8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/1

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/2

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/2

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/3

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/3

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/3

1)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat (1), és sérti-e a 2003/87/EK irányelv (2) 10a. cikkének (5) bekezdését, amennyiben a 10a. cikk (5) bekezdésének a) és b) pontja szerinti számítás alapjából kizárja a 2003/87/EK irányelv I. melléklete alá tartozó létesítmények által termelt hulladékgázokkal összefüggő kibocsátásokat, illetve a 2003/87/EK irányelv I. melléklete alá tartozó létesítmények által felhasznált és kapcsolt energiatermelésű létesítményekből származó hőt, amely utóbbi létesítmények tekintetében a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése és 10a. cikkének (4) bekezdése, valamint a 2011/278/EU határozat (3) értelmében az ingyenes kiosztás megengedett?

2)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e 2003/87/EK irányelv – önmagában és/vagy a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 3. cikkének e) és u) pontját, amennyiben úgy rendelkezik, hogy a – 2003/87/EK irányelv I. melléklete alá tartozó létesítmények által termelt – hulladékgázokkal összefüggő CO2-kibocsátások, illetve a 2003/87/EK irányelv I. melléklete alá tartozó létesítményekben felhasznált és kapcsolt energiatermelésű létesítményektől beszerzett hő „villamosenergia-termelők” kibocsátásainak tekintendők?

3)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e 2003/87/EK irányelv céljait, amennyiben aszimmetriát teremt, mivel a hulladékgázok égetésével és a kapcsolt energiatermelés útján termelt hővel összefüggő kibocsátásokat kizárja a 10a. cikk (5) bekezdésének a) és b) pontja szerinti számítás alapjából, míg e kibocsátások vonatkozásában a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése és 10a. cikkének (4) bekezdése, valamint a 2011/278/EU határozat értelmében ingyenes kiosztásra kerülhet sor?

4)

Érvénytelen-e a 2011/278/EU határozat, és sérti-e az EUMSZ 290. cikket és a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdését, amennyiben a 2011/278/EU határozat 15. cikkének (3) bekezdése akképpen módosítja a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontját, hogy „a (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó létesítmények[re]” való hivatkozást „a villamosenergia-termelőnek […] nem minősülő létesítmények[re]” való hivatkozással helyettesíti?

5)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e a 2003/87/EK irányelv 23. cikkének (3) bekezdését, amennyiben e határozatot nem az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében és a 182/2011/EU rendelet 12. cikkében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alapján került elfogadásra?

6)

Úgy értelmezendő-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikke, hogy az kizárja az ingyenes kiosztások egy ágazatközi korrekciós tényező jogellenes kiszámítása alapján történő visszatartását?

7)

Úgy értelmezendő-e a 2003/87/EK irányelv – önmagában vagy a 2011/278/EU határozat 15. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 10a. cikkének (5) bekezdése, hogy az kizárja az olyan nemzeti jogszabály alkalmazását, amely valamely tagállamban az ingyenes kiosztásokra a 2013/448/EU határozat 4. cikkében és II. mellékletében rögzített, jogellenesen kiszámított egységes ágazatközi korrekciós tényező alkalmazását írja elő?

8)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdését, amennyiben csak a 2008-tól a közösségi rendszerbe tartozó létesítményekből származó kibocsátásokat foglalja magában, és így kizárja az olyan tevékenységekkel összefüggő kibocsátásokat, amelyek 2008-tól a közösségi rendszerbe tartoztak (a 2003/87/EK irányelv módosított I. mellékletében szerepeltek), amennyiben e tevékenységekre olyan létesítményekben került sor, amelyek már 2008 előtt a közösségi rendszerbe tartoztak?

9)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdését, amennyiben csak a 2013-tól a közösségi rendszerbe tartozó létesítményekből származó kibocsátásokat foglalja magában, és így kizárja az olyan tevékenységekkel összefüggő kibocsátásokat, amelyek 2013-tól a közösségi rendszerbe tartoztak (a 2003/87/EK irányelv módosított I. mellékletében szerepeltek), amennyiben e tevékenységekre olyan létesítményekben került sor, amelyek már 2013 előtt a közösségi rendszerbe tartoztak?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/5

1)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat (1), és sérti-e a 2003/87/EK irányelv (2) 10a. cikkének (5) bekezdését, amennyiben a 10a. cikk (5) bekezdésének a) és b) pontja szerinti számítás alapjából kizárja a 2003/87/EK irányelv I. melléklete alá tartozó létesítmények által termelt hulladékgázokkal összefüggő kibocsátásokat, illetve a 2003/87/EK irányelv I. melléklete alá tartozó létesítmények által felhasznált és kapcsolt energiatermelésű létesítményekből származó hőt, amely utóbbi létesítmények tekintetében a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése és 10a. cikkének (4) bekezdése, valamint a 2011/278/EU határozat (3) értelmében az ingyenes kiosztás megengedett?

2)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e 2003/87/EK irányelv – önmagában és/vagy a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 3. cikkének e) és u) pontját, amennyiben úgy rendelkezik, hogy a – 2003/87/EK irányelv I. melléklete alá tartozó létesítmények által termelt – hulladékgázokkal összefüggő CO2-kibocsátások, illetve a 2003/87/EK irányelv I. melléklete alá tartozó létesítményekben felhasznált és kapcsolt energiatermelésű létesítményektől beszerzett hő „villamosenergia-termelők” kibocsátásainak tekintendők?

3)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e 2003/87/EK irányelv céljait, amennyiben aszimmetriát teremt, mivel a hulladékgázok égetésével és a kapcsolt energiatermelés útján termelt hővel összefüggő kibocsátásokat kizárja a 10a. cikk (5) bekezdésének a) és b) pontja szerinti számítás alapjából, míg e kibocsátások vonatkozásában a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése és 10a. cikkének (4) bekezdése, valamint a 2011/278/EU határozat értelmében ingyenes kiosztásra kerülhet sor?

4)

Érvénytelen-e a 2011/278/EU határozat, és sérti-e az EUMSZ 290. cikket és a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdését, amennyiben a 2011/278/EU határozat 15. cikkének (3) bekezdése akképpen módosítja a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontját, hogy „a (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó létesítmények[re]” való hivatkozást „a villamosenergia-termelőnek […] nem minősülő létesítmények[re]” való hivatkozással helyettesíti?

5)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e a 2003/87/EK irányelv 23. cikkének (3) bekezdését, amennyiben e határozatot nem az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében és a 182/2011/EU rendelet 12. cikkében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alapján került elfogadásra?

6)

Úgy értelmezendő-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikke, hogy az kizárja az ingyenes kiosztások egy ágazatközi korrekciós tényező jogellenes kiszámítása alapján történő visszatartását?

7)

Úgy értelmezendő-e a 2003/87/EK irányelv – önmagában vagy a 2011/278/EU határozat 15. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 10a. cikkének (5) bekezdése, hogy az kizárja az olyan nemzeti jogszabály alkalmazását, amely valamely tagállamban az ingyenes kiosztásokra a 2013/448/EU határozat 4. cikkében és II. mellékletében rögzített, jogellenesen kiszámított egységes ágazatközi korrekciós tényező alkalmazását írja elő?

8)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdését, amennyiben csak a 2008-tól a közösségi rendszerbe tartozó létesítményekből származó kibocsátásokat foglalja magában, és így kizárja az olyan tevékenységekkel összefüggő kibocsátásokat, amelyek 2008-tól a közösségi rendszerbe tartoztak (a 2003/87/EK irányelv módosított I. mellékletében szerepeltek), amennyiben e tevékenységekre olyan létesítményekben került sor, amelyek már 2008 előtt a közösségi rendszerbe tartoztak?

9)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat, és sérti-e a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdését, amennyiben csak a 2013-tól a közösségi rendszerbe tartozó létesítményekből származó kibocsátásokat foglalja magában, és így kizárja az olyan tevékenységekkel összefüggő kibocsátásokat, amelyek 2013-tól a közösségi rendszerbe tartoztak (a 2003/87/EK irányelv módosított I. mellékletében szerepeltek), amennyiben e tevékenységekre olyan létesítményekben került sor, amelyek már 2013 előtt a közösségi rendszerbe tartoztak?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/6

1)

Ellentétes-e a 77/388/EGK irányelv (1) rendelkezéseivel behozatalt terhelő forgalmi adó felszámítása olyan termékek után, amelyeket nem közösségi áruként újraexportáltak, de amelyek tekintetében a Vámkódex (2) 204. cikke szerinti kötelezettségszegés – a jelen ügyben: az áru vámraktárból történő kivételének legkésőbb az áru kivételének időpontjában az e célra előírt raktárnyilvántartásba való bejegyzésére vonatkozó kötelezettség határidőn belüli teljesítésének elmulasztása – miatt vámtartozás keletkezett?

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

2)

Megkívánják-e a 77/388/EGK irányelv rendelkezései, hogy ilyen esetekben behozatalt terhelő forgalmi adót számítsanak fel a termékek után, vagy mérlegelési jogkör illeti meg a tagállamokat e tekintetben?

és

3)

Akkor is köteles-e megfizetni a valamely terméket egy harmadik országból egy szolgáltatásnyújtásra irányuló jogviszony alapján a vámraktárába beraktározó, de a termék felett rendelkezési joggal nem rendelkező vámraktár-engedélyes a kötelezettségszegése miatt a 77/388/EGK irányelvnek a Vámkódex 204. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 10. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján fizetendő behozatali héát, ha a terméket nem adóköteles tevékenységéhez használja fel a 77/388/EGK irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében véve?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/7

—

A Vámkódexnek (1) a 2006/112/EK irányelv (2) rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 236. cikkének (1) bekezdése értelmében véve nem jogszabály szerintinek kell-e tekinteni az azon termékeket terhelő behozatali héát, amelyeket nem közösségi áruként vámfelügyelet alatt újraexportáltak, de amelyek tekintetében a Vámkódex 204. cikke szerinti kötelezettségszegés – a jelen ügyben: a közösségi külső árutovábbítási eljárásnak az árunak a harmadik országba való beléptetés előtt az illetékes vámhatóság elé állítása útján történő határidőn belüli elintézésének elmulasztása – miatt vámtartozás keletkezett, legalábbis abban az esetben, ha adósként olyan személynek kell megfizetnie a héát, akit anélkül terhelt a megszegett kötelezettség, hogy a termékek felett rendelkezési joggal rendelkezett volna?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/8

1)

Úgy kell-e értelmezni a vonatkozó uniós jogot, különösen a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (1) 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy azzal ellentétesek az olyan nemzeti törvényi rendelkezések vagy gyakorlatok, amelyek a munkavállalói létszám ezen rendelkezés szerinti kiszámításánál akkor sem veszik figyelembe a tőkeegyesítő társaság ügyvezetésének tagját, ha tevékenységét e társaság valamely másik szervének utasítása alapján és felügyelete alatt végzi, e tevékenységéért díjazásban részesül, és maga nem rendelkezik részesedéssel a társaságban?

2)

Úgy kell-e értelmezni a vonatkozó uniós jogot, különösen a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az kötelező jelleggel előírja, hogy a munkavállalói létszám említett rendelkezés szerinti kiszámításakor azokat a személyeket is a munkavállalók közé kell számítani, akik a munkáltató általi díjazás nélkül, de a foglalkoztatás elősegítéséért felelős állami hatóságok pénzbeli támogatásával és elismerésével gyakorlatilag munkatársként dolgoznak ismeretszerzés vagy az ismeretek elmélyítése, illetve szakképzés céljából („gyakornok”), vagy a tagállamoknak lehetőségük van e tekintetben nemzeti jogszabályi rendelkezéseket elfogadni vagy gyakorlatokat kialakítani?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/8

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/9

—

Már akkor is köteles-e az a mezőgazdasági termelő, aki, anélkül, hogy szerződéses megállapodást kötött volna erről a jogosulttal, egy oltalom alatt álló fajta vetés révén nyert szaporítóanyagát használta, a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi rendelet (1) 94. cikkének (1) bekezdése alapján méltányos díjazást fizetni és – szándékosság vagy gondatlanság esetén – az említett rendelet 94. cikkének (2) bekezdése alapján a növényfajta-oltalmi jogok bitorlása eredményeképpen bekövetkező minden egyéb kár vonatkozásában kártérítést fizetni, ha az őt az említett rendelet 14. cikke (3) bekezdésének a 2100/94/EK rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított mezőgazdasági mentesség [helyesen: biztosított eltérés] érvényesítésének végrehajtási szabályairól szóló, 1995. július 24-i 1768/95/EK bizottsági rendelet (2) 5. és azt követő cikkével összefüggésben értelmezett negyedik franciabekezdése alapján terhelő méltányos térítésre (a betakarított termény ültetése vonatkozásában fizetendő díjra) vonatkozó fizetési kötelezettséget még nem teljesítette akkor, amikor a szántóföldön ténylegesen szaporítási célra fordította a betakarítás eredményét?

—

Amennyiben az első kérdésre olyan értelmű választ kell adni, hogy a mezőgazdasági termelő a betakarított termény ültetése vonatkozásában fizetendő méltányos díjat érintő fizetési kötelezettségét még azt követően is teljesítheti, hogy a szántóföldön ténylegesen szaporítási célra fordította a betakarítás eredményét: úgy kell e értelmezni az említett rendelkezéseket, hogy azok olyan határidőt határoznak meg, amelyen belül annak a mezőgazdasági termelőnek, aki egy oltalom alatt álló fajta vetés révén nyert szaporítóanyagát használta, teljesítenie kell a betakarított termény ültetése vonatkozásában fizetendő méltányos díjat érintő fizetési kötelezettségét ahhoz, hogy a vetés a 2100/94/EK rendelet 94. cikkének a 14. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése értelmében ne legyen „jogosulatlannak” tekinthető?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/10

1)

Úgy kell-e értelmezni az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (1) (a továbbiakban: 1896/2006 rendelet), hogy a kötelezett az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése alapján abban az esetben is kérheti az európai fizetési meghagyás bírósági felülvizsgálatát, ha a fizetési meghagyást ugyan érvényesen kézbesítették részére, azt azonban a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott joghatósági adatok alapján joghatósággal nem rendelkező bíróság bocsátotta ki?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: már abban az esetben is fennállnak-e az 1896/2006 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében vett különleges körülmények a 2006. február 7-i 2004/0055 európai bizottsági közlemény (25) preambulumbekezdésének megfelelően, ha az európai fizetési meghagyást a kérelmet tartalmazó formanyomtatványban megadott olyan adatok alapján bocsátották ki, amelyek utóbb valótlannak bizonyulhatnak, különösen ha a bíróság joghatósága függ azoktól?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/10

1)

A benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, az Európai Parlament és Tanács 1998. október 13-i 98/70/EK (1) Irányelve 4. cikk (1) bekezdése és 5. cikke úgy értelmezendő-e, hogy az annak alapján megalkotott nemzeti jogszabályban meghatározott minőségi követelményeken túl, más nemzeti jogszabály az irányelvben foglalt minőségi követelményekhez képest nemzeti szabványban írt többlet minőségi követelményeket nem támaszthat az üzemanyag forgalmazójával szemben?

2)

A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, a Tanács és az Európai Parlament 1998. június 22-i 98/34/EK (2) Irányelve 1. cikk 6. és 11. pontjai úgy értelmezendők-e, hogy amennyiben műszaki szabály (a jelen esetben törvényi felhatalmazás alapján megalkotott miniszteri rendelet) hatályban van, ugyanazon kérdésben megalkotott nemzeti szabvány alkalmazása csak önkéntes lehet, vagyis törvény annak kötelező alkalmazását nem írhatja elő?

3)

A 98/34/EK Irányelv 6. pontja szerinti nemzeti szabvány nyilvánosság számára hozzáférhetőség kritériumának megfelel-e az a szabvány, amely abban az időpontban, amikor a hatóság szerint alkalmazni kellett volna, nem áll a nemzeti nyelven rendelkezésre?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/11

1)

A Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló 2005. október 26-i 1889/2005/EK (1) európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Rendelet) végrehajtásáról szóló 2007. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: nemzeti végrehajtási törvény) 5/A. § -a alapján meghatározott közigazgatási bírság mértéke megfelel-e a Rendelet 9. cikk (1) bekezdésében foglalt azon követelménynek, hogy a nemzeti jog által megalkotott szankciónak hatékonynak, visszatartó erejűnek, ugyanakkor a jogsértéssel és az elérendő céllal arányosnak kell lennie?

2)

A nemzeti végrehajtási törvény 5/A. § -a, az abban foglalt bírságmérték miatt, nem ütközik-e az Európai Unióról Szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 65. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott tőkemozgás rejtett korlátozásának tilalmába?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/12

1)

Ellentétes-e az Európai Unió jogával az, hogy a földgázelosztó infrastruktúrát működtető magánvállalkozás által azon települések számára, amelyek területén az ezen infrastruktúrát alkotó csővezetékek találhatók, megfizetett altalajhasználati díjaknak megfelelő összegek után, ezen összegeknek a szolgáltatást igénybevevő vállalkozásra egyéb kiegészítő összegek nélkül történő áthárításakor héát számítanak fel?

2)

Tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzatok hatósági jogkörükben eljárva héa felszámítása nélkül szedik be az altalajhasználati díjakat, ellentétes-e az uniós joggal az, ha a földgázelosztó infrastruktúrát működtető magánvállalkozás által megfizetett díjaknak megfelelő összegek után, ezen összegeknek a szolgáltatást igénybevevő vállalkozásra történő áthárításakor héát számítanak fel?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/12

1.

Hogyan kell értelmezni [a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1)] (14) preambulumbekezdésében foglalt „esemény” fogalmát?

2.

A Wallentin-Hermann-ügyben hozott ítélet (2) 22. pontjára tekintettel az előzőekben említett (14) preambulumbekezdés értelmében vett rendkívüli körülmények nem esnek egybe az említett (14) preambulumbekezdés második mondatában foglalt felsorolás példaként felsorolt eseteivel, amelyekre a Bíróság az említett ítélet 22. pontjában eseményekként hivatkozik. Igaz-e, hogy az előzőekben említett 22. pont értelmében vett események nem azonosak a rendelet (14) preambulumbekezdésében szereplő eseménnyel?

3.

Mire kell gondolni az olyan „rendkívüli körülmények” fogalma esetében, amelyek a Wallentin Hermann ügyben hozott ítélet 23. pontja szerint [a rendelet] (14) preambulumbekezdése értelmében vett „váratlan repülésbiztonsági hiányosságok” eseményével járnak, ha a váratlan repülésbiztonsági hiányosságok [az említett ítélet] 22. pontjára tekintettel maguk nem jelenthetnek rendkívüli körülményeket, hanem csupán ilyen körülményeket eredményezhetnek?

4.

A Wallentin-Hermann-ügyben hozott ítélet 23. pontja szerint a műszaki hiba a „váratlan repülésbiztonsági hiányosságok” közé sorolható, és így az említett ítélet 22. pontja értelmében vett „esemény”; az említett esemény körülményei az ítélet 23. pontja szerint akkor minősíthetők „rendkívülinek”, ha olyan eseményhez fűződnek, amely nem tartozik az érintett légifuvarozó rendes tevékenységi körébe, és jellegénél vagy eredeténél fogva a légifuvarozó tényleges befolyásolási körén kívül esik; a 24. pont szerint a karbantartási hiányosságból eredő műszaki hiba megoldását a légifuvarozó rendes tevékenységi körébe tartozónak kell tekinteni; ezért az ilyen műszaki hibák a Wallentin-Hermann-ügyben hozott ítélet 25. pontja szerint nem jelenthetnek rendkívüli körülményeket. E megállapítások arra engednek következtetni, hogy a „váratlan repülésbiztonsági hiányosságok” közé sorolható műszaki hiba egyúttal olyan eseményt jelent, amely rendkívüli körülményekkel járhat, és maga rendkívüli körülményt jelenthet. Hogyan kell értelmezni a Wallentin-Hermann-ügyben hozott ítélet 22–25. pontját ahhoz, hogy feloldható legyen e látszólagos ellentmondás?

5.

„[A] légifuvarozó rendes tevékenységi körébe tartozó[…]” fordulatot az alsóbb fokú bíróságok ítélkezési gyakorlata rendszerint „a légifuvarozó rendes tevékenységével összefüggő[ként]” értelmezi – e tekintetben egyébként olyan értelmezésről van szó, amely összeegyeztethető a holland „inherent” szóval („körébe tartozó”) (az ítélet nem hiteles változata) –, és így például a madarakkal való ütközéseket vagy a hamufelhőket sem tekintik a Wallentin-Hermann-ügyben hozott ítélet 23. pontja értelmében vett eseményeknek. Más ítélkezési gyakorlat a szintén a 23. pontban foglalt „és [az esemény] jellegénél vagy eredeténél fogva a légifuvarozó tényleges befolyásolási körén kívül esik” fordulatot emeli ki. Úgy kell-e értelmezni a „körébe tartozó” kifejezést, hogy csak a légifuvarozó tényleges befolyásolási körébe eső események tartoznak e fogalom alá?

6.

Hogyan kell értelmezni a Wallentin-Hermann-ügyben hozott ítélet 26. pontját, illetve hogyan kell értelmezni e pontot a Bíróság negyedik és ötödik kérdésre adandó válaszára figyelemmel?

7.

8.

A légifuvarozó csak akkor hivatkozhat rendkívüli körülményekre, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését/késését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni. Helyes-e az a következtetés, hogy minden ésszerű intézkedés megtétele a rendkívüli körülmények bekövetkeztének elkerülését jelenti, nem pedig olyan intézkedések megtételét, amelyek arra irányulnak, hogy a késést a rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának a Sturgeon és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (3) 57–61. pontjával összefüggésben értelmezett iii. alpontjában említett háromórás időtartamon belül tartsák?

9.

Főszabály szerint kétféle intézkedést kell figyelembe venni a műszaki hibák miatti késések legfeljebb három órára mérséklése érdekében: egyrészt egy pótalkatrész-raktárkészlet rendelkezésre állását a világ több pontján, tehát nem csak a légifuvarozó bázisrepülőterén, másrészt a késésben levő járat utasainak átirányítását. Azon kérdés tekintetében, hogy milyen mennyiségű raktárkészlettel rendelkeznek, és a világ mely pontján rendelkeznek azzal, a csak részben a rendelet hatálya alá tartozó fuvarozók esetében is alapul vehetik-e a légifuvarozók azt, ami megszokott a légifuvarozók világában?

10.

Azon kérdés megválaszolásakor, hogy minden ésszerű intézkedés megtételére sor került-e a repülésbiztonságra hatást gyakorló műszaki hibák miatti késés mérséklése érdekében, figyelembe kell-e vennie a nemzeti bíróságnak azokat a körülményeket, amelyek fokozzák a késés hatásait, például azt a körülményt, hogy a műszaki hibák által érintett légi járműnek, mielőtt, akárcsak a jelen esetben, visszatérne bázisrepülőterére, több repülőtérre el kell repülnie, és ezáltal még nagyobb időveszteség léphet fel?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/14

—

helyezze hatályon kívül a határozat 2. pontját, amely a kereset többi részét elutasította;

—

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újbóli vizsgálatra az alkalmazandó jogra vonatkozó iránymutatásokkal;

—

az ellenérdekű felet kötelezze mind a Törvényszék, mind a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/15

1)

Úgy kell-e értelmezni a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról szóló, 2009. október 28 i C45/2007 európai bizottsági határozat (1) 1. cikkének (2) bekezdését, hogy az abban elismert jogos bizalmat alkalmazandónak kell tekinteni, abban az értelemben, hogy az a TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése szerinti üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizáció levonására korlátozódik egy nem spanyolországi székhelyű holdingtársaság közvetlen megszerzésével megvalósuló, spanyolországi székhellyel nem rendelkező társaságok közvetett részesedéseinek megszerzése esetén?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén semmis-e a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról szóló, SA.35550 (13/C) (korábbi 13/NN, korábbi 12/CP) számú állami támogatási eljárásban 2013. július 17-én hozott C(2013) 4399 végleges határozat, amely elrendeli az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítását, éppen az EUMSZ 108. cikk, illetve az EK Szerződés 93. cikke (a jelenlegi EUMSZ 108. cikk) alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (2) megsértése miatt?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/16

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/16

1)

Úgy kell-e értelmezni a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: hatodik irányelv) 2. cikkének 1. pontját, 4. cikkének (1) és (2) bekezdését, 5. cikkének (1) bekezdését, valamint 10. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy az olyan ügylet esetében, amelyre a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügyben szóban forgó körülmények között kerül sor, amely ügyben sem az adóalany, sem az adóhatóságok nem képesek a termék tényleges értékesítője kilétének megállapítására, termékértékesítésről van szó?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: úgy kell-e értelmezni a hatodik irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontját, 18. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint 22. cikkének (3) bekezdését, hogy ezekkel ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek szerint – a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügyben szóban forgó körülmények között – az adóalany az előzetesen felszámított adót azért nem vonhatja le, mert a számlát olyan személy állította ki, aki nem a termék tényleges értékesítője, és nem lehet a termék tényleges értékesítőjének kilétét megállapítani, és őt az adó megfizetésére vagy arra kötelezni, hogy nevezze meg azt a személyt, aki a hatodik irányelv 21. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján erre köteles?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/17

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/18

1.

Úgy kell-e értelmezni a 261/2004 rendeletet (1) annak (15) preambulumbekezdésére figyelemmel, hogy a légifuvarozót arra ösztönző rendkívüli körülmény bekövetkezte, hogy e körülmény bekövetkezte után tudatosan járatokat irányítson át és először a rendkívüli körülmény által közvetlenül érintett járatokat pótolja, igazolja a rendelet 5. cikke értelmében vett késést, és a légifuvarozó mentesülhet a 261/2004 rendelet [eredeti 2. o.] 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti kártalanítási kötelezettsége alól azon utassal szemben, akinek járatát először bonyolították le azt követően, hogy elhárították az említett körülményeket, és minden járat pótlására sor került?

2.

Úgy kell-e értelmezni ezen összefüggésben a 261/2004 rendelet 5. cikkének (3) bekezdését, hogy a járatokat egymást váltó járatokat üzemeltető rendszerben működtető légifuvarozó minden ésszerű intézkedést megtett, és ezáltal mentesült kártalanítási kötelezettsége alól, ha azokat az utasokat, akiknek a járata közvetlenül valamely rendkívüli körülmény miatt már jelentős késésben van, elsődlegesen az egymást váltó járatokat üzemeltető rendszerben tulajdonképpen más útvonalon használt gépekkel szállítja el?

3.

Abból kell-e kiindulni a (15) preambulumbekezdésre figyelemmel, hogy csak a sztrájkkal közvetlenül érintett légijármű vonatkozásában feltételezendők olyan rendkívüli körülmények, amelyek érinthetik az említett légijármű egy vagy több járatát, vagy ezek köre több légijárműre is kiterjed?

4.

Megengedett-e a légitársaság számára a 261/2004 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerinti ésszerű intézkedések keretében az, hogy a nem érintett légijárműveket használja a sztrájk következményeinek enyhítésére a közvetlenül érintett utasok esetében, és így a sztrájk következményeit több légijármű és utas között ossza meg?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/18

1)

Az, hogy az uniós jog megszegéséből eredő kártérítési felelősség alanya a tagállam, kizárja-e e felelősség szabályainak alkalmazását a jogsértést ténylegesen elkövető tagállami szervvel szemben ezen az alapon indított kártérítési kereset elbírálása során?

2)

Ha az első kérdésre a válasz nemleges, kizárja-e az 561/2006/EK (1) rendelet 10. cikkének (3) bekezdése a tagállam számára olyan nemzeti jog alkotását, amely a rendeletben foglalt kötelezettségek megszegéséért a szállítási vállalkozás mellett vagy helyett a szabályszegést ténylegesen elkövető járművezetővel szemben is alkalmazható jogkövetkezményekről rendelkezik?

3)

Ha a második kérdésre a válasz igenlő, a tagállam közigazgatási ügyekben eljáró bíróságának azon határozata, amely a Rendelet 10. cikkének (3) bekezdésével szemben az azzal ellentétes belső jogon alapul, olyannak minősül-e, mint amely az uniós jogot nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyja?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/19

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/20

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-46/10. sz. ügyben 2014. március 20-án hozott ítéletet, vagy

—

másodlagosan semmisítse meg a fellebbezővel szemben kiszabott bírságot, vagy jelentősen csökkentse annak összegét; vagy

—

harmadlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez határozathozatal céljából; és

—

minden esetben a Bizottságot kötelezze a felperesnek az elsőfokú eljárásban és a fellebbezés során felmerült költségeinek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/21

1)

A kéményseprő teljes iparűzési tevékenysége ki van-e zárva a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) hatálya alól ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének i) pontja alapján azért, mert a kéményseprők tűzrendészeti feladatokat (tűzszemle, szakvélemény-készítés építésügyi eljárások keretében stb.) is ellátnak?

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

2)

Összeegyeztethető-e a 2006/123/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdésével és 15. cikkének (1) bekezdésével, (2) bekezdésének a) pontjával és (3) bekezdésével az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely szerint a kéményseprő iparűzési engedélye főszabály szerint egy bizonyos „seprési területre” korlátozódik?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/21

1)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikkének negyedik bekezdését, hogy az olyan létesítmények üzemeltetői, amelyekre 2013 óta alkalmazandók az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 275.[, 32. o.]; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.) kibocsátáskereskedelemre vonatkozó szabályai, az említett irányelv 10a. cikkének (3) bekezdése értelmében vett létesítmények üzemeltetői és az új belépők kivételével, nyilvánvalóan keresetet indíthattak a Törvényszék előtt az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről szóló, 2013. szeptember 5-i [2013/448/EU] bizottsági határozat (HL L 240., 27. o.) megsemmisítése iránt annyiban, amennyiben az meghatározza az egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt?

2)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat annyiban, amennyiben az meghatározza az egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt, azért, mert azt nem a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban fogadták el?

3)

Ellentétes-e a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozat (HL L 130., 1. o.) 15. cikke a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésével azért, mert az elsőként említett cikk megtiltja, hogy az egységes, ágazatközi korrekciós tényező meghatározásakor figyelembe vegyék a villamosenergia-termelők kibocsátásait? Amennyiben igen, úgy milyen következményekkel jár ezen ellentét a 2013/448/EU határozatra nézve?

4)

Érvénytelen-e a 2013/448/EU határozat annyiban, amennyiben az meghatározza az egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt, azért, mert az többek között olyan adatokon alapul, amelyeket a 2003/87/EK irányelv 9a. cikke (2) bekezdésének végrehajtása céljából nyújtottak be anélkül, hogy meg lettek volna állapítva az említett (2) bekezdésben hivatkozott, a 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott rendelkezések?

5)

Ellentétes-e különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkével vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájának (1) 41. cikkével a 2013/448/EU határozat annyiban, amennyiben az meghatározza az egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt, azért, mert a határozat csak részben jelöli meg a korrekciós tényező kiszámítása szempontjából releváns kibocsátási és kibocsátásiegység-mennyiségeket?

6)

Ellentétes-e különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkével vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkével a 2013/448/EU határozat annyiban, amennyiben az meghatározza az egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt, azért, mert az említett korrekciós tényezőt olyan adatok alapján határozták meg, amelyekről a kibocsátáskereskedelemben részt vevő létesítmények üzemeltetői nem szerezhettek tudomást?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/22

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/23

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 45. és 49. cikket, valamint a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36 irányelvet (1), hogy azok alkalmazandók arra az esetre, amikor egy Belgiumban élő belga állampolgár, aki nem gyakorolt szakmai tevékenységet egy másik tagállamban, a Cour de cassation mellett működő jogi referensek felvételi eljárására való jelentkezési kérelmét egy francia egyetem által kiállított oklevéllel, vagyis a poitiers-i egyetem által 2010. november 22-én kiállított, magánjog szakon, jogász–nyelvész szakirányon szerzett, jogi, gazdasági és igazgatási mesteroklevéllel támasztja alá?

2)

A belga Cour de cassation mellett működő jogi referensi foglalkozás, amely tekintetében a Code judiciaire 259k. cikke azt írja elő, hogy a kinevezés jogász doktori vagy jogi alapképzésben szerzett oklevél feltételétől függ, a fent hivatkozott 2005. szeptember 7-i 2005/36 irányelv 3. cikke értelmében vett szabályozott szakmának minősül-e?

3)

A Cour de cassation mellett működő jogi referensi foglalkozás, amelynek feladatait a Code judiciaire 135a. cikke határozza meg, az EUMSZ 45. cikk (4) bekezdése értelmében vett közszolgálati foglalkozásnak minősül-e, és ennélfogva az EUMSZ 45. és 49. cikknek, valamint a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36 irányelvnek az alkalmazását a fent hivatkozott 45. cikk (4) bekezdése kizárja-e?

4)

Amennyiben az EUMSZ 45. és 49. cikk, valamint a 2005. szeptember 7-i 2005/36 irányelv a jelen ügyben alkalmazandó, ezeket a rendelkezéseket úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, hogy a jury de recrutement de référendaires près la Cour de cassation a felvételi eljáráson való részvételt belga egyetem által kiállított jogász doktori vagy jogi alapképzésben szerzett oklevéltől, vagy attól teszi függővé, hogy az oktatás területén hatáskörrel rendelkező Francia Közösség a felperes részére elismerje a francia poitiers-i egyetem által kiállított mesteroklevél egyenértékűségét a belga egyetem által adott jogász doktori, vagy jogi alap- vagy mesterképzésben adott fokozattal?

5)

Amennyiben az EUMSZ 45. és 49. cikk, valamint a 2005. szeptember 7-i 2005/36 irányelv a jelen ügyben alkalmazandó, ezeket a rendelkezéseket úgy kell-e értelmezni, hogy azok arra kötelezik a jury de recrutement de référendaires près la Cour de cassationt, hogy a felperes oklevelei által tanúsított képesítéseit, valamint szakmai tapasztalatát összehasonlítsa a belga egyetem által adott jogász doktori vagy jogi alapképzésben adott fokozathoz kapcsolódó képesítéssel, és adott esetben arra kötelezik, hogy a 2005/36 irányelv 14. cikke szerinti kompenzációs intézkedést hozzon?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/24

1)

Az Európai Unió működéséről szóló, 1957. március 25-i szerződés (konszolidált változata) 288. cikkének megsértését jelenti-e az, ha azért nem alkalmazzák közvetlenül a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (1), mert

2)

Amennyiben az első kérdésre nemleges válasz adandó: Mivel a rendeletek közvetlen hatállyal bírnak, mit kell érteni a „határozat felülvizsgálatának” a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 19. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalma alatt? Csak akkor kell előírni felülvizsgálati eljárást, ha az idézés vagy az eljárást megindító irat kézbesítésére vagy az arról szóló értesítésre a 805/2004 rendelet 14. cikke értelmében, azaz a kézhezvétel bizonyítéka nélkül kerül sor? A Belgisch Gerechtelijk Wetboek (a bíróságokról szóló belga törvénykönyv) 1047. és azt követő cikkei szerinti kifogás és a Belgisch Gerechtelijk Wetboek 1050. és azt követő cikkei szerinti fellebbezés útján a belga jog nem nyújt elegendő biztosítékokat ahhoz, hogy teljesüljenek a „felülvizsgálati eljárás” 805/2004 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése szerinti feltételei?

3)

A 805/2004 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti elegendő védelmet biztosít-e a Belgisch Gerechtelijk Wetboek 50. cikke, amelynek értelmében a Belgisch Gerechtelijk Wetboek 860. cikkének (2) és (55) bekezdésében és 1048. cikkében a jogvesztő határidőket vis maior vagy az érintettnek fel nem róható rendkívüli körülmények esetén meg lehet hosszabbítani?

4)

Olyan bírósági határozat-e a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okiratként történő hitelesítés, amelyet eljárást megindító irattal kell kérelmezni? Amennyiben igen: A bírónak kell-e európai végrehajtható okiratként hitelesítenie a határozatot, és a hivatalvezetőnek kell–e a hitelesítést igazolnia? Amennyiben nem: Lehet-e a hivatalvezető feladata a határozat európai végrehajtható okiratként történő hitelesítése?

5)

Amennyiben az európai végrehajtható okiratként történő hitelesítés nem bírósági határozat: Az európai végrehajtható okiratot nem eljárást megindító irattal kérő kérelmező kérheti-e utólag – azaz a határozat jogerőre emelkedését követően – a hivatalvezetőtől az európai végrehajtható okiratként történő hitelesítést?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/25

1)

Az 1/2005/EK rendelet (1) 1. cikkének (5) bekezdése értelmében vett, az állatok nem gazdasági tevékenységgel összefüggő szállításának minősül-e az olyan szállítás, amelyet egy közhasznúként elismert állatvédő egyesület végez, és amely arra szolgál, hogy gazdátlan kutyákat harmadik személyeknek olyan díjazás („védelmi díj”) ellenében közvetítsenek ki, amely

2)

A 90/425/EGK irányelv (2) 12. cikke értelmében vett Közösségen belüli kereskedelemben érintett kereskedőről van-e szó akkor, ha egy közhasznúként elismert állatvédő egyesület gazdátlan kutyákat szállít Németországba, és azokat harmadik személyeknek olyan díjazás („védelmi díj”) ellenében közvetíti ki, amely

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/26

1)

Hogyan kell értelmezni az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi irányelv (1) 27. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő „gyártási eljárás” fogalmát, és a gyógyszerek helyes gyártási gyakorlata által előírt meghatározott tisztasági szint elérését szolgáló folyamatokként a tisztítást és/vagy a fertőtlenítést is magában foglalja-e e fogalom?

2)

Lehetővé teszi-e a 92/83 irányelv 27. cikke (2) bekezdésének d) pontja azt, hogy miután a tagállamok jogszabályban mentesítették az alkoholt a harmonizált jövedéki adó alól azon feltétel mellett, hogy azt gyártási eljárás céljára használják, feltéve hogy a végtermék nem tartalmaz alkoholt, olyan rendelkezést vezessenek be, amely szerint e mentesség alkalmazása szempontjából a tisztításra használt alkohol nem minősül gyártási eljárás céljára használtnak?

3)

Megengedett-e a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvére tekintettel, hogy azonnal (tehát a piaci szereplők magatartásának átalakítására rendelkezésre álló megfelelő időszak nélkül) hatályba lépjen a ZADS 22. cikkének (7) bekezdésében rögzítetthez hasonló olyan fikció, amely a tagállam által saját mérlegelési jogkörében bevezetett jövedékiadó-mentesség esetében korlátozza a tisztítószerként használt alkohol után befizetett adó visszatérítését?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/27

1)

Pénzügyi eszköznek kell-e tekintetni a Tanács 2004/39/EK (1) irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában (befektetési szolgáltatások és tevékenységek) és 17. pontjában (pénzügyi eszköz) valamint l. számú melléklete C. szakaszának 4 pontjában (deviza határidős ügylet, származtatott eszközök) foglalt meghatározások alapján, ha a devizaalapú kölcsönszerződés jogcímén forint átszámításával nyilvántartott devizával végzett folyósításkori azonnali és törlesztéskori határidős adásvételi (árfolyam-) ügyletet kínálnak az ügyfélnek, mely az ügyfelet illető kölcsönt a tőkepiac hatásaitól teszi függővé, azt kockáztatja (árfolyamkockázat)?

2)

Befektetési szolgáltatásnak vagy tevékenységének kell-e tekinteni a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 6. pontja (saját számlára kereskedés), valamint I. melléklete A szakaszának 3. pontja (sajátszámlás kereskedés) meghatározás alapján, ha a fenti első kérdésben foglalt pénzügyi eszközzel végeznek sajátszámlás kereskedési tevékenységet?

3)

Pénzügyi intézmény köteles-e elvégezni az irányelv 19. cikke (4) és (5) bekezdésében előírt megfelelőségi vizsgálatot arra is figyelemmel, hogy a deviza határidős ügylet (származtatott eszköz) pénzügyi eszközre vonatkozó befektetési szolgáltatást más pénzügyi termék (kölcsön) részeként kínálták, és a származtatott eszköz önmagában is összetett pénzügyi eszköz. Az irányelv 19. cikke (9) bekezdésének hatálya kizárható-e arra tekintettel, hogy mivel a kölcsönre és a pénzügyi eszközre vonatkozó ügyfélkockázatok alapvetően eltérnek, a származtatott eszközre vonatkozó ügyleti tartalom okán a megfelelőségi értékelés nélkülözhetetlennek mutatkozik?

4)

Az irányelv 19. cikke (4) és (5) bekezdésének megkerülése a bank és az ügyfél között létrejött kölcsönszerződés semmisségének a megállapítását vonja-e maga után?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/28

1)

A légi fuvarozó tevékenységi körébe tartozó feladatokkal megbízott, saját felelősségükre eljáró harmadik személyek károkozása a rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett rendkívüli körülménynek minősül-e?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, függ-e az értékelés attól, hogy a harmadik személyt ki bízta meg (légitársaság, repülőtér-üzemeltető, stb.)?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/28

—

a francia vagy német nyelvű régióbeli helyi közszolgálati álláshelyekre pályázó olyan személyektől, akiknek az oklevelükből vagy bizonyítványukból nem következik, hogy tanulmányaikat az érintett nyelven folytatták, az ezen álláshelyek betöltéséhez szükséges nyelvismeret bizonyításának egyetlen módjaként azt követelte meg, hogy a SELOR által rendezett vizsga teljesítését követően szerezzék meg az ezen szervezet által kiállított bizonyítványt, nem teljesítette az EUMSZ 45. cikkből és a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből (1) eredő kötelezettségeit;

—

A Bíróság a Belga Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/29

1)

A 796/2004/EK (1) rendelet (20) pontja szerinti rugalmasság és módosítási lehetőség elvét, a (27) pontját, illetve az 1122/2009/EK (2) rendelet (18) és (23) és (26) pontjait úgy kell-e értelmezni, mellyel ellentétes az olyan tagállami szabályozás, miszerint a kifizetési kérelemhez ritka növényfajta termesztése esetén mellékelni kell a ritka növényről szóló igazolást, figyelembe véve azt a közigazgatási gyakorlatot, amely az igazolás kérelmezésére csak a kifizetési kérelem benyújtását megelőzően, 2010. április 2-a és 15-e között becsatolására pedig csak az egységes kérelem benyújtásával egy időben adott lehetőséget, és a szabályozás a kérelem igazolás hiányából eredő hibájának kijavítására nem adott lehetőséget?

2)

Összeegyeztethető-e ez a rendelkezés a tagállam azon kötelezettségével, hogy az ne veszélyeztesse a Közös Agrárpolitika célkitűzéseit, illetve megállapítható-e az, hogy a lehetetlenné, vagy túlságosan nehézzé, kiszámíthatatlanná vált 2010. évben a jogszabály változásakor a mezőgazdasági ritka növény termelők uniós jogrendből eredő támogatási igényének érvényesítése (61/2009 (V. 14.) FVM rendelet 43. § (6) bekezdéssel történő kiegészítése, amit a 31/2010. (III. 30.) FVM emelt a szabályozásba)?

3)

Ellentétes-e a 796/2004/EK rendelet (57) illetve a 1122/2009/EK (75) pontjával, de elsősorban az arányosság elvével az a közigazgatási gyakorlat, amely a ritka növényről szóló igazolás hiánya esetén a szándékosság, a gondatlanság, és a körülmények mérlegelése nélkül a teljes kérelem vonatkozásában a túlzott mértékű bejelentések szerint alkalmaz szankciót, úgy, hogy a kifizetési kérelem egyebekben az összes parcella vonatkozásban megfelel a támogathatósági feltételeknek, a termelő a bejelentett területen, a bejelentett növényt termeli?

4)

Alkalmazhatóak-e a 796/2004/EK rendelet (67) vagy (71) pontja szerinti, illetve a 1122/2009/EK rendelet (75) pontjában foglalt kimentési okok abban az esetben, amennyiben a termelő az ellentmondó vagy nem megfelelő közigazgatási gyakorlatra hivatkozik mint rendkívüli körülményekre, és azt kívánja igazolni, hogy hibáját teljesen vagy részben a közigazgatási szerv gyakorlata okozta?

5)

Minősíthető-e a mezőgazdasági termelő teljes termelésének (vetés) elmaradására vonatkozó és elfogadott vis-maior bejelentése olyan, a 796/2009/EK rendelet (67) pontja illetve a 1122/2009/EK rendelet (93) pontjában foglalt pontos információnak, amely mentesíti a mezőgazdasági termelőt a ritka növény termeléséről szóló igazolás becsatolásának elmulasztása tekintetében, és ezáltal az egész kérelem vonatkozásában jelent mentesítést a szankciók alól?

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/30

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/31

1)

„A hatodik héairányelv (1) 13. cikke A. része (1) bekezdése b) és c) pontjával ellentétes-e, ha az orvosi elemzés, illetve orvosi vagy terápiás gyógykezelés céljából a minták és szervek olyan harmadik személy önálló vállalkozó által végzett szállítása, akinek szolgáltatásaira kiterjed a társadalombiztosítás által a klinikák és laboratóriumok részére fizetett térítés, mentes a héa alól mint orvosi jellegű – vagyis a betegségek vagy egészségügyi rendellenességek diagnosztizálását, kezelését és amennyiben lehetséges, gyógyítását célzó – szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó szolgáltatás?”

2)

„Az orvosi elemzés, illetve orvosi vagy terápiás gyógykezelés céljából a minták és szervek olyan harmadik személy önálló vállalkozó által végzett szállítására irányuló tevékenység, akinek szolgáltatásaira kiterjed a társadalombiztosítás által a klinikák és laboratóriumok részére az orvosi elemzések elvégzése után fizetett térítés, a hatodik héairányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése b) és c) pontjának megfelelően mentesülhet-e az adó alól?”

3)

„A hatodik héairányelv 13. cikke A. része (1) bekezdése b) pontjában szereplő egyéb hasonló jellegű hivatalosan elismert intézmények fogalmát úgy kell-e értelmezni, hogy az kiterjed az olyan magánvállalkozásokra, amelyek szolgáltatásait emberi minták a kórházi és gyógykezelési intézmények által követett terápiás célok eléréséhez nélkülözhetetlen orvosi elemzésének célját szolgáló szállítása jelenti?”

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/32

1)

A Törvényszék elnöke felfüggeszti az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) 2014. január 24-i AFA-C-0000004274-77-09/F. sz. határozatának végrehajtását, amennyiben az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján egy harmadik személy számára hozzáférést ad a bisz(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) anyagra vonatkozó kémiai biztonsági jelentés és az alternatív anyagokról készült elemzés azon változatához, amely jóval részletesebb az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben megjelölt kitakarásokat tartalmazó, és az e kérelem A.4.5., illetve A.4.6. mellékletében szereplő változatnál; kivéve egyrészt az anyagok osztályozására és címkézésére vonatkozó információkat, másrészt a kifejezetten és kizárólag az Arkema France-ra, a Grupa Azoty Zakłady Azotowe Kędzierzyn S.A.-ra és a Vinyloop Ferrara S.p.A.-ra vonatkozó adatokat.

2)

A Törvényszék elnöke kötelezi az ECHA-t arra, hogy tartózkodjon az alábbi dokumentumok hozzáférhetővé tételétől:

2)

A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/33

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) első fellebbezési tanácsának 2014. március 6-án az R 1601/2013–1. sz. ügyben hozott határozatát;

—

az alperest és a fellebbezési tanács előtti eljárásban résztvevő másik felet kötelezze a költségek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/33

—

semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az a 2001. október 1. és 2009. január 28. közötti időszak tekintetében jogsértést állapít meg;

—

semmisítse meg a felperessel szemben kiszabott bírságot, vagy csökkentse annak összegét; és

—

kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első és második jogalap, mely szerint a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a felperes részt vett a jogsértésben a 2001. október 1. és 2009. január 28. közötti időszakban.

2.

A harmadik és negyedik jogalap, mely szerint a bírságkiszabási iránymutatás (1) 18. pontjának Bizottság általi alkalmazása sérti az arányosság és az egyenlő védelem elvét, mivel i. aránytalan előnyben részesíti az elektromos vezetékek európai gyártóit, és ii. nem tesz kellő különbséget a különböző gyártők jogsértésben való súlyának tekintetében.

3.

Az ötödik jogalap, mely szerint a Bizottság tévesen tudta be a felperes részvényeseinek eladásait a felperesnek a kiszabandó bírság megállapítása céljából.

4.

A hatodik jogalap, mely szerint a Bizottság tévesen növelte az eladások értékének a felek összesített piaci részesedése alapján figyelembe veendő arányát.

5.

A hetedik jogalap, mely szerint a Bizottság tévesen nem alkalmazott csökkentést az enyhítő körülmények alapján.

6.

A nyolcadik jogalap, melyben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék a korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva jelentősen csökkentse a bírság összegét.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/34

—

semmisítse meg a felperes által az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet elutasító alperesi határozatot, amelyet a felperessel 2014. április 3-án közöltek az SG.B.4/LR/rc – sg.dsg2.b.4(2014) 1028887 hivatkozási számú levélben;

—

a Törvényszék eljárási szabályzatának 87. cikke alapján a Bizottságot kötelezze a felperes költségeinek viselésére, ideértve az esetleges beavatkozók költségeit is.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy az 1049/2001 rendelet (1) 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése nem alkalmazható, és a Bizottság elmulasztotta az indokolást. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a dokumentumokhoz való hozzáférés alóli, 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt kivételt, és arra tévesen hivatkozott, mivel a kért dokumentumokat el kell választani a Bizottság döntéshozatali eljárásától. A felperes továbbá azt állítja, hogy a Bizottság nem indokolta meg, hogy miért kell a 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdését alkalmazni.

2.

A másodlagosan előadott második jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének téves alkalmazásán, valamint az indokolás hiányán alapul. A felperes azt állítja, hogy még ha a 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdése alkalmazható is lenne, a Bizottság nem bizonyította, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné a döntéshozatali eljárást, és ezzel kapcsolatban nem adott külön indokolást.

3.

A másodlagosan előadott harmadik jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdése szerinti nyomós közérdek vizsgálatára irányuló teszt téves alkalmazásán, valamint az indokolás hiányán alapul. A felperes azt állítja, hogy még ha a 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdése alkalmazható is lenne, a Bizottság tévesen alkalmazta és tévesen értelmezte a nyomós közérdek mérlegelésére irányuló tesztet, és nem bizonyította, hogy nincs a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez fűződő nyomós közérdek. A felperes azt állítja továbbá, hogy a Bizottság e tekintetben nem adott elégséges indokolást.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/35

—

semmisítse meg a felperes által az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet elutasító alperesi határozatot, amelyet a felperessel 2014. április 1-jén közöltek az SG.B.4/LR/rc –sg.dsg2.b.4(2014) 1029188 hivatkozási számú levélben;

—

a Törvényszék eljárási szabályzatának 87. cikke alapján a Bizottságot kötelezze a felperes költségeinek viselésére, ideértve az esetleges beavatkozók költségeit is.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/36

—

az EUMSZ 264. cikk (1) bekezdése alapján semmisítse meg az AT.39610 – „elektromos vezetékek”-ügyben 2014. április 2-án hozott alperesi határozat 1. cikkének 2. pontját, 2. cikkének b) pontját és – a felpereseket érintő részében – a 3. cikkét;

—

másodlagosan az EUMSZ 261. cikk és az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján saját mérlegelése szerint csökkentse az AT.39610 – „elektromos vezetékek”-ügyben 2014. április 2-án hozott alperesi határozat 2. cikkének b) pontjában a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegét;

—

mindenesetre a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. § -a alapján kötelezze az alperest a felperesek költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: a védelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése az iratbetekintés megtagadása, valamint a tájékoztatáskérések és a kifogásközlés angolul való megküldése miatt

2.

Második jogalap: az alperes hatáskörének hiánya az EGT-ben hatást ki nem fejtő, harmadik állambeli jogsértések esetén

3.

Harmadik jogalap: az ártatlanság vélelmének megsértése az egységes és folyamatos, illetve egyetlen és folytatólagos jogsértés keretében a bizonyítási szint eltolása és kiterjesztése miatt

4.

Negyedik jogalap: a vizsgálati és indokolási kötelezettség megsértése a tényállása téves megállapítása és a bizonyítékok elferdítése miatt

5.

Ötödik jogalap: az anyagi jog megsértése az EUMSZ 101. cikk, illetve az EGT-Megállapodás 53. cikkének téves alkalmazása miatt

6.

Hatodik jogalap: mérlegelési jogkörrel való visszaélés a bírság hibás megállapítása miatt

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/38

—

semmisítse meg a határozat 1. cikke (9) bekezdésének a) pontját annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy az 1999. február 18-tól2001. szeptember 30-ig terjedő időszakban a Furakawa részvételével az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT-Megállapodás 53. cikkébe ütköző jogsértésre került sor. Másodlagosan semmisítse meg a határozat 1. cikke (9) bekezdésének a) pontját annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy a Furakawát magában foglaló jogsértés 1999. február 18-án kezdődött, és/vagy a Furakawa jogsértésben való közvetlen részvétele 2001. június 11-ét követően is folytatódott;

—

semmisítse meg a határozat 2. cikkének n) pontját, és/vagy jelentősen csökkentse a bírságot;

—

amennyiben a Törvényszék ítéletet hozna a VISCAS Corporation által indított eljárásban, csökkentve a határozat 2. cikkének p) pontjában a VISCAS Corporation által elkövetett azon jogsértésekért kiszabott bírságot, amelyekért a Furakawa egyetemlegesen felelős, állapítsa meg, hogy a Furakawa jogosult azon bírság összegének megfelelő csökkentésére, amelyért egyetemlegesen felel; és

—

kötelezze a Bizottságot a felperes ezen eljárásban felmerült költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 101. cikket, az EGT-Megállapodás 53. cikkét és/vagy az 1/2003 rendeletet (1) azáltal, hogy tévesen minősítette az 1999. február 18-tól2001. szeptember 30-ig terjedő időszakban tanúsított magatartást. A felperes előadja, hogy:

2.

A második jogalap másodlagosan azon alapul, hogy a Bizottság nem tett eleget a rá háruló bizonyítási tehernek annak megállapításakor, hogy a felperes 2001. június 11-ét követően folytatta a jogsértésben való részvételét, illetve hogy 2001. szeptember 30-át követően a VISCAS Corporationön keresztül „folytatta” részvételét.

3.

A harmadik jogalap másodlagosan azon alapul, hogy a Bizottság nem tett eleget a rá háruló bizonyítási tehernek a felperes jogsértésben való részvételének mértékét illetően.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a felperessel szemben a 2001. október 1-jét megelőző időszak vonatkozásában kiszabott bírság elévült.

5.

Az ötödik jogalap másodlagosan azon alapul, hogy a Bizottság hibákat követett el a felperessel szemben kiszabott bírság kiszámításakor, mivel:

6.

A hatodik jogalap keretében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék terjesszen ki a felperesre minden olyan bírságcsökkentést, amelyben a Törvényszék adott esetben a VISCAS Corporationt részesíti bármely, a VISCAS Corporation által előterjesztett, a megtámadott határozatban vele szemben kiszabott bírság törlése vagy megváltoztatása iránti kérelem alapján.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a bíróság minden körülmények között nyilvánvalóan aránytalan, túlzott mértékű és nem megfelelő, és hogy a Törvényszék ezért a bírság mértékének felülvizsgálata érdekben gyakorolja az EUMSZ 261. cikk és az 1/2003 rendelet 31. cikke szerinti korlátlan felülvizsgálati jogkörét, és ennek során lényegesen csökkentse a bírságot.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/39

—

semmisítse meg a határozat 1. cikkét, mely megállapítja, hogy a felperesek egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt az (extra) nagyfeszültségű földalatti és/vagy tengeralatti elektromos vezetékek ágazatban, amennyiben e megállapítás kiterjed valamennyi 110 kV és afeletti feszültségű földalatti elektromosvezeték-projektre (és nem csupán a 220 kV és afeletti feszültségű földalatti elektromosvezeték-projektre);

—

semmisítse meg a határozat 1. cikkét, mely megállapítja, hogy a felperesek egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt az (extra) nagyfeszültségű földalatti és/vagy tengeralatti elektromos vezetékek ágazatban, amennyiben e megállapítás kiterjed valamennyi 110 kV és afeletti feszültségű földalatti elektromosvezeték-projektekhez kapcsolódó tartozékokra (és nem csupán a 220 kV és afeletti feszültségű földalatti elektromosvezeték-projektekhez kapcsolódó tartozékokra);

—

semmisítse meg a határozat 1. cikkét, amennyiben az megállapítja, hogy a felperesek jogsértésben való részvétele 2000. április 1-jén vette kezdetét;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap, mely szerint a Bizottság nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor úgy találta, hogy a jogsértés valamennyi 110 kV és afeletti feszültségű földalatti elektromosvezeték-projektre kiterjed, amikor a Bizottság aktája egyértelmű utalásokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a jogsértésnek nem képezte valamennyi 220 kV alatti feszültségű projekt a tárgyát.

2.

A második jogalap, mely szerint a Bizottság nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, amikor valamennyi 110 kV és afeletti feszültségű földalatti vezeték tekintetében megállapította a felperesek e jogsértésben való részvételét.

3.

A harmadik jogalap, mely szerint a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a jogsértés körébe vonta a 110 kV és afeletti feszültségű földalatti elektromosvezeték-projekthez tartozó valamennyi földalatti elektromosvezeték-tartozékot, míg a Bizottság aktájában található bizonyítékokból kiderül, hogy a jogsértés csupán a 220 kV és afeletti feszültségű földalatti elektromosvezeték-projekthez tartozó elektromosvezeték-tartozékokra terjedt ki.

4.

A negyedik jogalap, mely szerint a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a felperesek 2000. április 1-jétől kezdődően vettek részt a jogsértésben.

5.

Az ötödik jogalap, mely szerint a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el és megsértette az ártatlanság vélelmét, amikor úgy találta, hogy a felperesek jogsértésben való részvétele a lehető legkorábbi időpontban kezdődött.

6.

A hatodik jogalap, mely szerint a megtámadott határozat nem tartalmaz megfelelő indokolást, ami az EUMSZ 296. cikkébe ütközik.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/40

—

semmisítse meg a határozatot annyiban, amennyiben az megállapítja a felperesek felelősségét egy európai és egy A/R konfigurációt magában foglaló egységes, összetett és folyamatos jogsértésért, illetve másodlagosan lényegesen csökkentse a bírságot;

—

másodlagosan semmisítse meg a határozat 1. cikke (8) bekezdésének a)–c) pontját annyiban, amennyiben az a 2006. július 26-tól2008. április 10-ig tartó időszak vonatkozásában megállapítja a felperesek jogsértésért való felelősségét;

—

harmadlagosan semmisítse meg a bizottsági határozat 2. cikkének m) pontját, és csökkentse a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegét arra tekintettel, hogy a felperesek a 2006. július 26-tól2008. április 10-ig tartó időszakban lényegesen korlátozott mértékben vettek részt a jogsértésben; és

—

teljes egészében semmisítse meg a határozat, mivel a határozat jelentős mértékben olyan bizonyítékokon alapul, amelyeket jogellenesen foglaltak le a Nexans SA és a Nexans France helyiségeiben.

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem bizonyított olyan egységes, összetett és folyamatos jogsértést, amely magában foglalta az ázsiai és európai gyártók arra vonatkozó megállapodását, hogy egymás hazai területétől távol maradnak, és arra vonatkozó megállapodást, hogy az európai társaságok az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belül elosztják egymás között a projekteket.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság az EUMSZ 101. cikk alkalmazása során ténybeli hibákat követett el, és tévesen alkalmazta a jogot, mivel a megtámadott határozat nem bizonyította jogilag megkövetelt módon a felpereseknek a jogsértés teljes időtartama alatti részvételét.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és mérlegelési hibát követett el a felperesekkel szemben kiszabott bírság kiszámítása során, mivel a kiszabott bírság nem tükrözi a jogsértés súlyát, és azt, hogy a felperesek a jogsértés jelentős időtartama alatt lényegesen korlátozott szerepet játszottak.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat lényeges eljárási szabályt sért, és sérti a védelemhez való jogot, mivel döntő mértékben olyan bizonyítékokon alapul, amelyeket a Bizottság a Nexans helyiségeiben végzett helyszíni vizsgálatok során jogellenesen foglalt le.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/41

—

csökkentse a határozat 2. cikkének o) pontjában a felperessel szemben a kartellben való 1999. február 18. é s 2001. szeptember 30. közötti közvetlen részvételéért kiszabott bírság összegét;

—

semmisítse meg a határozat 2. cikkének p) pontját, amennyiben az megállapítja, hogy a Fujikura egyetemlegesen felelős a Viscas-szal szemben kiszabott bírságért a 2005. január 1. és 2009. január 28. közötti időszak tekintetében;

—

kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap, mely szerint a Bizottság tévesen vette figyelembe az eladások bírság alapösszegének kiszámításakor alkalmazott értékének megállapításakor a Viscas anyavállalatának a 2004. évben történt független értékesítéseit. a felperes úgy érvel, hogy az állítólagos kartellben csak 2001. szeptember 30-ig vett részt, és a 2004. év során megvalósított független értékesítései nem képezték a kartell részét.

2.

A második jogalap, mely szerint a Bizottság megsértette az arányosság elvét, amikor nem vette kellőképpen figyelembe a bírság alapösszegének meghatározásakor, hogy a japán vállalkozások korlátozott súllyal képviseltették magukat kartellben. A felperes úgy érvel, hogy mivel Európában jelentős műszaki és kereskedelmi piacra lépési korlátokkal kellett szembenéznie, azon kötelezettségvállalása, hogy az Európai gazdasági Térségben nem versenyez, nem befolyásolta az európai szállítók EGT-n belüli, ügyfelek felosztására irányuló megállapodásainak hatékonyságát. A Bizottságnak ennélfogva jelentősebb különbséget kellett volna tennie a felperessel (és más ázsiai szállítókkal) szemben kiszabott bírságok, illetve az európai szállítókkal szemben kiszabott bírságok esetében alkalmazott súlyozó tényezők között.

3.

A harmadik jogalap, mely szerint a Bizottság tévesen állapította meg a felperes anyavállalatként fennálló felelősségét a Viscas-szal szemben kiszabott bírságért 2005. január 1-jét követő időszak tekintetében. A felperes úgy érvel, hogy amikor a Viscas 2005. januárban teljes feladatkört ellátó közös vállalattá vált, a Viscas és a felperes közötti jogi (pl. beszámolás), szervezeti (pl. teljes munkaidejű igazgatók kirendelése) és gazdasági (pl. garanciák a felvett kölcsönökre) kapcsolatok túlságosan csekéllyé váltak ahhoz, hogy a Bizottság megállapíthassa azt, hogy a felperes továbbra is meghatározó befolyást gyakorolt a Viscasra a 2005. január és 2009. január közötti jogsértési időszakban.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/42

—

semmisítse meg a szlovákiai Rusovce-i Lónyay-kastély ügyében benyújtott petíció irattárba helyezéséről szóló, az Európai Parlament petíciós bizottsága által 2014. április 16-án meghozott MS/sd[IPOL-COM-PETI D (2014) 14486] számú határozatot;

—

kötelezze az Európai Parlament petíciós bizottságát, hogy a petíciót vizsgálja meg, és végezzen el minden, a jog által megkövetelt intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/43

—

semmisítse meg a Thaiföldről származó egyes elkészített vagy tartósított morzsolt csemegekukorica-termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 875/2013/EU végrehajtási rendeletnek az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálatot követő módosításáról szóló tanácsi végrehajtási rendeletet

—

kötelezze a Tanácsot arra, hogy tekintettel a 307/2004/EU tanácsi végrehajtási rendelet megsemmisítésére, módosítsa a 875/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet

—

a tanácsot kötelezze a költségek viselésére

1.

Az első jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy az intézmények nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek el, és megsértették az 1225/2009 tanácsi rendelet (1) 2. cikkének (3) és (4) bekezdését, mivel nem vizsgálták meg megfelelően, hogy a River Kwai International Food Industry belföldi értékesítései a felülvizsgálati időszak során rendes kereskedelmi forgalom keretében valósultak-e meg, illetve hogy ennélfogva a belföldi értékesítéseknek a River Kwai International Food Industry rendes értéke kiszámításának alapjául kellett volna-e szolgálniuk.

2.

A második jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy az intézmények megsértették az 1225/2009 tanácsi rendelet 2. cikkének (10) bekezdését, mivel nem hasonlították össze tisztességes módon a River Kwai International Food Industry exportárát és rendes értékét.

3.

A harmadik jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy az intézmények megsértették az 1225/2009 tanácsi rendelet 11. cikkének (3) bekezdését, mivel nem vizsgálták meg megfelelően a River Kwai International Food Industry dömpingkülönbözetében állítólagosan bekövetkezett változást, illetve bármely ilyen állítólagos változás tartós jellegét.

4.

A harmadik jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy az intézmények megsértették az 1225/2009 tanácsi rendelet 19. cikkének (2) bekezdését és 20. cikkének (2) bekezdését, mivel nem adták át a felperes részére azon érdemi bizonyítékok érdemi összefoglalóját, amelyek alapján a River Kwai International Food Industry dömpingkülönbözetét módosítani kívánták, illetve nem tájékoztatták a felperest azon megfontolásokról, amelyek alapján módosítani kívánták a dömpingellenes vámot.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/44

—

nyilvánítsa semmisnek a Bizottság C(2014) 2093 ügyben hozott végrehajtási határozatát annyiban, amennyiben a 2004/17/EK irányelvet továbbra is alkalmazni kell a végrehajtási határozat 1. cikkében nem említett azon postai szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződések odaítélésére, amelyeknek a mentesítését a felperes a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (6) bekezdése alapján kérelmezte;

—

másodlagosan, amennyiben a megtámadott határozat részleges megtámadása a Törvényszék szerint nem elfogadható vagy nem lehetséges, a végrehajtási határozatot teljes egészében nyilvánítsa semmisnek;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/45

—

semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 2014/216/KKBP tanácsi végrehajtási határozatot (HL L 111., 91. o.) és az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2014. április 14-i 381/2014/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL L 111., 33. o.), amennyiben a megtámadott jogi aktusok felveszik a felperest a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek listájára;

—

kötelezze a Tanácsot a jelen eljárás költségeinek a viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/46

—

közbenső határozat útján kötelezze az Európai Uniót arra, hogy az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján térítse meg azokat a vagyoni károkat, amelyeket a felperesek a 2012. január 1-jétől az addig az időpontig tartó időszak során szenvedtek el, amelyben a felperesek megkezdték a horvát végrehajtói tisztviselői tevékenységüket az azon csatlakozási okmány 36. cikkének (1) bekezdésében és VII. mellékletének 1. pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően, amelyek 2011. december 9-től kezdve jogilag kötelezik a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződést aláíró 28 országot, valamint a Bizottságot, és amely károk annak következtében merültek fel, hogy az Európai Bizottság nem gyakorolta a csatlakozási okmány 36. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt ellenőrzési (monitoring) jogkörét annak biztosítása érdekében, hogy a Horvát Köztársaság teljesíti az arról való gondoskodásra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a horvát végrehajtó tisztviselők a tevékenységük gyakorlását 2012. január 1-jén megkezdhessék, mely kötelezettségvállalásra a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló tárgyalások során, a 23. fejezet –„Igazságügy és alapvető jogok” keretében került sor, és amelyet a csatlakozási okmány VII. fejezetének 1. pontja fogalmaz meg, melynek címe „A Horvát Köztársaság által a csatlakozási tárgyalások során tett konkrét kötelezettségvállalások”, és amely előírja: „1. Az igazságügyi reformra vonatkozó stratégia és cselekvési terv eredményes végrehajtásának a további biztosítása”;

—

a jelen kereseti kérelmek első francia bekezdésében említett közbenső határozat jogerőre emelkedésének időpontjáig függessze fel az azon vagyoni kár teljes összegére vonatkozó határozathozatalt, amelynek a megtérítését a felperesek a jelen kereset keretében az Európai Uniótól kérik;

—

a jelen kereseti kérelmek első francia bekezdésében említett közbenső határozat jogerőre emelkedését és az eljárás szóbeli szakaszának befejezését, valamint az azon vagyoni kár teljes összegére vonatkozó bizonyítékok előterjesztését követően, amelynek a megtérítését a felperesek a jelen kereset keretében kérik, kötelezze az Európai Uniót annak a vagyoni kárnak a valamennyi felperes részére történő megtérítésére, amelyet az Európai Bizottságnak a jelen kereseti kérelmek első francia bekezdésében említett jogellenes mulasztása következtében szenvedtek el, nevezetesen ideértve a felperesek részéről bekövetkezett teljes felmerülő kárt (damnum emergens) valamint teljes elmaradt hasznot (lucrum cessans) a 2012. január 1-jétől kezdődő, és azon időpontig tartó időszak tekintetében, amelyben a Törvényszék ezekre vonatkozóan kérdéseket intéz a Horvát Köztársaság pénzügyminiszteréhez és igazságügyi miniszteréhez, mely kár összege minden naptári év és minden felperes vonatkozásában 6 00  000 euró, valamint az ezen összeg után járó, évi 12 %-os összegű késedelmi kamat, mely az alábbi időszak vonatkozásában számítandó fel:

—

a jelen kereseti kérelmek első francia bekezdésében említett közbenső határozat jogerőre emelkedését, és az eljárás szóbeli szakaszának befejezését, valamint a jelen ügyben követelt összegre vonatkozó megfelelő bizonyítékok előterjesztését követően kötelezze az Európai Uniót valamennyi felperes vonatkozásában a jelen eljárás költségainek a megtérítésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/47

—

helyezze hatályon kívül az ötödik fellebbezési tanácsnak az R 240/2013-5. és R 303/2013-5. sz. ügyekben az R 240/2013-5. sz. ügyre vonatkozóan 2014. április 30-án hozott határozatát; és

—

az alperest kötelezze a saját és a felperes költségeinek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/48

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) első fellebbezési tanácsának 2014. április 29-én az R 2324/2013-1. sz. ügyben hozott határozatát;

—

az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértése;

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának a megsértése.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/49

—

az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az állami támogatás fennállását állapítja meg, és elrendeli annak a gazdasági egyesülések befektetőitől való visszatéríttetését;

—

másodlagosan fogadja el az előterjesztett kérelmeket, és helyezze hatályon kívül a határozat 4.1. cikkének végében foglalt állítólagos állami támogatások visszafizetésére való kötelezést, mivel az sérti a jogbiztonság és a jogos bizalom elvét, hiszen a visszafizetés semmiképpen sem rendelhető el az eljárást megindító határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL) való, 2011. szeptember 21-i közzétételét megelőzően; ezentúl ismerje el azon gazdasági egyesülések jogos bizalmának védelmét, amelyek teljesítették azon objektív feltételeket, amelyek alapján a vitatott adókedvezmény a 2006-os határozat HL-ben való közzétételét megelőzően vonatkozott rájuk;

—

részlegesen semmisítse meg a határozat 2. cikkét, és mondja ki a befektetők által visszafizetendő állítólagos előny meghatározása tekintetében a határozat 263–269. pontjában javasolt módszer jogellenességét, amely módszernek magában kellene foglalnia több olyan levonást, amelyet nem vettek figyelembe;

—

nyilvánítsa részlegesen semmisnek a határozat 4.1. cikkét, mivel a Bizottság nyilvánvalóan túllépte hatáskörét azzal, hogy a határozat 4.1. cikkében semmisnek nyilvánította azon szerződési kikötéseket, amelyek kártérítést biztosítottak a befektetőknek abban az esetben, ha a spanyol adólízingrendszer adókedvezményeit jogellenes állami támogatásnak nyilvánítanák;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/49

—

az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg a határozatot annyiban, amennyiben az állami támogatás fennállását állapítja meg, és kötelezi a befektetőket annak visszafizetésére;

—

másodlagosan semmisítse meg a határozat 1., 2. és 4.1. cikkét annyiban, amennyiben azok a befektetőket olyan kedvezményezettekként azonosítják, akiknek vissza kell fizetniük az állítólagos támogatást;

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül a 4.1. cikk végén említett befektetőknek nyújtott támogatás visszafizetésének elrendelését, mivel az sérti a jogbiztonság és a jogos bizalom elvét, hiszen a visszafizetés nem rendelhető el az eljárást megindító határozat közzétételét megelőző időpontra;

—

másodlagosan semmisítse meg a határozat 2. cikkét, és mondja ki a befektetők által visszafizetendő állítólagos előny meghatározása tekintetében a határozat 263. és 167. pontjában javasolt módszer jogellenességét, amely módszert meghatározott levonások figyelembevételével ki kellene igazítani;

—

nyilvánítsa semmisnek, vagy másodlagosan részlegesen semmisítse meg a határozatnak – a „visszatérítés terhének más személyekre való áthárítását” megtiltó – 4.1. cikkét annyiban, amennyiben az a befektetők által a spanyol államnak visszafizetendő összegek harmadik személyekkel való megtérítésére vonatkozó szerződési kikötések tilalmával vagy állítólagos semmisségével kapcsolatos állásfoglalást von maga után;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/50

—

teljes terjedelmében helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) első fellebbezési tanácsának 2014. március 27-én az R 1230/2013-1. sz. ügyben hozott határozatát;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/51

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2014. május 5-i határozatát (R 1522/2013-4. sz. ügy);

—

az alperest és beavatkozása esetén a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik felet kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/52

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) első fellebbezési tanácsának 2014. április 9-én az R 1523/2013-1. sz. ügyben hozott határozatát;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/52

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2014. május 5-i határozatát (R 1777/2013–4. sz. ügy);

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/53

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) első fellebbezési tanácsának 2014. április 29-én az R 1326/2013-1. sz. ügyben hozott határozatát;

—

az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/54

—

helyezze hatályon kívül a 1 1 6 24  483. sz. védjegybejelentés 2013. augusztus 13-i részleges elutasítását és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsának 2014. május 5-én az R 1940/2013-4. sz. ügyben hozott határozatát;

—

rendelje el, hogy a 1 1 6 24  483. sz. közösségi védjegybejelentést a következő szolgáltatások vonatkozásában is bejegyezzék:

—

az alperest kötelezze az R 1940/2013-4. sz. fellebbezési eljárás, valamint a jelen eljárás költségeinek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b), c), és d) pontjának megsértése;

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése (1) bekezdése f) pontjának megsértése.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/55

—

semmisítse meg a 2011/137/PESC és a 2011/178/PESC határozatot;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Tanács nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy a felperest felvegye a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe, tekintettel arra, hogy neve nem szerepelt az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1970 (2011) és 1973 (2011) határozatában.

2.

A második, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap, amennyiben a Tanács csupán a fent hivatkozott határozatokra támaszkodik, anélkül hogy figyelembe venné a felperes személyes körülményeit.

3.

A harmadik, a felperes védelemhez való joga és az ártatlanság vélelme elvének megsértésére alapított jogalap a kontradiktórius eljárás hiánya okán.

4.

A negyedik, az alapvető jogok megsértésére alapított jogalap, amennyiben azáltal, hogy a Tanács korlátozó intézkedéseket alkalmazott a felperesre, jogszerűtlenül korlátozta a szabad mozgáshoz és a tulajdonhoz való jogát.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/55

—

semmisítse meg a 2014. április 16-i 2014/222/KKBP tanácsi határozat 1. cikkét a felperesre vonatkozó részében és törölje a felperest a határozat mellékletéből;

—

semmisítse meg a 2014. április 16-i 397/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelet 1. cikkét a felperesre vonatkozó részében és törölje a felperest a végrehajtási rendelet mellékletéből, és

—

kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon tényekkel kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibán alapul, amelyeken a megtámadott rendelkezések alapulnak, mivel e rendelkezések nem rendelkeznek ténybeli alappal és tényleges bizonyító erővel.

2.

A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, mivel a vitatott jogi aktusok indokolása a North Drilling Co. tekintetében nem rendelkezik tényleges alappal, ezenkívül pontatlan, nem meghatározott és általános, ez pedig megakadályozza a védelem megfelelő előkészítését.

3.

A harmadik jogalap a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul a rendelkezések indokolásának tiszteletben tartása, az állítólagos indokokra vonatkozó bizonyítékok hiánya, valamint a védelemhez és a tulajdonhoz való jog tekintetében, mivel nem tartották tiszteletben az indokolási kötelezettséget, valamint a tényleges bizonyítékok bemutatásának szükségességét, ez pedig hatással van egyéb jogokra.

4.

A negyedik jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapul, mivel objektív, pontos és egybehangzó körülmények teszik lehetővé annak alátámasztását, hogy a Tanács – helyzetével csalárd módon visszaélve – a hátrányos intézkedések elfogadásával az általa hivatkozottaktól eltérő célokat követett.

5.

Az ötödik jogalap az alkalmazni szándékozott jogi normák téves értelmezésén alapul, mivel azokat tévesen és kiterjesztően értelmezték és alkalmazták, ez pedig elfogadhatatlan a hátrányos jogkövetkezményekkel járó rendelkezések tekintetében.

6.

A hatodik jogalap a tulajdonhoz való jog megsértésén alapul, mivel azt tényleges igazolás nélkül és az arányosság elvének tiszteletben tartása hiányában korlátozták.

7.

A hetedik jogalap az egyenlő bánásmód elvének a megsértésén alapul, mivel indokok nélkül megsértették a felperes versenyhelyzetét.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/56

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsának 2014. május 24-én az R 917/2013-4. sz. ügyben hozott határozatát;

—

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/57

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/58

8.9.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/58