13.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 118/1

(1)

A Bizottság a 2008. november 14-i 1129/2008/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) származó egyes ötvözetlen acélból készült elő- és utófeszítő huzalok és huzalsodratok (a továbbiakban: PSC-huzalok és -sodratok) behozatalára.

(2)

Megjegyzendő, hogy az eljárást a Eurostress Information Service (ESIS) által a PSC-huzalok és -sodratok teljes közösségi gyártásának jelentős arányát – jelen esetben több mint 57 %-át – képviselő gyártók nevében benyújtott panasz alapján indították meg.

(3)

Az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata 2007. január 1-jétől2007. december 31-ig tartott (a továbbiakban: vizsgálati időszak). Az okozott kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2004. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: bázisidőszak) terjedt ki.

(4)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetése mellett döntöttek (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), több érdekelt fél írásban ismertette véleményét az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk feltárását és ellenőrzését.

(5)

A Bizottság a közösségi érdekek számbavételével folytatta a vizsgálatot, és elvégezte az egyes közösségi felhasználók által az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetését követően rendelkezésre bocsátott információk elemzését.

(6)

Négy további vizsgálatot végeztek a következő felhasználó vállalatok telephelyein:

(7)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető fontosságú tényekről és szempontokról, amelyek alapján a KNK-ból származó PSC-huzalok és -sodratok behozatalára végleges dömpingellenes intézkedések elfogadását, valamint az ideiglenes vám formájában biztosított összegek végleges beszedését tervezték ajánlani. Egyúttal olyan határidőt biztosítottak a felek számára, amelyen belül e tájékoztatást követően ismertethették álláspontjukat.

(8)

Az érdekelt felek által benyújtott írásbeli és szóbeli megjegyzéseket a Bizottság megvizsgálta, és a megállapításokat adott esetben ennek megfelelően módosította.

(9)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a speciális, 19 huzalból álló sodratot ki kell zárni az eljárás hatálya alól, mivel e termék rendkívül speciális alkalmazásokban volt használatos, gyártása nem a Közösségben történt, és nem volt alkalmas az érintett termék használatának elsődleges területét jelentő betonerősítéshez, függesztő elemként vagy kábelhídhoz való felhasználásra. A közösségi gazdasági ágazat képviselőivel folytatott konzultáció után megállapították, hogy az ismertetett termék – azaz a 19 vagy ennél több huzalból álló sodrat – nem egyezik meg az érintett termékkel. Az állítást ezért elfogadták és a 19, vagy több huzalból álló sodratot kizárják a termékkörből.

(10)

Az érintett, illetve a hasonló termékre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (14)–(20) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(11)

Egy kínai exportőr gyártó vitatta a piacgazdasági elbánással kapcsolatos ideiglenes megállapításokat és azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában meghatározott 1–3. kritériumok teljesültek.

(12)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának 1. kritériuma vonatkozásában a piacgazdasági elbánással kapcsolatos vizsgálat megállapította, hogy az érintett exportőr gyártó által viselt, és a gyártási költségek jelentős részét kitevő villamosenergia-költségek nem voltak megbízhatóak. Megállapították, hogy a villamosenergia-költségeket egy felszámolás alatt álló harmadik társaságon keresztül számlázták ki (ahelyett, hogy a villamosenergia-szolgáltató közvetlenül számlázta volna ki). A magyarázat szerint a felszámolás alatt álló társaság – amely eredetileg az érintett termék előállításának helyszínéül szolgáló, és időközben felszámolás alá került termelési létesítmények tulajdonosa – továbbra is a létesítmények egy részének tulajdonosa. A villamosenergia-társaság ezért továbbra is a felszámolás alatt álló társaság felé számlázta ki a villamosenergia-fogyasztást, amely társaság ennek fejében e költségeket az érintett exportáló gyártó felé számlázta tovább.

(13)

Ugyanakkor bizonyítást nyert, hogy az exportáló gyártó a 2007-es vizsgálati időszak idején szerezte be a termelési létesítményeket, és a vizsgálati időszak legalább egy része alatt jog szerinti tulajdonosa volt azoknak. Emellett a jelentett összegeket nem lehetett egyeztetni az exportáló gyártó számláival. Végül az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat nem nyújtott be olyan információt vagy bizonyítékot, amely igazolta volna a villamosenergia-költségek megbízhatóságát, vagyis cáfolhatta volna az ezzel kapcsolatos megállapításokat.

(14)

Ugyanez az exportáló gyártó megismételte, hogy működési engedélyének korlátozott időtartama az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában szereplő 1. kritérium értelmében nem jelent jelentős mértékű állami beavatkozást, mint ahogyan azt a piacgazdasági elbánásról készített vizsgálat megállapította. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a működési engedély korlátozott érvényességi ideje akadályozta a hosszú távú üzleti döntések meghozatalát és tervek készítését. Megállapították különösen azt, hogy a hasonló helyzetben levő vállalatok működési engedélye jellemzően sokkal hosszabb időre szól. Az ideiglenes közzétételt követően azonban tisztázódott, hogy az exportáló gyártó működési engedélyének időben történő meghosszabbítása pusztán formalitás, amelyet már nem lehet a hosszú távú üzleti döntések és tervezés akadályának tekinteni.

(15)

A fentiek alapján azt a következtetést vonták le, hogy ebben a konkrét esetben a működési engedély érvényességi idejét az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának 1. kritériuma értelmében valóban nem lehetett jelentős mértékű állami beavatkozásnak minősíteni, ezért az exportáló gyártó érveit elfogadták. Az ideiglenes megállapításokat ennek megfelelően felülvizsgálták.

(16)

Az érintett exportáló gyártó azt a megállapítást is vitatta, miszerint nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának 2. kritériumában előírt feltételeket, azaz hogy egyetlenegy átlátható számviteli nyilvántartást kell vezetnie, amelyet a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően könyvvizsgálatnak vet alá. Megjegyzendő, hogy a piacgazdasági elbánással kapcsolatos vizsgálatból kiderült, hogy jelentős összegű rendszeres kölcsönt könyveltek rossz helyre. Annak ellenére, hogy az exportáló gyártó azt állította, hogy ez a megállapítás nem felel meg a valóságnak, semmilyen meggyőző magyarázatot vagy érvényes bizonyítékot nem nyújtott be állításának alátámasztására. Ezért ezt a panaszt el kellett utasítani.

(17)

Végül ugyanez az exportáló gyártó állította azt is, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának 3. kritériumában meghatározottak szerint a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből nem maradtak fenn jelentős torzulások. Az exportáló gyártó különösen azt a megállapítást vitatta, mely szerint jelentősen a piaci átlag alatti kamatlábbal tudna pénzkölcsönhöz jutni. Ugyanakkor az exportáló gyártó semmilyen olyan új információt vagy bizonyítékot nem szolgáltatott, amely az ideiglenes megállapításokat e tekintetben új megvilágításba helyezte volna, ezért ezt az állítást el kellett utasítani.

(18)

A fentiek alapján és a (14) preambulumbekezdésben leírt megállapítások ellenére az ideiglenes rendelet (35) preambulumbekezdésében szereplő, ezen exportáló gyártóval kapcsolatban tett, piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapítások megerősítést nyernek.

(19)

A piacgazdasági elbánás meghatározásával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (25)–(36) preambulumbekezdésében meghatározott ideiglenes megállapítások megerősítést nyernek.

(20)

Az egyéni elbánásban nem részesülő exportáló gyártó azt állította, hogy döntéshozatali eljárása az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének c) pontja értelmében kellően mentes az állami beavatkozástól.

(21)

Állításának igazolásaképpen az exportáló gyártó tisztázni tudta a vállalat igazgatótanácsának összetételét és a részvényesek szavazati jogait. Így az exportáló gyártó bizonyítani tudta, hogy árképzése az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének c) pontja értelmében kellően mentes az esetleges állami beavatkozástól. Emellett az exportáló gyártó a (14) preambulumbekezdésben említett módon be tudta bizonyítani, hogy működési engedélyének érvényességi idejét nem lehet jelentős mértékű állami beavatkozásnak minősíteni. Ennek következtében, mivel az említett exportáló gyártó teljesítette az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében meghatározott egyéni elbánásra vonatkozó követelményeket, az általa gyártott és exportált termékekre végleges egyéni vámtételt kell kiszámítani.

(22)

Az egyéni elbánásban részesülő exportáló gyártók közül kettő esetében az ideiglenes intézkedések bevezetése után rendelkezésre álló új információkból kiderült, hogy e vállalatok vezetői az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének c) pontja értelmében állami szervek tagjai voltak. Ezt az információt mindkét vállalat kihagyta a piacgazdasági, illetve az egyéni elbánásra vonatkozó kérelméből.

(23)

Megállapították, hogy ezen információ elhallgatása az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdése értelmében félrevezető volt, ezért a vállalatok piacgazdasági, illetve egyéni elbánásra irányuló kérelmét figyelmen kívül kell hagyni. Az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdése értelmében az érintett vállalatok lehetőséget kaptak arra, hogy további magyarázattal szolgáljanak. Azonban egyik érintett vállalat sem nyújtott be kielégítő magyarázatot. Ezen az alapon az egyéni elbánást a fenti vállalatoktól megtagadták.

(24)

A harmadik, egyéni elbánásban részesülő vállalat esetében a közösségi gazdasági ágazat képviselőinek véleményét kérték arról, hogy valóban teljes egészében külföldi tulajdonú vállalatról van-e szó, és hogy teljesítette-e az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumokat. Azonban a vizsgálat ideje alatt a vállalat felvásárlásakor kezdeményezett valamennyi vonatkozó kifizetés és banki átutalás ellenőrizhető és egyeztethető volt, ami arra utal, hogy a vállalat teljes egészében külföldi tulajdonban volt. Ezért ezt a panaszt el kellett utasítani.

(25)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy nem szükséges analóg ország kiválasztása. Állításuk szerint Törökország kiválasztása különösen azért nem megfelelő, mert a török piacon csupán egyetlen PSC-huzal és -sodrat-gyártó ismert, ezért a törökországi verseny szintje nem elegendő ahhoz, hogy a rendes értéket e gyártóra vonatkozó adatok alapján állapítsák meg.

(26)

E felek azonban nem nyújtottak be új információt e tekintetben, hanem csupán megismételték az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőzően tett állításaikat. Az ideiglenes rendelet (44) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint annak ellenére, hogy Törökországban csak egy gyártó van, a Törökországba irányuló import mértéke jelentős és a török piac 50 %-nál nagyobb részét teszi ki. Ezen az alapon, valamint figyelembe véve, hogy a jelen vizsgálatban más potenciális analóg ország egyetlen gyártója sem működött közre, megerősítették, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának értelmében Törökország megfelelő analóg országnak tekinthető.

(27)

Az analóg országra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (40)–(45) preambulumbekezdéseiben ismertetett ideiglenes következtetéseket megerősítik.

(28)

Az egyik exportáló gyártó állítása szerint az alkalmazott rendes érték nem megfelelő, mivel a legtöbb terméktípus esetében – az ideiglenes rendelet (48)–(49) preambulumbekezdéseiben ismertetett módon – a rendes értéket a török gyártó gyártási költségei alapján képezték. Az említett exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a kínai exportőrök által exportált terméktípusok esetében a rendes értéknek ugyanezen kínai exportőrök gyártási költségein kellett volna alapulnia.

(29)

Megjegyzendő, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a rendes értéket egy piacgazdaságú ország ára vagy számtanilag képzett értéke alapján kell megállapítani. Ezért önmagában abból a tényből, hogy a rendes értéket számtanilag képzett értékek alapján állapították meg, még nem lehet levonni azt a következtetést, hogy az alkalmazott értékek nem megfelelők. Megjegyzendő, hogy mivel a szóban forgó exportőr nem részesült piacgazdasági elbánásban, az exportált modellekkel kapcsolatos költségeit nem tartották megbízhatónak. Az analóg ország kiválasztása azt a célt szolgálja, hogy egy megfelelő, analóg országban gyűjtött információk alapján megbízhatóan meg lehessen állapítani a költségeket és az árakat. Mivel Törökországot megfelelő választásnak tekintették, semmi nem indokolta, hogy azt feltételezzék: az érintett termékkel kapcsolatos költségek nem megbízhatóak vagy nem megfelelőek.

(30)

Az érintett exportáló gyártó (a (25) preambulumbekezdésben említetteken kívül) semmilyen konkrét okkal nem indokolta, hogy a kiválasztott analóg ország miért nem megfelelő, illetve különösen azt, hogy mi alapján véli úgy, hogy az exportáló gyártó által előállított és értékesített terméktípusok nem összehasonlíthatóak az analóg országban működő gyártó által előállított és értékesített termékekkel. Ezért ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(31)

A rendes érték meghatározására alkalmazott módszerre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (46)–(50) preambulumbekezdéseiben ismertetett ideiglenes következtetéseket megerősítik.

(32)

Az ideiglenes rendelet (52) preambulumbekezdésében említett, a Közösségbe egy kapcsolt importőrön keresztül exportértékesítéseket végző exportáló gyártó azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése szerinti exportár kiszámításához a kapcsolt importőr által a PSC-huzalok és -sodratok Közösségben történő viszonteladása során elért tényleges nyereséget kellett volna alkalmazni.

(33)

Megjegyzendő, hogy a kapcsolt felek között érvényes eladási árakat a vevő és az eladó közötti kapcsolat miatt megbízhatatlannak kell tekinteni. Ebből következően a viszonteladásból származó haszonkulcs is megbízhatatlan. Az exportáló gyártó semmilyen bizonyítékot nem nyújtott be arra vonatkozólag, hogy a kapcsolt importőr haszonkulcsa mégis megbízható lenne. Ezért ezt a panaszt el kellett utasítani.

(34)

Meg kell jegyezni, hogy a (32) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártótól a (22)–(23) preambulumbekezdésekben szereplő okok miatt megtagadták az egyéni elbánást, és mivel ennek következtében a dömpingkülönbözetét a (41) preambulumbekezdésben vázolt módszer szerint állapították meg, az exportáló gyártó exportárának megállapításakor alkalmazott módszerre vonatkozó kérdés irrelevánssá vált.

(35)

Az egyéni elbánásban részesülő egyik exportáló gyártó tekintetében a közösségi gazdasági ágazat képviselői megkérdőjelezték az általa megadott exportár megbízhatóságát. Az érvelés szerint a vizsgálati időszakban exportált alacsony mennyiség, valamint a sajátos körülmények (különösen az, hogy az exportált termék nem kapta meg a honosítási okiratot) egyaránt az importőr és az exportáló gyártó közötti kapcsolatra utalnak, ezért a vonatkozó árat figyelmen kívül kell hagyni. Ugyanakkor a közösségi gazdasági ágazat semmilyen bizonyítékot sem nyújtott be állítása alátámasztására. A vizsgálat ezért nem tárt fel semmilyen kapcsolatot sem az exportáló gyártó és a független importőr között. Ezért ezt a panaszt el kellett utasítani.

(36)

Az exportár meghatározására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (51) preambulumbekezdésében ismertetett ideiglenes következtetéseket megerősítik.

(37)

A rendes érték és az exportár összehasonlítására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (53) és (54) preambulumbekezdéseiben ismertetett ideiglenes következtetéseket megerősítik.

(38)

Az egyéni elbánásban részesülő vállalatok esetében a súlyozott átlagú rendes értéket – az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdéseinek rendelkezései szerint – a súlyozott átlagú exportárral vetették össze.

(39)

A végleges dömpingkülönbözet súlyozott átlaga a CIF közösségi határparitásos, vámfizetés nélküli ár százalékában kifejezve a következő:

(40)

Amint azt az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdése meghatározza, az együttműködés szintje alacsony.

(41)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az országos szintű dömpinget a sem piacgazdasági elbánásban, sem egyéni elbánásban nem részesülő vállalatok által szolgáltatott adatok alapján határozzák meg.

(42)

A fentiek alapján az egyéni elbánásban nem részesülő exportáló gyártókra vonatkozó, országos szintű dömpingkülönbözetet CIF közösségi határparitáson számított, vámfizetés előtti ár 50,0 %-ában állapították meg.

(43)

A termelés és a közösségi gazdasági ágazat meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (60)–(63) preambulumbekezdését megerősítik.

(44)

A közösségi fogyasztásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (64)–(66) preambulumbekezdését megerősítik.

(45)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a kínai import átlagára hasonló volt a közösségi gazdasági ágazat átlagos eladási áraihoz. Ebben a tekintetben az Eurostat KNK-ból származó importárain és a közösségi gazdasági ágazat ellenőrzött adatain alapuló közösségi megállapításokból kiderült, hogy ez az állítás nem állja meg a helyét. Ezért ezt a panaszt el kellett utasítani.

(46)

Az e konkrét tekintetben megfogalmazott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (67)–(70) preambulumbekezdésében ismertetett megállapításokat megerősítik.

(47)

Egy felhasználó azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat 2004-es és 2005-ös átlagárai magasabbak voltak, mint az ideiglenes rendeletben szereplő árak, ezért azok nem állják meg a helyüket. Az állítás tekintetében ki kell emelni, hogy a jelenlegi megállapítások az EU-szintű, és nem regionális vagy országos szintű vizsgálat eredményei. Mivel ebben a tekintetben az érdekelt fél semmilyen bizonyítékot sem nyújtott be, az állítást el kellett utasítani.

(48)

A közösségi gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó észrevételek hiányában azt a következtetést, miszerint a közösségi gazdasági ágazat kárt szenvedett – ahogy azt az ideiglenes rendelet (71)–(91) preambulumbekezdése megállapítja –, megerősítik.

(49)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a kínai import piaci részesedése nem elegendő ahhoz, anyagi kárt okozzon a közösségi gazdasági ágazatnak. Amint az az alaprendelet (93) preambulumbekezdésében egyértelműen bizonyítást nyert, a 2004 és a vizsgálati időszak közötti dömpingelt behozatal mennyiségének jelentős, 2 106 %-os növekedése és az ennek megfelelő piaci részesedés 2004. évi 0,4 %-ról a vizsgálati időszakra 8,2 %-ra történő emelkedése, valamint a vizsgálati időszak alatt tapasztalt 18 %-os alákínálás egybeesett a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásával.

(50)

Emellett a fő nyersanyag, a gyártási költségek 75 %-át kitevő huzalalapanyag áremelkedésének a piac valamennyi szereplőjét érintenie kellett volna. Ennek ellenére a huzalok kínai átlagárai 2004 és a vizsgálati időszak között 45 %-kal csökkentek. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a 2006 óta jelentősen megnövekedett mennyiségű és piaci részesedésű, dömpingelt behozatal által gyakorolt nyomás meghatározó szerepet játszott a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár kialakulásában. Ezért ezt az érvet elutasították.

(51)

Ennek alapján az ideiglenes rendelet (92)–(94) preambulumbekezdésében ismertetett megállapításokat és következtetéseket megerősítik.

(52)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt más harmadik országokból származó import okozta. Amint az az ideiglenes rendelet (95) és (96) preambulumbekezdésében is szerepel, a harmadik országokból származó import volumene 2004-től a vizsgálati időszak végéig 112 %-kal növekedett. Ezen importok átlagára azonban messze meghaladta a kínai exportáló gyártókét, de még a közösségi gazdasági ágazatét is. Következésképpen nem tekinthetők úgy, hogy hozzájárultak a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(53)

A harmadik országok közül a 2,5 %-os együttes piaci részesedéssel rendelkező két országról megállapították, hogy áraik nem érik el a KNK-ból származó érintett termék importárait. Tekintettel azonban az érintett import viszonylag alacsony mennyiségére, ez nem tekinthető elégségesnek ahhoz, hogy megtörje a KNK-ból származó dömpingelt behozatal és közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati kapcsolatot.

(54)

Ennek alapján az ideiglenes rendelet (95) és (96) preambulumbekezdésében ismertetett megállapításokat és következtetéseket megerősítik.

(55)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt a termelési költségeket meg nem haladó áron lebonyolított export okozta. A Közösségen kívüli országokba irányuló export az érintett terméknek a közösségi gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban megvalósított összes eladásának hozzávetőlegesen 14 %-át tette ki. Ez az export 2004 és a vizsgálati időszak között hozzávetőlegesen 16 %-kal nőtt. Ugyanakkor a közösségi gyártók export egységára 8 %-kal, a 2004. évi tonnánkénti 715 EUR-ról 660 EUR-ra csökkent a vizsgálati időszakban. Amint azt az ideiglenes rendelet (98) preambulumbekezdése is meghatározza, nem állapítható meg, hogy ezek az értékesítések a termelési költség alatt történtek volna. Ennek oka a vállalatok közötti jelentős ár- és költségbeli, illetve időbeli eltérés. Az exportár csökkenése azzal magyarázható, hogy a kínai export jelentős, a közösségi gazdasági ágazat elsődleges exportpiacain is árnyomást gyakorol.

(56)

Ennek alapján az ideiglenes rendelet (97)–(99) preambulumbekezdésében ismertetett megállapításokat és következtetéseket megerősítik.

(57)

A termelési költségek növekedésére és a Közösség egyéb gyártói által támasztott versenyre vonatkozó további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (100)–(102) preambulumbekezdésében tett következtetéseket megerősítik.

(58)

A fenti elemzésre tekintettel – amely megfelelően megkülönböztette és elválasztotta egymástól a közösségi gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatását és a dömpingelt import káros hatását – megerősítik, hogy ezen egyéb tényezők nem érintik azt a megállapítást, hogy az értékelt jelentős kár a dömpingelt behozatalnak tudható be.

(59)

A fentiek okán megerősítik, hogy az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében a KNK-ból származó dömpingelt behozatal anyagi kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak.

(60)

Az e tekintetben megfogalmazott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (103)–(104) preambulumbekezdésében ismertetett következtetéseket megerősítik.

(61)

A közösségi gazdasági ágazat, valamint más gyártók érdekeire vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (105)–(111) preambulumbekezdésében megfogalmazott következtetések megerősítést nyernek.

(62)

A KNK-ból PSC-huzalokat és sodratokat importáló egyik érdekelt fél azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése komolyan befolyásolná az importőrök helyzetét, akik így az árnövekedést nem tudnák továbbhárítani vásárlóikra.

(63)

A vizsgálat kiderítette, hogy az importőrök érintett termékre helyezett haszonkulcsa viszonylag magas. Emellett az érintett termék költségének alacsony aránya a felhasználók összes költségén belül valószínűleg megkönnyíti az importőrök számára, hogy egy esetleges áremelkedést áthárítsanak vevőikre. Továbbá a beszállítókkal kötött szerződéseik nem alkalmasak annak megakadályozására, hogy az importőrök lecseréljék az érintett termék beszerzési forrását akár egy alacsony vámmal sújtott vagy vámmentes vállalatra, vagy más beszállító országra, mint pl. Thaiföld vagy Dél-Afrika. Ezt az állítást ezért el kellett utasítani.

(64)

Az e konkrét tekintetben megfogalmazott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (112)–(114) preambulumbekezdésében ismertetett megállapításokat megerősítik.

(65)

A KNK-ból PSC-huzalokat és sodratokat importáló néhány érdekelt fél azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése komolyan befolyásolná PSC-huzalok és -sodratok felhasználóinak helyzetét, akik így az árnövekedést nem tudnák továbbhárítani vásárlóikra.

(66)

Amint azt a (4) és (5) preambulumbekezdés is meghatározza, az intézkedések egyéb iparágak helyzetére gyakorolt lehetséges hatásait az ideiglenes intézkedések bevezetése után további vizsgálatoknak vetették alá, melyek során négy felhasználó telephelyén további helyszíni vizsgálatokat végeztek. E felhasználók mindegyike közbenső felhasználó volt, akik konkrét alkatrészeket állítottak elő és szállítottak betonerősítéshez, függesztő elemekhez és kábelhidakhoz.

(67)

A Bizottság megállapításaiból kiderült, hogy a felkeresett legreprezentatívabb felhasználó és a felhasználási területek zöme esetében az érintett termék mindössze a teljes előállítási költség 5 %-át képviselte. Azonban a felhasználók arányának átlaga tekintetében ez az arány elérheti a 13 %-ot. A dömpingellenes vám e felhasználók költségeire gyakorolt hatása 0 és 6 % közöttire becsülhető. Ezzel szemben a végső vásárlók (elsősorban építőipari vállalatok) tekintetében a vám mértéke minimális lesz, és semmilyen esetben sem haladja meg a teljes termelési költség 1 %-át. Ennek eredményeképpen e felhasználók számára nem jelenthet nehézséget a vám áthárítása az ügyfelekre. Ezt az állítást ezért el kellett utasítani.

(68)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nyomán az Egyesült Királyságban – az angliai piac importfüggősége miatt – hiány keletkezne a PSC-huzalok és -sodratok piacán. Ebben a tekintetben szem előtt kell tartani, hogy a jelenlegi megállapításokat uniós, nem pedig regionális vagy országos szinten tették. Ha azonban csak az Egyesült Királyság piacát vizsgálják, a megállapítások arra engednek következtetni, hogy a vizsgált angliai gyártók elegendő tartalékkapacitással rendelkeznek a piac ellátásához. Sőt, az egész közösségi gazdasági ágazat elegendő tartalékkapacitással rendelkezik az uniós fogyasztás kielégítéséhez. Ezt az állítást ezért el kellett utasítani.

(69)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a PSC-huzalok és -sodratok gyártása terén egy kartell jött létre a közösségi gazdasági ágazatban. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy 2008 októberében a Bizottság kifogásközlést küldött számos, feszített acélt forgalmazó vállalatnak. Ebben az ügyben azonban még nem született meg a Bizottság végleges határozata. A kifogásközlés küldésének ténye azonban nem befolyásolja az eljárás végső kimenetelét. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy a Közösség piacán kartell működött, az intézkedéseket szükség esetén felül lehet vizsgálni.

(70)

Az e konkrét tekintetben megfogalmazott észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (115)–(117) preambulumbekezdésében ismertetett megállapításokat megerősítik.

(71)

Tekintettel a közösségi érdekek további vizsgálatának eredményére az ideiglenes rendelet (118) preambulumbekezdésében ismertetett megállapítások megerősítést nyernek.

(72)

Több érdekelt fél is vitatta azt az ideiglenes megállapítást, amely szerint a 8,5 %-os haszonkulcs lenne az, amelyet ez a típusú gazdasági ágazat rendes versenykörülmények között meg tud valósítani.

(73)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat haszonkulcsának kalkulálásához a 2005-ben elért nyereségességet nem kell figyelembe venni, mivel ez az esztendő kivételesen kedvező volt az ágazat számára. Ezt az állítást megalapozottnak találták, ezért elfogadták. Ennek eredményeképpen a kár megszüntetéséhez szükséges szint megállapításához a 2004-es 6,2 %-os haszonkulcsot alkalmazták, mert ebben az évben a KNK-ból származó import mennyisége jelentős volt, az árak pedig a közösségi gazdasági ágazat árai alattiak voltak.

(74)

A szükséges áremelést az ár-alákínálási számításokhoz megállapított súlyozott átlagos importár és a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon eladott termékek kárt nem okozó árának összehasonlítása alapján határozták meg. Az összehasonlításból származó különbségeket azután a teljes CIF behozatal értékének százalékában fejezték ki.

(75)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az áron aluli értékesítés súlyozott átlagú árrésének megállapításához súlyozótényezőként a közösségi gazdasági ágazat által értékesített terméktípusok mennyiségét kell felhasználni. Bevett gyakorlat, hogy az egyes terméktípusok exportjának CIF-értékét használják az áron aluli értékesítés súlyozott átlagú árrésének megállapításához. E számítási mód oka, hogy az így kiszámított vámmal – a vállalat által a vizsgálati időszakban megvalósított eladásokra alkalmazva – elkerülhető az áron aluli értékesítés, azaz kárt nem okozó árról beszélhetünk. Ez azonban nem így lenne, ha a közösségi gazdasági ágazat által értékesített terméktípusokat súlyozótényezőként használnák, amint arra az állítás is utal.

(76)

A (24) preambulumbekezdésben említett egyéni elbánásban részesülő egyik kínai exportáló gyártó kármegszüntetési szintjét a dömping ideiglenes meghatározásakor vétett elírás miatt újra kellett számolni. Ennek eredményeképpen a kár megszüntetésének szintjét kevesebb mint 2 %-ban állapították meg, ami minimálisnak minősült. Következésképpen az említett vállalat által előállított érintett termék importjára nem kell vámot kivetni.

(77)

A kár megszüntetésének szintjével kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (119)–(122) preambulumbekezdését megerősítik.

(78)

A kár megszüntetéséhez szükséges országos szintet a sem piacgazdasági elbánásban, sem egyéni elbánásban nem részesülő vállalatok által szolgáltatott adatok alapján számolták újra.

(79)

A fentiekre figyelemmel és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban végleges dömpingellenes vámot kell kivetni olyan összegben, amely elegendő a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárítására, ám nem haladja meg a megállapított dömpingkülönbözetet.

(80)

A végleges vámok ennélfogva a következők:

(81)

Az egyes vállalatokra kivetett, ebben a rendeletben meghatározott dömpingellenes vámok az itt bemutatott vizsgálat alapján kerültek megállapításra. Ezért azok a vizsgálat során a kérdéses vállalatoknál feltárt helyzetet tükrözik. Ezeket a vámtételeket (szemben a „minden más vállalat”-ra alkalmazandó országos vámokkal) tehát kizárólag az érintett országból származó és az említett vállalatok által előállított termékek behozatalára kell alkalmazni. A rendelet rendelkező részében nevük és címük megjelölésével külön nem említett vállalatok – ideértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló szervezeteket – által előállított, importált termékekre nem alkalmazandó ez a vámtétel, illetve azokra a „minden más vállalat” esetében alkalmazott vámtétel vonatkozik.

(82)

Minden olyan kérelmet, amely az ezen vállalatok esetében meghatározott egyéni dömpingellenes vámok alkalmazására irányul (pl. a szervezet nevében bekövetkezett változás miatt vagy új termelési vagy értékesítési szervezetek létrehozása miatt) haladéktalanul a Bizottságnak (3) kell címezni valamennyi fontos információ megadásával, különösen ami a vállalat tevékenységében bekövetkezett, a termeléshez, a belföldi és exportértékesítéshez kapcsolódó változásokat illeti, amelyek például az adott névváltoztatással vagy a termelési és értékesítési szervezet megváltozásával állnak összefüggésben. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának naprakésszé tételével.

(83)

A megállapított dömpingkülönbözet nagyságára való tekintettel és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár szintjére figyelemmel szükségesnek tartják, hogy az ideiglenes dömpingellenes vámok – amelyeket az ideiglenes rendelet vetett ki – által biztosított összegeket a kivetett végleges vámok összegének mértékéig véglegesen beszedjék. Amennyiben a végleges vámok alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámok, az ideiglenesen biztosított összegek végleges dömpingellenes vámok feletti részét el kell engedni. Amennyiben a végleges vámok magasabbak az ideiglenes vámoknál, csak az ideiglenes vámok szintjén biztosított összegeket kell véglegesen beszedni. A vizsgált termékek köréből a (9) preambulumbekezdés értelmében kizárt termékekre ideiglenesen biztosított összegeket el kell engedni.

(84)

Annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék az exportáló gyártókra kivetett vámtételek közötti jelentős különbségek miatti kijátszás kockázatát, ebben az esetben különleges intézkedések elrendelését tartják szükségesnek annak érdekében, hogy biztosított legyen a dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazása. E különleges intézkedések az alábbiakat foglalják magukban:

(85)

A tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatását, amely megfelel az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek. Az olyan behozatal után, amelyet nem kísér ilyen számla, az összes többi exportőrre alkalmazott dömpingellenes maradványvám befizetendő.

(86)

Amennyiben az alacsonyabb egyedi vámtételeket élvező vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően, ez a mennyiségi növekedés esetleg önmagában is úgy ítélhető meg az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban, mint a kereskedelmi szerkezetnek az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett megváltozása. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, kijátszás elleni vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálatnak többek között az lehet a tárgya, hogy szükség van-e az egyéni vámtételek eltörlésére, és ebből következően az egész országra érvényes vám bevezetésére.

(87)

A lényeges tények és szempontok feltárását követően – amelyek alapján a végleges dömpingellenes intézkedések bevezetését javasolták – az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében az egyéni elbánásban részesülő egyik exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel.

(88)

A felajánlást megvizsgálták, és kiderült, hogy a termék ára már a vizsgálati időszakban is rendkívül változékony volt, ugyanis ugyanazon termékkategória esetében az Unióba irányuló exportban alkalmazott legalacsonyabb, illetve legmagasabb ár közötti különbség akár 46 %-ot is elért az említett vállalat esetében. Emellett a figyelembe vett időszakban a közösségi gazdasági ágazat eladási árai esetében is jelentős árkülönbségeket tapasztaltak. A termék ezért nem alkalmas rögzített árral kapcsolatos kötelezettségvállalásra. A vállalat azt javasolta, hogy a minimálárat az egyik nyersanyag, nevezetesen a huzalalapanyag árának alakulása alapján indexálják. Az érintett termékhez felhasznált nyersanyagokkal kapcsolatban nyilvánosan hozzáférhető árinformáció hiányában, illetve tekintettel a vele összehasonlítható nyersanyag, nevezetesen a drótfonat minőségű huzalalapanyag árában tapasztalható ellentétes tendenciára, nem lehetett összefüggést megállapítani a késztermék és a fő nyersanyag Közösségen belüli eladási árai között. A vállalat ajánlata az alaprendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében nem jár gyakorlati haszonnal, mivel nem szüntetné meg a tapasztalt dömping káros hatását.

(89)

Ráadásul az érintett terméknek számos típusa létezik. A vizsgálat keretében kért adatszolgáltatás megkönnyítése érdekében a vállalat leegyszerűsítette a termékosztályozási kritériumokat, és csoportosította a gyártott és értékesített terméktípusokat. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a vizsgálati időszakban a vállalat többféle huzalt és sodratot is gyártott és értékesített az Uniónak. A különböző terméktípusok közötti keresztkompenzáció kockázatának csökkentése érdekében a vállalat három minimális importár betartását ajánlotta fel: egyet a PSC huzalok, két – átmérőtől függő – minimális importárat pedig a PSC sodratok tekintetében. A (88) preambulumbekezdésben felsorolt indokok miatt azonban az érintett exportáló gyártó által felajánlott kötelezettségvállalás nem volt elfogadható.

(90)

A vizsgálati időszakot követően és a jelenlegi vizsgálat során egy érintett exportáló gyártó – egy két, kapcsolt vállalatból álló csoport tagja – nevezetesen az Ossen MaanShan Steel Wire and Co. Ltd, Maanshan, és az Ossen Jiujiang Steel Wire Cable Co. Ltd, Jiujiang, Ossen Innovation Materials Co. Joint Stock Company Ltd, Maanshanra, és Ossen Jiujiang Steel Wire Cable Co. Ltd, Jiujiangra változtatta a nevét.

(91)

A névváltoztatás semmilyen lényeges változással nem jár, amely kihatna a jelenlegi vizsgálat megállapításaira, ezért azt a következtetést vonták le, hogy az Ossen MaanShan Steel Wire and Co. Ltd, Maanshan, és az Ossen Jiujiang Steel Wire Cable Co. Ltd, Jiujiangra vonatkozó végleges megállapítások vonatkoznak az Ossen Innovation Materials Co. Joint Stock Company Ltd, Maanshanra, és az Ossen Jiujiang Steel Wire Cable Co. Ltd, Jiujiangra,

13.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 118/11

13.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 118/13

(1)

A 2007/46/EK irányelv valamennyi új járműre vonatkozó igazgatási rendelkezéseket és általános műszaki követelményeket tartalmazó harmonizált keretet hoz létre. A járműgyártók számára tartalmazza különösen azt a kötelezettséget, hogy a közösségi típusjóváhagyás jogosultjakénti minőségükben megfelelőségi nyilatkozatot adjanak ki, amelyet csatolnak minden olyan járműhöz, amelyet a típusjóváhagyásra vonatkozó közösségi jogszabályoknak megfelelően gyártottak.

(2)

A megfelelőségi nyilatkozat, amelynek formanyomtatványát a 2007/46/EK irányelv IX. melléklete határozza meg, a jármű vásárlója számára arra vonatkozóan tett hivatalos nyilatkozatot jelent, hogy valamely járművet a típusjóváhagyásra vonatkozó közösségi jogszabályokban megállapított követelményeknek megfelelően gyártottak.

(3)

Szükséges biztosítani, hogy a megfelelőségi nyilatkozatban foglalt információk az érintett fogyasztók és gazdasági szereplők számára érthetőek legyenek. A megfelelőségi nyilatkozat formanyomtatványának tartalmaznia kell minden olyan lényeges műszaki információt, amely lehetővé teszi a tagállami hatóságok számára a járművek üzembe helyezésének engedélyezését.

(4)

A gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/156/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról szóló, 2001. december 20-i 2001/116/EK bizottsági irányelv (2) elfogadása óta a megfelelőségi nyilatkozat frissítésére még egyáltalán nem került sor. Ezért indokolt azt a 2007/46/EK irányelvvel bevezetett számos lényeges változás fényében frissíteni, amely irányelv a haszongépjárművek esetében 2009. április 29-től teljes járművekre vonatkozó EK-típusjóváhagyást vezet be.

(5)

Ezen túlmenően a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló, 1999. április 29-i 1999/37/EK tanácsi irányelv (3) értelmében a tagállamok nyilvántartó hatóságainak megbízható műszaki információkat kell kapniuk az új járműveknek a Közösség területén első alkalommal történő nyilvántartásba vételéhez. A megfelelőségi nyilatkozatban szereplő műszaki adatok nyilvántartásba vétel céljára felhasználható, megfelelő információforrást jelentenek. Az európai polgárok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében „A szabályozási környezet egyszerűsítése és javítása” című cselekvési tervet tartalmazó bizottsági közleményben (4) és „Az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programja az Európai Unióban” című bizottsági közleményben (5) foglalt elvek fényében indokolt, hogy a megfelelőségi nyilatkozat az 1999/37/EK irányelv szerint előírt valamennyi információt is tartalmazza.

(6)

A közösségi típus-jóváhagyási eljárás megfelelő működtetésének biztosításához indokolt a 2007/46/EK irányelv mellékleteit naprakésszé tenni a tudományos és a műszaki ismeretek fejlődéséhez való igazításuk érdekében.

(7)

A 2007/46/EK irányelv IX. mellékletét ennek megfelelően fel kell váltani.

(8)

A megfelelőségi nyilatkozatban feltüntetendő valamennyi adat gyűjtésére vonatkozó új kezelési rendszer végrehajtása a jármű gyártója részéről megfelelő rendelkezések bevezetését teszi szükségessé. Ezért elegendő átmeneti időszakról kell rendelkezni, amelynek során a megfelelőségi nyilatkozat korábbi mintái továbbra is használhatók.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottság véleményével,