13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/1

(1)

A Tanács 2007. június 18-án felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy tárgyalásokat folytasson az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáshoz csatolt, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyvről (1) (a továbbiakban: a jegyzőkönyv).

(2)

E tárgyalások lezárultak.

(3)

A jegyzőkönyv célja, hogy meghatározza mindazokat a pénzügyi és technikai szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság részt vegyen bizonyos uniós programokban. A jegyzőkönyv által létrehozott horizontális keret a gazdasági, pénzügyi és technikai együttműködésre vonatkozó olyan intézkedés, amely lehetővé teszi az Unió által a különböző uniós programok keretében biztosított – különösen pénzügyi – támogatáshoz való hozzájutást. Ez a keret csak azokra az uniós programokra vonatkozik, amelyek tekintetében az azokat létrehozó jogalkotási aktusok rendelkeznek az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság részvételének lehetőségéről. Ezért a jegyzőkönyv aláírása és ideiglenes alkalmazása nem jár a programok által érintett különböző ágazati szakpolitikákra vonatkozó hatáskörök gyakorlásával; e hatásköröket a programok létrehozásakor gyakorolják.

(4)

A jegyzőkönyvet az Unió nevében alá kell írni, és a megkötéséhez szükséges eljárások befejezéséig ideiglenesen alkalmazni kell,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/3

(1)

Algéria megkötötte az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algéria közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodást (a továbbiakban: megállapodás), amely 2005. szeptember 1-jén lépett hatályba.

(2)

Az Európai Tanács 2004. június 17–18-i brüsszeli ülésén üdvözölte az Európai Bizottság javaslatát az európai szomszédságpolitikára (a továbbiakban: ENP) vonatkozóan, és jóváhagyta a 2004. június 14-i tanácsi következtetéseket.

(3)

A Tanács további számos alkalommal ismételten támogatta e szakpolitikát.

(4)

A Tanács 2007. március 5-én támogatását fejezte ki az Európai Bizottság 2006. december 4-i közleményébenkörvonalazott általános és globális megközelítéssel kapcsolatban, amely elősegíti az európai szomszédságpolitika partnerországai számára az érdemeik alapján való részvételt azokban a közösségi ügynökségekben és közösségi programokban, amelyek esetében a jogalapok ezt lehetővé teszik.

(5)

Algéria hangot adott azon szándékának, hogy több uniós programban részt kíván venni.

(6)

Algéria egyes uniós programokban történő részvételének egyedi feltételeit – különös tekintettel a pénzügyi hozzájárulásra, valamint a jelentéstételi és értékelési eljárásokra – az Európai Bizottság és Algéria illetékes hatóságai közötti megállapodásban kell meghatározni,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/7

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Olaszország kérelmét, amely a 306/2010/EU rendelettel (2) módosított 1263/96/EK bizottsági rendelet (3) alapján bejegyzett „Pecorino Toscano” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette (4) az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalás, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/9

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta Olaszország kérelmét, amely az 1032/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) alapján bejegyzett „Ciliegia di Vignola” oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette (3) az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalás, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/10

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta az Egyesült Királyság kérelmét, amely a 97/2011/EU rendelettel (2) módosított 2066/2002/EK bizottsági rendelet (3) alapján bejegyzett „Welsh Beef” oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4).

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/11

(1)

A 798/2008/EK bizottsági rendelet (3) megállapítja azokat a követelményeket, amelyeket a baromfinak és a baromfitermékeknek (a továbbiakban: áruk) az Unióba történő behozatalával és az Unió területén való átszállításával összefüggésben (az átszállítás ideje alatti tárolást is ideértve) az állat-egészségügyi bizonyítványok tekintetében alkalmazni kell. A rendelet előírja, hogy az áruk kizárólag abban az esetben hozhatók be az Unióba, illetve szállíthatók át az Unió területén, ha a rendelet I. mellékletének 1. részében található táblázat 1. és 3. oszlopában felsorolt harmadik országokból, területekről, övezetekből, illetve területi egységekből érkeznek.

(2)

A 798/2008/EK rendelet megállapítja továbbá, hogy milyen feltételek mellett tekinthetők erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenzától (HPAI) mentesnek a harmadik országok, területek, övezetek, illetve területi egységek.

(3)

Kanada a 798/2008/EK rendelet I. mellékletének 1. részében olyan harmadik országként van feltüntetve, amelynek csupán egyes területeiről engedélyezett – az erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenza jelenlétének függvényében – a rendelet hatálya alá tartozó áruknak az Unióba történő behozatala és az Unió területén való átszállítása. A régiókba sorolást a 798/2008/EK határozatot módosító (EU) 2015/198 bizottsági végrehajtás rendelet (4) vezette be azt követően, hogy Kanada Brit Kolumbia tartományában erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenza jelenlétét észlelték.

(4)

Egy, az Unió és Kanada közötti megállapodás (5) (a továbbiakban: megállapodás) a régiókba sorolás azonnali kölcsönös elismeréséről rendelkezik arra az esetre, ha az Unió vagy Kanada területén betegség törne ki.

(5)

2015. április 8-án Kanada megerősítette, hogy Ontario tartományban kitört a H5N2 erősen patogén vírustörzs okozta madárinfluenza. Kanada állat-egészségügyi hatóságai haladéktalanul felfüggesztették az ország egész területéről az Unióba történő exportra szánt áruk szállítmányaihoz az állat-egészségügyi bizonyítvány kiadását. Az erősen patogén vírustörzs okozta madárinfluenza megfékezésére és terjedésének korlátozására Kanada az érintett állományok felszámolását is elrendelte.

(6)

A betegség Ontario tartományban megfigyelt kitörését követően Kanada információkat szolgáltatott a területén tapasztalható járványügyi helyzetről és az erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenza további terjedésének megelőzése érdekében hozott intézkedésekről, amelyeket a Bizottság megvizsgált. E vizsgálat és a megállapodásban meghatározott kötelezettségvállalások, valamint a Kanada által nyújtott garanciák alapján helyénvaló azt a következtetést levonni, hogy az áruk Unióba való behozatalát érintő korlátozásoknak az erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenza által érintett olyan területekre való leszűkítése, amelyek esetében a kanadai állat-egészségügyi hatóságok a Brit Kolumbia és Ontario tartománybeli HPAI-kitörések következtében korlátozásokat vezettek be, elegendő lehet az áruk Unióba történő behozatalához kapcsolódó kockázatok elleni védekezésre.

(7)

Kanada továbbá közölte, hogy azokban a gazdaságokban, ahol 2014 decembere és 2015 februárja között Brit Kolumbia tartományban erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenzát észleltek, az állomány felszámolását követően elvégezték a tisztítást és fertőtlenítést. Ezért meg kell adni, hogy mely időpontoktól tekinthetők az említett kitörések miatt állat-egészségügyi korlátozások alá helyezett területek ismét erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenzától mentesnek és mely időponttól engedélyezhető ismét bizonyos baromfiáruk Unióba történő behozatala ezekről a területekről.

(8)

A 798/2008/EK rendelet I. mellékletének 1. részében található, Kanadára vonatkozó bejegyzést ezért a harmadik ország jelenlegi járványügyi helyzetére figyelemmel módosítani kell.

(9)

Ezért a 798/2008/EK rendelet I. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/17

(1)

A hálózat intenzívebb használatából adódó gyakoribb felújítás vagy karbantartás szükségességét figyelembe lehet venni a közvetlen költségek kiszámítása során, amennyiben biztosítva van, hogy csak a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban közvetlenül felmerülő költségeket számítják ide.

(2)

A pályahálózat-működtetők olyan korlátozó körülmények között kötelesek működtetni a hálózatokat, amelyek akadályozzák a hatékony irányítást és költségellenőrzést. A tagállamok számára ezért biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a hatékony szolgáltatásnyújtás költségeinek megfelelő szinten határozzák meg a közvetlen költségeket.

(3)

A pályahasználati díjaknak a vasúti szolgáltatásokkal kapcsolatban közvetlenül felmerülő költségek szintjén való meghatározása nem vezethet olyan helyzethez, amelyben a pályahálózat-működtető számára a vasúti szolgáltatás működtetése nettó pénzügyi veszteséggel vagy nyereséggel jár.

(4)

A bekerülési eszközértékeknek azokon az összegeken kell alapulniuk, melyeket a pályahálózat-működtető az eszközök beszerzéséért kifizetett, feltéve, hogy ezek az összegek továbbra is a pályahálózat-működtető kötelezettségének számítanak.

(5)

Nem megengedhető, hogy a pályahálózat-működtető számára megtérüljön egy eszközberuházás költsége, amennyiben a pályahálózat-működtető nem köteles visszafizetni ezt a költséget.

(6)

Mivel a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban közvetlenül felmerülő költségek kiszámítási módjait az egész Unióban alkalmazni kell, azoknak összhangban kell lenniük az infrastruktúrára vonatkozó jelenlegi költségelszámolási rendszerekkel és a pályahálózat-működtetők által alkalmazott költségadatokkal.

(7)

A becsült költségek és teljesítményszintek alkalmazása a szokásos üzleti körülmények között nem vezethet a közvetlen költségek és a pályahasználati díjak emelkedéséhez, vagyis a hálózat nem hatékony használatához. Ezért a bekerülési eszközértékeket kell alkalmazni, és a jelenlegi értékeket csak akkor lehet figyelembe venni, ha a bekerülési eszközértékek nem állnak rendelkezésre vagy ha a jelenlegi értékek alacsonyabbak. Alternatív lehetőségként becsült vagy helyettesítő értékek, becsült költségek és teljesítményszintek alkalmazhatók abban az esetben, ha a pályahálózat-működtető igazolja az igazgatási szerv számára, hogy hogyan állapította meg őket, valamint hogy objektíven állapította meg őket.

(8)

A pályahálózat-működtető csak olyan költségeket vehet figyelembe a közvetlen költségek kiszámítása során, amelyekről objektíven és megalapozottan bizonyítani tudja, hogy közvetlenül a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban merültek fel. Például a pálya menti jelzések és jelzőszekrények kopása és elhasználódása nem függ a forgalom mértékétől, ezért ezekre nem vonatkozhat közvetlen költségen alapuló díj (2). Ezzel szemben az olyan részek, mint például a kitérők esetében az infrastruktúra a vasúti szolgáltatások működtetéséből adódóan kopásnak és elhasználódásnak van kitéve, ezért ezekre részben vonatkozhat közvetlen költségen alapuló díj. Mivel a vonatokon és az infrastruktúrában is egyre elterjedtebb az érzékelők használata, ezek további információkat nyújthatnak a vasúti szolgáltatásból adódó tényleges kopásról és elhasználódásról.

(9)

A Bíróság ítéletet hozott a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban közvetlenül felmerülő költségek kiszámításáról (3). E rendelet figyelembe veszi az említett ítéletet.

(10)

Az áramszolgáltató rendszer, például a vezetékek és a transzformátorok általában nincsenek kitéve a vasúti szolgáltatás működtetésével kapcsolatos kopásnak és elhasználódásnak. Ezeket az elemeket súrlódás és egyéb hatások sem érik a vasúti szolgáltatás működtetéséből adódóan. Ezért az áramszolgáltató rendszerrel összefüggő költségeket nem lehet figyelembe venni a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban közvetlenül felmerülő költségek kiszámítása során. A villamos vontatást alkalmazó vonatok azonban az érintkező komponens (a felsővezeték vagy az áramvezető harmadik sín) kopását okozzák a súrlódás és az általuk előidézett villamos ívek miatt. Következésképpen ezen érintkező komponensek karbantartási és felújítási költségeinek egy részét a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban közvetlenül felmerülő költségnek lehet tekinteni. Az elektromos és mechanikus igénybevétellel járó közlekedés közvetlen következményeként a felsővezetéki rendszer többi elemének minősége is romolhat, ami karbantartási és felújítási költségeket eredményezhet.

(11)

Egyes járművek és vasútvonalak használata bizonyos tervezési jellemzőik miatt a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban közvetlenül felmerülő költségek eltérő szintjét eredményezi. Ezen eltérések figyelembevétele érdekében a tagállamok engedélyezhetik pályahálózat-működtetőik számára, hogy többek között a bevált nemzetközi gyakorlatnak megfelelően módosítsák az átlagos közvetlen költségeket.

(12)

Közismert gazdasági alapelv, hogy a határköltségeken alapuló felhasználói díjak biztosítják a rendelkezésre álló infrastruktúra-kapacitás lehető leghatékonyabb kihasználását. Ezért a pályahálózat-működtető dönthet úgy, hogy a határköltségek helyettesítő értékét alkalmazza a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban közvetlenül felmerülő költségek kiszámításához.

(13)

Ezenfelül a nemzetközi gyakorlatban (4) kialakultak bevált módszerek és modellek az infrastruktúra-használat határköltségeinek kiszámítására, így például az ökonometriai vagy a mérnöki modellezés. Ugyanakkor a bevált nemzetközi gyakorlat további fejlődés előtt áll, mivel további független – vagyis a pályahálózat-működtetőtől függetlenül, például az igazgatási szerv által ellenőrzött – elemzések és kutatások zajlanak, melyek például egy adott tagállamra vonatkozhatnak, tekintetbe véve az adott infrastruktúra sajátos jellemzőit. Ebből következően a pályahálózat-működtető számára lehetővé kell tenni, hogy a fent említett modelleket alkalmazza a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban közvetlenül felmerülő költségek meghatározásához.

(14)

Az ökonometriai vagy a mérnöki modellezés különböző módjai révén nagyobb pontosság érhető el az infrastruktúra-használat közvetlen költségeinek vagy határköltségeinek kiszámítása során. A költségek modellezése azonban jobb minőségű adatokat és nagyobb szakértelmet követel meg, mint azok a módszerek, amelyek egyes nem elszámolható költségkategóriáknak a teljes költségekből való kivonásán alapulnak. Ezenkívül előfordulhat, hogy az igazgatási szervek még nem képesek ellenőrizni, hogy egy konkrét számítás megfelel-e a 2012/34/EU irányelv rendelkezéseinek. Következésképpen ezen magasabb szintű követelmények teljesülése esetén a pályahálózat-működtető számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a közvetlen költségeket ökonometriai vagy mérnöki modellezés vagy a kettő kombinációja segítségével számítsa ki.

(15)

Az igazgatási szervek számára lehetővé kell tenni annak ellenőrzését, hogy a különböző díjképzési elveket a pályahálózat-működtető által rendelkezésre bocsátott információknak megfelelően, következetesen alkalmazták-e. Ezért a 2012/34/EU irányelv IV. melléklete előírja a pályahálózat-működtetők számára, hogy hálózati üzletszabályzatukban ismertessék az általuk alkalmazott módszert, szabályokat és adott esetben díjtáblázatokat mind a költségek, mind pedig a díjak tekintetében.

(16)

Különböző nemzetközi tanulmányok (5) keretében, a pályahálózat-működtetőkkel szoros együttműködésben sor került a közvetlen egységköltségek értékének kiszámítására. Bár ezek a tanulmányok a tagállamokban használt több különböző módszert elemeztek az eltérő járműpark-összetételek és célállomások vonatkozásában, a vonatkilométerre vetített egységköltségek értéke több esetben 2 EUR alatt volt az 1 000 tonnás vonatok egy vonatkilométere tekintetében (2005-ös árakon és árfolyamokon, a megfelelő árindex alkalmazásával). Az igazgatási szervek adminisztratív terheinek csökkentése érdekében nem szükséges ilyen pontosságot alkalmazni a közvetlen költségek kiszámítása során, amennyiben azok értéke a fent említett szint alatt marad.

(17)

Különböző okok (úgy mint a termelékenység növekedése, az új technológiák elterjedése vagy a költségekkel kapcsolatos okozati viszonyok jobb megértése) miatt a közvetlen költségek kiszámítását rendszeresen aktualizálni kell vagy felül kell vizsgálni, többek között a bevált nemzetközi gyakorlatokkal összhangban.

(18)

Mivel a vasúti társaságoknak kiszámítható díjképzési rendszerekre van szükségük és ésszerű elvárásaik vannak az infrastruktúra-díjak fejlődésével kapcsolatban, amennyiben az igazgatási szerv előírja, a pályahálózat-működtetőknek bevezetési tervet kell készíteniük a vasúti szolgáltatásokat működtető vasúti társaságok számára, amelyek a díjaik jelentős emelkedését tapasztalhatják a jelenlegi kiszámítási módok alkalmazásának felülvizsgálatát követően.

(19)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 2012/34/EU irányelv 62. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság véleményével,

a)

egy pályaszakasz nyitva tartásához szükséges személyzeti költségek, amennyiben egy kérelmező egy adott vasúti szolgáltatást a szakasz rendes nyitvatartási idején kívül kíván működtetni;

b)

a vasúti szolgáltatásból adódóan kopásnak és elhasználódásnak kitett kitérők infrastruktúrájára, többek között a váltókra és a keresztezésekre eső költségrész;

c)

a felsővezeték vagy az áramvezető harmadik sín vagy mindkettő és a felsővezetéki tartószerkezet felújításával és karbantartásával kapcsolatos költségrész, amely közvetlenül a vasúti szolgáltatások működtetéséből adódik;

d)

a vasúti menetvonalak kiosztásához és a menetrend elkészítéséhez szükséges személyzeti költségek, olyan mértékig, ameddig azok közvetlenül a vasúti szolgáltatások működtetéséből erednek.

a)

egy pályaszakaszon való szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó állandó költségek, amelyek a pályahálózat-működtetőnél vonatforgalom hiányában is fennállnak;

b)

olyan költségek, amelyek nem kapcsolódnak a pályahálózat-működtetőnél felmerülő ráfordításokhoz. A minimális hozzáférési csomag szolgáltatásainak nyújtásával és a kiszolgáló létesítményekhez való hozzáférést biztosító infrastruktúrával közvetlenül össze nem függő költségek és költséghelyek;

c)

a földterület és más állóeszközök beszerzési, értékesítési, bontási, kármentesítési, rekultivációs és bérleti költségei;

d)

a hálózat egészére kiterjedő általános költségek, a béreket és nyugdíjakat is beleértve;

e)

finanszírozási költségek;

f)

a technológiai fejlődéshez vagy elavuláshoz kapcsolódó költségek;

g)

az immateriális javak költségei;

h)

a pálya menti érzékelők, kommunikációs és jelzőberendezések költségei, amennyiben azok nem közvetlenül a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban merültek fel;

i)

az információs berendezések és a nem pálya menti kommunikációs vagy telekommunikációs berendezések költségei;

j)

az egyedi vis maior esetekkel, balesetekkel és szolgáltatási fennakadásokkal kapcsolatos költségek a 2012/34/EU irányelv 35. cikkének sérelme nélkül;

k)

a vontatási áramot biztosító áramszolgáltató berendezéssel kapcsolatos költségek, amennyiben azok nem közvetlenül a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban merültek fel. Az áramszolgáltató berendezést nem használó vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatos közvetlen költségek nem tartalmazhatják az áramszolgáltató berendezés használatának költségeit;

l)

a 2012/34/EU irányelv II. melléklete 1. pontjának f) alpontjában említett információk szolgáltatásával kapcsolatos költségek, amennyiben azok nem a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban merültek fel;

m)

a 2012/34/EU irányelv 31. cikkének (5) bekezdésében és 32. cikkének (4) bekezdésében említett differenciált díjakat alkalmazó rendszerek adminisztratív költségei;

n)

olyan értékcsökkenés, melyet nem az infrastruktúrának a vasúti szolgáltatások működtetéséből adódó tényleges kopása és elhasználódása alapján állapítottak meg;

o)

a polgári infrastruktúra karbantartásával és felújításával kapcsolatos költségrész, amely nem közvetlenül a vasúti szolgáltatások működtetésével kapcsolatban merült fel.

a)

a vonat hossza és/vagy a vonatot alkotó járművek száma;

b)

a vonat tömege;

c)

a jármű típusa, különösen annak rugózatlan tömege;

d)

a vonat sebessége;

e)

a motoros egység vonóereje;

f)

a tengelyterhelés és/vagy a tengelyek száma;

g)

a lapos kerekek feljegyzett száma vagy a kerekek csúszása ellen védő berendezés hatékony alkalmazása;

h)

a járművek függőleges merevsége és a pályára ható vízszintes erők;

i)

a fogyasztott és mért elektromos áram, illetve az áramszedők vagy érintkezők dinamikája, mint a felsővezeték vagy az áramvezető sín kopását és elhasználódását okozó, a díjban figyelembe vehető paraméter;

j)

a pálya paraméterei, különösen a pálya sugarai;

k)

bármely más, költségekkel kapcsolatos paraméter, ha a pályahálózat-működtető igazolni tudja az igazgatási szerv számára, hogy az összes vonatkozó paraméter – beleértve adott esetben a módosított paramétereket is – mérése és rögzítése objektív módon történt.

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/23

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/25

(1)

A 2007/777/EK bizottsági határozat (2) állat-egészségügyi és közegészségügyi szabályokat állapít meg a húskészítmények, a kezelt gyomor, a hólyag és a belek (a továbbiakban: áruk) szállítmányainak az Unióba történő behozatalára, az Unión keresztül történő szállítására és az Unión belüli tárolására vonatkozóan.

(2)

A 2007/777/EK határozat II. mellékletének 1. része meghatározza a harmadik országok azon területeit, amelyek esetében az áruknak az Unióba történő behozatala állat-egészségügyi okok miatt korlátozott, és amelyek esetében régiókba sorolást alkalmaznak. Az említett melléklet 2. része meghatározza azon harmadik országoknak, illetve e harmadik országok azon részeinek jegyzékét, ahonnan az áruknak az Unióba történő behozatala engedélyezett azzal a feltétellel, hogy azokat előzetesen alávetették a melléklet 4. része szerinti megfelelő kezelésnek.

(3)

Kanada a 2007/777/EK határozat II. mellékletének 2. részében olyan harmadik országként van feltüntetve, amelynek egész területéről, illetve területének bizonyos részeiről engedélyezett a baromfiból, tenyésztett szárnyasvadból és vadon élő szárnyasvadból előállított áruknak az Unióba történő behozatala és az Unió területén való átszállítása. A régiókba sorolást a 2007/777/EK határozatot módosító (EU) 2015/204 bizottsági végrehajtás határozat (3) vezette be azt követően, hogy Kanada Brit Kolumbia tartományában erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenza jelenlétét észlelték baromfiknál. A 2007/777/EK határozat értelmében az érintett területről származó áruknak az Unióba történő behozatala akkor engedélyezhető, ha azokat előzetesen alávetették a 2007/777/EK határozat II. mellékletének 4. részében meghatározott D jelű kezelésnek (a továbbiakban: D jelű kezelés).

(4)

Kanada megerősítette, hogy Ontario tartományban 2015 áprilisában újból kitört az erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenza baromfiknál. A kanadai állat-egészségügyi hatóságok a betegség újabb kitörése miatt azonnal felfüggesztették az állat-egészségügyi bizonyítványok kiadását a Kanada egész területéről az Unióba behozni tervezett érintett áruk szállítmányaihoz. Az erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenza megfékezésére és terjedésének korlátozására Kanada az érintett állományok felszámolását is elrendelte.

(5)

Egy, az Unió és Kanada közötti megállapodás (4) (a továbbiakban: megállapodás) a régiókba sorolás azonnali kölcsönös elismeréséről rendelkezik arra az esetre, ha az Unió vagy Kanada területén betegség törne ki.

(6)

Az erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenza Ontario tartománybeli új kitörése miatt a Kanada említett tartományából származó, baromfiból, tenyésztett szárnyasvadból és vadon élő szárnyasvadból előállított azon árukat, amelyekre a kanadai hatóságok korlátozást vezettek be, legalább a D jelű kezelésnek alá kell vetni ahhoz, hogy megakadályozható legyen az erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenza behurcolása az Unióba.

(7)

Az erősen patogén vírustörzsek okozta madárinfluenzának a kanadai Brit Kolumbia tartománybeli kitöréseivel kapcsolatban az említett tartomány régiókba sorolását a 798/2008/EK bizottsági rendeletet (5) módosító (EU) 2015/198 (6) és (EU) 2015/908 bizottsági végrehajtási rendelet (7) vezette be az említett rendelet hatálya alá tartozó egyes baromfiáruk behozatalára vonatkozóan.

(8)

A következetesség biztosítása érdekében a 2007/777/EK határozat II. mellékletének 1. részében szereplő területek leírásának a 798/2008/EK rendelet I. melléklete 1. részében szereplő táblázat 3. oszlopában leírt területi bontásra kell utalnia, és arra az említett táblázat 6A. és 6B. oszlopában szereplő dátumokat kell alkalmazni.

(9)

A 2007/777/EK határozat II. mellékletének 1. részét ezért módosítani kell.

(10)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/28

(1)

A 2013/493/EU bizottsági végrehajtási határozat (2) értelmében Andorra, a Szentszék, Monaco és San Marino alkotja a huszonegyedik régiót, Írország és az Egyesült Királyság alkotja a huszonkettedik régiót, Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Olaszország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc alkotja a huszonharmadik régiót amelyben minden vízumkérelem tekintetében meg kell kezdeni az adatok gyűjtését és Vízuminformációs Rendszerbe (VIS) történő továbbítását.

(2)

A tagállamok tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy e régiók valamennyi kérelme tekintetében meghozták a 767/2008/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett adatok gyűjtéséhez és a VIS-be történő továbbításához szükséges technikai és jogi intézkedéseket, beleértve a valamely másik tagállam nevében történő adatgyűjtésre és/vagy -továbbításra vonatkozó intézkedéseket.

(3)

Ezzel a 767/2008/EK rendelet 48. cikke (3) bekezdésének első mondatában meghatározott feltétel teljesült, ezért meg kell határozni azt az időpontot, amikor a VIS megkezdi működését a huszonegyedik, huszonkettedik és huszonharmadik régióban.

(4)

Mivel a 767/2008/EK rendelet a schengeni vívmányokra épül, Dánia az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 5. cikke alapján úgy döntött, hogy a 767/2008/EK rendeletet a nemzeti jogában végrehajtja. Dánia ezért a nemzetközi jog alapján köteles e határozat végrehajtására.

(5)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozatnak (3) megfelelően nem vesz részt. A határozat ezért az Egyesült Királyságra nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(6)

E határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozatnak (4) megfelelően nem vesz részt. E határozat ezért Írországra nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(7)

Izland és Norvégia tekintetében e határozat az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok (5) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (6) 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(8)

Svájc tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok (7) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak, a 2008/146/EK tanácsi határozat (8) 3. cikkével összefüggésben értelmezve.

(9)

Liechtenstein tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok (9) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak, a 2011/350/EU tanácsi határozat (10) 3. cikkével összefüggésben értelmezve.

(10)

Ciprus tekintetében e határozat a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése, a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése, illetve a 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(11)

A VIS huszonegyedik, huszonkettedik és huszonharmadik régióban történő alkalmazása közeljövőbeli kezdő időpontjának meghatározása érdekében ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/30

(1)

A 2013/493/EU bizottsági végrehajtási határozat értelmében (2) Banglades, Bhután, India, a Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán és Srí-Lanka alkotja a huszadik régiót, amelyben minden vízumkérelem tekintetében meg kell kezdeni az adatok gyűjtését és Vízuminformációs Rendszerbe (VIS) történő továbbítását.

(2)

A tagállamok tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy e régió valamennyi kérelme tekintetében meghozták a 767/2008/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett adatok gyűjtéséhez és a VIS-be történő továbbításához szükséges technikai és jogi intézkedéseket, beleértve a valamely másik tagállam nevében történő adatgyűjtésre és/vagy -továbbításra vonatkozó intézkedéseket.

(3)

Ezzel a 767/2008/EK rendelet 48. cikke (3) bekezdésének első mondatában meghatározott feltétel teljesült, ezért meg kell határozni azt az időpontot, amikor a VIS megkezdi működését a huszadik régióban.

(4)

Mivel a 767/2008/EK rendelet a schengeni vívmányokra épül, Dánia az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 5. cikke alapján úgy döntött, hogy a 767/2008/EK rendeletet a nemzeti jogában végrehajtja. Dánia ezért a nemzetközi jog alapján köteles e határozat végrehajtására.

(5)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozatnak (3) megfelelően nem vesz részt. A határozat ezért az Egyesült Királyságra nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(6)

E határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozatnak (4) megfelelően nem vesz részt. E határozat ezért Írországra nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(7)

Izland és Norvégia tekintetében e határozat az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok (5) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (6) 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(8)

Svájc tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok (7) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak, a 2008/146/EK tanácsi határozat (8) 3. cikkével összefüggésben értelmezve.

(9)

Liechtenstein tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok (9) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak, a 2011/350/EU tanácsi határozat (10) 3. cikkével összefüggésben értelmezve.

(10)

E határozat a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése, a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése, illetve a 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(11)

A VIS huszadik régióban történő alkalmazása közeljövőbeli kezdő időpontjának meghatározása érdekében ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba,

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/32

(1)

Az Európai Tanács 2015. április 23-i rendkívüli ülése emlékeztetett a földközi-tengeri térségben uralkodó helyzet súlyosságára, és kifejezte eltökéltségét a tekintetben, hogy az Unió a rendelkezésére álló valamennyi eszközt igénybe fogja venni az újabb tengeri halálesetek megakadályozása, valamint a humanitárius szükséghelyzetet előidéző okok felszámolása érdekében. Az Európai Tanács továbbá elkötelezte magát az első önkéntes, uniós szintű kísérleti áttelepítési projekt létrehozása mellett, amelyben a védelemre jogosultak vehetnek részt (1).

(2)

2015. április 29-i állásfoglalásában az Európai Parlament kérte a tagállamokat, hogy tegyenek több hozzájárulást a meglévő áttelepítési programokhoz, és hangsúlyozta az EU menekültügyi rendszeréhez való biztonságos és törvényes hozzáférés biztosításának szükségességét (2).

(3)

Pillanatnyilag jelentős egyenlőtlenségek állnak fenn az egyes tagállamoknak a személyek letelepítése melletti elkötelezettsége között. Csak tizenöt tagállam és három társult állam rendelkezik letelepítési programmal (egy további tagállam pedig bejelentette letelepítési programjának elindítását), három tagállam és egy társult állam végzett letelepítést eseti alapon, míg a többi tagállam egyáltalán nem végez letelepítést.

(4)

2014-ben az eddigi legmagasabb volt az Unióban a menedékkérők száma (626 000), miközben 6 380 nemzetközi védelemre szoruló, harmadik országbeli állampolgárt telepítettek le az Unióban (3). A menekültek, menedékkérők és belső menekültek száma 2013-ban – a II. világháború óta első alkalommal – világszinten meghaladta az 50 milliót (4).

(5)

A Bel- és Igazságügyi Tanács 2014. október 10-i következtetései elismerték, hogy „[…] [f]igyelembe véve a migrációs áramlások által érintett tagállamok erőfeszítéseit, [a letelepítéshez] valamennyi tagállamnak méltányos és kiegyensúlyozott módon kell hozzájárulnia.” (5)

(6)

2015. május 13-án a Bizottság átfogó európai migrációs stratégiát (6) mutatott be; ez egyebek mellett egy sor azonnali intézkedést meghatároz az egész földközi-tengeri térségben fennálló, emberileg tragikus helyzet kezelése érdekében.

(7)

Annak érdekében, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő, védelemre szoruló személyek ne kerüljenek embercsempész- és emberkereskedő-bűnszövetkezetek kezére, a stratégia felszólítja az Európai Uniót letelepítési erőfeszítéseinek fokozására. Ennek megfelelően a Bizottság ebben az ajánlásban egy uniós szintű letelepítési programra tesz javaslatot, amely egy elosztási kulcs alapján 20 000 helyet ajánl fel.

(8)

Amennyiben a társult államok a részvétel mellett döntenek, úgy az elosztási kulcs, valamint az egyes tagállamok és a részt vevő társult államok által letelepítendő személyek száma megfelelően módosulna.

(9)

Figyelemmel az Áthelyezési és Letelepítési Fórum 2014. november 25-i tematikus találkozója során folytatott korábbi egyeztetésekre, az elosztási kulcsnak a következőkön indokolt alapulnia: a) a lakosság létszáma (40 % súlyozás), b) a teljes GDP (40 % súlyozás), c) a spontán menedékkérelmek átlagos száma és az egymillió lakosra jutó letelepített menekültek száma a 2010–2014 közötti időszakban (10 % súlyozás), valamint d) a munkanélküliségi ráta (10 % súlyozás).

(10)

E program tagállamok általi végrehajtásának kétéves időszaka alatt összesen 20 000 személy befogadása indokolt az Unióba. E személyek befogadásának felelőssége kizárólag a részt vevő államokat terhelheti, a vonatkozó uniós és nemzetközi szabályokkal összhangban. Ez megfelel a ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) felhívásának, aki szorgalmazta, hogy az európai országok fokozzák a menekültek – fenntartható letelepítési programok alapján történő – fogadására vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, támogatva ezzel a Nemzetközi Migrációs Szervezet, valamint öt nem kormányzati szervezet irányításával zajló kampányt.

(11)

A prioritást élvező régiók meghatározásakor figyelembe kell venni az egyes régiók szomszédságában uralkodó helyzetet és a jelenlegi migrációs áramlásokat, így különösen a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Afrika szarvában működő regionális fejlesztési és védelmi programokkal fennálló kapcsolatot.

(12)

Igénybe kell venni az UNHCR, valamint a többi érintett szerv – köztük az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal – tapasztalatait és szakértelmét, hogy segítséget nyújtsanak a letelepítési program végrehajtásában.

(13)

Intézkedéseket kell hozni a letelepített személyek – letelepítés helye szerinti államból más tagállamokba, illetve részt vevő társult államokba irányuló – másodlagos mozgásának megakadályozása érdekében.

(14)

A program működéséhez való hozzájárulásként a Bizottság 2015-ben és 2016-ban az uniós áttelepítési program keretében további 50 millió EUR rendelkezésre bocsátását irányozza elő, az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 17. cikke szerint. A pénzügyi ösztönzők felhasználásának optimalizálása érdekében a Bizottság – az 516/2014/EU rendelet 17. cikkének (4) és (10) bekezdésével összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján ki fogja igazítani az átalányösszegeket és a programban előírt áttelepítési prioritásokat. Amennyiben a társult államok a letelepítési programban történő részvétel mellett döntenek, kötelezettségvállalásaik fejében nem részesülhetnének az 516/2014/EU rendelet szerinti átalányösszegekben.

1.

A Bizottság ajánlja, hogy a tagállamok telepítsenek le 20 000 nemzetközi védelemre szoruló személyt az ezen ajánlásban meghatározott feltételek és elosztási kulcs alapján.

2.

„Letelepítés”: az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló, a lakóhelyüket egyénileg elhagyni kényszerült személyek átszállítása valamely harmadik országból egy uniós tagállamba, amelyre az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának kérelmére és a letelepítés helye szerinti ország beleegyezésével kerül sor, azzal a céllal, hogy ott az érintett személyt a visszaküldéssel szemben védelemben részesítsék, befogadják, és tartózkodási jogot, valamint a nemzetközi védelemben részesülő személyeket megillető jogokhoz hasonló minden más jogot biztosítsanak a számára.

3.

Az európai letelepítési programnak valamennyi tagállamra ki kell terjednie.

4.

A program keretében 20 000 letelepítendő személy számára biztosítandó letelepítési helyre vonatkozó, egységes európai felajánlást kell tenni. A programnak az ajánlás elfogadásától számított két évig kell fennállnia.

5.

Az összes vállalt letelepítési helyet a mellékletben szereplő elosztási kulcs szerint kell a tagállamok között megosztani. Amennyiben társult államok a programban való részvétel mellett döntenek, az elosztási kulcsot megfelelően ki kell igazítani.

6.

A letelepítés szempontjából prioritást élvező régiók közé kell tartoznia Észak-Afrikának, a Közel-Keletnek és Afrika szarvának, különös hangsúlyt helyezve azokra az országokra, ahol a regionális fejlesztési és védelmi programokat végrehajtják.

7.

A tagállamoknak és a részt vevő társult államoknak kell felelősnek maradniuk a megfelelő orvosi és biztonsági ellenőrzéseket követően meghozott egyedi befogadási határozatokért, míg az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának kell felelősnek lennie a prioritást élvező régiókban letelepítésre váró személyekkel kapcsolatos értékelés elvégzéséért, valamint a letelepítésre vonatkozó javaslatoknak a tagállamokhoz, valamint a részt vevő társult államokhoz történő benyújtásáért.

8.

Amikor egy letelepített személyt egy tagállam vagy egy részt vevő társult állam területére befogadnak, ennek az államnak kell – az ujjnyomatvételre is kiterjedően – gyorsan lefolytatnia a nemzetközi védelemmel kapcsolatos hivatalos eljárást, összhangban a vonatkozó jogszabályokkal, különösen a 603/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8), a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (9), a 2005/85/EK tanácsi irányelvvel (10), a 2003/9/EK tanácsi irányelvvel (11), valamint 2015. július 20-tól a 2013/32/EU (12) és a 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (13).

9.

Ha ezen eljárást követően egy tagállam egy letelepített személyt nemzetközi védelemben részesít vagy a részére nemzeti védelmi jogállást biztosít, e személy számára a letelepítő tagállamban garantálni kell a 2011/95/EU irányelv által a nemzetközi védelemben részesülő személyeknek biztosított jogokat, vagy a nemzeti jog által biztosított hasonló jogokat. Ezzel összefüggésben az Unión belüli szabad mozgásra ugyanazon feltételeknek és korlátozásoknak kell vonatkozniuk, mint amelyek a tagállamokban jogszerűen tartózkodó, egyéb harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandók. Részt vevő társult államok esetében a megfelelő nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni.

10.

A letelepítésre várókat a tagállamok vagy a részt vevő társult államok területére történő befogadásuk előtt tájékoztatni kell a letelepítési program, valamint a vonatkozó uniós és nemzeti menekültügyi jogszabályok alapján fennálló jogaikról és kötelezettségeikről, így különösen az Unión és/vagy a részt vevő társult államokon belüli továbbutazás következményeiről, valamint arról, hogy a nemzetközi védelemhez vagy a nemzeti védelmi jogálláshoz kapcsolódó jogok csak a letelepítés helye szerinti államban illetik meg őket.

11.

Azokat a letelepített személyeket, akik – akár a nemzetközi védelemmel kapcsolatos hivatalos eljárás befejezése előtt, akár a nemzetközi védelem megadása után – engedély nélkül belépnek a letelepítés helye szerinti államtól eltérő tagállam vagy részt vevő társult állam területére, vissza kell küldeni a letelepítés helye szerinti államba, az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendeletében (14) és 2008/115/EK irányelvében meghatározott szabályok szerint (15).

12.

Biztosítani kell az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal gyakorlati részvételét a program végrehajtásában, elsősorban annak érdekében, hogy különleges támogatást nyújtson a tagállamoknak és a részt vevő társult államoknak, különösen azoknak, amelyeknek nincs korábbi tapasztalata a letelepítés terén. Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak figyelemmel kell kísérnie a program megvalósítását, és arról rendszeresen jelentést kell tennie.

13.

A tagállamok számára biztosítani kell az arra vonatkozó jogot, hogy a területükön letelepített személyek számának arányában pénzügyi forrásokhoz jussanak, az 516/2014/EU rendelet 17. cikkében meghatározott, az (EU) 2015/xxx bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet (16) által kiigazított átalányösszegeknek megfelelően.

14.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

13.6.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 148/38

(1)

A megállapodást 1999. június 21-én írták alá és a megállapodás 2002. június 1-jén lépett hatályba.

(2)

A megállapodásnak a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló III. mellékletét a 2/2011 EU-Svájc vegyes bizottsági határozat (2) váltotta fel, a mellékletet továbbá az azóta az Európai Unió és Svájc által elfogadott új jogi aktusok figyelembevétele érdekében aktualizálni kell,