15.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 296/1

(1)

2006. július 3-án a Bizottsághoz panasz érkezett, amelyet az alaprendelet 5. cikke alapján az AlzChem GmbH (a továbbiakban: a panaszos) nyújtott be, amelynek termelése az 1-cianoguanidin (dicián-diamid) (DCD) közösségi gyártásának 100 %-át teszi ki.

(2)

Ez a panasz olyan bizonyítékot tartalmazott a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó DCD dömpingjére, valamint az abból származó jelentős kárra vonatkozóan, amelyet elegendőnek tartottak az eljárás megindításához.

(3)

Az eljárást a 2006. augusztus 17-én, az eljárás megindításáról szóló értesítésnek (2) az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételével indították meg.

(4)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a felülvizsgálat megindításáról a panaszos közösségi gyártót, az exportáló gyártókat, az importőröket, a felhasználókat, szállítókat, valamint az ismert érintett szövetségeket és az exportáló országok képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az értesítésben megállapított határidőn belül álláspontjukat írásban ismertessék, és szóbeli meghallgatást kérjenek.

(5)

A panaszos közösségi gyártó, az exportáló gyártók, az importőrök és a felhasználók ismertették álláspontjukat. Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, illetve aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(6)

Annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártók számára lehetővé tegyék a piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet, a Bizottság formanyomtatványokat küldött a tudomása szerint érintett kínai exportáló gyártóknak. Három kínai exportáló gyártó kért az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján piacgazdasági elbánást illetve, amennyiben a vizsgálat megállapítaná, hogy nem felel meg a piacgazdasági elbánás követelményeinek, egyéni elbánást.

(7)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók nyilvánvalóan nagy számára, a Bizottság a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban a vizsgálat során mintavételezésre kerülhet sor a dömping megállapítása céljából.

(8)

Valamennyi kínai exportáló gyártót felkérték, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és a kezdeményezésről szóló értesítésnek megfelelően nyújtson alapvető tájékoztatást a vizsgálati időszak során (2005. július 1-jétől2006. június 30-ig) az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységeiről, hogy ezáltal a Bizottságnak lehetősége legyen eldönteni, vajon szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, lehetősége legyen a minta kiválasztására.

(9)

Tekintettel azonban arra, hogy mindösszesen három exportáló gyártó vett részt a vizsgálatban, nem volt szükség a mintavételezésre.

(10)

A Bizottság kérdőíveket küldött valamennyi ismert érintett fél és az összes többi olyan vállalat számára, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkezett. Három kínai exportáló gyártótól és az egyedüli közösségi gyártótól, valamint két felhasználótól és négy importőrtől érkezett válasz.

(11)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping, az ebből eredő kár és a közösségi érdek megállapítása szempontjából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok telephelyén:

(12)

A dömpingre és kárra vonatkozó vizsgálat a 2005. július 1-jétől2006. június 30-ig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI). A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2002. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(13)

Az érintett termék az 1-cianoguanidin (dicián-diamid) (a továbbiakban: DCD), amely a 2926 20 00 KN-kóddal van bejelentve. Szilárd, finom, fehér, kristályos, rendszerint szagtalan por. Égetett mészből és koromból állítják elő, és különböző gyártási lépések után érik el.

(14)

A DCD-t rendszerint többféle más vegyi intermedier, például gyógyszerek, különféle ipari alkalmazások – víz, pép és papír, textil, bőr – előállításához, valamint az epoxi alkalmazások különféle területein használják. Kulcseleme a nitrogén–szén–nitrogén (NCN) láncnak, olyan piaci rést kitöltő végtermékekkel, mint a guanidin-nitrát és az egyéb NCN származékok.

(15)

A közösségi piacon értékesített DCD több mint 90 %-a szabványos. A fennmaradó, úgynevezett mikro-DCD kisebb részecskemérettel rendelkezik. A kínai exportáló gyártók kizárólag a szabványos típusra vonatkozóan szolgáltattak adatokat.

(16)

Egy importőr állítása szerint a közösségi gazdasági ágazat által előállított szabvány típusú DCD jobb minőségű, mint a kínai exportőr gyártók által előállított, mivel a kínai DCD víztartalma jelentősen magasabb és volatilisebb a Közösségben előállított DCD víztartalmához képest. Állítólag a kínai DCD több szennyeződést is tartalmaz.

(17)

A vizsgálat azonban kimutatta, hogy bár lehetnek bizonyos minőségbeli különbségek, ezek mennyiségileg nem meghatározhatók, továbbá nem befolyásolják a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségben előállított és ott értékesített, valamint a Kínából a Közösségbe importált DCD alapvető kémiai, fizikai és műszaki tulajdonságait, amelyet ugyanolyannak találtak, és amelyek felhasználása megegyező.

(18)

Ezért azt a következtetést vonták le, hogy az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ezeket a termékeket hasonló termékeknek kell tekinteni.

(19)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek.

(20)

Az egyszerűbb hivatkozás céljából a PGE-kritériumok röviden, összefoglalt formában a következők:

(21)

Három kínai népköztársaságbeli exportáló gyártó kért piacgazdasági elbírálást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, és töltötte ki a megadott határidőn belül az exportáló gyártók PGE iránti kérelmét tartalmazó igénylőlapot. E vállalatok telephelyén a Bizottság megvizsgálta és ellenőrizte a PGE iránti kérelmekben előterjesztett és az általa szükségesnek tartott valamennyi szükséges információt.

(22)

A vizsgálat feltárta, hogy a PGE iránti igényt mindhárom exportáló gyártó esetében el kellett utasítani. A vállalatoknak az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában megállapított öt kritérium szerint való meghatározása azt mutatta, hogy a vállalatok nem feleltek meg az első, a második és a harmadik kritérium követelményeinek.

(23)

Mivel a fő részvényes az első esetben egy állami tulajdonú vállalat, a másodikban pedig a népi kongresszus egy tagja, úgy találták, hogy az állam jelentős hatást gyakorolhat a vállalatoknak a vezetési döntésekhez kapcsolódó olyan üzleti döntéseire, mint a nyereség elosztása, az új részvények kibocsátása, a tőkenövelés és az alapszabály módosítása, ezért az ilyen döntéseket nem a piac jelzéseire válaszul hozták. Jelentős különbséget találtak a három vállalat között az elektromos egységfogyasztás és az egységár között, és a három vállalat egyike sem tudta bizonyítani, hogy villamosenergia-költségei a kereslet és a kínálat eredményeként alakulnak, továbbá hogy alapvetően a piaci értéket tükröznék.

(24)

Emellett a vállalatok könyvei a három közül egyik esetben sem tükrözték a valós pénzügyi helyzetet. A nemzetközi számviteli standardok (International Accounting Standards, IAS) részét képező alapvető számviteli elveket számos esetben megszegték, és mivel ezeket az eseményeket egyetlen alkalommal sem említette a pénzügyi ellenőr beszámolója, a vállalatok egyikéről sem mondható el, hogy az IAS előírásai szerinti, átlátható nyilvántartása volna, amelyet az IAS szerint független pénzügyi ellenőrzés alá vetnének.

(25)

Az eszközök értékének meghatározását illetően a három vállalat nem tudott magyarázattal szolgálni arra, hogy minek alapján végezte el az értékelést. Végül a vállalatok két esetben nem tudták igazolni a földhasználati jogok összes megfizetését. Mindkét hiányosság azt jelezte, hogy jelentős torzulások maradtak fenn a nem piacgazdasági rendszerből.

(26)

Konzultációt folytattak a tanácsadó bizottsággal, és a közvetlenül érintett felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételt tegyenek a fenti megállapításokra. A közösségi gazdasági ágazat és a három exportáló gyártó mindegyike tájékoztatást kapott a PGE értékeléséről, és lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételt tegyenek. Az exportáló gyártók számos észrevételt tettek a megállapításokkal kapcsolatban, a Bizottság azonban a teljes értékelés módosítása nélkül válaszolt ezekre. Az exportáló gyártók elsősorban azt állították, hogy üzleti döntéseik mentesek az állami beavatkozástól. Kifogásolták továbbá a költségekre és az eszközök értékelésére vonatkozó különös megállapításokat. Azonban nem nyújtottak be bizonyítékot az igényeik alátámasztására, ezért észrevételeiket elutasították.

(27)

Az előzőek alapján megállapították, hogy a PGE nem ítélhető oda a kínai gyártóknak.

(28)

Az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy amennyiben az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, egyedi vámtételt kell megállapítani az olyan vállalat esetén, amely bizonyítani tudja, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott követelménynek megfelel.

(29)

A PGE-ben nem részesíthető kínai gyártók egyéni elbánást is kértek arra az esetre, ha nem kapják meg a piacgazdasági elbánást biztosító státust. Azonban megállapították, hogy az állam olyan módon gyakorol jelentős befolyást, hogy a vállalati döntéseket két esetben nem szabadon hozták meg és az állami befolyás olyan lehet, hogy nagy lenne az intézkedések kijátszásának kockázata. Ami a harmadik, közös tulajdonú, korábban állami tulajdonban lévő vállalatot illeti, okkal feltételezhető, hogy továbbra is jelentős befolyást gyakorol az állam, ami az intézkedések kijátszásának kockázatához vezethet.

(30)

Az utóbbi exportáló gyártó azt állította, hogy az esetleges állami beavatkozás nem volna elégséges indok az egyéni elbánás elutasítására, mivel az ilyen következtetés csupán feltételezéseken alapulna.

(31)

Az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének e) pontjával összhangban, amennyiben a 2. cikk (7) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, az egyedi vámtétel csak abban az esetben állapítható meg, ha az exportőr – a kellően megalapozott igény alapján – bizonyítani tudja, hogy az állami beavatkozás nem olyan mértékű, amely lehetővé tenné az intézkedések kijátszását, ha az egyes exportőrökre eltérő vámtételeket határoznak meg. A kérdéses vállalat nem tudta meghatározni a vezérigazgató pontos szerepét és felelősségi körét. Azt sem tudta pontosítani, hogy a jelenlegi részvényesek valóban fizettek-e a korábbi állami tulajdonú vállalatban birtokolt részvényeikért. Ennek alapján ésszerű következtetés volt, hogy a jelentős mértékű állami beavatkozás nem zárható ki teljes mértékben. Ezért az intézkedések kijátszásának kockázatát túl nagynak ítélték meg, és az exportáló gyártó igényét ebben a tekintetben el kellett utasítani.

(32)

Ebből következően, mivel úgy találták, hogy a kínai gyártók nem feleltek meg valamennyi követelménynek ahhoz, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban egyéni elbánásban részesüljenek, az egyéni elbánást elutasított és egységes, országos vámot állapítottak meg.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint az olyan exportáló gyártó esetében, amely nem részesült piacgazdasági elbánásban, a rendes értéket az analóg országban alkalmazott árak vagy számtanilag képzett érték alapján, vagy pedig az ilyen harmadik országból más országokba – beleértve a Közösséget is – történő kivitel esetén felszámított ár alapján kell megállapítani, illetve ha ez nem lehetséges, bármilyen más elfogadható alapon megállapítható, ideértve a hasonló termékért a Közösségben ténylegesen fizetett vagy fizetendő árat, amelyet szükség esetén megfelelően módosítani kell úgy, hogy egy ésszerűen elfogadható haszonkulcsot is magában foglaljon.

(34)

Mivel az érintett terméket a Közösségen és a Kínai Népköztársaságon kívül másutt nem állítják elő, a Bizottság a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben jelezte azt a szándékát, hogy a rendes értéket – az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban – a Közösségben hasonló termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapítja meg.

(35)

A három kínai gyártó ellenezte ezt a javaslatot, azt állítva, hogy a Közösségen belül nincs megfelelő verseny, továbbá hogy a közösségi gyártási folyamat a kínai népköztársaságbeli gyártási folyamattal nem vethető össze. Azt állították, hogy a rendes értéket a panaszosnak a Kínába irányuló exportárára kell alapozni, vagy pedig a DCD kínai népköztársaságbeli gyártási költségére.

(36)

A közösségi gazdasági ágazat harmadik országba irányuló exportárát nem lehet figyelembe venni, mivel nem zárható ki, hogy az ilyen árak hasonló módon dömpingeltek lennének. Így a kérdéses exportáló gyártók nem tudták bizonyítani, hogy ez a módszer ésszerűbb lenne, mint a közösségi intézmények által használt. Különösen nem mutatható ki, és bizonyíték sem áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a közösségi piacon a verseny elégtelen volna, továbbá hogy – ennek következményeként – a Közösség gazdasági ágazatára vonatkozó adatok megbízhatatlanok volnának. Ami a gyártási folyamat szerinti különbségeket illeti, ezeket nem találták jelentősnek.

(37)

Továbbá a három vállalat egyike sem részesült piacgazdasági elbánásban, ezért a kínai exportáló gyártók gyártási költségeit nem tekintették megbízhatónak.

(38)

Ezen az alapon úgy találták, hogy a rendes érték meghatározásának legmegbízhatóbb alapja a hasonló termék közösségi gazdasági ágazati gyártási költségének alkalmazása, megfelelően kiigazítva, figyelembe véve a gyártási folyamatok és a nyersanyagokhoz való hozzáférés különbségét.

(39)

Az exportáló gyártók azt állították, hogy a rendes értékek meghatározása a rendelkezésre álló tények alapján, így az alaprendelet 18. cikke alapján történt. Azt állították továbbá, hogy mivel teljes mértékben együttműködtek a jelenlegi vizsgálat során, az ilyen megközelítés indokolatlan.

(40)

Az exportáló gyártóknak az az állítása, hogy a rendes értéket az alaprendelet 18. cikkével összhangban határozták meg, helytelen. Valójában, ahogyan az korábban szerepelt, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban állapították meg, amely lehetővé teszi minden egyéb elfogadható alap alkalmazását, amennyiben nem lehetséges az, hogy a rendes érték alapjául az analóg ország költségei vagy árai, illetve az ilyen országból más harmadik országba irányuló exportárak szolgáljanak. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(41)

A hasonló terméket a közösségi gazdasági ágazat reprezentatív mennyiségben értékesítette. Azonban a közösségi gazdasági ágazat belföldi értékesítései veszteségesek voltak. Ezért a rendes érték alapjául a közösségi gazdasági ágazat gyártási költségeinek az értékesítési, az általános és igazgatási költségekkel és a nyereséggel növelt összege szolgált. Kiigazítást eszközöltek a közösségi gazdasági ágazat gyártási költségein annak érdekében, hogy ellentételezzék a gyártóegységek fizikai elkülönülése miatti további szállítási költségeket, a távoli termelőhelyről odaszállítandó nyersanyagokhoz való közvetlen hozzáférés hiányát, és a melléktermék (hulladék mész, „black lime”) ártalmatlanítását. Továbbá a közösségi gazdasági ágazat által 2001-ben elért nyereségnek megfelelő becsült nyereséget adták hozzá az általános és igazgatási költségek 4,3 %-ával együtt, amelynek alapjául a közösségi gazdasági ágazat által szolgáltatott információk szolgáltak.

(42)

A kínai gyártók által a Közösségbe irányuló valamennyi exportértékesítést közvetlenül a független közösségi fogyasztó részére eszközölték, és ezért az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő exportárak alapján határozták meg.

(43)

Az előbbiekben meghatározott rendes érték súlyozott átlagát az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése szerint összevetették a piacgazdasági elbánásban nem részesülő együttműködő vállalatok közösségi exportárainak súlyozott átlagával.

(44)

Ennek alapján az egész országra kiterjedő, vámfizetés nélküli CIF közösségi határparitáson számított ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet 91,8 %.

(45)

Mivel az elemzés kizárólag egyetlen vállalatra vonatkozik, a bizalmas információk védelme érdekében a legtöbb mutató indexált formában vagy tartományként megadva szerepel.

(46)

A vizsgált időszakban a közösségi gyártás 15 000 és 20 000 tonna között volt.

(47)

Az AlzChem GmbH közösségi gyártó termelése a Közösségben előállított DCD gyártása 100 %-át teszi ki. Megállapítható, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében ez a vállalat alkotja a közösségi gazdasági ágazatot.

(48)

A közösségi fogyasztást a közösségi gazdasági ágazatnak a közösségi piacon megvalósuló értékesítési volumene, valamint a Kínából és az egyéb harmadik országokból az Eurostat alapján a vonatkozó KN-kód alatt bejelentett behozatal adja. Amint a következő táblázatban is szerepel, az érintett termék közösségi felhasználása stabil (+ 1 %) maradt a figyelembe vett időszak alatt. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a 2002-re vonatkozó adatok magukban foglalják az ODDA norvég gyártó számára történő behozatalt is, amely ugyanabban az évben felhagyott tevékenységével.

(49)

Egy importőr szerint az ODDA bezárása azt eredményezte, hogy nagyobb felhasználói közül néhányan készletet halmoztak fel 2003-ban, ami azt is megmagyarázza, miért abban az évben érte el a legnagyobb értéket a felhasználás.

(50)

Az Eurostat szerint a Kínából származó behozatal a 2002. évi 2 476 tonnáról a VI során 6 002 tonnára növekedett. Ugyanezen időszak alatt a piaci részesedés 15–25 %-ról 40–50 %-ra növekedett, mivel a kínai gyártók átvették az azt megelőzően a norvég ODDA gyártó által birtokolt piaci részesedés jelentős részét. A behozatal növekedése különösen 2003-ban volt hangsúlyos.

(51)

Az Eurostat adatai alapján az importárak 11 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak során, a 2002. évi 1 149 EUR/tonna értékről a vizsgálati időszak szerinti 1 022 EUR/tonna értékre.

(52)

Az alákínálás meghatározásához összehasonlították a közösségi gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszak alatti közösségi piaci értékesítési árait és a kínai exportáló gyártók által felszámolt árakat. Mivel a kínai gyártók nem exportálták az úgynevezett mikro-DCD-t, ezt a típust kizárták az alákínálás számításának köréből.

(53)

A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó eladási árai a független vevőkkel szemben érvényesített árak voltak, amelyeket szükség szerint a gyártelepi szintre igazítottak. Ezeket az árakat összehasonlították az exportáló gyártók által felszámolt, az engedményekkel csökkentett eladási árakkal, majd szükség esetén kiigazították a CIF határparitáson számított közösségi árra, megfelelően kiigazítva a vámkezelési és a behozatal utáni költségekkel. A 6,5 %-os alkalmazandó hagyományos harmadik országbeli vámot hozzáadták a CIF-árhoz, hogy megkapják a szabadforgalmi egységárat.

(54)

A vizsgálati időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat gyártelepi átlagos eladási árának százalékában kifejezett alákínálási különbözetek súlyozott átlaga az együttműködő kínai gyártók esetében 25 és 35 %-a között volt.

(55)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésével összhangban a dömpingelt behozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta a gazdasági ágazat 2002 és a vizsgálati időszak közötti helyzete szempontjából valamennyi jelentős gazdasági tényező és mutató értékelését.

(56)

A következőkben ismertetett kártényezők kizárólag a szabadpiaci értékesítésekre vonatkoznak, amely a közösségi gazdasági ágazat DCD-gyártásának 85 %-át képviseli. Meg kell jegyezni, hogy a DCD-gyártásának fennmaradó 15 %-át belsőleg, saját felhasználásra hasznosítják. A közösségi gazdasági ágazat integrált gyártó, amely a DCD-t további feldolgozásra és a DCD továbbfeldolgozott termékek előállításához való átalakítására használja fel, kereskedelmi számla kibocsátása nélkül. A saját fogyasztás meglehetősen stabil maradt az érintett időszak alatt, és ezért nem gyakorolhatott befolyást a közösségi gazdasági ágazatra.

(57)

A gyártási kapacitás 33 %-kal növekedett 2002 és a vizsgálati időszak között. A kapacitásnövekedés 2003 és 2004 során következett be, a norvég ODDA gyártó 2002. év végi bezárását követően. A további termelési kapacitásvizsgálatok során figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az ODDA beszüntette a termelést, és hogy ez a vállalat körülbelül 25 %-os részesedéssel rendelkezett a közösségi piacon, és más piacokon is értékesített. A gyártási kapacitás növelését beruházással és műszaki fejlesztéssel érték el.

(58)

A megnövekedett kapacitás és értékesítés eredményeként a gyártási volumen 37 %-kal növekedett 2002 és a vizsgálati időszak között. A legnagyobb növekedés 2002 és 2003 között következett be. A termelési volumen 2004-ben érte el a tetőpontját, amelyet követően meredeken csökkent 2005-ben, amelyet a vizsgálati időszak alatti növekedés követett.

(59)

A kapacitáskihasználás 3 százalékponttal növekedett a figyelembe vett időszak során.

(60)

A készletek jelentős mértékben növekedtek a figyelembe vett időszakban. Ez annak a ténynek tudható be, hogy a dömpingelt behozatal miatt a közösségi gazdasági ágazat nem növelhette olyan mértékben eladásait, mint amit az ODDA bezárását követően elvárt, amint azt az alábbi magyarázat is mutatja.

(61)

Noha a közösségi fogyasztás stabil maradt, a közösségi gazdasági ágazat által a független vevőknek történő értékesítés a közösségi piacon 6 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban. A csúcsot 2003-ban érték el, majd 2004-ben és 2005-ben folyamatosan csökkent, hogy aztán a vizsgálati időszak folyamán kissé ismét növekedjen. Ezeket az értékesítéseket azonban állandóan a termelési költség alatt érték el, a mikro-DCD értékesítéseinek kivételével, amelynek a közösségi piacon történő teljes értékesítése (a bizalmas adatok védelme érdekében nem szerepelnek pontos számadatok) 0 és 10 %-a közötti értéknek felel meg, és amely nagyon jövedelmező volt.

(62)

Emellett fontos emlékeztetni arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat a saját maga által előállított DCD-t egyéb továbbfeldolgozott vegyipari termékek, pl. NCN-származékok előállítására használja. Ez a saját felhasználás a közösségi gazdasági ágazat DCD-gyártásának körülbelül 15 %-át teszi ki.

(63)

Az értékesítési mennyiség és a piaci részesedés a következőképpen alakult:

(64)

A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 3 százalékponttal növekedett a figyelembe vett időszak során. Ezt azonban az ODDA 2002. év végi bezárása által keletkezett piaci űrre figyelemmel kell tekinteni, amely bezárását megelőzően körülbelül 25 %-os piaci részesedéssel rendelkezett.

(65)

A kínai DCD jelentette verseny, valamint a 2002 és a vizsgálati időszak közötti áringadozás ellenére a közösségi gazdasági ágazatnak 2 %-kal sikerült növelnie a figyelembe vett időszak alatt a független vevőkkel szembeni értékesítési átlagegységárat. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezek az árak magukban foglalják a mikro-DCD-t is, amellyel szemben nincsen versenytárs a kínai exportáló gyártók részéről és amelyek magasabb árat képviselnek.

(66)

A figyelembe vett időszakban a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezősége minden esetben negatív volt. A veszteségek a vizsgálati időszak alatt érték el csúcsértéküket, amikor is a – 20 % és a – 30 % közötti tartományban voltak. A közösségi gazdasági ágazat szerint a referenciaévet, 2002-t az ODDA bezárását követő sajátos piaci helyzet miatt kivételesnek kell tekinteni. 2003-ban a közösségi gazdasági ágazat annak ellenére csökkenteni tudta veszteségeit, hogy a Kínából származó behozatal a legmagasabb értéket érte el.

(67)

A pénzforgalom a figyelembe vett időszak során a 2003. év kivételével mindig negatív volt, összhangban a közösségi gazdasági ágazat érintett évi veszteségeinek csökkentésével.

(68)

A közösségi gazdasági ágazat jelentős szintű beruházásokat könyvelhetett el, különösen 2003-ban. A beruházások főleg a korábban említett termelésikapacitás-növeléshez kapcsolódtak.

(69)

A beruházásoknak a hasonló termék gyártásából és értékesítéséből származó megtérülése negatív volt, és jelentős mértékben csökkent a figyelembe vett időszak folyamán, a nyereségesség korábban említett negatív tendenciájának megfelelően.

(70)

A közösségi gazdasági ágazat tőkebevonási képességét nem érte jelentős hatás a figyelembe vett időszak folyamán, mivel a DCD csupán kis töredékét képviseli a közösségi gazdasági ágazat teljes üzleti tevékenységének.

(71)

A közösségi gazdasági ágazat foglalkoztatási, termelékenységi és munkaerőköltségeinek alakulása a következő volt:

(72)

A közösségi gazdasági ágazat az alkalmazottainak számát 2002 és a vizsgálati időszak között 14 %-kal növelte. Ezzel párhuzamosan a termelékenység az ésszerűsítési folyamat és a megnövekedett termelés eredményeként növekedett.

(73)

Az átlagos bérszínvonal 6 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak folyamán.

(74)

Ami az aktuális dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását illeti, tekintettel a Kínából származó dömpingelt behozatal volumenére és áraira, ez a hatás nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(75)

Emellett nem volt jele annak, hogy a közösségi gazdasági ágazat a korábbi dömping hatásaiból épülne fel.

(76)

Eltekintve a 2003. évi csúcstól, a felhasználás stabil maradt a figyelembe vett időszak alatt. Ugyanezen időszak alatt az érintett termék dömpingelt behozatala jelentős mértékben növekedett, és ehhez hasonlóan nőtt piaci részesedése a 2002. évi 15 % és 25 % közötti értékről a vizsgálati időszak alatti 40 % és 50 % közötti értékre. A figyelembe vett időszak alatt a dömpingelt behozatal átlagárai jelentősen alacsonyabbak maradtak, mint a közösségi gazdasági ágazat átlagárai. Súlyozott átlag alapján az ilyen behozatalok árai 25–35 %-kal kínáltak alá a közösségi gazdasági ágazat árainak a vizsgálati időszak alatt.

(77)

Ugyanezen időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat súlyos veszteségeket szenvedett el, amelyek a vizsgálati időszak alatt érték el legmagasabb, – 20 % és – 30 % közötti értéküket. A jövedelmezőség negatív alakulásával összhangban a kapcsolódó mutatók, így a beruházások megtérülése és a pénzforgalom negatív tendenciát mutatott.

(78)

Bizonyos kármutatók, például a termelési volumen, a termelési kapacitás, az értékesítési volumen, a piaci részesedés és közösségi piaci értékesítési ár pozitív tendenciát mutatott a figyelembe vett időszak során. E vizsgálatban a saját felhasználást nem vették figyelembe, mivel az a figyelembe vett időszak alatt stabil maradt, ezért semmilyen hatást nem gyakorolt a kárelemzésre.

(79)

Azonban az egyes kármutatók kedvező alakulását az ODDA norvég gyártó 2002. év végi bezárására figyelemmel, valamint a közösségi gazdasági ágazat és a kínai exportáló gyártók közötti, az ODDA piaci részesedésének átvételéért folytatott küzdelmére figyelemmel kell nézni. Fontos megjegyezni, hogy a kínai behozatal az ODDA bezárásával támadó űrt szinte teljes egészében kitöltötte: kezdetben, 2003-ban a közösségi gazdasági ágazatnak sikerült megszereznie az ODDA által birtokolt piaci részesedés körülbelül 1/3 részét. Ez jelentős mértékben, körülbelül 1/7-re csökkent a vizsgálati időszak alatt. Ilyen módon annak ellenére, hogy egyes mutatók enyhén pozitív tendenciára utaltak, a valóságban sokkal kedvezőbben is alakulhattak volna, amennyiben nem érintette volna őket a Kínából származó dömpingelt behozatal. A közösségi gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó mutatók (haszon, beruházások megtérülése, pénzforgalom) olyan negatív tendenciát mutattak, amelyet a kedvező változások nem tudnak ellensúlyozni. Ahogyan azt pénzügyi helyzete is mutatja, a közösségi gazdasági ágazat egyáltalán nem tudta kihasználni az ODDA termelésének leállítását, és most olyan helyzetben van, hogy életképessége forog kockán, ha nem kerül sor intézkedések elrendelésére.

(80)

Az eddigiek alapján megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikke értelmében.

(81)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy van-e okozati összefüggés a Kínából származó érintett termék dömpingelt behozatala és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár között. Ezenfelül a dömpingelt behozatalon kívüli más olyan ismert tényezőket is megvizsgáltak, amelyek egyidejűleg károsíthatták a közösségi gazdasági ágazatot, hogy az e tényezők által okozott károkat ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(82)

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett terméknek a Kínából származó valamennyi behozatala szabványos típusú DCD, amely egyúttal a közösségi gazdasági ágazat közösségi piacon történő értékesítése többségét is kiteszi. A kínai gyártók által nem exportált, úgynevezett mikro-DCD közösségi gazdasági ágazat általi értékesítéseit ki kell zárni az alákínálás mértékének kiszámításakor.

(83)

A Kínából származó behozatal 141 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Ennek eredményeként a piaci részesedés a 2002. évi 15–25 %-ról a vizsgálati időszak alatti 40–50 %-ra növekedett. Fontos megjegyezni, hogy a dömpingelt behozatal volumene 2003-ban érte el csúcsértékét 6 173 tonnával, amely a norvég gyártó bezárásának hatásait tükrözi, majd 2004-ben meredeken csökkent, amelyet 2005-ben és a vizsgálati időszak alatt (amikor elérték a 6 002 tonnát) tartós növekedés követett.

1.   táblázat

A Kínából származó behozatal

(84)

A dömpingelt behozatal átlagárai jelentős mértékben alacsonyabbak voltak a közösségi gazdasági ágazat átlagárainál, a vizsgálati időszakban 25–35 %-kal kínáltak alájuk. A kínai exportárak 11 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt, de nem követtek egyértelműen csökkenő tendenciát. A kínai exportáló gyártók 2003-ban 7 %-kal csökkentették áraikat, amikor erőfeszítést tettek az ODDA piaci részesedésének átvételére. Miután ennek többségét megszerezték, 2004-ben 25 %-kal emelték áraikat, 2005-ben 27 %-kal csökkentették, majd a vizsgálati időszak alatt ismételten 4 %-kal emelték.

(85)

Ugyanakkor, bár az időszak alatt a dömpingelt behozatal árai 11 %-kal csökkentek, a közösségi gazdasági ágazatnak sikerült viszonylag stabilan (2 %-os növekedés) tartania árait. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek az árak magukban foglalják a mikro-DCD-t, amelynek nincsen versenytársa Kínában, és amelynek sokkal magasabb az ára. Így a közösségi gazdasági ágazat átlagos értékesítési árait az értékesítési mennyiségek és a szabvány, valamint a mikro-DCD árainak változásai befolyásolják.

2.   táblázat

Az egységárak alakulása

(86)

Tekintettel a szabvány DCD-re vonatkozóan megállapított jelentős alákínálásra, amely a vizsgálati időszakban 25–35 % volt, egyértelmű, hogy a dömpingelt behozatal nagy nyomást gyakorolt a közösségi értékesítési árakra a szabvány DCD esetében, amely az értékesítéseinek többségét teszi ki, és ilyen módon megakadályozta a közösségi gazdasági ágazatot abban, hogy árait olyan szinten állapítsa meg, amely fedezné a gyártási költségeket. Ez viszont rossz hatással volt a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségére, ami a súlyos veszteségek jelentős részét eredményezte a figyelembe vett időszak alatt.

(87)

Mivel a közösségi gazdasági ágazat már 2002-ben veszteségeket szenvedett el a DCD értékesítésével kapcsolatban, megvizsgálták, hogy a veszteségek inkább strukturális jellegűek-e, vagy kizárólag a dömpingelt behozatal okozza őket. Ebben a tekintetben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a dömpingelt behozatal markánsan jelen volt a közösségi piacon már 2002-ben, 15–25 %-os részesedést szerezve meg. Emellett a közösségi gazdasági ágazat olyan bizonyítékot nyújtott be, amely azt mutatta, hogy költségcsökkentési programjának köszönhetően a nyersanyagárak emelkedése ellenére sikerült stabilan tartania az egységköltségeket a figyelembe vett időszak alatt. Azonban a kínai behozatal által okozott árcsökkenés miatt ez nem érte el a veszteségek elvárt csökkentésének hatását, csupán a költségek emelkedését akadályozta meg.

(88)

A költségcsökkentési erőfeszítéseknek és az ODDA 2002. év végi piaci kivonulásának köszönhetően a közösségi gazdasági ágazat a felépülés folyamatába került, mielőtt a kínai behozatal 2003-ban elérte volna a csúcsértékét. E csúcsértéket követően, amely lehetővé tette a kínai behozatal számára, hogy átvegye az ODDA piaci részesedésének többségét, a közösségi gazdasági ágazat veszteségei – 10 % és – 20 % közötti értékre növekedtek 2004-ben, és tovább nőttek 2005-ben és a vizsgálati időszak alatt, összhangban a dömpingelt behozatal volumenének növekedésével és az átlagos importár csökkenésével.

3.   táblázat

A közösségi gazdasági ágazat jövedelmezősége

(89)

A dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlása közötti okozati összefüggést még inkább megerősíteni látszik az a tény, hogy a közösségi gazdasági ágazat az olyan típus (a mikro-DCD) esetén jövedelmező, ahol nincs kínai behozatal, ugyanakkor súlyos veszteségeket könyvel el a szabvány típusú DCD esetén, ahol tisztességtelen versennyel kell szembesülnie kínai részről.

(90)

Tekintettel a fentiekre és különösen a dömpingelt behozatalnak a közösségi gazdasági ágazat árai alá kínáló árak mellett elért piaci részesedésének alakulására, megállapították, hogy a dömpingelt behozatal meghatározó szerepet játszott a közösségi gazdasági ágazat károsodásában.

4.   táblázat

A piaci részesedés alakulása

(91)

Tekintettel a figyelembe vett időszak alatti stabil közösségi felhasználásra és az egyéb harmadik országból származó behozatal hiányára, és mivel a DCD egyedüli ismert gyártója a közösségi gazdasági ágazat és néhány kínai gyártó, nagyon kevés egyéb olyan tényező van, amely hozzájárulhatott volna a közösségi gazdasági ágazat károsodásához.

(92)

Megvizsgálták, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a nem európai uniós országokba irányuló kivitel hozzájárulhatott-e a figyelembe vett időszak alatt elszenvedett kárhoz. A nem európai uniós országokba irányuló kivitel az érintett terméknek a közösségi gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszak alatt történő értékesítésének jelentős, 30 % és 50 % közötti részét tette ki. A kivitel jelentősen, a volumen tekintetében 58 %-kal növekedett 2002 és a vizsgálati időszak között, míg az átlagos egységár 2 %-kal csökkent. Ez azt mutatja, hogy a kínai exportőrök által jelentett, a Közösségen kívüli piacokon is folytatott verseny ellenére jelentős igény mutatkozik a közösségi gazdasági ágazat által előállított DCD-re, még a kínai exportőrökénél jóval magasabb árakon is, noha – amint az korábban már szerepelt – a nagyobb átlagárak a mikro-DCD-ért magasabb áraival is magyarázhatók.

(93)

Annak érdekében, hogy versenyképes maradhasson az alacsonyabb árú szabvány DCD-vel a nem európai uniós piacokon is, a közösségi gazdasági ágazat exportértékesítéseit jóval a gyártási költségnél alacsonyabb árakon eszközölték, aláásva a teljes jövedelmezőséget. Azonban az ilyen kivitel nem befolyásolja közvetlenül a közösségi piacon elért jövedelmezőséget.

(94)

Tekintetbe véve, hogy a közösségi gazdasági ágazat több éven keresztül veszteségeket szenvedett el az érintett termék tekintetében, és ennek ellenére 2003-ban és 2004-ben is további kapacitásba való beruházás mellett döntött, amely megnövelt termelési volumenhez és készletekhez vezetett, megvizsgálták, hogy i. a veszteségek strukturális jellegűek-e; és hogy ii. a további kapacitásról szóló döntés hozzájárult-e a közösségi gazdasági ágazat károsodásához. Az utóbbi érvelést egy importőr is előhozta, aki azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak a termelési kapacitás egyharmaddal való növelésére vonatkozó döntése a már meglévő kínai behozatal ismeretében jelentős nyomást gyakorolt a piacra.

(95)

Tekintettel a veszteségek szintjeire, a közösségi gazdasági ágazattól kapott adatok azt bizonyítják, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak költségcsökkentési programjának köszönhetően a nyersanyagárak növekedése ellenére sikerült stabilan tartania az egységköltségeket a figyelembe vett időszak alatt. A közösségi gazdasági ágazat helyzete azonban továbbra is kedvezőtlen bizonyos költséghátrányok miatt, mint például a három különböző gyártási helyszín, a szénbányák messzesége és a költséges termelési folyamat, jóllehet nem lehetséges a közösségi gazdasági ágazat költségstruktúrájának az egyéb DCD-gyártók költségstruktúrával való összevetése, mivel a kínai exportáló gyártók közül egyik sem részesült piacgazdasági elbánásban. Mindazonáltal az a tény, hogy a közösségi gazdasági ágazat 2001-ben bizonyos hasznot elért, és hogy jövedelmező a kínai exportőrök által nem exportált terméktípus (a mikro-DCD) esetében, egyértelműen azt mutatja, hogy rendes versenyfeltételek mellett a közösségi gazdasági ágazat helyzete jóval kedvezőbb lenne, tehát a veszteségek nem tisztán strukturális jellegűek.

(96)

Tekintettel a közösségi gazdasági ágazatnak a kapacitás növeléséről szóló döntésére, meg kell jegyezni, hogy erre az ODDA bezárását követően került sor, amely a bezárását megelőzően jelentős piaci részesedéssel rendelkezett a közösségi piacon. A kínai behozatal hiányában, amelynek a dömpingelt áraknak köszönhetően sikerült az ODDA elvesztett piaci részesedésének többségét megszereznie, a közösségi gazdasági ágazat sokkal nagyobb rész megszerzését várhatta volna. Ugyanakkor egy gazdasági szereplő sem várhatja el, hogy tevékenységi területén a felhasználás megnövekedése esetén hozzá, nem pedig külföldi ellátási forrásokhoz fordulnak.

(97)

A fentiekből megállapítható, hogy jóllehet a közösségi gazdasági ágazat kedvezőtlen pénzügyi és gazdasági helyzetét az ágazat nem önmaga okozta, a jövedelmezőség elmaradását részben a magas termelési költségek és bizonyos beruházási döntések is okozták.

(98)

Következtetésül megerősítették, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal, amely a figyelembe vett időszak alatt jelentős mértékben növelte piaci részesedését, méghozzá a közösségi gazdasági ágazat árainak alákínáló árakon, jelentősen hozzájárult a közösségi gazdasági ágazat kedvezőtlen pénzügyi és gazdasági helyzetéhez. Ez a tény, ha önmagában szemléljük, jelentős kárt okozott. Nem tagadható azonban, hogy a figyelembe vett időszak során történt jelentős veszteségek részben a közösségi gazdasági ágazat költségstruktúrájának is tulajdoníthatók.

(99)

A vizsgálat megmutatta, hogy az egyéb ismert tényezők, például a költségek, a megnövelt kapacitás és a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye, még ha hozzá is járultak a kárhoz, nem változtatják meg az okozati összefüggést a közösségi gazdasági ágazatot ért kár és a Kínából származó dömpingelt behozatal között.

(100)

Így megállapították, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében.

(101)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálták, hogy fennállnak-e kényszerítő okok annak a megállapítására, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése ebben az esetben nem közösségi érdek. Elemezték az intézkedéseknek a valamennyi érdekelt félre való hatását, valamint az intézkedések bevezetése elmaradásának következményeit.

(102)

A közösségi gazdasági ágazatot ért kár abból eredt, hogy nehézséget jelentett számára felvenni a versenyt az alacsony árú dömpingelt behozatallal, amely nagy ütemben növekedett a figyelembe vett időszak során, és amely nagy árcsökkenést okozott a közösségi piacon, megakadályozva a közösségi gazdasági ágazatot abban, hogy árait olyan szinten állapítsa meg, amely fedezte volna költségeit.

(103)

A megállapítások szerint az intézkedések abban segítenék a közösségi gazdasági ágazatot, hogy a DCD árát olyan szintre emelje, amely lehetővé tenné, hogy az üzlet jövedelmezővé váljon, és így megtarthassa jelenlétét a közösségi piacon.

(104)

Amennyiben az intézkedéseket nem vezetnék be, a közösségi gazdasági ágazat arra kényszerülne, hogy árait a dömpingelt behozatal áraihoz igazítsa a piacon maradás érdekében. Ez további pénzügyi veszteségeket eredményezne. Mivel a jelenlegi helyzet, amelyet több éve a jövedelmezőség hiánya jellemez, nem tartható fenn, az intézkedések bevezetésének elmaradása végül e terméksorozat eltűnéséhez és következésképpen munkahelyek megszűnéséhez vezetne.

(105)

A fentiekre tekintettel megállapították, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése a közösségi gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(106)

Az együttműködő exportáló gyártók, valamint egyes felhasználók és importőrök azt állították, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése kizárná a kínai behozatalt a közösségi piacról, és – az egyéb országokból származó behozatal hiányában – a közösségi gazdasági ágazat monopóliumát eredményezné. Az exportáló gyártók és egy importőr rámutatott továbbá a kritikus ellátási helyzetnek a közösségi piacot fenyegető kockázatára, amely akkor jelentkezne, ha az intézkedéseket olyan szinten vezetnék be, amely tiltaná a Kínából származó behozatalt.

(107)

Megállapították azonban, hogy tekintettel a kínai exportáló gyártóknak a dömpingnek és a közösségi gazdasági ágazat árainak jelentős mértékben alákínáló áraknak köszönhetően megszerzett masszív piaci helyzetére, az intézkedéseknek az alább ismertetett szinten való bevezetése nem szorítaná ki őket a közösségi piacról, hanem csupán visszaállítaná a kiegyensúlyozott viszonyokat, amelyek lehetővé tennék a közösségi gazdasági ágazatnak és a kínai exportáló gyártóknak, hogy azonos feltételek mellett versengjenek. Ráadásul megmarad a közösségi piacon a kínai exportőrök és a közösségi gazdasági ágazat közötti verseny, így biztosítva a többféle forrásból való folyamatos ellátást.

(108)

Másfelől, amennyiben nem vezetnék be a dömpingellenes intézkedéseket, nem zárható ki, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak be kellene szüntetnie az ebben az üzletágban folytatott gyártótevékenységét, ami ellentétes hatást érne el, azaz a kínai behozatal monopóliumát eredményezné. Mindkét helyzetet, azaz az ellátás mindkét forrásának monopóliumát el kell kerülni. Mindkét együttműködő felhasználó hangsúlyozta az ellátás két forrásának szükségességét.

(109)

Megállapították, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése az alább ismertetett szinten biztosítaná a két ellátási forrás fenntartását a közösségi piacon.

(110)

Két iparági felhasználó – egyikük a gyógyszeriparban, a másik pedig a bőrcserző iparban tevékenykedik – működött közre a vizsgálatban. Mindkét felhasználó közvetlenül Kínától és a közösségi gazdasági ágazattól vásárolja az érintett terméket. A harmadik felhasználó, amely speciális papíripari vegyszereket állít elő, a dömpingellenes intézkedések bevezetésének várt hatásaira vonatkozó észrevételekkel reagált a vizsgálat végleges megállapításainak közzétételére.

(111)

A gyógyszeripari – ahol a DCD a metformin, egy cukorbetegség elleni gyógyszer gyártásának fontos nyersanyaga – felhasználó azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetéséből eredő bármekkora áremelkedés káros hatással volna versenyképességére a Közösségen kívüli, főleg az indiai gyártókkal szemben. Tekintettel arra, hogy a DCD költségeinek viszonylag nagy hányadát teszi ki, ez a felhasználó úgy becsli, hogy a DCD-nek csupán kis mértékű áremelkedése is hatással volna a metformin értékesítési árára, és következésképpen hátrányosan érintené piaci részesedését és versenyképességét is. Azonban az említett felhasználók költségeire és jövedelmezőségére vonatkozóan a Bizottság rendelkezésére bocsátott információ azt jelzi, hogy a javasolt szintű vám legalább részben felszívódna.

(112)

A vizsgálat végleges megállapításainak ismertetésével kapcsolatos észrevételeiben az említett felhasználó azt állította, hogy nem tudná visszanyerni a javasolt szinten bevezetett dömpingellenes vámból eredő nyersanyagköltség-emelkedést. Állításai szerint versenyképessége fenntartása és a piacon maradás érdekében folyamatosan gyártási költségeinek csökkentésére kényszerül. Emiatt korábban már szerkezetátalakításra kényszerült. Emellett tárgyalt az árcsökkentésről fő szállítójával, a közösségi gazdasági ágazattal. Ugyanezen felhasználó megállapította, hogy a dömpingellenes vámnak a javasolt szinten való bevezetése annak valós veszélyével fenyeget, hogy le kell állítania két franciaországi, a metformin előállítására specializálódott termelőhelyét. Állítása szerint ennek következtében 270 ember vesztené el munkáját.

(113)

A Bizottság fenntartja azonban, hogy bár nem vitatható, hogy a vámok bevezetése negatívan befolyásolná az említett felhasználót a közösségi piaci értékesítés tekintetében, tekintve a kisebb hasznot, ki kell emelni, hogy az említett felhasználó által gyártott metformin jelentős hányadát továbbexportálják, és így mentes minden vámtól. Így a vám bevezetése a metformin-üzletágnak csak egy részét érintené. Tekintettel a felhasználó által a kérdőívben közölt haszonkulcsra, egyértelmű, hogy a vám legalább részben kinyerhető, és nem vezethet a közösségi piacon értékesített metformin árának jelentős mértékű növekedéséhez. Ezért a munkahelyek megszűnésének veszélye nagyon távoli. Meg kell jegyezni azt is, hogy a vámok bevezetésének elmaradása olyan helyzetet teremthet, amelyben a felhasználó fő szállítójának be kell szüntetnie tevékenységét, így a felhasználónak csak egyetlen szállítója maradna.

(114)

A papíripari vegyszerek ágazatába tartozó felhasználó szintén azt állította, hogy a javasolt szintű dömpingellenes vám csökkentené a Közösség piaci versenyképességét, mivel a Közösségen kívüli versenytársai a dömpingellenes vám megfizetése nélkül juthatnának hozzá a DCD-hez. Azonban mivel ez a felhasználó nem nyújtotta be a kérdőívre adott válaszait, és állítását sem támasztotta alá, lehetetlen felmérni vagy számszerűsíteni a vámnak az üzleti tevékenységére gyakorolt hatását.

(115)

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy – amint az a fentiekben is szerepelt – mindkét együttműködő felhasználó kiemelte a két ellátási forrás fenntartásának jelentőségét. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése az alább ismertetett szinten biztosítaná az alternatív ellátási források hosszú távú fenntartását a végfelhasználói ágazatok számára. Az intézkedések végrehajtásának elmaradása másfelől magában hordozná azt a kockázatot, hogy egy ellátási forrást megszüntetnének.

(116)

Négy importőr, akik közül egy használja is az érintett terméket, működött közre a vizsgálatban. Közülük a legnagyobb, amelynek behozatala a vizsgálati időszakban a Kínából behozott DCD teljes mennyiségének 30 %-át tette ki, rámutatott, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése elkerülhetetlenül negatív hatást gyakorolna tevékenységeire, és végül a DCD-üzletágból való visszavonulásához vezetne, mivel más harmadik országbeli DCD-gyártás hiányában nem áll rendelkezésére alternatív ellátási forrás. Ez szervezeti változásokhoz vezethet ebben a vállalatban.

(117)

Nem zárható ki, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése egyes importőröket negatív módon érintene. Azonban mivel a dömpingellenes intézkedések csupán a közösségi piacon állítanák vissza a versenyt, és mivel a végfelhasználók hangsúlyozták a két ellátási forrás szükségességét, megállapították, hogy az alább javasolt szintű dömpingellenes intézkedések nem gátolnák meg az importőröket abban, hogy az érintett terméket a Közösségben értékesítsék.

(118)

Emellett, mivel az importőrök különböző végfelhasználói ágazatokat látnak el, amelyeknél a DCD a végtermék költségének változó arányú részét képezi, megállapították, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetéséből eredő bármekkora áremelkedés legalább részben áthárítható a felhasználókra. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a rendelkezésre álló információ alapján az importőrök nem látják el a legnagyobb végfelhasználói ágazatot, azaz a gyógyszeripari ágazatot, ahol az állítások szerint bármilyen költségnövekedést nehéz volna továbbhárítani a végső fogyasztóra a harmadik országokkal való verseny miatt.

(119)

Egy importőr, amely a textil-, a papír-, a vízkezelési és a műtrágyaiparnak szállít DCD-t, azt állította, hogy ezek az iparágak nem igénylik a közösségi gazdasági ágazat által előállított jobb minőségű DCD-t. Azt állította továbbá, hogy a fenti iparágaknak nehézségeik támadnának, ha a további költségnövekedéseiket a végső fogyasztóikra kellene áthárítaniuk.

(120)

Nem vitatott, hogy a közösségi gazdasági ágazat által előállított DCD jobb minőségű lehet a kínai exportáló gyártók által előállított DCD-nél. Azonban a vizsgálat kimutatta, hogy az érintett termék és a hasonló termék alapvetően azonos, és ugyanazon alapvető kémiai, fizikai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, továbbá felhasználásuk is megegyező. Azzal az állítással kapcsolatban, amely szerint az említett iparágak nem háríthatják át a nyersanyagárak emelkedését fogyasztóikra, ki kell emelni, hogy az ilyen végfelhasználók együttműködésének hiányában ez az állítás nem értékelhető, és ezért figyelmen kívül kell hagyni.

(121)

Fontos megjegyezni azt is, hogy az együttműködő importálók haszonkulcsa változó. Az importőrök által szolgáltatott adatok alapján a dömpingellenes intézkedések bevezetéséből eredő áremelkedések legalább részben kinyerhetők.

(122)

Ezért megállapították, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem lenne súlyos negatív hatással az importőrökre.

(123)

A dömpingellenes intézkedések bevezetésének hatására várható, hogy lehetővé válik a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy visszaszerezze a DCD-üzletágon belüli jövedelmezőségét, lehetővé téve a piacon maradást. Tekintettel a közösségi gazdasági ágazat folyamatosan romló pénzügyi helyzetére, amely a teljes üzletágat nem jövedelmezővé tette, nagy a kockázata annak, hogy amennyiben az intézkedéseket nem vezetik be, a közösségi gazdasági ágazatnak fontolóra kell vennie a DCD-üzletágból való kivonulást, ami elkerülhetetlenül a munkahelyek elvesztéséhez vezetne. Ez megteremtené a kínai exportáló gyártók monopóliumát, ami hátrányos volna a DCD végfelhasználóira nézve, akik kiemelték a közösségi ellátási forrás fenntartásának jelentőségét.

(124)

Tekintettel a dömpingelt behozatal jelentette jelentős mértékű alákínálásra, a dömpingellenes intézkedések bevezetése csupán az egyenlő esélyeket teremtené meg ismét, két ellátási forrást tartva fenn a felhasználóknak.

(125)

Ezért megállapították, hogy a közösségi érdek alapján nem állnak fenn kényszerítő okok a dömpingellenes intézkedések bevezetésének elmulasztására.

(126)

Tekintettel a korábban ismertetett megállapításokra és a DCD speciális piaci helyzetének megfelelően, megállapították, hogy helyénvaló a dömpingellenes intézkedések bevezetése.

(127)

Az intézkedéseket olyan szinten kell bevezetni, amely elegendő közösségi gazdasági ágazat és a kínai exportáló gyártók közötti tisztességes versenyhelyzet visszaállításához.

(128)

Úgy ítélték meg, hogy e különleges eset körülményei a kármegszüntetési szint meghatározásának speciális megközelítését teszik szükségessé. Ebben a tekintetben a következő három jelentős szempontot figyelembe kell venni:

(129)

A fentiek mellett azt is meg kell jegyezni, hogy 2007. július 1-jétől a Kínából származó DCD kivitele esetén alkalmazandó héa-visszatérítések aránya 13 %-ról 5 %-ra csökkent. Ez valószínűleg a kínai DCD exportárának növekedéséhez vezet, mivel a kivitelre gyártott DCD költsége magasabb lesz.

(130)

Ilyen körülmények között speciálisabb módszert kellett használni a dömpingelt behozatalhoz kapcsolódó kármegszüntetési szint meghatározásához. Helyénvalónak tűnt a kínai exportáló gyártók alákínálási gyakorlatából közvetlenül fakadó káros tényezőkre összpontosítani, valamint a kármegszüntetési szinthez a tényleges alákínálás megszüntetéséhez elegendő összeget alapul venni, a közösségi gazdasági ágazat által az érintett termék esetében 2001-ben elért haszonkulcsnak (0 és 5 % közötti) megfelelő nyereségelem hozzáadása. Ez a megközelítés lehetővé teszi a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy magasabb árakat állapítson meg, és ezáltal javítsa pénzügyi és gazdasági helyzetét, melyet a dömpingelt behozatal egyértelműen befolyásolt.

(131)

A vizsgálat végleges megállapításainak nyilvánosságra hozatalát követően a közösségi gazdasági ágazat azt állította, hogy a javasolt vám szintje nem biztosítaná életképességét, mivel nem tenné lehetővé, hogy olyan szintre emelje árait, amely fedezné összes termelési költségét. Ehelyett olyan módszert javasolt, amely a teljes DCD termelési lánc számára lehetővé tenné a jövedelmezőségi szint elérését. Ezt a módszert azonban el kellett utasítani, mert nagyrészt ellenőrizetlen adatokon alapult, és az érintett termék mellett más termékeket is érintett volna.

(132)

A Bizottság ezért fenntartja, hogy az alákínálás és a nyereség alapján kiszámolt vám képes a dömpingelt behozatal által közvetlenül okozott kárt megszüntetni, habár nem oldja meg a közösségi gazdasági ágazat valamennyi pénzügyi és gazdasági problémáját. Azt is figyelembe kell venni, hogy a közösségi gazdasági ágazat piaci helyzete előnyös, mivel közel van felhasználóihoz.

(133)

A fentiek alapján a szükséges áremelést az importárakra képzett, az alákínálásra vonatkozó számításokban meghatározott, súlyozott átlagnak alkalmazásával és a nyereség további elemének hozzáadásával határozzák meg. Az eredmény később a teljes CIF-importértékének százalékában került kifejezésre.

(134)

A fentiekben ismertetett különleges körülményekre tekintettel a Bizottság figyelemmel fogja követni a piacot. Amennyiben az intézkedések nem bizonyulnak elegendőnek, illetve ha ellenkezőleg, hiányhoz vezetnek a közösségi piacon, és/vagy bármelyik fél monopóliumát eredményezik, a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja a helyzetet, hivatalból felülvizsgálatot indítva az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján és/vagy az alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdését alkalmazva.

(135)

Az előzőekre figyelemmel a Bizottság úgy véli, hogy az érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes intézkedéseket kell kivetni az alaprendelet 9. cikkével összhangban.

(136)

Mivel a kármegszüntetési szint alacsonyabb, mint a megállapított dömpingkülönbözet, a végleges intézkedéseknek a kármegszüntetési szinten kell alapulniuk.

(137)

A fentiek alapján a vámtétel a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számolt CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

15.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 296/18

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

15.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 296/20

(1)

A bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2007. évre történő meghatározásáról szóló, 2006. december 21-i 41/2007/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2007. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2007. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

15.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 296/22

(1)

A harmonizált fogyasztói árindexek (Harmonised Indices of Consumer Prices, a továbbiakban: HICP) olyan harmonizált inflációs adatok, amelyekre a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak az EK-Szerződés 121. cikkében megfogalmazott feladatai ellátásához szüksége van. A HICP-k a fogyasztóiár-infláció nemzetközi összehasonlításait hivatottak megkönnyíteni. Fontos mutatóként szolgálnak a monetáris politika alakítása során.

(2)

A HICP teljes körű fogalmi keretet alkot. Igen jelentős haladás történt a módszerek harmonizálása terén a kezdeti végrehajtási intézkedések elfogadása óta, de az össze nem hasonlíthatóság hatálya továbbra is a mintavételre, helyettesítésre, minőségi kiigazításra és aggregálási eljárásokra terjed ki.

(3)

A meglévő HICP-keret a HICP-et Laspeyres-típusú indexként határozza meg, amely a fogyasztói szükségletek közvetlen kielégítését szolgáló termékek és szolgáltatások megszerzéséhez szükséges pénz vásárlóerejét mutatja. E fogalommeghatározás a fogyasztói inflációnak az Európai Unión és különösen az euróövezeten belüli, jelenlegi értelmezését tükrözi.

(4)

A HICP a fogyasztók által vásárolt összes termék árára vonatkozik, ha fogyasztási mintákat – azaz alapvető kiadási kategóriák szerint meghatározott termékeket (súlyok) – kívánnak fenntartani. E kategóriák fogyasztási cél szerint megkülönböztethető, egyértelműen meghatározott fogyasztási szegmensekből állnak. A statisztikai sokaságban az összes termékkínálat-sorozatot teljes körűen fogyasztási szegmensekre lehet felosztani. A fogyasztási szegmensek időben viszonylag állandóak, bár a fogyasztási szegmenst tartalmazó termékkínálatok változni fognak, követve a piacok fejlődését.

(5)

A rendeltetés szerinti fogyasztási szegmensek fogalma ezért fontos a mintavétel, valamint a minőségváltozás és a minőségi kiigazítás jelentésének szempontjából. Mindazonáltal e fogalom félreérthetősége az aggregálás azon szintjét érinti, amelyen meghatározzák és alkalmazzák.

(6)

A termékkínálatok tartománya időben változni fog aszerint, ahogyan a kiskereskedők és gyártók megváltoztatják vagy helyettesítik a termékeket. A HICP a jelenleg rendelkezésre álló valamennyi termékkínálat bemutatását teszi szükségessé a referencia-időszakban kiválasztott, rendeltetés szerinti fogyasztási szegmenseken belül annak érdekében, hogy az inflációra gyakorolt hatásukat mérni lehessen. Ez különösen a már korábbi termékek új modelljeire vagy változataira vonatkozik.

(7)

A minőségváltozás így arra a mértékre vonatkozik, amelyen a rendelkezésre álló termékek képesek megfelelni azon fogyasztási szegmens rendeltetésének, amelyhez tartoznak. A minőségváltozást a konkrét termékek tulajdonságai alapján kell vizsgálni a fogyasztási szegmensen belül.

(8)

E kérdések kezeléséhez a harmonizált fogyasztói árindexekről szóló 2494/95/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó kezdeti intézkedésekről szóló, 1996. szeptember 9-i 1749/96/EK bizottsági rendeletet (3) illetően több pontosításra és módosításra van szükség a HICP-ek összehasonlíthatóságának bizosítása, valamint megbízhatóságuk és helytállóságuk fenntartása érdekében, a 2494/95/EK rendelet 5. cikkével összhangban.

(9)

Emiatt tovább kell pontosítani a HICP céljait és fogalommeghatározását annak tisztázása érdekében, hogy azok mely esetekben határozzák meg a mintavételre, helyettesítésre és minőségi kiigazításra vonatkozó tényleges gyakorlatokat; a HICP és annak formája előírt bemutatásának biztosítása, valamint a mintavételre, helyettesítésre, minőségi kiigazításra és aggregálási eljárásokra vonatkozó további minimumszabályok meghatározása érdekében.

(10)

A mintavételt, helyettesítést és minőségi kiigazítást illetően egyértelmű statisztikai célt kell meghatározni, valamint biztosítani kell, hogy a HICP-intézkedések közelítsenek a célhoz, ésszerűen kevés bizonytalansággal, illetve hibával a torzítás és variancia tekintetében. Figyelembe kell venni a torzítatlanság és a pontosság közötti fordított arányosságot.

(11)

A HICP célsokaságának további pontosítása, valamint a HICP-kosár „állandósága” problémájának megoldása érdekében a „rendeltetés szerinti fogyasztási szegmensek” fogalma megvalósítható megoldást kínál, mivel beépítheti a szükséges állandóságot a Laspeyres-típusú indexbe és értelmet ad a fogalomnak a fejlődő piacok világában.

(12)

Biztosítani kell a fogyasztási szegmensek oly módon történő kiválasztását a referencia-időszakban, hogy azok az ügyletek teljes megoszlását bemutassák, és hogy a helyettesítések fenntartsák a jelenlegi termékkínálatok bemutatását a HICP-ben már bemutatott fogyasztási szegmenseken belül. A háztartások fogyasztási célú, végső pénzügyi kiadásának bemutatása a fejlődő piacok dinamikus jellegét kell, hogy tükrözze.

(13)

Biztosítani kell, hogy a tagállamok arra vonatkozó megállapításai, hogy minőségváltozás következett-e be, a szóban forgó fogyasztási célok szempontjából fontos jellemzőket meghatározó, bizonyított árkülönbségeken alapuljanak. E célból a Bizottságnak (Eurostat) különleges minőségi kiigazítási szabványokat kell kidolgoznia, eseti alapon.

(14)

Ezenkívül bővíteni az elemi aggregátumok fogalmát és tovább kell harmonizálni az aggregálási és helyettesítési gyakorlatokat az elemi aggregátumokon belül.

(15)

A 2494/95/EK rendelet 13. cikkének megfelelően figyelembe vették a költséghatékonyság elvét.

(16)

Az 1749/96/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(17)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozattal (4) létrehozott Statisztikai Programbizottság véleményével,

1.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

2.

A szöveg a következő 2a. cikkel egészül ki:

„2a. cikk

Elvek

(1)   A HICP olyan mintavételen alapuló statisztika, amely az átlagos árváltozást mutatja a célsokaságban az aktuális index naptári hónapja és azon időszak között, amelyhez hasonlítják.

(2)   A statisztikai sokaságban valamennyi ügylet sorozatát teljes körűen részsorozatokra lehet felosztani, amelyek azoknak a termékkínálatoknak felelnek meg, amelyekhez az adott ügyletek tartoznak. Ezeket az Ia. mellékletben megadott, négy számjegyű kategóriák és alkategóriák szerint osztályozzák, amely a COICOP nemzetközi osztályozáson alapul, és amely COICOP/HICP-ként (egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozása, a HICP igényeihez igazítva) ismert.

(3)   A HICP-t a Laspeyres-típusú képlettel össszhangban lévő képlet felhasználásával kell kiszámítani.

(4)   A fogyasztási szegmensek képezik a rögzített tárgyakat a HICP által figyelembe veendő indexkosárban.

(5)   A HICP-ben alkalmazott árak a háztartások által az egyéni termékek és szolgáltatások vásárlásakor pénzügyletek során fizetett beszerzési árak.

(6)   Amennyiben a termékek és a szolgáltatások ingyenesen hozzáférhetők a fogyasztók számára, és később ezekre ki kell fizetniük a tényleges árat, akkor a nulla ár és a tényleges ár közötti különbséget, és fordítva, figyelembe kell venni a HICP-ben.

(7)   A HICP valódi árváltozást mér, függetlenül a minőségváltozástól. Ez:

(8)   A minőségváltozást illetően a megállapításnak bizonyítottan egy helyettesítő termékkínálat és azon termékkínálat specifikációja közötti különbségen kell alapulnia, amelyet a mintában helyettesített. Különbség van a termékkínálatok olyan jelentős ármeghatározó jellemzői között mint a márka, az anyag vagy a kivitelezés, amelyek fontosak a szóban forgó fogyasztási cél szempontjából.

Nem jár minőségváltozással a HICP-minta átfogó, éves vagy ennél ritkább felülvizsgálata. Felvétele a megfelelő láncszemek létrehozása útján történik. A HICP-minta felülvizsgálatai nem szüntetik meg annak szükségességét, hogy két felülvizsgálat között haladéktalanul helyettesítő termékkínálatokat vezessenek be.

(9)   Egy elemi termékcsoport vagy egy elemi aggregátum bemutatását a kapcsolódó kiadások súlyozása határozza meg. Az elemi aggregátumokon belül egyéb súlyozás csak akkor alkalmazható, ha biztosított az index reprezentativitása.

(10)   A »megbízhatóságot« a »pontosság« – amely a mintavételi hibák mértékére utal – és a »reprezentativitás«– amely a torzítás hiányára utal – alapján kell vizsgálni.”

3.

A 4. cikk második bekezdésében a „2. cikk b) pontja” szöveg helyébe a „2. cikk (5) bekezdése” lép.

4.

A 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„5. cikk

A helyettesítések és a minőségi kiigazítás minimumszabályai

(1)   A minőségi kiigazítás módszereit a következők szerint kell csoportosítani:

(2)   A minőségi kiigazítás módszereinek értékelésére vonatkozó standardokat a Bizottság (Eurostat) dolgozza ki és jelenteti meg a Statisztikai Programbizottsággal folytatott konzultációt követően, eseti megközelítést alkalmazva és kellőképpen figyelembe véve a költséghatékonyság szempontjait, továbbá azt az összefüggést, amelyben azokat alkalmazzák.

A minőségi kiigazítás módszereinek értékelése nem zárja ki eleve az e kérdésre vonatkozó végrehajtási intézkedések elfogadását, a 2494/95/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(3)   Az »A«- és »B«-módszerek megfelelő minőségi kiigazítási módszereknek tekintendők. Azokat a HICP-ket, amelyek minőségi kiigazítása megfelelően megtörtént, összehasonlíthatóknak kell tekinteni. Egyéb, egyenértékű tételeknél az »A«-módszereket kell elsőbbségben részesíteni a »B«-módszerekhez képest.

(4)   Megfelelő nemzeti becslések hiányában a tagállamok a Bizottság (Eurostat) által rendelkezésre bocsátott információkon alapuló becsléseket használják, amennyiben azok rendelkezésre állnak és relevánsak.

(5)   Egyetlen esetben sem lehet a becslések szerint a minőségváltozást a két termékkínálat közötti árkülönbség egészének tekinteni, kivéve ha ez megfelelő becslésként indokolt.

(6)   Amikor nem állnak rendelkezésre megfelelő becslések, a becslések szerint az árváltozásokat a helyettesítő és az általa helyettesített termékkínálat ára közötti különbségnek kell tekinteni.

(7)   A helyettesítő termékkínálat:

15.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 296/27

(1)

E határozat címzettje az Elliniki Etairia Prostasias tis Pneymatikis Idioktisias A.E. (AEPI), a Gesellschaft zur Wahrnehmung mechanisch-musikalischer Urheberrechte m.b.H. (AustroMechana), a BMG Music Publishing International Ltd, a Gesellschaft für musikalische Aufführungs- und mechanische Vervielfältigungsrechte (GEMA), a Mechanical-Copyright Protection Society Limited (MCPS), a Mechanical-Copyright Protection Society Ireland (MCPSI), a Nordic Copyright Bureau (NCB), a Société Belge des Auteurs Compositeurs et Editeurs (SABAM), a Société pour l’Administration du Droit de Reproduction Mécanique des Auteurs, Compositeurs et Editeurs (SDRM), a Sociedad General Autores y Editores (SGAE), a Società Italiana degli Autori ed Editori (SIAE), a Sony/ATV Music Publishing Europe, a Sociedade Portuguesa de Autores (SPA), a Stichting Stemra (STEMRA), a Schweizerische Gesellschaft für die Rechte der Urheber musikalischer Werke (SUISA), a Universal Music Publishing Group és a Warner Chappell Music Ltd, a továbbiakban: a „cannes-i megállapodás meghosszabbításáról szóló megállapodás szerződő felei”.

(2)

Az eljárás tárgyát a cannes-i megállapodás meghosszabbításáról szóló megállapodás képezte, amely a tizennyolc vállalat (tizenhárom zenei mechanikai jogokat kezelő társaság és öt jelentősebb zenei kiadó, melyek a jogkezelő társaságok tagjai) közötti kapcsolatokra vonatkozik a lemezkiadó vállalatoknak a hangfelvételek hordozókon való rögzítésére vonatkozóan engedélyezett mechanikai jogok kezelését illetően. Előzetes értékelésében a Bizottság az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke alapján aggályait fejezte ki a cannes-i megállapodás meghosszabbításáról szóló megállapodás két záradékával kapcsolatban. Az egyik záradék szerint a jogkezelő társaságnak a központi licenciaszerződés értelmében az „érintett tag” írásbeli hozzájárulását kell kérnie, mielőtt egy lemezkiadó vállalat számára engedményeket nyújt. A másik záradék szerint a jogkezelő társaságok nem kezdhetnek kiadói tevékenységbe, illetve lemezfelvételek készítésébe. A Bizottság versennyel kapcsolatos aggályai szerint az első záradék nagyon megnehezítheti vagy akár lehetetlenné is teheti a jogkezelő társaságok részéről a lemezkiadó vállalatok számára történő engedménynyújtást, a második záradék pedig kizárhatja a jogkezelő társaságok által támasztott potenciális versenyt a kiadói tevékenység, illetve a lemezfelvételek készítése terén.

(3)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a cannes-i megállapodás meghosszabbításáról szóló megállapodás szerződő felei által tett kötelezettségvállalások megfelelőek az azonosított versenypiaci aggályok kezelésére. A felek oly módon alakították át az engedményekre vonatkozó záradékot, hogy a jogkezelő társaság az „érintett tag” írásbeli hozzájárulása nélkül, illetékes hatóságának egyszerű határozata alapján úgy dönthet, hogy a tagjai által fizetendő jogdíjak igazgatási költségeiből engedményt nyújt. A felek törölték a jogkezelő társaságokat a kiadói tevékenységtől, illetve lemezfelvételek készítésétől visszatartó záradékot, és kötelezettséget vállaltak, hogy a jövőben nem kötnek hasonló megállapodást.

(4)

A határozat megállapítja, hogy a cannes-i megállapodás meghosszabbításáról szóló megállapodás szerződő feleinek számára megszabott kötelezettségvállalások figyelembevételével a Bizottság részéről nincsen szükség intézkedésre.

(5)

A versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottság 2006. szeptember 18-án kedvező véleményt adott.

15.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 296/29

(1)

Az egyes élő állatoknak és azok friss húsának a Közösségbe történő behozatalára feljogosított harmadik országok vagy harmadik országok részei jegyzékét megállapító, valamint az állat- és közegészségügyi feltételeket és a szükséges állatorvosi bizonyítványokat meghatározó, 1976. december 21-i 79/542/EGK tanácsi határozat (4) II. mellékletének 1. része megállapítja azon harmadik országok és azok részeinek jegyzékét, melyekből engedélyezett a tagállamok számára egyes állatok friss húsának a behozatala.

(2)

A melléklet kijelöli azokat az időszakokat, melyekre a Közösségbe irányuló behozatalt engedélyezik, illetve nem engedélyezik. A kijelölt időpontok a húst adó állatok levágásának vagy leölésének időpontjára vonatkoznak. Az említett időszakok kijelölése lehetővé teszi, hogy az előállított friss húst még azelőtt importálják, hogy az állat-egészségügyi korlátozásokat egyes harmadik országokra vagy azok részeire alkalmaznák.

(3)

Mindazonáltal a Közösségen belüli magas szintű egészségvédelem biztosítása érdekében helyénvaló előírni, hogy egy harmadik országban a korlátozó intézkedések alkalmazásának idején vagy azt megelőzően levágott állatok friss húsának behozatala csak korlátozott ideig, vagyis 90 napig legyen engedélyezett. Az olyan szállítmányok esetében, melyekre a behozatali tilalom alkalmazásának idején vagy azt megelőzően állítottak ki bizonyítványt és melyeket a tilalom hatálybalépésekor nyílt tengeren szállítottak, az említett időszak 40 nap.

(4)

Azt az időpontot kell felvenni a 79/542/EGK határozat II. mellékletébe, amelytől kezdődően egyes harmadik országokból vagy ezek részeiből a friss hús Közösségbe történő behozatala engedélyezett vagy tiltott, az olyan időszakban előállított friss hús behozatalának elkerülése érdekében, amelyben állat-egészségügyi kockázat állt fenn az adott országban vagy annak valamely részében.

(5)

A szóban forgó mellékletben szereplő, jelenlegi időpontok gyakorlati problémákat okoztak egyrészt a közösségi határállomásokon az ilyen hús behozatalára vonatkozó egészségügyi bizonyítványok ellenőrzésekor, másrészt az exportáló harmadik országok illetékes szolgálatainak az említett bizonyítványok kiállításakor.

(6)

Következésképpen az egészségvédelem magas szintjének elérése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy egyértelműség, koherencia és átláthatóság érvényesüljön az olyan harmadik országok jegyzéke tekintetében, melyekből engedélyezett a friss hús Közösségbe történő behozatala, helyénvaló a 79/542/EGK határozat II. mellékletének módosítása és az adott időszakokra történő utalások elhagyása. Ezenkívül az egyes országokra – különösen Paraguayra és Brazíliára – vonatkozó bejegyzéseket frissíteni kell.

(7)

A 79/542/EGK határozat értelmében az egyes harmadik országokból vagy azok részeiből a Közösségbe történő behozatalra jelenleg engedélyezett olyan frisshús-készletek behozatalának lehetővé tétele érdekében, melyek behozatalát a szóban forgó határozat alkalmazását követően már nem engedélyezik, helyénvaló 90 napos átmeneti időszakot előírni.

(8)

A ragadós száj- és körömfájás 2006. februári két argentíniai kitörését követően a 79/542/EGK tanácsi határozat II. mellékletének Argentína régiókba sorolására és a szarvasmarhafélék friss húsának Argentínában történő behozatalával kapcsolatos bizonyítványmintákra vonatkozó módosításáról szóló, 2006. március 27-i 2006/259/EK bizottsági határozat (5) megtiltotta a szarvasmarhafélék csontozott és érlelt húsának Corrientes tartomány nyolc megyéjéből való behozatalát. Egy közelmúltban Argentínában végzett közösségi ellenőrzés azt mutatta, hogy nincs többé szükség az érintett nyolc megyében a ragadós száj- és körömfájásra vonatkozó jelenlegi állat-egészségügyi korlátozásokra. Ennélfogva az említett korlátozások Argentína kérésére a továbbiakban nem alkalmazandók az adott argentin körzetekre.

(9)

Az ellenőrzés arra is rámutatott, hogy Argentínában a szarvasfélék csontozott és érlelt húsának előállítása megfelel a 79/542/EGK határozatban előírt állat-egészségügyi követelményeknek. Emiatt helyénvaló engedélyezni az argentin szarvasfélék csontozott és érlelt húsának Közösségbe történő behozatalát.

(10)

A ragadós száj- és körömfájás 2006. áprilisi két botswanai kitörését követően a 2006/463/EK bizottsági határozattal (6) módosított 79/542/EGK tanácsi határozat megtiltotta a szarvasmarhafélék csontozott és érlelt húsának behozatalát Botswana egy bizonyos részéből. A Botswanából érkezett dokumentumok és a (szóban forgó) országban 2007 márciusában végzett közösségi ellenőrzés kedvező eredményei azt mutatják, hogy a Botswana által bevezetett intézkedések hatékonynak bizonyultak a betegség ellenőrzése és felszámolása terén. Ennek megfelelően a jelenlegi állat-egészségügyi korlátozások a továbbiakban nem alkalmazandók Botswana érintett részében.

(11)

Ezen túlmenően a közösségi ellenőrzés Botswana két másik régióját kedvezően ítélte meg, melyeket az OIE (Nemzetközi Járványügyi Hivatal) vakcinázás nélkül ragadós száj- és körömfájás mentesnek ismert el. Emiatt helyénvaló engedélyezni, hogy e területek a szarvasmarhafélék, a juhfélék és a tenyésztett, illetve a vadon élő vadak csontozott és érlelt húsát az EU-ba exportálják.

(12)

Kolumbia egyes részei szerepelnek a 79/542/EGK határozat II. mellékletének 1. részében mint olyan harmadik ország részei, melyekből engedélyezett a szarvasmarhafélék friss húsának Közösségbe történő behozatala. Kolumbia azonban nem nyújtott be szermaradék-megfigyelési tervet a szarvasmarhafélék friss húsára vonatkozóan, a harmadik országok által a 96/23/EK tanácsi irányelvvel összhangban benyújtott szermaradék-megfigyelési tervek jóváhagyásáról szóló, 2004. április 29-i 2004/432/EK bizottsági határozatnak (7) megfelelően. Ezenkívül egy létesítmény sem kapott engedélyt a friss hús Közösségbe történő kivitelére. Emiatt nem szabad engedélyezni többé a Kolumbiából származó szarvasmarhafélék friss húsának behozatalát, és a 79/542/EGK határozat II. melléklete 1. részének szükséges módosítását el kell végezni.

(13)

Annak érdekében, hogy az érintett felek igazodhassanak az új behozatali rendszerhez, helyénvaló előírni, hogy e határozatot 2007. december 1-től kell alkalmazni.

(14)

A 79/542/EGK határozatot tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(15)

Az albániai ragadós száj- és körömfájással kapcsolatos védekezési intézkedésekről szóló, 1996. június 13-i 96/367/EK bizottsági határozat (8) és az állatoknak és állati termékeknek Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból történő behozatalára vonatkozó, a ragadós száj- és körömfájás okozta járványkitörések miatt bevezetett védekezési intézkedésekről szóló, 1996. július 4-i 96/414/EK bizottsági határozat (9) elavult, mivel az azokban előírt rendelkezések ma már egyéb közösségi jogszabályokban szerepelnek. Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében e határozatokat indokolt hatályon kívül helyezni.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,