3.10.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 238/1

(1)

A környezetvédelem az Európai Tanács által elfogadott, a fenntartható fejlődés alapelveiről szóló nyilatkozatokban foglalt legfőbb célkitűzések egyike. Ez elsődleges a közösségi társfinanszírozás szempontjából, és elsősorban a Közösség horizontális pénzügyi eszközeiből kell finanszírozni, beleértve az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, az Európai Szociális Alapot, a Kohéziós Alapot, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot, a versenyképességi és innovációs keretprogramot, az Európai Halászati Alapot és a hetedik kutatási keretprogramot.

(2)

Ezek a közösségi pénzügyi eszközök nem terjednek ki valamennyi környezetvédelmi prioritásra. Ezért van szükség a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközre (LIFE+), amely a közösségi környezetvédelmi politika és a jogszabályok – különösen a 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (4) megállapított hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program (6. EAP) célkitűzéseinek – kidolgozásához és végrehajtásához nyújt különleges támogatást.

(3)

A támogatást az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel (5) összhangban, támogatási megállapodások és közbeszerzési szerződések révén kell nyújtani.

(4)

A LIFE+ keretében finanszírozott intézkedéseknek és projekteknek a közösségi alapok legmegfelelőbb felhasználása biztosításának érdekében jogosultsági kritériumoknak kell megfelelniük. Különösen a költségvetés azon részét illetően, amely az átruházott végrehajtás hatálya alá tartozik, az intézkedéseknek és projekteknek további jogosultsági kritériumoknak kell megfelelniük az európai hozzáadott érték biztosításának, valamint az ismétlődő tevékenységek – mint a napi működés – finanszírozása elkerülésének érdekében.

(5)

A természet és a biodiverzitás területén a közösségi politika és jogszabályok végrehajtása önmagában keretet biztosít az európai hozzáadott érték számára. A legjobb gyakorlatnak vagy a demonstrációs intézkedéseknek és projekteknek – beleértve a Natura 2000 területek kezelésével és kijelölésével kapcsolatosakat – a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 2-i 92/43/EGK tanácsi irányelvvel (6) és a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelvvel (7) összhangban a LIFE+ keretében közösségi finanszírozásra jogosultaknak kell lenniük, kivéve, ha egyéb közösségi pénzügyi eszközök keretében már finanszírozásra jogosultak.

(6)

A közösségi környezetvédelmi célkitűzésekhez kapcsolódó innovatív vagy demonstrációs intézkedéseknek és projekteknek– többek között a legjobb gyakorlatok, know-how-k vagy technológiák kidolgozása vagy terjesztése területén – valamint a környezettudatosságot erősítő kampányokat és az erdőtűz megelőzésében résztvevők különleges képzését segítő intézkedéseknek és projekteknek a LIFE+ keretében közösségi finanszírozásra jogosultaknak kell lenniük, kivéve, ha egyéb közösségi pénzügyi eszközök keretében már finanszírozásra jogosultak.

(7)

Az erdők és a környezeti kölcsönhatások széles körű, összehangolt, átfogó és hosszú távú monitoringjához kapcsolódó közösségi célkitűzések kidolgozását és végrehajtását segítő intézkedéseknek és projekteknek a LIFE+ keretében közösségi finanszírozásra jogosultaknak kell lenniük, kivéve, ha egyéb közösségi pénzügyi eszközök keretében már finanszírozásra jogosultak.

(8)

A 6. EAP keretében a politika hatékony kidolgozása és végrehajtása által támasztott kihívással csak a következők támogatása révén lehet szembenézni: a legjobb gyakorlat vagy a közösségi környezetvédelmi politika kidolgozását és végrehajtását segítő demonstrációs intézkedések és projektek; innovatív szakpolitikai megközelítések, technológiák, módszerek és eszközök bemutatása; a tudásbázis konszolidációja; a végrehajtási kapacitás kifejlesztése; a jó kormányzás előmozdítása, a hálózatépítés elősegítése, a kölcsönös tanulás és a legjobb gyakorlatok cseréje; valamint az információ fokozott terjesztése, a tudatosság erősítése és a kommunikáció. Az e rendelet szerinti pénzügyi támogatásnak ezért hozzá kell járulnia a környezetvédelmi politika és jogszabályok kidolgozásához, végrehajtásához, monitoringjához és értékeléséhez, valamint a Közösség egészében való közléséhez és elterjesztéséhez.

(9)

A LIFE+-nak három eleme van: LIFE+ Természet és Biodiverzitás, a LIFE+ Környezetvédelmi Politika és Irányítás és a LIFE+ Információ és Tájékoztatás. A LIFE+-ból finanszírozott intézkedések és projektek számára lehetővé kell tenni, hogy hozzájáruljanak e három közül egynél több elem konkrét célkitűzéseinek az eléréséhez, és hogy egynél több tagállam részvételét foglalják magukban, valamint hozzájáruljanak a környezetvédelmi célkitűzések megvalósítására vonatkozó stratégiai megközelítések kidolgozásához is.

(10)

A környezetvédelmi politika kidolgozása és végrehajtása terén betöltött kezdeményező szerepe megvalósítása érdekében a Bizottságnak forrásokat kell igényelnie a LIFE+-ból tanulmányok és értékelések végzésére, a környezetvédelmi politika és jogszabályok végrehajtását és integrálását célzó szolgáltatások nyújtására, szakértők és érdekelt felek részvételével szervezett ülések, szemináriumok és munkaértekezletek megrendezésére, hálózatok fejlesztésére és fenntartására, és számítógépes rendszerek kifejlesztésére és fenntartására. Továbbá a Bizottság a LIFE+ költségvetés központilag kezelt részét tájékoztatással, kiadványokkal és információterjesztéssel kapcsolatos tevékenységekre, – beleértve eseményeket, kiállításokat és hasonló környezettudatosságot erősítő intézkedéseket – valamint audiovizuális anyagok előállítási és kiadási költségeire, továbbá a programok és projektek meghatározásával, előkészítésével, irányításával, monitoringjával, pénzügyi ellenőrzésével és felügyeletével kapcsolatos technikai és/vagy adminisztrációs segítség megszerzésére kell, hogy fordítsa.

(11)

A nem kormányzati szervezetek hozzájárulnak a Közösség környezetvédelmi politikájának és jogszabályainak kidolgozásához és végrehajtásához. Ezért helyénvaló, hogy a LIFE+ költségvetés központilag kezelt részéből egy sor megfelelően minősített környezetvédelmi nem kormányzati szervezet működésének támogatására kerüljön sor éves működési támogatások versenyalapú és átlátható odaítélése útján. Ezeknek a nem kormányzati szervezeteknek függetleneknek és nem haszonorientáltaknak kell lenniük, és legalább három európai országban kell vagy önállóan, vagy társulási formában tevékenykedniük.

(12)

A jelenlegi és korábbi eszközök tapasztalata rávilágított arra, hogy szükség van a több évre szóló tervezésre és programozásra, valamint a környezetvédelem előmozdítására irányuló erőfeszítéseknek a – közösségi társfinanszírozásból való részesülést lehetővé tévő tevékenységi területek rangsorolása és megjelölése révén való – összpontosítására.

(13)

A tagállamoknak éves nemzeti munkaprogramokat kell összeállítaniuk amelyeknek különbözniük kell mind az olyan tervektől és programoktól, amelyek számos ágazatra vonatkoznak és amelyek meghatározzák a jövőbeni engedélyezési kérelem keretét, mind az olyan tervektől és programoktól, amelyek a 92/43/EGK irányelv szerint értékelést igénylőként kerültek meghatározásra, és nem minősülnek a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) hatálya alá tartozó terveknek vagy programoknak.

(14)

A környezetvédelmi követelményeket integrálni kell a közösségi politikák és tevékenységek – többek között a pénzügyi eszközök – meghatározásába és végrehajtásába. A LIFE+-nak így ki kell egészítenie az egyéb közösségi pénzügyi eszközöket, a Bizottságnak és a tagállamoknak pedig gondoskodniuk kell erről a kiegészítő jellegről közösségi, nemzeti, regionális és helyi szinten.

(15)

Az Európai Tanács luxembourgi (1997. december) és thesszaloniki (2003. június) üléseinek következtetéseivel összhangban a tagjelölt országok és a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő nyugat-balkáni országok jogosultak a közösségi programokban való részvételre az ezekkel az országokkal kötött vonatkozó kétoldalú megállapodásokban meghatározott feltételeknek megfelelően.

(16)

Szükséges a számos meglévő környezetvédelmi eszköz összevonása, valamint a programozás és irányítás egyszerűsítése egy egységes, racionalizált környezetvédelmi célú pénzügyi eszköz megteremtése révén.

(17)

Szükséges a zökkenőmentes átmenet biztosítása és – lejártuk után – a jelenlegi programokból finanszírozott tevékenységek ellenőrzésének, felülvizsgálatának és mennyiségi értékelésének folytatása is.

(18)

Ez a rendelet a program teljes időtartamára meghatároz egy olyan pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (9) 37. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési hatóság számára.

(19)

A LIFE+ általános célkitűzése hozzájárul a közösségi környezetvédelmi politika és jogszabályok végrehajtásához, aktualizálásához és kidolgozásához, és különösen a hatodik EAP végrehajtásának támogatásához. A tagállamok azzal, hogy együtt dolgoznak a nemzeti és helyi szintű felhasználás javítását, a közösségi célok elérését vagy a Közösség egészére kiterjedő információcsere biztosítását célzó közösségi eszközök terén, elérhetik az európai hozzáadott értéket. Mivel a LIFE+ célkitűzését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(20)

A végrehajtási intézkedések, amelyek elfogadására a Bizottság e rendeletnek megfelelően jogosult, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (10) 2. cikke a) pontjának értelmében alapvető költségvetési vonzatú programok végrehajtásával kapcsolatos irányítási intézkedések. Bizonyos végrehajtási intézkedéseket ezért az előbbi határozat 4. cikkében meghatározott irányítóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Ugyanakkor, e rendelet egy általános keretet határoz meg és hét évre szól. A közösségi és a nemzeti prioritások valószínűleg jelentős változáson mennek keresztül ebben az időszakban. Ez a rendelet későbbre halaszt sok lényeges, a többéves stratégiai programokra és éves nemzeti munkaprogramokra vonatkozó döntést. E kérdések súlyos aggodalommal töltik el az egyes tagállamokat és kulcsfontosságúak nemzeti környezetvédelmi politikáik számára. Ezért egyes intézkedéseket célszerűbb a 1999/468/EK határozat 5. cikkében meghatározott szabályozási bizottsági eljárással összhangban elfogadni annak érdekében, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen a javasolt intézkedéseket mérlegelés céljából a Tanács elé terjeszteni. A szabályozási bizottsági eljárás szintén megfelelő az e rendelet mellékleteit érintő, a lényeges rendelkezéseket meghatározó módosítások – különösen a finanszírozásra jogosult intézkedések – elfogadása szempontjából, valamint a rendeletben kifejezetten említett technikai intézkedésektől eltérő végrehajtási szabályok meghatározása érdekében,

1.

„a 6. környezetvédelmi cselekvési program”: az 1600/2002/EK határozatban megállapított hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program;

2.

„költségvetési rendelet”: a 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet;

3.

„nemzeti ügynökségek”: olyan nemzeti közszektorbeli szervek, vagy a magánjog hatálya alá tartozó közfeladatokat ellátó szervek, amelyekre a 7. cikk (2) bekezdésének megfelelően költségvetés-végrehajtási feladatokat bíztak.

a)

szolgálják a Közösség érdekét a LIFE+ 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott általános célkitűzésének eléréséhez történő jelentős hozzájárulás által; továbbá

b)

legyenek technikai és pénzügyi szempontból koherensek, megvalósíthatóak és biztosítsák a ráfordítások megtérülését.

a)

legyenek legjobb gyakorlatot alkalmazó intézkedések és projektek vagy demonstrációs intézkedések és projektek 79/409/EGK irányelv vagy a 92/43/EK irányelv végrehajtásához; vagy

b)

legyenek a közösségi környezetvédelmi célkitűzésekhez – többek között a legjobb gyakorlatokat alkalmazó módszerek, know-how-k vagy technológiák kidolgozása vagy terjesztése területén – kapcsolódó innovatív intézkedések és projektek vagy demonstrációs intézkedések és projektek; vagy

c)

legyenek a környezettudatosság erősítését szolgáló kampányok vagy az erdőtüzek megelőzésében résztvevők számára tartott különleges képzések; vagy

d)

legyenek az erdők és a környezeti kölcsönhatások széles körű, összehangolt, átfogó és hosszú távú monitoringjához kapcsolódó közösségi célkitűzések kidolgozását és végrehajtását segítő intézkedések és projektek.

—

LIFE+ „Természet és biodiverzitás”,

—

LIFE+ „Környezetvédelmi politika és irányítás” és

—

LIFE+ „információ és kommunikáció”.

a)

hozzájárulás a természetre és a biodiverzitásra vonatkozó közösségi politika és jogszabályok, különösen a 79/409/EGK és a 92/43/EK irányelv – többek között helyi és regionális szintű – végrehajtásához; valamint a Natura 2000 hálózat továbbfejlesztésének és végrehajtásának támogatása, beleértve a part menti és tengeri élőhelyek és fajok megőrzését;

b)

hozzájárulás a természetre és a biodiverzitásra vonatkozó közösségi politika és jogszabályok fejlesztését, vizsgálatát, monitoringját és értékelését szolgáló tudásbázis konszolidációjához;

c)

a természet és a biodiverzitás, és az ezekre ható tényezők, terhelés és reakciók monitoringjára és értékelésére szolgáló szakpolitikai megközelítések és eszközök kidolgozásának és végrehajtásának támogatása, különösen a biodiverzitás Közösségen belüli csökkenésének 2010-ig történő megállítására irányuló célkitűzés megvalósítása;

d)

a jobb környezetvédelmi irányítás támogatása, az érintett feleknek – beleértve a nem kormányzati szervezeteket is – a természetre és biodiverzitásra vonatkozó politikákról és jogszabályokról folytatott konzultációkba és azok végrehajtásába való szélesebb körű bevonása által.

a)

hozzájárulás az innovatív szakpolitikai megközelítések, technológiák, módszerek és eszközök kifejlesztéséhez és demonstrációjához;

b)

hozzájárulás a környezetvédelmi politika és jogszabályok fejlesztését, monitoringját, megfigyelését és értékelését szolgáló tudásbázis konszolidációjához;

c)

a környezet állapotának, és az arra ható tényezők, terhelés és reakciók monitoringjára és értékelésére szolgáló megközelítések kidolgozásának és végrehajtásának támogatása;

d)

a közösségi környezetvédelmi politika végrehajtásának támogatása, különös tekintettel a helyi és regionális szintű végrehajtásra;

e)

a jobb környezetvédelmi irányítás támogatása, az érintett feleknek – beleértve a nem kormányzati szervezeteket is – a szakpolitikai konzultációkba és a végrehajtásba való szélesebb körű bevonása által.

a)

a környezetvédelmi kérdésekkel – beleértve az erdőtűz megelőzését – kapcsolatos információk terjesztése és a környezettudatosság erősítése;

b)

kiegészítő intézkedések támogatása (pl. információszolgáltatás, kommunikációs tevékenység, kampányok, konferenciák és képzés, beleértve az erdőtűz megelőzésével kapcsolatos képzést).

a)

támogatási megállapodások;

b)

közbeszerzési szerződések.

a)

nemzeti ügynökségek esetében a közösségi finanszírozás mértéke legfeljebb a tagállam adott évre vonatkozó nemzeti munkaprogramjához történő közösségi hozzájárulás 2 %-a lehet. Az érintett személyzetnek a nemzeti közigazgatások által közösségi programok végrehajtásával kapcsolatosan előzőleg nem végrehajtott kiegészítő feladatokat kell elvégeznie;

b)

a köztisztviselők bérköltségei csak olyan mértékben támogathatók, amennyiben azok kapcsolódnak a projekt végrehajtásának azon tevékenységeihez, amelyeket az érintett hatóság nem végzett volna el, ha az érintett projekt végrehajtására nem került volna sor. A személyzetet kifejezetten egy projekthez kell kirendelni, és annak a meglévő állandó személyzetre vonatkozóan kiegészítő költséget kell képviselnie.

a)

lakosság:

b)

természet és biodiverzitás:

a)

meghatározzák az elsőbbséget élvező területeket, a megállapított hosszú távú szükségletek figyelembevételével;

b)

megjelölik a konkrét nemzeti célkitűzéseket;

c)

meghatározzák a finanszírozandó intézkedéseket, és hogy azok milyen módon felelnek meg a támogatásra való jogosultság 3. cikkben foglalt kritériumainak;

d)

tartalmaznak költségbecsléseket; továbbá

e)

leírják a javasolt monitoring keretet.

a)

az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózat létrehozásáról szóló 1210/90/EGK rendelet módosításáról szóló, 1999. április 29-i 933/1999/EK tanácsi rendelettel (11) összhangban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tagjává vált EFTA-államok;

b)

az Európai Unió tagjelölt országai;

c)

a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő nyugat-balkáni országok.

a)

a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban elkészített többéves stratégiai programok elfogadása és adott esetben módosítása;

b)

éves nemzeti munkaprogramok elfogadása és adott esetben módosítása a tagállamok által a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban benyújtott tervezetek alapján;

c)

az I. melléklet intézkedéseinek kiegészítése vagy a II. melléklet módosítása; továbbá

d)

az e rendelet végrehajtásához szükséges részletes szabályok megállapítása.

a)

a 7. cikk (2) bekezdésének értelmében a költségvetés végrehajtásának nemzeti ügynökségre vagy ügynökségekre történő átruházásáról szóló döntés, valamint az ügynökségnek vagy ügynökségeknek a II. mellékletben meghatározott kiválasztási kritériumoknak való megfelelősége megerősítése;

b)

a 6. cikk (3) bekezdése alkalmazásában kialakított éves nemzeti munkaprogram-tervezetek, valamint a 6. cikk (7) bekezdésében említett jelentések formájának, tartalmának és benyújtási határidejének pontosítása;

c)

a 12. cikk (1) bekezdésében említett jelentések formájának, tartalmának és címzettjeinek meghatározása; továbbá

d)

a LIFE+ keretében finanszírozott intézkedések monitoringját segítő mutatók megállapítása.

a)

a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközről (LIFE) szóló, 2000. július 17-i 1655/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15);

b)

a fenntartható városfejlesztést elősegítő együttműködés közösségi keretrendszeréről szóló, 2001. június 27-i 1411/2001/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (16);

c)

az elsősorban a környezetvédelem területén működő nem kormányzati szervezeteket támogató közösségi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. március 1-jei 466/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (17);

d)

a Közösségen belüli erdők és környezeti kölcsönhatások megfigyeléséről (Forest Focus) szóló, 2003. november 17-i 2152/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (18).

3.10.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 238/18

(1)(2)(3)(4)(5)(6)(7)(8)(9)(10)(11)(12)(13)(14)(15)(16)(17)(18)(19)(20)(21)(22)(23)(24)(25)(26)(27)(28)(29)(30)(31)

A kulturális együttműködés és cserék előmozdítása alapvető fontosságú Európa kulturális és nyelvi sokszínűségének tiszteletben tartásához és támogatásához, valamint az európai polgárok Európa más kultúráiról szerzett ismereteinek bővítéséhez, párhuzamosan a saját közös európai kulturális örökség-tudatuk erősítésével. A kulturális és nyelvi együttműködés és sokszínűség támogatása, azáltal hogy ösztönzi az európai polgárok közvetlen részvételét az integráció folyamatában, egyben ahhoz is hozzájárul, hogy az európai polgárság kézzelfogható realitássá váljon.Az európai kulturális sokszínűség megőrzését, valamint közös kulturális elemeinek és kulturális örökségének előmozdítását célzó kultúrpolitika hozzájárulhat ahhoz, hogy az Európai Uniót a világban nagyobb figyelem övezze.Annak érdekében, hogy a polgárok elkötelezzék magukat az európai integráció mellett, és abban teljes mértékben részt vegyenek, még inkább rá kell világítani közös kulturális értékeikre és gyökereikre, amelyek meghatározó összetevői identitásuknak, valamint a szabadságon, méltányosságon, demokrácián, az emberi méltóság és sérthetetlenség tiszteletben tartásán, tolerancián és szolidaritáson alapuló társadalomhoz való tartozásuknak, teljes mértékben összhangban az Európai Unió alapjogi chartájában foglaltakkal.Alapvető fontosságú a kulturális ágazat hozzájárulása és szerepvállalása a szélesebb körű európai politikai fejleményekben. A kulturális ágazat saját jogon működő jelentős munkaadó, továbbá egyértelmű kapcsolat áll fenn a kulturális beruházások és a gazdasági fejlődés között, következésképpen lényeges a kulturális politikák megerősítése regionális, nemzeti és európai szinten is. Ennek megfelelően erősíteni kell a kulturális ágazatok szerepét a lisszaboni stratégia keretében folyó fejleményekben, mivel ezen ágazatok jelentősen, növekvő mértékben járulnak hozzá az európai gazdasághoz.Szükség van továbbá az aktív polgárság előmozdítására és a kirekesztés valamennyi formája ellen folytatott küzdelem megerősítésére, beleértve a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelmet is. A kultúra elérhetőségének javítása a lehető legszélesebb rétegek számára történő a szociális kirekesztés elleni küzdelem egyik formája lehet.A Szerződés 3. cikke kimondja, hogy a Közösség az abban a cikkben említett tevékenység folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítására.A Kaleidoscope, Ariane és Raphael kulturális programok, majd a Kultúra 2000 program – amelyeket a 719/96/EK (3), a 2085/97/EK (4), a 2228/97/EK (5) és az 508/2000/EK (6) határozatok hoztak létre – a kultúra területén a közösségi tevékenység végrehajtásának ígéretes szakaszait jelentették. Ennélfogva számottevő tapasztalat gyűlt össze, különösen az említett kulturális programok értékelésének köszönhetően. Ezen értékelések és az érdekelt felekkel folytatott konzultáció eredményeire, valamint az európai intézmények munkáira támaszkodva a Közösség kulturális tevékenységét most racionalizálni kell, és meg kell erősíteni. Létre kell hozni tehát egy e célt szolgáló programot.Az európai intézmények számos alkalommal nyilatkoztak a Közösség kulturális tevékenységét és a kulturális együttműködés kihívásait érintő témákban: különösen a Tanács az európai kulturális együttműködéssel kapcsolatos új munkatervről szóló, 2002. június 25-i állásfoglalásában (7) és az európai kulturális együttműködéssel kapcsolatos munkaterv végrehajtásáról szóló, 2002. december 19-i állásfoglalásában (8), az Európai Parlament az Európai Unióban a kulturális együttműködésről szóló, 2001. szeptember 5-i állásfoglalásában (9), a Kultúra 2000 program végrehajtásáról szóló, 2002. február 28-i állásfoglalásában (10), a kibővült Európában a színház és az előadóművészetek jelentőségéről és dinamizmusáról szóló, 2002. október 22-i állásfoglalásában (11), a kulturális ágazatokról szóló, 2003. szeptember 4-i állásfoglalásában (12), valamint a Régiók Bizottsága a Kultúra 2000 program meghosszabbításáról szóló, 2003. október 9-i véleményében.A Tanács a fenti állásfoglalásaiban hangsúlyozta, hogy a kultúra vonatkozásában közösségi szinten koherensebb megközelítési módot kell alkalmazni, és hogy az európai kulturális együttműködés összefüggésében az európai hozzáadott érték alapvető fontosságú és meghatározó fogalom, valamint a kultúra területén folytatott közösségi tevékenységeknek is általános feltétele.Annak érdekében, hogy Európa népeinek közös kulturális térsége valósággá váljon, elő kell mozdítani a kultúra szereplőinek nemzetek közötti mobilitását, a művek és a művészeti, illetve kulturális termékek nemzetek közötti áramlását, valamint ösztönözni kell a párbeszédet és kulturális cseréket.A Tanács 2005-2006. évi kulturális munkatervről szóló 2004. november 16-i következtetéseiben, az Európai Parlament kulturális ágazatokról szóló 2003. szeptember 4-i állásfoglalásában, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az európai kulturális iparágakról szóló 2004. január 28-i véleményében kifejezte azon nézetét, miszerint jobban figyelembe kell venni a nem audiovizuális kulturális ágazatok egyedi gazdasági és társadalmi vonásait. Az új program figyelembe veszi a 2002–2004 között támogatott, a kulturális együttműködést előkészítő fellépéseket.Ezzel összefüggésben elő kell segíteni a kulturális szereplők fokozott együttműködését olyan többéves együttműködési projektek létrehozására ösztönözve őket, amelyek lehetővé teszik a közös tevékenységek kialakítását, a tényleges európai hozzáadott értékkel bíró, fokozottan célirányos tevékenységek támogatását, a jelképes kulturális események felkarolását, az európai kulturális együttműködési szervezetek támogatását, továbbá az európai érdeklődésre számot tartó témakörökben végzett elemző munkának, az európai kulturális együttműködés területén az információk összegyűjtésének és terjesztésének, a projektek hatásának maximalizálását célzó tevékenységek támogatásának és az európai kultúrpolitika kidolgozásának ösztönzését.Az Európa Kultúrális Fővárosa eseménysorozat 2005-2019. évekre szóló közösségi cselekvési programjának szóló, 1999. május 25-i 1419/1999/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (13) alapján az európai polgárok körében nagy érdeklődésre számot tartó és a közös kulturális térséghez való tartozás érzését erősítő eseménysorozatot jelentős összegekkel kell támogatni. Az eseménysorozattal kapcsolatban a hangsúlyt a transzeurópai kulturális együttműködésre kell helyezni.A kultúra terén európai szintű tevékenységet folytató szervezeteket támogató közösségi cselekvési program létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 792/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (14) keretében szerzett tapasztalatokra támaszkodva támogatni kell azoknak a szervezeteknek a működését, amelyek az európai kulturális együttműködés érdekében tevékenykednek, és amelyek így az európai kultúra „nagyköveteinek” szerepét töltik be.A szólásszabadság elvének tiszteletben tartása mellett a programnak hozzá kell járulnia az Európai Unió azon erőfeszítéseihez, amelyek célja a fenntartható fejlődés támogatása és a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem előmozdítása.Az Európai Unió tagjelölt országainak és az EGT-tag EFTA-államoknak lehetőségük van arra, hogy – az ezen országokkal kötött megállapodásoknak megfelelően – részt vegyenek a közösségi programokban.A 2003. június 19-20-i thesszaloniki Európai Tanács elfogadta a „Tovább az európai integráció útján” alcímet viselő nyugati-balkáni napirendet, amely előirányozza, hogy a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő országok számára – a Közösség és ezen országok között aláírandó keretmegállapodások alapján – meg kell nyitni a közösségi programokat. Ezen országoknak lehetővé kell tenni – a költségvetési megfontolások vagy politikai prioritások függvényében –, hogy amennyiben kívánják, a programban részt vegyenek, vagy a két fél között megállapítandó kiegészítő előirányzatok és különleges eljárások alapján egy korlátozottabb együttműködési formában részesüljenek.A programnak azt is lehetővé kell tennie, hogy más, a Közösséggel kulturális rendelkezéseket tartalmazó megállapodásokat kötött harmadik országokkal – a közösen elfogadandó eljárások szerint – együtt lehessen működni.A közösségi tevékenység hozzáadott értékének növelése érdekében a Szerződés 151. cikke (4) bekezdésének figyelembevételével biztosítani kell az e határozat keretében folytatott tevékenységek, valamint más, vonatkozó közösségi politikák, fellépések és eszközök koherenciáját és egymást kiegészítő jellegét. Különös figyelmet kell fordítani a közösségi intézkedések közötti kapcsolatokra a kultúra és az oktatás terén, valamint azon intézkedésekre, amelyek a helyes gyakorlat cseréjét és európai szinten szorosabb együttműködést ösztönöznek.A közösségi támogatás végrehajtásával kapcsolatban figyelembe kell venni az európai kulturális ágazat sajátos jellegét, és különösen ügyelni kell arra, hogy a közigazgatási és pénzügyi eljárások a lehető legegyszerűbbek legyenek, és megfeleljenek a kitűzött céloknak, valamint a kulturális ágazat gyakorlatainak és fejlődésének.A Bizottság, a tagállamok és a kulturális kapcsolattartó pontok azon munkálkodnak, hogy a kisebb szereplőket a többéves együttműködési projektekben fokozottabb részvételre ösztönözzék, és előmozdítsák a projektek potenciális részeseinek egymásra találását célzó szervezeti tevékenységeket.A programnak egyesítenie kell mindazon különleges tulajdonságokat és szakértelmet, melyet a kulturális szereplők Európa-szerte képviselnek. Azon tagállam vagy részt vevő ország esetében, ahol a kulturális szereplők részvételi aránya alacsony, szükség esetén a Bizottság és a tagállamok a részvételt segítő intézkedéseket hozhatnak.Ezt a programot a kiigazítások, különösen az intézkedések végrehajtásának prioritásai terén történő kiigazítások érdekében helyénvaló a Bizottságnak és a tagállamoknak együttműködve folyamatosan nyomon követnie és értékelnie. Az értékelés magában foglalja a független és pártatlan szervezetek által végzett külső értékelést is.A program nyomon követésével és értékelésével kapcsolatos eljárásoknak konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és időhöz kötött célkitűzéseken és mutatókon kell alapulniuk.A szabálytalanságok és csalások megelőzése, az elveszett, jogtalanul kifizetett vagy felhasznált alapok visszaszerzése érdekében megfelelő intézkedéseket kell végrehajtani.Helyénvaló létrehozni a kulturális együttműködéshez egy egységes finanszírozási és tervezési eszközt, a Kultúra programot a 2007. január 1-től2013. december 31-ig terjedő időszakra.Ez a határozat a program teljes időtartamára meghatároz egy olyan pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (15) 37. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési hatóság számára.Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (16) összhangban kell elfogadni.Az e határozat pénzügyi végrehajtásához szükséges intézkedéseket az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel (a továbbiakban: költségvetési rendelet) (17), valamint az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelettel (18) összhangban kell elfogadni.A közösségi fellépés a kulturális együttműködés területén folytatott nemzeti vagy regionális tevékenységeket egészíti ki. Mivel e határozat céljait, nevezetesen a közös kulturális örökségünkön alapuló európai kulturális térség erősítését (az európai kulturális szereplők nemzetek közötti mobilitása, a műalkotások és a kulturális, illetve művészeti termékek nemzetek közötti áramlása, valamint a kultúrák közötti párbeszéd) transznacionális jellegüknél fogva a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fellépés terjedelme és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.Átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani annak érdekében, hogy egyrészről az 508/2000/EK és a 792/2004/EK határozattal létrehozott programok, másrészről az e határozattal létrehozott program közötti átmenet zökkenőmentes legyen,

a)

a kulturális szereplők nemzetek közötti mobilitásának elősegítése;

b)

a művek és a művészeti, illetve kulturális termékek nemzetek közötti áramlásának ösztönzése;

c)

a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása.

a)

az alábbi kulturális tevékenységek támogatása:

b)

európai szinten működő kulturális szervezetek támogatása;

c)

az európai kulturális együttműködés és az európai kultúrpolitika kidolgozása területén az elemző munkáknak, az információk összegyűjtésének és terjesztésének, valamint a projektek hatását maximalizáló tevékenységeknek a támogatása.

a)

az EGT-tag EFTA-államok, az EGT-megállapodás rendelkezéseinek megfelelően;

b)

az előcsatlakozási stratégiában részt vevő uniós tagjelölt országok, a keretmegállapodásban megállapított általános elvekkel és ezen országok közösségi programokban való részvételére vonatkozó feltételekkel és általános eljárásokkal összhangban;

c)

a nyugat-balkáni országok a közösségi programokban való részvételükről rendelkező keretmegállapodásokban ezen országokkal közösen megállapított eljárások szerint.

a)

az éves munkaprogram, beleértve a prioritásokat, a kiválasztási kritériumokat és eljárásokat is;

b)

az éves költségvetés és a pénzalapok részletes elosztása a program különböző fellépései között;

c)

a program nyomon követésével és értékelésével kapcsolatos eljárások;

d)

a 4. cikk (1) bekezdése értelmében javasolt bármely intézkedéssel összefüggő, a Közösség által nyújtandó pénzügyi támogatás, amennyiben a teljes közösségi hozzájárulás meghaladja a 200 000 EUR-t: összegek, időtartam, elosztás és kedvezményezettek.

a)

megfelelő létszámú személyzettel rendelkeznek, amely birtokában van a feladatok ellátásához szükséges szakmai képesítésnek és a nemzetközi együttműködési környezetben végzett munkához szükséges nyelvismeretnek;

b)

megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek, különösen az információs és kommunikációs technológia tekintetében;

c)

olyan igazgatási környezetben működnek, amely lehetővé teszi számukra feladataik megfelelő elvégzését és mindenfajta érdekellentét elkerülését.

a)

előmozdítja a szólásszabadság alapelvének érvényesülését;

b)

ösztönzi a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás jelentőségének tudatosítását;

c)

törekszik a kölcsönös megértés és tolerancia előmozdítására az Európai Unióban;

d)

hozzájárul a megkülönböztetés valamennyi, nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló formájának felszámolásához.

a)

az elért eredményeket, valamint e program végrehajtásának minőségi és mennyiségi vonatkozásait értékelő időközi jelentést legkésőbb 2010. december 31-ig;

b)

e program folytatásáról szóló közleményt legkésőbb 2011. december 31-ig;

c)

egy utólagos értékelő jelentést legkésőbb 2015. december 31-ig.

3.10.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 238/31

(1)

Az Európai Tanács 2000. március 23-i és 24-i lisszaboni ülése az Unió átfogó stratégiájának szerves részeként célul tűzte ki a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás előmozdítását azon stratégiai célkitűzésének az elérése érdekében, hogy az elkövetkező évtized folyamán az Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre, több és jobb munkahelyet kínál és nagyobb társadalmi kohéziót valósít meg. A Tanács nagyszabású célokat és feladatokat tűzött ki az Unió elé a teljes foglalkoztatottság visszaállítása, a munka minőségének és termelékenységének javítása, valamint a társadalmi kohézió és a befogadó munkaerőpiac előmozdítása érdekében. A stratégiát az Európai Tanács 2005. március 22–23-i brüsszeli ülésén felülvizsgálták.

(2)

A Bizottságnak a közösségi finanszírozási eszközök összevonására és racionalizálására vonatkozó kifejezett szándékával összhangban ennek a határozatnak egy egységes és egyszerűsített programot kell létrehoznia, amely biztosítja a megkülönböztetés elleni küzdelem közösségi intézkedési programjának létrehozásáról (2001-től 2006-ig) szóló, 2000. november 27-i 2000/750/EK tanácsi határozat (4), a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó közösségi keretstratégiához kapcsolódó cselekvési program létrehozásáról (2001-2005) szóló, 2000. december 20-i 2001/51/EK tanácsi határozat (5), a tagállamok társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló együttműködése ösztönzésére szolgáló közösségi cselekvési programról szóló, 2001. december 7-i 50/2002/EK európai parlamenti és a tanácsi határozat (6), a foglalkoztatás területére vonatkozó közösségi ösztönző intézkedésekről szóló, 2002. június 10-i 1145/2002/EK európai parlamenti és a tanácsi határozat (7) és a nemek közötti egyenlőség területén európai szinten tevékenykedő szervezetek támogatását célzó közösségi cselekvési program létrehozásáról szóló 848/2004/EK európai parlamenti és a tanácsi határozat (8) alapján kezdeményezett tevékenységek, valamint a munkakörülmények tekintetében közösségi szinten végrehajtott tevékenységek folytatólagos végrehajtását és továbbfejlesztését.

(3)

Az Európai Tanács 1997. november 20-21-én Luxembourgban tartott rendkívüli foglalkoztatás-ügyi ülése döntött az európai foglalkoztatási stratégia elindításáról, amely a közösen elfogadott foglalkoztatási iránymutatások és ajánlások alapján hivatott összehangolni a tagállamok foglalkoztatáspolitikáit. Az európai foglalkoztatási stratégia jelenleg a lisszaboni stratégia foglalkoztatási és munkaerő-piaci célkitűzéseinek végrehajtásában a legfontosabb uniós szintű eszköz.

(4)

Az Európai Tanács lisszaboni ülése megállapította, hogy az Unióban a szegénységi szint alatt és a társadalmi kirekesztődésben élő emberek száma elfogadhatatlan, és ezért szükségesnek tartotta az erőteljes előrehaladásra irányuló lépések megtételét a szegénység felszámolása érdekében a megfelelő célok kitűzésével. Ezekről a célkitűzésekről az Európai Tanács 2000. december 7-i, 8-i és 9-i nizzai ülésén állapodtak meg. Megállapodás született továbbá arról, hogy a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem politikáinak a koordináció nyílt módszerén kell alapulniuk, amely a nemzeti cselekvési terveket a Bizottság együttműködési kezdeményezésével ötvözi.

(5)

A demográfiai változások jelentős és hosszú távú kihívást jelentenek a szociális védelmi rendszerek számára abból a szempontból, hogy képesek lesznek-e megfelelő nyugdíjakat folyósítani, magas színvonalú egészségügyi ellátást, valamint tartós ápolási szolgáltatásokat nyújtani, amelyek mindenki számára elérhetők és hosszú távon finanszírozhatók. Fontos az olyan politikák támogatása, amelyek mind a megfelelő szociális védelem, mind a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságának elérését biztosítják. A lisszaboni Európai Tanács úgy határozott, hogy az ezen a területen folytatott együttműködésnek a koordináció nyílt módszerén kell alapulnia.

(6)

Ezzel összefüggésben figyelmet kell fordítani a migránsok különleges helyzetére, valamint a be nem jelentett munka legális munkavállalássá alakítása érdekében való fellépés fontosságára.

(7)

Az európai szociálpolitika egyik központi kérdése és az Európai Unió egyik fontos átfogó célkitűzése a minimális normák biztosítása és a munkakörülmények folyamatos javítása az Unióban. A Közösség jelentős szerepet játszik a tagállamok tevékenységeinek támogatásában és kiegészítésében a munkavállalók egészségének és biztonságának, a megfelelő munkakörülmények biztosításának – beleértve a munka és a családi élet összeegyeztetésének szükségességét –, a munkavállalóknak a munkaszerződésük megszűnését követő védelmének, a munkavállalói tájékoztatás, konzultáció és részvétel, valamint a munkavállalói és munkáltatói érdekek képviseletének és kollektív védelmének a területén.

(8)

A megkülönböztetés-mentesség az Európai Unió egyik alapelve. A Szerződés 13. cikke arról rendelkezik, hogy intézkedéseket kell tenni a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke is előtérbe helyezi a megkülönböztetésmentességet. Tekintettel kell lenni a megkülönböztetés különféle formáinak a sajátosságaira, és ezzel párhuzamosan megfelelő intézkedést kell kidolgozni az egy vagy több alapon való megkülönböztetés megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre. Ezért a program hozzáférhetőségének és eredményekeinek vizsgálatakor figyelembe kell venni a fogyatékos személyek különleges szükségleteit annak biztosítása érdekében, hogy teljesen és másokkal egyenlően hozzáférhessenek a program által finanszírozott tevékenységekhez, ezen tevékenységek eredményeihez és értékeléséhez, beleértve a fogyatékosságukból eredő többletköltségek viselésének kompenzálását. A megkülönböztetés bizonyos formái – többek között a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés – ellen folytatott küzdelem sokéves tapasztalata hasznos lehet a megkülönböztetés egyéb típusai elleni küzdelemben.

(9)

A Szerződés 13. cikke alapján a Tanács a következő irányelveket fogadta el: a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelv (9), amely tiltja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést többek között a foglalkoztatás, a szakképzés, az oktatás, az áruk és szolgáltatások, valamint a szociális védelem terén; a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelv (10), amely tiltja a valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést a foglalkoztatás és a munkavégzés során, valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK irányelv (11).

(10)

A Szerződés 2. és 3. cikke alapján a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód a közösségi jog egyik alapelve. Az ezen alapuló irányelvek és egyéb jogi aktusok jelentős szerepet játszanak a nők helyzetének javításában az Unióban. A közösségi szintű fellépés tapasztalata arra mutatott rá, hogy a közösségi politikákban a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a megkülönböztetés elleni küzdelem a gyakorlatban szükségessé teszi a különböző eszközök, beleértve jogszabályokat, a finanszírozási eszközöket és az egyes területek közösségi politikákba való beépülését (mainstreaming), egymást kiegészítő együttes alkalmazását. A férfiak és nők közötti egyenlőség elvével összhangban a „gender mainstreaming” (nemek közötti egyenlőség elvének érvényesítése a szakpolitikákban) általános érvényesítését e program minden szakaszának és tevékenységének elő kell mozdítania.

(11)

Számos, különböző szinteken tevékenykedő, nem kormányzati szervezet (NGO-k) jelentős mértékben közreműködhet európai szinten az olyan kulcsfontosságú hálózatokon keresztül, amelyek elősegítik a program általános célkitűzéseivel kapcsolatos politikai irányvonalak megváltoztatását.

(12)

Mivel az európai szintű információcsere és a Közösség egészében bevált gyakorlatok elterjesztésének a szükségessége miatt e határozat célkitűzéseit a tagállami szinten nem lehet megfelelően megvalósítani, és ezért ezek a célkitűzések, a Közösség fellépései és intézkedései multilaterális jellegének köszönhetően, közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(13)

Ez a határozat a program teljes időtartamára meghatároz egy olyan pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (12) 37. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési hatóság számára.

(14)

E határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (13) összhangban kell elfogadni,

(15)

Mivel a program öt szakaszból áll, a tagállamok a Bizottságot segítő programbizottság által tárgyalt témáknak megfelelően meghatározhatják a nemzeti képviselőik rotációs rendjét,

a)

a tagállamokban és más résztvevő országokban uralkodó helyzet megismerésének és megértésének javítása a politikák elemzésén, értékelésén és szoros nyomon követésén keresztül;

b)

statisztikai eszközök és módszerek, valamint közös indikátorok kidolgozásának a támogatása – adott esetben a nemek és életkorok szerinti csoportokra lebontva – a programhoz tartozó területeken;

c)

a közösségi jog, ahol az alkalmazandó,és a közösségi politikai célkitűzések tagállami végrehajtásának támogatása és nyomon követése, valamint azok hatékonyságának és hatásainak a felmérése;

d)

a hálózatba szervezésnek, a kölcsönös tanulásnak, a bevált gyakorlatok azonosításának és terjesztésének, valamint az innovatív megközelítéseknek az ösztönzése uniós szinten;

e)

az öt szakasz mindegyike vonatkozásában alkalmazott uniós politikák és célkitűzések tudatosításának a javítása az érintettek és a nyilvánosság körében;

f)

a kulcsfontosságú európai szintű hálózatoknak a közösségi politikák és célkitűzések, ahol azok alkalmazandóak, előmozdításával, támogatásával és továbbfejlesztésével kapcsolatos teljesítőképességének a javítása.

1.

Foglalkoztatás;

2.

Szociális védelem és társadalmi befogadás;

3.

Munkakörülmények;

4.

A megkülönböztetés elleni küzdelem és a sokféleség;

5.

Nemek közötti egyenlőség.

a)

a foglalkoztatási helyzet és a kilátások megértésének javítása, különösen elemzéseken és tanulmányokon, valamint statisztikáknak és közös indikátoroknak az európai foglalkoztatási stratégia keretében történő kidolgozásán keresztül;

b)

az európai foglalkoztatási iránymutatások és ajánlások végrehajtásának és hatásainak nyomon követése és értékelése – különösen a közös foglalkoztatási jelentésen keresztül –, valamint az európai foglalkoztatási stratégia, az általános gazdaság- és szociálpolitika és egyéb politikai területek közötti kölcsönhatások elemzése;

c)

a politikák, a bevált gyakorlat és az innovatív megközelítések cseréjének megszervezése és a kölcsönös tanulás előmozdítása az európai foglalkoztatási stratégiával összefüggésben;

d)

a tudatosság erősítése, információk terjesztése és a foglalkoztatás kihívásairól, a politikákról és a nemzeti reformprogramok végrehajtásáról szóló vita előmozdítása, beleértve a szociális partnerek, a regionális és helyi szereplők és egyéb érintettek bevonását is.

a)

a társadalmi kirekesztődéssel és a szegénységgel kapcsolatos kérdések, valamint a szociális védelemmel és társadalmi befogadással kapcsolatos politikák jobb megértésének az elősegítése, különösen elemzések és tanulmányok elkészítésével, valamint statisztikák és közös indikátorok kidolgozásával a szociális védelem és társadalmi befogadás területén a koordináció nyílt módszere keretén belül;

b)

a koordináció nyílt módszere megvalósításának, valamint annak nemzeti és közösségi szinten megjelenő hatásának nyomon követése és értékelése a szociális védelem és társadalmi befogadás területén, továbbá a koordináció nyílt módszere és egyéb politikai területek közötti kölcsönhatások elemzése;

c)

a politikák, a bevált gyakorlatok és az innovatív megközelítések cseréjének a megszervezése és a kölcsönös tanulás előmozdítása a szociális védelmi és társadalmi befogadási stratégiával összefüggésben;

d)

a tudatosság erősítése, információk terjesztése és a Közösség koordinációs folyamata tekintetében a fő kihívásokról és politikákról szóló vita előmozdítása a szociális védelem és társadalmi befogadás területén, beleértve a szociális partnerek, a regionális és helyi szereplők, a nem kormányzati szervezetek, és egyéb érintettek bevonását is;

e)

a kulcsfontosságú európai szintű hálózatoknak a – szociális védelmet és társadalmi befogadást érintő uniós politikák és célkitűzések támogatásával és továbbfejlesztésével kapcsolatos –teljesítőképességének fejlesztése.

a)

a munkakörülményekkel kapcsolatos helyzet jobb megértésének az elősegítése, különösen elemzések és tanulmányok elkészítésével, valamint adott esetben statisztikák és indikátorok kidolgozásával, valamint a meglévő jogszabályok, politikák és gyakorlatok hatékonyságának és hatásának a felmérése;

b)

a közösségi munkajogi szabályozás végrehajtásának támogatása a hatékony nyomon követés, a területen dolgozóknak szóló szemináriumok szervezése, valamint a szakosított szervek – beleértve a szociális partnereket – közötti tájékoztatók és hálózatok fejlesztése révén;

c)

megelőző intézkedések kezdeményezése és a megelőzési kultúra előmozdítása a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén;

d)

a tudatosság erősítése, információk terjesztése, valamint a munkakörülményekkel kapcsolatos fő kihívásokról és politikákról szóló vita előmozdítása, többek között a szociális partnerek és egyéb érintettek között.

a)

a megkülönböztetéssel kapcsolatos helyzet jobb megértésének az elősegítése, különösen elemzések és tanulmányok elkészítésével, valamint adott esetben statisztikák és indikátorok kidolgozásával, továbbá a meglévő jogszabályok, politikák és gyakorlatok hatékonyságának és hatásának a felmérésével;

b)

a közösségi megkülönböztetés elleni jogi szabályozás végrehajtásának támogatása a hatékony nyomon követés, a területen dolgozóknak szóló szemináriumok szervezése, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelemmel foglalkozó szakosított szervek hálózatának kiépítése révén;

c)

a tudatosság erősítése, információk terjesztése, valamint a megkülönböztetéssel és a megkülönböztetés elleni küzdelem beépítésével kapcsolatos fő kihívásokról és politikákról szóló vita előmozdítása valamennyi közösségi politikában, többek között a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és egyéb érintettek között;

d)

a megkülönböztetés elleni küzdelem területén a kulcsfontosságú európai szintű hálózatoknak az uniós politikák és célkitűzések előmozdításával és továbbfejlesztésével kapcsolatos teljesítőképességének fejlesztése.

a)

a nemekkel és a „gender mainstreaming” általános érvényesítésével kapcsolatos helyzet jobb megértésének az elősegítése, különösen elemzések és tanulmányok elkészítésével, valamint statisztikák és adott esetben indikátorok kidolgozásával, valamint a meglévő jogszabályok, politikák és gyakorlatok hatékonyságának és hatásának a felmérése;

b)

a közösségi nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos jogi szabályozás végrehajtásának támogatása a hatékony nyomon követés, a területen dolgozóknak szóló szemináriumok szervezése, valamint az egyenlőséggel foglalkozó szakosított szervek hálózatának kiépítése révén;

c)

a tudatosság erősítése, információk terjesztése, valamint a nemek közötti egyenlőségnek és a „gender mainstreaming” általános érvényesítésének fő kihívásairól és politikáiról szóló vita előmozdítása a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és egyéb érintettek között;

d)

a kulcsfontosságú európai szintű hálózatoknak a – nemek közötti egyenlőséget érintő uniós politikák és célkitűzések támogatásával és továbbfejlesztésével kapcsolatos – teljesítőképességének fejlesztése.

a)

Elemző tevékenységek:

b)

Kölcsönös tanulási, tudatosság-építési és terjesztési tevékenységek:

c)

A fő szerepvállalók támogatása:

a)

tagállamok;

b)

az állami foglalkoztatási szolgálatok és ügynökségeik;

c)

helyi és regionális hatóságok;

d)

a közösségi jog hatálya alá tartozó szakosított szervek;

e)

a szociális partnerek;

f)

nem kormányzati szervezetek (NGO-k), különösen az uniós szinten szervezettek;

g)

felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek;

h)

értékelő szakemberek;

i)

nemzeti statisztikai hivatalok;

j)

a média.

a)

ajánlati felhívást követően létrejött szolgáltatási szerződés, amely esetekben az Eurostat-eljárásokat a nemzeti statisztikai hivatalokkal való együttműködés tiszteletben tartásával kell alkalmazni;

b)

pályázati felhívást követő részleges támogatás, amely esetben a közösségi társfinanszírozás mértéke általános szabályként nem haladhatja meg a kedvezményezett teljes kiadásának a 80 %-át. Minden ezt a felső határt meghaladó mértékű pénzügyi támogatás nyújtása csak rendkívüli esetekben és alapos vizsgálat elvégzése után lehetséges.

a)

a program végrehajtásával kapcsolatos általános iránymutatás;

b)

a program végrehajtásával kapcsolatos éves munkaprogram külön szakaszokra bontva;

c)

a Közösség által nyújtandó pénzügyi támogatás;

d)

az éves költségvetés, a 17. cikknek megfelelően;

e)

a Közösség által támogatandó tevékenységek kiválasztására vonatkozó eljárások és az ilyen támogatásban részesülő tevékenységeknek a Bizottság által benyújtott jegyzéktervezete;

f)

a program értékelésének kritériumai, beleértve a költséghatékonysággal és az eredmények terjesztésére és továbbítására vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatosakat is.

—

EFTA/EGT-tagországok az EGT-megállapodásban meghatározott feltételekkel összhangban;

—

az Európai Unióhoz társult csatlakozó és tagjelölt országok, valamint a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő nyugat-balkáni országok.