10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/1

Előadó:

Thierry LIBAERT

1.1.

Ebben a véleményében az EGSZB annak az óhajának kíván hangot adni, hogy a társadalomban olyan gazdasági átmenet menjen végbe, amelynek során az erőforrások túlzott kiaknázásának és pazarlásának időszakáról egy fenntarthatóbb időszakba lépünk át, amely inkább a minőség, mint a mennyiség értékelésére irányul, és foglalkoztatás-intenzívebb. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy Európának kezdeményező szerepet kell játszania az új gazdasági formák kialakításában.

1.2.

Az EGSZB véleménye szerint támogatni kell a funkcionális gazdaságot, mivel teljes egészében vagy részben választ adhat a megoldandó problémákra. A funkcionális gazdaság nem önmagában vett végcél, hanem a fogyasztási modellhez rendelt új célokat szolgáló eszköz.

1.3.

Mivel a funkcionális gazdaság feltételezett erényeit számos bizonytalanság vagy ismeretlen tényező övezi a gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi vonatkozások tekintetében, az előnyök és adott esetben a funkcionális gazdaság tisztességes kiépítéséhez betartandó feltételek meghatározása érdekében teljeskörűen értékelni kell a termék- vagy szolgáltatástípusokat.

1.4.

Ezt követően elő kell mozdítani a funkcionális gazdasági megoldással – „hozzáférés” vagy „használat” kontra „tulajdonjog” – kapott termék vagy szolgáltatás (környezetvédelmi, társadalmi, gazdasági stb.) kihatásainak leírását. E leírás alapján a fogyasztó tudhatja, hogy jobb-e egy termék vagy szolgáltatás megvétele mellett dönteni, és tudatosan választhat. A vállalkozások által szolgáltatott információ minősége és hitelessége döntő fontosságú ebből a szempontból. Tehát olyan hatóságokat és mechanizmusokat kell meghatározni, amelyek ezeket biztosítják a fogyasztók számára.

1.5.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a tagállamok és az érdekelt felek mozdítsák elő a felelősségteljes fogyasztást, mindenekelőtt az oktatási szakasz folyamán, és helyezzenek hangsúlyt a funkcionális gazdaságra. Ez utóbbi, amennyiben intelligensen alakítják ki, a jelenlegi fogyasztással összefüggő számos kihívás leküzdésében segíthet.

1.6.

Az EGSZB általánosabban a funkcionális gazdasághoz kapcsolódó új termelési és fogyasztási módokkal kapcsolatos kutatások és a végrehajtás felgyorsítását javasolja:

1.7.

Egy európai jogszabálycsomag lehetővé tenné a funkcionális gazdasági kínálatok strukturálását, többek között az új fogyasztási problémákhoz – az együttműködésre épülő fogyasztáshoz, az elavuláshoz, e modellek fogyasztók általi megértéséhez, valamint az innovatív vállalkozások számára kedvezőbb jogi és adózási környezethez kapcsolódóan.

1.8.

Új gazdasági modellek kikísérletezése révén a funkcionális gazdaság regionális szintre helyezése választ adhat a régiók fenntartható fejlődésével kapcsolatos új kihívásokra. A funkcionális gazdaság hasznos a régiók értékeinek érvényre juttatásához, a jelenlegi fogyasztásból való kiábrándulásért részben felelős szabványos tömegtermelésből való kilépéshez és a termelési rendszer összes externáliájának figyelembevételéhez. Ezenfelül a kapacitás-összevonást elősegítő népsűrűségük következtében a városok az egyik legkedvezőbb területek a funkcionális gazdasági megoldások kialakítására.

1.9.

Az új gazdasági modellre történő, számos területen jelentős, rendszerszintű következményekkel járó átállás végrehajtása érdekében hasznos lenne egy új, állandó, transzverzális struktúrát létrehozni az EGSZB-n belül, amelyen keresztül elemezni lehet a változásokat.

1.10.

Mivel még kevés a jó példa, és azok sem mindig kapnak annyi figyelmet, amennyit érdemelnének, hasznos lenne egy csereplatform a funkcionális gazdaság kezdeményezéseinek európai szintű láthatóvá tétele érdekében. Ez a platform részét képezhetné annak az európai platformtervnek, amelyet az EGSZB az Európai Bizottság által előterjesztett „Körforgásos gazdaságra vonatkozó csomag”-gal kapcsolatos véleményének elfogadásakor hagyott jóvá a körforgásos gazdasággal kapcsolatban.

1.11.

A funkcionális gazdaság lehetővé teheti a termék értékét adó különböző elemek átalakulását. A különféle használati értékek, csakúgy mint a munkaérték így párhuzamosan létezhetnek a funkcionális gazdaság keretein belül.

1.12.

A funkcionális gazdasági modellekkel kapcsolatos biztosítási kérdések tisztázása és egyszerűsítése döntő fontosságú lesz, ezért ezeket érthetőbbé kell tenni a végfogyasztó számára az új funkcionális gazdasági kínálatok fejlesztésének logikája mentén.

2.1.

A funkcionális gazdaság célja, hogy inkább a termékek használatát, mintsem a tulajdonjogát segítse elő. Azonban túl kell lépni a valamely „termékhez” hozzáadott „szolgáltatások” egyszerű beépítésén, és a fogyasztásban bekövetkező összes változást ténylegesen számításba kell venni, nagyobb figyelmet fordítva a végső felhasználásra, az erőforrás-hatékonyabb gazdasági modellekre, egészen a régiók számára előállított járulékos előnyökig terjedően. Eszerint a vállalatok nem terméket, hanem funkciót értékesítenek, a felhasználási mód szerint számlázva azt ki. Ezért az ipari szereplőknek a priori érdekük fűződik ahhoz, hogy gazdasági modelljük keretében strapabíró, javítható, könnyen karbantartható tárgyakat fejlesszenek ki, valamint megfelelő termelési láncot és logisztikát biztosítsanak.

2.1.1.

A mögöttes gazdasági paradigma továbbra is az, hogy az értéket a használatból származó előnyök jelentik, azaz a használati érték, ugyanakkor maga a termék és a szolgáltatás is, vagy az, ahogyan arra mások tekintenek, vagyis a munkaértéke vagy csereértéke.

2.1.2.

A hagyományos gazdasági sémában a gyártók előállítják, a fogyasztók pedig, a fogyasztás során, tönkreteszik az értéket. A funkcionális gazdaságban a két fél érdekeinek találkozniuk kell, vagy legalább egy irányba kell tartaniuk ahhoz, hogy mindegyikük megőrizze, mi több, létrehozza az értéket. A jelenleg folyó digitális forradalommal a felhasználási célok és ezek ismerete alapján létrejövő adatok előállítása és felhasználása alkotja például a mindkét fél által létrehozott új források és értékek egyikét.

2.1.3.

A termelő-fogyasztó, a „prosumer” (ez az új szó a termelő és a fogyasztó történelmileg eltérő két szerepét illeszti össze) – jelenleg teljesen elméleti – figurája körül kibontakozó új dinamikák a nagyon lineáris vagy vertikális gazdasági kapcsolatok hálószerűbb vagy horizontálisabb sémákká vagy szervezetekké történő átalakulását szemléltetik.

2.1.4.

A funkcionális gazdaság elősegítheti a gazdaság dematerializálását azáltal, hogy az összes költséget beépíti a végső árba. Hozzájárul a gazdasági tevékenység és a környezeti hatás szétválasztásának elősegítéséhez.

2.2.

A funkcionális gazdaság koncepciójának két többé-kevésbé sikeres alkalmazási modellje két elméleti iskolához kapcsolódik. Az első a felhasználási célra összpontosító szolgáltatáskínálatot vizsgálja, és a szolgáltatásokon alapuló gazdaság általános elképzeléséhez kapcsolódik. Újragondolja a tulajdonviszonyokat, de nemigen vizsgálja a termékeket. A második a funkcionális gazdaság azon externáliáira összpontosít, amelyek olyan új megoldások meghatározását teszik lehetővé, amelyeknél az áruk és szolgáltatások értékesítését egy integrált egészként képzelik el (vizsgálva a munkát, továbbá a többek között az adott régió számára előállított immateriális erőforrásokat), és a fogyasztó szerves részét képezi a kidolgozott megoldásnak.

2.3.

Az EGSZB kiegyensúlyozott megközelítést ajánl. Az elképzelés nem a funkcionális gazdaság egységes előmozdítása, hanem az, hogy azt akkor mozdítsák elő, ha választ ad a megoldandó új kihívásokra.

3.1.

A funkcionális gazdaság azért érdekes, mert elméletben, vagy legalábbis bizonyos feltételek mellett a jelenkori fogyasztással összefüggő többféle, akár gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi vagy kulturális kihívásra képes válaszokkal szolgálni.

3.2.

Az integrált megközelítés keretében a régiókban járulékos előnyöket vagy pozitív externáliákat állíthat elő. Így például szövetkezeti vagy transzverzális munkamódszerek révén az önkormányzatok a közvilágítási szolgáltatásaikba beleveszik a gazdasági teljesítményt, a közterületek biztonságossá tételét, valamint a fényszennyezés csökkentését és az energiafogyasztás csökkentését is. Egyetlen paraméter optimalizálása helyett e különböző célok beépítése többféle kihívás megválaszolását teszi lehetővé mérsékelt költségek mellett.

3.2.1.

A beruházások megosztása révén a funkcionális gazdaság a fenntartható fejlődést szolgáló innováció és különösen a tiszta vagy környezetbarát technológiai innovációk előmozdításának egyik eszköze. Ez utóbbiak, amelyek gyakran tőkeigényesebbek, mint a hagyományos megoldások, ezáltal olyan gazdasági modellre találnak, amely elősegíti a fogyasztók általi elterjedésüket, akik egymagukban nem rendelkeznének elegendő pénzügyi kapacitással. Például egy energiateljesítményre vonatkozó szerződés lehetővé teheti a felhasználó számára, hogy egy szerény és havonta fizetett szolgáltatás révén olykor igen költséges technológiákkal és energiahatékonysági szolgáltatásokkal rendelkezzen.

3.3.

Környezetvédelmi szempontból az egyéni tulajdonon alapuló jelenlegi fogyasztási módok a javak kihasználatlanságát, és ennek következtében a természeti erőforrások jelentős pazarlását vonják maguk után (például napjainkban egy gépkocsi az idő 95 %-ában kihasználatlan, és városban általában csak alig több mint egy ember használja (1,2)).

3.3.1.

Egy mobilitási szolgáltatás megszerzése (egy adott kilométerszámra szóló ülőhely, meghatározott időtartamra és kilométer-távolságra szóló gépkocsi stb.) lehetővé teszi ezen erőforrások intenzívebb hasznosítását. A funkcionális gazdaság tehát számos fogyasztási cikk használati intenzitását növelheti, és ezáltal kisebb környezetterhelés mellett több értéket hozhat létre.

3.3.2.

A funkcionális gazdasági szolgáltatások díjszabása, amely a termék és a szolgáltatások összes költségét és nem csupán a határköltséget foglalja magában, a valós költségek jobb megértését teszi lehetővé a felhasználó számára. Olyan árjelzést ad, amely közelebb van az előállítás tényleges hatásaihoz, és ezáltal felelősségteljesebb magatartásra ösztönöz. (Például egy órányi közös autóhasználat megvételekor a felhasználó megfizeti a gépjármű értékcsökkenését, a biztosítást, a parkolót, az üzemanyagot stb., azaz az arányosan kiszámított összes költséget. Így a fogyasztó – a „tulajdonosi” használathoz képest, amikor általában csak az üzemanyagköltséget tekintik használati költségnek – fogékonyabbá válik az adott gépjármű észszerű használatára.)

3.4.

Társadalmi szempontból ez azt jelenti, hogy a termékek vagy szolgáltatások hozzáférési költségének csökkentésével – történjen az egy közösségi alapon megvalósított beruházás megosztásának köszönhetően, vagy a megszabott használati költségnek csak a hozzáférési költségre korlátozásával – a funkcionális gazdaság több fogyasztó számára teheti lehetővé az olyan szolgáltatásokhoz való hozzáférést, amelyekre addig nem tarthattak igényt. Ekkor mind gazdasági, mind jogi vagy biztosítási szempontból a legfontosabb kérdést a beruházó és a felhasználók rendelkezésére bocsátott tőke tulajdonosának kérdése jelenti. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a kialakítandó új szabályozásoknak nagyok a tétjei.

3.4.1.

Számos társadalmi kérdés vetődik fel, és a környezetvédelmi kihívásokhoz hasonlóan ezeket is komolyan meg kell vizsgálni annak eldöntése érdekében, hogy ezen a területen van-e jelentősége a funkcionális gazdaságnak, és legfőképpen azért, hogy a társadalmi fejlődés érdekében dönteni lehessen a funkcionális gazdaság kialakításának feltételeiről.

3.5.

A „tulajdonjogról” a „hozzáférésre” való áttéréshez szükséges paradigmaváltás nem jelentéktelen. Ehhez át kellene billenni a kérkedésen és az utánzási vágyon alapuló fogyasztási modellről egy nyugodtabb, kevésbé a kényszeres logikákra épülő, és mindenképpen az anyagi javak tulajdonlásától kevésbé függő fogyasztásra.

3.6.

A digitalizáció lehetővé teszi a funkcionális gazdaság kiterjesztését, kilépve ezáltal a B2B kizárólagos és kezdeti hatóköréből. A terjesztési és különösen a kiépítési költségek csökkentésével a digitális megoldások rendkívül változatos területeken kínálhatnak funkcionális gazdasági megoldásokat mindenki számára (zene, mobilitás, felszerelések, lakhatás stb.). Ezért a meglévő gazdasági modellel való együttműködés előmozdítása érdekében mihamarabb megfelelő adózási és szabályozási keretet kell kigondolni és kialakítani.

3.7.

A közelmúltban elvégzett vizsgálatok és a tapasztalati visszajelzések azt mutatják, hogy a funkcionális gazdasági gyakorlatok sikere és elfogadása inkább attól függ, hogy a megoldásokról jó tapasztalatot szerez-e a felhasználó és azok javítják-e a fogyasztó életminőségét, mint a kizárólag gazdasági vagy környezetvédelmi kritériumoktól. Ezt szemlélteti a megosztott autóhasználat a városközpontban való parkolás lényeges kérdése esetében, aminek megoldását ez a rendszer lehetővé teszi, vagy a streaming is annak a lehetőségnek köszönhetően, hogy szinte azonnal bőséges katalógushoz lehet hozzáférni.

4.1.

Egyes esetekben a funkcionális gazdaság a termékek fogyasztási és megújulási ütemének felgyorsulásához vezethet. Így a mobiltelefon vagy a gépjármű-tartósbérlet területén nem magától értetődően biztos, hogy ezek a modellek (általában a vételi opcióval ellátott tartósbérlet) hozzájárulnak a termékek élettartamának meghosszabbításához vagy az élettartam végén a jobb újrahasznosításhoz.

4.2.

A nagy ipari csoportok konkrét példái a legismertebbek, ugyanakkor a hagyományosabb ágazatok, mint például a mezőgazdaság, a kollektív beszerzések révén, vagy akár az induló innovatív vállalkozások fontos szerepet játszanak a társadalomban a funkcionális gazdaság megszilárdításában és terjesztésében. Ezenkívül nyilvánvaló, hogy ebben a koncepcióban és annak megvalósításában a kkv-k is találhatnak új megoldásokat az ügyfeleik számára. A szövetkezet formájában működő struktúrák horizontálisabb irányítási módokat is elősegíthetnek, illetve olyanokat, ahol a felhasználó teljes jogú részes fél.

4.3.

A termékhez vagy szolgáltatáshoz való hozzáférés költségének csökkentésével a funkcionális gazdaság előnyös lehet a legszegényebb polgárok számára. Többek között bizonyos mértékben rugalmasabbá teszi a szolgáltatásokhoz és termékekhez való hozzáférést. Ugyanakkor azonban fokozhatja a legszegényebb polgárok sérülékenységét, ha nem képesek megfizetni a szolgáltatás hozzáférési, használati vagy előfizetési díjait. Ebből a szempontból, és a számos európai országban tapasztalható egyre bizonytalanabb jelenlegi környezetben a tulajdonlás kedvezőbbnek és megnyugtatóbbnak tűnhet a bizonytalan helyzetben lévők számára. Ezenkívül a bizonyos javakhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés nem csupán gazdasági tőke (pénzügyi erőforrások), hanem kulturális és oktatási (társadalmi környezet, képzettség) tőke kérdése is.

4.4.

Társadalmi szemszögből a funkcionális gazdaság valamivel még függőbbé teheti a fogyasztót, tehát a polgárt a gazdasági szervezetektől vagy egy adott műszaki vagy gazdasági rendszertől. A rendelkezésre bocsátott terméket, amint az egy adott szolgáltatásba bekerül, nehéz, mi több, lehetetlen javítani, módosítani, megváltoztatni. Így a funkcionális gazdaság erősítheti a heteronómiát, ha a szolgáltatók nem kellően vonják be a fogyasztókat a kialakított termékek és megoldások tervezésébe. Azokat a gazdasági és irányítási modelleket kell keresni és ösztönözni, amelyek elősegítik a fogyasztók autonómiáját (a választásaik, gyakorlataik és szokásaik szempontjából).

4.5.

A digitális világ lehetővé teheti, hogy a funkcionális gazdaság alkalmazási területét az összes fogyasztóra kiterjesszék. Ugyanakkor számos kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban: az egyes platformok általi értékszerzés, az adó optimalizálása vagy elkerülése, a magánélet tiszteletben tartása (többek között az összegyűjtött adatok felhasználásán keresztül), a gazdasági koncentráció (a platformok monopóliuma) és a munkával kapcsolatos kérdések (ahogyan az 1.6. pont is említi).

4.6.

Mindezen kockázatok vagy fékek tekintetében a „szolgáltatáson alapuló gazdaságra” való egyszerű áttérés nem tudja megvédeni a funkcionális gazdaságot ezektől a kockázatoktól. A funkcionális gazdaság integráltabb megközelítése, amely a vállalatirányítást, a munkát, a regionális perspektívát egyaránt vizsgálja, és a fogyasztót a szolgáltatás tervezésétől kezdve és a termék teljes életciklusa alatt figyelembe veszi, lehetővé teheti e kockázatok leküzdését.

4.7.

Mindazonáltal e pontok közül sok esetében és különösen a versennyel vagy a magánélet tiszteletben tartásával kapcsolatban biztos szükség van jogi beavatkozásra.

5.1.

Az Európai Uniónak számos okból kell foglalkoznia a funkcionális gazdaság kérdésével. Ezek az okok környezetvédelmi, társadalmi, kulturális, illetve gazdasági jellegűek. Ezenfelül a digitális kihívások, és általában véve az olyan új gazdasági modellekkel való kapcsolat, mint az együttműködésen alapuló, a körforgásos stb. gazdaság, fontosak e gondolkodás keretében, különösen az előidézett változások gyorsasága miatt.

5.2.

A funkcionális gazdaság Európában eszközt jelenthet a vállalkozások számára ahhoz, hogy újabb hozzáadott értéket teremtsenek és foglalkoztatás-intenzív megoldásokat mozdítsanak elő (különösen a termelési lánc végén, de az elején is, az innovatív gazdasági modellek kidolgozása és a kapcsolódó szolgáltatások megtervezése terén), valamint egyebek mellett ahhoz, hogy egyes ágazatok versenyképességét megerősítsék. A szabványosított és kevésbé megfelelő termelés helyett a fogyasztók igényeihez közelebb álló szolgáltatáskínálat kialakításával a funkcionális gazdaság segíthet megújítani a vállalkozások és a fogyasztók közötti bizalmi kapcsolatot, és új értelmet adhat a fogyasztásnak.

5.3.

Miközben a nagyvállalatok innovatív szolgáltatásai, a régiók és sok szakértő elkötelezett a funkcionális gazdaság előmozdítása mellett, az európai dinamika meglepően gyenge. Annak ellenére, hogy a funkcionális gazdaság a körforgásos gazdaság középpontjában áll, mégsem tesznek róla említést az Európai Bizottságnak az erről a témáról készített, „Körforgásos gazdaság” című legfrissebb jelentésében.

5.3.1.

E bizonytalanságok és korlátok ellenére az Európában jelenleg érvényesülő bizonytalan politikai és gazdasági helyzetben a funkcionális gazdaság lehetőséget jelent Európa számára ahhoz, hogy számos szereplő szaktudását és kompetenciáit érvényre juttassa és fejlessze.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/6

Előadó:

Antonio GARCÍA DEL RIEGO

1.1.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy folytassa az innovatív és gyorsan növekvő vállalkozások létrehozásának támogatására irányuló politikai javaslatok kidolgozásával kapcsolatos erőfeszítéseit, és azt javasolja, hogy ezeket a kezdeményezéseket egyetlen, a különböző főigazgatóságok által megvalósított innovatív politikák közötti szinergiák felméréséért, nyomon követéséért és megteremtéséért felelős egység hajtsa végre, irányítsa és koordinálja. Ezeknek a politikai javaslatoknak meg kell erősíteniük az egységes piacot, valamint azokat a klasztereket és ökoszisztémákat, amelyekben induló innovatív vállalkozások jönnek létre, fejleszteniük kell az európai tőkepiacok tőkekomponensét, ösztönözniük kell, hogy az oktatási programok középpontjában a jövő munkahelyei álljanak, és minimalizálniuk kell az új vállalkozások indításával kapcsolatos költségeket és bürokráciát.

1.1.1.

Az Európai Bizottságnak folytatnia kell az egységes piac meglévő szabályainak érvényesítésére irányuló munkáját: a hosszú távú harmonizációs projektek, mint például a számviteli és fizetésképtelenségi standardok, a szakmai és tudományos képesítések automatikus elismerése, a digitális egységes piaci stratégia gyorsított végrehajtása és a tőkepiaci unióra vonatkozó kezdeményezés (1) teljes körű megvalósítása nagyban segítené, hogy az EU kiaknázhassa egy valódi egységes piac valamennyi lehetőségét. A határokon átnyúló szerződéskötésre vonatkozó egyszerű és hatékony szabályok várhatóan fellendítik a határokon átnyúló elektronikus kereskedelmet, csökkentik a fogyasztói jog széttagoltságát, valamint a vállalkozások szabálykövetéssel kapcsolatos költségeit.

1.1.2.

A saját tőkével történő finanszírozást szélesebb körben kell alkalmazni annak érdekében, hogy támogatást nyújtson az induló innovatív vállalkozásoknak azok fejlesztési szakaszában. Ez egyebek mellett egy semlegesebb adózási rendszert feltételez, amely egyformán kezeli a hitelből és a saját tőkével történő finanszírozást azáltal, hogy lehetővé teszi mind a kamat-, mind az osztalékfizetés levonását az adóból (2). Jó volna, ha az induló innovatív vállalkozások „részvényopció-csomagokat” használhatnának a tehetségek vonzására és megtartására.

1.1.3.

Többek között oktatási és nem jogalkotási kezdeményezésekkel ki kellene alakítani és ösztönözni kellene annak kultúráját, hogy a vállalkozások elsősorban saját tőkére támaszkodjanak. Az európai pénzügyi rendszernek a kisbefektetőkre szabott likvid befektetési termékeket kell létrehoznia, hogy az innovatív kisvállalkozásokba való befektetésre ösztönözze őket.

1.1.4.

A felesleges bürokrácia és a túlszabályozás csökkentése szintén kulcsfontosságú ahhoz, hogy minimalizáljuk a vállalkozókra nehezedő adminisztratív terheket, továbbá elkerüljük a felesleges költségeket és az időgazdálkodás hatékonyságának hiányát.

1.1.5.

Meg kell erősíteni és fel kell gyorsítani a tagállamokban az egyetemek és a vállalkozások közötti – mind a nagy ipari szereplőket, mind a kisebb cégeket bevonó – együttműködés új formáinak fejlesztését olyan új politikai intézkedések révén, amelyek arra irányulnak, hogy az EU-t vonzóvá tegyék a tehetségek számára.

1.1.5.1.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy minden jogi akadályt hárítson el a fiatal vállalkozók és diákok csereprogramjai (3) elől, például a fiatal vállalkozóknak szóló Erasmus program létrehozásával.

1.1.5.2.

Az ígéretes vállalatok bemutatása érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy hozzanak létre egy platformalapú, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformba (EBTP) és a Beruházási Projektek Európai Portáljába (4) integrált adatbázist. A portálon objektív és átlátható kritériumok alapján kiválasztott, gyorsan növekvő uniós vállalatok szerepelnének a különböző ágazatokból, és lehetőség volna a vállalkozások összehasonlítására és teljesítményértékelésére.

1.1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok megosztása és felmérése értékes információkat nyújt az új politikákkal való kísérletezéshez (5).

1.2.

Az Európai Beruházási Alapot (EBA) és az Európai Beruházási Bankot (EBB) arra kérjük, hogy célzott kockázati és magvető tőkével támogassák az innovatív vállalkozásokat, előmozdítva az egyetemeken és a kutatóközpontokban rendelkezésre álló technológia átadását. Ezt olyan elsőhitel-garanciák formájában lehetne megszervezni, amelyek segítenének legyőzni a magánfinanszírozással szembeni kezdeti ellenállást.

1.3.

Az uniós garanciákból és EBB-tőkéből álló 21 milliárd eurós Európai Stratégiai Beruházási Alapnak (ESBA) döntő szerepet kellene játszania abban, hogy az innovatív projektek könnyebben érjék el a kritikus méretet és beléphessenek a piacra. Ezen túlmenően az ESBA modellként szolgálhatna a jövőbeli uniós költségvetések szempontjából, mivel a hagyományos, támogatásalapú projektfinanszírozási módszer helyett a hatékonyabb, beruházásvezérelt módszert követi, amelyben a közösség tagjai adják össze a projektek forrásait. Az ESBA-ból olyan, viszonylag kockázatos területeken is sikeresen finanszíroztak projekteket, amelyeket különben könnyen számításon kívül hagyhattak volna (6).

1.4.

Az EGSZB szélesebb körű beruházási eszköztár összeállítását kéri a növekedési szakaszbeli beruházások ösztönzésére, többek között „aszimmetrikus alapokkal” – melyek a tőkeberuházók különféle kategóriáinak eltérő hozamot fizetnek –, illetve a közösségi finanszírozáshoz hasonló alternatív finanszírozási módokkal (7). Az európai kkv-k könnyebb piacra jutása érdekében érdemes volna alpiacok létrehozását is megfontolni.

1.5.

Az Európai Bizottságnak orvosolnia kellene a szoftverberuházások kezelésének szabályozása terén az EU és az Egyesült Államok között fennálló aszimmetriákat, és el kellene hárítania azokat a szabályozási korlátokat, amelyek akadályozzák az európai pénzügyi szektort a digitális fejlesztésbe való beruházásban.

2.1.

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) az európai gazdaság kulcsfontosságú elemei, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez és a gazdasági növekedéshez (8).

2.1.1.

2015-ben az Európai Unióban működő több mint 22,3 millió kkv az összes nem pénzügyi vállalkozás 99,8 %-át tette ki, 90 millió főt – az összes foglalkoztatott 66,9 %-át – foglalkoztatva, a teljes hozzáadott érték 57,8 %-át termelve (9) és az új munkahelyek 85 %-át hozva létre. Európának biztosítania kell új kkv-k létrejöttét, ily módon ellensúlyozva azt, hogy évente 200 000 kkv megy csődbe (10), ami 1,7 millió munkavállalót érint. A jövőbeli gazdasági fejlődés szempontjából ugyanakkor azok a vállalkozások fontosabbak, amelyek innovációra, növekedésre és exportra törekszenek.

2.2.

A gyorsan növekvő induló innovatív vállalkozások létrehozása kritikus jelentőségű, mivel ezek a cégek az innovációra összpontosítanak a gyorsan növekvő, magas hozzáadott értéket termelő ágazatokban. Ezek azok a vállalkozások, amelyek a jövőben majd munkahelyeket teremtenek és ösztönzik a termelékenység növekedését, ami központi szerepet játszik az életszínvonal javításában. Bár egyes területeken Európa előrelépést tud felmutatni, az induló fázisból a növekedési fázisba való átlépés terén le van maradva, pedig ez vezetne végül az Európa számára oly szükséges növekedéshez és munkahelyteremtéshez (11).

2.3.

Ez a saját kezdeményezésű vélemény a növekvő vállalkozásokra összpontosít: azokra a gyorsan növekvő vállalatokra, amelyeknél az átlagos éves növekedés a munkavállalók számát (vagy a forgalmat) tekintve egy hároméves időszakban meghaladja a 20 %-ot, és amelyek a megfigyelési időszak elején legalább 10 munkavállalót foglalkoztatnak (12). A növekvő vállalatok kulcsfontosságú jellemzője, hogy olyan üzleti modellek szerint működnek, amelyek nagymértékben az igényekre szabhatók. A növekvőképesség a piacra jutás, a bevételek és a szerkezet terén való növekedés képességét jelenti, amely például az üzleti modell különböző piacokon való gyors alkalmazásából vagy új vezetési gyakorlatokból fakad.

2.3.1.

Egy 11 országot vizsgáló OECD-tanulmány (13) megállapította, hogy a növekvő vállalatok mind a 11 országban az összes cég kevesebb mint 10 %-át tették ki, ugyanakkor ezek a vállalkozások hozták létre az új munkahelyek akár kétharmadát (14).

2.4.

Az induló innovatív vállalkozások rövid távon jellemzően kevésbé jövedelmezők, és külső forrásoktól függnek. Ha ezek az innovatív vállalkozások nem képesek finanszírozni bővülési terveiket, akkor nem növekednek, és ekkor a bennük rejlő, a termelékenység növelésére és a munkahelyteremtésre irányuló lehetőségek valószínűleg nem teljesednek ki.

2.4.1.

Egy világbanki elemzésben (15) szereplő becslés szerint 2007-ben a fejlett piacokon a kkv-k nemteljesítő hiteleinek átlagos mértéke 6,93 % volt, ami több mint kétszerese a nagy vállalkozások körében mért 2,54 %-os aránynak. A nemteljesítő hitelek aránya a válság alatt drámai mértékben, 10 % és 25 % közötti arányra nőtt Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban és Írországban.

2.4.1.1.

Azok a politikák, amelyek arra bátorítják a bankokat, hogy kiterjesszék a hiteleket a kockázatosabb cégekre is – különösen a korai szakaszban lévő, korlátozott biztosítékokkal rendelkező vállalatokra –, kockázatos bankokat, a hitelek beszűkülését és fokozódó pénzügyi instabilitást idézhetnek elő (16).

2.5.

Európának nagy gondot kell fordítania arra, hogy a „finanszírozási átmenet” zökkenőmentesen működjön, márpedig jelenleg nem működik.

2.5.1.

A finanszírozási átmenet négy részből áll: az induló szakaszból (támogatások, magvető tőke, család, barátok); a tőkebővítési szakaszból (közösségi finanszírozás, mikrofinanszírozás, üzleti angyalok); a tartós növekedési szakaszból (értékpapírosítás, saját tőke, kockázati tőke, intézményi befektetők, zártkörű részvénykibocsátás); valamint az elidegenítésből (felvásárlás, tőzsdei bevezetés).

3.1.

A növekvő vállalatokat támogató sikeres innovációs ökoszisztémákat a kutatási és oktatási intézmények, a nagyvállalatok és a kockázatitőke-befektetők szorosan összekapcsolódó hálózatai, illetve a kreatív és vállalkozói tehetség jelenléte jellemzi (17).

3.1.1.

Az induló innovatív vállalkozások általában a vezető egyetemek körül kiépített technológiai központokban jönnek létre, amelyek kulcsszerepet játszanak a dinamikus üzleti környezet kialakításában, mivel mind a diákok, mind az egyetemi oktatók között rejlő tehetségek forrását jelentik. Az erőteljes, egymással szoros kapcsolatban álló klaszterek fokozzák az üzleti tevékenység termelékenységét, meghatározzák az innováció irányát és ütemét, és ösztönzik új vállalkozások létrejöttét. Az Egyesült Államok, Kína és egyes európai központok folyamatos harcot vívnak a tehetségek és a tőke megszerzéséért, valamint az innováció ösztönzéséért.

3.1.2.

Az európai munkaerőpiacok széttagoltsága azonban akadályozza az induló innovatív vállalkozások növekvő vállalatokká válását. Emiatt létfontosságú a munkavállalói mobilitás Unión belüli elősegítése, valamint a harmadik országbeli tehetségek vonzása, ami további vonzerőt jelent, és így kedvező folyamatokat indíthat be.

3.1.3.

Ösztönözni lehetne egyfajta, a fiatal vállalkozóknak szóló Erasmus programot. Ez illeszkedik a növekedésre és a munkahelyteremtésre irányuló vezérelvhez, és olyan kezdeményezésről van szó, amely elősegítené a mobilitást és a vállalkozások körében is kedvező fogadtatásra találna.

3.1.3.1.

Az utóbbi időben már elfogadtak néhány politikát Unión kívüli tehetségek vonzására. A 2009-ben bevezetett kék kártya felgyorsította az uniós munkáltató által toborzott képzett munkavállalók belépését (18). Nemzeti szinten néhány európai ország már kialakított egyedi vízumeljárásokat a vállalkozók számára, és egyre több ország követi a példájukat (19).

3.1.4.

A technológiai központok figyelemreméltóan sikeres példája „Oxbridge”, amely az Egyesült Királyságban az oxfordi és cambridge-i egyetemeket magában foglaló befolyásos régióra utal. Az Egyesült Királyság csúcstechnológiával dolgozó közösségében a 2008 és 2012 közötti gazdasági recesszió és stagnálás elhúzódó időszakában is folyamatos volt a növekedés és az innováció (20).

3.1.4.1.

Ugyanakkor sok európai egyetem nem rendelkezik olyan pozícióval, szerkezettel vagy elkötelezettséggel, hogy megteremtse az egyetem területén működő vállalkozások növekedéséhez szükséges feltételeket, illetve népszerűsítse ezt a programot a kormányok körében (21). Az egyetemi vezetőknek és a kormányoknak kapcsolatokat kell kialakítaniuk az iparral, és beruházásokat kell megvalósítaniuk az egyetem területén működő technológiaátadási hivatalok és a vállalkozói készségek oktatása terén (22).

3.1.5.

Az egyetemekről származó technológiák átadásának eredményeként létrejött spin-off vállalkozások pénz és szakértő irányítás hiányában nehezen növekszenek. Ezért létfontosságú, hogy számíthassanak intézményi köztámogatásra ahhoz, hogy túléljék azt a kezdeti időszakot, amikor a magánfinanszírozók még nem szívesen fektetnek be a technikai jellegű spin-off vállalkozásokba, mivel ezeket túl szakmainak és kockázatosnak tartják, és gyakran nem igazán értenek hozzájuk.

3.2.

Annak ellenére, hogy a képzettségi szintjük hasonló, az európaiak jóval ritkábban hoznak létre új vállalkozásokat, mint az amerikaiak. Ennek számos oka közé tartozik többek között a kockázatkerülés magas szintje, az adminisztratív terhek, a második esélyek kultúrájának fejletlensége, a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos oktatási programok alulfejlettsége és a magántőke-kultúra hiánya. Gondoskodni kell továbbá a vállalkozói kultúra korai fejlesztéséről, már az általános és középiskolában.

3.2.1.

Az európaiak egy új vállalkozás alapításakor valójában leginkább a csőd kockázatától félnek: az ezt említők aránya Európában 43 %, míg az Egyesült Államokban csak 19 %. Az USA-ban (23) a meglehetősen hatékony és nem büntető jellegű vállalati csődszabályozás, valamint a vállalati csődök nagyobb elfogadottsága hozzájárul a magasabb kockázatvállalási hajlandósághoz. A politikai döntéshozóknak és az oktatási intézményeknek is kiemelten kellene kezelniük egy erőteljesebben vállalkozói szemléletű kultúra kialakítását.

3.2.1.1.

Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy az újrakezdők által alapított vállalkozások esetén nagyobb a forgalom és nagyobb mértékben nő a foglalkoztatás, valamint nagyobb az esélye annak, hogy külső finanszírozáshoz jutnak (24). Spanyolországban az első induló innovatív vállalkozásukat létrehozó vállalkozóknak csupán 20 %-a jár sikerrel, ám a másodszorra próbálkozók esetén a siker aránya eléri a bámulatos 80 %-ot.

3.3.

A gyorsan növekvő és innovatív vállalkozások esetén gyakran nagyobb a valószínűsége annak, hogy tőkehiány miatt – ami a bank hitelminősítésének kulcsfontosságú szempontját képezi – elutasítják a bankhitelből való finanszírozási kérelmüket (25). A saját tőkével történő finanszírozás tehát alapvető szerepet játszik az induló innovatív vállalkozások és a jelentős bővítési tervekkel, de bizonytalan vagy negatív pénzforgalmi előrejelzéssel rendelkező vállalkozások életében. Ezért a banki hitelezést a finanszírozási források sokféleségének és rugalmasságának fokozása által ki kell egészíteni, külön hangsúlyt fektetve a saját tőkével történő finanszírozás szerepére.

3.4.

Európában ki kellene alakítani és ösztönözni kellene annak kultúráját, hogy a vállalkozások elsősorban saját tőkére támaszkodjanak, és az európai pénzügyi rendszereknek a kisbefektetők számára megfelelő befektetési termékeket kell létrehozniuk, melyek kellő likviditást biztosítanak az innovatív kisvállalkozásokba való befektetéshez.

3.4.1.

A későbbi szakaszban való finanszírozás hiánya miatt az európai induló innovatív vállalkozások nem tudnak lépést tartani az USA-ban működő társaikkal, és vagy korábban kell bevételt termelniük az életben maradás érdekében, vagy egy korai szakaszban, kedvezményes áron kerülnek eladásra. 2009-re például az 1980 óta újonnan létrehozott európai vállalatoknak csupán 5 %-a volt a legjobb 1 000 vállalat között a piaci tőkeérték szempontjából, míg az Egyesült Államokban 22 %-uk tartozott ebbe a körbe (26).

3.4.1.1.

Szembetűnő, hogy a világon az összes kockázati tőke több mint felét az Egyesült Államokban nyújtják, Európában mindössze 15 %-át. 2013-ban 26 milliárd euro kockázati tőkét nyújtottak az USA-ban és 5 milliárd eurót Európában, míg az üzleti angyalok 6 milliárd eurót adtak az európai induló innovatív vállalkozásoknak és 20 milliárd eurót az Egyesült Államokban működő vállalkozásoknak.

3.4.1.2.

Így az EU-ban gondot okoz az üzletiangyal- és kockázatitőke-finanszírozás jelentős hiánya, amelyek mértéke az USA-ban háromszor, illetve ötször magasabb. Ez kritikus különbség, mivel ez a tőketípus szükséges ahhoz, hogy a cégeket nagyobb és sikeresebb vállalkozásokká alakítsák át.

3.4.1.3.

Ennek legfőbb oka az, hogy az Unió kockázatitőke-ágazata a nemzeti határok mentén igen széttagolt. Egy átlagos uniós kockázatitőke-alap csak feleakkora (mintegy 60 millió EUR), mint egy átlagos amerikai alap, és az uniós kockázatitőke-beruházások 90 %-a mindössze nyolc tagállamra koncentrálódik (Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Hollandia, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság) (27). Amiatt, hogy az egyes tagállamokban eltérő szabályok vannak érvényben, a kockázatitőke-társaságoknak sokba kerül Európa-szerte forrásokat gyűjteni. Ezért kicsik, és kevesebb tőkéjük van a növekvő vállalkozások támogatására. Ha az uniós kockázatitőke-piacok olyan fejlettek lennének, mint az USA-ban, 2008 és 2013 között akár 90 milliárd euróval több forrás állhatott volna rendelkezésre a vállalatok finanszírozásához (28).

3.4.1.4.

A magánbefektetők elégtelen mértékű részvétele szintén problémát jelent. Az elmúlt évtizedben az európai kockázatitőke-ágazat egyre nagyobb mértékben támaszkodott a közszféra intézményeire, melyek 2015-ben az összes befektetés 31 %-át (29) adták, miközben 2007-ben még csak 15 %-át (30). Nem a közpénz mennyiségét kellene csökkenteni, hanem a magánforrásokat kellene bővíteni. Ha azt akarjuk, hogy az ágazat hosszú távon önfenntartó legyen, ki kell szélesíteni és diverzifikálni kell a befektetői bázist.

3.4.1.5.

A köz-magán partnerségek ösztönzéséhez szóba jöhetnének az aszimmetrikus alapok. Ezek olyan kockázatitőke-alapok, melyekben a befektetők a befektetési céljaik alapján más feltételekkel vesznek részt és más hozamot kapnak, elismerve a különféle együttműködések partnereinek eltérő érdekeit. Ilyenek már vannak Finnországban, Görögországban, az Egyesült Királyságban és Hollandiában.

3.4.2.

Az európai kkv-k könnyebb piacra jutása érdekében érdemes volna alpiacok létrehozását is megfontolni, melyek alacsony jegyzési költségek mellett a kisebb, dinamikus vállalatok igényeihez igazodó, rugalmas feltételeket biztosítanának. Jó példa erre a londoni Alternative Investment Market (AIM), a párizsi Nouveau Marché vagy a madridi Mercado Alternativo Bursatil (MAB). Ez a rugalmas szabályozási rendszer azonban kétélű fegyvernek bizonyulhat. A kisebb vállalatok könnyebben tőzsdére léphetnek, a tapasztalatlan befektetők számára viszont nehézséget okozhat egy-egy cég pontos kockázati profiljának felmérése.

3.4.3.

Az egyes ágazatokra vonatkozó szabályozás néha akadályozza az uniós vállalkozásokat abban, hogy technológiafejlesztésbe ruházzanak be, ellentétben az egyesült államokbeli cégekkel. Például a digitális fejlesztés szempontjából létfontosságú szoftverekbe és egyéb immateriális eszközökbe való szükséges beruházásokra vonatkozóan aszimmetrikus szabályozás érvényes az uniós, az amerikai és a svájci pénzügyi szervezetekre.

3.4.3.1.

A bankszektor messze a világ legnagyobb informatikai ágazata. Informatikai innovációra összesen 700 milliárd USD-t költenek; ezen a téren minden ötödik euro, illetve a beruházások 5-10 %-a a pénzügyi ágazatból származik (31). Eszerint a bankok nemcsak a digitális átalakulás főszereplői, hanem a digitális gazdaság fő finanszírozói is.

3.4.3.2.

A szabályozási keret azonban bünteti az informatikai beruházásaikat, melyekre pedig oly nagy szükség van. A pénzügyi szabályozásban a szoftvert közönséges eszközként kellene kezelni, és nem lenne szabad arra kényszeríteni az uniós bankokat, hogy tőkekövetelmények miatt leírják az ilyen beruházást.

3.5.

Az egyes tagállamokban a különböző finanszírozási típusok eltérő adóügyi kezelése akadályozza a páneurópai tőkepiacok fejlődését, és ez mind a befektetőkre, mind a kibocsátókra hatással van.

3.5.1.

A legtöbb európai vállalati adózási rendszer a hitelből való finanszírozást részesíti előnyben a saját tőkéből történő finanszírozással szemben azáltal, hogy lehetővé teszi a kamatköltségek leírását; a saját tőke esetén az osztalékfizetés nem jogosít ilyen kedvezményre. A hitelezés ebből adódó elsőbbsége oly módon lenne kezelhető, ha a költségeket mind a saját tőkéből, mind a hitelből való finanszírozás esetén le lehetne vonni az adóból (32).

3.5.1.1.

Az adóösztönzők fontos szerepet játszanak a gyorsan növekvő, korai szakaszban járó vállalatok finanszírozásának biztosításában, és világszerte több kormány is lehetővé tesz adókedvezményeket a csúcstechnológiával működő, induló innovatív vállalkozásokba vagy a minősített kockázatitőke-alapokba befektető személyek és vállalatok számára (33).

3.5.1.2.

A részvényopció-programok létrehozása hagyományosan vonzó juttatásnak számít a munkavállalók és a kezdő vállalkozók körében, mivel sokszor ezek előnyösebbek lehetnek a bérkompenzációnál. A legtöbb tagállamban a részvényopciót az adórendszer erősen bünteti, mivel rendes jövedelemnek számítják és marginális adókulcsot alkalmaznak rá. Az egyesült államokbeli Incentive Stock Options (ISOs) (34) mintájára ösztönözni kellene a részvényopció kedvezményes adóügyi megítélését.

3.5.2.

A vállalkozások számára jelentős költségekkel jár a héakötelezettségek teljesítése, különösen akkor, ha a vállalat az országhatárokon túl is értékesít termékeket vagy szolgáltatásokat. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a digitális egységes piacra vonatkozó stratégiája keretében bejelentette, hogy 2016 végéig jogalkotási javaslatokat nyújt be annak érdekében, hogy csökkentse a vállalkozásokat terhelő, az eltérő héarendszerekből fakadó adminisztratív terheket. Ezen intézkedések között az Európai Bizottság javasolja egy héamentességi küszöb bevezetését annak érdekében, hogy ezzel is támogassa az induló innovatív vállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat (35).

3.6.

Az egységes piac teljes potenciáljának felszabadítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az induló innovatív vállalkozások szolgáltatásaikat és áruikat már fejlődésük korai szakaszában az egész EU-ban kínálhassák, és gyors növekedés révén részt vehessenek a globális piacokon zajló versenyben.

3.6.1.

A fogyasztók és vállalkozások határokon átnyúló szerződéseire vonatkozó egyszerű és hatékony szabályok kiemelt szerepet kapnak a digitális egységes piaci stratégiában. Ezek előmozdítanák a határokon átnyúló elektronikus kereskedelmet az Unióban azzal, hogy megszüntetnék a fogyasztói szerződésekre vonatkozó jog széttagoltságát. A szerződési jog különbségeiből eredő akadályok felszámolása 18 milliárd euróval növelné az Unión belüli fogyasztást, és a jelenlegi szinthez képest 4 milliárd euróval növelné a GDP-t (36).

3.7.

A felesleges adminisztratív terhek szintén többletköltségeket és időpazarlást jelentenek a vállalkozók számára.

3.7.1.

A 2013 és 2015 közötti időszakban egy vállalkozás indításának átlagos költsége az EU-ban az egy főre jutó GDP 4,1 %-a volt, míg az USA-ban 1,17 % (37).

3.7.2.

A vállalatalapításhoz szükséges idő az EU-ban átlagosan 11,6 nap volt. Az USA-ban mindössze 6 napot vesz igénybe egy vállalkozás indítása.

3.8.

Az információs aszimmetria szintén hozzájárul ahhoz, hogy Európában nem születik elegendő gyorsan növekvő vállalat. A befektetőknek nincs teljes rálátásuk az összes befektetési lehetőségre. A nem európai befektetők pedig még több akadályba ütköznek, ha megpróbálják átlátni az egyes tagállami piacok sajátosságait. Egy e célt szolgáló, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformmal (EBTP) és a Beruházási Projektek Európai Portáljával (38) összekötött portál segítene bemutatni a gyorsan növekvő projekteket, és csökkentené az információs aszimmetriát.

4.1.

Több országban is kialakultak bevált gyakorlatok az induló innovatív vállalkozások és a növekvő vállalatok támogatására. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság alaposan tanulmányozza ezek európai szintű alkalmazásának lehetőségeit.

4.1.1.

Németországban a cégeknek csatlakozniuk kell az egyik német kereskedelmi kamarához (IHK), amelytől támogatást és tanácsokat kapnak (39).

4.1.2.

Meg kellene vizsgálni a például Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Franciaországban működő állami hitelgarancia-rendszereket, valamint a például Németországban és Svédországban alkalmazott állami társfinanszírozást (40).

4.1.3.

Az Egyesült Királyság az EIS, SEIS és VCT rendszerek révén (41) adózási ösztönzőrendszert biztosít a kockázatosabb eszközökbe irányuló pénzáramlás fokozása érdekében.

4.1.4.

Az olaszországi Piemonte tartomány 12 ipari klaszterben cégeket, egyetemeket és helyi önkormányzatokat tömörítő hálózatokat alakított ki (42).

4.1.5.

Spanyolországban, Baszkföldön az Elkar-lan szövetkezet más szövetkezetek létrehozását ösztönzi a projektek megvalósíthatósági elemzése, képzés nyújtása és a támogatásokhoz és pénzügyi segélyekhez való hozzáférés elősegítése révén (43).

4.1.6.

A kormányzati szolgáltatások digitalizálása – amint azt Észtország esete mutatja – áttörést hozhat a csúcstechnológiát alkalmazó, innovatív vállalatok növekedésének előmozdításában. Összeurópai szinten az elektronikus kormányzás fejlesztése igen jelentős hatással járna.

4.1.7.

Az adatközpontú gazdaság korában versenyelőnyt jelenthetnek a hagyományos finanszírozási mechanizmusokkal nehezen felmérhető és értékelhető immateriális eszközök. Az Egyesült Királyság szellemi tulajdonért felelős hivatala módszereket dolgozott ki az ilyen eszközök pénzforgalmi szempontból történő meghatározására és mérésére (44).

4.1.8.

Az Egyesült Királyságban a Tech City UK keretében külön csoport, a „Future Fifty” foglalkozik az ország 50 legjelentősebb, növekedési szakaszban lévő digitális vállalkozásának támogatásával. A program keretében kormányzati és magánszektorbeli szakértőkkel lehet konzultálni, kapcsolatokat építenek az ország intézményi befektetői bázisával, és személyre szabott támogatást adnak a vállalatoknak a gyors növekedéshez és az IPO-készség (45) megalapozásához, a fúziókhoz és felvásárlásokhoz vagy a globális terjeszkedéshez (46).

4.1.9.

2015-ben az USA szövetségi kormánya bevezette a STEM rendszert, amelynek célja, hogy ösztönözze a gyermekek természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai tanulmányait. Ennek egyik kulcsfontosságú pillére az, hogy a diákokat felkészítsék a munkaerőpiac jövőbeli igényeire (47). Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az átvihető készségekre és az ún. STEAM-re, ahol az „A” a bölcsészettudományokra utal.

5.1.

Az Európai Bizottság figyelemre méltó erőfeszítést tett a vállalkozók támogatása érdekében azáltal, hogy az utóbbi évek során több kezdeményezést is elindított, amelyekben különböző főigazgatóságok játszottak vezető szerepet, nevezetesen a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága (DG CONNECT) (48), az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság (DG EAC) (49), a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság (DG GROW) (50), a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (DG RTD) (51) és A Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatósága (DG FISMA) (52).

5.2.

Sok ilyen kezdeményezés nemrégiben indult, és hatásaikat még nem lehet felmérni. Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy az Európai Bizottság jó úton jár, és ösztönzi, hogy ebbe az irányba folytassa munkáját, mindig kikérve az európai és nemzeti szintű érdekeltek véleményét.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/14

Előadó:

Vladimíra DRBALOVÁ

1.1.

Az EGSZB szerint rendkívül fontos, hogy a vállalatok átláthatóak legyenek, és támogat minden olyan kezdeményezést, amelynek célja, hogy a vállalkozást hosszú távon fenntarthatóvá és tervezhetővé tegye. Az átláthatóság fontos mind az érdekelt felek és maguk a vállalatok számára, mind pedig a róluk alkotott kép javítása, valamint a munkavállalók, a fogyasztók és a befektetők bizalmának növelése szempontjából.

1.2.

Az EGSZB elismeri, hogy az EU-ban működő vállalkozások többsége átlátható. Az elmúlt időkben azonban néhány botrány rávilágított arra, hogy az átláthatóságon javítani kell ahhoz, hogy általánosságban beépüljön a vállalatok fenntartható stratégiáiba. A beruházók és a részvényesek figyelme egyre inkább nem csupán a vállalkozások jövedelmezőségi mutatóira irányul, hanem a minőségi CSR-mutatókra (1) is, amelyek hozzájárulnak a szociális kockázatok csökkentéséhez és a vállalat fenntartható fejlődésének garantálásához. A vállalatok és a többi érdekelt fél igényeinek kielégítése érdekében fontos, hogy az információk lényegiek és költséghatékonyan begyűjthetők legyenek.

1.3.

Az EGSZB megállapítja, hogy a tagállami kormányoknak arra kellene ösztönözniük és biztatniuk a vállalatokat, hogy tegyék erősségükké az átláthatóságot, mivel az egyúttal jó lehetőséget is teremt kereskedelmi szempontból, továbbá támogatniuk kell őket e követelmények teljesítésében.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy ugyanakkor mind a megadott információk felhasználhatóságára és terjedelmére, mind pedig azok minőségére és hitelességére figyelmet kell fordítani. Az átláthatóság javításának az elért eredményekre, valamint az információközlési és jelentéstételi folyamatra egyaránt kell irányulnia. A jelentéstételnek előremutatónak kell lennie, valamint tájékoztatást kell nyújtania a múltbeli teljesítményről.

1.5.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tegyen további lépéseket, és tegye lehetővé a vállalkozások számára az átláthatósági kötelezettségeiknek való megfelelést, illetve globális versenyképességük megőrzését.

1.6.

Az EGSZB általánosságban véve megérti, hogy a kis- és középvállalkozások eltérő feltételek mellett működnek. Ezért a rájuk vonatkozó szabályokat egyszerűsíteni kell annak érdekében, hogy megfelelőbb módon számolhassanak be, biztosítva a teljes körű átláthatóságot. Az EGSZB üdvözli a kkv-k támogatására irányuló kapacitásépítést célzó projektet, hogy sikerüljön megfelelni ezeknek a kihívásoknak.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy az adatközzétételre vonatkozó kezdeményezéseknek az érdekelt felek tényleges információigényeire kell figyelemmel lenniük, tartalmazniuk kell egy sor közös mutatót, és ezzel egyidejűleg tekintetbe kell venniük a vállalat természetét, illetve azét az ágazatét is, amelyben a vállalat működik.

1.8.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a vállalkozáson belüli átláthatósági politika hatástalan a munkavállalói elkötelezettség nélkül, ezért nekik is részt kellene venniük a szociális partnerek közötti konzultációban.

1.9.

Míg a vállalati jelentéstétel címzettjeinek köre egyre bővül, egyre több érdekképviseleti csoport érdeklődik a vállalati ügyek egyre több aspektusa iránt. Az EGSZB ezért fontosnak tartja a jelenlegi jelentéstételi modell értékelését és a célhoz való igazítását.

2.1.

2010-ben az Európai Bizottság egy ötven javaslatból álló közleményt tett közzé az egységes piac javítása érdekében. A vállalkozásoknak is hozzá kell járulniuk ehhez a közös erőfeszítéshez azáltal, hogy felelősségteljes magatartást tanúsítanak és átláthatóságot biztosítanak mind a munkavállalóik és a részvényeseik, mind általánosságban a társadalom felé. Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy még tovább lehetne fejleszteni a vállalatirányítást, különösen az igazgatótanácsok összetételét és sokszínűségét illetően, ideértve a nők képviseletét, a foglalkoztatás, a vállalkozói szellem és a kereskedelem megerősítése érdekében (2). Elismerte, hogy az üzleti etika és értékrendszer hozzájárul a gazdasági fellendüléshez.

2.2.

2011-ben az Európai Bizottság közzétette a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégiát (2011–2014)  (3), melyben új meghatározást vezetett be: a CSR „a vállalkozásoknak a társadalomra gyakorolt hatásuk iránti felelőssége”. A stratégia egyik építőköve pedig egy a pénzügyi és a társadalmi hatással kapcsolatos jelentéstétel integrálását célzó cselekvési terv volt.

2.3.

2012-ben az EGSZB véleményt fogadott el a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégiáról (4), és kiemelte, hogy a nehéz gazdasági és politikai körülmények között a CSR-kezdeményezés alkalmat teremtett arra, hogy pozitív módon kapcsolatba lépjünk az üzleti szférával. Fontos felismernünk a CSR-tevékenység mögött rejlő különböző megfontolásokat. A közlemény különféle előnyökről számol be, amelyeket a gyakorlatban bevált példák segítségével hatásosabban kellene népszerűsíteni annak érdekében, hogy a vállalatok tájékoztatást kapjanak, illetve ösztönzést arra, hogy határozottabban elkötelezzék magukat a CSR mellett.

2.4.

Az elmúlt években az EGSZB számos véleményt dolgozott ki, melyeket e véleményben is megemlít. Ezek a vélemények kiemelik a vállalati társadalmi felelősségvállalás, a vállalati átláthatóság, a nem pénzügyi információk közzététele, valamint az érdekeltek – befektetők, fogyasztók, munkavállalók és szakszervezeti képviselőik, nem kormányzati szervezetek – részvételének jelentőségét a folyamatban. Ebben a véleményében az EGSZB megfelelő keretben szeretné szemlélni az egész folyamatot.

3.1.

A 2008-as gazdasági válság és annak társadalmi hatásai némiképp megrendítették a polgárok vállalatok iránti bizalmát. A közvélemény és a beruházók figyelme a vállalatok szociális és etikai teljesítményére irányult. Egyre több érdekképviseleti csoport érdeklődik most a vállalati ügyek egyre több aspektusa iránt.

3.2.

A befektetők átláthatóságot akarnak, illetve ellenőrizni befektetéseiket, és tudni szeretnék, hogy a pénzük milyen – negatív vagy pozitív – hatást gyakorol a környezetre és a társadalomra. A nem pénzügyi információk legfontosabb forrásait a fenntarthatósággal/vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos jelentések és az éves beszámolók jelentik a befektetők számára. A minőséggel kapcsolatos politikai nyilatkozatok fontosak a pénzügyi jutalmazás értékelése szempontjából, de a fő mennyiségi teljesítménymutatók elengedhetetlennek tekintendők.

3.3.

A munkavállalók az első áldozatai azoknak a vállalatoknak, amelyek nem fordítanak kellő figyelmet a jogszabályokra, illetve nem átláthatóak. Pedig a munkavállalók központi szerepet játszanak a vállalataik fejlesztésében: munkahelyük biztonsága, fizetésük, egészségük és munkakörülményeik ettől függnek. Joguk van ahhoz, hogy átláthatóságot követeljenek, valamint hogy tájékoztassák és bevonják őket a vállalataik pénzügyi helyzetével, illetve szociális, környezetvédelmi és gazdasági politikáival kapcsolatos döntésekbe.

3.4.

A fogyasztók átláthatóságot akarnak, és ennek garantálását várják a számukra fontos adott területeken. A vállalatoknak a többi érdekelt féllel (munkavállalókkal, polgárokkal és fogyasztókkal) való kapcsolataikat tekintve komoly érdekük fűződik ahhoz, hogy az átláthatóság politikáját kövessék. Ez gyakran egyszerűen azt jelenti, hogy ellátják a fogyasztókat adatokkal, és segítik őket abban, hogy vásárlóként megalapozott döntéseket hozzanak. Végső soron pedig ezek a vállalatok nyerik majd el a tájékozottabb fogyasztók hűségét (5). Az élelmiszeripar különösen érzékeny terület e tekintetben. Az élelmiszerek minőségét és biztonságát vizsgáló központ (Centre for Food Integrity) (6) legfrissebb kutatásai azt bizonyítják, hogy az egyre nagyobb átláthatóság az élelmiszerekbe vetett egyre nagyobb bizalomban jelenik meg, és egyértelműen kijelölik az ennek eléréséhez szükséges utat.

3.5.

A globalizáció okán rendkívül sok üzleti partner és érdekelt fél szeretne részletesebb információkhoz jutni a vállalati ügyekkel foglalkozó kérdések szélesebb körében igen sok országban.

3.6.

Az átláthatóság bizalmat teremt, és az üzleti vállalkozásoknak szükségük van a társadalom bizalmára. A polgárok elvárásai és az általuk tapasztalt üzleti magatartás között azonban gyakran szakadék tátong. Az eltérés részben néhány vállalkozás felelőtlen magatartásával, illetve azokkal az esetekkel magyarázható, amikor a vállalkozások felnagyítják környezetvédelmi vagy szociális tevékenységeiket. Néha ez a különbség abból is adódik, hogy a polgárok nem rendelkeznek elegendő ismerettel a vállalkozások eredményei és a velük szemben alkalmazott megkötések tekintetében.

3.7.

Ezért az Európai Bizottság 2009-ben workshop-sorozatot indított a vállalatok átláthatóságáról. Az európai vállalatok kedvezően fogadták ezt a kezdeményezést, időszerűnek találva azt, különösen a válság idején, amikor az átláthatóság és a vállalatok társadalmi felelősségvállalása általában véve hozzájárulhat a nyilvánosság vállalkozások iránti bizalmának helyreállításához, amit a jelenlegi válság némiképp megrendített. Ez a kezdeményezés különböző érdekcsoportokra irányult (munkaadók, szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek, média). A felmérést az Európai Bizottság a későbbiekben vezérfonalként használta.

3.7.1.

A kezdeményezésből levonható tanulságok a következők:

4.1.

A vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós stratégiájában az Európai Bizottság kijelenti, hogy a szociális és környezetvédelmi, köztük az éghajlatváltozással kapcsolatos információk vállalatok általi közzététele elősegítheti a más érdekelt felekkel való együttműködésüket és a fenntarthatóság szempontjából fontos kockázatok észlelését. Ez a szerepvállalás fontos eleme, amely az embereket arra ösztönözheti, hogy még jobban bízzanak a vállalatokban. A vállalatok és a többi érdekelt fél igényeinek kielégítése érdekében fontos, hogy az információk lényegiek legyenek.

4.1.1.

Az Európai Bizottság azt is elismeri, hogy egyre több társaság tesz közzé szociális és környezetvédelmi információkat. A kkv-k gyakran nem hivatalos formában és önkéntes alapon teszik közzé ezeket az információkat. Az egyik forrás szerint hozzávetőleg 2 500 európai társaság tesz közzé jelentést a vállalati társadalmi felelősségvállalásról és a fenntarthatóságról, minek következtében az Európai Unió világszinten vezető helyen áll ezen a téren (7).

4.2.

2013-ban az Európai Parlament kezdeményezésére az Európai Bizottság jogalkotási javaslatot terjesztett elő a valamennyi ágazatban tevékenykedő vállalatok által nyújtott társadalmi és környezeti információk átláthatóságáról (8). A „számviteli irányelvek” módosításának célja az volt, hogy egyes nagyvállalatok vonatkozásában (jelenleg mintegy 6 000 vállalat és egység az EU-ban) bevezesse a releváns nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információk közzétételi kötelezettségét az éves üzleti jelentéseikben.

4.2.1.

Az irányelv nemzeti jogba történő átültetése néhány tagállamban a vállalatokkal folytatott konzultációt követően történik annak érdekében, hogy alkalmazásakor kiaknázzák az irányelv által biztosított rugalmasságot, hogy az alkalmazás ne lépje túl az irányelv keretét, hogy jogbiztonságot biztosítson a vállalatok számára és hogy megfeleljen a vállalatok tényleges igényeinek. Ebben az összefüggésben az EGSZB véleményt (9) dolgozott ki, amelyben hangsúlyozza e rugalmas és megfelelő mechanizmus kihasználásához való jogot a részvényesek, a befektetők, a munkavállalók és az egyéb érdekelt felek közötti kommunikáció javítása érdekében, és üdvözli, hogy ez a javaslat csupán a nagyvállalatokat célozza.

4.2.2.

Az Európai Bizottság nem kötelező erejű iránymutatásokat dolgoz éppen ki a nem pénzügyi beszámolásról, a nyilvános konzultáció eredményeit véve alapul. Az érdekelt felekkel folytatandó újabb konzultáció (10) megkönnyítése érdekében az Európai Bizottság közzétett egy indikatív jellegű háttéranyagot a nem pénzügyi információk közzétételére vonatkozó alapelvekről. A bejelentett nem pénzügyi információnak lényeginek, megbízhatónak, kiegyensúlyozottnak, érthetőnek, átfogónak és tömörnek, stratégiai és előretekintő jellegűnek, érdekelt-orientáltnak, vállalat/ágazatspecifikusnak, minőségi és mennyiségi szempontúnak és következetesnek kell lennie.

4.3.

Az európai vállalati környezet javítását ajánló „Európa 2020” stratégiának megfelelően az Európai Bizottság 2014-ben irányelvjavaslatot tett közzé, amelynek célja, hogy európai szinten támogassa egy, a vállalkozások, befektetők és munkavállalók számára kialakított modern, hatékony, a mai társadalom igényeinek megfelelő és a változó gazdasági környezethez alkalmazkodó vállalatirányítási keret létrehozását (11).

4.3.1.

A javaslat célja, hogy hozzájáruljon az EU-ban működő vállalkozások hosszú távú fenntarthatóságához és hosszabb távú távlatokat teremtsen a részvényesek számára, és azáltal kedvezőbb működési feltételeket teremtsen az uniós piacokon jegyzett társaságok számára. Véleményében (12) az EGSZB hangsúlyozta, hogy a javaslat egy szilárdabb, fenntarthatóbb vállalatirányítási és befektetési környezet felé vezet Európában, továbbá megjegyzi, hogy hatásvizsgálatában az Európai Bizottság azt állítja, hogy javaslatai a tőzsdén jegyzett társaságok adminisztratív terheinek csupán minimális növekedéséhez vezetnek. Az irányelv értékelése során fontos ennek az egyensúlynak az értékelése.

4.4.

2015. októberben az Európai Bizottság közzétette „A mindenki számára előnyös kereskedelem – A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című új stratégiáját, amely bemutatja az EU politikai irányának koncepcióját, amely azt tükrözi, hogy felelősebb és átláthatóbb kereskedelempolitikára van szükség.

4.4.1.

Az értékeken alapuló kereskedelem- és beruházáspolitikával foglalkozó fejezetben az Európai Bizottság kijelenti, hogy a fogyasztók jogait a vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezések megerősítésén és a termelési lánc átvilágításán keresztül erősíti meg, középpontba állítva az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint az értékláncok szociális – így munkajogi – és környezeti vonatkozásait. Az Európai Bizottság a szabadkereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődési dimenziói megerősítésének irányába kíván haladni.

4.4.2.

A globális ellátási láncokban megvalósuló méltó munkafeltételekről szóló véleményében (13) az EGSZB úgy fogalmaz, hogy „sok tapasztalattal rendelkezik a fenntarthatóság területén, mivel részt vett a szabadkereskedelmi megállapodások célzott fejezeteinek megvalósításában és ellenőrzésében, képviseltette magát a civil társadalmi bizottságok széles körében, ami képessé teszi arra, hogy méltányos egyensúlyt javasoljon az emberi és munkavállalói jogok, az átláthatóság, a korrupció elleni küzdelem területén szükséges jogi követelmények és a multinacionális vállalatok esetén ahhoz szükséges rugalmasság között, hogy globális ellátási láncaikat hatékonyan fejlesszék, a különböző helyi szituációknak megfelelően”.

4.4.3.

A nem pénzügyi jellegű jelentések közzétételével kapcsolatos szigorúbb normák fontos szerepet kaphatnak a kereskedelempolitikában. A kereskedelmi megállapodásokat is magában foglaló globális szintű szabályozásnak növelnie kellene az átláthatóságot a nem pénzügyi információk közzététele vonatkozásában az olyan országokban, mint az Egyesült Államok és Kína, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani az európai vállalatok számára.

4.4.4.

Az Európai Bizottság tervei között szerepel az ösztönzők javítása annak érdekében, hogy többek között a multinacionális vállalatokat a beszámolóik kellő gondossággal történő elkészítésére ösztönözze, a konfliktusövezetből származó ásványokra vonatkozó ambiciózusabb megközelítés  (14), új felelős partnerségek felkutatása a szállítói láncban, valamint a felelős szállítói láncban részt vevő vállalatok által készített jelentések jegyzékének közzététele.

4.4.5.

Az etikus kereskedelmet, illetve az emberi jogok előmozdítását és védelmét célzó európai bizottsági követelményeket illetően új vállalati követelmények várhatók az emberi jogokra vonatkozó cselekvési terv (2015–2018) (15) végrehajtása következtében. Következtetéseiben a Külügyek Tanácsa (2016. június) hangsúlyozza, hogy a vállalati átláthatóság központi szerepet játszik annak lehetővé tételében, hogy a piacok elismerjék, ösztönözzék és jutalmazzák az emberi jogok tiszteletben tartását.

4.5.

2016. januárban az Európai Bizottság előterjesztette az adókikerülés elleni csomagját, amelynek célja a hatékony adózás és az adózás nagyobb átláthatóságának biztosítása.

4.5.1.

Az egyik terület, amelyre különösen nagy figyelmet fordítanak és amely a multinacionális vállalatokat és csoportokat érinti, az információk országonkénti közzététele (azaz az arra irányuló kötelezettség, hogy az adóhatóság részére jelentést készítsenek és küldjenek meg a csoport ügyleteiről, amelyben szerepelnek a bevételekre, nyereségekre, a befizetett társasági adóra stb. vonatkozó adatok). A dolgok jelenlegi állása szerint a csomag a tagállamok különböző adóhatóságai közötti információszolgáltatásra terjed ki.

4.6.

2016. április elején (16) az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a multinacionális vállalatok külön jelentést tegyenek közzé az általuk befizetett nyereségadóról, illetve egyéb adózási információkról. E kiegészítő átláthatósági követelmények a 750 millió EUR-nál magasabb konszolidált árbevétellel rendelkező multinacionális vállalkozásokra vonatkoznának, függetlenül attól, hogy székhelyük az Unióban vagy azon kívül található-e. Ez a kötelezettség fióktelepeikre és leányvállalataikra is vonatkozik. Ebben az összefüggésben az EGSZB nemrégiben véleményt fogadott el az adócsalás elleni küzdelemről (17), melyben arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy legyen ambiciózusabb a vállalatok költségvetési átláthatóságának megkövetelésében a 750 millió eurós üzleti forgalmi küszöbérték csökkentése, vagy egy olyan ütemterv kidolgozása révén, amely lehetővé teszi a küszöb fokozatos csökkenését.

4.6.1.

Az Európai Bizottságnak ugyanakkor figyelembe kell vennie az EU belső piacának működési elveit és az Unió versenyképességét. Az EU-ban érvényesülő egyoldalú követelményeknek kiszámíthatatlan hatásai lehetnek, ha az Unión kívüli vállalatok mentesülnek e kötelezettségek alól. Ezért a nem uniós vállalatok is e kötelezettség hatálya alá kell hogy essenek a nemzetközi kereskedelmi megállapodások tárgyalása eredményeként.

4.7.

Az Európai Bizottság együttműködik más nemzetközi szervezetekkel, például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO), a WHO-val és a Világbankkal, és erősíti a szinergiákat e szervezetek azon eszközeivel, amelyek a társaságok gondos irányítását és ügyvitelét, illetve a vállalatok átláthatóságát és felelősségvállalását célozzák (18). Ezeket az eszközöket rendszeresen felülvizsgálják, és ezek az eszközök képezik az alapját a vállalatok szerepvállalási és átláthatósági követelményeinek a szociális, környezetvédelmi és emberi jogi politikák tekintetében, ösztönzik a kockázatok megelőzését és elemzését, valamint az óvatosság elve keretében az intézkedések meghatározását. Ezek az eszközök elsősorban a multinacionális társaságokra irányulnak, de nemzeti szinten referenciaként is szolgálhatnak a társaságok számára. Az ilyen eszközök minden felülvizsgálatának különösen azok jobb végrehajtására kell összpontosítania.

4.8.

A vállalatok átláthatóságával kapcsolatban erősödő globális és európai igények áttevődnek a tagállamokban működő vállalatokra. Az Európai Bizottság szerepe az kell hogy legyen, hogy irányítsa és összehangolja az uniós tagállamok szakpolitikáit, és ezáltal csökkentse az eltérő megközelítések alkalmazásának veszélyét (19).

4.8.1.

A felelős vállalkozással kapcsolatos európai bizottsági stratégia és annak a tagállamoknak szóló ajánlásai alapján nemzeti szinten gyakran azt gondolják, hogy kizárólag a tagállamnak kell kezelnie és ellenőriznie a felelős vállalkozást és az átláthatóságot.

4.8.2.

A vállalkozások az átlátható és felelős magatartás motorjaként tekintenek magukra. Ezt „A növekedési és munkahely-teremtési partnerség megvalósítása: Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén” (20) című európai bizottsági közlemény is elismerte.

4.8.3.

Minden vállalat elsődleges felelőssége, hogy nemcsak részvényesei számára teremtsen értéket, hanem munkavállalói, környezete és közössége számára is, valamint gondoskodjon a munkahelyek létrehozásáról és megőrzéséről. A tagállamoknak meg kell teremteniük a megfelelő feltételeket ennek megkönnyítésére, és támogatniuk kell a vállalatoknak a felelősségvállalás és az átláthatóság érdekében tett erőfeszítéseit.

5.1.

Az EGSZB elismeri, hogy a nem pénzügyi jelentéstétel rendkívül fontos a vállalati jelentéstétel szempontjából, mivel segít teljes képet alkotni a vállalati ügyekről.

5.2.

A vállalatok számára egyre összetettebbé válik az üzleti szabályozási környezet. Az érdekelt felek igényeinek jobb kezelése érdekében megfelelő keretet kell meghatározni a vállalati jelentéstétel számára, és ezzel egyidejűleg el kell kerülni a szükségtelen adminisztratív és pénzügyi terheket. A vállalati társadalmi felelősségvállalást és az átláthatóságot elő kell segíteni, és lehetőségként kell felhasználni ahhoz, hogy elkerüljék a szociális kockázatokat, valamint hogy biztosítsák saját fenntartható fejlődésüket.

5.3.

Az elmúlt évtized során egyre inkább a nem pénzügyi információk különböző aspektusaira helyeződött a hangsúly. A szociális és környezetvédelmi információk közzététele terén számos nemzetközi keret létezik, köztük a Global Reporting Initiative.

5.4.

Felmerül a kérdés, hogy vajon mindezen érdekelt felek számára kielégítő-e ugyanaz a jelentés, vagy pedig jelentések sorára lesz szükség. Egymással össze nem függő jelentések vagy egyetlen átfogó jelentés koncepciója érvényesüljön-e, mint például az Európai Könyvvizsgálók Szövetsége (FEE) által 2015-ben javasolt „Core&More” elgondolás (21)?

5.5.

A jövőbeli vállalati jelentéstételről szóló vita során figyelembe kell venni azt a sokféleséget, mely az érdekelt felek különböző csoportjainak tájékoztatási szükségleteit jellemzi a beszámolót készítő gazdálkodó egység méretétől és természetétől függően.

5.6.

Ahogyan arra az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A nem pénzügyi információk közzététele” című véleményében rámutat, az Európai Bizottságnak kezdeményeznie, illetve ösztönöznie kellene egy olyan folyamatot, amely összefogja a „különböző érdekelt feleket” (22) annak érdekében, hogy jobban meghatározzák azokat a vezérelveket és referenciaértékeket, amelyek megkönnyítik majd az összehasonlíthatóságot és – hosszú távon – a nagyobb fokú harmonizációt.

5.6.1.

Ezzel kapcsolatban az EGSZB már hangsúlyozta, hogy mindez egy olyan korrekciós intézkedés szükségességét indokolja, amely fellép a vállalati értékeknek a rövid távú gondolkodás miatti kiüresedése ellen. A munkavállalók bevonásáról szóló véleményében (23) annak feltérképezését is sürgette, hogy a részvényesek számára a vállalkozások átláthatóságát egyoldalúan megteremteni kívánó, jelenleg uralkodó tendenciát miként lehet uniós szakpolitikákkal – a hosszú távú vállalati fejlődés érdekében – a vállalkozás mint „fenntartható vállalkozás” szélesebb körű értelmezésének irányába fordítani.

5.7.

Bár a fenntartható vállalkozások jövője szorosan kapcsolódik majd a társadalmi környezethez és a fogyasztók tiszteletben tartásához, az adatközzétételre vonatkozó bármely további kezdeményezésnek az érdekelt felek tényleges információigényeire kell figyelemmel lennie.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/21

Előadó:

Simo TIAINEN

1.1.

A közös agrárpolitika (KAP) már fél évszázada hozzájárul az Európai Unió építéséhez. Most az alapokhoz való visszatéréssel lehetőségünk volna egy olyan új hosszú távú jövőképet adni a KAP-nak, amely egyértelmű és konkrét iránymutatást kínálna nemcsak a gazdálkodóknak, hanem polgárok millióinak is. Az agrárpolitika jövőjével kapcsolatos véleményeiben az EGSZB következetesen kiáll az élelmiszer-önellátás és a fenntarthatóság elvére épülő, az uniós polgárok – gazdák, mezőgazdasági munkavállalók és fogyasztók – valódi igényeire reagáló európai mezőgazdasági modell mellett.

1.2.

Az EGSZB üdvözli a KAP 2020 utáni jövőjével kapcsolatos kezdeti megbeszéléseket és gondolatokat. Jóllehet a közös agrárpolitikának a szerződésben leírt, 1957 óta változatlan célkitűzései és KAP által megoldandó új kihívások még soha nem voltak annyira aktuálisak, mint ma, különösen fontos a jelenlegi KAP, valamint a korábbi reform eredményei mélyreható elemzésének elkészítése. A vélemény célja, hogy javaslatokat tegyen, valamint részt vállaljon a KAP jövőjével kapcsolatos mérlegelés folyamatában.

1.3.

Először is, a KAP összetett voltára, valamint a legutolsó reform végrehajtásában tapasztalt nehézségekre való tekintettel, a gazdálkodóknak politikai stabilitásra és az agrárpolitikával kapcsolatos hosszú távú jövőképre van szükségük. Különösen a Lisszaboni Szerződés értelmében elkerülhetetlenül szükség lesz több évre a reagáláshoz, a célkitűzések megosztásához, a kihívások megvitatásához és a megoldások megtalálásához. Ezért az európai intézményeknek gyorsan meg kell állapodniuk a jelenlegi KAP érvényességének legalább két évvel történő meghosszabbításáról.

1.4.

A fiatal és új, férfi és női gazdálkodók tevékenységének megkezdését támogatni kell a KAP-ban, nemcsak konkrét eszközökkel, hanem valós politikai stabilitással. A gazdálkodóknak nagyobb stabilitásra van szükségük, mert csak így képesek évtizedekre beruházni és vállalni a generációváltás kihívásait.

1.5.

A KAP jövőjében figyelembe kell venni egyrészt a gazdálkodási modellek sokféleségét és a regionális sajátosságokat, másrészt célkitűzéseinek sokféleségét, amelyek gazdasági, szociális és környezeti célkitűzések lehetnek. A saját élelmiszertermelés és a saját mezőgazdaság a világ minden egyes országa számára fontos, és a kultúra részét alkotja. Az európai élelmiszer-politikának az egészséges és minőségi élelmiszerekre kell alapulnia, és szinergiákat kell teremtenie a KAP-pal. A KAP egyik legfontosabb alapelvének azt kell tekinteni, hogy az Unió minden régiójában életben tartsa és fenntarthatóvá tegye a mezőgazdaságot.

1.6.

A következő KAP-reformnak mindenekelőtt az egyszerűsítést kellene céloznia. A KAP végrehajtását zökkenőmentesebbé kell tenni, és észszerűbb ellenőrzési és szankciórendszereket kell kialakítani. Létfontosságú, hogy a gazdák időben megkapják a támogatásokat.

1.7.

Figyelembe véve, hogy a KAP közvetlen európai szintű beavatkozással működő politika, és hogy a közösségi preferencia elhagyása a termelői árak csökkenését vonja maga után, a jövőbeli KAP-nak választ kell tudnia adni az előtte álló valamennyi kihívásra, a piaci turbulenciát is ideértve. Ezért új irányt kell szabni a szakpolitikai keretnek, hogy európai szinten választ adjunk mindezekre az új kihívásokra és megfelelő eszközöket biztosítsunk.

1.8.

Az Európai Bizottság 2017-ben folytatja a munkáját, és széles körű konzultációkat végez a KAP egyszerűsítéséről és korszerűsítéséről. Fontos, hogy az európai civil társadalom aktívan részt vegyen ebben a folyamatban. Az EGSZB-nek tanulmányozócsoportot kellene létrehoznia, hogy nyomon kövesse a folyamatot és részt vegyen benne.

2.1.

A mezőgazdaság központi jelentőségű a holnap stratégiai, gazdasági, környezeti és szociális kihívásai szempontjából. A KAP hamisítatlan európai sikertörténet, főként abban az értelemben, hogy az európai fogyasztók csökkenő árú és biztonságosabb élelmiszerek előnyeit élvezhették az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor egyes területeken problémák merültek fel a biológiai sokféleséggel, a környezettel és a tájjal kapcsolatban, melyekre megoldást kell találni. Kiváló minőségű élelmiszerek előállítása fenntartható mezőgazdasággal: ez a legfontosabb a polgárok és a fogyasztók számára. Ezeknek az elvárásoknak a teljesítéséhez közös agrárpolitikára van szükség, mert csak így gondoskodhatunk egészséges és biztonságos élelmiszerekről, kiváló minőségről kedvező áron, a környezet és a táj védelméről és dinamikus gazdaságról a vidéki térségekben.

2.2.

A gazdálkodók élelmiszert termelnek piacorientált társadalmunkban és gondoskodnak az élelmiszerek biztonságáról, de ezáltal a vízkészletek elérhetőségére és minőségére, a levegő és a talaj minőségére, illetve az egész természeti környezetre is hatást gyakorolnak, mindeközben foglalkoztatásról is gondoskodnak a vidéki térségekben, és megőrzik azok arculatát. Mindezen járulékos előnyöket közjavaknak kell tekintenünk.

2.3.

A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás szorosan kapcsolódik egymáshoz, mivel a földhasználat jelentős részét teszik ki az Unióban. Az erdőgazdálkodás ezért gyakran kiveszi a részét a közjavak biztosításából.

2.4.

A KAP-ot 2020 után befolyásoló tényezők elsősorban a mezőgazdaság előtt álló kihívások, továbbá az a tény is, hogy ez egy egész Európát érintő, különleges reformfolyamatot és költségvetési rendelkezésre állást felölelő kérdés, mindenekelőtt a következő évtizedekre vonatkozó egyértelmű jövőkép.

2.5.

A közös agrárpolitika mindig is az EU egyik kulcsfontosságú politikája volt. A KAP általánosságban az európai civil társadalom érdekeit szolgálja. Ezért nagyon fontos, hogy az EGSZB proaktív szerepet játsszon a KAP következő, a 2020 utáni időszakra vonatkozó reformjával kapcsolatos előkészületekben.

3.1.

A várható globális demográfiai tendenciákat figyelembe véve 2050-ben hozzávetőlegesen kilencmilliárd embert kell majd élelmeznünk. A világ egyes régióiban javul az életszínvonal, és ezzel együtt azt tapasztaljuk, hogy növekszik az élelmiszerek iránti kereslet, és a lakosság étrendje egyre több állati terméket tartalmaz. Ezeknek a fejleményeknek az eredményeként 2050-re megduplázódhat az élelmiszerek iránti kereslet. Az EU-nak felelősséget kell vállalnia a világ élelmezésbiztonságáért, ugyanakkor az európai agrárexport nem oldja meg az éhezés világméretű problémáját. Megjegyzendő, hogy az élelmezésbiztonságnak a fenntartható helyi élelmiszerrendszerekre kellene alapulnia. Minden nemzetnek felelősséget kell vállalnia a saját élelmezésbiztonságáért – ez a FAO ajánlásában is szerepel. Az EGSZB véleménye szerint fontos, hogy az EU emellett kiemelten kezelje a tudásátadást és a tapasztalatok megosztását arról, hogy a világ más részein hogyan lehet több és jobb élelmiszert fenntarthatóan, helyben előállítani.

3.2.

Arra lehet számítani ugyanakkor, hogy Európában viszonylag stabil marad az élelmiszerek kereslete, de változatosabb lesz a minőség, az egészség, az etika, az eredet stb. szempontjából.

3.3.

A mezőgazdaság és a környezet minden régióban számos különféle értelemben igen szoros kapcsolatban áll. A mezőgazdaság és az erdészet nélkülözhetetlen a természetvédelem, a biológiai sokféleség, a víz- és a talajminőség megőrzése, valamint a szennyezés csökkentése szempontjából.

3.4.

Az Európai Bizottság 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerete a megújuló energiák részesedésének legalább 27 %-ra való növelését tűzi ki 2030-ra. Ez a részesedés várhatóan tovább fog növekedni a jövőben. A mezőgazdaság és az erdészet által előállított biomassza használatával környezetbarát gazdasági növekedés keretei között érhetjük el ezt a célt. Ezeknek az ágazatoknak a saját energiahatékonyságukat is fokozniuk kell.

3.5.

Az Európai Bizottság 2016. július 20-án jogalkotási javaslatcsomagot nyújtott be, amelyben lefekteti az Unió 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikai keretére vonatkozó részletes szabályokat. Ez lesz az Unió válasza, amelynek célja az éghajlatváltozás enyhítése, a 2015 decemberében elfogadott COP21 megállapodásban elfogadottak szerint. A mezőgazdaság és az erdészet része a károsanyag-kibocsátás csökkentésére, valamint a szén-dioxid talajban vagy fában történő megkötésére irányuló megoldásnak. Az élelmezésbiztonsági kihívásokra adott válaszként, valamint az éghajlatváltozás enyhítése érdekében „zöld növekedésre”, agroökológiai megközelítésre és a hatékony mezőgazdaságon belül a termelés fenntartható módon történő intenzívebbé tételére lesz szükség. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyébiránt kritikus jelentőségű lesz a mezőgazdaság jövője szempontjából.

3.6.

A mezőgazdaság és az erdészet, csakúgy mint a biogazdaság hozzájuk kapcsolódó összes formája, alapvető jelentőségű a vidék dinamizmusának fenntartásában, valamint a kiegyensúlyozott vidékfejlesztés megerősítésében. Fontosak a foglalkoztatás, a kultúra, a területi kohézió és a turizmus szempontjából az Unió minden egyes vidéki térségében. Továbbra is az elnéptelenedés és a lakosság elöregedése alkotja a domináns demográfiai tendenciát sok peremterületen, hegyvidéki régióban és a kedvezőtlen adottságú területeken. A közpolitikáknak és különösen a közös agrárpolitikának törekedniük kell a mezőgazdaság fenntartására és a termelők támogatására az egész Unióban, a sajátos problémákkal küszködő régiókat is ideértve. A hátrányos természeti adottságokkal sújtott vidéki térségekben működő gazdaságoknak biztosított kifizetések elengedhetetlenek a vidékfejlesztés szempontjából. Ellenkező esetben az említett térségekben folytatott gazdálkodás nem lenne életképes.

3.7.

A KAP két pillére közötti szinergiák nagyon fontosak, ezért meg kell ezeket erősítenünk. A legutóbbi reform megerősítette az összes európai strukturális és beruházási alap közötti kapcsolatot és koherenciát, ezt pedig tovább kell folytatni.

3.8.

Az EGSZB támogatja a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD) alkalmazásának kiterjesztését és kötelezővé tételét az összes esb-alap keretében a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében. A lakosság életminőségét pozitív irányba befolyásolja, ha a helyi partnerségekhez a gazdák bevonásával a helyi akciócsoportokat veszik igénybe a helyi projektek felkutatása és finanszírozása érdekében. Ezzel hatékonyan lehetne felvenni a küzdelmet az EU vidéki területeinek elnéptelenedése és elöregedése ellen.

3.9.

A mezőgazdaság fenntartása szempontjából kulcsfontosságú kérdés a generációváltás, ezért a fiatal és/vagy új, férfi és női gazdálkodók tevékenységének megkezdését minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni kell. Termeléstől függő közvetlen kifizetésekre is szükség van azokban az ágazatokban, illetve azokban a térségekben, ahol gazdasági, társadalmi vagy környezeti okok miatt a gazdálkodás sajátos típusai vagy a különleges mezőgazdasági ágazatok kiemelkedően fontosak. A KAP-nak emellett egyértelmű prioritásként kellene kezelnie az aktív gazdálkodók és a termelés ösztönzését.

3.10.

A mezőgazdaság különleges gazdasági tevékenységnek számít, amely nem igazodik a szokásos gazdasági törvényszerűségekhez. A piacgazdaságban az árak és a bevételek változásai a kínálat és a kereslet elmozdulásának következményeiként jelentkeznek. De mivel az élelmiszer a jellegénél fogva alapvető létszükségleti cikk, ezért az ára a természetéből fakadóan rugalmatlan. Az élelmiszerkínálat az árak változására sem tud gyorsan reagálni. Ezért a termelés mennyiségében jelentkező váratlan változások esetén gyakran hosszabb időre és nagyobb árváltozásokra van szükség a piaci egyensúly helyreállításához. Mindezen okok miatt a mezőgazdasági piacokat rendkívül kiszámíthatatlanoknak tekintjük. Egyéb innovatív piaci mechanizmusokat is ki lehetne próbálni.

3.11.

A fogyasztók biztonságos, fenntartható, tápláló és kiváló minőségű élelmiszereket igényelnek. Emellett megfizethető árú élelmiszert akarnak, és ezt a gazdasági válság csak megerősítette. Sok fogyasztó nagyra értékeli a nyomon követhetőséget és a helyben előállított élelmiszert. Az Eurobarométer 410. sz. különjelentése szerint a hús eredetének ismeretét a válaszadók nagy többsége különösen szükségesnek tekintette valamennyi tagállamban. Ennek a kihívásnak a leküzdése az élelmiszerlánc minden egyes szereplőjének feladata.

3.12.

A következő KAP-nak, a többi uniós politikához hasonlóan, összhangban kell állnia a fenntartható fejlesztési célokkal. A KAP számos cél kapcsán releváns, de leginkább a 2. célra vonatkozik: „Az éhínség megszüntetése, élelmiszer-biztonság és az élelmezés javítása, a fenntartható mezőgazdaság elősegítése”.

3.13.

A nemzetközi kereskedelem szerepe a jövőben elkerülhetetlenül növekedni fog. Az Európai Unióból származó élelmiszerekkel szemben nemrégiben bevezetett orosz embargó azonban komoly bizonytalanságokat szült a nemzetközi kereskedelem kapcsán. Az orosz embargó óriási nyomást helyezett az uniós agrárpiacokra, különösen néhány tagállamban. A nemzetközi kereskedelem bizonytalanságaival kapcsolatos problémák leküzdése létfontosságú a mezőgazdaság jövője szempontjából.

3.14.

Az elmúlt években az élelmiszer-ellátási láncban átalakultak a tárgyalási pozíciók – többnyire a kiskereskedelmi ágazatnak és néhány transznacionális vállalatnak kedvező módon, a beszállítók és különösen a gazdák kárára. A jövőbeli KAP-nak javítania kell a gazdák alkupozícióját.

4.1.

A mezőgazdaság kulcsfontosságú kérdés az Unió számára. A közös agrárpolitika céljait az 1957. évi első Római Szerződés fektette le. Ezek a célok még mindig érvényesek. Emellett azonban új kihívások – például környezeti problémák, a vidéki területek fejlesztésének kérdései, minőségi és egészségügyi kérdések, illetve az éhezés világméretű problémája – is felmerültek anélkül, hogy a szerződéseket módosították volna.

4.2.

A KAP alapvető európai és integrált politika, amely egyre szorosabban összekapcsolódik más politikákkal – ilyen például a foglalkoztatás, a környezet, az éghajlat, a verseny, a költségvetés, a kereskedelem és a kutatás –, és konkrét európai hozzáadott értékkel bír.

4.3.

A KAP előfeltétel ahhoz, hogy megvalósuljon az egységes piac az Unió élelmiszer-ágazatában. Az európai élelmiszeripar a legnagyobb ipari ágazat az Unióban, amely több mint ötmillió munkahelyet biztosít.

4.4.

Az összetettség és a szubszidiaritás kulcsszónak számít az összes ágazathoz és térséghez történő hozzáigazításban. A legutóbbi reform kiemelte ezeket a jellegzetességeket. A Lisszaboni Szerződés közös szabályainak előkészítése és megtárgyalása a 28 tagállam és az Európai Parlament részvételével különösen bonyolult feladat volt.

4.5.

A jelenlegi politikai intézkedések felmérése nem történt még meg. Még mindig folyamatban van a környezetbarátabbá tétellel kapcsolatos kötelezettségek első évi végrehajtásának felmérése. Ugyanez vonatkozik az ökológiai jelentőségű területekre is. Nagyon fontos, hogy ne kapkodva indítsuk el a KAP újabb reformját, anélkül, hogy egyértelműen és alaposan értékelnénk a jelenlegi KAP-ot, melynek során meg kell állapítanunk, hogy a politikai intézkedések milyen mértékben érték el politikai céljaikat. Ehhez megfelelő elemzésre van szükség, különös tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyeknél több időre van szükség az eredmények jelentkezéséhez, például a környezetbarátabbá tétellel kapcsolatos kötelezettségek esetében.

4.6.

Mivel a legutóbbi reformot 2010-ben indították el, de a végrehajtás csak 2015-ben kezdődött meg, megállapíthatjuk, hogy a reform lezárásához öt évre volt szükség. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament jelenlegi megbízatása során nem lesz idő a KAP következő reformjának lezárására a 2021. évi lehetséges végrehajtáshoz. Ezért átmeneti időszakra van szükség, hogy a jelenlegi közös agrárpolitika 2020 után is kellően hosszú ideig érvényben maradjon.

4.7.

A közös agrárpolitika 1962 óta három alapelvre épül: a piac egységessége, közösségi preferencia és pénzügyi szolidaritás. Az egységes piac mára már valóság lett, de a közösségi preferencia és a pénzügyi szolidaritás még politikai szintű megerősítésre vár.

4.8.

Az Egyesült Államok a globalizáció körülményei között a pénzügyi támogatást saját mezőgazdaságának előmozdítására használja fel a fogyasztókon keresztül, az élelmiszerjegy-program és az amerikai termékek vásárlására felszólító „Buy American” törvény felhasználásával. Az Európai Uniónak ennek megfelelő intézkedéseket kell végrehajtania és ki kell emelnie az európai preferencia stratégiai jelentőségét egy „vásároljon európai terméket” jellegű jogszabállyal.

5.1.

A brexit jelentős hatást fog gyakorolni az Európai Unióra, különösen az egységes piacra és a nemzetközi kereskedelemre, és ezért a KAP jövőjére is. A brexit-tárgyalások során, ha az Egyesült Királyságnak ki kell lépnie az Unió vámuniójából, akkor az EU-28 WTO-kvótájának az Egyesült Királyság és az új Európai Unió között történő felosztásához elsősorban a jelenlegi kereskedelmi forgalmat kell alapul venni.

5.2.

Az 1992. évi reform óta a közvetlen kifizetések bevezetésével a versenyképesség vált a KAP első számú prioritásává. De ha tovább akarunk lépni a versenyképesség, a termelékenység és a fenntarthatóság területén, akkor új ösztönzőkre van szükség, hogy az innováció előmozdítására összpontosíthassunk (új technológiák kifejlesztése, elterjesztése és alkalmazása).

5.3.

A gazdálkodási ágazatban jelentős beruházásokra van szükség, amelyek akkor valósíthatóak meg, ha a várt bevétel elégséges és a gazdasági kockázatok kezelhetőek. A jelenlegi helyzetben szükség van a gazdaságok bevételeinek közvetlen kifizetésekkel történő támogatására.

5.4.

Az uniós termelők már nincsenek elszigetelve a világpiactól és a jelentősebb áringadozástól. Ezenkívül a mezőgazdaság ki van téve szélsőséges természeti eseményeknek és fokozott egészségügyi problémáknak az áruk és a személyek fokozott mobilitása miatt (járványok), amelyek jelentékeny veszteségeket idézhetnek elő a termelésben. A KAP-nak egyedi eszközöket kellene biztosítania ahhoz, hogy az agrárágazat mérsékelni és kezelni tudja ezeket a kockázatokat.

5.5.

A jelenlegi KAP felkínál bizonyos kockázatkezelő eszközöket. Fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni az intervenciós árakat, a magántárolást, a promóciós vásárokat és a határidős piacokat, valamint a mezőgazdasági piacok közös szervezése által felkínált eszközöket.

5.6.

Egyértelműen szükség van azonban új eszközök kifejlesztésére:

5.7.

A környezetvédelmi kérdések egyértelműen elsőbbséget élveznek a gazdálkodásban. Ennek eredményeként a legutóbbi reformban bevezették a környezetbarátabbá tétel fogalmát. A politikai döntéshozók újra meg újra rámutatnak a közös agrárpolitika ezen fontos fejlődésére. A KAP környezeti vonatkozása globális jelentőségű és nagyon összetett, mivel a gazdálkodás a talaj, a víz, a biológiai sokféleség, az erdészet és a CO2-kibocsátás kérdéseire egyaránt kiterjed. Egy hatékonyabb politikának érthetőbbnek, megvalósíthatóbbnak és egyszerűbbnek kellene lennie a gazdálkodók számára.

5.8.

Szükség van olyan kifizetésekre, amelyek kompenzációt nyújtanak a gazdáknak, amiért a közjót szolgálják (különös tekintettel az ökoszisztéma-szolgáltatásokra).

5.9.

A holland elnökség különösen szorgalmazta egy közös élelmiszer-politika elképzelését. Az új KAP-pal az EU elismeri, hogy az európai mezőgazdaságnak magasabb szintre kell emelnie a biztonságos és minőségi élelmiszerek fenntartható termelését. A KAP előmozdítja az iskolatej- és -gyümölcsprogramokat azzal a céllal, hogy már a kisiskolásokban ösztönözzék a helyes étkezési szokások kialakulását. Emellett a biotermelést is ösztönzi, egyértelmű címkézési szabályokkal és a vidékfejlesztési politikán belüli egyedi támogatási rendszerekkel biztosítva a tájékozott vásárlói döntést.

5.10.

A közegészségügy, valamint az egészséges táplálkozás és életmód ösztönzése jelenleg tagállami hatáskörben van. Az Európai Uniónak azonban fenntartható élelmiszerrendszereken keresztül Európa összes lakója számára biztosítania kell az egészséges és minőségi élelmiszerekhez való hozzáférést. Miközben az uniós fellépések kiegészítik és összehangolják a tagállami erőfeszítéseket, több szinergiát kellene kialakítani a KAP és a majdani európai élelmiszer-politika között.

5.11.

A polgárok elvárásaira és a fogyasztók igényeire tekintettel különös erőfeszítéseket kellene tenni a helyi élelmiszerrendszerek és a rövid ellátási láncok fejlesztése érdekében, elsősorban a közétkeztetésben.

5.12.

1990 óta a mezőgazdaság ökológiai lábnyoma kisebb lett. Ennek ellenére 2030-ig még tovább kell csökkenteni a mezőgazdasági károsanyag-kibocsátásokat. Ezt egy európai mezőgazdasági modellhez, valamint költséghatékony károsanyagkibocsátás-csökkentési politikához ragaszkodva kell megtenni. Lehetőség van a talaj széntartalmának növelésére, valamint arra, hogy a fosszilis energiákat és a petrolkémiai termékeket mezőgazdasági és erdészeti termékekkel helyettesítsék.

5.13.

El kell ismerni egyrészt azt, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése tekintetében kisebb potenciállal rendelkező mezőgazdasági és földhasználati ágazatban többféle célkitűzés is létezik, másrészt pedig azt, hogy az Unió élelmezésbiztonsága és az éghajlat-politikai célkitűzések között koherenciát kell biztosítani (1).

5.14.

A gazdálkodás szintjén a kísérleti állomásokon és a laboratóriumokban folyamatosan születnek fontos innovációk. A fenntarthatóbb gazdálkodási rendszerekre való áttérést támogatandó növelni kellene a kutatás-fejlesztési erőfeszítéseket. Ugyanakkor ezeket az innovációkat ismertté kell tenni a többi érintett számára is. Elő kell mozdítani az ismeretek terjesztését biztosító szolgáltatásnyújtást, az érintettek közötti együttműködést, valamint az innovációk és a bevált gyakorlatok terjesztésének más módjait.

5.15.

A következő programozási időszakban meg kell erősíteni az Unió mezőgazdasági kutatási programját, és ebben figyelembe kell venni a 21. századi kihívásokat és az élelmiszer geostratégiai jelentőségét. A digitális gazdaság lehet a következő „mezőgazdasági forradalom” a 20. század zöld forradalma után.

5.16.

Egyértelmű bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy az ellátási lánc csaknem minden tagállamban rosszul működik a lánc végén tapasztalható erős koncentráció miatt. Igazságtalan a hozzáadott érték elosztása az élelmiszer-ellátási lánc érintettjei között.

5.17.

Mivel az Unió rendelkezik jártassággal a versennyel és az egységes piaccal kapcsolatos kérdések területén, ezzel a problémával európai szinten kell foglalkozni. Az Európai Bizottságnak be kell nyújtania javaslatokat a láncon belül fennálló szerződéses kapcsolatok rendezésére irányuló európai szabályozási keretekre, valamint a gazdálkodók kollektív fellépését megszervező jogi lehetőségekre nézve. A termelői szervezetek valójában az élelmiszer-ellátási lánc fontos szereplői, és hozzájárulnak a termelők pozíciójának megerősítéséhez. A következő KAP-nak javítania kell a termelői szervezetek alkupozícióját. Figyelembe kellene venni a mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport munkájának eredményeit is.

5.18.

A közös agrárpolitikát hozzá kell igazítani a realitásokhoz és a gazdasági változások gyorsaságához. A közös agrárpolitikában az 1308/2013 rendelet 219–222. cikkét oly módon kell továbbfejleszteni, hogy azok az Európai Bizottság és a termelők számára egyaránt megvalósíthatóak és teljesíthetőek legyenek.

5.19.

A világkereskedelem és a nyitott piacok erősítik a versenyt és csökkenthetik az élelmiszerek árát. Ennek ellenére a tisztességes kereskedelem kiemelt jelentőségű az Unió számára, mert csak így képes azonos termelési módszerek és szabályok alkalmazásával versenyezni harmadik országokkal. A nem vámjellegű akadályok veszélybe sodorhatják a nemzetközi fejlődést. A globális élelmezésbiztonság megvalósításában a számos egyéb megoldás mellett a kereskedelemnek is szerepet kell játszania, méghozzá azzal, hogy bővíti az agrárexportot.

5.20.

Mindazonáltal a közös agrárpolitikának és kereskedelempolitikának lehetővé kell tennie, hogy az európai termelők egyenlő feltételek szerint versenyezhessenek az importált termékekkel. Az Uniónak ezért követelnie kell, hogy az importált termékek feleljenek meg ugyanazoknak a normáknak.

5.21.

A közös agrárpolitikát mindig európai szinten finanszírozták. A KAP jelentős részt tesz ki az Unió költségvetésében (38 % volt 2015-ben), de ez az összeg az európai közkiadásoknak alig kb. 0,4 %-a. A KAP költségvetése alacsonyabb, mint a hasonló amerikai vagy kínai programok költségvetése. Ezenkívül az Unió bővítése ellenére évek óta stagnál vagy csökken. A KAP-nak le kell küzdenie azt a számos komoly kihívást, amelyekkel a jövőben szembesülni fog, ezért európai szinten növelni kell a mezőgazdasági költségvetést.

5.22.

Az európai költségvetés egyedi jellegzetességei, például az évenkéntiség elve, súlyos megszorítást képviselnek a KAP kialakításában. Ezek a megszorítások korlátozzák a kockázati alapokat vagy a válságellenes intézkedéseket. A költségvetés elosztása politikai feszültségek forrása is, és kevéssé hatékony megoldásokhoz vezethet.

5.23.

Az egyszerűsítés már évek óta a KAP egyik prioritása és különösen hangsúlyos volt a 2013-as KAP-reform végrehajtásának első éveiben. A következő reformnak ugyanakkor mindenképpen az egyszerűsítést kellene elsődlegesen céloznia. Konkrétan megfelelő ellenőrzéseket és arányos szankciórendszereket kellene kialakítani. Jelenleg a kifizetéseknek a kizöldítési és kölcsönös megfeleltetési intézkedések miatti csökkentése észszerűtlen és aránytalan lehet. Létfontosságú, hogy a közvetlen támogatások időben kifizetésre kerüljenek.

5.24.

Az elmúlt évtizedekben a KAP struktúrája két pillérre támaszkodott. Miközben az első pillért teljes egészében az Unió finanszírozza, a második pillér társfinanszírozással működik, és többéves programok alkalmazásával hozzáigazítják az egyes tagállamok szükségleteihez. A tagállamok és a régiók sokfélesége és eltérő szükségleteik miatt a KAP kétpilléres struktúráját a jövőben is meg kell tartani.

5.25.

A 2016. október 25-én közzétett 2017. évi munkaprogramjában az Európai Bizottság kijelenti, hogy folytatja a KAP egyszerűsítésére és korszerűsítésére irányuló munkáját és széles körű konzultációkat végez erről annak érdekében, hogy a KAP a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon az Európai Bizottság tíz prioritásához és a fenntartható fejlesztési célokhoz. Fontos, hogy az európai civil társadalom aktívan részt vegyen ebben a folyamatban.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/28

Előadó:

Thierry LIBAERT

1.1.

A „nudge”-ok az európai közigazgatás eszköztárát (tájékoztatás és tudatosság fejlesztése, pénzügyi ösztönzés, jogalkotás és példamutatás) kiegészítő közpolitikai eszközként jelennek meg. Ugyanakkor az egyes társadalmi, környezeti és gazdasági kihívásokkal való szembenézés rendkívül jelentős eszközét is jelentik.

1.2.

Ösztönözni kell a nudge-ok alkalmazását a közpolitikákban a hagyományos eszközök kiegészítésére, csakúgy mint az általuk az egyéni viselkedésekkel kapcsolatban javasolt megközelítésváltást. A nudge-ok így a globális közpolitikák részévé válhatnának, és alacsonyabb költségek mellett felgyorsulhatna a megvalósításuk. Rugalmas és egyszerű jellegük miatt az érintettek eltérő csoportjai – kormányközi szervek, a minisztériumok belső egységei, a területi önkormányzatok, a nem kormányzati szervezetek és a magánszektorbeli szereplők – különböző helyzetekben, egyidejűleg is alkalmazhatják őket.

1.3.

Különösen azokat a nudge-okat kell előnyben részesíteni, amelyek környezeti, társadalmi stb. célkitűzéseket szolgálnak (energetikai/ökológiai átállás, a források pazarlása elleni küzdelem, társadalmi jólét, a népesség egészségi állapotának javítása stb.). Ezek az eszközök olyan intézkedések részét képezhetik, amelyek hozzájárulhatnak azon előre meghatározott közös célok eléréséhez, amelyeknél a közpolitikák hagyományos eszközei hatástalanoknak, illetve túlságosan költségesnek bizonyultak.

1.4.

Elő kell mozdítani a nudge-okra vonatkozó információk és bevált gyakorlatok európai szintű cseréjét az érintett szereplők különböző csoportjai (közigazgatási szervek, önkormányzatok, vállalkozások, társulások, nem kormányzati szervezetek stb.) között. Egy, a kezdeményezéseket összefogó platformot, illetve egy erre a célra létrehozott megfigyelőközpontot lehetne előirányozni.

1.5.

Mélyrehatóbban kellene tanulmányozni a nudge-ok kultúrák, társadalmi-gazdasági jellemzők, területek szerint eltérően megjelenő hatásait. Ezáltal jobban megismerhetővé válnának a nudge-ok országok, ágazatok stb. közötti terjesztésének és adaptációjának előnyei és korlátai. Különösen a nudge-ok viselkedésre kifejtett hatásának időtartamát lenne érdemes alaposabban megvizsgálni.

1.6.

Meg kell határozni a nudge-ok általános használati feltételeit, ami hozzásegíthet káros hatásaik csökkentéséhez, és etikai elfogadhatóságukat biztosításához is. Ezeket egy a különböző érdekelt felek által közösen kidolgozott, európai szinten elfogadott, és a tagállamok által alkalmazandó magatartási chartában lehetne rögzíteni. Egyúttal egy útmutatót is közzé lehetne tenni, és el lehetne juttatni az érintett szereplőkhöz.

1.7.

A nudge-ok átláthatóságának biztosítása érdekében a különböző nudge-ok alkalmazására vonatkozó tájékoztatási eljárást kell bevezetni a „noszogatott” személyek számára. A nudge-oknak érthetőeknek, a felek által egyeztetettnek, és közös egyetértésükön alapulóknak kell lenniük ahhoz, hogy a lehető legnagyobb mértékben elfogadottakká válhassanak. Ezáltal lenne elkerülhető, hogy a nudge-ok alkalmazása „torzulásokkal”, illetve a manipuláció kockázatával járjon.

1.8.

Annak érdekében, hogy a nudge-ok ne térüljenek el felelőtlen célok felé, biztosítani kell a tényleges etikai szabályokat. A nudge-okat négy feltétel megvalósulása esetén lehet alkalmazni: az eljárásnak átláthatónak kell lennie, olyan rugalmasságot kell biztosítania az érintett személyek számára, miáltal megmarad a választás lehetősége, az utóbbiaknak nyújtott tájékoztatásnak megbízhatónak kell lennie, továbbá az egyének nem vonhatóak felelősségre.

1.9.

A nudge-okra vonatkozóan különböző (társadalmi, környezeti, gazdasági) szempontokat értékelő monitoring- és értékelési intézkedéseket kell kidolgozni. Ez egy kezdeti kísérleti időszakot is magában foglalhat, amely lehetővé teszi annak megismerését, hogy egy nudge a jellegétől, a célközönségétől, a körülményektől függően pontosan milyen befolyást fejt ki. Ez az időszak gyors kiigazításra is lehetőséget teremthet, amennyiben egy nudge eredményei csalódást keltenek, így hatástalansága esetén meg is szüntethető.

1.10.

Ösztönözni kell a viselkedés-gazdaságtan oktatását az alap- és továbbképzésekben. Ez hozzásegíthet ezen eszköz alaposabb megismeréséhez, és a különböző célközönségeket (köztisztviselőket, a vállalkozások munkavállalóit, képviselőket stb.) az észszerű és kritikus alkalmazására ösztönözheti. Ehhez az egyetemi szakok átjárhatóvá tételére van szükség, mivel a nudge egy több területet érintő megközelítésen alapul.

1.11.

A nudge-gondolkodás alkalmazása során a benne rejlő lehetőségek legjobb kihasználása érdekében biztosítani kell bizonyos mértékű rugalmasságot. Ugyanis, a közigazgatás rendelkezésére álló többi eszközhöz hasonlóan a nudge nem csodaszer, nem is teljesen újdonság, azonban az egyes magatartásformák megváltoztatásához kiegészítő eszközként rendkívül hasznos lehet. Elsődleges célja, hogy a közpolitikák koncepcióikban a magatartásformák „gazdasági észszerűsége” mellett vegyék figyelembe azok pszichológiai vetületét is.

1.12.

Az EGSZB kezdeményezésére meg kell szervezni az első európai nudge-konferenciákat, amelyek egyedülálló európai színhelyei lehetnek az ezen eszközt alkalmazó szereplők közötti tapasztalatcseréknek.

1.13.

Ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az új gazdasági modellre történő, számos területen jelentős rendszerszintű következményekkel járó alapvető átállással, az EGSZB-n belül létre kell hozni egy új horizontális, állandó testületet, amely elemezné ezeket a fejleményeket, köztük a nudge-ot és más kapcsolódó témákat, amilyen a körforgásos gazdaság, a közösségi gazdaság és a funkcionális gazdaság.

2.1.

Az egyének viselkedésének megváltoztatására a közigazgatás hagyományosan négy típusú eszközt alkalmaz: tájékoztatás és figyelemfelhívás, pénzügyi ösztönzés, jogalkotás (tiltás és kötelezés) és példamutatás. Ennek a négy eszköznek azonban megvannak a maga korlátai, különösen a felelős, azaz a természeti erőforrásokat kevésbé igénybe vevő magatartás és fogyasztás terén. Gyakran eltérés mutatkozik ugyanis az egyén felelősségvállalása és mindennapi magatartása között.

2.2.

A szándék és a viselkedés közötti ilyen eltérés okait az egyének viselkedését befolyásoló tényezők megértésére szakosodott viselkedés-gazdaságtan és -tudomány is elemezte. E tudomány kutatói szerint több tényező határozza meg az egyének cselekedeteit. Olyan összetett, korlátozott racionalitással rendelkező, de jelentős mértékben érzelmi lények vagyunk, akiket a többi ember és a társadalmi kölcsönhatások, valamint a döntéshozatal körülményei és környezete egyaránt befolyásol.

2.3.

Végső soron a döntéseink és a viselkedésünk alapja nagyrészt az, amit a gazdasági Nobel-díjas Daniel KAHNEMAN az „első számú rendszerünknek” nevez: egy nagyrészt akaratlan, automatikus, szupergyors gondolkodásmód, amely az erőfeszítések minimalizálásával, lehető legkevesebb odafigyelés mellett segít hozzá számos mindennapos döntés meghozatalához; ez a gondolkodásmód azonban sztereotípiákból és asszociációkból táplálkozik, és gyakran eltávolít a matematikai észszerűségtől.

3.1.

A viselkedés-gazdaságtan (Behavioral Economics) szerint tehát a közpolitikák hagyományos mozgatórugói alkalmatlannak bizonyulhatnak a viselkedések megváltoztatására, mivel nem veszik figyelembe azokat a különböző szinteket, amelyek befolyással lehetnek a döntéshozatalra. Két amerikai professzor, Richard THALER (chicagói közgazdaságtan-professzor és a viselkedés-gazdaságtan vezető alakja) és Cass SUNSTEIN (harvardi jogász professzor) ebből a megállapításból kiindulva tette közzé 2008-ban az első művét a nudge-okról (1), amely azon a gondolaton alapul, hogy a viselkedés megváltozásának „szelíd ösztönzőkön” kell alapulnia. A szerzők meghatározása szerint a nudge„a választáskonstrukció minden olyan tényezője, amely előre látható módon megváltoztatja az emberek viselkedését anélkül, hogy megtiltana bármilyen lehetőséget, vagy jelentősen módosítaná a pénzügyi ösztönzőket”. Egy cselekedet akkor számít egyszerű nudge-nak, ha könnyen elkerülhető, mivel a nudge sohasem lehet kényszerítő jellegű.

3.2.

A nudge „választáskonstrukciók” létrehozására irányul, amelyek a kívánt választást az egyén és/vagy a közösség számára legelőnyösebbként tüntetik fel anélkül, hogy megváltoztatnák a rendelkezésre álló választási lehetőségek számát vagy jellegét. A fogyasztót vagy a felhasználót a legmegfelelőbbnek ítélt választás felé történő irányításáról van szó. A nudge három jellegzetességgel bír: az egyén megőrzi a teljes választási szabadságát, a megvalósítás egyszerű, a beavatkozás korlátozott költségekkel jár.

3.3.

Egyes országok közigazgatása egyre nagyobb mértékben érdeklődik a nudge-ok iránt, mivel ezeknek két jelentős előnye van: nem korlátozzák az egyéni szabadságokat, és nem túl költségesek, ellenben hatásuk jelentős lehet. Ezek tehát olyan kiegészítő eszközök lehetnek, amelyek az egészség, a környezet stb. iránt „felelősségteljesebb” egyéni magatartást kiváltani kívánó közpolitikák részévé válhatnak. Az egyén számára a nudge a döntéshozatal megkönnyítésével egyszerű választást tesz lehetővé.

4.1.

Az alapértelmezett választás. Egy olyan alapértelmezett automatikus megoldási javaslatról van szó, amelyet az azt alkalmazó hatóság legelőnyösebbnek tekint, és amelyet a legegyszerűbb megvalósítani. Ez az eszköz az egyénekben rejlő tehetetlenségi erőn nyugszik. Ez a helyzet például a franciaországi jövedelemadó-bevallások esetén, amelyek 2005 óta automatikusan feltételezik, hogy az adott háztartás rendelkezik televízióval. Ez hozzájárult a csalások arányának 6 %-ról 1 %-ra történő lecsökkentéséhez. Az alapértelmezett választást egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a bankok, az energiaszolgáltatók és más vállalkozások is, amelyek az automatikusan a lap két oldalára nyomtatott papír alapú számlákkal szemben inkább elektronikus számlát javasolnak stb.

4.2.

A társadalmi norma ereje, amelyet a nudge úttörői a viselkedésformák jelentős meghatározóinak tekintenek. Ez az eszköz tehát felhasználható arra, hogy rávegyék az egyéneket egy adott irányú cselekvésre. Elsősorban a közeli környezetben lévő egyének (szomszédok, munkatársak) többsége által megvalósított magatartás hangsúlyozásáról van szó. Ezen üzenet célja, hogy rávegye az egyént, hogy a társadalmi normának való megfelelés érdekében hasonlóképpen viselkedjen. 2011-ben az Egyesült Államokban az OPOWER energiaszolgáltató elvégzett egy kísérletet. 600 000 háztartásnak olyan levelet küldtek ki, amelyben az e háztartások áramfogyasztására vonatkozó adatokból kiindulva feltüntették többek között, hogy „Ön az elmúlt hónapban a legtöbbet megtakarító szomszédjához képest 15 %-kal több energiát fogyasztott”. Grafikonok segítségével összehasonlította az adott otthon energiafogyasztását olyan szomszédokéval és más fogyasztókéval, akik fogyasztásuk csökkenése miatt mosolygó „smiley” jelet kaptak. E leveleket követően a részt vevő háztartásoknál az energiafogyasztás átlag 2 %-os csökkenését jegyezték fel, amely az OPOWER szerint összesen 250 millió USA dollár megtakarítást eredményezett (2). Számos hasonló kísérlet 1–20 % közötti mértéket elérő energiafogyasztás-csökkenéshez vezetett.

4.3.

A veszteség kockázata, amely azon (elsősorban pénzügyi) veszteség hangsúlyozására irányul, amelyet az egyén akkor szenved el, ha nem változtat például az energiafogyasztási magatartásán. Például közlik vele, hogy egy adott összeget elveszít, amennyiben nem módosít a szokásain, vagy épp ellenkezőleg, ezek megváltoztatása esetén megkaphatja ezt az összeget. A veszteség vizualizálása nem pénzügyi mutatókkal (kalória, széndioxid-kibocsátás) is történhet.

4.4.

A versenyhelyzet, ami többek között az egyes gyakorlatok, például a pazarlás elleni harc ösztönzését célzó verseny megszervezésével jön létre. Így például a „Prioriterre” elnevezésű francia nem kormányzati szervezet az energiatakarékosságra szeretné felhívni a figyelmet. E célból minden évben megrendezi a „Pozitív energiájú család” című versenyt, ami 2014-ben körülbelül 7 500 családot mozgósított, amelyek akkor nyerhették meg a különböző juttatásokat, ha 8 %-kal csökkentették az energiafogyasztásukat (3).

4.5.

A játékok és szórakoztató megjelenítések felhasználása Az egyik legismertebb nudge-ot az amszterdami repülőtér valósította meg: a piszoárok falára legyeket festettek, hogy a férfiakat rávegyék a helyes célzásra. 2009-ben a Volkswagen a stockholmi Odenplan stadionban a kijárathoz vezető lépcsőt hatalmas zongorabillentyűzetté alakította. Az egyes lépések által kifejtett nyomás egy-egy hangot szólaltatott meg (4). A cél az volt, hogy a lift helyett a lépcső használatára ösztönözzék az embereket. Dél-Koreában egy padlóra felfestett jel figyelmeztet a mozgólépcsőt használó személyek elhízásának veszélyére.

4.6.

A nudge megváltoztathatja a választási lehetőségek vagy egyes termékek megjelenését annak érdekében, hogy az egészségesebbnek, környezettudatosabbnak tekintett termékek kerüljenek előtérbe. A nudge e típusa néha az ökocímkék rendszeréhez közelíthet. Számos olyan kísérletet végeztek étkezdékben, amelynek célja az volt, hogy rávegyék a vendégeket az egészséges élelmiszerek fogyasztására. Ehhez ezeket az élelmiszereket a pult elején helyezték el, ami egyes esetekben azt eredményezte, hogy kétszer annyi fogyott belőlük ahhoz képest, mint amikor a pult közepén vagy végén voltak. Más étkezdékben a pazarlást próbálták csökkenteni azzal, hogy csökkentették a tányérok méretét: éppúgy teleszedték őket, de a felszolgált mennyiség csökkent (a vendégek, ha akartak, másodszor is szedhettek) (5).

5.1.

2008 óta egyre több ország érdeklődik a nudge-okkal kapcsolatos közpolitikai eszközökben rejlő hármas lehetőség iránt, amely szerint a közvélemény jobban elfogadja őket, mint a szabályokat és az adókat, emellett olcsóbbak és hatékonyabbak is. Az alábbi bekezdések ezekre hoznak példákat, korántsem kimerítő jelleggel.

5.2.

2010-ben David CAMERON brit kormánya létrehozta David HALPERN vezetésével a „Behavioural Insights Team”csoportot, amelynek feladata a viselkedéstudomány alkalmazása a brit közpolitikákban. Ez a csoport például megváltoztatta a kormányzati weboldalt, amely ezáltal lehetőséget biztosít a szervadományozáshoz való csatlakozásra. Feltüntette ezen az oldalon, hogy „minden egyes nap emberek ezrei, akik ezt az oldalt olvassák, a regisztráció mellett döntenek”, és elhelyezte a brit társadalombiztosítás, az NHS (National Health Service) logóját. Egy éven belül a programhoz csatlakozók száma 2,3 %-ról 3,2 %-ra nőtt (96 000-rel több csatlakozó). 2014 óta a „Nudge Unit” működése független, és tanácsadást nyújt külföldi kormányok, önkormányzatok, vállalkozások stb. számára is (6).

5.3.

Az Obama-kormányzat szintén létrehozta saját „Nudge Squad” egységét 2014-ben, Maya SHANKAR vezetésével. Egy 2015 szeptemberében közzétett rendeletben Obama elnök a viselkedéstudomány („behavioral science”) vívmányainak alkalmazására buzdítja a minisztériumokat és kormányügynökségeket (7) A szingapúri, az ausztrál és a német kormány szintén felállított viselkedésgazdasággal foglalkozó szakértői csoportokat.

5.4.

Franciaországban 2013 óta az állami intézkedések korszerűsítéséért felelős főtitkárság (SGMAP) és az államháztartásért felelős főigazgatóság (DGFIP) (8) megsokszorozta a nudge-okkal kapcsolatos kísérleteket.

5.5.

Az Európai Bizottság a Közös Kutatóközponton belül létrehozott egy „A viselkedéstudományok perspektívái és hozadéka” elnevezésű osztályt Xavier TROUSSARD vezetésével. Ez az egység többek között közzétett 2016-ban egy jelentést, amelyben hangsúlyozta, hogy az Unión belüli közpolitikák egyre inkább hasznosítják a viselkedés-gazdaságtan vívmányait (9). Úgy véli, hogy e tárgyban célszerű volna erősíteni a világpolitika és az egyetemek közötti párbeszédet. Elsősorban azt javasolja, hogy a közpolitika minden szakaszában bővítsék a viselkedés-gazdaságtan eszközeinek felhasználását, az alkalmazásukra vonatkozó tájékoztatás és a hatásaikról szóló ismeretek fejlesztése mellett.

6.1.

A nudge gondolkodásnak megvannak a maga korlátai. Nagyfokú tervezési és végrehajtási szigort igényel, technikai és etikai kérdéseket egyaránt felvet. Nem helyettesítheti a polgárok kötelező tájékoztatását, a választásaik megértetését célzó oktatási tevékenységet és a hatóságok olyan klasszikus cselekvési eszközeit sem, mint a törvények vagy a gazdasági ösztönzők. Másrészt nem szabad alulbecsülni az alkalmazásukhoz kapcsolódó kockázatokat és korlátokat sem.

6.2.

Jelenleg nem áll rendelkezésre túl sok tanulmány a nudge-ok hatékonyságára vonatkozóan, különösen közép- és hosszú távon. Közülük néhány az ezen eszközzel szemben fellépő egyéni reakciók sokféleségével foglalkozik. Így például, az OPOWER által végzett kísérletben azok a háztartások, amelyeknek az áramfogyasztása eleve alacsonyabb volt az átlagnál, általában növelték fogyasztásukat, miután erről tudomást szereztek. Ezzel ellentétben azokban a lakosokban, akik sokkal több áramot fogyasztanak a szomszédaiknál, a nudge bűntudatot, vagy kisebbségi érzést kelthet. Egyes tanulmányok szerint a nudge-ok befogadása az egyének értékei és véleménye (10), de akár a politikai és kulturális hátterük szerint is változhat. Általában véve a létrejött tanulmányok arra mutatnak rá, hogy a nudge-ok a közönségtől, a kultúráktól és a körülményektől függően eltérő hatást fejthetnek ki. Ezért közvetlenül vagy véletlenszerűen értékelni kell a nudge-ok hatásait.

6.3.

Másrészt felmerül a nudge-ok hatásának időtartamával foglalkozó kérdés is. A víz- és áramfogyasztás vonatkozásában a tanulmányok kimutatták, hogy a társadalmi normák ismétlődő hatása idővel csökken, még akkor is, ha minimális mértékben több évig fenntartható (11). A nudge-ok hosszú távú hatása attól függ, milyen mértékben képesek alapvető változást hozni a szokásokban. Ha egyszer az alapértelmezett lehetőség megváltozik, amennyiben az fennmarad, nincs ok feltételezni, hogy a viselkedés nem marad meg. A gond inkább a további lépések vagy a módosítás lehetőségével van. Könnyebbnek tűnik fokozatosan bevezetni egy adót vagy egy szabályt, mint egy alapértelmezett lehetőséget.

6.4.

A nudge-ok negatív hatásokhoz vezethetnek, ami abból áll, hogy az egyén egy rossz cselekedet után hajlamos erkölcsösebben viselkedni, és fordítva. A kísérletek például bemutatták, hogy a „zöld” fogyasztási cikkek vásárlását követően bizonyos körülmények között gyakoribbá válhatnak az olyan jogsértő magatartások, mint a csalás és a lopás (12). Az egyes területeket érintő erkölcsös magatartás ösztönzésére irányuló erőfeszítések tehát más területeken negatív következményekkel járhatnak. Ezek az ellentétes hatások, amennyiben megerősítésre kerülnek, megnehezítik a nudge-ok globális hatásának értékelését. Valószínűleg ritkák, és nem kérdőjelezik meg a nudge irányába tett lépések fontosságát. Ugyanakkor nem szabad kizárni az ilyen típusú hatások előfordulását sem.

6.5.

Egy nudge hatékonyságát a kívánatos viselkedéshez való viszonyában lehet megállapítani, ami felveti a kívánatos meghatározásának és mérésének kérdését. Nagyon nehéz ugyanis megtudni, mit gondolnak a polgárok a saját boldogságukról. A nudge-dzsal kapcsolatban felmerül az a kérdés is, hogy ki dönti el a követendő célt, és így azt, is, hogy az egyén és/vagy a társadalom számára mi a kívánatos. Amennyiben ez egy állami döntéshozó, előfordulhat, hogy ezt a célt és a nudge-ot nem szándékosan, például információ hiányában, a saját érdekei felé irányítja.

6.6.

Végül, néha nehéz meghúzni a tájékoztatás, a kommunikáció és a manipuláció közötti határvonalat. Például néhány olyan szálloda, amely arra ösztönzi a vendégeit, hogy többször használják törülközőjüket, ehhez szándékosan magasabbnak mutatja azon használók arányát, akik így tesznek (13). Ezen üzenetek célja nem a címzettek megtévesztése, hanem egyfajta önbeteljesítő jóslat teljesítése oly módon, hogy végül ezek az üzenetek igazzá váljanak. Azonban a vendégek így a magatartásukat valójában egy valótlan állításra alapozzák. A hazugsághoz folyamodás – különösen az állami döntéshozók esetén – morálisan nem elfogadható, még akkor sem, ha erkölcsösebb magatartáshoz vezet. Árthat a döntéshozó hírnevének, végső soron pedig csökkentheti a nudge-ok hatékonyságát, mivel gyereknek nézik a fogyasztókat.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/33

Előadó:

Carlos TRIAS PINTÓ

Társelőadó:

Mihai MANOLIU

1.1.

A decentralizált digitális gazdaságban kialakulóban lévő helyzet azt sejteti, hogy az egymás közötti új gazdasági cserék egy jelentős része szorosan kötődik a társadalmi kapcsolatokhoz és beágyazódik a közösségekbe, ami „a termelés, a fogyasztás, a kormányzás és a szociális problémák megoldásának demokratizálása” mentén alakítja át azt, hogy hogyan végzünk egy tevékenységet vagy egy munkát. Az átalakulás közben azonban határozottan el kell kerülnünk, hogy ez a munkaerő-tényező bizonytalanságával és adókikerüléssel járjon együtt, illetve hogy a hozzáadott érték terén az ipari szereplőkről főként a digitális platformok tulajdonosaira tevődjön át a hangsúly (1).

1.2.

Az új paradigma ismeretében az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy alkossa meg a közösségi gazdaság részletesebb és inkluzívabb koncepcionális megközelítését, hogy el lehessen kerülni azokat a torzulásokat, amelyeket a digitális gazdaság okozna. Tehát a közösségi gazdaságot, amely a szociális gazdasághoz hasonlóan demokratikus és részvételi alapon működik, a következő tulajdonságok jellemzik:

1.3.

A közösségi gazdaságnak összességében különböző módozatai vannak, speciális hozadékokkal és kihívásokkal. A hozzáférésre épülő gazdaság (access economy) például olyan javakat bocsát a piacra, amelyeket előtte alig használtak. Így nagyobb lesz a választék a fogyasztók számára, és hatékonyabb lehet az erőforrások felhasználása, ugyanakkor az a veszély is fennáll, hogy így ismét felélénkül a globális termelés. A konkrét igényekre épülő gazdaságban (on-demand economy) széttöredezik a munkaerő, ami nagyobb rugalmassággal jár, de egyben növeli a munkaerőpiaci bizonytalanságot is. Az ajándékgazdaságban (gift economy) az emberek altruista alapon osztozkodnak javakon és szolgáltatásokon, ami megerősíti ugyan a közösségeket, de a gazdasági tevékenység gyakran rejtve marad a hatóságok előtt.

1.4.

Az Európai Bizottságnak érdemes teljes figyelemmel a digitális platformok – különösen a jövedelemszerző tevékenységet végző platformok – felé fordulnia, hogy szabályozhassa és összehangolhassa a tevékenységüket és egyenlő versenyfeltételeket biztosítson az átláthatóság, a tájékoztatás, a teljes hozzáférés, a megkülönböztetésmentesség és a megfelelő adatfelhasználás alapján. Konkrétan a jogi alárendeltség fogalmát kellene újragondolni a munkavállalók gazdasági függésének fényében, és biztosítani kellene a munkavállalók jogait függetlenül attól, hogy milyen formát ölt a tevékenység.

1.5.

A kihívás tehát abban rejlik, hogy hogyan határoljuk be ennek a gazdaságnak a különböző módozatait, és milyen differenciált szabályozási megközelítéseket (2) javasoljunk, amelyekkel a demokratikus, szolidáris és inkluzív kormányzáson alapuló digitális kezdeményezéseket részesíthetjük előnyben a szociális innováció érdekében, ami ahhoz a kötelezettséghez vezet, hogy tájékoztatni kell a fogyasztókat az identitásukkal kapcsolatos értékeikről és szervezési és irányítási formájukról. E tekintetben az EGSZB magán a közösségi gazdaságon belül a tisztviselői által létrehozott kapcsolati háló minőségi vizsgálatát javasolja.

1.6.

Következésképpen az EGSZB azt javasolja, hogy dolgozzanak ki egyedi módszertant egy eltérő normákkal működő, új gazdaság szabályozására és mérésére. Ebből a szempontból, a szimmetrikus tájékoztatás miatt, a bizalom értéke központi helyet foglal el. Emellett túl kell lépni azon, hogy a termékek és a szolgáltatások értékelésekor eleve csak algoritmusokat használjanak, és nagyobb súlyt kell adni az átláthatóság, az őszinteség és az objektivitás kritériumainak.

1.7.

Az EGSZB ezért egy, a digitális platformokat minősítő, független európai intézet létrehozását javasolja, amely minden tagállamban összehangolt hatáskörökkel rendelkezik, és a tagállamok felügyelni tudják az irányítását a hatáskörök, a foglalkoztatás és a finanszírozás tekintetében.

1.8.

Másrészt a közlemény közösségi gazdaságra irányuló fókuszpontja figyelmen kívül hagy a közösségi gazdaságot érintő számos fontos szempontot, mint például az ilyen gazdaság operatív eszközeit képező virtuális és szociális pénznemek kérdését, vagy például a gyakorlata tárgyát képező ismereteket, a tájékoztatást és az energiát, továbbá azt, hogy milyen szerepet játszik – többek között – a megosztásalapú alkotás és a technológiai innováció a közösségi gazdaságban.

1.9.

A közösségi gazdaságnak a jelenlegi környezetbe való bonyolult beilleszkedésére tekintettel az EGSZB a különböző modellek kiegyensúlyozott egymás mellett létezését támogatja, amely biztosítja teljes kibontakozásukat anélkül, hogy negatív externáliákat okozna a piacon, különösen a verseny, az adózás és a minőségi foglalkoztatás védelme vonatkozásában. E célból érdemes előirányozni egy megfelelő keretrendszert a közösségi gazdaság új paramétereinek nyomon követésére és folyamatos ellenőrzésére, és ebbe be kell vonni az érdekelt feleket is (vállalkozói szervezeteket, szakszervezeti és fogyasztói szövetségeket stb.).

1.10.

Végezetül az új gazdaság felé való, fontos rendszerszintű következményekkel járó átmenet kezelése érdekében célszerű lenne, hogy az EGSZB horizontális jellegű állandó struktúrát hozzon létre a felmerülő jelenségek elemzésére úgy, hogy ez a struktúra összehangolja a munkáját az Európai Bizottság, a Régiók Bizottsága és az Európai Parlament idevonatkozó tevékenységeivel.

2.1.

A társadalmi kultúra, a fogyasztási szokások és a fogyasztói igények kielégítésének formái alapos átalakuláson mennek keresztül; emellett a fogyasztás inkluzívabb szemléletű felülvizsgálata és ésszerűsítése zajlik, ahol az árral kapcsolatos tényezők összekapcsolódnak a termékek és szolgáltatások környezeti hatásaival és szociális lábnyomával, ám mindezeket keresztülhúzza az internet és a közösségi hálózatok bomlasztó hatása.

2.2.

A saját használatra vásárolt áruk birtoklása, az erős devizák és a helyben történő, állandó és fizetett foglalkoztatás teret veszít a virtuális cserékkel, a megosztott hozzáféréssel, a digitális pénznemekkel és a munkaerő nagyobb rugalmasságával szemben.

2.3.

Az új termelési és fogyasztási formák felé való átmenet során egyes gazdasági ágazatokat megtépázott az új szereplők felmerülése által okozott erős cunami, más ágazatokat motiváltak az együttműködés és a közösség felé tett kötelezettségvállalások, megint mások egyszerűen az üzleti lehetőségeket követték (és ekkor nem mindig tartották tiszteletben az egyenlő versenyfeltételeket).

2.4.

Mivel többen is szorgalmazzák a közösségi gazdaság új rendszerezési keretének megalkotását (3) (amely az új központosított monopóliumok létrehozása helyett a digitális technológia használatát támogatja a decentralizált szabad kapacitás kiaknázása érdekében), az Európai Bizottság „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” elindítása mellett döntött, miután azt találta, hogy az Unió nemzeti és helyi szervezetei eltérő szabályozási intézkedések bonyolult rendszerével igyekeztek megoldani a helyzetet. Ez abból ered, hogy a közösségi fogyasztás a szóban forgó ágazat függvényében más-más keretek között történik.

2.5.

Az új üzleti modellek széttagolt fókuszpontjai bizonytalanságot (a gazdasági vagy normatív területen, a munkaerővel kapcsolatban stb.) és kétségeket (a bizalom, az új digitális eszközök – mint például a blockchains –, a biztonsági hálózatok és a magánélet kapcsán) teremtenek a hagyományos piaci szereplők, az új szolgáltatók és a fogyasztók körében, mivel korlátozzák az innovációt, a munkahelyteremtést és a növekedést.

2.6.

Ezért az Európai Bizottság a következő iránymutatásokat tette közzé, hogy segítse a piaci szereplőket és a tagállamok hatóságait:

3.1.

Az Európai Bizottság zavart okoz azzal, hogy egy kalap alá veszi a digitális platformokat és a közösségi gazdaságot, ám nem alkalmaz egységes megközelítést a közösségi gazdaság és a közérdek összehangolására – a külső externáliáinak elismerésétől kezdve az együttműködés és a szolidaritás értékeinek gyakorlatba való átültetéséig.

3.2.

Az Európai Bizottság közleményéből hiányzik az, aminek az elsődleges célkitűzésének kellene lennie, és ami miatt nem felel meg az érdekcsoportok jogos elvárásainak. Ez pedig egy egyértelmű és átlátható jogi keret modelljének és paramétereinek meghatározása, amelyben a közösségi gazdaság sokféle formája fejlődhet és működhet az európai térségben, valamint ahol azok támogatásban részesülnek, alkalmazásra kerülnek és hitelessé válnak, bizalmat kapnak.

3.3.

A digitális gazdaság modelljének négy sajátossága van: a tevékenységek áthelyezése, a digitális platformok központi szerepe, a hálózatok fontossága és a masszív adatbányászat (4). Bár eltérő jellegű területekről van szó, számos ponton kapcsolódik a közösségi gazdasághoz, mivel ezek gyakran hasonló környezetben működnek: olyan részvételre épülő hálózatok, amelyeknél elmosódnak a határok a magán- és a szakmai élet, az állandó és az alkalmi munkahely, illetve az egyéni vállalkozók és a alkalmazottak között stb.

3.4.

A fogalmi elválasztás megkönnyítése érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság vezesse be a közösségi gazdaság „nem kölcsönös társadalmi viselkedése” fogalmat, amely egyértelműen megkülönbözteti a nem nyereségorientált megosztásalapú használatot, és amely teret hagy az interakcióra a fogyasztás, a termelés, a finanszírozás és a tudásmegosztás céljából.

3.5.

Ezenkívül a közösségi gazdaság modellje nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi és a környezetvédelmi kapcsolatok átalakulását is feltételezi. A közlemény ezt mondja ki, amikor a fenntarthatóságra és a körforgásos gazdaságra való áttérésre utal, vagy a szociális piacokat a közösségi gazdaság területeiként írja le.

3.6.

Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk ezeket a körülményeket, akkor csak részlegesen ismerjük el, hogy a jelenre nézve milyen fontosak a közösségi kezdeményezések. Ugyanez érvényes, ha a vizsgálatot csak a szolgáltatások cseréjére vagy az együttműködési platformokra terjesztjük ki, figyelmen kívül hagyva az olyan szempontokat, mint a visszaforgatás és az áruk cseréje, az eszközök használatának optimalizálása vagy a társadalmi kapcsolatok építése.

3.7.

A közösségi gazdaság kezdeményezéseinek szabályozására irányuló jogi keretek alkalmazásához kapcsolódó bizonytalanság kérdéseit illetően kétségkívül léteznek az Európai Bizottság által említett nehézségek, de ugyanígy megvan a szándék arra, hogy az új gazdasági modellt„normalizálják” és „hozzáigazítsák” a „hagyományos értékelési kritériumokhoz”. Ez valószínűleg erőfeszítéseket kíván meg a jogi, munkaügyi és adózási kezelésükre vonatkozó új kritériumok és szabályok meghatározásánál, különösen az új termelési és fogyasztási modell felé való átmenet fényében, amely a részt vevő szereplők újraértelmezését vonja maga után.

3.8.

Ezenkívül kizárólag akkor lehet egy „új, még inkluzívabb, társadalmi kohéziót eredményező gazdaságról” beszélni, ha az egész lakosságot digitális és pénzügyi készségekkel látják el, hogy hozzáférjenek ehhez és ebben működjenek. Emellett a közpolitikáknak kiemelten kell foglalkozniuk a digitális kirekesztésnek leginkább kitett, azon belül is főképp a fogyatékkal élők teljes körű hozzáférésének biztosításával.

3.9.

Végezetül az EGSZB nem mehet el az Európai Bizottság közleményében nem tárgyalt alábbi kérdések mellett:

4.1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a hatályos uniós jogszabályok – és különösen a szolgáltatási irányelv és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv – értelmében, és mivel a nagyobb választék serkenti a fogyasztást, a tagállamoknak ösztönözniük kell a közösségi piacra jutást – adott esetben – kizárólag közérdek által motivált feltételek megállapításával, amelyeket kellően alá kell támasztaniuk. Várhatóan jogszabályi konfliktusok fognak felmerülni, mivel a közösségi gazdaság a már ismert és hagyományosan nagyon szabályozott szolgáltatások nyújtásának új formáival áll elő.

4.1.2.

E tekintetben érdemes kiemelni, hogy mivel a közösségi gazdaság sem térben, sem időben nem korlátozott kezdeményezésekből álló egyveleg, ezért nyitott és helyhez nem kötött bánásmód illeti meg, mert a szigorú területi kritériumokon alapuló bármilyen korlátozás adóügyi és szociális versenyt szítana, amely eltorzítaná a kedvező hatásait.

4.1.3.

Ennek megfelelően túl azon, hogy a közösségi gazdaság a piacra jutás transznacionális érve, ezt a gazdaságot az állampolgárok érdekérvényesítése (humántőke-nyereség) kifejezésének kellene tekinteni, amelynek két alapvető kérdéssel egyet kell értenie: egyrészt az összehangolásra irányuló elvvel, amellyel elkerülhető a piacon esetlegesen újabb aszimmetriákat okozó eltérő bánásmód; másrészt azzal, hogy tovább kell fejleszteni a megosztásalapú szabályozás gyakorlatát (5) (modellek: személyközi szabályozás, önszabályozó testületek és adatokon keresztül végzett, delegált szabályozás).

4.1.4.

Az Európai Bizottsággal egyetértésben az EGSZB rugalmasabb szabályozást támogat a szolgáltatási piacokon (a közösségi gazdasági munka új meghatározásai), ezért sürgeti, hogy minden tagállamban vizsgálják meg, hogy a közérdekű céloknak (a piaci hiányosságainak orvoslását célzó szabályozás, mely megkönnyíti a bizalom építését) megfelelően mennyire indokoltak és arányosak a közösségi gazdaságra vonatkozó jogszabályok. Ehhez figyelembe kell venni a különböző üzleti modellek egyedi jellemzőit és a hozzáféréssel, minőséggel vagy biztonsággal kapcsolatos eszközöket.

4.1.5.

Az EGSZB emellett rámutat arra, hogy a modell egyedi jellegzetességei olyan minősítő és hírnévértékelő eszközöket adnak a szolgáltatók számára, amelyek bár megfelelnek annak a közérdekű célnak, hogy csökkenjenek a fogyasztók számára az aszimmetrikus tájékoztatással kapcsolatos kockázatok, „kontraszelekcióhoz” vagy „erkölcsi kockázathoz” vezethetnek. E tekintetben a hatóságoknak és a digitális platformok kezelőinek a független ellenőrző szervek segítségével gondoskodniuk kell az információk és az értékelések megfelelő minőségéről és megbízhatóságáról, valamint az együttműködési platformok minősítéséről.

4.1.6.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a szakmai és a nem szakmai szolgáltatások ágazatonként való elkülönítésére irányuló határértékek meghatározása hasznosnak bizonyulhat az Unió piacai széttagoltságának megoldásához. Ugyanakkor lehetséges, hogy ez nem lesz olyan hatékony a személyközi nem szakmai tevékenységek beépítésében, mint azt gondolták.

4.2.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a közvetítők felelősségére vonatkozó jelenlegi rendszer (6) alapvető fontosságú az Európai Unió digitális gazdaságának fejlődéséhez.

4.2.2.

A közösségi gazdaság fejlődése kritikus pontjának számító hitelesség és bizalom megerősítése érdekében az EGSZB, az európai bizottsági közleményhez hasonlóan, sürgeti önkéntes korlátozó intézkedések meghozatalát, hogy járulékos vagy alapul szolgáló tevékenységeken keresztül felvegyék a küzdelmet a jogellenes online tartalmakkal anélkül, hogy ezzel lemondanának a felelősség alóli mentesség előnyéről.

4.2.3.

Az EGSZB ugyanakkor megismétli, hogy célszerű lenne széles körűen kezelni a közösségi tevékenységet – függetlenül attól, hogy mekkora központi szerepet ítélnek oda a digitális platformoknak –, hogy ne távolodjon túlságosan el a forrásának tekinthető állampolgári szellemiségtől.

4.3.1.

Egy új forgatókönyvben, ahol elmosódnak a határok a termelő és a fogyasztó között („az emberek szerephez juttatásának okozói, közös alkotók, kollektív mikrofinanszírozók, személyek, ügyfelek”), az EGSZB olyan rendszert sürget, amely biztosítja a fogyasztók jogait. Ugyanakkor a közösségi gazdaság jellegzetességei miatt nem szabad gúzsba kötni az általa kínált kezdeményezések sokszínűségét.

4.3.2.

Ezért az általa létrehozott többoldalú kapcsolatokba bele kell építeni a termelő-fogyasztó (ez a legfontosabb gazdasági hozzájárulás a közösségi gazdaság számára, amelyet ezért meg kell védeni, be kell biztosítani és meg kell határozni) létrejöttével kialakult kapcsolatokat is. A termelő-fogyasztónak pedig főszerepet kell vállalnia a közösségi gazdaságban, illetve a közös értékek megteremtésének folyamatában, különösen a körforgásos gazdaság és a funkcionalitás szemszögéből.

4.3.3.

Az EGSZB mindig az egyenlő versenyfeltételeket támogatta. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat vezérlő elveknek megfelelően a fogyasztó és a kereskedő nem korlátozó jellegű elkülönítésében figyelembe veendő tényezők (7) a következők: a szolgáltatások gyakorisága, nyereségszerzési cél és az üzleti forgalom szintje.

4.3.4.

Az EGSZB támogatja ezt a megközelítést, ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a megfelelő osztályozási kritériumok alkalmazása céljából felül kellene vizsgálni ezt a megfontolást, illetve egyéb tényezők lehetőségét is. Mindezt a teljesség igénye nélkül, hiszen a közösségi gazdaság nagyon összetetten és sokszínűen fejezheti ki magát, illetve nehézséget jelent a jövője meghatározása is (egy modell, amelynek függetlennek, átruházhatónak, egyetemesnek és az innovációt pártolónak kell lennie).

4.3.5.

Az EGSZB megismétli, hogy a fogyasztói bizalom növelésének legjobb módja a személyközi szolgáltatások hitelességének és a megfelelő szolgáltatásokba (8) vetett bizalomnak a fokozása (egy „menedék” a közösségi gazdaság egyedi platformjai számára, amely lehetővé teszi a szolgáltatásnyújtást, a képzést, a biztosítást és a védelem más formáit) online értékelési szolgáltatások, és külső engedélyeztetések (minőséget szavatoló címke) és a „civil vitarendezés” új rendszerének segítségével. Ez a megállapítás egy új gazdasági, társadalmi és környezeti koordináta-rendszerben szorosan összefügg a bizalommal és a közösségi gazdaság harmonikus fejlődésének hírnevével.

4.4.1.

A szociális jogok európai pillérének keretében az EGSZB egyértelműen támogatja a jogi vívmányok felülvizsgálatát az igazságos munkakörülmények és a megfelelő szociális védelem biztosítása érdekében, amelyek a szolgáltató alárendeltségi – kumulatív – kritériumaira, a munka jellegére és a díjazásra alapulnak.

4.4.2.

Konkrétabban ez azt jelenti, hogy – a nemzeti hatásköröket tiszteletben tartva – létre kellene hozni egy olyan jogi keretrendszert a munkavállalók számára, amely pontosan meghatározza a megfelelő foglalkoztatási jogviszonyokat: a tisztességes fizetést, a kollektív tárgyalásokon való részvétel jogát, az önkényesség elleni védelmet és a lecsatlakozáshoz való jogot, hogy a digitális munkavégzés időtartamát a méltóság keretein belül tartsák stb.

4.4.3.

Az EGSZB ezenkívül sürgeti a közösségi gazdaság munkaügyi modelljeinek átfogóbb elemzését, amely szorosan összekapcsolódik a nem kölcsönös társadalmi viselkedéssel.

4.4.4.

A foglalkoztatás motorjának tartott közösségi gazdaság sajátosságait minden tagállamban egységes módon kellene kezelni, hogy a kialakított politikák ne gyengítsék az együttműködő gyakorlatot, és még erősebb vállalkozói szellemmel rendelkezzenek a vállalkozások inkubálását, a függetlenséget és az infrastruktúrát illetően.

4.5.1.

Az agresszív adótervezés és a digitális gazdaság adózási átláthatatlanságának tudatában az EGSZB egy, a digitális platformokon keresztül zajló kereskedelmi forgalmat ellenőrző rendszer kialakítását szorgalmazza, mivel ezek nyomon követhetővé teszik a termékeket és a szolgáltatásokat, és megkönnyíthetik az adók megállapítását. Észtországban a megosztott használatú járművek platformjának esete minden tagállam által követendő példaként szolgál.

4.5.2.

Az adók – különösen a héa – mértékének hozzáigazítása a közösségi gazdaság modelljeihez bizonyos fokú felülvizsgálatot igényel. Ezenkívül a digitális platformok után – amelyek nyeresége javarészt a magánszemélyek adatainak a kereskedelmi vállalatoknak való értékesítéséből ered – kizárólag a tevékenység helye szerinti tagállam társasági adóját kellene megfizetni, elkerülve ezzel a tagállamok közötti adóversenyt.

4.5.3.

Az EGSZB a megfelelő adóügyi kormányzás fontosságának ismeretében ad hoc eszközök (egyablakos rendszerek és online információcsere) létrehozását sürgeti, illetve a közigazgatási egyszerűsítésére, a harmonizációra, az átláthatóságra és az adóügyi hatóságok közötti együttműködésre irányuló intézkedéseket szorgalmaz.

4.6.1.

A közleményben javasolt felügyeleti tevékenységek megfelelnek a kitűzött célnak. Az EGSZB szorgalmazza az érdekelt felek (vállalkozói szervezetek, szakszervezeti és fogyasztói szövetségek stb.) közötti párbeszédet a jó gyakorlatok azonosítása és közös önszabályozási és szabályozási kezdeményezések kidolgozása céljából, amelyek európai szinten kezelik a közösségi gazdaság új paramétereit (9) (például a szálláshely-szolgáltatási, a közlekedési, a kereskedelmi ingatlanpiaci, az egészségügyi ellátási és az energiaellátási ágazatban).

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/40

Önálló előadó:

Elżbieta SZADZIŃSKA

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Unió európai szabványosításra vonatkozó 2017. évi éves munkaprogramját, amely egy átfogó szabványosítási csomag részét képezi.

1.2.

Az Európai Bizottság által előterjesztett éves munkaprogram továbbviszi és kiegészíti a 2016. évi programban előirányzott intézkedéseket, melyekről az EGSZB már korábbi véleményeiben kifejtette nézeteit (1).

1.3.

Az EGSZB nem most először emeli ki, mennyire fontosak a szabványok az egységes piac versenyképességének növelése, az innovatív termékek és szolgáltatások fejlesztése, illetve minőségük és biztonságuk javítása szempontjából – ami pedig a fogyasztók, a munkavállalók, a vállalkozások és a környezet javát szolgálja.

1.4.

Az EGSZB mint a szervezett civil társadalom képviselője támogatja ezt a szabványosítási rendszert, amely a társadalmi és gazdasági szükségleteknek egyaránt megfelel.

1.5.

Az EGSZB ismételten emlékeztet arra, hogy az európai rendszer jobb átláthatóságát és hozzáférhetőségét úgy szavatolhatjuk, ha az 1025/2012/EU rendelet III. mellékletében említett szervezetek bevonása révén biztosítjuk a rendszer inkluzivitását. A társadalom képviselőinek a szabványosítási rendszerben való részvételét nem szabad az uniós szintre korlátozni: fontos, hogy az országos szabványosítási rendszerekbe is bevonják ezeket az érdekelt feleket.

1.6.

A szabványok az uniós jogszabályok és szakpolitikák támogatása érdekében kerülnek kidolgozásra (az „új jogalkotási megközelítéshez” kapcsolódó szabványok, energiaunió stb.). Ezen túlmenően a digitalizáció terjedése az iparban, az ellátási láncokban és a szolgáltatási ágazatban oda vezet, hogy az ikt-szabványok és a szolgáltatási szabványok a különféle gazdasági ágazatokban kulcsfontosságúak a vállalkozások számára. Ezért az Európai Bizottság prioritásként határozta meg az erre a két területre vonatkozó intézkedéseket, amit az EGSZB üdvözöl.

1.7.

Az EGSZB ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy elengedhetetlen a kkv-k versenyképességének támogatása azáltal, hogy bevonjuk őket a szabványok kidolgozásába és érvényesítésébe, illetve megfelelő intézkedésekkel felhívjuk a figyelmüket a szabványokból adódó előnyökre.

1.8.

Az Európai Bizottság részvételével jelenleg folyó TTIP-tárgyalások és a már lezárult CETA-tárgyalások rámutatnak, hogy – a különféle rendszerek miatt – a szabványosítás gerjeszti a legnagyobb vitákat. Ezért az EGSZB véleménye szerint az érdekelteket tájékoztatni kell a tárgyaló felek szabványosítási rendszereinek különbségeiről, és fel kell tárni, milyen veszélyek és előnyök adódhatnak ezekből a különbségekből.

1.9.

Az EGSZB – ahogy azt már egyik korábbi véleményében is kifejezte – támogatja azt a javaslatot, hogy alakítsanak ki intézményközi párbeszédet a szabványosításról (2).

1.10.

Üdvözlendő továbbá az az európai bizottsági javaslat, hogy vizsgálják meg a szabványosítás gazdasági és társadalmi hatását.

2.1.

Az 1025/2012/EU rendelettel összhangban az Európai Bizottság a közleményben előterjesztette az európai szabványosításra vonatkozó 2017. évi munkaprogramot.

2.2.

Az éves uniós munkaprogram egy átfogó szabványosítási csomag részét képezi, amely magában foglalja az „Európai szabványok a 21. század számára” című bizottsági közleményt, valamint a szolgáltatások szabványosításáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumot és a rendelet végrehajtásáról szóló, 24. cikk szerinti jelentést.

2.3.

A szabványosításra vonatkozó 2017. évi munkaprogram kiegészíti a 2016. évi tervben előirányzott intézkedéseket, amelyek többsége a végrehajtás szakaszában van.

2.4.

A 2017. évi európai szabványosítás stratégiai prioritásai között egyebek mellett az alábbiak szerepelnek:

2.5.

Ezen túlmenően az Európai Bizottság az uniós szabványosítási politika éves kormányzási ciklusát támogató tényalap bővítése érdekében a következő fellépéseket hajtja végre:

3.1.

Az EGSZB üdvözli az aktuális szabványosítási munkaprogramot, mivel – ahogy ezt az EGSZB már több ízben kiemelte – a szabványok termelésben és szolgáltatásokban történő alkalmazása elősegíti a versenyképesség erősödését az egységes piacon.

3.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság az előző évi programban meghatározott intézkedéseket viszi tovább, és így gondoskodik az egységes piaci stratégia prioritásainak folytonosságáról és megvalósításáról.

3.2.1.

A 2017. évi munkaprogram pontosítja és kiegészíti a már megvalósuló prioritásokat – azzal a céllal, hogy az európai szabványosítási rendszert hozzáigazítsa a változó nemzetközi helyzethez és a globális piac kihívásaihoz.

4.1.

Napjainkban, amikor az információtechnológia villámgyorsan fejlődik, az interoperabilitás és a kiberbiztonság érdekében elengedhetetlen, hogy megfelelő szabványokat dolgozzunk ki.

4.1.1.

Az olyan technológiákat, mint az 5G-kommunikáció, a felhőalapú számítástechnika, a dolgok internete és a nagy adathalmazokra épülő technológiák, számos területen alkalmazzák, amilyen például az elektronikus egészségügy, az intelligens energia, az intelligens város, a csúcstechnológia, az intelligens gyárak, valamint a hálózatba kötött és automatizált járművek. Ezért ezekhez a technológiákhoz kiberbiztonsági és kockázatkezelési szabványokra, illetve a felügyeleti és szabályozási hatóságokat célzó ellenőrzési iránymutatásokra van szükség.

4.1.2.

A biztonsági szint, az adatvédelem és a hozzáférés a dolgok internetében még javításra szorul. Ennek a területnek a szabványosítása megteremtheti a szükséges feltételeket a dolgok internetének interoperabilitásához, valamint a fogyasztók számára a kiberbiztonság, az adatvédelem és a hozzáférés biztosításához.

4.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság arra fogja kérni az európai szabványügyi szervezeteket, hogy mielőtt újabb szabványokat kérelmeznének jövőben fejlesztendő szolgáltatások számára, ellenőrizzék a megfelelő, már létező szabványokat.

4.2.1.

Az EGSZB úgy véli ugyanakkor, hogy a jövőbeli munka szempontjából jó gyakorlat lenne, ha az érdekelt feleket tájékoztatnák arról, hogy az európai bizottsági megbízások közül melyek vannak még feldolgozás alatt, illetve melyeket zárták le vagy függesztették fel.

4.2.2.

A meglévő szabványok értékelésekor meg kell vizsgálni, hogy figyelembe veszik-e a sérülékeny csoportok – például a fogyatékkal élők – különleges szükségleteit. Így például az elektronikus aláírásra vonatkozó szabványok nem felelnek meg a fogyatékkal élők szükségleteinek. Ilyen esetben indokolt lehet megbízást adni egy új szabvány kidolgozására.

4.2.3.

Ha új szabványosítási folyamatok indulnak, a szabványosítási szempontok meghatározásakor adott esetben figyelembe kell venni a sérülékeny csoportok, például a fogyatékkal élők specifikus szükségleteit. Új eljárást kell elfogadni, amely lehetővé teszi, hogy az akadálymentességgel foglalkozó szakértők és a fogyatékkal élők szervezetei adott esetben díjmentesen részt vehessenek a szabványosítási folyamatban.

4.3.

Az EGSZB már több ízben kiemelte, hogy a szabványok jelentős hatást gyakorolnak az egységes piaci termékekre és szolgáltatásokra. Ezért üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló terveit, hogy hatékonyabb legyen a szolgáltatási szabványok kidolgozása, amennyiben nyomon követik az országos szabványokat és a piaci igényeket, és így tárják fel azokat a területeket, melyeken új szabványokra van szükség

4.3.1.

Az EGSZB egyetért azzal az európai bizottsági javaslattal, hogy az országos szolgáltatási szabványok kidolgozásáról határozó országos szabványügyi szervezetek vegyék figyelembe az európai dimenziót, és fontolják meg, nem lenne-e hasznosabb egy európai szabvány kidolgozása. Ez elősegítené az akadályok felszámolását és a lehetséges konfliktusok megelőzését a szolgáltatási ágazatban.

4.4.

Az online magán és közszolgáltatások (kórházak, gondozó intézmények, intelligens közlekedés stb.) folyamatos terjedése olyan technikai megoldásokat tesz szükségessé, amelyek nagyobb névtelenséget biztosítanak a fogyasztóknak, és csökkentik adataik túlságosan széles körű feldolgozásának kockázatát.

4.5.

A jövőbeli szabványosítási munkáknak elő kell segíteniük a közlekedési szolgáltatások jobb minőségét, hozzáférhetőségét és biztonságát, illetve a közlekedési eszközök okozta környezetszennyezés csökkentését.

4.6.

Energetikai téren az európai bizottsági intézkedések az infrastruktúra összekapcsolására, az energiaforrások diverzifikálására, az energiafogyasztás csökkentésére és az éghajlatbarát technológiák támogatására törekednek.

4.6.1.

Az EGSZB osztja azt a nézetet, hogy az intelligens energiahálózatokra vonatkozó egységes szabványok kidolgozása javítja a hálózatok interoperabilitását, és a hálózat minden elemének optimalizálása elősegíti a költségek csökkentését, a hatékonyságnövelést és a decentralizált energiaforrások, köztük a megújuló energiaforrások integrálását. Ez pedig végeredményben lehetővé teszi, hogy a végfelhasználók teljes körűen kihasználják az intelligens energiarendszereket.

4.7.

Az EGSZB üdvözli, hogy az európai bizottsági dokumentum foglalkozik a műanyag csomagolások biológiai lebonthatóságának és a másodlagos nyersanyagokból előállított, fenntartható vegyi anyagoknak a problémájával, és kitér a rendeltetésük szerint élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő műanyag árucikkek előállításához használt, nem jegyzett anyagok kockázatának értékelésére szolgáló módszerekre is.

4.7.1.

A magas kockázatok miatt a fenti területekre vonatkozó szabványoknak szigorú környezetvédelmi és fogyasztói egészségvédelmi követelményeket kell tartalmazniuk.

5.1.

Az Európai Bizottság arra ösztönzi az európai szabványügyi szervezeteket, hogy szerte a világban mozdítsák elő a nemzetközi és európai szabványokat, így támogatva az európai iparágakat, és könnyítve meg a piaci hozzáférést.

5.2.

Most, amikor a tagállamokban vitát kavar a Kanadával tárgyalt CETA-megállapodás, a TTIP-tárgyalások pedig még nem zárultak le, folyamatosan ki kell emelni a szabványok jelentőségét a nemzetközi kereskedelmi forgalomban.

5.2.1.

Az Európán kívüli partnerekkel (Kínával, Indiával stb.) folytatott párbeszéd nemcsak a technikai akadályok felszámolásának köszönhető előnyök miatt fontos, hanem elő kell, hogy segítse az európai szabványosítási rendszer népszerűsítését, az európai és nemzeti szabványügyi szervezetek közötti információcserét, az ISO és IEC szabványok érvényesítését, valamint – azokban az ágazatokban, amelyekben a nemzetközi szabványosítás nem elégséges vagy nincs is jelen – európai szabványok kidolgozását és érvényesítését is.

6.1.

Az EGSZB támogatja azt az elképzelést, hogy a szabványosítást szorosan kössék össze a kutatással, és a tudományos eredményeket szabványokba ültessék át.

6.2.

A kutatóintézetek, az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) és a Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) között a Horizont 2020 program keretében folytatott párbeszéd az innovációs képesség erősödéséhez kell, hogy vezessen.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/44

Főelőadó:

Daniel MAREELS

1.1.

A jelenlegi körülmények között és az alább ismertetett feltételek mellett az EGSZB támogatja a PRIIP (1)-rendelet hatálybalépése időpontjának egy évvel (2018. január 1-re) történő elhalasztására vonatkozó európai bizottsági javaslatot.

1.2.

A PRIIP-rendeletben szereplő intézkedések célja, hogy javítsuk a lakossági ügyfelek és befektetők védelmét és elősegítsük, hogy a fogyasztók ismét bízzanak a pénzügyi szolgáltatási ágazatban. Ezt úgy lehet elérni, hogy növeljük az átláthatóságot a lakossági befektetések piacán. A rendelet arra kötelezi mindenekelőtt a lakossági befektetési csomagtermékek és biztosítási alapú befektetési termékek előállítóit, hogy készítsenek egy kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot (KID (2)).

1.3.

A halasztást az Európai Parlament és a tagállamok többsége is kérte, miután az Európai Parlament 2016. szeptember 14-én elvetette az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusát (3) a PRIIP-pel kapcsolatban. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus célja az volt, hogy az európai felügyeleti hatóságok által közösen kidolgozott tervek alapján szabályozástechnikai standardokat határozzon meg a PRIIP-pel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumra vonatkozóan.

1.4.

Egyik korábbi véleményében (4) az EGSZB már kedvezően fogadta a PRIIP létrehozását, és hangsúlyozta a jogalkotási aktus jelentőségét, amely első alkalommal szabályozza az összetett pénzügyi termékek összes formáját, illetve meghatározza, milyen mértékben hasonlíthatóak össze ezek a termékek, függetlenül az előállító típusától (bank, biztosító vagy befektetési társaság).

1.5.

Ugyanitt az EGSZB egy egységes pénzügyi piac megteremtése mellett szólt, ahol világos, pontos, egyszerű és összehasonlítható információk áramlanak. Síkra szállt továbbá egy egységes, egyszerűsített és egységesített információs rendszerért, amely lehetővé teszi, hogy ezeket az információkat megértsük és összevessük, ami növeli a piac átláthatóságát és hatékonyságát (5).

1.6.

Ha végül nem a halasztás mellett döntenek, akkor az EGSZB szerint veszélybe kerülhetnek az ezen a téren legfontosabb kiemelt célok (lásd fent és alább), amit semmiképpen sem tartunk kívánatosnak. Az EGSZB egyetért azzal, hogy a PRIIP-rendeletben előírt nagyobb átláthatóság és az információ kötelező rendelkezésre bocsátásának harmonizációja a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának javát szolgálja, mivel egyenlő versenyfeltételeket hoz létre a különféle termékek és elosztási csatornák számára. Így tehát a szabályozás nemcsak a lakossági ügyfelek és befektetők számára előnyös, de elősegíti a fogyasztók pénzügyi szolgáltatási ágazatba vetett bizalmának helyreállítását is. Ráadásul, ha a felhatalmazáson alapuló jogi aktust kevesebb mint 4 hónappal a piaci szereplőkre vonatkozó rendelkezések hatálybalépése előtt elvetették volna, az jogbizonytalansághoz és igen komoly végrehajtási problémákhoz vezetett volna.

1.7.

Az egy évben megállapított időtartamot az EGSZB ugyanezekből az okokból támogatja, annál is inkább, mivel így a hatálybalépés egybeesik az új MiFID II szabályozás hatálybalépésével. Az EGSZB szerint fontos, hogy a halasztás kivételes és egyszeri legyen, és a köztes időt a végleges felhatalmazáson alapuló jogi aktus mielőbbi elfogadására és közzétételére használják fel. Valóban az a legfontosabb, hogy mihamarabb egyértelmű és biztos körülményeket teremtsünk mind a piaci szereplők, mind pedig a lakossági ügyfelek és befektetők számára.

1.8.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy ennek során ne kerüljenek veszélybe a PRIIP-rendelet céljai és eredményei. Ezért a felhatalmazáson alapuló jogi aktus esetleges kiigazításainak illeszkedniük kell ebbe a keretbe, különös tekintettel arra, hogy a PRIIP-rendeletet már 1 év után értékelik, így akkor lehetőség nyílik az esetleges kérdések felvetésére, figyelembe véve az első gyakorlati és felügyeleti tapasztalatokat. Az imént említett kiigazításoknak természetesen kezdettől fogva hozzá kell járulniuk a fogyasztói bizalom tényleges erősítéséhez, egyúttal összhangban kell lenniük a jövőbeli MiFID szabályozásban szereplő rendelkezésekkel.

2.1.

Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (PRIIP-rendelet) (6) olyan intézkedéseket vezet be, melyek célja, hogy átláthatóbb legyen a lakossági befektetések piaca. A rendelet konkrétan előírja, hogy a PRIIP-ek előállítói állítsanak össze egy kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot.

2.2.

A rendelet azzal bízza meg az európai felügyeleti hatóságokat (7), hogy szabályozástechnikai standardokat dolgozzanak ki a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum egyes elemeinek részletes meghatározása tekintetében.

2.3.

Miután a felügyeleti hatóságok az említett standardtervezeteket közösen benyújtották az Európai Bizottságnak, ez utóbbi 2016. június végén felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el a kidolgozott szabályozástechnikai standardok tényleges bevezetésére.

2.4.

2016. szeptember 14-i állásfoglalásában az Európai Parlament kifogást emelt az Európai Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen (8). Az Európai Parlament arra kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a több lehetőséget kínáló PRIIP-ekkel, a jövőbeli teljesítményre vonatkozó forgatókönyvekkel és az összetettségre utaló figyelmeztetéssel kapcsolatos rendelkezéseket.

2.5.

Emellett az Európai Parlament a tagállamok nagy többségével együtt a rendelet alkalmazásának elhalasztását kérte.

2.6.

A jelenlegi rendeletjavaslat azt javasolja, hogy a rendelet teljes egészének hatálybalépését egy évvel elhalasszák (2018. január 1-jére).

3.1.

A PRIIP-rendelet összességében arra szolgál, hogy javítsa a lakossági ügyfelek és befektetők védelmét, különösen azokét, akik PRIIP-ekbe fektetnek be. Az előírt nagyobb átláthatóság és az információ kötelező rendelkezésre bocsátásának harmonizációja a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának javát szolgálja, mivel egyenlő versenyfeltételeket hoz létre a különféle termékek és elosztási csatornák számára. Ily módon a rendelet elősegíti a fogyasztók pénzügyi szolgáltatási ágazatba vetett bizalmának helyreállítását is.

3.2.

E célok elérése érdekében a rendelet előírja, hogy a PRIIP-ek előállítói a terméktájékoztatók tekintetében egységes követelményeknek feleljenek meg, és hogy a kínált PRIIP-ek tekintetében a lakossági ügyfelek és befektetők rendelkezésére bocsássák a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot (KID). Ennek lehetővé kell tennie, hogy a lakossági befektetők jobban megértsék az adott termék gazdasági jellegét és kockázatait, és a terméket összehasonlíthassák más befektetési ajánlatokkal.

3.3.

Az eredeti változatban az szerepel, hogy a rendelet 2016 végén lép hatályba. Ez az időpont alapvetően azokra a végrehajtási intézkedésekre is érvényes, amelyeket az Európai Bizottság ez év közepén egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján fogadott el az európai felügyeleti hatóságok szabályozástechnikai standardtervezetei alapján. A szabályozástechnikai standardok a következőkre vonatkoznak: a KID megjelenítése és tartalma, a KID egységesített formája, a kockázat és a nyereség bemutatását és a költségek kiszámítását alátámasztó módszertan, valamint a KID-beli információk felülvizsgálatának feltételei és minimális gyakorisága, továbbá a KID lakossági befektetők részére való rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos követelmény teljesítésének feltételei.

3.4.

Míg a Tanács a vizsgálati időszakban nem emelt kifogást az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusa ellen, az Európai Parlament a 2016. szeptember 14-i állásfoglalásában (9) elvetette a dokumentumot.

3.5.

Bár a PRIIP-rendelet 2016 végétől közvetlenül érvényes, és a KID-ek elkészítése nem kötődik a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásához, az Európai Parlament a dokumentum elvetésével párhuzamosan a PRIIP-rendelet hatálybalépésének elhalasztását is kérte. A tagállamok nagy többsége szintén kérte a halasztást. Arra hívták fel a figyelmet, hogy a technikai standardok hiánya akadályozhatja a rendelet zökkenőmentes alkalmazását.

3.6.

Az EGSZB az adott helyzetben támogatni tudja azt az elvet, hogy halasszák el a rendelet hatálybaléptetését. Ellenkező esetben ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy nem vagy csak részlegesen valósulnak meg a legfontosabb kiemelt célok (lásd fent és alább). Ráadásul a felhatalmazáson alapuló jogi aktust kevesebb mint 4 hónappal a piaci szereplőkre vonatkozó rendelkezések hatálybalépése előtt vetették el, ami jogbizonytalansághoz és komoly végrehajtási problémákhoz vezethetett volna.

3.7.

Egyébiránt az EGSZB emlékeztet a PRIIP-ről szóló korábbi véleményére, melyben üdvözölte a témában tett javaslatokat és a választott utat (10). Ugyanitt hangsúlyozta a jogalkotási aktus jelentőségét, amely első alkalommal szabályozza az összetett pénzügyi termékek összes formáját, illetve meghatározza, milyen mértékben hasonlíthatóak össze ezek a termékek, függetlenül az előállító típusától (bank, biztosító vagy befektetési társaság).

3.8.

Az EGSZB továbbá egy egységes pénzügyi piac megteremtése mellett szólt, ahol világos, pontos, egyszerű és összehasonlítható információk áramlanak (11). Síkra szállt egy egységes, egyszerűsített és egységesített információs rendszerért is, amely lehetővé teszi, hogy ezeket az információkat megértsük és összevessük, ami növeli a piac átláthatóságát és hatékonyságát (12). Az EGSZB hozzáteszi, hogy a jövőbeli szabályozástechnikai standardoknak kezdettől fogva hozzá kell járulniuk a fogyasztói bizalom tényleges erősítéséhez. Egyértelművé kell tehát tenni, mely termékek összetettek, és fontos, hogy a fogyasztók megalapozott döntést tudjanak hozni, de figyelni kell a költségek és a hozam szempontjaira is. A következetlenségek elkerülése végett számolni kell ugyanakkor a MiFID-rendelet jövőbeli rendelkezéseiben lefektetett szabályokkal (13).

3.9.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a választott időtartam (egy év) támogatható, ha ez a halasztás kivételes és egyszeri alkalmat jelent, és a köztes időt a végleges felhatalmazáson alapuló jogi aktus mielőbbi elfogadására és közzétételére használják fel. Ezt a feladatot mielőbb el kell végezni, hogy mihamarabb egyértelmű és biztos körülményeket teremtsünk mind a piaci szereplők, mind pedig a lakossági ügyfelek és befektetők számára.

3.10.

Megjegyzendő, hogy a választott egy éves időtartam révén a PRIIP hatálybalépése ismét egybeesik a MiFID II rendelet (14) hatálybalépésével, ami szintén előnyös a fogyasztók számára. A MiFID II hatálybalépését is elhalasztották 1 évvel (15), amit az EGSZB támogatott (16).

3.11.

Fontos egyúttal, hogy ne kerüljenek veszélybe az EGSZB által is támogatott kiemelt célok. Ezért a felhatalmazáson alapuló jogi aktus esetleges kiigazításainak illeszkedniük kell a PRIIP jelenlegi keretébe.

3.12.

Helyénvalóbbnak tűnik egyébként, hogy – ha szükséges – kivárjuk a PRIIP-rendelet értékelését, amelyre a hatálybalépés most javasolt elhalasztása miatt már a rendelet hatálybalépése után egy évvel sor kerül (17). Az értékeléskor figyelembe lehet venni az első gyakorlati és felügyeleti tapasztalatokat.

„A.

mivel a piacon belüli egyenlő versenyfeltételek előmozdítása érdekében alapvetően fontos, hogy a befektetési termékekre vonatkozó fogyasztói információk összehasonlíthatóak legyenek, függetlenül attól, hogy milyen típusú pénzügyi közvetítő állítja elő, vagy hozza forgalomba ezeket a termékeket;

B.

mivel a befektetők számára félrevezető lenne, ha a hitelkockázatot nem vennék figyelembe a biztosítási termékek kockázat szerinti besorolásának kiszámításakor;

C.

mivel a több lehetőséget kínáló termékek kezelését még tisztázni kell, különösen az 1286/2014/EU rendelet értelmében az ÁÉKBV-knek biztosított kifejezett mentességgel kapcsolatban;

D.

mivel a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus a jövőbeli teljesítményre vonatkozó forgatókönyvek kiszámításának módszerét tekintve hibákat tartalmaz, ezért nem teljesíti az 1286/2014/EU rendelet azon követelményét, hogy az »információk pontosak, helytállóak és egyértelműek legyenek, továbbá ne tévesszék meg a lakossági befektetőket«, és különösen nem mutatja ki egyes lakossági befektetési csomagtermékek, illetve biztosítási alapú befektetési termékek esetében – még a kedvezőtlen forgatókönyv esetében, sőt még azon termékek esetében sem, amelyek rendszeresen eredményeztek veszteséget az ajánlott minimális tartási idő alatt –, hogy a befektetők pénzt veszíthetnek;

E.

mivel az, hogy a felhatalmazáson alapuló rendeletben nincs részletes útmutatás az »összetettségre utaló figyelmeztetésre« vonatkozóan, azt eredményezi, hogy a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum ezen elemét illetően a következetlen végrehajtás súlyos kockázata merül fel az egységes piacon;

F.

mivel a Parlament kitart azon véleménye mellett, hogy a szabályozástechnikai standardok további feladataként további szabványosítást kell bevezetni a tekintetben, hogy mikor kell használni az összetettségre utaló figyelmeztetést;

G.

mivel változatlanul kockázat merül fel a tekintetben, hogy a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott szabályok ellenkeznek a jogszabály szellemével és céljával, amely kimondja, hogy a lakossági befektetési csomagtermékekre, illetve biztosítási alapú befektetési termékekre vonatkozóan egyértelmű, összehasonlítható, érthető és nem megtévesztő információkat kell biztosítani a lakossági befektetők számára;

H.

mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke által a Bizottságnak küldött 2016. június 30-i levélben a Parlament tárgyalócsoportja azt kérte a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg, nem kell-e elhalasztani az 1286/2014/EU rendelet végrehajtását”.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/48

Előadó:

Giuseppe GUERINI

Társelőadó:

Michael IKRATH

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Európai Bizottság és a tagállamok tettek az elmúlt években a gazdasági pangás leküzdése érdekében. Ugyanakkor azt is szükségesnek tartja, hogy nagyobb határozottságot kérjen a reálgazdaság finanszírozására irányuló átfogó stratégia meghatározását és végrehajtását illetően.

1.2.

Az EGSZB szerint biztosítani kell, hogy az európai beruházások mindenekelőtt egy olyan reálgazdaság javát szolgálják, amely az innovációs képessége, növekedése és társadalmi felelősségvállalása révén tűnik ki.

1.3.

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) képezik az európai gazdaság gerincét. A megfelelő finanszírozáshoz való hozzáférés biztosítása a kkv-k és a gyors ütemben növekvő vállalkozások számára ezért döntő feltétel mind a szóban forgó vállalkozások fejlődése, mind pedig az innovációk, a gazdasági növekedés, az európai versenyképesség biztosítása és a társadalmi felelősségvállalás szempontjából. Az EU-ban a hitelfinanszírozás jelenti a legfontosabb finanszírozási forrást a kkv-k számára. Tekintettel annak szükségességére, hogy új területeket tárjunk fel a növekedés számára, és Európát innovációs vezetői szerepbe hozzuk, új finanszírozási utakat kell találni a startupok, az innovatív kkv-k és a gyors ütemben növekvő vállalkozások (scale-ups) támogatása érdekében.

1.4.

Az EGSZB az európai kockázatitőke-alapok (EuVECA) és az európai szociális vállalkozási alapok (ESZVA) továbbfejlesztése mellett száll síkra, és felhívja a figyelmet arra, hogy ennek során a befektetők védelméről is gondoskodni kell.

1.5.

Az EGSZB-nek ezért meggyőződése, hogy az 1.2. pontban felsorolt vállalkozások hagyományos hitelfinanszírozását olyan alternatív finanszírozási módokkal kell kiegészíteni, mint például a kockázati tőke, a közösségi finanszírozás vagy a magántőke. Ezért az EU-nak konkrét intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy egyrészt a bankok számára újból lehetővé tegye alapvető feladatuknak, azaz a reálgazdaság finanszírozásának a teljesítését, másrészt pedig lényegesen javítsa a saját és tőkepiaci forrásból történő finanszírozás lehetőségeit, és a tőkepiaci unió létrehozása során leépítse az itt jelentkező akadályokat.

1.6.

Az EGSZB ezért üdvözli és támogatja az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a tervezettnél előbb elvégezze az európai kockázatitőke-alapra (EuVECA) és az európai szociális vállalkozási alapra (ESZVA) vonatkozó rendelet felülvizsgálatát.

1.7.

Az EGSZB szerint a rendelet jogi eszköze révén alapvetően korlátozható a különböző nemzeti szintű értelmezések kockázata, ami elősegítheti egy tőkepiaci unió megteremtését. Az EGSZB emellett azért száll síkra, hogy a nemzeti szinten jelentkező értelmezésbeli különbségeket felszámolják.

1.8.

Az EGSZB továbbá azt kéri az Európai Uniótól, hogy tegyen erőfeszítéseket az Európa 2020 stratégia céljai (ide tartozik például a digitális belső piac és az energiaunió/COP 21) és az ENSZ fenntartható fejlődésre vonatkozó 17 célja közötti szinergiák erősítése érdekében, magas fokú hatékonyságot biztosítva a hosszú távú beruházások számára. Szintén fontos, hogy a gazdasági integrációnak az EU globális versenyképessége biztosítása érdekében történő elmélyítése kiemelt prioritással bírjon az összes befektetési stratégia esetében.

1.9.

Az EGSZB megállapítja, hogy a pénzügyi szektor egyes területei a reálgazdaságba történő befektetés helyett alternatív beruházási célokat részesítenek előnyben. Ezek – a beruházások megtérülésének maximalizálását szem előtt tartva – számos esetben jelentős spekulatív kockázattal járnak. Ehhez az európai bankok sajáttőke-szabályozásai is hozzájárulnak, amelyek az államkötvényekbe történő értékpapír-befektetéseket egyértelműen előnyben részesítik a vállalkozások hitelfinanszírozásával szemben. Ezenfelül az is megállapítható, hogy az uniós jogalkotás eddig rendkívül keveset tett a tisztán spekulatív céllal működő pénzügyi vállalatok (fedezeti alapok, árnyékbankok) szabályozásának terén. Ezért az EGSZB azt ajánlja az uniós szerveknek, hogy határozottan részesítsék előnyben a reálgazdaságba történő produktív beruházásokat, és lépjenek fel a magas kockázati profilú pénzügyi spekulációkkal szemben. Ennek egyik aktuális példája: Az idei washingtoni IMF-ülésen a zöld gazdaság finanszírozása („green finance”) volt az egyik központi téma. A kínaiak ezt az új területet már idejekorán felismerték és G20-as elnökségük keretében is kiemelten támogatták. Ezért az EU-nak az EuVECA és az ESZVA keretében ezen a területen is olyan intézkedéseket kellene hoznia, amelyek (a COP21-hez kapcsolódóan) előmozdítják és erősítik a zöld gazdaság finanszírozását a korai pénzügyi spekulációk visszaszorítása érdekében (zöld finanszírozás) (1).

1.10.

Az itt tárgyalt rendelet konkrét esetében az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy időközben már számos jelentős finanszírozási forrás létezik, mint például az InnovFin a Horizont 2020 keretében, a COSME vagy az EaSI, hogy csak a legfontosabbakat említsük az esb-alapok és az ESBA mellett. Az EGSZB szoros koordinációt vár az EuVECA- és az ESZVA-alapok újraszervezésének során. Arra is ügyelni kell, hogy az Európai Bizottság jelentősen enyhítsen az eddig igen szigorú hozzáférési kritériumokon, valamint az egyéb korlátozó jellegű feltételeken, hogy az alapok hatékonysága nagymértékben javuljon a célkitűzés tekintetében. A magas fokú rugalmasságnak irányadónak kell lennie.

1.11.

Az EGSZB reméli, hogy a felülvizsgálat a Bázel III. megállapodás hitelszabályozásának módosítását is magával hozza, hogy az ún. kkv-szorzó (SME supporting factor) mellett egy, a szociális vállalkozások támogatását célzó szorzó (social enterprises supporting factor) is bevezetésre kerüljön. Ezáltal csökkenhetők a szociális vállalkozásokban történő pénzügyi részvétel tekintetében meghatározott hitelkockázatra vonatkozó tőkekövetelmények.

1.12.

Az ilyen befektetési alapokban való részvétel kibővítése érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy tegyék lehetővé az ún. „alapok alapjának” létrehozását. Ezek – akár érdekszövetségek formájában is – hozzájárulhatnának a nem intézményi befektetők szerepvállalásának fokozásához úgy, hogy közpénzből támogatott és európai szinten kezelt „garanciaalapok” jönnek létre. Az ilyen alapok feladata a vállalkozásokba és az erős szociális vetülettel rendelkező intézményekbe történő beruházások támogatása.

1.13.

Az EGSZB ugyanilyen fontosnak tartja olyan keretfeltételek megteremtését, amelyekre támaszkodva pozitívan fejlődhetnek a szociális befektetési alapoknak (például a szociális vállalkozásoknak vagy a szociális szektor szervezeteinek) a finanszírozási céljai. Ehhez azoknak az akadályoknak a felszámolására van szükség, amelyek a szereplők számára rendkívüli módon megnehezítik, hogy egyenlő feltételeket biztosító piaci környezetben működjenek. Különösen olyan innovatív eszközökre van szükség, amelyek lehetővé teszik a közszféra számára, hogy a szociális vállalkozásokkal vagy a szociális szektor szervezeteivel való üzleti kapcsolatban szociális vetületű kezdeményezéseket indítsanak útnak.

1.14.

Az EGSZB az e-gazdaságban részt vevő idősek jelentette lehetőségekről szóló véleményének (TEN/584) megfelelően szorgalmazza továbbá, hogy az EuVECA és az ESZVA keretében könnyítsék meg a finanszírozáshoz való hozzáférést az ún. „ezüstgazdaság” számára. Ez a továbbiakban pozitív hatást gyakorol az egyes országok államháztartásaira is a nyugdíjrendszer idősebb vállalkozásalapítók általi tehermentesítése révén. Így új értéklánc jön létre, amely az állam számára új bevételi forrásokat teremt. Ez vonatkozik azokra a nőkre (2) is, akik például vállalkoznak és startupokat vagy szociális vállalkozásokat alapítanak.

2.1.

A javaslat célja, hogy az EuVECA- és ESZVA-alapokat összehangolja azokkal az intézkedésekkel, amelyeket uniós szinten már végrehajtottak a gazdasági fellendülés ösztönzése érdekében (pl. európai beruházási terv, a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési terv, Európai Stratégiai Beruházási Alap).

2.2.

Az Európai Bizottság szerint a kockázati tőkéhez és a szociális vállalkozási tőkéhez való hozzáférés kulcsfontosságú az uniós startupok, az innovatív kkv-k és a szociális vállalkozások növekedésének finanszírozása szempontjából.

2.3.

Az EU-nak azonban – ahelyett, hogy behozná hátrányát – jelentős a lemaradása az Egyesült Államokhoz képest a kockázatitőke-piac tekintetében.

2.4.

Ezért az Európai Bizottság az EuVECA és az ESZVA keretrendszereket már az eredetileg tervezett felülvizsgálat (2017) előtt módosítja, annak biztosítsa érdekében, hogy ezek – egyéb intézkedésekkel összhangban – fokozottan hozzájáruljanak a kockázati tőke és a szociális beruházások támogatásához az EU egészében.

2.5.

A módosító javaslat a következő rendelkezésekre összpontosít: i) az alapok miként fektetnek be eszközökbe, ii) az alapkezelők miként működtetik az alapokat, iii) a két rendelet miként működik együtt más létező, a befektetési alapokat szabályozó jogszabályokkal, valamint iv) azok a követelmények, amelyeket az alapoknak teljesíteniük kell a határokon átnyúló tevékenységet lehetővé tevő útlevél igénybevételéhez.

2.6.

Az Európai Bizottság javaslata az EUMSZ 114. cikkén alapul, és egy átfogó hatásvizsgálatra támaszkodik (3).

3.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a tervezettnél előbb elvégezze az európai kockázatitőke-alapra (EuVECA) és az európai szociális vállalkozási alapra (ESZVA) vonatkozó rendelet felülvizsgálatát; mindkettőről – már a bevezetésükre vonatkozó 2012-es első javaslatok kapcsán is – pozitívan nyilatkozott „Európai kockázatitőke-alapok” (4) és „Európai szociális vállalkozási alapok” (5) című véleményeiben. Ez különösen igaz a „Cselekvési terv a tőkepiaci unió megteremtésére” című vélemény (6) fényében is.

3.2.

Az EGSZB felkarolja és támogatja az a törekvést, hogy az új vállalkozások finanszírozását ösztönözzék. A célcsoportot a kkv-k, elsősorban az innovatív startupok és egyszemélyes vállalkozások jelentik, nemcsak a kezdeti, hanem mindenekelőtt a második és harmadik növekedési szakaszban. Különösen olyan kkv-kra kell összpontosítani, amelyek gyors ütemben növekednek, azonban a tőkepiac szempontjából túl kicsinek számítanak, és nem teljesítik a hitelfelvétel kritériumait. Ugyanilyen fontos a társadalmi célokat szem előtt tartó, fenntartható üzleti modellel rendelkező vállalkozások (szociális vállalkozók) prioritásként való kezelése.

3.3.

Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az uniós szervek és a tagállamok hozzanak intézkedéseket az olyan vállalkozói tevékenységekre irányuló tőkésítési, beruházási és finanszírozási eszközök fejlesztése érdekében, amelyek a banki hitelek kiegészítésére szolgálnak. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy számos európai bank – különösen az olyan regionális bankok, mint a tagállamokban működő szövetkezetek és takarékpénztárak – már tettek intézkedéseket az új vállalkozások támogatása érdekében, és a szociális vállalkozók és startup-vállalkozások legfontosabb finanszírozói közé tartoznak (7).

3.4.

Meg kell azonban jegyezni, hogy gyakran nemcsak a kkv-k, hanem a szociális vállalkozók és a startupok is túl kevés tőkeforrással rendelkeznek, és ezért nem tudnak a különösen CRD IV/CRR révén rendkívüli mértékben megszigorított bankhiteli fizetőképességi kritériumoknak megfelelni. Félő, hogy ezen a nem kielégítő állapoton tovább ronthatnak majd a Bázel IV. által bevezetett szigorítások.

3.5.

Ebben a kontextusban az EGSZB szerint az EuVECA- és ESZVA-rendeletek aktualizálása ésszerű, azonban nem az egyetlen szükséges intézkedés. A szóban forgó rendeletek módosítása mellett további lépéseket kell tenni egy olyan dinamikusabb befektetési kultúra megteremtése érdekében, amely az összes, jelenleg a piacon képviselt vállalkozási formára kiterjed. Ez egyrészt erősíti a vállalkozói szellemet, másrészt pedig segíti az EU szociális pillérének megvalósítását.

3.6.

Bíráljuk, hogy a pénzügyi világ egy része egyáltalán nem érdekelt a reálgazdaság fenntartható finanszírozásában, hanem kizárólag oda fektet be, ahol magas hozam érhető el, mégpedig gyakran nagyon rövid idő belül – például a vállalkozások felvásárlása és újraértékesítése esetében. Az uniós szervek keveset tettek annak érdekében, hogy gátat szabjanak az ilyen tisztán spekulatív befektetési alapok/bankok (fedezeti alapok, árnyékbankok) által kifejtett hatásoknak, és ezeket egy következetes szabályozási rendszernek vessék alá.

3.7.

Fontos, hogy az uniós intézmények ösztönzők révén is vonzóbbá tegyék a reálgazdaság vállalkozói tevékenységeibe – és nemcsak a pénzügyi eszközökbe – történő beruházásokat, és egy ambiciózus fejlesztési menetrendet dolgozzanak ki.

3.8.

Az Európai Bizottsághoz hasonlóan az EGSZB is úgy véli, hogy az innovatív vállalkozások, a szociális vállalkozók, valamint a kkv-k csak az EuVECA- és ESZVA-alapok továbbfejlesztése révén képesek egyáltalán a bankhitelekhez hozzáférni, és a hitelek és kockázati tőke révén történő finanszírozás úgy ötvözhető, hogy pozitív ösztönző hatás jöjjön létre. Az EGSZB a kockázatitőke-finanszírozás európai útjának kidolgozását javasolja.

3.9.

Az európai kockázatitőke-alapok elemzése során továbbá megállapítható, hogy a legaktívabb 11 alap közül 8-at közpénzekből, illetve közlétesítmények jelentős részvétele mellett finanszíroznak. E téren a tagállamok között eltérések tapasztalhatók. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy az alap irányultságának meghatározásánál vegyék figyelembe az olyan központi európai projekteket, mint a digitális belső piacra, az energiaunióra és az EU szociális pillérének létrehozására vonatkozó cselekvési terv.

3.10.

Az EuVECA- és ESZVA-intézkedések átalakítását gyors ütemben össze kell hangolni a következő eszközökkel: a) az Európai Beruházási Alappal; b) a tőkepiaci unióra vonatkozó kezdeményezéssel; c) az Európai Stratégiai Beruházási Alappal (amely egyre jelentősebbé válik, bár talán több figyelmet érdemelne a nemzeti gazdasági és bankrendszerektől, melyek még nem aknázzák ki teljesen a benne rejlő lehetőségeket).

3.11.

Az EuVECA – és ESZVA-rendeletek felülvizsgálatára tett javaslat hozzájárul az uniós politika egyik központi céljának megvalósításához: a kkv-k és szociális vállalkozások hitelhozzáférési lehetőségeinek javításához. Az EGSZB-nek ezért meggyőződése, hogy módosítani kell a Bázel III. megállapodás vonatkozó hitelezési szabályait, amelyeket az EU jogrendszerébe egy irányelv (CRD 4) és egy rendelet (CRR) révén ültettek át. Ennek során az ún. kkv-szorzó („SME supporting factor”) mellett egy, a szociális vállalkozások támogatását célzó szorzót („social enterprises supporting factor”) is be kell építeni a CCR-be, hogy a szociális vállalkozásokban történő pénzügyi részvétel tekintetében meghatározott hitelkockázatra vonatkozó tőke-követelményeket drasztikusan csökkenteni lehessen. Könnyen kiszámítható együtthatókról van szó, amelyek nem rónak költségeket a tagállamok államháztartásaira. Az EGSZB ezt elengedhetetlennek tartja, mivel a kkv-k képezik az EU gazdaságának gerincét és biztosítják annak versenyképességét. Így a növekedés és a foglalkoztatás kulcsfontosságú tényezői.

3.12.

Nem szabad elfelejteni, hogy nagyon gyakran nemcsak a szociális gazdaság vállalkozásai, hanem a különféle kkv-k is erősen kötődnek a helyi közösséghez; ez utóbbiak érdekeltek lehetnének a szociális létesítményekbe vagy a szövetkezeti energiaellátásba való, megújuló energiaforrásokból történő beruházásokban (8). Az EuVECA- és ESZVA-alapokra vonatkozó rendeletek jelenlegi struktúrája csak a szakmai befektetők részvételét engedi meg. Ha azonban a beruházások nagyobb mértékű kiterjesztésére törekszünk, az EGSZB szerint kívánatos a potenciálisan érdekelt befektetők körének bővítése.

3.13.

A megfelelő szintű befektetői védelem szükséges biztosításának sérelme nélkül lehetővé lehetne tenni a motivált, de nem intézményi befektetők számára az ilyen alapokban való részvételt. Ma már egyre elterjedtebbek a „tőkebevonás” alternatív eljárásai – ilyen például a közösségi finanszírozás –, amelyek gyakran teljesen informálisan és egyértelmű előírások nélkül zajlanak. Ezért érdekes lehetne az EuVECA- és ESZVA-alapok nem intézményi befektetők számára történő, szerény mértékű megnyitása, és ennek során még akár azt a lehetőséget is mérlegelhetni lehetne, hogy a nem intézményi befektetőket egységes csoportokba szervezik.

3.14.

Üdvözlendő az a figyelem is, amely a közepes nagyságú (legfeljebb 499 alkalmazottat foglalkoztató) vállalkozásokra irányul; ezeket a vállalkozásokat semmiképpen sem szabad elhanyagolni, hogy növekedésük – amelyet gyakran olyan vállalkozások fejlődésének köszönhetnek, melyek eredetileg kkv-kként indultak – megszilárduljon és lehetőség szerint tovább erősödjön.

3.15.

A javaslat kellőképpen figyelembe veszi a szubszidiaritás elvét. Ezért az EuVECA- és ESZVA-alapok segítségével támogatott uniós (és nem tagállami) szintű intézkedéseket üdvözöljük, mivel ezek harmonizált keretet teremtenek európai szinten anélkül, hogy a tagállamok szabadságát túlzottan megnyirbálnák a kockázati tőke tárgykörére vonatkozó általános megközelítést illetően. Ebben a kontextusban az EGSZB üdvözli a rendelet jogi eszközét. Egy még nagyobb mértékben harmonizált keret segíthetne megakadályozni a kockázati tőke néhány tagállamban megfigyelhető koncentrációját, és hozzájárulhatna egy nagyobb földrajzi lefedettséghez és egy erősebb hatás kifejtéséhez. A kockázati tőke formájában megvalósított beruházások jelenleg az EU GDP-jének mindössze 0,1 %-át teszik ki, és csak néhány tagállamra koncentrálódnak.

3.16.

Megfelelő megoldásnak tűnik, hogy az alternatív befektetési alapok kezelői számára a 2011/61/EU irányelv szerint lehetővé tesszük az EuVECA- és ESZVA-alapokhoz való hozzáférést, hogy a szóban forgó alapok felhasználásának és hatásának európai szintű megvalósítását a már hatályos jogszabályokra való hivatkozással érjük el.

3.17.

A vállalkozások alapokhoz való hozzáférési lehetőségeinek minőségi és mennyiségi kibővítése ezért teljes mértékben összhangban áll az Európai Bizottság által alkalmazott, mindkét alap erősítésére irányuló általános megközelítéssel.

3.18.

Ésszerűnek tűnik az a döntés is, hogy minimális befektetési küszöböt tartanak fenn az alapokhoz való hozzáférés tekintetében. Ugyanakkor ösztönözni kellene a részvétel kiterjesztésére szolgáló mechanizmusokat: az egyik elképzelhető javaslat az lenne, hogy lehetővé teszik az ún. „alapok alapjának” létrehozását: ezt a lehetőséget egyébként az Európai Bizottság elemzése is említi, amelyet a szóban forgó rendeletek felülvizsgálatára tett javaslathoz mellékeltek.

3.19.

Igen dicséretes a regisztrációs kezelési költségek javasolt csökkentése is, különösen amennyiben ez az Európai Bizottság által ösztönzött intézkedések teljes körű kibontakozása előtt álló bürokratikus akadályok leküzdésére irányul, elkerülendő, hogy a hozzáférési költségek elriasszák a potenciálisan érdekelt befektetőket. Utóbbiaknak az olyan vállalkozások fejlődési potenciáljára kellene tudni összpontosítaniuk, amelyek hozzáférnek a kockázati tőkéhez, és nem egy túlságosan is bonyolult rendszer hozzáférési költségeire.

3.20.

Azoknak a saját forrásoknak a technikai szabályozását, amelyekkel a befektetőknek kell rendelkezniük az alapokhoz való hozzáféréshez, üdvözlendő módon egy olyan technikai hatóságra bízzák, mint az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA). Az ESMA van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy magas fokú szabályozási szintet biztosítson egy erősen technikai jellegű területen. Az EGSZB arra számít, hogy ez a végrehajtásra vonatkozó másodlagos szabályozás az érdekeltekkel folytatott párbeszéd keretében és a szociális partnerek bevonásával történhet úgy, hogy ez utóbbiak lehetőséget kapnak arra, hogy megjegyzéseiket és észrevételeiket a szöveg egy előzetes változatába beépítsék, többek között a sokszor túlburjánzó szabályozás egyszerűsítésére való tekintettel.

3.21.

Az EuVECA- és ESZVA-alapok elsősorban az innováció, a szociális innováció és az éppen meghatározott európai bizottsági prioritásoknak megfelelő ökológiai fenntarthatóság területén tölthetnének be különlegesen fontos szerepet a beruházások irányultságának és besorolásának tekintetében. Igen ésszerű lehetne ebben a tekintetben az igen magas foglalkoztatáspolitikai és ökológiai értéket képviselő területekbe történő beruházások támogatását és ösztönzését szolgáló „garanciaalapok” bevezetése, amelyeket közpénzből kell finanszírozni, és lehetőség szerint európai szinten kell kezelni. Az EGSZB végezetül hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak olyan átfogó és fejlődést ösztönző intézkedésekre kell törekednie, amelyek egy több területet érintő és holisztikus stratégia kibontakozását szolgálják, mivel az önmagukban álló intézkedések összességükben egy egyre összetettebbé váló globális környezetben már nem elegendők az európai népgazdaságok versenyképességének fokozásához.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/53

Előadó:

Petru Sorin DANDEA

1.1.

Az EGSZB helyesli és támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, hogy a jelenlegi európai statisztikai programot (ESP) hosszabbítsák meg a 2018 és 2020 közötti időszakra.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által előnyben részesített szakpolitikai alternatíva felel meg legjobban az adatfelhasználók kéréseinek, ráadásul a döntéshozók számára hasznos statisztikai termékek fejlesztését is segíti, akik így hatékonyabb statisztikai támogatást kaphatnak az európai szemeszterre vonatkozó szakpolitikák kidolgozásakor.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi termékek pontosítása és újak kidolgozása elengedhetetlen ahhoz, hogy mérni tudjuk az EU által elért eredményeket az ENSZ fenntartható fejlesztési stratégiájához tartozó 17 cél és 169 célkitűzés tekintetében, ezért ezzel kiemelt helyen kell foglalkozni az európai statisztikai rendszerben (ESR).

1.4.

Az EGSZB megismétli korábban megfogalmazott javaslatát (1), és ajánlja, hogy a szóban forgó rendelettel az Európai Bizottság ragadja meg a lehetőséget olyan intézkedések bevezetésére, amelyekkel uniós és tagállami szintű statisztikai kutatásokat lehet indítani arra, hogy mérhető legyen az önkéntes munka gazdasági értéke. Az EGSZB úgy véli, hogy a metodológiai megközelítés alapját a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek az önkéntes munka mérésére vonatkozó kézikönyve kell, hogy képezze.

1.5.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottság által a globalizációs folyamat mérésére javasolt új statisztikai termékeknek olyan statisztikai felméréseket kellene tartalmazniuk, melyek mérik az egységes piacra gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásokat, így például a termelés áthelyezésének az uniós munkaerőpiacra gyakorolt hatását vagy azt a – különösen az európai ipari és szolgáltatási ágazatban érezhető – nyomást, amelyet az olcsó munkaerő és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó normáinak figyelmen kívül hagyása miatt bekövetkező tisztességtelen verseny fejt ki.

1.6.

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság javaslatát arra, hogy induljon kutatómunka egy jövőbeli, uniós szociális felmérésről. A felmérés keretében arról is kellene adatokat gyűjteni, hogy mennyire megfelelőek, illetve az új demográfiai helyzetben mennyire fenntarthatóak a szociális ellátórendszerek.

1.7.

Az egyre erősödő migrációs áramlásra való tekintettel az EGSZB azt ajánlja, hogy mielőbb tárják fel és orvosolják a migrációról és menekültügyről szóló statisztikai felmérések hiányosságait. A nemzeti statisztikai hivatalokkal együttműködésben teljes körűen végre kell hajtani a migrációs statisztikák integrációjára irányuló programot.

1.8.

Az EGSZB ajánlja, hogy a tagállamok fokozzák beruházásaikat az ESR fejlesztésébe, hogy a rendszer – a statisztikák iránti egyre növekvő keresletnek eleget téve – képes legyen gyors tempóban statisztikákat kidolgozni és terjeszteni.

1.9.

Az EGSZB megismétli korábbi véleményeiben (2) megfogalmazott javaslatát, mely szerint szorgalmazni kell, hogy az Eurostat és a nemzeti statisztikai hivatalok minél jobb emberi, pénzügyi és informatikai erőforrásokkal rendelkezzenek, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy el tudják végezni azt az egyre nagyobb kihívásokkal járó munkájukat, hogy mind rövidebb határidők mellett bocsássanak rendelkezésre magas színvonalú statisztikai információkat.

1.10.

Az EGSZB kiemelten fontosnak tartja, hogy a jobb minőségű statisztikák és új statisztikai termékek kidolgozása érdekében tett európai bizottsági és ESR-erőfeszítések ne növeljék túlzott mértékben az adatszolgáltatók, háztartások és üzleti szereplők adminisztratív terheit.

1.11.

Mivel a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú segítséget nyújthatnak abban, hogy jobb statisztikai termékek készüljenek, amelyek hatékonyabban eleget tudnak tenni az adatkéréseknek, az EGSZB helyesli az adatfelhasználók és az ESR közötti rendszeres párbeszédre vonatkozó európai bizottsági javaslatot.

2.1.

Az európai bizottsági rendeletjavaslat (3) úgy módosítja az európai statisztikai programról (2013–2017) szóló 99/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet, hogy a programot meghosszabbítja a 2018 és 2020 közötti időszakra.

2.2.

A 223/2009/EK rendelet kimondja, hogy „[a]z európai statisztikai program biztosítja az európai statisztikák fejlesztésének, előállításának és közzétételének keretét […] a többéves pénzügyi keret időszakával megegyező időszakra”. A 99/2013/EU rendelet csak a 2013 és 2017 közötti időszakot fedi le, miközben a jelenlegi többéves pénzügyi keret időtartama 2020-ig terjed. Ezért az európai statisztikai programot meg kell hosszabbítani 2020-ig.

2.3.

A javaslat az ESP 2018–2020-as időszakra történő meghosszabbítását tűzte ki célul, valamint biztosítja a szükséges pénzügyi támogatást ahhoz, hogy az ESR:

2.4.

Az Európai Bizottság – miután hatásvizsgálatot végzett és konzultált az érdekelt felekkel (4) – kiválasztotta, hogy az eredetileg kidolgozott öt szakpolitikai alternatíva közül melyiket részesíti előnyben. A 2c. alternatívára esett a választás, mivel az időszerűség tekintetében ezzel az egyenlőtlenségre, szegénységre és anyagi deprivációra vonatkozó statisztikákra, valamint energia- és környezeti adatokra összpontosító új intézkedéseket tartalmazó alternatívával lehetne a legkedvezőbb eredményeket elérni.

2.5.

A program meghosszabbítására (2018–2020) elkülönített költségvetés 218,1 millió eurót tesz ki.

3.1.

Mivel fontos, hogy az európai statisztikai program összhangban legyen a többéves pénzügyi kerettel, az EGSZB helyesli és támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, hogy a jelenlegi ESP-t hosszabbítsák meg a 2018 és 2020 közötti időszakra.

3.2.

Az Európai Bizottság által előnyben részesített szakpolitikai alternatíva pontosítja a jelenlegi statisztikai eszközöket, és új termékeket is kifejleszt, aminek köszönhetően várhatóan szorosabb lesz az összhang a statisztikai mutatók és az Európai Bizottság tíz szakpolitikai prioritása között. Az EGSZB úgy véli, hogy ez az alternatíva felel meg legjobban az adatfelhasználók kéréseinek, ráadásul a döntéshozók számára hasznos statisztikai termékek fejlesztését is segíti, akik így hatékonyabb statisztikai támogatást kaphatnak az európai szemeszterre vonatkozó szakpolitikák kidolgozásakor.

3.3.

Az EGSZB helyesli azt a kezdeményezést, hogy az új statisztikai termékekbe építsenek bele felméréseket az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak teljesítésében elért eredményekről. A jelenlegi termékek pontosítása és újak kidolgozása elengedhetetlen ahhoz, hogy mérni tudjuk az EU által elért eredményeket az ENSZ fenntartható fejlesztési stratégiájához tartozó 17 cél és 169 célkitűzés tekintetében, ezért ezzel kiemelt helyen kell foglalkozni az európai statisztikai rendszerben (ESR).

3.4.

Hosszú éveken át a GDP (bruttó hazai össztermék) volt az a statisztikai mutató, melyet világszerte a fejlődés mérésére használtak. Egyik 2009. évi közleményében (5) az Európai Bizottság elismerte, hogy ennek a mutatónak korlátai vannak, ha a társadalmi és környezeti fejlődés korrekt értékeléséről van szó. Az EGSZB megismétli az akkori és későbbi véleményeiben (6) megfogalmazott javaslatait, melyeket az európai bizottsági rendeletjavaslatra nézve is kifejezetten találónak tart.

3.5.

Az EGSZB megismétli korábban megfogalmazott javaslatát (7), és ajánlja, hogy a szóban forgó rendelettel az Európai Bizottság ragadja meg a lehetőséget olyan intézkedések bevezetésére, amelyekkel uniós és tagállami szintű statisztikai kutatásokat lehet indítani arra, hogy mérhető legyen az önkéntes munka gazdasági értéke. A metodológiai megközelítés alapját a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek az önkéntes munka mérésére vonatkozó kézikönyve kell, hogy képezze. A kézikönyv egy leíró meghatározást tartalmaz az önkéntesség fogalmáról, és három alapvető jellemzőt emel ki. Ennek megfelelően az önkéntes munka olyan termelő jellegű tevékenységeket jelent, amelyek díjazás nélküliek, nem kötelezőek és nem az önkéntes saját háztartásának hasznát szolgálják.

3.6.

Fontos, hogy a nemzeti számlák jobban figyelembe vegyék a társadalmi és környezeti mutatókat. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság a 2018–2020-as ESP keretében is tegyen erőfeszítéseket ennek érdekében.

3.7.

A globalizációs folyamatot mérő új statisztikai termékeknek az EGSZB szerint olyan statisztikai felméréseket kellene tartalmazniuk, melyek mérik az egységes piacra gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásokat, így például a termelés áthelyezésének az uniós munkaerőpiacra gyakorolt hatását vagy azt a – különösen az európai ipari és szolgáltatási ágazatban érezhető – nyomást, amelyet az olcsó munkaerő és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó normáinak figyelmen kívül hagyása miatt bekövetkező tisztességtelen verseny fejt ki.

3.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy erősödhet az adatfelhasználók bizalma, ha a tagállami kormányok végrehajtják az európai statisztikairányítási tanácsadó testület (ESGAB) ajánlásait (8) a statisztikába vetett bizalmat szolgáló kötelezettségvállalások kidolgozásáról.

3.9.

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság javaslatát arra, hogy induljon kutatómunka egy jövőbeli, uniós szociális felmérésről. Tekintettel Európa öregedő népességére, a felmérés keretében arról is kellene adatokat gyűjteni, hogy mennyire megfelelőek, illetve az új demográfiai helyzetben mennyire fenntarthatóak a szociális ellátórendszerek. A migrációról és menekültügyről szóló statisztikai felmérések hiányosságait is fontos mielőbb feltárni és orvosolni.

3.10.

Az EGSZB megismétli korábbi véleményeiben (9) megfogalmazott javaslatát, mely szerint szorgalmazni kell, hogy az Eurostat és a nemzeti statisztikai hivatalok minél jobb emberi, pénzügyi és informatikai erőforrásokkal rendelkezzenek, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy el tudják végezni azt az egyre nagyobb kihívásokkal járó munkájukat, hogy mind rövidebb határidők mellett bocsássanak rendelkezésre magas színvonalú statisztikai információkat. Az EGSZB ajánlja, hogy a tagállamok fokozzák beruházásaikat az ESR fejlesztésébe, hogy a rendszer – a statisztikák iránti egyre növekvő keresletnek eleget téve – képes legyen gyors tempóban statisztikákat kidolgozni és terjeszteni.

3.11.

Az EGSZB kiemelten fontosnak tartja, hogy a jobb minőségű statisztikák és új statisztikai termékek kidolgozása érdekében tett európai bizottsági és ESR-erőfeszítések ne növeljék jelentősen az adatszolgáltatók, háztartások és üzleti szereplők adminisztratív terheit.

3.12.

Az EGSZB helyesli az adatfelhasználók és az ESR közötti rendszeres párbeszédre vonatkozó európai bizottsági javaslatot. A civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú segítséget nyújthatnak abban, hogy jobb statisztikai termékek készüljenek, amelyek hatékonyabban eleget tudnak tenni az adatkéréseknek. 2016-os éves jelentésében az ESGAB javaslatot fogalmazott meg ezzel a céllal.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/57

Előadó:

Alberto MAZZOLA