15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/1

(1)

A 854/2004/EK rendelet különleges szabályokat állapít meg az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozóan.

(2)

A 854/2004/EK rendelet előírása szerint a tagállamok biztosítják, hogy az élő kagylók, valamint ehhez hasonlóan az élő tüskésbőrűek, az élő zsákállatok és az élő tengeri csigák termelése és forgalomba hozatala során a II. mellékletben előírt hatósági ellenőrzéseket elvégzik. Az említett melléklet II. fejezete rendelkezéseket határoz meg a termelési területek osztályozásáról és ezen területek megfigyeléséről.

(3)

A termelési területeket a bélsárral való szennyeződés szerint osztályozza. A filtrálók, mint pl. a kagylók, felhalmozhatnak magukban közegészségügyi kockázatot jelentő mikroorganizmusokat. Ez az oka annak, hogy a termelési területeket egyes, a bélsárral való szennyeződéssel összefüggésbe hozható mikroorganizmusok jelenléte alapján osztályozzák.

(4)

A tengeri csigák általában nem filtrálók, következésképpen annak kockázata, hogy bélsárral való szennyeződéssel összefüggésbe hozható mikroorganizmusokat halmoznának fel, elenyészőnek tekintendő. Ezenfelül nem érkezett jelentés olyan járványügyi adatokról, amelyek szerint összefüggés lenne a termelési területek osztályozására vonatkozó előírások és a nem filtráló tengeri csigákkal összefüggésbe hozható közegészségügyi kockázat között.

(5)

E tudományos eredményeket figyelembe véve a nem filtráló tengeri csigákat ki kell venni a termelési területek osztályozására vonatkozó előírások hatálya alól.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/3

(1)

A 21/2004/EK rendelet 1. cikke előírja, hogy rendelkezéseivel összhangban minden tagállamnak létre kell hoznia egy rendszert a juh- és kecskefélék azonosítására és nyilvántartására.

(2)

A 21/2004/EK rendelet célja a juh- és kecskefélék nyomonkövethetőségének biztosítása az állatok egész élete során. A rendelet 4. cikke (2) bekezdésének és a rendelethez tartozó melléklet A. szakaszának megfelelően az állatokat látható azonosítókkal kell azonosítani, például füljelzővel, jelöléssel a csüdön vagy tetoválással.

(3)

A 90/425/EGK irányelv A. mellékletének I. pontjában felsorolt külön közösségi szabályokban megállapított állat-egészségügyi követelmények hatálya alá nem tartozó állatok, spermák, petesejtek és embriók Közösségen belüli kereskedelmére és a Közösségbe történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi követelmények megállapításáról szóló, 1992. július 13-i 92/65/EGK tanácsi irányelv (2) rendelkezik az állatkertben tartott egzotikus állatokra vonatkozó egyedi állat-egészségügyi követelményekről. Ez az irányelv rendelkezik az azonosításról és a nyilvántartásba vételről is, ami azt jelenti, hogy az engedélyezett állatkertekben tartott juh- és kecskefélék nagy része már megfelel az állatok egyedi azonosítására és nyomonkövethetőségére vonatkozó feltételeknek.

(4)

Ezenfelül az állatkertben tartott juh- és kecskefélék túlnyomó többsége egzotikus fajokhoz tartozik. Ugyanakkor az állatkertben kiállított állatoknál a gyakorlatban esetenként kivitelezhetetlennek bizonyulhat a látható azonosítók használata, mivel hátrányosan befolyásolhatják az állatok autentikus küllemét, főként az egzotikus fajokba tartozó állatok esetében.

(5)

Az adminisztrációs terhek csökkentése céljából, valamint figyelembe véve az állatkerti állatok egyedi jellegét, vagyis az érintett állatok igen alacsony számát és azt a tényt, hogy kiállításra szánták őket, arányos intézkedés lenne eltéréseket engedélyezni a 21/2004/EK rendeletnek az azonosításra vonatkozó egyedi elemei vonatkozásában, pontosabban a látható vagy elektronikus azonosítók használatára vonatkozó kötelezettség alóli felmentés tekintetében.

(6)

Ezért helyénvaló annak engedélyezése, hogy a tagállamok illetékes hatóságai felmentsék a 92/65/EGK irányelv 13. cikkének (2) bekezdése szerint engedélyezett állatkertben tartott, illetve ilyen állatkertek között szállított juh- és kecskeféléket a látható vagy elektronikus azonosítók használatának kötelezettsége alól, amennyiben a kérdéses állatok az említett irányelv rendelkezései alapján egyedileg beazonosíthatóak és nyomonkövethetőek. Ha azonban az állatokat az engedélyezett állatkertektől eltérő gazdaságokba szállítják, azokat a 21/2004/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésének megfelelően azonosítani kell.

(7)

A 21/2004/EK rendelet mellékletének A. szakaszát ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/5

(1)

A 881/2002/EK rendelet I. melléklete felsorolja azon személyeket, csoportokat és szervezeteket, amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások rendeletnek megfelelő befagyasztása vonatkozik.

(2)

2010. június 4-én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankciós bizottsága úgy határozott, hogy egy természetes személyt töröl az azon személyekre, csoportokra és szervezetekre vonatkozó listájáról, amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik.

(3)

Az I. mellékletet ennek megfelelően módosítani kell,

15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/7

(1)

A fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó uniós hajókra és az uniós vizekre bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2010. évre történő meghatározásáról szóló, 2010. január 14-i 53/2010/EU tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2010. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók kimerítették a részükre a 2010. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért az említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók számára meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát.

15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/9

15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/11

(1)

A Tanács 2007. június 12-én elfogadta az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának reformja keretében folytatott rendfenntartó missziójáról és annak a kongói igazságszolgáltatással való viszonyáról (EUPOL RD Congo) szóló 2007/405/KKBP együttes fellépést (1).

(2)

A Tanács 2008. június 23-án elfogadta a 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról és 2009. június 30-ig történő meghosszabbításáról szóló 2008/485/KKBP együttes fellépést (2).

(3)

A Tanács 2009. június 15-én elfogadta a 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról és 2010. június 30-ig történő meghosszabbításáról szóló 2009/466/KKBP együttes fellépést (3). A 2009/466/KKBP együttes fellépés úgy rendelkezett, hogy a misszióhoz kapcsolódó kiadásoknak a 2009. november 1-jétől2010. június 30-ig terjedő időszakban történő fedezésére a Tanács új pénzügyi referenciaösszeget állapítson meg, ami a 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló 2009/769/KKBP együttes fellépéssel (4) megtörtént.

(4)

2010. április 13-án, a kongói hatóságokkal és más érintett felekkel folytatott konzultációt követően a Politikai és Biztonsági Bizottság jóváhagyta, a misszió három hónappal, 2010. július 1-jétől2010. szeptember 30-ig történő, meghosszabbítását.

(5)

A misszió megbízatását olyan biztonsági helyzetben valósítja meg, amely rosszabbodhat, és veszélyt jelenthet a közös kül- és biztonságpolitikának az EUSz. 24. cikkében meghatározott célkitűzéseire.

(6)

A 2007/405/KKBP együttes fellépést ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 9. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A misszióhoz kapcsolódó kiadások fedezésére szánt pénzügyi referenciaösszeg a 2010. július 1-jétől2010. szeptember 30-ig terjedő időszakra 2 020 000.”;

2.

a 16. cikkben a második bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ez az együttes fellépés 2010. szeptember 30-án hatályát veszti.”.

15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/12

(1)

A Tanács 2005. március 7-én elfogadta az Európai Unió integrált iraki jogállamiság-missziójáról (EUJUST LEX) szóló 2005/190/KKBP együttes fellépést (1). Az együttes fellépés, a későbbi módosításokkal és kiegészítésekkel együtt, 2009. június 30-án hatályát vesztette.

(2)

A Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) 2009. március 24-én megállapodott az EUJUST LEX további 12 hónappal, 2010. június 30-ig történő meghosszabbításáról. Ezen időszak során az EUJUST LEX alapfeladatának folytatása mellett egy iraki tevékenységeket magában foglaló kísérleti szakaszt hajtott végre.

(3)

A PBB 2010. május 21-én megállapodott az EUJUST LEX IRAQ további 24 hónappal, 2012. június 30-ig történő meghosszabbításáról. Ezen időszakban az EUJUST LEX IRAQ tevékenységeit és megfelelő struktúráit fokozatosan Irakba helyezi, a speciális képzésekre összpontosítva, de az országon kívüli tevékenységeket is megtartva.

(4)

A misszió megbízatását olyan biztonsági helyzetben valósítja meg, amely rosszabbodhat és veszélyt jelenthet a közös kül- és biztonságpolitikának az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében kitűzött céljaira nézve.

(5)

A misszió parancsnoklási és ellenőrzési struktúrája nem érinti a misszióvezetőnek a misszió költségvetésének végrehajtására vonatkozóan a Bizottsággal szemben vállalt szerződéses felelősségét,

a)

a misszió vezetője;

b)

a brüsszeli székhelyű koordinációs hivatal;

c)

a bagdadi székhelyű iroda és a bászrai képviseleti iroda;

d)

az erbíli székhelyű iroda (kurdisztáni régió);

e)

a tagállamok által biztosított és az EUJUST LEX IRAQ által koordinált képzési létesítmények, oktatók és szakértők.

15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/16

(1)

Az Akzo Nobel Chemicals GmbH. vállalat 2006. szeptember 4-én az Egyesült Királyság illetékes hatóságainál a vas-nátrium EDTA új élelmiszer-összetevőként való forgalomba hozatalának engedélyezését kérelmezte.

(2)

Az Egyesült Királyság illetékes élelmiszer-értékelő testülete 2006. szeptember 11-én kiadta előzetes értékelő jelentését. A jelentésben arra a következtetésre jutott, hogy további értékelésre van szükség.

(3)

A Bizottság 2006. november 27-én valamennyi tagállamot tájékoztatta a kérelemről. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) 2006. december 22-én felkérést kapott az értékelés elvégzésére.

(4)

A Bizottság felkérését követően 2009. november 26-án az élelmiszer-adalékanyagokkal és élelmiszerekhez adott tápanyagforrásokkal foglalkozó tudományos testület véleményt fogadott el a vas-nátrium EDTA biztonságosságáról. A véleményben az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy az EDTA nem vet fel biztonságossági aggályokat mindaddig, amíg az EDTA-bevitel nem haladja meg a napi 1,9 mg/testtömegkilogramm értéket.

(5)

A különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekhez adható tápértéknövelő anyagokról szóló, 2009. október 13-i 953/2009/EK bizottsági rendelet (2), az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10-i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), és/vagy a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló, 2006. december 20-i 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) különleges rendelkezéseket állapít meg a vitaminok, ásványi anyagok és egyéb anyagok élelmiszerekben történő felhasználására vonatkozóan. A vas-nátrium EDTA felhasználását az említett jogi szabályozásban meghatározott követelmények sérelme nélkül kell engedélyezni. Az e határozat II. mellékletében feltüntetett határértékek kizárólag magára az EDTA-ra vonatkoznak, és nem érintik a vas élelmiszerekhez történő hozzáadására vonatkozó határértékeket. A tudományos értékelés alapján megállapítást nyert, hogy a vas-nátrium EDTA megfelel a 258/97/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

(6)

Annak biztosítására, hogy a gyermekek ne lépjék túl a megengedhető napi EDTA-bevitelt, helyénvalónak tűnik határértékeket megállapítani az EDTA élelmiszerekhez történő hozzáadása esetén.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/20

(1)

2005. december 9-én kelt és 2005. december 13-án iktatott levelében Olaszország Európai Unió melletti Állandó Képviselete értesítette a Bizottságot a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése és a 2005. november 30-i 244. sz. törvény (244/05. törvény) 5. cikke alapján.

(2)

2006. február 14-i (hiv. szám: AGR 4535) és 2006. március 20-i (hiv. szám: AGR 7800) keltezésű telexeiben a Bizottság további tájékoztatást kért.

(3)

Az olasz hatóságok 2006. március 2-án kelt és 2006. március 3-án iktatott elektronikus levelükben ismertették a Bizottsággal a 2006. január 10-i 2. sz. törvényhatározat átalakításáról szóló törvénytervezet 1a. cikkének (8) és (10)–(14) bekezdéseit. Az említett törvényhatározatot – módosításokkal – 2006. március 11-én 81. sz. alatt foglalták törvénybe (81/06. törvény). Ez a törvény módosítja a 244/05. törvény 5. cikkét. Az 1a. cikkben meghatározott rendelkezéseket (Madárinfluenza Sürgősségi Alap létrehozása) az N 322/2006 sz. állami támogatásra vonatkozó ügyirat keretében vizsgálták meg.

(4)

Az olasz hatóságok 2006. április 20-án kelt és 2006. április 25-én iktatott elektronikus levelükben megadták a kért további tájékoztatást.

(5)

A Bizottság 2006. június 13-án kelt levelében arra kérte az olasz hatóságokat, hogy döntését a 659/1999/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikkének (5) bekezdésében előírt határidő 30 napos meghosszabbításával hozhassa meg, azaz 2006. július 26-ig – tekintettel a döntés lefordítására szükséges időre.

(6)

Az olasz hatóságok 2006. június 22-én kelt és 2006. június 23-án iktatott elektronikus levelükben hozzájárultak a Bizottság által kért határidő-módosításhoz.

(7)

A Bizottság 2006. július 5-én kelt levelében tájékoztatta Olaszországot azon döntéséről, hogy a szóban forgó támogatási intézkedések egy részével kapcsolatban megindítja a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(8)

2006. július 19-én kelt és 2006. augusztus 3-án iktatott levelében Olaszország Európai Unió melletti Állandó Képviselete továbbította a Bizottságnak az olasz hatóságok észrevételeit a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló döntésre vonatkozóan.

(9)

A Bizottság döntése az eljárás megindításáról megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2). A Bizottság felhívta az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a szóban forgó támogatással kapcsolatos észrevételeiket.

(10)

A Bizottsághoz nem érkezett észrevétel az ügyben az érdekelt felek részéről.

(11)

A Bizottság 2008. május 7-én kelt levelében további tájékoztatást kért az olasz hatóságoktól annak érdekében, hogy lezárhassa az ügyet. Az olasz hatóságok nem válaszoltak.

(12)

A Bizottság 2008. október 30-án kelt levelében felszólítást küldött az olasz hatóságoknak. Az olasz hatóságok 2008. november 4-én kelt levelükben továbbították a Bizottságnak a 2008. május 7-i levélben kért információkat, megerősítve, hogy nem alkalmazták a 81/06. törvény 1a. cikkének (7) bekezdésével módosított, 202/2005. törvényhatározat 5. cikkének 1., 3a. és 3c. albekezdéseiben meghatározott intézkedéseket.

(13)

Sürgős intézkedések a madárinfluenza megelőzésére

(14)

A 2005. november 30-án törvénybe foglalt (244/05. törvény) (3)2005. október 1-jei 202. sz. (DL 202/05) törvényhatározat 5. cikke, amelyet a 2006. január 10-i 2. sz. törvényhatározat átalakításáról szóló, 2006. március 11-i 81. sz. törvény (81/06. sz. törvény) 1a. cikkének (7) bekezdése módosított.

(15)

A Mezőgazdasági Politikák Minisztériumának a baromfihúsnak a 244/2005. törvény (4) 5. cikkének 1. és 2. albekezdése szerinti piacról való kivonására vonatkozó rendelkezések végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2006. január 13-i rendelete (2006. január 13-i rendelet).

(16)

A 81/06. törvény (5) 1a. cikkének (8), (10), (11) és (12) bekezdése.

(17)

Az egyes intézkedések finanszírozására szolgáló forrásokat a nemzeti költségvetés biztosítja. Az olasz hatóságok 120 millió EUR költségvetési keretösszeget jeleztek, amely a következőképpen oszlik meg: 20 millió EUR élelmezési támogatás és 100 millió EUR a Madárinfluenza Sürgősségi Alap létrehozására.

(18)

Az olasz hatóságok 2007. január 1-jéig szándékozták nyújtani a támogatást. Azonban ez idáig nem történt kifizetés ennek az eljárásnak a keretében.

(19)

Baromfitenyészetek, vágóhidak és baromfihús-feldolgozó üzemek, nagybani baromfihús-forgalmazók és baromfitakarmányt előállító vállalatok.

(20)

A 81/06. törvény 1a. cikkének (7) bekezdésével módosított DL 202/05 törvényhatározat 5. cikke az alábbiakat írja elő:

(21)

A 81/06. törvény 1a) cikkének (8), (10), (11) és (12) bekezdése előírja a Mezőgazdasági Politikák Minisztériuma keretében egy Madárinfluenza Sürgősségi Alap (a továbbiakban Alap) létrehozását, amely 2006 évre 100 millió eurós felhasználható költségvetéssel rendelkezik:

(22)

A 81/06 törvény 1a. cikkének 12. albekezdése elrendeli, hogy az Alap által finanszírozott támogatások végrehajtási intézkedéseit a Mezőgazdasági Politikák Minisztériuma és az Egészségügyi Minisztérium határozatai által kell elfogadni. Az olasz hatóságok a 2006. április 20-i levelükben vállalták, hogy a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megfelelően bejelentik a Bizottságnál az említett határozatokat.

(23)

2006. május 23-án kelt és aznap iktatott elektronikus levelében Olaszország Európai Unió melletti Állandó Képviselete bejelentett – a Szerződés 88. cikkének 3. bekezdésében foglaltaknak megfelelően – a Bizottságnál egy miniszteri határozattervezetet az Alap által finanszírozott támogatások végrehajtási intézkedéseire vonatkozóan. Ezeket az intézkedéseket az N 322/06 sz. állami támogatásra vonatkozó ügyirat (8) keretében jóváhagyták.

(24)

A Bizottság több ízben felhívta az olasz hatóságok figyelmét, hogy ne hajtsák végre a DL 202/05. sz. törvényhatározat 5. cikkében elrendelt intézkedést a fagyasztott hús humanitárius célú felvásárlására vonatkozóan. (9)

(25)

A 2006. január 13-i határozat, amely rendelkezik az AGEA által követendő szabályokról a Közösség területéről származó baromfitermékek felvásárlása során, a következő felvásárlási árakat írja elő:

(26)

A humanitárius célú segítségnyújtás keretében bármely, a baromfitenyésztésben és –feldolgozásban a határozat 2006. január 13-i hatálybalépését megelőzően legalább 12 hónapja működő, illetve a Kereskedelmi Kamaránál e tevékenységi körben nyilvántartásba vett természetes vagy jogi személy felajánlhatja termékét.

(27)

A 81/06. törvény 1a. cikkének (8), (10), (11) és (12) albekezdéseiben előírt intézkedéseket, amelyek rendelkeznek e végső határozat (21) preambulumbekezdése a)–e) pontjaiban leírt források felhasználására szolgáló Alap létrehozásáról, az N 322/2006 sz. állami támogatásra vonatkozó ügyirat keretében vizsgálták. Azokat a közös piaccal összeegyeztethetőnek ítélték (10), mivel megfelelnek az iránymutatások (11). 4.1, 4.2, 9 és 11.4 pontjai vonatkozó feltételeinek.

(28)

Ezért ez a határozat a (20) preambulumbekezdés a), b) és c) pontjaiban leírt alintézkedéseket érinti, amelyek 17 000 tonna baromfihús és egyéb baromfitermék humanitárius célra történő, AGEA általi felvásárlását fedik le – továbbá a baromfitenyésztő ágazat szereplőinek az adó, a társadalombiztosítási járulék és a váltók fizetésének felfüggesztését, valamint a támogatások engedélyezését a helyzet által sújtott baromfitenyésztő vállalkozások átalakítását és szerkezetátalakítást célzó hitelekre.

(29)

A (20) preambulumbekezdésben leírt támogatások megfelelni látszanak az állami támogatás fogalmának abban az értelemben, hogy azokat állami forrásokból nyújtják; akár a közterhek beszedése alóli mentesítés, akár a baromfihús felvásárlási árának rögzítése formájában, valamint abban az értelemben, hogy a támogatás tárgyát képező termelő ágazatban ez hatással lehet a kereskedelemre Olaszország részesedését tekintve (2004-ben Olaszország a negyedik legnagyobb baromfihús-előállító volt az Unióban).

(30)

A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentési célú és szerkezetátalakítási állami támogatása indoklására az olasz hatóságok nem szolgáltattak információt az alkalmazandó szabályok tükrében – különös tekintettel az iránymutatások (12) 11.4 pontjára, illetve a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentési célú és szerkezetátalakítási állami támogatására vonatkozó közösségi iránymutatásokra (13). Következésképpen a Bizottság nem tudta kizárni, hogy a tervezett támogatás nem működési támogatás lesz-e, azaz, hogy a támogatás irányul-e olyan költségek enyhítésére, amelyeket egy vállalkozásnak normál körülmények között, rendes működése során viselnie kell.

(31)

A Bizottság ezért megindította az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást, mivel kételyei voltak a 81/06. törvény 1a. cikkének (7) bekezdésével módosított 202/05 törvényhatározat 5. cikkében foglalt intézkedések összeegyeztethetőségével kapcsolatban. A fent említett 88. cikk értelmében egy támogatás akkor tekinthető összeegyeztethetőnek a közös piaccal, ha az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődésének előmozdítására irányul, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(32)

Az eljárás megindítása után a Bizottsághoz nem érkezett észrevétel.

(33)

Az olasz hatóságok 2006. július 19-én kelt és 2006. augusztus 3-án iktatott levelükben küldték meg az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeiket.

(34)

Az olasz hatóságok elsősorban arra hívják fel a Bizottság figyelmét, hogy a sürgősségi helyzet ellenére a különleges intézkedéseket még mindig nem fogadták el.

(35)

A következőkben az olasz hatóságok az eljárás megindításáról szóló határozat 18. pontjára hivatkoznak, miszerint a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében azok az állam által (bármilyen formában) nyújtott, a tagállamok közötti kereskedelemre is hatással lévő támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal, amelyek torzítják vagy torzítással fenyegetik a versenyt valamely vállalat vagy termelési tevékenység előnyben részesítésével.

(36)

Ebből azt vezetik le, hogy az ésszerű és jogszabály szerinti értelmezés nem jelentheti az állami támogatások szisztematikus és abszolút tilalmát; azok kizárólag azokban az esetekben tiltottak, amikor a kereskedelmet torzítják vagy kiváltságos piaci helyzetbe hoznak egyes kedvezményezett vállalkozásokat.

(37)

Az olasz hatóságok szerint jelen ügyben ezek az eshetőségek teljes mértékben kizárhatók, hiszen a jogalkotó szándéka csupán egy részleges és utólagos kompenzációt biztosító rendszer felállítása az ágazat krízisében elszenvedett esetleges veszteségek enyhítésére.

(38)

Ennek kapcsán hangsúlyozzák, hogy különösen a b) pont szerinti intézkedéseket (az adó, a társadalombiztosítási járulék és a váltók fizetésének felfüggesztése a baromfitenyésztési ágazatban dolgozók részére (81/06. törvény 1a. cikke (7) bekezdése 3a. albekezdése) „de minimis” támogatásként alkalmazták volna, amennyiben az Olaszországnak odaítélt hároméves költségvetést nem meríti ki más intézkedés.

(39)

Az olasz hatóságok az eljárás megindításáról szóló határozat 22. pontját idézik, amely a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti mentesítés adta lehetőségre hivatkozik, amely értelmében a közös piaccal összeegyeztethetők azok a támogatások, amelyek egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődésének előmozdítására irányulnak, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(40)

Ebben a vonatkozásban tovább pontosítanak: a szóban forgó ügy kétséget kizáróan közismertté vált, és – mind dogmatikus, mind joggyakorlati szempontból megalapozott elvek szerint – a közismert dolgokat nem bizonyítási alapon kell bemutatni, mivel utóbbi csak akkor szükséges, ha a ténymegállapítás kétségbe vagy bizonytalanságba ütközik.

(41)

Az olasz hatóságok arra is felhívják a Bizottság figyelmét, hogy amennyiben megítélése szerint a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja nem alkalmazható a javasolt intézkedésre, úgy azt a 87. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján kellene engedélyezni. Ez utóbbi kimondja, hogy a természeti csapások vagy egyéb rendkívüli események miatti károk helyreállítására irányuló támogatások összeegyeztethetők a közös piaccal.

(42)

Az olasz hatóságok szerint az adott esetben az esemény rendkívüli jellegét már egyértelműen elismerte a Miniszterek Tanácsa, amikor elfogadta a 2771/75/EGK és a 2777/75/EGK rendelet rendkívüli piactámogatási intézkedések alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló, 2006. április 25-i 679/2006/EK rendeletet (14).

(43)

Az olasz hatóságok úgy vélik, hogy egy adott esemény, amelyet kivételesnek ítéltek a rendkívüli piaci intézkedések alkalmazása tekintetében, nem minősíthető megszokottnak olyan állami támogatások értékelésekor, amelyek ugyanazon sürgősségi helyzetre kívánnak választ adni.

(44)

Végül az említett hatóságok megjegyzik, hogy maga a Bizottság is elismerte az esemény kivételes jellegét, amikor elfogadta az egyes tagállamok tojás- és baromfiágazatában végrehajtott bizonyos rendkívüli piactámogatási intézkedésekről szóló, 2006. július 3-i 1010/2006/EK bizottsági rendeletet (15).

(45)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint azok az állam által (bármilyen formában) nyújtott, a tagállamok közötti kereskedelemre is hatással lévő támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal, amelyek torzítják vagy torzítással fenyegetik a versenyt valamely vállalat vagy termelési tevékenység előnyben részesítésével.

(46)

E szöveg (20) pontjában leírt intézkedések megfelelnek az állami támogatás fogalmának, mivel gazdasági előnyhöz (a közterhek beszedése alóli mentesítés és a baromfihús felvásárlási árának rögzítése, amivel nem okoznak a közösségi piacon felesleget a madárinfluenza miatt) juttatnak egy meghatározott ágazatot (baromfitenyésztés), illetve közfinanszírozásúak (nemzeti költségvetés) és az említett támogatás vélhetően a kereskedelemre is hatással lehet.

(47)

Az Európai Bíróság joggyakorlata szerint valamely vállalat versenyhelyzetének állami támogatással történő megerősítése általában torzítja a versenyt a versenytársak rovására, akik nem részesülnek hasonló támogatásban (16). A joggyakorlat rámutat, hogy sem egy támogatás viszonylag kis mértéke, sem a kedvezményben részesített vállalatok viszonylag kis mérete nem zárja ki eleve a tagállamok közti kereskedelem korlátozásának lehetőségét (17).

(48)

Egy intézkedés akkor korlátozza a tagállamok közti kereskedelmet, ha az a más tagállamokból való behozatalt megnehezít vagy más tagállamokba való kivitelt megkönnyít. E tekintetben az a döntő, hogy ha a közösségen belüli kereskedelem a kérdéses intézkedés miatt másként alakul vagy félő, hogy másként alakul.

(49)

A támogatás által kedvezményben részesített termék a tagállamok közti kereskedelem tárgyát képezi, és ezzel ki van téve a versenynek.

(50)

Így a két kritériumot (kereskedelemre gyakorolt hatás és versenytorzítás) teljes mértékben kimeríti az intézkedés.

(51)

Jelen intézkedés tehát a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül.

(52)

Nem változtat a támogatás jellegének megítélésén az a tény, hogy a baromfi ágazat madárinfluenza miatti veszteségeinek kompenzálására irányul, ha egyszer kimeríti a 87. cikk (1) bekezdésében foglalt ismérveket, ahogyan az a vizsgált támogatás esetében fennáll. Ezzel szemben a jelen esetben alkalmazandó iránymutatások (amint azokat a 2005 évi bejelentés tartalmazza), illetve a 2007-2013 időszakban nyújtott mezőgazdasági és erdészeti állami támogatásokról szóló új közösségi iránymutatások (18) megteremtik a lehetőségét olyan támogatások juttatásának, amelyek a természeti csapások, a rendkívüli események, illetve a növény- vagy állatbetegségek miatt elszenvedett károk helyrehozatalát szolgálják.

(53)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom nem feltétlen. A közös piaccal való összeegyeztethetőség feltétele az, hogy a javasolt intézkedés a szerződés 87. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében szereplő mentesítő lehetőségek valamelyikébe essen. A Bizottság tovább vizsgálja, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő mentesítés, illetve a 2000-2006 közötti állat-egészségügyi iránymutatások (amelyek a szóban forgó intézkedés 2005-ös értesítése pillanatában hatályosak voltak) alkalmazhatóak-e az ügyben.

(54)

Az olasz hatóságok az EK-Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontjára hivatkoztak, miszerint a közös piaccal összeegyeztethetők azok a támogatások, amelyek valamely rendkívüli esemény okozta károk helyreállítását célozzák. 2006. július 19-i válaszlevelükben a madárinfluenzát ilyen rendkívüli eseménynek nevezik

(55)

Mivel sem a rendkívüli esemény, sem a „természeti csapás” fogalmára nem ad meghatározást a Szerződés, meg kell győződni róla, hogy az Olaszországot érintő madárinfluenza természeti csapásnak tekinthető-e a Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében. Az állami támogatások általános, a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti, közös piaccal való összeférhetetlensége alóli kivételeket illetően a Bizottság állandó gyakorlata szerint a 87. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt „természeti csapás” és „rendkívüli esemény” fogalmakat szűken értelmezi, mint ahogy az az iránymutatások 11.2 pontjában is megjelenik.

(56)

Az ilyen szűk értelmezés szükségességét egyértelműen megerősítette a Bíróság (19).

(57)

Ez idáig a Bizottság a következőket sorolta a természeti csapások közé: földrengés, lavina, földcsuszamlás és árvíz. Rendkívüli eseménynek fogadta el a következőket: háború, belpolitikai zavargások, sztrájk és bizonyos feltételek mellett, illetve kiterjedésüktől függően a nukleáris vagy súlyos ipari balesetek, tűzesetek, amelyek nagy veszteségekkel zárulnak.

(58)

Főszabályként a Bizottság az állat- vagy növénybetegségek esetében kizárólag a kitörés helyszínét tekinti természeti csapás vagy rendkívüli esemény sújtotta övezetnek. Ugyanakkor egy esetben rendkívüli eseményként ismert el egy állatbetegséget annak jelentős, példátlan kiterjedése miatt (20).

(59)

A Bizottság állandó gyakorlata szerint a madárinfluenza állatbetegségnek (21) tekintendő és az iránymutatásokban jóval korábban lefektetett alapelveket kell alkalmazni az állat- és növénybetegségek elleni küzdelemben.

(60)

Általánosságban elmondható, hogy a rendkívüli eseménynek – természetéből adódóan és a piaci szereplőkre gyakorolt hatása miatt – határozottan különböznie kell a megszokott körülményektől és ki kell lépnie a piaci működés rendes feltételei közül.

(61)

Mindent számba véve, az Olaszország által szolgáltatott adatok alapján nem állapítható meg az említett betegség rendkívülisége; sokkal inkább annak ismétlődő jellege.

(62)

Az olasz hatóságok szerint az esemény rendkívüli jellegét már egyértelműen elismerte a Miniszterek Tanácsa, amikor elfogadta a 679/2006/EK rendeletet, valamint a 1010/2006/EK rendeletet.

(63)

Az említett esetekben a madárinfluenza-válság csökkenést eredményezett a baromfi- és tojásfogyasztásban egyes tagállamokban, ami erőteljes árcsökkenéshez vezetett. A tojás- és baromfihús-piacot szabályozó rendelet lehetővé tette, hogy az Európai Unió társfinanszírozásában kompenzációs intézkedéseket hozhassanak kizárólag azon gazdaságok esetében, ahol megjelent a madárinfluenza, valamint, hogy az állatszállításra vonatkozó korlátozást vezessenek be egyes állattartóknál állatorvosi utasításra. Semmilyen lehetőség nem volt közösségi támogatás nyújtására azon piaci problémák orvoslása céljából, amelyek a fogyasztói bizalom megingásából eredő eladáscsökkenésnek köszönhetőek. Az egyes tagállamokban tapasztalható piaci krízis súlyosságára való tekintettel a Bizottság 2006-ban jóváhagyta a piaci intézkedések legfeljebb 50 százalékos közösségi társfinanszírozását. A fennmaradó költségeket a nemzeti költségvetések állták.

(64)

A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az ágazatot érintő árzuhanás nem tekinthető a Szerződés szerinti rendkívüli eseménynek. Sokkal inkább konjunkturális körülményként fogható fel, mint amilyenre számos mezőgazdasági ágazatban találunk példát, és amelynek kiváltó okai közül egyik a kínálat kereslethez való igazításának nem megfelelő volta (a sertéságazatban megfigyelhető ciklikus áringadozások bizonyítják ezt). Léteznek tisztán kereskedelmi eredetű okok is, ahol szintén nem igazolható a rendkívüli esemény (pl.: fogyasztói preferenciák átrendeződése a helyettesítő termékek javára). Ugyanígy nem lehet egy napjainkban jól ismert betegség, mint a madárinfluenza puszta létét rendkívüli eseménynek tekinteni. Épp ellenkezőleg: a betegség terjedése és az azt követő baromfiágazati válság – bizonyos esetekben – a nemzeti hatóságoknak a betegségek kezelése terén nem kellően szigorú biztonsági és megelőzési gyakorlatának köszönhető.

(65)

Az említett rendeletekben javasolt támogatási intézkedések segítségével szándékozott a Bizottság szembenézni a madárinfluenza kedvezőtlen piaci következményeivel. Azzal, hogy a Bizottság ilyen eszközökhöz folyamodott, határozottan kinyilvánította: úgy avatkozik be a válságba, hogy egyúttal teljes mértékben kizár minden más szóba jöhető beavatkozási alternatívát, amely a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolhatja.

(66)

Az olasz hatóságok valójában nem szolgáltattak olyan indokot, ami miatt a szóban forgó esetet az egyéb, rendkívülinek nem minősített madárinfluenza esetektől meg kellene különböztetni. Következésképpen az olasz hatóságok által javasolt támogatás nem engedélyezhető – a 87. cikk (2) bekezdésben foglalt mentesítő rendelkezések nem alkalmazhatóak jogalapként ebben az ügyben. Pontosabban: a b) pontban foglaltak (amelyek értelmében a természeti csapások vagy egyéb rendkívüli események okozta károk helyreállítására irányuló támogatások összeegyeztethetőek a közös piaccal) nem alkalmazhatóak.

(67)

Meg kell vizsgálni, hogy a javasolt intézkedés összeegyeztethető-e a közös piaccal az EK-Szerződés 87. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint. Egész pontosan a c) pont rendelkezései vonatkoznak ide, amelyek kimondják, hogy egy támogatás akkor tekinthető összeegyeztethetőnek a közös piaccal, ha az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődésének előmozdítására irányul, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(68)

Az iránymutatások 11.4 pontja szabályozza a gazdálkodók állatbetegségek miatt elszenvedett kárainak enyhítésére irányuló állami támogatásokat.

(69)

Az iránymutatások rögzítik, hogy amennyiben egy gazdálkodó elveszti állatait valamilyen járványos betegség következtében, vagy ha növényállományát valamilyen betegség tönkreteszi, az alapvetően nem minősül a Szerződés szerinti természeti csapásnak vagy rendkívüli eseménynek. Hasonlóképpen az elszenvedett veszteségek kompenzálására vagy a későbbi károk megelőzésére irányuló támogatásokat kizárólag a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján lehet engedélyezni. E cikk kimondja, hogy egy támogatás akkor összeegyeztethető a közös piaccal, ha az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődésének előmozdítására irányul, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(70)

Annak érdekében, hogy ez a mentesítés alkalmazható legyen, a tagállamnak be kell mutatnia, hogy a tervezett intézkedések összeegyeztethetőségi feltételei fennállnak.

(71)

Az iránymutatások 11.4 pontja szerint a Bizottság a gazdálkodóknak nyújtott azon támogatásokat, amelyek valamilyen állat- vagy növénybetegségből eredő veszteségek enyhítésére irányulnak, csak akkor tekinti elfogadhatónak, ha olyan közösségi, nemzeti vagy regionális szinten létrehozott program részét képezik, amely alkalmas a szóban forgó betegség megelőzésére, nyomon követésére és felszámolására. Azokat a támogatásokat, amelyek egyszerűen a gazdálkodók által elszenvedett veszteségek enyhítésére irányulnak anélkül, hogy az alapprobléma megoldását célzó intézkedéssel társulnának, a közös piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásnak kell tekinteni.

(72)

Egyszersmind a Bizottság megítélése szerint az olasz hatóságok nem nyújtottak be kielégítő indoklást arra nézve, hogy a szóban forgó mentesítést alkalmazni lehessen az állami támogatásokra vonatkozó szabályok fényében; különös tekintettel az említett iránymutatások 11.4 pontjára.

(73)

Következésképpen az olasz hatóságok által javasolt támogatás nem engedélyezhető ezen a jogalapon.

(74)

Az olasz hatóságok nem neveztek meg egyéb intézkedést a támogatás jogalapjául.

(75)

Noha az olasz hatóságok soha nem utaltak az iránymutatások megmentési célú és szerkezetátalakítási alkalmazására, a Bizottság a teljes körűségre törekedvén megvizsgálja, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak (22) juttatott megmentési célú és szerkezetátalakítási állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások nem alkalmazhatóak-e jelen ügyben. Az első feltétele annak, hogy megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatás kedvezményezettjévé váljon egy vállalkozás az, hogy az említett iránymutatások szerint nehéz helyzetben lévőnek minősüljön. A Bizottság birtokában lévő információkból nem derül ki, hogy az érintett vállalkozások az említett iránymutatások szerinti nehéz helyzetben vannak-e.

(76)

A Bizottság mindenesetre hangsúlyozni kívánja, hogy az érintett tagállam feladata, hogy eleget tegyen a Bizottság irányába való együttműködési kötelezettségnek, és hogy mindennemű tájékoztatást megadjon annak érdekében, hogy nevezett intézmény meggyőződhessen a kért mentesítés minden feltételének fennállásáról (23). Az olasz hatóságok egyetlen olyan dokumentumot sem nyújtottak be a Bizottsághoz, amely alapján megvizsgálhatták volna az adatokat az iránymutatások tükrében – mindezt a Bizottság a vizsgálat megindításáról szóló határozat (24) pontjában (a végleges határozat (30) pontja) adott jelzései ellenére.

(77)

Előzőek figyelembevételével a Bizottság arra következtet, hogy az Olaszország által a baromfi ágazatnak nyújtani szándékozott támogatás a 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül, amely nem tartozik a 87. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt mentesítő rendelkezések egyike alá sem.

(78)

Mivel az intézkedést a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően jelentették be, és azt az olasz hatóságok nem hajtották végre, így a támogatások visszakövetelésének nincs helye,

15.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/27

1.

A 6. oldalon, a XII. áruosztály:

2.

A 7. oldalon, a 77. árucsoport:

3.

A 171. oldalon, a 2204 29 82 KN-kód utáni sor szövegében a 3. oszlopban:

4.

A 313. oldalon, a 4412 99 40 KN-kódhoz tartozó sor 3. oszlopában:

5.

A 313. oldalon, a 4412 99 50 KN-kódhoz tartozó sor 3. oszlopában:

6.

A 410. oldalon, a XII. áruosztály: