9.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/1

(1)

Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK tanácsi irányelv (3), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (4) és az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) megállapították a Közösségen belüli közvetlen biztosítás megkezdését és gyakorlását érintő rendelkezéseket.

(2)

Az említett irányelvek meghatározzák a biztosítók részére a belső piacon történő biztosítási tevékenység folytatásának jogi kereteit mind a tagállamokban való letelepedési jog, mind a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából, hogy megkönnyítsék a Közösségben főirodával rendelkező biztosítók számára szolgáltatásaik tagállamokban történő nyújtását, így téve lehetővé a biztosítottak számára, hogy ne csak a saját országukban letelepedett biztosítókhoz fordulhassanak, hanem olyan biztosítókhoz is, amelyeknek a főirodája a Közösségben van, de más tagállamokban telepedtek le.

(3)

Az említett irányelvekben meghatározott rendszert a közvetlen biztosítási tevékenységgel foglalkozó biztosítókra kell alkalmazni az üzleti tevékenységük egészére, mind a közvetlen biztosítási tevékenységre, mind a viszontbiztosítási tevékenységre; ugyanakkor a szakosodott viszontbiztosítók által folytatott viszontbiztosítási tevékenységekre ezt a rendszert és a közösségi jog által meghatározott más rendszert sem kell alkalmazni.

(4)

A viszontbiztosítás jelentős pénzügyi tevékenység, mivel a kockázatok nemzetközi szinten történő elosztásával lehetővé teszi a közvetlen biztosítási tevékenységgel foglalkozó biztosítóknak a magasabb kockázatvállalási képességet, hogy biztosítási tevékenységet kezdjenek és biztosítási fedezetet nyújtsanak, valamint, hogy tőkeköltségeiket csökkentsék; ezen kívül a viszontbiztosítás a pénzügyi stabilitásban is fontos szerepet játszik, mivel a jelentős pénzügyi közvetítői és intézményi befektetők bevonásának köszönhetően a pénzügyi stabilitás és a közvetlen biztosítási piacok, valamint a pénzügyi rendszer egésze stabilitásának biztosításának alapvető eleme.

(5)

A viszontbiztosítás és a visszaengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetéséről szóló, 1964. február 25-i 64/225/EGK tanácsi irányelv (6) megszüntette a viszontbiztosító állampolgárságával vagy lakóhelyével kapcsolatos, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozásokat. Nem szüntette azonban meg a viszontbiztosításra vonatkozó prudenciális szabályozással kapcsolatos nemzeti rendelkezések közötti eltérések által okozott korlátozásokat. Ez a helyzet jelentős eltéréseket eredményezett a viszontbiztosítók felügyeletében a Közösségben, amely akadályokat gördített a viszontbiztosítási tevékenység végzése elé, például azzal, hogy a viszontbiztosítóktól megkívánja a közvetlen biztosítási tevékenységet folytató biztosító biztosítástechnikai tartalékainak fedezetéül eszközök biztosítékként történő lekötését, továbbá azt, hogy a viszontbiztosító az üzleti tevékenysége szerinti különböző tagállamokban eltérő felügyeleti szabályoknak feleljen meg, vagy hogy a viszontbiztosítóknak a közvetlen biztosítók illetékes hatóságainak közvetlen felügyelete alá tartozzanak.

(6)

A pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos cselekvési terv a viszontbiztosítást olyan ágazatként határozta meg, amely a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának megteremtése érdekében közösségi szintű intézkedést igényel. Emellett jelentős pénzügyi fórumok, mint például a Nemzetközi Valutaalap és a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége (IAIS) felhívták a figyelmet a viszontbiztosítás közösségi szinten összehangolt felügyeleti szabályainak hiányára, ami fontos, kitöltendő rést jelent a pénzügyi szolgáltatások szabályozási keretében.

(7)

Ennek az irányelvnek a célja a közösségbeli viszontbiztosítási tevékenység prudenciális szabályozási keretének létrehozása. Ez az irányelv részét képezi a biztosítás területén meglévő közösségi jogszabályoknak, amelyek a belső piac biztosítási ágazaton belüli megteremtését célozzák.

(8)

Ez az irányelv összhangban van a viszontbiztosításra vonatkozó prudenciális szabályok megállapítására irányuló jelentős nemzetközi erőfeszítéssel, különösen az IAIS-ével.

(9)

Az irányelv követi a közvetlen biztosítással kapcsolatosan elfogadott közösségi jogszabályok közelítését azzal, hogy olyan jogharmonizációt valósít meg, amely alapvető fontosságú, szükséges és elégséges az engedélyek és a prudenciális ellenőrző rendszerek kölcsönös elismerésének eléréséhez, lehetővé téve ezáltal egy egységes, az egész Közösségben érvényes egységes engedély kiadását és a székhely szerinti tagállam általi felügyelet elvének alkalmazását.

(10)

Ennek eredményeképpen a viszontbiztosítási tevékenység megkezdése és gyakorlása azon tagállam illetékes hatóságai által kibocsátott egységes hatósági engedélynek a megadásától függ, amelyben a viszontbiztosító főirodája található. Az ilyen engedély lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy az egész Közösségben folytassa tevékenységét a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján. A fióktelep vagy a szolgáltatásnyújtás szerinti tagállam már nem követelheti meg az ott viszontbiztosítási tevékenységet folytatni kívánó vállalkozásoktól, amelyek székhely szerinti tagállamukban már engedélyt kaptak, hogy új engedélyt kérjenek. Ezenkívül a székhelyük szerinti tagállamban már engedélyezett viszontbiztosítókat nem kell a viszontbiztosító által viszontbiztosított biztosító illetékes hatóságai általi további felügyeletnek vagy ellenőrzéseknek alávetni a pénzügyi stabilitásukat illetően. Ezenkívül a tagállamok nem követelhetik meg a Közösségben engedélyezett viszontbiztosítóktól, hogy az engedményező biztosítástechnikai tartalékának fedezetéül eszközöket biztosítékként kössenek le. Az ilyen engedély kiadásának vagy visszavonásának feltételeit meg kell határozni. Az illetékes hatóságok nem engedélyezhetnek olyan viszontbiztosítót, illetve nem tarthatják érvényben az olyan viszontbiztosító engedélyét, amely nem felel meg az ebben az irányelvben foglalt feltételeknek.

(11)

Ezt az irányelvet alkalmazni kell azokra a viszontbiztosítókra, amelyek kizárólag viszontbiztosítási tevékenységet végeznek, és amelyek nem foglalkoznak közvetlen biztosítással; alkalmazni kell továbbá a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről szóló, 1998. október 27-i 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) hatálya alá tartozó, a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól eltérő pénzügyi vállalkozások által létrehozott vagy birtokolt úgynevezett „zárt” viszontbiztosítókra is, amelyek célja kizárólag azon vállalkozások kockázatainak viszontbiztosítása, amelyeknek a tulajdonát képezik. Amikor ez az irányelv viszontbiztosítókat említ, azon a zárt viszontbiztosítókat is érteni kell, kivéve a zárt viszontbiztosítókra vonatkozó külön rendelkezések esetén. A zárt viszontbiztosítók nem fedezik csoporthoz tartozó biztosító vagy viszontbiztosító külső közvetlen biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységéből eredő kockázatokat. Továbbá a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó biztosítók vagy viszontbiztosítók nem lehetnek zárt viszontbiztosító tulajdonosai.

(12)

Ezt az irányelvet nem kell azonban alkalmazni a 73/239/EGK és a 2002/83/EK irányelv hatálya alá tartozó biztosítókra; ugyanakkor a viszontbiztosítási tevékenységet is folytató biztosítók pénzügyi stabilitásának biztosítása érdekében, valamint e tevékenység sajátos jellemzőinek figyelembe vétele érdekében az említett biztosítók tőkekövetelményei tekintetében, a viszontbiztosítók szavatoló tőkéjére vonatkozó, az ezen irányelvben szereplő rendelkezéseket a biztosítók viszontbiztosítási tevékenységére is alkalmazni kell, ha a viszontbiztosítási tevékenység az üzleti tevékenységük jelentős részét teszi ki.

(13)

Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni az olyan viszontbiztosítási fedezetre vagy annak teljes garanciájára, amelyet valamely tagállam jelentős közérdekre hivatkozva, végső viszontbiztosítói minőségben nyújt, különösen, amikor a fellépését olyan piaci helyzet kívánja meg, amelyben nem lehetséges megfelelő piaci fedezetet találni; e tekintetben a „megfelelő piaci fedezet” elsősorban olyan, a piacon keletkezett hiányt jelent, amelyet a biztosítási ajánlatok széles skálájának egyértelmű hiánya jellemez, bár a biztosítási díjak túlzott mértéke önmagában nem vonja maga után a piaci fedezet nem megfelelő voltát. Ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontját alkalmazni kell az olyan biztosítók közötti megállapodásokra is, amelyek a 73/239/EGK vagy a 2002/83/EK irányelv hatálya alá tartoznak, és amelyek olyan nagy kárveszéllyel járó kockázatokra vonatkozó pénzügyi követelések összevonását célozzák, mint a terrorizmus.

(14)

A viszontbiztosítónak tevékenységi körét a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az ahhoz kapcsolódó műveletekre kell korlátoznia. Ez a követelmény lehetővé teheti a viszontbiztosítónak, hogy ügyfeleinek például statisztikai vagy biztosításmatematikai tanácsadást, kockázatelemzést vagy kutatást végezzen. Ez magában foglalhatja a holdingtársasági feladatok ellátását, és a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK irányelv (8) 2. cikkének 8. pontja szerinti pénzügyi ágazati tevékenységeket is. Ez a követelmény semmiképpen nem teszi lehetővé nem kapcsolódó banki és pénzügyi tevékenységek végzését.

(15)

Ennek az irányelvnek egyértelműen meg kell határoznia az illetékes hatóságra ruházott hatásköröket és felügyeleti eszközöket. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai felelősek a biztosítók pénzügyi stabilitásának a figyelemmel kíséréséért, ideértve fizetőképességük állapotát, a megfelelő biztosítástechnikai tartalékok és káringadozási tartalék képzését, valamint e rendelkezések és tartalékok megfelelő eszközökkel történő fedezetét.

(16)

A tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezniük kell a felügyelet olyan eszközeivel, amelyek szükségesek a viszontbiztosítók szabályszerű üzletmenetének biztosításához az egész Közösségben, függetlenül attól, hogy tevékenységüket a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzik. Különösen, megfelelő garanciális elemeket kell tudniuk bevezetni vagy szankciókat kiróni a szabálytalanságok és a viszontbiztosítási felügyelet rendelkezései megsértésének megakadályozására.

(17)

Az állomány-átruházásra vonatkozó rendelkezéseknek összhangban kell lenniük az irányelvben meghatározott egységes hatósági engedélyezési rendszerrel. E rendelkezések vonatkoznak a különböző típusú állományok viszontbiztosítók között történő átruházására, például viszontbiztosítók egyesülése eredményeként vagy a társasági jog egyéb eszközei útján végbement állomány-átruházásokra, vagy a függő károk állományainak egy másik viszontbiztosító számára történő átruházásaira. Az állomány-átruházásra vonatkozó rendelkezéseknek továbbá tartalmazniuk kell olyan rendelkezéseket, amelyek kifejezetten a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján megkötött szerződések állományának a másik viszontbiztosítóra történő átruházására vonatkoznak.

(18)

Rendelkezni kell az információcseréről az illetékes hatóságok és az olyan hatóságok vagy szervek közötti, amelyek rendeltetésüknél fogva elősegítik a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítését. A megküldött tájékoztatás bizalmas jellegének megőrzése érdekében a címzettek körét szűk korlátok között kell tartani. Ezért szükséges az olyan feltételek meghatározása, amelyek teljesülése esetén a fenti információcserét engedélyezik; továbbá, amennyiben meghatározzák azt, hogy az információ csakis az illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulásával közölhető, e hatóságok, amennyiben helyénvaló, hozzájárulásukat szigorú feltételek teljesítéséhez köthetik. Ilyen szempontból, és figyelembe véve a viszontbiztosítók megfelelő felügyeletét az illetékes hatóság részéről, az irányelvnek elő kell írnia azokat a szabályokat, amelyek a tagállamok számára lehetővé teszik információcserére vonatkozó egyezmények megkötését harmadik országokkal, feltéve, hogy a felfedett információ az üzleti titoktartás megfelelő garanciáinak hatálya alá kerül.

(19)

A viszontbiztosítók prudenciális felügyeletének erősítése érdekében elő kell írni, hogy a könyvvizsgáló köteles azonnal jelenteni az illetékes hatóságoknak, ha – ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően – feladatainak ellátása közben olyan tények jutnak tudomására, melyek komolyan befolyásolhatják a viszontbiztosítók pénzügyi helyzetét vagy igazgatási és elszámolási szervezetét. A kitűzött célt figyelembe véve kívánatos volna, ha a tagállamok előírnák, hogy a fenti kötelezettség minden olyan körülmény esetén fennálljon, amennyiben az ilyen tényeket a könyvvizsgáló feladatai ellátása során olyan vállalkozásnál észleli, amely szoros kapcsolatban áll egy viszontbiztosítóval. A könyvvizsgálók azon kötelessége, amelynek értelmében az illetékes hatóságokkal szükség esetén közölniük kell a viszontbiztosítóval kapcsolatos bizonyos tényeket, illetve döntéseket, amelyeket egy nem viszontbiztosítóval végzett munkájuk során tárnak fel, önmagában nem változtat az adott szóban forgó vállalkozásnál elvégzendő feladataik természetén, sem azon, ahogyan e feladatokat annál a vállalkozásnál el kell látniuk.

(20)

Rendelkezni kell ennek az irányelvnek a meglévő viszontbiztosítókra való alkalmazásáról, amelyek már engedélyt kaptak vagy jogosultsággal rendelkeztek viszontbiztosítási üzleti tevékenység folytatására, a tagállamok rendelkezéseivel összhangban, ezen irányelv alkalmazását megelőzően.

(21)

Annak érdekében, hogy a viszontbiztosító kötelezettségvállalásait teljesíteni tudja, a székhely szerinti tagállamnak meg kell követelnie a viszontbiztosítótól, hogy megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat hozzon létre. Az ilyen biztosítástechnikai tartalékok összegét a biztosítási vállalkozások éves beszámolóiról és összevont (konszolidált) beszámolóiról szóló, 1991. december 19-i 91/674/EGK tanácsi irányelvnek (9) megfelelően kell megállapítani, és – az élet-viszontbiztosítási tevékenységek vonatkozásában – a székhely szerinti tagállamoknak is lehetővé kell tenni, hogy a 2002/83/EK irányelvvel összhangban konkrétabb szabályokat határozzanak meg.

(22)

Attól a viszontbiztosítótól, amely hitelbiztosítással kapcsolatos viszontbiztosítási üzleti tevékenységet folytat, amelynek hitelbiztosítási üzleti tevékenysége több annál, hogy teljes üzleti tevékenységében csak kis arányt képviseljen, meg kell követelni, hogy hozzon létre egy káringadozási tartalékot, amely nem képezi részét a szavatoló tőkének; ezt a tartalékot a 73/239/EGK irányelvben meghatározott, egymással egyenértékűnek elismert módszerek egyike szerint kell kiszámítani; továbbá ennek az irányelvnek meg kell engednie a székhely szerinti tagállamnak, hogy azoktól a viszontbiztosítóktól is megkövetelje káringadozási tartalékok létrehozását a hitelbiztosítás viszontbiztosításán kívüli kockázati ágazatokra, amelyek főirodája a területükön van, annak a székhely szerinti tagállamnak a szabályait követve. A nemzetközi pénzügyi jelentési szabvány (IFRS 4) bevezetését követően ezen irányelvnek egyértelművé kellene tennie az ennek megfelelően kialakított káringadozási tartalékok óvatos kezelését. Mivel azonban a viszontbiztosítási felügyeletet a Fizetőképesség II. projekt keretein belül újra kell vizsgálni, ezen irányelv nem akadályozza meg a viszontbiztosítás jövőbeni felülvizsgálatát a Fizetőképesség II. projekt keretei között.

(23)

A viszontbiztosítónak olyan eszközökkel kell rendelkeznie a biztosítástechnikai és káringadozási tartalékok fedezetére, melyek figyelembe veszik a végzett tevékenység típusát, különösen a várható kárkifizetések természetét, összegét és futamidejét, oly módon, hogy biztosítják a megfelelőséget, a likviditást, a biztonságot, a minőséget, a nyereségességet és a befektetéseknek való megfelelést, amelyek tekintetében a viszontbiztosító biztosítja a sokféleséget és megfelelő elosztást, amely lehetővé teszi számára, hogy megfelelően reagáljon a változó gazdasági körülményekre, különösen a pénzügyi piacok és az ingatlanpiacok fejleményeire vagy nagy hatású, katasztrofális eseményekre.

(24)

Szükséges, hogy a biztosítástechnikai tartalékon túl és ezen felül a viszontbiztosítók rendelkezzenek egy kiegészítő tartalékkal, az úgynevezett szavatoló tőkével, amely szabadon hozzáférhető eszközökből, és a felügyeleti hatóság hozzájárulásával más, meg nem határozott eszközökből áll, és amely tartalékot biztosít az üzletmenet ingadozásaira. Ez a követelmény fontos eleme a prudenciális felügyeletnek. A meglévő szavatolótőke-rendszer a Bizottság által az úgynevezett „Fizetőképesség II. projekt” keretében végzett felülvizsgálatának ideje alatt, a viszontbiztosítóktól megkövetelt szavatoló tőke meghatározásához a közvetlen biztosítás területén a meglévő jogszabályok által előírt szabályokat kell alkalmazni.

(25)

A halálozási kockázatra fedezetet biztosító élet-viszontbiztosítás és a nem-élet viszontbiztosítása közötti hasonlóságok, különösen a biztosítási kockázatok fedezete és az élet viszontbiztosítások futamideje figyelembevételével, az élet-viszontbiztosítás tekintetében előírt szavatoló tőkét az ebben az irányelvben, a szükséges nem-élet viszontbiztosítás kiszámítására megállapított rendelkezésekkel összhangban kell meghatározni; a székhely szerinti tagállamnak azonban lehetővé kell tennie, hogy alkalmazza a 2002/83/EK irányelv által előírt szabályokat a szükséges szavatoló tőke megállapítására a befektetési alapokhoz vagy részesedéses szerződésekhez kapcsolódó élet viszontbiztosítási tevékenységek tekintetében.

(26)

Bizonyos típusú viszontbiztosítási szerződések vagy speciális üzletágak sajátos jellegének figyelembevétele érdekében, rendelkezni kell arról, hogy a megkövetelt szavatoló tőke számításában kiigazításokat kell végezni; ezeket a kiigazításokat a Bizottságnak kell elvégeznie, a 2004/9/EK bizottsági határozattal (10) létrehozott európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottsággal folytatott konzultációt követően, a Szerződés által ráruházott végrehajtási hatáskörének gyakorlása során.

(27)

Ezeket az intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i, 1999/468/EK tanácsi határozat (11) 5. cikkében említett szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni.

(28)

Az ezen irányelv által meghatározott, rendelkezésre álló elfogadható szavatolótőke-elemek jegyzékének a 73/239/EGK és 2002/83/EK irányelvekben előírtnak kell lennie.

(29)

A viszontbiztosítóknak rendelkezniük kell egy biztonsági tőkével is, hogy biztosítva legyenek a megfelelő források, amikor létrejönnek, és hogy az üzleti tevékenység folyamán később a szavatoló tőke semmiképpen ne essen egy bizonyos biztonsági szint alá; annak érdekében azonban, hogy figyelembe vegyék a zárt viszontbiztosítók sajátosságait, rendelkezni kell arról, hogy a székhely szerinti tagállamok a zárt viszontbiztosítóktól megkövetelt minimális biztonsági tőkét alacsonyabb szinten határozzák meg.

(30)

Ennek az irányelvnek bizonyos rendelkezései minimum szabályokat határoznak meg. A székhely szerinti tagállamnak lehetővé kell tenni, hogy szigorúbb szabályokat határozzon meg az olyan viszontbiztosítók számára, amelyeket saját illetékes hatóságai engedélyeztek, különösen a szavatoló tőkére vonatkozó követelmények tekintetében.

(31)

Ezt az irányelvet alkalmazni kell a véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységekre, ezért ennek az irányelvnek a céljára meg kell határozni a véges kockázatú viszontbiztosítás fogalmát; mivel ez a viszontbiztosítási tevékenység különleges területe, a székhely szerinti tagállamnak meg kell adni a lehetőséget, hogy különleges rendelkezéseket állapítson meg véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenység folytatására vonatkozóan. E rendelkezések számos ponton különbözhetnek az ebben az irányelvben megállapított általános rendszertől.

(32)

Ez az irányelv szabályokat ír elő azon különleges célú gazdasági eszközökre vonatkozóan, amelyek kockázatot vállalnak át biztosítóktól és viszontbiztosítóktól. E különleges célú gazdasági eszközök – amelyek nem biztosítók vagy viszontbiztosítók – különleges természetük miatt egyedi rendelkezések megállapítását igénylik a tagállamoktól. Továbbá, ennek az irányelvnek elő kell írnia, hogy a székhely szerinti tagállam állapítson meg részletesebb szabályokat azon feltételek meghatározása céljából, amelyek mellett egy biztosító vagy viszontbiztosító a különleges célú gazdasági eszközökből származó kifizetetlen összegeket eszközként használhatja biztosítástechnikai tartalékok fedezeteként. Az irányelvnek azt is elő kell írnia, hogy a különleges célú gazdasági eszközöktől megtérülő összegek levonhatónak tekinthetők viszontbiztosítási vagy visszaengedményezési szerződések értelmében, az ebben az irányelvben megállapított korlátokon belül, a biztosító vagy viszontbiztosító által az illetékes hatósághoz benyújtott kérelemtől függően, és az említett hatóság jóváhagyását követően.

(33)

Szükséges intézkedéseket megállapítani azokra az esetekre, amikor a viszontbiztosító pénzügyi helyzetében bekövetkező változás megnehezíti az általa vállalt kockázatokból eredő kötelezettségeinek teljesítését. Meghatározott esetekben szükség van arra, hogy az illetékes hatóságok felhatalmazással rendelkezzenek a megfelelően korai szakaszban való beavatkozásra, azonban e hatáskörük gyakorlása során az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a viszontbiztosítókat e felügyeleti eljárás indokáról, a hatékony és eredményes igazgatás és a szabályszerű eljárás elveinek megfelelően. Mindaddig, amíg ilyen helyzet áll fenn, az illetékes hatóságok nem igazolhatják azt, hogy a viszontbiztosító elégséges szavatoló tőkével rendelkezik.

(34)

Rendelkezni kell a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködésről annak érdekében, hogy az a viszontbiztosító, amely tevékenységeit a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzi, betartsa a rá a fogadó tagállamban alkalmazandó rendelkezéseket.

(35)

Rendelkezni kell a bírósághoz fordulás jogáról, amennyiben az engedély megadását elutasítják, vagy azt visszavonják.

(36)

Fontos rendelkezni arról, hogy az olyan viszontbiztosítóval szemben, amelynek főirodája a Közösségen kívül található, és amely viszontbiztosítási tevékenységét a Közösségben folytatja, nem alkalmazható olyan rendelkezés, amely kedvezőbb bánásmódot eredményez, mint az, amelyben azok a viszontbiztosítók részesülnek, amelyek főirodája egy tagállamban van.

(37)

A viszontbiztosítás nemzetközi vonatkozásainak figyelembevétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy harmadik országgal nemzetközi megállapodások köthetők, amelyek célja az olyan viszontbiztosítási jogalanyok feletti felügyelet eszközeinek meghatározása, amelyek üzleti tevékenységüket a szerződő felek területén folytatják.

(38)

Rendelkezni kell egy rugalmas eljárásról, amely lehetővé teszi a harmadik országokkal való prudenciális egyenértékűség értékelését közösségi alapon, hogy javítani lehessen a viszontbiztosítási szolgáltatások liberalizálását harmadik országokban, akár letelepedés, akár határokon átnyúló szolgáltatás révén. Evégett ennek az irányelvnek rendelkeznie kell a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokra vonatkozó eljárásokról.

(39)

A Bizottságot fel kell hatalmazni végrehajtási intézkedések elfogadására, feltéve, hogy azok nem jelentik ezen irányelv lényeges elemeinek módosítását. E végrehajtási intézkedéseknek képessé kell tenniük a Közösséget arra, hogy figyelembe vegye a viszontbiztosítás jövőbeli fejlődését. Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket az 1999/468/EK határozattal összhangban kell elfogadni.

(40)

A biztosításra vonatkozó meglévő közösségi jogi keretet a viszontbiztosítók ezen irányelv alapján újonnan meghatározott felügyeleti rendszerének figyelembe vételével kell módosítani, valamint oly módon, hogy a szabályozási keret a biztosítási ágazat egészére következetes legyen. Ezen belül, alkalmazni kell azokat a meglévő rendelkezéseket, amelyek megengedik a viszontbiztosítók „közvetett felügyeletét”, a közvetlen biztosítók felügyeletére illetékes hatóságok részéről. Ezenfelül hatályon kívül kell helyezni azokat a jelenlegi rendelkezéseket, amelyek szerint a tagállamok megkövetelhetik a biztosító biztosítástechnikai tartalékait fedező eszközök megterhelését, bármilyen formában történik is ez, amikor a biztosítót az ezen irányelv alapján engedélyezett viszontbiztosító, vagy egy biztosító viszontbiztosítja. Végül, rendelkezni kell arról, hogy a viszontbiztosítási tevékenységeket végző biztosítóktól megkövetelt szavatoló tőke – amikor az ilyen tevékenységek jelentős részt képviselnek üzleti tevékenységükben – az ebben az irányelvben a viszontbiztosítókra meghatározott, fizetőképességre vonatkozó szabályok hatálya alá tartozzon. A 73/239/EGK, a 92/49/EGK és a 2002/83/EK irányelveket ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(41)

A 98/78/EK irányelvet módosítani kell annak érdekében, hogy azok a viszontbiztosítók, amelyek egy biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportban vannak, kiegészítő felügyelet alá tartozzanak, ugyanúgy, mint azok a biztosítók, amelyek jelenleg egy biztosítói csoport részét képezik.

(42)

A jobb jogszabályalkotásról szóló intézményközi megállapodás (12) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(43)

Mivel ezen irányelv célját – nevezetesen a viszontbiztosítási tevékenységek felvételére és végzésére vonatkozó jogi keret létrehozása – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és a szabályozás hatálya és hatása miatt ez a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl a célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(44)

Tekintettel arra, hogy ez az irányelv minimumszabályokat határoz meg, a tagállamoknak jogukban áll szigorúbb szabályokat megállapítani,

a)

a 73/239/EGK és a 2002/83/EK irányelv hatálya alá tartozó biztosítók;

b)

a 73/239/EGK irányelv 2. és 3. cikkének hatálya alá tartozó tevékenységek és szervezetek;

c)

a 2002/83/EK irányelv 3. cikkének hatálya alá tartozó tevékenységek és szervezetek;

d)

a valamely tagállam kormánya által folytatott viszontbiztosítási tevékenység, illetve annak teljes garantálása, amennyiben az nyomós közérdekre hivatkozva végső viszontbiztosítóként lép fel, ideértve azokat az eseteket is, amikor a fellépését olyan piaci helyzet kívánja meg, amelyben nem lehetséges megfelelő piaci fedezetet találni.

a)

„viszontbiztosítás”: olyan tevékenység, amely során átvállalják a biztosító vagy egyéb viszontbiztosító által átengedett kockázatokat. A Lloyd's néven ismert biztosítást kötők egyesülete esetében viszontbiztosításnak minősül a Lloyd's valamely tagja által átengedett kockázatnak a Lloyd's néven ismert biztosítást kötők egyesületétől eltérő biztosító vagy viszontbiztosító részéről történő átvállalása;

b)

„zárt viszontbiztosító”: olyan viszontbiztosító, amely a 98/78/EK irányelv hatálya alá tartozó biztosítótól, viszontbiztosítótól vagy biztosítók illetve viszontbiztosítók csoportjától eltérő pénzügyi vállalkozás vagy nem pénzügyi vállalkozás tulajdonában van, amelynek célja viszontbiztosítási fedezet biztosítása kizárólag azon vállalkozás vagy vállalkozások kockázatai tekintetében, amelyek tulajdonát képezi, vagy azon csoport vállalkozása vagy vállalkozásainak kockázatai tekintetében, amelynek a zárt viszontbiztosító a tagja;

c)

„viszontbiztosító”: olyan vállalkozás, amely a 3. cikknek megfelelően hivatalos engedélyt kapott;

d)

„fióktelep”: a viszontbiztosító képviselete vagy fióktelepe;

e)

„telephely”: a viszontbiztosító főirodája vagy fióktelepe, figyelemmel a d) pontra;

f)

„székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelynek területén a viszontbiztosító főirodája található;

g)

„fióktelep szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a viszontbiztosító fióktelepe található;

h)

„fogadó tagállam”: az a tagállam, amelynek területén a viszontbiztosító fióktelepe található, vagy ahol tevékenységet végez;

i)

„ellenőrzés”: az anyavállalat és leányvállalat közötti kapcsolat, a 83/349/EGK irányelv (13) 1. cikkében meghatározottak szerint, vagy egy ehhez hasonló viszony egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás között;

j)

„befolyásoló részesedés”: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását azon vállalkozás vezetése felett, amelyben ez a részesedés fennáll;

k)

„anyavállalat”: a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott anyavállalat;

l)

„leányvállalat”: a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat;

m)

„illetékes hatóságok”: azok a nemzeti hatóságok, amelyeket törvény vagy rendelet viszontbiztosítók felügyeletére hatalmaz fel;

n)

„szoros kapcsolat”: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személyt:

o)

„pénzügyi vállalkozás”: az alábbi jogalanyok valamelyike:

p)

„különleges célú gazdasági eszköz”: minden olyan bejegyzett vagy nem bejegyzett vállalkozás (a létező biztosítók vagy viszontbiztosítók kivételével), amely átvállalja a kockázatot a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól, és amely teljes mértékben viseli a kockázat költségterheit egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásból származó bevételből vagy valamilyen más finanszírozási mechanizmus által, amely esetében az ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapír általi vagy más finanszírozási mechanizmus szolgáltatóinak törlesztési jogai alárendeltek az ilyen eszköz viszontbiztosítási kötelezettségeinek;

q)

„véges kockázatú viszontbiztosítás”: olyan viszontbiztosítás, amely esetében az explicit maximális potenciális veszteség – amely a maximális áthárított gazdasági kockázatban kifejezve a jelentős biztosítási kockázatból és az időzített kockázatáthárításból ered – korlátozott, de jelentős összeggel meghaladja a szerződés időtartamára számított díjat, a következő két jellemző közül legalább az egyikkel:

—

egy leányvállalat bármely leányvállalatát egyben az előbbi vállalkozások élén álló anyavállalat leányvállalatának is kell tekinteni,

—

az ilyen személyek közötti szoros kapcsolatnak kell tekinteni azt a helyzetet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanazon személyhez.

a)

bármely vállalkozásnak, amely az érintett állam területére telepíti főirodáját;

b)

bármely viszontbiztosítónak, amely, miután megkapta az engedélyt, tevékenységét az engedélyezetteken kívüli más viszontbiztosítási tevékenységekre is kiterjeszti.

a)

tevékenységi körét a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az ahhoz kapcsolódó műveletekre korlátozza; ez a követelmény magában foglalhatja a holdingtársasági feladatokat és tevékenységeket a pénzügyi szektorbeli tevékenységekkel kapcsolatban, a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 8. pontja értelmében;

b)

nyújtson be üzleti tervet a 11. cikknek megfelelően;

c)

rendelkezzen a 40. cikk (2) bekezdésében meghatározott minimális biztonsági tőkével;

d)

ténylegesen olyan személyek működtessék, akik jó hírnévvel és megfelelő szakképesítéssel vagy gyakorlattal rendelkeznek.

a)

azoknak a kockázatoknak a természete, amelyeket a viszontbiztosító fedezni kíván;

b)

azok a viszontbiztosítási eljárások, amelyeket a viszontbiztosító az engedményező biztosítóknak elfogadásra javasol;

c)

a visszaengedményezésre vonatkozó iránymutatások;

d)

a biztonsági tőke legkisebb összegét alkotó tételek;

e)

az ügyviteli szolgáltatások és az üzletmenet létrehozásának költségeire vonatkozó becslések, illetve az e költségek fedezetére szánt pénzügyi erőforrások.

a)

az igazgatási költségeken kívül a működési költségek becsült értéke, különös tekintettel a folyó általános költségekre és jutalék-ráfordításokra;

b)

a biztosítási díjak vagy hozzájárulások és a kárigények becsült értéke;

c)

egy előzetes mérlegterv;

d)

azoknak a pénzügyi erőforrásoknak becslése, amelyeket a biztosítási kötelezettségek és a minimális szavatoló tőke fedezetére szánnak.

a)

egy másik tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata; vagy

b)

egy másik tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatának leányvállalata; vagy

c)

egy másik tagállamban engedélyezett biztosítót vagy viszontbiztosítót ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt áll.

a)

a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás leányvállalata; vagy

b)

a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalatának leányvállalata; vagy

c)

a Közösségben engedélyezett hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt áll.

a)

részletes vizsgálatokat végezzenek a biztosító helyzetére és egész üzletmenetére nézve, egyebek között a viszontbiztosítási és visszaengedményezési tevékenységre vonatkozó információk gyűjtésével és a iratok bekérésével, valamint a viszontbiztosító telephelyén végrehajtott helyszíni vizsgálatok által;

b)

a viszontbiztosító vezető tisztségviselői vagy ügyvezetői tekintetében bármilyen helyénvaló és szükséges intézkedést meghozhassanak annak biztosítására, hogy a vállalkozás üzletmenetében betartsa azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeknek a vállalkozásnak meg kell felelnie minden egyes tagállamban;

c)

biztosítsák, hogy a fenti intézkedéseket végrehajtsák, ha szükséges, azok végrehajtását kikényszerítsék, szükség esetén bírósági út igénybevételével.

a)

annak megvizsgálására, hogy a viszontbiztosítási tevékenység megkezdésének feltételei teljesülnek-e, valamint e tevékenység folyamatos ellenőrzésének előmozdítására, különös tekintettel a biztosítástechnikai tartalékok, a minimális szavatoló tőke, az adminisztratív és számviteli eljárások és a belső ellenőrzési mechanizmusok folyamatos ellenőrzésére;

b)

szankciók alkalmazására;

c)

az illetékes hatóságok határozatai elleni közigazgatási jogorvoslatok esetén, vagy

d)

az 53. cikk alapján kezdeményezett bírósági eljárásokban, vagy az ezen irányelvben, és a biztosítókkal és viszontbiztosítókkal kapcsolatban elfogadott más irányelvekben előírt különleges rendelkezések alapján.

a)

a hitelintézetek és más pénzügyi szervezetek hatósági felügyeletét ellátó hatóságok, valamint a pénzpiacok felügyeletét ellátó hatóságok között;

b)

a biztosítók és viszontbiztosítók felszámolásában és csődeljárásában, továbbá más hasonló eljárásokban résztvevő testületek között, és

c)

a biztosítók, viszontbiztosítók és egyéb pénzügyi intézmények beszámolóinak törvény által előírt könyvvizsgálatáért felelős személyek között,

a)

a biztosítók vagy viszontbiztosítók felszámolásában és csődeljárásában és egyéb hasonló eljárásban résztvevő intézmények felügyeletét ellátó hatóságok között, vagy

b)

a biztosítók vagy viszontbiztosítók, hitelintézetek, befektetési vállalkozások és egyéb pénzügyi intézmények üzleti könyveinek törvényesen előírt vizsgálatával megbízott személyek ellenőrzését ellátó hatóságok között, vagy

c)

a biztosítók vagy viszontbiztosítók jogi felügyeletét ellátó független biztosítási matematikusok és az ilyen biztosítási matematikusok felügyeletét ellátó intézmények között.

a)

ez az információcsere az első albekezdésben említett ellenőrzés vagy felügyelet teljesítését szolgálja;

b)

az így megkapott információkra a 24. cikkben megállapított üzleti titoktartási feltételek vonatkoznak;

c)

amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó információt átadó illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból lehet továbbítani ezeket az információkat, amelyekhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

a)

az információ az első albekezdésben említett feladat ellátását szolgálja;

b)

az így megkapott információkra a 24. cikkben megállapított üzleti titoktartási feltételek vonatkoznak;

c)

amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó információt átadó illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból lehet továbbítani ezeket az információkat, amelyekhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

a)

alapvetően megsértik azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az engedélyezésre vonatkozó feltételeket tartalmazzák, vagy amelyek konkrétan a biztosítók vagy viszontbiztosítók tevékenységének folytatását szabályozzák, vagy

b)

a viszontbiztosító folyamatos működését befolyásolják, vagy

c)

a beszámoló hitelesítésének megtagadásához vagy fenntartások kifejezéséhez vezethet.

a)

az eszközöknél figyelembe kell venni a viszontbiztosító által művelt üzletág jellemzőit, különösen a követelések jövőbeni kifizetésének természetét, összegét, időtartamát, oly módon, hogy elegendő, likvid, biztonságos, minőségi, jövedelmező legyen és összhangban álljon a befektetéseivel;

b)

a viszontbiztosító biztosítja, hogy a befektetéseit több befektetési formában helyezi el, és megfelelő mértékben megosztja, továbbá lehetővé teszi, hogy a vállalkozás megfelelően alkalmazkodhasson a változó gazdasági körülményekhez, különösen a pénzügyi piacokat és az ingatlanpiacokat érintő fejlemények vagy jelentős katasztrófák esetén. A vállalkozásoknak fel kell mérniük a rendhagyó piaci körülményeknek az eszközeire gyakorolt hatásait, és eszközeiket több befektetési formában kell elhelyezniük oly módon, hogy az csökkentse az ilyen hatásokat;

c)

a szabályozott pénzügyi piacra nem bevezetett pénzeszközökbe történő befektetéseket minden esetben a prudens szintre kell korlátozni;

d)

származtatott pénzügyi eszközökbe történő befektetéseket csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben hozzájárulnak a befektetési kockázat csökkentéséhez, vagy elősegítik a hatékony állománykezelést. Az eszközöket körültekintően kell értékelni, a mögöttes eszközök figyelembevételével és az intézmény eszközeinek értékelésével. Az intézmény köteles elkerülni az egyetlen másik szerződő félnek és más származékos ügyleteknek való túlzott kockázati kitettséget;

e)

az eszközöket megfelelően különböző befektetési formákban kell elhelyezni oly módon, hogy elkerüljék az egy bizonyos eszközre, kibocsátóra vagy vállalkozások csoportjára való túlzott támaszkodást, és a kockázatok felhalmozódását az állomány egészében. Az azonos kibocsátó vagy az azonos csoporthoz tartozó kibocsátók eszközeibe történő befektetések nem tehetik ki a vállalkozást a kockázatok túlzott összpontosulásának.

a)

30 %-ban kell korlátozni a bruttó biztosítástechnikai tartalékok befektetését a biztonságtechnikai tartalékok pénznemétől eltérő pénznemekbe;

b)

30 %-ban kell korlátozni a bruttó biztosítástechnikai tartalékok befektetését a szabályozott pénzügyi piacra be nem vezetett részvényekbe és más, részvényként kezelt forgatható értékpapírokba, valamint kötvényekbe;

c)

a székhely szerinti tagállam előírhatja a viszontbiztosítóknak, hogy bruttó biztosítástechnikai tartalékaik legfeljebb 5 %-ának ugyanannak a vállalkozásnak a részvényeibe és egyéb átruházható értékpapírjaiba, amelyek részvényként, kötvényként, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként és egyéb, pénz- és tőkepiaci pénzeszközként kezelendő értékpapírok, továbbá, bruttó biztosítástechnikai tartalékainak legfeljebb 10 %-ának olyan vállalkozások részvényeibe és egyéb átruházható értékpapírjaiba, amelyek részvényként, kötvényként, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként és egyéb, pénz- és tőkepiaci pénzeszközként kezelendő értékpapírok, amelyek ugyanazon csoport tagjai.

a)

a befizetett alaptőke, vagy kölcsönös viszontbiztosítási egyesület esetében a tényleges induló tőke, hozzáadva a tagok számláit, amelyek kielégítik a következő feltételeket:

b)

kötelező tartalékok és szabad tartalékok, amelyek nem kötődnek a vállalt biztosítási kötelezettségekhez és nem minősülnek káringadozási tartaléknak;

c)

a kifizetendő osztalékok levonása után az előző évekről áthozott nyereség vagy veszteség.

a)

a biztosító részesedései az alábbi jogalanyokban:

b)

a viszontbiztosító érdekkörébe tartozó, a) pont szerinti vállalkozások tekintetében a viszontbiztosító birtokában levő alábbi tételek:

a)

összevont elsőbbségi részvénytőke és alárendelt kölcsöntőke, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha ez az alacsonyabb – a minimális szavatolótőke-szükséglet 50 %-ig, amelynek legfeljebb 25 %-a rögzített lejáratú alárendelt kölcsöntőkéből vagy rögzített futamidejű összevont elsőbbségi részvénytőkéből áll, feltéve hogy a biztosítóintézet csődje vagy felszámolása esetére olyan kötelező megállapodások léteznek, amelyek alapján az alárendelt kölcsöntőkét vagy az elsőbbségi részvénytőkét az összes többi hitelező követelése mögé sorolják és nem fizetik vissza mindaddig, amíg az adott időben rendezetlen összes többi tartozást nem rendezik.

Az alárendelt kölcsöntőkének a következő feltételeknek is eleget kell tennie:

b)

a meghatározott lejárati időponttal nem rendelkező értékpapírok és egyéb értékpapírok, beleértve az a) pontban említetteken kívüli összevont elsőbbségi részvényeket is, a rendelkezésre álló szavatoló tőke és a minimális szavatoló tőke közül a kisebb összegű fedezet 50 %-ig az összes ilyen értékpapírra és az a) pontban említett alárendelt kölcsöntőkére vonatkozóan, feltéve, hogy megfelelnek a következőknek:

a)

a be nem fizetett részvénytőke vagy induló tőke fele, ha a befizetett rész az illető részvény- vagy indulótőke 25 %-át teszi ki, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha az az alacsonyabb – a minimális szavatoló tőke 50 %-áig.

b)

változó hozzájárulással működő, nem-élet biztosítással foglalkozó, kölcsönös biztosító vagy ilyen jellegű egyesületek esetén bármilyen igény, amit a vállalkozás a tagjaival szemben kiegészítő hozzájárulásra való felhívás útján támaszt, az üzleti éven belül, a maximális hozzájárulás és a ténylegesen bekért hozzájárulás közti különbség 50 %-áig, a szavatoló tőke 50 %-áig mint felső határig. Az illetékes nemzeti hatóságoknak iránymutatásokat kell kidolgozniuk, amelyek meghatározzák a kiegészítő hozzájárulások elfogadásának feltételeit;

c)

az eszközértékelésből származó rejtett nettó tartalékok, amennyiben az ilyen rejtett nettó tartalékok nem kivételes jellegűek.

a)

2009. december 31-ig a vállalkozás jövőbeni nyereségeinek 50 %-nak megfelelő, de a rendelkezésre álló szavatoló tőke és az előírt szavatoló tőke közül a kisebb összegű fedezet 25 %-át meg nem haladó összeg; a jövőbeni nyereségek összegét úgy kell kiszámítani, hogy a becsült éves nyereséget meg kell szorozni egy, a biztosítási kötvények még fennmaradó átlagos futamidejének megfelelő szorzóval; az alkalmazott szorzó nem lehet nagyobb 6-nál; a becsült éves nyereség nem haladhatja meg a 2002/83/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében felsorolt tevékenységekből az elmúlt öt pénzügyi év során származó nyereség számtani közepét.

Az illetékes hatóságok csak akkor hagyhatják jóvá a fenti összegnek a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe történő beszámítását, amennyiben:

b)

ahol a zillmerezést nem gyakorolják, vagy amennyiben gyakorolják is, az kevesebb, mint a díjban foglalt szerzési költségek terhe, a nem zillmerezett vagy a részlegesen zillmerezett matematikai tartalék, valamint a díjban foglalt szerzési költségek terhével egyenértékű arányban zillmerezett matematikai tartalék közötti különbség; ez a szám azonban nem haladhatja meg az élet-viszontbiztosítási tevékenységek vonatkozó tőkeösszegei és mindazon biztosítási kötvényekre vonatkozó matematikai tartalékok közötti különbség 3,5 %-át, amelyeknél a zillmerezés lehetséges; a különbséget csökkenteni kell az eszközként bemutatott esetleges amortizálatlan szerzési költségek összegével.

a)

fizetendő biztosítási díjat a betegségtáblák alapján a biztosításban alkalmazott matematikai módszerrel számítják ki;

b)

tartalékot képeznek növekvő életkorra;

c)

biztosítási pótdíjat szednek egy megfelelő összegű biztonsági ráhagyás létrehozására;

d)

a biztosító legkésőbb a harmadik biztosítási év végén felmondhatja a szerződést;

e)

a szerződés már meglévő szerződések esetében is lehetőséget biztosít arra, hogy növeljék a biztosítási díjat, vagy csökkentsék a kifizetéseket.

a)

a becsült igazgatási költségek, különösen a becsült folyó általános kiadások és jutalékok;

b)

egy terv, mely részletes becsléseket tartalmaz a viszontbiztosításba vételek és a viszontbiztosításba adások tekintetében a bevételekről és ráfordításokról;

c)

egy előzetes mérlegterv;

d)

azoknak a pénzügyi erőforrásoknak becslése, amelyeket a biztosítási kötelezettségek és a minimális szavatoló tőke fedezetére szánnak;

e)

az átfogó visszaengedményezési üzletpolitika.

a)

a visszaengedményezési szerződések jellege vagy minősége lényegesen megváltozott az előző pénzügyi év óta;

b)

a visszaengedményezési szerződések alapján nincs, vagy csak jelentéktelen mértékű a kockázatáthárítás.

a)

nem él az engedéllyel 12 hónapon belül, kifejezetten lemond arról, vagy több mint hat hónapon keresztül szünetelteti üzleti tevékenységét, – kivéve, ha az érintett tagállam úgy rendelkezett, hogy az engedély hatályát veszti ilyen esetekben;

b)

már nem felel meg az engedélyezés feltételeinek;

c)

a rendelkezésre álló idő alatt nem volt képes a 42. cikkben említett helyreállítási tervben vagy pénzügyi tervben meghatározott intézkedéseket meghozni;

d)

súlyosan megsérti a rá vonatkozó rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

—

kötelező feltételek, amelyeket minden kibocsátott szerződésbe bele kell foglalni,

—

megbízható ügyviteli és számviteli eljárások, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok és kockázatkezelési előírások,

—

számviteli, prudenciális, és a statisztikai tájékoztatási követelmények,

—

biztosítástechnikai tartalékok létrehozása annak biztosítása, hogy ezek megfelelőek, megbízhatóak és célszerűek,

—

befektetés biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközökbe, annak biztosítására, hogy figyelembe veszik a viszontbiztosító által végrehajtott tevékenység típusát, különösen a várható kártérítésiigény-kifizetések természetét, összegét és futamidejét, oly módon, hogy elegendő, likvid, biztonságos, jövedelmező és összhangban áll az eszközökkel,

—

a rendelkezésre álló szavatoló tőkére, a kötelező szavatoló tőkére és a minimális biztonsági tőkére vonatkozó szabályok, amelyeket a viszontbiztosító fenntart a véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységek tekintetében.

—

az engedély hatálya,

—

kötelező feltételek, amelyeket minden kibocsátott szerződésbe bele kell foglalni,

—

olyan személyek általi működtetés, akik jó hírnévvel és megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek,

—

helyes és megfelelő követelmények a részvényesekre vagy azon tagokra vonatkozóan, akik minősített tulajdoni hányaddal rendelkeznek a különleges célú gazdasági eszközben,

—

megbízható ügyviteli és számviteli eljárások, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok és kockázatkezelési előírások,

—

számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatási követelmények,

—

a különleges célú gazdasági eszközök fizetőképességével kapcsolatos szabályok.

a)

olyan viszontbiztosítók felett, amelyeknek főirodája harmadik országban van és viszontbiztosítási tevékenységet végeznek a Közösség területén;

b)

olyan viszontbiztosítók felett, amelyeknek főirodája a Közösség területén található, és viszontbiztosítási tevékenységet végeznek valamely harmadik ország területén.

a)

hogy a tagállamok illetékes hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan viszontbiztosítók felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek főirodája a Közösség területén található, és amelyek az érintett harmadik országok területén is üzleti tevékenységet folytatnak;

b)

hogy harmadik országok illetékes hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan viszontbiztosítók felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek főirodája területükön található, és amelyek a Közösség területén folytatnak üzleti tevékenységet.

a)

minden olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalat számára nyújtott engedélyről, amelynek egy vagy több anyavállalatára harmadik ország joga irányadó;

b)

ha egy ilyen anyavállalat egy közösségbeli viszontbiztosítóban részesedést szerez, amelynek eredményeként ez utóbbi az ennek leányvállalatává válik.

a)

az I. mellékletben meghatározott társasági formák bővítése;

b)

a szavatoló tőkét alkotó, a 36. cikkben felsorolt elemek tisztázása az új pénzügyi eszközök megjelenésének figyelembevétele céljából;

c)

a 37. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott minimális szavatoló tőke kiszámításához felhasznált biztosítási díjak és kárigények összegének 50 %-ig történő felemelése, a 73/239/EGK irányelv mellékletének A. pontjában a 11., 12. és 13. szám alatt felsorolt ágazatokban, egyes viszontbiztosítási tevékenységek vagy szerződéstípusok esetén, e tevékenységek vagy szerződések jellegzetességeinek figyelembevétele érdekében;

d)

a 40. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelező biztonsági tőke módosítása a gazdasági és pénzügyi fejlemények figyelembevétele céljából;

e)

a 2. cikkben szereplő fogalommeghatározások tisztázása ezen irányelv Közösségen belüli egységes alkalmazásának biztosítása érdekében.

1.

A 12a. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Konzultációt kell folytatni a másik érintett tagállam illetékes hatóságaival, mielőtt működési engedélyt adnának olyan nem életbiztosítással foglalkozó biztosítónak, amely:

(2)   Konzultációt kell folytatni az érintett tagállamnak a hitelintézetek, illetve a befektetési vállalkozások felügyeletének ellátásáért felelős illetékes hatóságával, mielőtt működési engedélyt adnának egy olyan, nem életbiztosítással foglalkozó biztosítónak, amely:

2.

Az 13. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A viszontbiztosító székhelye szerinti tagállam nem utasíthatja el a biztosító által egy a viszontbiztosításról szóló, 2005. november 16-i 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (24) összhangban engedélyezett viszontbiztosítóval, vagy az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK tanácsi irányelvvel (25) összhangban engedélyezett biztosítóval kötött viszontbiztosítási szerződést az adott viszontbiztosító vagy biztosító pénzügyi stabilitásával közvetlenül összefüggő okokra hivatkozva.

3.

A 15. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A székhely szerinti tagállam előírja minden biztosító számára, hogy az ezen irányelv 15a. cikkében említett biztosítástechnikai tartalékokat a 88/357/EGK irányelv 6. cikkének rendelkezéseivel összhangban az egész üzletköre figyelembevételével, a megfelelő eszközökkel fedezze. A Közösségben fennálló kockázatok tekintetében ezeket az eszközöket a Közösségben kell elhelyezni. A tagállamok nem követelhetik meg a biztosítóktól, hogy eszközeiket egy meghatározott tagállamban helyezzék el. A székhely szerinti tagállam azonban engedélyezheti az eszközök elhelyezésére vonatkozó szabályok lazítását.

(3)   A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be olyan bruttó tartalékképzési rendszert, amely a függőkár-tartalék és a meg nem szolgált díjak fedezetére szolgáló eszközök lekötését kívánja meg, a viszontbiztosító tevékenységet végzőtől, ha ez a vállalkozás egy, a 2005/68/EK irányelvvel összhangban engedélyezett viszontbiztosító, vagy egy biztosító, vagy egy, a 2002/83/EK irányelvvel összhangban engedélyezett biztosító.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam engedélyezi, hogy a biztosítástechnikai tartalékot olyan viszontbiztosítási tevékenységet végző vállalkozással szembeni követelések fedezzék, amely nem a 2005/68/EK irányelvvel összhangban engedélyezett viszontbiztosító, illetve nem a 2002/83/EK irányelvvel összhangban engedélyezett biztosító, a tagállam köteles megállapítani az ilyen követelések elfogadásának feltételeit.”

4.

A 16. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

5.

A 16a. cikk a következőképpen módosul:

6.

A szöveg a következő, 17b. cikkel egészül ki:

„17b. cikk

(1)   Minden tagállam előírja a viszontbiztosítási tevékenységet folytató, és területén főirodával rendelkező biztosító számára, hogy az egész üzleti tevékenységre vonatkozóan hozzon létre egy minimális rendkívüli tartalékalapot a 2005/68/EK irányelv 40. cikkével összhangban, amennyiben teljesül egy a következő feltételek közül:

(2)   Bármely tagállam dönthet úgy is, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett olyan biztosítók esetében, amelyek főirodája a területén található, a viszontbiztosításba vételi tevékenységeikre a 2005/68/EK irányelv 34. cikkének rendelkezéseit alkalmazza, amennyiben az említett (1) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyike teljesül.

Ebben az esetben az érintett tagállam előírja, hogy a biztosító által a viszontbiztosításba vételeinek megfelelő biztonságtechnikai tartalékok fedezetére alkalmazott valamennyi eszközt el kell határolni, és a biztosító közvetlen biztosítási tevékenységeitől elkülönítve kell kezelni, az átruházás lehetősége nélkül. Ilyen esetekben – és kizárólag a viszontbiztosítás vételi tevékenységeik vonatkozásában – a biztosítókra a 92/49/EGK irányelv (26) 20., 21. és 22. cikkét, valamint a 88/357/EGK irányelv I. mellékletét nem kell alkalmazni.

Minden tagállam biztosítja, hogy illetékes hatóságaik ellenőrzik a második albekezdésben előírt elkülönítést.

(3)   Ha a Bizottság a 2005/68/EK irányelv 56. cikkének c) pontja alapján úgy határoz, hogy megemeli az említett irányelv 37. cikkének (3) és (4) bekezdésében előírt minimális szavatoló tőke kiszámításához figyelembe vett összegeket, valamennyi tagállam alkalmazza az e cikk (1) bekezdésében említett ilyen biztosítókra az említett irányelv 35–39. cikkének rendelkezéseit a viszontbiztosításba vételi tevékenységük tekintetében.

7.

A 20a. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat arra, hogy korlátozzák a 16a. cikkel összhangban meghatározott szavatoló tőkének a viszontbiztosításra alapozott csökkentését, ha:

1.

A 15. cikk (1a) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1a)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett részesedéseket egy másik tagállamban engedélyezett biztosító, viszontbiztosító, hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, illetve ilyen jogi személy anyavállalata, vagy ilyen vállalkozást ellenőrző természetes vagy jogi személy szerzi meg, és amennyiben az ügylet következményeként az a vállalkozás, amelyben a vevő részesedés megszerzésére tesz ajánlatot a vevő leányvállalatává válna, illetve a vevő ellenőrzése alá kerülne, az ügylet vizsgálatához le kell folytatni a 73/239/EGK irányelv 12a. cikkében említett előzetes konzultációt.”

2.

A 16. cikk (4), (5) és (6) bekezdése helyébe a következők lépnek:

„(4)   Az (1) vagy (2) bekezdés alapján bizalmas információkhoz jutó illetékes hatóságok ezt az információt kizárólag hivatali kötelességük ellátása során használhatják fel:

(5)   Az (1) és (4) bekezdés nem akadályozza az információcserét egy tagállamon belül, ahol ugyanabban a tagállamban két vagy több illetékes hatóság van, vagy tagállamok között, az illetékes hatóságok és:

felügyeleti feladataik ellátása során, sem pedig a garanciaalapot kezelő, illetve a kötelező felszámolási eljárást végző intézményeknek a feladataik ellátásához szükséges tájékoztatás megadását. Az (1) bekezdésben meghatározott üzleti titoktartás kötelezettsége vonatkozik az ilyen hatóságoknak, intézményeknek és személyeknek átadott információra is.

(6)   Az (1)–(4) bekezdésben foglaltak ellenére a tagállamok engedélyezhetik az információcserét az illetékes hatóságok és:

Az első albekezdésben említett lehetőséget választó tagállamok megkövetelik, hogy legalább a következő feltételek teljesüljenek:

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak, személyeknek és intézményeknek a nevét, amelyek e bekezdés alapján megkaphatják az információkat.”

3.

A 21. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

4.

A 22. cikk (1) bekezdésében a bevezető helyébe a következő szöveg lép:

1.

A cím helyébe a következő szöveg lép:

„A biztosítási csoportok biztosítóinak és viszontbiztosítóinak kiegészítő felügyeletéről szóló, 1998. október 27-i 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv.”

2.

A 1. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 2., 3. és 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2.cikk

A biztosítók és viszontbiztosítók kiegészítő felügyeletének alkalmazási esetei

(1)   A biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletének szabályait meghatározó 73/239/EGK irányelv, az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (30) és a 2005/68/EK irányelv rendelkezésein túlmenően a tagállamok minden olyan biztosító és viszontbiztosító felett felügyeletet gyakorolnak, amely legalább egy biztosítóban, viszontbiztosítóban, nem tagországbeli biztosítóban, vagy nem tagországbeli viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás, az 5., 6., 8. és 9. cikkben szabályozott módon kiegészítve.

(2)   Minden olyan biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek az anyavállalata biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem tagországbeli viszontbiztosító, az 5. cikk (2) bekezdésében, valamint a 6., 8. és 10. cikkben előírt módon történő kiegészítő felügyelet alatt áll.

(3)   Minden olyan biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek az anyavállalata vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság, az 5. cikk (2) bekezdésében, valamint a 6. és 8. cikkben előírt módon történő kiegészítő felügyelet alatt áll.”

3. cikk

A kiegészítő felügyelet hatálya

(1)   A 2. cikknek megfelelően a kiegészítő felügyelet gyakorlása semmilyen szempontból nem jelenti azt, hogy az illetékes hatóságoknak harmadik ország biztosítójával, harmadik ország viszontbiztosítójával, biztosítási holdingtársasággal, vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársasággal kapcsolatban egyedi felügyeletet kell gyakorolniuk.

(2)   A kiegészítő felügyelet az 5., 6., 8., 9. és 10. cikkben említett alábbi vállalkozásokat veszi figyelembe:

(3)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az I. melléklet 2.5. pontja és a II. melléklet 4. pontja rendelkezéseinek sérelme nélkül, nem veszik figyelembe a 2. cikkben említett kiegészítő felügyelet során azokat a vállalkozásokat, amelyek alapító okirat szerinti székhelye harmadik országban van, amennyiben a szükséges információ átadása jogi akadályokba ütközik.

Továbbá a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok az alább felsorolt esetekben eseti alapon úgy dönthetnek, hogy a 2. cikkben említett kiegészítő felügyelet során bizonyos vállalkozásokat nem vesznek figyelembe:

4. cikk

A kiegészítő felügyeletet gyakorló illetékes hatóságok

(1)   A kiegészítő felügyeletet annak a tagállamnak az illetékes hatóságai gyakorolják, amelyben a biztosító vagy viszontbiztosító a 73/239/EGK irányelv 6. cikke vagy a 2002/83/EK irányelv 4. cikke vagy a 2005/68/EK irányelv 3. cikke értelmében megkapta a hivatalos engedélyt.

(2)   Ha a két vagy több tagállamban engedélyezett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak ugyanaz a biztosítási holdingtársaság, viszontbiztosító, harmadik ország biztosítója, harmadik ország viszontbiztosítója vagy vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság az anyavállalata, az érintett tagállamok illetékes hatóságai megállapodást köthetnek arról, hogy melyikük felel a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért.

(3)   Amennyiben a tagállamban több hatóság felel a biztosítók és viszontbiztosítók prudenciális felügyeletéért, az illető tagállam teszi meg a szükséges intézkedéseket a hatóságok közötti koordináció megszervezésére.

4.

Az 5. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok előírják, hogy az illetékes hatóságok követeljék meg a kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó összes biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, hogy a kiegészítő felügyelet céljaival kapcsolatos adatok és információk előállítására megfelelő belső ellenőrzési mechanizmussal rendelkezzen.”

5.

A 6., 7. és 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Az információhoz való hozzáférés

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságaik minden olyan információhoz hozzáférnek, amely az ilyen kiegészítő felügyeletre kötelezett biztosító vagy viszontbiztosító felügyeletéhez szükséges. Az illetékes hatóságok a szükséges információ megszerzése érdekében csak akkor fordulhatnak közvetlenül a 3. cikk (2) bekezdésében említett vállalkozásokhoz, ha a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól megkérték az információt, de azt nem kapták meg.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságaik területükön belül saját maguk, vagy az erre a célra kijelölt személyek közvetítésével elvégzik az (1) bekezdésben említett információ helyszíni ellenőrzését az alábbi vállalkozásoknál:

(3)   Amennyiben e cikk alkalmazása során valamely tagállam illetékes hatósága egyes esetekben ellenőrizni kívánja a másik tagállamban található olyan vállalkozásra vonatkozó fontos információt, amely kiegészítő felügyeletre kötelezett kapcsolódó biztosító, kapcsolódó viszontbiztosító, leányvállalat, anyavállalat vagy a biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatának leányvállalata, fel kell kérnie a másik tagállam illetékes hatóságát az ellenőrzés elvégeztetésére. Az ilyen felkéréssel megkeresett hatóságnak hatásköre keretein belül saját magának kell elvégeznie az ellenőrzést, vagy lehetővé kell tennie, hogy a felkérő hatóság vagy egy könyvvizsgáló vagy szakértő elvégezze azt.

Az ellenőrzést kérő illetékes hatóság, ha kívánja, részt vehet az ellenőrzésben, amennyiben nem saját maga végzi az ellenőrzést.

7. cikk

Az illetékes hatóságok közötti együttműködés

(1)   Ha a különböző tagállamokban alapított biztosítók vagy viszontbiztosítók közvetlenül vagy közvetetten kapcsolt vállalkozások, vagy közös részesedő vállalkozással rendelkeznek, az összes tagállam illetékes hatósága felkérésre átad egymásnak minden olyan vonatkozó információt, amely az irányelv alapján a felügyelet gyakorlását lehetővé teszi vagy megkönnyíti, és saját kezdeményezésére átadja azokat az információkat, amelyek véleménye szerint lényegesek lehetnek a többi illetékes hatóság számára.

(2)   Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító és vagy a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (31) meghatározott hitelintézet vagy az értékpapír befektetési szolgáltatásokról szóló, 1993. május 10-i 93/22/EGK tanácsi irányelvben (32) meghatározott befektetési vállalkozás vagy mindkettő közvetlenül vagy közvetetten kapcsolt vállalkozások, vagy közös részesedő vállalkozással rendelkeznek, az illetékes hatóságok és a többi ilyen vállalkozás felügyeletéért közösen felelős hatóság szorosan együttműködnek. Saját felelősségük sérelme nélkül, különösen az irányelv keretében ezek a hatóságok átadják egymásnak azokat az információkat, amelyek megkönnyíthetik feladatuk ellátását.

(3)   Az ezen irányelv alapján kapott információ és különösen az irányelvben előírt, az illetékes hatóságok közötti információcsere az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (33) 16. cikke és a 2002/83/EK 16. cikkében és a 2005/68/EK irányelv 24–30. cikkében meghatározott üzleti titoktartási kötelezettség alá tartozik.

8. cikk

Csoporton belüli ügyletek

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok általános felügyeletet gyakoroljanak az alábbiak közötti ügyletek felett:

Ezek az ügyletek kiterjednek különösen a:

(2)   A tagállamok előírják a biztosítóknak és a viszontbiztosítóknak olyan megfelelő kockázatkezelési folyamatok és belső ellenőrzési mechanizmusok, beleértve hatékony beszámolási és számviteli eljárások intézményesítését, amelyek alkalmasak az ügyletek (1) bekezdés szerinti meghatározására, mérésére, nyomon követésére és ellenőrzésére. A tagállamok előírják továbbá, hogy a biztosítók és a viszontbiztosítók évente legalább egyszer beszámoljanak az illetékes hatóságoknak a jelentősnek minősülő ügyletekről. Ezeket a folyamatokat és mechanizmusokat az illetékes hatóságok felügyelik.

Amennyiben ennek az információnak az alapján úgy tűnik, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító fizetőképessége veszélyben van vagy veszélybe kerülhet, az illetékes hatóság a biztosító vagy viszontbiztosító szintjén megteszi a megfelelő intézkedéseket.

(6)

A 9. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Ha az (1) bekezdésben említett számítás szerint a módosított szavatoló tőke negatív, az illetékes hatóságok a kérdéses biztosító vagy viszontbiztosító szintjén megteszik a megfelelő intézkedéseket.”

(7)

A 10. cikk a következőképpen módosul:

(8)

A 10a. cikk a következőképpen módosul:

(9)

A 98/78/EK irányelv I. és II. melléklete helyébe ezen irányelv II. mellékletének szövege lép.

1.

Az 1. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

2.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„9a. cikk

Előzetes konzultáció más tagállamok illetékes hatóságaival

(1)   Konzultációt kell folytatni a másik érintett tagállam illetékes hatóságaival, mielőtt működési engedélyt adnának olyan életbiztosítással foglalkozó biztosítónak, amely:

(2)   Konzultációt kell folytatni az érintett tagállamnak a hitelintézetek, illetve a befektetési vállalkozások felügyeletének ellátásáért felelős illetékes hatóságával, mielőtt működési engedélyt adnának egy olyan életbiztosítással foglalkozó biztosítónak, amely:

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett érintett illetékes hatóságok konzultációt folytatnak egymással az ugyanazon csoporthoz tartozó másik vállalkozás részvényeseinek alkalmasságára, valamint a vállalkozás vezetésében részt vevő igazgatóság tagjai jó hírnevének és szakmai felkészültségének értékelése során. Az illetékes hatóságok kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják azokat a részvényesek alkalmasságára, valamint az igazgatóság tagjai jó hírnevére és szakmai felkészültségére vonatkozó információkat, amelyek fontosak lehetnek a másik illetékes hatóság számára egy engedély kiállításához, továbbá a működési feltételek betartásának folyamatos értékeléséhez.”

3.

A 10. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A biztosító székhelye szerinti tagállam nem utasíthatja el a biztosító által egy, a 2005/68/EK irányelvvel összhangban engedélyezett viszontbiztosítóval, vagy egy, a 73/239/EGK irányelvvel vagy az ezen irányelvvel összhangban engedélyezett biztosítóval kötött viszontbiztosítási szerződést az adott viszontbiztosító vagy biztosító pénzügyi stabilitásával közvetlenül összefüggő okokra hivatkozva.”

4.

A 15. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   Amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett részesedéseket egy másik tagállamban engedélyezett biztosító, viszontbiztosító, hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, illetve ilyen vállalkozás anyavállalata, vagy ilyen vállalkozást ellenőrző természetes vagy jogi személy szerzi meg, és amennyiben az ügylet következményeként az a vállalkozás, amelyben a vevő részesedés megszerzésére tesz ajánlatot a vevő leányvállalatává válna, illetve a vevő ellenőrzése alá kerülne, az ügylet vizsgálatához le kell folytatni a 9a. cikkben említett előzetes konzultációt.”

5.

A 16. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 20. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be olyan bruttó tartalékolási rendszert, amely eszközök biztosítékként történő lekötését kívánja meg, amely a halasztott szerzési költségek és a kárigényekre létrehozott fedezetek fedezésére szolgál, ha a viszontbiztosítást olyan viszontbiztosító végzi, amelyet a 2005/68/EK irányelvvel összhangban engedélyeztek, vagy olyan biztosító, amelyet a 73/239/EGK vagy ezen irányelvvel összhangban engedélyeztek.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam engedélyezi, hogy a biztosítástechnikai tartalékot olyan viszontbiztosítóval szembeni követelések fedezzék, amelyet nem engedélyeztek a 2005/68/EK irányelvvel összhangban, vagy olyan biztosítókkal szembeni követelések, amelyeket nem engedélyeztek a 73/239/EGK vagy ezen irányelvvel összhangban, köteles megállapítani az ilyen követelések elfogadásának feltételeit.”

7.

A 23. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 27. cikk (2) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„A rendelkezésre álló szavatoló tőkéből le kell vonni az alábbi tételeket:

Amennyiben egy másik hitelintézetben, befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben, biztosítóban, illetve viszontbiztosítóban vagy biztosítási holdingtársaságban lévő részesedések az érintett vállalkozás szervezeti átalakítását vagy életben tartását szolgáló pénzügyi támogatás céljából ideiglenesen vannak a biztosító tulajdonában, az illetékes hatóság eltekinthet a harmadik albekezdés a) és b) pontjában a levonásra vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásától.

A harmadik albekezdés a) és b) pontjában a biztosító által hitelintézetekben, befektetési vállalkozásokban és pénzügyi intézményekben birtokolt tételek levonására vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásának alternatívájaként a tagállamok engedélyezhetik biztosítóik részére a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítók és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (39) I. mellékletében meghatározott 1., 2., illetve 3. módszer megfelelő alkalmazását. Az 1. módszer (számviteli konszolidáció) csak abban az esetben alkalmazható, ha az illetékes hatóság meggyőződött a konszolidáció hatálya alá vont vállalkozások integrált irányításának és belső ellenőrzésének színvonaláról. A kiválasztott módszert az idők folyamán következetesen kell alkalmazni.

A tagállamok rendelkezhetnek olyan módon, hogy az ezen irányelvben előírt szavatoló tőke számítása során a 98/78/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet, illetve a 2002/87/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet hatálya alá vont biztosítóknak nem kell levonniuk az e cikk harmadik albekezdésének a) és b) pontjában említett, a biztosító által a kiegészítő felügyelet hatálya alá vont hitelintézetekben, befektetési vállalkozásokban, pénzügyi intézményekben, biztosítóban, illetve viszontbiztosítóban vagy biztosítási holdingtársaságokban birtokolt tételeket.

Az e bekezdésben említett, a részesedések levonására vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a részesedés 98/78/EK irányelv 1. cikkének f) pontja szerinti részesedést jelenti.

9.

A 28. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

10.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„28a. cikk

Szavatoló tőke viszontbiztosítási tevékenységet folytató biztosítók számára

(1)   Minden tagállam alkalmazza a területén főirodával rendelkező, és viszontbiztosítási tevékenységet folytató biztosítókra a viszontbiztosításba vételi tevékenységeikre a 2005/68/EK irányelv 35–39. cikkének rendelkezéseit, amennyiben az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

(2)   Bármely tagállam dönthet úgy is, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett biztosítók esetében, amelyeknek főirodája a területén található, a viszontbiztosításba vételi tevékenységeikre a 2005/68/EK irányelv 34. cikkének rendelkezéseit alkalmazza, amennyiben az említett (1) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyike teljesül.

Ebben az esetben az érintett tagállam előírja, hogy a biztosító által a viszontbiztosításba vételeinek megfelelő biztonságtechnikai tartalékok fedezetére alkalmazott valamennyi eszközt el kell határolni, és a biztosító közvetlen biztosítási tevékenységeitől elkülönítve kell kezelni, az átruházás lehetősége nélkül. Ilyen esetekben – és kizárólag a viszontbiztosítás vételi tevékenységeik vonatkozásában – a biztosítókra a 22–26. cikket nem kell alkalmazni.

Minden tagállam biztosítja, hogy illetékes hatóságaik ellenőrzik a második albekezdésben előírt elkülönítést.”

11.

A 37. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat arra, hogy korlátozzák a 28. cikkel összhangban meghatározott szavatoló tőkének a viszontbiztosításra alapozott csökkentését, ha:

9.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/51

(1)

A gumiabroncsokat olyan lágyítóolajok felhasználásával állítják elő, amelyek különböző mennyiségekben nem szándékosan hozzáadott policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH) tartalmazhatnak. Az előállítási folyamat során PAH-k bekerülhetnek a gumi ágyazóközegbe. Ezért különböző mennyiségben a végtermékben is jelen lehetnek.

(2)

A benzo(a)pirén (BaP) a PAH-k jelenlétének minőségi és mennyiségi jelzője lehet. A BaP-t és egyéb PAH-kat rákkeltőnek, mutagénnek és teratogénnek minősítették. Továbbá ezen PAH-k jelenléte következtében egyes lágyítóolajokat rákkeltőnek, mutagénnek és teratogénnek minősítettek.

(3)

A toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság (CSTEE) megerősítette a PAH-k káros hatására vonatkozó tudományos megállapításokat.

(4)

A BaP és bizonyos PAH-k környezetbe történő kibocsátását a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell. Az emberi egészség és a környezet magas fokú védelmének biztosítása és a policiklusos aromás szénhidrogének évi teljes kibocsátásának csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében – ahogy azt a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokkal való, határokon átnyúló, nagy távolságú levegőszennyezéssel kapcsolatos 1979-es egyezmény 1998-as jegyzőkönyve előírja – szükségesnek látszik a gumiabroncsok gyártáshoz használt PAH-kban gazdag lágyítóolajok és lágyítóolajként használt keverékek alkalmazását és forgalomba hozatalát korlátozni.

(5)

Az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/769/EGK tanácsi irányelvet (3) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az egyéb európai szintű rendelkezések sérelme nélkül ez az irányelv kiterjed a személygépkocsik gumiabroncsaira (4), a könnyű és nehéz teherjárművek gumiabroncsaira (5), a mezőgazdasági járművek gumiabroncsaira (6) és a motorkerékpárok gumiabroncsaira (7).

(7)

A szükséges biztonsági követelmények teljesítése érdekében és különösen a gumiabroncsok magas szintű vizes tapadási teljesítményének biztosításához átmeneti időszakra van szükség, amelynek során a gumiabroncsgyártók kifejlesztik és tesztelik az új típusú, magas aromás lágyítóolajok felhasználása nélkül gyártott gumiabroncsokat. A jelenleg rendelkezésre álló információ alapján a fejlesztés és a tesztelés jelentős időt fog igénybe venni, mivel a gyártóknak számos tesztsorozatot kell végezniük, mielőtt garantálni lehet az új gumiabroncsok magas szintű vizes tapadási teljesítményét. Ezért ezen irányelvet 2010. január 1-jétől kell alkalmazni a gazdasági szereplőkre.

(8)

Ezen irányelv alkalmazásához harmonizált tesztelési módszereket kell elfogadni a lágyítóolajok és gumiabroncsok PAH-tartalmára vonatkozóan. Az ilyen tesztelési módszerek elfogadása nem késleltetheti ezen irányelv hatálybalépését. A tesztelési módszert lehetőleg európai vagy nemzetközi szinten kell kifejleszteni, adott esetben e feladatot az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) vagy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) kell, hogy elvégezze. A Bizottság hivatkozásokat tehet közzé a vonatkozó CEN- vagy ISO-szabványokra, illetve szükség esetén a 76/769/EGK irányelv 2a. cikkével összhangban meghatározhat ilyen módszereket.

(9)

Ez az irányelv nem érinti a munkavállalók védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket megállapító közösségi jogszabályokat, például a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvet (8), illetve az ezen alapuló egyedi irányelveket, különösen a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2004. április 29-i 04/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (hatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (9), valamint a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló, 1998. április 7-i 98/24/EK tanácsi irányelvet (tizennegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (10).

(10)

Nem célja ezen irányelvnek a 2010. január 1. előtt gyártott gumiabroncsok – a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (11) 2. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti – forgalomba hozatalának korlátozása, amelyeket ezért készletből ezen időpontot követően is lehet értékesíteni. A gumiabroncsok gyártási időpontja könnyen felismerhető annak a 92/23/EGK irányelv által előírt, jelenleg kötelező megjelölése révén. A 2010. január 1-jét követően újrafutózandó gumiabroncsokat az új, PAH-kban szegény lágyítóolajat tartalmazó futófelülettel kell újrafutózni,

9.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/55

(1)

Az 50 %-nál magasabb arányban támogatott bizonyos szolgáltatások megrendelésére irányuló szerződésekre irányadó értékhatárt és a központi kormányzati szerveken kívüli ajánlatkérő szervek által odaítélt szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekre irányadó értékhatárt egymáshoz kell igazítani, amint azt a jogalkotó az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) elfogadásával előírni kívánta.

(2)

Ezt az egymáshoz igazítást a 2004/18/EK irányelv 78. cikke szerinti értékhatárok felülvizsgálata keretében is biztosítani kell.

(3)

Elírás miatt a 2004/18/EK irányelv 78. cikke jelenleg nem biztosítja a megkívánt egymáshoz igazítást. Ezért a 78. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontját helyesbíteni kell úgy, hogy a 8. cikk első bekezdésének b) pontjára való hivatkozás átkerül a 78. cikk (2) bekezdésének b) pontjából a 78. cikk (2) bekezdésének c) pontjába,

„b)

a 67. cikk (1) bekezdésének a) pontjában megállapított értékhatárt a IV. mellékletben említett ajánlatkérő szervek által odaítélt, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre alkalmazandó, felülvizsgált értékhatárhoz;

c)

a 8. cikk első albekezdésének b) pontjában és a 67. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított értékhatárokat a IV. mellékletben nem szereplő ajánlatkérő szervek által odaítélt, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre alkalmazandó, felülvizsgált értékhatárokhoz.”

9.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/57

(1)

A Szerződés 151. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Közösség a Szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során a kulturális szempontokat is figyelembe veszi, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében.

(2)

A filmművészet sérülékeny médiumon tárolt művészeti forma, ezért megőrzése biztosításához a közigazgatási szervek részéről pozitív intézkedésekre van szükség. A filmalkotások kulturális örökségünk alapvető részét képezik, ezért teljes körű védelmet érdemelnek.

(3)

Kulturális értékükön felül a filmalkotások az európai társadalom történelmének információs forrásai. Egyben Európa gazdag kulturális identitásának és népei sokszínűségének történelmi tanúi. A filmművészeti képek alapvető fontosságúak a múlt megismerése és a civilizációnkkal kapcsolatos polgári gondolkodás szempontjából.

(4)

Ezen ajánlás célja, hogy elősegítse az európai mozgóképörökségben rejlő ágazati és kulturális lehetőségek jobb kihasználását, a filmalkotások konzerválása és helyreállítása terén az innovációt, kutatást és technológiai fejlesztést előmozdító politikák támogatása útján. Az alább javasolt intézkedések célja annak biztosítása, hogy meglegyenek a Közösség filmiparának versenyképességéhez szükséges feltételek és ezek gyorsítsák a versenyképesség növekedését.

(5)

A mozgóképörökség a filmipar fontos alkotóeleme, így konzerválásának, helyreállításának és kihasználásának támogatása hozzájárulhat az ágazat versenyképességének javításához.

(6)

Az európai filmipar fejlődése létfontosságú Európa számára, figyelembe véve azokat a jelentős lehetőségeket, amelyekkel a kultúrához való hozzáférés, a gazdasági fejlődés, és a munkahelyteremtés terén rendelkezik. Ez nemcsak a filmek gyártására és bemutatására vonatkozik, hanem a filmalkotások gyűjtésére, katalogizálására, megőrzésére és helyreállítására is. A mozgóképörökséggel kapcsolatos ágazati tevékenységek versenyképességének feltételein javítani kell, különösen a technológiai fejlesztések – például a digitalizálás – hatékonyabb alkalmazása tekintetében.

(7)

E lehetőségek teljes kihasználásához egy sikeres és innovatív filmipar szükséges a Közösségen belül. Ez elősegíthető a mozgóképörökség konzerválására, helyreállítására és felhasználására vonatkozó feltételek javítása által, az ágazat fejlődését és teljes versenyképességét gátló akadályok felszámolása által – különösen a mozgóképörökség gyűjtése, katalogizálása, megőrzése és helyreállítása útján –, valamint azáltal, hogy ezt az örökséget hozzáférhetővé teszik oktatási, kulturális, kutatási vagy egyéb hasonlóan nem kereskedelmi felhasználás céljára, minden esetben a szerzői és szomszédos jogokkal összhangban.

(8)

A filmipar általános versenyképessége javulni fog, ha olyan környezetet sikerül kialakítani, amely segíti a kijelölt testületek – így pl. az európai nemzeti vagy regionális archívumok, filmintézetek vagy hasonló intézmények – közötti együttműködést a mozgóképörökség konzerválását és védelmét érintő ügyekben.

(9)

Az európai filmszínházi örökség konzerválásáról és fejlesztéséről szóló 2000. június 26-i tanácsi állásfoglalás (4) felszólította a tagállamokat a filmszínházi örökség helyreállítása és konzerválása terén történő együttműködésre, beleértve a digitális technológiák igénybevételét, az e területen folytatott helyes gyakorlat cseréjére, az európai archívumok állományai hálózatának fokozatos kiépítésére, és arra, hogy vizsgálják meg e gyűjtemények oktatási célokra történő felhasználásának lehetőségét.

(10)

Az audiovizuális örökség védelméről szóló európai egyezmény úgy rendelkezik, hogy jogalkotási vagy egyéb megfelelő eszközökön keresztül mindegyik félnek kötelezővé kell tennie az audiovizuális örökségének részét képező, és az érintett fél országának területén készült, illetve koprodukcióban készült mozgóképes anyagok letétbe helyezését.

(11)

A filmalkotások és egyéb audiovizuális alkotások egyes jogi vonatkozásairól szóló 2001. szeptember 26-i bizottsági közlemény (5) megvizsgálta az audiovizuális alkotások nemzeti vagy regionális szinten történő törvényi letétbe helyezését – mint az európai audiovizuális örökség konzerválásának és védelmének egyik módját – és elindította a helyzetfelmérést a filmalkotások tagállamokban történő letétbe helyezése vonatkozásában.

(12)

A Kulturális és Audiovizuális Ügyek Tanácsa 2001. november 5-i ülésén a Tanács elnöke megállapította, hogy a Tanács kedvezően fogadta a Bizottság közleményének tartalmát.

(13)

Az Európai Parlament a filmalkotások és egyéb audiovizuális alkotások jogi vonatkozásairól szóló, 2002. július 2-i állásfoglalása (6) hangsúlyozta a mozgóképörökség védelmének jelentőségét, és támogatta az audiovizuális örökség védelméről szóló európai egyezmény által képviselt álláspontot, amely fontos hivatkozási alap az intenzív technológiai változások által jellemzett időszakban. A digitális technológiákra történő fokozatos átállás javítja az európai filmipar versenyképességét, és hosszabb távon hozzájárul az audiovizuális alkotások katalogizálása, letétbe helyezése, konzerválása és helyreállítása során felmerülő költségek csökkentéséhez. Ugyanakkor új teret nyit az innovációnak a mozgóképörökség védelme terén.

(14)

A filmalkotások Európai Unión belül történő letétbe helyezéséről szóló 2003. november 24-i tanácsi állásfoglalás (7) arra hívta fel a tagállamokat, hogy nemzeti archívumaikban, filmintézeteikben vagy hasonló jellegű intézeteikben hozzanak létre az audiovizuális örökségük részét képező filmalkotások letétbe helyezésére és megőrzésére szolgáló hatékony rendszert, amennyiben ilyen rendszerek még nem léteznek.

(15)

Valamennyi tagállamban léteznek már az audiovizuális örökségük részét képező filmalkotások gyűjtésére és megőrzésére szolgáló rendszerek. E rendszerek négyötödének alapjául olyan jogszabályon vagy szerződésen alapuló kötelezettség szolgál, amely értelmében valamennyi filmet, de legalábbis a közfinanszírozásban részesült filmeket letétbe kell helyezni.

(16)

„Mozgóképanyag”: bármilyen eszközzel, bármilyen médiumra rögzített mozgóképsorozat, amely – hangkísérettel vagy anélkül – képes mozgás benyomását közvetíteni.

(17)

„Filmalkotás”: bármilyen hosszúságú mozgóképanyag, különösen a filmszínházakban történő bemutatásra szánt játékfilm, rajzfilm vagy dokumentumfilm.

(18)

„Az audiovizuális örökségük részét képező filmalkotások”: olyan filmalkotások – a tagállamokkal és/vagy harmadik országokkal közösen készített koprodukciókat is ideértve –, amelyeket a tagállamok, vagy az általuk kijelölt testületek objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján ilyennek minősítettek. A tagállamok audiovizuális öröksége alkotja az európai audiovizuális örökséget.

(19)

Annak biztosítása érdekében, hogy az európai mozgóképörökség a jövendő generációk részére fennmaradjon, szükség van annak módszeres gyűjtésére, katalogizálására, megőrzésére és helyreállítására, minden esetben a szerzői és szomszédos jogokkal összhangban.

(20)

Az európai mozgóképörökséghez még jobb hozzáférést kell lehetővé tenni oktatási, kulturális, kutatási vagy egyéb hasonló jellegű, nem kereskedelmi célú felhasználásra, minden esetben a szerzői és szomszédos jogokkal összhangban.

(21)

A filmalkotások archiváló testületek birtokába történő átruházása nem vonja maga után a szerzői és szomszédos jogok átruházását.

(22)

Az információs társadalomban a szerzői jog és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a tagállamok kivételt, illetve korlátozást állapíthatnak meg a nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak vagy az archívumok által végzett egyes többszörözési cselekmények tekintetében, amelyek közvetlenül vagy közvetve sem irányulnak gazdasági vagy kereskedelmi célra,

1.

megvizsgálja annak lehetőségét, hogy az európai uniós finanszírozás kedvezményezettjei számára kötelezővé tegye az európai uniós finanszírozásban részesült európai filmek egy példányának letétbe helyezését legalább egy nemzeti archívumban;

2.

támogatja a kijelölt testületek együttműködését;

3.

megfontolja a filmek hosszú távú megőrzése és helyreállítása területén folytatott kutatási projektek finanszírozását;

4.

ösztönzi a filmek katalogizálásának európai szabványosítását az adatbázisok interoperabilitásának javítása céljából, pl. a szabványosítási projektek társfinanszírozásán és a legjobb gyakorlatok cseréjének fokozásán keresztül, a nyelvi sokszínűség tiszteletben tartásával;

5.

előmozdítja egy olyan európai szintű szerződésminta kialakítását a kijelölt testületek és a jogosultak között, amely megszabja azokat a feltételeket, amelyek mellett a kijelölt testületek a letétbe helyezett filmalkotásokat hozzáférhetővé tehetik a nyilvánosság számára;

6.

nyomon követi és értékeli, hogy az ezen ajánlásban meghatározott intézkedések mennyire működnek hatékonyan, és megvizsgálja, hogy szükség van-e további lépésekre;

1.

elősegítik az európai mozgóképörökségben rejlő ágazati és kulturális lehetőségek fokozott kihasználását, a szisztematikus konzerválásra és helyreállításra vonatkozó intézkedések és a filmalkotások konzerválását és helyreállítását érintő innováció, kutatás és technológiai fejlesztés ösztönzése révén;

2.

2007. november 16-ig elfogadják a megfelelő jogalkotási, közigazgatási vagy egyéb megfelelő intézkedéseket az audiovizuális örökségük részét képező filmalkotások szisztematikus gyűjtése, katalogizálása, megőrzése, helyreállítása, valamint oktatási, kulturális, kutatási vagy egyéb hasonló jellegű, nem kereskedelmi felhasználás céljából történő hozzáférhetővé tétele érdekében, minden esetben a szerzői és szomszédos jogokkal összhangban;

3.

kijelölik a megfelelő testületeket a 2. pontban meghatározott közérdekű feladatok független és magas szakmai színvonalú ellátására, és biztosítják, hogy a legmegfelelőbb pénzügyi és technikai források a rendelkezésükre álljanak;

4.

a kijelölt testületeket ösztönzik arra, hogy a jogosultak beleegyezésével vagy a velük kötött szerződés útján határozzák meg a feltételeket, amelyek alapján a letétbe helyezett filmalkotások a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tehetők;

5.

fontolóra veszik elsősorban a mozgóképörökség támogatása érdekében nemzeti filmakadémiák vagy hasonló intézmények létesítését vagy támogatását;

6.

megfelelő intézkedéseket fogadnak el, amelyek elősegítik a digitális és új technológiák alkalmazását a filmalkotások gyűjtése, katalogizálása, megőrzése és helyreállítása terén;

7.

megkezdik az audiovizuális örökségük részét képező filmalkotások szisztematikus gyűjtését e filmalkotások legalább egy jó minőségű példányának letétbe helyezése útján a kijelölt testületeknél, kötelező jogszabályon alapuló vagy szerződéses letét formájában. A letét feltételeinek megállapításakor a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy:

8.

megfelelő intézkedéseket fogadnak el (amelyek esetleg a filmgyártás archiválási kódexéhez vezethetnek) a letétbe helyezett filmalkotások katalogizálásának és indexálásának támogatása és a filmekkel kapcsolatos információkat tartalmazó adatbázis létrehozásának elősegítése érdekében, alkalmazva az európai és nemzetközi szabványokat;

9.

támogatják az európai szabványosítást és a filmográfiai adatbázisok interoperabilitását, valamint az azokhoz való nyilvános hozzáférést, például az interneten keresztül, különösen a kijelölt testületek aktív bevonása útján;

10.

megvizsgálják az európai audiovizuális örökséget felölelő adatbázis-hálózat kialakításának lehetőségét az érintett szervezetekkel – így különösen az Európa Tanáccsal (az Eurimages szervezettel és az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézettel) – közösen;

11.

felkérik az archiváló testületeket, hogy készítsék el az állomány értékelését annak gyűjteményekbe rendezése révén az EU szintjén, például téma, szerző és időszak szerint;

12.

jogszabályokat fogadnak el vagy egyéb módszereket alkalmaznak a nemzeti gyakorlatnak megfelelően letétbe helyezett filmalkotások megőrzése érdekében. A megőrzésre irányuló intézkedéseknek elsősorban az alábbiakat kell magukban foglalniuk:

13.

bevezetik a megfelelő intézkedéseket, amelyek jogszabályaik keretében lehetővé teszik a letétbe helyezett filmalkotások helyreállítás céljából történő többszörözését oly módon, hogy a jogosultaknak lehetőségük nyíljon részesedni az alkotásaik ilyen helyreállításából fakadó nagyobb ágazati lehetőségekből, az összes érintett fél közötti megállapodás alapján;

14.

támogatják a régi, vagy a magas kulturális vagy történelmi értékkel bíró filmek helyreállítására irányuló projekteket;

15.

elfogadják azon szükséges jogszabályokat vagy közigazgatási intézkedéseket, amelyek a kijelölt testületek számára lehetővé teszik a letétbe helyezett filmalkotásokhoz való hozzáférés biztosítását oktatási, kulturális, kutatási vagy egyéb nem kereskedelmi felhasználás céljára, minden esetben a szerzői és szomszédos jogokkal összhangban;

16.

meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a fogyatékkal élők hozzáférhessenek a letétbe helyezett filmalkotásokhoz, minden esetben a szerzői és szomszédos jogokkal összhangban;

17.

támogatják a szakmai képzést a mozgóképörökséghez kapcsolódó valamennyi területen, hogy elősegítsék a mozgóképörökség ágazati lehetőségeinek fokozott kihasználását;

18.

elősegítik a mozgóképörökség felhasználását az európai dimenzió oktatásban történő erősítése és a kulturális sokszínűség előmozdítása érdekében;

19.

szorgalmazzák és támogatják a vizuális oktatást, a filmes tanulmányokat és a médiával kapcsolatos ismeretek elsajátítását az oktatás minden szintjén, a szakmai képzési programokban, valamint az európai programokban;

20.

elősegítik a producerek, a forgalmazók, a műsorszolgáltatók és a filmintézetek közötti, oktatási célú szoros együttműködést, a szerzői és szomszédos jogok tiszteletben tartása mellett;

21.

megfontolják egy önkéntes vagy kötelező letéti rendszer bevezetését az alábbiakra nézve:

22.

ösztönzik és támogatják a kijelölt testületeket az információcserében és tevékenységeik összehangolásában nemzeti és európai szinten, többek között az alábbiak érdekében:

23.

kétévente tájékoztatják a Bizottságot az ezen ajánlás szellemében hozott intézkedésekről.