16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/1

1.1

Az EGSZB halaszthatatlannak tartja az európai kutatás és fejlesztés (K+F) érdekében tett eddigi intézkedések egyértelmű megerősítését, valamint az ehhez szükséges keretfeltételek javítását és a pénzügyi feltételek megteremtését.

Az ütőképes közösségi, nemzeti és ipari kutatási és fejlesztési programok mellett egy európai kutatási és fejlesztési belső piacra van szükség ahhoz, hogy az Európai Közösségben rejlő és kiépítendő potenciált jobban kiaknázhassuk és felszabadíthassuk. Ez az Európai Kutatási Térség.

1.2

Ezért az EGSZB örömmel veszi az Európai Bizottságnak az Európai Kutatási Térség erősítésére és továbbépítésére irányuló szándékát. A megnevezett célok teljes mértékben helyesek és támogatásra érdemesek, mindazonáltal kiegészítésre és egyes esetekben pontosításra vagy helyesbítésre szorulnak.

1.3

Az EGSZB támogatja azt a célt, amely szerint a kutatók számára vonzó európai munkaerőpiacot kell létrehozni, amely emellett lehetővé teszi és jutalmazza a mobilitást. Előtérben állnak a szerződések megfogalmazását, a vonzó bérszintet, az európai szinten átvihető szociális biztonságot/szolgáltatásokat és a családi összetartást érintő kérdések. Ezen a téren mindenekelőtt a tagállamokban tapasztalhatók igen nagy hiányosságok! Ezért az EGSZB különösen a tagállamokhoz és az egyes szociális partnerekhez fordul azzal a kéréssel, hogy szüntessék meg az ilyen hiányosságokat, és főként a fiatal kutatóknak is vonzó, a kiemelkedően tehetséges diplomások egyéb karrierlehetőségeivel versenyezni tudó szakmai lehetőségeket kínáljanak. Így egyre több fiatal lesz hajlandó arra, hogy energiáját és idejét egy megfelelő, nagyon igényes és szelektív tanulmányba fektesse, és ezáltal hozzájáruljon a jól képzett tudományos-technológiai szakemberek és diplomások fenyegető hiányának megszüntetéséhez Európában.

1.4

Az EGSZB támogatja az Európai Tanács által meghatározott barcelonai célt. Az eddigi döntések alapján a Közösség azonban csak mintegy 2 %-os arányban (tehát mindössze ötvened részben!) járulna hozzá a barcelonai célkitűzés értelmében összességében előirányzott kutatási és fejlesztési beruházásokhoz. Ennélfogva a barcelonai cél elérésére irányuló messzemenően legkomolyabb politikai kötelezettség a tagállamokat, a gazdasági kötelezettség pedig az ipart terheli. EGSZB ezért mindenekelőtt a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és a tagállamokhoz fordul ajánlásaival, arra kérve őket, hogy a maguk részéről tegyenek meg minden lépést annak érdekében, hogy az európai kutatás és fejlesztés újból a világ élvonalába kerüljön, és hozzák meg az ehhez szükséges intézkedéseket.

1.5

Az EGSZB megismétli ajánlását, amely szerint az Európai Közösségnek az összességében előirányzott K+F-ráfordításokhoz nyújtott hozzájárulása legalább 3 %-ra növekedjen annak érdekében, hogy ezáltal növekedjen a közösségi kutatástámogatás ösztönző hatása a szükséges tagállami és ipari kutatási beruházásokra; emellett a strukturális alapok eszközeinek egy része a K+F területét érintő infrastrukturális intézkedésekre irányuljon, és bővüljenek az EBB általi támogatás lehetőségei. A sokáig alulértékelt, súlyos éghajlati és energiagondok miatt ez az ajánlás egyre sürgetőbb.

1.6

Az EGSZB támogatja a világszínvonalú tudományos-technológiai kutatási infrastruktúrák létrehozásának célját, amely infrastruktúrákat azonban ezt követően tartósan és megbízhatóan támogatni is kell. Sikerük és ésszerűségük alapfeltétele a megfelelő tagállami intézetek és egyetemi csoportosulások részvétele, valamint a műszaki projektek esetén az ipar elkötelezett szerepvállalása. Csak egy ilyen hálózat révén jöhet létre összefüggő rendszer és európai többletérték.

1.7

Az EGSZB támogatja azt a célt, amely szerint a kutatóintézeteket mint a kutatás és fejlesztés alapvető központjait – valamint az őket összefogó szervezeteket is – meg kell erősíteni. Ezeknek az intézeteknek a hosszabb távú tervezés megbízható lehetőségére, megfelelő felszereltségre és elegendő döntéshozatali szabadságra van szükségük. Feltétel a nagyobb mértékű saját felelősség a forrásfelhasználásban, az elegendően magas részesedés az alapfinanszírozásban, a projektek összfinanszírozása, az éves költségvetés hordozhatósága, a kutatásban és oktatásban dolgozók haladást bénító, túlzott adminisztrációs terheinek csökkentése, valamint az ösztönzés és a csúcsteljesítmény támogatása további kutatási források versenyfelhívásos elosztása révén.

1.8

Az EGSZB szerint a közös technológiai kezdeményezések és a technológiai platformok alapvető eszközök annak érdekében, hogy a stratégiailag fontos kutatási területeken technológiai innovációk szülessenek. Az ehhez szükséges – az állami és a magánszektor, valamint a közös kutatási programok közötti – partnerségek esetében is biztosítani kell a kis- és középvállalkozások (kkv-k) megfelelő részvételét. Az Európai Technológiai Intézet (ETI) még létrehozandó tudás- és innovációs közösségeinek az itt gyűjtött tapasztalatokra kell támaszkodniuk. Az ERA-Net és a CORNET projekttel, valamint az EUREKA-klaszterekkel szerzett tapasztalatok szintén értékes hozzájárulást jelenthetnek.

1.9

Az EGSZB támogatja a célt, hogy az Európai Kutatási Térség nyissa meg kapuit a világ felé. Ehhez azonban döntő feltétel saját vonzereje: a feladatot csak akkor tekinthetjük megoldottnak, ha a napjainkban sajnálattal tapasztalt agyelszíváson nemcsak mennyiségi, hanem – a világ leginkább teljesítőképes és sikeres kutatói vonatkozásában – minőségi értelemben is sikerül felülkerekedni. Ehhez azonban minden fontos összetevőnek rendben kell lennie: a színvonalnak, a felszereltségnek, a munkafeltételeknek, a politikai keretfeltételeknek, a kibontakozási lehetőségeknek és a mozgástérnek, a személyes jövedelemnek és a társadalmi elismerésnek.

1.10

Az EGSZB támogatja a nyílt koordinációs módszert, amely segítségével a koherencia és az optimális európai kutatási politika megalkotása érdekében értékelik a tagállamok megfelelő politikáit és stratégiai céljait és átadják tapasztalataikat. Elvetendő ugyanakkor, hogy az általános egységesítés zászlaja alatt az európai kutatást részletekbe menően és a kutatóintézetek vagy cégek munkájába beleavatkozva felülről (top-down) koordinálják. Ezért nem szabad azt a benyomást kelteni, hogy az Európai Bizottság az európai kutatás központi irányítására törekszik. Inkább a közösségi keret, a tagállami önállóság, valamint az intézményi és személyes kezdeményezés és alkotóképesség közötti egyensúly a fontos. Csak a módszerek, kiindulópontok és a témaválasztás pluralizmusából születhetnek meg a legjobb eredmények, eljárások és innovációk.

1.11

Az EGSZB ismételten felszólít a bürokrácia leépítésére. Ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság jövőbeli napirendjére további fontos politikai célként tűzze a bürokrácia leépítését. Ez azt jelenti, hogy a tagállamokkal és a kutatóintézetekkel közösen olyan koncepciókat kell kidolgozni, amelyek segítségével egyszerűsíthetők és a feltétlenül szükségesre csökkenthetők az európai, országos, regionális és intézményi szintű jelentési kötelezettségek, kérelmezési, jóváhagyási, értékelési és engedélyezési eljárások. Ugyanis egyelőre még a kiváló teljesítmény támogatásáért folytatott verseny is csak növeli a kutatók bürokratikus terheit. Igen fontos tehát, hogy a leépítés és egyszerűsítés révén összességében vállalható megoldás szülessen. Az egyesek hibás magatartásától való félelem nem vezethet az összes kutató munkájának túlszabályozásához és megbénításához.

1.12

Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy a támogató szervezetekben, különösen az Európai Bizottságban tudományos területen bizonyítottan kiváló szakértő tisztviselők működjenek közre, akik igen jól, huzamos ideje és tartósan ismerik az adott szakterületet, annak sajátosságait és specifikus „köreit”. (A rendszeres állásrotáció [job rotation] ebben az esetben kontraproduktív!).

1.13

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tudásalapú európai társadalom létrehozása céljából az Európai Kutatási Térség egészüljön ki egy Európai Tudástérséggel. Ehhez minden polgár részére alapos, széles körű képzés szükséges, amelyet a tudósok és mérnökök részére minőségi szakképzéssel kell kiegészíteni. Ehhez kapcsolódik a megfelelő „tudásmenedzsment” is. A kutatás és fejlesztés az új tudást a már meglévő tudásra alapozva építi.

1.14

Az EGSZB világos és egyértelmű szabályozás kialakítását ajánlja a közösségi K+F-támogatási és –koordinációs eszközökre vonatkozóan, beleértve a Bizottság számára rendelkezésre álló összes K+F-célú támogatási és koordinációs eszköz és típus összefoglaló kimutatását. A kimutatásból annak is ki kell derülne, hogy az egyre szaporodó lehetőségek céljukat tekintve még mindig elegendően világosak-e, elkülöníthetők-e egymástól, és vajon továbbra is áttekinthetők és kezelhetők mind a lehetséges felhasználók, mind az Európai Bizottság tisztviselői számára – vagy netán átrendezésre szorulnak.

1.15

A zöld könyvben említett témák közül számosat több oldalról kell megvizsgálni. Ennek és további szempontoknak a vonatkozásában az EGSZB utal véleménye teljes szövegére.

2.1

Az európai bizottsági közlemény hátterében a jelenleg érvényben lévő hetedik kutatási és fejlesztési (K+F) keretprogram, az ehhez kiválasztott kutatási témák (úgynevezett egyedi programok), a rendelkezésre álló eszközök, valamint a részvételi szabályok már lezajlott vitája és elfogadása áll. Ennélfogva jelenlegi közleményében az Európai Bizottság már nem a kutatási tartalmakra, hanem kizárólag az Európai Kutatási Térség stratégiai céljaira összpontosít.

2.2

Ennek érdekében rövid történelmi áttekintés után összefoglalja, majd a jelenlegi helyzet ismeretében megvitatja, felülvizsgálja és az új körülményekhez igazítja az Európai Kutatási Térség feladatait és céljait. A közlemény kiindulópontja az európai kutatás és fejlesztés jelentősége a lisszaboni stratégia szempontjából, valamint versenyképességének kérdése a globális környezetben.

2.3

Különleges feladatként és célként a következő pontokat emeli ki:

2.4

A dokumentum összefoglalja az eddig elért eredményeket, és ezekre alapozza az EKT konszolidációjára és továbbépítésére irányuló, jövőbe mutató intézkedéseket. A mostani uniós kutatási keretprogramot az Európai Bizottság kifejezetten ezen intézkedések támogatására dolgozta ki. A keretprogram költségvetése lényegesen nagyobb lett, bár nem akkora, amekkorát az Európai Bizottság eredetileg javasolt (és az EGSZB ajánlott!). A hetedik keretprogrammal (2007–2013) összefüggésben indított új kezdeményezések, így az Európai Kutatási Tanács, hatást gyakorolhatnak az európai kutatás összképére. A jövőben létrehozandó Európai Technológiai Intézet szintén hozzájárulhat a világszínvonalú „tudás- és innovációs közösségek” megteremtéséhez.

2.5

Az Európai Bizottság egyben rámutat, hogy – nézete szerint – melyek a felszámolandó gyenge pontok. Hogy néhányat említsünk (rövidítve):

2.6

A zöld könyv további elemeire az EGSZB alábbi megjegyzéseiben tér ki.

2.7

Annak érdekében, hogy a zöld könyv alapján széles körű vitát ösztönözzön, az Európai Bizottság a dokumentumban 35 konkrét kérdést fogalmazott meg. Az Európai Parlamenttől, a Tanácstól, az EGSZB-től, a Régiók Bizottságától, a tagállamoktól, valamint a kutatóktól és kutatóintézetektől várt válaszokat előreláthatólag 2008-ban építi bele az intézkedésjavaslatokba. Számos kérdést közvetve megválaszolunk a 3. fejezetben. Néhány speciális kérdésben a 4. fejezetben foglalunk állást.

3.1

A tudományos kiválóság jelentősége. Az EGSZB több alkalommal (1) utalt arra, hogy a tudományos és műszaki csúcsteljesítmény, valamint annak versenyképes gazdasági erőként történő alkalmazása döntő feltétele annak, hogy ne veszélyeztessük az európai szociális modellt és jövőnket a globális környezetben.

Ezért halaszthatatlan az európai kutatás és fejlesztés érdekében tett eddigi intézkedések megerősítése, az ehhez szükséges politikai prioritások megállapítása, valamint a szükséges keretfeltételek javítása és a pénzügyi feltételek megteremtése. Fontos a versenyelv alkalmazása a kiválóság kritériuma alapján. A szükséges állami támogatások szabályairól az EGSZB már több ízben kifejtette álláspontját (2).

3.2

Európai kutatási és fejlesztési belső piac. Az ütőképes közösségi, nemzeti és ipari kutatási és fejlesztési programok mellett európai kutatási és fejlesztési belső piacra van szükség ahhoz, hogy az Európai Közösségben rejlő és kiépítendő potenciált jobban kiaknázhassuk és felszabadíthassuk. Ez az Európai Kutatási Térség.

3.3

Elvi támogatás. Ezért az EGSZB örömmel veszi az európai bizottsági zöld könyvben kinyilvánított szándékot, amely az Európai Kutatási Térségnek egy összességében előremutató fejlődés folytatásaként tekintendő konszolidálására, erősítésére és továbbépítésére irányul. A szándékban az EGSZB korábbi ajánlásainak fontos elemeit is viszontlátja (3). Az Európai Bizottság által megnevezett célok helyesek, a kapcsolódó javaslatokat pedig messzemenően alkalmasnak és támogatásra érdemesnek tartjuk, mindazonáltal kiegészítésre és egyes esetekben pontosításra vagy helyesbítésre szorulnak.

3.4.1

A „tudományos közösség”. Több mint ötven évvel ezelőtt alakult meg az Európai Atommagkutató Központ (CERN) (4). A nemzetközi „tudományos közösség”, azaz a nemzetközi viszonylatban vezető tudósok (5) által szervezett önálló kezdeményezés megszerezte az Európában mértékadó politikusok szükséges támogatását. Ezzel Európában olyan csúcsminőségű kísérleti berendezés jött létre, amely meghaladta volna az egyes országok egyéni finanszírozási és alkalmazási lehetőségeit, illetve készségét. Hasonló okokból alakult meg később számos más országokon átívelő európai szervezet (6), például az ECMWF, EMBO ESRF, ESO, ESA és az ILL.

3.4.2

Az Európai Közösség. Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó, 1957. március 25-én Rómában aláírt szerződés (EAK-, illetve Euratom-Szerződés) az Európai Közösséget létrehozó három szerződés egyike. Ez jelentette egyben a Közösség kutatás és fejlesztés iránti elkötelezettségének a kezdetét (7). 1986-ban az első kutatási és fejlesztési keretprogram hatályba lépése alapozta meg az Euratom célkitűzésein túlmutató, általános közösségi kutatási politikát. Az Európai Kutatási Térséghez vezető, a lisszaboni stratégia megfogalmazásával összhangban álló, 2000. évi határozattal az európai politika megerősítette abbéli szándékát, hogy létrehozza az európai kutatás formális keretét. Ez egyben törekvés arra, hogy az Európai Kutatási Térség szimbolikus jelentőségű fogalommá váljon, amelynek alapgondolata és célkitűzése a lisszaboni stratégiához igazodik.

3.4.3

A barcelonai cél. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az EGSZB támogatja a barcelonai célt, amelyet az Európai Tanács a lisszaboni stratégia nyomában öt évvel ezelőtt határozott meg. A cél arra vonatkozik, hogy a K+F-re fordított összkiadást az EU-ban úgy kell növelni, hogy 2010-re elérje a GDP közel 3 %-át. A szükséges beruházások kétharmadát a magánszektornak kell finanszíroznia. Az eddigi döntések alapján a Közösség azonban csak mintegy 2 %-os arányban (tehát mindössze ötvened részben!) járulna hozzá a barcelonai célkitűzés értelmében összességében előirányzott kutatási és fejlesztési beruházásokhoz.

3.5

A tagállamok politikai kötelezettsége. Ennélfogva a barcelonai cél elérésére irányuló messzemenően legkomolyabb politikai kötelezettség a tagállamokat, a gazdasági kötelezettség pedig az ipart és a magángazdaságot terheli. Alábbi ajánlásaival és felhívásaival az EGSZB ezért mindenekelőtt a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és a tagállamokhoz fordul, arra kérve őket, hogy a maguk részéről tegyék meg a halaszthatatlan lépéseket és támogassák a zöld könyvben megfogalmazott célokat annak érdekében, hogy az európai kutatás és fejlesztés újból a világ élvonalába kerüljön – első lépésként a barcelonai cél elérésével –, és minden egyéb ehhez szükséges intézkedést hozzanak meg.

3.6

A közösségi kutatástámogatás fellendítő hatásának jobb kihasználása. Igen jelentős azonban a közösségi kutatástámogatás is, hiszen nemcsak integráló és koordináló erőként hat, hanem mindenekelőtt lendületet is ad a tagállamok és az ipar kutatási beruházásainak. Ezért egyértelműen meg kell erősíteni e fellendítő hatást, hogy végre adott legyen a tagállamok és az ipar részéről szükséges teljes mértékű hozzájárulás az eddig el nem ért barcelonai célhoz. Európának tudatosítania kell és újjá kell élesztenie kutatási és innovációs térségként korábban betöltött hagyományosan vezető szerepét.

3.6.1

A közösségi hozzájárulás növelése. Ebben a témában az EGSZB megállapította (8), hogy a jelenleg meghatározott közösségi K+F-költségvetés nem elegendő az említett fellendítő hatás kihasználására. Ezért az EGSZB ismételten és nyomatékosan ajánlja, hogy az Európai Kutatási Térségben összességében előirányzott K+F-ráfordításokhoz nyújtott közösségi hozzájárulást a jelenlegi egyértelműen 2 % alatti értékről a költségvetés küszöbön álló – 2008. évi – felülvizsgálatakor legalább 3 %-ra növeljék, emellett a strukturális alapok eszközeinek jelentős részét a K+F területét érintő infrastrukturális intézkedésekre (9) irányítsák (10), és erőteljesen bővítsék az EBB általi támogatás lehetőségeit.

3.6.2

A politikai döntés sürgőssége. Az európai kutatásnak és kutatásfinanszírozásnak a nemzetközi versenytársakkal összevetett jelenlegi helyzetéről nemrégiben közreadott európai bizottsági elemzés (11) igazolja, hogy az EGSZB iménti ajánlását rendkívül sürgősen politikai döntésre kell váltani. Az igen komoly és sokáig alábecsült energia- és éghajlati gondok csak tovább nehezítik a helyzetet.

3.7

Kritikus tömeg, az erőforrások és a szakértelem összefogása, európai többletérték. A Közösség részéről elsősorban azokat a tudományos és technológiai haladás szempontjából nagy jelentőségű kutatási feladatokat és projekteket kellene elindítani és támogatni, amelyek túllépnek az egyes tagállamok és gazdasági erejük készségén vagy lehetőségein, illetve amelyek a közösségi eljárás és az egész Európát összefogó hálózat révén számottevően nagyobb hatást fejtenek ki. Ezáltal a tagállami erőfeszítésekhez képest jelentős többletértéket eredményeznek.

3.8

Infrastruktúrák és kiváló kutatóintézmények. A költséges infrastrukturális intézkedések és a nagy berendezések számos különösen fontos kutatási területen az alapvetően új felismerések és a technológiai haladás tárgyi feltételei, amelyek (a versenyt megelőző szakaszban) a tökéletesítés és az innováció újszerű lehetőségeit nyitják meg a technológiai fejlődés előtt. Ezért az EGSZB kimagasló jelentőséget tulajdonít a zöld könyvben említett, a világszínvonalú kutatási infrastruktúra kialakítására irányuló célnak. Ezek a csúcskutatás alapjának és katalizátorának tekinthetők. Hatásosan vonzzák a világ élvonalához tartozó tudósokat és mérnököket, és ezáltal kitűnően szolgálják azt a szintén támogatásra érdemes, fontos célt is, hogy olyan kiváló kutatóintézmények létesüljenek, amelyek tekintélyt szereznek az Európai Kutatás és az Európai Kutatási Térség névnek.

3.8.1

ESFRI  (12)-jegyzék. Az EGSZB ennek megfelelően üdvözli a tagállamok és az Európai Bizottság részvételével készített, a Tanács (13) által elismert és támogatott ESFRI-jegyzéket. Felhívja ugyanakkor a figyelmet, hogy a tagállamok elsődleges elkötelezettsége mellett a jövőben az Európai Bizottság fokozott, megbízható és tartós elkötelezettségére is szükség lesz. Ezen a területen ugyanis különösen megmutatkozik a kimagasló tudományos-technológiai úttörő teljesítményekre irányuló politikai akarat. Ennek megfelelően az EGSZB nyomatékosan támogatja a menetrend következetes betartását, valamint a Közösség mértékadó pénzügyi részvételét a szóban forgó létesítmények építésében és hosszú távú üzemeltetésében. Hangsúlyozza a szerződések megfelelő kialakításának jelentőségét annak érdekében, hogy a létesítmények az Európai Kutatási Térség bármely részéről érkező partnerek vagy felhasználók számára nyitva álljanak és vonzók legyenek. Támogatja továbbá az Európán kívüli partnerségek vagy részvételi lehetőségek (14) érdekében tett erőfeszítéseket is.

3.8.2

Folyamatos támogatás. Éppen a magas beruházási költségek miatt hosszú távra tervezett nagy projektek esetében különösen fontos, hogy támogatásuk megbízhatóan folyamatos legyen egészen addig, amíg el nem érik célkitűzésüket, és megfelelnek a tudományos kiválóság kritériumának. A finanszírozás erős ingadozása, bizonytalansága, mi több: akadozása ezen a területen nemcsak értékes beruházások és tudományos-technológiai fejlesztési erőfeszítések elpazarolásához vezet, hanem tönkreteszi a kiépített hálózatokat, és aláássa a nemzetközi együttműködést, valamint a jövőbeli ígéretekbe vetett bizalmat, kárt okozva a tudósok és mérnökök európai munkaerőpiacában is.

3.8.3

Az egyetemek és intézmények bevonása. Az infrastrukturális projektekbe és a csúcskutatás alapjainak szükséges bővítésébe történő jelentős beruházások sikerének alapfeltétele a tagállamokban székelő megfelelő egyetemi csoportosulások, intézmények és kutatói szervezetek felelős részvétele az adott kísérleti berendezések fejlesztésében és alkalmazásában: csak egy ilyen hálózat révén jöhet létre összefüggő rendszer és európai többletérték. Ezért szükség van e hálózat megfelelő támogatására és az Együttműködés, valamint az Ötletek egyedi programok kellő ellátására is. Mindenekelőtt az utazások, a kutatási helyszínen való tartózkodás, valamint a kommunikációs rendszerek és a segédeszközök számára elegendő eszközt kell biztosítani. Az EGSZB emellett itt is felhívja a figyelmet a mobilitás támogatásának jelentőségére.

3.8.4

Akadálytalan mobilitás. Az EGSZB támogatja a célt, amely szerint az Európai Kutatási Térségen belül akadálytalan mobilitást kell biztosítani a tagállamok között, szervezetek között, valamint a magán- és a közszféra között. A mobilitás nemcsak a szakmai kibontakozást, az ismeretek és szakmai tapasztalatok megosztását szolgálja, hanem általában véve szélesíti a látókört, erősíti az ítélőképességet és fejleszti a kulturális megértést. Ezért ki kell küszöbölni minden olyan hiányosságot és hibás intézkedést, amelyek még akadályozzák a korlátlan mobilitást. Az országok közötti akadályok és a megszerzett szociális jogosultságok nem megfelelő elismerése/hordozhatósága mellett ilyenek pl. a lakás- vagy ingatlancserével járó családi költözések adóügyi hátrányai/terhei is.

3.8.5

A helyzet az új tagállamokban. Ugyanakkor ügyelni kell arra, és ösztönzőket kell kidolgozni annak érdekében, hogy az új tagállamokból származó kutatók megkívánt európai mobilitása ne vezessen egy hosszú távú európai „agyelszíváshoz”. Az EGSZB már egy korábbi véleményében is rámutatott arra, hogy a vonzó kutatási intézmények létesítése az új tagállamokban ez okból is nagy jelentőséggel bír.

3.9

Az Európai Kutatási Térség megbecsülése. Sikeres és hatékony nemzetközi együttműködés esetében – különösen a nagy európai közösségi projektek keretében – a résztvevők körében kialakul az összetartozás érzése, ami az Európai Kutatási Térség megbecsülésének és Európa jelképének javára válik.

3.10

Önszerveződés és szakmai konferenciák. A CERN példája, de a fúziós energiára irányuló európai kutatási létesítmények fejlesztése is mutatja egyfelől, hogy a „tudományos közösség” akar és képes is saját kezdeményezésre partnereket keresni és találni a nemzetközi együttműködéshez, másfelől hogy meg lehet nyerni harmadik országok kormányait a nemzetközi finanszírozás számára. Ennek szükséges feltétele, hogy a különösen fontos tudományos-technológiai témákkal foglalkozó szakmai konferenciák európai megrendezéséhez, valamint mindenekelőtt a fiatal európai tudósok nemzetközi konferenciákon való részvételéhez is álljon rendelkezésre eszköz.

3.10.1

Tudományos-technológiai társaságok – civil társadalmi szervezetek. A szakmai konferenciák jelentik az eredmények feldolgozásának és értékelésének, a tudás- és eszmecserének, az együttműködés kiépítésének, valamint az új és javított koncepciók kidolgozásának lényeges fórumát. Ilyen konferenciákat általában az adott tudományos-technológiai szakmai társaságok (15), vagyis tipikus civil társadalmi szervezetek szerveznek. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy teljesítményüket jobban vegyük figyelembe és ismerjük el, valamint nagyobb mértékben használjuk ki és támogassuk a tudás terjesztése, az eredmények értékelése és a kutatás koordinálása érdekében végzett tevékenységeiket.

3.11

Keretprogramok. Az EGSZB véleménye szerint a közösségi K+F-keretprogram az Európai Atomenergia-közösség keretprogramjával együtt lényeges közösségi eszköz az Európai Kutatási Térség megvalósításához.

A Kutatási infrastruktúrák és az Ötletek egyedi programok mellett az összehangolt együttműködést (lásd a 3.13. pontot) jelentősen ösztönzik különösen az Együttműködés és az Emberek egyedi programok, valamit az ezekhez kapcsolódó támogató intézkedések is. Szakszerű végrehajtásuk ezért lényeges eleme az országokat átfogó, szinergiákat létrehozó identitásalakításnak az európai kutatást és az Európai Kutatási Térséget illetően.

3.11.1

Alapkutatás és alkalmazás. Kiemelendő az alapkutatás egyértelmű bevonása, és döntő jelentőségének elismerése a haladás és innováció szempontjából. Ebből következik az is, hogy kiegyensúlyozott viszony szükséges egyrészt az alapkutatás, másrészt az alkalmazott, valamint a termék- és a folyamatorientált kutatás tervezett támogatása között. Mint már többször is hangsúlyoztuk (16), e két terület közt nincsenek éles határvonalak, hanem kölcsönhatásban állnak egymással; feltételezik egymást.

3.11.2

Közös technológiai kezdeményezések, technológiai platformok és az ETI. Az EGSZB hangsúlyozza a közös technológiai kezdeményezések és a technológiai platformok különleges szerepét. Céljuk, hogy stratégiai kutatási területeken partnerségeket hozzanak létre az állami és a magánszektor között, és közös kutatási programokat valósítsanak meg. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Technológiai Intézet (ETI) még létrehozandó tudás- és innovációs közösségei (Knowledge and Innovation Communities, KICs) az itt gyűjtött tapasztalatokra támaszkodjanak. Értékes hozzájárulást jelenthetnek az ERA-Net projektekkel, valamint az EUREKA-klaszterekkel szerzett tapasztalatok is.

3.11.3

Kkv-k. A magán- és az állami szféra közötti partnerségek, de az ipari partnerségek esetében is különösen fontos szerepet játszik a kis- és középvállalkozások (kkv-k) megfelelő bevonása. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság ezen a téren külön erőfeszítéseket tett, illetve a jövőben is kész erre. Ezenkívül az ERA-NET keretében indított CORNET projekt (17) (Collective Research Networking) is hozzájárulhat ehhez.

3.11.4

Az információk titokban tartása. Az új ismeretekkel kapcsolatos információk szabad átadása a modern gazdaság egyik sikertényezője volt és jelenleg is az (ld. 4.4.2. Open Access). Problematikus korlátozása azonban a szellemi tulajdon szempontjai mellett különösen ahhoz a kérdéshez is kapcsolódik, hogy egy újszerű/innovatív technológia mely fejlettségi szintjétől akadályozzák az információk – a piacgazdasági verseny miatt szükséges (18) – titokban tartásának kérdései az ipari partnerekkel és köztük történő, szükséges együttműködést és az ismeretek megosztását. Az EGSZB e fontos kérdés alapos vizsgálatát ajánlja, mivel ettől függ a különösen az állami és a magánszektor közötti együttműködés sikere.

3.12

A kutatóintézetek erősítése. Az EGSZB támogatja azt a különösen fontos célt, amely szerint a kutatóintézeteket mint a kutatás és fejlesztés kezdeményezőit és központjait – valamint az őket összefogó szervezeteket is – meg kell erősíteni. Ezekben az intézményekben zajlik a kutatás, a tervezés és az összehangolás, és az ott kialakuló munkalégkör, mozgástér és kutatási stílus határozza meg az adott kutatóintézet vagy kutatói szervezet hírét és sikerét. Az ilyen kutatóintézeteknek és szervezeteknek ezért hosszabb távú, megbízható tervezési lehetőségre, elegendő felszereltségre és megfelelő döntéshozatali szabadságra van szükségük. Feltétel tehát a nagyobb mértékű saját felelősség a pénzügyi források felhasználásában, a megbízható, elegendően magas (általában legalább 75–80 %-os) relatív részesedés az intézményi alapfinanszírozásban, a projektek összfinanszírozása, az éves költségvetés hordozhatósága, a kutatók túlzott adminisztrációs terheinek csökkentése, valamint az ösztönzés és a csúcsteljesítmény támogatása elegendően hosszú távra szabott, járulékos kutatási források versenyfelhívásos és sikereik szerinti elosztása révén.

3.13

Nyílt koordináció. A tagállami kutatási politikák és stratégiai célok értékeléséhez és kölcsönös nyílt koordinációjához lényeges lendületet adhatnak az Európai Bizottság kutatáspolitikai kezdeményezéseihez kötődő európai szintű, bevált döntéshozatali folyamatok, valamint az ezeket előkészítő tanácsadás. Az EGSZB szerint lényegesek és ésszerűek az ezeken túlmenő, a tagállamokkal és régiókkal, valamint köztük való egyeztetést és koordinációt szolgáló intézkedések a specifikus súlypontok meghatározása és az infrastruktúrával kapcsolatos projektek tárgyában, ezáltal nagyobb koherencia és optimális európai kutatási politika érhető el. Ezért ésszerű a koordináció a nagyszabású projektekre és infrastrukturális létesítményekre irányuló európai államközi kutatási szervezetek létrehozásakor is (lásd a 3.8. pontot is). Az Európai Bizottság általi koordináció ráadásul a hetedik keretprogram támogatóintézkedéseiből indul ki (lásd a 3.11. pontot).

3.14

A túlzott mértékű koordináció elkerülése. Ezzel szemben mindenesetre elutasítandó az öncélú vagy az általános egységesítést szolgáló, felülről történő (top-down) koordináció az európai kutatás egészére és az egyes kutatói szervezetekre vagy cégekre vonatkozóan. Ez ugyanis – pl. a kettős kutatások (19) és a széttöredezettség elkerülésének kifejezett szándékával – korlátozná a kutatási koncepciók és módszerek szükséges pluralitását (ld. különösen a 4.7.1. pontot), valamint a kutatók, az intézmények és főként az érintett ipar elutasító hozzáállásához vezetne.

Semmiképpen nem szabad azt a benyomást kelteni, hogy az Európai Bizottság az európai kutatás központi irányítására törekszik; különben ez is erősítené a tagállamokban polgárok egyébként is létező, a túl nagy brüsszeli központosítás miatti aggodalmát (20). Sokkal inkább a közösségi keret, a tagállami önállóság és döntésképesség, valamint az intézményi és személyes kezdeményezés és alkotóképesség közötti egyensúly a fontos.

3.14.1

A módszerek, kiindulópontok és a témaválasztás pluralizmusa. Csak a módszerek, kiindulópontok és a témaválasztás pluralizmusából születhetnek meg a legjobb eredmények, eljárások és innovációk. A pluralizmus nem pazarlás, hanem az optimalizáláshoz és a fejlődéshez szükséges eszköz az új ismeretek és képességek keresése során. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ebben a fontos, az elhatárolást illető kérdésben mindenekelőtt az Európai Kutatási Tanács véleményét kérjék ki.

3.15

További cél: a bürokrácia leépítése. Mindezek ellenére az EGSZB az eddigi figyelmeztetéseket ismételve azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság további fontos politikai célként tűzze az Európai Kutatási Térség jövőbeli politikai napirendjére a bürokrácia leépítését. A tagállamokkal és a kutatóintézetekkel közösen olyan koncepciókat kell kidolgozni, amelyek segítségével egyszerűsíthetők, adott esetben összevonhatók és a feltétlenül szükségesre csökkenthetők az európai, országos, regionális és intézményi szintű jelentési kötelezettségek, kérelmezési, jóváhagyási, értékelési és engedélyezési eljárások stb. Egyelőre még a kiválóságért, a támogatásért stb. folytatott, az EGSZB által is ösztönzött verseny is növeli a kutatók által adminisztratív és jóváhagyási eljárásokra fordítandó erőfeszítéseket; igen fontos tehát, hogy a folyamatok leépítése és egyszerűsítése révén vállalható megoldás szülessen. Az EGSZB már utalt (21) arra, hogy az egyesek által elkövetett hibáktól vagy nem megfelelő viselkedéstől való félelem nem vezethet túlszabályozáshoz vagy mindenki akadályozásához. Ugyanez érvényes a támogató szervezetek és a kutatók munkamódjára is.

3.16

Vonzó munkaerőpiac és jobb szakmai esélyek. Az EGSZB támogatja azt a fontos célt, amely szerint vonzó munkaerőpiacot kell létrehozni a kutatók számára. Ehhez olyan módon kell kialakítani és javítani a szerződések megfogalmazását, a bérszintet, a szociális biztonságot/szolgáltatásokat és a családi összetartás támogatását, hogy a kutatók pl. alulfizetettség, a szerződésről folytatott elhúzódó tárgyalások és a túl bizonytalan szakmai fejlődési lehetőségek miatt ne érezzék magukat kizsákmányolva és ne jussanak arra a következtetésre, hogy az igényes és szelektív képzésbe tett beruházásaik Európában nem vezetnek kifizetődő, sikeres szakmai karrierhez.

3.16.1

Hiányosságok a tagállamokban. Ezzel kapcsolatban elsősorban a tagállamokban vannak igen nagy hiányosságok, és továbbra is megfigyelhetők kedvezőtlen fejlemények (22)! Ezért az EGSZB e helyen különösen a tagállamokhoz és az egyes szociális partnerekhez fordul azzal a kéréssel, hogy szüntessék meg az ilyen hiányosságokat, és főként a fiatal tudósoknak is vonzó, előlépésre lehetőséget adó, a kiemelkedően tehetséges diplomások egyéb szakmai lehetőségeivel versenyezni tudó szakmai lehetőségeket kínáljanak. Csak így lesz újra több tehetséges fiatal hajlandó arra, hogy energiáját és idejét egy megfelelő, igényes és szelektív tanulmányba fektesse, és ezáltal hozzájáruljon a tudományos-technológiai szakemberek – és a megfelelő végzős felsőoktatási hallgatók – hiányának megszüntetéséhez Európában.

3.16.2

A nemek közötti egyenlőség. Az EGSZB hangsúlyozza az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód iránti elkötelezettségét. A legtehetségesebbekre van szükség, nemtől függetlenül – ami számít, az a tudás és a teljesítmény. (A „tudós”, a „kutató” és a „mérnök” szavakon itt férfiakat és nőket egyaránt értünk.)

3.16.3

Mobilitás intézmények, szakirányok, ágazatok és országok között. Az EGSZB szintén támogatja a zöld könyvben megfogalmazott célt, az intézmények, szakirányok, ágazatok és országok közötti mobilitás javítását. Utal egyfelől az erre vonatkozó fenti ajánlásaira, másfelől korábbi ajánlására a tudomány világa és az ipar közötti személyzeti cserét támogató, vonzó ösztöndíjrendszerrel kapcsolatban („sabbatical”).

3.16.4

Családi összetartás. Az EGSZB már több alkalommal utalt a mobilitás ösztönzésének egy különösen fontos szempontjára, a családok együttmaradásának lehetővé tételére és támogatására. Ez különösen érvényes a házastársak szakmai tevékenységére (pl. „két karrieres családok”), megfelelő iskolák a gyermekeknek, a lakás-, illetve ingatlancsere támogatása (a kiadások, adók kompenzálása) stb.

3.17

Az Európai Kutatási Térség megnyitása a világ felé. A zöld könyv különösen fontos célként nevezi meg az Európai Kutatási Térség megnyitását a világ felé. Az EGSZB ezzel teljes mértékben egyetért. A cél tényleges elérése a lisszaboni stratégia sikerének lényeges mércéjét fogja jelenteni.

3.17.1

A vonzóság a döntő kritérium. Ehhez – a lehetséges nyitás formálisabb, sok tekintetben már megvalósult szempontjain túlmenően – mindenképpen az Európai Kutatási Térség vonzósága a döntő kritérium: a csúcsteljesítményt nyújtó nemzetközi kutatók meghívása az első szükséges lépés, a következő annak elérése, hogy elfogadják a meghívást, valamint az Európán kívül dolgozó európai kutatók esetében Európába való későbbi visszatérésük biztosítása.

3.17.2

Az „agyelszívás” megszüntetése. Ezt a feladatot csak akkor tekinthetjük megoldottnak, ha a jelenleg nyilvánvalóan sajnálatos „agyelszívás” kérdése nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból, vagyis a világszerte legjobb teljesítményt nyújtó és legsikeresebb kutatókat és mérnököket tekintve is megoldódik. Ehhez azonban minden fontos összetevőnek rendben kell lennie: a színvonalnak, a felszereltségnek, a munkafeltételeknek, a megbízható keretfeltételeknek, a kibontakozási lehetőségeknek és a mozgástérnek, a személyes jövedelemnek (beleértve a szociális szolgáltatásokat) és a társadalmi elismerésnek.

3.18

Az első sikerek folytatása. A még fennálló hiányosságok és a még megoldatlan feladatok ellenére az EGSZB elégedetten állapítja meg, hogy az európai kutatási politikának az Európai Kutatási Térség létrehozása érdekében tett eddigi erőfeszítései elérték az első sikereket, és általában véve a helyes irányba mutatnak. Ezért lényeges a megkezdődött fejlődés folytatása a továbbra is gyorsan és erőteljesen növekedő európai K+F-potenciál, annak hálózatba szerveződése és integrációs hatása, valamint piacorientált támogatási politika révén, továbbá különösen a vonzó és megbízható keretfeltételek és szakmai lehetőségek (túlszabályozás és központosítás nélküli!) kialakítása révén. Az Európai Kutatási Térségnek az egész világra kisugárzó fogalommá kell válnia.

3.19

Európai Tudástérség. Az EGSZB már több ízben hangsúlyozta, hogy az Európai Kutatási Térséget ki kellene egészíteni egy „Európai Tudástérséggel” (23). Ezt lényegében az európai tudásalapú társadalom létrehozásának célja indokolja, amelyhez minden polgár alapos képzése, valamint a kutatók és mérnökök számára minőségi szakképzés szükséges. Itt nagy szerepet játszik az egész életen át tartó, valamint az önképzés útján történő tanulás is. Ebben az elsősorban az Európai Kutatási Térséggel foglalkozó véleményben emellett utalunk a megfelelő „tudásmenedzsment” szükségességére, amelynek biztosítania kell a megszerzett tudás dokumentálását, rendezését, terjesztését, hozzáférhetőségét és megőrzését. A kutatás és fejlesztés az új tudást a már meglévő tudásra alapozva építi.

3.19.1

Tudásmenedzsment és technika. A tudásmenedzsment nagyon fontos emellett a technikai eljárásokkal és biztonságos alkalmazásukkal (24) kapcsolatos tudás esetében az optimális és biztonságos felhasználás lehetővé tételéhez, a kockázatok minimalizálásához és a népesség veszélyeztetésének elkerüléséhez. Az Európai Bizottságnak ennek kapcsán az illetékes nemzetközi szervezetekkel együttműködve a jövőben is meg kell tennie a megfelelő kezdeményezéseket és támogatnia kell a szükséges kutatási programokat.

3.19.2

Tankönyvek és áttekintő művek. A tudás megőrzése, tisztázása és rendszerezése, valamint különösen a minőségi képzés számára fontos szerepet játszanak a jó tankönyvek, áttekintő jellegű művek és kézikönyvek. Megírásukhoz tapasztalatra, erőfeszítésekre és időre van szükség, valamint mentesíteni kell a szerzőt az egyéb feladatoktól. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ez a tevékenység kerüljön be a támogatandó feladatok közé, annál is inkább, mivel ez a fáradságos munka általában nem jelent kereskedelmi nyereséget a szerzőknek.

4.1

Az 1–3. kérdéshez: Az Európai Kutatási Térség jövőjének elemei. Alapfeltétel a kutatással és fejlesztéssel szemben felvilágosult társadalmi környezet, amely észleli és méltatja a kutatás és fejlesztés döntő jelentőségét a jólétre, a versenyképességre, a haladásra és a kultúrára nézve. Fontos a különböző tudományágak közötti elegendő kommunikáció is, főként a természettudomány és a humán tudományok között, beleértve a módszertani alapokban való megegyezés megkísérlését is. Ez előfeltétele annak, hogy minden politikai szinten meg lehessen teremteni a szükséges keretfeltételeket és meghatározni a prioritásokat. Az Európai Bizottság és a tagállamok emellett szimpóziumok és konferenciák révén az eddigieknél is jobban ösztönözhetik a tudományos közösség és az általános civil társadalom közötti tapasztalatcserét, és népszerűsíthetik az Európai Kutatási Térséget; fontos szerep hárul ebben a médiákra is, amelyeknek a súlypontot a tájékoztatásra kell helyezniük, nem a szubjektivitásra. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot a nyilvános vita és további lépések tárgyában.

4.2

A 8. és 10. kérdéshez: Doktoranduszok. Mindez már a teljes értékű egyetemi végzettséggel rendelkező fiatal kutatóknál, mégpedig a doktoranduszoknál elkezdődik. Ők ugyanis nem tanulók vagy hallgatók (25), hanem már jelentős teljesítménnyel rendelkeznek a kutatásban és az oktatásban. A saját kutatás és tanítás, csakúgy mint a szakirodalom feldolgozása, a konferenciákon való részvétel, szemináriumok és ún. „nyári egyetemek” a továbbképzés legjobb módját jelentik; az ilyenekben való részvételt ezért lehetővé kell tenni és kifejezetten támogatni kell. Lehetővé kell tenni, ösztönözni és jutalmazni kell a saját kezdeményezéseket és az önállóságot, ezek az iskolai képzésen alapulva nem jönnek létre.

4.3

A 12. (és további) kérdésekhez: Az ETI-vel és az egyes „tudás- és innovációs közösségeivel” kell kezdeni, és a tapasztalatokból tanulni.

4.3.1

A 18. kérdéshez: Először tapasztalatokat kell gyűjteni egyes esetek alapján. Tisztázni kell a kockázatvállalás és a felelősség kérdéseit, pl. az egyik partner visszalépésének esetén.

4.3.2

A 19. kérdéshez: Elsősorban a tagállami kutatóintézmények már létező „virtuális intézeteivel” szerzett tapasztalatokra kell visszanyúlni, különben: bottom-up!

4.3.3

A 20. i) kérdéshez: Ehhez az érintett intézmények javaslatait kell összegyűjteni.

4.3.4

A 20. ii) kérdéshez: Az objektív, mérhető kritériumok mellőzése. Ebben a tárgyban az EGSZB-nek igen erős aggályai vannak. Attól tartunk ugyanis, hogy a mennyiségi és „objektíven mérhető” kritériumok – amilyenek a kutatásban gyakorlatilag nincsenek (26) – állnának előtérben. A termékközeli fejlesztésben talán hasznosak az ilyen kritériumok, a kutatásban azonban a rövid távra tervezést és a felületességet (üzletszerzési marketing) ösztönözné. Még az ipari kutatóintézetekben is van elegendő mozgástér a hosszabb távú, az alapokra irányuló kutatások számára, amelyek fontosságát éppen a legsikeresebb intézmények (27) tanúsítják, amelyek azonban a meghatározott és elsősorban „objektíven mérhető” kritériumokra épülő jóváhagyási eljárásokban nehezen indokolhatók. Az EGSZB emellett utal korábbi véleményeiben e tárgyban tett kijelentéseire (28).

4.4

A 21. kérdéshez: Tudásmegosztás: nyers adatok. Ez nehéz és kényes kérdés. A nyers adatokra vonatkozóan (A mérési lánc mely szakaszában keletkeznek a „nyers adatok”? Pontosságukat a kísérlet eredeti elvégzőjének még gyakran felül kell vizsgálnia, ill. értékelnie kell.) a kutatók egymás közötti, egyéni bizalmi viszonyait érinti a kérdés (29). Hiányzik belőle a kutatók közötti kísérleti és személyes folyamatok (csapatszellem, versengés, prioritások stb.) megértése; hasznos a közvetlen tudásmegosztás ösztönzése. A kulcsszó az eredmények reprodukálhatósága. A felülről elrendelt – főleg az európai szintű – szabályozás nyomatékosan elutasítandó; esetleg ajánlások lennének ésszerűek arra vonatkozóan, hogy legalább mennyi ideig kell megőrizni a „nyers adatokat” és ki felelős ezért. Ennek ellenére (ld. a 3.19.1. pontot is) fennáll a „tudásmenedzsment” kérdése, annak biztosítása érdekében, hogy a tudás ne vesszen el. Esetleg az Európai Kutatási Tanács is foglalkozhatna ezzel a kérdéssel.

4.4.1

Még egyszer a 21. kérdéshez: Nehezített információcsere és -hozzáférés. Ez a kérdéskör azonban egy további problémát is felvet, mégpedig a tudományos kiadók szaklapjaiban már közzétett információk akadálytalan és gyors hozzáférhetőségét. A „copyright” oltalmi jogainak jelenlegi értelmezése alapján nincsenek már szabadon hozzáférhető online könyvtárak, elektronikus másolatokat pedig nem szabad már küldeni. A fontos tudományos-technikai szakirodalomhoz való gyors hozzáférés ezáltal jelentősen korlátozott, ami jelentősen akadályozza a tudományos eszmecserét és a haladást.

4.4.2

Open Access. Ennél is inkább biztatja az EGSZB az Európai Bizottságot arra, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel és keressen új, jobb megoldásokat. Egy lehetőséget jelentenének az „Open Access” (nyílt hozzáférésű) információs rendszerek (30), pl. az open access témájával foglalkozó, szakértői értékeléseket tartalmazó folyóiratok (ld. lent).

4.4.3

A 23. kérdéshez: Türelmi idő. Ezzel kapcsolatban az EGSZB már több ízben állást foglalt az új találmányokra vonatkozó türelmi idő mellett azzal a céllal, hogy csökkenjen a legkorábbi közzététel – a kutatókat a publikációik alapján ítélik meg – és a szabadalomként való első bejelentés közötti konfliktus.

4.5

A 25–29. kérdéshez: A kutatási programok és prioritások optimalizálása. Itt általában az ERA-NET hálózattal szerzett eddigi tapasztalatokhoz kell visszanyúlni.

4.5.1

A 25. kérdéshez: Értékelési elvek. A közös – vélhetően egységes – szakértői értékelési, minőségbiztosítási és értékelési elvek kérdése nehéz témakör, mivel egyrészt nincs tökéletes jóváhagyási eljárás, csak jobb vagy kevésbé jobb eljárások, másrészt a különböző kutatói szervezetek, legalábbis a részleteket tekintve, különbözően járnak el, és ezért a különböző eljárásmódok (viszonylagos) sikerét kell kritériumként alkalmazni. Az EGSZB-nek ezért itt is alapvetően aggályai vannak a tervezett egységesítést illetően. A szakértői értékelés kétségkívül a legjobb eljárás (31), minősége és hatékonysága azonban nagy mértékben a részletektől függ (32). Elsősorban a felületességet kell elkerülni, amely könnyen előfordul a jelenleg gyakran szükséges tartós vagy többszöri értékelések esetében; ezért az alapelv az, hogy ritkábban kell értékelni, de akkor alaposan.

4.5.2

Még egyszer a 25. kérdéshez, de azon túlmenően is: Hozzáértő tisztviselők. Különösen az szükséges, hogy a támogató szervezetekben, különösen az Európai Bizottságban tudományos területen bizonyítottan kiváló szakértő tisztviselők működjenek közre, akik – akár saját korábbi kutatási tevékenységük révén is – igen jól, huzamos ideje és tartósan ismerik az adott szakterületet, annak sajátosságait, szakértőit és közösségét (a rendszeres állásrotáció [job rotation] ebben az esetben kontraproduktív!) Itt is érvényes, hogy az egyesek hibáitól vagy nem megfelelő viselkedésétől való félelem nem vezethet az összes eset túlszabályozásához vagy mindenki gyengítéséhez. Ennek érdekében is ajánlatos a kiemelkedően sikeres kutatóintézetek példáját követni.

4.5.3

A 26. kérdéshez: Egyszerűsítés. A megfelelő szabályok és eljárások további, a kutatóknak a túlzott adminisztrációtól stb. való mentesítése érdekében történő egyszerűsítése gyakran említett cél. Az EGSZB azonban tudatában van annak, hogy a pluralizmus melletti általános érvelése ellentmondónak tűnhet az egyszerűsítésre és a túlzott bürokrácia leépítésére irányuló követelésével. Ezért az összehangolt eljárásmódot (ld. a 3.15. pontot is) támogatja közös értékeléssel minden olyan tevékenység esetén, amelyben a Közösség támogatási programjai révén mérvadóan részt vesz vagy részt kell vennie. Az értékelési folyamatok kiválasztását illetően meg kell hallgatni az Európai Kutatási Tanács véleményét.

4.5.4

A 29. kérdéshez: Tagság kormányközi kutatási szervezetekben. A „taggá váljon” kifejezést pontosítani kell. A tanácsadó testületekben való részvétel ésszerűnek tűnik, a Közösség általi társfinanszírozás esetén természetesen a megfelelő felügyeleti szervekben való tagság is. A közvetlen végrehajtó szervekben való részvételt azonban kifejezetten nem tanácsoljuk.

4.6

A 30. és 31. kérdéshez: Nyitás a világ felé: nemzetközi tudományos-technológiai együttműködés. Az EGSZB teljes mértékben támogatja ezt a kutatáspolitikai célt. Az eszköztárat illetően itt különbséget kell tenni egyrészt az olyan programok, amelyek nagyméretű eszközöket, pl. gyorsítót, fúziós berendezést, műholdat, szélcsatornát stb. igényelnek, másrészt az olyan programok között, amelyek sok központra vagy eszközre oszlanak. Már létező példákhoz és az azokkal szerzett tapasztalatokhoz kell visszanyúlni, az általánosítások meghatározásánál azonban fennáll annak veszélye, hogy nem számolunk az egyes esetek különbözőségével. Az EGSZB általánosságban úgy véli, hogy már vannak erre létező és működő mechanizmusok, illetve precedensek, nem lenne tehát szükség külön eszköztárra.

4.7

Általános megjegyzés a felvetett kérdésekhez. Az Európai Bizottság kérdései azt a benyomást keltik, hogy a Bizottság mindig általános szabályozásokra törekszik, amelyeknek aztán minden egyes esetre érvényesnek kell lenniük. Az ilyen szándékot illetően az EGSZB-nek igen komoly aggályai lennének (ld. a 3.14.1. pontot is).

4.7.1

Nem egységesítés, hanem szabad mozgástér és „bottom-up”. Ezért a túl nagy egységesítésre való minden törekvés elutasítandó. Az egységesítés ugyanis akadályozza a legjobb eljárások („best practices”) megállapítását a különböző eljárásmódoknak, módszereknek és kulturális koncepcióknak – a „bottom-up” elve szerint alapvetően lehetséges – versenyében, valamint a folyamatos fejlődés jelentette előny kihasználását. Csak így derül ki, melyik eljárásmód különösen sikeres, melyiket érdemes továbbfejleszteni és melyik jelenthet példát a többi számára.

4.7.2

Elegendőek a létező mechanizmusok. A mind politikai szinten, mind program- és projektszinten már létező mechanizmusok már elegendő és ésszerű mozgásteret biztosítanak ehhez. További intézkedéseket és szabályokat az adott időpontban és terjedelemben csak akkor lehet később bevezetni vagy kiigazítani, ha jól megalapozott, speciális igények vannak.

4.8

Az eddigi közösségi támogató- és koordinációs eszközök. Az EGSZB ezzel szemben a közösségi K+F-támogatás és -koordináció sokféle eszközéhez általános, világos és érthető szabályozások kidolgozását ajánlja. Nagy segítséget jelentene, ha az Európai Bizottság összefoglaló kimutatást és leírást – tehát érthető használati utasítást – készítene a rendelkezésére álló összes támogatási és koordinálási eszközről és formáról stb. A kimutatásból az is kiderülne, hogy az egyre szaporodó lehetőségek céljukat tekintve még mindig elegendően világosak-e, elkülöníthetők-e egymástól, és vajon továbbra is áttekinthetők és kezelhetők-e mind a lehetséges felhasználók, mind az Európai Bizottság tisztviselői számára, vagy a pontosítás érdekében átdolgozásra szorulnak.

ILL

:

Institut Laue-Langevin

ECMWF

:

European Centre for Medium-Range Weather Forecasts

ESRF

:

European Synchrotron Radiation Facility

ESO

:

European Southern Observatory

EMBO

:

European Molecular Biology Organization

ESA

:

European Space Agency

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/11

1.1

A gyógyszeripart joggal tekintik alapvető stratégiai ágazatnak, termékei pedig alapvető módon járulnak hozzá az európai polgárok egészségéhez és jólétéhez. A szektor a foglalkoztatás szempontjából is nagy jelentőséggel bír.

1.2

Mivel Európában a gyógyszeripari kutatás hanyatlóban van, az IMI közös vállalkozás (az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló közös vállalkozás) létrehozása kifejezetten indokolt. Az EGSZB örömmel veszi és helyesli ezt a döntést, különösen azért, mert általa valódi partnerség jön létre a magán- és a közszféra között.

1.3

Az IMI közös kezdeményezésnek az alábbi alapvető szempontokon kell alapulnia:

1.4

Az EGSZB üdvözli, hogy a vizsgált rendelet elkészítését széles körű konzultáció előzte meg, és egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy az IMI közös vállalkozás eredményeiről minden évben készüljön jelentés. Mindazonáltal az EGSZB sajnálatát fejezi ki a régi európai technológiai platformok keretében elért eredményeket, illetve azok működését bemutató részletes összefoglalás hiánya miatt.

1.5

Az EGSZB véleménye szerint a finanszírozások, a többszörös részvétel és a felhasznált közösségi források nagy volumene miatt jobban meg kellene határozni a kutatás végtermékeinek felhasználását és elosztását, főként a szellemi tulajdon és a szabadalmak tekintetében.

1.6

Az EGSZB úgy véli, hogy olyan mechanizmusokat kellene kigondolni, amelyek elősegítik az európai befektetésekhez való visszatérést. Szintén kívánatos lenne annak biztosítása, hogy a kutatásokból származó hasznot a Közösség területén lévő befektetésekre fordítsák.

2.1

A vizsgált rendeletjavaslat célja az első magán- és közszféra közötti partnerségek megteremtése a K+F területén belül. A rendeletjavaslat az első két közös technológiai kezdeményezés egyikét határozza meg, amely az innovatív gyógyszerekre vonatkozik (1).

2.2

A közös technológiai kezdeményezések célja, hogy teljes egészében vagy részlegesen lehetővé tegyék az ipar, a kutatási intézmények, a tagállamok és az Európai Bizottság számára, hogy célzott kutatási programok rendelkezésére bocsássák forrásaikat.

2.3

A hagyományos stratégiával ellentétben, amely a projekteknek esetileg biztosít állami támogatást, a közös technológiai kezdeményezések a nagy léptékű kutatási programokra vonatkoznak, amelyek közösségi stratégiai kutatási célokat szolgálnak. Az új megközelítésnek kritikus tömeget kell létrehoznia az európai kutatás és innováció vonatkozásában, meg kell szilárdítania a tudományos közösséget a legfontosabb stratégiai területeken, és össze kell hangolnia az egyes projektek finanszírozását annak érdekében, hogy a kutatások eredményeit gyorsabban lehessen hasznosítani. A közös stratégiai kezdeményezések olyan meghatározó területekre irányulnak, amelyeken a jelenlegi eszközöknek sem a mértéke, sem a gyorsasága nem elégséges ahhoz, hogy Európa élen maradhasson a globális versenyben. Olyan területekről van szó, amelyeken a kutatásnak a nemzeti, az európai és a magánszféra általi finanszírozása jelentős hozzáadott értéket hozhat létre, főként a kutatási és fejlesztési célú magánkiadások növekedésének ösztönzése által.

2.4

Az innovatív gyógyszerekkel kapcsolatos közös stratégiai kezdeményezés (IMI) célja azon új ismeretek, új eszközök és új módszerek fejlesztésének támogatása, amelyek lehetővé teszik, hogy rövidebb idő alatt hatékonyabb és megbízhatóbb gyógyszerek álljanak rendelkezésre.

2.5

Újító jellegű finanszírozási módjának köszönhetően az IMI valószínűleg hozzá fog járulni a magánberuházások növekedéséhez a K+F területén, az egyetemek és a vállalkozások közötti ismeretátadás növeléséhez, valamint a kkv-k részvételének elősegítéséhez az európai kutatásban.

3.1

Az elmúlt 10–15 évben a gyógyszeripari kutatás fokozatosan visszaszorult Európában. Míg a K+F-be történő befektetések száma 1990 és 2005 között az Amerikai Egyesült Államokban a 4,6-szorosára nőtt, Európában a növekedés mértéke csak 2,8-szoros volt. Csúcstechnológiai kutatási részlegeiket a vállalatok egyre inkább az Európai Unión kívüli országokba – főként az USA-ba és újabban Ázsiába – helyezik át.

3.1.1

Az említett helyzet súlyos következményekkel járhat az európai versenyképességre nézve, mivel az innováció és a csúcstechnológiák a hosszú távú gazdasági növekedés egyik kulcsának tekinthetők; ez volt az egyik ok, amiért létrehozták az „innovatív gyógyszerek” közös technológiai kezdeményezést.

3.2

Míg a kormányok nemzeti szinten tervezik meg tevékenységeiket, az ipar globális összefüggésben gondolkodik. Az olyan nagy országok, mint az Egyesült Államok vagy Kína egységes befektetési stratégiát követnek, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára forrásaik jobb megtervezését és biztosítását. Európában a nemzeti közigazgatási szervek nem hangolják össze kutatási és fejlesztési célú befektetéseiket, a gyógyszeripari vállalatoknak pedig forrásokat kell felhasználniuk ahhoz, hogy tevékenységeiket hozzáigazítsák a helyi körülményekhez.

3.3

Közösségi jogalkotási aktussal létre lehetne hozni egy célzott és koherens kutatási és fejlesztési programot, amely európai szinten valamennyi (állami és magánjellegű) kutatási és fejlesztési beruházási forrásra támaszkodhatna; így az Európai Unió számára kedvező változást lehetne elérni ezen a területen. Ez a vizsgált rendelet célja.

4.1

Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító közös vállalkozás létrehozásáról szóló rendeletjavaslat [COM(2007) 241] a hetedik keretprogramnak az 1982/2006/EGK határozatban foglalt rendelkezésein alapul. A határozat közösségi hozzájárulást ír elő a magán- és közszféra közötti hosszú távú, európai szintű partnerségek létrehozásához a kutatás területén.

4.2

A partnerségek formája a „közös technológiai kezdeményezés”, és a régi „európai technológiai platformok” munkájának eredményeképpen jöttek létre.

4.3

A Tanács a specifikus együttműködési programmal kapcsolatos 971/2006/EK határozatában kiemelte a magán- és közszféra közötti partnerségek megteremtésének szükségességét, valamint hat olyan területet határozott meg, amelyeken közös technológiai kezdeményezések létrehozására van szükség az európai kutatások újraindítása érdekében. Ezek a következők:

4.4

A vizsgált COM(2007) 241 javaslat tárgyát képező rendelet a felvázolt általános stratégia összefüggésében előirányozza az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló technológiai kezdeményezés létrehozását az IMI innovatív gyógyszerek kutatására irányuló közös technológiai kezdeményezés által.

4.5

Az Európai Bizottság célkitűzései szerint az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító közös vállalkozás létrehozása valószínűleg elősegíti majd azon szereplők részvételét, amelyek jelenleg nem képesek összetett és magas költségekkel járó kutatási programok folytatására (egyetemek, kkv-k, klinikai központok, állami hatóságok stb.).

4.6

Az IMI közös vállalkozás közösségi testületként jön létre, alapítója az Európai Közösség, melyet az Európai Bizottság és az EFPIA (az Európai Gyógyszergyártók Szövetsége) képvisel, közösségi szervként való működését pedig egy tanácsi rendelet szabályozza, a Szerződés 171. cikke szerint. Az IMI-hez az Unió tagállamai, illetve a hetedik keretprogramhoz társult országok csatlakozhatnak, valamint bármely, a K+F területén tevékenykedő jogi személy, amennyiben hozzájárul az IMI finanszírozásához.

4.7

A program költségvetése 2 milliárd EUR lesz, amelyet egy hétéves időszakban fektet be egyenlő részben az Európai Bizottság (a hetedik keretprogram forrásai az 1605/2002 sz. tanácsi rendelet 54. cikkének rendelkezései szerint), valamint azok a vállalkozások, amelyek az EFPIA tagjai, és elsősorban a személyzetről, a felszerelésről és a fogyasztási javakról stb. gondoskodnak.

4.8

Az IMI közös vállalkozás konkrétan a tagállamokban és a hetedik keretprogramhoz társult országokban folyó kutatási tevékenységeket fogja támogatni. Az Unió által befektetett egymilliárd eurót teljes egészében azokra a kis- és középvállalkozásoknál, valamint egyetemeken folytatott kutatásokra fordítják, amelyeknek eredményeit hasznosítani lehet a gyógyszeripari ágazatban A részt vevő nagyvállalatok által befektetett ugyanekkora összeg az ő kutatási részüknek a fedezésére szolgál, mely kutatásokba bevonják a kkv-ket és az egyetemeket.

4.9

Az IMI közös vállalkozás nemzetközi testületnek tekintendő, amely jogi személyiséggel rendelkezik a 2004/17/EGK irányelv 2. cikke és a 2004/18/EGK irányelv 15. cikke értelmében. Székhelye Brüsszel, tevékenysége pedig – amennyiben azt a Tanács nem hosszabbítja meg – 2017. decemberében befejeződik.

5.1

Az „Innovatív Európa megteremtése” című tanulmány méltán nevezi a gyógyszergyártást alapvető fontosságú stratégiai ágazatnak, melynek termékei meghatározó módon járulnak hozzá az európai polgárok egészségéhez és jólétéhez. A gyógyszeripari termékek ésszerű és megfelelő használata lényegében hozzájárul az életminőség javításához.

5.2

A gyógyszeripari ágazat emellett nagymértékben hozzájárul a munkahelyteremtéshez Európában. Az ágazat 2004-ben 612 000 munkavállalót foglalkoztatott, ebből 103 000 magasan képzett munkatárs a tudományos kutatás területén tevékenykedett.

5.3

Az IMI közös vállalkozás létrehozását elsősorban az indokolja, hogy meg kell fékezni Európában a gyógyszeripari kutatások hanyatlását, és meg kell fordítani ezt a folyamatot, amelyet már az Európai Bizottság 2003. július 1-jei, „A betegek érdekeit szolgáló, erősebb európai gyógyszeripar – cselekvési felhívás” című közleménye is megemlített.

5.4

Ennek megvalósításához elengedhetetlennek tűnik a hagyományos kétoldalú együttműködési formák megváltoztatása. Jelenleg új, európai szintű megközelítésre van szükség, amelynek keretében a hetedik keretprogramban meghatározott pénzügyi rendelkezéseknek megfelelően közvetlenül együttműködnek az egyetemek, az érintett kkv-k, az állami szervek, valamint a gyógyszeripari ágazat képviselői.

5.5

Az IMI közös kezdeményezésnek az alábbi alapvető szempontokon kell alapulnia:

6.1

Az EGSZB megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a rendelet elkészítését széles körű konzultáció előzte meg, és támogatja a megfelelő képzési programok elindítását annak érdekében, hogy ez az európai gazdaság és a polgárok életminősége szempontjából alapvető ágazat rendelkezzen a megfelelő szakértelemmel.

6.2

Ahogyan azt a 4.2. pont is megemlíti, a közös technológiai kezdeményezések a régi „európai technológiai platformok” munkájának eredményeképpen jöttek létre. Ez utóbbiak azonban ritkán érték el az eredeti célkitűzést, vagyis az európai kutatás stratégiai újraindítását. A közös technológiai kezdeményezéseket az európai technológiai platformok részleges kudarcának felismerése nyomán hozták létre – e platformoknak az ipar versenyképességéhez való lényegi hozzájárulás lett volna az alapvető szerepük.

6.2.1

Ennek fényében az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság javaslatából hiányzik az európai technológiai platformok által elvégzett munkák részletesebb ismertetése. A tevékenységekről nem készült mérleg, az elért eredményeket nem említik meg, és egyetlen bibliográfiai hivatkozás sincs megadva.

6.2.2

Az EGSZB ebből kifolyólag a közös technológiai kezdeményezések vonatkozásában egyetért azzal a célkitűzéssel, amely szerint évente jelentést kell készíteni az eredmények és az elért haladás mérlegéről.

6.3

Az EGSZB mindazonáltal pozitívan értékeli az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító közös vállalkozás létrehozását. A kezdeményezés a magán- és a közszféra valódi partnersége miatt általánosságban rendelkezik a gyógyszeripari kutatások európai újraindításához szükséges alapvető jellemzőkkel. A kezdeményezés összhangban van a lisszaboni stratégia célkitűzéseivel, amely szerint a GDP 3 %-át kutatásra és fejlesztésre kell fordítani. Ennek kétharmadát a magánszférának kell biztosítania.

6.3.1

Mindazonáltal, tekintettel a bevezetett többtényezős finanszírozási rendszerre, valamint a rendelkezésre álló jelentős közösségi forrásokra, az EGSZB úgy véli, hogy jobban meg kellene határozni a kutatás végtermékeinek felhasználását és céljait. Ennek érdekében pontosabban, részletesebben ki kellene fejteni a szabadalmak és a szellemi tulajdon kérdését, amely az alapelveket csupán felsoroló rendeletben és annak mellékletében kerül meghatározásra, mivel ez az IMI közösségi kezdeményezés harmonikus megvalósításának egyik kényes pontja lehet.

6.3.2

Az Európában működő nagy gyógyszeripari csoportok nagyrészt globális dimenzióban tevékenykednek. Szintén a jelentős közösségi finanszírozás miatt olyan mechanizmusokat kellene kidolgozni, amelyek elősegítik az európai befektetésekhez való visszatérést. Ebből a szempontból a rendelet – miközben figyelmet fordít arra, hogy ne akadályozza az innovatív gyógyszerek alkalmazását a Közösségen kívüli országokban – az Unió egész területére érvényes rendelkezéseket tartalmazhatna a kutatás valamennyi fázisának lefolyására, valamint a kutatásból származó molekulák előállítására vonatkozólag. Szintén kívánatos lenne a rendelkezések által annak biztosítása, hogy az IMI közösségi kezdeményezésből elindított és finanszírozott kutatásokból származó hasznot a Közösség területén lévő befektetésekre fordítsák.

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/15

1.1

Az EGSZB általánosságban véve egyetért az Európai Bizottság stratégiájával. Megítélése szerint a K+F beruházások fellendítése megfelelő eszköz ahhoz, hogy az európai vállalatok számára biztos referenciakeretet lehessen teremteni egy olyan új eszköz alapján, amely lehetővé teszi a közösségi finanszírozás jelenlegi elaprózódottságának megszüntetését, és kiküszöböli az elért eredmények értékelését alig lehetővé tevő programok egyenlőtlen eloszlását.

1.2

Az EGSZB helyesli annak bejelentett szándékát, hogy évente ismertetik az ARTEMIS eredményeit. Amiatt azonban sajnálkozásának ad hangot, hogy a korábbi európai technológiai platformok működéséről és eredményeiről nem áll rendelkezésre részletes mérleg.

1.3

A köz- és a magánszféra partnerségén alapuló ARTEMIS közös vállalkozás elősegíti egy európai kutatási térség létrehozását, és jelentős mértékben hozzájárul az európai vállalkozások versenyképességéhez.

1.4

A vizsgált javaslatról szóló kedvező véleményében az EGSZB kiemeli a beruházások terén javasolt innovatív stratégia jelentőségét, amely összefogja a Közösség, a vállalkozások, az egyes tagállamok és a projektben részt vevő K+F struktúrák forrásait.

1.5

Tekintettel erre az innovatív asszociatív mechanizmusra, amely a bevezetett kutatási termékek felhasználását illetően bonyolultnak bizonyulhat, az EGSZB örömmel fogadja, hogy a közös vállalkozásról szóló alapszabály 24. cikke milyen nagy terjedelemben és precízen tárgyalja a szellemi tulajdon kérdését.

1.6

Végül, az EGSZB szükségesnek tartja:

2.1

A vizsgált tanácsi rendeletjavaslat az első európai köz- és magánszféra partnerségek létrehozását célozza a K+F területen. Meghatározza az első két közös technológiai kezdeményezés egyikét, amely a beágyazott számítástechnikai rendszerekre vonatkozik (1).

2.2

A közös technológiai kezdeményezéseknek általánosságban az a céljuk, hogy lehetővé tegyék az ipar, a kutatási szervezetek, a tagállamok és az Európai Bizottság számára, hogy célzott kutatási programok javára – részben vagy teljesen – egyesítsék erőforrásaikat.

2.3

A hagyományos stratégiával ellentétben, amely a projekteknek esetileg biztosít állami támogatást, a közös technológiai kezdeményezések közös stratégiai kutatási célokat szolgáló, nagy léptékű kutatási programokra irányulnak. Ez az új megközelítési mód várhatóan kritikus tömeget teremt az európai kutatás és innováció számára, megszilárdítja a tudományos közösséget bizonyos fontos, stratégiai területeken, és összehangolja a projektek finanszírozását, hogy a kutatási eredményeket gyorsabban fel lehessen használni.

2.4

Ez a javaslat a beágyazott számítástechnikai rendszerekre irányuló ARTEMIS közös technológiai kezdeményezést létrehozó jogi keretet alakítja ki.

2.5

Az ARTEMIS közös technológiai kezdeményezés a láthatatlan számítógépekre (integrált rendszerek) vonatkozik, amelyek számos gépet működtetnek, a gépkocsiktól a repülőgépekig és a telefonokig, továbbá energiahálózatokat, valamint számos háztartási gépet, például mosógépeket, televíziókat stb.

2.6

Az előrejelzések szerint 2010-ben már több mint 16 milliárd, 2020-ban pedig több mint 40 milliárd integrált processzor lesz a világon. 2010-ben ezek a láthatatlan beágyazott berendezések és szoftverek az új termékek értékének 30–40 %-át teszik majd ki: 41 %-ot a fogyasztói elektronikában, 37 %-ot a távközlésben, 36 %-ot a gépkocsiknál és 33 %-ot az egészségügyi berendezéseknél.

2.7

Az ARTEMIS kutatásra szánt költségvetése egy hétéves időszakra összesen 2,7 milliárd EUR-t tesz ki. Ennek 60 %-a az iparból származna, 410 millió EUR-t az Európai Bizottság, 800 milliót pedig a tagállamok programjai biztosítanának.

3.1

Az információs és kommunikációs technológiáknak (IKT) alapvető gazdasági és társadalmi jelentőségük van, és lényeges szerepet játszanak a felülvizsgált lisszaboni stratégia megvalósításában, amely hangsúlyozza, hogy a tudás és az innováció hozzájárul a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez az EU-ban.

3.2

Világszinten míg az összes K+F kiadások várhatóan mintegy 170 %-kal emelkednek a következő tíz évben, a beágyazott rendszerekre fordított kiadások valószínűleg 225 %-kal – a 2002. évi 58 milliárd EUR-ról 2015-ig 132 milliárd EUR-ra – növekednek (2).

3.3

Az EU-ban az IKT-vel kapcsolatos K+F az összes K+F kiadás körülbelül 18 %-át teszi ki, szemben az Egyesült Államokkal és Japánnal, ahol ez a szám 34, illetve 35 % (3). Az egy főre számított kiadások az EU-ban mintegy 80 EUR-t tesznek ki, szemben az Egyesült Államok 350 és Japán 400 EUR-jával. A beágyazott rendszerekre vonatkozó kutatás az IKT-kutatások fontos része. Európában 380 millió EUR állami finanszírozásban részesül, és az informatikai és kommunikációs technológiákra vonatkozó kutatásokkal foglalkozó vállalkozások költségvetésének több mint 50 %-át teszi ki.

3.4

Ha az EU a jövőben is jelen kíván lenni ebben a nagy fejlődési potenciálú szektorban, növelnie kell beruházásait e stratégiai területen, és jobban kell felhasználnia ezeket, és nem egy olyan kutatási struktúrára kellene támaszkodnia, amely szétforgácsolja az erőket, és redundanciákhoz vezet. Az EU vállalkozásai jelenleg semmilyen olyan kerettel nem rendelkeznek, amelyben kifejleszthetők a szükséges technológiák és szabványok.

3.4.1

Az előrehaladást általában gátolja, hogy a vállalkozások nem hangolják össze K+F-fel kapcsolatos céljaikat, sok a redundancia, és a kutatásra szánt korlátozott kereteket nem megfelelően használják fel.

3.4.2

Az Európai Bizottság javaslata ezen a helyzeten igyekszik változtatni.

4.1

A COM(2007) 243 final dokumentum tárgyát képező ARTEMIS közös vállalkozás létrehozására vonatkozó határozat a 7. keretprogramról szóló 1982/2006/EGK határozatból származik, amely közösségi hozzájárulást irányoz elő hosszú távú, európai köz- és magánszféra partnerségek kialakításához a tudományos kutatás területén.

4.2

Ezek a partnerségek „közös technológiai kezdeményezések” formáját öltik, és a korábbi „európai technológiai platformokból” nőttek ki.

4.3

Az „Együttműködés” egyedi programról szóló 971/2006/EK határozatában (4) az Európai Bizottság hangsúlyozta a köz- és magánszféra-partnerségek szükségességét, és megjelölt hat olyan területet, amelyekben a közös technológiai kezdeményezések létrehozása fellendítheti az európai kutatást. A következő területekről van szó:

4.4

Ennek az általános stratégiának a keretében a vizsgált COM(2007) 243 rendeletjavaslat a beágyazott számítástechnikai rendszerekre irányuló közös technológiai kezdeményezést megvalósító ARTEMIS közös vállalkozás létrehozását kimondó tanácsi rendelet kidolgozását tárgyalja.

4.5

Egy olyan vállalkozás kiválasztása, amely „az intelligencia beépítésének” kulcsfontosságú témájával foglalkozik, része annak a stratégiai területnek, amelyhez hozzátartozik a gépjárműipar, a háztartási gépek, a kommunikációs eszközök, az ellenőrző rendszerek és az irodagépek.

4.6

Ezekben a szektorokban az előrejelzések szerint a következő öt évben jelentősen nőni fog a beágyazott rendszerek máris nagy jelentősége a berendezések irányításában: a beágyazott rendszerek részaránya a végtermék értékén belül várhatóan 35–40 %-ot ér el, teljes számuk 2010-ben várhatóan 16 milliárd, 2020-ban pedig több mint 40 milliárd lesz.

4.7

A közös technológiai kezdeményezés létrehozása elsősorban egy olyan európai kutatási és fejlesztési program kidolgozására irányuló óhaj következménye, amely segíti az európai gazdaságot, hogy világelsővé váljék a beágyazott számítástechnikai rendszerek területén, amelyek nélkülözhetetlen újításokat jelentenek az európai vállalkozások versenyképessége és fejlődése szempontjából kulcsfontosságú ágazatokban.

4.8

Az Európai Bizottság szerint egy olyan kezdeményezésre, mint az ARTEMIS, alapvető fontosságú szerep hárul annak elkerülésében, ami az európai személyi informatikai és internetágazatban történt, ahol pontosan a kutatási és innovációs beruházások hiányában a gyártók hátat fordítottak Európának (az Egyesült Államok, Japán és más országok kedvéért).

4.9

Az ARTEMIS közös technológiai kezdeményezés létrehozását az érdekelt felekkel történő kiterjedt konzultáció, valamint számos jelentős, közösségi szintű kezdeményezés és konferencia előzte meg. E kezdeményezés céljait és feladatait előzetesen megvizsgáltatták az oktatási és a vállalati szférával, amely a szóban forgó javaslat értékelésekor kamatoztatta a beágyazott rendszerekkel kapcsolatos szakértelmét. A tagállamok elismerték, hogy a jövő kihívásainak kizárólag közösségi szinten lehet megfelelni.

—

az ARTEMISIA legfeljebb 20 millió EUR összegű vagy a projektek teljes költségének legfeljebb 1 %-át kitevő pénzügyi hozzájárulása, amely nem haladhatja meg a 30 millió EUR-t,

—

a Közösség pénzügyi hozzájárulása legfeljebb 10 millió EUR értékben,

—

az ARTEMIS tagállamok természetbeni hozzájárulásai.

—

a Közösség pénzügyi hozzájárulása legfeljebb 410 millió EUR értékben,

—

az ARTEMIS tagállamok pénzügyi hozzájárulásai, amelyek közvetlenül fizetendők a kutatási és fejlesztési tevékenységekben részt vevő kutatási és fejlesztési szervezeteknek,

—

a kutatási és fejlesztési szervezetek természetbeni hozzájárulásai.

4.12.1

A 2013. december 31-ig tartó időszakban az Európai Bizottság maximális hozzájárulása 420 millió EUR lesz. A 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 54. cikke második bekezdésének megfelelően ez az összeg a kutatási és technológiafejlesztési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram végrehajtását célzó „Együttműködés” egyedi programból kerül kifizetésre. 2008-ban 42,5 millió EUR összegre vállalnak kötelezettséget.

4.12.2

Ezt a jelentős beruházást az támasztja alá, hogy az ARTEMIS jövőbeli eredményei az érintett területeken az összes közösségi politika – különösen a környezetvédelem, közlekedés, energiaügy és a belső piac – számára fontos hivatkozási pontokat jelentenek majd. Így a versenyképességre vonatkozó lisszaboni, valamint a kutatási kiadásokkal kapcsolatos barcelonai célok eléréséhez is konkrétan hozzájárulnak. A javasolt kezdeményezés egy ambiciózus közösségi stratégia részét képezi, mely magában foglalja többek között az Európai Technológiai Intézet létrehozását.

4.14

Az Európai Bizottság szerint az ARTEMIS közös vállalkozás létrehozása a következő objektív előnyökkel jár a Közösség számára:

5.1

Az EGSZB általánosságban véve egyetért az Európai Bizottság stratégiájával. Megítélése szerint a K+F beruházások fellendítése megfelelő eszköz ahhoz, hogy az európai vállalatok számára biztos referenciakeretet lehessen teremteni egy olyan új eszköz alapján, amely lehetővé teszi a közösségi finanszírozás jelenlegi elaprózódottságának megszüntetését, és kiküszöböli az elért eredmények értékelését alig lehetővé tevő programok egyenlőtlen eloszlását.

5.2

Amint azonban a 4.2. pontban is szerepel, a közös technológiai kezdeményezések a korábbi „európai technológiai platformokból” nőttek ki. Elsősorban a részt vevő szereplők nem kielégítő felhatalmazása miatt azonban ezek a platformok csak ritkán érték el a számukra kijelölt célt: az európai kutatás stratégiai fellendítését. A közös technológiai kezdeményezések létrehozását az európai technológiai platformok szerepével kapcsolatos részleges kudarc belátása nyomán határozták el. Ez a szerep lényegében abban állt volna, hogy a platformoknak lényegi hozzájárulást kellett volna nyújtaniuk az iparnak a versenyképesség területén.

5.2.1

Ennek alapján az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság javaslata nem ismerteti részletesebben az európai technológiai platformokkal kapcsolatban korábban végzett munkákat: semmilyen mérleg nem készült, az elért eredményekről nem esik szó, és bibliográfiai utalást is hiába keres az olvasó.

5.2.2

Az EGSZB ezért helyesli a közös technológiai kezdeményezések tekintetében bejelentett szándékot, hogy évente jelentést tesznek közzé, amely megvonja az elért eredmények és a megtett út mérlegét.

5.3

A köz- és a magánszféra partnerségén alapuló ARTEMIS közös vállalkozás az EGSZB szerint elősegíti egy európai kutatási térség létrehozását, és jelentős mértékben hozzájárul az európai vállalkozások versenyképességéhez.

5.4

Ha a jövőben egyre intelligensebb rendszerek állnak rendelkezésre, az számottevően hozzájárulhat az egyre biztonságosabb termékek előállításához, ugyanakkor részt vehet a magas szintű képzések és képesítések biztosításában, munkahelyek létrehozását és fejlesztését segítve elő.

5.5

A vizsgált javaslatról szóló kedvező véleményében az EGSZB mindenekelőtt a beruházások terén javasolt innovatív stratégia jelentőségét hangsúlyozza.

5.5.1

A kutatási és fejlesztési programokkal kapcsolatban első alkalommal fordul elő, hogy nemcsak a Közösség és a vállalatok – amelyeket az ARTEMISIA képvisel – forrásai vehetők igénybe, ami szokatlan dolog, hanem az egyes tagállamok és a részt vevő kutatási szervezetek forrásai is.

5.5.2

Tekintettel erre az innovatív asszociatív mechanizmusra, amely a bevezetett kutatási termékek felhasználását illetően bonyolultnak bizonyulhat, az EGSZB örömmel fogadja, hogy a közös vállalkozások alapszabályának 24. cikke milyen nagy terjedelemben és precízen tárgyalja a szellemi tulajdon kérdését.

5.6

Céljai elérése és az új eszközben rejlő valamennyi lehetőség teljes kihasználása érdekében azonban az EGSZB szükségesnek tartja a következőket:

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/19

1.1

Az EGSZB helyesléssel fogadja a Tiszta Égbolt közös vállalkozás létrehozására vonatkozó határozatot. Úgy véli, hogy a K+F-be történő befektetések ezen az elven alapuló újraindítása a köz- és magánszféra partnerségének finanszírozásában megbízható referenciakeretet biztosíthat a vállalkozások számára, amely lehetővé teszi a közösségi finanszírozás jelenlegi széttöredezettségének megszüntetését, és a gyakran elszórt kutatások koordinációját, növelve ezáltal hatékonyságukat.

1.2

Örömét fejezi ki a kiválasztott ágazattal kapcsolatban, amely egyszerre teszi lehetővé a lisszaboni stratégiának való megfelelést, egy technikai szempontból innovatív és számos magas képzettségi szintet igénylő munkahellyel rendelkező ipari ágazat dinamikusabbá tételét, valamint a környezet minőségének területén elengedhetetlenül szükséges haladáshoz való hozzájárulást.

1.3

A vizsgált javaslatról szóló kedvező véleményében az EGSZB mindenekelőtt a beruházások és a kutatások koordinálása terén javasolt stratégia jelentőségét hangsúlyozza az EU számára. Mindeközben úgy véli, hogy a stratégia elősegíti az európai kutatási térség létrehozását, és jelentősen hozzájárul az európai vállalkozások versenyképességéhez az ágazatban.

1.4

Mindazonáltal a finanszírozások, a többszörös részvétel és a felhasznált jelentős közösségi források miatt jobban meg kellene határozni a kutatás végtermékeinek felhasználását és elosztását, főként a szellemi tulajdon és a szabadalmak tekintetében.

1.5

Végül az EGSZB a következőket tartja szükségesnek:

2.1

A vizsgált rendeletjavaslat célja az egyik első magán- és közszféra közötti partnerség megteremtése a K+F területén belül. A rendeletjavaslat az első közös technológiai kezdeményezések egyikét határozza meg, amely a repüléstechnikára és a légi szállításra vonatkozik. A kezdeményezés neve Tiszta Égbolt.

2.2

A közös technológiai kezdeményezések célja, hogy teljes egészében vagy részlegesen lehetővé tegyék az ipar, a kutatási intézmények, a tagállamok és az Európai Bizottság számára, hogy célzott kutatási programok rendelkezésére bocsássák forrásaikat.

2.3

A hagyományos stratégiával ellentétben, amely a projekteknek esetileg biztosít állami támogatást, a közös technológiai kezdeményezések közös stratégiai célokat szolgáló, nagy léptékű kutatási programokra irányulnak. Az új megközelítésnek kritikus tömeget kell létrehoznia az európai kutatás és innováció vonatkozásában, meg kell szilárdítania a tudományos közösséget a legfontosabb stratégiai területeken, és össze kell hangolnia az egyes projektek finanszírozását annak érdekében, hogy a kutatások eredményeit gyorsabban lehessen hasznosítani. A közös stratégiai kezdeményezések olyan meghatározó területekre irányulnak, amelyeken a jelenlegi eszközöknek sem a mértéke, sem a gyorsasága nem elégséges ahhoz, hogy Európa élen maradhasson, illetve élre kerülhessen a globális versenyben. Olyan területekről van szó, amelyeken a kutatásnak a nemzeti, az európai és a magánszféra általi finanszírozása jelentős hozzáadott értéket hozhat létre, főként a kutatási és fejlesztési célú magánkiadások növekedésének ösztönzése révén.

2.4

A repüléstechnika és a légi közlekedés területére vonatkozó, Tiszta Égbolt elnevezésű közös technológiai kezdeményezés fő célja a légi közlekedési technológiák fejlesztésének felgyorsítása az EU-ban, azok mielőbbi alkalmazásának biztosítása érdekében. A technológiáknak az ágazat versenyképességének megőrzése mellett a fenntartható gazdasági növekedés által hozzá kellene járulniuk az európai környezetvédelmi és szociális stratégiai prioritások megvalósításához.

3.1

A program szükségességének és létjogosultságának alapja a légi közlekedés arányának az elkövetkezendő húsz évben való megduplázódásáról szóló előrejelzés, illetve az a megállapítás, mely szerint egy környezetbarát közlekedési rendszer megvalósítása az európai gazdasági és társadalmi növekedés biztosításának alapvető eleme, mind a személyszállítás, mind az áruszállítás területén.

3.2

Az európai szint kiválasztása megfelelő dimenziónak tűnik, mivel az egyes tagállamok érdekeltjeinek tevékenységei nem jelentenek optimális dimenziót a gazdasági források, illetve a szükséges tudományos hozzájárulás tekintetében.

3.3

A tagállamok közvetlen részvétele kulcsfontosságú elem mind a szükséges finanszírozás mobilizálása tekintetében, mind pedig azért, mert számos döntést továbbra is nemzeti szinten fognak meghozni, legyen szó akár a programokban való részvételre vonatkozó felhívások meghirdetéséről, a programok minden fázisának folyamatos ellenőrzéséről, vagy az eredmények értékeléséről.

3.4

A repüléstechnikai ágazatnak a közeljövőben jelentős kihívásokkal kell szembenéznie, például a környezeti hatással, amely fékezheti az ágazat fejlődését.

3.5

A repüléstechnika klímaváltozásra gyakorolt hatásának csökkentése, valamint az alacsonyabb zajszint kiemelt prioritásnak számít. Valódi technológiai változtatások megvalósítását teszik szükségessé a közeljövőben, a közösségi szabályozásban szereplő csökkentések végrehajtása érdekében. (Az ACARE európai repüléstechnikai platform stratégiai kutatási menetrendjében azt tűzte ki célul, hogy 2020-ig a CO2-kibocsátások 50 %-kal, a NOx-kibocsátások 80 %-kal és a zajkibocsátások 50 %-kal csökkenjenek.)

3.6

A jelenleg európai szinten három millió munkavállalót foglalkoztató repüléstechnikai ágazatnak ezenkívül kiélezett versennyel kell szembenéznie, ami a más földrajzi területeken, főként az Egyesült Államokban tett közfinanszírozású beruházásoknak tulajdonítható, ahol az ebben az ágazatban a kutatásra fordított források háromszor magasabbak az Európában jelenleg rendelkezésre álló forrásoknál.

3.7

A közszféra hozzájárulása már csak azért is fontos, mivel ebben az ágazatban a befektetések megtérülése jelentős késedelemmel történik; ez a repüléstechnikai K+F-be történő befektetések hiánya miatt piaci hiányosságokat idézhet elő.

3.8

A repüléstechnika területének bevonása az „Együttműködés” egyedi program kereteibe (lásd a 4.3. pontot) a jelen és a jövő generáció egészségének és életminőségének javítására irányuló törekvéssel indokolható. E célok a légi járművek környezeti hatásának minimálisra csökkentése, a levegő minőségének helyi szinten történő javítása, a zajkibocsátások repülőterek közelében való csökkentése, valamint az utasok utazási körülményeinek javítása által érhetők el.

4.1

A Tiszta Égbolt közös vállalkozás létrehozásáról szóló rendeletjavaslat [COM(2007) 315] a hetedik keretprogramnak az 1982/2006/EGK határozatban foglalt rendelkezésein alapul. A határozat közösségi hozzájárulást ír elő a magán- és közszféra közötti hosszú távú, európai szintű partnerségek létrehozásához a kutatás területén.

4.2

Ezek a partnerségek „közös technológiai kezdeményezések” formáját öltik, és a korábbi „európai technológiai platformokból” nőttek ki.

4.3

A Tanács a specifikus együttműködési programmal kapcsolatos 971/2006/EK határozatában kiemelte a magán- és közszféra közötti partnerségek megteremtésének szükségességét, valamint hat olyan területet határozott meg, amelyeken közös technológiai kezdeményezések létrehozására van szükség az európai kutatások újraindítása érdekében. A következő területekről van szó:

4.4

A vizsgált COM(2007) 315 javaslat tárgyát képező rendelet a felvázolt általános stratégia összefüggésében a repüléstechnikára és a légi közlekedésre irányuló közös technológiai kezdeményezés megvalósítását irányozza elő a Tiszta Égbolt közös vállalkozás létrehozása által.

4.5

A Tiszta Égbolt közös vállalkozás céljai a vizsgált rendelet mellékletében található szabályzat 3. cikkében kerülnek világosan és részletesen meghatározásra. Széles tevékenységi területet ölelnek fel, ambiciózusak, összefoglalásukat pedig a szabályzat 3. cikke tartalmazza:

4.5.1

A Tiszta Égbolt ily módon szavatolja az összhangot és a koordinációt a különböző kutatási tevékenységek között, kihasználva a méretgazdaságosságot, és hat különböző technikai területet foglal majd magába, melyeket „integrált technológiademonstrációs rendszereknek” (ITD-k) nevezünk, nevezetesen:

Az egyes ITD-k keretein belül elérendő technológiai célokat már meghatározták.

4.6

A Tiszta Égbolt közös vállalkozás nemzetközi testületnek tekintendő, amely jogi személyiséggel rendelkezik a 2004/17/EK irányelv 22. cikke és a 2004/18/EK irányelv 15. cikkének c) pontja értelmében. Székhelye Brüsszel, tevékenysége pedig – amennyiben azt a Tanács nem hosszabbítja meg – 2017. december 31-én befejeződik.

4.7.1

A javaslat egy tanácsi rendeletből áll, amelynek melléklete a közös vállalkozás alapszabályát tartalmazza. A javaslat jogalapja a Szerződés 171. cikke. A közös vállalkozás közösségi szervként fog működni, és bár költségvetése a 1605/2002-es tanácsi rendelet 185. cikkének hatálya alá tartozik, figyelembe kell vennie e kezdeményezés azon sajátosságait, hogy köz- és magánszféra-partnerségről van szó, és a magánszektor jelentősen, az állami szektorral legalább egyenlő mértékben hozzájárul a költségekhez.

—

az Európai Közösség képviseletében az Európai Bizottság,

—

12 ITD-vezető és legfeljebb 74 társult tag, melyek felvételének szabályairól a vizsgált rendelet mellékletében található szabályzat 2. cikke rendelkezik,

—

bármely közjogi vagy magánjogi szervezet, amelyet egy tagállamban vagy a hetedik kutatási keretprogramhoz társult államban hoztak létre, felvételét kérheti a Tiszta Égbolt közös vállalkozás tagjainak sorába, az alábbi feltételekkel: ITD-vezetőként kötelességet vállal olyan pénzügyi hozzájárulásra, amely arányos, és összhangban van a közös technológiai kezdeményezés össztevékenységével, illetve társult tagként kötelességet vállal olyan pénzügyi hozzájárulásra, amely arányos annak az ITD-nek a költségvetésével, amelyben részt kíván venni, és amely összhangban van az ITD igényeivel.

4.9.1

A Tiszta Égbolt közös vállalkozás üzemeltetési költségeit az Európai Közösség és a többi tag egyenlő részben, 50–50 %-os arányban fedezi.

4.9.2

Az Európai Közösség részéről nyújtott hozzájárulás a Tiszta Égbolthoz – amely a működési költségeket és a kutatási tevékenységeket fedezi – legfeljebb 800 millió EUR, amely a hetedik keretprogramot megvalósító „Együttműködés” egyedi program „Közlekedés” témakörére elkülönített költségvetési előirányzatból fizetendő ki az 1605/2002/EK tanácsi rendelet 54. cikkében megfogalmazott rendelkezés szerint.

5.1

Az EGSZB helyesléssel fogadja a Tiszta Égbolt közös vállalkozás létrehozásával kapcsolatos határozatot, amely a hetedik keretprogram rendelkezésein alapul. Megítélése szerint a K+F beruházások fellendítése megfelelő eszköz ahhoz, hogy az európai vállalatok számára biztos referenciakeretet lehessen teremteni egy olyan új eszköz alapján, amely lehetővé teszi a közösségi finanszírozás jelenlegi elaprózottságának megszüntetését, és kiküszöböli a programok egyenlőtlen eloszlását, amely szinte lehetetlenné tette az eredmények értékelését.

5.2

A bemutatott kezdeményezés összhangban van az Unió politikáival és célkitűzéseivel, valamint megfelel azoknak az iránymutatásoknak, amelyeket a lisszaboni stratégia határoz meg, amely hangsúlyozza, hogy a tudás és az innováció hozzájárul a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez az EU-ban. Magában foglalja a kibocsátási kvóták kereskedelmének közösségi rendszerével kapcsolatos intézkedéseket, és valószínűleg lényeges előrelépések megtételét segíti elő az ACARE stratégiai kutatási menetrendjének végrehajtásában a környezetvédelem területén.

5.3

A köz- és a magánszféra partnerségén alapuló Tiszta Égbolt közös vállalkozás, csakúgy, mint a hetedik keretprogram más közös technológiai kezdeményezései, kiindulási alapja lehet egy európai kutatási térség létrehozásának, és jelentős mértékben hozzájárul az európai vállalkozások versenyképességéhez.

5.4

A vizsgált javaslatról szóló kedvező véleményében az EGSZB mindenekelőtt a beruházások és a kutatások koordinálása terén javasolt stratégia jelentőségét hangsúlyozza az EU számára.

5.5

Mindazonáltal, tekintettel a bevezetett többtényezős finanszírozási rendszerre, valamint a rendelkezésre álló jelentős közösségi forrásokra, az EGSZB úgy véli, hogy jobban meg kellene határozni a kutatás végtermékeinek felhasználását és céljait. Ennek érdekében a szabadalmak és a szellemi tulajdon kérdését, amely a rendelet 20. cikkében kerül meghatározásra, és amely az elvek felsorolására korlátozódik, pontosítani kellene és részletesebben ki kellene fejteni, mivel az a Tiszta Égbolt közös vállalkozás megvalósításának és működésének egyik kényes pontja lehet.

5.6

Céljai elérése és az új eszközben rejlő valamennyi lehetőség teljes kihasználása érdekében azonban az EGSZB szükségesnek tartja a következőket:

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/22

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egyetért az ENIAC (1) közös vállalkozás létrehozására irányuló határozattal.

1.1.1

Úgy véli, hogy a K+F-be történő befektetések ezen az elven alapuló újraindítása a köz- és magánszféra partnerségének finanszírozásában megbízható referenciakeretet biztosíthat a vállalkozások számára, amely lehetővé teszi a közösségi finanszírozás jelenlegi széttöredezettségének megszüntetését, és a gyakran elszórt kutatások összehangolását, növelve ezáltal hatékonyságukat.

1.2

Örömét fejezi ki a kiválasztott ágazattal kapcsolatban, amely fejlődése révén – nemcsak technikai szempontból innovatív jellege, hanem a jövőre nézve ígéretes volta, illetve a magas képzettségi szintet igénylő munkahelyek tekintetében – közvetlenül hozzájárul majd a versenyképességről szóló lisszaboni, valamint a kutatásnak szentelt GDP-százalékkal kapcsolatos barcelonai célkitűzések eléréséhez, továbbá más közösségi politikák megvalósításához, például a környezetvédelem, a közlekedés, az energia és az egészségügy területén.

1.3

A vizsgált javaslatról szóló támogató véleménye révén az EGSZB mindenekelőtt a beruházások és a kutatások koordinálása terén javasolt stratégia jelentőségét kívánja hangsúlyozni az EU számára. Mindeközben úgy véli, hogy a stratégia elősegíti az európai kutatási térség létrehozását, és jelentősen hozzájárul az európai vállalkozások versenyképességéhez az ágazatban.

1.4

Tekintettel erre az innovatív asszociatív mechanizmusra, amely az ENIAC által bevezetendő kutatási termékek és azok iparosítási időszaka felhasználását illetően összetettnek bizonyulhat, az EGSZB örömmel fogadja a szellemi tulajdonnal kapcsolatos szabályoknak tulajdonított figyelmet.

1.5

Az EGSZB elégedetten nyugtázza, hogy a javaslat külön figyelmet szentel annak a veszélynek, amelyet a nanoelektronikai gyártás világ más részeire történő áthelyezése jelenthet. Az EGSZB támogatja a speciális ágazati megközelítés gondolatát.

1.6

Végül az új eszközben rejlő valamennyi lehetőség teljes kihasználása érdekében az EGSZB szükségesnek tartja:

2.1

A tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat célja az egyik első magán- és közszféra közötti partnerség megteremtése a K+F területén belül. A rendeletjavaslat az első közös technológiai kezdeményezések egyikét határozza meg. A nanotechnológia területére vonatkozó kezdeményezés neve ENIAC.

2.2

A közös technológiai kezdeményezések célja, hogy teljes egészében vagy részlegesen lehetővé tegyék az ipar, a tagállamok és az Európai Bizottság számára, hogy célzott kutatási programok rendelkezésére bocsássák forrásaikat.

2.3

A hagyományos stratégiával ellentétben, amely a projekteknek esetileg biztosít állami támogatást, a közös technológiai kezdeményezések közös stratégiai kutatási célokat szolgáló, nagy léptékű kutatási programokra irányulnak. Az új megközelítésnek kritikus tömeget kell létrehoznia az európai kutatás és innováció vonatkozásában, meg kell szilárdítania a tudományos közösséget a legfontosabb stratégiai területeken, és össze kell hangolnia az egyes projektek finanszírozását annak érdekében, hogy a kutatások eredményeit gyorsabban lehessen hasznosítani. A közös technológiai kezdeményezések olyan meghatározó területekre irányulnak, amelyeken a jelenlegi eszközöknek sem a mértéke, sem a gyorsasága nem elégséges ahhoz, hogy Európa élen maradhasson, illetve élre kerülhessen a globális versenyben. Olyan területekről van szó, amelyeken a kutatás nemzeti, európai és a magánszféra általi finanszírozása jelentős hozzáadott értéket hozhat létre, főként a kutatási és fejlesztési célú magánkiadások növekedésének ösztönzése által.

2.4

Az ENIAC névre keresztelt, nanoelektronikával kapcsolatos közös technológiai kezdeményezés általános célja, hogy hozzájáruljon a nanoelektronika területén kulcsfontosságú kompetenciák kifejlesztéséhez az európai versenyképesség megerősítése érdekében. Ennek érdekében a vizsgált javaslat felállítja az ENIAC-ot létrehozó jogi keretet.

3.1

Az innovatív termékekbe ágyazott elektronikus komponensek arányának állandó növekedése a versenyképesség és az ipari növekedés stratégiai ágazatai közé helyezi a nanotechnológiai szektort Európában.

3.2

A nanotechnológiai szektor gyártja a főbb iparágak számára nélkülözhetetlen berendezéseket a legkülönbözőbb területeken, így a távközlés, a fogyasztási cikkek, a multimédia-szolgáltatások, az oktatás, a közlekedés, az egészségügyi ellátás, a biztonság és a környezetvédelem területén.

3.3

Az előrejelzések szerint a nanotechnológiai ipari ágazat piacának (a közvetlen termelőkön kívül ide tartoznak a termelési eszközök és anyagok beszállítói is) átlagos éves 15 %-os növekedése várható. Az ilyen magas növekedési ráta fenntartása érdekében kellő figyelmet kell fordítani a szektorra.

3.4

Közösségi szintű kezdeményezésnek kell tehát biztosítania azt, hogy a képviselt ágazatokban fennmaradjon és megerősödjön a globális vezető szerep, mégpedig olyan kutatási-fejlesztési programok révén, amelyek lehetővé teszik az ipari hasznosítás terén megvalósítandó célkitűzések elérését, magasabb rendű technológiai célokat követve, egyre nagyobb versenyképességre törekedve, valamint magas szintű szakmai ismereteket és képzettséget igénylő, új állásokat teremtve.

3.5

A köz-magán közös vállalkozás választása minőségi ugrást tenne lehetővé az ágazatbeli kutatás-fejlesztés terén. Ez alapvető fontosságúnak tűnik a hatályos kutatási programok jelenlegi szétaprózottságának megszüntetéséhez azokban a tagállamokban, amelyek nem képesek elérni a kritikus tömeget, és nem tudják biztosítani a megfelelő programok finanszírozásához szükséges erőforrásokat.

3.6

Az európai dimenzió választása ezért mindenképp szükségesnek tűnik, mivel ez az egyetlen olyan dimenzió, amelyben a nanotechnológiai ágazat előtt álló, erőpróbát jelentő kihívásokat le lehet küzdeni.

3.7

A közösségi dimenzió megszilárdítása ezenkívül egyszerűsíthetné a bürokráciát és az adminisztrációt, hogy a jelenleg érvényben levő különféle nemzeti eljárásokat egy egységes közösségi eljárás válthassa fel, és a kutatási-fejlesztési szerződések odaítélésének ideje is csökkenhessen a közösségi szinten jelenleg fennálló helyzethez képest (lásd: EUREKA), elkerülve egyúttal a különféle kiértékelési és ellenőrzési eljárásokat is.

3.8

A tagállamok és az illetékes ágazatok közvetlen bevonásával működő köz-magán közös vállalkozás létrehozása újítás az európai közösségi K+F-programok által előirányzott jelenlegi részvételi eljárásokhoz képest. Továbbá a program által közösségi szintű felhasználásra tervbe vett jelentős pénzügyi források lehetővé teszik, hogy elérjük a program nagyra törő céljainak megvalósításához szükséges gazdasági kritikus tömeget.

3.9

A tagállamok és a vállalkozások jelenléte, valamint a kutatáshoz kapcsolódó költségek legalább 50 %-ának fedezése általi közvetlen részvételük multiplikátorhatást fog kiváltani, amely egyrészt új lendületet ad az új finanszírozási források vonzásához, másrészt nagymértékben hozzájárul az európai kutatási térség fejlesztéséhez.

3.10

A tagállamok közvetlen részvétele elengedhetetlen a befektetések mobilizálásához, ugyanakkor azért is létfontosságú, mivel a döntéshozatal – konkrétan a javaslati felhívásokkal és a folyamat minden szakaszára vonatkozó állandó közvetlen ellenőrzéssel kapcsolatosan – továbbra is országos szinten zajlik majd.

3.11

Ugyancsak elengedhetetlen az ipar közvetlen részvétele, mivel a nagyra törő kutatási-fejlesztési program eredményei hozzájárulhatnak az európai iparág versenyképességére irányuló fontos és megfelelő célkitűzések megvalósításához, következésképpen pozitív hatást fejthetnek ki az ágazatbeli foglalkoztatásra.

4.1

A kutatási programok a hetedik keretprogramot veszik alapul, amely abból a mélyen gyökerező tudatból indul ki, hogy a kutatási és fejlesztési beruházások fellendítése elengedhetetlen egy versenyképes és dinamikusan fejlődő gazdasághoz.

4.2

Az ITC-ENIAC közös vállalkozás létrehozása közvetlenül járul hozzá a versenyképességről szóló lisszaboni és a kutatási célú kiadásokról szóló barcelonai célkitűzések eléréséhez, közvetetten pedig más közösségi politikákhoz: a környezetvédelmi, a közlekedés-, az energia- és az egészségügyi politikához.

4.3

Az ITC-ENIAC kezdeményezés alapjául szolgáló közösségi politikai keretet különösen a Nanotudományok és nanotechnológiák: Cselekvési terv Európa számára (2005–2009) című európai program (COM(2005) 243 final), valamint az Új és Újonnan Azonosított Egészségügyi Kockázatok Tudományos Bizottságának (SCENHIR) munkája alkotja majd.

5.1

A COM(2007) 356 final dokumentum tárgyát képező ENIAC közös vállalkozás létrehozására vonatkozó határozat a 7. keretprogramról szóló 1982/2006/EGK határozatból származik, amely közösségi hozzájárulást irányoz elő hosszú távra szóló európai köz-magán partnerségek kialakításához a tudományos kutatás területén.

5.2

Ezek a partnerségek „közös technológiai kezdeményezések” formáját öltik, és a korábbi „európai technológiai platformokból” nőttek ki.

5.3

Az „Együttműködés” egyedi programról szóló 971/2006/EK határozatában (2) az Európai Bizottság hangsúlyozta a köz-magán partnerségek szükségességét, és hat olyan területet jelölt meg, amelyekben a közös technológiai kezdeményezések létrehozása fellendítheti az európai kutatást. A következő területekről van szó:

5.4

Ezzel az általános stratégiával kapcsolatban a szóban forgó javaslat (COM(2007) 356 final) tárgyát képező rendelet a nanoelektronika területén egy ENIAC nevű közös vállalkozás létrehozását irányozza elő.

5.5

Az ENIAC közös vállalkozás nemzetközi testületnek tekintendő, amely a 2004/17/EK irányelv 22. cikke és a 2004/18/EK irányelv 15. cikkének c) pontja értelmében jogi személyiséggel rendelkezik. Székhelye Brüsszel, tevékenysége pedig – amennyiben azt a Tanács nem hosszabbítja meg – 2017. december 31-én befejeződik.

5.8.1

Az ENIAC közös vállalkozás 4. cikkben részletezett működési költségeit a következő juttatások támogatják:

Az ENIAC közös vállalkozás kutatási és fejlesztési tevékenységeit a 2017. december 31-én végződő időszakban a következő juttatások támogatják:

5.8.2

A 2013. december 31-ig tartó időszakban az Európai Bizottság maximális hozzájárulása 450 millió EUR lesz. Az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 54. cikke második bekezdésének megfelelően ez az összeg a kutatási és technológiafejlesztési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram végrehajtását célzó „Együttműködés” egyedi programból kerül kifizetésre.

—

meghatározza és végrehajtja a nanoelektronika számára kulcsfontosságú kompetenciák kifejlesztésének kutatási menetrendjét annak érdekében, hogy a közösségi vállalkozások versenyképessége és fenntarthatósága erősödjön, és új piacok alakulhassanak ki,

—

támogatja a kutatási és fejlesztési tevékenységet a kiválasztott projektek résztvevőinek juttatott támogatásokon keresztül,

—

előmozdítja a köz- és magánszféra partnerségét a közösségi, nemzeti és magánszektorbeli erőfeszítések mozgósítása és egyesítése érdekében, és serkentve az állami és a magánszektor közötti együttműködést,

—

biztosítja a nanoelektronikára irányuló közös technológiai kezdeményezés hatékonyságát és tartósságát,

—

az európai kutatási és fejlesztési erőfeszítések szinergiájára és összehangolására törekszik, ideértve a jelenleg kormányközi kutatási és fejlesztési modellek (EUREKA) révén megvalósított kapcsolódó tevékenységeknek az ENIAC közös vállalkozásba történő fokozatos integrálását.

6.1

Az EGSZB egyetért az ENIAC közös vállalkozás létrehozására vonatkozó határozattal, valamint az ebből következő rendelettervezettel. A vizsgált határozatról szóló támogató véleményében az EGSZB a beruházások és a kutatások összehangolása terén javasolt stratégiának mindenekelőtt az Európai Unió szempontjából érzékelhető jelentőségét hangsúlyozza.

6.2

Ugyanis, mint azt már az „Együttműködés” egyedi programról szóló 971/2006/EK határozat következményeként elfogadott egyéb rendeletekről szóló véleményeiben kifejtette, megítélése szerint a K+F beruházások fellendítése megfelelő eszköz ahhoz, hogy az európai vállalatok számára biztos referenciakeretet lehessen teremteni, amely lehetővé teszi a közösségi finanszírozás jelenlegi széttöredezettségének megszüntetését, és a programok egyenlőtlen eloszlását.

6.3

Az ismertetett kezdeményezés koherenciát mutat az Unió politikáival és célkitűzéseivel, és megfelel a lisszaboni stratégia keretében meghatározott iránynak, amely hangsúlyozza, hogy az ismeretek és az innováció hozzájárul a Közösségen belüli növekedés és foglalkoztatás ösztönzéséhez. A nanotechnológia ugyanis napjainkban kiemelt szerepet kap mint az innováció motorja számos olyan ágazatban, melyek az Unió fejlődése és növekedése szempontjából érzékeny és stratégiai helyet foglalnak el (mobil rádiótávközlés, közlekedés, számítástechnika, a gyártás automatizálása, egészséggondozás stb.). A közös vállalkozás létrehozása olyan eszköz lehet Európa számára, amellyel megőrizheti, sőt fejlesztheti azt a képességét, mellyel a saját szigorú minőségi, fenntarthatósági és környezetvédelmi előírásainak megfelelő termékeket tervez és gyárt. Egyben kiindulópontot jelent egy európai kutatási térség kialakításához, és döntő módon hozzájárul az európai vállalatok versenyképességéhez.

6.4

Az EGSZB elégedetten nyugtázza, hogy a közös technológiai kezdeményezésről szóló rendelettervezethez csatolt hatásvizsgálat külön figyelmet szentel a nanoelektronikai gyártásnak a világ más részeire történő áthelyezésében rejlő veszélynek. Ez annyiban fontos, hogy ezek az üzemek erős hozzáadott értéket képviselnek a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében, másrészt pedig általuk részben megtérülnek az Unió által ennek az ágazatnak a fejlesztésére fordított beruházások. A fentiekre tekintettel az EGSZB helyesli a speciális ágazati megközelítésre vonatkozó elképzelést e kulcsfontosságú iparág támogatása érdekében.

6.5

Tekintettel erre az innovatív asszociatív mechanizmusra, amely az ENIAC által bevezetendő kutatási termékek felhasználását és e termékek ipari alkalmazását illetően bonyolultnak bizonyulhat, az EGSZB örömmel fogadja, hogy az alapszabály 23. cikke milyen nagy erőfeszítéseket tesz a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok meghatározására. Szintén elégedett a tekintetben, hogy a rendelet cselekvési terve jelentős mértékben figyelembe veszi az egészség és a biztonság kérdéskörét.

6.6

A közös vállalkozás célkitűzéseinek lehető leghatékonyabb végrehajtása, valamint az új eszköz kínálta lehetőségek maximális kihasználása érdekében az EGSZB szükségesnek tartja az alábbiakat:

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/27

1.1

A fogyasztóvédelmi közösségi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyvvel (1) és a távollevők között kötött szerződésekről szóló irányelv végrehajtására vonatkozó európai bizottsági közleménnyel (2) kapcsolatos véleményeivel összhangban az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy az 1994. október 26-i 94/47/EK irányelvet (3) a javaslat (4) szerint felülvizsgálja, az EGSZB megjegyzéseit és ajánlásait is figyelembe véve.

1.2

Az EGSZB nagy vonalakban egyetért az Európai Bizottság javaslatának lényegével, már ami az irányelv hatályának kiterjesztését, az új termékek jellegének meghatározását és egyértelművé tételét, a szerződéskötést megelőző információkra és a szerződésre vonatkozó követelmények megerősítését, az elállási időszak szabványosítását, illetve ezen időszak alatt a bármilyen okból történő kifizetések tilalmát illeti.

1.3

Az EGSZB örömmel fogadja a javaslat lényegre szorítkozó megközelítését, mivel ezáltal a tagállamoknak a Szerződésben foglalt elveknek megfelelően lehetőségük nyílik arra, hogy további lépéseket tegyenek a fogyasztók védelmére. Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a fogyasztóvédelmi közösségi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyvben is kifejtett saját érvelése alapján ha valamely területen maximális harmonizációra van szükség, akkor ez pontosan az a terület, egyrészt a szóban forgó jog sui generis jellege miatt, másrészt pedig a sokszínű jogi természetéből adódó, nemzeti szinten tapasztalható jelentős elképzelés- és jellegbeli eltérések miatt, mely utóbbiaknak a különböző nemzeti jogi rendszerekben igen szerteágazó következményei vannak, különösen az időszakok minimumára és maximumára, a visszavonásra, illetve a semmisnek nyilvánításra, valamint a szerződés felbontására, illetve érvénytelenítésére vonatkozóan.

1.4

Az EGSZB ezért sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság – bár elismeri, hogy az ebben az ágazatban előforduló problémák többsége gyakran határokon átnyúló természetű, és ezért azokat a tagállamok egymaguk a nemzeti jogrendszerek közötti különbségek miatt nem képesek tökéletesen megoldani – végül is mindössze néhány szempontot vizsgál ezekhez a jogokhoz kapcsolódóan, és – mint már annyiszor – a tagállamokra bízza egy sor különböző helyzet megoldását, ami a javaslatban felsorolt problémák orvoslását alig viszi előre.

1.5

Emellett az EGSZB ugyan egyetért a „minimális harmonizáció” rendszerének bevezetésével, a többi közösségi intézménnyel együtt (5) mégis úgy véli, hogy a fogyasztók jogait védő intézkedések mércéje ezúttal túl alacsonyra került. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tagállamok túlnyomó többsége nem élt e záradék adta lehetőségekkel, hanem szó szerinti megközelítést alkalmazott (6), emiatt nem tudta a fogyasztók védelmét megfelelő szinten garantálni. Az EGSZB ezért nyomatékosan arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvének kellő tiszteletben tartása mellett a javaslat keretén belül más, hasonlóképpen fontos szempontokat is vegyen szabályozás alá, alapelvként a fogyasztók magasabb szintű védelmét követve.

1.6

Az EGSZB tehát azt javasolja, hogy a fogyasztóvédelem színvonalának emelése és a megfelelő szint szavatolása érdekében javítsanak a szóban forgó jogokra, a főszerződés tartalmára és annak – különösen a nem kapcsolódó hitelt illetően – a kiegészítő szerződésekkel való összefüggésére vonatkozó jogi rendszert érintő rendelkezéseken.

1.7

A korábbi véleményekkel összhangban (7) az EGSZB hangsúlyozni kívánja annak fontosságát, hogy a szerződő feleknek – különösen a kevésbé jól informált fogyasztóknak – rendelkezésükre álljanak a megfelelő ismeretek. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy hasznos lenne annak lehetőségét is megtartani, hogy a tagállamok arányos és kellően elrettentő büntetőjogi szankciókat alkalmazzanak az olyan gyakorlatok esetében, amelyek súlyosan megsértik az irányelvben foglalt jogokat, melyeknek alapvető jellemzőit még megfelelő részletességgel ki kell dolgozni.

1.8

Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy végezze el a konzultációs dokumentumára (8) kapott válaszok részletes elemzését, különösen azoknak a dokumentumban megkérdezett tagállamoknak a vonatkozásában, amelyek nem kerültek be az irányelv végrehajtásáról szóló, csupán 15 tagállamot lefedő jelentésbe (9). Az Európai Bizottságnak továbbá a 25 tagállamot lefedő összehasonlító elemzést (10) is alaposan meg kellene vizsgálnia, a tagállamok közötti különbségekre összpontosítva.

1.9

Az EGSZB konkrétan egy sor módosítást javasol (11), és számos ajánlást fogalmaz meg, amelyek célja a javaslat jogi szempontjainak javítása, valamint a már más irányelvekben – különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben (12) – meglévő ötletek, elképzelések vagy gyakorlatok megszilárdítása és összehangolása. Mindezeket figyelembe kell venni a fogyasztók biztonságának és az ilyen típusú szerződésekbe vetett bizalmuknak a növelése érdekében, amelyek mögött igen gyakran agresszív marketingfogások és kereskedelmi kampányok húzódnak meg (13).

2.1

Az Európai Bizottság az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések egyes szempontjai vonatkozásában a fogyasztók védelméről szóló, 1994. október 26-i 94/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv felülvizsgálatát javasolja. A javaslat az irányelv végrehajtásáról szóló európai bizottsági jelentéssel (14) kapcsolatos 2000. április 13-i tanácsi következtetések, valamint az Európai Parlament 2002. július 4-i állásfoglalásában (15) foglalt javaslatok mögé sorakozik fel.

2.2

Az Európai Bizottság már a 2002–2006-os időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi politikai stratégiáról szóló közleménye (16) óta tervezi ennek az irányelvnek a felülvizsgálatát, amely az e témával foglalkozó zöld könyvben (17) leírt úgynevezett „fogyasztóvédelmi közösségi joganyag” részét képezi.

2.3

Az Európai Bizottság az irányelv végrehajtása szempontjából problémás helyzetek szemrevételezése kapcsán megemlíti, hogy az ágazatban tapasztalható piaci változások jelentős számú olyan új terméket eredményeztek, amelyek ugyan az üdülésre szolgáló szálláshely használatához kapcsolódnak, mégsem tartoznak az irányelv hatálya alá.

2.4

Az Európai Bizottság 1999. évi jelentése az Európai Parlament és a Tanács 94/47/EK irányelvének végrehajtásáról (18) már számtalan hiányosságra világított rá az irányelv átültetésével kapcsolatban, következtetéseit pedig, melyek az irányelv bármilyen felülvizsgálata esetén figyelembe veendő tényezőket sorolják fel, a Tanács 2000. áprilisában elfogadta (19).

2.5

Az Európai Parlament környezetvédelmi, közegészségügyi és fogyasztóvédelmi bizottságának 2001-ben megfogalmazott véleménye (20) is kiemelte az irányelvben foglalt „fogyasztóvédelmi intézkedések legalacsonyabb elfogadható szintjét”.

2.6

Az Európai Parlament a 2002. július 4-i állásfoglalásában erre azt ajánlotta az Európai Bizottságnak, hogy hozzon intézkedéseket a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében.

2.7

Ezen okoknál fogva az Európai Bizottság úgy véli, hogy az irányelv külön felülvizsgálata sürgős, sőt, „[a] fogyasztókat érintő, különösen a továbbértékesítéssel és az új termékekkel kapcsolatos problémák fontossága miatt prioritássá vált” – ilyen új, problémás termékek „például a kedvezményes üdülési klub, valamint a továbbértékesítésre vonatkozó szerződések”, „amelyeket hasonló módon értékesítenek, mint az ingatlanok időben megosztott használati jogát, és amelyek gazdasági szempontból is hasonlóak ahhoz”.

2.8

Ennek fő indoklásaként az Európai Bizottság a szerződéskötést megelőző és a szerződéssel kapcsolatos információkra vonatkozó követelmények naprakészre hozatalának szükségességét, az elállási idő alatt érvényes előlegkérési és -fizetési tilalomra vonatkozó rendelkezések szabványosítását, az elállási időszak összehangolását, illetve a büntetőjogi szankciók bevezetése lehetőségének fontolóra vételét emeli ki.

2.9

A legfontosabb érintett felekkel 2004 és 2006 között tartott üléseken folyt konzultáció.

2.10

Miután számos panasz érkezett az időben megosztott használati joggal kapcsolatosan – különösen az olyan új termékekkel kapcsolatban, mint az üdülési klubok, a kedvezményes turistaszerződések, valamint csere- és továbbértékesítési szerződések –, az Európai Bizottság egy konzultációs dokumentumot (21) adott ki. Ezeket a kérdéseket a tagállami szakértőkből álló állandó munkacsoport is megvitatta a 2006. márciusában tartott, a közösségi joganyag felülvizsgálatáról szóló ülésén.

2.11

A javasolt felülvizsgálat az Európai Bizottságnak a közösségi joganyag korszerűsítésére és egyszerűsítésére vonatkozó munkaprogramjában is szerepel (22).

2.12

Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a javaslat jogalapja továbbra sem terjedhet a Szerződés 95. cikkén túl (a belső piac teljes megvalósítása), továbbá a javaslat a szubszidiaritás elvének megfelelően az időben megosztott használat jogának jogi természetére vonatkozóan nem tartalmazhat megjegyzéseket, tiszteletben tartván a tagállamoknak az erről alkotott különböző nézeteit.

2.13

Az Európai Bizottság kiemeli a probléma határokon átnyúló szempontjait, és úgy véli, hogy „[a] fogyasztói panaszok […] többsége határokon átnyúló jellegű”. Azonban csak „a legproblémásabbnak bizonyult” szempontokat veszi számba, „amelyek esetében ezért szükséges a közösségi fellépés”, a többi szempontot a tagállamok jogrendjére bízza. Így nem is említi a szerződések visszavonására vagy felbontására vonatkozó jogokat (amelyeket pedig a 94/47/EK irányelv tartalmaz), még abban az esetben sem, amikor azok az elállási joghoz kötődnek.

3.1.1

Az EGSZB örömmel fogadja az Európai Bizottság kezdeményezését, de megjegyzi, hogy késve érkezett, minthogy a problémák már 1999-ben felmerültek, és így már jóval korábban lehetett volna megoldást találni rájuk.

3.1.2

Az EGSZB továbbá szeretné hangsúlyozni, hogy a dokumentumban említett kérdések közül néhányat már az 1993. február 24-i véleményében (23) is felvetett, amikor az irányelv még csak kidolgozás alatt állt.

3.1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat jogalapjául a Szerződés 153. cikkét kellene venni, nem pedig a 95. cikkét, mivel a kérdés nemcsak az egységes piacot érinti, hanem a fogyasztóvédelmet is.

3.1.4

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a javaslat hatályát bizonyos ingó vagyontárgyakra is ki kellene terjeszteni, hogy az új, folyamatosan végbemenő piaci fejleményeket hatékonyan lehessen kezelni.

3.1.5

Az EGSZB támogatja a javaslat jelenlegi meghatározásaira irányuló módosításokat (24), mivel azok jobban megfelelnek az ágazatban jelenleg értékesített termékeknek.

3.1.6

Az EGSZB támogatja a mindenfajta fizetés és előleg tilalmának megtartását, mivel ez a tilalom hatékonyan teszi lehetővé a fogyasztók számára, hogy élhessenek a szerződéstől való elállási jogukkal anélkül, hogy bármilyen anyagi nyomás nehezedne rájuk. Úgy véli továbbá, hogy a rendelkezések harmadik felekre történő kiterjesztése kielégítő módon lefedi a csere- és továbbértékesítési szerződéseket.

3.1.7

Az EGSZB örömmel fogadja a gondolkodási időszak 14 napra való meghosszabbítását – és ezáltal a folyamat határidejének szabványosítását, bár jobban örülne, ha a határidő munkanapokban lenne megadva, nem pedig naptári napokban, amint azt korábbi véleményeiben már hangoztatta (25). Érdemes megjegyezni, hogy a 97/7/EK irányelv elfogadásakor a Tanács kiadott egy nyilatkozatot, amelyben arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gondolkodási időszak alkalmazott kiszámítási módjainak harmonizációs lehetőségeit a fogyasztóvédelmi irányelvekben.

3.1.8

Amint azt az EGSZB már korábbi véleményeiben kijelentette (26), alapvető fontosságúnak tartja – a javaslat 1. cikke harmadik bekezdésének sérelme nélkül –, hogy az Európai Bizottság részletesen határozza meg az elállásra, a felbontásra és a visszavonásra való jogok természetét, korlátait és kihatásait. Máskülönben az olyannyira áhított jogszabály-közelítés nem jöhet létre, mivel minden tagállam a saját rendeleteit hozza majd meg, annak pedig elkerülhetetlenül hátrányos következményei lesznek a határokon átnyúló kapcsolatok fejlesztésére nézve.

3.1.9

Mivel az irányelv célja az ilyen típusú jogokkal kapcsolatos nemzeti jogszabályok közelítése, az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat (4) preambulumbekezdésével szemben és az egyes országok között meglévő különbségek ellenére az Európai Bizottságnak még tovább kellene lépnie azzal, hogy meghatározza ezeknek a jogoknak a jogi természetét (27), más szóval azt, hogy valódi (dologi) vagy hitelhez kötődő jogokról van-e szó. Enélkül a javaslat nem segít az észlelt problémák megoldásában. Le kell tehát fektetnie a jog érvényesítésének alapkövetelményeit, ha pedig valódi jogról van szó, akkor különösen a regisztrációval kapcsolatos következményeket.

3.1.9.1

Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon meghatározást az időben megosztott használattal kapcsolatos jogok jogi természetére: ezek a jogok valódi (dologi), vagy személyes, kötelezettséghez kapcsolódó (szolgáltatáshoz való) jogok-e, és határozza meg a „brüsszeli rendelet” és a „Róma I” rendelet alkalmazandó elveire nézve az ezzel járó következményeket. Enélkül a hőn áhított harmonizációt nem lehet megvalósítani, és a fogyasztók és kereskedők bizalmát sem lehet elnyerni. Az EGSZB tulajdonképpen már hozzájárult a meghatározáshoz azáltal, hogy a fent említett véleményében (28) már kijelentette, hogy az időben megosztott használatra vonatkozó szerződés „valódi (dologi) vagy személyes jog. Nem bérleti jog, mivel a bérleti jog nem jár átruházással. Az átruházott jog osztatlan dologra – osztatlan lakásra – vonatkozik, és a valós tulajdonjog jellegét ölti (öltheti) magára”.

3.1.10

A jog által öltött jogi formára (amely akár sui generis is lehet) való tekintet nélkül – sőt, pontosan ezért – az EGSZB egyetért azzal, ahogyan a javaslat kiemel néhány kulcsfontosságú szempontot: az ingó és ingatlan vagyont, illetve a szálláshely (amely éjszakai ott-tartózkodást is jelent) használati és haszonélvezeti jogát, amelyet „ellenszolgáltatás” fejében lehet megszerezni minimum egyévi időtartamra.

3.1.11

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2. cikkben már felsorolt termékeken kívül fogalmazzon meg egy záradékot (amelyben a kulcsfontosságú szempontok meghatározása is szerepel) annak megkönnyítésére, hogy az irányelv olyan termékekre is alkalmazható legyen, amelyek esetleg csak a jövőben, az irányelv hatálybalépése után kerülnek piacra (29), és nem felelhetnek meg az új termékek meghatározásában leírt követelményeknek.

3.1.12

Az EGSZB úgy véli, hogy annak lehetősége, hogy a fogyasztónak adott összeget kelljen megtérítenie vagy kifizetnie azért, mert kellő időben élt az elálláshoz való jogával, világosan aláássa ezt a jogot, amely pedig azon az elképzelésen nyugszik, hogy a fogyasztónak nem kell megindokolnia döntését, és fizetnie sem kell. A javaslat 5. cikkének (5) és (6) bekezdését eszerint törölni kellene.

3.1.13

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy itt a nemrégiben elfogadott, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvre (30) utal, amellyel különben egyetért. Hangsúlyozza azonban, hogy az említett irányelv 14. és 15. cikke nem tesz említést a jelenleg hatályban lévő irányelvre, és a tárgyalt javaslatban sem található erre való utalás.

3.1.14

Az EGSZB, bár egyetért a minimális harmonizáció elvével, úgy véli, hogy a javasolt irányelv korlátozóbb, mint a jelenleg hatályos, mivel tartalmazza ugyan annak lehetőségét, hogy a tagállamok is hozzanak intézkedéseket a fogyasztói jogok magasabb fokú védelme érdekében, ám mindezt csak az elálláshoz való jog esetében teszi (a jog gyakorlásának kezdetét, gyakorlati vonatkozásait és hatásait tekintve). A hatályos irányelv 11. cikke (31) ezzel szemben szélesebb körben engedélyezi ennek a lehetőségnek a kihasználását. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is tartson fenn egy ehhez hasonló rendelkezést.

3.1.15

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak hatékony szankciórendszert kellene nyújtania, nem csupán az irányelvben meghatározott kötelezettségeket megszegő gyakorlatoktól való elrettentés miatt, de a jogi egyértelműség és a jogbiztonság is ezt kívánja (32). Az EGSZB támogatja annak lehetőségét, hogy az Európai Bizottság által előzetesen meghatározott kereten (33) belül a tagállamok – és ne az Európai Bizottság – alakíthassanak ki arányos, ám a különösen súlyos visszaélésektől való elrettentéshez elegendő büntetőjogi szankciókat.

3.1.16

Az EGSZB egyetért a rendszeres felülvizsgálatra vonatkozó záradék beillesztésével – a jelenlegi irányelvből ugyanis hiányzik –, hogy az irányelv ne avulhasson el egyhamar.

3.1.17

Számos panasz érkezett, hogy egyes tagállamok (34) helytelenül ültették át az irányelv bizonyos rendelkezéseit, az EGSZB mégis meglepetten állapítja meg, hogy az Európai Bizottság – különösen az irányelv átültetésére kiszabott határidő (1997. április 30.) be nem tartásával kapcsolatban – semmit sem tett ezek ügyében. A határidőt csak két tagállam (35) tartotta be. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az új irányelv tekintetében kevésbé legyen elnéző a közösségi jogszabályok átültetésével kapcsolatos efféle kirívó szabálysértésekkel szemben.

3.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a 2. cikk (1) bekezdésének g) pontjában szereplő, a 7. cikk rendelkezéseihez kapcsolódó meghatározás túl szigorú, mivel a szerződések attól lesznek (egymást) kiegészítő jellegűek, hogy komplementaritás van köztük. Nem az alárendeltséget kell tehát szempontként kezelni, hanem a komplementaritást, mivel a legtöbb szerződés – különösen amelyekhez hitel is kötődik – olyan szerződések mesterséges összekapcsolása, amelyek jogi természetüknél fogva jogilag különbözőnek tekintendők, így nem illik rájuk a javasolt meghatározás.

3.2.2

Az EGSZB nem ért egyet a 3. cikk (2) bekezdésének megfogalmazásával, különösen az írásos információt illetően, amelyet csak a „tájékoztatást kérő” fogyasztó kap meg, és ő is csak „adott esetben”. Mivel ez a cikk az olyan szerződéskötés előtti információkról szól, amelyek alapján a fogyasztó eldöntheti, hogy aláírja-e a szerződést vagy sem, az EGSZB úgy véli, hogy az effajta írásos információ nyújtását kötelezővé kellene tenni, és ennek beillesztésére ösztönzi az Európai Bizottságot.

3.2.3

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 3. cikk (4) bekezdését, a 4. cikk (1) bekezdését, az I. melléklet l), a III. melléklet f), valamint a IV. melléklet d) pontját a jelenlegi irányelv 4. cikkében foglaltakhoz (36) hasonló rendelkezésekkel helyettesítse, amelyek nagyobb fokú védelmet biztosítanak a fogyasztóknak. Az említett cikk nemcsak azt írja elő, hogy az információkat kötelező a fogyasztó tagállamának nyelvén biztosítani, hanem egyúttal hitelesített fordítást is kell készíttetni annak a tagállamnak a hivatalos nyelvére, amelyben az ingatlantulajdon fekszik, különösen ha regisztrációs követelményekkel is számolni kell.

3.2.3.1

Az EGSZB már előre látja, ahogyan a szabványszerződés-készítők széles körben alkalmazzák majd azt a módszert, hogy a fogyasztók mindössze megerősíthetik az (előre) kiválasztott nyelvet, és nincs lehetőségük saját preferenciáik érvényre juttatására, sem alkura. Ez jelentősen csorbíthatja gazdasági érdekeiket.

3.2.4

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy módosítsa a 4. cikk (2) bekezdésének megfogalmazását, egészen pontosan törölje „a felek kifejezett megállapodása hiányában” kifejezést, mivel olyan jelentős információkról van szó, amelyeket nem lenne szabad az érintett felek szabad választásától függővé tenni. A múltbéli tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek a kifejezésnek a hatására a kereskedők egyoldalúan szabványszerződést kínálnak fel, és a fogyasztónak nincs más választása, mint hogy azt elfogadja.

3.2.4.1

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a jogi egyértelműség és a jogbiztonság végett az Európai Bizottságnak tisztáznia, illetve szabványosítania kellene „a kereskedőn kívül álló körülmények” egyes típusait, amelyek a 4. cikk (2) bekezdése alapján a szerződés szerves részét képezik.

3.2.4.2

Még mindig ennél a cikknél maradva az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy rögzítse az információ közlésének módját: a megfogalmazásnak helyénvalónak, objektívnek és világosnak kellene lennie (37), a szöveget pedig megfelelően nagy betűkkel kell kinyomtatni, hogy könnyen olvasható legyen (38).

3.2.5

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy pontosítsa, mit ért az alatt, hogy „a kereskedő kifejezetten felhívja a fogyasztó figyelmét” (4. cikk (3) bekezdés), mivel a konkrét jogi tartalma nem világos.

3.2.6

Ha az 5. cikk (1) bekezdése úgy értendő, hogy az elállási jog érvényesítésére két időszak is rendelkezésre áll, akkor ebben az esetben az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy csak egy rendelkezést hozzon, amely a fogyasztót a végső szerződés aláírását követő 14 napon belül jogosítja fel elállásra, ha korábban már volt kötelező érvényű előszerződés, feltéve, hogy az ingatlant időközben nem használták.

3.2.7

Korábbi véleményeinek megfelelően az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy határozza meg az elállási jogról való értesítés módját annak biztosítása végett, hogy mindkét fél bizonyítani tudja az információ kézhezvételét. A jelenlegi irányelvben használt megfogalmazás (39) e célnak jobban megfelel.

3.2.8

Az EGSZB úgy véli, hogy a 8. cikk címének inkább így kellene hangzania: „A jogok kötelező jellege”, mivel a cikk célja nem az irányelv kötelező jellegének meghatározása, hanem annak biztosítása, hogy a jogokkal szemben se kizárást, se korlátozást ne alkalmazzanak, függetlenül attól, hogy milyen jogszabály van érvényben.

3.2.9

A bírósági és közigazgatási jogorvoslat tekintetében az EGSZB a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (40) 11. és 12. cikkének rendelkezéseit helyénvalóbbnak tartja, mivel azok szélesebb területet ölelnek fel és átfogóbb jellegűek. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 9. cikk helyébe az említettekhez hasonló rendelkezéseket illesszen.

3.2.10

Az EGSZB fel szeretné hívni az Európai Bizottság figyelmét a javaslat különböző nyelvi változataiban szereplő megfogalmazásokra, mivel bizonyos ügyek sokkal körültekintőbb fordítást igényelnek (41).

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a fent említett hiányosságok mellett a javaslat más kérdéseket is mellőz, amelyeket pedig az irányelv felülvizsgálatakor érdemes lenne megfontolni.

Konkrétan az alábbiakról van szó:

—

[…] a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott szerződést és okiratot a vásárló választása szerint […] annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelvei egyikén állítsák ki, amelyben a vásárló állandó lakóhelye található, vagy annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelvei egyikén, amelynek a vásárló állampolgára. Mindazonáltal az a tagállam, amelyben a vásárló állandó lakóhelye található, előírhatja, hogy a szerződést minden esetben legalább a saját hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelvein állítsák ki […]

—

az értékesítő ellátja a vásárlót a szerződés hiteles fordításával […] annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelvei egyikén, amelyben az ingatlantulajdon fekszik”.

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/33

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/33

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/34

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/34

1.1

Az EGSZB nagy figyelmet fordít az energiahatékonysággal, klímaváltozással és az üvegházhatást okozó gázok csökkentésével összefüggő témákra, és általánosságban egyetért az Európai Tanács március 8–9-i tavaszi ülésének következtetéseivel, amelyekben megerősítést nyer az európai energiapolitika három pillére:

1.2

A bioüzemanyagok terén elért haladásról szóló értékelő jelentésben az Európai Bizottság megállapítja, hogy kötelező célok nélkül nem érhető el a bioüzemanyagok kielégítő aránya. Rámutat arra, hogy az 5,75 %-os piaci részesedési cél 2010-ig nem valósítható meg, és ezért a 2003/30/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében előirányzott lehetőséget, az ún. „felülvizsgálati záradékot” kellene alkalmazni, és a Tanács követeléseinek teljesítése céljából az Európai Bizottság által elérhetőnek tartott 10 %-os célt 2020-ig kellene kitűzni. Sajátos módon az Európai Bizottság egy 14 %-os bioüzemanyag-arányról szóló forgatókönyv előnyeit emeli ki, miközben a kinyilvánított cél 10 %, és irreális eredményeket mutat ki, amelyek a közlés egyfajta „megszépítését” szolgálják.

1.3

Sok minden viszont az olyan első generációs bioüzemanyagok alkalmazása ellen szól, amelyek nem egészen felelnek meg az európai céloknak. Ezek előállítási és környezeti költségei ugyanis magasak, ezenkívül az ehhez felhasznált, egyébként élelmezést szolgáló gabona elvész az emberek és állatok számára, és a FAO szerint ezek is felelősek a világpiaci gabonaár-emelkedésért.

1.4

Az első generációs bioüzemanyagok alkalmazása ezért olyan etikai problémákat is felvet, mint az élelmiszer és üzemanyag közötti verseny, amelyet – úgy tűnik – az Európai Bizottság elbagatellizál. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szorosabb együttműködésre van szükség azokkal a nemzetközi intézményekkel és ügynökségekkel, amelyek a mezőgazdaság és élelmezés területén tevékenykednek, pl. a FAO-val és a Világélelmezési Programmal (WFP).

1.5

Sem az Európai Bizottság közleményében, sem az ahhoz tartozó hatástanulmányban nem találhatók utalások az egyébként jelentős kockázati tényezőkre.

Ami a biodízel-üzemanyagot illeti, a közlemény különösen a következő problémákat hangsúlyozza:

A bioetanol tekintetében ezzel szemben az alábbi problémákat állapítja meg:

1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy nemcsak a társadalmi, ökológiai és gazdasági hatásokat kell gondosan megvizsgálni, hanem a bioüzemanyagok kifejlesztésével összefüggő műszaki problémákat is. Különösen a bioüzemanyagok kinyeréséhez felhasznált nyersanyagok kiadósságának kérdése érdemel figyelmet: egy tonna cukorrépából kb. 400 liter bioetanolt lehet nyerni (kb. 1 500 Mcal). Ez az arány kevéssé tűnik előnyösnek, és kicsi a hatékonysága, ha a biomasszának bioüzemanyaggá történő átalakításához szükséges energiát vesszük tekintetbe. Jelentősen ésszerűbb lenne a biomasszát közvetlenül elektromos energia előállításához vagy fűtésre használni, illetve a tengeri vagy a helyiérdekű közlekedésben alkalmazni.

1.7

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szigorúan ökológiai szempontból számításba kell venni az erdőirtással és a nyersanyagok tárolásával összefüggő kockázatokat. Világosan és lelkiismeretesen meg kell vizsgálni az ehhez kapcsolódó biológiai és biokémiai problémákat.

1.8

Ezenfelül az EGSZB felveti a „tudományos etika” kérdését is. A Föld mint bolygó nyílt rendszer, amely feltartóztathatatlanul az egyensúlyi állapot felé mozog, amely egyúttal a végét is fogja jelenteni. A tudomány feladata ezt a hanyatlást feltartóztatni, és a politika dolga az ezzel kapcsolatos tevékenységeket és tanulmányokat támogatni.

1.9

Az EGSZB egy komoly égéskémiai elemzés elvégzését ajánlja annak vizsgálata érdekében, hogy azokban az égési folyamatokban, amelyekben más, nem szénhidrogén molekulák vesznek részt, keletkeznek-e vagy szabadulnak-e fel szabad gyökök, amelyek felelősek a súlyosabb betegségek patológiai előzményének tekintett oxidációs stressz-jelenségekért. A fenti ajánlást az indokolja, hogy ezen a területen még nem állnak rendelkezésre adatok.

1.10

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy különleges figyelmet szenteljünk a talajok ápolásának és védelmének. Ezeket védeni kell, mert a talajok biztosítják túlélésünket. A mind mélyebbre süllyedő talajvízszint és a talajvíz minőségének fokozódó romlása az ésszerűtlen területhasználati stratégiákra vezethető vissza, amelyek a talajok legyengüléséhez vezetnek. Vetésforgóról kellene gondoskodni ahhoz, hogy elősegítsük a talajok revitalizációját.

1.11

Az EGSZB az Európai Bizottságnak és minden európai intézménynek azt ajánlja, hogy különösen ügyeljen a bioüzemanyag-gyártás vízigényére. Az éghajlatváltozás számos negatív következménye között egyes régiókban drámai méreteket ölthet a vízkészletek csökkenése. A Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet (International Water Management Institute – IWMI) legújabb tanulmányaiban szereplő számítások szerint terményenként és termőterületenként különböző mértékben, de legalább 1 000 és 4 000 liter közötti mennyiségű vízre van szükség egy liter bioüzemanyag előállításához.

1.12

Azoktól az aggodalmaktól eltekintve, amelyeket a bioüzemanyagok gyártási eljárásainak felügyelete és hitelesítése céljából meghozott intézkedésekkel, esetlegesen a termékek nyomonkövethetőségi rendszerei által mérsékelni lehetne, az EGSZB azon a véleményen van, hogy további lendületet kell adni a kutatásnak és fejlesztésnek a második, sőt harmadik generációs bioüzemanyagok, például a biobutanol területén. A biobutanol gőznyomása alacsony, és toleránsan reagál a benzinkeverékek vízzel való elegyítésére, amely megkönnyíti használatát a jelenlegi benzinellátó és -elosztóhálózatokban. A jelenleg létező bioüzemanyagokhoz képest a biobutanol nagyobb koncentrációban keverhető a benzinnel anélkül, hogy járművek átalakítására lenne szükség. Ezenkívül a benzin-etanol keverékekhez képest nagyobb üzemanyag-takarékosságot tesz lehetővé, ily módon javítja az energiahatékonyságot és csökkenti a literenkénti fogyasztást. Az új generációs üzemanyagok energiahatékonyak és környezeti költségeik alacsonyak, azáltal hogy hulladékokhoz és biokémiai eljárásokhoz nyúlnak vissza a cellulózbomláshoz vezető természetes eljárások elősegítése érdekében, amely utóbbiak komplexek és költségesek.

1.13

Az EGSZB azokat a lehetőségeket is megvizsgálja, amelyeket a bioüzemanyagok fejlesztése az európai gazdaságnak nyújthatna azáltal, hogy hozzájárul a lisszaboni menetrend céljainak megvalósításához. Noha az intézkedéseknek ez a köre kifejezetten a 7. keretprogramban van előirányozva, az e téma által érintett különböző szereplők jobb összjátékáról kellene gondoskodni: a gazdák, a feldolgozóipar, de a környezet- és tájvédelmi szervezetek és munkavállalói szövetségek is, amelyek mind nagyobb érdeklődést mutatnak aziránt, hogy a fenntartható fejlődés kérdéseit a vállalatok szociális felelősségének mind haladóbb modelljeivel kapcsolják össze.

1.14

Azokat a lehetőségeket, amelyeket a mezőgazdaság a bioüzemanyagok fejlesztésében lát, annyiban kell támogatni, amennyiben a gazdák is hozzáteszik ehhez a magukét, védik természeti kincseinket és óvják olyan közös erőforrásainkat, mint a víz és az emberek és állatok tápláléka. A mezőgazdasági szövetségek feladata, hogy gondoskodjanak a nemzetközi közösség által a bioüzemanyagok termelésére és kereskedelmére vonatkozóan felállított szabályoknak a mezőgazdasággal való megismertetéséről. A jóváhagyási, nyomonkövethetőségi és a konformitás ellenőrzésére vonatkozó eljárások elterjesztése olyan terület, amelyen az egyes mezőgazdasági szervezetek meghatározó hozzájárulására van szükség, mind európai, mind nemzeti és helyi szinten. Az EGSZB kész ebben a kérdésben és más, az energiahatékonysággal, a melegházhatást okozó gázok csökkentésével és a klímaváltozással összefüggő kérdésekben a nemzeti GSZT-kkel együttműködni, amelyek már többszörösen jelentős érdeklődést mutattak és aktívan részt vettek az EGSZB néhány véleményének kidolgozásában.

1.15

Ami az adóztatást, különösen a bioüzemanyagok fogyasztási adóját és a kedvezményeket illeti, amelyeket a gazdák és az autóipar a szükséges kutatómunkák finanszírozásához, a fogyasztók a nem bioüzemanyaggal való működtetésre gyártott járművek szükséges átépítéséhez és a bioüzemanyag-gyártók maguk kapnak, kézenfekvő, hogy az állami támogatásra jelöltek listája végtelen. Németország röviddel ezelőtt egyértelműen csökkentette az adókedvezményeket, amely a fogyasztás azonnali csökkenéséhez és az ipar éppilyen gyors tiltakozásához vezetett. A beruházások véghezviteléhez biztonság és stabilitás szükséges, a bioüzemanyag területén viszont jóformán még piacok sincsenek. Mindenesetre az esetleges támogató intézkedéseknek nem szabad a verseny torzulásához vezetniük.

1.16

A közlekedési szektor nem tartozik a kibocsátáskereskedelem rendszerébe. Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy tanulmányozza a kibocsátási tanúsítványrendszer kiterjesztésének lehetőségét a közlekedésre, amely további vonzerőt jelenthet arra nézve, hogy új megoldásokat keressenek a káros kibocsátások csökkentésének hatékonyabbá tételére. Az EGSZB munkahipotézis kidolgozására készül egy Barrot alelnök felkérésére készülő külön feltáró véleményben.

1.17

Az EGSZB helyesli az Európai Parlament állásfoglalását a biomasszára és bioüzemanyagokra vonatkozó stratégiával kapcsolatban, amelyben az felszólítja az Európai Bizottságot, hogy egy olyan kötelező és átfogó hitelesítést vezessen be, amely minden szakaszában fenntartható bioüzemanyag-gyártást enged meg, és támogassa a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési rendszer fejlesztését és felhasználását a bioetanol-gyártási célú területhasználat ellenőrzésére annak érdekében, hogy megakadályozhassuk az esőerdők megsemmisítését és más negatív környezeti hatások kialakulását.

1.18

A jelen véleményben azonosított problémák fényében az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan vizsgálja felül a 10 %-os célkitűzést, és legyen kész javaslatok előterjesztésére annak megváltoztatása érdekében, amennyiben a problémákra nem lehet kielégítő és fenntartható megoldást találni.

2.1

„A bioüzemanyagok terén elért haladásról” szóló jelentésének bevezetőjében az Európai Bizottság aláhúzza, hogy az előrejelzések szerint a 2005-től 2020-ig terjedő időszakban egyedül a közlekedési szektorban az üvegházhatást okozó gázkibocsátás növekedése évente 77 millió tonna körül (ebben az esetben kizárólag a CO2) várható, azaz ez a kibocsátás a teljes évi kibocsátásnövekménynek – az előrejelzés szerint 126 millió t/év – több mint 60 %-át teszi ki.

2.2

További kritikus tényezőként kiemeli a közlekedési szektor közel teljes függését a kőolaj-behozataltól. Az olaj az az energiaforrás, amely az ellátásbiztonság szempontjából a legkockázatosabb. A bioüzemanyagok lényegesen nagyobb arányú felhasználásával lehetne ezt a függőséget csökkenteni.

2.3

Az üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentése érdekében történő bioüzemanyag-fejlesztés előnyei veszendőbe mennek, ha például már meglévő kultúrákat kell átállítani, vagy különösen fajtagazdag területeket, mint például esőerdőket kell ehhez művelés alá vonni.

2.4

2001-ben a bioüzemanyagok piaci részesedése mindössze 0,3 %-ot tett ki, és csak 5 tagállam rendelkezett tapasztalatokkal a bioüzemanyagok használata területén. A 2003/30/EK irányelvben nincsenek erre vonatkozó kikötések, mégis az a cél szerepel, hogy 2010-ig minden Otto- és dízelüzemanyagban 5,75 %-os piaci részesedést kell elérni, és a piaci részesedésre 2005-re a 2 %-os közbülső cél van kitűzve.

2.5

Az említett irányelvben egy megfelelő felülvizsgálati záradékban (4. cikk (2) bekezdés) az Európai Bizottság számára fennáll az a lehetőség, hogy a 2 %-os célkitűzéstől való komoly és indokolatlan eltérés esetén kötelező tagállami célokat tartalmazó javaslatot terjesszen elő.

2.6

A közös agrárpolitika lényeges szerepet játszik, különösen a 2003. évi reform óta, amely a gazdáknak történő kifizetések függetlenítésének köszönhetően a termesztett kultúráktól lehetővé tette az ugaroltatott területek átállítását nem élelmiszercélú növényekre, amelyek gyakran szolgálnak a bioüzemanyagok nyersanyagául.

2.7

A faenergia támogatását célzó intézkedések és a vidékfejlesztési politika keretében a megújuló energiák támogatására tervezett intézkedések mellett 2007-ben prémium adható az úgynevezett „energianövényekért” (1).

2.8

Noha tetemes haladást értünk el a bioüzemanyag felhasználása területén, mégis mindössze két ország teljesítette a célkitűzéseket, amelyből a 2005-ben egy 1 %-os összeredmény adódik, a biodízel esetében 1,6 %-os, a bioetanol esetében pedig 0,4 %-os piaci részesedéssel. Ennek alapján az Európai Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az 5,75 %-os célt nem fogjuk 2010-re elérni.

2.9

A tapasztalat azt mutatta, hogy konkrét eredmény vagy mennyiségi korlátozás nélküli adóösztönzéssel érhető el, vagy úgy, hogy a szállítókat kötelezik arra, hogy bizonyos százalékban bioüzemanyagot forgalmazzanak. Az Európai Bizottság a kötelezést tartja a leghatékonyabb megoldásnak.

2.10

Közleményében az Európai Bizottság kijelentette: „Az Uniónak sürgősen világos jelzést kell arra vonatkozóan adnia, hogy szilárd elhatározása a közlekedés területén csökkenteni az olajtól való függését.” Úgy véli, hogy az egyedüli járható út a bioüzemanyagok felhasználása; ezek nyújtanak biztosítékot a magas olajárak ellen.

2.11

Ennek a jelzésnek jogilag kötelező célkitűzések formáját kell öltenie annak érdekében, hogy hiteles módon tudjon nyomást gyakorolni a kőolajtermelőkre, akik az EU piacán csak a közlekedési szektorban 300 millió tonnát adnak el.

2.12

A legjobb kilátása a sikerre annak a stratégiának van, amely a közös kutatást és műszaki fejlesztést támogatja a 27 tagállamban. A 10 %-os piaci részesedés elérése 2020-ra reális cél.

2.13

Biztos jogi keretre van szükség kisebb adminisztrációs költségekkel, amely közbülső célokat ír elő – például 2015-re – annak érdekében, hogy a gépjárműgyártók ehhez igazíthassák konstrukciós eljárásaikat.

2.14

A gazdasági és ökológiai hatások elemzése során különböző forgatókönyveket vázoltak fel, amelyek egyrészt függnek az olajárak, a behozatal és a mezőgazdasági árak versenyképességének alakulásától, másrészt az új technológiák kifejlesztésétől, amelynek köszönhetően támogatni lehetne a „második generációs” bioüzemanyagokat, amelyek hozzájárulnának a környezetvédelmi költségek csökkentéséhez.

2.15

A költségeket tekintetve a bioüzemanyag-felhasználás feltételezés szerinti 14 %-ra való növekedése 48 USD/hordó olajár mellett évi 11,5–17,2 milliárd eurós további költséget vonna maga után 2020-ban; 70 USD/hordó olajár mellett a költségek 5,2–11,4 milliárd euróra rúgnának. A semlegességi küszöb biodízel és bioetanol esetén 69 és 76 EUR, ill. 63 és 85 EUR/hordó között van (a szerző megj.: 92,76–102,18 és 84,76–114,28 USD/hordó, a 2007.5.25-i árfolyam: 1,3444 USD/EUR).

2.16

A készletek tárolási költségeinek csökkenése a 2020-ra elérendő 14 %-os forgatókönyv esetén akár 1 milliárd euró megtakarítást is hozhat (a szerző megjegyzése: a 10 %-os forgatókönyv esetén ez 720 millió). A második generációs bioüzemanyagok célul kitűzött forgalmazása mellett a legjobb megoldás egy vegyes forrásokból, harmadik országokból és EU-tagállamokból származó ellátás.

2.17

Az előbb megnevezett forgatókönyvnek pozitív hatása lenne a foglalkoztatásra (a bioetanol döntően hazai termelése esetén 144 000 új munkahely jönne létre) (a szerző megjegyzése: a 10 %-os forgatókönyv esetén 100 000 munkahely) és az EU bruttó hazai termékére (GDP) (0,23 %-os növekedés). Különösen a második generációs bioüzemanyagok területén végzett kutatások eredményeinek pozitív hatása révén végül is a megújuló energiák esetében magas szintű versenyképességet lehetne biztosítani.

2.18

Az Európai Bizottság a well-to-wheel számítási módszer alapján abból indul ki, hogy a ma alkalmazott jobb és gazdaságilag rentábilisabb technikáknak köszönhetően az üvegházhatású gázkibocsátás mintegy 35–50 %-kal fog csökkenni. Az etanol cukornádból való kinyerése Brazíliában a kibocsátás 90 %-os csökkentését teszi lehetővé. A biodízelgyártás pálmaolajból és szójából 50, illetve 30 %-os üvegházhatású gázmegtakarítást eredményez. A második generációs bioüzemanyag-termelésnek 90 %-os megtakarításokat kellene hoznia. A 14 %-os forgatókönyv következtében az üvegházhatású gázok csökkenése mintegy 101–103 millió tonna CO2eq-t tenne ki (a szerző megjegyzése: a 10 %-os forgatókönyv esetén 71–75 millió tonnát).

2.19

Ami a környezeti hatásokat illeti, a közlemény abból indul ki, hogy a 14 %-os bioüzemanyag-részesedés ellenőrzés alatt tartható, amennyiben a termesztéshez nem használnak fel olyan területeket, mint az esőerdők vagy a nagy természeti értékű élőhelyek.

2.20

Az Európai Bizottság azzal a megállapítással zárja a jelentését, hogy a bioüzemanyagok fejlesztése tetemes előnyökkel fog járni az üvegházhatású gázkibocsátás és a nagyobb ellátásbiztonság tekintetében. Egy célzott ösztönző/támogató politika segítségével szembe lehetne nézni a nagy biológiai sokféleséggel rendelkező területek átalakításának vagy a bioüzemanyagok előállításához használt nem megfelelő rendszerek kockázatával, és elő lehetne mozdítani a második generációs bioüzemanyagok fejlesztését.

2.21

Az előirányzott célok megvalósításához a következőknek kell megtörténniük:

2.22

Az Európai Bizottság végül azt javasolja, hogy dolgozzuk át a bioüzemanyagokról szóló irányelvet, a 2020-ig elérendő minimális bioüzemanyag-részesedést 10 %-ban állapítsuk meg, és biztosítsuk a jó hatásfokú környezetkímélő bioüzemanyagok használatát.

3.1

A biodízel előállítása úgy történik, hogy kipréselik az olajtartalmú repce-, szója- és napraforgómagot, majd az úgynevezett átészterezés következik, amelynek során az eredeti alkoholösszetevőt (glicerin) metilalkohollal (metanollal) helyettesítik. A bioetanol olyan alkohol (etanol vagy etilalkohol), amelyet különböző magas szénhidrát- és cukortartalmú mezőgazdasági termények, mint például gabona (kukorica, köles, búza, árpa), cukortartalmú növények (mangold és cukornád), gyümölcs, burgonya és törköly erjesztésével nyernek. A biológiai és fosszilis eredetű molekulák vegyi szintézisével előállított termékek is a bioüzemanyagok kategóriájába tartoznak. A legfontosabb példa erre az etiltercierbutiléter (ETBE), amely a bioetanol és az izobután reakciója folytán keletkezik.

3.2

Az etanolnak kiváló üzemanyag-tulajdonságai vannak: magas az oktánszáma, és a motorok nagyobb átalakítása nélkül lehet más üzemanyagokhoz hozzákeverni (E5, E10), míg ha nagyobb az üzemanyagban az etanol aránya (E85), akkor kifejezetten erre épített motorokra van szükség.

3.3

A legnagyobb kockázat az etanolnak benzinhez való keverése esetén lép fel. Már az etanol kis arányban való hozzákeverése megemeli a gőzfeszültséget (kb. 10 kPa), és ezzel jelentősen nő a párolgó kibocsátás. Az etanol és a víz közötti affinitás alapján a végtermék minőségét befolyásolni lehet. Kerülni kell a hagyományos, szénhidrogénből nyert benzin és az etanoltartalmú benzin keverését. Az etanoltartalmú benzin esetében külön logisztikai és szállítói láncot kellene alkalmazni.

3.4

A biodízelt lehet a dízelüzemanyaghoz keverve dízelmotorokhoz használni. Az európai országokban legfeljebb 5 %-os (B5) arányban keverik a kereskedelemben szokásos minőségű dízelhez, és a keverék nem okoz semmiféle kompatibilitási problémát. A magas arányban (8–10 % fölött) biodízelt tartalmazó dízelüzemanyag nem megfelelő műanyagtömítésekkel rendelkező járműveknél problémát okozhat. A legjelentősebb problémák a részecskék és a finom por szűrőivel kapcsolatban adódnak, amelyek esetében nagymértékű és költséges változtatásokra lenne szükség. Emiatt egyes járműgyártók már hozzáigazították a járműveik tulajdonságait ehhez, míg mások a járművekre vonatkozó garanciát a B5-ös keverékekre korlátozták. Mivel a biodízel nedvszívó, oldószerként viselkedik és alacsony fokú a tárolási stabilitása, lehet, hogy a magas biodízel tartalmú keverékek esetében különleges óvintézkedésekre lesz szükség a járműveknél és a forgalmazási rendszerben. Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak több pénzügyi forrást kellene biztosítania a második generációs bioüzemanyagokkal kapcsolatos kutatásokhoz.

3.5

Az Európai Bizottság meggyőzően érvel amellett, hogy a bioüzemanyagok fejlesztése érdekében határozottabb fellépésre van szükség. Realista módon nem annak a lehetőségét veszi figyelembe, hogy a jelenlegi benzintermelést (2004-ben a világon 1,2 milliárd tonna) bioüzemanyagokkal (2005-ben 46 millió tonna, ebből 3 millió az EU-ban, amint az az alábbi táblázatból kitűnik) lehetne helyettesíteni, hanem azt a célt követi, hogy 13 évnél nem sokkal hosszabb idő alatt egy irányelv útján és az egyes tagállamokra vonatkozóan megállapított célok kitűzésével legalább 10 %-os bioüzemanyag-részesedést lehet elérni a mai üzemanyagokban.

3.6

A hidrogént, amelyet már egyes európai járműgyártók legalábbis kísérletképpen energiahordozóként alkalmaznak, még mindig többnyire magas energiafelhasználás mellett lehet elektrolízissel előállítani – erre mindenekelőtt túlnyomórészt fosszilis tüzelőanyagokkal termelt elektromos energiát használnak –, vagy földgázból, ill. más fosszilis tüzelőanyagokból izolálni. Ennek során nem csökken az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. Noha a hidrogén biomasszából – biotechnológiai úton is – történő vagy megújuló energiaforrásokból való kinyerése terén előrehaladás történt, mégis a hidrogénmeghajtású járművek forgalmazásának és értékesítésének lehetősége az üzemanyagcellák beszerzésének magas költségeitől is függ. Annak érdekében azonban, hogy a hidrogén gazdaságilag elviselhető alternatív energiává fejlődjön, az előállítási költségeket csökkenteni kell. A jelenleg a New South Wales-i egyetemen folyó kutatási program a remények szerint elérhetővé teszi ezt a célt különleges, titánoxid-kerámia réteggel bevont napkollektorok alkalmazásával. A titán a szoláris hidrogén területén széles körben elterjedt: rendelkezik a megfelelő félvezetői tulajdonságokkal, és vízálló. Megfelelő előkészítés nélkül, természetes állapotban viszont még nem elég hatékony.

4.1

Az Európai Bizottság a lehetséges előnyök felvázolása mellett – ha tesz is rá utalásokat itt-ott – figyelmen kívül hagyja a bioüzemanyagok fejlesztésével kapcsolatos problémákat és kockázatokat. Az EGSZB-nek ezzel szemben az a véleménye, hogy az Európai Bizottság javaslatát gondosan és figyelmesen kellene elemezni annak elkerülése érdekében, hogy egy probléma megoldása során más, komolyabb problémák keletkezzenek, illetve hogy csak az előnyök kerüljenek bemutatásra a hátrányok nélkül. Különös elgondolás a javaslat előnyeinek érvényre juttatása érdekében abból az irreális forgatókönyvből kiindulni, hogy 2020-ra elérjük a 14 %-os részesedést! A haszon a 10 %-os cél megvalósítása esetén objektíven nézve szerényebbnek látszik.

4.2

Sem az Európai Bizottság közleményében, sem az ahhoz tartozó hatástanulmányban nem találhatók említésre méltó problematikus pontok. Így például a bioüzemanyagok előállításánál keletkező hulladékanyagok végső elhelyezését általában véve aktualizálni kell, és felül kell vizsgálni a bioüzemanyag-elemek modern rendszereinek és a termeléshez kapcsolódó elektronikus technológiáknak a fényében.

4.3

Ami a biodízel-üzemanyagot illeti, különösen a következőket hangsúlyozza:

4.4

A bioetanol tekintetében ezzel szemben az alábbiakat állapítja meg:

Lehetőségek kínálkoznak más részről a kultúrák élettartamának növelésére a hagyományos, emberi vagy állati fogyasztásra termesztett növények, illetve az energiatermelés céljából termesztett biomassza specifikus kultúráinak váltogatása által. Fontos, hogy ennek kifejlesztése során kiemelt figyelemmel kezeljék a regionális termelést. Az európai termelést minden esetben a talajvédelemmel és a műtrágyák használatával kapcsolatos rendeletek szabályozzák.

4.5

A bioüzemanyagok előállításához alkalmas kultúrnövényekre van szükség, amelyeket nagy mennyiségben kell termelni. Ennek ezért más haszonnövények esnek áldozatul, amelyek fontosabbak ahhoz, hogy a legszegényebb országok élelmiszerigényét lehetőleg alacsony árakon fedezzék. Az a hipotézis, hogy a cellulózhoz mint bioüzemanyag előállításához használható kiindulási alaphoz lehet folyamodni, érdekes, de ki kell emelni azt is, hogy a gyártást vegyi és fizikai előkezelésnek kell megelőznie (a cellulózmassza egyfajta szétdarabolásának) ahhoz, hogy a cellulóz a biológiai átalakuláshoz reakcióképessé váljon. Végül utalni kell az ennél az eljárásnál keletkező hulladékokra, valamint a felhasznált katalizátorokra, amelyek növelik a kapcsolódó hulladékkezelés problémáját.

4.6

Nagy léptékben való alkalmazásra tüzelőanyagként a glicerint lehet tekintetbe venni nyers vagy tiszta állapotban, vagy más tüzelőanyagokkal keverve. Ez az alternatíva különösen a következő hátrányokkal jár: a glicerinre fordított költségek tiszta állapotban való felhasználás esetén, az átalakítás költségei nyers állapotban történő felhasználáskor, az alacsony fűtőérték, és minden esetben az, hogy az égetéskor keletkező mérgező anyagokat ártalmatlanítani kell (elsősorban az akroleint, amely akrilaldehidként is ismert).

4.7

Egy másik megoldási lehetőség lenne bizonyos szervezetek genetikai módosítása, amelyek különösen alkalmassá tesznek egyes kultúrákat a biológiai átalakulásra; így azok hatékonyabbak lennének, így előállításuk energiaigénye csökkenne. A géntechnikát olyan szervezetek genetikai módosításába is be lehetne vonni, amelyek egyszerűsítik a cellulóz felhasználását.

4.8

Műszaki szempontból a bioüzemanyagok kinyeréséhez felhasznált nyersanyagok kiadósságának kérdése is felmerül: egy tonna cukorrépából kb. 400 liter bioetanolt lehet nyerni (kb. 1 500 Mcal). Egy ilyen eredményt elegendőnek lehet-e tekinteni egy összességében pozitív mérleg felállításához, ha végiggondoljuk a lehetséges kockázatokat és hátrányokat, amelyek ebből az energiaformából a környezetre nézve adódnak?

4.9

További szempont, amelyet nem szabad alábecsülni, a kinyerési eljárások és azok szelektivitása, valamint az erjesztési eljárások, amelyek viszonylag költségesek, ha egy minőségileg nagy értékű végtermékre irányulnak. Másrészt a tüzelőanyag esetleges szennyeződései annak felhasználásakor a másodlagos reakciók és minőségvesztések következtében, valamint a hulladékok és a melléktermékek tulajdonságait figyelembe véve lényegesen nagyobb gazdasági károkhoz vezetnek.

4.10

Szigorúan ökológiai szempontból számításba kell venni az erdőirtással (mint például Malajziában és Indonéziában a pálmaolaj előállítása céljából, vagy Malawiban és Ugandában az élelmiszertermelési célú területeken vagy a különösen védendő esőerdő-területeken a jatrofabokor termesztéséhez) és a nyersanyagok tárolásával kapcsolatos kockázatokat. Határozottan és lelkiismeretesen kell fellépni az ezzel összefüggő biológiai és biokémiai kockázatokkal szemben.

4.11

Egy „etikai” szempont is felmerül, amelyet pontosabban kellene értékelni: az élelmiszer és üzemanyag közötti verseny. Az olyan nemes nyersanyagok, mint a búza, kukorica és rizs ára a bioüzemanyag-desztilláló üzemek részéről felmerülő növekvő kereslet miatt feltartóztathatatlanul nő (lásd a FAO és a Világélelmezési Program 2007-es jelentését). A tortilla ára 60 %-kal nőtt Mexikóban, ami jelentős zavargásokhoz és tiltakozó tüntetésekhez vezetett. Az emelkedő szójaárak felhajtják Kínában a húsárakat, amelyek év eleje óta 43 %-kal nőttek, valamint a tojás árát, amely 16 %-kal nőtt. A kukorica esetében a növekedés 40 %, míg a zabnál 20 % volt. Indiában a gabona 10 %-kal és a búza 11 %-kal drágult. Az USA-ban is áremelkedések lesznek: az amerikai mezőgazdasági minisztérium szerint a szárnyasok 10 %-kal drágulnak, a tojás 21 %-kal, a tej pedig 14 %-kal fog többe kerülni. Ha a jövőben a gabonának mint tüzelőanyagnak az értéke a gabonának mint élelmiszernek az értéke fölött lesz, a piac az energiagazdaság felé fog fordulni, és az élelmiszerárak a kőolaj árával együtt fognak emelkedni, aminek hatására európai szinten növekszik az élelmiszerhiány kockázata.

4.12

Mivel egyre több termelőüzem van (egyedül az USA-ban további 79 üzem épül, amely a már meglevő 116-hoz adódik), a gabonafogyasztás exponenciális növekedése fog bekövetkezni, amelyet a Földpolitikai Intézet (EPI) kb. 139 millió tonnára becsül, kétszer annyira, mint amennyire az amerikai mezőgazdasági minisztérium számít. Ha belegondolunk abba, hogy egy tonna kukoricából 110 gallon (416,19 liter) etanol nyerhető (kevéssel több, mint négy tankolás egy szabadidő-terepjáróba), akkor a probléma valóban nyugtalanító mértéket ölt.

4.13

Az EGSZB egy nemrégiben elfogadott véleményében (2) aláhúzta továbbá annak szükségességét, hogy meg kell védeni a biológiai sokféleséget, különösen az esőerdőket, amelyek nemcsak a különben feltétlen kihalásra ítélt állatoknak nyújtanak életteret, hanem a Föld zöld tüdejét képező egyetlen és utolsó területek. Meg kell állítani Brazíliában a cukornád és Malajziában, illetve Indonéziában a pálma intenzív termesztését, amelyhez naponta több száz hektár erdőt áldoznak fel, hogy monokultúrát létesíthessenek.

4.14

Ezenfelül felvetődik a „tudományos etika” kérdése is. A Föld mint bolygó nyílt rendszer, amely feltartóztathatatlanul az egyensúlyi állapot felé mozog, amely egyúttal a végét is fogja jelenteni. A tudomány feladata ezt a hanyatlást feltartóztatni, és a politika dolga az ezzel kapcsolatos lépéseket és tanulmányokat támogatni.

4.15

A keletkező költségeket pontosan kell felmérni, és nemcsak a gazdasági, hanem a környezeti és egészségügyi költségeket is. Jelentős erőfeszítéseket kell tenni a hatások lehetőség szerinti alapos értékelésére és vizsgálatára.

4.16

Égéskémiai szempontból pontosan meg kell vizsgálni, hogy azokban az égési folyamatokban, amelyekben más, nem szénhidrogén molekulák vesznek részt, a folyamatok oxidációs stressz-jelensége alapján keletkeznek-e vagy szabadulnak-e fel szabad gyökök (ezek a rákos megbetegedések fő kiváltó okai közé tartoznak). Nincs egyértelmű bizonyíték az ezek gyarapodása és a bioüzemanyag-termelés közötti összefüggésre.

4.17

Alapvető jelentősége van a talajok ápolásának és védelmének. Ezeket védeni kell, mert a talajok biztosítják túlélésünket. A mind mélyebbre süllyedő talajvízszint és a talajvíz minőségének fokozódó romlása az ésszerűtlen területhasználati stratégiákra vezethető vissza, amelyek a talajok legyengüléséhez vezetnek. Vetésforgóról kellene gondoskodni ahhoz, hogy elősegítsük a talajok revitalizációját.

4.18

Az élelmiszerbiztonságot illetően a FAO élelmiszerbiztonsági bizottsága 33., 2007. május 7–10. között Rómában megtartott ülésén egy fontos fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. A 45. pont a következőképpen szól: A bioenergia mind esélyeket, mind kockázatokat maga után von az élelmiszerbiztonság négy fő szempontja, a rendelkezésre-állás, hozzáférhetőség, stabilitás és felhasználás tekintetében. A bioenergia hatásai az élelmiszerbiztonságra a mérlegelt rendszer nagyságrendjétől és típusától, a nyersanyag- és energiapiacok szerkezetétől és az agrár-, energia-, környezet- és kereskedelempolitikai döntésektől fognak függeni. A bioenergia-szektor műszaki átalakulása gyorsan halad előre, és további nagy bizonytalansági forrást testesít meg az élelmiszerbiztonság szempontjából.

4.19

Ebben a jelentésben a FAO ezenkívül aláhúzza, hogy 2006-ban ugrásszerűen nőttek a gabonaárak, különösen a búza- és kukoricaárak, amelyek novemberben a legutóbbi tíz év legmagasabb szintjét érték el. A gabonapiacokat befolyásoló legfontosabb tényezők a rossz betakarítási hozamok voltak a fő termelő országokban, ehhez kapcsolódott a bioüzemanyag iránti gyorsan növekvő kereslet. Továbbá szűk ellátási keresztmetszetek uralták a rizsgazdálkodást.

4.20

Az utóbbi időben Kína is hozott intézkedéseket a kukoricából történő etanoltermelés csökkentésére, amint arról az Asia Times Online 2006. december 21-én beszámolt: „Kína elsőrendű érdeke, hogy az ország 1,3 milliárd lakosát ellássa élelmiszerrel, csak ezután fogjuk a bioüzemanyag gyártását támogatni”, nyilatkozta Wang Xiaobing, a mezőgazdasági minisztérium vezetője.

4.21

Olaszországban 2007. július 20-án a La Reppublica című újságban cikk jelent meg a következő címmel: „Az ökobenzin és a spagetti háborúja” – A bioüzemanyag céljából termesztett kukorica elterjedése esetén 20 %-kal emelkedik a tészta ára. Az olasz száraztészták fő alapanyagául szolgáló acélos búza ára több mint 30 %-kal emelkedett, miután a termelők felhagytak ennek termesztésével a bioetanol előállítása céljából termesztett kukorica javára. Egy véka (27 kg) búza ára a chicagói tőzsdén a 2007. április 3-i 3,6404 USD-ról 2007. június 14-re 5,46 USD-ra emelkedett. Az olaszokat rendkívül érzékenyen érinti ez az árváltozás, mivel fejenkénti évi 28 kg-os fogyasztással ők a világ első számú fogyasztói, valamint 3,2 millió tonnával ők az első számú termelők is.

4.22

A bioüzemanyagok gyártásához szükséges víz problémáját is elhanyagoltuk. A Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet legújabb, 2007. május 10-én megjelentetett tanulmányai szerint például Sri Lankán növényfajtától és az alkalmazott termelési technológiától függően egy liter etanol előállításához 1 000 és 4 000 liter közötti mennyiségű vízre van szükség. Brazíliában az egy liter etanol előállításához szükséges vízmennyiséget 2 200 literre becsülik, miközben Indiában, ahol a bőséges brazíliai esőzésekkel ellentétben nincs elegendő csapadék, és mesterséges öntözésre kényszerülnek, ugyanennyi liter etanolhoz 3500 liter vízre van szükség az öntözéshez! A fenti adatokat megerősíti az UNESCO-IHE Institute for Water Education (Vízügyi Oktatási Intézet) elnevezésű, 2003-ban alapított, delfti székhelyű, a helyi egyetemmel együttműködésben dolgozó nemzetközi intézet, valamint a Colorado egyetem mezőgazdasági karának legújabb kutatásai is, ahol új, kisebb vízigényű kukoricafajták kifejlesztésén dolgoznak. Az említett adatok a következő honlapon is megtalálhatóak: www.waterfootprint.org.

4.23

Európában a víz problémája főként a déli területeket érinti, amelyek már régóta szenvednek a vízhiánytól, és amelyeknek a hőmérséklet növekedése és az ebből következő párolgás következtében további problémákkal kell majd szembesülniük, míg az északi régiókat – legalábbis jelenleg – úgy tűnik, nem érinti ez a kérdés.

4.24

A következő táblázat, melyet Mario Marchionna, az ENI képviselője mutatott be röviddel az AIDIC (Olasz Vegyészmérnöki Társaság) által szervezett ülés előtt, a fosszilis üzemanyagok és bioüzemanyagok költségeinek összehasonlítását mutatja azonos energiaérték mellett.

4.25

Azért, hogy az EU-ban elegendő bioüzemanyagot lehessen termelni a 10 %-os cél 2020-ra történő elérése érdekében, az Európai Bizottság becslése szerint 18 millió hektár termőterületet kell biztosítani, éspedig

4.26

Az Európai Bizottság véleménye szerint a bioüzemanyagok nagyobb arányú felhasználása nagy előnyökkel járna, különösen a fejlődő országok számára, amelyek fokozni tudnák exportra szánt termelésüket. Az afrikai gazdák viszont aggódnak eddig megvalósított beruházásaik gazdasági jövedelmezősége miatt. Az African Agriculture (Afrikai mezőgazdaság) 2007. május 10-i számában „A jatrofa körüli nyugtalanság csak délibáb?” címmel megjelent cikk érzékeny kérdéseket tesz fel. (A jatrofa egy könnyen kezelhető, olajtartalmú maggal rendelkező bokorféle, amely az emberekre mérgező, de amelyből elfogadható minőségű biodízelt lehet előállítani).

4.27

Az afrikai környezetvédelmi szervezetek is szólásra jelentkeznek, amint arról a The East African Business (Kelet-afrikai Üzlet, az egyik legnagyobb kenyai kiadó, a Nation media group által megjelentetett internetes újság) 2007. május 7-i számában beszámol. Ugandában évente 2,2 %-kal nő az erdőirtás üteme, szemben a világ évi 0,2 %-os átlagával. Emellett az ütem mellett 2040-ig előáll az erdők teljes kiirtásának kockázata. A civil társadalom aktivistáinak egy csoportja létrehozta a „Save Mabira” (Mentsük meg Mabirát) koalíciót, amelyet arról az erdőről neveztek el, amelyet Uganda kormánya a Sugar Corporation of Uganda Ltd-nek (Ugandai Cukor Társaság) szándékozik átengedni azért, hogy az nagyobb területtel rendelkezzen a bioetanol előállításához szükséges cukornád termesztéséhez. Az ország legnagyobb őserdejének egynegyedét, azaz 7 100 hektárt áldoznak fel néhány tonna bioetanol gyártásáért, amelyet talán éppen az európai környezetbarát buszok működtetésére szánnak!

4.28

Az Európai Bizottság erre vonatkozóan jóformán semmit nem nyilatkozik; csak röviden említi meg, hogy valamilyen módon meg kell akadályozni az élelmiszertermelés célját szolgáló kultúrák és nagy természeti értékű területek felhasználását, és negatív gazdasági ösztönzést megvalósító intézkedésekben látja a megoldást. Nyíltan megvallva az Európai Bizottság optimizmusa ebben az összefüggésben nehezen követhető. Az EGSZB nagyon aggódik ezek miatt a környezeti kockázatok miatt, amelyek a genetikailag módosított szervezetekből álló kultúrák terjedésével járnak együtt, amelyek elfogadhatóbbnak tűnhetnek, ha erre a célra használják azokat. Valós a veszélye a genetikailag módosított szervezetek elterjedésének, és csak a veszélyességükkel foglalkozó összes tudományos vizsgálat lezárulta után lehet gondolkodni az alkalmazásukról, miközben védeni kell az EU-ban még megmaradt biológiai sokszínűséget.

4.29

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja a szorosabb együttműködést azokkal a nemzetközi szervezetekkel, amelyek világszerte az éhség ellen küzdenek, különösen a FAO-val és a Világélelmezési Programmal. Sajnálja, hogy az Európai Bizottság a hatásvizsgálat során nem mérlegelte a kapcsolatfelvételt ezekkel a nemzetközi intézményekkel, amelyek komolyan foglalkoznak ezzel a témával anélkül, hogy elhallgatnák az összes, a bioüzemanyagok fejlesztésével összefüggő problémát és kockázatot, különösen, ami a vízfelhasználást illeti.

4.30

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Tanács 2007. március 8–9-i tavaszi ülésének következtetéseit, amelyek nagy figyelmet szentelnek Európa energiapolitikájának, amelynek az alábbi három fő célkitűzése van:

4.31

Az Európai Tanács osztja az Európai Bizottság javaslatait általában az energiaszektorra és különösen a bioüzemanyagokra vonatkozóan, és magáévá teszi azokat még akkor is, ha a 10 %-os cél elérésére vonatkozó kötelezettség megfogalmazásával kapcsolatban mindenképpen kétségek merülnek fel. Véleménye szerint ennek a célnak a kötelező jellege méltányos, feltéve, hogy a termelés fenntartható, a kereskedelemben rendelkezésre állnak a második generációs bioüzemanyagok, és megfelelően módosítják az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvet annak érdekében, hogy alkalmas keverési arányok váljanak lehetővé.

4.32

Különösen fontos lenne annak megértése, hogy a tagállamok hogyan alkalmazhatják hatékonyan a kötelezőségre vonatkozó említett korlátozásokat. Főként a második generációs bioüzemanyagok piacán való hozzáférhetőségre történő utalás tűnik jelenleg problematikusnak. Azon jelenlegi, első generációs bioüzemanyagot előállító ipari létesítmények átalakítása, melyek építése már vagy folyamatban van, vagy a következő években várható, és amelyek a második generációs eljárásoktól nagymértékben eltérő eljárásokat alkalmaznak, magas költségekkel jár. Amennyiben erre nincs lehetőség, a tanácsi határozat elveszíti kötelező érvényét. A fenntarthatóság tekintetében a jelenlegi irányelvek mellett újabb közösségi jogalkotási eljárásokra is szükség lesz annak szavatolására, hogy a biomassza előállítása pontosan megfeleljen a meghatározott követelményeknek, valamint hogy a bioüzemanyagok előállítására irányuló termelés ne kerüljön versenyhelyzetbe az emberi és állati élelmezés céljából történő termeléssel. A üzemanyagok minőségére vonatkozó irányelvben szükséges változtatásokat illetően az eljárás igen összetett, és a szabványosító testületeknek, főként az ESZB-nek foglalkozniuk kell a kérdéssel, mely utóbbinak a speciális technikákkal összefüggő problémákat kell elemeznie.

4.33

Ami a második generációs bioüzemanyagokat illeti, már több lehetőség is kínálkozik az etanol-előállításra: egy biológiai erjesztéses és desztillációs eljárás vagy a biomassza termokémiai gázosítása szintetikus gáz (H2 és CO) nyerése céljából, amelyből fermentációval etanol és egy kombinált körfolyamaton keresztül vagy energia és hő kapcsolásával energia nyerhető. Az egyik első, 180 000 t/év kapacitású berendezést a finnországi Porvoo-ban még ebben az évben üzembe helyezik, és egy másikat ugyanerre a helyszínre terveznek 2008. végére. Az ilyen fajta eljárások energiateljesítménye azonban igen alacsony, sőt bizonyos esetekben negatív is lehet. Ez vezetett a fotokémiai eljárások kifejlesztéséhez, melyek energiaforrásként a napfényt használják, és melyek során a tulajdonságokat erősítő, megfelelő katalizátorokat vesznek igénybe. Az egyik lehetséges új generációs bioüzemanyag a biobutanol. A biobutanol gőznyomása alacsony, és toleránsan reagál a benzinkeverékek vízzel való elegyítésére, amely megkönnyíti használatát a jelenlegi benzinellátó és –elosztóhálózatokban. A jelenleg létező bioüzemanyagokhoz képest a biobutanol nagyobb koncentrációban keverhető a benzinnel anélkül, hogy járművek átalakítására lenne szükség. Ezenkívül a benzin-etanol keverékekhez képest nagyobb üzemanyag-takarékosságot tesz lehetővé, ily módon javítja az energiahatékonyságot és csökkenti a literenkénti fogyasztást. A biobutanol előállítható a bioetanol-ágazat, illetve a bioetanolt gyártó üzemek lehetőségeinek kihasználásával.

4.34

A 7. keretprogram széleskörű eszközöket bocsát rendelkezésre azoknak a technológiáknak a fejlesztésére, amelyek igen érdekes jellemzőkkel rendelkeznek és „tisztább” bioüzemanyagok előállítását teszik lehetővé, amelyek

Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak több pénzügyi forrást kellene biztosítania a második generációs bioüzemanyagokkal kapcsolatos kutatásokhoz.

5.1

Az EGSZB helyesli Európa energiapolitikájának céljait. Ezek megvalósítása érdekében elő kell teremteni a beruházásokhoz szükséges pénzügyi eszközöket, amelybe be kell vonni az európai pénzintézeteket is.

5.2

Az EGSZB véleménye szerint különleges figyelmet kell szentelni a kutatásnak a bioüzemanyagok, különösen a második generációs bioüzemanyagok területén, anélkül, hogy más lehetőségeket, mint például a szoláris hidrogén fejlesztését vagy a biomassza előkészítését figyelmen kívül hagynánk.

5.3

Az EGSZB azt ajánlja, hogy különösen a biológiai sokszínűség megőrzésére ügyeljünk, és kizárólag nem élelmiszer célú kultúrákat használjunk fel bioüzemanyagok előállítására azért, hogy azon embermilliókra való tekintettel, akik nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű élelmiszerrel és az éhhalál fenyegeti őket, elhárítsuk az élelmiszerek és a tüzelőanyagok közötti verseny veszélyét. A FAO fentebb nevezett jelentésének következtetéseiben a következő megállapítások találhatók: Világszerte sajnos nem kevesebb, mint 854 millió ember alultáplált, amely arról tanúskodik, hogy a világélelmezési csúcson kitűzött célok megvalósítása és a millenniumi fejlesztési célok területén eddig elért haladás nem elegendő. Noha számos olyan ország lenne abban a helyzetben, különösen a szubszaharai Afrikában, hogy az éhező emberek számát csökkentse, mégis ezt a lehetőséget az emelkedő élelmiszerárak, a gabonapiacok kínálatának lehetséges beszűkülése, a konfliktusok, betegségek és a klímaváltozás fenyegetik. Ford Runge és Benjamin Senauer amerikai tudósok szerint (Minnesotai Egyetem) az élelmiszeripari hasznosításra szánt gabona árának változása alapján a világszerte éhező emberek száma 2025-ra a várt 600 millióra történő csökkenés helyett a duplájára, 1 milliárd 200 millióra fog emelkedni!

5.4

Az EGSZB a környezetvédelem céljainak megvalósítására és az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére, az energiafelhasználás optimalizálására és az alternatív energiahordozók felhasználására, valamint az energiaellátás függetlensége és biztonsága érdekében azoknak a termékeknek a differenciált kezelését javasolja (adóösztönzés, adminisztratív ösztönzés stb.), amelyek másoknál inkább és nagymértékben hozzájárulnak e célok eléréséhez.

5.5

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a ma rendelkezésre álló technológiáknak eddig nagyon magas energia-, víz- és területi igényük van (Olaszország teljes területének egyharmadán termesztett repcéből hektáronként annyi biodízelt lehetne előállítani, amennyi csupán arra lenne elég, hogy az ország teljes kőolajtermék-felhasználásának 10 %-át és a gázolajüzemanyag-felhasználás 40 %-át pótolja).

5.6

Az EGSZB-nek az a véleménye, hogy az új irányelvre vonatkozó javaslatnak egy alapos és átfogó gazdasági, ökológiai és társadalmi értékeléssel kellene együtt járnia, amely legalábbis a jelenleg még nem tűnik annyira rendszerezettnek, mint azt a téma megérdemelné.

5.7

A környezetszennyezés elleni küzdelem eredményeinek megőrzése érdekében alapvető fontosságú, hogy a bioüzemanyagokat „nullkilométeres” nemzeti mezőgazdasági termékekből állítsák elő. A termékeket nem szabadna nagy távolságra, egyik tagállamból a másikba szállítani, mivel az a fosszilis tüzelőanyagok nagy mértékű felhasználásához vezetne. A megmaradt élelmiszeripari mezőgazdasági termékekből történő energiatermelés egyrészt azért problematikus, mert ezek nagy területen oszlanak szét, így a feldolgozóközpontokba történő szállításuk költséges, másrészt pedig magas víztartalmuk miatt nagy térfogatokat kell kezelni. Ebből kifolyólag az ilyen típusú biomassza feldolgozását inkább helyben kellene megoldani.

5.8

Az EGSZB úgy véli, hogy támogatni kellene a biofuel cell (vagyis a kémiai energia elektromos energiává történő átalakítása érdekében biológiai katalizátorokat használó biológiai üzemanyagok) technológiáihoz kapcsolódó kutatást. Az ezen elemek felhasználásával történő energiatermelési folyamat lényege, hogy visszanyerjük a biomassza alapjául szolgáló növény valamennyi, a fotoszintézis során összegyűjtött elektronját (minden CO2-vé és vízzé oxidálódott glükózmolekula után 24 elektront).

5.9

Az EGSZB helyesli az Európai Parlament megfontolásait, amely a 2006. december 14-én a biomasszára és bioüzemanyagokra vonatkozó stratégiáról elfogadott állásfoglalásában a preambulumbekezdésekben kiemeli, hogy „a közlekedési szektor az üvegházhatású gázkibocsátások több mint 20 %-áért felelős, bár ezt a szektort nem vonták be a kibocsátási kvótakereskedelem mechanizmusába”. Ezzel összefüggésben az EGSZB azt ajánlja, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy nem lehetne-e kiterjeszteni a fehér tanúsítványok modelljét az autóiparra is.

5.10

Ebben az állásfoglalásában az Európai Parlament arra kéri az Európai Bizottságot, hogy „egy olyan kötelező és átfogó hitelesítést vezessen be, amely minden szakaszában fenntartható bioüzemanyag-gyártást enged meg, és amely szabványokat foglal magában a termesztésre és a feldolgozásra, valamint az üvegházhatást okozó gázok egyensúlyára vonatkozóan azok teljes életciklusa folyamán, és amely mind az Európai Unióban előállított, mind oda bevitt bioüzemanyagokra érvényes”, valamint „támogassa a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési rendszer fejlesztését és felhasználását a bioetanol-gyártási célú területhasználat ellenőrzésére annak érdekében, hogy megakadályozhassuk az esőerdők megsemmisítését és más negatív környezeti hatások kialakulását”. Az EGSZB egyetért az Európai Parlament javaslataival és támogatja azokat.

5.11

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyes nemrégiben az EU-hoz csatlakozott tagállamok járműállománya különösen fokozott mértékben elöregedett, és a gazdag piacok műszakilag elöregedett használt járműveiből áll. Az egy főre eső jövedelem igen alacsony ezekben az országokban, amely igaz a magasabb egy főre eső jövedelemmel rendelkező országok nagy népességcsoportjaira is. Ebből kifolyólag egyáltalán nem képzelhető el, hogy ezekre az uniós polgárokra, akik számára az autó elengedhetetlen munkaeszköz, kötelezettségeket és költségeket hárítsunk.

5.12

Az EGSZB véleménye szerint a bioüzemanyagok – azzal a feltétellel, hogy a termelésük szigorú felügyelet alatt van az ebben a véleményben leírt ökológiai és társadalmi kockázatok megelőzése érdekében –, jelenleg ugyan lehet, hogy támogatják az üzemanyagpiacot, de nem kínálnak rendszerezett választ annak követelményeire. A jelen véleményben azonosított lehetséges problémák fényében az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak folyamatosan felül kell vizsgálnia a 10 %-os célkitűzést, és kész kell, hogy legyen javaslatok előterjesztésére annak megváltoztatása érdekében, amennyiben a problémákat nem lehet kielégítően és fenntartható módon megoldani.

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/44

1.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését a közúti forgalomból származó CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló közösségi stratégia felülvizsgálatára.

1.2

Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a járművek motortechnológiáinak fejlesztése révén a személygépkocsik CO2-kibocsátását 2012-ig szorítsák le 130 g/km-re. A Tanács úgy döntött, hogy támogatja e törekvést. Ha technikailag lehetséges, más műszaki fejlesztések és a bioüzemanyagok használatának fokozása révén 10 g/km-nyi további csökkentésre van szükség, hogy 2012-ig elérhető legyen a 120 g/km-ben meghatározott cél.

1.3

Az EGSZB megítélése szerint ez az ambiciózus kezdeményezés csak akkor számíthat sikerre, ha kiegyensúlyozott, sokoldalú módon végzik, és az ütemtervek figyelembe veszik azt, hogy a gyártóknak a kiválasztott technológiai megoldásokat valamennyi termékmodellhez adaptálniuk kell, ami eltérő költségekkel járó, bonyolult művelet. Más szóval a CO2-kibocsátás vonatkozásában a személygépkocsik teljesítményének javítása lehetővé kell hogy tegye, hogy a gyártók gazdaságosan és technológiai szempontból is alkalmazni tudják ezeket a fejlesztéseket, másrészt összhangban kell lennie a potenciális vevők vásárlóerejével.

1.4

Az EGSZB ezért, miközben hangsúlyozza, hogy a gyártókat ösztönözni kell a fogyasztás és a kibocsátás csökkentésében történő gyorsabb előrelépésre, arra is rámutat, hogy további erőfeszítésekre van szükség a szociális, gazdasági és környezetvédelmi szempontból leghatékonyabb keretszabályozás kialakítása érdekében.

1.5

Az EGSZB ezért teljes, részletes hatásvizsgálatot javasol az egyes alternatívák költség/haszon szempontból történő értékelésére, kezdve a gépkocsik technológiájával kapcsolatos munkától az alábbi lehetséges eszközökig: az infrastruktúrák módosítása, alternatív üzemanyagok, adópolitikai ösztönzők, a környezetet tiszteletben tartó vezetésre (amelyre különösen a városi agglomerációkban van szükség (1)) történő nevelés különféle formái révén történő tájékoztatás, valamint a kereslet CO2-kibocsátástól függő adózással történő irányítása. Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy a kívánatos intézkedések sorában az alacsony gördülési ellenállású gumiabroncsok alkalmazását is számításba kell venni, amelyek ágazati források szerint 3–4 %-kal csökkenthetik a fogyasztást. Az Európai Bizottság gumiabroncsnyomás-ellenőrző rendszerek bevezetésére irányuló javaslata ugyanebbe az irányba mutat.

1.6

A rendelkezésre álló összes intézkedés ésszerű, átgondolt kombinálásával – a járműpark megújításának fékezése nélkül –, a pénzügyi terhek féken tartásával és megosztásával, amely segítségével elkerülhető az új gépkocsik lehetséges vásárlóinak büntetése, elérhetővé válnak a CO2-csökkentésre vonatkozó célok.

1.7

Az EGSZB azon reményének is hangot ad, hogy a kiválasztott jogi eszköz a lehető legsemlegesebb lesz a gyártók közti verseny vonatkozásában, nem szab meg kötelező érvényű korlátokat az értékesíthető modellekkel kapcsolatban, hanem az alacsonyabb kibocsátású modellek felé tereli a fogyasztói keresletet. A CO2 célszámoknak tükrözniük kell a termékskálák közötti különbségeket, a leginformatívabb, illetve a CO2-kibocsátással leginkább arányos paramétereket alkalmazva.

1.8

Rendkívül fontos, hogy a kiválasztott paraméterek olyan gépkocsitípusok felé irányítsák a fogyasztókat, amelyek valódi szükségleteiket kielégítik, de a mindennapi használat során szükségtelen fogyasztást és kibocsátást elkerülhetővé teszik.

1.9

Az EGSZB ezzel kapcsolatban értetlenségének ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság a könnyű haszongépjárművekre is kiterjedő jogszabályt kíván javasolni. Ezeknek a szakmai felhasználásra szánt járműveknek a fogyasztását, így CO2-kibocsátását is gondosan megvizsgálják a lehetséges vásárlók, hiszen e tényezők jelentősen hatnak az üzemeltetési költségekre. Következésképpen a piacon kínált járművek már jelenleg is a leghatékonyabb megoldásokat alkalmazzák – majdnem kizárólag dízelmotorral működnek. Az EGSZB mindenesetre azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a témával kapcsolatos bármiféle döntés előtt végezzen hatásvizsgálatot egy, a könnyű haszongépjárművek kibocsátására vonatkozó felmérés alapján, ami jelenleg nem áll rendelkezésre.

1.10

Az EGSZB végül úgy véli, hogy a tagállamoknak több területen kellene intézkedéseket hozniuk, mint korábban (autóutak, intelligens jelzőlámpák stb.), többek között oly módon, hogy saját tömegközlekedési parkjukhoz környezetbarát járműveket vásárolnak, és elkötelezik magukat amellett, hogy olyan infrastruktúra-hálózatokat építenek ki, amelyek elérhetővé tehetik a környezetre kevésbé ható üzemanyagok – például földgáz – forgalmazását, valamint megkönnyítik a földgázzal és LPG-vel (folyékony benzingáz) működő járművek vásárlását, amiről korábbi véleményeiben az EGSZB már megfogalmazta álláspontját (2).

2.1

1995-ben a CO2-kibocsátások csökkentésére irányuló közösségi stratégia került bevezetésre, amely a gépkocsigyártók által nyújtott kínálattal és a fogyasztók általi kereslettel kapcsolatos intézkedéseket tartalmazott.

2.2

Konkrétabban, a kínálati oldalon az európai gépjárműgyártók 1998-ban vállalták, hogy 2008-ig 140 g/km-re csökkentik gépkocsijaik átlagos CO2-kibocsátását. Egy évvel később, 2009-re a japán és koreai gyártók is vállalták ugyanezt.

2.3

Keresleti oldalon ugyanakkor az Európai Bizottság stratégiája – a helyes döntés megkönnyítése érdekében – a fogyasztók CO2-kibocsátásra vonatkozó tájékoztatását, valamint a gépjárművek adóztatásának célzott alkalmazását irányozta elő.

2.4

A gyakorlatban kínálati oldalon jelentős javulást sikerült elérni, de a kitűzött cél eléréséhez önmagában ez nem elegendő, ugyanis a másik két eszköz – a tájékoztatás/iránymutatás és adóztatás – hozzájárulása hiányzik. Ezt az Európai Bizottság is elismeri, amikor közleményében megállapítja, hogy a (CO2-kibocsátással kapcsolatos) „csökkenést javarészt a jármű-technológiai fejlesztések eredményezték”.

2.5

A személygépkocsik átlagos CO2-kibocsátása 1995 és 2004 között 13 %-kal, 186 g/km-ről 161 g/km-re csökkent, és a 2004-ben piacra került járműpark 30 %-ának 140 g/km-nél alacsonyabb volt a kibocsátása.

2.6

Másrészt viszont ugyanebben az időszakban a nagyobb, súlyosabb, nagyobb teljesítményű gépkocsik iránt nőtt meg a fogyasztói kereslet, részben azért, mert ezeket biztonságosabbnak tekintik, részben pedig azért, mert a népesség jelentős része elhagyta a városi területeket. Következésképpen a kibocsátásra vonatkozó tájékoztatás, az úgynevezett címkézés eddig csak kevéssé befolyásolta a vásárlói döntéseket.

2.7

A kereslet irányítására szolgáló másik eszköznek, a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló adóztatásnak egyelőre nincs európai dimenziója (3), nemzeti kezdeményezésekre korlátozódik a tagállamok kevesebb, mint felében. Az intézkedések egyes esetekben paradox módon negatívan hatottak a CO2-kibocsátás csökkentésére. Példa erre a dízel megnövelt adója, amely számos olyan tagállamban, ahol nagyobb számban vannak dízelmotorral működő járművek, lelassította a dízelüzemanyagú gépkocsik felé az elmúlt években végbement eltolódást.

2.8

Összefoglalva, részben azon külső tényezők miatt, amelyek akadályozzák a gépjármű-technológiák önkéntes megállapodások alapján történő felülvizsgálatával elkezdődött kibocsátáscsökkentési folyamatot, részben az egyéb tervezett eszközök alkalmazásának elmulasztása miatt úgy tűnik, hogy a 2008/2009-re kitűzött célok nem teljesíthetők. Az Európai Bizottság ezért úgy döntött, hogy felülvizsgálja a stratégiát, és közzétette az EGSZB által most értékelt közleményt, amely iránymutatásokat tartalmaz. Legkésőbb 2008 első félévében ezt egy konkrét jogalkotási javaslat követi majd.

3.1

A közleményben az Európai Bizottság a CO2-kibocsátás 2012-ig történő, 120 g/km-re való leszorítására tesz javaslatot, amihez uniós és tagállami szintű fellépésre egyaránt szükség lesz.

3.2

Az Európai Bizottság ennek érdekében 2008 közepéig olyan jogi keretszabályozásra tesz javaslatot, amelynek középpontjában a járművek motortechnológiáinak fejlesztése révén az új gépkocsik átlagos CO2-kibocsátásának 130 g/km-re való kötelező leszorítása lesz.

3.3

10 g CO2/km – vagy ha műszaki szempontból szükséges, ezzel egyenértékű – további olyan csökkentést is el kell érni, más műszaki fejlesztések és a bioüzemanyagok használatának fokozása révén. Mindenekelőtt a következő intézkedésekről van szó:

3.4

A Bizottság egyetért abban, hogy az újgépkocsi-park átlagos CO2-kibocsátására vonatkozó célkitűzés megvalósítása érdekében létrehozandó jogi keretszabályozásnak olyannak kell lennie, hogy versenysemleges, szociális szempontból méltányos és fenntartható módon biztosítsa a kitűzött célok elérését, és ennek során garantálja a sokszínű európai gépjárműipar érdekeinek méltányos megjelenítését és a gépjárműgyártók közötti verseny indokolatlan torzulásának megelőzését.

3.5

Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban arra bátorítja a tagállamokat, hogy adópolitikájukat úgy alakítsák át, hogy EU-szerte támogatást kapjon a hatékony tüzelőanyag-felhasználású gépkocsik vásárlása, a gyártók számára pedig könnyebbé váljon a bevezetendő tüzelőanyag-hatékonysági keretrendszer követése.

3.6

Az Európai Bizottság azt is kijelenti, hogy a piacon lévő gépkocsik teljes skálájára megállapított differenciált adók, amelyek kevésbé szennyező gépkocsik vásárlására ösztönöznék fokozatosan a fogyasztót, hatékony módját jelentenék a megfeleléssel kapcsolatban a gyártóknál jelentkező költségek csökkentésének.

3.7

A közlemény azt is megemlíti, hogy a kis teljesítményű gépjárművek körében az adópolitikai ösztönzők jó lehetőséget adnak a lehető legtisztább típusok piaci bevezetésének előmozdítására is; és hasonló súlyt helyez a potenciális vásárlók tájékoztatására a gépjárművek fogyasztásával kapcsolatban (az Európai Bizottság 2007-ben javaslatot fogad el a tüzelőanyag-hatékonyság címkén való feltüntetéséről rendelkező 1999/94/EK irányelv módosításáról).

3.8

Az Európai Bizottság végül szükségesnek tartja, hogy a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében a tagállamok képzéseken és figyelemfelkeltő kampányokon keresztül ösztönözzék a környezettudatos vezetést.

3.9

A közlemény arra is felhívja a gyártókat, hogy 2007. közepéig csatlakozzanak a gépkocsik forgalmazására és reklámozására vonatkozó helyes gyakorlat kódexét lefektető önkéntes megállapodáshoz, amely a fenntartható fogyasztási minták előmozdítását célozza.

4.1

Az EGSZB teljes mértékben egyetért azzal, hogy szükség van a közúti közlekedésből származó CO2-kibocsátás – az összes kibocsátás mintegy 20 %-a – csökkentésére irányuló közösségi stratégia felülvizsgálatára.

4.2

Az EGSZB e felülvizsgálat bonyolultságára is rámutat: oly módon kell a CO2-kibocsátás további csökkentésére törekedni, hogy az ne veszélyeztesse a személygépkocsi-szektor versenyképességét, amelynek világpiacán rendkívül nagy a konkurencia.

4.3

Szem előtt kell tartani, hogy a gépjárműipar egyedül Európában kétmillió embernek ad munkát közvetlenül, további tízmilliónak pedig közvetetten, kapcsolódó ágazatokban. Ugyanez az ágazat az európai GDP 3,5 %-át képviseli, nettó exportja 33,5 milliárd euró és végül, de nem utolsósorban a tagállamok kasszájába évi 365 milliárd euró folyik be gépkocsiadó címén.

4.4

Nem véletlen, hogy „CARS 21” közleményében (4) az Európai Bizottság iránymutatásokat kívánt adni a gépkocsi-ágazat iparpolitikájáról, amely „jelentős szerepet játszik az európai gazdaságban”.

Ez a dokumentum az Európai Bizottság válasza a zárójelentésre és az ajánlásokra, amelyeket 2005 decemberében állított össze az ipar, a civil társadalom fő összetevői és az Európai Bizottság képviselőiből álló CARS 21 magas szintű csoport. A dokumentum rámutat, hogy ambiciózus célok bonyolult területeken történő eléréséhez, amilyen a CO2-kibocsátás csökkentése – az ipar versenyképességének és a foglalkoztatottságnak a veszélyeztetése nélkül – integrált megközelítésre van szükség, amely arra irányul, hogy ugyanazon általános érdekű cél megvalósítása érdekében valamennyi érdekelt fél hozzájárulását összegyűjtse.

4.5

Az EGSZB osztja azok aggodalmát, akiket nyugtalanít, milyen óriási hatása lehet az ágazati költségekre azoknak a döntéseknek, amelyek az EU-n kívüli ipari vállalatáthelyezések lehetőségével együtt járó stratégiai választások ösztönzésével közvetlenül vagy közvetve veszélyeztethetnék az ágazat foglalkoztatási szintjeit.

4.6

E megfontolások alapján az EGSZB egyetért azzal, hogy a gyártókat gyorsabb előrelépésre kell ösztönözni a fogyasztás és a kibocsátás csökkentésében, de arra is rámutat, hogy további erőfeszítésekre van szükség a szociális, gazdasági és környezetvédelmi szempontból leghatékonyabb keretszabályozás kialakítása érdekében.

4.6.1

Az alábbi javaslatokat abból a célból fogalmazza meg az EGSZB, hogy a közúti forgalomból származó CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló jövőbeli közösségi jogszabályok a legjobb eredményekhez vezessenek:

4.6.2

Mindezekről az intézkedésekről az is elmondható, hogy – mivel megosztják a CO2-kibocsátási szint csökkentésének pénzügyi terheit – nem veszélyeztetnék a jelenlegi járműpark megújítását. Az EGSZB közbevetőleg megjegyzi, hogy az ECCP (6), szerint Európában a környezettudatos vezetés 2010-re (2006–2010) akár 50 millió tonnával is csökkentheti a CO2-kibocsátást, a TNO/IEEP (7) közös tanulmánya pedig arra a megállapításra jutott, hogy a környezettudatos vezetés nemcsak megvalósítható, hanem hatékony és mérhető is.

4.6.3

Ha viszont a 120 g/km-es célszámot kizárólag a gépkocsitechnológia révén kívánnák elérni, ez mintegy 3 600 euróval növelné a gépkocsik átlagos vételárát. A teljesség érdekében hozzá kell tenni, hogy ugyanezen források (8) szerint a 130 g/km-es cél elérése a vásárló számára jelentős többletköltséggel, mintegy 2 500 euróval járna.

4.6.4

Mivel – ahogy az Európai Bizottság rámutat – Európában átlagosan 12 évente újul meg a gépkocsipark, nyilvánvaló, hogy ilyen nagymértékű áremelések tovább fékeznék a gépkocsik lecserélési ciklusát. Az is nyilvánvaló, hogy ekkora áremelések társadalmi hatással is járnának: a legszerényebb jövedelmű társadalmi rétegek még nehezebben tudnának gépkocsit vásárolni.

4.7

Végül az EGSZB nem ért egyet az Európai Bizottságnak azzal az álláspontjával, mely szerint a kiegészítő technológiák mintegy 10 g/km-rel csökkenthetnék a CO2-kibocsátást, ugyanis még bizonytalan, hogy a bioüzemanyagok képesek-e belépni a piacra, és nem lehet biztosan állítani, hogy hozzájárulásuk eléri a várt 5 g/km-es szintet. Az EGSZB ezzel kapcsolatban feltétlenül szükségesnek tartja egy pontosan ellenőrizhető intézkedésekből álló rendszer kialakítását, ahogyan ez például a környezettudatos vezetés és az infrastruktúrák esetében történik.

5.1

Tekintettel az eddig ismertetett megfontolásokra és a jelenleg folyó parlamenti vitára, az EGSZB azon reményének ad hangot, hogy a majdani jogszabály nemcsak hogy nem nehezíti meg az esetleges vásárlók új személygépkocsihoz jutását – biztosítva így a járműpark megújítását, – hanem képes lesz a keresletet erőteljesen az alacsonyabb kibocsátású modellek felé terelni.

5.2

Az egyes alternatívák költség/haszon szempontból történő értékelésére szolgáló teljes, részletes hatásvizsgálat hiányában az EGSZB esetleg a későbbiekben dolgoz ki véleményt a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos megfelelő, megvalósítható korlátokról, azt azonban máris ajánlja, hogy a tervezett jogszabály vegye figyelembe, hogy a gépkocsik gyártási ciklusa köztudottan bonyolult, és a lead time  (9) akár a 7 évet is elérheti.

5.3

Tekintettel az együttdöntési eljárás keretében elfogadásra kerülő jogszabályok kidolgozásához szükséges időre, az EGSZB úgy véli, hogy a teljesítendő feltételeket tartalmazó végleges szöveg 2009-nél előbb nem készül el. A szektorra jellemző ipari ciklusokkal kapcsolatos korábbi megjegyzéseink értelmében az első elképzelhető időpont 2015, azért is, mert ekkor lép hatályba a szennyezőanyagok csökkentéséről szóló EURO6 rendelet, amely – a CO2-höz hasonlóan – szerkezeti változásokat tesz szükségessé a személygépkocsik esetében.

5.4

Könnyen lehet, hogy 2012 mint cél technikailag nem reális, és határozottan károsan hatna az európai gépjárműipar versenyképességére és foglalkoztatási szintjére.

5.5

Az EGSZB olyan jogi eszközt sürget, amely semleges a gyártók közti verseny vonatkozásában, nem szab meg kötelező érvényű korlátokat az értékesíthető modellekkel kapcsolatban, hanem az alacsonyabb kibocsátású modellek felé tereli a fogyasztói keresletet. Az elvárt CO2-csökkentéseknek meg kellene felelniük a termékskálán belül létező különbségeknek, a leginformatívabb és a CO2-kibocsátással arányban álló paramétereket alkalmazva.

5.6

Ezzel kapcsolatban megítélésünk szerint a kiválasztandó paraméternek garantálnia kell, hogy az egyes szegmenseknek a kibocsátás csökkentése tekintetében történő hozzájárulása, valamint a gépjárművek árának ebből következő elkerülhetetlen emelkedése ne legyen olyan mértékű, ami korlátozná a „megfizethetőséget”, azaz a vevőnek lehetősége kell, hogy legyen egy, a vásárlóerejével összhangban levő új gépkocsi megvásárlására.

5.6.1

Az egyik ilyen lehetséges paraméter a jármű súlya lehetne (ahogy az ACEA, az Európai Személygépkocsi-gyártók Szövetsége javasolja), mivel ez közvetlenül összefügg a CO2-kibocsátás szintjével. Az EGSZB emlékeztet rá, hogy 1996. és 2005. között 32 kg-mal nőtt a járművek súlya, amihez a CO2-kibocsátás 6,6 g/km-os emelkedése társult. Japánban, ahol 2006-ban elhatározták, hogy 2015-ig elérik a 138 g/km-os célt, valóban referenciaparaméterként fogják alkalmazni a súlyt a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló stratégiában. Az ACEA támogatja e paraméter alkalmazását, mivel egy lépést jelent a CO2-vel kapcsolatos politikák világszinten történő összehangolása felé.

5.6.2

Azt is meg kell említeni, hogy jelenleg más olyan paraméterekről is megbeszélések folynak, amelyek alkalmasak lehetnek a termékskálák meghatározására és megkülönböztetésére. Különös figyelmet érdemel Chris Davies EP-előadó javaslata, amely a jármű „lábnyomáról” beszél (ez az a hely, amelyet a gépkocsi – a tengelytávolság és a nyomtáv alapján kiszámítva – elfoglal (10)).

5.6.3

Az EGSZB a maga részéről úgy véli, hogy például a „gépkocsi-térfogat” (a jármű hossza × szélessége × magassága) paraméterként történő alkalmazása hasznos és célszerű lehetne olyan eszközként, amely a fogyasztókat a tényleges szükségleteiknek megfelelő jármű felé orientálja, és így elkerülhetővé válik a felhasználási szükséglet és a jármű térfogata közötti aránytalanság következtében létrejövő indokolatlan CO2-kibocsátás. Más szóval az, akinek több utas és nagyobb teher szállítására alkalmas városi terepjáróra van szüksége, hajlandó lesz többet fizetni, mert valóban ilyen jármű kell neki, akinek viszont nincsenek ilyen szükségletei, szívesebben fordul az alacsonyabb kategóriák felé.

5.7

Ami az Európai Parlament említett előadójának, Chris DAVIES-nek arra irányuló felvetését illeti, hogy ki kellene alakítani egy CARS (Carbon Allowance Reduction System) (Szén-dioxidkibocsátás-csökkentési rendszer) nevű mechanizmust a megszabott határok túllépése esetén történő büntetés, illetve e határok betartása esetén történő jutalmazás megállapítására, az EGSZB úgy véli, hogy egy a gépjárműszektorra korlátozódó piacon nem valósítható meg a CO2-kibocsátásra vonatkozó kereskedelmi rendszer bevezetése.

Tekintettel a célkitűzések ambiciózus voltára, teljesen valószínűtlennek tűnik, hogy a rendszer működéséhez elegendő kibocsátási kvóta álljon rendelkezésre.

5.7.1

Egy „nyitott” kibocsátáskereskedelmi rendszer (amely más szektorokkal is lehetővé teszi a cserét) alkalmazását ellenben lehetségesnek tartja az EGSZB, mivel ez azzal az előnnyel járna, hogy megfelelő rugalmasság mellett garantálja a CO2-kibocsátás általános csökkentését, ugyanakkor korlátokat állapít meg a gépkocsigyártók esetleges vásárlásaira nézve. Az EGSZB ezért támogat egy meghatározásra váró nyitott rendszert, amelynek gazdasági következményeit a kibocsátási piacon 2015-ig bekövetkező változásokra való tekintettel csökkenteni kell, és megismétli, hogy ezeknek a gazdasági következményeknek nem szabad veszélyeztetniük, hogy a végső vásárló meg tudja fizetni a gépkocsit.

5.8

A közleménynek azzal a részével kapcsolatban, amely a gépkocsik forgalmazására és reklámozására vonatkozó etikai kódexet sürget, az EGSZB rámutat, hogy már csaknem minden tagállamban léteznek – többnyire igen szigorú – megállapodások az erre a területre vonatkozó szabályok meghatározásáról. Az EGSZB elvileg helyesli e megállapodások összehangolását, ezért nem ellenzi a helyes gyakorlat európai kódexének kidolgozását, ahogyan az Európai Bizottság a gépjárműgyártóknak javasolja.

5.9

Az EGSZB azt is kiemeli, hogy közleményében az Európai Bizottság olyan jogszabály kidolgozásának szándékát nyilvánítja ki, amely a könnyű haszongépjárművekből származó CO2-kibocsátás csökkentésére is kiterjed.

5.9.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a könnyű haszongépjárművekkel (N1-es kategória és az ehhez kapcsolódó személyszállító járművek) kapcsolatban nincs szükség erre az eljárásra, ugyanis kereskedelmi célra készülnek, így fogyasztásuk és CO2-kibocsátásuk meghatározó tényező a vásárlók számára, mivel ezek jelentősen befolyásolják az üzemeltetési költségeket. Következésképpen a piacon kínált járművek már jelenleg is a leghatékonyabb megoldásokat alkalmazzák – majdnem kizárólag dízelmotorral működnek.

5.9.2

Az EGSZB mindenesetre azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a témával kapcsolatos bármiféle döntés előtt végezzen hatásvizsgálatot egy, a könnyű haszongépjárművek kibocsátására vonatkozó felmérés alapján, ami jelenleg nem áll rendelkezésre.

5.9.3

A g/km-ben kifejezett célszámok meghatározása a haszongépjárművekre – a megfelelő adatok pontos ismeretének hiányában – azzal a kockázattal is járna, hogy csökkenne az egyes járművek szállítási kapacitása, így a hatékony üzemelés hiányában vagy több járműre lenne szükség ugyanakkora volumenű rakomány szállításához, vagy nagyobb, magasabb kategóriájú járműveket kellene beszerezni, ami növelné a kibocsátás összvolumenét.

5.10

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a személygépkocsikból és könnyű haszongépjárművekből származó CO2-kibocsátás témáját átfogó módon kellene megvizsgálni, a járművek teljes életciklusát figyelembe véve, a gyártási folyamatoktól kezdve a felhasználásig, egészen a ciklus végéig. A fentiek alapján az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy a CO2-kibocsátást érintő, a gépjárműiparra vonatkozó jogalkotási és szabályozási kezdeményezések összehangolására, egyeztetésére van szükség, hogy elkerülhetők legyenek az alkalmazást késleltető ellentmondások.

5.11

Az EGSZB úgy véli, hogy a jövőbeli kutatási keretprogramokkal kapcsolatos kezdeményezéseknek azokkal a projektekkel kell prioritásként és sürgősséggel foglalkozniuk, amelyek technikailag megvalósítható és gazdaságilag fenntartható megoldásokat keresnek a CO2-kibocsátás összvolumenének (tehát nem csak a közlekedési szektorban) csökkentésére, tekintetbe véve a kibocsátás különböző forrásainak teljes életciklusa által előidézett hatást. Az EGSZB véleménye szerint e kutatási projekteknek széles spektrumot kell átfogniuk, továbbá rövid, közép- és hosszú távú megoldásokat kell meghatározniuk, fenntartva ugyanakkor a megfizethetőség célját mind a gyártó, mind a végső vásárló vonatkozásában, hogy ösztönözni lehessen a gépjárműpark megújítását a fenntartható mobilitás felé vezető úton.

5.12

Az EGSZB végül úgy véli, hogy a tagállamoknak több területen kellene intézkedéseket hozniuk, mint korábban (autóutak, intelligens jelzőlámpák stb.), nem utolsósorban oly módon, hogy saját tömegközlekedési parkjukhoz környezetbarát járműveket vásárolnak, továbbá elkötelezik magukat amellett, hogy olyan infrastruktúra-hálózatokat építenek ki, amelyek elérhetővé tehetik a környezetre kevésbé ható üzemanyagok – például földgáz – forgalmazását, és megkönnyítik a földgázzal és LPG-vel (folyékony benzingáz) működő járművek vásárlását.

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/49

16.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/50

1.1

Az EGSZB helyesli a mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek kiválasztásáról és engedélyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatot, valamint ajánlja elfogadását és azonnali hatálybaléptetését.

1.2

Az EGSZB hangsúlyozottan támogatja a megbeszélésre előterjesztett határozatjavaslat I. címe 1. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott fő célkitűzést, a mobil műholdas hírközlési rendszer üzemeltetőinek tagállamok által történő kiválasztására és engedélyezésére vonatkozó, közösségi szinten koordinált egységes eljárás létrehozását.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a döntést azonnal el kell fogadni, tekintettel a következőkre:

1.4

Az EGSZB aláhúzza, hogy a műholdas hírközlési rendszerek kialakítása és használata, magából a lefedett terület kiterjedéséből adódóan alapvető fontosságú kezdeményezés, amely biztosítja az európai űripar bővülését és a hírközlési terület speciális alkalmazásainak fejlődését, és egyenesen következik a fenntartható fejlődést ösztönző lisszaboni stratégiából, többek között azért, mert a jobb versenyképesség révén közvetlenül hozzájárul új munkahelyek teremtéséhez.

1.5

Az EGSZB megelégedéssel veszi tudomásul fontos technológiai berendezések európai szintű létezését ezen a területen; ez a tény a kérdéses javaslat mellett szól. A világ legnagyobb műholdasrendszer-üzemeltetői közül ugyanis három európai, a műholdas hírközlés pedig az európai űrszektor jelenlegi bevételeinek 40 %-át képviseli.

1.6

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által elért egyetértést a javaslat támogatásáról. A javaslat már a jelenlegi tervezeti stádiumában élvezi a konzultációba bevont szereplők – a műholdágazat, a távközlési hálózatok működtetői, az Európai Űrügynökség és a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai – pártfogását.

1.7

Ugyanakkor az EGSZB úgy véli, hogy a jelenleg vizsgált végleges változatban a határozat méltányosan egyezteti össze a konzultáció során kifejtett eltérő nézőpontokat. Ezek többek között a kiválasztás módszereiről és szempontjairól, az – egyrészt az engedélyek megszerzésének határidejével, másrészt az engedélyek érvényességi idejével kapcsolatos – nemzeti szintű rugalmasság növelésének szükségességéről, valamint a nemzeti engedélyezési eljárások alaposabb összehangolásáról szóltak.

1.8

Az EGSZB ajánlja a határozat javasolt formában való elfogadását, ám véleménye szerint a kiválasztással és az engedélyezéssel kapcsolatos rendelkezések alkalmazását illetően fel kell állítani egy olyan szabályzatot, amely védi a polgárok egyéni érdekeit és garantálja a mobil műholdas rendszerek végberendezéseit felhasználók magánéletének tiszteletben tartását.

2.1

Egy pán-európai műholdas hírközlési rendszer kialakítása és létrehozása alternatív és innovatív alapot jelent – a végfelhasználók földrajzi helyétől függetlenül – több ilyenfajta távközlési és műsorszórási/multicasting (csoportos adattovábbítási) szolgáltatásnak, valamint olyan szolgáltatásoknak, mint a nagysebességű internet/intranet-hozzáférés, a mobil multimédiás alkalmazások, a polgári védelem és a nem katonai jellegű krízishelyzetek kezelése (természeti és ember által előidézett katasztrófák), a belső biztonság és rend garantálása, a flottakezelési alkalmazások, a távoli orvosi kezelés stb.

2.2

A rendszer úgy van kialakítva, hogy hozzájáruljon a belső piac fejlődéséhez és fokozza a versenyképességet azáltal, hogy növeli a pán-európai szolgáltatások kínálatát, valamint ösztönzi a hatékony beruházásokat, különösen a periférikus szárazföldi területek és a tengeri környezet kommunikációs szempontból való lefedésének biztosítását célzó innovatív szolgáltatások bevezetése révén.

2.3

A pán-európai rendszerek esetében különösen fontos a mobil műholdas rendszer üzemeltetőinek kiválasztására vonatkozó közösségi eljárás létrehozása, valamint a kiválasztott üzemeltetők tagállamok által történő koordinált engedélyezését érintő rendelkezések meghatározása. A mobil műholdas hírközlési rendszerek kiválasztási szempontjainak harmonizációja lehetővé teszi európai szintű közösségi politika alkalmazását ezen a területen. Ha a tagállamok különböző rendszerüzemeltetőket választanak, amelyek más-más műholdakat használnak, fennáll annak a kockázata, hogy a zavarok miatt összetett perturbációs mezők keletkeznek, azaz amennyiben egy üzemeltető minden tagállamban, ahol tevékenységét kifejti, más frekvenciát használna, úgy veszélybe kerülne a rendszer egészének működése. Ezek miatt a lehetséges veszélyek miatt, illetve a különböző tagállamok között az engedélyezési megközelítések konzisztenciájának biztosítása érdekében a spektrum szinkronizált kijelölésére és a harmonizált engedélyezési feltételekre vonatkozó rendelkezéseket közösségi szinten kell meghatározni, a közösségi joggal összeegyeztethető egyedi nemzeti feltételek sérelme nélkül.

2.4

A belső piac fontos elemét alkotó műholdas hírközlés átlépi a nemzeti határokat, és így inkább nemzetközi vagy regionális szabályozás alá tartozik, tekintettel arra, hogy lényeges hozzájárulást jelent egyes, a szélessávú spektrum által lefedett földrajzi terület kiterjesztésével kapcsolatos európai uniós célkitűzések eléréséhez.

3.1

Az EK-Szerződés 95. cikke alapján javasolt határozat biztosítaná a mobil műholdas távközlési rendszerek kiválasztására és engedélyezésére vonatkozó jogi keretet. A kiválasztásnak az általános célkitűzéseknek és a javaslatban leírt összehasonlító eljárásnak megfelelően kell megtörténnie. A folyamatban az Európai Bizottság a hírközlési bizottság támogatásával venne részt. A kiválasztott üzemeltetők engedélyeit (a rádióspektrum használati jogát) nemzeti szinten, a javaslatban meghatározott, harmonizált minimumkövetelmények alapján ítélnék oda.

4.1

Az Európai Bizottság javasolja, hogy a határozat végrehajtása során vegyék figyelembe a következő szempontokat: