|
14.10.2006 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 249/5 |
A T-613/97. sz., Union française de l'express (Ufex) és társai kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2006. június 7-én hozott ítélet ellen a La Poste által 2006. augusztus 7-én benyújtott fellebbezés
(C-342/06. P. sz. ügy)
(2006/C 249/10)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: La Poste (képviselő: H. Lehman ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága, Francia Köztársaság, Chronopost SA, Union française de l'express (Ufex), DHL International SA, Federal express international (France) SNC, CRIE SA
A fellebbező kérelmei
|
— |
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság 2006. június 7-i ítéletét, mivel az úgy határozott, hogy az SFMI Chronopost által Franciaországnak nyújtott a támogatásról szóló, 1997. október 1-jei 98/365/EK bizottsági határozatot (1) megsemmisíti, mivel az megállapítja, hogy sem a La Poste által az SFMI Chronopost leányvállalatának nyújtott logisztikai és kereskedelmi támogatás, sem a Postadex átruházása nem minősülnek az SFMI Chronopostnak nyújtott állami támogatásnak |
|
— |
A Bíróság kötelezze az Union française de l'express et les sociétes DHL Internationalt, a Federal express internationalt és a CRIE-t a La Poste-nak az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtt felmerült költségeinek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes három érvre hivatkozik a fellebbezése alátámasztására.
Az első érvvel a fellebbező fél azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az EU 6. cikket és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdését, amennyiben ez a bíróság nem nyújtotta a pártatlanság valamennyi megkívánt biztosítékát, mivel a 2006. június 7-i megtámadott ítélet előadó bírójaként eljáró bíró annak az ítélkező testületnek is tagja volt, amely a 2000. december 14-i – Bíróság által hatályon kívül helyezett – ítéletet (T-613/97. sz., Ufex és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [EBHT 2000., II-4055. o.]) hozta.
A második jogalapjával, amely két részre oszlik, a felperes ezt követően felrója az Elsőfokú Bíróságnak, hogy több jogi és eljárási hibát követett el. Egyrészt ugyanis az Elsőfokú Bíróság nem nyilvánította elfogadhatatlannak azokat a jogalapokat, amelyek nem szerepeltek a felperesek eredeti keresetlevelében és azokat megvizsgálta, megsértve ezzel az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 2. §-át. Másrészt ez a Bíróság tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy – tévesen – úgy ítélte meg, hogy gazdasági tevékenység kiszervezése lényegénél fogva állami támogatásnak minősül. Az Elsőfokú Bíróság főként ez utóbbi fogalmat ítélte meg tévesen, mivel figyelmen kívül hagyta egy korábban az állam által gyakorolt gazdasági tevékenység kiszervezése különleges helyzetét, és nem határozta meg a vizsgált intézkedés piacra gyakorolt hatásait.
A harmadik jogalapban a fellebbező felrója végül az Elsőfokú Bíróságnak, hogy túlzott indokolási kötelezettséget írt elő a Bizottság számára, megsértve ezzel az EK 88. cikket, mivel az összetett gazdasági értékelések esetén széles mérlegelési jogkört ruház a Bizottságra, és az EK 253. cikket, amely nem írja elő, hogy egy panaszt elutasító határozatnak ugyanolyan részletesnek kell lennie, mint egy könyvvizsgálói jelentésnek.
(1) HL L 164., 37. o.