpala-termelők által a fogyasztóikra áthárított előny figyelembevétele érdekében csökkenteni rendelné, a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, helytelenül alkalmazta az EUMSZ 108. cikket és/vagy az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 14. cikkét, és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.