3.5.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 112/1

(1)

A Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: „KNK”) származó egyes elektronikus mérlegek (REM) Közösségbe történő behozatalára vonatkozóan jelenleg hatályban lévő intézkedések végleges dömpingellenes vámok, amelyeket a 2605/2000/EK tanácsi rendelet (2) vetett ki. Szintén e rendelet alapján dömpingellenes vámokat vetettek ki a Tajvanból és a Koreai Köztársaságból származó REM behozatalára is.

(2)

A végleges dömpingellenes vámoknak a KNK-ból származó REM-ek behozatalára való kivetését követően a Bizottsághoz két kapcsolt kínai vállalattól, a Shanghai Excell M&E Enterprise Co. Ltd.-től és a Shanghai Adeptech Precision Co. Ltd.-től (a továbbiakban: „kérelmező”) kérelem érkezett a 2605/2000/EK rendelet új exportőrre vonatkozó felülvizsgálatának az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése szerinti kezdeményezése iránt. A kérelmező kijelentette, hogy nem állt kapcsolatban azokkal a KNK-beli exportáló gyártókkal, amelyekre a REM tekintetében hatályban lévő dömpingellenes intézkedések vonatkoznak. Kijelentette továbbá, hogy az eredeti vizsgált időszak (a továbbiakban: „VI”, azaz az 1998. szeptember 1-jétől 1999. augusztus 31-ig terjedő időszak) során nem exportált REM-et a Közösségbe, a REM Közösségbe irányuló exportját azt követően kezdte meg.

(3)

A Bizottság megvizsgálta a kérelmező által benyújtott bizonyítékot, és alaposan mérlegelte, hogy elegendő-e felülvizsgálat kezdeményezéséhez az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdésével összhangban. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően, valamint miután az érintett közösségi ipar lehetőséget kapott észrevételei megtételére, a Bizottság az 1408/2004/EK rendelettel kezdeményezte a 2605/2000/EK rendelet felülvizsgálatát a kérelmező vonatkozásában, és megkezdte a vizsgálatot.

(4)

A felülvizsgálatot kezdeményező bizottsági rendeletnek megfelelően a kérelmező által előállított REM behozatalára a 2605/2000/EK rendelettel kivetett 30,7 %-os dömpingellenes vámot felfüggesztették. Az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően egyúttal utasították a vámhatóságokat az ilyen behozott termékek nyilvántartásba vételéhez szükséges megfelelő lépések megtételére.

(5)

A jelenlegi felülvizsgálat által érintett termék ugyanaz, mint abban a vizsgálatban volt, amely a hatályban lévő intézkedések megtételéhez vezetett a KNK-ból származó REM, azaz a kiskereskedelemben való használatra szánt, 30 kg-ot meg nem haladó maximum mérőkapacitású, a tömeg, egységár és a fizetendő ár kijelzésére alkalmas digitális kijelzőt (és esetleg ezen adatok kinyomtatására alkalmas berendezést is) tartalmazó, általában az ex 8423 81 50 KN-kód (8423815010 TARIC-kód) alá tartozó és a KNK-ból származó elektronikus mérleg behozatala vonatkozásában (a továbbiakban: „eredeti vizsgálat”).

(6)

A Bizottság hivatalosan értesítette a kérelmezőt és az exportáló ország képviselőit a felülvizsgálat kezdeményezéséről. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak álláspontjuk írásbeli ismertetésére és a meghallgatásra.

(7)

A Bizottság küldött egy, a piacgazdasági elbánás (PGE) igénylésére vonatkozó űrlapot és egy kérdőívet is a kérelmezőnek, és a válaszokat az e célból meghatározott határidőn belül megkapta. A Bizottság felkutatott és megvizsgált minden információt, amelyet szükségesnek tartott a dömping megállapításához, beleértve a PGE igénylését, valamint ellenőrző látogatást tett a kérelmező létesítményeiben.

(8)

A dömpingre vonatkozó vizsgálat 2003. július 1-jétől 2004. június 30-ig tartott (a továbbiakban: „vizsgált időszak” vagy „VI”).

(9)

A vizsgálat megerősítette, hogy a kérelmező nem exportálta az érintett terméket az eredeti VI folyamán, a Közösségbe irányuló exportot ez után az időszak után kezdte meg.

(10)

A kérelmező továbbá be tudta bizonyítani, hogy nem állt kapcsolatban azokkal a KNK-beli exportőrökkel vagy gyártókkal, amelyekre a KNK-ból származó REM behozatala tekintetében hatályban lévő dömpingellenes intézkedések vonatkoznak.

(11)

E tekintetben megerősítést nyert, hogy a kérelmező az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdésével összhangban új exportőrnek minősül.

(12)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a KNK-ból származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során rendes értéket kell meghatározni az említett cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban azon gyártók számára, amelyekről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, azaz ahol igazolódik, hogy a piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termékek gyártása és értékesítése tekintetében. E követelményeket összefoglalóan a következőképpen határozzák meg:

(13)

A kérelmező kérte a PGE-t az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerint. A Közösség következetes gyakorlata, hogy ellenőrzi, hogy a kapcsolt vállalatok csoportja mint egész megfelel-e a PGE feltételeinek. Ezért a Shanghai Adeptech Precision Co. Ltd.-t és a Shanghai Excell M&E Enterprise Co. Ltd.-t felkérték, hogy töltse ki a PGE igénylésére vonatkozó űrlapot. Mindkét vállalat válaszolt a PGE igénylésére vonatkozó űrlapra a megadott határidőn belül.

(14)

A Bizottság felkutatott minden szükséges információt, és az érintett vállalatok létesítményeiben megvizsgált minden információt, amelyet a PGE-igénylésben benyújtottak.

(15)

Arra a megfontolásra jutottak, hogy a kérelmezőnek nem nyújtják a PGE-t, azon az alapon, hogy a két kapcsolt kínai vállalat nem teljesíti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott első két feltételt.

(16)

Az első feltétel tekintetében a két kapcsolt kínai gyártó egyikének alapszabálya megengedi az államilag ellenőrzött partner számára, amely nem rendelkezik vállalati tőkével és úgy mutatják be, hogy csak bérbeadói feladatokat lát el, hogy igényeljen kompenzációt, amennyiben a vállalat nem valósította meg gyártási, értékesítési és profitra vonatkozó céljait. Ezenfelül szükség volt a helyi hatóságok jóváhagyására az épületek állóeszközként való elismeréséhez és a földhasználati jogok elidegenítése megkezdéséhez. A kínai gyártók egyike továbbá sosem fizetett bérleti díjat a földhasználati jogokért és hasznot húzott a harmadik személyek által ingyenesen nyújtott bankgaranciákból. E körülmények között, valamint annak fényében, hogy a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy üzleti döntései a piac jelenségeihez igazodnak, a piaci értékeket tükrözik és azokat jelentősebb állami beavatkozás nélkül hozzák, megállapították, hogy ez a feltétel nem teljesül.

(17)

A második feltétel tekintetében úgy találták, hogy a kérelmező megsérti a nemzetközi számviteli standardok (IAS) egyes előírásait. Az IAS 1 vonatkozásában a kérelmező megsértett három alapvető számviteli elvet: az időszakos jövedelemszámítás, az elővigyázatosság és a formával szemben elsőbbséget élvező tartalom elvét. A kérelmező a leltározásra vonatkozó IAS 2 teljesítését is elmulasztotta, az épületek nem voltak az IAS 16-nak megfelelően elismerve és értékelve, a földhasználati jogok elidegenítése pedig nem állt összhangban az IAS 38-cal. Végül megsértette a valutaárfolyamok változásainak hatására vonatkozó IAS 21 és a vagyontárgyak értékcsökkenésére vonatkozó IAS 36 előírásait. Az a tény, hogy a könyvvizsgálói jelentések nem tettek említést az IAS-előírások megsértésének túlnyomó részéről, arra utal, hogy a könyvvizsgálatot nem az IAS-sal összhangban végezték.

(18)

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a két kapcsolt kínai gyártó egyikének 2001-es pénzügyi évére vonatkozó könyvvizsgálói jelentés már említést tett a leltározással kapcsolatos problémákról, míg a 2002-es és 2003-as pénzügyi évre vonatkozó könyvvizsgálói jelentések azt említették, hogy a vállalat a vagyontárgyak értékcsökkenése tekintetében nem alakította ki a lényeges elveket a rendelkezésekhez. Ezek voltak azok a visszatérő problémák, amelyeket a könyvvizsgáló hiába emelt ki évről évre. Ez egy másik olyan elem, amely egyértelműen arra utal, hogy a kérelmező könyvelése nem megfelelő.

(19)

A kérelmező és a közösségi ipar lehetőséget kapott, hogy a fenti megállapításokkal kapcsolatban észrevételt tegyen. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően tájékoztatták a kérelmezőt, hogy nem részesülhet a PGE-ben. A közösségi ipar nem tett észrevételt. A kérelmező tagadta az állami beavatkozást, azt állította, hogy az árak a piaci értékeket tükrözik, és esetében a fent említett IAS-előírásokat nem kell alkalmazni.

(20)

A két kapcsolt kínai vállalat egyike azt állította, hogy egy vállalat teljesítményére vonatkozó kompenzációs igény rendszerint a piacgazdasági feltételeken alapuló közös vállalati megállapodásban található. A másik gyártó szokványosnak tartotta, hogy a vállalatnak a projekt szerelési fázisában meghatározott ideig nem kellett bérleti díjat fizetnie. Végül úgy vélte, hogy az épületek értékcsökkenése és a földhasználati jogok elidegenítése nem egy, a vállalatra jellemző egyedi téma, és a kínai hatóságok részére nem juttattak semmiféle előnyt.

(21)

Ezeket az érveket el kell utasítani. Először is bár egy, a jelenlegi vizsgálatban érintetthez hasonló közös vállalat puszta megléte még nem teszi szükségessé az állami beavatkozást, az alapszabály olyan mechanizmusokat tartalmaz, amelyek megengedik az állam számára, hogy beavatkozzon. A kínai partner (azaz a helyi hatóság) joga kompenzáció igénylésére nincs arra az esetre korlátozva, amikor nincs bérletidíj-fizetés. A kínai partner ennélfogva szélesebb körű jogokkal rendelkezik, mint egy egyszerű bérbeadó. Másodszor, a bérleti díjat az államnak kellett megfizetni a működés első éveiben. Minden ilyen fizetési kötelezettség alóli mentességről rendelkezni kellett volna a szerződésben. Végül az a tény, hogy a kérelmező elismerte, hogy az épületek értékcsökkenését és a földhasználati jogok elidegenítését a vállalatok maguk nem határozták meg, azt a következtetést erősíti, hogy az állam jelentősen beavatkozhatott a kérelmező üzleti döntéseibe.

(22)

A második feltétel tekintetében a kérelmező fő érve az volt, hogy a Kínai Népköztársaságban a számviteli szakma nem fogadta el az IAS-t. A kérelmező elismerte, hogy nem követte azt, de úgy vélte, hogy a Bizottság által említett IAS nem volt alkalmazható a VI során. Bizonyítást nyert azonban, hogy a (17) preambulumbekezdésben említett valamennyi IAS-rendelkezés hatályban volt a VI folyamán.

(23)

A végleges bizonyítási eljárással kapcsolatban tett észrevételeiben a kérelmező kifejtette, hogy a döntés, miszerint a két kapcsolt kínai vállalatnak nem nyújtják a PGE-t, nem a vizsgálat kezdeményezésétől számított három hónapon belül született meg, ahogy arról az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja rendelkezik. A kérelmező szerint ez befolyásolta a Bizottság azon határozatát, hogy ne ellenőrizze a valamely kapcsolt vállalata és a gyártó által a hasonló országban benyújtott információt, ami hátrányosan hatott a vizsgálat eredményére.

(24)

Ami a három hónapos időbeli korlát tekintetében, az ilyen határidők be nem tartása nem jár közvetlen jogkövetkezményekkel. Meg kell jegyezni, hogy a PGE-re vonatkozó beérkezett igénylések hiányosak voltak, és számos lényeges pontosítást, valamint kiegészítő információt igényeltek, ami hátráltatta a vizsgálatot. Kérésére a két kapcsolt kínai exportáló gyártó számára meghosszabbították a határidőket, hogy benyújthassák ezeket a pontosításokat és kiegészítő információkat. Továbbá mivel 2004 októberének elején nem tudták fogadni az ellenőrző csoportot, az ellenőrző látogatásra csak annak a hónapnak a második felében került sor, ezzel is tovább hátráltatva a PGE-ről való döntést. Ezért úgy határoztak, hogy a három hónapos időszakot követően is hozható volt vagy elfogadásra kerülhetett érvényes döntés a PGE-ről.

(25)

A Bizottság minden szükségesnek ítélt információt ellenőrzött a helyszíni látogatás során a kérelmező létesítményeiben, és elfogadott minden, a kapcsolt vállalatok által nyújtott információt a kiviteli ár kiszámítása érdekében. Ezért az a tény, hogy e kapcsolt vállalatok létesítményeiben nem végeztek ellenőrző látogatásokat, nem hatott károsan a kérelmezőre. A hasonló ország gyártója vonatkozásában a megállapításokat az alábbi (29)–(41) preambulumbekezdés tartalmazza.

(26)

A fenti megállapítások fényében azt a döntést hozták, hogy a kérelmező nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeket, ezért nem részesülhet a PGE-ben.

(27)

A kérelmező, arra az esetre, ha a PGE-t nem adják meg neki, az EE-t is kérte. A benyújtott információk alapján úgy találták, hogy a két kapcsolt kínai vállalat megfelel az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi, az EE-re vonatkozó követelménynek.

(28)

Ezért az a döntés született, hogy a kérelmező EE-ben részesül.

(29)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a nem piacgazdaságú országok számára és, abban az esetben, ha nem lehetett megadni a PGE-t, az átalakulóban lévő országok számára a rendes értéket egy hasonló országban alkalmazott ár vagy megállapított érték alapulvételével kell meghatározni.

(30)

Az e felülvizsgálatot kezdeményező rendeletében a Bizottság jelezte azon szándékát, hogy Indonéziát használja fel megfelelő hasonló országnak a KNK számára rendes érték megállapítása céljából, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket ezzel kapcsolatban. Indonézia már az eredeti vizsgálatban is hasonló országként szerepelt.

(31)

E választás tekintetében egyik érdekelt fél sem emelt kifogást. Az eredeti vizsgálatban közreműködő indonéziai gyártó ebben a felülvizsgálatban is közreműködött, és kitöltötte a Bizottság kérdőívét.

(32)

Meg kell jegyezni azt is, hogy mielőtt a legmegfelelőbb hasonló ország kiválasztásáról a döntést meghozták, a Koreai Köztársaságba, Tajvanra és Japánba is küldtek kérdőíveket gyártóknak, de ezen gyártók nem működtek együtt.

(33)

A fentiek fényében és különösen arra a tényre tekintettel, hogy Indonézia az eredeti vizsgálatban is hasonló országként szerepelt, és semmi sem utal arra, hogy Indonézia alkalmassága vonatkozásában változás történt volna, megállapították, hogy Indonézia megfelelő hasonló ország az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban.

(34)

A kérelmező az eredeti vizsgálat és e felülvizsgálat módszere közötti diszkriminatív változásként értékelte azt a tényt, hogy míg az eredeti vizsgálat folyamán történt ilyen látogatás, addig e felülvizsgálat során nem hajtottak végre ellenőrző látogatást az indonéziai gyártó létesítményeiben. A kérelmező diszkriminatívnak tartotta továbbá egy nem piacgazdasági exportáló gyártó számára a rendes érték megállapításához a nem ellenőrzött tények használatát, míg ez nem történik meg a piacgazdaságú országok exportáló gyártóit illetően az új exportőrre vonatkozó felülvizsgálatban. A nem titkos minősítésű iratokban lévő információk alapján a kérelmező kifejtette, hogy az indonéziai gyártó válaszai a kérdőívre nyilvánvalóan nem voltak megfelelőek, azok a megállapított rendes érték hozzávetőleges kiszámításához szolgáltak csak információval.

(35)

Az alaprendelet 16. cikkével összhangban az ellenőrző látogatások nem kötelezőek. Ezért nem minősíthető diszkriminatívnak, ha az ellenőrző látogatásra nem kerül sor. Az a tény továbbá, hogy nem került sor ellenőrző látogatásra az indonéziai gyártó létesítményeiben a felülvizsgálat során, nem jelenti azt, hogy a nyújtott információt nem elemezték gondosan. Az indonéziai gyártó által nyújtott információ megegyezett az eredeti vizsgálatban szolgáltatott, és a helyszínen ellenőrzött információval, valamint a kérdőívre adott válasszal nyújtott okirati bizonyítékkal. Ez az információ elegendő volt a megállapított rendes érték részletes kiszámításához az alábbiakban meghatározottak szerint. Az a tény, hogy a kérelmező nem tudta azonosítani a nem titkos minősítésű iratokban az indonéziai gyártó által nyújtott információ valamennyi titkos részletét, nem teszi az ilyen információt alkalmatlanná a rendes érték kiszámításához. Végül a kérelmező nem állította, hogy a nem titkos minősítésű irat nem tartalmaz olyan megfelelően részletezett összefoglalókat, amelyek lehetővé teszik a bizalmasan nyújtott információ elfogadható megértését.

(36)

A fentiek fényében a kérelmező ellenőrző látogatásra és nem megfelelő információra vonatkozó észrevételeit el kellett utasítani.

(37)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a két kapcsolt kínai exportáló gyártó számára a rendes értéket a hasonló országbeli gyártótól kapott információ alapján állapították meg. Bár e gyártó termelése és exportértékesítése jelentős volt, az indonéziai piacon a nem kapcsolt fogyasztók számára való értékesítése mennyiségét nem találták elegendőnek. Ezért a rendes értéket a kérelmező által a Közösségbe exportált termékekhez hasonló típusú termékek megállapított értéke alapján kellett meghatározni, azaz az Indonéziában gyártott REM előállítási költségei és az értékesítési, általános és adminisztratív (SGA) költségre vonatkozó reális összeg, illetve a reális haszonkulcs összege alapján.

(38)

Azokat az SGA-költségeket használták fel, amelyek az Indonéziai gyártónál és a hazai étékesítésbe bonyolódó kapcsolt vállalatnál jelentkeztek.

(39)

Az indonéziai gyártó által a hazai piacán a nem kapcsolt fogyasztók részére történő értékesítés megfelelő mennyiségének hiányában a haszonkulcs kiszámításához fel kellett használni az eredeti vizsgálatból származó információkat. Úgy döntöttek, hogy az eredeti vizsgálatban a REM Tajvanból való behozatala vonatkozásában a rendes érték kiszámításához használt haszonkulcsot hívják segítségül. Ezt a kulcsot a hasonló termékek indonéziai eladásának jövedelmezőségére vonatkozó egyéb információ hiányában reálisnak tekintették. Meg kell említeni azt is, hogy a tajvani hazai piacon a tajvani exportáló gyártó által értékesített REM az alsó szegmensbe tartozó típus volt, éppúgy, mint a hasonló országbeli gyártó által előállított REM.

(40)

A kérelmező úgy érvelt, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével összhangban ugyanazt a módszert kellett volna alkalmazni a rendes érték, azaz az eladási ár megállapításához, mint az eredeti vizsgálatban. Arra is utalt, hogy semmi jele annak, hogy az eredeti vizsgálat számításba vette volna a kapcsolt vállalat SGA-ját, mivel az eredeti rendelet nem tartalmaz erre vonatkozó utalást. Ez alapján úgy tűnik, hogy az eredeti vizsgálatban használt módszer a kérelmező hátrányára változott. Kijelentette továbbá, hogy szokatlan volt, hogy a hasonló ország piacától eltérő piac eredeti VI-jének jövedelmezőségét választották.

(41)

Tekintettel ezekre az érvekre, a fenti (37) preambulumbekezdésben meghatározottaknak megfelelően a megállapított rendes értéket az eredeti vizsgálat során a tajvani hazai eladásokból származó haszonnal alkalmazták, mert úgy ítélték meg, hogy a vizsgált időszak folyamán az indonéziai hazai eladások nem megfelelőek a rendes értéknek az eladási árak alapján való megállapításához. Az eredeti vizsgálat során nem ez volt a helyzet, mert az eladási árakat és nem a megállapított értéket használták fel. Ez az oka annak, hogy az eredeti rendelet miért nem tartalmazott részleteket az SGA-költségekről. Meg kell jegyezni továbbá, hogy amennyiben az indonéziai piacon teljesített kevés REM-eladás árait használták volna fel, az úgy megállapított rendes érték magasabb lett volna. Ugyanez történt volna, ha a rendes érték megállapítása során az ebből a kevés indonéziai eladásból származó haszonkulcsot alkalmazták volna. Ezért hibás az az érvelés, hogy a módszer a kérelmező hátrányára változott meg.

(42)

A két kapcsolt kínai exportáló gyártó Szamoán és Tajvanon bejegyzett kapcsolt vállalatokon (kereskedőkön) keresztül értékesítette a REM-eket a Közösség részére. Az exportárat az első független közösségbeli vásárló által fizetett vagy fizetendő viszonteladási árak alapján állapították meg.

(43)

A rendes érték és az exportár összehasonlítását a gyári árak alapján, azonos kereskedelmi szinten végezték. A tisztességes összehasonlítás érdekében, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően, figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát bizonyítottan befolyásoló tényezők közötti különbségeket. Ezen az alapon megítélték az alkalmazható engedményeket a fizikai jellemzők, fuvarozási költségek, kezelési költségek és jutalékok különbségeire.

(44)

A rendes értéket kiigazították, hogy kizárják a nyomtató interfészek értékét. Továbbá, mivel a két kapcsolt kínai exportáló gyártó által a kapcsolt értékesítési vállalataikon keresztül a Közösség részére eladott modellek egy része karral rendelkezett, a kar értékét figyelembe véve kiigazították a rendes értéket.

(45)

Mivel a kínai exportáló gyártók kapcsolt kereskedőinek feladatai hasonlóak a jutalékos alapon foglalkoztatott képviselőhöz, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjával összhangban a jutalék tekintetében kiigazították az exportárat. A jutalék szintjét hasonló funkciók meglétére hivatkozva közvetlen bizonyítékok alapján állapították meg. Ebben az összefüggésben a jutalék megállapítása során figyelembe vették a két kapcsolt kínai gyártó által előállított érintett termék eladása kapcsán a kapcsolt kereskedőknél jelentkező SGA-költségeket.

(46)

A kérelmező szerint a hasonló országban eladott modellre szigorúbb előírások vonatkoztak, ami befolyásolta az árak összehasonlíthatóságát.

(47)

Mivel a kérelmező nem szolgált egyetlen példával sem az állítólagos szigorúbb előírásokra és azoknak az árak összehasonlíthatóságára gyakorolt állítólagos kihatására vonatkozóan, ezt a kifogást nem lehetett elfogadni.

(48)

A kérelmező kifogásolta, hogy egyes, a kérdőívhez utólag benyújtott információkat fel kellett volna használni az exportár szállítási és kezelési költségek tekintetében való kiigazításának megállapítása során.

(49)

Ezt az kifogást elfogadták, és az exportárat pozitív irányban kiigazították.

(50)

A kérelmező úgy vélte, hogy az eladás utáni költségeknek, garanciáknak és hitelköltségeknek megfelelően ki kell igazítani a rendes értéket. Kérelmezte azt is, hogy az indonéziai gyártó kapcsolt vállalatainak egyike és valamely indonéziai forgalmazó között létrejött megállapodásból eredő költségeket vonják le a rendes értékből.

(51)

Ezt a kérelmet el kellett utasítani, mert a kérelmező által említett költségek nem tartoztak sem a gyártási költségekbe, sem az SGA-költségekbe, amelyeket a rendes érték megállapításához használtak. Ezért semmi sem indokolja, hogy az ilyen költségeket levonják a rendes értékből.

(52)

A kérelmező szerint az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja nem teszi lehetővé, hogy kapcsolt vállalatainak exportáraiból levonják a jutalékot, mert tényleges jutalékfizetés nem történt. Bármely esetben, amikor az exportár ilyen kiigazítására került sor, hasonlóképpen a rendes értéket is ki kellett volna igazítani, mivel az indonéz gyártó kapcsolt vállalata ugyanazokat a feladatokat látta el, mint a kérelmező kapcsolt vállalatai. A Tajvanon keresztül történő eladások tekintetében a kérelmező úgy érvelt továbbá, hogy a kiigazítás megállapítása kiterjed a gyártásra és vezetésre vonatkozó költségekre. Az alkalmazott megoszlási kulcsot a tajvani vállalatnál a REM-ek forgalmazása és eladása területén dolgozó alkalmazottak száma alapján kellett volna meghatározni a forgalmazás és eladás területén dolgozó alkalmazottak teljes létszáma helyett.

(53)

A 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja nem követeli meg, hogy a százalékos árrésen alapuló jutalékot ténylegesen fizessék meg, különösen, ha a kereskedő kapcsolódik az exportáló gyártóhoz, amennyiben a kereskedő feladatai hasonlóan egy jutalékos alapon foglalkoztatott képviselőhöz. A jutalék tekintetében akkor van szükség kiigazításra, ha a felek nem a meghatalmazói-meghatalmazotti jogviszony alapján járnak el, hanem vevőként és eladóként eljárva érik el ugyanazt a gazdaság eredményt. A kérelmező kapcsolt vállalatai valamennyi exporteladásról számlát küldtek a nem kapcsolt fogyasztóknak, és meghatározták az eladási árat, míg az utóbbiak feladták náluk a rendelést. Nem ez volt a helyzet az indonéziai gyártó kapcsolt vállalatánál, amelynek SGA-költségeit felhasználták a rendes érték megállapításához. Az indonéziai piacon az értékesítést valóban egy másik kapcsolt vállalat végezte, és, ahogy az a fenti (51) preambulumbekezdésben már kifejtésre került, ennek a vállalatnak az SGA-költségeit nem használták fel a rendes érték megállapításához. Ezért nem volt helyénvaló a rendes érték ilyen kiigazítása, és a kérelmező kifogásait nem lehetett elfogadni.

(54)

A jutalék kiigazításának megállapítása tekintetében hangsúlyozni kell, hogy a kérelmező a kifejezett kérés ellenére sem szolgáltatott olyan megfelelő részleteket, amelyek lehetővé tették volna SGA-költségei eltérő megosztását. Ebben az összefüggésben a kérelmezőnek a jutalék kiigazításának megállapítására vonatkozó igényét el kellett utasítani.

(55)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően típusonként összehasonlították a rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával.

(56)

Az összehasonlítás alátámasztotta a dömping meglétét. A Közösség következetes gyakorlatával összhangban a két kapcsolt exportáló gyártó vonatkozásában egy dömpingkülönbözetet állapítottak meg. A meg nem fizetett vámú, a nettó, közösségi határparitáson számított ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet a Shanghai Adeptech Precision Co. Ltd. és a Shanghai Excell M&E Enterprise Co. Ltd. kapcsolt vállalat vonatkozásában 52,6 %.

(57)

A vizsgálat eredményeinek fényében úgy határoztak, hogy a megállapított dömpingkülönbözet szintjén végleges dönpingellenes vámot kell kivetni a kérelmezőre. Ez a különbözet alacsonyabb, mint a károkozás megszüntetésének az eredeti vizsgálatban a KNK számára megállapított országos szintje.

(58)

Ebben az összefüggésben a Shanghai Adeptech Precision Co. Ltd. és a Shanghai Excell M&E Enterprise Co. Ltd. által gyártott REM behozatalára vonatkozó módosított dömpingellenes vám mértéke 52,6 %.

(59)

A fenti megállapítások fényében a kérelmező tekintetében alkalmazandó dömpingellenes vámot visszamenőlegesen be kell szedni az érintett termék behozatala után, amelyet az 1408/2004/EK bizottsági rendelet 3 cikke szerint a nyilvántartásba vételre figyelemmel hajtottak végre.

(60)

Minden érdekelt felet tájékoztattak a lényeges tényekről, valamint azokról a szempontokról, amelyek alapján a kérelmezőtől érkező REM behozatalára módosított végleges dömpingellenes vámot terveztek kivetni, és ezt a vámot visszamenőleges hatállyal be kívánták szedni a nyilvántartásba vételre figyelemmel végrehajtott behozatal után. Észrevételeiket megfontolták és figyelembe vették, ahol ez lehetséges volt.

(61)

Ez a felülvizsgálat nem érinti a 2605/2000/EK tanácsi rendelettel kivetett intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése szerinti lejárati időpontját,

3.5.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 112/8

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

3.5.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 112/10

(1)

A gyümölcs- és zöldségfélékre kivetett kiegészítő importvámok alkalmazásának részletes szabályairól szóló, 1996. július 30-i 1555/96/EK bizottsági rendelet (2) rendelkezik az ugyanezen rendelet mellékletében felsorolt termékek behozatalának felügyeletéről. Ezt a felügyeleti tevékenységet a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó egyes rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (3).

(2)

Az uruguayi forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai során megkötött mezőgazdasági megállapodás (4) 5. cikke (4) bekezdésének alkalmazása érdekében, valamint a 2002-re, 2003-ra és 2004-re vonatkozóan rendelkezésre álló legfrissebb adatok tükrében módosítani kell az uborka és a meggytől eltérő cseresznyefélék esetében alkalmazandó kiegészítő importvámok küszöbszintjeit.

(3)

Következésképpen módosítani kell az 1555/96/EK rendeletet.

(4)

Az ebben a rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Gyümölcs- és Zöldségpiaci Irányítóbizottság véleményével,

3.5.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 112/12

(1)

2001. október 16-án a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat a Liechtensteini Hercegséggel egy olyan megállapodásról, amely alkalmas annak biztosítására, hogy a Liechtensteini Hercegség a megtakarításokból származó kamatjövedelem tényleges megadóztatására a Közösségen belül alkalmazandó intézkedésekkel egyenértékű intézkedéseket fogadjon el.

(2)

A tárgyalások eredményeként keletkezett megállapodás szövege összhangban van a Tanács által kiadott tárgyalási irányelvekkel. A megállapodáshoz szándéknyilatkozatot csatolnak, amely egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Liechtensteini Hercegség között jött létre, és amelynek a szövegét a 2004/897/EK tanácsi határozat (2) tartalmazza.

(3)

A 2003/48/EK tanácsi rendelet (3) rendelkezéseinek alkalmazása függ az ezen irányelv intézkedéseivel egyenértékű intézkedéseknek a Liechtensteini Hercegség általi, a Liechtensteini Hercegség és a Közösség által kötött megállapodással összhangban történő alkalmazásától.

(4)

A 2004/897/EK tanácsi határozatnak megfelelően, valamint a megállapodás megkötéséről szóló, egy későbbi időpontban elfogadandó határozatra is figyelemmel, a megállapodás az Európai Közösség nevében 2004. december 7-én aláírásra került.

(5)

A megállapodást a Közösség nevében jóvá kell hagyni.

(6)

A megállapodás I. és II. mellékletének kiigazítása érdekében egy egyszerű és gyors eljárás megállapítása szükséges,

3.5.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 112/14

(1)

A 729/70/EGK rendelet 5. cikke és az 1258/1999/EK rendelet 7. cikke, valamint a 729/70/EGK tanácsi rendeletnek az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási eljárása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. július 7-i 1663/95/EK bizottsági rendelet (3) 8. cikkének (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság végezze el a szükséges ellenőrző vizsgálatokat, közölje a tagállamokkal az ellenőrző vizsgálatok eredményét, vizsgálja meg a tagállamok által tett észrevételeket, kétoldalú megbeszéléseket hívjon össze annak érdekében, hogy megegyezésre jussanak az érintett tagállamokkal, valamint megállapításait formálisan közölje velük, hivatkozva az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlege számlaelszámolásával összefüggő egyeztetési eljárás kialakításáról szóló, 1994. július 1-jei 94/442/EK bizottsági határozatra (4).

(2)

A tagállamoknak lehetősége volt egyeztető eljárás indítását kérni. Néhány esetben éltek ezzel a lehetőséggel, és az eljárás végén készült jelentést a Bizottság megvizsgálta.

(3)

A 729/70/EGK rendelet 2. és 3. cikke, valamint az 1258/1999/EK rendelet 2. cikke szerint csak azok a harmadik országokba irányuló export-visszatérítések és az agrárpiacok szabályozására irányuló intervenciók támogathatók, amelyeket a közösségi szabályok szerint ítélnek oda, illetve hajtanak végre az agrárpiaci szervezetek keretében.

(4)

Az elvégzett ellenőrző vizsgálatok, a kétoldalú megbeszélések eredményei és az egyeztető eljárások rávilágítottak arra, hogy a tagállamok által bejelentett kiadások egy része nem tesz eleget ezeknek a feltételeknek, következésképpen nem finanszírozható az EMOGA Garanciarészlegéből.

(5)

Jelezni kell azokat az összegeket, amelyek nem fogadhatók el az EMOGA Garanciarészlege terhére, és azok nem vonatkoznak a Bizottság által a tagállamok számára készített, az ellenőrző vizsgálatok eredményeit tartalmazó írásos közleményét megelőző huszonnégy hónapnál korábban eszközölt kiadásokra.

(6)

Azokra az esetekre vonatkozóan, melyekre ez a határozat irányul, a közösségi szabályoknak való meg nem felelés miatt kizárandó összegek értékelését a Bizottság összefoglaló jelentés keretében közölte a tagállamokkal.

(7)

Ez a határozat nem határozza meg előzetesen azokat a pénzügyi következtetéseket, amelyeket a Bizottság vonhat le az Európai Bíróság határozataiból, a 2004. október 31-én folyamatban lévő, és e rendelet tárgyát képező témára vonatkozó bírósági ügyekben,

3.5.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 112/20

(1)

A Tanács 2005. április 12-én elfogadta az Afrikában a konfliktusok megelőzéséről, kezeléséről és rendezéséről, valamint a 2004/85/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2005/304/KKBP közös álláspontot (1).

(2)

A Tanács 2004. november 22-én cselekvési tervet fogadott el a béke és a biztonság fenntartásához az EBVP keretében Afrikában nyújtott támogatásra vonatkozóan. A Tanács 2004. december 13-án jóváhagyta e cselekvési terv végrehajtásának irányvonalait.

(3)

A Tanács 2004. december 13-i következtetéseiben kinyilvánította az EU szándékát, hogy hozzájáruljon a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) biztonsági ágazatának reformjához.

(4)

2004. június 28-án a Tanács elfogadta a 2004/530/KKBP együttes fellépést (2), amely többek között megújítja és módosítja Aldo Ajello úrnak az Afrikai Nagy Tavak vidékén az Európai Unió különleges képviselőjeként (EUKK) való megbízatását.

(5)

A Tanács 2004. december 9-én elfogadta az Európai Uniónak az integrált rendőri egységre vonatkozó kinshasai (KDK) rendőri missziójáról (EUPOL „Kinshasa”) szóló 2004/847/KKBP együttes fellépést (3).

(6)

A kongói felek által 2002. december 17-én Pretoriában aláírt, átfogó és mindent magában foglaló megállapodás, valamint az ezt követő, 2003. április 2-án Sun City-ben aláírt záróokmány átmeneti folyamatot indított el a Kongói Demokratikus Köztársaságban, beleértve egy átszervezett és egységes nemzeti hadsereg létrehozását.

(7)

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2005. március 30-án elfogadta a Kongói Demokratikus Köztársasággal kapcsolatos helyzetről szóló 1592(2005) sz. határozatot, amelyben többek között újólag megerősíti, hogy támogatni fogja a KDK-ban folyó átmeneti folyamatot, és felkéri a Nemzeti Egység és Átmenet Kormányát, hogy vigye véghez a biztonsági ágazat reformját, továbbá határoz az Egyesült Nemzetek Szervezetének Missziója a KDK-ban (MONUC) megbízatásának meghosszabbításáról, az 1565(2004) sz. határozatban meghatározottak szerint.

(8)

A KDK kormánya 2005. április 26-án hivatalos felhívást intézett a főtitkárhoz/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjéhez, amelyben – egy tanács- és segítségnyújtó csapatnak a kongói hatóságok melletti felállítása révén – az Unió segítségét kéri biztonsági ágazatának reformjához.

(9)

A KDK-beli jelenlegi biztonsági helyzet romolhat, és ennek súlyos következményei lehetnek a demokrácia, a jogállamiság, valamint a nemzetközi és regionális biztonság megerősítésének folyamatára. Az Uniónak a politikai erőfeszítésben és az eszközök biztosításában megnyilvánuló folyamatos elkötelezettsége elősegíti a régió stabilitásának megteremtését.

(10)

2005. április 12-én a Tanács jóváhagyta a Kongói Demokratikus Köztársaságban tanács- és segítségnyújtó misszió felállításának általános koncepcióját a biztonsági ágazat reformjának keretében.

(11)

A misszió jogállása a KDK kormányával folytatott konzultációt követően kerül meghatározásra, amely az EUPOL „Kinshasa” jogállásáról szóló megállapodásnak a misszióra és személyzeti állományára való alkalmazását célozza,

a)

egy kinshasai iroda, a kongói hatóságoktól független misszióvezetővel és személyi állománnyal;

b)

a kongói közigazgatáson belül az alábbi kulcshelyekre kirendelt szakértők:

—

a misszióvezető vezeti a tanács- és segítségnyújtó csapatot, ellátja a napi irányítási feladatokat, és az EUKK-n keresztül beszámol a főtitkárnak/főképviselőnek.

—

az EUKK a főtitkáron/főképviselőn keresztül beszámol a Politikai és Biztonsági Bizottságnak (PBB) és a Tanácsnak.

—

a főtitkár/főképviselő az EUKK-n keresztül iránymutatást ad a misszióvezető számára.

—

a PBB politikai ellenőrzést és stratégiai irányítást gyakorol.

a)

a kiadásokat az Európai Közösség költségvetési ügyekben alkalmazandó szabályainak és eljárásainak megfelelően kell kezelni azzal a kivétellel, hogy semmilyen előfinanszírozás nem marad a Közösség tulajdonában. Harmadik országok állampolgárai pályázhatnak szerződéskötésre;

b)

a misszió vezetője szerződés keretében végzett tevékenységeiről teljes jelentési kötelezettséggel tartozik a Bizottságnak, amely felügyeli a misszióvezető tevékenységét.

3.5.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 112/24