21.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 389/1

1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság mély aggodalmának ad hangot az Európai Unió helyzete miatt. A jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben, amikor az európai polgárok egyre kevésbé bíznak az uniós integrációs folyamatban, az Európai Bizottságnak arra kell törekednie, hogy helyreállítsa a szolidaritás és a felelősség szellemét, amit már a 2016. évi munkaprogramban is kimondott. Egyre több jel mutat arra, hogy a tagállamok nem szándékoznak közös és kohézív megoldásokat keresni. Ugyanakkor az uniós fellépés sarkalatos pontja, hogy meggyőzzük a polgárokat arról, hogy az EU célkitűzései az ő érdekeiket szolgálják.

2.

A menekültügyi válság sürgős humanitárius fellépést igényel. Ugyanakkor különös figyelmet kell fordítani a magukat veszélyben érző, aggódó európai polgárok által elfogadott megoldások előmozdítása terén az európai kormányok által tapasztalt nehézségekre. Biztonságos és legális folyosókat kell nyitni, és az EU-nak határozottan egy Közös Menekültügyi Rendszer létrehozására kell törekednie, véglegesítve a 2016 májusában és júliusában közzétett szakpolitikai és jogalkotási kezdeményezéseket. Az Európai Bizottságnak a migráció és a menekültügy területén többet kell tennie annak érdekében, hogy az uniós vívmányok végrehajtásában a jogállamiság érvényesüljön, és gondoskodnia kell a schengeni térség felelős kezeléséről, hogy helyreállhasson a kölcsönös bizalom és fenntartható legyen a szabad mozgás térsége. A Schengeni Megállapodás veszélyeztetése alapjaiban rendítené meg az európai projektet és hátráltatná fejlődését. A külső határok – a jogállami elveknek megfelelő – szabályozottabb ellenőrzése és kezelése iránti megalapozott igény, a közvélemény nagyobb biztonság és védelem iránti jogos igénye és a terrorizmus ellen folytatott harcban a szorosabb együttműködés iránti igény nem jelentheti azt, hogy az EU-n belül határokat állítunk és korlátozzuk az emberek szabad mozgását.

3.

Aggasztóbb az Európa-ellenesség terjedése és az idegengyűlölő és populista mozgalmak egyre növekvő politikai jelenléte a nemzeti parlamentekben és tágabb értelemben a társadalomban, ami fenyegeti az európai demokratikus értékeket. Bizonyos tagállamokban ezek a mozgalmak képesek a kormány befolyásolására. Ez az Európa-ellenesség kockázatos vitákhoz vezethet a kormányok számára az éppen aktuális politikai igényeik alapján biztosítandó „opt-out” mechanizmusokkal kapcsolatban, ahogy azt a Brexitről zajlott vita is megmutatta. Az EU-nak reagálnia kell erre a protekcionista és nacionalista tendenciára azzal, hogy kulturális szinten lép fel ellene.

4.

Nem szabad azonban elfelejteni vagy aláásni az EU által eddig elért eredményeket, és a gazdasági integrációt most mélyebb politikai és társadalmi integrációval kell kiegészíteni. Az egységes piac az európai integráció központi eleme, és ennek a környezetnek a működését mindenképpen meg kell őrizni. A polgároknak aktív szerepet kell játszaniuk ebben a folyamatban. A helyi, nemzeti és európai szintű párbeszédet meg kell erősíteni és strukturálni kell a civil társadalom, s ezen belül a szociális partnerek segítségével, amelyek kulcsfontosságúak Európa új irányvonalának kialakításában.

5.

A fiataloknak kiemelt szerep jut ebben a kultúraváltozásban, mivel őket érinti a leginkább a munkanélküliség, ugyanakkor bennük rejlik a legnagyobb lehetőség a krízis megoldására. Az eddigi tanulságokra alapozva az „Erasmus generáció” nyitott és kész arra, hogy más népekkel és kultúrákkal kommunikáljon és együtt fejlődjön. Ezért az Európai Bizottságnak az „ifjúsági garancia” rendszerének mérsékelt eredményein kívül az összes fiatalnak lehetőséget kell biztosítania arra, hogy képzettségétől és foglalkoztatási státusától függetlenül részt vehessen az európai csereprogramokban.

6.

A továbbra is bizonytalan gazdasági és társadalmi légkörben sürgetjük az Európai Bizottságot, hogy az összes rendelkezésre álló erőforrással igyekezzen a növekedést, a jó minőségű munkahelyeket és a társadalmi haladást támogatni. A pénzügyi, termelő és szociális beruházások még mindig messze elmaradnak a válság előtti szinttől. Olyan növekedést ösztönző makroökonómiai környezetre van szükség, amelyet jól működő belső piacon belüli kedvező beruházási környezet jellemez. A nemzetközi versenyképesség minden szempontjával foglalkozni kell, a nagyobb belső kereslet pedig segítheti az európai vállalkozásokat a globális piacon és ösztönözheti egy mindenki számára hasznos folyamat kialakulását.

7.

A gazdasági kormányzás során a növekedést és a társadalmi haladást kell szem előtt tartani, a „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című közlemény és a 2016. évi éves növekedési jelentés összes prioritásának végrehajtásával. Az országspecifikus ajánlásokban jobban ki kell használni a meglévő Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak rugalmasságát a növekedés ösztönzése érdekében. Növelni kell az európai szemeszter iránti felelősségvállalást, bevonva a civil társadalmat, és elfogadva az európai és nemzeti szintű szociális partnerek sajátosságait.

8.

A naprakésszé tett Európa 2020 stratégiának összhangban kell lennie az ENSZ által elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel, amely új fenntartható fejlesztési célokat tartalmaz, a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontokat elválaszthatatlan és egymástól függő elemeknek tekinti, és újult erővel ösztönzi azon társadalmi célok elérését, amelyek terén az EU el van maradva.

9.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az Európai Parlamentben és a Tanácsban a konszenzus és a kötelezettségvállalás elérése érdekében az EU belső és külső menetrendjének betartása céljából.

10.

A fenti körülmények fényében az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy 2017. évi munkaprogramját az alábbi három stratégiai területre összpontosítsa, mivel a belső és külső vonatkozások, valamint a gazdasági, társadalmi és politikai vonatkozások elválaszthatatlanok:

—

Az uniós GDP legalább 2 %-ának megfelelő beruházási terv elérése érdekében az EGSZB fiskális ösztönzés alkalmazását javasolja, többek között állami beruházás segítségével, amely az innovációt és növekedést ösztönző beruházásokra irányul, valamint az olyan ágazatokat részesíti előnyben, mint az energia, a közlekedés és a széles sávú infrastruktúra, a digitalizáció, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, körforgásos gazdaság, a szociális gazdaság és a vállalkozói készségek és a minőségi munkahelyek. Az európai források felhasználásának összhangban kell lennie ezekkel a célkitűzésekkel. Ösztönözni kell a fenntartható vállalkozásokat és a gazdasági növekedést, továbbá a kkv-kra vonatkozó célzott terveket.

—

Az európai szemeszter folyamata tekintetében az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy pontosan kövesse és teljesítse az összes olyan gazdasági és társadalmi célkitűzést, amely az Európa 2020 stratégia által kitűzött célok – köztük a szegénység és egyenlőtlenség elleni küzdelem – terén elért kézzelfogható eredmények rögzítésére vonatkozó szociális jellegű országspecifikus ajánlások kidolgozásához kapcsolódnak.

—

Az egységes piac integrációjához szükséges az Európai Bizottság szilárd elkötelezettsége a 2016-ban meghatározott prioritások iránt. A munkavállalók szabad mozgását továbbra is prioritásként kell kezelni; a méltányos mobilitás azt jelenti, hogy az európai munkavállalókra vonatkozó európai vívmányoknak megfelelően biztosítják az egyenlő bánásmódot és az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmának betartását.

—

Az „azonos munkahelyen egyenlő munkára vonatkozó egyenlő díjazás” Juncker elnök által kinyilatkoztatott elvének az uniós munkavállalói mobilitási keretrendszerbe történő beépítéséről az EGSZB keretében jelenleg folynak a viták. Az EGSZB már korábban hangot adott aggályainak a munkaerőpiaci integrációt és a tisztességes versenyt esetlegesen aláásó torzulások kapcsán.

—

A gazdasági és monetáris unió képezi az egységes piac alapját, és az EGSZB ragaszkodik hozzá, hogy gazdasági, társadalmi és politikai pilléreit fejleszteni kell. Az euróövezetnek, beleértve a csatlakozni kívánó országokat is, szilárd identitásra van szüksége.

—

A digitális átállás által nyújtott lehetőségek kihasználásához számos területen intézkedésekre van szükség. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki módszeres konzultációs folyamatot a foglalkoztatás, a termelés, a fogyasztás és a polgároknak nyújtott közszolgáltatások minőségi és mennyiségi szempontjaira gyakorolt hatás kezelése érdekében. Különös figyelmet kell fordítani a digitális készségekre vonatkozó menetrend végrehajtására, főként arra, hogy mindenki számára biztosítva legyen a hozzáférés.

—

Az energiaunió korántsem teljes. Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az energiaunióra vonatkozó stratégia végrehajtását annak érdekében, hogy diverzifikált energiaforrások és teljes mértékben integrált belső energiapiac révén biztosítsa az energiaellátás biztonságát és a tisztességes árakat. Méltányos átmenetet biztosító alapra van szükség az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás támogatásához. Az éghajlat-politika tekintetében azonnali konkrét fellépésre van szükség. Az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a civil társadalom és a polgárok globális, nemzeti és szubnacionális szinten egyaránt nagyobb mértékben részt vegyenek a párizsi megállapodás kidolgozásában, felülvizsgálatában és – főként – a végrehajtásában.

—

A menekültügyi válság megfelelő kezelésére van szükség. Biztonságos humanitárius folyosókat kell nyitni és az EU-nak határozottan egy Közös Menekültügyi Rendszer létrehozására kell törekednie.

—

2016-ban az EU megerősítette nemzetközi szerepét és jobban részt kell vennie a konfliktusok sújtotta térségekben a béke és stabilizáció elősegítésében. A nem megfelelő belső kohézió és a politikai elkötelezettség hiánya azonban mindeddig gyengítette az EU befolyását a globális színtéren. A hatékony külső fellépés előfeltételeként a lehetőségekhez mérten integrált szakpolitikai intézkedésekre van szükség az EU kül- és belpolitikája között.

—

További gyakorlati intézkedésekre van szükség a biztonság megerősítésére Európában: határozott közös külpolitika a szomszédos országokban éppen zajló konfliktusok kezelésére, más nemzetközi intézmények fejlesztési politikájával összehangolt fejlesztési politika, nemzetközi rendőrségi együttműködés, és a külső határok hatékony ellenőrzése az egyének szabadságjogainak és magánéletének korlátozása nélkül,

—

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja a jelenleg folyó kétoldalú kereskedelmi és beruházási tárgyalások lezárását, ezzel biztosítva az érdekek egyensúlyát az EGSZB-nek az Európai Bizottság „Mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményére vonatkozó véleményében megállapítottak szerint, valamint a megfelelő végrehajtásukra irányuló munkát. Törekedni kell továbbá az átláthatóságra és az érdekek tisztességes egyensúlyára a WTO keretében megkötött kereskedelmi megállapodások többoldalú megközelítésében. A környezetvédelmi, szociális, foglalkoztatási, fogyasztói és egyéb normákat, továbbá a közszolgáltatásokat nem szabad csökkenteni az uniós megállapodásokban, sőt, arra kell törekedni, hogy e megállapodások fejlesszék ezeket.

—

Az ENSZ 2030-ig szóló menetrendjében szereplő globális fenntartható fejlesztési célokat be kell építeni az EU külpolitikájával kapcsolatos szakpolitikákba.

—

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy erőfeszítéseit összpontosítsa az éghajlatváltozással kapcsolatos technológiák és megoldások fejlesztésének és exportjának befolyásolására és fellendítésére globális szinten.

—

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy nyisson vitát az EU működési módjáról. Közös jövőkép keretében meg kell erősítenünk az európai értékeket, Európa szolidaritáson alapuló dimenzióját, a társadalmi kohéziót, valamint a részvételi és inkluzív demokrácia felépítését.

—

Az EGSZB határozottan arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy szigorúan felügyelje, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e a jogállamiságot és az Alapjogi Chartát, és hogy aktívan kezelje a jogsértéseket.

—

Az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem vette kellően figyelembe az EGSZB hozzájárulását a 2016. évi munkaprogramhoz, és hogy nem látta szükségesnek a saját maga által hozott szakpolitikai döntések részletes vitáját. Az EU célkitűzéseinek eléréséhez kulcsfontosságú, hogy rendszeres párbeszéd folyjon a civil szervezetekkel és a társadalmi párbeszéd minden szinten megerősítést nyerjen.

—

Infrastruktúrába, termelésbe és jó minőségű munkahelyekbe való beruházás

—

Átdolgozott európai szemeszter a növekedés, versenyképesség és társadalmi haladás céljából

—

Gyors haladás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású körforgásos gazdaság felé

1.1.

2017-ben is a foglalkoztatás marad a fő prioritás, különösen a hosszú távon munkanélküliek, nők, fiatalok és migránsok számára új munkahelyek teremtése révén.

1.2.

Az európai alapok tekintetében az Európai Bizottságnak értékelnie kell ezek felhasználását és biztosítani, hogy a finanszírozást úgy osszák el, hogy ténylegesen a kitűzött célokra fordítsák és maximálisan ösztönözze az innovációt és a növekedést, az infrastruktúrába, termelésbe és a jó minőségű munkahelyekbe való beruházást előtérbe helyezve. Az uniós alapok felhasználásánál mutatkozó szabálytalanságok figyelését és szankcionálását javítani kell.

1.3.

A szociális szolgáltatási ágazatok teremtik a legtöbb munkahelyet Európában. Ezért az Európai Bizottságnak cselekvési tervet kell kidolgoznia e potenciál kiaknázására és az Európai Stratégiai Beruházási Alapnak a szociális ágazat számára történő felhasználására.

1.4.

2017-ben az éves növekedési jelentésnek is a társadalmi beruházást kell előtérbe helyeznie és segítenie kell a lemaradó gazdaságokat az európai gazdasági és szociális színvonal elérésében.

1.5.

„Készségek offenzívájára” van szükség, amely a készségekre vonatkozó új európai menetrend és az ifjúságfoglalkoztatási intézkedéscsomag gyors végrehajtásán alapul (ifjúsági garancia és A Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetsége).

1.6.

A körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervben előirányzott intézkedéseket haladéktalanul végre kell hajtani és az olyan intézkedéseknek kell elsőbbséget kapniuk, amelyek segítenek az európai vállalkozások számára versenycentrikusabb környezetet biztosítani. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, létre lehetne-e hozni a körforgásos gazdaság számára egy nyílt európai platformot, amely az összes érdekelt felet bevonja, és amelynek az EGSZB lenne a gazdája.

—

Az infrastruktúra, termelés és közszolgáltatások digitalizációjának fellendítése

—

A képzettség növelése és a digitális átállás nagyobb elfogadottsága a társadalom egészében és a munkavállalók körében

2.1.

Az iparban végbemenő digitális átállás döntő tényező lesz az európai gazdaság versenyképessége szempontjából. A digitális átállás jelentős hatást gyakorol az európai civil társadalomra és immár az emberek életének fontos részét képezi. A szervezett civil társadalmat képviselő EGSZB szerteágazó feladatainak ellátása során azon munkálkodik majd, hogy javítsa az európai civil társadalom körében az e területen kidolgozott szakpolitikák elfogadottságát.

2.2.

A digitális gazdaság potenciálját, amelyhez egyéb jelentős gazdasági változások is kapcsolódnak (pl. átállás a megosztáson alapuló gazdaságra és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra), jobb stratégiával kell az ENSZ fenntartható fejlődési célkitűzéseinek elérése felé irányítani.

2.3.

Az egyének közötti és a kisvállalkozások közötti egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében a digitalizáció menetrendjét teljes mértékben ki kell aknázni az intelligens gyártás, az intelligens energiahálózatok, az intelligens közlekedés és mobilitás, az intelligens lakásszektor és az intelligens közösségek fejlesztése során. A digitalizáció sok esetben használható a közszolgáltatások és a közigazgatás javítására. Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell az e területen bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét.

2.4.

A szociális partnereket egy összehangolt európai stratégia részeként fel kell szólítani arra, hogy a szociális párbeszéd minden eszköze segítségével próbálják meg megoldani a digitális átállással járó nehézségeket, hogy így minél több jó minőségű foglalkoztatási lehetőség jöjjön létre, növekedjen az átképzésben és továbbképzésben érintett munkavállalók száma, és fel lehessen tárni e munkavállalók védelmének új formáit. Az átfogó megközelítés biztosítása érdekében ajánlott rendszeres konzultáció szervezése a többi civil társadalmi szervezettel.

—

Az energiaunióra vonatkozó stratégia végrehajtása, ideértve annak külső dimenzióját is

—

A COP 21 határozatok végrehajtása és globális kiterjesztése

—

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való méltányos áttérés biztosítása

3.1.

Az Európai Bizottságnak folytatnia kell a hosszú távú stratégia végrehajtását az energiaunió helyzetéről szóló 2015. évi közleményhez mellékelt munkaprogrammal összhangban.

3.2.

Az EGSZB által javasolt európai energiaügyi párbeszédet (EEP) központi mechanizmusként kell használni annak érdekében, hogy a civil társadalom tudása, aggályai és érdekei befolyásolják az energiaunió létrehozásának folyamatát.

3.3.

A COP21 határozatait haladéktalanul végre kell hajtani a szervezett civil társadalom teljes körű bevonásával. A kibocsátásáthelyezés megelőzése érdekében a nemzetközi versenyben részt vevő vállalkozásoknak egyenlő versenyfeltételekre van szükségük. Az lenne a megfelelő jel, ha felszólítanák a tagállamokat arra, hogy tegyék közzé tervezett nemzeti hozzájárulásaikat. A beruházások újbóli fellendítésének, továbbá a környezetbarát technológiák terén az EU vezető szerepe megszilárdításának szükségességét szintén figyelembe kell venni.

3.4.

A COP21 kötelezettségvállalások fényében alaposan meg kell vizsgálni a kibocsátásáthelyezés kockázatát és szakpolitikai eszközöket kell alkalmazni ezek hatékony elhárítására, mindenekelőtt a 2021–2030 közötti időszakra vonatkozó uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében.

3.5.

Az élelmiszerrendszer az éghajlatváltozás egyik fő okozója – de egyúttal a fő érintettje is lesz. Meg kell erősíteni az agrár-élelmiszer-ipari ágazat által mind az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, mind a hatások enyhítésében játszott szerepet. Az EU körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terve kapcsán ki kell emelni az élelmiszer-pazarlás megelőzésének és csökkentésének, valamint a civil társadalom erőfeszítéseinek fontosságát.

3.6.

A méltányos átállásra szánt alap mellett az EU-nak alkalmaznia kell az innovációs alapot és a modernizációs alapot is, és be kell vonnia a szociális partnereket és más civil társadalmi szervezeteket ezen alapok kezelésébe.

3.7.

Az EGSZB tervezett elavulással kapcsolatos vizsgálatának eredményei alapján kísérleti projektet kell indítani a becsült vagy átlagos minimális élettartam termékcímkézési rendszerbe való belefoglalásával kapcsolatban.

—

Növekvő iparág és működő tőkepiaci unió

—

Versenyképesebb és környezetbarátabb gazdaság ösztönzése, a szociális gazdasági vállalkozások fejlesztése és innovatív modellek végrehajtása

—

Mindenki számára hozzáférés biztosítása a méltányos munkaerőpiaci mobilitáshoz

—

Úton az igazságosabb adózás felé

4.1.

Mivel az ipar áll az egységes piac középpontjában, az Európai Uniónak továbbra is ipara újjáélesztésére kell összpontosítania, valamint arra, hogy az iparnak az EU GDP-jéhez való hozzájárulását 2020-ig 20 %-ra növelje. Különös figyelmet kell fordítani az acélipart érintő kihívásokra, az állami támogatások újbóli meghatározásával és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap célzottabb használatával. Útjára kell indítani továbbá az európai védelmi ágazatra vonatkozó cselekvési tervet, amely jelentős megtakarításokat eredményezhet a védelmi beszerzések területén.

4.2.

Az EGSZB a finanszírozáshoz való hozzáférést javító hatékony intézkedések alkalmazására szólít fel, a tőkepiaci unió keretében tett kezdeményezésekkel párhuzamosan. A pénzügyi ágazat szabályozási és felügyeleti keretrendszerét (mikro- és makroprudenciális) módosítani kell annak érdekében, hogy csökkenjen a szabályozási arbitrázs kockázata. Ezzel kapcsolatban foglalkozni kell az árnyékbanki ágazattal is. Továbbá olyan eszközöket kell kidolgozni, amelyekkel jobban hozzá lehet férni az állami befektetési alapokban rendelkezésre álló tőkéhez. A bankuniót kialakító folyamatban utalni kell a banki szolgáltatások közszolgálati elemére. A polgárok számára biztosítani kell, hogy annak tudatában vehessék igénybe ezeket a szolgáltatásokat, hogy azok átláthatóak, megbízhatóak és olcsóak.

4.3.

Konkrét cselekvési tervre van szükség azon akadályok elhárítása érdekében, amelyekkel a kkv-k, ideértve a mikrovállalkozásokat és családi vállalkozásokat is, belföldön és a határokon átnyúló kereskedelem során találkoznak.

4.4.

A szociális gazdasági vállalkozások teljes potenciáljának kiaknázása érdekében az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy indítson útjára egy cselekvési tervet a szociális gazdaság számára, amely teljes ökoszisztémát biztosít annak fejlődéséhez és növekedéséhez.

4.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy növelni kell Európa versenyképességét és támogatni kell a környezetbarát gazdaságot. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy az egységes piaci stratégia 2017-es felülvizsgálata során – az egyenlő versenyfeltételek fenntartásának elve mellett – ösztönözzék olyan új vállalkozási modellek alkalmazását is, amelyek a gazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontokat egyaránt figyelembe veszik. A megosztáson alapuló gazdaság, a funkcionális gazdaság és a körforgásos gazdaság virágzása érdekében egyértelmű iránymutatásokra van szükség. Olyan átfogó megközelítésre van szükség, amely koherens szakpolitikai keretben figyelembe veszi a különböző szociális, gazdasági és környezetvédelmi szempontokat. Kulcsfontosságú a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó, ambiciózusabb stratégia kialakítása, amely jobban elismeri a vállalkozások hozzájárulását a közjóhoz, és a GDP-n kívül méri a jólétre és a társadalmi fejlődésre vonatkozó mutatókat is.

4.6.

Az új irányelvek szerinti közbeszerzés tekintetében egy, az ajánlatkérő szervek számára készülő útmutató segítségével ösztönözni kell a szociális záradékok és a védett piac alkalmazását.

4.7.

A méltányos munkaerőpiaci mobilitást meg kell őrizni. Ezzel kapcsolatban az EGSZB jelenleg dolgozik véleményének összeállításán a 96/71/EK irányelv felülvizsgálatára vonatkozó európai bizottsági javaslat tárgyában, és vizsgálja a szolgáltatásnyújtás szabadságának támogatásával, valamint a szolgáltatási piacon a tisztességes verseny fenntartásával és ezzel párhuzamosan a munkaerőpiacon érvényesülő egyenlő elbánás biztosításával kapcsolatos kérdést.

4.8.

A közös agrárpolitika fejlesztési igényeit a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret félidei felülvizsgálata keretében a multifunkcionalitás és a családi gazdaságok fenntartására, valamint a fenntarthatóságra kell irányítani az európai mezőgazdaság középpontjában. Az Európai Bizottságnak átfogó európai élelmiszer-stratégiát kell kidolgoznia, amely az egész ellátási láncra kiterjed, a termelőtől egészen a fogyasztóig, valamint biztosítania kell a szakpolitikai összhangot a különböző szakpolitikai területek között, a mezőgazdasági politikáktól egészen a kereskedelem-, oktatás- és éghajlat-politikáig.

4.9.

Kiemelt jelentőségű kérdés az „uniós városfejlesztési menetrend” témája. Az Európai Bizottságnak fehér könyvet kell kidolgoznia a vidéki területekről. Ki kell emelni azonban, hogy a városi és vidéki területek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és nincsenek más lehetőségeik.

4.10.

Fontos az egységes piac fellendítéséből eredő foglalkoztatási előnyök kihasználása, különösen a szolgáltatások, a digitalizáció és a munkaerőpiaci mobilitás tekintetében. Az egységes piac megfelelő működése és az emberek számára biztonságot és méltányos versenyt biztosító keretrendszer képezi Európa gazdasági fellendülésének alapját. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy foglalkozni kell a szegénységben élő munkavállalók helyzetével, és hogy hatékony eszközöket és politikákat kell kidolgozni a létminimum megóvására és a biztonság biztosítására az új típusú munkaügyi kapcsolatok terén.

4.11.

Tovább kell lépni a hatékony társasági adóztatással kapcsolatos cselekvési terv kidolgozásában, különösen a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) tekintetében. Az EGSZB határozott lépések megtételére szólít fel az adócsalás, adókikerülés és agresszív adótervezés ellen. Az adót ott kell beszedni, ahol a gazdasági tevékenység központi helye van. Ennek érdekében az EGSZB biztosítani kívánja, hogy az EU teljes körűen részt vegyen az OECD adókikerülés, adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni küzdelemre irányuló cselekvési tervében.

4.12.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság az európai szemeszter legutóbbi ciklusában kiemelt figyelmet fordított az alacsony jövedelmű adófizetők adóterheinek fokozatos csökkentésére és hatékonyabb, méltányos adórendszer alkalmazására, ezzel ösztönözve az olyan adókra való áttérést, amelyek kevésbé fogják vissza a fogyasztást, mint a munkát terhelő adók. Továbbá az adórendszerek reformjára van szükség az újraelosztó szerepük biztosítása érdekében, ami segíthet az egyenlőtlenségek mérséklésében.

—

Ütemterv a GMU kiteljesítésére, ideértve a bankuniót is

—

Előrelépés a gazdasági és politikai unió terén

—

Az európai szemeszter teljesíti az Európa 2020 stratégiát és a szociális célkitűzéseket

5.1.

Tekintve, hogy a monetáris politika rendkívül korlátozott kapacitással rendelkezik arra, hogy ösztönözze a keresletet, az euróövezet gazdasága úgynevezett „likviditási csapdában” van. Nagyobb szolidaritásra van szükség a strukturális többletekkel rendelkező országok részéről, amelyeknek nagyobb mértékben hozzá kell járulniuk az expanzív politikákhoz.

5.2.

Az euróövezetnek meg kell erősítenie növekedési potenciálját és az aszimmetrikus hatású megrázkódtatások kezelésére vonatkozó képességét, továbbá ösztönöznie kell a gazdasági és társadalmi konvergenciát. Ehhez egy konkrét közös fiskális rendszerre vonatkozó új szabályozásra van szükség. Az EGSZB felszólít arra, hogy az euróövezetben hozzanak létre makrogazdasági párbeszédet, amely döntően hozzájárulhat a GMU demokratikus és szociálisan érzékeny továbbfejlesztéséhez. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jövőbeli viták során nem „versenyképességi testületekről”, hanem „versenyképességi, társadalmi kohéziós és fenntarthatósági testületekről” kell beszélni. Az euróövezetnek a nemzetközi szervezetekben egységes véleményt kell képviselnie.

5.3.

Az EGSZB elvárja az európai intézményektől, hogy 2017-ben kezdjék el a GMU kiteljesítésére vonatkozó ütemterv második szakaszát, amelyben az euróövezetnek egyértelmű identitást kell kapnia. Az ütemtervbe bele kell foglalni az intézményi lépések végrehajtásáról szóló politikai vitát, ezek némelyike a Szerződés megváltoztatását igényelheti.

5.4.

A vitának ideális esetben az alábbi kérdésekre kell kiterjednie: az euróövezet szerkezetének megszilárdítása, az euróövezet közös fiskális rendszere és az euróövezet tagállamai általi közös kötvénykibocsátás, amelyet az európai valutaalap irányít; jobb elszámoltathatóság és demokratikus legitimitás a GMU számára, amely az Európai Parlament hatásköreinek megerősítésével, valamint jobban strukturált interparlamentáris konferenciával és a nemzeti parlamentek részéről komolyabb kötelezettségvállalással érhető el, valamint azzal, hogy csak euróövezeti parlamenti képviselők szavaznak a GMU hatáskörébe tartozó kérdésekről.

5.5.

Az európai szemeszter részeként a civil és szociális párbeszéd a sikeres, fenntartható és inkluzív gazdasági, foglalkoztatási és szociális reformok hajtóereje lehet. A nemzeti parlamenteket be kell vonni a nemzeti reformprogramok (NRP) megtervezésébe és értékelésébe és az országspecifikus ajánlások végrehajtásába az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban. A szociális partnerekre különleges szerep hárul kizárólagos hatásköreik, felelősségi köreik és feladataik kapcsán.

5.6.

Azonnali intézkedéseket kell végrehajtani az alacsony bérezésű és veszélyeztetett munkavállalók számára védőhálók bevezetése érdekében, a háztartások számára a létminimum biztosítása, a szegénységben élő területek problémáinak kezelése és az egyenlőtlenségek kiegyenlítése érdekében. A szociális jogok európai pillérét egyértelműen meg kell határozni és 2017-ben a szociális partnerek és egyéb civil társadalmi szervezetek aktív hozzájárulásával végre kell hajtani. A szociális jogok uniós pillérének azonban hozzá kellene járulnia a fenntartható gazdasági fejlesztés és a munkahelyteremtés támogatásához, valamint ennek érdekében kézzelfogható eredményeket kellene elérnie, hogy javítsa az európai emberek élet- és munkaminőségét és fellendítse a hatékony és inkluzív munkaerőpiacokat és a minőségi és mindenki számára hozzáférhető közszolgáltatásokat.

5.7.

A pénzügyi unió részét képező bankunió kulcsfontosságú az euro integritásának biztosításában, és a magánszektorral való kockázatmegosztás növelésében. A javasolt európai betétbiztosítási rendszer a bankunió alapvető részét képezi. A részét képező további kockázatmegosztást a bankunióban további kockázatcsökkentésnek kell kísérnie. Fontos, hogy e kettőt valóban párhuzamosan kezeljék, és haladéktalanul valósítsák meg. Az Európai Bizottságnak átfogó, részletes hatástanulmányt kellene készítenie a javaslat legitimitásának további erősítése érdekében.

—

Ambiciózus és innovatív kereskedelmi és fenntartható fejlődésről szóló fejezeteket tartalmazó kereskedelmi megállapodások kötése

—

A civil és szociális párbeszéd előnyeinek kiaknázása

6.1.

Politikai koherenciára van szükség a fejlesztési és kereskedelmi szakpolitikák között. A „Mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményben foglaltak szerint a környezetvédelmi, szociális, munkaügyi, fogyasztóvédelmi és egyéb normákat, valamint a közszolgáltatásokat nem szabad az uniós megállapodásokkal szűkíteni, inkább javítani kell őket.

6.2.

Az EGSZB ilyen körülmények között fontosnak tartja a jelenleg folyó kereskedelmi és beruházási tárgyalások kiegyensúlyozott lezárását (ideértve a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséget, az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodást, az EU–Japán és EU–Kína beruházási tárgyalásokat, az ASEAN-országokkal zajló tárgyalásokat és egyéb folyamatban lévő gazdasági partnerségi megállapodásokat), és a megállapodások megerősítése után az eredményes végrehajtás nyomon követését.

6.3.

Törekedni kell továbbá az átláthatóságra és a tisztességes érdekegyensúlyra a szolgáltatásokkal (TiSA) és környezeti termékekkel kapcsolatos többoldalú tárgyalások során.

6.4.

A kétoldalú kereskedelmi tárgyalások folytatása nem gyengítheti az Uniónak a WTO és egy szilárd többoldalú globális megállapodás melletti elkötelezettségét, és el kell kerülni az esetlegesen ellentmondó szabályokat. A WTO-tárgyalások keretében célirányosabb megközelítésre van szükség például a digitális kereskedelem terén.

6.5.

A kereskedelem az EU gyáripari ágazatai számára és az európai piac tisztességtelen magatartástól és dömpingtől való, korszerűsített piacvédelmi eszközökkel történő megvédése tekintetében központi téma annak érdekében, hogy a belső piacot teljes mértékben megvédjük a nem uniós országokból származó tisztességtelen importtól. Az Európai Bizottságnak azonban alaposan meg kell vizsgálnia, hogy a döntés milyen hatást gyakorol Kína piacgazdasági státusára.

6.6.

Habár az Európai Bizottság által a közelmúltban javasolt beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer fejlődést jelent az USA által támogatott, azóta elvetett, beruházók és államok közötti vitarendezési mechanizmushoz képest, ez a rendszer is vitatott és további értékelésre van szükség.

6.7.

Az EU kereskedelempolitikájának figyelembe kell vennie a kereskedelmi megállapodások következményeivel kapcsolatban kifejtett különböző véleményeket. Különös figyelmet kell fordítani a civil társadalom minden részéből összetevődő közös testületeknek a szabadkereskedelmi megállapodások különféle területeinek nyomon követésében való részvételére. Az EGSZB szakértelme egyedülálló értéket jelent e munka szempontjából. A jövőbeli vagy folyamatban lévő tárgyalásokkal kapcsolatos hatásvizsgálatok fontos eszközök maradnak a tárgyalásokat nyomon követők számára.

—

A polgárok biztonságának javítása

—

A jogállamiság tiszteletben tartása

—

Az akadályok eltávolítása és a hiányosságok megszüntetése

7.1.

Az európai polgárok biztonság iránti növekvő igénye miatt azonnali fellépésre van szükség az uniós integráció fő eredményeinek védelme és a tagállamok közötti bizalom helyreállítása érdekében. A terrorizmus elleni küzdelemhez szorosabb együttműködésre van szükség a tagállamok, illetve a tagállami hatóságok között.

7.2.

A közel-keleti békére irányuló erőfeszítések, a nemzetközi rendőrségi együttműködés, a külső határok eredményes ellenőrzése és a fejlesztéspolitika elengedhetetlen kiegészítői az európai biztonság megerősítésére irányuló intézkedéseknek.

7.3.

2017-ben az EU-nak meg kell erősítenie az uniós fellépés európai biztonsági stratégiában meghatározott pilléreit. Az EU biztonsági stratégiájának biztosítania kell a jogállamiság és az alapvető jogok teljes tiszteletben tartását a tagállamokban, ideértve a demokráciát, emberi jogokat, a gazdasági és szociális jogokat és az eredményes civil társadalmi párbeszédet.

7.4.

Szabad utat kell adni az egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló irányelvre irányuló javaslatnak (COM(2008) 426 final), és nem szabad tovább gátolni a civil társadalom részvételi oldalának jelentős ösztönzését.

7.5.

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiát (2010–2015) újra meg kell erősíteni a munkaerőpiacon egyértelmű célkitűzések, gyakorlati intézkedések és a nemi alapú megkülönböztetés leküzdése terén elért haladás hatékony nyomon követése segítségével, továbbá oktatással, döntéshozatallal és a nemi alapú erőszak visszaszorításával.

7.6.

Az európai fogyatékosságügyi stratégiát korszerűsíteni kell az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által tett megállapítások szerint, az idevágó jogszabályok segítségével, valamint az összes tagállamban elismert uniós prioritási kártya kibocsátásával.

7.7.

A szegénység elleni küzdelem terén konkrét mutatókat és célkitűzéseket kell megszabni a veszélyeztetett gyermekek tekintetében.

7.8.

A sebezhetőség új formáival, például a bizonytalan feltételek között végzett munkával, a munkavállalói szegénységgel és az idős és fiatal nők, egyedülálló anyák és migráns nők helyzetével is foglalkozni kell.

—

A menekültek megfelelő kezelése

—

A migránsok integrációja

—

Küzdelem a populizmus és idegengyűlölet ellen

8.1.

Az EU-nak a tagállamok közötti szorosabb együttműködéssel, illetve egységes és gyakorlati intézkedések segítségével kell választ adnia a migráció és a menekültügy kérdéseire. Az EGSZB a 11 tagállamba tett tényfeltáró látogatások alapján megfogalmazott ajánlásokra és jelentésre hivatkozik. Prioritásként kell kezelni „A földközi-tengeri térségben uralkodó helyzet és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségessége” című európai parlamenti jelentésből eredő javaslatokat.

8.2.

2017-ben létre kell hozni a schengeni szabályokban meghatározott határellenőrzéstől való eltérések megszüntetéséhez szükséges feltételeket, és biztosítani kell a jogállamiság érvényesülését a schengeni térség kezelésében.

8.3.

A javasolt Közös Menekültügyi Rendszer középtávon megvalósítható cél. Az Európai Bizottság által javasolt jogalkotási és politikai kezdeményezéseket gyorsan el kell fogadni, tiszteletben tartva a nemzetközi védelemért folyamodók átfogó érdekeit és a jogállamiságot a tagállamok közötti kézzelfogható szolidaritás megnyilvánulásaként.

8.4.

Ezért fontos átgondolni a menedékkérők áttelepítésére, áthelyezésére és védelmére vonatkozó javaslatot a menedékkérők számára legális és biztonságos útvonalak megnyitása érdekében.

8.5.

Ezzel kapcsolatban az EGSZB szeretné hangsúlyozni, hogy az EU és Törökország közötti megállapodásból hiányoznak az EU alapvető jogainak és nemzetközi kötelezettségeinek tiszteletben tartásához szükséges biztosítékok. Határozott fellépésre van szükség a török hatóságokkal és olyan szomszédos országokkal való konstruktív együttműködés helyreállításához, amelyek továbbra is kulcsfontosságúak az EU határainak biztonságossá tételében.

8.6.

A migrációs politikának forrásokra van szüksége a migránsok és menekültek integrációjához. Az EGSZB értékeli a különböző európai alapokból rendelkezésre álló források ésszerűbb felhasználására irányuló erőfeszítéseket. Növelni kell a forrásokat, különösen az ESZA keretében, azon tagállamok számára, amelyek leginkább ki vannak téve a migránsok vagy menekültek integrációjával járó kihívásoknak.

8.7.

Kulcsfontosságú a jogszerűen Európában tartózkodó emberek bevonása a képzésekbe, a munkaerőpiacra való belépésük segítése, és általában a társadalomba való integrációjuk támogatása. Ugyanennyire fontos a növekvő idegengyűlölet és populizmus kezelése, amelyek gyakran kapcsolódnak a jelentős migrációs áramlásokhoz. Az európai szociális és gazdasági partnerek (ESZSZ, Európai Vállalkozói Szövetség, CEEP, UEAPME és Eurochambres) együttes nyilatkozata és a civil társadalmi szervezetek és a szociális gazdaságban érdekelt felek által végzett munka előremutató.

—

Belső kohézió a külső tevékenységek érdekében

—

Együttműködés a szomszédokkal és stratégiai partnerekkel

9.1.

Az EU-nak a konfliktus sújtotta térségekben a béke és stabilitás elérése érdekében munkálkodó globális szereplőként meg kell erősítenie pozícióját a nemzetközi szervezetekben, és koherensebben kell fellépnie. Az eredményes külső tevékenységek érdekében integrált szakpolitikai intézkedésekre van szükség az Európai Bizottság bel- és külpolitikája között. A stratégiai partnerekkel fenntartott kapcsolatok és együttműködés javítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU megerősítse globális szerepét.

9.2.

Az EU együttműködéshez és fejlesztéshez való hozzájárulásában prioritásként kell kezelni a szomszédos országok demokratizálódási folyamatát. Konkrét fellépésre van szükség az EU által finanszírozott, jól megtervezett beruházások segítségével, a Világbankkal együttműködésben.

9.3.

A civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszédet és az emberek közötti kapcsolatokat megfelelően be kell építeni az EU külső tevékenységébe. Az európai szomszédságpolitika (ENP) értékeléséhez alapvető fontosságú a régióban a civil szervezetekkel folytatott strukturált párbeszéd kialakításának támogatása. Emellett a szociális párbeszédet az EU együttműködési és fejlesztési programjainak szerves részévé kell tenni.

9.4.

Az ENP értékelését prioritásként kell kezelni. A Földközi-tengertől délre és keletre fekvő országokkal fenntartott kapcsolatoknak nem a biztonsági szempontokon vagy a menekültügyi válságon alapuló védekező álláspontot kell képviselniük, hanem egyenlő partnerek közötti, valódi, közös fejlesztési politikává kell alakulniuk.

9.5.

Különös figyelmet kell fordítani az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokra, ideértve az aktívabb diplomáciai kapcsolatot, különös tekintettel az energetikai kapcsolatokra.

9.6.

Kulcsfontosságú lesz, hogy teljesíteni kell mind a fenntartható fejlődési célkitűzéseket, mind pedig a COP 21 célkitűzéseket, és meg kell kezdeni végrehajtásukat. A fenntartható fejlődési célkitűzéseknek befolyásolniuk kell az EU fejlesztési menetrendjét. Az EU-nak proaktívnak kell lennie azon eszközök értékelésében, ideértve a költségvetési igényeket is, amelyekre szükség lesz ezen kihívások kezeléséhez. Megfelelő irányítási keretrendszerrel kell biztosítani a civil társadalom aktív részvételét. Az EGSZB megismétli a fenntartható fejlődéssel foglalkozó európai fórumra vonatkozó javaslatát.

—

Az aktív polgárság és a részvételi demokrácia ösztönzése

—

A nyitottság és átláthatóság növelése

—

A civil párbeszéd bővítése és a szociális párbeszéd megerősítése

10.1.

Az EU által tapasztalt gyakori és összetett kihívások leküzdése érdekében kulcsfontosságú az összes ágazat és erőforrás mozgósítása a közös megoldások kidolgozása érdekében. A civil társadalom központi szerepet játszik e nélkülözhetetlen innováció előrevitelében, a változáshoz pedig a polgárok részéről bizalomra van szükség. Ezért a civil társadalmi érdekelteket a többi szereplővel azonos feltételek mellett be kell vonni a folyamatba, annak érdekében, hogy teljes mértékben kiaknázzuk hozzájárulásukat. Ehhez kultúraváltozásra van szükség, valamint az erős és független civil társadalmi szféra támogatására tagállami és uniós szinten.

10.2.

Ezzel kapcsolatban az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy kérte egy zöld könyv közzétételét arról, hogy hogyan lehet a civil párbeszédet eredményesen és állandó jelleggel megszervezni.

10.3.

Az EGSZB ismételten felhívja a figyelmet arra is, hogy az érintett felekkel folytatott konzultációt a reprezentativitás, a hozzáférhetőség, az átláthatóság és a visszajelzések tekintetében javítani kellene.

10.4.

Fellépésre van szükség az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet felülvizsgálatára vonatkozó javaslattal kapcsolatban a hatékonyságának javítása érdekében.

10.5.

Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy a részvételi demokrácia megerősítését prioritásként kell kezelni, annak érdekében, hogy javuljon az Európai Unió döntéshozatalának demokratikus rezilienciája. Ennek keretében az új Bizottság–Tanács–Parlament intézményközi megállapodásnak lehetővé kell tennie az intézményi konzultatív testületek, például az EGSZB számára, hogy nagyobb befolyással legyenek a jogalkotási javaslatokra a döntéshozatali folyamatban.

10.6.

Jobb szabályozás segítségével kell biztosítani a hatékonyabb és egyszerűbb jogszabályokat, amelyek célkitűzései egyértelműek és átláthatóak. A jogszabályok kidolgozásának jobb nyomon követése érdekében megfontolandó a „jogalkotási lábnyom”-ra vonatkozó javaslat, amely lehetővé tenné a civil társadalmi szervezetek jogalkotási folyamatban való részvételét, illetve a szociális partnerek abba való fokozottabb bevonását, megkönnyítve ezzel igényeik és várakozásaik teljesítését.

10.7.

Az Európai Bizottságnak folytatnia kell a REFIT eljárást, amelyben az EGSZB-nek erőteljesebb szerepet kell játszania. A REFIT program azonban nem áshatja alá a szociális és munkajogokat, illetve a környezet- és fogyasztóvédelmet. A hatékonyabb szabályozás, ideértve a kkv-kra vonatkozó szabályozást is, a jobb szabályozási folyamatok nyíltságával és átláthatóságával érhető el, amelynek ösztönöznie kell a kedvezményezetteket, hogy alulról építkező jogalkotási kezdeményezéseket javasoljanak és különösen a civil társadalmi szereplők nagyobb mértékű részvételéhez kell vezetnie.

10.8.

2016 márciusában az európai szociális partnerek négy együttes álláspontot ismertettek a szociális párbeszéd újrakezdésével, a menekültekkel, az iparpolitikákkal és a digitalizációval kapcsolatban. Ezeket támogatni kell, és bele kell építeni az Európai Bizottság 2017. évi munkaprogramjába.

21.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 389/13

Előadó:

Andrés BARCELÓ DELGADO

Társelőadó:

Gerald KREUZER

1.1.

Aligha elfogadható, hogy Kínában piacgazdasági feltételek érvényesülnek, hiszen az Európai Bizottság által felállított öt kritérium közül négynek nem felel meg, és gyakorlata nem tükrözi az alaprendelet (1225/2009/EK tanácsi rendelet) rendelkezéseit.

1.2.

Az EGSZB elismeri, hogy bár a különböző források eltérő eredményeket hoztak, ha nem tudjuk tovább biztosítani a szabad és tisztességes kereskedelmet Kínával, több százezer munkahely szűnhet meg, ami elfogadhatatlan.

1.3.

A megszűnések konkrét ágazatokra és régiókra összpontosulnának, amelyeket mélyen érintene ez a változás, ilyen például az alumínium-, a kerékpár-, a kerámia-, az elektróda-, a vasötvözet, az üveg-, a papír-, a napelem-, az acél- és a gumiabroncsgyártás. Ezért további ágazati és földrajzi vizsgálatok elvégzését ajánljuk.

1.4.

Az érintett ágazatok főként köztes termékek gyártói vagy fogyasztói, ebből adódóan pedig a dömpingellenes intézkedések csökkentése valószínűleg nem szolgálja a lakossági fogyasztók javát.

1.5.

A dömpingelt termékeket fogyasztó ipari ágazatoknak rövid távon haszna származna a támogatott behozatalokból. Középtávon azonban már ezek az ágazatok is veszélyben lehetnek, mivel Kína is a feldolgozóipari (downstream), hozzáadott értéket képviselő ágazatokat ösztönzi. Kína rossz bizonyítványa az iparjogvédelmi jogok terén szintén kockázatot jelent.

1.6.

Ha egy ipari munkahely megszűnik, legtöbbször nem termelődik újra. Ha az érintett személy talál is másik munkahelyet, ott valószínűleg alacsonyabb bért kap és olyan beosztásban dolgozik, ahol nem értékelik szaktudását. A minőségi munkahelyek alacsony bérezésű, bizonytalan munkahelyekkel való helyettesítése a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével is járhat.

1.7.

Ezért az EGSZB úgy gondolja, hogy Kína piacgazdaságként történő kezelése komoly veszélyt jelentene az EU ipari bázisára és az iparban való foglalkoztatásra. Negatívan hatna az európai ipar fellendítésének kilátásaira, amely jó minőségű, stabil munkahelyek által, valamint a technológiai innováció terjesztése, illetve a kutatás és a fejlesztés révén valósulhatna meg – ezek az európai gazdasági és társadalmi rendszer fenntartható dinamikájának kulcselemei.

1.8.

Ebben az összefüggésben Kína piacgazdaságként való kezelése komoly kockázatot jelent az ipari övezetekre és a kkv-k helyi termelési rendszereire Kína tisztességtelen versenygyakorlatai miatt. Emiatt fennáll annak a kockázata, hogy megszűnik a kkv-k szakosodott termelése és ezzel együtt eltűnnek a nagymértékben szakosodott, kisipari munkahelyek, melyek az európai ipar szerkezetének gerincét alkotják.

1.9.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy mozdítsák elő a tisztességes nemzetközi versenyt és ezzel aktívan védjék az ilyen munkahelyeket és az európai társadalmi értékeket, és növeljék az Európai Unió polgárainak jövedelmét és vagyonát.

1.10.

Ezeknek az uniós munkahelyeknek és a hozzájuk kapcsolódó beruházásoknak a védelme nemcsak gazdasági szempontból fontos, de elősegíti a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot is. A termelés áthelyezése a rendkívül erőforrás- és energiahatékony európai termelőüzemekből a szénalapú kínai gazdaságba útját állná az éghajlatváltozással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos törekvéseinknek. Kínában változatlanul problémás továbbá a munkavállalói és emberi jogok tiszteletben tartása.

1.11.

Ezek védelmének meg kell felelnie az európai jogszabályoknak és a nemzetközi egyezményeknek. Ki kell kényszerítenie továbbá a megállapodások harmadik felek általi teljesítését, és figyelembe kell vennie a jelentős kereskedelmi partnerországokkal, például az USA-val folytatott egyeztetéseket. A hatékony piacvédelmi eszközök tisztességes versenyt biztosítanak. Szükség van rájuk az európai ipar jövője érdekében és annak a célnak a támogatására, hogy az ipar részarányát a GDP 20 %-ára növeljük.

1.12.

Mindaddig, amíg Kína nem teljesíti a piacgazdasággá minősítéshez szükséges öt uniós kritériumot, az Európai Bizottságnak a kínai importra vonatkozó dömping- és szubvencióellenes vizsgálataiban a Kína WTO-csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának hatályban maradó rendelkezései értelmében nem szabványos módszert kellene alkalmaznia.

1.13.

Az ipar EU-ban tartása az egészséges K+F-hálózatok alapja, amelyek a jövőbeni növekedés és a „nagy társadalmi kihívásaink” (öregedés, energia, éghajlat, egészségügy, mobilitás) megoldása szempontjából elengedhetetlenek.

1.14.

A kkv-k nem rendelkeznek elegendő erőforrással ahhoz, hogy dömpingellenes intézkedéseket kezdeményezzenek vagy a vizsgálatok során teljes mértékben együttműködjenek az Európai Bizottsággal. Az EGSZB egyszerűsített megközelítés kidolgozását kéri olyan ágazatok tekintetében, ahol jelentős a kkv-k részaránya.

1.15.

Az EGSZB tisztában van e kérdés stratégiai jelentőségével, ezért ez a vélemény az ezzel kapcsolatos munkáinak csak a kezdetét jelenti. Az EGSZB folyamatosan foglalkozni kíván a kérdéssel, és egy EGSZB-projekt létrehozását javasolja a „Kína piacgazdasági státusa” témában, hogy a civil társadalom nevében nyomon követhesse a fejleményeket. Ehhez a feladathoz kellő erőforrásokat kell rendelni.

2.1.

A WTO-szabályok értelmében egy ország akkor vethet ki dömpingellenes vámot harmadik országokból származó termékekre a vámtarifán felül, ha vizsgálat bizonyítja, hogy ezek a termékek a helyi termékek áránál alacsonyabb áron jutnak be az országba, ami károsítja a helyi ipart. Amikor Kína 2001 decemberében csatlakozott a WTO-hoz, a csatlakozásával kapcsolatos átmeneti szabály lehetővé tette Kína számára, hogy dömpingellenes eljárásokban nem piacgazdaságú országnak minősüljön, ha a kínai cégek nem tudják bizonyítani, hogy a szabadpiaci alapelveknek megfelelően végzik tevékenységüket. Kína jelenlegi nem piacgazdasági státusa lehetővé teszi, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításához a hazai árak helyett egy analóg ország árait használja (amelyek nem piacgazdaságú országokban az állami beavatkozás miatt természetellenesen alacsonyak). A nem piacgazdaságú országok esetében alkalmazandó módszerek leírása a kínai WTO-csatlakozási jegyzőkönyv 15. szakaszában található, de a 15. szakasz (a) bekezdésének (ii) pontjában szereplő rendelkezés 2016 decemberében hatályát veszti. Emiatt az Európai Bizottság kénytelen lesz módosítani a dömpingellenes ügyekben az ár-összehasonlíthatóságot meghatározó módszert.

2.2.

Ez az EGSZB-vélemény arra összpontosít, hogy milyen hatással lenne az uniós iparra és foglalkoztatásra, ha Kína megkapná a piacgazdasági státust, és megváltoztatnák a piacvédelmi eszközökre vonatkozó módszertant. Ez független a jogi vizsgálattól, mivel az EGSZB szerint ez rendkívül fontos téma az uniós ipar és a hozzá kapcsolódó munkahelyek tekintetében.

2.3.

Az Európai Parlament elsöprő többséggel fogadott el egy állásfoglalást, melyben egy olyan, nem szabványos módszer alkalmazását kéri, amely tiszteletben tartja Kína WTO-csatlakozási jegyzőkönyvét, de egy szabad és tisztességes kereskedelmet biztosító keret kialakítását is lehetővé teszi.

3.1.

A gazdasággal kapcsolatban az EGSZB az alábbiakat állapítja meg:

3.2.

Kína az elmúlt 15 évben rendkívüli fejlődésen ment keresztül, ami megváltoztatta a globális ipart és kereskedelmet. A kínai növekedési modell beruházáson alapul, ez a tevékenység az IMF szerint 2015-ben az ország GDP-jének 46 %-át tette ki. Ez a szám meghaladja más fejlett gazdaságokra, például az EU-ra (19 %) és az USA-ra (20 %) jellemző beruházási arányt.

3.3.

A változások mértékét és sebességét nagyrészt az állami politika befolyásolja. Az EGSZB elismeri, hogy Kína nem minősül az uniós meghatározás szerinti piacgazdaságnak, és ezzel a kérdéssel kapcsolatban az intézményen kívül is általános az egyetértés. A Világbank beszámolója szerint „az állam mélyrehatóan és közvetlenül beavatkozott az erőforrások elosztásába közigazgatási és árszabályozással, kezességvállalással, hitelezési iránymutatásokkal, pénzügyi intézmények többségi tulajdonlásával (1) és szabályozási politikával”.

3.4.

Számos példa van a kínai fejlődéssel kapcsolatos túlkapásokra. Az ország 2011 és 2013 között 6,6 milliárd tonna cementet fogyasztott el, ami több, mint az USA cementfogyasztása a 20. század egészében (4,4 milliárd). Ez azt jelenti, hogy Kína három év alatt annyi cementet használt el, amennyire az Egyesül Államok egy évszázad alatti felépítéséhez volt szükség. Az erőforrások nem hatékony felhasználása mellett óriási ipari kapacitást építettek ki ekkora mennyiségű anyag rövid idő alatt történő előállításához.

3.5.

Kína a fejlődési modelljét egyre inkább a fogyasztás- és szolgáltatásorientált növekedés felé irányítja. A gazdaság várhatóan lassulni fog, ami azt jelenti, hogy a kínai nehézipar termékeinek nagy része nem talál majd vevőre Kínában.

3.6.

Az Európai Kereskedelmi Kamara Kínában arról számol be, hogy már most is jelentős többletkapacitás áll fenn az olyan termékek esetében, mint a nyersacél, az alumínium, a cement, a vegyi anyagok, a hajógyártás, a finomítás, a síküveg, a papír és a karton. A kínai kormány elismeri ezt és úgy döntött, hogy 2020-ig nyersacél-kapacitását 100 millió tonnával, 150 millió tonnára (2), széntermelését pedig 500 millió tonnával csökkenti (3).

3.7.

E szándéktól függetlenül a teljes kapacitás csökkentése hosszú távú célkitűzés. Az elmúlt tíz évben bezárt gyárak helyére modern, termelékenyebb üzemek kerültek, és a probléma tovább duzzadt. A köztes termékek iránti háztartási kereslet soha nem fogja átvenni az ipari kereslet helyét.

3.8.

Az EU az 1980-as és az 1990-es években hosszadalmas és bonyolult folyamat során tudta ezt a problémát megoldani, és ezt Kína sem kerülheti el.

3.9.

Következésképpen a többletkapacitás és az alacsony hazai kereslet miatt túltermelés alakul ki, amely a nemzetközi piacokra próbál kijutni.

3.10.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a kínai exporttal kapcsolatos adatokra.

3.10.1.

A WTO szerint Kína a világ legnagyobb feldolgozóipari exportőre, 18 %-os részesedéssel. Ez a részesedés 2010 óta 20 %-kal nőtt. 2014-ben a kínai export 6 %-kal emelkedett, a többi ország esetében ez a növekedés csupán 3,5 %-os volt. A 2010–2014-es időszak elemzéséből kiderül, hogy a növekedés Kínában 49 %-ot tett ki, ami a világ többi országához képest kétszeres volt.

3.10.2.

A Kína nemzeti statisztikai hivatalától származó adatok szerint 2014-ben a következő termékek érték el a legnagyobb növekedést: cink és cinkötvözetek (+2 360 %), gyapot (+ 100 %), koksz (+ 82 %), diódák és egyéb félvezetők (+ 61 %) és hengerelt acél (+ 50 %). 2010 óta a gyapot, a hengerelt acél és a diódák és egyéb félvezetők exportja megduplázódott, míg a koksz és a cink és cinkötvözetek eladása megháromszorozódott.

3.10.3.

Ez az exportban megfigyelt növekvő tendencia várhatóan a következő években is folytatódni fog, mivel az előrejelzések szerint a kínai hazai kereslet csökkenni fog. Ha az európai piacvédelmi eszközök jóval gyengébbek, mint a kereskedelmi partnereink piacvédelmi eszközei, akkor a jelenleg a NAFTA-ba vagy Japánba irányuló kínai export az EU-t veheti célba.

3.10.4.

Ez az exportalapú növekedési modell jelentős, 137 milliárd eurós hiányhoz vezetett (2000-ben 48,8 milliárd euro volt) az EU árukereskedelmi mérlegében, mivel a Kínából származó EU-s import kétszerese a Kínába irányuló exporténak.

3.10.5.

Kína ebben a kontextusban indította el az „egy övezet egy út” kezdeményezést a közlekedési infrastruktúra (vasút–autópálya és tengeri közlekedés) megteremtésére az eurázsiai területeken. Az elsődleges cél az, hogy a kínai vállalatok verseny nélkül hozzáférjenek az eurázsiai piacokhoz, amelyek így a túltermeléssel küzdő ágazatok számára új piacokat jelenthetnének. Kína piacgazdasági státusa jelentős kockázatot jelentene az „egy övezet egy út” kezdeményezésben részt vevő uniós tagállamok vállalatai számára.

3.11.

Tények a dömpinggyakorlatokról

3.11.1.

A kínai export ugrásszerű növekedését részben tisztességtelen gyakorlatokkal érték el, ezt a WTO szabályai szerint megindított számos dömpingügy bizonyítja.

3.11.2.

Kína a dömpingellenes intézkedések által leginkább érintett ország. A kereskedelmi vizsgálatok 34 %-ának volt alanya és 667 intézkedést vezettek be ellene. Csupán 2015-ben 76 dömpingellenes intézkedés volt érvényben vagy állt kezdeményezés alatt Kína ellen.

3.11.3.

A Kína ellen elfogadott dömpingellenes intézkedések 67 %-a a következő iparágakhoz kapcsolódott: textil- és ruhatermékek, kerámia és üveg, nem nemesfémek, műanyagok, gépek és elektromos berendezések és kőolajszármazékok. Tavaly a Kínával kapcsolatban bevezetett intézkedések 79 %-a érintette ezeket az ágazatokat.

3.11.4.

Az EU a világkereskedelem egyik legaktívabb résztvevője, a teljes forgalom 15,8 %-áért felel, de a régióval szemben mindössze 133 dömpingellenes intézkedést vezettek be. Ez az összes intézkedés 7 %-ának felel meg. Ezzel szemben Kína az összes intézkedés 47 %-ának alanya és csak 2015-ben három esetben szabtak ki rá bírságot.

4.1.1.

Elméletileg Kína piacgazdaságként történő kezelése negatív hatással lenne az EU jólétére. A kereskedelmi liberalizáció kulcsfontosságú az EU számára. Hálózati hatásai kedvezőek, még akkor is, ha mindig van olyan ágazat, amely rosszul jár.

4.1.2.

Ebben az esetben az EGSZB kiemeli, hogy ez nem egyeztetési folyamat, amely során mindkét fél igyekszik lebontani az akadályokat. Kína semmit nem kínál cserébe, pedig az EU egyoldalúan csökkentené képességét arra, hogy ellensúlyozza a kínai központi és helyi államigazgatás által nyújtott tisztességtelen támogatás okozta versenytorzulást.

4.1.3.

Az EGSZB megállapította, hogy már korábban elkezdődött az ipari munkahelyek áthelyezése külföldre. 2000 és 2014 között az európai iparágakban 6,7 millió munkahely szűnt meg, ez az eredeti 56,3 millió 12 %-ának felel meg. Ugyanebben az időszakban a behozatali mennyiség 144 %-kal nőtt. Az Unióénál kisebb ipari ágazattal rendelkező USA-ban végzett kutatás szerint 1999 és 2011 között körülbelül 985 000 ipari munkahely szűnt meg a megnövekedett kínai import térnyerése miatt (4).

4.1.4.

A munkahelymegszűnések nemcsak az alapvető iparágakban, hanem az innovatív ágazatokban is előfordultak. Élvonalbeli mobiltelefon-gyártók tűntek el. A jövőnk szempontjából nélkülözhetetlen fotovoltaikus panelek ágazatában 2010 és 2012 között 34 gyártó vált fizetésképtelenné, kettő felhagyott az üzleti tevékenységgel ebben az ágazatban, öt részben vagy teljesen beszüntette a termelést, hármat pedig kínai befektetők vásároltak fel (5).

4.1.5.

Különösen azok az ágazatok vannak veszélyben, amelyek stratégiai fontosságúak Kína ötéves terveiben: alumínium, kerékpárok, kerámia, üveg, gépjárműalkatrészek, papír és acél.

4.1.6.

Több intézmény is végzett hatásvizsgálatot. Az Európai Bizottság megbízást adott tanulmány készítésére, ezt azonban még nem tették közzé, ezért az EGSZB nem tudta elemezni az Európai Bizottság álláspontját erről a sürgető kérdésről.

4.1.7.

Az Economic Policy Institute szerint a kár 1,7 és 3,5 millió közötti uniós munkahely elvesztését jelentheti. Ez a becslés olyan input-output modellen alapul, amely figyelembe veszi a közvetlen (kimondottan a behozatal növekedése miatt keletkező) veszteségeket, a közvetett veszteségeket (amelyek a közvetlenül érintett szereplők beszállítói és feldolgozói ágazatainál jelentkeznek) és az újraköltési veszteségeket (amelyek a háztartások csökkenő bevételéből és kiadásaiból erednek). E tanulmány fő hátránya, hogy minden kínai behozatal hatásait figyelembe veszi, még azokban az ágazatokban is, amelyek egyáltalán nem érintettek.

4.1.8.

Ha csak azokat az ágazatokat vesszük figyelembe, amelyekben dömpingellenes intézkedéseket alkalmaznak, a közvetlen és közvetett munkahelymegszűnések 0,5 és 0,9 millió közé esnének. A jelentés szerint a nagy mennyiségű dömpingelt behozatalnak kiszolgáltatott ágazatok által közvetlenül létrehozott munkahelyek teljes száma 2,7 millió.

4.1.9.

A tanulmány nem számolja ki a csupán ezekben az ágazatokban jelentkező újraköltési hatást. Az viszont kiderül belőle, hogy a dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatos iparágakban a veszélyeztetett munkahelyek a feldolgozóipari munkahelyek 60 %-át teszik ki. Ha ezt az arányt a közvetett és újraköltési hatásokra alkalmazzuk, a munkahelymegszűnések száma 1,1 és 2,1 millió közé eshet.

4.1.10.

Egy második jelentés a NAFTA acéltermelői szervezeteinek megbízásából készült három tanulmányról számol be, amelyek Kína piacgazdasági státusa által az országukra várhatóan gyakorolt hatást írják le. A jelentés megállapítja, hogy ha mindhárom NAFTA-ország piacgazdasági státust adna Kínának, a munkaerő iránti kereslet 15–32 milliárd dollárral csökkenne, ennek nagy része az USA-ban történne. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyek száma körülbelül 0,4–0,6 millióval csökkenne.

4.1.11.

Mindkét tanulmány általános makroökonómiai egyensúlyi modelleken alapul. Az EGSZB szerint azonban ha az ilyen típusú tanulmányokat az egyes gazdasági térségek, például az EU és a NAFTA tekintetében készítenék el, Kína számára a piacgazdasági státus egyoldalú megadása szinte biztosan közvetlenül a jólét csökkenéséhez vezetne, mivel minimum több százezer, de valószínűleg inkább közel egymillió embernek kellene új megélhetést találnia.

4.1.12.

E munkahelymegszűnések valószínűségének értékelése érdekében az EGSZB több releváns következményre hívja fel a figyelmet:

4.1.13.

Az EGSZB megismétli, hogy a várhatóan megszűnő munkahelyek eloszlása földrajzi szempontból nem egyenletes. A munkahelymegszűnések bizonyos területekre összpontosulnak, ami helyben válsághelyzetet okozhat, míg az EU más régióit esetleg nem érinti olyan súlyosan. A legsúlyosabban érintett országok a munkaerő 2,7 %-át is elveszíthetik.

4.1.14.

Sok esetben ezek a munkahelyek olyan jelentős ipari létesítményekhez kötődnek, amelyek szoros kapcsolatban vannak a gazdasági és ipari hálózattal. Az utóbbi időben jelentős csökkenést tapasztalhattunk az acéliparhoz hasonló ágazatokban, ahol több ezer munkahely egyetlen vállalattól függ, ennek pedig drámai társadalmi következményei voltak a helyi közösségre nézve.

4.1.15.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá az ipari munkahelyek minőségét: a feldolgozóipari munkahelyek stabilabbak és átlagosan jobban fizetnek, mint a gazdaság más szektoraiban. Az Európai Bizottság 2014-ben (6) kiemelte, hogy a feldolgozóipari dolgozók havi keresete 5 %-kal magasabb az uniós átlagnál. Az USA-ban a feldolgozóipari dolgozók heti bére 8 %-kal magasabb, mint a nem gyári dolgozóké. E keresetkülönbség a magasabb termelékenység eredménye.

4.1.16.

Az ipar jó minőségű állást nyújt a szakképzett és a betanított munkaerő számára, akiknek nehézséget jelenthet ugyanilyen munkakörülmények között végezhető más munkát találni. Így a gyáripar csökkenő jelentősége hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségekhez.

4.1.17.

Az európai élet- és munkakörülmények javítását szolgáló európai alapítvány (Eurofound) munkakörülményeket vizsgáló kutatása szerint a részmunkaidős foglalkoztatás sokkal kevésbé elterjedt a feldolgozóiparban (12 %), mint az EU-28-as átlag (24 %). A munkaidő is stabilabb, és sokkal kevésbé jellemző a nem hagyományos munkaidő, mint összességében az uniós gazdaságban (7).

4.1.18.

Az EGSZB továbbá el kívánja kerülni a tudás-ökoszisztéma károsításának kockázatát: a feldolgozóiparban messze a legnagyobb a K+F-tevékenységek iránti igény, és egyre jellemzőbb, hogy a K+F-fel innovációközpontú szolgáltató cégeket bíznak meg (8). Az ECSIP Konzorcium tanulmánya szerint az EU-ban előállított termékek átlagos szolgáltatástartalma megközelíti az előállított végtermékek teljes értékének 40 %-át. E szolgáltatások többsége forgalmazási szolgáltatás (15 %), közlekedési és kommunikációs szolgáltatás (8 %), valamint üzleti szolgáltatások, amelyek kevesebb mint 10 %-tól egészen 20 %-ig terjedhetnek, vagy még azt is meghaladhatják az uniós tagállamokban. Utóbbi kategóriába tartozó szolgáltatás például a K+F, a reklámozás és piackutatás, a mérnöki tevékenységek és ikt-szolgáltatások.

4.1.19.

Az EGSZB már több véleményt is közzétett a szellemi tulajdonjogok szigorúbb szabályozásának ösztönzésével kapcsolatban, mivel bizonyos országok nem tartották be ezeket. Erről nem szabad megfeledkezni az EU kereskedelempolitikájának kidolgozása során.

4.2.1.

Annak értékelése során, hogy milyen hatással jár, ha Kínának egyoldalúan piacgazdasági státust adunk, figyelembe kell venni a más ágazatokban, különösen az olyan termékek fogyasztói számára jelentkező potenciális előnyöket, amelyek tekintetében Kína jelentős gyártói tevékenységet folytat vagy azt tervezi.

4.2.2.

Az eddig érintett ágazatok nagy része köztes termékek, vagyis olyan termékek gyártója, amelyek átalakításával és kombinálásával jön létre a végtermék.

4.2.3.

A globális ipari termelés még nem érte el a pénzügyi válság előtti szintjét. Ezért bőven van kihasználatlan ipari kapacitás, és a dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozó kínai termékek fogyasztói a versenyképesség jelentős csökkenése nélkül tudnák harmadik országokból beszerezni a termékeket.

4.2.4.

Ha megengedjük Kínának, hogy tisztességtelen módon növelje piaci részesedését és oligopolista előnyre tegyen szert, ezt később kétségkívül az árak újbóli emelésére használja majd, az uniós fogyasztói iparágak kárára. Kína már most is így jár el a helyi ipar fellendítése érdekében. Az Európai Parlament (9) olyan, a természeti erőforrások kereskedelmét korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos bizonyítékokat ismertet, amelyek ellentétesek lehetnek a WTO-szabályokkal. Kína 2009-ben bevezette ritkaföldfémekre vonatkozó fejlesztési tervét (2009–2015), amelynek keretében évi 35 000 tonnás kiviteli kontingenst vezetett be. A következő évben a kínai ritkaföldfémek ára megháromszorozódott. Másik példa az elektronikai termékek piaca, ahol Kína nagyobb adót vet ki az alkatrészek exportjára, mint a végtermékére, ezzel megvédi a készülékek helyi összeszerelését.

4.2.5.

Ezek a példák jól szemléltetik, hogy a kínai politika azokat az iparágakat ösztönzi, amelyek magasabb hozzáadott értékkel rendelkeznek. A dömpingellenes eljárás megindításának lehetősége nélkül például a gép- vagy a gépjárműipar is tisztességtelen versenynek lenne kitéve. Kína emellett rendszeresen megsérti a szellemi tulajdonjogokat, ezért még a szabadalmak sem érnének sokat az innovatív ágazatok uniós határokon belül tartásában.

4.2.6.

Kína piacgazdaságként történő kezelése hosszú távon az egész ipari értékláncot is károsítja az innovációra gyakorolt negatív hatás miatt. Az EU-ban széles körben osztják azt a véleményt, hogy az innováció az egyetlen eszközünk arra, hogy versenyre keljünk a csupán költségekre alapozó versenytársakkal. Az innováció azonban már nem elszigetelt laboratóriumokban folyik. Egy KPMG-felmérés megállapította, hogy a globális fémipar megkérdezett szereplőinek 85 %-a szerint az innovációt a jövőben partnerségek keretében végzik. Több mint háromnegyedük arról számolt be, hogy a beszállítókkal és fogyasztókkal való együttműködést jobban előtérbe helyező üzleti modellek szerint működnek. Ezért elképzelhetetlen, hogy a jövőben az innovatív iparágak ne tartozzanak tudáshálózatokhoz.

4.3.1.

Hosszú távon és az egyes ágazatok fejlődésétől függetlenül az uniós jólét csak akkor tud tartósan nőni, ha a rendelkezésre álló jövedelem stabilan növekszik. Az Európai Bizottság jelenlegi politikái, amelyek a munkahelyteremtést és a beruházásokat ösztönzik, elismerik ezt a tényt, és azt a kérdéssel kapcsolatos döntéshozatal során is figyelembe kell venni.

21.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 389/20

Előadó:

Lutz RIBBE

Társelőadó:

Isabel CAÑO AGUILAR

1.1.

Az EGSZB üdvözli a párizsi COP21 határozatait, amelyekben az éghajlatváltozás elleni eredményes küzdelem fontos fordulópontját látja.

1.2.

Mindazonáltal felmerül két nagy probléma: egyrészt az egyes tagállamok benyújtott kibocsátáscsökkentési céljai (tervezett nemzeti hozzájárulásai) nincsenek összhangban a párizsi eredményekkel, másrészt – néhány kisebb előrelépéstől eltekintve – nem ismerik el kellőképpen a civil társadalom jelentőségét.

1.3.

A civil társadalmi szereplők ma komoly akadályokkal szembesülnek, ha éghajlatvédelmi intézkedéseket akarnak kezdeményezni és végrehajtani. Ez mindenekelőtt azzal függ össze, hogy a politika nem ismeri fel, hogy a civil társadalmi fellépésben milyen óriási lehetőségek rejlenek az éghajlatvédelem szempontjából. Egyelőre nem érdeklődik kellőképpen az iránt, hogy a civil társadalmi szereplők milyen éghajlatvédelmi stratégiákat terveznek, milyen szükségleteik vannak, és milyen támogatást igényelnek. Sőt mi több, a szabályozási előírások részben módszeresen akadályozzák a civil társadalom éghajlatvédelmi tevékenységét.

1.4.

Ennek következtében a civil társadalmi szereplők túlságosan is gyakran szembesülnek azzal, hogy nem létezik olyan fellépési keret, amely lehetővé tenné számukra az „alulról induló éghajlatvédelmi” terveik megvalósítását. Ennek az is az oka, hogy terveiket nem tudják finanszírozni, noha tulajdonképpen elegendő befektethető eszköznek kellene rendelkezésre állnia.

1.5.

Az EGSZB ezért a párizsi határozatokra adandó közvetlen válaszként egy koalíció létrehozását javasolja a politika, a közigazgatás és a civil társadalom részvételével. A koalíció feladata az lenne, hogy minimálisra csökkentse a civil társadalmi éghajlatvédelem előtt álló akadályokat, a következők révén:

1.6.

A koalíció fellépéseit különböző politikai szinteken kell elindítani. Lényegében a következő öt feladat elvégzéséről van szó:

1.7.

Ezen öt feladat végrehajtásához strukturált, de nyitott párbeszédre van szükség a koalíción belül, amelynek ebben az értelemben vitafórumként kell működnie. Ezért fontos, hogy a résztvevők tükrözzék a civil társadalom sokszínűségét, és a nyitottságon, a kreativitáson és az együttműködésen alapuló kultúrát alakítsanak ki. A vitafórum célja annak biztosítása, hogy a kidolgozandó politikai keret ténylegesen támogassa a civil társadalmi éghajlatvédelmet.

1.8.

Ahhoz, hogy a koalíció teljesíteni tudja feladatait, adminisztratív támogatásra van szükség, amelynek segítségével

1.9.

A politikából és a civil társadalomból álló koalíció egy további, az EGSZB által támogatott cél elérésére is hivatott: ez a munka világának a fenntarthatóság irányába történő megfelelő átalakítása, a szakszervezetek és a munkavállalói szervezetek strukturált részvételével.

2.1.

A párizsi COP21 eredményei fontos fordulópontot jelentenek az éghajlatvédelmi tárgyalások során, mert ez az első kötelező erejű nemzetközi jogi egyezmény, amelyben kivétel nélkül valamennyi szerződő állam kötelezettséget vállal arra, hogy aktívan fellépjen a veszélyesként elismert éghajlati változások ellen.

2.2.

A globális közösség közösen kötelezettséget vállalt arra, hogy a globális felmelegedést 2 oC alatti mértékre – sőt, lehetőleg 1,5 oC-ra – korlátozza.

2.3.

Az egyezmény egy további fontos konkrét útmutatást is tartalmaz, nevezetesen azt, hogy az évszázad második felében el kell érni az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális semlegességét.

2.4.

Az EGSZB üdvözölte ezeket az eredményeket (1), mindazonáltal két nagy problémát is lát:

2.4.1.

Először is, a tagállamok által benyújtott csökkentési célok (tervezett nemzeti hozzájárulások) nem korrelálnak a COP eredményeivel: végrehajtásuk nem korlátozná a globális felmelegedést 2 oC-ra, hanem megengedné, hogy az 2,5 oC-ra, sőt akár 3 oC fölé emelkedjen.

2.4.2.

Másodszor, nem kap kellő elismerést a civil társadalom jelentősége. Jóllehet a múltban történtek bizonyos előrelépések az átláthatóságot és a közreműködést illetően, a civil társadalom éghajlat-politikában betöltött tulajdonképpeni szerepét még nem sikerült kellőképpen megérteni: a párizsi eredményeket nem a COP tárgyalóinak, hanem a civil társadalomnak kell végrehajtania és élettel megtöltenie.

2.5.

Nem áll rendelkezésre és nem ismerhető fel olyan stratégia, amely a civil társadalmat stratégiai partnerként használná a COP határozatainak végrehajtásához. Ez vonatkozik az Európai Unió szintjére is, amelynek éghajlatvédelmi politikáját az „éghajlati diplomácia” mellett ezért egy másik pillérrel kell kiegészíteni. Ennek a civil társadalom fontosságának és szerepének megértésére, erősítésére és arra kell irányulnia, hogy megkönnyítse a sokféle civil társadalmi szereplő számára, hogy saját működési területén éghajlatvédelmi fellépési stratégiákat tervezzen meg és hajtson végre.

2.6.

Az éghajlat-politikát nem lehet és nem szabad „felülről” elrendelni, hanem csak akkor lehet sikeres, ha a vállalkozások, az önkormányzatok és a polgárok többségének széles körű egyetértésén és aktív közreműködésén nyugszik. E politikát következésképpen elsősorban „alulról” hajtják végre, máskülönben megbukik.

2.7.

A múltban valóban azért sikerült jelentős sikereket elérni a fenntarthatósági és az éghajlat-politikában, mert a civil társadalom képviselői – és ide tartoznak az „egyszerű” polgárok is állampolgári szerepükben – nem szorítkoztak arra, hogy csak a politikai tervekre reagáljanak, illetve magukat a „végrehajtás eszközeként” értelmezzék. Ehelyett a változás úttörőiként működtek és aktívan léptek fel, és ezzel – a számukra elérhető lehetőségeken belül – jelentős sikereket értek el, valamint politikai nyomást gyakoroltak. Ez igaz mind technológiai, mind gazdasági szempontból, leginkább azonban társadalmi szempontból (e technológiák társadalmi elfogadottságát illetően, különösen a változás általános érvényesítése, tehát a szociális tanulás, valamint a „közösségtől való tanulás” során).

2.8.

Miközben például az éghajlatváltozásért részben felelős eddigi energiatermelés és -politika főként a végső energiahordozókra és a kevés szereplővel rendelkező, nagy, központi struktúrákra épült, és a civil társadalom többnyire csupán mint „fogyasztó” szerepelt, az éghajlatbarát fellépésre a jövőben sokkal decentralizáltabban kerül majd sor, és ahhoz mindenkinek a szerepvállalására szükség lesz. Az erre való készség kétségtelenül fennáll, és ezt következetesen ki kell használni és elő kell mozdítani.

2.9.

A már ma megfigyelhető civil társadalmi fellépésben óriási innovációs lehetőség rejlik, amely a városok és községek, önkormányzatok, nagyvállalatok és szakszervezetek, valamint a magánemberek (egyének, gazdálkodók, szövetkezetek, kkv-k stb.) gondolkodásából, működéséből és fellépéséből adódik.

2.10.

Ez a fellépés ma nagyon gyakran szervezethez kötődik és nagyon konkrét projektekre vonatkozik. Éppen ebből meríti különleges társadalmi dinamikáját. Mindazonáltal a következő is igaz: ha az ilyen kezdeményezések megbuknak, a szereplők saját zsebből fizetnek a kudarcért. Ez nem csak a pénzügyi kockázatokra vonatkozik. A civil társadalmi fellépéshez ugyanis a pénz mellett motivációra és szerepvállalásra is szükség van, és időt igényel. Ezért „meg kell hogy érje” (és nem csak gazdasági értelemben), és a kudarc kockázatának beláthatónak kell lennie. Az európai és a nemzeti politikát ennek kapcsán arra kérjük, hogy teremtsen minél szélesebb és nagyon nyitott keretet a civil társadalmi fellépés számára.

2.11.

Az Európai Unióban már számos sikeres példa van, amely bizonyítja, hogy mennyire fontos és hatékony, ha a civil társadalmi szereplők szerepet vállalnak az éghajlatvédelemben, de e példákat sehol nem gyűjtik össze és értékelik módszeresen. Nem kerül sor annak megbeszélésére, hogy politikailag milyen tanulságok vonhatók le e sok különböző kezdeményezésből, milyen akadályokat kell megszüntetni, hogy azok még sikeresebbé válhassanak és sokasodjanak, illetve hogy milyen okból buknak meg.

2.12.

Ezenkívül nem léteznek hiteles ösztönzési rendszerek, amelyek lehetővé tennék a befektetett tőke refinanszírozását. Nem állnak rendelkezésre olyan mechanizmusok sem, amelyek megadnák a kívánt jelzéseket az ipari nagyvállalatokon túl a többi nem állami szereplő számára. Európában ma sokkal inkább egy ezzel ellentétes trend rajzolódik ki: a megfelelő kezdeményezések megvalósítását a hibás politikai tervek gyakran még inkább megnehezítik, sőt, akár el is lehetetlenítik. Sok esetben ebből következően nincs semmilyen (!) cselekvési keret az éghajlatvédelmi koncepciók civil társadalmi szereplők általi létrehozásához és – még inkább – végrehajtásához; elképzeléseiket nem tudják megvalósítani. Olykor egyszerűen a jogi-igazgatási keret nem megfelelő, máskor nem találnak finanszírozást terveikhez, más esetekben pedig az a tény bizonyul leküzdhetetlen akadálynak, hogy a fosszilis energiahordozók externális költségeit változatlanul nem internalizálják teljes mértékben (2), és így a szénnek – az ellenkező híresztelés ellenére – nincs „rendes” ára.

2.13.

Túlságosan is gyakran beszélnek az ambiciózus éghajlat-politika „veszteseiről”, és éppilyen gyakran keltik azt a benyomást, hogy az éghajlatvédelem elsősorban lemondást jelent. Természetesen figyelembe kell venni és megfelelően kezelni kell azokat a problémákat, amelyekkel a messzemenően szén-dioxid-mentes gazdaságra való áttérés együtt jár. Ahhoz azonban, hogy a társadalom mozgósíthatóvá váljon, legalább ilyen erőteljesen kell hangsúlyozni a pozitív elemeket is. Legkésőbb az utóbbi évek technológiai és gazdasági előrelépései (a megújuló forrásokból történő energiatermelés, az energia tárolása, mindenekelőtt pedig a digitális alkalmazások terén, amelyek jelentős előrelépést tesznek lehetővé az erőforrások hatékony és intelligens felhasználása terén) megalapozzák e mozgósíthatóságot.

2.14.

Európa technikai és gazdasági felállása ma olyan, hogy az éghajlatvédelem és a fenntarthatóság mindenkinek előnyös lehet. Az európai energiaunió éppen ebből a gondolatból indul ki. Ennek előfeltétele, hogy a politika támogassa vagy legalább tegye lehetővé a megfelelő kezdeményezéseket, és ne próbálja meg megakadályozni azokat – esetleg azért, mert kérdésessé tesznek meglévő struktúrákat. Máskülönben a változások és előrelépések elvben könnyen kihasználható lehetőségét az éghajlatvédelem terén messze nem használják ki.

3.1.

A többszintű kormányzás új megközelítésére van szükségünk. Az EGSZB egy ambiciózus koalíció létrehozását javasolja a civil társadalmi szereplők, a helyi és regionális önkormányzatok és a nemzeti és európai szinten felelős politikai és igazgatási struktúrák részvételével.

3.2.

A koalíció feladata a következő lenne:

3.3.

Ilyen módon a koalíció – a többszintű kormányzás kifejeződéseként – hozzájárulhat az éghajlatvédelem jelentette össztársadalmi feladat sikeres megoldásához.

3.4.

A COP céljait világosan azonosították, és az Európai Tanács hosszú távú jövőképet határozott meg az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony Európa tekintetében. Eszerint 2050-ben a mainál 80–95 %-kal kevesebb üvegházhatású gázt kell kibocsátani. Ez jelentős hatással lesz minden egyes európai polgár, minden egyes vállalkozás és személyzetének életére.

3.5.

Az EGSZB a fenntartható fejlődésről szóló feltáró véleményében (3) már leírta, mennyire fontos, hogy nagyon komolyan vegyük éppen ezeket a küszöbön álló alapvető politikai változások által előidézett, a mindennapi életben jelentkező következményekkel kapcsolatos kérdéseket.

3.6.

Azzal a kockázattal szemben, hogy a fenntartható fejlődést inkább fenyegetésnek, nem pedig a jövő egyik esélyének tekintik, egy egyszerű üzenet közvetítésével léphetünk fel, amely így szól: az éghajlatvédelem változásokkal jár, de a társadalom minden tagjának lehetősége van arra, hogy e változásokat egyedül vagy másokkal szövetségben aktívan alakítsa – mégpedig oly módon, hogy az ne csak az éghajlatnak váljon hasznára, hanem emellett helyben javuljanak az életkörülmények is.

3.7.

Ennek az üzenetnek el kell jutnia azokhoz, akik közvetlenül érzékelnek majd egyértelműen előre látható „negatív” változásokat (például a fosszilis energiahordozók teljes ágazata), és meg kell szólítania a társadalomnak azokat a tagjait is, és aktiválnia kell az általuk hordozott pozitív lehetőségeket, akik készek fellépni és mások számára mintaként szolgálhatnak.

3.8.

Civil társadalmunk rendkívül sokszínű. Az éghajlatvédelemben ez különösen érzékelhető: ami az egyik szereplőnek könnyű, azt egy másik szereplő csak nehezen tudja megvalósítani. Ezt a különbözőséget komolyan kell venni, és ezt a sokszínűséget lehetőségként kell felfogni és ki kell használni.

3.9.

A feladat alapvetően az, hogy megfoghatóvá tegyük az „éghajlatvédelmet”. Ennek kapcsán meg kell küzdeni a tudás hiányával is. Sok esettanulmány készült ugyanis, de hiányzik a rendszerezés, amely például a szereplők kategóriái szerint tenne különbséget. Ez azért tűnik szükségesnek, mert az egyes szereplők erőforrásokkal való eltérő ellátottsága teljességgel eltérő cselekvési stratégiákat is sugall. Íme néhány példa:

3.10.

A példaként szolgáló felsorolás rávilágít arra, hogy a civil társadalmi szereplők erőforrásai nagyon különbözők, a fellépésüket mozgató logika azonban mindig azonos. Csak akkor használják fel belső, anyagi, pénzügyi és időbeli erőforrásaikat, ha reális esélyt látnak arra, hogy közvetlen hatást érhetnek el. Ez fordítva azt is jelenti, hogy ahol nem sikerül pozitív érintettséget létrehozni, fennáll a tétlenség vagy akár az ellenállás veszélye (például az új beruházási projektekkel szemben).

3.11.

A példák arra is rávilágítanak, hogy a cselekvési stratégiák spektruma, amelyeket egész Európában elsősorban a nem állami szereplők terveznek meg és valósítanak meg, éppen olyan széles és sokszínű, mint maga a civil társadalom.

3.12.

Teljességgel helytelen lenne, ha a politika felülről lefelé irányuló megközelítések keretében csak egy politikailag kigondolt szerepet tulajdonítana a civil társadalmi szereplőknek.

3.13.

A küszöbön álló változás során külön figyelmet kell fordítani a szociális biztonság megőrzésére. Az „alulról induló éghajlatvédelem” ugyan azt jelenti, hogy növekszik az egyes szereplők magánkezdeményezéseinek a fontossága, és ebből fontos gazdasági impulzusok születnek, ez azonban nem történhet a szociális biztonság rovására.

3.14.

Ezért fontos, hogy az „alulról induló éghajlatvédők” a szolidaritási közösség részei maradjanak. Bizonyos esetekben ez azt fogja jelenteni, hogy újra meg kell határozni, hogyan épül fel a szolidaritási közösség, és hogy ki milyen hozzájárulásokat teljesít a szolidaritási közösség felé. Erre már csak azért is szükség lesz, mert a fosszilis tüzelőanyagok elégetése és hasznosítása eddig a szociális jóléti állam lényeges támaszai voltak. Az ettől való elfordulás és a messzemenően szén-dioxid-mentes gazdaságra való átállás nem mehet a szociálpolitikai normák és a jólét rovására, amelyet az Európai Unióban sikerült elérni. Erre különösen ügyelnie kell a politikát, a közigazgatást és a civil társadalmat tömörítő koalíciónak; sőt mi több: ennek alapján egészen új stratégiákat kell kidolgozni.

Íme egy példa erre:

3.15.

A megújuló forrásokból származó energia decentralizált előállítása időközben olyan olcsóvá vált, hogy – energiahatékonysági intézkedésekkel összekapcsolva – akár a (szociális) energiaszegénység problémáját is megoldhatná. A politikának ugyanakkor jó jogi keretet és befektetési tőkéhez való hozzáférést kellene teremtenie a megfelelő kezdeményezések számára.

3.16.

Az éghajlatvédelem területén megvalósuló civil társadalmi szerepvállalás többnyire helyi vagy regionális irányultságú. A COP-tárgyalások és sok politikai vita ugyanakkor globális szinten valósul meg. Sehol nem igaz azonban jobban a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elv, mint az éghajlatvédelem esetében. A civil társadalmi fellépés hatásai nem veszhetnek el a globális térben, azoknak közvetlenül, azaz a fellépés helyén megtapasztalhatónak, átélhetőnek és érzékelhetőnek kell lenniük.

3.17.

Az európai politikát illetően ez a gondolkodás átalakítását, illetve folytatását jelenti: a helyi kezdeményezések nem sokat tudnak kezdeni a Kiotói Jegyzőkönyv közös végrehajtásra és tiszta fejlődési mechanizmusra (JI/CDM) vonatkozó logikájával. Ez alapvető probléma: a civil társadalmi szereplők fellépésére rendszerint helyi és regionális szinten kerül sor, az ehhez szükséges keretfeltételeket azonban elsősorban nemzeti és európai szinten szabják meg. Az EGSZB aggodalommal tapasztalja, hogy e szintek között szakadék tátong.

3.18.

A civil társadalmi fellépés keretében a gyakorlatban megvalósuló, aktív éghajlatvédelemnek mint az európai éghajlat-politika második tartópillérének helyben kell hatnia és kézzelfoghatóvá válnia, máskülönben a civil társadalmi szereplők egyáltalán nem lépnek fel.

3.19.

Fontos szerepet játszanak a régiók, a városok és a községek. Az EGSZB nagy elismeréssel tapasztalja, hogy e téren máris milyen sokféle kezdeményezés indult el e tevékenységek koordinálása érdekében. Gondoljunk csak az éghajlattal és a régiókkal foglalkozó nemzetközi csúcstalálkozóra (World Summit on Climate and Territories), a Polgármesterek Szövetségére, az ICLEI hálózatra és így tovább. Ezek gyakran olyan kezdeményezések, amelyek időközben különböző állami támogatásokra is építhetnek.

3.20.

A regionális fejlesztés és az éghajlatkímélő energiapolitika jól kiegészíthetné egymást, ha a decentralizált energiatermelésre helyi vagy regionális struktúrák révén kerülne sor, és így a szél, a nap és a biomassza felhasználásából származó értékteremtés helyben valósulna meg. A szereplők sokszínűségének fokozása tehát ésszerű, ezt az elképzelhető stratégiai kapcsolatot eddig mégsem vizsgálták meg kellőképpen semmilyen hivatalos uniós dokumentumban.

3.21.

Ez jó példa arra, hogy az EU nem használja ki kellően átfogóan a civil társadalomban rejlő lehetőséget. A Polgármesterek Szövetségére is elsősorban az EU által meghatározott célok végrehajtásának támaszaként tekintenek. Ezzel szemben nem ismerik el kellőképpen, illetve nem használják ki módszeresen azt a szerepét, hogy új politikai kezdeményezésekhez adhat impulzusokat.

4.1.

A koalíció öt feladatot fog kapni:

4.1.1.

Először is jobban meg kell ismernünk, hogy a különböző szerepeket betöltő civil társadalmi szereplők milyen éghajlatvédelmi fellépéseket terveznek és kívánnak végrehajtani.

4.1.2.

Másodszor, azonosítani kell és meg kell szüntetni a sikeres végrehajtás útjában álló strukturális problémákat és akadályokat. Ebből adódóan a politika feladata a bürokratikus akadályok és a bonyolult eljárások megszüntetése, amelyek miatt a civil társadalmi szereplők nem lépnek fel, vagy amelyek jelentősen megnehezítik a fellépést. Az Európai Bizottság az ƒ„Új irányvonal az energiafogyasztók számára” című közleménnyel (4) megtette az első lépést ebbe az irányba. Ez azonban messze nem elegendő, többek között azért sem, mert a „prosumer” (termelő-fogyasztó) fogalmát túlságosan szűken értelmezik (5).

4.1.3.

Harmadszor, a sikeres példákat még ismertebbé kell tenni.

4.1.4.

Negyedszer, meg kell nevezni a siker döntő feltételeit és tényezőit.

4.1.5.

Ötödször, olyan politikai keretet kell kidolgozni, amely megteremti a szükséges cselekvési feltételeket, hogy a civil társadalmi szereplők az éghajlatvédelemre vonatkozó cselekvési stratégiákat tervezhessenek meg és hajthassanak végre. A fellépési keret közvetítését a többszintű kormányzás feladataként kell leírni. A fellépési keret megvalósításához ugyanis éppúgy szükséges az európai, nemzeti és szubnacionális szintű politikai döntéshozók közös egyetértése, mint összehangolt fellépésük.

4.2.

A feladatok végrehajtása pótlólagos igazgatási támogatást igényel, amelynek segítségével a következő munkákat kell elvégezni a politikát, a közigazgatást és a civil társadalmat tömörítő koalícióban folytatandó viták alapjaként:

4.3.

A politika és a közigazgatás szerepe az lesz, hogy ezt a koalíciót – adott esetben az EGSZB-vel együttműködve – koordinálja, foglalkozzon az ismertetett akadályokkal, és azokat lehetőleg bontsa le; vagy legalábbis adjon világos válaszokat arra, hogy miért gondolja úgy, hogy bizonyos kezdeményezéseket nem célszerű megvalósítani.

4.4.

A civil társadalmi szereplők csak akkor férhetnek hozzá tőkéhez és további beruházási forrásokhoz, ha létezik egy fellépési keret, amely elismeri a civil társadalmi szereplők sokféle szerepét, forrásokkal való különböző ellátottságát, figyelembe veszi a sikertényezőket és kedvező keretfeltételeket teremt. Ez a mai napig létező gyakorlati probléma, amelyet a politika túlságosan is kevéssé vesz figyelembe. A Párizsi Egyezmény ugyanis óriási pénzügyi hatásokkal jár, amelyek messze meghaladják az évi 100 milliárd USD összegű globális éghajlatvédelmi alapot.

4.5.

A kis, helyi bankok és más hitelezők csak akkor adnak hitelt az éghajlatvédelmi célú civil társadalmi kezdeményezésekhez, ha a refinanszírozás viszonylag biztos. A politikai keretnek ezt a feltételt – a civil társadalmi szereplők éghajlatvédelmi beruházásainak kiskockázatú refinanszírozását – is teljesítenie kell.

4.6.

A cselekvési keretnek meg kell teremtenie a tervezés és a beruházás hosszú távú biztonságát. Semmi sem árt jobban a szükséges szerepvállalásnak, mint a politika állandó irányváltásaiból eredő bizonytalanság.

4.7.

A helyben hatást gyakorló projektekhez alternatív beruházási lehetőségekre van szükség; a civil társadalmi szereplőknek képesnek kell lenniük arra, hogy e projektek esélyeit és kockázatait saját maguk, a saját szempontjukból felmérjék és kezeljék, például szövetkezet tagjaként. Amikor a közösség felismeri, hogy a beruházások „náluk” öltenek testet, és nem válnak láthatatlanná a pénzügyi intézmények és nagybefektetők szövevényében, ez a pénzügyi intézmények iránti megrendült bizalmat is segíthet helyreállítani.

4.8.

Amennyiben stabil és megbízható fellépési keret áll rendelkezésre, más növekedés lehetséges megváltozott gazdasági struktúrák mellett. Az új „növekedés” szempontjából a szociális tőke vélhetőleg éppen olyan fontos lesz, mint a pénzügyi tőke. A munka elidegenítésére részben megoldást jelent a termelő-fogyasztó koncepciójának fejlődése, és a munkamegosztást erőteljesebben közösségi struktúrákban fogják megszervezni. Ebből óriási szociális innovációs lehetőségek adódnak, ami elengedhetetlen az ambiciózus éghajlatvédelmi politikához. Új szerepkörök jelennek meg, amelyeket a „prosumer”, a „platform” és az „aggregátor” kifejezések írnak le, egyelőre pontatlanul. A „termelő-fogyasztó” éppenséggel a fenntartható életmód és a fenntartható gazdaság eléréséhez vezető lényeges sikertényezőnek tekinthető.

4.9.

A gazdaság ezen új formája nem utópia, hanem már ma is számos, elsősorban helyi szervezésű éghajlatvédelmi kezdeményezésben megmutatkozik, és ezért skálázható is. A skálázásra, az utánzásra és a bővítésre nem csak az ambiciózus éghajlatvédelmi célok miatt van sürgető szükség. Ezek sokkal inkább előfeltételei annak, hogy csökkenteni lehessen a változás költségeit, és elkerülhető legyen az éghajlat- és a szociálpolitikai célok ütközése.

4.10.

Az EGSZB kiemeli, hogy a Párizsi Egyezmény kifejezetten rögzíti annak szükségességét, hogy igazságosan alakítsák át a munka világát, amit már a limai éghajlatvédelmi konferencián is megállapítottak. Az új gazdasági modell keretében jó minőségű munkahelyeket kell teremteni. Ez erős társadalmi párbeszéd és kollektív tárgyalás útján valósulhat meg, amelybe bekapcsolódnak a munkaadók, és amelyeket olyan tartalmakkal és intézkedésekkel kísérnek, mint például a munkavállalók továbbképzésére irányuló, az energetikai és ökológiai fordulat keretében szükséges új képesítések megszerzését célzó intézkedések és a szociális védelmi rendszerek erősítését célzó intézkedések. Ehhez is szükséges a kedvező fellépési keret. Csak így lehetséges, hogy a civil társadalmi szereplők kompenzálják az átalakulás során egyes ágazatokban óhatatlanul megszűnő munkahelyeket és versenyképességet, és lehetővé tegyék a szociális, fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést.

21.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 389/28

Előadó:

Laure BATUT

1.

változtassák meg az „idősek gazdaságával” (az ún. ezüst gazdasággal) kapcsolatos szemléletet, azaz vegyék figyelembe azt, hogy a digitalizáció felszámolja az életkor jelentette törésvonalakat, továbbá azt, hogy az idősebbek az értéklánc és saját életük szereplői is;

2.

a foglalkoztatási, szociálpolitikai, egészségügyi és fogyasztóvédelmi miniszterek 2016. júniusi találkozóján, valamint az idősek témájának szentelt 2016. decemberi európai csúcson a két nagy változás, a digitalizáció és a demográfiai átalakulás kezelése érdekében helyezzenek hangsúlyt az idősek digitális integrációjára;

3.

alakítsanak ki globális kormányzást az idősebbeknek a digitális életbe történő integrálásával, ami olyan hatékony közszolgáltatások kifejlesztésével valósulhat meg, amelyek minden szinten, többek között területi szinten is rendelkeznek a szükséges eszközökkel, és amelyeket ki kell vonni az európai szemeszter követelményei alól;

4.

határozzanak meg egy, az idősebbeknek biztosított egyenlőségre vonatkozó európai horizontális záradékot, amelynek az egyenlőségért felelős tagállami miniszterek általi alkalmazását ösztönözni kell;

5.

vonják be az idősebbek képviseleti szervezeteit és az EGSZB-t az érdekelt feleknek az Európai Parlament által létrehozni kívánt, megosztásalapú gazdasággal foglalkozó csoportja munkájába;

6.

ismeretek és kompetenciák megszerzésével mozdítsák elő az idősek körében a digitális hozzáférést, illetve a digitális technológiák hozzáférhetőségét, és sikeres integrációjuk érdekében haladéktalanul alakítsák ki az idősek egész életen át tartó oktatását és képzését, a hardverek és szoftverek adaptációját és a pártfogói rendszert;

7.

határozzanak meg mutatókat az idősebbek által gyakorolt gazdasági hatás, az idősebbek életminősége és az innovációkból származó előnyök mérésére;

8.

segítsék az idősek részvételét egy még létrehozandó, a bevált gyakorlatok cseréjét célzó európai programban, amely ölthetné például egy „SENEQUE – Erasmus időseknek” elnevezésű platform formáját;

9.

építsék ki a bizalmat, továbbá ismertessék meg a polgárokkal a digitalizációval kapcsolatos uniós szabályokat azok kódexként való közzétételével, valamint egy a többnyelvűséget tiszteletben tartó, digitális egyablakos ügyintézés létrehozásával;

10.

az internethez való hozzáférést minden tagállamban egyetemes szolgáltatáshoz való jogként ismerjék el, amely a megfizethető árak kritériumán alapul, továbbá árkorlátok esetében ösztönözzék szabályozott tarifák bevezetését, vagy akár meghatározott helyeken a szabad és ingyenes hozzáférés biztosítását a rászoruló idős személyek számára;

11.

az idősebbeknek szóló, az ikt-óriások által a vállalati társadalmi felelősségvállalási politikájuk keretében az EU valamennyi általános iskolájában, iskolaidőn kívül biztosított ingyenes kurzusoknak köszönhetően mozdítsák elő a köz-magán társulásokat (PPP), amelyek a humántőke révén hoznak hasznot;

12.

szüntessék meg az idősek banki kölcsönhöz jutása előtt álló akadályokat;

13.

segítsék elő egy „társadalmi szolgálat” létrehozását a digitális analfabetizmus leküzdése érdekében.

2.1.

Az Európai Unió az emberiség által eddig soha nem tapasztalt kihívással néz szembe, nevezetesen azzal, hogy egyidejűleg kell számolni egyrészről a népesség hosszú élettartamával, másfelől a digitalizáció általánossá válásával, amelyek együttesen valódi gazdasági és társadalmi stratégiákat tesznek szükségessé.

2.2.

2060-ra az előrejelzések (Európai Bizottság: The 2015 Ageing Report) szerint két idős személy jut majd egy fiatalra, emellett a nagyon idős emberek száma meghaladja majd az öt év alatti gyermekekét: az életkormedián kritériuma szerint (Eurostat) az első érintett államok Svédország, Németország, Lengyelország, Románia és Szlovákia lesznek, majd néhány év késéssel Belgium, Dánia és Írország, végül valamennyi tagállam.

2.3.

Az idősebbeket és az idős munkavállalókat egyszerre tekintik fenyegetésnek a társadalombiztosítási rendszerek szempontjából, illetve lehetőségnek az áruk és szolgáltatások ágazatában. 2011-ben az Unió elkötelezte magát a „felnőttek” iránt (1), és öt stratégiai irányvonalat határozott meg a munkahelyekben bővelkedő gazdaság megteremtése, továbbá a felnőtteknek szóló oktatási és képzési kínálat minőségének és hatékonyságának javítása céljával.

2.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy ezek nem foglalkoztak kifejezetten az idősebbekkel.

2.5.

Az első generáció, aki már nem tapasztalta meg a háborút Európában, azaz a baby-boom generáció (ez az elnevezés a közvetlenül a második világháború után született igen népes generációra utal) és szüleik a történelem leginkább Európa-párti generációi. Ma ők számítanak „időskorúnak”. 2015. februári, „Growing the European Silver Economy” [Az ezüst gazdaság kiteljesítése] című háttérdokumentumában az Európai Bizottság említést tesz arról a szándékáról, hogy „foglalkozzon az 50 éven felüliek szükségleteivel”. A népességnek ezt a rétegét gyakran három alcsoportra osztják: aktívakra, veszélyeztetettekre és eltartottakra. Az EGSZB a maga részéről elfogadja ezt a meghatározást, amely magában hordozza azt az ajánlást, hogy módosítani kell az „időskorúakkal” kapcsolatos hozzáállást: őket a növekedés szereplőiként kell kezelni.

2.6.

A demográfiai elöregedés azt jelenti, hogy egy népességen belül a születések és az elhalálozások számának csökkenése miatt megnő az idősek aránya. A japánok (Étude comparative du marché des seniors français et japonais – Opportunités croisées [A francia és japán időskorúak piacainak összehasonlító tanulmánya – találkozó lehetőségek], David Barboni, Eurasiam, Management sorozat, 2007. évi 001. szám) előttünk járnak az elöregedés jelenségének kezelésében. Sajátos, az idősekre jellemző fogyasztói kultúrát alakítottak ki a jóléti, az egészségügyi, a pénzügyi, a biztosítási, a kereskedelmi és az idegenforgalmi ágazatban. Az információs és kommunikációs technológiákat (ikt) azon piaci javak részévé tették, amelyek az élet jobbítását szolgálják; az idősebbekre a céltermékek „fogyasztóiként” és nem a digitális társadalom idősebb „szereplőiként” tekintenek, amely megközelítés a termelők által várható rövid távú haszon perspektívájába illeszkedik. Ez fontos fejlődést jelent, de túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet.

2.7.

Az EU-ban a baby-boom generáció tagjai nem csupán a javak idősebb fogyasztói. Ezek a nők és férfiak – a kontinens történetében először – nagy létszámban diákok voltak, majd „aktívvá” és „produktívvá” váltak. Sokan közülük jelenleg választhatnak, hogy aktívak maradnak-e az üzleti életben vagy a szociális és szolidáris gazdaságban.

2.8.

Az ikt-ban való részvételüket néha lassúnak és nehézkesnek érezzük. Márpedig gyakran ők voltak az elsők, akik e technológiákat használták, és akik újdonságokat hoztak létre (The Seven Myths of Population Aging [A népességelöregedés hét mítosza], Julika Erfurt et al., Accenture, 2012. február). 2010-ben Franciaországban az új vállalkozások több mint 16 %-át 50 év feletti személyek alapították, és ezek közel felét önfinanszírozással: mivel elmúltak 50 évesek, ezek a személyek idősebb munkavállalók, álláskeresők, aktív vállalkozók, vagy akár nyugdíjasok voltak (lásd Yann Le Galès cikkét a Le Figaro2012. április 27-i számában).

2.9.

Az Unióban csak az ENSZ az elöregedésről szóló 2002-es nyilatkozata és nemzetközi cselekvési terve, valamint az aktív időskornak és a nemzedékek közötti szolidaritásnak szentelt európai év (2012) kapcsán közzétett tanácsi nyilatkozat óta beszélünk az „idősek gazdaságáról” (az ún. ezüst gazdaságról). Az Európai Bizottság úgy véli, hogy mindent meg kell tenni a „jólétben töltött időskorért”, különösen az ikt-nak köszönhetően, és így lehetőséget adni az Uniónak arra, hogy kiemelkedő szerepet vállaljon: „az idősek gazdasága a népesség elöregedésével és az 50 év felettiek szükségleteivel összefüggő fogyasztási és közkiadások által megteremtett gazdasági perspektívákként határozható meg” (lásd az Európai Bizottság „ezüst gazdaság”-nak szentelt weboldalát).

2.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy a jólét, az önállóság, az eltartottság és a piac kérdéseit figyelembe kell venni. Mindazonáltal az idősebb európaiak közel 125 millió polgárt jelentenek, akik aktív szereplői saját életüknek, a gazdaságnak, a növekedésnek, ezért az információs technológiáknak – az „aktívakéhoz” hasonlóan – az ő életük részévé is kell válnia.

2.11.

Az EGSZB ezért hangsúlyt kíván fektetni azon életkoralapú megközelítés szükségességére, amely – merev elhatárolás nélkül – folytonosságot biztosít az élet más szakaszaival, amelynek értelmében minden jó egészségnek örvendő idősebb személy megőrzi tapasztalatait és digitális képességeit és nem különíthető el az értéklánc szereplőinek összességétől. Az idősebbekhez tehát dinamikus értelemben és inkluzív módon kell fordulni, és nem csak életük utolsó szakaszában, továbbá a digitális eszközöket nem szabad a „technikai–orvosi segítségnyújtásra” korlátozni.

2.12.

Ez semmilyen módon nem érinti a nyugdíjhoz való jogot (az Alapjogi Charta 25. és 34. cikke, az EUMSZ 153. és 156. cikke), sem a nyugdíjrendszereket, amelyek valamennyi tagállamban különböznek.

2.13.

A globális és inkluzív megközelítés nyomán valamennyi „idős” európai polgár számára bizonyossá válhat, hogy érinti őt a digitális innováció. Az EGSZB szerint az Unió az összes szinten történő felelősségvállaláson keresztül töltheti be azt a vezető szerepet, amelyre az „ezüst gazdaság” területén pályázik.

3.1.1.

A baby-boom generációból nagypapa-boom nemzedék lett, amely már megélt egy fontos tapasztalatot: az új technológiák forradalmát. A „piacon”-on túl mutató, szélesebb körű szemléletre van szükség, és mindenkinek meg kell ismernie és meg kell tapasztalnia az információs technológiákat, mert a kapcsolódás az élet minden területén jelen van. Az EU-t megosztottság jellemzi az európai interoperabilitás szükségessége és a védelem – meglehetősen fragmentált háttér melletti – tagállami biztosítása között; márpedig a 2016. áprilisi közlemények (COM(2016) 176, 178 és 179 final) csak a technikai szempontokat érintik, és nem foglalkoznak a társadalmi vonatkozásokkal. Az Európai Bizottság „Új európai készségfejlesztési program” című, 2016. júniusi közleménye (COM(2016) 381/2) és a Készséggarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslata (COM(2016) 382/2) a foglalkoztathatóságot és a termelékenységet célozza. Nem említi az időseket, a digitalizációt is csak kevéssé. Az EGSZB reméli, hogy az uniós miniszterek júniusi értekezlete és a 2016. decemberi csúcstalálkozó, amelyeknek az idős személyek kérdését kell tárgyalniuk, elő tudják mozdítani az idősek digitális társadalmi befogadását, továbbá az idősek élet- és munkafeltételeinek javítását, ami szükséges a két – digitális és demográfiai – átalakulás kezeléséhez.

3.1.2.

A kohézió elősegítése, a népszerűsítés és az idősebbek és a lakosság valamennyi csoportjának tájékoztatása érdekében az EGSZB szeretné, ha az EU digitalizációval kapcsolatos összes eddig elfogadott szövege megjelenne „kódex” formában, illetve egy a többnyelvűséget tiszteletben tartó, digitális egyablakos ügyintézés létrehozását sürgeti.

3.2.1.

A digitalizáció lehetőséget ad a tanulásra és a proaktív szerepvállalásra, különösen idősebb korban és amikor a mozgásképesség lecsökken. Segít elkerülni a „gettósodást”, emellett megkönnyíti az ismeretek átadását. Megfordíthatja a generációs gyámkodást és felszámolhatja az életkoron alapuló törésvonalakat.

3.3.1.

Az EGSZB számos véleményt tett közzé a digitális fejlődés műszaki, gazdasági és társadalmi szempontjairól: az infrastruktúra, a jogok, a költségek, a telemedicina, az e-egészségügy, az aktív öregedés, a kiberbűnözés, a városok/mobilitás/intelligens szigetek, az internet semlegessége stb. területén.

3.3.2.

Az Európai Bizottságnak földrajzi megosztottság nélkül integrálnia kell valamennyi generációt, és hosszú távra (2060) kell számolnia, mivel az öregedési görbe (3) valamennyi tagállamban felgyorsul majd.

3.3.3.

2016. április 19-i közleményében (4) az Európai Bizottság rámutatott arra, hogy figyelmet fordít majd az ikt-szabványok kialakítására, mint „a digitális egységes piac kulcselemére”, a vállalkozások digitalizálására és a felhőalapú számítástechnikára.

3.3.4.

A holland és a szlovák elnökség felkérte az EGSZB-t, hogy készítsen feltáró véleményt a társadalmi következményekről „A foglalkoztatási viszonyok változó jellege és a tisztességes bérek fenntartására gyakorolt hatása, valamint a technológiai fejlődés társadalombiztosítási rendszerekre és a munkajogra gyakorolt hatása” címmel. Ezt a véleményt az EGSZB 2016. május 26-án el is fogadta.

3.3.5.

„A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósításáról” szóló, 2016. január 19-i állásfoglalásában (80. pont) az Európai Parlament arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy „hozzon létre egy, a bevált gyakorlatok közösségi gazdasági ágazaton belüli előmozdításáért felelős érdekképviseleti csoportot”. Ez a gazdaság, amelyet az EGSZB megosztásalapú gazdaságként is ismer, digitalizáció nélkül nem igazán képes működni; a civil társadalom képviselete tipikusan olyan feladat, amelyet az idősebbek elláthatnak. Az EGSZB részt kíván venni e kezdeményezésben.

3.4.1.

A nagy adathalmazok, a felhőalapú számítástechnika, a tárgyak internete, a 3D-s nyomtatás, továbbá az internet mai életben való hirtelen elterjedésével megjelent más technológiák mellett továbbra is tapasztalhatók széles körben elterjedt, bénító félelmek; az idősebbek erre érzékenyebbek, mint a fiatalok, a digitális generáció tagjai, és a következő félelmek akadályozzák őket:

3.4.2.

Az EGSZB az Európai Parlamenthez hasonlóan „úgy véli, hogy a digitális gazdaságban rejlő innovációs és növekedési potenciál teljes kiaknázásához nélkülözhetetlen, hogy a polgárok és az üzleti vállalkozások megbízzanak a digitális környezetben”.

3.4.3.

A válsággal jellemzett környezet és a szükséghelyzeti intézkedések felerősítik a szabadságjogok veszélyeztetettségének és a túlzott felügyeletnek az érzését, továbbá a kiberbűnözés kockázatától való félelmet.

3.4.4.

A tagállami és uniós szinten meglévő, védelmet biztosító rendelkezések kevéssé ismertek. E népesség körében, akik esetében az iskola már nem játszik szerepet, oly módon kell az ismereteket növelni, tájékoztatni és képezni őket, hogy az ne legyen riasztó számukra; ily módon lehetőség van az előrelépésre a – majdnem mindig külföldi – nagy szolgáltatók és a felhasználók közötti információáramlás aszimmetriájának csökkentésével.

3.5.1.2.1.

Összességében, az új kormányzás megteremthetné a generációkon átívelő aktív szolidaritást és a szociális szektor fenntarthatóságát.

3.5.1.3.1.

A digitális ágazat fejlesztéséhez célzott alapokat (kutatás, széles sáv, intelligencia), továbbá strukturális alapokat és konkrét programokat rendeltek. Az EU vezető szerepének megőrzéséhez szükséges beruházásigényt azonban nem számították ki, jóllehet számszerűsíteni kellene az európai lakosság oktatási igényeit az általános iskolától az egész életen át tartó tanuláson át az időskorig. Biztosítani kell, hogy az erre elkülönített forrásokra ne vonatkozzanak a költségvetési megszorítási szabályok. Végül pedig sürgősen fel kell számolni azokat az akadályokat, amelyek korlátozzák az időskorúak magánfinanszírozáshoz (bankkölcsönök) való hozzájutását (6).

3.5.1.3.2.

Az Európai Bizottság a köz- és a magánszféra közötti partnerségeket (PPP) javasol. Az EGSZB óvatos, mert a kockázat továbbra is ugyanaz: a magánszektor csak akkor vállal kötelezettséget, ha hasznot remélhet, a kamatköltségek súlyosbítják az állami eladósodottságot, és végeredményében az állami tulajdon egy részét privatizálták.

3.6.1.

Az EGSZB már felvetette, hogy az internethez való hozzáférést egyetemes szolgáltatáshoz való jogként kell kezelni, kiemelve annak megfizethetőségét, a társadalmi és földrajzi egyenlőtlenségek elleni küzdelem érdekében. Az időskorúak számára szabad internet-hozzáférést nyújtó közösségi terek előrelépést jelentenének ebben az irányban.

A közszolgáltatásoknak, így a közlekedésnek, az egészségügynek, a postaszolgáltatásnak, a közérdekű szolgáltatásoknak, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak, az általános érdekű szociális szolgáltatásoknak, a gazdasági jellegű általános érdekű szociális szolgáltatásoknak stb. természetesen integrálniuk kell az idősebbeket érintő problémákat.

3.6.2.

A nemzeti és regionális hatóságoknak ügyelniük kell arra, hogy az idősebbek a digitális adataik védelmét és biztonságát célzó, új szokásokat vegyenek fel. A társadalmi befogadás és a digitális integráció elválaszthatatlanná tételére egyre inkább szükség van, aszerint, ahogy az önállóság elvesztése fokozódik. A területi szint a közelsége miatt elősegíti az ilyen irányú fejleményeket. Az EGSZB egyfajta „társadalmi szolgálat” létrehozását javasolja a digitális analfabetizmus leküzdése érdekében.

3.6.3.

3.6.4.

Az időskorúak integrációja: a tagállamok felelősségébe kellene tartoznia annak, hogy tájékoztassák a polgáraikat az időskorúaknak nyújtott valamennyi digitális képzési lehetőségről. Ez a médiában közzétett figyelemfelkeltő kampányok révén lenne megvalósítható.

3.6.4.2.

Az időseknek digitális ismereteket kell szerezniük, illetve a megszerzett ismereteket karban kell tartaniuk. A nem kormányzati szervezetek – jóllehet fontos – fellépése nem elegendő. Az idősebbeknek arra van szükségük, hogy képzettségeiket elismerjék és egész életen át tanulhassanak. Szlovákiában például 18 egyetem működik idősebbek számára, és számos iskola oktatja a legkevésbé képzett idős személyeket.

3.6.4.3.

A tanulási lehetőségek és a „digitális jártasság” révén: az EGSZB megismétli az Unió valamennyi polgára számára biztosítandó média- és internetműveltséggel kapcsolatos kérését (7), különösen a kiszolgáltatott személyeket érintően, és üdvözli a „digitális munkahelyekkel foglalkozó nagykoalíció” európai szintű létrehozását. Hangsúlyozza, hogy számos szereplő vesz részt a képzéseken.

3.6.4.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság nyerne azzal, ha együtt dolgozna a tagállamokkal és az egyetemekkel az idősek kompetenciaigényein és az azok kielégítését szolgáló eszközökön, például úgy, hogy intézményi kapcsolatokat alakít ki az egyetemekkel az idősebbek online kurzusokhoz (pl.: MOOC – virtuális szabadegyetem) való hozzáférésének megkönnyítésére.

3.6.5.

3.6.5.1.

Az EGSZB a Parlamenttel (8) egybehangzóan fontosnak tartja a „sztereotípiák felszámolását”, és megjegyzi, hogy „hatalmas lehetőség rejlik az újításokat kifejlesztő és vállalkozó nőkben, és hogy szerepet játszhatnak a digitális átalakulásban”, és támogatja a „nők integrációját és részvételét az információs társadalomban”; az EGSZB tudatában van annak, hogy az idősebb nők gyakran szembesültek karrierjük megszakadásával és a férfiaknál nagyobb eséllyel szegényednek el nyugdíjba vonulásuk után. Ezt az adatot helyénvaló figyelembe venni a nőknek az idősebbek digitális világába való integrációját célzó intézkedésekben.

3.6.5.2.

Ugyanígy, az EGSZB „elismeri az egységes digitális piacban rejlő lehetőséget valamennyi polgár – köztük a különleges bánásmódot igénylők, az idősek, a kisebbségekhez vagy kiszolgáltatott csoportokhoz tartozók – hozzáférésének és részvételének biztosítására a digitális gazdaság minden aspektusát érintően  (9)”, de jobban szeretné, ha az „idősek” gazdasági szereplők maradnának, anélkül, hogy megbélyegeznék és a „különleges bánásmódot igénylő” személyekkel azonosítanák őket.

3.6.5.3.

Az EGSZB támogatja a hozzáférhetőségről szóló irányelvjavaslatot (10), de sajnálja a késedelmes kidolgozást, valamint a marrákesi szerződés megerősítésének elmaradását. A digitális területen a hozzáférés alatt a hardverhez és a szoftverhez való hozzáférést is érti. Emellett, szeretné, ha biztosítanák az időskorúak számára a könnyebb kezelhetőséget, a jobban rájuk szabott és többnyelvű szoftvereket, valamint a személyes kapcsolatokat lehetővé tevő digitális közösségi tereket. A társadalmi kapcsolatok életbe vágóak a kiszolgáltatott személyek számára.

3.6.6.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Erasmus+ uniós programot egészítsék ki egy az időskorúakat célzó elemmel, amely platformul szolgálhatna a bevált gyakorlatok megosztására, és elnevezése lehetne például: „SENEQUE – Seniors Equivalent Erasmus”.

3.6.7.

A kreativitás és innováció ösztönzése minden életkorban a digitalizáció révén, mivel az idősek ismerik legjobban saját igényeiket és tudják a leginkább támogatni a segítőket és a kollektív szereplőket.

—

Az EGSZB olyan PPP-t javasol, amelynek haszna a humántőkében jelentkezik, az ikt-óriások által a vállalati társadalmi felelősségvállalási politikájuk keretében biztosított ingyenesen felvehető kurzusoknak köszönhetően, amelyekkel pártfogolják a nyugdíjba vonuló munkavállalókat, és amelyeket valamennyi idősebb személy igénybe vehet a tagállamok minden állami iskolájában, iskolaidőn kívül.

—

Az EU-ban hiány tapasztalható a digitális kompetenciák terén (900 000 álláshely betöltetlen) (11). Az időskorú munkavállalók átképzése hozzájárulhatna a helyzet javulásához, amely a világszintű verseny fényében értékelendő. A digitális vállalkozások, a képzések és az induló vállalkozások ösztönzéséhez, továbbá a kompetenciák kialakításához és a jólét mindenki számára történő biztosításához folyamatos állami beruházásokra van szükség.

—

A tömeges munkanélküliséggel jellemzett körülmények között a 4.0 gazdaság lehetővé teszi az idősebbek számára, hogy hálózatokat építsenek és új vállalkozásokat létesítsenek, továbbá magas hozzáadott értéket képviselő, át nem telepíthető, hosszú távú munkahelyeket teremtsenek, például személyes szolgáltatásokat nyújtó vagy az egészséggel, az önállóság támogatásával vagy a prevenciós politikákkal kapcsolatos munkahelyeket (12).

—

Az EU a megosztásalapú gazdaság formáit tekintve nem fejti ki egyértelműen elvi álláspontját az erőfölénnyel való visszaélés és annak a „szociális piacgazdaság” célkitűzésével való összeegyeztethetősége kapcsán, míg az érintett munkaerő egyre növekvő része kerül törvényen kívül a munkajogot illetően. Fennáll a veszélye, hogy az idősebbek csoportjait a többieknél nagyobb mértékben érinti a digitalizáció társadalmi kohézióra gyakorolt hatása.

3.8.1.

A digitalizáció egyszerre teszi lehetővé a társadalmi kapcsolatok és különösen az „időskor” alulról és felülről építkező megközelítését.

3.8.2.

A megosztásalapú gazdaság közelebb hozhatja az embereket olyan tanulási módszerek révén, amelyek elősegítik az intelligencia valamennyi formáját és az olyan innovatív egészségügyi megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a fogyatékkal élő vagy idős személyek számára, hogy teljes mértékben a társadalom részévé váljanak és mobilitásuk hiányában is megőrizzék agilitásukat („ubiquitous”, mindenhol jelen lévő).

3.8.3.

E gazdaság mindazonáltal lebontja a munkakapcsolatokat. Az öregedéssel a digitalizáció felforgatja mindazt, ami a második világháború óta az európai társadalmak kohézióját megteremtette: a szolidaritási rendszereket, amelyek tompították a válságokat (mint 2008-ban is).

3.8.4.

A munkavállalók alárendeltségi viszonyát megingatta a 4.0 forradalom, a hálózati tevékenységek, az idősebbek megjelenése, valamint a „határok” lebontása; ezzel egyidejűleg az e-időskorúak megközelítőleg 10 %-a rendelkezik internetkapcsolattal, de szegénységben él, és visszaváltozhat „öreggé”, aki nem képes szükségleteit ellátni (nukleáris családok), csakúgy, mint az elmúlt századokban. Vajon lehetséges-e ennélfogva az átalakulás az ismeretek átadásával?

3.8.5.

A digitális piacra épülő és mindenkire kiterjedő szociális gazdaság (13) számára a nyugdíjrendszerek fenntartása döntő fontosságú. Elkerülhetetlen lesz 2060-ig, hogy e rendszereket a fizetett munkától eltérő tényezőkre építsék, és egyúttal elkerüljék a nyugdíjalapokat érintő kockázatokat: a járulékalapokat és a javak újraelosztását alaposan át kell gondolni a felfogásbeli és hozzáállásbeli változások előkészítése érdekében.

21.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 389/35

Előadó:

Antonio LONGO

1.1.

Az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet hatálybalépése után négy évvel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) újfent kiemeli a polgárok központi szerepét az európai eszmény megvalósításában, és azt, hogy az említett eszköz alkalmas arra, hogy az aktív polgári szerepvállalás és a részvételi demokrácia támogatásával elősegítse a demokratikus deficit csökkentését.

1.2.

Az EGSZB az Európai Parlamenthez, a Régiók Bizottságához és az európai ombudsmanhoz hasonlóan úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés nem tudta teljes körűen megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket egy olyan rendelet miatt, amelynek a felülvizsgálatát kéri.

1.3.

Az EGSZB jelentős technikai, jogi és bürokratikus jellegű problémákat állapított meg, továbbá nyilvánvaló az Európai Bizottság hatásköri túlterheltsége, és ez együtt akadályozza a polgári kezdeményezés teljes elterjedését, megvalósítását és sikeres kezdeményezések esetén a nyomon követést.

1.4.

Az EGSZB a rendelet felülvizsgálatát illetően az alábbi intézkedésekre tesz javaslatot:

1.4.1.

Lehetővé kell tenni a polgári bizottságoknak, hogy a támogató nyilatkozatok gyűjtését egy általuk megválasztott időpontban kezdhessék meg.

1.4.2.

Jogilag el kell ismerni a polgári bizottságokat, oly módon, hogy a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelvben előírt modell szerint korlátozott legyen a szervezők szándékos vagy súlyos kötelességszegés miatti büntetőjogi felelőssége.

1.4.3.

Létre kell hozni egy fizikai és online egyablakos rendszert, amelyen keresztül a polgárok tájékoztatást és iránymutatást kaphatnak a kezdeményezések benyújtásával kapcsolatban.

1.4.4.

Meg kell vizsgálni azokat a javaslatokat, amelyek a Parlament és a Régiók Bizottsága kérésének megfelelően az európai polgári kezdeményezések támogatásához és az azokban való részvételhez előírt alsó korhatár csökkentésére irányulnak.

1.4.5.

A „vezető intézmény” és a „bírói” szerep különválasztásával meg kell oldani az Európai Bizottságon belüli nyilvánvaló összeférhetetlenséget. E tekintetben az EGSZB – amely megismétli, hogy készen áll arra, hogy továbbra is eleget tegyen a már elindított kezdeményezésekkel kapcsolatban vállalt kötelezettségeinek – természetes jelölt lehet a közvetítői és vezető intézményi szerepre.

1.4.6.

Biztosítani kell a sikeres kezdeményezések megfelelő nyomon követését, arra kérve az Európai Bizottságot, hogy a kampány végétől számított 12 hónapon belül dolgozzon ki egy jogalkotási javaslatot, vagy adott esetben megfelelően indokolja meg, hogy miért határozott úgy, hogy nem nyújt be ilyen javaslatot. Amennyiben az Európai Bizottság nem nyújt be javaslatot, az EGSZB bízik benne, hogy a Parlament az EUMSZ 225. cikkének megfelelően nyomást gyakorol a Bizottságra.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy bizonyos problémák nem teszik szükségessé a rendelet felülvizsgálatát, ezért azokat a kellő időben kell megoldani, és így az esetleges szervezők sem rettennek el. Ahhoz, hogy ez az eszköz hatékonyabb és felhasználóbarátabb lehessen, az EGSZB az alábbi kezdeményezések megvalósítását tartja szükségesnek:

1.5.1.

A regisztrációs folyamat átláthatóbbá tétele érdekében az Európai Bizottságnak világos és egyszerű eljárásokat kell bevezetnie, továbbá részletes válaszokat kell adnia és lehetséges megoldásokat javasolnia a nem elfogadhatónak ítélt kezdeményezések esetén, lehetővé téve a bizottságok számára, hogy az ilyen kezdeményezéseket átdolgozhassák és újra benyújthassák.

1.5.2.

Az Európai Bizottságnak folytatnia kell a tagállamokkal az adatgyűjtésre vonatkozó nemzeti szabályrendszerek egyszerűsítéséről, csökkentéséről és egységesítéséről folytatott egyeztetéseket. Különösen javasolt, hogy korlátozzák azon eseteket, amikor személyazonosító okmányok adatait kérik, és tegyék lehetővé minden polgárnak, hogy a lakhelyük szerinti országokban írhassák alá a kezdeményezéseket.

1.5.3.

A támogató nyilatkozatok online gyűjtésére használt ingyenes szoftvert (OCS) (1) állandósítani kell, hogy ezáltal egyszerűbbé váljon a támogató nyilatkozatok gyűjtése és rendszerezése, valamint a nemzeti hatóságok általi ellenőrzése. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy ez az eszköz hozzáférhető legyen a fogyatékkal élők számára is.

1.6.

Az EGSZB az európai polgári kezdeményezés terjesztésének és megszilárdításának érdekében a következőket javasolja:

1.6.1.

Ad hoc kampányok segítségével fokozni kell a polgárok tájékozottságát és tudatosságát az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban, lehetővé téve a polgári bizottságok számára, hogy tájékoztassák az aláírókat az elért eredményekről, de mindenekelőtt azáltal, hogy az Európai Bizottság nagyobb hangsúlyt fektet a sikeres kezdeményezések nyomon követésének nyilvánosságra hozatalára.

1.6.2.

Biztosítani kell a többnyelvűséget, és új megoldásokat kell találni az internetes aláírásgyűjtés, illetve a közösségi és digitális média összekapcsolására, hogy ezáltal egyre szélesebb közönséget lehessen elérni.

1.6.3.

Elvben lehetővé kell tenni az EU minden polgárának, hogy bármilyen európai polgári kezdeményezés szervezője lehessen, lehetőséget biztosítva a kampányok alapkiadásainak finanszírozására a nyilvántartásba vett európai polgári kezdeményezések esetében.

1.7.

Az EGSZB egy olyan, az európai polgárok szerepvállalásával foglalkozó intézményi fórum felállítását javasolja, amely az EGSZB keretein belül az európai migrációs fórum mintájára állandó helyet biztosítana a témáról folyó eszmecserére és vitára, megerősítve az európai polgári kezdeményezés napjával már elindított utat. A témával kapcsolatban az EGSZB egyedi és részletesebb javaslatot fogalmazhatna meg egy ad hoc saját kezdeményezésű véleményben.

2.1.

Az európai polgári kezdeményezéshez fűződő jogot a Lisszaboni Szerződés (2) vezette be a transznacionális részvételi demokrácia innovatív észközeként. Ezzel legalább hét tagállam közel egymillió polgára jogszabályjavaslat kidolgozására kérheti fel az Európai Bizottságot az EU jogalkotási hatáskörébe tartozó ügyekben. Ily módon, azzal, hogy közvetett módon jogalkotási kezdeményezési jogot biztosítanak a polgároknak, aktívan be kívánják vonni őket az európai döntéshozatali folyamatokba.

2.2.

Az európai polgári kezdeményezés szabályait és az arra vonatkozó eljárásokat uniós rendelet határozza meg, amelyet 2011. február 16-án fogadtak el, és amely 2012. április 1-je óta van hatályban (3).

2.3.

Európai polgári kezdeményezést minden olyan európai polgár szervezhet és/vagy aláírhat, aki elérte az európai parlamenti választásokon való részvételre jogosító életkort (4). Szervezetek nem indíthatnak polgári kezdeményezést, de népszerűsíthetik és támogathatják azokat, amennyiben teljes mértékben betartják az átláthatóságra vonatkozó szabályokat.

2.4.

Az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó eljárás három szakaszban foglalható össze:

2.4.1.

Első lépésként létre kell hozni egy „polgári bizottságot” (5), hivatalosan regisztráltatni kell a kezdeményezést (6), amelynek elfogadhatóságát az Európai Bizottság értékeli (7), és be kell szerezni az online aláírás-gyűjtési rendszer megfelelőségét tanúsító igazolást (8).

2.4.2.

A gyűjtési szakaszban 1 millió „támogató nyilatkozatot” (aláírást) kell összegyűjteni legalább 7 uniós országban legfeljebb 12 hónap alatt (9). A gyűjtés eredményét az illetékes nemzeti hatóságok igazolják (10).

2.4.3.

A benyújtási fázisban – a szervezőkkel történt megbeszélést és az Európai Parlamentben tartott közmeghallgatást követően – az Európai Bizottság megvizsgálja a kezdeményezést. Az Európai Bizottságnak három hónap áll rendelkezésére, hogy ad hoc közleményben válaszoljon, és döntsön arról, hogy elfogadja-e a kezdeményezést és ezzel elindítja-e a jogalkotási eljárást.

3.1.

A mai napig több mint 6 millió európai polgár írt alá valamilyen európai polgári kezdeményezést. Bár 56 kezdeményezést nyújtottak be, az Európai Bizottság csupán 36-ot vett nyilvántartásba, melyek közül csak 3-nak sikerült legalább 1 millió aláírást összegyűjtenie (11). Az Európai Bizottság sikeres kezdeményezés alapján még nem nyújtott be új jogalkotási javaslatot, bár néhány esetben figyelembe vette a közvéleményt néhány szemponttal kapcsolatban.

3.2.

A szervezők által tapasztalt jelentős technikai, jogi és bürokratikus nehézségek, valamint a sikeres kezdeményezéseknek a jogalkotásra gyakorolt csekély hatása alapjaiban kérdőjelezi meg az európai polgári kezdeményezés eszközének hitelességét. Ez egyértelmű a nyilvántartásba vett kezdeményezések számának nagymértékű csökkenése (míg 2012-ben 16 kezdeményezést regisztráltak, 2015-ben már csak 5-öt (12)), valamint az összegyűjtött támogató nyilatkozatok száma alapján (míg 2012-ben több mint 5 millió nyilatkozat gyűlt össze, 2015-ben már csak néhány ezer (13)).

3.3.

Az elmúlt négy év során sok szervező és a szervezett civil társadalom számos képviselője (14) rámutatott ennek az eszköznek a hibáira és merevségére, amelynek a kidolgozók szándéka szerint világosnak, egyszerűnek és felhasználóbarátnak kellene lennie. Ezeket az irányvonalakat az EGSZB 2016. február 22-i közmeghallgatása is megerősítette.

3.4.

2015 februárjában, a hatálybalépése után három évvel az Európai Parlament egy tanulmányt (15) nyújtott be a rendelet végrehajtásának állapotáról, és jelezte a felülvizsgálat szükségességét. Az Európai Parlament 2015 októberében megismételte e tanulmány következtetéseit egy állásfoglalásában (16), amellyel hivatalosan is benyújtotta az Európai Bizottsághoz a felülvizsgálat iránti kérelmet egyértelmű és pontos javaslatokkal együtt.

3.5.

Az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó eljárás hatékony működésének, valamint az Európai Bizottság szerepének és kötelezettségeinek vizsgálatát követően az európai ombudsman 2015 márciusában 11 pontba szedve fogalmazta meg a kezdeményezés további fejlesztésére vonatkozó iránymutatásait (17).

3.6.

A Régiók Bizottsága 2015 októberében elfogadott véleményében szintén támogatja a rendelet haladéktalan és átfogó felülvizsgálatát (18).

3.7.

A rendelet módosítására vonatkozó számos kérelemre válaszul az Európai Bizottság 2015 áprilisában – a rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően – jelentést (19) adott ki az addig elért eredményekről, majd ezt követően 2016 februárjában ismertette az Európai Parlament által benyújtott javaslatokat követő intézkedéseket (20). Az Európai Bizottság mindkét esetben – bár elismert több nehézséget, amellyel az európai polgári kezdeményezések szervezői szembesülnek, valamint elfogadta, hogy javítani lehetne a meglévő szabályozási keret végrehajtásán – többször elutasította annak lehetőségét, hogy a jelenlegi rendelet felülvizsgálatára rövid időn belül sor kerüljön.

3.8.

Az európai intézmények, a szervezők és a szervezett civil szervezetek képviselői körében széles körben elterjedt vélemény, hogy a kisszámú pozitív eredmény ellenére az európai polgári kezdeményezés még közel sem merítette ki a benne rejlő, a szakpolitikai javaslatok megfogalmazására és a polgárok aktív szerepvállalásának előmozdítására vonatkozó lehetőségeket.

3.9.

Az intézmények és az érdekelt felek mind az alábbi fő problémákat nevesítették:

3.9.1.

A polgárok és a nemzeti intézmények kevéssé ismerik az európai polgári kezdeményezés eszközét és kevéssé tájékozottak e téren (21).

3.9.2.

A polgári bizottságok a nyilvántartásba vétel és a támogató nyilatkozatok gyűjtése során számos technikai, jogi és bürokratikus természetű akadállyal találták magukat szemben, amelyek negatívan befolyásolták a kezdeményezések kimenetelét.

3.9.3.

A polgároknak, akik a kezdeményezéseket alá akarták írni, számos, az adatkezelésre vonatkozó eltérő nemzeti jogszabályokkal kapcsolatos nehézséggel kellett megküzdeniük.

3.9.4.

Az Európai Bizottság még a kevés sikeres kezdeményezést sem vette figyelembe új jogalkotási javaslatok kidolgozására, csak néhány közvetve kapcsolódó jogalkotási kezdeményezés esetében.

3.10.

A polgári bizottságok részletesen az alábbi főbb nehézségekkel szembesültek:

3.10.1.

A polgári bizottságokat jogilag ne ismerik el. Ez hátrányosan befolyásolja az európai polgári kezdeményezések fontos gyakorlati elemeit, például a pénzgyűjtést vagy egyszerűen egy folyószámla nyitását. Ezenfelül az, hogy a szervezők személyesen felelnek az európai polgári kezdeményezések „szervezése során bármilyen okozott kárért” (22), nagy visszatartó erő.

3.10.2.

A kezdeményezések elfogadhatóságára vonatkozó kritériumokat túl szigorúan alkalmazzák. A benyújtott kezdeményezések körülbelül 40 %-át az Európai Bizottság még az eljárás első szakaszában, vagyis a kezdeményezés „nyilvántartásba vételekor” nem elfogadhatónak nyilvánítja (23). Az Európai Parlament szerint mélyrehatóbban kell foglalkozni az Európai Bizottságon belül felmerülő azon összeférhetetlenséggel, miszerint a Bizottság feladata a szervezők tájékoztatása és a kezdeményezések elfogadhatóságának értékelése, ugyanakkor ő maga a kezdeményezések címzettje is (24).

3.10.3.

Az európai polgári kezdeményezések ütemtervében szereplő tevékenységek között átfedés van. Az egyes tagállamokban az elektronikus gyűjtési rendszerek megfelelőségét tanúsító igazolás beszerzéséhez szükséges idő csökkenti a támogató nyilatkozatok összegyűjtésére rendelkezésre álló 12 hónapot, ami amúgy is rövid.

3.10.4.

Az Európai Bizottság nem nyújt megfelelő támogatást főleg a kezdeményezés elindítása és irányítása során. Különösen figyelmet kell fordítani az Európai Bizottság által ingyenesen kínált tárhelyszolgáltatásra és az OCS szoftverre, valamint a szervezők által a többnyelvű dokumentáció elkészítése és terjesztése során tapasztalt nehézségekre.

3.10.5.

Egy európai polgári kezdeményezés irányítása igen költséges folyamat. Ezt bizonyítja az is, hogy a három sikeres kezdeményezés olyan nagy civil társadalmi szervezeteket tudhatott maga mögött, amelyek technikai, szervezési és pénzügyi támogatást biztosítottak hozzá. Annak érdekében, hogy az európai polgári kezdeményezés alapelve ne torzuljon, sok szervező hangsúlyozta, hogy uniós szinten nagyobb támogatásra lenne szükség a kampányok elindításához.

3.10.6.

A személyes adatok gyűjtése és kezelése igen merev. Néhány tagállamban az erre vonatkozó jogszabályok még jobban eltántorították az embereket új kezdeményezések szervezésétől és az azokhoz való csatlakozástól. Ezenfelül néhány országban az adatgyűjtésről szóló törvények értelmében csak az adott országban lakhellyel rendelkező polgárok aláírásai vehetők figyelembe, és ezáltal 11 millió személy nem gyakorolhatja az e kezdeményezésekben való részvételhez fűződő jogát (25).

3.10.7.

A szervezők ritkán vesznek részt a nyomonkövetési tevékenységben. A sikeres kezdeményezéseket követő intézkedések alacsony száma alapján elmondható, hogy a megbeszélések és meghallgatások nem tűnnek elégségesnek ahhoz, hogy azok alapján az Európai Bizottság tényleges jogalkotási tevékenységet indítson el.

3.11.

2016 az európai polgári kezdeményezés szempontjából döntő év, mivel sor kerülhet annak felülvizsgálatára. Az EGSZB ezzel a saját kezdeményezésű véleménnyel kíván hozzájárulni e folyamathoz, hiszen tisztában van azzal, hogy az európai döntéshozatali folyamatok és a valódi európai polgárság szempontjából milyen hatalmas lehetőségeket rejt magában egy ilyen fontos és innovatív eszköz.

4.1.

Az EGSZB a híd szerepét tölti be az európai intézmények és a szervezett civil társadalom között, és e minőségében a kezdetektől fogva részt vesz az európai polgári kezdeményezésről folyó vitában. Ezt bizonyítják a mostanáig elfogadott vélemények (26) és azon ad hoc csoport felállítása, amely folyamatosan nyomon követi e jog változását és megvalósulását (27).

4.2.

Ezenfelül az EGSZB kettős szerepben – a kezdeményezések támogatójaként és vezető intézményként – tevékenyen részt vesz az európai polgári kezdeményezés folyamatában (28). Az EGSZB kezdeményezései és feladatai közé tartozik:

4.2.1.

„Az európai polgári kezdeményezés napja”, amely minden évben megrendezésre kerül annak érdekében, hogy valamennyi érintett szereplővel együtt értékelhessék az európai polgári kezdeményezés megvalósításának állapotát és hatékonyságát. Ez az esemény továbbá lehetővé teszi a bevált gyakorlatok cseréjét és a kapcsolatépítést a javaslattevők és egyéb érdekelt felek között.

4.2.2.

Egy saját hivatal, „az európai polgári kezdeményezések ügyfélszolgálatának” létrehozása, amely többek között vállalja az Európai Bizottság által befogadott kezdeményezések leírásának fordítását az Európai Unió hivatalos nyelveire.

4.2.3.

Saját helyiségeinek rendelkezésre bocsátása a kampányok céljára.

4.2.4.

Egy gyakorlati útmutató kidolgozása – amelynek már három kiadása jelent meg – az európai polgári kezdeményezés szélesebb körben való megismertetése és népszerűsítése céljából (29). Az EGSZB továbbá kulcsszerepben tünteti fel az európai polgári kezdeményezést egy másik, az Európai útlevél az aktív polgári szerepvállaláshoz című kiadványában (30), amelynek célja, hogy az európai polgárokat tájékoztassa az őket megillető jogokról és ösztönözze a transznacionális részvételi demokráciát.

4.2.5.

Az európai polgári kezdeményezésről szóló egyetemi és tudományos dokumentumok nyilvános gyűjteményének létrehozása 2016-ban, amely minden polgár számára ingyenesen hozzáférhető.

4.2.6.

Mindazon nyilvántartásba vett, sikeresebb kezdeményezések ismertetése a plenáris ülésen, illetve szekcióülésen, amelyek nem ellentétesek az EGSZB véleményeiben kifejtett hivatalos politikájával. Ez lehetővé teszi, hogy az EGSZB – megőrizve semlegességét – megfelelő ismertséget biztosítson számukra.

4.2.7.

Az EGSZB saját küldötteivel vesz részt az Európai Parlamentben a sikeres kezdeményezésekről tartott meghallgatásokon, ily módon hozzájárulva a kezdeményezések Európai Bizottság általi elemzésének és továbbfejlesztésének folyamatához.

5.1.

Az EGSZB ismét határozottan kijelenti, hogy támogatja az európai polgári kezdeményezést. Az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet hatálybalépése óta eltelt négy évben biztató adatok láttak napvilágot a részvételről, ugyanakkor hatalmas lehetőségek maradtak még kihasználatlanul. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés helyes és teljes körű megvalósítása hozzájárulhat a polgárok és az Európai Unió közötti egyre növekvő szakadék áthidalásához.

5.2.

Az EGSZB az Európai Parlamenthez, a Régiók Bizottságához és az európai ombudsmanhoz hasonlóan úgy véli, hogy a polgári kezdeményezés részleges és korlátozott megvalósítása több különböző tényezőnek köszönhető. Elsősorban technikai, jogi és bürokratikus korlátokról van szó, de ide tartozik az is, hogy túl sok hatáskör és feladat terheli az Európai Bizottságot, ami egyértelmű intézményi rövidzárlatot okoz.

5.3.

Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy az Európai Bizottság sikeresen megoldotta e problémák némelyikét, például egy ingyenes OCS rendszer nyújtásával, miközben sajnos maradtak olyanok, amelyek nem oldhatók meg magának a rendeletnek a felülvizsgálata nélkül.

5.4.

Az EGSZB ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy két úton induljon el: időben intézkedjen az egyszerűbb és nyilvánvaló technikai és bürokratikus problémák megoldása és/vagy egyszerűsítése érdekében, valamint nyújtson be mihamarabb egy javaslatot a szóban forgó rendelet reformjára az összetettebb intézményi, jogi és szervezési problémák megoldása érdekében.

6.1.

Az EGSZB az európai polgári kezdeményezés egyszerűsítése és hatékonyságának növelése érdekében az alábbi javaslatokat teszi a rendelet reformjára vonatkozóan:

6.1.1.

Engedélyezni kell a polgári bizottságoknak, hogy egy általuk megválasztott időpontban kezdhessék meg a támogató nyilatkozatok gyűjtését. Ez elengedhetetlen a 12 hónapos aláírásgyűjtés megvalósításához.

6.1.2.

Jogilag el kell ismerni – és szükség esetén sajátos jogállással – kell felruházni a polgári bizottságokat, oly módon, hogy a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelvben előírt modell szerint korlátozott legyen a szervezők szándékos vagy súlyos kötelességszegés miatti büntetőjogi felelőssége.

6.1.3.

Létre kell hozni egy fizikai és online egyablakos rendszert, amelyen keresztül az érdeklődő polgárok tájékoztatást és iránymutatást kaphatnak a kezdeményezések benyújtásával kapcsolatban. A javaslatok benyújtásának megkönnyítése és az elfogadhatónak ítélt javaslatok százalékos arányának növelése érdekében elengedhetetlen, hogy a polgári bizottságok megfelelő technikai és jogi segítséget kapjanak.

6.1.4.

Meg kell vizsgálni azokat a javaslatokat, amelyek a Parlament és a Régiók Bizottsága kérésének megfelelően az európai polgári kezdeményezések támogatásához és az azokban való részvételhez előírt alsó korhatár csökkentésére irányulnak, így biztosítva lehetőséget a fiatalok számára, hogy aktívan részt vehessenek az Európai Unió építésének folyamatában.

6.1.5.

El kell különíteni az „vezető intézmény” és a „bíró” szerepét, mivel jelenleg mindkettőt az Európai Bizottság gyakorolja. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megoldódjon az Európai Bizottságon belüli nyilvánvaló összeférhetetlenség problémája, illetve hogy támogassuk az európai polgári kezdeményezés eszközének teljes körű és hatékony megvalósítását.

6.1.5.1.

Az EGSZB – amely megismétli, hogy készen áll arra, hogy továbbra is eleget tegyen a már elindított kezdeményezésekkel kapcsolatban felvállalt kötelezettségeinek – természetes jelölt lehet a közvetítői és vezető intézményi szerepre.

6.1.6.

Biztosítani kell a sikeres kezdeményezések megfelelő nyomon követését. Az Európai Bizottság kezdeményezési jogának tiszteletben tartása mellett az EGSZB azt kéri, hogy a kampány végétől számított 12 hónapon belül dolgozzon ki egy jogalkotási javaslatot, vagy adott esetben megfelelően indokolja meg, hogy miért határozott úgy, hogy nem nyújt be ilyen javaslatot. Amennyiben az Európai Bizottság az előírt időn belül nem nyújt be javaslatot, az EGSZB bízik benne, hogy az Európai Parlament az EUMSZ 225. cikkének megfelelően nyomást gyakorol a Bizottságra. Az Európai Parlamentben tartott egyszerű meghallgatásokon túl az Európai Bizottságnak szorosabban együtt kell dolgoznia a kezdeményezések benyújtóival annak biztosítása érdekében, hogy a kidolgozott javaslat megfeleljen a támogatók elvárásainak.

6.2.

Az EGSZB továbbá hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak:

6.2.1.

Átláthatóbbá és hatékonyabbá kell tennie a nyilvántartásba vétel folyamatát. Az Európai Bizottságnak proaktívabb szerepet kellene vállalnia oly módon, hogy a nem elfogadható kezdeményezések esetén részletes választ ad és lehetséges megoldásokat javasol, továbbá lehetővé teszi a polgári bizottságok számára, hogy a javaslatot átdolgozzák, hogy az megfeleljen a hatályban lévő szabályozásban meghatározott feltételeknek.

6.2.2.

Folytatnia kell a tagállamokkal a támogató nyilatkozatok aláírásához szükséges adatok gyűjtésre vonatkozó nemzeti szabályrendszerek egyszerűsítéséről, csökkentéséről és egységesítéséről folytatott egyeztetéseket. Különösen javasolt, hogy korlátozzák azon esetek maximális számát, amikor személyazonosító okmányok adatait kérik, és tegyék lehetővé minden polgárnak, hogy a lakhelyük szerinti országokban írhassák alá a kezdeményezéseket (31).

6.2.3.

Állandósítani kell az ingyenes OCS rendszert, amely leegyszerűsíti a támogató nyilatkozatok gyűjtését és rendszerezését, valamint a nemzeti hatóságok általi ellenőrzését. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy ez az eszköz hozzáférhető legyen a fogyatékkal élők számára is.

6.3.

Különösen javasolja az alábbiakat:

6.3.1.

Meg kell erősíteni az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos tájékoztatási és figyelemfelkeltő folyamatokat. Ennek elsősorban az Európai Bizottság és a tagállamok által támogatott ad hoc kampányok által kell megvalósulnia. E szempontból javasolt továbbá, hogy a polgári bizottságok számára lehetővé tegyék, hogy az érdeklődő támogatókat – előzetes beleegyezésük alapján – tájékoztassák a kampánnyal kapcsolatos fejleményekről és eredményekről. Ugyanez vonatkozik az Európai Bizottságra is, amelynek nagyobb nyilvánosságot kell biztosítania a sikeres kezdeményezéseket követő intézkedéseknek, és azokról tájékoztatnia kell elsősorban a polgári bizottságokat.

6.3.2.

Biztosítani kell a többnyelvűséget, amely a magas részvételi arány elengedhetetlen feltétele, és új megoldásokat kell találni az internetes aláírásgyűjtés, illetve a közösségi és digitális média összekapcsolására, hogy ezáltal egyre szélesebb közönséget lehessen elérni.

6.3.3.

Elvben lehetővé kell tenni az EU minden polgárának, hogy bármilyen európai polgári kezdeményezés szervezője lehessen, lehetőséget biztosítva a kampányok alapkiadásainak finanszírozására a nyilvántartásba vett európai polgári kezdeményezések esetében.

6.4.

Az EGSZB végül egy olyan, az európai polgárok szerepvállalásával foglalkozó intézményi fórum felállítását javasolja, amely az EGSZB keretein belül az európai migrációs fórum mintájára állandó helyet biztosítana a témáról folyó eszmecserére és vitára, megerősítve az európai polgári kezdeményezés napjával már elindított utat. E tekintetben a megfelelő részvételi szint biztosítása érdekében az EGSZB meghívná többek között az érintett intézmények képviselőit, minden hivatalosan nyilvántartásba vett kezdeményezés polgári bizottságának egy-egy képviselőjét, valamint minden érdekelt felet. A témával kapcsolatban az EGSZB egyedi és részletesebb javaslatot fogalmazhatna meg egy ad hoc saját kezdeményezésű véleményben.

21.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 389/43

Előadó:

Daniel MAREELS

Társelőadó:

Giuseppe GUERINI

1.1.

Az EGSZB üdvözli a héára vonatkozó cselekvési tervet, amely a végleges héarendszer megvalósítását célozza az EU-ban, és támogatja a terv célkitűzéseit, valamint a 4 pilléren alapuló megközelítést egy rövid és középtávú perspektíva keretében. Most tényleg minőségi előrelépésre van szükség az egységes piac támogatása, valamint a munkahelyteremtéshez, a növekedéshez, a beruházásokhoz és a versenyképességhez való hozzájárulás érdekében.

1.2.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a cselekvési terv valamennyi alkotóelemének megvalósítására megbonthatatlan egységként törekedjenek. Ez különösen érvényes a végleges héarendszerre történő átállásra. A tényleges megvalósításra, amelyet a cselekvési tervben csak a második szakaszban irányoznak elő, és egy külön tagállami értékelés függvényévé teszik, megfelelő határidőn belül kell törekedni, mivel ellenkező esetben veszélybe kerülnek az előre meghatározott célkitűzések.

1.3.

A cselekvési tervben előirányzott első szakaszra való tekintettel, amely jelenleg csak bizonyos termékértékesítésekre korlátozódik, az EGSZB minden érintett felet annak vizsgálatára bátorít, hogy miként lehetne a szolgáltatásokat gyorsabban az új rendszerbe integrálni, ami által a szóban forgó (átmeneti) szakaszhoz kapcsolódó problémák is enyhíthetők lennének. Azt is mérlegelni lehetne, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat milyen módszerekkel lehetne általánosabban a héa hatálya alá vonni.

1.4.

Az EGSZB szerint a jelenlegi rendszer átalakításának egy olyan végleges héarendszer létrejöttéhez kell vezetnie, amely egyértelmű, következetes, szilárd és átfogó, ugyanakkor arányos és időtálló is. Ebben a tekintetben az EGSZB egyetért a javasolt választással, amelynek keretében a végleges héarendszer a rendeltetési hely szerinti adóztatás elvén alapul, mivel ez ugyanazon a nemzeti piacon egyenlő versenyfeltételeket biztosít valamennyi értékesítő számára, és csökkenti a piac torzulásait.

1.5.

Az EGSZB szerint arra is kiemelt figyelmet kell fordítani, hogy a rendszer mennyire vállalkozásbarát a vállalkozások, különösen a kkv-k tekintetében. A cselekvési tervben javasolt újításoktól és egyszerűsítésektől függetlenül továbbra is komoly aggályok merülnek fel a jövőbeli szabályozás összetett és bonyolult jellege, valamint az alkalmazásával potenciálisan együtt járó jelentős adminisztratív terhek miatt.

1.6.

A végleges héarendszer kidolgozása során kiemelt fontossággal kezelendő egyértelműség és jogbiztonság elveinek sérelme nélkül az EGSZB amellett száll síkra, hogy vizsgálják meg további és kiegészítő jellegű egyszerűsítések, valamint az adminisztratív terhek csökkentésének lehetőségét. Ennek keretében mérlegelni lehetne egy a kkv-k javát szolgáló, arányos megközelítést, ez azonban nem áshatja alá a végleges héarendszer átfogó jellegét és más lényeges jellegzetességeit. A kkv-kat a kezdetektől fogva be kellene vonni a kidolgozás folyamatába.

1.7.

Mérlegelni lehetne egy olyan átfogó és korszerű rendszer létrehozását is, amely a vállalkozások javát szolgálva hasznos információkat szolgáltat, például egy internetes portálon keresztül. Ez különösen a kisvállalkozásokat kell, hogy segítse abban, hogy egyenlő esélyekkel versenyezhessenek más vállalkozásokkal és a közszféra értékesítőivel. Általánosabban arról van szó, hogy a határokon átnyúló tevékenységeket az EU-n belül könnyebbé és vonzóbbá tegyük az összes vállalkozás, különösen a kkv-k számára.

1.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy komoly figyelmet kapott a héabevétel-kiesés megállítása és a héarendszer csalással szembeni sérülékenysége, főként most, amikor a veszteség összege igen magas, elérve az évi 170 milliárd eurót is. Fontos, hogy ezzel a céllal kiemelt helyen foglalkozzanak, és mielőbb eredményeket érjenek el, többek között az adóhatóságok közötti – köztük az uniós vámügyi szervekkel és a harmadik országokkal folytatott – szorosabb együttműködés, az adóügyi hatóságok hatékonyságának fokozása, az Eurofisc szerepének erősítése, a szabályok önkéntes betartásának javítása és a hatékonyabb adóbeszedés révén.

1.8.1.

Az EGSZB szerint a tagállamoknak az összes szinten, azaz humán, pénzügyi és műszaki területen is meg kell erősíteniük adóhatóságaik kapacitását. Ez lehetővé kell, hogy tegye számukra, hogy ők is garanciát vállaljanak az új rendszer megfelelő és hatékony működéséért, ami az adócsalást is visszaszorítja.

1.8.2.

A cselekvési tervben ezen a téren előirányzott fellépések sérelme nélkül az EGSZB felteszi a kérdést, hogy nem kellene-e még több és más eszközt is bevetni, követve egy sor, nemrégiben kötött nemzetközi megállapodás példáját a közvetlen adókra vonatkozó automatikus információcsere tekintetében.

1.8.3.

Ennek kapcsán az EGSZB szerint kiemelt figyelmet kell fordítani arra is, hogy a csalással szembeni sérülékenység szempontjából milyen belső sajátosságok és adottságok jellemzik a végleges héarendszert. Az új szabályok, a megfelelő felügyelet és egy a jogérvényesítéshez szükséges – többek között bírósági – eszközökre támaszkodó, jól kiépített ellenőrzési mechanizmus következetesen el kellene, hogy vezessen egy koherensebb és pontosabban alkalmazott héarendszerhez. Ebben a kontextusban a nem uniós szállítók kis importszállítmányaira érvényes jelenlegi héamentességet is meg kell vizsgálni, az EGSZB itt azonban egy árnyaltabb megközelítést javasol.

1.9.

A csalás elleni küzdelem konkrét formájának tekintetében az EGSZB célirányos és arányos fellépést sürget. A jóhiszemű vállalkozásokat kímélni kell, és nem szabad újabb eltúlzott intézkedésekkel sújtani őket.

1.10.

Az EGSZB üdvözli az e-kereskedelem és a vállalkozási formák terén megfigyelhető legújabb fejleményekre fordított figyelmet. Fontos, hogy ebben a tekintetben egyértelműséget teremtsünk az összes érintett számára, ugyanakkor biztosítsuk az összes értékesítővel való egyenlő bánásmódot, függetlenül attól, hogy követik-e ezeket a fejleményeket, vagy pedig hagyományosabb csatornákhoz és módszerekhez ragaszkodnak, és függetlenül attól, hogy határokon átnyúló jelleggel folytatják-e tevékenységüket.

1.11.

A tagállamoknak a kedvezményes adómérték tekintetében nyújtott nagyobb fokú rugalmasságot és a cselekvési tervben e tekintetben előirányzott két opciót illetően az EGSZB még nem foglal állást, mivel több információra van szükség a javasolt lehetőségekkel, működési módjukkal és a rájuk vonatkozó szabályokkal kapcsolatban. Ezért az EGSZB jelenleg egy sor kritérium meghatározását részesíti előnyben a jövőbeli rendszer tekintetében. Ennek során a rugalmasságot jogbiztonságnak kell kísérnie, a szabályozásnak átláthatónak kell lennie, és az egyszerűség kedvéért a kedvezményes adómértékek és a kivételek számát korlátozni kell. A mostani körülmények között és a jelenleg rendelkezésre álló információ alapján az EGSZB az 1. opció mellett teszi le a voksát, mivel ez áll leginkább összhangban a fent említett kritériumokkal.

2.1.

A héára vonatkozó cselekvési terv kijelöli az egységes uniós héaövezet megteremtéséhez vezető utat. Olyan övezetről van szó, amelynek képesnek kell lennie arra, hogy támogassa az egységes piacot, hozzájáruljon a munkahelyteremtés, a növekedés, a beruházások és a versenyképesség ösztönzéséhez, és megfeleljen a 21. századi céloknak. Az új rendszernek egyszerűbbnek, az adócsalással szemben ellenállóbbnak és vállalkozásbarátabbnak kell lennie.

2.2.

A jelenlegi héarendszer rendkívül szétaprózódott és bonyolult, különösen határokon átnyúló kontextusban. A rendszer nem tartott lépést az új globális, digitális és mobil gazdaság kihívásaival. Nagy az eltérés a várt héabevétel és a ténylegesen befolyt héabevétel között („héabevétel-kiesés”), és a rendszer sérülékeny az adócsalással szemben.

2.3.

A javasolt megközelítés lényege a héarendszer korszerűsítése és „újraindítása” (új alapokra helyezése). Semmilyen más megközelítést nem tartanak járható útnak. A rendszer módosításához az összes tagállam döntésére van szükség.

2.4.

A cselekvési terv négy részből áll, és legalább 27 intézkedést foglal magában (2). Ezek némelyikét a célravezető és hatásos szabályozási programmal (REFIT) összhangban dolgozták ki.

2.4.1.

A cselekvési terv központi elemét és egyben legfontosabb részét kétségkívül a jövőbeli egységes héaövezetre vonatkozó legfontosabb elvek képezik. A tervek szerint a végleges szabályokra vonatkozó javaslat 2017-ben készül el.

2.4.1.1.

A végleges héarendszer alapját a termékek rendeltetési hely szerinti adóztatásának elve képezi (3), mivel a származási hely szerinti adóztatási elv nem bizonyult életképesnek. Ez minden ügyletre vonatkozik, ideértve a határokon átnyúló tranzakciókat is. Az adóbeszedés módja lépcsőzetesen alakul majd át egy olyan rendszer irányába, amely ellenállóbb az adócsalással szemben. A szóban forgó javaslatokat két lépcsőben valósítják majd meg.

2.4.2.

Emellett számos új keletű és folyamatban lévő kezdeményezésről is beszámolhatunk. Ezek a következő területekre vonatkoznak:

2.4.3.

A legnagyobb csomag a héabevétel-kiesés és a héacsalás elleni sürgős intézkedésekből áll. Itt a következőkre helyezik a hangsúlyt:

2.4.4.

Végezetül arról van szó, hogy – hosszú távon – az adómértékek korszerűbb szabályozására kell törekedni. A cél az, hogy a tagállamoknak nagyobb szabadságot és rugalmasságot adjunk az adómértékek meghatározásában, elsősorban a kedvezményes adómértékek területén. További kezdeményezésekre 2017-ben kerül majd sor.

3.1.1.

Az EGSZB üdvözli az egységes uniós héaövezet megteremtésére irányuló cselekvési tervet. Egy olyan ambiciózus, sürgető és szükséges cselekvési tervről van szó, amely jól illeszkedik egy korszerűbb és versenyképesebb egységes piac kiépítésébe.

3.1.2.

Az EGSZB támogatja a 4 pilléren (4) alapuló megközelítést, amelyhez egy rövid és hosszú távon differenciált megközelítés társul. Feltétlenül meg kell szüntetni a jelenlegi átmeneti rendszer gyengeségeit és hiányosságait, és ugrásszerű előrehaladást kell elérni az egységes piac igényeivel összhangban.

3.1.3.

Az EGSZB egyetért a javasolt megközelítéssel, amelynek keretében a végleges héarendszer a rendeltetési hely szerinti adóztatás elvén alapul. Azt is megjegyzi, hogy az új rendszernek egyértelműnek, következetesnek, szilárdnak és átfogónak, ugyanakkor arányosnak és időtállónak is kell lennie. Ebben az összefüggésben az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy elővigyázatosságból vizsgálja meg a fordított adókivetés (5) általános mechanizmusának bevezetési lehetőségét valamennyi határokon átnyúló B2B tranzakció tekintetében. Bár a „fordított adókivetés” mechanizmusát már jelenleg is alkalmazzák egyes tagállamokban a héacsalás bizonyos gazdasági szektorokban való csökkentése érdekében, a szóban forgó elv általános alkalmazása a héacsalás kockázatát a kiskereskedelmi értékesítés irányába tolhatná el.

3.1.4.

Fontos, hogy a végleges rendszerre való áttérés megfelelő keretek között valósuljon meg. Ehhez elengedhetetlen, hogy javuljon a nemzeti adóhivatalok teljesítménye és határon átnyúló együttműködése, és megoldandó probléma az is, hogy a rendszer sérülékeny a csalással szemben. A héa hatékonyabb beszedése és a csalás elleni küzdelem érdekében fontos, hogy szerte az EU-ban ösztönözzük a „legjobb gyakorlatok” kidolgozását és megosztását. Így például fontolóra lehetne venni határidők bevezetését a tagállamok közötti héaelszámoláshoz. Mindent meg kell tenni a héabevétel-kiesés minél hatékonyabb orvoslása érdekében. Lehetővé kell tenni, hogy egyfelől eleget tegyünk a hatósági érdekeknek (korrekt héa-bevételek!), másfelől előmozdítsuk az egyenlő versenyfeltételeket minden értékesítő számára.

3.1.5.

Rendkívül fontos ugyanakkor, hogy a rendszer kedvezőbb környezetet teremtsen a vállalkozások számára. Ehhez elsősorban egyértelmű szabályokra és jogbiztonságra van szükség. Az adminisztratív terhek csökkentésére is hangsúlyt kell helyezni, különös tekintettel a kkv-kra, ez azonban nem áshatja alá a végleges héarendszer koherenciáját és más lényeges jellegzetességeit (6). Ezzel összefüggésben erőfeszítéseket kell tenni az egységes héa-visszatérítési formanyomtatványok kidolgozása, a késedelem nélküli visszafizetések és a héamértékek hozzáférhető rendszere érdekében.

3.1.6.

A rendeltetési hely elvének alkalmazása révén a tagállamok szabadon állapíthatják meg adókulcsaikat, fontos azonban, hogy ez ne vezessen szétaprózódáshoz és túlságosan bonyolult eljárásokhoz. Ajánljuk az arányos megközelítést a kkv-k javára. Figyelembe kell venni továbbá a határon átnyúló, a digitális és a mobil kereskedelem változásait, valamint az összes – létező és innovatív – vállalkozási formát.

3.1.7.

Azt a törekvést, hogy az adómértékek korszerűbb szabályozásával a tagállamok több rugalmasságot kapjanak az alacsonyabb adómértékeket illetően (7), az EGSZB szerint alapvetően be kell emelni a „rendeltetési hely” elvének alkalmazására irányuló célkitűzésbe, mivel ilyen feltételek mellett kevesebb kereskedelmi torzulás várható. Korlátozni kell az eltérések számát, és a gazdasági hatékonyság javítása érdekében a héa szempontjából egyformán kell kezelni a magán- és a közszektor által kínált árukat és szolgáltatásokat (8). Minél szélesebb alapon alkalmazzuk a héát, annál alacsonyabbnak kell lennie az adómértéknek ahhoz, hogy egyenlő adóbevételre tegyünk szert. Így egyúttal a gazdasági torzulások is elkerülhetők.

3.1.8.

Az EGSZB számára az a fontos, hogy a cselekvési tervet maradéktalanul, minden részletében, megbonthatatlan egészként megvalósítsák. A tervvel kapcsolatban jelenleg érzékelhető bizonytalanság nincs összhangban az egységes piacot szolgáló héarendszerre irányuló törekvéssel, és jellegénél fogva veszélybe sodorhatja a kitűzött célokat. Az EGSZB szerint a cselekvési tervbe a cél eléréséhez szükséges összes garanciát be kell építeni. Ez különösen igaz a végleges héarendszerre való kétlépcsős áttérésre: az áttérés második szakaszát most (9) – a tagállamok határozata alapján – egy külön értékeléstől teszik függővé. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy a végleges héarendszer – a második szakasz révén – észszerű határidőn belül ténylegesen megvalósuljon.

3.1.9.

A cselekvési terv maradéktalan megvalósítása érdekében az EGSZB kéri, hogy a tagállamok bővítsék és mélyítsék el az adatmegosztásra irányuló együttműködést, és szavazzanak bizalmat a szövegek értelmezése és a héabevételek növelése érdekében tett erőfeszítéseknek. Ehhez az EGSZB szerint a tagállamoknak meg kell erősíteniük adóhivatalaik kapacitását: a hivataloknak személyzeti szempontból, de pénzügyi és technikai (pl. ikt) lehetőségeiket tekintve is elegendő forrással kell rendelkezniük. Ezért az EGSZB fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság támogassa ezt az ügyet.

3.1.10.

Az EGSZB elvárja, hogy az Európai Bizottság kellő időben előterjessze a javasolt intézkedések és az egész cselekvési terv mélyreható és átfogó hatásvizsgálatát. Ebből nem hiányozhatnak a kkv-kra gyakorolt hatások, a terv összetettsége és a velejáró adminisztratív terhek ugyanis komoly kihívást jelentenek az ilyen vállalkozások számára.

3.2.1.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a rendeltetési hely elvére esett a választás, mivel így egy adott nemzeti piacon immár minden értékesítő számára – székhelytől függetlenül – egyenlő versenyfeltételek jönnek létre.

3.2.2.

A cselekvési terv értelmében a rendeltetési hely elvét a végleges héarendszerre való átállás első szakaszában kizárólag az árukra alkalmazzák. Az egyszerűség kedvéért és további bonyodalmak elkerülése végett az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, miként lehet a szolgáltatásokat gyorsabban beemelni az új rendszerbe, és térképezzék fel, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat milyen módszerekkel lehet általánosabban a héa hatálya alá vonni.

3.2.3.

Az új rendszer alkalmazása azt a kockázatot rejti magában, hogy növekednek a vállalkozások adminisztratív terhei. Ezért az EGSZB kiemeli, hogy – különösen a kkv-k tekintetében – szükség van egyszerűsített héaszabályokra, amelyek azonban nem áshatják alá a rendszer koherens jellegét. Komoly figyelmet kell fordítani a szabályok egyértelműségére és a jogbiztonságra is.

3.2.4.

Fontos, hogy a vállalkozások számára könnyű és vonzó legyen az a lehetőség, hogy tevékenységeiket az Unión belül határokon átnyúlóan bővítsék. Határon átnyúló ügyleteknél a rendeltetési hely elve azt jelenti, hogy a szolgáltatók annak a tagállamnak a héamértékét alkalmazzák, amelyikben ügyfeleik élnek. Ez bonyodalmakhoz és többletteherhez vezethet. Még az is előfordulhat, hogy a szolgáltatóknak mind a 27 másik tagállam rendszerét meg kell ismerniük. Az ebből eredő terhek kezelhetősége érdekében gondoskodni kell nyilvános tájékoztatási rendszerekről, például egy internetes portálról, amelyen többek között megtalálhatóak a tagállamokban érvényes adókulcsok. Hasonlóan fontos, hogy a vállalkozásoknak csak a székhelyük szerinti országokban kelljen bejegyeztetniük magukat. Ezért az EGSZB üdvözli azt az európai bizottsági javaslatot, amelynek célja, hogy a héaazonosítási kötelezettséget csak a székhely szerinti országban írják elő. Ennek köszönhetően az érintett vállalkozások becslések szerint mintegy 1 milliárd eurót takaríthatnak meg.

3.3.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy figyelmet kapott a héabevétel-kiesés megállítása és a héarendszer csalással szembeni sérülékenysége, főként most, amikor a hatóságok éves vesztesége eléri a 170 milliárd eurót, ami az összes héabevétel 15,2 %-át teszi ki. A határon átnyúló csalás már önmagában is évi 50 milliárd eurót képvisel.

3.3.2.

Fontos, hogy ezzel a céllal kiemelt helyen foglalkozzanak, és az eredmények mielőbb láthatóvá váljanak. A cselekvési tervben ezen a téren előirányzott fellépések sérelme nélkül az EGSZB felteszi a kérdést, hogy nem kellene-e még több és más eszközt is bevetni, követve a közvetlen adókra vonatkozó aktuális nemzetközi megállapodások példáját többek között az adatmegosztás terén, illetve az Európai Bizottság arra irányuló terveit (10), hogy fellépjen az adókikerülés ellen.

3.3.3.

Ennek kapcsán az EGSZB szerint kiemelt figyelmet kell fordítani arra is, hogy a csalással szembeni sérülékenység szempontjából milyen sajátosságok és adottságok jellemzik a végleges héarendszert. Az, hogy a határon átnyúló ügyletek esetén a részletfizetéses rendszer alkalmazása érezhetően (11) visszaszoríthatja a csalást, még nem elég ahhoz, hogy pihenjünk a babérjainkon.

3.3.4.

Az új szabályok, a megfelelő felügyelet és egy a jogérvényesítéshez szükséges – többek között bírósági – eszközökre támaszkodó, jól kiépített ellenőrzési mechanizmus következetesen el kellene, hogy vezessen egy koherensebb és pontosabban alkalmazott héarendszerhez.

3.3.5.

Az EGSZB számára fontos, hogy a héabevétel-kiesés megállítása és a csalás elleni küzdelem célirányosan történjen. A bevételkiesés megállítására irányuló intézkedéseknek összhangban kell lenniük az arányosság elvével, és hatékonyabbá kell tenniük a belső piac működését. A jóhiszemű vállalkozásokat kímélni kell, és nem szabad újabb eltúlzott intézkedésekkel sújtani őket.

3.3.6.

A jelenlegi rendszer gyenge pontjai és hiányosságai – például a nem uniós értékesítők kisebb küldeményeinek behozatalára vonatkozó adómentesség – egyenlőtlenné teszik a versenyfeltételeket, torzítják a piacot és komoly (becslések szerint évi 3 milliárd eurós) bevételkiesést jelentenek a hatóságoknak. Ha egy ilyen jellegű szabályozás alapvetően nem illik bele egy modern európai héarendszerbe, akkor az EGSZB – költségszempontból – egy árnyaltabb megközelítés mellett szól, amely esetleg kivételt tesz a piacot valóban nem torzító ügyletek – például kisebb, alacsony értékű, tisztán magáncélt szolgáló, szórványosan feladott küldemények – esetében.

3.3.7.

A múltból is le lehetne vonni a tanulságokat. Ilyen értelemben mérlegelni lehetne, hogy a jövőben nem lenne-e hasznos a héarendszer széles körű értékelése, amely nemcsak a szabályokat és működésüket vizsgálja, hanem – messzebb tekintve – azt is, hogy a rendszer összhangban áll-e a hatóságok gazdasági elvárásaival, és vajon előmozdítja-e az európai projektet. Ezt az értékelést rendszeres időközönként meg lehetne ismételni.

3.4.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy a cselekvési terv figyelmet fordít az innovatív üzleti modellekre és a technológiai haladásra egy mindinkább digitalizált környezetben. Általánosabban szólva minden fontos és előretekintő fejleményt figyelembe kell venni. Ez a végleges héarendszer jövőképességét („future proof” jellegét) is erősítené.

3.4.2.

Ilyen körülmények között az EGSZB számára az a legfontosabb, hogy úgy határozzák meg a héaszabályokat, hogy azok minden érintett számára egyértelműséget és biztonságot garantáljanak.

3.4.3.

Hasonlóképpen ügyelni kell arra is, hogy az azonos árukat vagy szolgáltatásokat – határon átnyúlóan vagy országon belül – kínáló értékesítőkkel szemben egyenlő bánásmódot alkalmazzunk, függetlenül attól, hogy követik-e az új fejlesztéseket (digitális út) vagy inkább kitartanak a hagyományos csatornák és módszerek mellett (fizikális út). Az EGSZB egyszerűsítő intézkedések végrehajtására biztat – ilyen például a közös uniós héaküszöb az e-kereskedelemben aktív startupok helyzetének megkönnyítésére –, és úgy véli, hogy ezeket az intézkedéseket a kkv-kra is ki kellene terjeszteni.

3.5.1.

Az EGSZB üdvözli és hangsúlyozza, hogy a cselekvési terv figyelmet fordít a kkv-kra. Fontos és elengedhetetlen, hogy a cselekvési terv rendelkezzen egy arányos és megfelelő szabályokat tartalmazó, konkrét intézkedéscsomagról a kkv-k számára. Ezzel a kérdéssel már a vélemény más részében is foglalkoztunk.

3.5.2.

Üdvözlendő az a szándék, hogy egyszerűsítési intézkedések széles palettája szolgálja a kkv-k javát. A cselekvési tervben megfogalmazott szándékokat azonban még pontosabban és mélyebben körül kell járni. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy ebbe már a kezdetektől fogva vonják be a kkv-kat.

3.5.3.

A mezőgazdasági vállalkozások szívesen látnák, ha a bizonyos beszerzések után fizetett héával kapcsolatos kompenzáció, ami jelenleg csak egy fakultatív lehetőség, minden tagállam számára kötelezővé válna. Fontos egyúttal, hogy a mezőgazdasági termékek átalakításával kapcsolatos tevékenységeket, melyeket mezőgazdasági termelői szervezetek és más hasonló szervezetek végeznek, egyenlőnek tekintsék a mezőgazdasági termeléssel.

3.6.1.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kedvezményes adómértékekre vonatkozó fokozott rugalmasság a héamértékek még erősebb szétaprózódásához vezethet a tagállamok között, ami hátrányos lenne a rendszer egyértelműsége és alkalmazhatósága szempontjából, különös tekintettel a kkv-kra.

3.6.2.

A cselekvési tervben javasolt opciókkal kapcsolatban az EGSZB tartózkodik az állásfoglalástól, mivel több információra van szüksége a javasolt lehetőségekről, ezek működéséről és a rájuk vonatkozó szabályokról. Ezért az EGSZB egyelőre csak azt ismerteti, hogy a jövőbeli rendszerben milyen jellegzetességeket részesítene előnyben. Fontos, hogy a rugalmasság együtt járjon a jogbiztonsággal, átláthatóak legyenek a szabályok, és korlátozott legyen az alacsony adómértékek és eltérések száma. A mostani körülmények között és a jelenleg rendelkezésre álló információ alapján az EGSZB az 1. opció (12) mellett teszi le a voksát, mivel ez áll leginkább összhangban a fent említett kritériumokkal.

3.6.3.

Az EGSZB kéri, hogy a jövőbeli végleges héarendszerben vegyék figyelembe a szociális vállalkozások (13) szerepét és stratégiai jelentőségét. Ezzel összefüggésben fontolóra lehetne venni a 2006/112/EK irányelv III. melléklete 15. pontjának átdolgozását vagy egy új rendelkezés megfogalmazását, amely szerint kedvezményes adómértéket kell alkalmazni az olyan szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatások esetében, melyeket elismert szociális jellegű intézmények nyújtanak nehéz körülmények között élő személyeknek. Különösen azt a lehetőséget kellene mérlegelni, hogy az új héarendszerben mentességet vagy kedvezményes adómértéket alkalmazzanak a fogyatékkal élőket és hátrányos helyzetűeket célzó termékekre és szolgáltatásokra.

3.6.4.

Az is fontos, hogy fenntartsák azokat a meglévő héaeltéréseket, melyeket néhány tagállamban már engedélyeztek egyes önkéntes szervezetek számára, tekintettel az érintett szervezetek különleges jellegére és a határon átnyúló jelentőség hiányára.

3.6.5.

A héa-irányelv felülvizsgálatának keretében azt is meg lehetne vizsgálni, hogy luxuscikkek esetében az egyes tagállamok alkalmazhatnak-e az általános héamértéknél magasabb mértékeket, és ha igen, akkor milyen szabályok szerint.

3.6.6.

A 2006/112/EK tanácsi irányelv bizonyos európai szigetekre és elszigetelt térségekre speciális, kedvezményes héamértékeket és derogációkat engedélyezett, ezzel ellensúlyozva az állandó természeti és demográfiai hátrányokat a szóban forgó területeken. Ezek a rendelkezések igen fontosak a szigeten működő vállalkozások és a helyi gazdaságok szempontjából, ezért az EGSZB kéri, hogy továbbra is maradjanak érvényben.

21.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 389/50

1.1.

Az EGSZB határozottan üdvözli „Az európai ipar digitalizálása” című közleményt (1). Az egész csomagot (2) azon nagy európai munkaprogram első lépésének tekinti, amelyet az összes állami és magán érdekelt féllel szorosan együttműködve kell végrehajtani.

1.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy a közlemény koherens és ambiciózus stratégiai jövőképet kínál az iparpolitikával kapcsolatban, illetve hogy figyelmét elsősorban négy nagyon fontos kérdésre összpontosítja, melyek a következők: (1) technológiák és platformok; (2) szabványok és referenciaarchitektúrák; (3) területi kohézió, mely regionális innovációs központok hálózatában ölt testet; (4) készségek valamennyi szinten.

1.3.

Az Európai Bizottság elemzése fellépésre sürget. Kiemeli az európai digitális iparág erősségeit, egyúttal azonban kifejezi attól való félelmét, hogy a hozzáadott érték terén az ipari szereplőkről főként a digitális platformok tulajdonosaira tevődik át a hangsúly, és felhívja a figyelmet a közös szabványok és interoperábilis megoldások hiányára. Égető szükség van továbbá a digitális készségekre is.

1.4.

Az Ipar 4.0 alapvetően egy alulról építkező folyamat. Az állami szektornak azonban meg kellene határoznia a stratégiai irányvonalakat, és meghatározó szerepet kell játszania mint szabályozónak, közvetítőnek és pénzügyi támogatónak.

1.5.

A digitalizálás és az Ipar 4.0 jelentősen befolyásolja az üzleti modelleket és a vállalatok teljes jelenlegi működési keretét. Kiemelkedő fontosságú a tudatosság növelése és a közös cél tudatának kialakítása valamennyi érdekelt félben: a vállalkozások mellett e körbe tartoznak a szociális partnerek valamennyi szinten, a felsőoktatás, a kutatóintézetek, a regionális és helyi közszféra szereplői, az oktatási szektor és a fogyasztók.

1.6.

Egymagában egyetlen európai ország sem tudja sikeresen kiaknázni a digitális korszak valamennyi lehetőségét. Európa egésze az a kritikus nagyságrend, amely összevethető az olyan nagy piacokkal, mint az USA és Kína. Az ipar digitalizálása közös ipari stratégiát követel meg az EU-ra és a tagállamokra vonatkozóan. E stratégiának meg kell erősítenie Európa ipari bázisát, új beruházásokat kell vonzania, valamint vissza kell hoznia a beruházásokat és a munkahelyeket. Így Európa továbbra is annak a célkitűzésnek az elérésére törekszik majd, hogy 2020-ra GNP-jének 20 %-át az ipari termelés adja.

1.7.

Alapvető fontossággal bír a megbízható és kiszámítható környezet. Célzott figyelmet érdemelnek az induló innovatív vállalkozások és növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások. A Tanácsnak, pontosabban a Versenyképességi Tanácsnak az Európai Bizottság kezdeményezésére sürgősen döntenie kell az EU 4.0 ipari stratégiájáról és a digitális egységes piacról, amelyeknek fel kell váltaniuk a 28 különböző digitális politikából fakadó jelenlegi széttagoltságot. Az európai digitális környezet fragmentációját elkerülendő a digitális egységes piacnak a modernizált egységes piac szerves részét kell képeznie.

1.8.

Kulcsfontosságú az együttműködés. A nemzeti és regionális 4.0 platformoknak egyesíteniük kell valamennyi érintett szereplőt. A közös uniós keretrendszerben mindegyiknek ki kell dolgoznia saját jellemzőit. Elő kell mozdítani mindenfajta partnerséget, szinergiát és klasztert, a határokon átnyúló megállapodásokat és az európai összehasonlító teljesítményértékelést.

1.9.

Ugyanígy meg kell erősíteni a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, a közös európai érdeket szolgáló fontos projekteket (3), valamint az e-kormányzati kezdeményezéseket.

1.10.

Aggasztóak a tagállamok közötti növekvő egyenlőtlenségek az ipari termelés és a technológiai teljesítmény terén. Az EGSZB azt sürgeti, hogy inkább a megfelelően megtervezett együttműködésnek kell beindítania a konvergenciát.

1.11.

Az EGSZB üdvözli, hogy a tervek szerint a Horizont 2020 keretében 5 milliárd euro K+F támogatást, valamint más európai forrásokból, többek között a Juncker-féle beruházási tervből további finanszírozást nyújtanak az információs és kommunikációs technológiák számára. Az Európai Bizottságnak pontosítania kell, hogy miként valósulnak meg ezek a szakpolitikai szándékok.

1.12.

Láthatóan jelentős mennyiségű további pénzügyi forrásra van szükség. Az Európai Bizottság 50 milliárd eurós összegről beszél csak az ikt-beruházások terén. Ez azt jelenti, hogy Európa-szerte nagymértékben be kell vonni pénzügyileg a köz- és a magánszektor szereplőit. Az azonban még nem világos, hogy észszerű időn belül hogyan hajtják majd végre ezeket a pénzügyi rendelkezéseket.

1.13.

A magántőkének központi szerepe van a finanszírozásban. A bankokat ösztönözni kell, hogy vállaljanak részt az Ipar 4.0 folyamatban. Egy kiteljesedett európai tőkepiac megfelelő támogatást nyújtana.

1.14.

A tömegtermelési áron elérhető, egyedi igényekre szabott termékek nagy hasznot jelentenek a felhasználók és fogyasztók számára. A személyes fogyasztás legtöbb területén nagyobb teljesítmény és jobb minőség lesz majd tapasztalható.

1.15.

A közlemény csalódást keltő módon csak nagyon röviden foglalkozik az ipar digitalizálásával járó jelentős társadalmi következményekkel. A nettó hatások kiszámíthatatlanok. A társadalom megosztásának elkerülése érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a nemzedékekre és jövedelmi csoportokra, amelyeket mindez súlyosan érinthet. Mások számára új lehetőségek nyílnak meg.

1.16.

A digitalizáció jelentős következményekkel jár a munkaerőpiacra és a munkaszervezésre nézve (jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése, a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzáférés szűkülése stb.), melyek – a megfelelő ellenlépések hiányában – kedvezőtlennek bizonyulhatnak (4).

1.17.

A stabil társadalmi kapcsolatok, az összetartó társadalom, a tisztességes jövedelemmel és minőségi állásokkal rendelkező jól képzett és motivált munkaerő biztosítása megköveteli valamennyi érintett fél aktív szerepvállalását. Szociális és átfogó párbeszédre van szükség valamennyi – uniós, nemzeti, regionális és vállalati – szinten annak érdekében, hogy a digitalizációban érintett munkavállalók számára tisztességes átmenetet lehessen biztosítani, kellő időben történő és elegendő támogatással a szakmai alkalmazkodáshoz.

1.18.

Közvetlen kapcsolat van az oktatási programok és létesítmények és a társadalmi kohézió között. A kulcsfontosságú kérdések közé tartoznak a digitális technológiák felhasználóinak naprakész készségei és képesítései, valamint az átképzés. A vállalkozásokat és a szociális partnereket minden oktatási szinten és formában szorosan be kell vonni az iskolai programok kidolgozásába.

1.19.

Az EGSZB azt várja az Európai Bizottságtól, hogy a stratégiai terv hatékony megvalósítása révén katalizátorként működjön. Ez magában foglalja a különböző megközelítések hatékony összehangolását, megelőzve ezzel a bizonytalanságot és a piac széttagolódását. A digitális egységes piac szerepe meghatározó. Az európai szintű szabványosítás felgyorsítása döntő jelentőségű lesz.

1.20.

Az EGSZB emellett azt várja az Európai Bizottságtól, hogy aktív szerepet töltsön be az alábbiakban:

2.1.

Az iparban végbemenő digitalizáció kulcsfontosságú része a gazdaság átfogóbb átalakulásának, mely magában foglalja a robotizációt, az anyagtudományokat és új termelési folyamatokat (a továbbiakban Ipar 4.0). Ez a paradigmaváltás radikális változást hoz majd a vállalkozások és a társadalom életében. 2014-ben az EU még nem alakított ki egyértelmű véleményt az Ipar 4.0 gazdasági, technológiai, szociális és társadalmi vonatkozásairól. Az EGSZB listát készített a kívánatos intézkedésekről (7).

2.2.

2015 szeptemberében az EGSZB véleményt fogadott el, amelyben megvitatta az ipar digitalizálásának és a felbomló munkaerőpiacoknak a társadalmi-gazdasági következményeit (8).

2.3.

Több ágazatot átfogó folyamatok zajlanak az Egyesült Államokban, Kínában, az EU-ban, Japánban és Koreában. További fejlemények várhatók majd. Egyfajta új nyersanyagként az óriási méretű adathalmazok katalizátorként működnek a megváltozó szerkezetű termékek és szolgáltatások számára. A korábban egymástól elkülönülő területek (9) kölcsönhatásba lépnek egymással, miközben az értékláncokban megvalósuló szolgáltatásnyújtás (különösen digitális téren) jelentős többletértéket generál a termelési folyamatokhoz.

2.4.

Ma már egy vállalkozás sem tud digitális stratégia nélkül működni. Ez a stratégia egyszerre érinti a termékeket, a szolgáltatásokat és a folyamatokat az ipar egészében. Az új piacok kialakulásának szempontjából az ipar digitalizálása éles versenyt teremt a vállalatok, valamint a gazdasági tömbök között. A vállalkozásoknál az is megszokott, hogy globális szinten a versenyt megelőző együttműködést folytatnak.

2.5.

Elsősorban az USA-ban és Kínában, ahol a vállalkozások kihasználják a nagy belső piacokat, az intézkedések mozgatórugója egy célzott ipari stratégia. Ezek nagypolitikai kérdések. 2011-ben az Obama-kormányzat egy azóta is folyó nagy léptékű programot indított el az új technológiákkal, elsősorban az ikt-val kapcsolatban, amely országszerte bevonta a vállalkozásokat, a kutatóintézeteket és az egyetemeket.

2.6.

A magánprojektek szokás szerint jelentős hasznát látják majd a szövetségi ügynökségek által nemrégiben bejelentett új technológiai programoknak.

2.7.

Az USA arra kívánja felhasználni a digitális átalakulást, hogy visszaszerezze elvesztett pozícióját az ipari piacokon, miközben előnyt kovácsol az országot jellemző vállalkozási szabadságból, valamint az ikt és az óriási méretű adathalmazok világszintű szereplői, például a Google, az Amazon, a Microsoft, a Cisco és mások túlsúlyából (10).

2.8.

A vezető ipari vállalatok konzorciuma ugyanezen fáradozik. Az 50 leginnovatívabb vállalat 2014. évi listájából kitűnik, hogy tíz vezető vállalat közül hétnek az USA-ban van a székhelye (11).

2.9.

A kínai hatóságok arra használják fel a digitális átalakulást, hogy világszerte megerősítsék Kína pozícióját. A hivatalos dokumentumok kiemelik azt a célt, hogy az ország felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal.

2.10.

Kína e tudatos törekvése a „Made in China 2025” elnevezésű, több ágazatot átfogó állami programban kerül az előtérbe, amely a német Industrie 4.0 célkitűzésein alapul. Ez egy teljesen új koncepció a kínai gazdasági és gyártási folyamatokban, amelynek keretében nagyfokú koordinációra kerül sor a döntéshozók, a gazdasági szereplők és az innovatív erők között.

2.11.

Hatalmas pénzügyi erőforrásokat különítettek el erre a célra. A gazdasági visszaesés ezeket az egyedi programokat nem érinti.

2.12.

Jelentős mértékben megnőtt az érdeklődés az Ipar 4.0 iránt. Ezzel párhuzamosan a digitalizáció a Juncker-féle Bizottság egyik fő prioritása. Ez megköveteli az Európai Bizottság különböző szolgálatai közötti optimális koordinációt.

2.13.

Ahhoz, hogy az Európai Bizottság, valamint a nemzeti és regionális szint döntéshozóiban kialakuljon a közös cél tudata, döntő jelentőséggel bír, hogy a Versenyképességi Tanács egyértelműen a célra összpontosítson. Az ipar digitalizálásának és az európai gyártásban alkalmazott óriási méretű adathalmazoknak biztosítaniuk kell a jövőbeli erős pozíciókat. Ez alapvetően alulról építkező folyamat, amely bevonja valamennyi érdekelt felet. A közszektor feladata a szabályozás, a közvetítés és a pénzügyi támogatás.

2.14.

2011 óta Németország vállalta a kezdeményező szerepet a szövetségi kormány, a felsőoktatás és a vállalkozások összehangolt erőfeszítésein keresztül. Az Industrie 4.0 2013-as elindítását követően a folyamatot a Plattform 4.0 keretében és a kormány, a vállalkozások és a szakszervezetek között létrejött együttműködési megállapodás révén egyszerűsítették. A vállalkozásokat egyre inkább bevonják a több ágazatot átfogó kezdeményezésekbe, gyakran a regionális hatóságokkal együttműködve.

2.15.

Emellett más hasonló kezdeményezések is léteznek, például az Industrie 4.0 Ausztriában, a L’Industrie du Futur Franciaországban, a Catapult az Egyesült Királyságban, a Smart Industry Hollandiában. Egy sokszínű kép rajzolódik ki, ahol minden ország kidolgozza saját elképzelését a 4.0-ról és az ipar jövőjéről. Az együttműködés intenzitása és a helyzet sürgősségének észlelése azonban országonként nagyon eltérő.

2.16.

A nemzeti, regionális és helyi (városi!) kezdeményezések kiegészítik egymást. Az Európai Bizottság helyesen teszi, hogy határokon átnyúló megállapodásokat és partnerségeket, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét irányozza elő.

2.17.

A folyamat irányítását a nagyvállalatok és a szakosodott középvállalkozások veszik kezükbe. A fő aggályok közé tartoznak az országok közötti nagy egyenlőtlenségek, az elmaradás, illetve a nem elegendő tudatosság a kkv-k körében, valamint a nyilvánosság nem megfelelő bevonása. Nagyon nagy kihívást jelentő probléma az európai piac széttagoltsága, valamint a 28 különböző ipar- és digitális politikából adódó lehangoló európai kép.

2.18.

Az ipar digitális átalakítása és az Ipar 4.0 nem csak a technológiára terjed ki. A vállalkozásoknak fel kell készülniük számos különböző tényezőnek betudható radikális változásokra, ilyen például a gyártás sebessége, nagyságrendje és kiszámíthatatlansága, az értékláncok további szétaprózódása és irányváltása, új kapcsolatok a kutatóintézetek, a felsőoktatás és a magánszektor között, új üzleti modellek, új kapcsolatok a nagy és a kisebb vállalatok között, az együttműködés új módjai az üzleti tevékenység valamennyi szintje között (tervezés, gyártás, értékesítés, logisztika, karbantartás), a naprakész és új készségek iránti igény az új munkamódszerek mellett, valamint szorosabb kapcsolatok a vállalkozások és a felhasználó között. A vadonatúj koncepciók különösen a hagyományos iparágakat állítják kihívások elé (12).

2.19.

A fogyasztó minden eddiginél jobban kezébe veheti az irányítást. A gyártás és a szolgáltatások összekapcsolásával a digitalizálás testreszabást és egyedi igényekre szabott termelést eredményez ugyanolyan vagy alacsonyabb költséggel, mint sorozatgyártás esetén, gyakran új kontextusban. Ugyanakkor a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy megfelelő információkat szerezzenek a termékek társadalmi és környezeti hatásairól, ami megkönnyíti a tervezett beszerzéssel kapcsolatos tájékozottságot.

3.1.

Az Ipar 4.0 és az érdekelt felek – vállalkozók, személyzet, szociális partnerek, szállítók és ügyfelek, oktatási szolgáltatók – támogatása során az Uniónak olyan ipari stratégiára van szüksége, amely megfelelő munkamegosztást ír elő az összes érintett fél között. A Versenyképességi Tanácsnak döntő szerep jut. Mint minden iparpolitika, ez a kezdeményezés is megosztott hatáskörbe tartozik.

3.2.

Az Európai Tanács (13) azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra a jelenlegi 12 % helyett az európai GNP 20 %-ának az európai iparból kell származnia. Azonban a befektetők tétovázása és az (európai) iránymutatás hiánya a gyártás csökkenését eredményezi.

3.3.

A következetes szakpolitikai intézkedések szükségességét hangsúlyozva az Európai Bizottság szolgálatai jelenleg a tagállamokkal és a vállalkozásokkal szorosan együttműködve egy nagy hatású munkaprogramon – szabályozás, szabványosítás, K+F és pénzügyi erőforrások – dolgoznak.

3.4.

Az EGSZB elégedetten jegyzi meg, hogy a 2014-es véleményében (14) megfogalmazott tizenhét ajánlás többségéről jelenleg vita folyik.

3.5.

Az Európai Bizottság, a kormányok, a vállalkozások és az érdekelt felek helyesen egyidejűleg vesznek majd részt az Ipar 4.0 politikai ülésein. Ösztönözni kell a köz- és magánszféra közötti európai partnerségeket (15), valamint a közös európai érdeket szolgáló fontos projektet a tárgyak internetére vonatkozóan tervezett alacsony energiafelvételű elektronika terén. A vállalkozásoknak és kormányoknak részletes ütemtervre van szükségük.

3.6.

Az egyik fő probléma az, hogy egyszerre 28 digitális politika van érvényben. Ez a méretgazdaságosság szükségességét figyelembe véve alapvetően ellentétes hatással jár, és az egyik fő érv a digitális egységes piac felgyorsítása mellett.

3.7.

A digitális egységes piacnak a modernizált egységes piac szerves részévé kell válnia. Fel kell gyorsítani az intelligens jogalkotást és szabályozást. A program a következőket foglalja magában:

3.8.

Az EGSZB egyeztetést sürget, hogy kialakuljon a megfelelő egyensúly a jogszabályi rendelkezések és a gazdasági szereplők mozgástere között.

3.9.

Európának erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a nem európai szereplőkkel együttműködve globális szabványokat hozzon létre.

3.10.

Az általános adatvédelmi rendelet nagyobb rugalmasságot kínál a tagállamok számára. Fontos, hogy a rendelet ne eredményezzen olyan helyzeteket, amikor az adatokhoz való hozzáférés és azok felhasználása korlátozottá válna, ezzel is növelve a különbségeket az uniós piacon.

3.11.

A vállalkozások és az államok még mindig nagyon alábecsülik a kiberbiztonságot. A számítástechnikai bűnözés világszerte terjed. Az EU-nak nyilvánvalóan szerepet kell vállalnia ezen a téren.

3.12.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet azokra a statisztikákra, amelyek felett még mindig rendszerszinten elsiklanak. A vállalkozások és politikai döntéshozók számára döntő fontosságú, hogy részletesebb statisztikai adatokkal rendelkezzenek a szolgáltatásokról.

4.1.

Egyre több ország és régió foglalkozik komolyan a digitális átállással.

4.2.

Azonban aggodalomra adnak okot az országok közötti egyre nagyobb egyenlőtlenségek, valamint a tudatosság egyenlőtlen szintje a különböző országok vállalkozásai között. Az egyik fő kérdés a vállalatok és a szállítók közötti interoperabilitás.

4.3.

Figyelemfelhívó programokat hoznak létre a vállalkozások és az érdekelt felek számára. Minden ország megtalálja a saját módszereit. A – gyakran regionális szintű – platformok igen fontosak a nagyvállalatok és a kisvállalkozások, valamint e vállalkozások és a kutatóintézetek és egyetemek közötti együttműködés javítása szempontjából.

4.4.

Ösztönözni kell a köz- és magánszféra közötti regionális és nemzeti szintű partnerségek kiszélesítését. Ezek elősegítik a különböző hátterű partnerek közötti kapcsolatok létesítését és a kölcsönös inspirációt. Előmozdítják az együttműködést, és a nagyon szükséges pénzügyi támogatás üdvözlendő forrásai lehetnek.

4.5.

A platformok, kiválósági központok és helyszíni laboratóriumok gyakran a digitalizáció meghatározott részeire összpontosítanak, például a megváltozó értékláncokra, új üzleti modellekre, valamint szociális és munkahelyi innovációra (16), a munkavállalók és a szakszervezetek aktív részvételével. Ösztönözni kell az egyablakos ügyintézést. Az ágazati szervezeteknek az adott ágazatra vonatkozó kérdések kezelésében van szerepük.

4.6.

A (műszaki) egyetemek, amelyek köré szerveződnek az inkubátorházak – az üzleti campusok –, szintén proaktív szerepet töltenek be. Rendkívül hasznos a vállalkozói egyetem koncepciója, amely egyre inkább elterjed a kontinensen (17).

4.7.

A vállalatok, platformok, ágazati szervezetek és egyetemek hálózatai megerősítik a kívánatos trendeket. A digitális egységes piacnak javítania kell a határokon átnyúló együttműködés feltételeit. Az értékteremtésnek az ipar digitalizálásán keresztül történő megosztására vonatkozó gazdasági és jogi feltételek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy erősítsék a (nagyon) különböző méretű szereplők közötti együttműködést. Külön hangsúlyt kell helyezni a kkv-kra és az induló innovatív vállalkozásokra. Sokan közülük nem rendelkeznek célzott információkkal, és nincsenek eszközeik a fejlődésre.

4.8.

Az Egyesült Államokkal összevetve az induló innovatív vállalkozások és a növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások inkább gyenge pontok Európában. A nagy és kisméretű vállalkozások és a (határokon átnyúló) inkubátorházak hálózatai közötti kölcsönös inspiráció kifizetődő módszer. Erőteljes támogató szerepet játszhatnak a trénerek, például a részmunkaidőben dolgozó, nyugdíjas és tapasztalt vállalkozók és mentorok.

5.1.

A digitalizálás egyre inkább az európai alapok (Horizont 2020, regionális és egyéb finanszírozás) prioritásává válik. A sevillai Közös Kutatóközpont és a globális tapasztalatokkal rendelkező jövőbeli innovációs központok nagyon előnyösek lehetnek.

5.2.

Az EGSZB szempontjából a minden szükséges beruházás finanszírozásának kérdése jóval bonyolultabb, mint ahogy az a közleményből kitűnik. Láthatóan jelentős mennyiségű további pénzügyi forrásra van szükség. Az Európai Bizottság 35 milliárd eurós összegről beszél csak az ikt-beruházások terén. Ez szoros együttműködést von maga után az uniós, a nemzeti és a regionális finanszírozás között, továbbá az ipar aktív szerepvállalásával jár, amely a platformokon és a köz- és magánszféra közötti partnerségeken keresztül valósul meg. Pontosítani kell, hogy észszerű időn belül hogyan hajtják majd végre ezeket a pénzügyi rendelkezéseket. Fel lehet tenni a szokásos kérdést: várhatóan ki fizet ki majd mit és milyen céllal?

5.3.

Az európai finanszírozást gyakran joggal bírálják amiatt, hogy túl lassú és túl bürokratikus, ami rendszerint nagyon költséges és elriasztja a kisvállalkozásokat. Vessünk egy pillantást az Egyesült Államokra. Ott a tisztességes feltételek fenntartása mellett elengedhetetlenek a kiigazított eljárások és a kevesebb bürokrácia. Hasznos lehet, ha csökkentik a kötelező partnerek számát a K+F konzorciumokban (18).

5.4.

A kisvállalkozások tekintetében az egyetemi üzleti inkubációs rangsor hasznos eszköz lehet az ígéretes induló innovatív vállalkozások méréséhez és az EU bürokratikus eljárásainak felgyorsításához.

5.5.

Az innovatív digitális üzleti folyamatok mozgatói az induló innovatív vállalkozások és növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások, például az unikornisok (19). A vezető szerepet az amerikaiak töltik be. Emellett az amerikai innovációfigyelők nagyon aktívak Európában, és keresik a nyereséges vállalatfelvásárlásokra kínálkozó lehetőségeket.

5.6.

A bankszektor mellett a magántőke is aktív résztvevő. A magánbanki üzletág maga is digitalizálódik. A FinTech ennek megfelelően működik. A digitális világ gyümölcseként növeli a gyorsaságot, a nagyobb hatékonyságot és az átláthatóságot, és megváltoztatja az ügyfelekhez való hozzáállást. Hasznos lenne, ha London mellett még több FinTech-központ működne.

5.7.

A bankok és a FinTech-ek a digitális egységes piac kiemelt partnerei kell hogy legyenek, amelyek nagyobb teljesítményt és értékteremtést nyújtanak. Ösztönözni kell őket, hogy az ipar stratégiai partnereként lépjenek fel, amelyek magas szakmai színvonalon értékelik a projektek gazdasági, társadalmi és környezeti hasznát. Segítséget nyújthatnak a platformok összekapcsolásának és a hozzáadott értékkel rendelkező szolgáltatások radikálisan új formái.

5.8.

A pénzügyi szabályozás (vagy annak felülvizsgálata) nem akadályozhatja meg a bankszektort abban, hogy vállalja az Ipar 4.0 beruházásaival járó, számításba vett kockázatokat.

5.9.

Egy kiteljesedett európai tőkepiacra van szükség ahhoz, hogy az Egyesült Államokéihoz hasonló egyenlő pénzügyi versenyfeltételek érvényesüljenek Európában.

6.1.

Az Ipar 4.0 és a digitális társadalom mindenkit érint. Növelni kell az ezzel kapcsolatos tájékozottságot. Vita folyik a kockázatokról és a jövővel kapcsolatos bizonytalanságokról, valamint az esélyekről és lehetőségekről, a társadalmi feltételekről és az elfogadottságról.

6.2.

Északnyugat-Európában a digitális forradalom napi szinten jelen van a médiában (televízió, sajtó, közösségi média). Néhány országban a közvélemény meglehetősen jól tájékozott, azonban Európa-szerte jelentősen javítani kell a tájékoztatást.