—

Az első jogalap első részében a felperes rámutat arra, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, illetve nem bizonyította, hogy az erkölcsi bizonyítvány hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen aláássa az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában védett érdeket. A Bizottság tehát nem tett eleget a jogi kötelezettségének, továbbá tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy megtagadta az erkölcsi bizonyítványhoz való akárcsak részleges hozzáférést is.

—

Az első jogalap második részében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az 1049/2001 rendeletnek a 45/2001 rendelet 8. cikke b) pontjával együtt értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját annak megállapításával, hogy a felperes nem bizonyította megfelelően az erkölcsi bizonyítvány hozzáférhetővé tételének szükségességét.

—

A második jogalap keretében a felperes ismerteti az azon meggyőződését alátámasztó releváns és egybehangzó bizonyítékokat, hogy a Bizottság által megjelölt hetvenegy dokumentumon kívül vannak további, a hozzáférés iránti eredeti kérelemmel érintett dokumentumok. Az említett további dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásával a Bizottság megsértette az Alapjogi Charta 42. cikkét, az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdését és az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését.

—

A harmadik jogalap keretében a felperes rámutat arra, hogy a Bizottság megsértette az Alapjogi Charta 41. cikke szerinti gondossági kötelezettségét azzal, hogy nem a megkövetelt kellő gondossággal járt el, amikor megállapította a hozzáférés iránti eredeti kérelemmel érintett további dokumentumok hiányát. E jogalap alátámasztása érdekében a felperes azt állítja, hogy nem kapott magyarázatot arról, hogy a Bizottság miként győződött meg a további dokumentumok hiányáról, hiszen a Bizottság semmilyen információt nem adott az általa alkalmazott keresési módszerekről.

—

A negyedik jogalap első részében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettségét, mivel nem adott magyarázatot arról, hogy az erkölcsi bizonyítvány hozzáférhetővé tétele mennyiben ásná alá konkrétan és ténylegesen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában védett érdeket, továbbá azon feltételezésének alapját sem fejtette ki, hogy az ilyen hozzáférhetővé tétel veszélyeztetné az érintettnek a 45/2001 rendelet 8. cikkének b) pontja szerinti törvényes érdekeit.

—

A negyedik jogalap második részében a felperes rámutat arra, hogy a vitatott határozat a felperes megerősítő kérelmében foglaltak ellenére sem indokolja, hogy miért nem jelölt meg a hozzáférés iránti eredeti kérelemmel érintett további dokumentumokat. Ezért a vitatott határozat e részének indokolása is elégtelen.