31.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/1

---

A TANÁCS 260/2009/EK RENDELETE

(2009. február 26.)

a behozatalra vonatkozó közös szabályokról

(kodifikált változat)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 133. cikkére,

tekintettel a Szerződés 308. cikke alapján elfogadott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról rendelkező szabályozásokra és a feldolgozott mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos szabályozásokra, különösen azon rendelkezésekre, amelyek az azon általános alapelvtől való eltérést teszik lehetővé, miszerint a mennyiségi korlátozások vagy azonos hatású intézkedések csak az említett szabályozásokban meghatározott intézkedésekkel helyettesíthetők,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)	A behozatalra vonatkozó közös szabályokról, valamint az 518/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1994. december 22-i 3285/94/EK tanácsi rendeletet (1) több alkalommal jelentősen módosították (2). Az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében az említett rendeletet kodifikálni kell.

(2)	A közös kereskedelmi politikát egységes elvekre kell alapozni.

(3)	A Közösség megkötötte a Kereskedelmi Világszervezetet (a továbbiakban: WTO) létrehozó megállapodást. A megállapodás 1.A. melléklete tartalmazza – egyebek között – az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményt (1994. évi GATT), valamint a védintézkedésekről szóló megállapodást.

(4)

A védintézkedésekről szóló megállapodás megfelel az 1994. évi GATT, különösen a XIX. cikkben foglalt rendelkezések tisztázására és megerősítésére vonatkozó igénynek. A megállapodás szükségessé teszi az e szabályoknak nem megfelelő olyan védintézkedések megszüntetését, mint az önkéntes kiviteli korlátozások, a szabályos marketingintézkedések és egyéb hasonló behozatali vagy kiviteli intézkedések.

(5)

A védintézkedésekről szóló megállapodás a szén- és acéltermékekre is vonatkozik. Mivel a behozatalra vonatkozó közös szabályok – különös tekintettel a védintézkedésekre – ennek megfelelően ezekre a termékekre is vonatkoznak, a különösen a szén- és acéltermékekkel kapcsolatos megállapodásra alkalmazandó lehetséges intézkedések sérelme nélkül.

(6)

Az egyes harmadik országokból származó textiltermékek kétoldalú megállapodások, jegyzőkönyvek, egyéb megállapodások vagy egyéb különleges közösségi importszabályozás hatálya alá nem tartozó behozatalának közös szabályairól szóló, 1994. március 7-i 517/94/EK tanácsi rendeletben (3) felsorolt textiltermékekre közösségi és nemzetközi szinten különleges elbánás vonatkozik. Ezért ezeket a termékeket e rendelet alkalmazási köréből ki kell zárni.

(7)	A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a behozatal alakulásából származó minden olyan veszélyről, amely közösségi felügyeletet vagy védintézkedések alkalmazását teheti szükségessé.

(8)	Ilyen esetekben a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a behozatal feltételeit, a behozatal alakulását, a gazdasági és kereskedelmi helyzetek különböző vonatkozásait, valamint – szükség esetén – az alkalmazandó intézkedéseket.

(9)

Amennyiben a korábbi közösségi felügyelet kerül alkalmazásra, akkor az érintett termékek szabad mozgásának engedélyezését egységes feltételeknek megfelelő felügyeleti okmány bemutatásától kell függővé tenni. Ezt az okmányt – az importőr egyszerű kérelme alapján – meghatározott időtartamon belül a tagállamok hatóságainak kell kiállítaniuk, anélkül azonban, hogy az importőr ezáltal behozatali jogot szerezne. A felügyeleti okmány ezért csak addig érvényes, amíg a behozatali szabályok változatlanok maradnak.

(10)	A tagállamoknak és a Bizottságnak a közösségi felügyelet eredményeit a lehető legteljesebb mértékben ki kell cserélniük.

(11)	A Bizottság és a Tanács feladata a Közösség érdekei által megkívánt védintézkedések meghozatala. Ezen érdekeket teljes egészükben figyelembe kell venni, különösen a közösségi termelők, felhasználók és fogyasztók érdekét is beleértve.

(12)

A WTO valamely tagja elleni védintézkedések csak akkor vehetők figyelembe, ha az érintett terméket olyan megnövekedett mennyiségben és olyan feltételek mellett hozzák be a Közösségbe, amelyek a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek közösségi termelőinek komoly kárt okoznak, vagy ilyen károkozással fenyegetnek, kivéve, ha a nemzetközi kötelezettségek az e szabálytól való eltérést lehetővé teszik.

(13)	A „komoly károkozás”, a „komoly károkozással való fenyegetés” és a „közösségi termelők” kifejezéseket meg kell határozni, és pontos feltételeket kell meghatározni a kár megállapítása érdekében.

(14)	Minden védintézkedés alkalmazását vizsgálatnak kell megelőznie, azzal a fenntartással, hogy sürgős esetekben a Bizottságnak jogában áll ideiglenes intézkedéseket alkalmazni.

(15)

Részletes rendelkezéseket kell hozni a vizsgálatok megkezdéséről, a szükséges ellenőrzésekről és szemlékről, az exportáló országoknak és az érintett feleknek az összegyűjtött információkhoz való hozzáféréséről, az érintett felek meghallgatásairól, valamint az érintett felek nézeteinek kifejtésére szolgáló alkalmakról.

(16)	A vizsgálatokra vonatkozóan az e rendelet által előírt rendelkezések nem érintik a szakmai titoktartásra vonatkozó közösségi, illetve nemzeti szabályokat.

(17)	Annak érdekében, hogy az érintett gazdasági szereplő jogbiztonsága növekedjék, az is kívánatos, hogy a vizsgálatok megkezdésére és az intézkedések szükségességéről szóló határozatok meghozatalára vonatkozó határidők megállapításra kerüljenek.

(18)	Amennyiben a védintézkedések kontingens formájában jelennek meg, ez utóbbi szintje alapvetően nem határozható meg alacsonyabban, mint egy legalább hároméves reprezentatív időszak behozatalainak az átlagos szintje.

(19)

Azokban az esetekben, amikor egy kontingens felosztásra kerül a szállító országok között, minden egyes ország kontingense az országokkal kötött megállapodás útján vagy egy reprezentatív időszak behozatali szintjére való utalással határozható meg. Lehetőséget kell adni mindazonáltal az e szabályoktól való eltérésre, amennyiben komoly károkozás és a behozatal aránytalan növekedése áll fenn, feltéve, hogy a WTO védintézkedésekkel foglalkozó bizottságának a keretében megfelelő konzultációra kerül sor.

(20)	Meg kell határozni a védintézkedések leghosszabb időtartamát, továbbá meg kell határozni az ezen intézkedések kibővítésére, fokozatos liberalizálására és felülvizsgálataira vonatkozó különös rendelkezéseket.

(21)	Meg kell határozni azokat a körülményeket, amelyek fennállta esetén a WTO fejlődő tagországából származó termékkel szemben védintézkedés nem hozható.

(22)

A Közösség egy vagy több térségére korlátozódó felügyeleti vagy védintézkedések alkalmasabbak lehetnek, mint a Közösség egészére vonatkozó intézkedések. Azonban ezeket az intézkedéseket csak kivételes esetben és akkor lehet engedélyezni, ha nincs más megoldás. Biztosítani kell, hogy ezek az intézkedések ideiglenesek legyenek, és a belső piac működését a lehető legkevésbé zavarják.

(23)

A behozatali szabályok egységességének érdekében az importőröktől megkívánt alaki követelményeket egyszerűsíteni kell, és az áruk elvámolásának a helyétől függetlenül egységessé kell tenni. Ezért kívánatos annak biztosítása, hogy minden alaki követelményt az e rendelethez mellékelt mintának megfelelő formanyomtatvány alkalmazásával teljesítsenek.

(24)	A közösségi felügyeleti intézkedésekkel összefüggésben kiállított felügyeleti okmányoknak az azt kiállító tagállamtól függetlenül a Közösség egészében érvényesnek kell lenniük,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

Általános alapelvek

1. cikk

(1)   Ez a rendelet a harmadik országokból származó termékek behozatalára vonatkozik, az alábbiak kivételével:

a)	az 517/94/EK rendelet értelmében különleges behozatali szabályok hatálya alá tartozó textiltermékek;

b)	az egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló, 1994. március 7-i 519/94/EK tanácsi rendeletben (4) felsorolt egyes harmadik országokból származó termékek.

(2)   Az (1) bekezdésben említett termékeket a Közösségbe vámmentesen lehet behozni, és ennek megfelelően az V. fejezet szerinti esetleges védintézkedések sérelme nélkül mennyiségi korlátozás nem vonatkozik rájuk.

II.   FEJEZET

Közösségi tájékoztatási és konzultációs eljárás

2. cikk

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amennyiben a behozatal alakulása felügyeleti vagy védintézkedéseket tesz szükségessé. Ennek a tájékoztatásnak a 10. cikkben megállapított feltételek alapján meghatározott rendelkezésre álló bizonyítékokat is tartalmaznia kell. A Bizottság haladéktalanul továbbítja e tájékoztatást az összes tagállamnak.

3. cikk

(1)   Konzultációkra a Bizottság kezdeményezésére vagy valamelyik tagállam kérésére kerülhet sor.

(2)   A konzultációkat a 2. cikkben meghatározott tájékoztatásnak a Bizottsághoz való megérkezésétől számított nyolc munkanapon belül és minden esetben a védintézkedések vagy a közösségi felügyelet megkezdése előtt kell megtartani.

4. cikk

(1)   A konzultációkra egy tanácsadó bizottság (a továbbiakban: a „bizottság”) keretében kerül sor, amely valamennyi tagállam képviselőiből áll, és amelynek elnöke a Bizottság képviselője.

(2)   A bizottságot az elnök hívja össze. Az elnök a tagállamokat az összes vonatkozó információról a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja.

(3)   A konzultációk különösen az alábbiakra vonatkoznak:

a)	behozatali feltételek, a behozatal alakulása, valamint a gazdasági és kereskedelmi helyzet különböző vonatkozásai az érintett termékkel kapcsolatban;

b)	az adott esetben szükséges intézkedések.

(4)   Szükség esetén a konzultáció írásban is lefolytatható. Ebben az esetben a Bizottság a tagállamokat értesíti, amelyek véleményüket kifejthetik, vagy szóbeli konzultációt kérhetnek a Bizottság által meghatározandó öttől nyolc munkanapig terjedő határidőn belül.

III.   FEJEZET

Közösségi vizsgálati eljárás

5. cikk

(1)   A 8. cikkben foglaltak sérelme nélkül, a közösségi vizsgálati eljárást a védintézkedések alkalmazását megelőzően kell lefolytatni.

(2)   A 10. cikkben hivatkozott tényezőket alapul véve a vizsgálat során azt kell meghatározni, hogy az érintett termék behozatala az érintett közösségi termelők számára komoly kárt okoz-e, vagy ilyen károkozással fenyeget-e.

(3)   A következő meghatározások alkalmazandóak:

a)	„komoly károkozás”: a közösségi termelők helyzetének általános és jelentős romlása;

b)	„komoly károkozással való fenyegetés”: egyértelműen fenyegető komoly károkozás;

c)	„közösségi termelők”: a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeknek a Közösség területén működő valamennyi vagy azon termelője, akinek hasonló vagy közvetlenül versenyző termékekből álló össztermelése e termékek közösségi össztermelésének jelentős részét képezi.

6. cikk

(1)   Amennyiben a 3. és 4. cikkben említett konzultációkat követően a Bizottság számára egyértelmű, hogy elegendő olyan bizonyíték áll rendelkezésre, amely vizsgálat kezdeményezését indokolja, akkor a Bizottság a tagállamtól kapott információk kézhezvételétől számított egy hónapon belül vizsgálatot kezdeményez és értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az értesítés:

a)	tartalmazza a kapott információk összegzését és előírja, hogy minden lényeges információt közölni kell a Bizottsággal;

b)	továbbá meghatározza azt az időszakot, amelyen belül az érintett felek írásban közölhetik álláspontjukat és információkat nyújthatnak be, amennyiben ezeket az álláspontokat és információkat figyelembe kell venni a vizsgálat során;

c)	meghatározza továbbá azt az időszakot, amelyen belül az érintett felek a (4) bekezdésnek megfelelően a Bizottságtól szóbeli meghallgatást kérhetnek.

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve megkezdi a vizsgálatot.

(2)   A Bizottság minden általa szükségesnek tartott információt beszerez, és amennyiben helyénvalónak tartja, a bizottsággal való konzultációt követően ezen információk ellenőrzésére tesz kísérletet az importőröknél, kereskedőknél, ügynököknél, termelőknél, kereskedelmi szövetségeknél és szervezeteknél.

E feladat ellátásban a Bizottságot azon tagállam munkatársai segítik, amelynek területén az ellenőrzésekre sor kerül, feltéve, hogy a tagállam ezt kéri.

(3)   A tagállamok a Bizottság kérésére és az általa meghatározott eljárásoknak megfelelően közlik a Bizottsággal a vizsgálat tárgyát képező termék piaci helyzetének alakulásáról rendelkezésükre álló információkat.

(4)   Az (1) bekezdés első albekezdesének megfelelően fellépő érdekelt felek, valamint az exportáló ország képviselői írásbeli kérelemre a vizsgálattal összefüggésben a Bizottság rendelkezésére bocsátott összes információt megtekinthetik (kivéve a Közösség vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumokat), feltéve, hogy ezek az információk ügyük előterjesztéséhez szükségesek, és a 9. cikk értelmében nem minősülnek titkosnak, továbbá hogy azokat a Bizottság a vizsgálat során felhasználja.

A fellépő érdekelt felek az ezen információkkal kapcsolatos álláspontjukat közölhetik a Bizottsággal. Ezek az álláspontok amennyiben elegendő bizonyítékkal vannak alátámasztva, figyelembe vehetők.

(5)   A Bizottság az érintett feleket meghallgathatja. Az érintett feleket köteles meghallgatni, ha azok az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben előírt időtartamon belül a meghallgatást írásban kérik, és a kérelemben valószínűsítik, hogy a vizsgálat eredményei hatással lehetnek rájuk, és szóbeli meghallgatásuk szükségességét különleges okokkal támasztják alá.

(6)   Amennyiben az információk szolgáltatása nem az e rendelet vagy az e rendelet értelmében a Bizottság által meghatározott határidőn belül történik, vagy a vizsgálat komoly akadályba ütközik, akkor a tényállás megállapítására a rendelkezésre álló adatok alapján kerül sor. Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy valamely érintett fél vagy harmadik fél hamis vagy félrevezető információkat szolgáltatott, akkor ezeket az információkat figyelmen kívül hagyja és a rendelkezésre álló tényeket használhatja fel.

(7)   Amennyiben a Bizottság a 3. és 4. cikkben említett konzultációt követően úgy ítéli meg, hogy nem áll rendelkezésre elegendő olyan bizonyíték, amely vizsgálat kezdeményezését indokolja, akkor e határozatról a tagállamoktól származó információk kézhezvételétől számított egy hónapon belül értesíti a tagállamokat.

7. cikk

(1)   A vizsgálat végén a Bizottság az eredményekről jelentésben számol be a bizottságnak.

(2)   Amennyiben a Bizottság a vizsgálat megkezdésétől számított kilenc hónapon belül úgy ítéli meg, hogy közösségi felügyeleti vagy védintézkedésekre nincs szükség, akkor a vizsgálatot a bizottsággal való előzetes konzultációt követően egy hónapon belül megszünteti.

A vizsgálat megszüntetésére vonatkozó határozatot, amely a vizsgálat legfontosabb következtetéseit és az indokok összegzését tartalmazza, az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell közzétenni.

(3)   Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy közösségi felügyeleti vagy védintézkedésekre van szükség, akkor a IV. és V. fejezettel összhangban a szükséges határozatokat legkésőbb a vizsgálat megkezdésétől számított kilenc hónapon belül meghozza. Kivételes esetekben ez a határidő legfeljebb további két hónappal meghosszabbítható; a Bizottság ebben az esetben a meghosszabbítás időtartamáról és indokainak összegzéséről szóló értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

8. cikk

(1)   E fejezet rendelkezései nem zárják ki a 11–15. cikk szerinti felügyeleti intézkedések vagy a 16., 17. és 18. cikk szerinti ideiglenes védintézkedések alkalmazását.

Ideiglenes védintézkedések az alábbi esetekben alkalmazandók:

a)	kritikus körülmények fennállása esetén, ha a késedelem nehezen helyrehozható károsodást okozna, és így azonnali intézkedésre van szükség; és

b)	ha az előzetes megállapítás arra vonatkozó egyértelmű bizonyítékkal szolgál, hogy a megnövekedett behozatal komoly kárt okozott vagy ilyen károkozással fenyeget.

Ezen intézkedések időtartama nem haladhatja meg a 200 napot.

(2)   Az ideiglenes védintézkedések a vámok jelenlegi szintjének a növelését jelentik (függetlenül attól, hogy azok értéke nulla vagy annál magasabb), amennyiben ezekkel az intézkedésekkel a komoly károkozás elkerülhető vagy orvosolható.

(3)   A Bizottság az összes, még szükséges vizsgálatot haladéktalanul lefolytatja.

(4)   Amennyiben az ideiglenes védintézkedéseket komoly károkozás vagy ilyen károkozással való fenyegetés hiánya miatt hatályon kívül helyezik, akkor az ideiglenes intézkedések eredményeként beszedett vámokat hivatalból a lehető leghamarabb vissza kell téríteni. Ebben az esetben a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (5) 235. és azt követő cikkeiben meghatározott eljárás alkalmazandó.

9. cikk

(1)   Az e rendelet alkalmazásában kapott információk csak a kért célra használhatók fel.

(2)   A Tanács, a Bizottság és a tagállamok, valamint ezek alkalmazottjai nem hozhatják nyilvánosságra az információszolgáltató külön engedélye nélkül az e rendelet alkalmazásában kapott titkos információkat, illetve azon információkat, amelyekre vonatkozóan az információ szolgáltatója titkosságot kért.

(3)   Minden titkos kezelésre irányuló kérelmet meg kell indokolni.

Amennyiben azonban a titkos információkezelés iránti kérelem megalapozatlannak bizonyul, és az információ szolgáltatója nem kívánja az információkat nyilvánosságra hozni vagy engedélyezni azok általánosított vagy összegzett formájú közzétételét, akkor a kérdéses információk figyelmen kívül hagyhatók.

(4)   Az információk titkosnak tekintendők, ha közzétételük az információ szolgáltatójára vagy az információ forrására jelentős hátrányt gyakorolna.

(5)   Az (1)–(4) bekezdés nem zárja ki azt, hogy a közösségi hatóságok általános információkra és különösen olyan indokokra hivatkozzanak, amelyeken az e rendelet szerint hozott határozatok alapulnak. E közösségi hatóságoknak azonban figyelembe kell venniük az érintett jogi és természetes személyek ahhoz fűződő jogos érdekeit, hogy üzleti titkaik ne kerüljenek nyilvánosságra.

10. cikk

(1)   A behozatal alakulása, az arra vonatkozó feltételek és a behozatalból származó, a közösségi termelőket érő vagy azokat fenyegető komoly károk vizsgálata során különösen az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

a)	a behozatal mennyisége, különösen az, hogy történt-e jelentős növekedés akár abszolút értelemben, akár a Közösségen belüli termelésre vagy fogyasztásra nézve;

b)	a behozatali árak, különösen az, hogy történt-e jelentős alákínálás hasonló, a Közösségben előállított termék árával összehasonlítva;

c)

a közösségi termelőket ebből következően érő hatás, amit egyes, többek között az alábbi gazdasági mutatók alakulása jelez: — termelés, — kapacitáskihasználás, — készletek, — eladások, — piaci részesedés, — árak (azaz az árak leszorítása vagy a rendszerint bekövetkező áremelkedések megakadályozása), — nyereségek, — a felhasznált tőke megtérülése, — cash-flow, — foglalkoztatás;

d)	egyéb tényezők, kivéve a behozatal olyan alakulása, amely az érintett közösségi termelőknek kárt okoz, vagy okozhat.

(2)   Komoly károkozással való fenyegetés esetén a Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy egyértelműen előrelátható-e az, hogy egy adott helyzet tényleges károkozáshoz vezethet.

Ebben a vonatkozásban olyan tényezők vehetők figyelembe, mint:

a)	a Közösségbe irányuló kivitelek növekedési üteme;

b)	a származási vagy exportáló országban már meglevő vagy belátható időn belül fennálló kiviteli kapacitás, és annak a valószínűsége, hogy az ebből származó kivitel a Közösségbe irányul majd.

IV.   FEJEZET

Felügyelet

11. cikk

(1)   Amennyiben a Közösség érdekei úgy kívánják, és az e rendelet szerinti valamely harmadik országból származó termék behozatalának alakulása a közösségi termelők számára károkozással fenyeget, az adott termék behozatalát az alábbiak szerint lehet felügyelni:

a)	visszamenőleges közösségi felügyelet a (2) bekezdésben említett határozatban meghatározott rendelkezésekkel összhangban;

b)	előzetes közösségi felügyelet a 12. cikkel összhangban.

(2)   A felügyeletet elrendelő határozatot a Bizottság a 16. cikk (6) bekezdésének második albekezdésében és a 16. cikk (7) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően hozza meg.

(3)   A felügyeleti intézkedések érvényességének időtartama korlátozott. Egyéb rendelkezés hiányában ezek az intézkedések a bevezetésüket követő hat hónap után következő újabb hat hónapos időszak lejártakor érvényüket veszítik.

12. cikk

(1)   Az előzetes közösségi felügyelet alá tartozó termékek szabad forgalomba bocsátásának felügyeleti okmány bemutatása a feltétele. Ezt az okmányt a tagállamok által kijelölt illetékes hatóságnak térítésmentesen a kért mennyiség egészére vonatkozóan és az attól számított legfeljebb öt munkanapon belül, hogy az illetékes nemzeti hatóság bármely közösségi importőr nyilatkozatát kézhez vette, záradékkal kell ellátnia, függetlenül attól, hogy ez utóbbinak hol van a Közösségen belüli üzletviteli helye. Ellenkező bizonyíték hiányában e nyilatkozat legkésőbb a benyújtását követő három munkanapon belül az illetékes nemzeti hatóság részére kézbesítettnek tekintendő.

(2)   A felügyeleti okmányt az I. mellékletben szereplő mintának megfelelő formanyomtatvány alapján kell kiállítani.

A felügyelet megindításáról szóló határozat eltérő rendelkezése hiányában a felügyeleti okmány iránti, importőr által benyújtott kérelem csak az alábbiakat tartalmazza:

a)	kérelmező teljes neve és címe (ideértve a telefon- és telefaxszámokat és minden egyéb olyan számokat, ami az illetékes nemzeti hatóság számára a kérelmezőt azonosítja), valamint a kérelmező héa-nyilvántartási számát, amennyiben hozzáadottérték-adó fizetésére kötelezett;

b)	adott esetben a nyilatkozattevő vagy a kérelmező által kijelölt képviselő teljes neve és címe (ideértve a telefon- és telefaxszámokat);

c)	az árumegnevezés, a következő adatok megadásával: — kereskedelmi név, — a megfelelő Kombinált Nómenklatúra szerinti kód, — származási és feladó ország;

d)	a bejelentett mennyiség kilogrammban és, adott esetben, bármely kiegészítő mértékegységben (pár, tétel stb.);

e)	EK-határparitáson számított CIF-ár EUR-ban kifejezve;

f)

a következő nyilatkozat, dátummal és a kérelmező aláírásával, valamint a kérelmező nevének nyomtatott nagybetűkkel történő kiírásával: „Alulírott igazolom, hogy a kérelemben feltüntetett adatokat jóhiszeműen és legjobb tudomásom szerint a valóságnak megfelelően adtam meg, és a Közösség területén letelepedett személy vagyok.”

(3)   A felügyeleti okmány az azt kibocsátó tagállamtól függetlenül a Közösség egész területén érvényes.

(4)   Az érintett termék szabad forgalomba bocsátását nem zárja ki annak megállapítása, ha az ügylet során alkalmazott egységár kevesebb, mint 5 %-kal meghaladja a felügyeleti okmányban feltüntetett árat, vagy ha a behozandó termékek összértéke vagy mennyisége kevesebb, mint 5 %-kal meghaladja a felügyeleti okmányban feltüntetett értéket vagy mennyiséget. A Bizottság, meghallgatva a bizottságban elhangzott véleményeket, valamint figyelembe véve a termékek jellegét és az érintett ügyletek egyéb különleges jellemzőit, eltérő százalékot is meghatározhat, amely azonban rendes körülmények között nem haladhatja meg a 10 %-ot.

(5)   A felügyeleti okmányok csak addig használhatók fel, amíg az érintett ügyletek vonatkozásában a behozatal liberalizációjára vonatkozó intézkedések hatályban vannak. A felügyeleti okmányok a termékek jellegére, valamint az ügyletek egyéb különleges jellemzőire tekintettel meghatározott időszak lejártát követően nem használhatók fel.

(6)   Amennyiben a 11. cikk értelmében hozott határozat előírja, a közösségi felügyelet alatt álló termékek származását származási bizonyítvánnyal kell igazolni. E bekezdés nem érinti az ilyen bizonyítvány bemutatására vonatkozó egyéb rendelkezéseket.

(7)   Amennyiben az előzetes közösségi felügyelet alatt álló termékre valamely tagállamban regionális védintézkedések vonatkoznak, abban az esetben a behozatali okmányt az ezen tagállam által kiadott felügyeleti engedély helyettesítheti.

(8)   A felügyeleti okmány és annak kivonatai két példányban készülnek, az egyik példány a „Tulajdonos eredeti példánya” jelöléssel és 1-es számmal jelölve, amelyet a kérelmező részére állítanak ki, és a másik „Az illetékes hatóság példánya” jelöléssel és 2-es számmal, az okmányt kibocsátó hatóságnál kerül elhelyezésre. Adminisztratív okokból az illetékes hatóság kiegészítő példányokat mellékelhet a 2. nyomtatványhoz.

(9)   A nyomtatványok fehér, famentes papíron kerülnek kinyomtatásra, amely írásra készült és amelynek súlya négyzetméterenként 55 és 65 gramm között van. Mérete: 210 × 297 mm; a sorok közötti gépelési távolság 4,24 mm (egyhatod hüvelyk); a nyomtatványok formai elrendezését pontosan követni kell. Az 1. számú példány mindkét oldala, mely maga a felügyeleti okmány, emellett rendelkezik egy sárga nyomtatott guilloche-mintájú háttérrel a mechanikai vagy vegyi eszközökkel történő hamisítás megelőzésére.

(10)   A tagállamok felelősek a nyomtatványok kinyomtatásáért. A nyomtatványokat azon tagállam által kijelölt nyomdák is kinyomtathatják, amelyben letelepedtek. Az utóbbi esetben a tagállam által történő kijelölésre vonatkozó utalásnak meg kell jelennie valamennyi nyomtatványon. Minden nyomtatványnak tartalmaznia kell a nyomda nevére és címére vonatkozó utalást vagy egy olyan jelölést, mely lehetővé teszi annak azonosítását.

13. cikk

Amennyiben a 3. és 4. cikkben említett konzultációkat követő nyolc munkanapon belül valamely termék behozatala nem kerül előzetes közösségi felügyelet alá, akkor a 18. cikknek megfelelően a Bizottság a Közösség egy vagy több térségébe irányuló behozatalra vonatkozó korlátozott felügyeletet vezethet be.

14. cikk

(1)   A regionális felügyelet alá tartozó termékek az érintett régióban csak felügyeleti okmány bemutatásával bocsáthatók szabad forgalomba. Ezt az okmányt az érintett tagállam(ok) által kijelölt illetékes hatóságnak térítésmentesen a kért mennyiség egészére vonatkozóan, az azt követő legfeljebb öt munkanapon belül, hogy az illetékes nemzeti hatósághoz bármely közösségi importőr nyilatkozata kézhez vette, záradékkal kell ellátnia, függetlenül attól, hogy ez utóbbi a Közösségen belül hol végzi üzleti tevékenységét. Ellenkező bizonyíték hiányában ezt a nyilatkozatot legkésőbb a benyújtását követő három munkanapon belül az illetékes nemzeti hatóság részére kézbesítettnek kell tekinteni. A felügyeleti okmányok csak addig használhatók fel, amíg az érintett ügyleteket tekintve a behozatal liberalizációjára vonatkozó intézkedések hatályban vannak.

(2)   A 12. cikk (2) bekezdését alkalmazni kell.

15. cikk

(1)   Közösségi vagy regionális felügyelet esetén minden hónap első tíz napján belül a tagállamok közlik a Bizottsággal:

a)	előzetes felügyelet esetén a CIF-áron számított pénzösszegeket és árumennyiségeket, amelyekre vonatkozóan az előző időszakban a felügyeleti okmányok kibocsátása megtörtént;

b)	minden esetben az a) pontban említett időszakot megelőző időszak alatti behozatalt.

A tagállamok által nyújtott információkat termékek és ország szerinti bontásban kell megadni.

A felügyeleti intézkedésekkel egy időben és ugyanazon eljárás keretében eltérő rendelkezések is meghatározhatók.

(2)   Amennyiben a termékek jellege vagy különleges körülmények ezt szükségessé teszik, a Bizottság saját kezdeményezésére vagy tagállam kérésére a fenti információk benyújtására előírt időpontokat módosíthatja.

(3)   A Bizottság erről értesíti a tagállamokat.

V.   FEJEZET

Védintézkedések

16. cikk

(1)   Amennyiben valamely terméket olyan megnövekedett mennyiségben, illetve olyan feltételek vagy kikötések mellett hoznak be a Közösségbe, amely a közösségi termelők számára komoly kárt okoz, vagy ilyen károkozással fenyeget, a Bizottság a Közösség érdekeinek a védelmében saját kezdeményezésére vagy valamelyik tagállam kérésére:

a)	korlátozhatja a 12. cikk szerint alkalmazandó és ezen intézkedés hatálybalépését követően kiadandó felügyeleti okmányok érvényességének időtartamát;

b)	megváltoztathatja az érintett termékre vonatkozó behozatali szabályokat azáltal, hogy a szabad forgalomba bocsátást behozatali engedély bemutatásától teszi függővé, amelyet a Bizottság által meghatározott rendelkezések és korlátok alapján adnak meg.

Az a) és b) pontokban említett intézkedések azonnal alkalmazandók.

(2)   WTO-tagországokkal szemben az (1) bekezdésben említett intézkedések csak akkor hozhatók, ha az említett bekezdés első albekezdésében szereplő két feltétel teljesül.

(3)   Kontingens meghatározása esetén különösen az alábbiakat kell figyelembe venni:

a)	a hagyományos kereskedelmi forgalom lehetőség szerinti fenntartásának a kívánatossága;

b)	az e fejezet szerinti valamely védintézkedés hatálybalépése előtti szokásos feltételek és kikötések mellett kötött szerződések alapján kivitt áruk mennyisége, amennyiben e szerződésekről az érintett tagállam értesítette a Bizottságot;

c)	a kontingens kialakításánál kitűzött cél veszélyeztetésének elkerülése iránti igény.

Egyik kontingens sem alakítható ki alacsonyabban, mint a rendelkezésre álló statisztikákkal alátámasztott utolsó három reprezentatív év alatti behozatal átlagos szintje, kivéve, ha a komoly károkozás elkerülése vagy orvoslása érdekében ettől eltérő szintre van szükség.

(4)   Amennyiben egy kontingens a szállító országok között kerül felosztásra, a felosztásról ezen országok közül azokkal lehet megállapodni, amelyeknek az érintett termék Közösségbe történő behozatalában jelentősen érdekeltek.

Amennyiben ez nem lehetséges, a kontingenst a szállító országok között aszerint kell felosztani, hogy egy korábbi reprezentatív időszak során milyen arányban részesültek az érintett termék Közösségbe történő behozatalából, megfelelő módon figyelembe véve minden olyan különleges tényezőt, amely az adott termék kereskedelmét befolyásolhatta, vagy befolyásolhatja.

Feltéve, hogy eleget tesz az annak biztosítására vonatkozó kötelezettségének, hogy a konzultációk a WTO védintézkedésekkel foglalkozó bizottságának a keretében folyjanak, a Közösség súlyos károkozás esetén eltérhet ettől a felosztási módszertől, amennyiben az érintett termék vonatkozásában az egy vagy több szállító országból származó behozatal aránytalan mértékben megnövekedett a behozatal egy korábbi reprezentatív időszak alatti összes növekedéséhez képest.

(5)   Az e cikk szerinti rendelkezések a hatálybalépésüket követően szabad forgalomba bocsátott minden termékre alkalmazandók. A 18. cikknek megfelelően ezek a Közösség egy vagy több térségére korlátozhatók.

Ezen intézkedések azonban nem akadályozhatják meg a már a Közösség felé tartó termékek szabad mozgását, feltéve, hogy a termékek rendeltetési állomása nem változtatható meg, és azokat a termékeket, amelyek a 11. és 12. cikk értelmében csak felügyeleti okmány bemutatása esetén bocsáthatók szabad forgalomba, ténylegesen ilyen okmány kíséri.

(6)   Amennyiben a Bizottság beavatkozását valamely tagállam kéri, akkor a Bizottság a kérés kézhezvételétől számított legkésőbb öt munkanapon belül határozatot hoz.

Az e cikk értelmében a Bizottság által hozott valamennyi határozatot közölni kell a Tanáccsal és a tagállamokkal. Az e közlést követő naptól számított egy hónapon belül bármelyik tagállam a Tanács elé utalhatja a határozatot.

(7)   Amennyiben valamelyik tagállam a Tanács elé utalja a Bizottság határozatát, minősített többséggel a Tanács megerősítheti, módosíthatja vagy visszavonhatja a határozatot.

Amennyiben három hónapon belül azt követően, hogy az ügy a Tanács elé került, a Tanács nem hozott határozatot, a Bizottság által hozott határozatot visszavontnak kell tekinteni.

17. cikk

Amennyiben a Közösség érdekei úgy kívánják, a Bizottságnak a III. fejezetben meghatározottak szerinti javaslata alapján a Tanács minősített többségű határozattal megfelelő intézkedéseket hozhat annak megakadályozására, hogy egy termék olyan megnövekedett mennyiségben illetve olyan feltételek vagy kikötések mellett kerüljön a Közösségbe behozatalra, ami a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek közösségi termelőinek komoly kárt okoz, vagy ilyen károkozással fenyeget.

A 16. cikk (2)–(5) bekezdését alkalmazni kell.

18. cikk

Amennyiben különösen a 10. cikkben említett tényezők alapján bebizonyosul, hogy az intézkedések elfogadására vonatkozó, a 11. és 16. cikk alapján meghatározott feltételek a Közösség egy vagy több térségében teljesülnek, a Bizottság a megoldási alternatívák vizsgálatát követően az érintett térség(ek)re vonatkozóan kivételesen korlátozott felügyeleti vagy védintézkedések alkalmazását engedélyezheti, feltéve, hogy úgy ítéli meg, ezen intézkedések e szinten történő alkalmazása megfelelőbb megoldást jelent, mint a közösségi szinten történő.

Ezeknek az intézkedéseknek átmenetieknek kell lenniük, és ezek a lehető legkisebb mértékben zavarhatják a belső piac működését.

Az intézkedéseket a 11. és a 16. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban kell meghozni.

19. cikk

Nem alkalmazható védintézkedés a WTO fejlődő tagországától származó termékre mindaddig, amíg ezen országnak az érintett termék közösségi behozatalában levő részesedése nem haladja a meg 3 %-ot, feltéve, hogy a 3 %-nál kevesebb behozatali részesedésű WTO fejlődő tagországok együttesen nem tesznek ki 9 %-nál többet az érintett termék Közösségbe irányuló összes behozatalából.

20. cikk

(1)   A védintézkedések időtartamát a komoly károkozás elkerüléséhez vagy orvoslásához, valamint a közösségi termelők részéről történő hozzáigazítás elősegítéséhez szükséges időszakra kell korlátozni. Ez az időszak nem haladhatja meg a négy évet, beleértve az esetleges ideiglenes rendelkezések időtartamát is.

(2)   Ez a kezdeti időszak a 16. cikk (4) bekezdés harmadik albekezdésében említett intézkedések kivételével meghosszabbítható, feltéve, hogy megállapítást nyer:

a)	a védintézkedésre a komoly károkozás megakadályozása vagy orvoslása érdekében továbbra is szükség van;

b)	és a közösségi termelők részéről a hozzáigazítás bizonyíthatóan megtörtént.

(3)   A meghosszabbításra vonatkozó intézkedéseket a III. fejezet rendelkezéseivel összhangban és az eredeti intézkedésekre érvényes eljárások keretében kell elfogadni. Az így meghosszabbított intézkedés nem lehet korlátozóbb jellegű, mint az eredeti érvényességi időszak végén.

(4)   Amennyiben az intézkedés időtartama meghaladja az egy évet, az intézkedést az alkalmazási időszak során rendszeres időközönként fokozatosan liberalizálni kell, ideértve a meghosszabbítási időszakot is.

(5)   Valamely védintézkedés teljes alkalmazási időszaka – ideértve az ideiglenes rendelkezések alkalmazási időszakát, a kezdeti alkalmazási időszakot és annak esetleges meghosszabbításait is – nem haladhatja meg a nyolc évet.

21. cikk

(1)   Amíg a IV. és V. fejezetnek megfelelően alkalmazott valamely felügyeleti vagy védintézkedés alkalmazásban van, a Bizottság kezdeményezésére vagy valamelyik tagállam kérésére konzultációkat kell lefolytatni a bizottságban. Amennyiben egy védintézkedés időtartama meghaladja a három évet, a Bizottság ezeket a konzultációkat legkésőbb az érintett intézkedés alkalmazási időszakának feléig lefolytatja. Ezen konzultációk célja:

a)	az intézkedés hatásainak megvizsgálása;

b)	annak meghatározása, hogy szükség van-e a liberalizáció ütemének a felgyorsítására, és ha igen miként;

c)	annak megállapítása, hogy szükség van-e még az intézkedés alkalmazására.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett konzultációk eredményeként a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 11., 13., 16., 17. és 18. cikkben említett felügyeleti vagy védintézkedéseket vissza kell vonni, vagy módosítani kell, a következőképpen jár el:

a)	amennyiben az intézkedést a Tanács hozta, a Bizottságnak a Tanácsnak az intézkedés visszavonását vagy módosítását javasolja. A Tanács minősített többséggel határoz;

b)	minden más esetben a Bizottság módosítja vagy vonja vissza a közösségi véd- vagy felügyeleti intézkedéseket.

Amennyiben a határozat regionális felügyeleti intézkedésekre vonatkozik, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő hatodik napon lép hatályba.

22. cikk

(1)   Amennyiben egy termék behozatala már védintézkedés hatálya alá tartozott, az adott termékre további ilyen intézkedés az előző intézkedés időtartamának megfelelő hosszúságú időszak elteltéig nem alkalmazható. Ez az időszak két évnél nem lehet rövidebb.

(2)   Az (1) bekezdéstől függetlenül, 180 napos vagy ennél rövidebb védintézkedés ismételten kiszabható egy termék behozatalára, ha

a)	legalább egy év telt el az érintett termék behozatalára vonatkozó védintézkedés bevezetésének napja óta; és

b)	ez a védintézkedés ugyanarra a termékre nem vonatkozott kettőnél több alkalommal az intézkedés bevezetésének napját közvetlenül megelőző ötéves időszakban.

VI.   FEJEZET

Záró rendelkezések

23. cikk

Amennyiben a Közösség érdekei úgy kívánják, a Tanács a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel megfelelő intézkedéseket fogadhat el a Közösség vagy az összes tagállamnak – különösen alapanyag-kereskedelemmel kapcsolatos – jogainak és kötelezettségeinek nemzetközi szinten történő gyakorlása és teljesítése érdekében.

24. cikk

(1)   Ez a rendelet nem zárja ki a Közösség és a harmadik országok közötti megállapodások külön rendelkezésein alapuló kötelezettségek teljesítését.

(2)   Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül e rendelet nem zárja ki az a következő tagállami intézkedések elfogadását vagy alkalmazását:

a)

a közerkölcs, a közérdek vagy a közbiztonság, valamint az emberek, állatok vagy növények egészségének és életének a védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékű nemzeti kincsek védelme, vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme alapján tilalmakat, mennyiségi korlátozások vagy felügyeleti intézkedések;

b)	devizára vonatkozó különös alaki követelmények;

c)	a nemzetközi megállapodások alapján a szerződéssel összhangban bevezetett alaki követelmények.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés alapján bevezetni vagy módosítani kívánt intézkedésekről, illetve alaki követelményekről.

Rendkívül sürgős esetekben a nemzeti intézkedéseket vagy alaki követelményeket azok elfogadása után azonnal közlik a Bizottsággal.

25. cikk

(1)   E rendelet nem érinti a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról szóló szabályozások vagy az azokból következő közösségi vagy nemzeti igazgatási szabályok vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó árukra vonatkozó különös szabályozások sérelme nélkül alkalmazandó. Ez a rendelet e szabályok kiegészítéseként érvényesül.

(2)   A 11–15. és a 22. cikk nem vonatkozik az (1) bekezdésben említett azon termékekre, amelyeknél a harmadik országokkal folytatott kereskedelemre vonatkozó közösségi szabályok engedély vagy egyéb behozatali okmány bemutatását teszik szükségessé.

A 16., 18. és a 21–24. cikk nem vonatkozik azon termékekre, amelyeknél az említett szabályok mennyiségi behozatali korlátozások alkalmazását írják elő.

26. cikk

A II. mellékletben felsorolt jogi aktusokkal módosított 3285/94/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő utalásokat úgy kell tekinteni, mintha erre a rendeletre vonatkoznának és a III. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell alkalmazni.

27. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 349., 1994.12.31., 53. o.

(2)  Lásd a II. mellékletet.

(3)  HL L 67., 1994.3.10., 1. o.

(4)  HL L 67., 1994.3.10., 89. o.

(5)  HL L 302., 1992.10.19., 1. o.

---

---

---

---

31.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/18

---

A BIZOTTSÁG 261/2009/EK RENDELETE

(2009. március 30.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet),

tekintettel a gyümölcs- és zöldségágazatban a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1182/2007/EK tanácsi rendeletre vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 21-i 1580/2007/EK bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 138. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1580/2007/EK rendelet 138. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet 2009. március 31-én lép hatályba.

---

(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 350., 2007.12.31., 1. o.

---

---

31.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/20

---

A BIZOTTSÁG 262/2009/EK RENDELETE

(2009. március 30.)

az egységes európai égbolt S-módú lekérdezési kódjainak összehangolt kiosztására és használatára vonatkozó követelmények megállapításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat átjárhatóságáról szóló, 2004. március 10-i 552/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (átjárhatósági rendelet) (1) és különösen annak 3. cikke (5) bekezdésére,

tekintettel az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról szóló, 2004. március 10-i 549/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre („keretrendelet”) (2) és különösen annak 8. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az S-mód (szelektív mód) a légi forgalom irányításában használt együttműködő légtér-ellenőrzési technika. Lehetővé teszi a légi járművek szelektív kérdezését és a légtérből származtatott adatok kinyerését, amelyek révén új légiforgalmi irányítási funkciókat lehet kifejleszteni. Az egyes repülőgépeknek az S-módon (a továbbiakban: S-módú lekérdező állomások) keresztüli utasítását támogató rendszerek kialakítása megköveteli az S-módú lekérdezési kódok használatát az S-módú válaszjeladóval felszerelt légi járművek észlelésére és ellenőrzésére.

(2)

A légiforgalmi ellenőrzési rendszer biztonsága érdekében elengedhetetlen, hogy az azonos lekérdezési kódot használó két S-módú lekérdező állomás radarfedési területei között ne legyen átlapolódás, kivéve, ha azokat klaszterbe rendezték, vagy ha egyéb megfelelő üzemeltetési mérséklések vannak érvényben.

(3)	Az S-módú lekérdező állomások mind nagyobb számban történő rendszerbe állításának támogatása érdekében és a légi járművek kérdezésére szolgáló lekérdezési kódok szűkösségéből eredő problémák megoldására szükség van a lekérdezési kódok hatékony kiosztásának és használatának koordinálására.

(4)

Az 549/2004/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Eurocontrolt bízták meg az S-módú lekérdezési kódok (a továbbiakban: lekérdezési kódok) kiosztását és használatát biztosító követelmények kidolgozásával. Ez a rendelet a megbízás eredményeként 2008. január 2-án kiadott jelentésen alapul.

(5)

Kezdetben – műszaki megfontolásokból – kizárólag a 0 és 15 közötti lekérdezőállomás-azonosító kódokat (a továbbiakban: II-kódok) határozták meg és használták lekérdezési kódként. Az S-módú kérdezők várható száma miatt később intézkedéseket tettek az 1-től 63-ig terjedő további légtér-ellenőrzési azonosító kódok (a továbbiakban: SI-kódok) használatának lehetővé tételére.

(6)

Az SI-kódok használata általában szükségessé teszi, hogy az S-módú lekérdező állomások lefedési területén belül az összes S-módú cél fel legyen erre készítve. Az Eurocontrol ugyanakkor kidolgozta a II/SI-módú működtetés előírásait is, amelyek lehetővé teszik az SI-kódok S-módú lekérdező állomások által történő korai használatát még olyan környezetben is, amelyben az összes S-módú célt nem lehetne felkészíteni az SI-kódok használatára. Ezért elő kell írni, hogy az S-módú lekérdező állomások ezt a II/SI-kóddal történő működést is lehetővé tegyék.

(7)

Az Eurocontrol hatáskörében létrejött a kódkiosztó rendszer keretében nyújtott központosított lekérdezésikód-kiosztó szolgáltatás. A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a lekérdezésikód-kiosztó rendszer a lekérdezésikód-kiosztás kulcselemeinek egységességét támogató információkat szolgáltasson. Ezeket a kulcselemeket pontosan meg kell határozni.

(8)	Közös eljárást kell meghatározni annak biztosítása érdekében, hogy a lekérdezésikód-kiosztások kulcselemei megfelelően megvalósuljanak. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (a továbbiakban: ICAO) vonatkozó rendelkezéseit is.

(9)	Az S-módú üzemeltetőknek és a légiforgalmi szolgáltatóknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy feltárják és enyhítsék a lekérdezési kódok közötti esetleges ütközések hatásait.

(10)	E rendelet hatálya nem terjed ki az 549/2004/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett katonai műveletekre és kiképzésre.

(11)

A lekérdezési kódokat korlátozott számban katonai szervezetek kizárólagos használatára és kezelésére tartják fent, ideértve a kormányközi szervezeteket, különösen pedig az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét. Az ezeket a kódokat használó S-módú lekérdező állomásokat ennélfogva nem kell alávetni az összehangolt kiosztási eljárásnak. A tagállamokat azonban fel kell kérni a szükséges intézkedések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy ezeknek a lekérdezési kódoknak a használata ne legyen kedvezőtlen hatással az általános légiforgalomra.

(12)	A 0 lekérdezési kódot az ICAO a hozzárendelt kód nélküli műveletek céljára tartja fent. A 0 lekérdezési kódot az ICAO-szabványokkal és ajánlott gyakorlatokkal összhangban használó S-módú lekérdező állomásokat nem kell alávetni az összehangolt kiosztási eljárásnak.

(13)

A 14-es II-kódot a tesztrendszerek általi megosztott felhasználás céljaira tartják fenn. Az S-módú célfelismerés nem garantálható, ha egyidejűleg több tesztrendszer is működik. Azoknak az S-mód rendszer-üzemeltetőknek, akiknek konfliktusmentes helyzeteket igénylő ideiglenes próbákat kell lebonyolítaniuk, ezért megfelelő kétoldalú koordinációt kell kialakítaniuk a többi S-módú rendszer-üzemeltetővel.

(14)

A központosított lekérdezésikód-kiosztó rendszernek elérhetővé kell tenni a tagállamok és az S-módú üzemeltetők számára a lekérdezési kódok biztos és hatékony használatát biztosító lekérdezésikód-kiosztási tervet és annak igény szerinti frissítését. Ezt a kiosztási tervet az annak tartalma révén érintett tagállamoknak kell jóváhagyniuk.

(15)	Ki kell dolgozni egy mechanizmust azoknak a helyzeteknek a megoldására, amikor nincs lehetőség a lekérdezésikód-kiosztó rendszer kellő időben történő jóváhagyására.

(16)

A műveletek már meglévő biztonsági szintjének fenntartása, illetve javítása érdekében a tagállamokat kötelezni kell annak biztosítására, hogy az érintett felek veszélyazonosítási, kockázatértékelési és -mérsékelési eljárásokat is magában foglaló biztonságértékelést végezzenek. Ezen eljárásoknak az e rendelet hatálya alá tartozó rendszerekre történő harmonizált alkalmazása érdekében speciális biztonsági követelményeket kell meghatározni valamennyi átjárhatósági és teljesítményi követelményre vonatkozóan.

(17)

Az 552/2004/EK rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében az átjárhatósággal kapcsolatos végrehajtási szabályoknak ismertetniük kell azokat a speciális megfelelőségértékelési eljárásokat, amelyeket a rendszerelemek megfelelőségének vagy alkalmazhatóságának értékeléséhez, illetve a rendszerellenőrzéshez használnak.

(18)

Az e rendelet hatálya alá tartozó rendszerelemek piaci érettségének köszönhetően ezek megfelelősége, illetve alkalmazhatósága a belső gyártásellenőrzés révén kielégítően értékelhető azon eljárások segítségével, amelyek a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 9-i 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) A. modulján alapulnak.

(19)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az egységes égbolttal foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez a rendelet az S-módú lekérdezési kódok (a továbbiakban: lekérdezési kódok) összehangolt kiosztására és használatára vonatkozó követelményeket állapítja meg a légtérellenőrzés biztonságos és hatékony üzemeltetése és a polgári–katonai koordináció céljaira.

(2)   Ezt a rendeletet kell alkalmazni a jogosult S-módú lekérdező állomásokra és a kapcsolódó légtérellenőrző rendszerekre, alkotóelemeikre és az azokhoz kapcsolódó eljárásokra, amennyiben ezek támogatják a jogosult lekérdezési kódok összehangolt kiosztását.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az 549/2004/EK rendelet 2. cikkében foglalt fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

A következő fogalommeghatározásokat szintén alkalmazni kell:

1.	„S-módú lekérdező állomás”: antennából és elektronikából álló rendszer, amely az S-módként ismert szelektív mód révén támogatja az egyes repülőgépek megcímzését;

2.	„lekérdezési kód”: a többhelyszínű lockoutokhoz (kizáráshoz) és esetleg kommunikációs protokollokhoz használt lekérdezőállomás-azonosító vagy légtér-ellenőrzési azonosító kód;

3.	„lekérdezőállomás-azonosító kód”: (a továbbiakban: II-kód) 0-tól 15-ig terjedő értékű S-módú lekérdezési kód, amelyet többhelyszínű lockoutokhoz és kommunikációs protokollokhoz egyaránt lehet használni;

4.	„légtér-ellenőrzési azonosító kód”: (a továbbiakban: SI-kód) 1-tól 63-ig terjedő értékű S-módú lekérdezési kód, amelyet többhelyszínű lockout protokollokhoz lehet használni, a többhelyszínű kommunikációs protokollokhoz azonban nem;

5.	„többhelyszínű lockout”: az a protokoll, amely lehetővé teszi az S-módú célfelderítést és az átlapolódó radarfedésben lévő több S-módú lekérdező állomás általi lockoutot;

6.	„többhelyszínű kommunikációs protokollok”: az átlapolódó radarfedésben lévő S-módú lekérdező állomásokkal érintett területeken egynél több tranzakció során végrehajtott kommunikáció ellenőrzésének koordinálására használt protokollok;

7.	„S-módú cél”: S-módú válaszjeladóval felszerelt légi jármű;

8.	„lockout”: az a protokoll, amely lehetővé teszi, hogy a felderített kódú S-módú célok ne válaszoljanak az S-módú all call (valamennyi válaszjeladó kód lekérdezése) lekérdezésekre;

9.

„S-mód-üzemeltető”: S-módú lekérdező állomást üzemeltető vagy annak üzemeltetését kínáló személy, szervezet, vagy vállalkozás, ideértve: a) a léginavigációs szolgáltatókat; b) az S-módú lekérdező állomások gyártóit; c) a repülőtér-üzemeltetőket; d) a kutatóintézeteket; e) az S-módú lekérdező állomás üzemeltetésére jogosult bármely szervezetet;

10.	„lekérdezésikód-kiosztás”: az értékek megállapítása legalább a lekérdezésikód-kiosztás minden kulcselemét illetően a II. melléklet B. részében felsoroltak szerint;

11.

„lekérdezésikód-kiosztási rendszer”: az Európai Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózaton belüli rendszer és azok a hozzá kapcsolódó eljárások, amelyeken keresztül a lekérdezési kódok iránti kérelmekkel és lekérdezésikód-kiosztási tervre vonatkozó javaslat terjesztésével foglalkozó központosított lekérdezésikód-kiosztó szolgáltatást (a továbbiakban: „lekérdezésikód-kiosztó szolgáltatás”) biztosítanak valamennyi tagállamban az S-mód-üzemeltetőknek;

12.	„lekérdezésikód-igénylés”: az S-mód-üzemeltető lekérdezési kód kiosztása iránt benyújtott kérelme;

13.	„lekérdezésikód-kiosztási tervre vonatkozó javaslat”: a lekérdezésikód-kiosztások teljes körére vonatkozó javaslat, amelyet a lekérdezésikód-kiosztó szolgáltatás a tagállamokhoz jóváhagyásra benyújt;

14.	„lekérdezésikód-kiosztási terv”: a legújabban jóváhagyott lekérdezésikód-kiosztások teljes köre;

15.

„jogosult S-módú lekérdező állomás”: az az S-módú lekérdező állomás, amelyre az alább felsorolt feltételekből legalább egy teljesül: a) a lekérdező állomás legalább részben S-módú lekérdezésekre hagyatkozik, és válaszol a S-módú célfelderítésre; vagy b) a lekérdező állomás állandó jelleggel, váltakozóan, működési tartományának egy részében vagy teljességgel kizárja a felismert S-módú célokat az S-módú all call lekérdezésekre; c) a lekérdező állomás az adatkapcsolati alkalmazásokhoz többhelyszínű kommunikációs protokollokat használ;

16.	„jogosult lekérdezési kód”: a II és a SI-kódok közötti bármely kódot jelenti, kivéve: a) a 0 II-kódot; b) a katonai szervezetek számára fenntartott lekérdezési kódokat, ideértve a kormányközi szervezeteket, különösen pedig az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének vezetését és kódkiosztását;

17.	„S-módú all call lekérdezések”: azok az üzenetek, amelyeket az S-módú lekérdező állomások általában a működési tartományukba belépő S-mód célok felismerése során használnak;

18.	„operatív lekérdezési kód”: a 14-es II-kódtól különböző minden jogosult lekérdezési kód;

19.

„illetékes tagállam”: a) léginavigációs szolgáltató esetében az a tagállam, amely a szolgáltatót a 2096/2005/EK bizottsági rendelettel (4) összhangban tanúsította; b) más esetekben az a tagállam, amelynek illetékességi területén az S-mód-üzemeltető jogosult S-módú lekérdező állomást működtet vagy kíván működtetni,

20.	„lekérdezésikód-ütközés”: nem egyeztetett módon azonos lekérdezési kód alkalmazása két vagy több, egymást átlapoló fedéssel rendelkező S-módú lekérdező állomásban, amelynek következtében legalább az egyik radarállomás nem képes felderíteni a légi járművet;

21.	„lekérdezésikód-ütközés figyelemmel kísérése”: technikai vagy eljárási eszközök alkalmazása az S-mód-üzemeltető által az egyéb S-módú lekérdező állomásokkal való lekérdezésikód-ütközések által a saját S-módú lekérdező állomásokból származó megfigyelési adatokra gyakorolt kihatások azonosítására;

22.	„végrehajtási sorrend”: lekérdezésikód-kiosztás időfüggő végrehajtási sorrendje, amelynek az S-mód-üzemeltetőknek az átmeneti lekérdezésikód-ütközések elkerülése érdekében kell eleget tenniük;

23.	„megfelelő II-kód”: valamely S-módú válaszjeladó által dekódolt, a SI-kódokat nem támogató II-kód egy SI-kódot tartalmazó S-módú all call lekérdezésben, és amelyet ez a válaszjeladó az all call válasz kódolásához fog használni;

24.	„lockout-térkép”: az S-módú lekérdezési konfigurációs fájl, amely meghatározza, hol és hogyan kell a lockoutot alkalmazni az S-módú célokhoz.

3. cikk

Átjárhatósági és teljesítményi követelmények

A S-mód-üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy az S-módú lekérdező állomásaik lényegi részét alkotó, operatív lekérdezési kódot használó radarfej-elektronika:

1.	az I. melléklet 1. pontjában meghatározott ICAO-rendelkezésekkel összhangban támogatja a SI-kódok és a II-kódok használatát;

2.	a III. mellékletben meghatározott rendelkezésekkel összhangban támogatja a II/SI-kód üzemeltetésének használatát.

4. cikk

Az S-mód-üzemeltetők kapcsolódó eljárásai

(1)   Az S-mód-üzemeltetők csak jogosult lekérdezési kódot használó jogosult S-módú lekérdező állomást üzemeltethetnek, amennyiben az illetékes tagállamtól erre a célra lekérdezési kódot kaptak.

(2)   Azoknak az S-mód-üzemeltetőknek, amelyek olyan jogosult S-módú lekérdező állomást kívánnak üzemeltetni, vagy már üzemeltetnek, amelynek tekintetében nem osztottak ki lekérdezési kódot, a lekérdezési kód iránti kérelmüket a II. melléklet A. részében meghatározottakkal összhangban az illetékes tagállamhoz kell benyújtaniuk.

(3)   Az S-mód-üzemeltetőknek meg kell felelniük a II. melléklet B. részében felsorolt, számukra kiosztott lekérdezési kódok kulcselemeinek.

(4)   A S-mód-üzemeltetők legalább 6 havonta kötelesek tájékoztatni az illetékes tagállamot a telepítési terveket vagy a jogosult lekérdező állomások üzemeltetési állapotát a II. melléklet B. részében felsorolt lekérdezésikód-kiosztás kulcselemeinek vonatkozásában érintő bármely változásról.

(5)   Az S-mód-üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy valamennyi S-módú lekérdező állomásuk kizárólag a számára kiosztott kódot használja.

5. cikk

A tagállamok kapcsolódó eljárásai

(1)   A tagállamoknak ellenőrizniük kell az S-mód-üzemeltetőktől hozzájuk érkezett lekérdezésikód-kiosztás iránti kérelmek érvényességét, mielőtt azokat a lekérdezésikód-kiosztási rendszeren keresztül koordinálás céljából rendelkezésre bocsátanák. Az érvényesség ellenőrzésének ki kell terjednie a II. melléklet A. részében felsorolt kulcselemekre.

(2)   A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a lekérdezési kódok kiosztásával foglalkozó rendszer:

a)	ellenőrizze a lekérdezési kódok iránti kérelmek formai és adatokra vonatkozó megfelelőségét;

b)	ellenőrizze a lekérdezési kódok iránti kérelmek hiánytalanságát, pontosságát és időszerűségét;

c)

legkésőbb a kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül: i. a folyamatban lévő kérelmek alapján elvégezze a lekérdezésikód-kiosztási terv frissítésének szimulációját; ii. az érintett tagállamok által történő elfogadás céljából javaslatot készítsen a lekérdezésikód-kiosztási terv frissítésére; iii. gondoskodjék arról, hogy a lekérdezésikód-kiosztási terv javasolt frissítése a lehető legteljesebb mértékben megfeleljen a lekérdezési kód iránti kérelmekre vonatkozóan a II. melléklet A. részének g), h) és i) pontjában felsorolt operatív követelményeknek; iv. frissítse a lekérdezésikód-kiosztási tervet, és a jóváhagyását követően a hadsereg által működtetett S-módú lekérdező állomásokra vonatkozó nemzeti adatközlési eljárások sérelme nélkül azonnal értesítse erről a tagállamokat.

(3)   A lekérdezésikód-kiosztási terv változásait a terv frissítése folytán érintett valamennyi tagállamnak jóvá kell hagynia.

(4)   Amennyiben az e cikk (3) bekezdésében említett változásokkal kapcsolatban nézeteltérés alakulna ki, az érintett tagállamok a kérdést döntésre a Bizottság elé viszik. A Bizottságnak az 549/2004/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell eljárnia.

(5)   A (3) bekezdésében említett tagállamok biztosítják, hogy a lekérdezésikód-kiosztási terveik jóváhagyásáról a lekérdezésikód-kiosztó rendszeren keresztül értesítik a többi tagállamot.

(6)   A (3) bekezdésben említett tagállamok biztosítják, hogy a lekérdezésikód-kiosztásban a lekérdezésikód-kiosztási terv frissítése folytán bekövetkezett változásokról a frissített kódkiosztási terv kézhez vételétől számított 14 naptári napon belül értesítik a hatáskörükbe tartozó érintett S-mód-üzemeltetőket.

(7)   A tagállamok a lekérdezési kódok kiosztásával foglalkozó rendszeren keresztül legalább 6 havonta a többi tagállam rendelkezésére bocsátják az illetékességi területük jogosult S-mód lekérdező állomásai számára kiosztott és általuk használt kódok naprakész nyilvántartását.

(8)   Amennyiben a tagállam illetékességi területén található S-módú lekérdező állomások és egy harmadik ország illetékességi területén található S-módú lekérdező állomás működési tartományai között átfedés van, az érintett tagállam:

a)	gondoskodik arról, hogy a harmadik ország tájékoztatást kapjon a lekérdezési kódok kiosztásával és használatával kapcsolatos biztonsági követelményekről;

b)	megteszi a szükséges intézkedéseket a lekérdezési kódoknak a harmadik országgal történő koordinálására.

6. cikk

A légiforgalmi szolgáltatókra vonatkozó kapcsolódó eljárások

A légiforgalmi szolgáltatók a harmadik ország illetékességi területén működő S-módú lekérdező állomásoktól származó adatokat nem használhatják fel, amennyiben a lekérdezési kódok kiosztását nem koordinálták.

7. cikk

Túlterhelhetőségi követelmények

(1)   A légiforgalmi szolgáltatók értékelik a lekérdezésikód-ütközéseknek a légiforgalmi szolgáltatásokra gyakorolt hatásait és az érintett S-módú lekérdező állomások célmegfigyelési adatainak ebből eredő potenciális kiesését, figyelembe véve üzemeltetési követelményeiket és a rendelkezésre álló redundanciát is.

(2)   Amennyiben az S-módú lekérdező állomások célmegfigyelési adatai potenciális kiesésének az elvégzett vizsgálat szerint nincs kihatása a biztonságra, az S-mód-üzemeltetők:

a)	ellenőrző intézkedéseket tesznek azoknak a lekérdezésikód-ütközéseknek az észlelésére, amelyeket más S-módú lekérdező állomások okoznak azokban a jogosult S-módú lekérdező állomásokban, amelyeket bármely operatív lekérdezési kódon használnak;

b)	gondoskodnak arról, hogy a lekérdezésikód-ütközések bevezetett ellenőrző intézkedéssel biztosított észlelésére időben és a biztonsági előírásaiknak megfelelő működési tartományban kerüljön sor;

c)	szükség szerint azonosítják és megvalósítják azt a fallback (biztonsági) üzemeltetési módot, amely mérsékeli az esetleges lekérdezésikód-ütközés kockázatait az (1) bekezdésben említett értékelés során azonosított bármely operatív kódra,

d)	gondoskodik arról, hogy a megvalósított fallback üzemeltetési mód ne okozzon lekérdezésikód-ütközést a lekérdezésikód-kiosztási tervben említett további S-módú lekérdező állomásokkal sem.

(3)   Az S-mód-üzemeltetők az illetékes tagállamnak jelentenek minden olyan azonosított lekérdezőállomás-ütközést, amely az illetékes tagállam által bármilyen operatív lekérdezési kóddal üzemeltetett, jogosult S-módú lekérdező állomást érint, és a lekérdezésikód-kiosztási rendszeren keresztül a többi S-mód-üzemeltető rendelkezésére bocsátják a vonatkozó adatokat.

8. cikk

A polgári és a katonai szolgálatok közötti koordináció

(1)   A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy a jogosult S-módú lekérdező állomásokat a 0 II-kóddal és a katonai igazgatási célokra fenntartott egyéb kódokkal üzemeltető katonai egységek megfeleljenek a 3–7. és a 12. cikknek.

(2)   A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy a jogosult S-módú lekérdező állomásokat a 0 II-kóddal és a katonai igazgatási célokra fenntartott egyéb kódokkal üzemeltető katonai egységek figyelemmel kísérjék ezen lekérdezési kódok kizárólagos használatát, hogy el lehessen kerülni bármely jogosult lekérdezési kód koordinálatlan használatát.

(3)   A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezeknek a lekérdezési kódoknak a kiosztása és használata ne legyen kedvezőtlen hatással az általános légiforgalomra.

9. cikk

Biztonsági követelmények

(1)   Az S-mód-üzemeltetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy az S-módú lekérdező állomásaikat érintő esetleges lekérdezésikódütközés-kockázatokat megfelelően értékelik és mérsékelik.

(2)   A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett meglévő rendszerek és kapcsolódó eljárások módosítását, illetve ezen új rendszerek és eljárások bevezetését megelőzően az érintett felek veszélyazonosítást, kockázatértékelést és -mérsékelést magában foglaló biztonságértékelést végezzenek.

(3)   A (2) bekezdésben előírt biztonságértékelés vonatkozásában a 4–8. és a 12. cikkben meghatározott követelményeket egyben minimális biztonsági követelménynek kell tekinteni.

10. cikk

Megfelelőségértékelés

Az 552/2004/EK rendelet 5. cikkében meghatározott EK-megfelelőségi vagy -alkalmazhatósági nyilatkozat kibocsátását megelőzően az e rendelet 1. cikke (2) bekezdésében említett rendszerek rendszerelemeit gyártók vagy a Közösségben székhellyel rendelkező engedélyezett képviselőik értékelik e rendszerelemek megfelelőségét vagy alkalmazhatóságát e rendelet IV. mellékletének A. részében meghatározott követelményekkel összhangban.

11. cikk

Rendszerellenőrzés

(1)   Azok a léginavigációs szolgáltatók, amelyek bizonyítani tudják, illetve bizonyították, hogy megfelelnek az V. mellékletben meghatározott feltételeknek, a VI. melléklet A. részében meghatározott követelményeknek megfelelően elvégzik az 1. cikk (2) bekezdésében említett rendszerek ellenőrzését.

(2)   Azok a léginavigációs szolgáltatók, amelyek nem tudják bizonyítani, hogy megfelelnek az V. mellékletben meghatározott feltételeknek, egy bejelentett szervnek alvállalkozásba adják az 1. cikk (2) bekezdésében említett rendszerek ellenőrzését. Az ellenőrzést a VI. melléklet B. részében meghatározott követelményekkel összhangban kell elvégezni.

12. cikk

További követelmények

(1)   Az S-módú üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy a lekérdezésikód-kiosztás végrehajtásával megbízott személyzetük tisztában legyen az e rendeletben foglalt vonatkozó rendelkezésekkel, és kellőképpen képzett a munkavégzéshez.

(2)   Az S-módú lekérdező állomások üzemeltetői:

a)	kidolgozzák és naprakészen tartják az S-mód utasításokat és információkat is tartalmazó üzemeltetési kézikönyveit, amelyek lehetővé teszik a lekérdezési kódok kiosztását végző személyzetük számára az e rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazását;

b)	biztosítják, hogy az a) pontban említett kézikönyvek elérhetők és naprakészek legyenek, valamint hogy frissítésük és terjesztésük során megfelelő minőségirányítást és dokumentumkonfiguráció-irányítást alkalmazzanak;

c)	biztosítják, hogy a lekérdezési kódok kiosztásához szükséges munkamódszerek és működési eljárások összhangban álljanak az e rendeletben meghatározott alkalmazandó rendelkezésekkel.

(3)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a lekérdezési kódok kiosztását végző szolgálat személyzete tisztában legyen az e rendeletben foglalt alkalmazandó rendelkezésekkel, és kellőképpen képzett a munkavégzéshez.

(4)   A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a lekérdezési kódok kiosztásával foglalkozó központi szolgálat:

a)	kidolgozza és naprakészen tartsa a szükséges utasításokat és információkat tartalmazó üzemeltetési kézikönyveket, amelyek lehetővé teszik a személyzetük számára az e rendeletben foglalt előírások alkalmazását;

b)	biztosítsa, hogy az a) pontban említett kézikönyvek elérhetők és naprakészek legyenek, valamint hogy frissítésük és terjesztésük során megfelelő minőségirányítást és dokumentumkonfiguráció-irányítást alkalmazzanak;

c)	biztosítsa, hogy a lekérdezési kódok kiosztásához szükséges munkamódszerek és működési eljárások összhangban álljanak az e rendeletben meghatározott alkalmazandó rendelkezésekkel.

13. cikk

Hatálybalépés és alkalmazhatóság

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 3. cikkben foglalt rendelkezéseket 2011. január 1-jétől kell alkalmazni.

---

(1)  HL L 96., 2004.3.31., 26. o.

(2)  HL L 96., 2004.3.31., 1. o.

(3)  HL L 218., 2008.8.13., 82. o.

(4)  HL L 335., 2005.12.21., 13. o.

---

---

---

---

---

---

---

31.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/33

---

A TANÁCS HATÁROZATA

(2008. május 21.)

az Európai Közösség és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság között a légi szolgáltatások egyes kérdéseiről létrejött megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról

(2009/302/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére, összefüggésben a 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)	A Tanács 2003. június 5-én felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen harmadik országokkal a meglévő kétoldalú megállapodások egyes rendelkezéseinek egy közösségi megállapodással való felváltásáról.

(2)

A Bizottság a Közösség nevében tárgyalásokat folytatott Pakisztánnal egy, a légi közlekedés egyes kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről, összhangban a Bizottságot a meglévő kétoldalú megállapodások egyes rendelkezéseinek közösségi megállapodással való felváltása céljából harmadik országokkal folytatandó tárgyalások kezdeményezésére felhatalmazó, 2003. június 5-i tanácsi határozat mellékletében foglalt mechanizmusokkal és irányelvekkel.

(3)	A megállapodás egy későbbi időpontban történő megkötésére figyelemmel, a Bizottság által megtárgyalt megállapodást alá kell írni és azt ideiglenesen alkalmazni kell,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Közösség és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság között a légi közlekedés egyes kérdéseiről létrejött megállapodást a Közösség nevében a Tanács jóváhagyja, az említett megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra figyelemmel.

A megállapodás szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

A megállapodás megkötésére figyelemmel, a Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje a megállapodásnak a Közösség nevében történő aláírására jogosult személy(eke)t.

3. cikk

A megállapodás hatálybalépéséig a megállapodást ideiglenesen alkalmazni kell az azt a napot követő hónap első napjától, amelyen a felek értesítik egymást az ehhez szükséges eljárások befejezéséről.

4. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy megtegye a megállapodás 8. cikkének (2) bekezdésében előírt értesítést.

---

---

31.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/43

---

A TAGÁLLAMOK KORMÁNYKÉPVISELŐINEK HATÁROZATA

(2009. március 25.)

az Európai Közösségek Bírósága két bírájának kinevezéséről

(2009/303/EK, Euratom)

AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAINAK KORMÁNYKÉPVISELŐI,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 223. cikkére,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 139. cikkére,

mivel:

(1)	A Szerződések rendelkezéseinek értelmében háromévente részlegesen meg kell újítani az Európai Közösségek Bíróságának bírói és főtanácsnoki karát.

(2)	A 2009. október 7. és 2015. október 6. közötti időtartamra tizenhárom bíró és négy főtanácsnok kinevezése vált szükségessé.

(3)	2009. február 25-én a tagállamok kormányképviselőinek konferenciája az Európai Közösségek Bíróságának tizenegy bíráját és négy főtanácsnokát nevezte ki a fenti időszakra.

(4)	Az Európai Közösségek Bírósága bírói karának részleges megújításának teljessé tétele érdekében a tagállamok kormányainak további két olyan bírát kell kineveznie, akiknek jelenlegi hivatali ideje 2009. október 6-án jár le,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZTAK:

1. cikk

Marko ILEŠIČ-et és Camelia TOADER-t az Európai Közösségek Bíróságának bírájává nevezik ki a 2009. október 7. és 2015. október 6. közötti időszakra.

2. cikk

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

---

31.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/44

---

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2009. március 30.)

az Európai Statisztikai Tanácsadó Bizottság tizenkét tagjának kinevezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2009/304/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Statisztikai Tanácsadó Bizottság létrehozásáról és a 91/116/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. március 11-i 234/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (1) és különösen annak 4. cikke (1) bekezdésének a) albekezdésére,

a Tanáccsal folytatott konzultációt követően,

az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)	Az Európai Statisztikai Tanácsadó Bizottság 24 tagból áll.

(2)	A 234/2008/EK határozat 4. cikkének (1) bekezdése szerint tizenkét tagot az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal való konzultációt követően a Bizottság nevez ki.

(3)	A tagállamok eljuttatták a Bizottsághoz a jól megalapozott statisztikai képzettséggel rendelkező jelöltek listáját.

(4)	A tizenkét tag kijelölésekor a Bizottság törekszik annak biztosítására, hogy a tagok egyenlő mértékben képviseljék a felhasználókat, a válaszadókat és a közösségi statisztikák egyéb érdekeltjeit (beleértve a tudományos közösséget, a szociális partnereket és a civil társadalmat is),

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

A mellékletben megnevezett személyeket ötéves időtartamra kinevezik az Európai Statisztikai Tanácsadó Bizottság tagjaivá.

2. cikk

Ez a határozat elfogadásának napján lép hatályba.

---

(1)  HL L 73., 2008.3.15., 13. o.

---

---