|
12.3.2018 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 94/3 |
A Törvényszék (hetedik tanács) T-374/15. sz., VM Vermögens-Management kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ügyben 2017. szeptember 7-én hozott ítélete ellen a VM Vermögens-Management GmbH által 2017. november 21-én benyújtott fellebbezés
(C-653/17. P. sz. ügy)
(2018/C 094/04)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: VM Vermögens-Management GmbH (képviselők: T. Dolde és P. Homann ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), DAT Vermögensmanagement GmbH
A fellebbező kérelmei
|
— |
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-374/15. sz. ügyben 2017. szeptember 7-én hozott ítéletét; |
|
— |
a Bíróság utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Az első jogalappal a fellebbező az európai uniós védjegyrendelet (1) 65. cikke (2) bekezdése megsértését kifogásolja, amely jogsértés összefügg az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke szerinti meghallgatáshoz való jog és az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikke szerinti tulajdonhoz való jog megsértésével. Ennek az az oka, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a „Vermögensmanufaktur” európai uniós védjegy szolgáltatásjegyzékének az európai uniós védjegyrendelet 28. cikkének (8) bekezdése szerinti nyilatkozat miatti megváltoztatásának visszamenőleges hatályát, és a megtámadott határozat az újonnan hozzáadott szolgáltatások tekintetében is törölte az európai uniós védjegyet, anélkül hogy ebben a tekintetben megvizsgálta volna az európai uniós védjegy lajstromozhatóságát. A fellebbező megtámadott határozat megváltoztatása iránti kérelmeit ennélfogva a Törvényszék nem utasíthatta volna el, mint elfogadhatatlanokat.
A második jogalappal a fellebbező a Bíróság alapokmánya 36. cikkének megsértését kifogásolja, mivel a Törvényszék a fellebbező által a megtámadott határozat megváltoztatása iránt előterjesztett kérelmeket általánosságban utasítja el, mint elfogadhatatlanokat, anélkül hogy a tartalmat illetően kifejtené az álláspontját a „Vermögensmanufaktur” európai uniós védjegy szolgáltatásjegyzéke azon megváltoztatásának visszamenőleges hatályáról, amelyre az európai uniós védjegyrendelet 28. cikkének (8) bekezdése szerinti nyilatkozat miatt került sor.
A harmadik fellebbezési jogalappal a fellebbező az európai uniós védjegyrendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértését kifogásolja, mivel a Törvényszék leíró jellegre vonatkozó megállapításai a „Vermögensmanufaktur” megjelölés érintett vásárlóközönség általi észlelésére vonatkozó téves megfontolásokon alapultak, továbbá az európai uniós védjegy és a leíró jelleg miatt kifogásolt szolgáltatások között nem áll fenn kellően közvetlen és konkrét összefüggés, amely alapján az európai uniós védjegyet leíró jellegűnek lehetne tekinteni.
A negyedik fellebbezési jogalappal a fellebbező az európai uniós védjegyrendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértését kifogásolja, mivel a Törvényszék az európai uniós védjegy megkülönböztető képességének hiányát pusztán azzal indokolta, hogy a „Vermögensmanufaktur” megjelölést az érintett vásárlóközönség pozitív értékítéletként, és reklámcélú információként fogja észlelni, anélkül hogy kifejtette volna, hogy az európai uniós védjegy miért nem szolgálhat egyidejűleg megkülönböztetésre alkalmas származási megjelölésként.
Az ötödik fellebbezési jogalappal a fellebbező az európai uniós védjegyrendelet 75. cikke második mondatának megsértését kifogásolja, mivel a Törvényszék a meghallgatáshoz való jog megsértésére való hivatkozást pusztán azzal az indoklással utasította el, hogy fellebbezési tanács az értékelése során az EUIPO előtti eljárás során elkésetten előterjesztett iratokat nem vette figyelembe, és a megtámadott határozat nem azokon alapul, noha az iratokból egyértelműen kitűnik, hogy a fellebbezési tanács az indokolását ezekből a bizonyítékokból szó szerint átvette, és a fellebbezőnek semmikor nem biztosított lehetőséget arra, hogy ezekről a bizonyítékokról nyilatkozzon.
A hatodik fellebbezési jogalappal a fellebbező az európai uniós védjegyrendelet 76. cikke (2) bekezdésének megsértését kifogásolja, mivel a megtámadott határozat az EUIPO elsőfokú eljárásában késedelmesen előterjesztett bizonyítékokon alapul, ezért azokat a fellebbezési tanácsnak is elkésettnek kellett volna tekintenie. A Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen állapította meg azt, hogy a fellebbezési tanács ezeket a bizonyítékokat nem vette figyelembe, és azoknak a megtámadott határozat meghozatala során nem volt döntő jelentőségük.
(1) Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.).