27.4.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 107/1

---

A TANÁCS 1/2010/EU ÁLLÁSPONTJA ELSŐ OLVASATBAN

az ipari kibocsátásokról (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából (átdolgozott változat)

A Tanács által 2010. február 15-én elfogadva

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2010/C 107 E/01)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási ejárás keretében (3),

mivel:

(1)

A titán-dioxid iparból származó hulladékról szóló, 1978. február 20-i 78/176/EGK irányelv (4), a titándioxid-iparból származó hulladék által érintett környezeti elemek felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó eljárásokról szóló, 1982. december 3-i 82/883/EGK tanácsi irányelv (5), a titán-dioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról szóló, 1992. december 15-i 92/112/EGK tanácsi irányelv (6), a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 1999. március 11-i 1999/13/EK tanácsi irányelv (7), a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8), a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9), valamint a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2008. január 15-i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) számos helyen alapvető módosításra szorul. Az áttekinthetőség érdekében ezeket az irányelveket át kell dolgozni.

(2)

A „szennyező fizet” és a megelőzés elvével összhangban az ipari tevékenységekből származó környezetszennyezés megelőzése, csökkentése és, amilyen mértékig csak lehet, megszüntetése érdekében ki kell alakítani a főbb ipari tevékenységek szabályozásának általános kereteit, amely a környezeti károkat elsődlegesen a forrásnál hárítja el és biztosítja a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást.

(3)

A levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátások egymástól független csökkentésére vonatkozó, eltérő megközelítések a környezet egészének védelme helyett a szennyezés egyik környezeti elemből a másikba való átkerülését segíthetik elő. Ezért indokolt egy olyan integrált megközelítés kialakítása, amely a levegőbe, a vízbe és a talajba történő kibocsátások megelőzését és csökkentését, a hulladékgazdálkodást, az energiahatékonyságot és a balesetmegelőzést is magában foglalja.

(4)

A hatályos rendelkezések egyszerűsítése és áttekinthetővé tétele, a felesleges adminisztratív terhek csökkentése, illetve a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (11) nyomán elfogadott, a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló, 2005. szeptember 21-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégia), a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló, 2006. szeptember 22-i bizottsági közlemény, és a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására vonatkozó tematikus stratégiáról szóló, 2005. december 21-i bizottsági közlemény következtetéseinek megvalósítása céljából indokolt az ipari létesítményekkel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálata. E közlemények az emberi egészség és a környezet védelmére irányuló olyan célokat tűznek ki, amelyek az ipari kibocsátások további csökkentése nélkül nem valósíthatók meg.

(5)

A környezetszennyezés megelőzésének és csökkentésének feltétele, hogy csak engedéllyel rendelkező létesítmények működhessenek, illetve a szerves oldószereket alkalmazó létesítmények működését vagy az ilyen anyagok felhasználásával folytatott tevékenységet engedélyhez vagy nyilvántartásba vételhez kössék.

(6)

A tagállamoknak kell megállapítaniuk a létesítmények üzemeltetőire háruló felelősség meghatározásának módját, feltéve, hogy az ezen irányelvnek való megfelelés biztosított. A tagállamok dönthetnek amellett, hogy valamely létesítmény esetében egy felelős üzemeltető számára adnak ki engedélyt, vagy több üzemeltető között osztják meg a felelősséget, akik az adott létesítmény különböző részeiért felelősek. Amennyiben valamely tagállam hatályos jogszabályai értelmében az egyes létesítményeknek csak egy felelős üzemeltetője lehet, az adott tagállam fenntarthatja ezt a rendszert.

(7)	Az engedélyek kiadásának elősegítése érdekében a tagállamok bizonyos létesítménykategóriákra vonatkozóan általánosan kötelező érvényű szabályok keretében állapítanak meg követelményeket.

(8)	Fontos megelőzni a baleseteket és a váratlan eseményeket, valamint csökkenteni azok következményeit. A balesetek és a váratlan események környezeti következményeivel kapcsolatos felelősségre a vonatkozó nemzeti és, adott esetben, a vonatkozó uniós jogszabályok irányadók.

(9)

A kettős szabályozás elkerülése érdekében az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) hatálya alá tartozó létesítmény engedélye nem tartalmazhat az említett irányelv I. mellékletében meghatározott üvegházhatású gázok közvetlen kibocsátásaira vonatkozó kibocsátási határértéket, kivéve, ha ez a jelentős mértékű helyi szennyezés elkerüléséhez szükséges, vagy ha a létesítményt kizárták a szóban forgó rendszerből.

(10)

Az üzemeltetőknek olyan engedélykérelmet kell benyújtaniuk, amely tartalmazza az illetékes hatóságok számára az engedély feltételeinek megállapításához szükséges információkat. Az üzemeltetők az engedélykérelem benyújtásakor felhasználhatják az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv (13) és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelv (14) alkalmazásából származó információkat.

(11)

Az engedély tartalmazza a környezet egészének magas szintű védelméhez, valamint annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a létesítményt az üzemeltető az alapvető kötelezettségeit szabályozó általános elveknek megfelelően üzemeltesse. Az engedély ugyanakkor magában foglalja a szennyező anyagok kibocsátási határértékeit, vagy az ezzel egyenértékű paramétereket vagy műszaki intézkedéseket, a talaj és a felszín alatti víz védelmét célzó megfelelő követelményeket, valamint az ellenőrzési követelményeket. Az engedély feltételeit az elérhető legjobb technikák alapján kell meghatározni.

(12)

Az elérhető legjobb technikák meghatározása és az ipari tevékenységekből származó kibocsátások szintjei tekintetében az Unión belül tapasztalható eltérések minimalizálása érdekében az elérhető legjobb technikákra vonatkozóan referenciadokumentumokat (a továbbiakban: a BAT referenciadokumentum) kell kidolgozni, ezeket felül kell vizsgálni, és az érdekelt felekkel folytatott információcsere alapján szükség esetén frissíteni kell, a BAT referenciadokumentumok kulcselemeit pedig (a továbbiakban: a BAT-következtetések) bizottsági eljárással kell elfogadni. A Bizottságnak bizottsági eljárás keretében iránymutatást kell kidolgoznia az adatgyűjtésre, a BAT referenciadokumentumok kidolgozására és minőségbiztosításukra vonatkozóan. A BAT-következtetésekből kiindulva kell megállapítani az engedély feltételeit. A referenciadokumentumok egyéb információforrásból is kiegészíthetők.

(13)

A magas színvonalú BAT referenciadokumentumokat eredményező hatékony és aktív információcsere biztosítása érdekében a Bizottságnak átlátható módon működő fórumot kell létrehoznia. Meg kell határozni az információcsere és a BAT referenciadokumentumokhoz való hozzáférés gyakorlati vonatkozásait különösen annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok és az érdekeltek meghatározott iránymutatás alapján megfelelő minőségű és mennyiségű adatot szolgáltassanak, lehetővé téve az elérhető legjobb technikák és az új keletű technikák meghatározását.

(14)

Megfelelő rugalmasságot kell biztosítani az illetékes hatóságok számára olyan kibocsátási határértékek meghatározása tekintetében, amelyek biztosítják, hogy normál üzemeltetési feltételek mellett a kibocsátások nem haladják meg az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket. Ennek érdekében az illetékes hatóság az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintektől az értékek, az időszakok és a referenciafeltételek tekintetében eltérő kibocsátási határértékeket is meghatározhat, feltéve hogy a kibocsátásellenőrzés eredményei révén bizonyítható, hogy a kibocsátások nem haladták meg az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket.

(15)

Egyes sajátos körülmények figyelembe vétele céljából, amennyiben az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek alkalmazása a környezeti előnyökhöz képest aránytalanul magas költségekkel járna, az illetékes hatóságok számára célszerű biztosítani annak lehetőségét, hogy e szintektől eltérő kibocsátási szinteket határozzanak meg. Az ilyen eltéréseknek jól meghatározott kritériumokat figyelembe vevő értékeléseken kell alapulniuk. A kibocsátási határértékek nem haladhatják meg az ebben az irányelvben rögzített kibocsátási határértékeket. Mindenképpen biztosítani kell a jelentős szennyezések megelőzését és a környezet általános, magas szintű védelmét.

(16)

Annak érdekében, hogy az üzemeltetők tesztelhessék a környezet védelmének magasabb általános szintjét – vagy az elérhető legjobb technikákkal legalább megegyező szintű védelmét és nagyobb költségmegtakarítást – biztosító új keletű technikákat, az illetékes hatóságok lehetőséget nyújthatnak az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintektől való ideiglenes eltérésekre.

(17)

Egy létesítmény megváltoztatásakor nőhet a környezetszennyezés mértéke. Az üzemeltetőknek értesíteniük kell az illetékes hatóságot minden olyan tervezett változtatásról, amely hatással lehet a környezetre. A létesítmények olyan jelentős változtatásához, ami az emberi egészségre vagy a környezetre jelentős káros hatással lehet, ezen irányelvnek megfelelően kiadott engedély szükséges.

(18)

A trágya szántóföldi kijuttatása számottevően hozzájárul a szennyező anyagok levegőbe és vízbe történő kibocsátásához. A levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiában kitűzött célok teljesítése és a vízvédelemre vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelés érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy szükséges-e ezen kibocsátások legmegfelelőbb ellenőrzésének az elérhető legjobb technikák alkalmazásával történő kialakítása.

(19)

Az intenzív baromfi- és szarvasmarha-tenyésztés jelentősen hozzájárul a szennyezőanyagok levegőbe és vízbe bocsátásához. A levegőszennyezésről szóló tematikus stratégiában és a vízvédelmi uniós jogszabályokban meghatározott célok teljesítése érdekében a Bizottságnak az irányelv hatályának meghatározása tekintetében felül kell vizsgálnia annak szükségességét, hogy különböző kapacitásküszöböket határozzanak meg az egyes baromfifajtákra, valamint felül kell vizsgálnia a szarvasmarha-tenyésztő létesítmények kibocsátására vonatkozóan a legmegfelelőbb ellenőrzési mechanizmusok létrehozásának szükségességét is.

(20)

Az elérhető legjobb technikák fejlődése és egyéb, a létesítménnyel kapcsolatos változtatások figyelembevétele céljából az engedélyben foglalt feltételeket rendszeresen újra kell értékelni és – adott esetben – frissíteni kell, különösen, ha új vagy frissített BAT-következtetések kerülnek elfogadásra.

(21)

Azokban az egyedi esetekben, amikor az engedély újraértékelésekor és frissítésekor kiderül, hogy a BAT-következtetésekre vonatkozó határozat közzétételét követően több mint öt évre lehet szükség az új elérhető legjobb technikák bevezetéséhez, az illetékes hatóságok az engedélyben foglalt feltételekben ennél hosszabb időszakot is megállapíthatnak, amennyiben ez indokolt az ezen irányelvben megállapított kritériumok alapján.

(22)

Biztosítani kell, hogy a létesítmény üzemeltetése ne eredményezze a talaj és a felszín alatti víz minőségének romlását. Az engedélyben foglalt feltételeknek ezért megfelelő intézkedéseket kell tartalmazniuk a talajba és a felszín alatti vízbe történő kibocsátás megelőzésére és az intézkedések rendszeres figyelemmel kísérésére vonatkozóan, a berendezések használata vagy a tárolás során bekövetkező szivárgás, kiömlés, váratlan események és balesetek megakadályozása érdekében. Annak érdekében, hogy még a korai szakaszban észleljék az esetleges talaj- és felszínalattivíz-szennyezést és a szennyeződés továbbterjedése előtt megfelelő korrekciós intézkedéseket tegyenek, szükség van a talajban és a felszín alatti vízben a vonatkozó veszélyes anyagok koncentrációváltozásának és terjedésének monitoringjára is. A monitoring gyakoriságának meghatározásakor figyelembe vehető a megelőző intézkedések típusa, valamint ezen intézkedések nyomon követésének mértéke és rendszeressége.

(23)

Annak biztosítása érdekében, hogy a létesítmények üzemeltetése ne eredményezze a talaj és a felszín alatti víz minőségének romlását, alapállapot-jelentés formájában értékelni kell a talaj és a felszín alatti víz szennyezettségét. Az alapállapot-jelentésnek olyan gyakorlati eszköznek kell lennie, amely a lehető legnagyobb mértékben lehetővé teszi a telephely kezdeti és a tevékenységek végleges beszüntetését követő állapota közötti számszerűsített összehasonlítást annak megállapítása érdekében, hogy jelentősen növekedett-e a talaj vagy a felszín alatti víz szennyezettsége. Az alapállapot-jelentésnek ezért tartalmaznia kell a talaj és a felszín alatti víz aktuális méréseken alapuló szennyezettségi adatait, valamint a telephely korábbi használataival kapcsolatos történeti adatokat.

(24)

A „szennyező fizet” elvvel összhangban, az üzemeltető által okozott, a telephely alapállapot-jelentés szerinti állapotának helyreállítására vonatkozó kötelezettséget megalapozó talaj- és felszínalattivíz-szennyezés mértékének értékelésekor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az érintett tevékenység teljes időtartamára vonatkozó, engedélyben foglalt feltételeit, a szennyezés megelőzése érdekében a létesítmény által tett intézkedéseket, valamint az alapállapot-jelentésben foglalt szennyezettségi szintekhez képest azonosított viszonylagos szennyezettségnövekedést. A nem az üzemeltető által okozott szennyezéssel kapcsolatos felelősség tekintetében a nemzeti és, adott esetben, a vonatkozó uniós jogszabályok az irányadók.

(25)

Ezen irányelv hatékony végrehajtásához és érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy az üzemeltetők rendszeresen jelentést tegyenek az illetékes hatóságnak az engedélyben foglalt feltételeknek való megfelelésről. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ennek az irányelvnek való megfelelés hiányában az üzemeltető és az illetékes hatóságok egyaránt meghozzák a szükséges intézkedéseket, és gondoskodnak a környezetvédelmi vizsgálatok rendszeréről.

(26)

A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló aarhusi egyezménynek (15) megfelelően a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő hatékony részvétele szükségszerű ahhoz, hogy lehetőség nyíljon a nyilvánosság számára az adott határozatok szempontjából lényeges vélemények és aggályok kifejezésére, illetve a döntéshozók számára azok figyelembevételére, növelve ezzel a döntéshozatali folyamat számonkérhetőségét és átláthatóságát, valamint hozzájárulva a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tudatosításához és a meghozott döntések támogatásához. A nyilvánosság érintett tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, hozzájárulva ily módon az emberi egészség és a jólét követelményeinek megfelelő környezetben való élet jogának védelméhez.

(27)

A kevesebb mint 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező berendezésekben történő tüzelőanyag-égetés számottevően hozzájárul a szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásához. A levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiában kitűzött célok teljesítésére figyelemmel a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy szükséges-e az e létesítményekből származó kibocsátások legmegfelelőbb ellenőrzésének kialakítása.

(28)

A nagy tüzelőberendezések számottevően hozzájárulnak a szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásához, amely jelentős hatást fejt ki az emberi egészségre és a környezetre. E hatás csökkentése, valamint az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) követelményeinek és a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiában kitűzött célok teljesítése érdekében egyes tüzelőberendezés-kategóriák és szennyező anyagok esetében uniós szinten szigorúbb kibocsátási határértéket kell megállapítani.

(29)

A Bizottságnak célszerű megvizsgálnia annak szükségességét, hogy uniós szintű kibocsátási határértékeket határozzanak meg, és hogy egyes nagy tüzelőberendezések vonatkozásában módosítsák az V. mellékletben foglalt kibocsátási határértékeket, figyelembe véve a vonatkozó BAT referenciadokumentumok felülvizsgálatát és frissítését. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak ajánlott figyelembe vennie a finomítók energiarendszereinek sajátosságait.

(30)

Egyes hazai szilárd tüzelőanyagok jellemzői miatt az ilyen tüzelőanyagokat égető tüzelőberendezések esetében indokolt a kén-dioxidra vonatkozó kibocsátási határértékek helyett minimális kéntelenítési arányt alkalmazni. Továbbá, mivel az olajpala egyedi jellemzői kizárhatják a más tüzelőanyagok esetében alkalmazott kéntelenítési technikák alkalmazását, illetve a más tüzelőanyagok esetében elért kéntelenítési hatékonyságot, az olajpalát égető berendezések tekintetében némileg alacsonyabb minimális kéntelenítési arányt célszerű alkalmazni.

(31)

Ha súlyos hiány következtében hirtelen megszakadna az alacsony kéntartalmú tüzelőanyagok ellátása vagy a gázellátás, az illetékes hatóság ideiglenes eltérésekre nyújthat lehetőséget, hogy az érintett tüzelőberendezések kibocsátásai meghaladhassák az ebben az irányelvben rögzített kibocsátási határértékeket.

(32)

Az érintett üzemeltető a szennyezés környezetre kifejtett káros hatásainak korlátozása érdekében nem üzemeltetheti a tüzelőberendezést a kibocsátáscsökkentő berendezés működési hibáját vagy meghibásodását követően 24 óránál tovább, és a kibocsátáscsökkentés nélküli üzemeltetés összes időtartama semmilyen körülmények között sem haladhatja meg bármely 12 hónapos időszakban a 120 órát. Mindazonáltal az illetékes hatóságok engedélyezhetik az eltérést az említett időkorlátozástól, ha elengedhetetlenül szükséges az energiaellátás fenntartása, vagy azon általános kibocsátásnövekedés elkerülése érdekében, amelyet egy másik tüzelőberendezés üzembe helyezése okozna.

(33)

A környezet és az emberi egészség magas szintű védelme céljából és elkerülendő a hulladékok kevésbé szigorú normák szerint működő, más tagországokban lévő égetőművekhez történő átszállítását, az Unió területén a hulladékok égetését vagy együttégetését végző létesítményekre vonatkozóan szigorú üzemeltetési feltételek, műszaki követelmények, valamint kibocsátási határérték előírása és betartása szükséges.

(34)

A szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő használata szerves vegyületek levegőbe kerülését idézi elő, ami hozzájárul a fotokémiai oxidánsok helyben és határokon átterjedő képződéséhez, ami a természeti erőforrások károsodását és gazdasági értékének csökkenését okozza, valamint káros hatású az emberi egészségre. Ezért a szerves oldószerek felhasználása elleni megelőző intézkedésekre van szükség, valamint a szerves vegyületek kibocsátási határértékének és a megfelelő üzemeltetési feltételeknek való megfelelést biztosító követelményeket kell előírni. Az üzemeltetők számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben meghatározott kibocsátási határértékek betartása helyett egy csökkentési terv követelményeinek feleljenek meg, ha másfajta alternatív intézkedések, mint pl. alacsony oldószertartalmú vagy oldószermentes termékek vagy módszerek alkalmazása egyenértékű kibocsátáscsökkentést tesz lehetővé.

(35)	A titán-dioxidot előállító berendezések jelentős levegő- és vízszennyezést okozhatnak. E hatások csökkentése érdekében uniós szinten egyes szennyező anyagok esetében szigorúbb kibocsátási határértékek megállapítására van szükség.

(36)

A jelentéstétel egyszerűsítése és a felesleges adminisztratív terhek csökkentése érdekében a Bizottságnak meg kell határoznia azokat a módszereket, amelyekkel az adatok ezen irányelv szerinti rendelkezésre bocsátásának módját össze lehet hangolni az uniós jogszabályokban foglalt egyéb követelményekkel, és különösen az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról szóló, 2006. január 18-i 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel. (17)

(37)

Meg kell vizsgálni a piaci alapú eszközök – például a nitrogén-oxidok és a kén-dioxid kibocsátáskereskedelme – lehetőségeit annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb költséghatékonysággal, ugyanakkor a környezet egészének magas szintű védelme mellett, és különösen az elérhető legjobb technikák alkalmazása révén megelőzzék, csökkentsék és lehetőség szerint kiküszöböljék az ipari tevékenységből származó szennyezést.

(38)	Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtói hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (18) összhangban kell meghozni.

(39)

A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy ezen irányelv rendelkezéseinek a BAT alapján a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazíthatósága érdekében a Szerződés 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V–VII. melléklet bizonyos részeinek a tudományos és műszaki fejlődéshez való igazítására vonatkozóan. A hulladékégető és hulladék-együttégető művek esetében a hatáskör magában foglalhatja a teljes porkibocsátás folyamatos ellenőrzésétől való eltérés engedélyezési kritériumainak meghatározását is. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítés során az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének végrehajtásáról szóló, 2009. december 9-i bizottsági közleménnyel összhangban konzultáljon szakértőkkel.

(40)	A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(41)

A meglévő létesítmények számára elegendő időt kell biztosítani az ezen irányelv új követelményeinek való technikai megfeleléshez, ezért néhány új követelményt az irányelv alkalmazásától számított meghatározott időszakot követően kell alkalmazni. A tüzelőberendezések esetében elegendő időt kell biztosítani az V. mellékletben megállapított kibocsátási határértékek betartásához szükséges kibocsátáscsökkentő intézkedések életbe léptetéséhez.

(42)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a környezet magas szintű védelmét és a környezetminőség javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az ipari tevékenységekből származó szennyezés határon átnyúló természetéből fakadóan azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(43)	Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelmet fordít különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elvekre. Ez az irányelv különösen az alapjogi charta 37. cikkének alkalmazását szorgalmazza.

(44)	Az ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére irányuló kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalmán a korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben változtattak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből adódik.

(45)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (19) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve az Unió érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(46)	Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak az IX. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelezettségeit,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

KÖZÖS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv az ipari tevékenységekből származó környezetszennyezés integrált megelőzésére és csökkentésére vonatkozó szabályokat határozza meg.

Emellett olyan szabályokat tartalmaz, amelyeket a szennyező anyagok kibocsátásának megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátások csökkentésére és a hulladék keletkezésének megelőzésére dolgoztak ki a környezet egészének magas szintű védelme érdekében.

2. cikk

Hatály

(1)   Ezt az irányelvet a II–VI. fejezetben említett, környezetszennyezést okozó ipari tevékenységekre kell alkalmazni.

(2)   Ez az irányelv nem alkalmazandó a kutatási tevékenységekre, a fejlesztési tevékenységekre, illetve az új termékek és folyamatok tesztelésére.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

„anyag”: kémiai elemek vagy azok vegyületei, kivéve a következő anyagokat: a) radioaktív anyagok, a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelv (20) 1. cikkében meghatározottak szerint; b) géntechnológiával módosított mikroorganizmusok, a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló 2009/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) 2. cikkének b) pontjában meghatározottak szerint; c) géntechnológiával módosított szervezetek, a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) 2. cikkének 2. pontjában meghatározottak szerint;

2.

„környezetszennyezés”: az emberi tevékenység eredményeképpen anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kibocsátása a levegőbe, talajba vagy a vízbe, amely veszélyt jelenthet az emberi egészségre vagy a környezet minőségére, kárt okozhat az anyagi javakban, illetve akadályozza vagy zavarja a környezet élvezetét vagy annak más jogszerű használatát;

3.

„létesítmény”: olyan helyhez kötött műszaki egység, amelyben egy vagy több, az I. mellékletben, illetve a VII. melléklet 1. részében felsorolt tevékenységet folytatnak, és bármely más, azzal közvetlenül együtt járó, ugyanazon a telephelyen folytatott tevékenységet, amely műszakilag kapcsolódik az említett mellékletekben felsorolt tevékenységhez, és amelynek hatása lehet a kibocsátásokra és a környezetszennyezésre;

4.	„kibocsátás”: anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kiengedése a létesítmény egyedi vagy diffúz forrásaiból a levegőbe, a vízbe vagy a talajba;

5.	„kibocsátási határérték”: bizonyos meghatározott paraméterekben kifejezett tömeg, koncentráció, illetve kibocsátási szint, amely nem léphető túl egy vagy több időszak alatt.

6.	„környezetminőségi szabvány”: olyan követelmények összessége, amelynek egy adott környezet vagy annak egy bizonyos része egy adott időben meg kell, hogy feleljen, ahogy ezt az uniós joganyag meghatározza;

7.	„engedély”: írásbeli felhatalmazás egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű egészének vagy egy részének működéséhez;

8.	„jelentős változtatás”: egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű bővítése, illetve a működésében vagy természetében bekövetkező változtatás, amely jelentős káros hatással lehet az emberi egészségre vagy a környezetre;

9.

„az elérhető legjobb technikák”: a tevékenységek fejlődésében és működési módszereikben az a leghatékonyabb és legelőrehaladottabb szint, amely jelzi egyes technikák gyakorlati alkalmasságát arra, hogy alapját képezzék azoknak a kibocsátási határértékeknek és más, az engedélyben foglalt feltételeknek, melyeket a kibocsátások és a környezet egészére gyakorolt hatás megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, csökkentésére állapítanak meg: a) „technikák”: fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia, valamint a létesítmény tervezésének, építésének, karbantartásának, üzemeltetésének és leállításának módja; b) „elérhető”: azok a technikák, amelyeket olyan mértékben fejlesztettek ki, hogy azok alkalmazhatók legyenek a vonatkozó ipari ágazatban elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, függetlenül attól, hogy a kérdéses tagállamban az adott technikákat alkalmazzák, illetve előállítják vagy sem, amennyiben azok az üzemeltető számára ésszerűen hozzáférhetők; c) „legjobb”: a leghatékonyabb technika a környezet egésze magas szintű védelmének elérése érdekében;

10.

„BAT referenciadokumentum”: a 13. cikk szerinti információcsere alapján létrehozott, meghatározott tevékenységekre vonatkozó olyan dokumentum, amely magában foglalja különösen az alkalmazott technikákat, az aktuális kibocsátási és fogyasztási szinteket, az elérhető legjobb technikák meghatározása tekintetében figyelembe vett technikákat, valamint a BAT-következtéseket és az esetleges új keletű technikákat, különös tekintettel a III. mellékletben felsorolt kritériumokra;

11.

„BAT-következtetések”: a BAT-referenciadokumentum azon részeit tartalmazó dokumentum, amely következtetéseket von le az elérhető legjobb technikákra vonatkozóan, továbbá tartalmazza azok leírását, az alkalmazhatóságuk értékelésével kapcsolatos információkat, az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket, monitoringot és fogyasztási szinteket, valamint adott esetben a vonatkozó helyreállítási intézkedéseket;

12.

„az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek”: olyan kibocsátásiszint-tartomány, amelyet valamely elérhető legjobb technika vagy ilyen technikák együttesének normál üzemeltetési feltételek melletti, a BAT-következtetésekben foglaltaknak megfelelő, a megadott referenciafeltételek között történő alkalmazása eredményez, és amelyet egy adott időszakra vonatkozó átlagértékként kell kifejezni;

13.	„új keletű technika”: egy ipari tevékenység során alkalmazható újszerű technika, amely üzleti megvalósítása esetén a környezet magasabb szintű általános védelmét vagy legalább azonos szintű védelem mellett nagyobb költségmegtakarítást biztosít az aktuálisan elérhető legjobb technikáknál;

14.

„üzemeltető”: olyan természetes vagy jogi személy, aki egészben vagy részben üzemelteti vagy felügyeli a létesítményt, tüzelőberendezést, hulladékégető vagy hulladék-együttégető művet, vagy, ahol ezt a nemzeti jogszabályok biztosítják, akire döntéshozó gazdasági hatalmat ruháztak a létesítmény vagy üzem műszaki működése felett;

15.	„nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, valamint a nemzeti jogszabályokkal, illetve gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei és csoportjai;

16.

„érintett nyilvánosság”: az engedélynek vagy az engedélyben foglalt feltételeknek a kiadására vagy frissítésére vonatkozó határozat meghozatala által érintett vagy valószínűleg érintett, illetve abban érdekelt nyilvánosság; e meghatározás alkalmazásában a környezetvédelmet előmozdító, a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezeteket érdekeltnek kell tekinteni.

17.	„veszélyes anyagok”: anyagok vagy keverékek az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) 2. cikkének 7. és 8. pontja értelmében;

18.	„alapállapot-jelentés”: a vonatkozó veszélyes anyagok által okozott talaj- és felszínalattivíz-szennyeződés állapotára vonatkozó információ;

19.	„felszín alatti víz”: a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott felszín alatti víz;

20.	„talaj”: a földkéregnek a felszín és az alapkőzet közötti legfelső rétege. A talaj ásványi részecskékből, szerves anyagból, vízből, levegőből és élő szervezetekből áll;

21.

„környezetvédelmi ellenőrzés”: minden olyan tevékenység – ideértve a helyszíni szemléket, valamint a kibocsátások, a belső jelentések és a monitoringdokumentumok ellenőrzését, az önellenőrzés igazolását, az alkalmazott technikák és a létesítmény környezeti vezetése megfelelőségének ellenőrzését is –, amelyet az illetékes hatóság végez vagy annak megbízásából végeznek annak érdekében, hogy ellenőrizzék és előmozdítsák a létesítmények engedélyeiben foglalt feltételek teljesítését, valamint – szükség esetén – nyomon kövessék e létesítmények környezeti hatásait.

22.	„baromfi”: a baromfi és keltetőtojás Közösségen belüli kereskedelmére és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 1990. október 15-i 90/539/EGK tanácsi irányelv (25) 2. cikkének 1. pontja szerint meghatározott baromfi;

23.	„tüzelőanyag”: bármilyen szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú éghető anyag;

24.	„tüzelőberendezés”: olyan műszaki berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el az így keletkező hő hasznosítása céljából;

25.	„kémény”: egy vagy több olyan füstcsatornát tartalmazó szerkezet, amely a levegőbe történő kibocsátásuk céljából elvezeti a füstgázokat;

26.	„üzemóra”: órákban kifejezett azon időtartam, amelynek során a tüzelőberendezés egésze vagy egy része üzemel, és kibocsátásokat juttat a levegőbe; az üzemóra számításába a beindítás és a leállítás időszaka nem számít bele;

27.	„kéntelenítési arány”: a tüzelőberendezés által egy adott időszak során a levegőbe ki nem bocsátott kén mennyiségének a tüzelőberendezésbe bevitt és az azonos időszak során abban felhasznált szilárd tüzelőanyagban található kén mennyiségéhez viszonyított aránya;

28.	„hazai szilárd tüzelőanyag”: természetben előforduló, helyileg kitermelt olyan szilárd tüzelőanyag, amelyet egy konkrétan az adott tüzelőanyag-fajtához tervezett tüzelőberendezésben égetnek el;

29.

„meghatározó tüzelőanyag”: a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából elégető, vegyes tüzelésű tüzelőberendezésben felhasznált valamennyi tüzelőanyag közül az V. melléklet 1. része szerinti legmagasabb kibocsátási határértékkel rendelkező tüzelőanyag, illetve több, azonos kibocsátási határértékkel rendelkező tüzelőanyag esetén ezek közül a legnagyobb bemenő hőteljesítményt biztosító tüzelőanyag.

30.

„biomassza”: a következők bármelyike: a) olyan, mezőgazdaságból vagy erdőgazdaságból származó növényi anyagot tartalmazó termék, amely energiatartalmának felhasználása céljából tüzelőanyagként használható; b) az alábbi hulladékok: i. mezőgazdasági és erdészeti eredetű növényi hulladék; ii. az élelmiszer-feldolgozó iparból származó hulladék, amennyiben a termelt hőt hasznosítják; iii. cellulózgyártásból, valamint cellulózból történő papírgyártásból származó rostos növényi hulladék, amennyiben a gyártás helyén együtt égetik, és a termelt hőt hasznosítják; iv. parafahulladék; v. fahulladék, kivéve a fakonzerváló-szerekkel vagy bevonatokkal történő kezelésből származó halogénezett szerves vegyületeket vagy nehézfémeket esetlegesen tartalmazó, és különösen az ilyen építési vagy bontási fahulladékot is magában foglaló fahulladékot;

31.	„vegyes tüzelésű tüzelőberendezés”: olyan tüzelőberendezés, amely egyidejűleg vagy felváltva két- vagy többféle tüzelőanyaggal fűthető;

32.	„gázturbina”: olyan forgó gép, amely a hőenergiát mechanikai munkává alakítja át, és elsősorban az alábbi egységekből áll: kompresszor, egy égőkamra, amelyben a tüzelőanyag égetése történik a munkaközeg felmelegítése céljából, illetve turbina;

33.	„gázmotor”: olyan belső égésű motor, amely az Otto-ciklusnak megfelelően működik, és szikragyújtást vagy a kétféle tüzelőanyaggal üzemelő motorok esetében kompressziós gyújtást alkalmaz a tüzelőanyag elégetésére;

34.	„dízelmotor”: olyan belső égésű motor, amely a Diesel-ciklusnak megfelelően működik, és kompressziós gyújtást alkalmaz a tüzelőanyag elégetésére;

35.	„kis, szigetüzemben működő rendszer”: a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) 2. cikkének 26. pontjában meghatározott kis, szigetüzemben működő rendszer;

36.	„hulladék”: a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (27) 3. cikkének 1. pontjában meghatározott hulladék;

37.	„veszélyes hulladék”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 2. pontjában meghatározott veszélyes hulladék;

38.

„vegyes települési hulladék”: a háztartási, valamint olyan kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok, amelyek jellegüknél és összetételüknél fogva nem térnek el jelentősen a háztartási hulladéktól, de ez nem vonatkozik a 2000/532/EK bizottsági határozat (28) mellékletében szereplő, a 20 01 rovatba tartozó olyan frakciókra, amelyeket a keletkezés helyén külön gyűjtenek, valamint az említett melléklet 20 02 rovatszáma alatt feltüntetett egyéb hulladékra sem;

39.

„hulladékégető mű”: olyan helyhez kötött vagy mobil műszaki egység és berendezés, amelyet a hulladék hőkezelése érdekében építettek, függetlenül attól, hogy a keletkezett égéshőt hasznosítják-e vagy sem. Ez magában foglalja a hulladék oxidálását és más hőkezelési eljárásokat, például a pirolízist, a gázosítást vagy a plazmaeljárásokat, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik;

40.

„hulladék-együttégető mű”: olyan helyhez kötött vagy mobil műszaki egység, amelynek elsődleges célja az energiatermelés vagy az anyagi termékek előállítása, és amely hulladékot alap vagy kiegészítő tüzelőanyagként használ, vagy amelyben a hulladékot ártalmatlanítás céljából hőkezelésnek vetik alá. Ez magában foglalja a hulladék oxidálását és más hőkezelési eljárásokat, például a pirolízist, a gázosítást vagy a plazmaeljárásokat, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik;

41.

„névleges teljesítmény”: azon kemencék összesített hulladékégetési teljesítménye, amelyekből a hulladékégető mű vagy a hulladék-együttégető mű az építő meghatározása és az üzemeltető visszaigazolása szerint áll, figyelembe véve a hulladék fűtőértékét, amelyet az óránként elégetett hulladék mennyiségében fejeznek ki;

42.	„dioxinok és furánok”: a VI. melléklet 2. részében felsorolt valamennyi poliklórozott dibenzo-p-dioxin és dibenzofurán;

43.	„szerves vegyület”: olyan vegyület, amely legalább szenet, valamint a hidrogén, halogének, oxigén, kén, foszfor, szilícium vagy nitrogén elemek közül egyet vagy többet tartalmaz a karbon-oxidok, szervetlen karbonátok és bikarbonátok kivételével;

44.	„illékony szerves vegyület”: olyan szerves vegyület vagy kreozot frakciója, amelynek gőznyomása 293,15 K-on 0,01 kPa vagy nagyobb érték, vagy ennek megfelelő illékonyságú a mindenkori felhasználás körülményei között.

45.

„szerves oldószer”: olyan illékony szerves vegyület, amelyet a következő célokra használnak fel: a) önmagában vagy más anyagokkal kombinálva nyersanyagok, termékek vagy hulladékanyagok feloldására anélkül, hogy kémiai változáson menne keresztül; b) tisztítószerként szennyezőanyagok feloldására; c) oldószerként; d) diszperziós közegként; e) viszkozitásbeállító közegként; f) felületifeszültség-beállító közegként; g) lágyítószerként; h) konzerválószerként;

46.

„bevonat”: a szerves oldószerek egyes festékekben, lakkokban és jármű utánfényezésére szolgáló termékekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2004. április 21-i 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (29) 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott bevonat.

4. cikk

Engedélykötelezettség

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy egyetlen létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető mű vagy hulladék-együttégető mű se üzemelhessen engedély nélkül.

Az első bekezdéstől eltérve, kizárólag az V. fejezet hatálya alá tartozó létesítmények esetében a tagállamok nyilvántartásba vételi eljárást állapíthatnak meg.

A nyilvántartásba vételi eljárást kötelező erejű jogszabályban kell rögzíteni, és annak tartalmaznia kell legalább az üzemeltetőnek az illetékes hatósághoz intézett bejelentését arról, hogy ilyen létesítményt kíván üzemeltetni.

(2)   A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy az engedély kettő vagy több olyan létesítményre vagy létesítményrészre terjedjen ki, amelyet ugyanazon üzemeltető ugyanazon a telephelyen üzemeltet.

Amennyiben az engedély kettő vagy több létesítményre terjed ki, annak olyan feltételeket kell tartalmaznia, amelyek biztosítják, hogy az egyes létesítmények megfeleljenek az ezen irányelvben megállapított követelményeknek.

(3)   A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy az engedély olyan létesítmény több részére vonatkozzon, amelyet különböző üzemeltetők üzemeltetnek. Ilyen esetben az engedélynek minden egyes üzemeltető felelősségi körét meg kell határoznia.

5. cikk

Engedélyezés

(1)   A nemzeti vagy az uniós jogszabályokban meghatározott egyéb követelmények sérelme nélkül az illetékes hatóság kiadja az engedélyt, ha a létesítmény megfelel ezen irányelv követelményeinek.

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy egynél több illetékes hatóság vagy üzemeltető bevonása, illetve egynél több engedély kiadása esetén az engedélyben foglalt feltételek és az engedélyezési eljárások teljes mértékben koordinálva legyenek, az eljárásban érintett valamennyi hatóság hatékony, integrált megközelítésének biztosítása érdekében.

(3)   Új létesítmény vagy jelentős változtatás esetén, ahol a 85/337/EGK irányelv 4. cikke alkalmazandó, az irányelv 5., 6., 7. és 9. cikke értelmében kapott minden vonatkozó információt vagy következtetést megvizsgálnak és felhasználnak az engedély megadására irányuló eljárás céljából.

6. cikk

Általánosan kötelező erejű szabályok

Az engedéllyel való rendelkezés kötelezettségének sérelme nélkül a tagállamok általánosan kötelező erejű szabályokba foglalhatnak a létesítmények, a tüzelőberendezések, a hulladékégető művek vagy a hulladék-együttégető művek egyes kategóriáira vonatkozó követelményeket.

Általánosan kötelező erejű szabályok elfogadása esetén az engedélyben elegendő erre egyszerű utalást tenni.

7. cikk

Váratlan események és balesetek

A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (30) sérelme nélkül, a környezetre jelentős hatást gyakorló váratlan esemény vagy baleset esetén a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:

a)	az üzemeltető azonnal tájékoztassa az illetékes hatóságot;

b)	az üzemeltető azonnal megtegye a környezeti hatások csökkentésére és az esetleges további balesetek és váratlan események megelőzésére szolgáló intézkedéseket;

c)	az illetékes hatóság kötelezze az üzemeltetőt arra, hogy megtegyen bármely olyan megfelelő kiegészítő intézkedést, amely az illetékes hatóság megítélése szerint a környezeti hatások csökkentéséhez és az esetleges további balesetek és váratlan események megelőzéséhez szükséges.

8. cikk

Az engedélyben foglalt feltételek nem teljesítése

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyben foglalt feltételek teljesüljenek.

(2)   Az engedélyben foglalt feltételek megszegése esetén a tagállamok biztosítják, hogy:

a)	az üzemeltető azonnal tájékoztassa az illetékes hatóságot;

b)	az üzemeltető azonnal megtegye a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül a követelményeket újból teljesítse;

c)	az illetékes hatóság kötelezze az üzemeltetőt arra, hogy megtegyen bármely olyan megfelelő kiegészítő intézkedést, amely az illetékes hatóság megítélése szerint a követelmények újbóli teljesítéséhez szükséges.

Amennyiben az engedélyben foglalt feltételek megszegése közvetlen veszélyt jelent az emberi egészségre, illetve jelentős mértékű, azonnali káros hatással fenyeget a környezetre nézve, a megfelelés az első albekezdés b) és c) pontjának megfelelő helyreállításáig a létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető mű, hulladék-együttégető mű vagy annak adott részének üzemeltetését felfüggesztik.

9. cikk

Üvegházhatású gázok kibocsátása

(1)   Amennyiben egy adott létesítményből származó üvegházhatású gáz kibocsátása a létesítmény által végzett tevékenységgel kapcsolatban szerepel a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében, az engedély nem tartalmazhat kibocsátási határértéket az adott gáz közvetlen kibocsátásaira, kivéve, ha ez a jelentős helyi szennyezés elkerüléséhez szükséges.

(2)   A 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek esetén a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy a tüzelőberendezésekre vagy a telephelyen található egyéb szén-dioxidot kibocsátó egységekre nem határoznak meg energiahatékonysággal kapcsolatos követelményeket.

(3)   Amennyiben szükséges, az illetékes hatóság megfelelően módosítja az engedélyt.

(4)   Az 1–3. bekezdés a 2003/87/EK irányelv 27. cikkével összhangban nem alkalmazandó az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszeréből átmenetileg kizárt létesítményekre.

II. FEJEZET

AZ I. MELLÉKLETBEN FELSOROLT TEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

10. cikk

Hatály

Ezt a fejezetet az I. mellékletben meghatározott és – adott esetben – a kapacitásra vonatkozóan ugyanitt megállapított küszöbértékeket elérő tevékenységekre kell alkalmazni.

11. cikk

Az üzemeltető alapvető kötelezettségeinek általános elvei

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a létesítmények üzemeltetése a következő elvek alapján történjen:

a)	minden megfelelő megelőző intézkedést megtesznek a környezetszennyezés ellen;

b)	az elérhető legjobb technikákat alkalmazzák;

c)	jelentős mértékű környezetszennyezést nem okoznak;

d)	a hulladék keletkezését megelőzik a 2008/98/EK irányelvvel összhangban;

e)

amennyiben hulladék keletkezik, azt a hulladékhierarchia elsőbbségi sorrendjében és a 2008/98/EK irányelvnek megfelelően újrahasználatra előkészítik, újrafeldolgozzák, újrahasznosítják, vagy, ahol műszakilag vagy gazdaságilag nem lehetséges, úgy ártalmatlanítják, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a környezetre gyakorolt bármilyen hatást;

f)	az energiát hatékonyan használják;

g)	megteszik a szükséges intézkedéseket a balesetek megelőzésére és azok következményeinek korlátozására;

h)	végleges leállítás esetén megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy elkerüljék a környezetszennyezés kockázatát, és a működés helyszínét a 22. cikk szerinti kielégítő állapotba állítsák vissza.

12. cikk

Engedélykérelmek

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az engedélykérelmek tartalmazzák a következők leírását:

a)	a létesítmény és annak tevékenysége;

b)	a létesítmény által felhasznált vagy termelt nyers- és segédanyagok, egyéb anyagok, valamint energia;

c)	a létesítmény kibocsátásainak forrásai;

d)	a létesítmény helyének állapota;

e)	adott esetben az alapállapot-jelentés a 22. cikk (2) bekezdésével összhangban;

f)	a létesítményből származó, előre látható kibocsátások mennyisége és természete az egyes környezeti elemekbe, és a környezetbe való kibocsátások jelentős hatásainak azonosítása;

g)	a létesítményből származó kibocsátás megelőzésére vagy, ahol ez nem lehetséges, csökkentésére javasolt technológiák vagy egyéb technikák;

h)	intézkedések a létesítményből származó hulladék keletkezésének megelőzésére, valamint a hulladék újrahasználatra való előkészítésére, újrafeldolgozására és újrahasznosítására;

i)	további tervezett intézkedések az üzemeltető alapvető kötelezettségei általános alapelveinek teljesítésére vonatkozóan a 11. cikk értelmében,

j)	a környezetbe történő kibocsátások ellenőrzésére vonatkozó tervezett intézkedések;

k)	a javasolt technológiák, technikák és intézkedések kérelmező által tanulmányozott főbb alternatíváinak körvonalai.

Az engedélykérelem ugyanakkor tartalmazza az első albekezdésben említett részletek nem technikai jellegű összefoglalóját.

(2)   Amennyiben a 85/337/EGK irányelv követelményeivel összhangban szolgáltatott információk, vagy a 96/82/EK irányelvvel összhangban benyújtott biztonsági jelentés, vagy a más jogszabályok teljesítése kapcsán adott egyéb információk teljesítik az (1) bekezdésben szereplő bármely követelményt, azokat az információkat bele lehet foglalni, vagy csatolni lehet a kérelemhez.

13. cikk

BAT-referenciadokumentumok és információcsere

(1)   BAT-referenciadokumentumok kidolgozása, felülvizsgálata és – adott esetben – frissítése céljából a Bizottság információcserét szervez a tagállamok, az érintett iparágak, a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervek, valamint a Bizottság részvételével.

(2)   Az információcserének különösen az alábbiakra kell kiterjednie:

a)	a létesítmények és a technikák kibocsátási teljesítménye, adott esetben rövid és hosszú távú átlagértékekben kifejezve, a kapcsolódó referenciafeltételekkel együtt, a nyersanyagok felhasználása és jellege, vízfogyasztás, energiafelhasználás és a hulladékok keletkezése;

b)	alkalmazott technikák, kapcsolódó monitoring, környezeti elemek közötti kölcsönhatások, gazdasági és technikai életképesség, valamint az ezekkel kapcsolatos fejlemények;

c)	az a) és b) pontban foglaltak vizsgálatát követően azonosított elérhető legjobb technikák és új keletű technikák.

(3)   A Bizottság létrehozza és rendszeresen összehívja a tagállamok, az érintett iparágak és a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek képviselőiből álló fórumot.

A Bizottság kikéri a fórum véleményét az információcsere gyakorlati vonatkozásaival, és különösen az alábbiakkal kapcsolatban:

a)	a fórum eljárási szabályzata;

b)	az információcserére vonatkozó munkaprogram;

c)	az adatgyűjtéssel kapcsolatos iránymutatások;

d)	a BAT referenciadokumentumok kidolgozására és minőségbiztosításukra vonatkozó iránymutatások, beleértve tartalmuk és formájuk megfelelőségét is.

A fórum véleményének figyelembevételével a második albekezdés c) és d) pontjában említett iránymutatásokat a 75. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   A Bizottság kikéri a fórumnak a BAT referenciadokumentumok javasolt tartalmával kapcsolatos véleményét, és azt az (5) bekezdésben említett eljárás tekintetében figyelembe veszi.

(5)   A BAT-következtetésekről szóló határozatokat a 75. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(6)   A határozat (5) bekezdéssel összhangban történő elfogadását követően a Bizottság haladéktalanul nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a BAT-referenciadokumentumot.

(7)   E fejezet alkalmazásában – a 15. cikk (3) és (4) bekezdésének kivételével – a vonatkozó határozat (5) bekezdéssel összhangban történő elfogadásáig a Bizottság által a 83. cikkben említett időpontot megelőzően elfogadott BAT-referenciadokumentumokban foglalt, az elérhető legjobb technikákra vonatkozó következtetéseket kell BAT-következtetésekként alkalmazni.

14. cikk

Az engedélyben foglalt feltételek

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az engedély tartalmazza valamennyi szükséges intézkedést a 11. és 18. cikkben említett követelmények teljesítéséhez.

Ezek az intézkedések tartalmazzák legalább a következőket:

a)	a kibocsátási határértékeket a II. mellékletben felsorolt szennyező anyagokra és más olyan szennyező anyagokra nézve, amelyeket valószínűleg jelentős mértékben bocsát ki az illető létesítmény, tekintettel természetükre és a szennyezés egyik közegből a másikba való átjuttatására való képességükre;

b)	megfelelő követelményeket a talaj és a felszín alatti víz védelmének biztosítására, és intézkedéseket a létesítmény által termelt hulladék ellenőrzésére és kezelésére;

c)

a kibocsátás ellenőrzésére vonatkozó megfelelő követelményeket, meghatározva: i. a mérés módszerét, gyakoriságát és az értékelési eljárást; valamint ii. a 15. cikk (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása esetén azt, hogy a kibocsátások ellenőrzésének eredményei ugyanazon időszakok és referenciafeltételek mellett álljanak rendelkezésre, mint amelyeket az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek esetében alkalmaztak.

d)

azt a kötelezettséget, hogy az illetékes hatóság számára nyújtsák be legalább éves rendszerességgel: i. a kibocsátások c) pontban említett ellenőrzésének eredményein alapuló információkat és azon egyéb adatokat, amelyek az illetékes hatóság számára lehetővé teszik az engedélyben foglalt feltételek teljesítésének ellenőrzését; valamint ii. a 15. cikk (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása esetén a kibocsátások ellenőrzése eredményeinek összegzését, amely lehetővé teszi az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintekkel való összehasonlítást;

e)

megfelelő követelményeket a talajba és a felszín alatti vízbe történő kibocsátás b) pont szerinti megelőzését célzó intézkedések rendszeres felülvizsgálatára vonatkozóan, valamint a talajnak és a felszín alatti vizeknek a helyszínen valószínűsíthetően előforduló, vonatkozó veszélyes anyagokkal kapcsolatos monitoring megfelelő követelményeit, tekintettel a talaj- és felszínalattivíz-szennyeződés lehetőségére a létesítmény telephelyén;

f)	intézkedéseket a normál üzemeltetési feltételektől eltérő feltételekre, például az üzembe helyezésre, a szivárgási hibákra, az üzemzavarra, az időszakos leállításokra, valamint a működés végleges beszüntetésére vonatkozóan;

g)	intézkedéseket a nagy távolságra jutó vagy határokon átterjedő szennyezés minimalizálásával kapcsolatban.

h)	a kibocsátási határértékeknek való megfelelés értékelésének feltételeit vagy a másutt meghatározott feltételekre való utalást.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a kibocsátási határértékek kiegészíthetők vagy helyettesíthetők az azokkal egyenértékű, azonos szintű környezetvédelmet biztosító műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel.

(3)   Az engedélyben foglalt feltételeket a BAT-következtetésekből kiindulva kell megállapítani.

(4)   A 18. cikk sérelme nélkül az illetékes hatóság az engedélyre a BAT-következtetésekben ismertetett elérhető legjobb technikák alkalmazásával teremthető feltételeknél szigorúbb feltételeket is megállapíthat.

(5)   Amennyiben az illetékes hatóság az engedélyben foglalt feltételeket olyan elérhető legjobb technika alapján határozza meg, amely a vonatkozó BAT-következtetések egyikében sincs leírva, biztosítania kell, hogy

a)	e technikát a III. mellékletben felsorolt kritériumokra különös figyelmet fordítva határozzák meg;

b)	teljesüljenek a 15. cikkben foglalt követelmények.

Amennyiben az első albekezdésben említett BAT-következtetések nem tartalmaznak az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási határértékeket, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy az első albekezdésben említett technika a környezetnek a BAT-következtetésekben leírt elérhető legjobb technikák által biztosított védelmével azonos szintű védelmet biztosítson.

(6)   Amennyiben a létesítményben végzett valamely tevékenység vagy előállítási eljárás nem tartozik a BAT-következtetések hatálya alá, vagy amennyiben e következtetések nem tárgyalják a tevékenység vagy eljárás összes lehetséges környezeti hatását, az illetékes hatóság az általa az érintett tevékenységre vagy eljárásra vonatkozóan meghatározott, elérhető legjobb technikák alapján állapítja meg az engedélyben foglalt feltételeket, különös figyelmet fordítva a III. mellékletben felsorolt kritériumokra.

(7)   Az I. melléklet 6.6. pontjában említett létesítmények esetében az (1)–(6) bekezdést kell alkalmazni az állatjóllétre vonatkozó jogszabályok sérelme nélkül.

15. cikk

Kibocsátási határértékek és az azokkal egyenértékű paraméterek és műszaki intézkedések

(1)   A szennyező anyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket azoknál a pontoknál kell alkalmazni, ahol a kibocsátás elhagyja a létesítményt, és figyelmen kívül kell hagyni a pontok előtti bármilyen hígítást a határértékek megállapításakor.

A vízbe történő közvetett szennyezőanyag-kibocsátások vonatkozásában a szennyvíztisztító telep hatását számításba lehet venni, amikor a kibocsátási határértéket megállapítják az érintett létesítményre, feltéve, ha a környezet egészének ugyanolyan szintű védelmét biztosítja, és feltéve, ha ez nem vezet a környezet nagyobb fokú szennyezéséhez.

(2)   A 18. cikk sérelme nélkül, a 14. cikk (1) és (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek és az azokkal egyenértékű műszaki paraméterek az elérhető legjobb technikákon alapulnak anélkül, hogy előírnák bármilyen meghatározott technika vagy technológia használatát.

(3)   Az illetékes hatóságnak olyan kibocsátási határértékeket kell meghatároznia, amelyek biztosítják, hogy normál üzemeltetési feltételek mellett a kibocsátások nem haladják meg a BAT-következtetésekről szóló, a 13. cikk (5) bekezdésében említett határozatokban foglalt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket, mégpedig az alábbiak egyike révén:

a)

olyan kibocsátási határértékek meghatározása, amelyek nem haladják meg az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket. E kibocsátási határértékeket az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintekre vonatkozó időszakokkal azonos hosszúságú vagy rövidebb időszakokra vonatkozóan, az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintekre vonatkozó referenciafeltételekkel azonos feltételek mellett kell megállapítani; vagy

b)	az a) pontban említettektől az értékek, az időszakok és a referenciafeltételek tekintetében eltérő kibocsátási határértékek meghatározása.

A b) pont alkalmazása esetén az illetékes hatóság legalább évente értékeli a kibocsátások ellenőrzésének eredményeit annak biztosítása érdekében, hogy a normál üzemeltetési feltételek melletti kibocsátások ne haladják meg az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket.

(4)   A (3) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóság – különleges esetekben – a környezeti és gazdasági költségeknek és előnyöknek a létesítmény műszaki jellemzőinek, földrajzi elhelyezkedésének és a helyi környezeti feltételeknek figyelembe vételével elvégzett értékelése alapján olyan kibocsátási határértékeket is meghatározhat, amelyek eltérnek a (3) bekezdés alapján meghatározott értékektől.

Az illetékes hatóságnak meg kell indokolnia az első albekezdés alkalmazását, ideértve az értékelés eredményeit és az alkalmazott feltételek indokolását is.

A kibocsátási határértékek azonban – adott esetben – nem haladhatják meg az V–VIII. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeket.

A Bizottság iránymutatást adhat azon kritériumok megállapítására, amelyeket e bekezdés alkalmazásakor figyelembe kell venni.

Az illetékes hatóságok újraértékelik az első albekezdés alkalmazását az engedélyben foglalt feltételek 21. cikk szerinti újraértékelése részeként.

(5)   Az illetékes hatóságok összesen legfeljebb kilenc hónapig engedélyezhetik a (2) és (3) bekezdés és a 11. cikk a) és b) pontjának követelményeitől való eltérést az új keletű technikák tesztelése és alkalmazása vonatkozásában, feltéve, hogy ezen időszak lejárta után vagy felhagynak e technikák alkalmazásával, vagy pedig a tevékenység eléri legalább az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintet.

16. cikk

Monitoringkövetelmények

(1)   A 14. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett monitoringkövetelményeknek – adott esetben – a BAT-következtetésekben leírt ellenőrzés következtetésein kell alapulniuk.

(2)   A 14. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett időszakos monitoring gyakoriságát az illetékes hatóság az egyes létesítmények engedélyében, illetve általánosan kötelező erejű szabályok keretében határozza meg.

Az első albekezdésben foglaltak sérelme nélkül az időszakos monitoringot a felszín alatti víz tekintetében legalább ötévente, a talaj tekintetében legalább tízévente kell elvégezni, kivéve ha az ilyen ellenőrzés a szennyezés szisztematikus kockázatértékelésén alapul.

17. cikk

Általánosan kötelező erejű szabályok

A 6. cikkben említett, általánosan kötelező erejű szabályok elfogadása esetén a tagállamok biztosítják az integrált megközelítést és az egyedi engedélyben foglalt feltételekkel elérhető szinttel egyenértékű, magas szintű környezetvédelmet. A tagállamok gondoskodnak az általánosan kötelező erejű szabályoknak az elérhető legjobb technikák fejlődésével összhangban történő frissítéséről.

18. cikk

Környezetminőségi szabványok

Amennyiben a környezetminőségi szabvány szigorúbb feltételeket követel meg, mint amilyenek az elérhető legjobb technikákkal elérhetők, az engedélybe további intézkedéseket kell belefoglalni az egyéb, környezetminőségi szabványoknak való megfelelés céljából hozható intézkedések sérelme nélkül.

19. cikk

Az elérhető legjobb technikák fejlődése

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóság figyelemmel kísérje az elérhető legjobb technikák fejlődését és az új vagy frissített BAT-következtetések közzétételét, vagy tájékoztatást kapjon arról.

20. cikk

Az üzemeltető változtatásai a létesítményekben

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az üzemeltető tájékoztassa az illetékes hatóságot bármilyen, a létesítmény jellegében vagy működésében tervezett változtatásról vagy a létesítmény bővítéséről, amelynek hatása lehet a környezetre. Ahol szükséges, az illetékes hatóság megújítja az engedélyt.

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy olyan engedély nélkül, amelyet ennek az irányelvnek megfelelően adtak ki, ne hajtsanak végre jelentős, az üzemeltető által tervezett változtatásokat.

Az engedélykérelemnek és az illetékes hatóság határozatának ki kell terjednie a létesítmény olyan részeire és a 12. cikkben felsorolt részletekre, amelyeket a jelentős változtatás érinthet.

(3)   A létesítmény jellegének vagy működésének megváltoztatása vagy a létesítmény bővítése jelentősnek minősül, ha a változtatás vagy a bővítés önmagában eléri az I. mellékletben a kapacitásra vonatkozóan meghatározott küszöbértékeket.

21. cikk

Az engedélyben foglalt feltételeknek az illetékes hatóság általi újraértékelése és frissítése

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóság a (2)–(5) bekezdéssel összhangban időszakonként újraértékelje és szükség esetén az ezen irányelvnek való megfelelés céljából frissítse az engedélyben foglalt valamennyi feltételt.

(2)   Az illetékes hatóság kérésére az üzemeltetőknek minden olyan információt be kell nyújtaniuk, amely az engedélyben foglalt feltételek újraértékeléséhez szükséges, ideértve különösen a kibocsátások ellenőrzésének eredményeit és egyéb olyan adatokat, amelyek lehetővé teszik a létesítmény működésének a vonatkozó BAT-következtetésekben ismertetett elérhető legjobb technikákkal és az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintekkel való összehasonlítását.

Az engedélyben foglalt feltételek újraértékelése során az illetékes hatóság minden, a monitoringból vagy ellenőrzésből származó információt felhasznál.

(3)   Az adott létesítmény fő tevékenységéhez kapcsolódó, a BAT-következtetésekre vonatkozóan a 13. cikk (5) bekezdésével összhangban elfogadott határozat kihirdetésétől számított öt éven belül az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy:

a)	az érintett létesítményre vonatkozó engedélyben foglalt valamennyi feltételt újraértékeljék és szükség esetén frissítsék az ezen irányelvnek, és, adott esetben, különösen a 15. cikk (3) és (4) bekezdésének való megfelelés érdekében;

b)	a létesítmény megfeleljen ezen feltételeknek.

Az újraértékelés során figyelembe kell venni a létesítményre alkalmazandó minden, az engedély megadása vagy legutóbbi újraértékelése óta a 13. cikk (5) bekezdésével összhangban elfogadott új vagy felülvizsgált BAT-következtetést.

(4)   Amennyiben az adott létesítmény egyetlen BAT-következtetés hatálya alá sem tartozik, az engedélyben foglalt feltételeket újra kell értékelni és – adott esetben – frissíteni kell abban az esetben, ha az elérhető legjobb technikák fejlődése lehetővé teszi a kibocsátások jelentős mértékű csökkentését.

(5)   Az engedélyben foglalt feltételeket legalább az alábbi esetekben újra kell értékelni, illetve adott esetben frissíteni kell:

a)	a létesítmény által okozott szennyezés olyan jelentős, hogy az engedélyben megállapított kibocsátási határértékeket felül kell vizsgálni, és új határértékeket kell megállapítani;

b)	az üzembiztonság egyéb technikák alkalmazását igényli;

c)	amennyiben a 18. cikkel összhangban egy új vagy felülvizsgált környezetminőségi szabványnak való megfelelés szükséges.

22. cikk

A telephely bezárása

(1)   A 2000/60/EK irányelv, a 2004/35/EK irányelv, a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (31) és a talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint talajvédelemre vonatkozó uniós jogszabályok sérelme nélkül az illetékes hatóság olyan feltételeket köteles meghatározni az engedélyben, amelyek a tevékenység végleges leállítása esetén biztosítják az e cikk (3) és (4) bekezdésének való megfelelést.

(2)   Amennyiben a tevékenység magában foglalja a vonatkozó veszélyes anyagok felhasználását, előállítását vagy kibocsátását, és tekintettel a létesítmény telephelyén bekövetkező talaj- és felszínalattivíz-szennyeződés lehetőségére, az üzemeltetőnek a létesítmény üzembe helyezése előtt vagy a létesítmény engedélyének a … (32) -át követő első alkalommal történő frissítése előtt alapállapot-jelentést kell készítenie, és azt be kell nyújtania az illetékes hatóságnak.

Az alapállapot-jelentésnek tartalmaznia kell a talaj és a felszín alatti víz szennyezettségének meghatározásához szükséges információkat annak érdekében, hogy lehetővé váljon a tevékenység végleges leállításakor fennálló állapottal való, a (3) bekezdés szerinti számszerűsített összehasonlítás.

Az alapállapot-jelentésnek legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:

a)	a terület aktuális, illetve adott esetben korábbi használatára vonatkozó információk;

b)

adott esetben a jelentés készítésekor fennálló állapotot tükröző talaj- és felszínalattivíz-mérésekre vonatkozóan meglévő információk, illetve újonnan elvégzett talaj- és felszínalattivíz-mérésekkel kapcsolatos információk, tekintettel annak lehetőségére, hogy az érintett létesítmény által felhasznált, előállított vagy kibocsátott veszélyes anyagok szennyezést okozhatnak a talajban és a felszín alatti vízben. Amennyiben a más nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján előállított információk megfelelnek az e cikkben foglalt követelményeknek, az ilyen információk beilleszthetők a benyújtandó alapállapot-jelentésbe vagy csatolhatók ahhoz. A Bizottság iránymutatásokat ad az alapjelentés tartalmára vonatkozóan.

(3)   A tevékenység végleges leállítása esetén az üzemeltető köteles értékelni a létesítmény által felhasznált, előállított vagy kibocsátott vonatkozó veszélyes anyagok által okozott talaj- és felszínalattivíz-szennyeződés mértékét. Amennyiben a (2) bekezdésben említett alapállapot-jelentésben rögzített állapothoz viszonyítva a létesítmény a vonatkozó veszélyes anyagoktól származó, jelentős mértékű talaj- vagy felszínalattivíz-szennyeződést okozott, az üzemeltető ezen állapot helyreállítása érdekében megteszi a szennyeződés kezeléséhez szükséges intézkedéseket. Ennek érdekében figyelembe lehet venni az ilyen intézkedések technikai megvalósíthatóságát.

Az első albekezdés sérelme nélkül, a tevékenység végleges leállítása esetén és amennyiben a telephelyen lévő talaj- és felszínalattivíz-szennyeződés a létesítményre vonatkozó engedélynek a … (32)-tól számított első frissítése előtt végzett, engedélyezett üzemeltetői tevékenységből eredően jelentős kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a környezetre, valamint figyelemmel a létesítmény helyének a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint meghatározott állapotára, az üzemeltető megteszi az érintett szennyező anyagok eltávolítását, kezelését, elszigetelését vagy csökkentését célzó szükséges intézkedéseket a fenti kockázat megszüntetése érdekében, figyelembe véve a telephely aktuális vagy jóváhagyott jövőbeli használatát.

(4)   Amennyiben az üzemeltetőnek nem kötelessége a (2) bekezdésben említett alapállapot-jelentés elkészítése, a tevékenység végleges leállítása esetén megteszi az érintett szennyező anyagok eltávolítását, kezelését, elszigetelését vagy csökkentését célzó szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a telephely – figyelembe véve annak aktuális vagy jóváhagyott jövőbeli használatát – az engedélyezett tevékenységekből származó talaj- és felszínalattivíz-szennyeződésből eredően ne jelentsen jelentős kockázatot az emberi egészségre vagy a környezetre, figyelembe véve a létesítmény helyének a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint meghatározott állapotát.

23. cikk

Környezetvédelmi ellenőrzés

(1)   A tagállamok létrehozzák a létesítmények környezetvédelmi ellenőrzésének rendszerét, amely kiterjed az érintett létesítményből eredő vonatkozó környezeti hatások teljes körére.

A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők minden szükséges segítséget adjanak meg az illetékes hatóságoknak, hogy azok bármilyen helyszíni szemlét végre tudjanak hajtani, vagy mintát vegyenek, és valamennyi információt összegyűjthessenek ahhoz, hogy az ezen irányelv céljai megvalósításához szükséges feladataikat el tudják látni.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy valamennyi létesítményre nemzeti, regionális vagy helyi szintű környezetvédelmi ellenőrzési terv vonatkozzon, továbbá biztosítják e tervek rendszeres felülvizsgálatát és adott esetben naprakésszé tételét.

(3)   Az egyes környezetvédelmi ellenőrzési terveknek a következőket kell tartalmazniuk:

a)	a vonatkozó, jelentős környezeti tényezők általános értékelése;

b)	az ellenőrzési terv hatálya alá tartozó földrajzi terület;

c)	a terv hatálya alá tartozó létesítmények nyilvántartása;

d)	a (4) bekezdés szerinti rutinszerű környezetvédelmi ellenőrzésekre vonatkozó programok kidolgozására vonatkozó eljárások;

e)	az (5) bekezdés szerinti nem rutinszerű környezetvédelmi ellenőrzésekre vonatkozó eljárások;

f)	adott esetben a különböző ellenőrző hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó rendelkezések.

(4)   Az illetékes hatóságok az ellenőrzési tervek alapján rendszeresen környezetvédelmi rutin ellenőrzési programokat dolgoznak ki, amelyek meghatározzák a különböző típusú létesítményekre vonatkozó helyszíni szemlék gyakoriságát.

A két helyszíni szemle közötti időszak hosszát az érintett létesítmények környezeti kockázatainak szisztematikus értékelése alapján kell meghatározni, és az a legmagasabb kockázatokat hordozó létesítmények esetében nem haladhatja meg az egy évet, a legalacsonyabb kockázatokat hordozó létesítmények esetében pedig a három évet.

A környezeti kockázatok szisztematikus értékelésének legalább az alábbi kritériumokon kell alapulnia:

a)	az érintett létesítmények által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt lehetséges és tényleges hatások, figyelembe véve a kibocsátás szintjeit és típusait, a helyi környezet érzékenységét és a balesetek kockázatát;

b)	az engedélyben foglalt feltételek korábbi teljesítése;

c)	az uniós környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való részvétel.

(5)   A nem rutinszerű környezetvédelmi ellenőrzést súlyos környezetvédelmi panasz, súlyos környezetvédelmi baleset, váratlan esemény és nem teljesítés esetén késedelem nélkül és – adott esetben – az engedély kiadása, újraértékelése vagy frissítése előtt végre kell hajtani.

(6)   Az illetékes hatóság a helyszíni ellenőrzést követően jegyzőkönyvet készít, amelyben leírja a létesítményre vonatkozó engedélyben foglalt feltételek teljesítésére vonatkozó megállapításait és a további lépések szükségességére vonatkozó következtetéseit.

A jegyzőkönyv tervezetét megküldik az érintett üzemeltetőnek és a végleges jegyzőkönyvet a helyszíni szemle idejétől számított három hónapon belül a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (33) összhangban nyilvánosan hozzáférhetővé teszik.

A 8. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy az üzemeltető a jegyzőkönyvben meghatározott minden szükséges intézkedést ésszerű időn belül megtegyen.

24. cikk

Az információhoz való hozzáférés és a nyilvánosság részvétele az engedélyezési eljárásban

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az érintett nyilvánosság kellő időben hatékony lehetőséget kapjon a következő eljárásokban történő részvételre:

a)	az új létesítmények iránti engedély kiadása;

b)	jelentős változtatás iránti engedély kiadása;

c)	egy létesítmény engedélyének vagy az engedélyben foglalt feltételeknek a frissítése a 21. cikk (5) bekezdésének a) pontjával összhangban.

Az ilyen részvétel esetében a IV. mellékletben meghatározott eljárást kell alkalmazni.

(2)   Az engedély megadására, újraértékelésére vagy frissítésére vonatkozó határozat meghozatalát követően az illetékes hatóság az a) és a b) pont tekintetében az interneten keresztül is a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja a következő információkat:

a)	a határozat tartalma, beleértve az engedély és a későbbi frissítések másolatát;

b)	a határozat alapjául szolgáló indokok;

c)	a határozat meghozatala előtt tartott konzultáció eredményei, illetve az eredmények határozatban való figyelembe vételének módjára vonatkozó magyarázat;

d)	az érintett létesítményhez vagy tevékenységhez kapcsolódó BAT referenciadokumentum címe;

e)	az engedélyben foglalt feltételek – ideértve a kibocsátási határértékeket is – meghatározásának módja az elérhető legjobb technikák és a hozzájuk kapcsolódó kibocsátási szintek viszonylatában;

f)	a 15. cikk (4) bekezdésének alkalmazása esetén ezen alkalmazásnak a 15. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében foglaltak szerinti indokolása;

(3)   Az illetékes hatóság nyilvánosságra hozza az alábbiakat is:

a)	a tevékenység végleges leállításakor az üzemeltető által a 22. cikkel összhangban tett intézkedésekre vonatkozó információk;

b)	a kibocsátások ellenőrzésének eredményei, ahogy azt az engedélyben foglalt feltételek megkövetelik, és melyek az illetékes hatóság birtokában vannak.

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdés a 2003/4/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátozásokra is figyelemmel alkalmazandó.

25. cikk

Az igazságszolgáltatáshoz való jog

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintett nyilvánosság tagjainak a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljáráshoz van joguk a 24. cikk szerinti határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

a)	kellő mértékben érdekeltek;

b)	jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben a tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.

(2)   A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása.

(3)   Azt, hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, a tagállamok határozzák meg, összhangban azzal a célkitűzéssel, amely szerint biztosítják az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széleskörű jogát.

Ebből a célból a környezetvédelmet ösztönző és a nemzeti jog szerinti bármely követelménynek megfelelő nem kormányzati szervezet érdekeltségét az (1) bekezdés a) pontjának az alkalmazásában kellő mértékűnek kell tekinteni.

E szervezetek jogait az (1) bekezdés b) pontjának az alkalmazásában olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek.

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érintik a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének a követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll.

Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokról gyakorlati információk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére.

26. cikk

Határokon átterjedő hatások

(1)   Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy létesítmény üzemeltetése valószínűleg jelentős negatív hatással lesz egy másik tagállam környezetére, vagy ha egy tagállam, amelyre az valószínűleg jelentős hatással lesz, azt kérelmezi, a tagállam, amelynek a területén a 4. cikk vagy a 20. cikk (2) bekezdése értelmében kérelmet nyújtottak be, a kért vagy a IV. melléklet értelmében rendelkezésre bocsátott információkat továbbítja a másik tagállam számára akkor, amikor azt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi.

Ezen információk képezik a két tagállam közötti kétoldalú kapcsolatok keretében szükséges, kölcsönösségen és egyenlőségen alapuló konzultációk alapját.

(2)   A tagállamok kétoldalú kapcsolataik keretén belül biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben az engedélykérelmeket megfelelő ideig annak a tagállamnak a nyilvánossága számára is hozzáférhetővé tegyék, amelynek környezetére a létesítmény valószínűleg hatással lehet, így észrevételeket tehetnek még azelőtt, mielőtt az illetékes hatóság döntést hoz.

(3)   Az illetékes hatóság az (1) és (2) bekezdés értelmében folytatott konzultációk eredményeit figyelembe veszi, amikor a kérelemről határoz.

(4)   Az illetékes hatóság minden olyan tagállamot tájékoztat a kérelemről hozott határozatról, amellyel az (1) bekezdés értelmében konzultált, és továbbítja számára a 24. cikk (2) bekezdésében említett információkat. A szóban forgó tagállam minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy ezen információkat a megfelelő módon, a saját területén lévő érintett nyilvánosság rendelkezésére bocsássák.

27. cikk

Új keletű technikák

(1)   A tagállamok adott esetben ösztönzik az új keletű technikák kifejlesztését és alkalmazását, különösen ami a BAT-referenciadokumentumokban meghatározott új keletű technikákat illeti.

(2)   A Bizottság iránymutatást dolgoz ki, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak az új keletű technikák kifejlesztésének és alkalmazásának az (1) bekezdésben említett ösztönzésében.

III. FEJEZET

A TÜZELŐBERENDEZÉSEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

28. cikk

Hatály

Ez a fejezet a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre vonatkozik, függetlenül az azok által használt tüzelőanyag jellegétől.

Ez a fejezet nem alkalmazandó az alábbi tüzelőberendezésekre:

a)	tüzelőberendezésekre, amelyekben az égéstermékeket közvetlen hevítésre, szárításra, illetve tárgyak vagy anyagok bármilyen más kezelésére használják;

b)	utóégető művek, azaz független tüzelőberendezésként nem üzemeltetett, a füstgázok égetés útján történő tisztítására tervezett tüzelőberendezések;

c)	a katalitikus krakkolásra használt katalizátorok regenerálására szolgáló létesítmények;

d)	a kén-hidrogént kénné alakító létesítmények;

e)	a vegyiparban használt reaktorok;

f)	kokszoló kemencesor;

g)	léghevítők;

h)	valamely jármű, hajó vagy repülőgép meghajtására szolgáló bármilyen műszaki berendezés;

i)	a part menti platformokon használt gázturbinák;

j)	üzemek, amelyek tüzelőanyagként bármely szilárd vagy folyékony halmazállapotú, a 3. cikk 30. pontjának b) alpontjában említett hulladéktól eltérő hulladékot használnak;

29. cikk

Összesítési szabályozás

(1)   Amennyiben kettő vagy több különálló tüzelőberendezés füstgázait közös kéményen keresztül engedik ki, ezen berendezések egyetlen tüzelőberendezésnek tekintendők és kapacitásaikat a teljes névleges bemenő hőteljesítmény kiszámításához össze kell vonni.

(2)   Amennyiben két vagy annál több különálló tüzelőberendezést – amelyet első alkalommal 1987. július 1-jén vagy azt követően engedélyeztek, illetve amelyek üzemeltetője ezen időpontban vagy ezt követően nyújtott be teljes engedélykérelmet – létesítenek úgy, hogy műszaki és gazdasági tényezők figyelembevételével az illetékes hatóság megítélése szerint füstgázaik közös kéményen keresztül kiengedhetők, e létesítmények által így létrehozott kombinát egyetlen tüzelőberendezésnek tekintendő és kapacitásaikat a teljes névleges bemenő hőteljesítmény kiszámításához össze kell vonni.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett berendezések teljes névleges bemenő hőteljesítményének kiszámításához a 15 MW-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező tüzelőberendezéseket nem kell figyelembe venni.

30. cikk

Kibocsátási határértékek

(1)   A tüzelőberendezésekből származó füstgázok kilépése ellenőrzött módon, egy vagy több füstcsatornával rendelkező kéményen keresztül történik, amelynek magasságát az emberi egészség és a környezet védelmére tekintettel állapítják meg.

(2)   Az olyan tüzelőberendezést tartalmazó létesítményekre vonatkozó engedélyeknek, amelyeket … (32)-át megelőzően engedélyeztek, illetve amelyek üzemeltetője ezen időpont előtt nyújtott be teljes engedélykérelmet – feltéve, hogy az ilyen berendezést legkésőbb … (34)-ig üzembe helyezték – tartalmazniuk kell olyan feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a berendezések levegőbe történő kibocsátásai nem haladják meg az V. melléklet 1. részében meghatározott kibocsátási határértékeket.

Valamennyi olyan engedélynek, amely a 2001/80/EK irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerinti mentességben részesülő és 2016. január 1-jét követően üzemelő tüzelőberendezést magában foglaló telephelyre vonatkozik, olyan feltételeket kell tartalmaznia, amelyek biztosítják, hogy az e berendezésekből eredő, a levegőbe történő kibocsátások nem haladják meg az V. melléklet 2. részében rögzített kibocsátási határértékeket.

(3)   A (2) bekezdésben nem tárgyalt tüzelőberendezést üzemeltető létesítmények minden engedélyének tartalmaznia kell olyan feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a berendezések levegőbe történő kibocsátásai nem haladják meg az V. melléklet 2. részében rögzített kibocsátási határértékeket.

(4)   Az V. melléklet 1. és 2. részében rögzített kibocsátási határértékeket és az e melléklet 5. részében rögzített minimális kéntelenítési arányokat minden közös kémény kibocsátásaira alkalmazni kell a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményének arányában. Amennyiben az V. melléklet értelmében a kibocsátási határértékek alkalmazhatók a tüzelőberendezések korlátozott számú üzemórában működő részeire; e határértékeket ezen részek kibocsátásaira a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményének arányában kell alkalmazni.

(5)   Az illetékes hatóság kén-dioxid tekintetében engedélyezheti a (2) és (3) bekezdésben előírt határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől legfeljebb hat hónapra történő eltérést olyan tüzelőberendezések számára, amelyek a fenti határértékeknek való megfelelés céljából rendes körülmények között alacsony kéntartalmú tüzelőanyagot használnak, amennyiben az üzemeltető a határértékeket az alacsony kéntartalmú tüzelőanyag-ellátás súlyos hiányból eredő megszakadása miatt nem tudja betartani.

A tagállamok az első albekezdés értelmében engedélyezett bármilyen eltérésről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(6)   Az illetékes hatóság engedélyezhet a (2) és (3) bekezdésben előírt határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől való eltérést abban az esetben, ha egy olyan tüzelőberendezésnek, amely gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használ, kivételesen a gázellátás hirtelen megszakadása miatt más tüzelőanyagot kell igénybe vennie. Az ilyen eltérés időtartama nem haladhatja meg a 10 napot, kivéve, ha az energiaellátás fenntartásának szükségessége fontosabb érdeknek minősül.

Az üzemeltető haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot az első albekezdésben említett egyes esetekről.

A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés értelmében engedélyezett bármilyen eltérésről.

(7)   Amennyiben a tüzelőberendezést bővítik, az V. melléklet 2. részében meghatározott kibocsátási határértékek a létesítmény változtatás által érintett, bővített részére vonatkoznak, és a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítménye arányában állapítják meg őket. A tüzelőberendezés olyan változtatása esetén, amely következményekkel járhat a környezetre nézve, és amely a berendezés 50 MW-os vagy annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű részét érinti, az V. melléklet 2. részében rögzített kibocsátási határértékeket a berendezés változtatás által érintett részére a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményének arányában kell alkalmazni.

(8)   Az V. melléklet 1. és 2. részében rögzített kibocsátási határértékek nem alkalmazandók a következő tüzelőberendezésekre:

a)	dízelmotorok

b)	regeneráló kazánok a papírrostot gyártó létesítményekben.

(9)   Az alábbi tüzelőberendezések esetében az elérhető legjobb technikák alapján a Bizottság megvizsgálja, hogy szükséges-e uniós kibocsátási határértékeket megállapítani, valamint az V. mellékletben rögzített kibocsátási határértékeket módosítani:

a)	a (8) bekezdésben említett tüzelőberendezések;

b)	kőolaj-finomítókon belüli olyan tüzelőberendezések, amelyek a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából égetik el, figyelembe véve a finomítók energiarendszereinek sajátosságait;

c)	a földgáztól eltérő gázokat elégető tüzelőberendezések;

d)	vegyipari létesítményeken belüli olyan tüzelőberendezések, amelyek folyékony termelési maradékanyagot nem kereskedelmi tüzelőanyagként, saját fogyasztás céljából használnak fel.

A Bizottság 2013. december 31-ig adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében jelentést tesz e vizsgálat eredményéről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

31. cikk

Kéntelenítési arány

Az olyan hazai szilárd tüzelőanyagot égető tüzelőberendezések esetében, amelyek e tüzelőanyag jellemzői miatt nem tudják betartani a 30. cikk (2) és (3) bekezdésében említett, kén-dioxidra vonatkozó kibocsátási határértékeket, a tagállamok ezek helyett az V. melléklet 5. részében rögzített minimális kéntelenítési arányokat alkalmazhatják az említett melléklet 6. részében foglalt megfelelőségi szabályokkal összhangban.

32. cikk

Átmeneti nemzeti terv

(1)   A tagállamok a 2016. január 1. és 2020. december 31. közötti időszak során kidolgozhatnak és végrehajthatnak egy átmeneti nemzeti tervet, amely azon tüzelőberendezésekre vonatkozik, amelyek üzemeltetője az első engedélyt 2002. november 27. előtt szerezte meg, vagy ezen időpont előtt teljes engedélykérelmet nyújtott be, feltéve hogy a berendezést legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték. A terv a hatálya alá tartozó tüzelőberendezések mindegyike tekintetében tartalmazza az adott berendezésnek a következő szennyező anyagok közül egyre vagy többre vonatkozó kibocsátását: nitrogén-oxidok, kén-dioxid és por. A gázturbinák esetében kizárólag az nitrogénoxid-kibocsátás tartozik a terv hatálya alá.

Az átmeneti nemzeti terv nem vonatkozhat az alábbi tüzelőberendezésekre:

a)	a 33. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó tüzelőberendezések;

b)

kőolaj-finomítókban működő olyan tüzelőberendezések, amelyek a finomító maradékanyagainak gázosításából származó, alacsony fűtőértékű gázokat, illetve a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából égetik el;

c)	a 35. cikk hatálya alá tartozó tüzelőberendezések.

(2)   A terv hatálya alá tartozó tüzelőberendezések mentesülhetnek a terv hatálya alá tartozó szennyező anyagokra vonatkozó, a 30. cikk (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek vagy adott esetben a 31. cikkben említett kéntelenítési arányok betartása alól.

Be kell tartani legalább a tüzelőberendezésre vonatkozó, 2015. december 31-én hatályos engedélyben különösen a 2001/80/EK és a 2008/1/EK irányelv követelményei szerint meghatározott, a kén-dioxidra, a nitrogén-oxidokra és a porra vonatkozó kibocsátási határértékeket.

A több mint 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő azon tüzelőberendezéseknek, amelyek tekintetében az első engedélyt 1987. július 1-jét követően adták ki, teljesíteniük kell az V. melléklet 1. részében meghatározott, a nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határértéket.

(3)   Az átmeneti nemzeti terv a hatálya alá tartozó szennyező anyagok mindegyike esetében kibocsátási határértéket állapít meg, amely az egyes berendezések 2010. december 31-i teljes névleges bemenő hőteljesítményének, tényleges éves üzemóráinak és tüzelőanyag-felhasználásának – működésük utolsó tíz évének 2010-ig bezárólag történő átlagolásával való – figyelembevételével meghatározza a terv hatálya alá tartozó valamennyi berendezés maximális éves összkibocsátását.

A 2016. évre vonatkozó határértéket a 2001/80/EK irányelv III–VII. mellékletében megállapított, vonatkozó kibocsátási határértékek, vagy adott esetben a 2001/80/EK irányelv III. mellékletében meghatározott kéntelenítési arányok alapján kell kiszámítani. A gázturbinák esetében az e berendezésekre vonatkozóan a 2001/80/EK irányelv VI. mellékletének B. részében megállapított nitrogénoxid-kibocsátási határértéket kell alkalmazni. A 2019. és a 2020. évre vonatkozó határértéket az ezen irányelv V. melléklete 1. részében megállapított, vonatkozó kibocsátási határértékek, vagy adott esetben az V. melléklete 5. részében megállapított, vonatkozó kéntelenítési arányok alapján kell kiszámítani. A 2017. és a 2018. évre vonatkozó határértéket a 2016 és 2019 közötti határértékek lineáris csökkentésével kell meghatározni.

Az átmeneti nemzeti tervben szereplő valamely létesítmény bezárása, vagy az a tény, hogy már nem tartozik a III. fejezet alkalmazási körébe, nem vezethet a terv hatálya alá tartozó többi berendezés teljes éves kibocsátásának emelkedéséhez.

(4)   Az átmeneti nemzeti tervnek tartalmaznia kell továbbá a monitoringra és jelentéstételre vonatkozó olyan rendelkezéseket, amelyek megfelelnek a 41. cikk b) pontjával összhangban megállapított végrehajtási szabályoknak, valamint a 2021. január 1-jétől alkalmazandó kibocsátási határértékek időben történő betartásának biztosítását célzó, az egyes berendezésekre irányuló intézkedéseket.

(5)   A tagállamok átmeneti nemzeti terveiket legkésőbb 2013. január 1-jéig eljuttatják a Bizottsághoz.

A Bizottság értékeli a terveket, és ha a Bizottság a kézhezvételtől számított 12 hónapon belül nem emel ellene kifogást, az érintett tagállam a tervét elfogadottnak tekinti.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely terv nem felel meg a 41. cikk b) pontjával összhangban meghatározott végrehajtási szabályoknak, közli az érintett tagállammal, hogy terve nem elfogadható. A tagállam által a Bizottságnak eljuttatott új tervváltozat értékelése tekintetében a második albekezdésben említett időszak hat hónap.

(6)   A tagállamok a terv bármely későbbi módosításáról tájékoztatják a Bizottságot.

33. cikk

A korlátozott élettartammal kapcsolatos eltérés

(1)   A 2016. január 1. és 2023. december 31. közötti időszak során a tüzelőberendezések az alábbi feltételek teljesülése esetén mentesülhetnek a 30. cikk (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek és adott esetben a 31. cikkben említett kéntelenítési arányok betartása alól, valamint a 32. cikkben említett átmeneti nemzeti tervbe történő felvételük alól:

a)	a tüzelőberendezés üzemeltetője az illetékes hatósághoz legkésőbb 2014. január 1-jéig benyújtott írásos nyilatkozatban vállalja, hogy 2016. január 1-jétől kezdődően és legkésőbb 2023. december 31-ével bezárólag nem üzemelteti a berendezést 20 000 üzemórát meghaladó időtartamban;

b)	az üzemeltetőnek minden évben nyilvántartást kell benyújtania az illetékes hatósághoz a 2016. január 1-je óta felhasznált üzemórák számáról;

c)

a tüzelőberendezés 2015. december 31-én hatályos engedélyében különösen a 2008/1/EK és a 2001/80/EK irányelvben foglalt követelményeknek megfelelően megállapított kéndioxid-, nitrogénoxid- és porkibocsátási határértékeket a tüzelőberendezés hátralévő élettartama alatt legalább az előírt szinten kell tartani. A több mint 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő azon tüzelőberendezéseknek, amelyek tekintetében az első engedélyt 1987. július 1-jét követően adták ki, teljesíteniük kell az V. melléklet 1. részében meghatározott, a nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határértéket; és

d)	a tüzelőberendezés nem részesült a 2001/80/EK irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerinti mentességben.

(2)   Legkésőbb 2016. január 1-jéig minden tagállam eljuttatja a Bizottsághoz azon tüzelőberendezések jegyzékét, amelyekre az (1) bekezdés alkalmazandó, a berendezések teljes névleges bemenő hőteljesítményével, a felhasznált tüzelőanyag-típusokkal, valamint a vonatkozó kéndioxid-, nitrogénoxid- és porkibocsátási határértékekkel együtt. A tagállamok az (1) bekezdés hatálya alá tartozó berendezések tekintetében minden évben eljuttatják a Bizottsághoz a 2016. január 1-je óta felhasznált üzemórák számáról vezetett nyilvántartást.

(3)   Az olyan tüzelőberendezések esetében, amelyek … (35)-án egy kis, szigetüzemben működő rendszer részét képezik, és ezen időpontban a rendszeren belül a villamosenergia-ellátás legalább 35 %-áért felelnek, és amelyek műszaki jellemzőik miatt képtelenek megfelelni a 30. cikk (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékeknek, az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett üzemórák száma 2020. január 1-jétől kezdődően és legkésőbb 2023. december 31-ével bezárólag 18 000 óra, továbbá az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésében említett időpont 2020. január 1.

(4)   A több, mint 1 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező olyan tüzelőberendezések esetében, amelyek 1986. december 31. előtt kezdték meg működésüket, és amelyek 5 800 kJ/kg-nál kisebb nettó fűtőértékkel bíró, 45 tömegszázaléknál nagyobb nedvességtartalmú, 60 tömegszázaléknál nagyobb kombinált nedvesség- és hamutartalmú és a hamuban 10 %-nál nagyobb kalciumoxid-tartalmú hazai szilárd tüzelőanyagot égetnek, az (1) bekezdés a) pontjában említett üzemórák száma 32 000 óra.

34. cikk

Kis, szigetüzemben működő rendszerek

(1)   Azok a tüzelőberendezések, amelyek … (32)-án kis, szigetüzemben működő rendszer részét képezik, 2019. december 31-ig mentesülhetnek a 30. cikk (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek és adott esetben a 31. cikkben említett kéntelenítési arányok betartása alól. 2019. december 31-ig az e tüzelőberendezések engedélyében különösen a 2001/80/EK és a 2008/1/EK irányelvben foglalt követelményeknek megfelelően megállapított kibocsátási határértékeket legalább az előírt szinten kell tartani.

(2)   A több mint 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő azon tüzelőberendezéseknek, amelyek tekintetében az első engedélyt 1987. július 1-jét követően adták ki, teljesíteniük kell az V. melléklet 1. részében meghatározott, a nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határértéket.

(3)   Amennyiben egy tagállamban kis, szigetüzemben működő rendszer részét képező, e fejezet hatálya alá tartozó tüzelőberendezések működnek, a tagállam … (32)-át megelőzően megküldi a Bizottságnak ezen tüzelőberendezések jegyzékét, továbbá a kis, szigetüzemben működő rendszer teljes éves energiafogyasztására és a más rendszerekkel való összeköttetés révén nyert energia mennyiségére vonatkozó információkat.

35. cikk

Távfűtési berendezések

(1)   2023. december 31-ig a tüzelőberendezések az alábbi feltételek teljesülése esetén mentességet kaphatnak a 30. cikk (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek és a 31. cikkben említett kéntelenítési arányok teljesítése alól:

a)	a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítménye nem haladja meg a 200 MW-ot;

b)	a berendezés 2002. november 27. előtt kapott első engedélyt, vagy a berendezés üzemeltetője ezen időpontot megelőzően nyújtott be teljes engedélykérelmet, feltéve hogy a létesítményt 2003. november 27-ig üzembe helyezték;

c)	a berendezés öt év mozgó átlagában számított hasznos hőtermelésének legalább 50 %-át közszolgáltatási távfűtési hálózatban, gőz vagy forró víz formájában használják fel; és

d)	2023. december 31-ig betartják legalább a 2015. december 31-én hatályos engedélyben különösen a 2001/80/EK és a 2008/1/EK irányelv követelményei szerint meghatározott, a kén-dioxidra, a nitrogén-oxidokra és a porra vonatkozó kibocsátási határértékeket.

(2)   Az egyes tagállamok legkésőbb 2016. január 1-ig megküldik a Bizottságnak az (1) bekezdés hatálya alá tartozó tüzelőberendezések jegyzékét, beleértve a teljes névleges bemenő hőteljesítményre, a használt tüzelőanyag-fajtákra, valamint a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és a por kibocsátási határértékeire vonatkozó információkat. Ezenkívül a tagállamok az (1) bekezdés hatálya alá tartozó tüzelőberendezések tekintetében az (1) bekezdésben említett időszak alatt évente tájékoztatják a Bizottságot a távfűtés céljából közszolgáltatási hálózatba gőz vagy forró víz formájában továbbított hasznos hőtermelésnek az egyes tüzelőberendezésekre vonatkozó, az előző öt év mozgó átlagában kifejezett arányáról.

36. cikk

A szén-dioxid geológiai tárolása

(1)   A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a legalább 300 MW névleges elektromos teljesítményű valamennyi olyan tüzelőberendezés üzemeltetője, amelyre a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (36) hatálybalépését követően adtak ki eredeti építési engedélyt vagy – ilyen eljárás hiányában – eredeti működési engedélyt, értékelje, hogy teljesülnek-e az alábbi feltételek:

a)	megfelelő tárolóhelyek állnak rendelkezésre;

b)	a szállítás műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható;

c)	a szén-dioxid leválasztásához szükséges átalakítások műszaki és gazdasági szempontból megvalósíthatók.

(2)   Az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülése esetén az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a telephelyen megfelelő helyet különítsenek el a szén-dioxid leválasztásához és sűrítéséhez szükséges berendezések számára. Az illetékes hatóságnak arra vonatkozó döntését, hogy teljesülnek-e a feltételek, az (1) bekezdésben említett értékelés, valamint a rendelkezésre álló egyéb – különösen a környezet és az emberi egészség védelmével kapcsolatos – információk alapján kell meghoznia.

37. cikk

A kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó eljárások

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az engedélyekben rendelkezzenek a kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó eljárásokról.

(2)   Meghibásodás esetén, amennyiben a normál üzem nem áll vissza 24 órán belül, az illetékes hatóság az üzemeltető számára előírja az üzemeltetés korlátozását vagy leállítását, vagy kevésbé szennyező tüzelőanyag használatát.

Az üzemeltető az illetékes hatóságot a kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáját vagy meghibásodását követő 48 órán belül értesíti.

A kibocsátáscsökkentés nélküli üzemelés összes időtartama nem haladhatja meg bármely 12 hónapos időszakban a 120 órát.

Az illetékes hatóság eltérést engedélyezhet az első és harmadik albekezdésben megállapított határidőktől a következő esetekben:

a)	az energiaellátás fenntartása elengedhetetlenül szükséges;

b)	a meghibásodott tüzelőberendezés helyére korlátozott időre olyan berendezést állítanának üzembe, amely általános kibocsátásnövekedést okozna.

38. cikk

A levegőbe történő kibocsátások ellenőrzése

(1)   A tagállamok az V. melléklet 3. részének megfelelően gondoskodnak arról, hogy elvégezzék a légszennyező anyagok kibocsátásának ellenőrzését.

(2)   Az automatikus ellenőrző berendezés telepítését és működését az V. melléklet 3. részében meghatározott megfelelő ellenőrző vizsgálatokkal és évente végzett felülvizsgálattal kell igazolni.

(3)   A kibocsátások ellenőrzéséhez használandó mintavételi, illetve mérési pontok helyét az illetékes hatóság állapítja meg.

(4)   Valamennyi ellenőrzési eredményt olyan módon kell rögzíteni, feldolgozni és bemutatni, hogy az illetékes hatóság megállapíthassa, hogy az üzem megfelel-e az engedélyben foglalt üzemeltetési feltételeknek és kibocsátási határértékeknek.

39. cikk

A kibocsátási határértékek betartása

A levegőre vonatkozó kibocsátási határértékek betartása akkor tekinthető igazoltnak, ha teljesülnek az V. melléklet 4. részében előírt feltételek.

40. cikk

Vegyes tüzelésű tüzelőberendezések

(1)   Vegyes tüzelésű tüzelőberendezés esetében, beleértve két vagy több tüzelőanyag egyidejű használatát is, az illetékes hatóság a következő lépések szerint állapítja meg a kibocsátási határértékeket:

a)	megállapítja a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményének megfelelő, egyes különböző tüzelőanyagokra és szennyezőkre vonatkozó, az V. melléklet 1. és 2. részében meghatározott kibocsátási határértékeket;

b)

meghatározza az egyes tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértéket, amely az a) pontban említett különálló kibocsátási határértékek és az egyes tüzelőanyagok által szolgáltatott bemenő hőteljesítmény összeszorzásával, majd a szorzás eredményének a tüzelőanyagok által szolgáltatott hőteljesítmények összegével történő elosztásával adódik,

c)	összeadja a tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértékeket.

(2)   A 30. cikk (2) bekezdésében említett, a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt saját fogyasztás céljából felhasználó, vegyes tüzelésű tüzelőberendezések esetében az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott kibocsátási határértékek helyett az alábbi kibocsátási határértékek alkalmazhatók:

a)	ha a tüzelőberendezés üzemeltetése során a meghatározó tüzelőanyag legalább 50 %-ban járul hozzá az összes tüzelőanyag által biztosított teljes bemenő hőteljesítményhez, a meghatározó tüzelőanyag vonatkozásában az V. melléklet 1. részében meghatározott kibocsátási határérték;

b)

ha a meghatározó tüzelőanyag 50 %-nál kisebb arányban járul hozzá az összes tüzelőanyag által biztosított teljes bemenő hőteljesítményhez, az alábbi lépések szerint meghatározott kibocsátási határérték: i. vegyük alapul az V. melléklet 1. részében foglalt, az egyes felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket, figyelemmel a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményére; ii. számítsuk ki a meghatározó tüzelőanyag kibocsátási határértékét oly módon, hogy az e tüzelőanyagnak az i. alpont szerint meghatározott kibocsátási határértékét megszorozzuk kettővel, majd az így kapott értékből kivonjuk azon felhasznált tüzelőanyag kibocsátási határértékét, amelyre az V. melléklet 1. része alapján, a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményére is figyelemmel a legalacsonyabb kibocsátási határérték vonatkozik; iii. határozzuk meg az egyes felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó, tüzelőanyag-típus szerint súlyozott kibocsátási határértékeket oly módon, hogy az i. és a ii. alpont szerint meghatározott kibocsátási határértéket megszorozzuk az adott tüzelőanyag által biztosított bemenő hőteljesítménnyel, majd az így kapott értéket elosztjuk az összes tüzelőanyag által biztosított teljes bemenő hőteljesítménnyel; iv. adjuk össze a iii. alpont szerint kiszámított, tüzelőanyag-típus szerint súlyozott kibocsátási határértékeket.

(3)   A 30. cikk (2) bekezdésében említett, a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából felhasználó, vegyes tüzelésű tüzelőberendezések esetében az e cikk (1) vagy (2) bekezdésével összhangban meghatározott kibocsátási határértékek helyett a kén-dioxid tekintetében az V. melléklet 7. részében meghatározott átlagos kibocsátási határértékek alkalmazhatók.

41. cikk

Végrehajtási szabályok

Végrehajtási szabályokat kell meghatározni az alábbiakra vonatkozóan:

a)	a 3. cikk 26. pontjában és az V. melléklet 4. részének 1. pontjában említett indítási és leállítási időszakok meghatározása, valamint

b)

a 32. cikkben említett átmeneti nemzeti tervek, valamint különösen a kibocsátási határértékek meghatározása és a kapcsolódó monitoring és jelentéstétel. Ezen végrehajtási szabályokat a 75. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A Bizottság legkésőbb … (37)-ig megfelelő javaslatot tesz.

IV. FEJEZET

A HULLADÉKÉGETŐ MŰVEKRE ÉS HULLADÉK-EGYÜTTÉGETŐ MŰVEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

42. cikk

Hatály

(1)   Ezt a fejezetet olyan hulladékégető és hulladék-együttégető művekre kell alkalmazni, amelyekben szilárd vagy folyékony hulladékot égetnek vagy együttégetnek.

Ez a fejezet nem vonatkozik a gázosítást vagy pirolízist alkalmazó berendezésekre, amennyiben az ilyen hulladék-hőkezelés eredményeként keletkező gázokat oly mértékben megtisztítják, hogy azok elégetésük előtt már nem minősülnek hulladéknak, valamint ha az ilyen berendezések nem okoznak a földgáz elégetéséből származó kibocsátásoknál nagyobb kibocsátásokat.

E fejezet alkalmazásában a hulladékégető és hulladék-együttégető művek magukban foglalják az összes égetőművet vagy hulladék-együttégető művet, hulladékfogadót, tárolót, helyszíni előkezelő berendezéseket, hulladék-, tüzelőanyag- és levegőellátási rendszereket, kazánt, füstgáz-kezelő berendezéseket, maradékanyagok és szennyvíz helyszíni kezelésére vagy tárolására szolgáló létesítményeket, kéményeket, az égetés vagy együttégetés folyamatának szabályozását, valamint az égési és együttégési körülményeket rögzítő és nyomon követő eszközöket és rendszereket.

Amennyiben a hulladék hőkezelésére az oxidálástól eltérő eljárásokat – például pirolízist, gázosítást vagy plazmaeljárást – alkalmaznak, a hulladékégető mű vagy a hulladék-együttégető mű hőkezelési eljárás mellett azt követően égetési eljárást is végez.

Amennyiben a hulladék-együttégetés úgy történik, hogy az üzem elsődleges célja nem energiatermelés vagy anyagi termék előállítása, hanem a hulladék hőkezelése, akkor azt az üzemet hulladékégető műnek kell tekinteni.

(2)   Ez a fejezet nem alkalmazandó az alábbi üzemekre:

a)

a kizárólag az alábbi jellegű hulladékokat kezelő üzemek: i. a 3. cikk 30. pontjának b) alpontjában felsorolt hulladék, ii. radioaktív hulladék, iii. a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (38) szabályozott állati tetemek; iv. a tengeri platformokról folytatott feltárás és kitermelés során keletkező olaj- és gázhulladék, amelyet a platformon helyben égetnek el;

b)	a hulladékégetés folyamatának javítása érdekében végzett kutatási, fejlesztési és próbaüzemi célokra használt kísérleti létesítmények, ha azok évente 50 tonnánál kevesebb hulladékot égetnek el.

43. cikk

A maradékanyag fogalommeghatározása

E fejezet alkalmazásában maradékanyag minden olyan folyékony vagy szilárd hulladék, amely hulladékégető műben vagy hulladék-együttégető műben keletkezik.

44. cikk

Engedélykérelem

A benyújtott, hulladékégető vagy hulladék-együttégető műre vonatkozó engedélykérelemnek tartalmaznia kell mindazon intézkedések leírását, amelyeket az alábbi követelmények teljesítésének biztosítása érdekében terveznek:

a)	az üzemet úgy tervezték, szerelték fel, fogják karbantartani és üzemeltetni, hogy e fejezet követelményeit teljesítsék az égetni vagy együttégetni kívánt hulladékfajták tekintetében;

b)	a hulladékégetési és hulladék-együttégetési folyamatban keletkező hőt – amennyire az gyakorlati szempontból lehetséges – visszanyerik hő, gőz vagy energia előállításával;

c)	a maradékanyagok mennyiségét és káros hatását a lehető legkisebbre csökkentik, illetve újrahasznosítják, amennyiben lehetséges;

d)	azon maradékanyagok ártalmatlanítása, amelyeknek a képződését nem sikerül kiküszöbölni, csökkenteni vagy azokat újrahasznosítani, a nemzeti és az uniós jogszabályok figyelembevételével.

45. cikk

Az engedélyben foglalt feltételek

(1)   Az engedélyeknek tartalmazniuk kell a következőket:

a)	az összes kezelt hulladéktípus jegyzéke, amelynek lehetőség szerint legalább azokra a hulladéktípusokra ki kell terjednie, amelyeket a 2000/532/EK határozatban meghatározott Európai Hulladékjegyzék tartalmaz, és amely tájékoztatást ad az egyes hulladékosztályok mennyiségéről;

b)	az üzem teljes hulladékégető és hulladék-együttégető kapacitása;

c)	a levegőbe és vízbe történő kibocsátásokra vonatkozó kibocsátási határértékek;

d)	a pH, a hőmérséklet és a szennyvíz-kibocsátási hozam tekintetében fennálló követelmények.

e)	a kibocsátások ellenőrzése tekintetében megállapított feltételek teljesítésére használt mintavételi és mérési eljárások, valamint ezek gyakorisága;

f)	a tisztítóberendezések vagy mérőműszerek műszakilag elkerülhetetlen leállásának, az üzemzavaroknak és meghibásodásoknak a leghosszabb megengedett ideje, amely alatt a levegőbe történő kibocsátások és a szennyvízkibocsátások meghaladhatják az előírt kibocsátási határértéket.

(2)   Az (1) bekezdésben megállapított követelményeken túlmenően a veszélyes hulladékot felhasználó hulladékégető és hulladék-együttégető műre kiadott engedélynek az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)	a kezelt veszélyeshulladék-kategóriák felsorolását;

b)	e veszélyes hulladékok legkisebb és legnagyobb tömegáramát, azok legalacsonyabb és legmagasabb fűtőértékét és legnagyobb poliklórozott bifenil-, pentaklórfenol-, klór-, fluor-, kén-, nehézfém és egyéb szennyezőanyag-tartalmát.

(3)   A tagállamok felsorolhatják az engedélybe foglalandó bizonyos hulladék-együttégető művekben elégethető hulladékkategóriákat.

(4)   Az illetékes hatóságok időközönként felülvizsgálják, és szükség esetén frissítik az engedélyben foglalt feltételeket.

46. cikk

A kibocsátások szabályozása

(1)   A hulladékégető és hulladék-együttégető művekből származó füstgázokat ellenőrzött körülmények között, olyan kéményeken keresztül kell a környezetbe juttatni, amelyek magasságát az emberi egészség és a környezet védelmének szem előtt tartásával számították ki.

(2)   A hulladékégető és hulladék-együttégető művekből származó, levegőbe történő kibocsátások nem haladhatják meg a VI. melléklet 3. és 4. részében előírt vagy a 4. résszel összhangban meghatározott kibocsátási határértékeket.

Amennyiben a hulladék-együttégető műben a keletkező hő több mint 40 %-a veszélyes hulladék égetéséből ered vagy az üzem kezeletlen vegyes települési hulladék együttégetését végzi, a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.

(3)   A füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek vízi környezetbe való elvezetését – amennyire az gyakorlati szempontból lehetséges – korlátozni kell, és a szennyező anyagok koncentrációja nem haladhatja meg a VI. melléklet 5. részében meghatározott kibocsátási határértékeket.

(4)   A kibocsátási határértékek arra a helyre vonatkoznak, ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek a hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű területét elhagyják.

Amennyiben a füstgázok tisztításából eredő szennyvíz kezelésére a hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű területén kívül egy olyan szennyvíztisztító üzemben kerül sor, amelyet kizárólag ilyen jellegű szennyvíz kezelésére hoztak létre, a VI. melléklet 5. részében előírt kibocsátási határértékeket ott kell mérni, ahol a szennyvíz elhagyja a szennyvíztisztító létesítményt. Ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen vagy a helyszínen kívül együttesen kezelik a többi szennyvízzel, az üzemeltetőnek a VI. melléklet 6. részének 2. pontjában előírt mérések eredményeinek felhasználásával el kell végeznie a megfelelő anyagmérleg-számításokat annak érdekében, hogy meghatározza a szennyvíz végső távozási helyén azt a kibocsátási szintet, amely a füstgázok tisztításából eredő szennyvíznek tulajdonítható.

A VI. melléklet 5. részében megadott kibocsátási határértékek betartása érdekében a szennyvíz semmilyen körülmények között nem hígítható.

(5)   A hulladékégető vagy hulladék-együttégető művek helyét, ideértve a hozzájuk tartozó hulladéktároló területet is úgy kell megtervezni és üzemeltetni, hogy elkerülhető legyen bármely szennyező anyagnak az engedély nélküli vagy véletlenszerű módon a talajba, felszíni vizekbe vagy felszín alatti vízbe kerülése.

Tárolókapacitást kell biztosítani a hulladékégető vagy hulladék-együttégető művek telephelyeiről származó elszennyeződött esővíz elfolyásának is, illetve a kiömléses baleset vagy tűzoltási műveletek következtében elszennyeződött víznek. A tárolókapacitásnak akkorának kell lennie, hogy biztosítsa az ilyen vizek vizsgálatát és szükség esetén a kiengedés előtti kezelését.

(6)   Ha a kibocsátási határértékeket túllépik – az 50. cikk (4) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül – a hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű vagy ezek részét képező egyes kemencék semmilyen körülmények között nem égethetnek hulladékot négy óránál hosszabb ideig, megszakítás nélkül.

Az ilyen körülmények között végzett üzemeltetés egy évre összesített időtartama nem haladhatja meg a 60 órát.

A második albekezdésben előírt időtartam-korlátozás azokra a kemencékre vonatkozik, amelyek ugyanazon füstgáztisztító berendezéshez csatlakoznak.

47. cikk

Meghibásodás

Meghibásodás esetén az üzemeltetőnek csökkentenie kell, vagy le kell állítania a műveleteket, amint az gyakorlati szempontból megoldható, egészen addig, amíg a normális üzemi körülmények ismét helyre nem állíthatók.

48. cikk

A kibocsátások monitoringja

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a kibocsátások monitoringja a VI. melléklet 6. és 7. részével összhangban történjen.

(2)   A folyamatos mérési rendszerek működését és telepítését a VI. melléklet 6. részének 1. pontjában előírt megfelelő ellenőrző vizsgálatokkal és évente végzett felülvizsgálatokkal kell igazolni.

(3)   A kibocsátások ellenőrzéséhez használandó mintavételi, illetve mérési pontok helyét az illetékes hatóság határozza meg.

(4)   Valamennyi ellenőrzési eredményt megfelelő módon kell rögzíteni, feldolgozni és bemutatni, hogy az illetékes hatóság megállapíthassa, hogy megfelel-e az üzem az engedélyben foglalt üzemeltetési feltételeknek és a kibocsátási határértékeknek.

(5)   Amint az Unióban a megfelelő mérési technika rendelkezésre áll, a 75. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban meg kell határozni azt az időpontot, amelytől kezdődően a nehézfémek, dioxinok és furánok levegőbe való kibocsátását folyamatosan mérik.

49. cikk

A kibocsátási határértékek betartása

A levegőre és vízre vonatkozó kibocsátási határértékek akkor minősülnek betartottnak, ha a VI. melléklet 8. részében leírt feltételek teljesülnek.

50. cikk

Üzemeltetési feltételek

(1)   A hulladékégető műveket úgy kell üzemeltetni, hogy az égési folyamat végén a salak és a tűztéri hamu összes szerves széntartalma kisebb legyen, mint 3 %, vagy az izzítási veszteség kevesebb legyen, mint az említett anyag szárazanyag tartalmának 5 %-a. Szükség esetén hulladékelőkezelési technikákat kell alkalmazni.

(2)   Az hulladékégető műveket oly módon kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy az égetés során keletkező gáz hőmérséklete az égéslevegő utolsó befúvatását követően, ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is legalább két másodpercig minimum 850 °C-ra emelkedjen.

A hulladék-együttégető műveket oly módon kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a hulladék-együttégetés során keletkező gáz hőmérséklete ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is legalább két másodpercig minimum 850 °C-ra emelkedjen.

Amennyiben 1 %-nál nagyobb, klórban kifejezett halogénezett szervesanyag-tartalmú veszélyes hulladék égetése vagy együttégetése folyik, az első és a második albekezdésnek megfelelő hőmérsékletnek legalább 1 100 °C-nak kell lennie.

Az első és a harmadik albekezdésben előírt hőmérsékleteket a hulladékégető művek esetében a tűztér belső falának közelében kell mérni. Az illetékes hatóság engedélyezheti a mérés elvégzését a tűztér más, reprezentatív pontján.

(3)   Az hulladékégető mű minden tűzterét legalább egy támasztóégővel fel kell szerelni. Ezen égőnek automatikusan be kell kapcsolnia, ha a füstgázok hőmérséklete az utolsó táplevegő-befúvatást követően a (2) bekezdésben előírt hőmérséklet alá esik. Ugyancsak alkalmazni kell ezt az égőt a berendezés indításakor és leállításakor, annak érdekében, hogy az említett hőmérsékletek a fenti műveletek alatt végig fennmaradjanak, és az égéstérben ne maradjon el nem égett hulladék.

A támasztóégő nem táplálható olyan tüzelőanyaggal, amely az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló, 1999. április 26-i 1999/32/EK tanácsi irányelv (39) 2. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerint meghatározott gázolaj, valamint a folyékony gáz vagy földgáz égetése során keletkező kibocsátásnál magasabb szintű kibocsátást eredményez.

(4)   A hulladékégető és hulladék-együttégető műveknek olyan automatikus rendszert kell üzemeltetniük, amely az alábbi esetekben megakadályozza a hulladék betöltését:

a)	indításkor addig, amíg az e cikk (2) bekezdésében előírt hőmérsékletet, illetve az 51. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott hőmérsékletet el nem érik;

b)	amikor az e cikk (2) bekezdésében előírt, illetve az 51. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott szintet nem tudják tartani;

c)	minden olyan esetben, amikor a folyamatos mérések azt mutatják, hogy a füstgáztisztító- berendezések meghibásodása, illetve üzemzavara következtében valamelyik kibocsátási határértéket túllépik.

(5)   Amennyire gyakorlati szempontból ez lehetséges, a hulladékégető vagy hulladék-együttégető művekben keletkezett hőt hasznosítani kell.

(6)   A fertőző kórházi hulladékot azonnal és közvetlen érintkezés nélkül az égető kemencékbe kell tenni, anélkül, hogy azt megelőzően más kategóriába tartozó hulladékkal keverték volna.

(7)   A tagállamok biztosítják, hogy a hulladékégető vagy hulladék-együttégető művek üzemeltetését és felügyeletét olyan természetes személy végezze, aki rendelkezik az üzem vezetéséhez szükséges szakértelemmel.

51. cikk

Az üzemeltetési feltételek megváltoztatására vonatkozó engedély

(1)   A 50. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglaltaktól, a hőmérséklet tekintetében ugyanezen cikk (4) bekezdésében foglaltaktól, illetve a bizonyos hulladékkategóriákra vagy bizonyos termikus eljárások esetében az engedélyben foglalt feltételektől eltérő körülményeket az illetékes hatóságok akkor engedélyezhetik, ha az e fejezetben foglalt egyéb feltételek teljesülnek. A tagállamok meghatározhatják az ilyen engedélyekre vonatkozó szabályozást.

(2)   Hulladékégető művek esetében az üzemeltetési feltételek megváltoztatása nem okozhatja több maradékanyag képződését vagy magasabb szennyezőanyag-tartalmú maradékanyagok keletkezését azon mennyiségekhez képest, amelyek várhatóan az 50. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglalt körülmények között keletkeznének.

(3)   Azoknak a hulladék-együttégető műveknek, amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemeltetési feltételek megváltoztatását, az összes szervesszén- és szén-monoxid-kibocsátásukra vonatkozóan a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértéket is be kell tartaniuk.

Az olyan farost- és papíripari kéregégető kazánoknak, amelyek hulladék együttégetését végzik a termelés helyén, és amelyek 2002. december 28-a előtt üzemeltek és engedéllyel rendelkeztek, illetve amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemeltetési feltételek megváltoztatását, az összes szervesszén-kibocsátásukra vonatkozóan a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket is teljesíteniük kell.

(4)   A tagállamok megküldik a Bizottságnak az (1), (2) és (3) bekezdések értelmében engedélyezett összes üzemeltetési feltételt, valamint azok ellenőrzésének eredményét a 72. cikk szerinti jelentési követelményeknek megfelelő információszolgáltatás részeként.

52. cikk

A hulladék szállítása és átvétele

(1)   A hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű üzemeltetője megtesz minden szükséges óvintézkedést a hulladék szállítása és átvétele során a levegő, a talaj, a felszíni vizek és a felszín alatti víz elszennyeződésének, valamint a környezetre kifejtett egyéb kedvezőtlen hatások, szag és zajhatások, valamint az emberi egészségre gyakorolt közvetlen kockázatok megelőzése, illetve amennyire ez gyakorlati szempontból lehetséges, korlátozása érdekében.

(2)   Az üzemeltetőnek az egyes hulladéktípusokba tartozó hulladékok tömegét a hulladékégető vagy hulladék-együttégető műben történő átvételük előtt meg kell határoznia, lehetőség szerint a 2000/532/EK rendelettel létrehozott Európai Hulladékjegyzék szerint.

(3)   Az üzemeltetőnek, mielőtt a hulladékégető vagy hulladék-együttégető műben veszélyes hulladékot vesz át, be kell szereznie a hulladékra vonatkozó információkat annak eldöntése érdekében, hogy az teljesíti-e a 45. cikk (2) bekezdésében említett, az engedélyben foglalt követelményeket.

Az információknak a következőkre kell kiterjedniük:

a)	a (4) bekezdés a) pontjában említett dokumentumokban a hulladék keletkezésére vonatkozóan található valamennyi hivatalos információ;

b)	a hulladék fizikai, és amennyiben ez megoldható, kémiai összetétele, valamint az összes többi olyan információ, amely annak eldöntéséhez szükséges, hogy a hulladék megfelelő-e a tervezett égetési folyamat céljaira;

c)	a hulladék veszélyes tulajdonságai, azok az anyagok, amelyekkel nem szabad összekeverni, valamint azok az óvintézkedések, amelyeket a hulladék kezelésekor szem előtt kell tartani.

(4)   Mielőtt az üzemeltető a hulladékégető vagy hulladék-együttégető műben veszélyes hulladékot venne át, legalább az alábbi eljárásokat el kell végeznie:

a)

a 2008/98/EK irányelv által megkövetelt dokumentumok ellenőrzése, továbbá amennyiben alkalmazható, a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (40), valamint a veszélyes anyagok szállításával foglalkozó jogszabályokban foglalt dokumentumok ellenőrzése;

b)	reprezentatív minta vétele lehetőség szerint lerakodás előtt, amennyiben az nem célszerűtlen, annak ellenőrzése céljából, hogy megfelel-e a szállítmány az e cikk (3) bekezdésében megadott információnak, illetve azért, hogy az illetékes hatóságok meg tudják állapítani a kezelt hulladékok jellegét.

A b) pontban említett mintákat az érintett hulladék égetését vagy együttégetését követően legalább egy hónapon át meg kell őrizni.

(5)   Az illetékes hatóság kivételt engedélyezhet a (2), (3), illetve (4) bekezdés alól olyan hulladékégető és hulladék-együttégető művek számára, amelyek a II. fejezet hatálya alá tartozó létesítmény részét képezik és kizárólag a létesítményben képződött hulladék égetését vagy együttégetését végzik.

53. cikk

Maradékanyagok

(1)   A maradékanyagok mennyiségét és káros hatását a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A maradékanyagokat lehetőség szerint közvetlenül az üzemben vagy azon kívül újra fel kell használni.

(2)   A por alakú szilárd maradékanyagok szállítását és közvetlen tárolását oly módon kell megoldani, hogy azok ne kerülhessenek ki a környezetbe.

(3)   A maradékanyagok végleges elhelyezési útvonalának megállapítását, illetve hasznosítását megelőzően megfelelő vizsgálatokat kell végezni a maradékanyagok fizikai és kémiai jellemzőinek, valamint szennyezőképességének megállapítása céljából. A vizsgálatoknak ki kell terjedniük a teljes oldható és az oldható nehézfém frakcióra.

54. cikk

Jelentős változtatás

A kizárólag nem veszélyes hulladékot a II. fejezet hatálya alá tartozó létesítményben égető hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű üzemeltetésében bekövetkező olyan változtatást, amely veszélyes hulladék égetésével vagy együttégetésével jár, jelentős változtatásnak kell tekinteni.

55. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása és jelentéstétel a hulladékégető és hulladék-együttégető művekről

(1)   Az új hulladékégető és hulladék-együttégető művekre beadott engedélykérelmeket megfelelően hosszú időn keresztül a nyilvánosság számára legalább egy helyen hozzáférhetővé kell tenni, hogy ezekre az illetékes hatóság döntése előtt a nyilvánosság észrevételt tehessen. A döntést az engedély legalább egy példányával, és minden további módosítással együtt szintén hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(2)   Az óránként két tonna vagy annál nagyobb névleges teljesítményű hulladékégető vagy hulladék-együttégető művek esetében a 72. cikkben említett jelentésnek információt kell tartalmaznia a létesítmény működéséről és annak ellenőrzéséről, illetve be kell számolnia az égetési és együttégetési technológia működéséről és a levegőbe és vízbe történő kibocsátásoknak a kibocsátási határértékekhez viszonyított szintjéről. Ezt az információt szintén hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(3)   Az illetékes hatóságok listát állítanak össze az óránként két tonnánál kisebb névleges teljesítményű hulladékégető vagy hulladék-együttégető művekről, és azt is hozzáférhetővé teszik a nyilvánosság számára.

V. FEJEZET

A SZERVES OLDÓSZEREKET HASZNÁLÓ LÉTESÍTMÉNYEKRE ÉS TEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

56. cikk

Hatály

Ezt a fejezetet a VII. melléklet 1. részében felsorolt és – adott esetben – ugyanezen melléklet 2. részében meghatározott oldószer-fogyasztási küszöbértéket elérő tevékenységekre kell alkalmazni.

57. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezet alkalmazásában:

1.

meglévő létesítmény: 1999. március 29-én már üzemben lévő létesítmény, vagy olyan létesítmény, amely 2001. április 1. előtt engedélyt kapott vagy amelyet 2001. április 1-je előtt nyilvántartásba vettek, illetve amelynek üzemeltetője 2001. április 1. előtt teljes engedélykérelmet nyújtott be, feltéve, hogy a létesítményt legkésőbb 2002. április 1-ig üzembe helyezték;

2.	„füstgáz”: illékony szerves vegyületeket vagy más szennyezőanyagokat tartalmazó anyagoknak gáz formájában kéményből vagy szennyezőanyag-csökkentő berendezésből a levegőbe történő kibocsátása;

3.	„diffúz kibocsátás”: illékony szerves vegyületeknek, illetve termékben lévő oldószernek nem füstgázok formájában történő kibocsátása a levegőbe, talajba és vízbe, feltéve, hogy a VII. melléklet 2. része nem tesz kivételt;

4.	„teljes kibocsátás”: a diffúz kibocsátás és a füstgázokkal történő kibocsátás összege;

5.	„keverék” a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról és az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (REACH) (41) 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott keverék,

6.	„ragasztóanyag”: bármely olyan keverék, beleértve minden szerves oldószert vagy olyan keveréket, amely a megfelelő használhatóság érdekében szerves oldószereket tartalmaz, amit egy termék különálló részeinek összeragasztására használnak;

7.	„tinta vagy nyomdafesték”: nyomtatásnál szöveg vagy képek felületre történő nyomtatására használt keverék, ideértve minden szerves oldószert vagy a megfelelő felvitel érdekében szerves oldószereket tartalmazó keveréket is;

8.	„lakk”: átlátszó bevonat;

9.	„fogyasztás vagy felhasználás”: az egy létesítménybe naptári évenként vagy bármely más 12 hónapos időszakonként bevitt teljes szerves oldószer mennyiség, levonva ebből az újrafelhasználásra visszanyert illékony szerves vegyületek mennyiségét;

10.

„bevitel”: a szerves oldószereknek és ezeknek olyan keverékekben lévő mennyisége, amelyeket egy tevékenység végrehajtása során felhasználnak, ideértve a létesítményen belül és kívül visszanyert oldószereket, amelyeket mindig számításba kell venni, valahányszor a tevékenység végzéséhez felhasználásra kerülnek;

11.	„újrafelhasználás”: olyan szerves oldószerek felhasználása, amelyeket egy létesítményből bármilyen műszaki vagy kereskedelmi célból visszanyertek, ideértve a tüzelőanyagként való felhasználást is, de kizárva a visszanyert szerves oldószerek hulladékként történő végleges lerakását;

12.	„zárt feltétel”: a létesítmény üzemeltetésének körülményei, amelyek között a tevékenységből származó illékony szerves vegyületeket összegyűjtik, és szabályozott módon vezetik ki kéményen vagy szennyezéscsökkentő berendezésen keresztül, és emiatt ezek nem teljesen diffúz kibocsátások;

13.	„indítási és leállítási művelet”: a rendszeresen ingadozó tevékenységi fázisok kivételével olyan üzemeltetés, amelynek során egy tevékenységet, egy készüléket vagy egy tartályt üzemkész állapotba vagy üresjáratba helyeznek.

58. cikk

Veszélyes anyagok helyettesítése

Az olyan anyagokat vagy keverékeket, amelyek az általuk tartalmazott illékony szerves vegyületek miatt az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint karcinogénnek, mutagénnek vagy reprodukciós toxicitásúnak minősülnek, és a H340, H350, H350i, H360D vagy a H360F figyelmeztető mondatot rendelik hozzájuk, amennyire ez lehetséges, a lehető legrövidebb időn belül fel kell váltani kevésbé ártalmas anyagokkal vagy keverékekkel.

59. cikk

A kibocsátások szabályozása

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az egyes létesítmények teljesítsék a következő követelmények egyikét:

a)

a létesítményekből származó illékony szerves vegyületek kibocsátása nem haladhatja meg a füstgázokra vonatkozó kibocsátási határértékeket és a diffúz kibocsátásra vonatkozó határértékeket vagy a teljes kibocsátásra vonatkozó határértékeket, és teljesülnek a VII. melléklet 2. és 3. részében meghatározott egyéb követelmények;

b)	a létesítmény megfelel a VII. melléklet 5. részében előírt csökkentési tervre vonatkozó követelményeknek, feltéve, hogy az a) pontban említett kibocsátási határértékek alkalmazásával egyenértékű kibocsátáscsökkenés valósul meg.

A tagállamok a 72. cikk (1) bekezdésével összhangban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a b) pontban említett egyenértékű kibocsátáscsökkenés megvalósításában elért előrelépésről.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, amennyiben az üzemeltető az illetékes hatóság számára bizonyítja, hogy egy adott létesítménynél a diffúz kibocsátások határértéke műszakilag vagy gazdaságilag nem teljesíthető, az illetékes hatóság engedélyezheti a kibocsátási határérték túllépését, feltéve, ha emiatt nem várható az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt jelentős kockázat, illetve ha az üzemeltető bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy az elérhető legjobb technikákat alkalmazza.

(3)   Az (1) bekezdéstől eltérve, a VII. melléklet 2. részében található táblázat 8. tétele által érintett, zárt körülmények között nem elvégezhető bevonási (festési) tevékenységek esetében az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a létesítmény kibocsátásai ne teljesítsék az említett bekezdésben előírt követelményeket, amennyiben az üzemeltető bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy a követelményeknek való megfelelés műszakilag és gazdaságilag sem kivitelezhető, valamint hogy az elérhető legjobb technikákat alkalmazzák.

(4)   A tagállamok a 72. cikk (2) bekezdésével összhangban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az (2) és (3) bekezdésekben említett eltérésekről.

(5)   A közegészség és a környezet megóvása érdekében az olyan illékony szerves vegyületek kibocsátását, amelyekhez a H340, H350, H350i, H360D vagy H360F figyelmeztető mondatot rendelik, valamint az olyan halogénezett illékony szerves vegyületek kibocsátását, amelyekhez a H341 vagy a H351 figyelmeztető mondatot rendelik, zárt feltételek mellett kell szabályozni, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, illetve azok nem haladhatják meg a VII. melléklet 4. részében előírt, vonatkozó kibocsátási határértékeket.

(6)   Az olyan létesítményeknek, amelyekben két vagy több olyan tevékenységet végeznek, amelyek mindegyike meghaladja a VII. melléklet 2. részében foglalt küszöbértékeket:

a)	az (5) bekezdésben meghatározott anyagok használata esetén minden tevékenységre külön-külön meg kell felelniük az ebben a bekezdésben meghatározott követelményeknek;

b)

más anyagok esetében vagy: i. minden tevékenységre vonatkozóan külön-külön teljesíteniük kell az (1) bekezdésben meghatározott követelményeket, vagy ii. olyan, az illékony szerves vegyületekre vonatkozó teljes kibocsátással kell rendelkezniük, ami nem haladhatja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha az i. pont követelményeit alkalmazzák.

(7)   Minden alkalmas óvintézkedést meg kell tenni az indítási és leállítási műveletek során történő illékony szerves vegyület kibocsátások minimalizálása érdekében.

60. cikk

A kibocsátások monitoringja

A tagállamok kötelessége, hogy akár az engedélyben foglalt feltételek, akár általánosan kötelező erejű szabályok révén biztosítsák, hogy a kibocsátások mérése a VI. melléklet 6. részével összhangban történjen.

61. cikk

A kibocsátási határértékek betartása

A füstgázokra vonatkozó kibocsátási határértékek akkor tekintendők teljesítettnek, ha a VII. melléklet 8. részében előírt feltételek is teljesülnek.

62. cikk

Megfelelőségi jelentés

Az üzemeltetők az illetékes hatóság kérésére kötelesek rendelkezésre bocsátani azon adatokat, amelyek alapján az illetékes hatóság ellenőrizni tudja az alábbiak egyikének való megfelelést:

a)	a füstgázok kibocsátási határértékei, a diffúz kibocsátás határértékei és a teljes kibocsátási határérték;

b)	a VII. melléklet 5. részének csökkentési tervében foglalt követelmények;

c)	az 59. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban engedélyezett eltérések.

Ez magában foglalhat egy, a VII. melléklet 7. részével összhangban készített oldószer-kezelési tervet.

63. cikk

Meglévő létesítmények jelentős változtatása

(1)   A szerves oldószerek maximális beviteli tömegének megváltoztatása egy létesítmény napi átlagát tekintve – amennyiben a létesítmény a tervezett teljesítményen, az indítási, leállítási és karbantartási műveletektől eltérő körülmények között működik – jelentősnek tekintendő, ha az illékony szerves vegyületeknek az alábbinál nagyobb mértékű növekedéséhez vezet:

a)

25 % olyan létesítmény esetében, amely vagy a VII. melléklet 2. részében található táblázat 1., 3., 4., 5., 8., 10., 13., 16. vagy 17. pontjában található alacsonyabb küszöbérték-sávba eső tevékenységeket folytat, vagy a VII. melléklet 2. részében található táblázat egyéb pontjának hatálya alá tartozó tevékenységeket folytat, és oldószer-felhasználása kevesebb, mint 10 tonna/év;

b)	10 % minden egyéb létesítmény esetében.

(2)   Ha a meglévő létesítmény jelentős változtatáson megy keresztül, vagy jelentős változtatást követően először esik az irányelv hatálya alá, a létesítménynek azt a részét, ami jelentős változtatáson megy keresztül, vagy új létesítményként sorolják be, vagy meglévő létesítményként, feltéve, hogy az egész létesítmény teljes kibocsátása nem haladja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha a jelentősen megváltoztatott részt új létesítményként kezelik.

(3)   Jelentős változtatás esetén az illetékes hatóság ellenőrzi a létesítmény ezen irányelv követelményeinek való megfelelését.

64. cikk

A szerves oldószerek helyettesítésére vonatkozó információk cseréje

A Bizottság a tagállamok, az érintett iparág és a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek közreműködésével információcserét szervez a szerves oldószerek és lehetséges helyettesítőik felhasználásáról, valamint olyan műszaki eljárásokról, amelyek a legkisebb potenciális hatást gyakorolják a levegőre, vízre, talajra, ökológiai rendszerekre és az emberi egészségre.

Az információcsere valamennyi alábbi pontot érinti:

a)	felhasználhatóság;

b)	az emberi egészségre gyakorolt potenciális hatás és különösen a foglalkozási terhelés,

c)	a környezetre gyakorolt potenciális hatások;

d)	a gazdasági következmények, különösen a rendelkezésre álló lehetőségek költség-haszon viszonya.

65. cikk

Az információkhoz való hozzáférés

(1)   Az illetékes hatóság döntését, beleértve legalább az engedély egy másolatát és bármely azt követő frissítést is, hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

A létesítményekre vonatkozó általánosan kötelező erejű szabályokat és az engedélyezésre és nyilvántartásba vételre kötelezett létesítmények jegyzékét szintén elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(2)   A 60. cikk értelmében megkövetelt és az illetékes hatóságnál rendelkezésre álló kibocsátás-ellenőrzési eredményeket hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben leírtak a 2003/4/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében megállapított korlátozásokkal alkalmazandók.

VI. FEJEZET

TITÁN-DIOXIDOT ELŐÁLLÍTÓ LÉTESÍTMÉNYEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

66. cikk

Hatály

Ezt a fejezetet a titán-dioxidot előállító létesítményekre kell alkalmazni.

67. cikk

A hulladék-elhelyezés tilalma

A tagállamok megtiltják a következő a hulladékok bármely víztestben, tengerekben, vagy óceánokban történő elhelyezését:

a)	szilárd hulladék

b)

a szulfát-eljárást alkalmazó létesítményekből eredő, a titanilszulfát-oldat hidrolízisét követő szűrési fázisból származó anyalúgok; beleértve az ilyen lúgokhoz kapcsolódó, összességében több mint 0,5 % arányban szabad kénsavat és különböző nehézfémeket tartalmazó savas hulladékot, valamint az olyan anyalúgokat, amelyeket a maximum 0,5 % szabad kénsavtartalom eléréséig hígítottak

c)	a klorid-eljárást alkalmazó létesítményekből származó hulladék, amely több mint 0,5 % szabad kénsavat és különböző nehézfémeket tartalmaz, beleértve az olyan hulladékot, amelyet a 0,5 % vagy ennél kevesebb szabad kénsavtartalom eléréséig hígítottak;

d)

a b) és a c) pontban említett hulladék kezelése (töményítése vagy semlegesítése) során képződő, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek különböző nehézfémeket tartalmaznak, kivéve azokat a semlegesített és szűrt vagy dekantált hulladékokat, amelyek nehézfémeket csak nyomokban tartalmaznak, és amelyeknek pH-ja a hígítást megelőzően 5,5 fölött volt.

68. cikk

A vízszennyező kibocsátások szabályozása

A létesítmények vízszennyező kibocsátása nem haladhatja meg a VIII. melléklet 1. részében előírt kibocsátási határértékeket.

69. cikk

A légszennyező kibocsátások megelőzése és csökkentése

(1)   A savcseppek létesítményből történő kibocsátását meg kell előzni;

(2)   A létesítmények légszennyező-anyag kibocsátása nem haladhatja meg a VIII. melléklet 2. részében előírt kibocsátási határértékeket.

70. cikk

A kibocsátások monitoringja

(1)   A tagállamok biztosítják a vízszennyező kibocsátások monitoringját annak érdekében, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse az engedélyben foglalt feltételeknek és a 68. cikknek való megfelelést.

(2)   A tagállamok biztosítják a légszennyező kibocsátások monitoringját annak érdekében, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse az engedélyben foglalt feltételeknek és a 69. cikknek való megfelelést. Az ilyen monitoringnak magában kell foglalnia legalább a VIII. melléklet 3. részében előírt kibocsátásmonitoringot.

(3)   A tagállamok a VIII. melléklet 4. részének megfelelően gondoskodnak a titán-dioxidot előállító létesítményekből származó kibocsátások által érintett környezet ellenőrzéséről. Az ellenőrzést a CEN-szabványoknak megfelelően kell elvégezni, illetve ha CEN-szabványok nem állnak rendelkezésre, olyan ISO-szabványokat, országos vagy más nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani.

VII. FEJEZET

A BIZOTTSÁG, ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

71. cikk

Illetékes hatóságok

A tagállamok kijelölik azokat az illetékes hatóságokat, amelyek felelősek az ezen irányelvből származó kötelezettségek végrehajtásáért.

72. cikk

A tagállamok által benyújtott jelentések

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelv végrehajtására, a kibocsátásokkal és egyéb szennyezési formákkal, a kibocsátási határértékekkel, az elérhető legjobb technikáknak a 14 és 15. cikknek megfelelő alkalmazásával, valamint a 27. cikkel összhangban az új keletű technikák kifejlesztése és alkalmazása terén elért eredményekkel kapcsolatos reprezentatív adatokra vonatkozó információkat a Bizottság rendelkezésére bocsássák. A tagállamok ezen információkat elektronikus formátumban hozzáférhetővé teszik.

(2)   Az (1) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátandó információ típusát, formátumát és a rendelkezésre bocsátás gyakoriságát a 75. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban meg kell határozni. Ez azon konkrét tevékenységek és szennyező anyagok meghatározását is magában foglalja, amelyek tekintetében rendelkezésre kell bocsátani az (1) bekezdésben említett adatokat.

(3)   A tagállamok 2016. január 1-jétől minden évben kimutatást készítenek az ezen irányelv III. fejezetének hatálya alá tartozó valamennyi tüzelőberendezésből származó kéndioxid-, nitrogénoxid- és porkibocsátásról, valamint az ezen berendezésekbe irányuló energia-bevitelről.

A 29. cikkben foglalt összesítési szabályozás figyelembevételével az illetékes hatóságnak minden egyes tüzelőberendezés tekintetében az alábbi adatokat kell megkapnia:

a)	a tüzelőberendezés (MW-ban kifejezett) teljes névleges bemenő hőteljesítménye;

b)	a tüzelőberendezés típusa: kazán, gázturbina, gázmotor, dízelmotor, egyéb (megadva annak típusát);

c)	a tüzelőberendezés üzembe helyezésének időpontja;

d)	a kén-dioxid, nitrogén-oxid, valamint por (összes lebegő részecske) – tonna/év formátumban kifejezett – teljes éves kibocsátásának mennyisége;

e)	a tüzelőberendezés üzemóráinak száma;

f)

a nettó fűtőértékhez viszonyított (TJ/év formátumban kifejezett) teljes éves energia-bevitel, az alábbi tüzelőanyag-kategóriák szerinti lebontásban: szén, lignit, biomassza, tőzeg, egyéb szilárd tüzelőanyagok (megadva azok típusát), folyékony tüzelőanyagok, földgáz és egyéb gázok (megadva azok típusát).

Az ezen kimutatásokban foglalt, berendezésekre lebontott éves adatokat kérés esetén a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

A Bizottság minden harmadik évben, az adott hároméves időszak végétől számított tizenkét hónapon belül megkapja a kimutatások összefoglalását. Ez a finomítókon belüli tüzelőberendezések adatait elkülönítve mutatja be.

A Bizottság az adott hároméves időszak végétől számított huszonnégy hónapon belül a 2003/4/EK irányelvvel összhangban a tagállamok és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja e kimutatások összehasonlításának és értékelésének összefoglalását.

(4)   A tagállamok 2016. január 1-jétől évente jelentik a Bizottságnak az alábbi adatokat:

a)	a 31. cikk hatálya alá tartozó tüzelőberendezések esetében a felhasznált hazai szilárd tüzelőanyag kéntartalmának átlaga, valamint az elért kéntelenítési arány átlaga minden egyes hónapra vonatkozóan; és

b)	azon tüzelőberendezések esetében, amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, az üzemórák éves száma.

73. cikk

Felülvizsgálat

(1)   A Bizottság … (42)-ig, és azt követően háromévente a 72. cikkben említett információk alapján ennek az irányelvnek a végrehajtását felülvizsgáló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében.

(2)   A Bizottság 2012. december 31-ig megvizsgálja, hogy szükséges-e

a)	az alábbiakból származó kibocsátások ellenőrzése: i. a tüzelőanyagoknak a kevesebb, mint 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű létesítményekben történő elégetése; ii. intenzív szarvasmarhatartás; és iii. trágya szántóföldi kijuttatása; valamint

b)	az I. mellékletben meghatározni az alábbiakat: i. a különböző baromfifajok tartása tekintetében differenciált kapacitási küszöbök; ii. különböző fajba tartozó állatok ugyanazon létesítményben történő együttes tartása esetén kapacitási küszöbök.

A Bizottság, jelentést tesz e vizsgálat eredményéről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében.

74. cikk

A mellékletek módosításai

Ezen irányelv rendelkezéseinek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazíthatósága érdekében az V. melléklet 3. és 4. részének, a VI. melléklet 2., 6., 7. és 8. részének és a VII. melléklet 5., 6., 7. és 8. részének a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása céljából a Bizottság a 76 cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el.

75. cikk

A bizottság eljárása

(1)   A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.

76. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap a 74. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ez a felhatalmazás az ezen irányelv hatályba lépését követő ötéves időtartamra szól. A Bizottság legkésőbb 6 hónappal az ötéves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 77. cikk szerint nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az a korábbinak megfelelő időtartamra automatikusan meghosszabbodik.

(2)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 77. és 78. cikk határozza meg.

77. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács visszavonhatja a 74. cikkben említett felhatalmazást.

(2)   Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, legkésőbb a végső határozat meghozatala előtt egy hónappal tájékoztatja arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás indokait.

(3)   A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba, és nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

78. cikk

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogások

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben a bejelentés időpontjától kezdődő háromhónapos határidőn belül.

(2)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az annak rendelkezéseiben megállapított időpontban hatályba lép, amennyiben a fenti határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem kifogásolja az adott felhatalmazáson alapuló jogi aktust, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács ezt az időpontot megelőzően egyaránt arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást.

(3)   Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktust, akkor az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben kifogást emelő intézmény megadja kifogásának indokait.

79. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. Az így előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok e szankciókról … (32)-ig, továbbá az azokat érintő valamennyi későbbi módosításról is haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

80. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikknek, a 3. cikk 10-13, 17-22., 25-29. és 33-35. pontjának, a 4. cikk (2) és (3) bekezdésének, az 5. cikk (1) bekezdésének, a 7. cikknek, a 8. és a 10. cikknek, a 11. cikk e) és h) pontjának, a 12. cikk (1) bekezdése e) és h) pontjának, a 13. cikk (7) bekezdésének, a 14. cikk (1) bekezdés c) pontja ii. alpontjának, a 14. cikk (1) bekezdése d), e), f) és h) pontjának, 14. cikk (2)-(7) bekezdésének, a 15. cikk (2)–(5) bekezdésének, a 16., a 17. és a 19. cikknek, a 21. cikk (2)–(5) bekezdésének, a 22. és 23. cikknek, a 24. cikk (2)–(4) bekezdésének, a 27., a 28. és a 29. cikknek, a 30. cikk (3), (4), (7)–(9) bekezdésének, a 31, a 32, a 33., a 34., a 35. és a 36. cikknek, a 38. cikknek, a 40. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 41., a 42 és a 43. cikknek, a 45. cikk (1) és (2) bekezdésének, az 57. cikk (1) bekezdésének, az 58. cikknek, az 59. cikk (5) bekezdésének, a 63. cikknek, a 70. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 71., 72. és 79. cikknek, valamint az I. melléklet első albekezdésének és 1.4., 2.5.b), 3.1., 4., 5., 6.1.(c), 6.4.(b), 6.9., 6.10. és 6.11. pontjának, a II. mellékletnek, a III. melléklet 12. pontjának, az V. mellékletnek, a VI. melléklet 1. része b) pontjának, 4. része 2.2., 2.4., 3.1. és 3.2. pontjának, 6. része 2.5. és 2.6. pontjának és 8. része 1.1.d) pontjának, a VII. melléklet 4. része 2. pontjának, 5. része 1. pontjának és 7. része 3. pontjának, a VIII. melléklet 1. része 1. és 2. c) pontjának, 2. része 2. és 3. pontjának és 3. részének legkésőbb … (32)-ig megfeleljenek.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket ugyanezen időponttól kezdődően alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2.   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

81. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)   A IX. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 78/176/EGK, 82/883/EGK, 92/112/EGK, 1999/13/EK, 2000/76/EK és 2008/1/EK irányelv … (34)-tól/től kezdődően hatályát veszti, a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a tagállamok által nemzeti jogukba való átültetésre és alkalmazására meghatározott határidőkkel kapcsolatos kötelezettségek sérelme nélkül.

(2)   A IX. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 2001/80/EK irányelv 2016. január 1-től hatályát veszti a IX. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

(3)   A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, az X. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

82. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)   Az I. mellékletben említett tevékenységeket végző létesítményekre, amelyeket … (32)-át megelőzően engedélyeztek, illetve amelyek üzemeltetője ezen időpont előtt nyújtott be teljes engedélykérelmet – feltéve, hogy az ilyen létesítményt legkésőbb … (34)-ig helyezték üzembe – az 1.1. pont szerinti legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel végzett tevékenységekre, az 1.2., 1.3., 1.4.a), 2.1–2.6.,, 3.1–3.5., 4.1–4.6. pont szerinti vegyi úton történő előállításra irányuló tevékenységekre, az 5.1. és 5.2. pont szerinti, a 2008/1/EK irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekre, az 5.3.a)i. és ii., 5.4., 6.1.a)–b), 6.2. és 6.3., 6.4.a) és 6.4.b) pont szerinti, a 2008/1/EK irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekre, valamint a 6.4.c) és 6.5–6.9. pontra vonatkozóan a tagállamok a 80. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket … (34)-tól/től alkalmazzák, a III. fejezet és az V. melléklet rendelkezéseinek kivételével.

(2)   Az I. mellékletben említett tevékenységeket végző létesítményekre, amelyeket legkésőbb … (32)-ig helyeztek üzembe az 1.1. pont szerinti legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel végzett tevékenységekre, az 1.4.b), 4.1.–4.6. pont szerinti biológiai úton történő előállításra irányuló tevékenységekre, az 5.1. és 5.2. pont szerinti, a 2008/1/EK irányelv hatálya alá nem tartozó tevékenységekre, az 5.3.a)iii.–v., 5.3.b), 5.5. és 5.6., 6.1.c), 6.4.b) pont szerinti, a 2008/1/EK irányelv hatálya alá nem tartozó tevékenységekre, valamint a 6.10 és 6.11. pontra vonatkozóan a tagállamok a 80. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket … (43)-tól/től alkalmazzák.

(3)   A 30. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezésekre vonatkozóan a tagállamok a 80. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott, a III. fejezet és az V. melléklet rendelkezéseinek való megfelelést célzó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket 2016. január 1-től alkalmazzák.

(4)   A 30. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezésekkel kapcsolatban a tagállamok … (32)-t követően nem alkalmazzák többé a 2001/80/EK irányelv rendelkezéseit.

(5)   Az olyan tüzelőberendezésekre, amelyek hulladék-együttégetést végeznek, 2015. december 31-ig a VI. melléklet 4. részének 3.1. pontját kell alkalmazni:

a)	a 30. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében 2015. december 31-ig;

b)	a 30. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezések tekintetében … (32)-ig.

(6)   a VI. melléklet 4. részének 3.2. pontja alkalmazandó a hulladék-együttégető tüzelőberendezésekre:

a)	2016. január 1-jétől a 30. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezésekre;

b)	… (32)-tól a 30. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezésekre.

(7)   Az 58. cikket 2015. június 1-jétől kell alkalmazni. Mindaddig az olyan anyagokat vagy keverékeket, amelyek az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint karcinogénnek, mutagénnek vagy reprodukciós szempontból toxikusnak minősülnek, és az illékony szerves vegyület tartalmuk miatt a H340, H350, H350i, H360D vagy H360F figyelmeztető mondatot vagy a kockázatokra utaló az R45, R46, R49, R60, R61 mondatot rendelik hozzájuk, amennyire ez lehetséges a lehető legrövidebb időn belül fel kell váltani kevésbé ártalmas anyagokkal vagy keverékekkel..

(8)   Az 59. cikk (5) bekezdését 2015. június 1-jétől kell alkalmazni. Mindaddig a közegészség és a környezet megóvása érdekében az olyan illékony szerves vegyületek kibocsátását, amelyekhez a H340, H350, H350i, H360D vagy H360F figyelmeztető mondatot vagy a kockázatokra utaló R45, R46, R49, R60 vagy R61 mondatot rendelik, valamint az olyan halogénezett illékony szerves vegyületek kibocsátását, amelyekhez a H341 vagy H351 figyelmeztető mondatot vagy a kockázatokra utaló R40 vagy R68 mondatot rendelik, zárt feltételek mellett kell szabályozni, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, illetve azok nem haladhatják meg a VII. melléklet 4. részében előírt, vonatkozó kibocsátási határértékeket.

(9)   A VII. melléklet 4. részének 2. pontját 2015. június 1-jétől kell alkalmazni. Mindaddig az olyan halogénezett illékony szerves vegyületek kibocsátásainál, amelyekhez a H341 vagy H351 figyelmeztető mondatot vagy az R40 vagy R68 kockázatra utaló mondatot rendelik hozzá, és ahol a H341 vagy H351 figyelmeztető mondatot vagy az R40 vagy R68 megjelölést okozó kibocsátott vegyületek összességének tömegárama nagyobb vagy egyenlő 100 g/h-val, a 20 mg/Nm3 kibocsátási határértéknek kell megfelelni. A kibocsátási határérték az egyes vegyületek tömegének összegére vonatkozik.

83. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

84. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL C 182., 2009.8.4., 46. o.

(2)  HL C 325., 2008.12.19., 60. o.

(3)  Az Európai Parlament 2009. március 10-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4)  HL L 54., 1978.2.25., 19. o.

(5)  HL L 378., 1982.12.31., 1. o.

(6)  HL L 409., 1992.12.31., 11. o.

(7)  HL L 85., 1999.3.29., 1. o..

(8)  HL L 332., 2000.12.28., 91. o.

(9)  HL L 309., 2001.11.27., 1. o.

(10)  HL L 24., 2008.1.29., 8. o.

(11)  HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

(12)  HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(13)  HL L 175., 1985.7.5., 40. o.

(14)  HL L 10., 1997.1.14., 13. o.

(15)  HL L 124., 2005.5.17., 4. o.

(16)  HL L 309., 2001.11.27., 22. o.

(17)  HL L 33., 2006.2.4., 1. o.

(18)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(19)  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(20)  HL L 159., 1996.6.29., 1. o.

(21)  HL L 125., 2009.5.21., 75. o.

(22)  HL L 106., 2001.4.17., 1. o.

(23)  HL L 353., 2008.12.31., 1. o.

(24)  HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(25)  HL L 303., 1990.10.31., 6. o.

(26)  HL L 176., 2003.7.15., 37. o.

(27)  HL L 312., 2008.11.22., 3. o.

(28)  A Bizottság határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról(HL L 226., 2000.9.6., 3. o.).

(29)  HL L 143., 2004.4.30., 87. o.

(30)  HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

(31)  HL L 372., 2006.12.27., 19. o.

(32)  HL: Ezen irányelv hatálybalépését követően két évvel.

(33)  HL L 41., 2003.2.14., 26. o.

(34)  HL: Ezen irányelv hatálybalépését követően három évvel.

(35)  HL: Ezen irányelv hatálybalépésének időpontja.

(36)  HL L 140., 2009.6.5., 114. o.

(37)  HL: Ezen irányelv hatálybalépését követően hat hónappal.

(38)  HL L 273., 2002.10.10., 1. o.

(39)  HL L 121., 1999.5.11., 13. o.

(40)  HL L 190., 2006.7.12., 1. o.

(41)  HL L 136., 2007.5.29., 33. o.

(42)  HL: Ezen irányelv hatálybalépését követően öt évvel.

(43)  HL: Ezen irányelv hatálybalépését követően 54 hónappal.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---