1)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (1) 3. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a fogyasztókkal kötött szerződésekben a felszólítás mellőzéséről való megállapodás, még akkor is, ha azt a szerződés kifejezetten és egyértelműen előírja?

2)

Az Európai Unió Bíróságának 2017. január 26-i Banco Primus ítéletét (C-421/14) úgy kell-e értelmezni, hogy a hitel futamidejére és összegére, valamint a szerződéses viszonyok átfogó egyensúlyára tekintettel a tőke, a kamat vagy a járulékok egyetlen részlete megfizetésének harminc napot meghaladó késedelme kellően súlyos nemteljesítésnek minősülhet?

3)

Az 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a feltétel, amely szerint a harminc napot meghaladó fizetési késedelem esetén a szerződés lejárat előtt felmondható, amennyiben a nemzeti jog – amely a szerződés lejárat előtti felmondását megelőzően felszólítás megküldését írja elő – lehetővé teszi a felek számára, hogy észszerű határidő betartásának előírásával ettől eltérjenek?

4)

Az Európai Unió Bíróságának 2017. január 26-i Banco Primus ítéletében (C-421/14) kidolgozott négy szempont az adós kötelezettségeinek korlátozott ideig tartó nemteljesítése miatt a szerződés lejárat előtti felmondására vonatkozó feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által történő értékelése szempontjából együttes vagy vagylagos szempontok?

5)

Amennyiben e szempontok együttesek, a feltétel tisztességtelen jellegét mindazonáltal ki lehet-e zárni egyik vagy másik szempont relatív jelentőségére tekintettel?