—

teljes egészében semmisítse meg a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2020. január 30-i (EU) 2020/135 tanácsi határozatot, valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodást és mellékleteit;

vagylagosan:

—

részlegesen semmisítse meg a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2020. január 30-i (EU) 2020/135 tanácsi határozatot, valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodást, amennyiben 2020. február 1-jétől e jogi aktusok automatikusan és általánosságban, mindenféle arányossági teszt nélkül tesznek különbséget az uniós polgárok és az Egyesült Királyság állampolgárai között, továbbá ily módon semmisítse meg konkrétan a kilépési megállapodás (6) preambulumbekezdését, valamint 9., 10. és 127. cikkét;

következésképpen:

—

az Európai Unió Tanácsát kötelezze az eljárás valamennyi költségének – köztük 5 000 euró összegben az ügyvédi költségek – viselésére.

1.

Az első, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkének megsértésére alapított jogalap. A felperesek e tekintetben többek között úgy vélik, hogy a brit nép nem szavazta meg az Egyesült Királyságnak az Európai Atomenergia-közösségből való kilépését, és hogy az Egyesült Királyságnak az e szervezetből való kilépésével kapcsolatos alaki követelményt tiszteletben kellett volna tartani.

2.

A második, a végleges megállapodás jellegét érintő eljárási hibára alapított jogalap. A felperesek e tekintetben azt állítják, hogy a kilépési megállapodás megkötéséről szóló határozat jogellenes, amennyiben „rendkívüli horizontális hatáskörrel” ruházza fel az Uniót a kilépési megállapodással kapcsolatos tárgyalások lefolytatására, ekként pedig sérti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást, amennyiben kizárja egy vegyes megállapodás lehetőségét, és kizárja, hogy a tagállamok megerősítsék a végleges megállapodást.

3.

A harmadik, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 127. cikkének megsértésére alapított jogalap, amennyiben nem tartották tiszteletben a megállapodástól való elállásra vonatkozóan az e cikkben előírt eljárást, ami miatt – a felperesek szerint – a megtámadott határozat eljárási hibában szenved és annak semmisségét vonja maga után.

4.

A negyedik, a brit állampolgárok bizonyos kategóriái tekintetében az európai polgárság megszüntetésével kapcsolatos arányossági teszt hiányára alapított jogalap. A felperesek úgy vélik, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mivel az nem vette figyelembe, hogy a 2016. június 23-i népszavazás alkalmával a brit polgárok több kategóriája nem tudott szavazni az Egyesült Királyságnak az Európai Unióhoz való tartozásáról: azok, akik gyakorolták az Unióban a szabad mozgáshoz való jogukat, és több mint tizenöt éve nem tartózkodtak brit területen, a tengerentúli országok és területek polgárai, a Csatorna-szigetek polgárai, valamint a brit fogvatartottak.

5.

Az ötödik, a demokrácia, az egyenlő bánásmód, a szabad mozgáshoz való jog, a véleménynyilvánítási jog és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalap. A felperesek többek között azzal érvelnek, hogy a megtámadott határozat ellentétes az uniós jogrenddel – amely valamennyi polgár vonatkozásában rögzíti az egyenlő bánásmód elvét – és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény jogrendjével.

6.

A hatodik, a brit tengerentúli országokra és területekre vonatkozó EUSZ 52. cikk, valamint EUMSZ 198., EUMSZ 199., EUMSZ 203. és EUMSZ 355. cikk megsértésére alapított jogalap. A felperesek úgy vélik, hogy mivel a megtámadott határozat nem említi a brit tengerentúli országokra és területekre alkalmazandó releváns jogalapot, azaz az EUMSZ 203. cikket, az említett határozat jogellenes és azt meg kell semmisíteni.

7.

A hetedik, a Gibraltár jogállásának a 2020. január 30-i határozattal való megsértésére alapított jogalap, amennyiben a kilépési megállapodás 3. cikke sérti a nemzetközi jogot és különösen a népek önrendelkezéshez való jogának elvét.

8.

A nyolcadik, az EUMSZ 4. cikk megsértésére alapított jogalap, mivel a megtámadott határozat nem tartotta tiszteletben az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás elvét, aminek – a Gibraltárnak fenntartott jogállásra figyelemmel – a határozat megsemmisítését kell maga után vonnia.

9.

A kilencedik, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap. A felperesek e tekintetben többek között előadják, hogy a megtámadott határozat anélkül erősíti meg a valamely tagállamban ötéves folyamatos tartózkodást követően megszerzett, huzamos tartózkodáshoz való joguk elvesztését, hogy e jog elvesztésének konkrét következményeit előírná, és főként anélkül, hogy bármiféle arányossági tesztet elvégeztek volna.

10.

A tizedik, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben garantált jog megsértésére alapított jogalap. A felperesek azzal érvelnek, hogy a megtámadott határozat érinti a magán- és családi élethez való jogukat, amennyiben megfosztja őket európai polgárságuktól, ekként pedig attól a joguktól, hogy szabadon tartózkodjanak egy olyan tagállam területén, amelynek nem állampolgárai, de amelynek területén családi életüket kialakították.

11.

A tizenegyedik, a brit állampolgárok európai parlamenti és helyhatósági választásokkal kapcsolatos aktív és passzív választójoghoz való jogának megsértésére alapított jogalap. A felperesek álláspontja szerint a kilépési megállapodás 127. cikke sérti az EUMSZ 18. cikket, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikkét. A megtámadott határozatot tehát meg kell semmisíteni, amennyiben az olyan megállapodást erősít meg, amely egy, a brit állampolgárok között hátrányos megkülönböztetést megteremtő rendelkezést foglal magában.

12.

A tizenkettedik, az uniós polgárok és az Egyesült Királyság állampolgárai között a kilépési megállapodásban, 2020. február 1-jétől kezdve, a brit állampolgárok magán- és családi élete tekintetében arányossági teszt nélkül alkalmazott automatikus és általános megkülönböztetésre alapított jogalap. E jogalap alátámasztására a felperesek előadják, hogy európai polgárságuk megszüntetése nem lehet automatikus és általános, hogy elő kellett volna írni a következmények konkrét értékelését, valamint hogy ilyen értékelés hiányában a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

13.

A tizenharmadik, az EUMSZ 18. cikknek, az EUMSZ 20. cikknek és az EUMSZ 22. cikknek a kilépési megállapodás 12. cikkével fennálló együttes hatásra alapított jogalap. A felperesek úgy vélik, hogy a kilépési megállapodás 127. cikkével bevezetett hátrányos megkülönböztetés sérti az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés EUMSZ 18. cikkben kimondott tilalmát.