1)

Összeegyeztethető-e a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (1) 2. cikkével az olyan jogszabály, mint a spanyol, amely a 2015. október 23-i RDL 2/2015 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövegének elfogadásáról szóló 2/2015 királyi törvényerejű rendelet) 49. cikke 1. bekezdésének g) pontja értelmében nem ír elő konzultációs időszakot a természetes személy munkáltató nyugdíjba vonulásakor az említett irányelv 1. cikkében foglalt számot meghaladó munkaszerződés megszüntetése esetén?

2)

A fenti kérdésre adandó nemleges válasz esetén van-e a 98/59 irányelvnek magánszemélyek között közvetlen horizontális hatálya?

1)

A jelen ügyben folytatott vizsgálat tárgyát képező, elektronikus üzenetben továbbított üzleti nyilvántartások az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikke értelmében vett „levélváltásnak” minősülnek-e?

2)

Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével a vállalkozások vezetői és munkavállalói között elektronikus üzenetben lebonyolított közlésekből származó üzleti nyilvántartások lefoglalása az EUMSZ 101. cikk (korábbi EK 81. cikk) értelmében vett tiltott megállapodások és magatartások vizsgálata során?

3)

Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével az ilyen üzleti nyilvántartások központi, regionális és helyi szervektől függetlenül eljáró igazságügyi hatóság – a jelen ügyben az ügyészség – előzetes felhatalmazása alapján történő lefoglalása, amely hatóság feladata az állam képviselete, a törvény által meghatározott érdekek védelme, a büntetőeljárásnak a törvényesség elve alapján történő megindítása, valamint a demokratikus jogrendnek az alkotmányban foglaltakkal összhangban való védelme?

1)

A jelen ügyben folytatott vizsgálat tárgyát képező, elektronikus üzenetben továbbított üzleti nyilvántartások az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikke értelmében vett „levélváltásnak” minősülnek-e?

2)

Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével a vállalkozások vezetői és munkavállalói között elektronikus üzenetben lebonyolított közlésekből származó üzleti nyilvántartások lefoglalása az EUMSZ 101. cikk (korábbi EK 81. cikk) értelmében vett tiltott megállapodások és magatartások vizsgálata során?

3)

Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével az ilyen üzleti nyilvántartások központi, regionális és helyi szervektől függetlenül eljáró igazságügyi hatóság – a jelen ügyben az ügyészség – előzetes felhatalmazása alapján történő lefoglalása, amely hatóság feladata az állam képviselete, a törvény által meghatározott érdekek védelme, a büntetőeljárásnak a törvényesség elve alapján történő megindítása, valamint a demokratikus jogrendnek az alkotmányban foglaltakkal összhangban való védelme?

1)

A jelen ügyben folytatott vizsgálat tárgyát képező, elektronikus üzenetben továbbított üzleti nyilvántartások az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikke értelmében vett „levélváltásnak” minősülnek-e?

2)

Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével a vállalkozások vezetői és munkavállalói között elektronikus üzenetben lebonyolított közlésekből származó üzleti nyilvántartások lefoglalása az EUMSZ 102. cikk (korábbi EK 82. cikk) értelmében vett tiltott megállapodások és magatartások vizsgálata során?

3)

Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével az ilyen üzleti nyilvántartások központi, regionális és helyi szervektől függetlenül eljáró igazságügyi hatóság – a jelen ügyben az ügyészség – előzetes felhatalmazása alapján történő lefoglalása, amely hatóság feladata az állam képviselete, a törvény által meghatározott érdekek védelme, a büntetőeljárásnak a törvényesség elve alapján történő megindítása, valamint a demokratikus jogrendnek az alkotmányban foglaltakkal összhangban való védelme?

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2017/1939 rendelet (1) 42. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint a 2021. július 1-jei 9/2021. sz. sarkalatos törvény 90. cikke, amely kizárja a bírósági felülvizsgálat alól az Európai Ügyészség harmadik felekre nézve (a kifejtettek szerint) joghatással járó olyan eljárási aktusát, mint amilyen a delegált európai ügyésznek a tanúk idézéséről szóló 2023. február 2-i határozata?

2)

Úgy kell-e értelmezni az EU Alapjogi Chartájának 6. és 48. cikkét, valamint az (EU) 2016/343 irányelv (2) 7. cikkét, hogy azokkal ellentétes a 2021. július 1-jei 9/2021. sz. sarkalatos törvény 42. cikkének (1) és (3) bekezdésével és 43. cikkével összefüggésben értelmezett 90. cikkéhez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja a bírósági felülvizsgálat alól az Európai Ügyészség olyan eljárási aktusát, mint amilyen a delegált európai ügyésznek az olyan tanú idézéséről szóló határozata, akinek észszerűen feltételezhető a nyomozás tárgyát képező bűncselekményben való részvétele?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését és az EUMSZ 86. cikk (3) bekezdését, hogy azokkal ellentétes a delegált európai ügyészeknek a 9/2021. sz. sarkalatos törvény 42. cikkének (1) bekezdése és 43. cikke alapján kibocsátott aktusaival összefüggésben értelmezett 90. és 91. cikkében foglaltakhoz hasonló olyan bírósági felülvizsgálati rendszer, amely kizárja a bírósági felülvizsgálat alól a delegált európai ügyész által a nyomozási hatáskörének gyakorlása során elrendelt intézkedést, és amely semmilyen módon nem egyenértékű a vizsgálóbíróságok által a nyomozási hatáskörük gyakorlása során hozott határozatok megtámadására vonatkozó nemzeti eljárási szabályokkal?

4)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt hatékonyság elvével összhangban értelmezett, az Unió alapját képező alapvető jogállamisági értékeket deklaráló EUSZ 2. cikket, hogy azzal ellentétes a delegált európai ügyészek aktusaira vonatkozó olyan bírósági felülvizsgálati rendszer, amely a spanyol jogban a 9/2021. sz. sarkalatos törvény 90. és 91. cikkében foglaltakhoz hasonlóan az esetek zárt körére korlátozza a megtámadási okokat?

1)

Úgy kell-e értelmezni az [EUSZ 19. cikk] (1) bekezdésének második albekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben, hogy a tagállamoknak a független bírósági felülvizsgálathoz való hatékony jogorvoslati lehetőségek biztosítására vonatkozó kötelezettsége megsértésének minősül – önmagában vagy bizonyos feltételek mellett –, ha a bírákkal szemben fegyelmi szankciók kiszabására és a bírák vagyonára vonatkozó adatok gyűjtésére jogosult hatóság feladatkörét az alkotmányban meghatározott hivatali idő lejárta után határozatlan időre meghosszabbítják? Ha e jogosítványok ilyen meghosszabbítása elfogadható, milyen feltételek mellett?

2)

Úgy kell-e értelmezni az (EU) 2016/679 rendelet (1) (általános adatvédelmi rendelet, a továbbiakban: GDPR) 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy a banktitoknak a bírák és ügyészek vagyonának ellenőrzése céljából történő kiadása, majd későbbi nyilvánosságra hozatala az uniós jog hatályán kívül eső tevékenységnek minősül? Más-e a válasz, ha ez a tevékenység magában foglalja a bírák és ügyészek olyan családtagjai adatainak kiadását is, akik maguk nem bírák és ügyészek?

3)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, úgy kell-e értelmezni a GDPR 4. cikkének 7. pontját, hogy az az igazságügyi hatóság, amely hozzáférést tesz lehetővé egy másik állami hatóság számára a bírák és ügyészek, valamint családtagjaik számlaegyenlegére vonatkozó adatokhoz, dönt a személyes adatok kezelésének céljairól vagy eszközeiről, és ezért a személyes adatok kezeléséért felelős „adatkezelőnek” minősül?

4)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, a harmadik kérdésre pedig nemleges a válasz, úgy kell-e értelmezni a GDPR 51. cikkét, hogy az az igazságügyi hatóság, amely hozzáférést tesz lehetővé egy másik állami hatóság számára a bírák és ügyészek, valamint családtagjaik számlaegyenlegére vonatkozó adatokhoz, felel e rendelet [alkalmazásának] ellenőrzéséért, és ezért ezen adatok tekintetében „felügyeleti hatóságnak” minősül?

5)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, és a harmadik vagy negyedik kérdés valamelyikére igenlő a válasz, úgy kell-e értelmezni a GDPR 32. cikke (1) bekezdésének b) pontját, illetve az 57. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az az igazságügyi hatóság, amely hozzáférést tesz lehetővé egy másik állami hatóság számára a bírák és ügyészek, valamint családtagjaik számlaegyenlegére vonatkozó adatokhoz, köteles – amennyiben a hozzáférésre jogosult hatóság által a múltban elkövetett adatvédelmi incidensre vonatkozó adatok állnak rendelkezésre – tájékozódni az adatok védelme érdekében hozott intézkedésekről, és a hozzáférés engedélyezéséről szóló határozatában figyelembe venni ezen intézkedések megfelelőségét?

6)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, és függetlenül a harmadik és negyedik kérdésre adott választól, úgy kell-e értelmezni a GDPR 79. cikkének (1) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben, hogy amennyiben valamely tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik, hogy bizonyos adatkategóriák csak bírósági engedélyt követően közölhetők, az erre hatáskörrel rendelkező bíróságnak hivatalból jogvédelmet kell biztosítania azon személyek számára, akiknek az adatait közlésre kerülnek, oly módon, hogy az adatokhoz való hozzáférést kérő és a személyes adatok védelmét a múltban közismerten megsértő hatóságtól tájékoztatást kér a GDPR 33. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján hozott intézkedésekről és azok tényleges alkalmazásáról?

1)

Úgy kell-e értelmezni az [EUSZ 19. cikk] (1) bekezdésének második albekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben, hogy a tagállamoknak a független bírósági felülvizsgálathoz való hatékony jogorvoslati lehetőségek biztosítására vonatkozó kötelezettsége megsértésének minősül – önmagában vagy bizonyos feltételek mellett –, ha a bírákkal szemben fegyelmi szankciók kiszabására és a bírák vagyonára vonatkozó adatok gyűjtésére jogosult hatóság feladatkörét az alkotmányban meghatározott hivatali idő lejárta után határozatlan időre meghosszabbítják? Ha e jogosítványok ilyen meghosszabbítása elfogadható, milyen feltételek mellett?

2)

Úgy kell-e értelmezni az (EU) 2016/679 rendelet (1) (általános adatvédelmi rendelet, a továbbiakban: GDPR) 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy a banktitoknak a bírák és ügyészek vagyonának ellenőrzése céljából történő kiadása, majd későbbi nyilvánosságra hozatala az uniós jog hatályán kívül eső tevékenységnek minősül? Más-e a válasz, ha ez a tevékenység magában foglalja a bírák és ügyészek olyan családtagjai adatainak kiadását is, akik maguk nem bírák és ügyészek?

3)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, úgy kell-e értelmezni a GDPR 4. cikkének 7. pontját, hogy az az igazságügyi hatóság, amely hozzáférést tesz lehetővé egy másik állami hatóság számára a bírák és ügyészek, valamint családtagjaik számlaegyenlegére vonatkozó adatokhoz, dönt a személyes adatok kezelésének céljairól vagy eszközeiről, és ezért a személyes adatok kezeléséért felelős „adatkezelőnek” minősül?

4)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, a harmadik kérdésre pedig nemleges a válasz, úgy kell-e értelmezni a GDPR 51. cikkét, hogy az az igazságügyi hatóság, amely hozzáférést tesz lehetővé egy másik állami hatóság számára a bírák és ügyészek, valamint családtagjaik számlaegyenlegére vonatkozó adatokhoz, felel e rendelet [alkalmazásának] ellenőrzéséért, és ezért ezen adatok tekintetében „felügyeleti hatóságnak” minősül?

5)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, és a harmadik vagy negyedik kérdés valamelyikére igenlő a válasz, úgy kell-e értelmezni a GDPR 32. cikke (1) bekezdésének b) pontját, illetve az 57. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az az igazságügyi hatóság, amely hozzáférést tesz lehetővé egy másik állami hatóság számára a bírák és ügyészek, valamint családtagjaik számlaegyenlegére vonatkozó adatokhoz, köteles – amennyiben a hozzáférésre jogosult hatóság által a múltban elkövetett adatvédelmi incidensre vonatkozó adatok állnak rendelkezésre – tájékozódni az adatok védelme érdekében hozott intézkedésekről, és a hozzáférés engedélyezéséről szóló határozatában figyelembe venni ezen intézkedések megfelelőségét?

6)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, és függetlenül a harmadik és negyedik kérdésre adott választól, úgy kell-e értelmezni a GDPR 79. cikkének (1) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben, hogy amennyiben valamely tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik, hogy bizonyos adatkategóriák csak bírósági engedélyt követően közölhetők, az erre hatáskörrel rendelkező bíróságnak hivatalból jogvédelmet kell biztosítania azon személyek számára, akiknek az adatait közlésre kerülnek, oly módon, hogy az adatokhoz való hozzáférést kérő és a személyes adatok védelmét a múltban közismerten megsértő hatóságtól tájékoztatást kér a GDPR 33. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján hozott intézkedésekről és azok tényleges alkalmazásáról?

1)

Ellentétes-e a 99/70 irányelvben (2) foglalt [keretmegállapodás] 4. szakaszával a decreto legislativo n. 297/1994 (297/1994. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 485. és 489. cikkéhez, a legge n. 124/99 (124/99. sz. törvény) 11. cikkének 14. bekezdéséhez, valamint a decreto del Presidente della Repubblica n. 399/88 (399/88. sz. köztársasági elnöki rendelet) 4. cikkének 3. bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a kinevezést megelőzően szolgálatban eltöltött időnek – a fent hivatkozott 11. cikk 14. bekezdésének figyelembevételével történő – a 399/88. sz. köztársasági elnöki rendelet 4. cikkének 3. bekezdésében meghatározott szolgálati idő teljesítését követő kiszámításához a kinevezést megelőzően teljesített szolgálati idő teljes egészében csak az első 4 évre számítható be, míg az ezt meghaladó évek tekintetében annak kétharmada jogi és gazdasági szempontból, egyharmada pedig csak gazdasági szempontból számítható be?

2)

A nemzeti bíróságnak a 99/70 irányelvben foglalt [keretmegállapodás] 4. szakasza értelmében vett hátrányos megkülönböztetés megvalósulásának értékelése szempontjából kizárólag a kinevezés időpontjában elismert, a kinevezést megelőzően szolgálatban eltöltött időt kell-e figyelembe vennie vagy épp ellenkezőleg, az említett szolgálati idő kezelésére vonatkozó szabályok összességét, tehát azokat a szabályokat is figyelembe kell vennie, amelyek a szolgálatban eltöltött idő egészének kizárólag gazdasági szempontból a kinevezést követő időszakban történő beszámításáról rendelkeznek?

1)

Úgy kell-e értelmezni az [EUSZ 19. cikk] (1) bekezdésének második albekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben, hogy a tagállamoknak a független bírósági felülvizsgálathoz való hatékony jogorvoslati lehetőségek biztosítására vonatkozó kötelezettsége megsértésének minősül – önmagában vagy bizonyos feltételek mellett –, ha a bírákkal szemben fegyelmi szankciók kiszabására és a bírák vagyonára vonatkozó adatok gyűjtésére jogosult hatóság feladatkörét az alkotmányban meghatározott hivatali idő lejárta után határozatlan időre meghosszabbítják? Ha e jogosítványok ilyen meghosszabbítása elfogadható, milyen feltételek mellett?

2)

Úgy kell-e értelmezni az (EU) 2016/679 rendelet (1) (általános adatvédelmi rendelet, a továbbiakban: GDPR) 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy a banktitoknak a bírák és ügyészek vagyonának ellenőrzése céljából történő kiadása, majd későbbi nyilvánosságra hozatala az uniós jog hatályán kívül eső tevékenységnek minősül? Más-e a válasz, ha ez a tevékenység magában foglalja a bírák és ügyészek olyan családtagjai adatainak kiadását is, akik maguk nem bírák és ügyészek?

3)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, úgy kell-e értelmezni a GDPR 4. cikkének 7. pontját, hogy az az igazságügyi hatóság, amely hozzáférést tesz lehetővé egy másik állami hatóság számára a bírák és ügyészek, valamint családtagjaik számlaegyenlegére vonatkozó adatokhoz, dönt a személyes adatok kezelésének céljairól vagy eszközeiről, és ezért a személyes adatok kezeléséért felelős „adatkezelőnek” minősül?

4)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, a harmadik kérdésre pedig nemleges a válasz, úgy kell-e értelmezni a GDPR 51. cikkét, hogy az az igazságügyi hatóság, amely hozzáférést tesz lehetővé egy másik állami hatóság számára a bírák és ügyészek, valamint családtagjaik számlaegyenlegére vonatkozó adatokhoz, felel e rendelet [alkalmazásának] ellenőrzéséért, és ezért ezen adatok tekintetében „felügyeleti hatóságnak” minősül?

5)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, és a harmadik vagy negyedik kérdés valamelyikére igenlő a válasz, úgy kell-e értelmezni a GDPR 32. cikke (1) bekezdésének b) pontját, illetve az 57. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az az igazságügyi hatóság, amely hozzáférést tesz lehetővé egy másik állami hatóság számára a bírák és ügyészek, valamint családtagjaik számlaegyenlegére vonatkozó adatokhoz, köteles – amennyiben a hozzáférésre jogosult hatóság által a múltban elkövetett adatvédelmi incidensre vonatkozó adatok állnak rendelkezésre – tájékozódni az adatok védelme érdekében hozott intézkedésekről, és a hozzáférés engedélyezéséről szóló határozatában figyelembe venni ezen intézkedések megfelelőségét?

6)

Amennyiben a második kérdésre az a válasz, hogy alkalmazandó az uniós jog, és függetlenül a harmadik és negyedik kérdésre adott választól, úgy kell-e értelmezni a GDPR 79. cikkének (1) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben, hogy amennyiben valamely tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik, hogy bizonyos adatkategóriák csak bírósági engedélyt követően közölhetők, az erre hatáskörrel rendelkező bíróságnak hivatalból jogvédelmet kell biztosítania azon személyek számára, akiknek az adatait közlésre kerülnek, oly módon, hogy az adatokhoz való hozzáférést kérő és a személyes adatok védelmét a múltban közismerten megsértő hatóságtól tájékoztatást kér a GDPR 33. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján hozott intézkedésekről és azok tényleges alkalmazásáról?

1)

Összeegyeztethetőek-e az uniós jogszabályokkal és az azoknak megfelelő bolgár jogszabályokkal:

Az e kérdésre adandó nemleges válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságtól azon kérdés megválaszolását kéri, hogy továbbra is elláthatja-e ebben a büntetőeljárásban a vádlott védelmét az e vádlottat képviselő azon ügyvéd, aki hivatalosan a vádlott tulajdonában álló gazdasági társaság meghatalmazottjaként történő eljárásra való jogosultságot szerzett annak érdekében, hogy más polgári peren kívüli eljárásokban részt vegyen, amelyek a folyamatban lévő büntetőeljárás során a büntetőbíró elfogultság miatti kizárása és e vádlott tekintetében fennálló összeférhetetlensége mesterséges feltételeinek célzott és tudatos megteremtéséhez vezettek.

2)

Amennyiben a tényleges kizáró okok fennállásának értékelése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik: Hogyan kell értelmezni a 2013/48/EU irányelvben (2) rögzített, a büntetőeljárás során ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot, és e tekintetben abszolút jogról van-e szó, amely korlátozások nélkül egy meghatározott ügyvéd személyéhez kapcsolódik[?] Hogyan kell feloldani azt az ellentmondást, amely abban áll, hogy egyrészt az európai irányelvben rögzített, ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog, amely a nemzeti jogban tükröződik, a vádlott számára teljes körű jogosultságot biztosít a védője kiválasztására és meghatalmazására, és másrészt ez a védő arra irányuló cselekményeket hajtott végre, hogy a vádlottat segítse abban, hogy az megteremtse az előadó bíró elfogultság miatti kizárásának mesterséges feltételeit[?]

3)

Hogyan kell értelmezni és szabályozni a többi 13 vádlottat megillető, a 2012/13/EU irányelv (3) 7. cikkének (2) és (3) bekezdésében rögzített, a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz és az ügy anyagaiba való betekintéshez való jogot az érintett védő kizárás iránti kérelmére és az ahhoz csatolt iratokra tekintettel[?] Hogyan kell összhangba hozni a védő ezen eljárását a bíró mint uniós polgár magán- és családi életének tiszteletben tartásához való jogával?

4)

Ha a vádlottnak – személyesen vagy gazdasági társaságán keresztül – célzott és aktív magatartással sikerül mesterséges összeférhetetlenségi feltételeket teremtenie, úgy ténylegesen „összeférhetetlenségről” van-e szó még akkor is, ha e feltételek a büntetőeljárás elkerülésére szolgáló rejtett eszközt jelentenek[?]

5)

A fent említett kérdésekre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése az érintett vádlott védője számára okot jelent-e arra, hogy a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság bírájával szembeni fegyelmi eljárás megindítását és lefolytatását kérje azt követően, hogy e bíró közvetlenül a védő cselekményeinek megállapítását követően feljelentést tett az illetékes nemzeti hatóságoknál[?]

1.

Úgy kell-e értelmezni a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és az igazságosság EUSZ 2. cikkben rögzített értékeit, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének rendelkezéseit, hogy azok korlátlan és kizárólagos mérlegelési mozgásteret biztosítanak a tagállami jogalkotó és végrehajtó hatalomnak arra vonatkozóan, hogy nemzeti jogalkotás útján kizárólag a jogalkotó és a végrehajtó hatalom akaratától függő szinten határozzák meg a bírák javadalmazását?

2.

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, valamint a Charta – többek között az igazságszolgáltatás függetlenségre vonatkozó – 47. cikkének rendelkezéseit, hogy azok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy nemzeti jogalkotás útján olyan szabályokat vezessenek be, amelyek a bírák javadalmazását az állam által az egyéb jogi hivatások tagjai tekintetében megállapított javadalmazás vagy díjak alatti szinten határozzák meg?

1)

Lehetővé teszi-e az Uniós Vámkódex (1) 214. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet (2) 178. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja a vámszabad területi különleges eljárás lezárását anélkül, hogy az elektronikus nyilvántartási rendszerben feltüntetnék az azon árunyilatkozat azonosítására szolgáló fő hivatkozási számot (MRN), amelynek alapján az árukat a következő vámeljárás alá vonják?

2)

Lehetővé teszi-e az Uniós Vámkódex 214. cikkének (1) bekezdése és 215. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 178. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, hogy a vámszabad területi különleges eljárást annak jogosultja anélkül, hogy maga ellenőrizné az említett áruk vámjogi státusának érvényességét, kizárólag azon feljegyzés alapján zárja le, amelyet a vámhatósági tisztviselő a CMR-fuvarlevélen az áruk vámjogi státusára vonatkozóan tett?

3)

A második kérdésre adott nemleges válasz esetén, az Uniós Vámkódex 214. cikkének (1) bekezdése és 215. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 178. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja értelmében milyen mértékű ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy a vámszabad területi különleges eljárás lezárása szabályszerűnek minősüljön?

4)

Hivatkozhat-e jogos bizalomra a vámszabad területi különleges eljárás jogosultja azon az alapon, hogy a vámhatóság megerősítette az áruk „nem uniós áru” vámjogi státusának „uniós áru” státusra változását, még abban az esetben is, ha e megerősítés nem tartalmazza sem a változás okát, sem pedig az ok ellenőrzését lehetővé tevő adatokat?

5)

A negyedik kérdésre adott nemleges válasz esetén, a nemzeti és az uniós jogban elismert jogerő elvére tekintettel okot adhat-e az Uniós Vámkódex 79. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdésének a) pontja értelmében keletkezett vámtartozás alóli mentesülésre az a tény, hogy a nemzeti bíróság egy másik ügyben hozott jogerős ítélete megállapította, hogy a vámeljárás jogosultja a vámhatóságok által meghatározott eljárások szerint nem követett el semmilyen jogsértést a vámszabad területi vámeljárás tekintetében?

1)

Úgy kell-e értelmezni az általános adatvédelmi rendelet (1) 83. cikkének (4)–(6) bekezdésében foglalt „vállalkozás” fogalmát, mint az e rendelet (150) preambulumbekezdésével és az Európai Unió Bíróságának az uniós versenyjoggal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával összefüggésben értelmezett EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk értelmében vett vállalkozásét, és így a „vállalkozás” fogalma valamennyi jogalanyt magában foglalja, amely gazdasági tevékenységet folytat, a jogalany jogállásától és finanszírozásának módjától függetlenül?

2)

Amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő, úgy kell-e értelmezni az általános adatvédelmi rendelet 83. cikkének (4)–(6) bekezdését, hogy a bírság vállalkozással szembeni kiszabásakor annak a gazdasági egységnek a teljes éves világpiaci forgalmát kell figyelembe venni, amelynek a vállalkozás tagja, vagy csak magának a vállalkozásnak a teljes éves világpiaci forgalmát?

—

semmisítse meg teljes egészében az (EU) 2018/841 rendeletnek a hatály, a jelentéstételi és a megfelelési szabályok egyszerűsítése, és a 2030-ra vonatkozó tagállami célértékek meghatározása, valamint az (EU) 2018/1999 rendeletnek a nyomon követés, a jelentéstétel, az előrehaladásra vonatkozó nyomon követés és a felülvizsgálat javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2023. április 19-i (EU) 2023/839 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (1);

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze az eljárási költségek viselésére.

1)

Az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalap

Lengyelország megítélése szerint az alperes intézmények megsértették EUMSZ 192. cikk (2) bekezdésének c) pontját, mivel a megtámadott rendeletet nem a Szerződés említett rendelkezése alapján fogadták el, amely egyhangúságot követel meg a Tanácson belül, jóllehet a megtámadott rendelet jelentős mértékben érinti a tagállamok valamelyikének különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét.

2)

Az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdése b pontja harmadik franciabekezdésének megsértésére alapított jogalap

Lengyelország megítélése szerint az alperes intézmények megsértették az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdése b pontjának harmadik franciabekezdését, mivel nem a Szerződés említett rendelkezése alapján fogadták el a megtámadott rendeletet, amely egyhangúságot követel meg a Tanácson belül, jóllehet a megtámadott rendelet érinti a tagállamokban a földhasználatot.

3)

Az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésének és az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

Lengyelország véleménye szerint az alperes intézmények megsértették a hatáskör-átruházás elvét, mivel a megtámadott rendelet olyan kötelezettségvállalásokat és célértékeket határoz meg, amelyek jelentős mértékben beavatkoznak az erdőgazdálkodás módszereibe a tagállamokban, miközben a Szerződések nem ruháznak hatáskört az Európai Unióra az erdészet területén.

4)

Az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésével összefüggésben az arányosság elvének (EUMSZ 5. cikk (4) bekezdése) és a tagállamok egyenlőségére vonatkozó elvnek (EUMSZ 4. cikk (2) bekezdése) a megsértésére alapított jogalap

Lengyelország úgy véli, hogy a megtámadott rendelet elfogadásával az alperes intézmények megsértették az arányosság elvét, a tagállamok egyenlőségének elvét, és nem vették kellő mértékben figyelembe az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. A LULUCF-ágazatban az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és -elnyelésre vonatkozó kötelezettségvállalások és célértékek Lengyelország általi teljesítése negatív és súlyos társadalmi-gazdasági és pénzügyi következményekkel járhat. Ezenkívül a megtámadott rendelet indokolatlan aránytalanságot hoz létre a kötelezettségvállalások és célértékek szintjén a különböző tagállamok között.

5)

A megtámadott rendelet hatásának megfelelő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség megsértésére és a 191. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

Lengyelország szerint az alperes intézmények megsértették a megfelelő hatásvizsgálat benyújtására vonatkozó kötelezettséget, mivel a rendelettervezetet kísérő hatásvizsgálat alapvető hiányosságokat mutat a rendeletben meghatározott kötelezettségvállalásoknak és célértékeknek az egyes tagállamokra gyakorolt hatását illetően. Ugyanakkor nem vették kellő mértékben figyelembe a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat, az Unió különböző régióinak környezeti feltételeit, a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit, valamint az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését, ami sérti az EUMSZ 191. cikk (3) bekezdését.

—

teljes egészében semmisítse meg az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások meghatározásáról, valamint a 443/2009/EK és az 510/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2023. április 19-i (EU) 2023/851 európai parlamenti és tanácsi rendeletet; (1)

—

másodlagosan: részlegesen semmisítse meg a 2023/851 rendeletet, amennyiben az az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó, 2035. január 1-jétől alkalmazandó, az e rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kibocsátási célértékekre vonatkozik, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a felhozott jogalapok nem támasztják alá az említett rendelet teljes megsemmisítésére irányuló kérelmet;

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1)

Az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalap

Lengyelország álláspontja szerint az alperes intézmények megsértették az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdésének c) pontját, mivel a megtámadott rendeletet nem a Szerződés fenti, a Tanács egyhangú határozathozatalát megkövetelő rendelkezése alapján fogadták el, annak ellenére, hogy a megtámadott rendelet jelentős mértékben érinti egy tagállamnak a különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét.

2)

Az EUSZ 3. cikk (1) és (3) bekezdése, az EUMSZ 9. cikk és az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikke összefüggő rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalap

Lengyelország szerint az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó, a megtámadott rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kibocsátási célértékek meghatározásával – amelyek szerinte káros hatással lesznek az európai gépjárműiparra és a kapcsolódó gazdasági ágazatokra, valamint a társadalomra – az uniós jogalkotó megsértette az uniós népek jóléte előmozdításának kötelezettségét (EUSZ 3. cikk (1) bekezdése), a társadalmi igazságosság előmozdításának kötelezettségét, a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés előmozdításának kötelezettségét, valamint a tagállamok közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió és szolidaritás előmozdításának kötelezettségét (EUSZ 3. cikk (3) bekezdése), a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó követelmények figyelembevételére vonatkozó kötelezettségét (EUMSZ 9. cikk), valamint a vagyoni helyzet alapján történő megkülönböztetésnek az Európai Unió Alapjogi Chartája szerinti tilalmát (a 21. cikk (1) bekezdése).

3)

Az arányosság elvével (EUSZ 5. cikk (4) bekezdése) összefüggésben értelmezett EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

Lengyelország álláspontja szerint a megtámadott rendelet rendelkezései összeegyeztethetetlenek az arányosság elvével, mivel egyrészt nem alkalmasak az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt célok elérésére, másrészt a rendelkezésekből eredő hátrányok, beleértve a költségeket is, nyilvánvalóan aránytalanok az elérni kívánt célokhoz képest. Lengyelország szerint az Unió gazdaságainak és társadalmainak a vitatott rendeletben meghatározott szigorúbb szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési követelményekhez való igazításának költségei jelentősen meghaladják az ebből származó előnyöket. A megtámadott rendelet a kibocsátásmentes mobilitásra való átállással kapcsolatban túlzott terhet ró az európai polgárokra, különösen a kevésbé tehetősekre, valamint az európai gépjárműiparra. A megtámadott rendelet azt a veszélyt hordozza magában, hogy súlyos hátrányokat okoz az európai gépjárműiparnak, társadalmi kirekesztéshez és a szegényebb rétegek közlekedésből való kirekesztéséhez vezet, valamint elmélyíti a polgárok életszínvonala közötti különbségeket. A megtámadott rendelet továbbá nem veszi kellően figyelembe az Unió különböző régióiban fennálló helyzetek sokféleségét, ami az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésének megsértését jelenti.

4)

A megtámadott rendelet esetében a megfelelő hatásvizsgálatra vonatkozó kötelezettség megsértésére és az EUMSZ 191. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

Lengyelország szerint az alperes intézmények megszegték a megfelelő hatásvizsgálatra vonatkozó kötelezettségüket, mivel a rendelettervezethez mellékelt hatásvizsgálat alapvető hiányosságokat tartalmaz a rendeletben meghatározott kötelezettségek és célkitűzések egyes tagállamokra gyakorolt hatását illetően. Ugyanakkor nem vették kellően figyelembe a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat, a cselekvés, illetve a nem cselekvés lehetséges előnyeit és költségeit, valamint az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését és régióinak kiegyensúlyozott fejlődését, és ezzel megsértették az EUMSZ 191. cikk (3) bekezdését.

—

teljes egészében semmisítse meg az (EU) 2015/1814 határozatnak a 2030-ig az uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-kereskedelmi rendszerhez tartozó piaci stabilizációs tartalékba helyezendő kibocsátási egységek száma tekintetében történő módosításáról szóló, 2023. április 19-i (EU) 2023/852 európai parlamenti és tanácsi határozatot; (1)

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1)

Az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalap

Lengyelország álláspontja szerint az alperes intézmények megsértették az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdésének c) pontját, mivel a megtámadott határozatot nem a Szerződés fenti, a Tanács egyhangú határozathozatalátt megkövetelő rendelkezése alapján fogadták el, annak ellenére, hogy a megtámadott határozat jelentős mértékben érinti egy tagállamnak a különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét.

2)

Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti energiapolitikai szolidaritás elvének megsértésére alapított jogalap

Lengyelország álláspontja szerint az alperes intézmények megsértették az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének b) pontját azáltal, hogy a 2024–2030-as időszakra vonatkozóan fenntartották a 2015/1814 határozat 1. cikkének (5) bekezdésében megjelölt értékeket, ami veszélyezteti Lengyelország energiabiztonságát, anélkül hogy figyelembe vették volna az esetlegesen érintett egyes tagállamok érdekeit és mérlegelték volna az uniós érdekeket.

3)

Az EUSZ 3. cikk (1) és (3) bekezdésének állítólagos megsértésére alapított jogalap, mivel a 2023/852 határozat rontja az Európai Unió népeinek jólétét és a tagállamok közötti társadalmi kohéziót

Lengyelország álláspontja szerint az alperes intézmények megsértették az EUSZ 3. cikk (1) és (3) bekezdését a 2023/852 határozat elfogadásával, amely a bányászati foglalkoztatás csökkenéséhez és a munkanélküliség növekedéséhez, következésképpen a tagállamok közötti társadalmi egyenlőtlenségek szintjének növekedéséhez és a társadalmi kirekesztés növekedéséhez vezethet.

4)

Az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése és a 2015/1814 határozat 3. cikke összefüggésben értelmezett rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalap, mivel nem megfelelően értékelték a szabályozás hatásait, és megsértették az arányosság elvét (EUSZ 5. cikk (4) bekezdése)

Lengyelország álláspontja szerint az alperes intézmények megsértették az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése és a 2015/1814 határozat 3. cikke összefüggésben értelmezett rendelkezéseit, mivel a 2023/852 határozatot egy hiányos, elavult és hibásan elvégzett hatásvizsgálat alapján fogadták el, amely olyan adatok alapján készült, amelyek nem vették figyelembe Oroszország Ukrajna elleni katonai agresszióját és az ebből eredő energiaválságot. Az alperes intézmények az arányosság elvét (EUSZ 5. cikk (4) bekezdése) is megsértették azzal, hogy a 2015/1814 határozat 1. cikkének (5) bekezdésében megjelölt értékeket a 2024–2030-as időszakra is fenntartották, de nem végeztek az e határozatot alátámasztó alapos elemzést.

—

állapítsa meg, hogy a Lengyel Köztársaság – az alkotmányának a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) által a 2021. július 14-én hozott ítéletében (P 7/20. sz. ügy) és a 2021. október 7-én hozott ítéletében (K 3/21. sz. ügy) adott értelmezésére tekintettel – nem teljesítette az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—

állapítsa meg, hogy a Lengyel Köztársaság – az alkotmányának a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) által a 2021. július 14-én hozott ítéletében (P 7/20. sz. ügy) és a 2021. október 7-én hozott ítéletében (K 3/21. sz. ügy) adott értelmezésére tekintettel – nem teljesítette az uniós jog autonómiájának, elsőbbségének, tényleges érvényesülésének és egységes alkalmazásának általános elveiből, valamint a Bíróság ítéletei kötelező érvényéből eredő kötelezettségeit;

—

állapítsa meg, hogy a Lengyel Köztársaság – mivel a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) három bírájának 2015 decemberében lefolytatott kinevezési eljárásában, valamint az elnökének 2016 decemberében lefolytatott kinevezési eljárásában elkövetett szabálytalanságok következtében nem felel meg a törvény által korábban létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeinek – nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—

a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

—

teljes egészében semmisítse meg a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlatpolitikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról szóló (EU) 2018/842 rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2023. április 19-i (EU) 2023/857 európai parlamenti és tanácsi rendeletet; (1)

—

az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1)

Az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalap

Lengyelország álláspontja szerint az alperes intézmények megsértették az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdésének c) pontját, mivel a megtámadott rendeletet nem a Szerződés fenti, a Tanács egyhangú határozathozatalát megkövetelő rendelkezése alapján fogadták el, annak ellenére, hogy a megtámadott rendelet jelentős mértékben érinti egy tagállamnak a különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét.

2)

Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt energiapolitikai szolidaritás elvének megsértésére alapított jogalap

Lengyelország álláspontja szerint az alperes intézmények megsértették az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének b) pontját azzal, hogy 40 %-ra emelték az Unió üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célkitűzését és a tagállamok egyedi csökkentési célkitűzéseit, ami veszélyezteti Lengyelország energiabiztonságát, mivel az intézmények nem vették figyelembe az esetlegesen érintett tagállamok egyéni érdekeit és nem mérlegelték az uniós érdekeket.

3)

Az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésében foglalt arányosság elvének megsértésére alapított jogalap

Lengyelország álláspontja szerint az alperes intézmények megsértették az arányosság elvét azzal, hogy 40 %-ra emelték az Unió üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célkitűzését és a tagállamok egyedi csökkentési célkitűzéseit a hatásvizsgálatban szereplő hibás elemzés alapján, amely hiányos volt, hibákat tartalmazott és elavult adatokon alapult.

4)

Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvének állítólagos megsértésére alapított jogalap

Lengyelország véleménye szerint az alperes intézmények megsértették a lojális együttműködés elvét azzal, hogy a 2023/857 rendeletben foglalt csökkentési célkitűzéseket túlhaladott társadalmi-gazdasági és politikai helyzet alapján, valamint a tagállamok tényleges lehetőségeitől elszigetelten határozták meg.

1)

A Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) által megtagadott, 184 642,84 euró összegű belső tanácsadói költségek az „Inter System Interoperability for Tetra – TetraPol Networks” projekt megvalósítása keretében kötött FP7SEC2012312484. sz. támogatási megállapodás címén elszámolható költségek.

2)

A REA által jogosulatlan kifizetés címén 171 342,97 euró összeg visszafizetésével kapcsolatban kibocsátott 3242005872. sz. terhelési értesítés, valamint kötbér címén 17 134,30 euró összeg visszafizetésével kapcsolatban kibocsátott 3242005825. sz. terhelési értesítés megalapozatlan.

3)

A Törvényszék a REA-t kötelezi a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárással kapcsolatos költségeket is.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék Magyarországot kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék az Innovaciones Cosmético Farmacéuticas SL-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Cunsorziu di i Salamaghji Corsi – Consortium des Charcutiers Corses-t és a mellékletben megnevezett felpereseket kötelezi a saját költségeik és az Európai Bizottság költségeinek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)

A Törvényszék az Európai Beruházási Bankot (EBB) kötelezi a költségek viselésére.

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

Konings NV et Manuel Busto Amandi, SA sont condamnées à supporter leurs propres dépens, ainsi que, chacune, la moitié de ceux exposés par l’Office de l’Union européenne pour la propriété intellectuelle (EUIPO)

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot a 7. osztályba tartozó áruk vonatkozásában;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot a 7. osztályba tartozó áruk vonatkozásában;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot a 7. osztályba tartozó áruk vonatkozásában;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot a 7. osztályba tartozó áruk vonatkozásában;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és utasítsa el a védjegybejelentést a 35., 38. és 42. osztályba tartozó valamennyi szolgáltatás tekintetében;

—

az EUIPO-t és – amennyiben beavatkozik – a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a költségek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 60. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértése.

—

semmisítse meg az Indonéziából származó egyes melegen hengerelt rozsdamentesacél lemezek és tekercsek behozatalára vonatkozóan az (EU) 2020/1408 végrehajtási rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Törökországban feladott, akár Törökországból származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes melegen hengerelt rozsdamentesacél lemezek és tekercsek behozatalára való kiterjesztéséről szóló, 2023. április 17-i (EU) 2023/825 bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2023. L 103., 12. o.; megtámadott rendelet) a felperest érintő részében; és

—

kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendelet megsértette az alaprendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdését, mivel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Törökországban végzett gyártási folyamat „összeállítási (összeszerelési) / befejezési műveletnek” minősül.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendelet megsértette az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdését, mivel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a Törökországban végzett gyártási folyamatnak nincs megfelelő magyarázata vagy gazdasági indoka.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendelet jogellenes annyiban, amennyiben kiterjesztette az Indonéziából származó egyes melegen hengerelt rozsdamentesacél lemezek és tekercsek behozatalára vonatkozó hatályos vámot a nem Indonéziából származó rozsdamentesacél lemezektuskóból Törökországban gyártott melegen hengerelt rozsdamentesacél lemezek és tekercsek behozatalára.

—

semmisítse meg az Indonéziából származó egyes melegen hengerelt rozsdamentesacél lemezek és tekercsek behozatalára vonatkozóan az (EU) 2020/1408 végrehajtási rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Törökországban feladott, akár Törökországból származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes melegen hengerelt rozsdamentesacél lemezek és tekercsek behozatalára való kiterjesztéséről szóló, 2023. április 17-i (EU) 2023/825 bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2023. L 103., 12. o.; megtámadott rendelet); és

—

kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdését, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a rozsdamentesacél lemeztuskók melegen hengerelt rozsdamentesacél lemezekké és tekercsekké történő feldolgozása az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 13. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „összeállítási (összeszerelési) műveletnek” minősül.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság azáltal, hogy kijátszásellenes intézkedéseket vezetett be a Törökországból származó rozsdamentesacél lemeztuskóból Törökországban gyártott melegen hengerelt rozsdamentesacél lemezek és tekercsek behozatalára, amely termékek a vizsgálat hatókörén kívül estek, és amelyek esetében egyetértettek abban, hogy azok nem játszák ki az eredeti intézkedést:

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

nyilvánítsa a szóban forgó védjegyet lajstromozhatónak;

—

a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalnak az EPSO/AD/378/20 versenyvizsga keretében hozott, 2023. május 15-i határozatát;

—

az alperest – az Európai Bizottságot – kötelezze arra, hogy térítse meg OQ számára a jelen eljárás általa érvényesített költségeit, a felperes bármely intézkedésének megtételétől a fizetésig terjedő késedelmi kamatokkal együtt.

1.

Az első jogalap az EUMSZ 45. cikk megsértésén alapul, amennyiben a vizsgabizottság a 2023. május 15-i határozatával azzal az indokkal utasította el a felperes EPSO/AD/378/20 versenyvizsgára benyújtott pályázatát, hogy a francia jogi oklevele nem felel meg e versenyvizsga feltételeinek, míg a T-713/20. sz. ügyben, amelyet ugyanazon felek között, ugyanazon ténybeli alapon folytattak le, a Törvényszék kifejezetten megállapította, hogy a felperes pályázata nem utasítható el kizárólag azzal az indokkal, hogy nem a versenyvizsgára előírt oklevelek egyikéről van szó, és hogy e tekintetben a versenyvizsga vele szemben jogellenes volt. Ez sérti a felperesnek az EUMSZ 45. cikkben biztosított alapvető szabadságát, mivel az oklevél el nem ismerése súlyosan korlátozta a személyek szabad mozgását, mivel a versenyvizsga-bizottság nem a Bíróság vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően értékelte a felperes oklevelét. Az első jogalap második része a felperes azon egyéb tapasztalatának és igazolásainak figyelmen kívül hagyásán alapul, amelyek tanúsítják, hogy rendelkezik a szükséges ismeretekkel és tapasztalattal.

2.

A második jogalap nyilvánvaló ténybeli és jogi értékelési hibán alapul, amennyiben a vizsgabizottság nem vette figyelembe a felperesnek az Európai Parlamentben végzett munka során jogi szövegek fordítása terén szerzett tapasztalatát. A nyilvánvaló hiba abban nyilvánul meg, hogy jogi szövegek fordítási tapasztalatáról van szó, amit többek között a versenyvizsga-felhívás is megkövetel. A vizsgabizottság továbbá tévesen alkalmazta a jogot, mert a felperes tapasztalatait más uniós intézményekben betöltött hasonló álláshelyek körében minősítette, és ezeket a releváns gyakorlat szerint csak a szóban forgó versenyvizsga összefüggésében kellett volna értékelni. Így a vizsgabizottság eltért a versenyvizsga-felhívástól, amelyhez szigorúan kötve van.

3.

A harmadik jogalap a Bíróság és a Parlament közötti intézményközi csere keretében szerzett fordítási tapasztalat figyelmen kívül hagyásán alapul. Bár a felperes akkoriban hivatalosan fordító volt az Európai Parlamentben, az Európai Unió Bíróságán történő csere során szerzett ismereteit semmiképpen nem lehetett figyelmen kívül hagyni, mivel ez a tapasztalat minden szempontból releváns volt, függetlenül attól, hogy azt csere keretében szerezte-e meg. A vizsgabizottság azzal, hogy ezt a tapasztalatot irrelevánsnak tekintette, nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot.

4.

A negyedik jogalap a Horvát Köztársaságban szerzett jogi tapasztalat nem teljes figyelembevételén alapul. A Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el a tények értékelése során, amikor nem tekintette relevánsnak a Horvát Köztársaságban található ügyvédi irodában szerzett körülbelül 45 munkanap tapasztalatot. A felperes számára csak egy hónapos időszakot ismertek el ezen ügyvédi irodában az ügyvédjelölti nyilvántartásba történt bejegyzését követően. Azon érvének alátámasztására, amely szerint a vitatott időszakot is figyelembe kellett volna venni, a felperes arra hivatkozik, hogy a későbbi bejegyzés annak tudható be, hogy külföldi oklevéllel rendelkezik, amelyet a horvát ügyvédi kamara találkozóján vizsgáltak meg közel egy hónappal azt követően, hogy a felperes benyújtotta az e hatóság által vezetett nyilvántartásba való bejegyzés iránti kérelmét. Márpedig a nyilvántartásba való bejegyzéséig a felperes szigorúan jogi feladatokat és felelősségi kört látott el, amint az a benyújtott iratokból kitűnik, amelyek azt mutatják, hogy a munkaviszony kezdetétől fogva a munkáltató szándéka az volt, hogy a felperes ügyvédjelöltként dolgozzon. Ezenkívül a versenyvizsga-felhívás sehol sem tartalmazza azt, hogy a releváns tapasztalat elismerésének feltétele, hogy a pályázót bejegyezzék az ügyvédjelölti nyilvántartásba, hanem kizárólag azt, hogy egy ügyvédi iroda alkalmazásában álljon. A vizsgabizottság ezért eltért a versenyvizsga-felhívástól, amelyhez szigorúan kötve van.

5.

Az ötödik jogalap a felperes szóban forgó versenyvizsgára benyújtott pályázatát elutasító 2023. május 15-i határozat indokolásának hiányán alapul, mivel e határozat nem tartalmazza azokat a világos szempontokat, amelyeken a vizsgabizottság határozata alapult, és az előadott indokok ellentmondásosak, és nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a felperes pontosan mely szempontnak nem felel meg. Ezáltal a vizsgabizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét is, mivel az összes többi pályázó már a kezdetektől tudta, hogy teljesítik-e a versenyvizsga feltételeit, míg a felperes indokolás hiányában még mindig nem tudja, hogy teljesíti-e a versenyvizsga feltételeit, és azt e vizsgabizottság milyen szempontok alapján határozza meg.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

utasítsa el a Capri Sun AG felszólalását;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg az Európai Bizottság 2023. május 10-i C (2023) 3232 végleges határozatát.

1.

A határozatnak nincs jogi alapja, mivel a támogatási megállapodás II.19.1. cikke f) pontja rendelkezéseinek téves értelmezésén alapul a 966/2012 rendelet 30. cikkének viszonylatában, amely rendeletet az 1046/2018 rendelet 279. cikke (3) bekezdésének értelmében a megállapodásra alkalmazni kell.

2.

A megtámadott rendelet elfogadására az arányosság elvének megsértésével került sor, amelyet a 966/2012 rendelet 135. cikke rögzít a támogatási megállapodás II.27.6. cikkének alkalmazásában, megsértve ezzel magának a megállapodásnak a II.25.4. cikkét, az EUMSZ 5. cikket, illetve a 2. kiegészítő jegyzőkönyv rendelkezéseit.

3.

A megtámadott határozat sérti a bizalomvédelem elvét.