11.9.2004 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 228/31 |
Az Európai Közösségek Bizottsága által 2004. július 23-án a Holland Királyság ellen benyújtott kereset
(C-312/04. sz. ügy)
(2004/C 228/64)
Az Európai Közösségek Bizottsága, képviseli: Günter Wilms és Alexander Weimar, 2004. július 23-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Holland Királyság ellen.
Az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság:
1. |
állapítsa meg, hogy
a Holland Királyság elmulasztotta a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet (1) 2. cikkének (1) bekezdése, 6. cikkének (2) bekezdése, 10. cikkének (1) bekezdése és 11. cikke alapján fennálló kötelezettségei teljesítését; |
2. |
kötelezze a Holland Királyságot a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
Egy 1997-ben Hollandiában végzett vizsgálat eredményeképpen a Bizottság azt állapította meg, hogy a vámokból befolyó saját források kimutatása késedelmet szenvedett. A késedelem az 1991 és 1993 között kiállított, ki nem egyenlített TIR-igazolványokkal függött össze, melyekre vonatkozóan a holland hatóságok túl későn adták ki a fizetési felszólításokat.
Noha 1992 előtt nem volt szabály arra, hogy az ügylet rendes befejezése után mennyi időn belül kell az indító hivatalnak eljárnia, ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a tagállamnak ne a jogsértés megállapítását, illetve adott esetben a jogsértés helyének meghatározását megelőzően kellene eljárnia. A holland hatóságok nem a szükséges gondossággal jártak el a Közösség pénzügyi érdekeinek biztosítása érdekében. Az itt említett ügyekben a fizetési felszólításokat 2 évvel és 4 hónappal, illetve 2 évvel és 10 hónappal az igazolványok kiállítása után adták ki. A Bizottság álláspontja szerint ilyen hosszú idő eltelte nem tekinthető az elvárt igyekezettel összeegyeztethetőnek.
A vonatkozó közösségi jogi szabályok 1992. január 1. óta, a TIR-egyezmény 11. cikkével összefüggésben, külön határidőket írnak elő a tagállamok számára a szükséges intézkedések megtételére. A Bizottság nem ért egyet a holland hatóságok kifogásával, miszerint ezeket a határidőket nem jogszabályok, hanem csupán közigazgatási rendelkezések tartalmazzák, és a követelést érintő utólagos eljárás befejezte előtt a behajtás megindítása jogilag hibás.
Mint a Bizottság által végzett vizsgálat kimutatta, Hollandia átlagosan a 15 hónapos (végső) határidő lejárta után egy évvel kezdte el a behajtást, és így késedelmesen bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a saját forrásokat; ezért Hollandia késedelmi kamat fizetésére köteles.
(1) HL L 155., 1989.6.7., 1. o.