1)

A 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatot

a következőképpen kell értelmezni:

a végrehajtó igazságügyi hatóságnak nem áll jogában megtagadni az európai elfogatóparancs végrehajtását olyan megtagadási ok alapján, amely nem a módosított 2002/584 kerethatározatból, hanem kizárólag a végrehajtó tagállam jogából ered. Ezzel szemben ezen igazságügyi hatóság alkalmazhat olyan nemzeti rendelkezést, amely azt írja elő, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni, ha e végrehajtás az uniós jog által biztosított valamely alapvető jog sérelméhez vezetne, feltéve hogy e rendelkezés hatálya nem haladja meg a módosított 2002/584 kerethatározat 1. cikke (3) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által értelmezett hatályát.

2)

A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 1. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint 6. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

a végrehajtó igazságügyi hatóság nem vizsgálhatja, hogy az európai elfogatóparancsot az erre hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóság bocsátotta-e ki, és nem tagadhatja meg ezen európai elfogatóparancs végrehajtását, ha úgy véli, hogy nem ez a helyzet.

3)

A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 1. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

az európai elfogatóparanccsal érintett személy átadásáról dönteni hivatott végrehajtó igazságügyi hatóság nem tagadhatja meg ezen elfogatóparancs végrehajtását azzal az indokkal, hogy e személy ki van téve azon veszélynek, hogy a kibocsátó tagállamnak történő átadását követően az ügyét olyan bíróság bírálná el, amely erre nem rendelkezik hatáskörrel, kivéve ha

E tekintetben nem bír döntő jelentőséggel az a körülmény, hogy az érintett személy a kibocsátó tagállam bíróságai előtt hivatkozhatott az alapvető jogaira annak érdekében, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság hatáskörét és a vele szemben kibocsátott európai elfogatóparancsot vitassa.

4)

A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 1. cikkének az Alapjogi Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

abban az esetben, ha az európai elfogatóparanccsal érintett személy azt állítja, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a kibocsátó tagállamnak történő átadását követően az ügyét olyan bíróság bírálja el, amely erre nem rendelkezik hatáskörrel, az önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoport jelentése, mivel az nem vonatkozik közvetlenül e személy helyzetére, önmagában nem indokolhatja azt, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság megtagadja ezen európai elfogatóparancs végrehajtását, ezzel szemben ezen igazságügyi hatóság többek között e jelentést is figyelembe veheti e tagállam igazságszolgáltatási rendszerének működését vagy a személyek objektíven azonosítható, az érintett személyt is magában foglaló csoportjának bírói jogvédelmét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok fennállásának értékelése során.

5)

A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 15. cikkének (2) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

azzal ellentétes, ha a végrehajtó igazságügyi hatóság anélkül tagadja meg európai elfogatóparancs végrehajtását – azzal az indokkal, hogy fennáll annak a veszélye, hogy az érintett személy ügyét a kibocsátó tagállamnak való átadását követően olyan bíróság bírálja el, amely erre nem rendelkezik hatáskörrel –, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságtól előzetesen kiegészítő információkat kért volna.

6)

A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározatot

a következőképpen kell értelmezni:

azzal nem ellentétes az, ha a keresett személlyel szemben egymást követően több európai elfogatóparancsot bocsátanak ki valamely tagállamnak történő átadása céljából, mégpedig azt követően, hogy az e személlyel szemben kibocsátott első európai elfogatóparancs végrehajtását e tagállam megtagadta, feltéve hogy az új európai elfogatóparancs végrehajtása nem eredményezné a módosított 2002/584 kerethatározat 1. cikke (3) bekezdésének megsértését, és hogy az új európai elfogatóparancs kibocsátása arányos.

1)

A személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkének a) pontját az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikkével együttesen

a következőképpen kell értelmezni:

a biometrikus és genetikai adatoknak a rendőri hatóságok által nyomozási tevékenységük keretében, a bűnözés elleni küzdelem és a közrend fenntartása céljából történő kezelését az említett irányelv 10. cikkének a) pontja értelmében véve tagállami jog teszi lehetővé, amennyiben az adott tagállam joga az említett adatkezelés engedélyezésére vonatkozóan kellően világos és pontos jogalapot tartalmaz. Az a tény, hogy az ilyen jogalapot tartalmazó nemzeti jogalkotási aktus egyébiránt a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet), nem pedig a 2016/680 irányelvre hivatkozik, önmagában nem kérdőjelezi meg ezt az engedélyezést, feltéve, hogy valamennyi alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezés értelmezéséből kellően világosan, pontosan és egyértelműen kitűnik, hogy a biometrikus és genetikai adatok szóban forgó kezelése a fenti irányelv, nem pedig az említett rendelet hatálya alá tartozik.

2)

A 2016/680 irányelv 6. cikkének a) pontját, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

e rendelkezésekkel nem ellentétes az azt előíró nemzeti szabályozás, hogy amennyiben a közvádra üldözendő szándékos bűncselekménnyel gyanúsított személy megtagadja a rá vonatkozó biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele céljából történő önkéntes együttműködést, az illetékes büntetőbíróság köteles engedélyezni az említett adatgyűjtés kényszer alkalmazásával történő végrehajtását, anélkül hogy jogkörrel rendelkezne annak értékelésére, hogy alapos okkal feltételezhető-e, hogy az érintett személy elkövette azt a bűncselekményt, amelynek elkövetésével gyanúsítják, feltéve, hogy a nemzeti jog biztosítja e gyanúsítottá nyilvánítás azon feltételeinek hatékony utólagos bírósági felülvizsgálatát, amelyekből az említett adatgyűjtés engedélyezése következik.

3)

A 2016/680 irányelv 10. cikkét ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjával, valamint 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

e cikkel ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely előírja a közvádra üldözendő szándékos bűncselekménnyel gyanúsított személy biometrikus és genetikai adatainak nyilvántartásba vételük céljából történő rendszeres gyűjtését, anélkül hogy rendelkezne az illetékes hatóság azon kötelezettségéről, hogy ellenőrizze és bizonyítsa egyrészt azt, hogy ezen adatgyűjtés feltétlenül szükséges a kitűzött konkrét célok eléréséhez, másrészt azt, hogy e célok nem érhetők el az érintett személy jogaiba és szabadságaiba való, kevésbé súlyos beavatkozást megvalósító intézkedésekkel.

1)

A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2021. február 24-i Braesch és társai kontra Bizottság ítéletét (T-161/18, EU:T:2021:102) hatályon kívül helyezi.

2)

A Bíróság az Anthony Braesch, a Trinity Investments DAC, a Bybrook Capital Master Fund LP, a Bybrook Capital Hazelton Master Fund LP és a Bybrook Capital Badminton Fund LP által az SA.47677 (2017/N) – Olaszország, a Banca Monte dei Paschi di Siena új támogatása és módosított szerkezetátalakítási terve – állami támogatásról szóló, 2017. július 4-i C(2017) 4690 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt első fokon előterjesztett keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

3)

A Bíróság Anthony Braescht, a Trinity Investments DAC-ot, a Bybrook Capital Master Fund LP-t, a Bybrook Capital Hazelton Master Fund LP-t és a Bybrook Capital Badminton Fund LP-t kötelezi a saját költségeiken felül a Bizottság részéről mind az elsőfokú eljárás, mind pedig a fellebbezési eljárás során felmerült költségek viselésére.

1)

A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek – az arányosság és az átláthatóság ezen irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében biztosított elvével összefüggésben értelmezett – 58. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

az ajánlatkérő előírhat kiválasztási szempontokként olyan tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő kötelezettségeket, amelyek elvégzésére szükség lehet valamely közbeszerzési szerződés teljesítése keretében, és nem bírnak nagy jelentőséggel.

2)

A 2014/24 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében biztosított arányosság és átláthatóság elvét

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal ellentétes az, hogy a közbeszerzési dokumentumok automatikusan kiegészüljenek az odaítélendő szerződéshez kapcsolódó tevékenységekre alkalmazandó olyan különös szabályozásokból eredő minősítési szempontokkal, amelyeket e dokumentumokban nem írtak elő, és amelyeket az ajánlatkérő nem kívánt az érintett gazdasági szereplőkkel szemben megkövetelni.

3)

A 2014/24 irányelv 63. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

azzal ellentétes az, hogy valamely ajánlattevőt azzal az indokkal zárjanak ki egy közbeszerzési eljárásból, hogy nem nevezte meg azt az alvállalkozót, akit a szóban forgó közbeszerzési szerződéshez kapcsolódó tevékenységekre alkalmazandó különös szabályozásból eredő és a közbeszerzési dokumentumokban nem szereplő kötelezettségek teljesítésével kíván megbízni, amennyiben ezen ajánlattevő az ajánlatában pontosította, hogy e kötelezettségeket más szervezet kapacitásainak igénybevételével teljesíti, anélkül azonban, hogy ez utóbbihoz alvállalkozási szerződés kötné.

1)

A 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek külső csomagolásán elhelyezendő biztonsági elemekre vonatkozó részletes szabályok meghatározása tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. október 2-i 2016/161/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet, különösen annak 25., 31., 32., 35., 36. és 44. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a hatóságok tulajdonában lévő és általuk kezelt nemzeti adattárhoz való hozzáférés eszközeként egy interfész létrehozására irányul.

2)

A 2016/161 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet, különösen annak 25., 31., 32., 35., 36. és 44. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely egyrészt arra kötelezi a gyógyszertárakat, hogy a hatóságok tulajdonában lévő és általuk kezelt interfészt használjanak minden olyan esetben, amikor a nemzeti egészségügyi rendszer által finanszírozott gyógyszereket adnak ki, másrészt pedig arra kötelezi a nemzeti adattárat kezelő jogalanyt, hogy az említett interfészt integrálja ebbe az adattárba.

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság az Európai Parlamentet kötelezi a saját költségein felül a Fernando Carbajo Ferrero részéről felmerült költségek viselésére.

1)

A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 18. cikkének (1) bekezdését és 57. cikkének (4) bekezdésének g) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amely szerint abban az esetben, ha az ajánlatkérő a gazdasági szereplők csoportja részére odaítélt közbeszerzési szerződést olyan jelentős mértékű vagy tartós meg nem felelés miatt mondja fel, amelyek e közbeszerzési szerződés keretében valamely alapvető kötelezettség nemteljesítését okozták, e csoport minden tagja automatikusan felvételre kerül a megbízhatatlan szállítók listájára, és így ideiglenesen főszabály szerint nem vehet részt új közbeszerzési eljárásban.

2)

A 2014/24 irányelv 18. cikkének (1) bekezdését és 57. cikkének (4) bekezdésének g) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

az a gazdasági szereplő, aki valamely közbeszerzési szerződés nyertes ajánlattevő csoportjának tagja, e közbeszerzési szerződés lényeges kötelezettségének megsértése miatt történő felmondása esetén annak megállapítása érdekében, hogy indokolatlan a megbízhatatlan szállítók listájára való felvétele, bármely – beleértve ebbe a harmadik személyekre, mint például e csoport vezető tagjára vonatkozó – olyan tényezőre hivatkozhat, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy nem ő volt a felelős az említett közbeszerzési szerződés felmondásához vezető meg nem felelésért, és hogy észszerűen nem lehetett tőle többet követelni e meg nem felelés orvoslása érdekében, mint amit tett.

3)

A 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) és (3) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

annak a tagállamnak, amely a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó, a 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdésének g) pontjában előírt fakultatív kizárási ok alkalmazási feltételeinek meghatározása keretében előírja, hogy a nyertes ajánlattevő gazdasági szereplők csoportjának tagjai, a közbeszerzési szerződés nemteljesítése miatt e közbeszerzési szerződés felmondása esetében felvételre kerülnek a megbízhatatlan szállítók listájára, és így ideiglenesen, főszabály szerint ki vannak zárva az új közbeszerzési eljárásokban való részvétel alól, e gazdasági szereplők részére hatékony jogorvoslati lehetőséget kell biztosítania az e listára történő felvételükkel szemben.

—

adjon helyt a fellebbezésnek;

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-83/20. sz. ügyben hozott, 2022. június 16-i megtámadott végzését, és mivel a per állása megengedi, az elsőfokú eljárás folytatásaként 2017. november 15-i hatállyal a „hírműsorok és híradások készítése” szolgáltatások vonatkozásában is állapítsa meg a 1023754. sz. európai uniós védjegy megszűnését;

—

az európai uniós védjegy jogosultjait kötelezze a fellebbezési eljárás és a jelen eljárás költségeinek viselésére;

—

másodlagosan további tárgyalás céljából utalja vissza a keresetet a Törvényszék elé.

1)

Ellentétes-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 63., 64. és 66. cikkével a fizetésképtelenségi szakértők szakmai tevékenysége gyakorlásának kereteit biztosító korlátolt felelősségű szakmai vállalkozás (SPRL) adóalannyal szemben pótlólagos fizetési kötelezettségeket előíró adóhatóságnak a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló olyan közigazgatási gyakorlata, miszerint a fizetésképtelenségi eljárás keretében történő szolgáltatásnyújtáskor valósul meg az adóztatandó tényállás és keletkezik a fizetési kötelezettség, ha a fizetésképtelenségi szakértő díjazását a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróság vagy a hitelezők közgyűlése állapította meg, amiből következően az adóalany a héaköteles tényállás bekövetkezésének hónapját követő hónap tizenötödik napjáig köteles számlázni?

2)

Ellentétes-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv 63., 64. és 66. cikkével valamely adóhatóságnak a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló olyan közigazgatási gyakorlata, miszerint pótlólagos fizetési kötelezettségeket ír elő – a fizetésképtelenségi szakértők szakmai tevékenysége gyakorlásának kereteit biztosító korlátolt felelősségű szakmai vállalkozás (SPRL) – adóalannyal szemben, mivel az adóalany csak a fizetésképtelenségi eljárás keretében nyújtott szolgáltatásokért fizetendő összegek átvételének napján számlázott és szedte be a héát, noha a hitelezők közgyűlése úgy határozott, hogy a fizetésképtelenségi szakértő díjazása akkor fizethető ki, ha rendelkezésre állnak likvid eszközök az adósok számláin?

3)

Valamely ügyvédi iroda és az adóalany közötti társmárka megállapodás (co-branding) esetén elegendő-e a levonási jog biztosításához az, ha az adóalany az általa teljesített beszerzések és az értékesítési ügyletek közötti közvetlen és azonnali kapcsolat fennállásának bizonyítása során – további igazoló dokumentáció rendelkezésre bocsátása nélkül – az adóztatandó ügyletek árbevételének/értékének a megállapodást követő növekedését mutatja ki? Amennyiben erre a kérdésre igenlő választ kell adni: mely kritériumokat kell figyelembe venni a levonáshoz való jog tényleges terjedelmének meghatározásához?

4)

Úgy kell-e értelmezni a védelemhez való jog tiszteletben tartásának uniós jogi alapelvét, hogy amennyiben a kiegészítő héa megfizetését előíró adómegállapítási határozat ellen benyújtott panasz elbírálása céljából folyó nemzeti közigazgatási eljárás során az adómegállapítási határozat alapját képező adóellenőrzési jelentésben foglaltakhoz képest új ténybeli és jogi alapoknak adnak helyt, és az ügy érdemében eljáró bíróság döntéshozataláig az adóalany az adókövetelés végrehajtásának felfüggesztése révén ideiglenes bírósági védelmi intézkedésekben részesült, az ügy érdemében eljáró bíróság – anélkül, hogy ellenőrizné, az eljárás a szóban forgó szabálytalanság hiányában eltérő eredményre vezethetett-e volna – úgy tekintheti, hogy nem sérült az említett elv?

1)

Úgy kell-e értelmezni a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét az egyenértékűség elvével összefüggésben, hogy azzal ellentétes az, ha a nyereségérdekelt társaságot üzemeltető és az ERFA vissza nem térítendő támogatásában részesülő jogi személy az elszámolható költségek késedelmes kifizetése miatt késedelmi kamatra (büntetőkamatra) tehet szert valamely tagállam hatóságától arra az időszakra vonatkozóan, amely alatt hatályban volt egy, e költségek visszatérítését kizáró, később bírósági határozattal megsemmisített közigazgatási jogi aktus?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: a késedelmi kamat összegének meghatározása szempontjából relevanciával bír-e a támogatás kedvezményezettje vétkességének az említett határozatban történő megállapítása, tekintettel arra, hogy az uniós alapok kezelésére hatáskörrel rendelkező hatóság a szóban forgó határozat meghozatalát követően végül az összes költséget elszámolhatónak minősítette?

3)

Az egyenértékűség elvének a késedelmi kamatoknak az ERFÁ-ból származó vissza nem térítendő támogatás kedvezményezettje javára történő elismerése időpontjára vonatkozóan történő értelmezése során relevanciával bír-e az olyan nemzeti szabály, amelynek értelmében szabálytalanság megállapítása esetén az egyetlen jogkövetkezmény az anyagi előny nyújtásának elmaradása vagy – adott esetben – annak a nyújtott mértékben, kamatfizetés nélkül történő visszavonása (a jogalap nélkül fizetett összegek visszatérítése), noha a szóban forgó összegek kedvezményezettje a visszatérítésük időpontjáig jogosult volt ezen összegeket felhasználni, és az Ordonanța de urgență a Guvernului nr. 66/2011 (66/2011. sz. sürgősségi kormányrendelet) 42. cikke (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések kizárólag az említett visszatérítés előírt jogszabályi határidőn belül, vagyis a követelés közlésétől számított 30 napon belül történő teljesítésének elmaradása esetén teszi lehetővé kamatoknak az említett határidő lejártát követően történő felszámítását?

Ellentétes-e az EUMSZ 288. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel az, ha a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között valamely nemzeti szabály a 2011/7/EU irányelv (1) alkalmazhatóságát kiterjeszti az uniós alapok kezelésére hatáskörrel rendelkező hatóság és egy nyereségérdekelt társaságot üzemeltető jogi személy által az ERFA vissza nem térítendő támogatásának nyújtására vonatkozóan megkötött szerződés esetére is?

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—

semmisítse meg az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid–ammónium-nitrát keverékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2019. október 8-i (EU) 2019/1688 bizottsági végrehajtási rendeletet (1) a fellebbezők által a Törvényszéknél indított keresetükben felhozott első jogalap első, második, harmadik és negyedik részében vitatott részében, valamint a negyedik jogalap első és negyedik részében vitatott részében, amennyiben a per állása megengedi;

—

másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újbóli elbírálás céljából;

—

kötelezze a Bizottságot a fellebbezés és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

1)

Úgy kell-e értelmezni a koncessziós szerződésekről szóló 2014/23/EU irányelvet, (1) valamint a Szerződésből levezethető alapelveket, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15., 16., 20. és 21. cikkét, az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkét, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8., 49., 56., 12., 145. és 151. cikkét, hogy azokat alkalmazhatók az olyan bingójáték-szervezési koncessziók tekintetében, amelyeket 2000-ben közbeszerzési eljárással ítéltek oda, amelyek lejártak, és amelyek érvényességét később, az irányelv hatálybalépését és az irányelv átültetési határidejének lejártát követően hatályba lépett jogszabályi rendelkezésekkel ismételten meghosszabbították?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: ellentétes-e a 2014/23/EU irányelvvel a nemzeti jogszabályi rendelkezések olyan értelmezése vagy alkalmazása, illetve az e rendelkezéseken alapuló olyan alkalmazási gyakorlat, amely megfosztja a hatóságot attól a mérlegelési mozgásterétől, hogy az érintettek kérelmére közigazgatási eljárást indítson a koncesszió feltételeinek módosítása érdekében attól függően indítva vagy sem új odaítélési eljárást a felek terhére nem róható, előre nem látott és előre nem látható olyan események bekövetkezése esetén, amelyek jelentősen érintik a szokásos működési kockázati feltételeit, ameddig e feltételek fennállnak és a koncesszió gyakorlása eredeti körülményeinek esetleges helyreállításához szükséges ideig?

3)

Ellentétes-e a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EK irányelvvel (2) a nemzeti rendelkezések olyan értelmezése vagy alkalmazása, illetve az e rendelkezéseken alapuló olyan alkalmazási gyakorlat, amelynek értelmében a jogalkotó vagy a közigazgatási hatóság a felek terhére nem róható, előre nem látott és előre nem látható olyan események bekövetkezése esetén, amelyek jelentősen érintik a szokásos működési kockázat feltételeit, a koncessziós jogosultnak a játékkoncesszió újbóli odaítélésére irányuló eljárásban való részvételét akkor is a technikai meghosszabbítás szabályainak a koncessziós jogosult általi – e feltételek fennállásának időtartamára és a koncesszió gyakorlása eredeti körülményeinek esetleges helyreállításához szükséges ideig tartó – alkalmazásához kötheti, ha a koncesszió gyakorlásának feltételei az e feltételek egyensúlyának újbóli megteremtése céljából nem tárgyalhatók újra?

4)

Ellentétes-e mindenesetre az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel, a jogbiztonság és a tényleges érvényesülés elvével, valamint a bizalomvédelem elvével a nemzeti jogszabályi rendelkezések olyan értelmezése vagy alkalmazása, illetve az e rendelkezéseken alapuló olyan alkalmazási gyakorlat, amely megfosztja a hatóságot attól a mérlegelési mozgásterétől, hogy az érintettek kérelmére közigazgatási eljárást indítson a koncesszió feltételeinek módosítása érdekében attól függően indítva vagy sem új odaítélési eljárást a felek terhére nem róható, előre nem látott és előre nem látható olyan események bekövetkezése esetén, amelyek jelentősen érintik a szokásos működési kockázati feltételeit, ameddig e feltételek fennállnak és a koncesszió gyakorlása eredeti körülményeinek esetleges helyreállításához szükséges ideig?

5)

Ellentétes-e az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel, a jogbiztonság és a tényleges érvényesülés elvével, valamint a bizalomvédelem elvével a nemzeti rendelkezések olyan értelmezése vagy alkalmazása, illetve az e rendelkezéseken alapuló olyan alkalmazási gyakorlat, amelynek értelmében a jogalkotó vagy a közigazgatási hatóság a felek terhére nem róható, előre nem látott és előre nem látható olyan események bekövetkezése esetén, amelyek jelentősen érintik a szokásos működés kockázati tényezőit, a koncessziós jogosultnak a játékkoncesszió újbóli odaítélésére irányuló eljárásban való részvételét akkor is a technikai meghosszabbítás szabályainak koncessziós jogosult általi – e feltételek fennállásának időtartamára és a koncesszió gyakorlása eredeti körülményeinek esetleges helyreállításához szükséges ideig tartó – alkalmazásához kötheti, ha a koncesszió gyakorlásának feltételei az e feltételek egyensúlyának újbóli megteremtése céljából nem tárgyalhatók újra?

6)

Általánosabban véve, ellentétes-e az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel, a jogbiztonság és a tényleges érvényesülés elvével, valamint a bizalomvédelem elvével az alapjogvita szempontjából releváns nemzeti szabályozáshoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a bingótermek üzemeltetői havonta az eredeti koncessziós jogi aktusokban nem szereplő technikai meghosszabbítási díjat kötelesek fizetni, amelynek összege az üzemeltetők valamennyi típusa esetében azonos, és amelyet a jogalkotó időről időre anélkül emel meg, hogy a módosítás igazoltan összefüggene az adott koncessziós jogviszony jellemzőivel és alakulásával?

1)

Úgy kell-e értelmezni a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló 2014/23/EU irányelvet (1) és a Szerződésből, különösen az EUMSZ 49. cikkből és az EUMSZ 56. cikkből levezethető alapelveket, hogy azokat alkalmazhatók az olyan bingójáték-szervezési koncessziók tekintetében, amelyeket 2000-ben közbeszerzési eljárással ítéltek oda, amelyek lejártak, és amelyek érvényességét később, az irányelv hatálybalépését és az irányelv átültetési határidejének lejártát követően hatályba lépett jogszabályi rendelkezésekkel ismételten meghosszabbították?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: ellentétes-e a 2014/23/EU irányelvvel a nemzeti jogszabályi rendelkezések olyan értelmezése vagy alkalmazása, illetve az e rendelkezéseken alapuló olyan alkalmazási gyakorlat, amely megfosztja a hatóságot attól a mérlegelési mozgásterétől, hogy az érintettek kérelmére közigazgatási eljárást indítson a koncesszió feltételeinek módosítása érdekében attól függően indítva vagy sem új odaítélési eljárást a felek terhére nem róható, előre nem látott és előre nem látható olyan események bekövetkezése esetén, amelyek jelentősen érintik a szokásos működési kockázati feltételeit, ameddig e feltételek fennállnak és a koncesszió gyakorlása eredeti körülményeinek esetleges helyreállításához szükséges ideig?

3)

Ellentétes-e a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EK irányelvvel (2) a nemzeti rendelkezések olyan értelmezése vagy alkalmazása, illetve az e rendelkezéseken alapuló olyan alkalmazási gyakorlat, amelynek értelmében a jogalkotó vagy a közigazgatási hatóság a felek terhére nem róható, előre nem látott és előre nem látható olyan események bekövetkezése esetén, amelyek jelentősen érintik a szokásos működési kockázat feltételeit, a koncessziós jogosultnak a játékkoncesszió újbóli odaítélésére irányuló eljárásban való részvételét akkor is a technikai meghosszabbítás szabályainak a koncessziós jogosult általi – e feltételek fennállásának időtartamára és a koncesszió gyakorlása eredeti körülményeinek esetleges helyreállításához szükséges ideig tartó – alkalmazásához kötheti, ha a koncesszió gyakorlásának feltételei az e feltételek egyensúlyának újbóli megteremtése céljából nem tárgyalhatók újra?

4)

Ellentétes-e mindenesetre az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel, a jogbiztonság és a tényleges érvényesülés elvével, valamint a bizalomvédelem elvével a nemzeti jogszabályi rendelkezések olyan értelmezése vagy alkalmazása, illetve az e rendelkezéseken alapuló olyan alkalmazási gyakorlat, amely megfosztja a hatóságot attól a mérlegelési mozgásterétől, hogy az érintettek kérelmére közigazgatási eljárást indítson a koncesszió feltételeinek módosítása érdekében attól függően indítva vagy sem új odaítélési eljárást a felek terhére nem róható, előre nem látott és előre nem látható olyan események bekövetkezése esetén, amelyek jelentősen érintik a szokásos működési kockázati feltételeit, ameddig e feltételek fennállnak és a koncesszió gyakorlása eredeti körülményeinek esetleges helyreállításához szükséges ideig?

5)

Ellentétes-e az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel, a jogbiztonság és a tényleges érvényesülés elvével, valamint a bizalomvédelem elvével a nemzeti rendelkezések olyan értelmezése vagy alkalmazása, illetve az e rendelkezéseken alapuló olyan alkalmazási gyakorlat, amelynek értelmében a jogalkotó vagy a közigazgatási hatóság a felek terhére nem róható, előre nem látott és előre nem látható olyan események bekövetkezése esetén, amelyek jelentősen érintik a szokásos működés kockázati tényezőit, a koncessziós jogosultnak a játékkoncesszió újbóli odaítélésére irányuló eljárásban való részvételét akkor is a technikai meghosszabbítás szabályainak koncessziós jogosult általi – e feltételek fennállásának időtartamára és a koncesszió gyakorlása eredeti körülményeinek esetleges helyreállításához szükséges ideig tartó – alkalmazásához kötheti, ha a koncesszió gyakorlásának feltételei az e feltételek egyensúlyának újbóli megteremtése céljából nem tárgyalhatók újra?

6)

Általánosabban véve, ellentétes-e az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel, a jogbiztonság és a tényleges érvényesülés elvével, valamint a bizalomvédelem elvével az alapjogvita szempontjából releváns nemzeti szabályozáshoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a bingótermek üzemeltetői havonta az eredeti koncessziós jogi aktusokban nem szereplő technikai meghosszabbítási díjat kötelesek fizetni, amelynek összege az üzemeltetők valamennyi típusa esetében azonos, és amelyet a jogalkotó időről időre anélkül emel meg, hogy a módosítás igazoltan összefüggene az adott koncessziós jogviszony jellemzőivel és alakulásával?

1)

A 2988/95/EK, Euratom rendelet (1) 3. cikkét közvetlenül alkalmazni kell-e azokra a követelésekre, amelyeket az Osztrák Köztársaság az 1698/2005/EK rendelet (2) szerinti agrár-környezetvédelmi intézkedésnek minősülő program keretében nyújtott szerződéses támogatásra pályázóknak nyújtott támogatásként magánjogi eszközökkel visszakövetel, mert a támogatás kedvezményezettje szerződéses kötelezettségeket sértett?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni az első kérdésben említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését, hogy az elévülést megszakító vizsgálatról vagy eljárásról van szó akkor is, ha a támogató a követelés első peren kívüli visszafizetési felszólítást követően – szükség esetén többször is – ismételten felszólítja a kedvezményezettet a fizetésre, és fizetési felszólítást peren kívül teszi meg ahelyett, hogy a visszafizetési igényét bírósági úton érvényesítené?

3)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén, összeegyeztethető-e az uniós joggal, különösen az arányosság elvével a nemzeti polgári jog szerinti harmincéves elévülési idő alkalmazása az első kérdésben említett visszakövetelési igényekre?

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-95/21. sz. Portugál Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben 2022. szeptember 21-én hozott ítéletét (EU:T:2022:567), amely elutasította a Portugál Köztársaság által a Portugália által a Zona Franca da Madeira (ZFM) – III. programcsomag tekintetében nyújtott SA.21259. (2018/C) (korábbi 2018/NN.) számú támogatási programról szóló, 2020. december 4-i európai bizottsági határozat (1) 1. és 4–6. cikkének megsemmisítése iránt benyújtott keresetet;

—

kötelezze az Európai Bizottságot az eljárás összes költségének viselésére, beleértve a Portugál Köztársaság költségeit és az ideiglenes intézkedés iránti eljárás (T-95/21 R) költségeit is.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (nyolcadik tanács) T-101/22. sz., OG és társai kontra Bizottság ügyben 2022. október 7-én hozott végzését (nem tették közzé, EU:T:2022:661);

—

ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a per állása megengedi, az ügy érdemi részébe bocsátkozva, bírálja el az elsőfokon előterjesztett kereseti kérelmeket, és ennek alapján semmisítse meg az (EU) 2021/953 európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékletének az uniós digitális Covid-igazolvány formátumában kiállított, az alapoltási sorozat befejezését feltüntető oltási igazolványok elfogadási időszaka tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. december 21-i (EU) 2021/2288 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 1. cikkét, és az (EU) 2021/953 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az uniós digitális Covid-igazolvány formátumában kiállított oltási igazolványok elfogadási időszaka alól a kiskorúak számára biztosított mentesség tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. március 29-i (EU) 2022/503 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) 1–3. cikkét;

—

az előző kérelemhez képest másodlagos jelleggel, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a per állása nem engedi meg az ügy érdemi részének elbírálását, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé annak érdekében, hogy a Törvényszék döntsön az elsőfokon előterjesztett megsemmisítési keresetekben szereplő kérelmekről;

—

az Európai Bizottságot kötelezze az elsőfokú eljárással és a fellebbezési eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

1)

A megtámadott felhatalmazáson alapuló rendeletek közvetlenül érintik a fellebbezők jogi érdekeit, mivel nem a tagállamok döntöttek úgy, hogy az igazolványok az alapoltási sorozat befejezésétől számított 270 nap elteltével érvényüket vesztik. A Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló rendeletek döntöttek így, és ezek váltják ki az automatikus érvényvesztést.

2)

A felhatalmazáson alapuló rendeletek automatikusan, a tagállamok beavatkozásának szükségessége nélkül teszik érvénytelenné az oltási igazolványokat, kivéve, ha jogosultjaik felveszik az emlékeztető oltást, aminek az a hatása, hogy egy olyan közvetett oltási kötelezettséget előíró intézkedést képez, amely érinti a fellebbezők jogi érdekeit.

1)

Közvetlenül már az (EU) 2017/1369 rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjából következik-e az energiacímkézés szempontjából releváns termékek szállítóira vagy kereskedőire vonatkozó azon kötelezettség, hogy a hirdetéseikben utaljanak az energiahatékonysági osztályra és az energiahatékonysági osztályok skálájára anélkül, hogy az említett normát felhatalmazáson alapuló jogi aktus pontosítaná?

2.

3)

Az első pontban előterjesztett kérdésre adott nemleges válasz esetén:

Az új felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálybalépéséig teljes mértékben felfüggesztik-e az energiacímkézés szempontjából releváns termékek szállítóira vagy kereskedőire vonatkozó azon kötelezettséget, hogy a hirdetéseikben utaljanak az energiahatékonysági osztályra és az energiahatékonysági osztályok skálájára?

1)

A 2014/42 irányelv (1) és különösen annak 4. cikke, valamint a 2005/212 kerethatározat (2) és különösen annak 2. cikke hatálya alá tartozik-e az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a nemzeti bíróság a bűncselekményből származó jövedelem elkobzásáról a jogellenesen szerzett vagyontárgyakat érintő, az alap-büntetőeljárástól elkülönített külön eljárásban határoz, még mielőtt a bűncselekmény elkövetését megállapítanák és valamely személyt e bűncselekmény elkövetésében elmarasztalnák, és amely előírja a büntetőügy iratai alapján történő elkobzást?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén, úgy kell-e tekinteni a jogellenesen szerzett vagyontárgyakat érintő eljárás irataiba való betekintésre vonatkozó szabályozást, hogy az megfelel a Charta 47. cikkében és a 2014/42 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jognak?

3)

Úgy kell-e értelmezni az uniós jog elsőbbségének elvét, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam alkotmánybírósága – az uniós joggal összeegyeztethetetlennek nyilvánított nemzeti szabályozással szemben benyújtott alkotmányjogi panasz esetén – megállapítja, hogy alkalmazandó a jogbiztonság elve, és hogy az említett szabályozás joghatásai fennmaradnak annak érvényességi idejére?

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Portugál Köztársaság – mivel hatályban tartotta a 2018. június 14–i 25. sz. törvény 2. cikkét, amely a 2009. július 3–i 31. sz. törvény 25. cikkébe beilleszti a (7) bekezdést a 40/2015. sz. törvény általi megfogalmazásban, amely a következőket írja elő: „az olyan építőmérnöki képesítés jogosultjai, amelyekre a 2013. november 20–i 2013/55/EU irányelvvel módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7–i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) VI. melléklete vonatkozik, akik képzéseiket az említett mellékletben feltüntetett tanulmányok során kezdték meg, és akik igazolják, hogy az 1973. február 28–i 73. sz. rendelet rendelkezéseinek keretében olyan építészeti terveket írtak alá, amelyet az önkormányzat jóváhagyott, kifejezetten az e rendeletben előírt terveket készíthetik el az abban rögzített feltételek mellett, tiszteletben tartva a tevékenységre vonatkozó jogi szabályozást, mindazonáltal a jelen törvényben megállapított kötelezettségek betartásával, adott esetben pedig azoknak az illetékes közigazgatási szervek előtti igazolásával” – nem teljesítette a 2005/36/EK irányelv 49. cikkének (1) bekezdéséből, VI. mellékletéből és 59. cikkének (3) bekezdéséből, valamint az EUMSZ 45. cikkből, az EUMSZ 49. cikkből és az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit;

—

a Portugál Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

a.

Oly módon korlátozza azon építőmérnökök szerzett jogait, akik képzéseiket az irányelvben megjelölt tanévekben kezdték meg, hogy minden építőmérnököt, aki korábbi tanévekben kezdte meg képzését, megfoszt szerzett jogai gyakorlásának lehetőségétől.

b.

Hátrányosan megkülönböztető módon és az irányelvben található bármely jogalap nélkül követeli meg, hogy ahhoz, hogy építészeti tervet készíthessen, 2009. november 1–je és 2017. november 1-je között alá kellett, hogy írjon egy építészeti tervet, amelyet az önkormányzat jóváhagyott. Ezt a követelményt rendkívül nehéz teljesíteni, mivel 2015–től kezdődően a portugál helyi hatóságok szisztematikusan elutasítják az olyan mérnökök által benyújtott terveket, akik a 2005/36/EK irányelv értelmében szerzett jogokkal rendelkeznek.

2019. január 24–én a Bizottság felszólító levelet küldött a Portugál Köztársaságnak. Ezt követően 2020. február 29–én indokolással ellátott véleményt küldött a Portugál Köztársaságnak, amelyre az nem válaszolt.

1)

Úgy kell-e értelmezni a 178/2002/EK rendelet (1) 14. cikke (2) bekezdésének az (5) bekezdéssel összefüggésben értelmezett b) pontját, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás vagy értelmezés, amely szerint az élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősül, ha a rendeltetésszerű felhasználhatóság nem biztosított anélkül, hogy a fenti rendelet 14. cikkének (5) bekezdésében említett okok (idegen anyagok által vagy egyéb módon szennyezett, vagy azért, mert rothadásnak vagy bomlásnak indult, illetve romlott) miatt vált az élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmatlanná?

Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén:

2)

Úgy kell-e értelmezni a 178/2002 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének az (5) bekezdéssel összefüggésben értelmezett b) pontját, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszernek minősül, ha az élelmiszer a rendeltetésszerű fogyasztása esetén az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által az (élelmiszerben lévő) élelmiszer-adalékanyag értékelésével összefüggésben a megengedhető napi bevitel (Acceptable Daily Intake – ADI) értékének tekintett érték jelentős (egy 70 kg tömegű átlagos felnőtt esetében ötszörös) túllépéséhez vezet?

1)

Úgy kell-e értelmezni a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 50. cikk (3) bekezdését, hogy az lehetővé teszi a tagállam számára, hogy jogosultsági feltételként írja elő, hogy a támogatás kedvezményezettje a támogatási összeg 90 %-ára vonatkozó kifizetési kérelem benyújtásának időpontjától a működtetési időszak végéig a mezőgazdasági termelő tevékenységet főtevékenységként, egyéni vállalkozóként köteles folyamatosan folytatni?

2)

Amennyiben nem, úgy a fenti feltételt a kedvezményezett kötelezettségvállalásaként kell-e értelmezni?

3)

A 2. kérdésre adandó igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1306/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 64. cikk (1) és 77. cikk (1) bekezdését, hogy a kötelezettségvállalás megszegése esetén igazgatási szankció alkalmazására kerülhet sor, és az arányosság elvére tekintettel kell annak mértékét megállapítani a 64. cikk (4) bekezdés b) illetve 77. cikk (4) bekezdés b) pontja alapján, vagyis az említett rendelkezéseket úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a teljes támogatás visszafizetését írja elő, nem mérlegelve a meg nem felelés által érintett időtartamot?

4)

Úgy kell-e értelmezni az említett rendelet 64. cikkének (2) bekezdés e) és 77. cikkének (2) bekezdés e) pontját, hogy „a meg nem felelés csekély mértékű” esetkörébe tartozik az is, amikor a támogatás kedvezményezettje a vállalt 5 éves fenntartási időszakban 176 napig nem teljesíti a főtevékenységre vonatkozó előírást, arra is figyelemmel, hogy a teljes időszak alatt kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytatott és abból származott bevétele?

—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke T-655/19. sz., Ferriera Valsabbia és Valsabbia Investimenti kontra Bizottság ügyben 2022. november 9-én hozott ítéletét;

—

az ügyet a Bíróság alapokmányának 61. cikke alapján érdemben eldöntve semmisítse meg az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 65. cikkének állítólagos megsértésével kapcsolatban (AT.37956 – „betonacél” ügy) 2019. július 4-én hozott C(2019) 4969 final bizottsági határozatot abban a részében, amelyben az a fellebbezőkre vonatkozik;

—

az eljárási szabályzat 138. cikke alapján a Bizottságot kötelezze mind a Törvényszék, mind a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke T-656/19. sz., Alfa Acciai kontra Bizottság ügyben 2022. november 9-én hozott ítéletét;

—

az ügyet a Bíróság alapokmányának 61. cikke alapján érdemben eldöntve semmisítse meg az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 65. cikkének állítólagos megsértésével kapcsolatban (AT.37956 – „betonacél” ügy) 2019. július 4-én hozott C(2019) 4969 final bizottsági határozatot abban a részében, amelyben az a fellebbezőre vonatkozik;

—

az eljárási szabályzat 138. cikke alapján a Bizottságot kötelezze mind a Törvényszék, mind a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

—

elsődlegesen, helyezze hatályon kívül a Törvényszék (kibővített negyedik tanács) T-667/19. sz. ügyben 2022. november 9-én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az elutasította a Ferriere Nord által a 2019. július 4-i C(2019) 4969 final európai bizottsági határozat megsemmisítése iránt előterjesztett elsődleges kérelmet;

—

következésképpen semmisítse meg e bizottsági határozatot;

—

másodlagosan, helyezze hatályon kívül a Törvényszék (kibővített negyedik tanács) T-667/19. sz. ügyben 2022. november 9-én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az elutasította a Ferriere Nord által a 2019. július 4-i C(2019) 4969 final európai bizottsági határozat részleges megsemmisítése, következésképpen pedig a kiszabott bírság csökkentése iránt előterjesztett másodlagos kérelmet;

—

következésképpen részlegesen semmisítse meg a fent említett bizottsági határozatot, ennek következtében pedig rendelje el a bírság csökkentését;

—

mindkét esetben az Európai Bizottságot kötelezze az első- és másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

(A)

A Törvényszék ítéletének annyiban történő teljes hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési jogalapok, amennyiben az elutasította a Ferriere Nord által a 2019. július 4-i bizottsági határozat teljes megsemmisítése iránt felhozott jogalapokat

(B)

A Törvényszék ítéletének annyiban történő részleges hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési jogalapok, amennyiben az elutasította a Ferriere Nord által a 2019. július 4-i bizottsági határozat részleges megsemmisítése, következésképpen pedig a bírság összegének csökkentése iránt felhozott jogalapokat.

—

a Németországi Szövetségi Köztársaság nem teljesítette a 92/43/EGK irányelv (1) 6. cikkének (2) bekezdéséből és a 4. cikke (1) bekezdésének második első albekezdéséből eredő kötelezettségeit a Natura 2000 hálózat által védett 6510 (sík- és dombvidéki kaszálórétek) és 6520 (hegyi kaszálórétek) élőhelytípusok vonatkozásában, amennyiben

—

általános és rendszeres jelleggel nem tette meg a 6510 és 6520 élőhelytípusok károsodásának megakadályozása érdekében megfelelő intézkedéseket az e célra kijelölt területeken, és

—

általános és rendszeres jelleggel nem továbbította a Bizottságnak a 6510 és 6520 élőhelytípusra vonatkozó naprakésszé tett adatokat az e célra kijelölt területeken;

—

a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a GEA Group AG-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről a T-640/16., a T-640/16. RENV és a C-823/18. P. sz. ügyben felmerült költségek viselésére.

1)

A Törvényszék az Európai Unió Tanácsának a 2021. január 14-i SGS 21/000067. sz. határozatát megsemmisíti.

2)

A Tanács maga viseli saját költségeit, valamint az Emilio De Capitani részéről felmerült költségeket.

3)

A Belga Királyság, a Holland Királyság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Neratax LTD-et kötelezi saját költségeinek, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és az Intrum Hellas AE Daicheirisis Apaitiseon Apo Daneia kai Pistoseis részéről felmerült költségeknek a viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Società Navigazione Siciliana SCpA–t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Zielonogórski Klub Żużlowy Sportowa S. A.-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék NS-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

Mindegyik fél maga viseli saját költségeit..

1)

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2022. április 1-jei határozatát (R 1107/2021-1. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)

A Törvényszék az EUIPO-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2022. április 1-jei határozatát (R 1105/2021-1. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)

A Törvényszék az EUIPO-t kötelezi a költségek viselésére.

—

semmisítse meg az Európai Központi Bank 2022. szeptember 1-jei határozatát (a továbbiakban: megtámadott határozat), amely megtagadja a felperes által az Európai Központi Bank és a Central Bank of Ireland között az 2013/211/EU európai központi banki határozattal (1) kapcsolatban folytatott levélváltáshoz és dokumentumcseréhez kért teljes hozzáférést;

—

rendelje el a felperes költségeinek megtérítését.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti a 2004/258/EK európai központi banki határozat (2) 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának negyedik franciabekezdését. Az alperes tévesen tagadta meg a felperes kért információkhoz való hozzáférését azon az alapon, hogy a dokumentumokhoz való teljes vagy részleges hozzáférés veszélyeztetné az euróbankjegyek sértetlenségének védelméhez fűződő közérdeket.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti a 2004/258 határozat 4. cikke (1) bekezdésének c) pontját. Az alperes tévesen tagadta meg a felperes kért dokumentumokhoz való teljes vagy részleges hozzáférését azon az alapon, hogy az EKB és a nemzeti központi bankok közötti véleménycsere a közösségi jog által védett titkos információ.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti a 2004/258 határozat 4. cikkét. Az alperes tévesen állapította meg, hogy a hozzáférhetővé tételhez nem fűződik nyomós közérdek, holott a felperes a dokumentumokat bírósági eljárás céljából kérte, és a hozzáférhetővé tétel megtagadása akadályozza vagy gátolja a 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) értelmében vett tájékoztatáshoz való jog gyakorlását.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz megfelelő indokolást a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását illetően.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 47. cikkében biztosított megfelelő ügyintézéshez való jogot, illetve hatékony jogorvoslathoz való jogot.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311148. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311142. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311133. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311153. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311144. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311128. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311156. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311127. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311141. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311146. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311164. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311174. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311154. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311170. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311159. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311125. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311149. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311176. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311132. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311143. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. október 13-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D311124. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. november 28-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D313509. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt, az öregséginyugdíj-jogosultságok újbóli meghatározásáról szóló határozatot, amelyről a felperest az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének 2022. november 28-án kézhez vett ajánlott levélben foglalt közleménye (D313497. sz.) révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes öregséginyugdíj-jogosultságát és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

—

kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;

—

az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a sérelmet okozó aktus szerzője hatáskörének hiányára, a lényeges eljárási szabályoknak a hiányos indokolással történő megsértésére és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének az ebből következő megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a jogalap hiányára és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalap.

3.

A harmadik, a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok védelme elvének megsértésére és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének ebből következő megsértésére alapított jogalap.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t és (szükség esetén) a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2022. november 11–i (EU) 2022/2261 bizottsági végrehajtási határozatot (1) a Romániával szemben az uniós jognak a 2018. és 2019. igénylési évvel (2019. és 2020. pénzügyi év) kapcsolatos kifizetések tekintetében történő megsértése okán alkalmazott 2 515 141,78 EUR összegnek megfelelő egyszeri pénzügyi korrekciókra vonatkozó részében;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság hatásköri visszaélést követett el, amikor bizonyos összegeket kizárt az EU finanszírozásából az 1306/2013 rendelet 52. cikke alapján.

2.

A második jogalap az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 296. cikkének második bekezdése szerinti indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

—

semmisítse meg az iráni helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 359/2011/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. november 14-i (EU) 2022/2231 tanácsi végrehajtási rendeletet (1) a felperesnek a 359/2011/EU tanácsi rendelet I. mellékletébe történő felvételére vonatkozó részében;

—

állapítsa meg, hogy az iráni helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. április 12-i 359/2011/EU tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: 359/2011 rendelet) alkalmazhatatlan a felperesnek a 359/2011/EU tanácsi rendelet I. mellékletébe történő felvételére vonatkozó részében; valamint

—

az Európai Unió Tanácsát kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Tanács nyilvánvalóan tévesen határozta meg a tényállást, valamint nyilvánvaló hibát követett el az EUMSZ 263. cikk és a 359/2011 rendelet 3.1., 3.2. és 12.2. cikkének alkalmazása során.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Tanács megsértette (a megfelelő) indokolásra vonatkozó kötelezettségét, valamint az alkalmazandó minőségi szabályoknak megfelelő (többek között az alkalmazott kritériumok objektivitását, a felperes érdekeinek figyelembevételét, a döntéshozatal arányos jellegét, az uniós szállítók érdekeinek figyelembevételét, a felperessel szembeni egyenlő bánásmódot, a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartását, a határozat meghozatala során az önkényesség elkerülését, valamint a határozat meghozatala során a hatáskörrel való visszaélést ideértve) indokolásra vonatkozó kötelezettségét, ami ellentétes az EUMSZ 263. és az EUMSZ 296. cikkel, valamint a 359/2011 rendelet 3.1, 3.2 és 12.2 cikkével.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Tanács megsérti a felperes védelemhez való jogát, különösen a meghallgatáshoz való jogot és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogot, ami ellentétes az EUMSZ 296. cikkel és a 359/2011/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével.

—

semmisítse meg a felperes elbocsátásáról szóló 2022. április 6-i határozatot;

—

kötelezze az Európai Bizottságot arra, hogy a felperesnek ex aequo et bono meghatározott összeget fizessen meg az okozott nem vagyoni kár megtérítéseként, valamint kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap az indokolási kötelezettségnek, a védelemhez való jognak, a gondoskodási kötelezettségnek és az arányosság elvének a megsértésére vonatkozik.

2.

A második jogalap nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

3.

A harmadik jogalap az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke c) pontjának megsértésére vonatkozik.

4.

A negyedik jogalap hatáskörrel való visszaélésre vonatkozik.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a Törvényszék és a fellebbezési tanács előtt felmerült költségek viselésére, beleértve különösen a felperes részéről felmerült költségeket is.

—

A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 3. cikke a) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t és a The Feed.com, Inc.-et kötelezze saját költségeik, valamint a Feed SA részéről felmerült költségek egyetemleges viselésére, ideértve az EUIPO előtti eljárás során felmerült költségeket is beleértve.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az:

—

utalja vissza az ügyet az EUIPO elé annak megállapítása céljából, hogy a THE FEED 12 392 651. sz. védjegy megszűnt az „étkezéshelyettesítő ételekkel, energiát adó ételekkel, tápláló szeletekkel, zselékkel, keverékekkel, kiegészítőkkel és italokkal kapcsolatos online kiskereskedelmi bolti szolgáltatások; Étkezéshelyettesítő ételekkel, energiát adó ételekkel, tápláló szeletekkel, zselékkel, keverékekkel, kiegészítőkkel és italokkal kapcsolatos értékesítés” vonatkozásában;

—

az EUIPO-t és a The Feed.com, Inc. társaságot egyetemlegesen kötelezze a Feed SA által a jelen eljárásban és az EUIPO előtti eljárásokban felmerült költségek megtérítésére.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

utalja vissza az ügyet az EUIPO elé újbóli elbírálás céljából, vagy

—

változtassa meg a megtámadott határozatot annak kimondásával, hogy a 18 204 993. sz. CHERRY Passion európai uniós védjegy lajstromozásának viszonylagos kizáró okai nem állnak fenn a 30. osztályba tartozó valamennyi áru vonatkozásában, és a védjegyet lajstromozni kell;

—

a költségeket illetően a felperes javára határozzon.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (l) bekezdése b) alpontjának megsértése;

—

a bizalomvédelem elvének és a jogbiztonság elvének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdésének és 95. cikke (1) bekezdésének megsértése.

—

adjon helyt a keresetének;

—

semmisítse meg a megtámadott jogi aktusokat;

—

kötelezze az alperest 4 000 euró mértékű kártérítés megfizetésére;

—

kizárólag a felperest kötelezze a költségek megfizetésére.

1.

Az első jogalap az indokolási kötelezettségnek – különösen az értékelő jelentés számszerű érdemjegyei és a szöveges értékelés közötti viszonyt illetően – többek között a megtámadott jogi aktusok közötti koherencia hiányából, adódó megsértésén alapul.

2.

A második jogalap az említett értékelés és a jelentés szöveges értékelése közötti koherencia hiányára tekintettel a felperes számszerű értékelésére vonatkozó nyilvánvaló értékelési hibákon alapul.

3.

A harmadik jogalap az értékelő jelentésekre vonatkozó szabályok megsértésén, az eljárás és a hatáskörrel való visszaélésen, továbbá a pártatlanság követelményének többek között abból adódó megsértésén alapul, hogy a felperes első értékelője a jelentéstervezetét a felperest érintő másik eljárás, azaz egy igazgatási vizsgálati eljárás fejleményeinek függvényében módosította.

4.

A negyedik jogalap a jogvita tárgyát képező jelentés elkészítésére vonatkozó szabályszerű határidő túllépésén alapul.

5.

Az ötödik jogalap ténybeli tévedéseken és számítási hibákon alapul. A felperes e tekintetben úgy véli, hogy a hibás szorzók és kerekítési szabályok alkalmazása hibás összesített általános érdemjegyet eredményezett.

6.

A hatodik jogalap a meghallgatáshoz való jog megsértésén alapul, arra tekintettel, hogy a felperes és fellebbviteli értékelője közötti szóbeli megbeszélés a felperes által a jelentéstervezettel szemben megfogalmazott észrevételeknek csak egy részére vonatkozott.

—

részlegesen (a határozat 1. és 2. pontjában) helyezze hatályon kívül az EUIPO 2022. november 9-i megtámadott határozatát, és állapítsa meg, hogy a jelen ügyben nem teljesül a 207/2009/EK tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 53. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt valamennyi feltétel, következésképpen az elsőfokú határozatnak helyt kell adni, és az EUTM-016757262 „PREDATOR” védjegy törlése iránti kérelmet teljes egészében el kell utasítani;

—

kötelezze a felperest az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárás költségeinek, valamint – az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdése alapján – a felperesnek az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárás során szükségszerűen felmerült költségeinek viselésére;

—

ha a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél beavatkozik az eljárásba, kötelezze őt a saját költségeinek viselésére.

—

Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (kodifikált változat) 53. cikke (1) bekezdése a) pontjával összefüggésben értelmezett 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a bizonyítékok szabad mérlegelése elvének megsértése és az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikke (1) bekezdésének megsértése, összefüggésben az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 55. cikkének (1) és (2) bekezdésével és 22. cikkének (2) bekezdésével.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére, a felszólalási és a fellebbezési eljárás során felmerült költségeket is ideértve.