11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/1

(1)

A 90/314/EGK tanácsi irányelv (3) több fontos fogyasztói jogot állapít meg az utazási csomagokra vonatkozóan, különös tekintettel a tájékoztatási kötelezettségekre, a kereskedőknek a csomag teljesítésével kapcsolatos felelősségére, valamint az utazásszervező vagy utazásközvetítő fizetésképtelenségével szembeni védelemre. Mindazonáltal a jogszabályi keretet hozzá kell igazítani a piaci fejleményekhez annak érdekében, hogy az megfelelőbbé váljon a belső piac számára, továbbá hogy megszűnjenek a kétértelmű szabályok és a joghézagok.

(2)

A turizmus fontos szerepet játszik az Unió gazdaságaiban, és a csomagban értékesített, szervezett utazások, üdülések és társasutazások (a továbbiakban: utazási csomagok) jelentős arányt képviselnek az utazási piacon. Ez a piac komoly átalakuláson ment keresztül a 90/314/EGK irányelv elfogadása óta. A hagyományos forgalmazási csatornák mellett az internet egyre fontosabb eszköze az utazási szolgáltatások felkínálásának és értékesítésének. Az utazási szolgáltatásokat nem csupán a hagyományos utazási csomagok formájában állítják össze, hanem gyakran igény szerint kombinálva is. Az ilyen kombinált utazási szolgáltatások közül sok vagy jogi szempontból szürke zónába tartozik, vagy egyértelműen a 90/314/EGK irányelv hatályán kívül esik. Ez az irányelv arra irányul, hogy az említett fejleményeket figyelembe véve kiigazítsa a védelem hatályát, növelje az átláthatóságot, valamint erősítse az utazók és a kereskedők számára a jogbiztonságot.

(3)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 169. cikkének (1) bekezdése és 169. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az Unió az EUMSZ 114. cikke alapján elfogadott intézkedésekkel hozzájárul a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához.

(4)

A 90/314/EGK irányelv tág mérlegelési jogkört biztosít a tagállamoknak az átültetés tekintetében. A tagállamok jogszabályai között ezért továbbra is jelentős eltérések mutatkoznak. A jogi széttagoltság magasabb költségeket eredményez a vállalkozások számára, és akadályokat támaszt azok elé, amelyek több országban kívánnak tevékenykedni, így korlátozza a fogyasztók rendelkezésére álló választási lehetőségeket.

(5)

Az EUMSZ 26. cikke (2) bekezdésének és 49. cikkének megfelelően a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása, valamint a letelepedés szabadsága. Ezen a területen a valódi fogyasztói belső piac megteremtése érdekében össze kell hangolni az utazási csomagokra és az utazási szolgáltatásegyüttesekre vonatkozó szerződésekből fakadó jogokat és kötelezettségeket, helyes egyensúlyt alakítva ki a magas szintű fogyasztóvédelem, valamint a vállalkozások versenyképessége között.

(6)

Jelenleg nincsenek teljes mértékben kiaknázva az utazási csomagok uniós piacának határon átnyúló lehetőségei. Az utazók védelmére vonatkozó különböző tagállami szabályok közötti eltérések visszatartják az egyik tagállamban élő utazókat attól, hogy egy másik tagállamban vásároljanak utazási csomagot vagy utazási szolgáltatásegyüttest, valamint hasonlóképpen visszatartják az egyik tagállam utazásszervezőit és utazásközvetítőit attól, hogy egy másik tagállamban értékesítsék ezeket a szolgáltatásokat. Annak érdekében, hogy az utazók és a kereskedők maradéktalanul kihasználhassák a belső piac előnyeit, miközben magas szintű fogyasztóvédelem is biztosított az egész Unióban, szükség van a tagállamok utazási csomagokról és utazási szolgáltatásegyüttesekről szóló jogszabályainak további közelítésére.

(7)

Az utazási csomagokat vagy utazási szolgáltatásegyütteseket vásárló utazók többsége az uniós fogyasztói jog értelmében vett fogyasztó. Ugyanakkor nem minden esetben könnyű különbséget tenni a fogyasztók, valamint a kisvállalkozások azon képviselői, illetve olyan szakemberek között, akik a fogyasztókéval azonos foglalási csatornákat használnak a vállalkozásukkal vagy szakmai tevékenységükkel kapcsolatos utazások foglalásához. Az ilyen utazók gyakran hasonló szintű védelmet igényelnek. Vannak azonban olyan vállalatok és szervezetek, amelyek például egy utazási irodával – gyakran több utazási szolgáltatásra és meghatározott időtartamra – kötött általános megállapodás alapján foglalnak utazást. Az utóbbi típusú utazási formák nem teszik szükségessé a fogyasztók számára kialakított védelmi szint alkalmazását. Ezt az irányelvet ezért abban az esetben kell alkalmazni az üzleti úton utazókra – beleértve a szabadfoglalkozásúakat, az önálló vállalkozókat és más természetes személyeket is –, amennyiben nem általános megállapodás alapján foglalnak utazást. A „fogyasztó” egyéb uniós jogszabályokban szereplő fogalommeghatározásával való összetévesztés elkerülése érdekében az ezen irányelv alapján védelemben részesülő személyeket „utazóként” kell említeni.

(8)

Mivel az utazási szolgáltatások számos különféle módon állíthatók össze, célszerű utazási csomagnak tekinteni az utazási szolgáltatások valamennyi olyan kombinációját, amely rendelkezik az utazók által szokásosan az utazási csomagokhoz társított jellemzőkkel, különösen ha különálló utazási szolgáltatások egyetlen utazási termékben történő egyesítésére kerül sor, amelynek megfelelő teljesítéséért az utazásszervező felelősséget vállal. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata (4) értelmében nincs jelentősége annak, hogy az utazási szolgáltatások összeállítására az utazóval való bármely kapcsolatfelvételt megelőzően vagy az utazó kérésére, illetve az utazó választásának megfelelően kerül-e sor. Azonos elvek alkalmazandók, függetlenül attól, hogy a foglalást hagyományos kereskedőn keresztül vagy az internet segítségével intézték.

(9)

Az átláthatóság érdekében különbséget kell tenni az utazási csomag és az utazási szolgáltatásegyüttes között, mely utóbbi esetében az internetes vagy hagyományos kereskedők úgy segítik elő az utazási szolgáltatások utazó általi megvásárlását, hogy az utazó különböző utazási szolgáltatókkal köt szerződést, többek között olyan foglalásegyüttesek révén, amelyek nem viselik az utazási csomagok jellemzőit, továbbá amelyek vonatkozásában nem volna helyénvaló az utazási csomagokra vonatkozó valamennyi kötelezettség alkalmazása.

(10)

A piaci fejlemények fényében célszerű pontosabban meghatározni az utazási csomagokat olyan alternatív objektív kritériumok alapján, amelyek főként az utazási szolgáltatások bemutatásának és megvásárlásának módjával kapcsolatosak, továbbá amelyek alapján az utazók ésszerűen várhatják azt, hogy ezen irányelv révén védelemben részesüljenek. Ez a helyzet például akkor, ha egyetlen értékesítési pontról ugyanazon utazás vagy üdülés céljára több különböző típusú utazási szolgáltatásokat vásárolnak, és azokat azt megelőzően választják ki, hogy az utazóval fizetési megállapodás jön létre, vagyis ugyanazon foglalási folyamat során, vagy ha e szolgáltatásokat összesítve vagy összáron kínálják, értékesítik vagy számítják fel, továbbá amennyiben ezeket a szolgáltatásokat a „csomag” kifejezéssel, vagy az érintett utazási szolgáltatások között szoros kapcsolatot jelző hasonló kifejezéssel hirdetik vagy értékesítik. Ilyen hasonló kifejezés lehet például a „kombinált ajánlat”, az „all inclusive” vagy a „teljes körű utazási ajánlat” kifejezés.

(11)

Tisztázni kell továbbá, hogy utazási csomagnak kell tekinteni az olyan szerződések megkötése után egyesített utazási szolgáltatásokat, amely szerződések révén a kereskedő feljogosítja az utazót arra, hogy válasszon különböző típusú utazási szolgáltatások között, mint például az élményajándék-csomag. Ezenfelül utazási csomagnak kell tekinteni az utazási szolgáltatások kombinációját, amennyiben az utazó nevét, fizetési adatait és e-mail címét legkésőbb 24 órával az első utazási szolgáltatás foglalásának visszaigazolását követően továbbították a kereskedők között, és ezen az időtartamon belül sor került másik szerződés megkötésére.

(12)

Ugyanakkor az utazási szolgáltatásegyüttest meg kell különböztetni azoktól az utazási szolgáltatásoktól, amelyeket az utazó egymástól függetlenül, gyakorta eltérő időpontban foglal le, még abban az esetben is, ha ugyanazon utazás vagy üdülés céljából teszi ezt. Az interneten elérhető utazási szolgáltatásegyütteseket szintén meg kell különböztetni az olyan becsatolt weboldalaktól, amelyeknek nem célja az utazóval való szerződéskötés, valamint azoktól a linkektől is, amelyek pusztán általános tájékoztatást nyújtanak az utazóknak további utazási szolgáltatásokról, például amikor egy szálloda vagy egy esemény szervezője a weboldalán – az esetleges foglalástól függetlenül – feltünteti a helyszínre történő szállítási szolgáltatásokat kínáló valamennyi piaci szereplőt, vagy amennyiben sütiket (cookies) vagy metaadatokat alkalmaznak arra, hogy reklámokat helyezzenek el a weboldalakon.

(13)

Különös szabályokat kell megállapítani azon hagyományos és internetes kereskedők esetében, amelyek a saját értékesítési pontjukon tett egyetlen látogatás vagy kapcsolatfelvétel során nyújtanak segítséget különböző szolgáltatókkal való különálló szerződések megkötéséhez, valamint az olyan internetes kereskedők esetében, amelyek – például online foglalásegyüttesek révén – célzottan segítik elő legalább egy másik további utazási szolgáltatás más kereskedőtől való megvásárlását, amennyiben a szerződés megkötésére az első utazási szolgáltatás foglalásának visszaigazolása után legkésőbb 24 órával sor kerül. A szolgáltatásvásárlás ilyen módon történő elősegítése gyakran a további utazási szolgáltatások vásárlását elősegítő kereskedő és a másik kereskedő közötti, díjazást is magában foglaló kereskedelmi kapcsolaton alapul, függetlenül a díjazás meghatározására vonatkozó számítási módszertől, amely függhet például a kattintások számától vagy az árbevételtől. Az említett szabályok lennének alkalmazandók például akkor, amikor az első utazási szolgáltatás – mint például egy repülőút vagy vasúti utazás – visszaigazolása mellett az utazó felkérést kap a kiválasztott utazási célállomáson hozzáférhető további utazási szolgáltatások (például szállodai szállás) lefoglalására, és megkapja a másik szolgáltató vagy egyéb köztes szereplő foglalási weboldalára vezető linket. Bár az említett utazási szolgáltatások nem minősülnek az ezen irányelv értelmében vett utazási csomagnak, amely szerint egyetlen utazásszervező felelős valamennyi utazási szolgáltatás megfelelő teljesítésért, az ilyen utazási szolgáltatásegyüttes olyan alternatív üzleti modellt jelent, amely gyakran szoros versenyben áll az utazási csomagokkal.

(14)

A tisztességes verseny biztosítása és az utazók védelme érdekében az utazási szolgáltatásegyüttesek tekintetében is fenn kell állnia fizetésképtelenség esetére a befizetett összegek visszafizetésére és az utazók hazaszállítására szolgáló kellő biztosíték rendelkezésre állására vonatkozó igazolási kötelezettségnek.

(15)

Indokolt, hogy az utazási szolgáltatás egyetlen utazási szolgáltatásként, önállóan történő megvásárlása ne minősüljön sem utazási csomagnak, sem utazási szolgáltatásegyüttesnek.

(16)

Annak érdekében, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítsanak az utazók számára, és lehetővé tegyék számukra, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a kínálatban szereplő, különböző típusú utazási szolgáltatásokról, helyénvaló előírni a kereskedők számára, hogy mielőtt az utazóval fizetési megállapodás jönne létre, egyrészt világosan és kifejezetten nyilatkozzanak arról, hogy utazási csomagot vagy utazási szolgáltatásegyüttest kínálnak-e, másrészt tájékoztassák a kapcsolódó védelmi szintről. A forgalmazott utazási termék jogi természetére vonatkozóan a kereskedő által nyújtott nyilatkozatnak meg kell felelnie az érintett termék valódi jogi természetének. Az érintett felügyeleti hatóságoknak közbe kell lépniük, amennyiben a kereskedők nem nyújtanak pontos tájékoztatást az utazók számára.

(17)

Kizárólag a különböző típusú utazási szolgáltatások – mint például szállás, utasok buszos, vasúti, vízi vagy légi szállítása, valamint gépjármű vagy egyes motorkerékpárok kölcsönzése – kombinációja vehető figyelembe az utazási csomagként vagy utazási szolgáltatásegyüttesként való azonosítás céljából. A tartózkodási célú szállásadás – a hosszú távú nyelvtanfolyamokat is beleértve – ezen irányelv értelmében nem tekinthető szállásadásnak. A pénzügyi szolgáltatások, így például az utazási biztosítások nem tekinthetők utazási szolgáltatásoknak. Nem tekinthetők önálló utazási szolgáltatásoknak továbbá a valamely utazási szolgáltatás szerves részét képező szolgáltatások. Ideértendő például a személyszállítás részeként végzett poggyászszállítás és az olyan kisebb szállítási szolgáltatások, mint például az idegenvezetős utazások, illetve a szálloda és a repülőtér vagy vasútállomás közötti transzfer, továbbá a szállásadás részeként biztosított étel, ital és takarítás, illetve a szállóvendégek részére az olyan helyszíni létesítményekhez biztosított hozzáférés, mint például az úszómedence, a szauna, a wellness részleg vagy a tornaterem. Ez azt is jelenti, hogy azokban az esetekben, amelyekben – az üdülési célú hajóúttól eltérően – az éjszakai szállásadás a közúti, vasúti, vízi vagy légi személyszállítás része, a szállásadás nem tekinthető saját jogán utazási szolgáltatásnak, ha a fő alkotóelem egyértelműen a személyszállítás.

(18)

A személyszállításnak, a szállásadásnak és a gépkocsik vagy egyes motorkerékpárok kölcsönzésének nem a szerves részét képező egyéb turisztikai szolgáltatások lehetnek például a koncertekre, sporteseményekre, kirándulásokra vagy élményparkokba szóló jegyek, az idegenvezetős utazások, a síbérletek, valamint a sportfelszerelések, például sífelszerelés kölcsönzése, továbbá a wellness kezelések. Amennyiben azonban ezeket a szolgáltatásokat csak egyetlen más típusú utazási szolgáltatással, például szállásadással kombinálják, ez csak abban az esetben jelenti utazási csomag vagy utazási szolgáltatásegyüttes létrehozását, ha ezek az egyéb szolgáltatások értékének jelentős hányadát teszik ki az utazási csomag vagy utazási szolgáltatásegyüttes értékének, azokat az utazás vagy üdülés alapvető elemeként hirdetik, vagy annak egyéb módon az alapvető elemét képezik. Az egyéb turisztikai szolgáltatásokat abban az esetben kell az utazási csomag vagy utazási szolgáltatásegyüttes értékének jelentős hányadát kitevőnek tekinteni, ha a kombináció értékének legalább 25 %-át ezek alkotják. Tisztázni kell, hogy ha például egy önálló utazási szolgáltatásként foglalt szállodai szállást az utazónak a szállodába való megérkezését követően más turisztikai szolgáltatásokkal egészítenek ki, az nem jelent utazási csomagot. Ez nem vezethet ezen irányelv olyan módon történő megkerüléséhez, hogy az utazásszervezők vagy utazásközvetítők előzetesen felkínálják az utazó számára, hogy válasszon további turisztikai szolgáltatásokat, majd csak akkor kötik meg az ezekre a szolgáltatásokra vonatkozó szerződést, miután az első utazási szolgáltatás teljesítése megkezdődött.

(19)

Mivel rövid távú utak esetében kevésbé kell védelemben részesíti az utazókat, továbbá annak elkerülése érdekében, hogy szükségtelen terheket rójanak a kereskedőkre, ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól a 24 óránál rövidebb, szállásadást nem tartalmazó utakat, valamint azokat az utazási csomagokat és utazási szolgáltatásegyütteseket, amelyeket alkalomszerűen és nonprofit alapon, kizárólag az utazók egy szűk körére korlátozódóan kínálnak fel, illetve segítik elő igénybevételüket. Ezen utóbbiak közé tartozhatnak például az olyan utazások, amelyeket karitatív szervezetek, sportklubok vagy iskolák évente néhány alkalommal a saját tagjaik számára szerveznek úgy, hogy nem kínálják őket a nyilvánosság számára. Megfelelő, nyilvánosan elérhető tájékoztatást kell közzétenni erről a kizárásról, hogy a kereskedők és az utazók megfelelő információkkal rendelkezzenek arról, hogy az ilyen utazási csomagok és utazási szolgáltatásegyüttesek nem tartoznak ennek az irányelvnek a hatálya alá.

(20)

Ez az irányelv nem érinti a nemzeti szerződési jognak azon vonatkozásait, amelyeket nem szabályoz.

(21)

Az uniós jognak megfelelően továbbra is tagállami hatáskör marad ezen irányelv rendelkezéseinek az irányelv hatályán kívül eső területekre történő alkalmazása. A tagállamok tehát fenntarthatnak vagy bevezethetnek az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó szerződésekre vonatkozóan az ezen irányelv rendelkezéseinek vagy egyes rendelkezéseinek megfelelő nemzeti jogszabályokat. A tagállamok például fenntarthatnak vagy bevezethetnek megfelelő rendelkezéseket bizonyos olyan önálló szerződésekre vonatkozóan, amelyek különálló utazási szolgáltatásokra (például nyaraló bérbeadására) vonatkoznak, illetve olyan utazási csomagokra és utazási szolgáltatásegyüttesekre vonatkozóan, amelyeket kizárólag alkalomszerűen, nonprofit alapon, az utazók egy szűk körére korlátozódóan kínálnak fel, illetve segítik elő igénybevételüket, továbbá olyan utazási csomagokra és utazási szolgáltatásegyüttesekre vonatkozóan, amelyek időtartama 24 óránál rövidebb és nem tartalmaznak szállásadást.

(22)

Az utazási csomagoknak az a legfontosabb jellemzőjük, hogy egy kereskedő utazásszervezőként felel az utazási csomag egészének megfelelő teljesítéséért. Egy kereskedő – általában hagyományos vagy internetes utazási iroda – kizárólag azokban az esetekben járhat el pusztán utazásközvetítőként vagy egyéb köztes szereplőként és mentesülhet az utazásszervezőként viselendő felelősség alól, ha egy másik kereskedő jár el az utazási csomagot összeállító utazásszervezőként. Annak, hogy egy kereskedő egy adott utazási csomagot összeállító utazásszervezőnek minősül-e, az a kereskedőnek az utazási csomag létrehozatalában való részvételétől kell függenie, nem pedig attól, hogy a kereskedő üzleti tevékenységét miként nevezi meg. Annak mérlegelésekor, hogy a kereskedő utazásszervező vagy utazásközvetítő-e, nem szabad különbséget tenni aszerint, hogy a kereskedő a kínálati oldalon vagy az utazó nevében eljáró ügynökként végzi-e tevékenységét.

(23)

A 90/314/EGK irányelv mérlegelési jogkört biztosított a tagállamoknak annak meghatározása tekintetében, hogy az utazásközvetítők vagy az utazásszervezők, illetve az utazásközvetítők és az utazásszervezők együttesen feleljenek-e az utazási csomag megfelelő teljesítéséért. Ez a rugalmasság egyes tagállamokban bizonytalanságokhoz vezetett azzal kapcsolatban, hogy mely kereskedő felelős az érintett utazási szolgáltatások teljesítéséért. Ezért ebben az irányelvben egyértelműen meg kell határozni, hogy az utazásszervezők felelnek-e az utazási csomagra vonatkozó szerződésben meghatározott utazási szolgáltatások teljesítéséért, kivéve, ha a nemzeti jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy az utazásszervező és az utazásközvetítő egyaránt felelősséggel tartozik.

(24)

Az utazási csomagok vonatkozásában az utazásközvetítőknek az utazásszervezőkkel együtt kell felelniük a szerződést megelőző tájékoztatásért. A kommunikáció – különösen a több országra kiterjedő esetekben való – megkönnyítése érdekében, az utazóknak azon az utazásközvetítőn keresztül is kapcsolatba kell tudniuk lépni az utazásszervezővel, akinél az utazási csomagot megvásárolták.

(25)

Az utazónak az utazási csomag megvásárlását megelőzően meg kell kapnia valamennyi szükséges információt, akár távközlési eszközök révén, akár irodában vagy más forgalmazási módon kerül sor az értékesítésre. Ezen tájékoztatás során a kereskedőnek figyelmet kell fordítania az életkoruk vagy testi fogyatékosságuk miatt különösen kiszolgáltatott utazók azon sajátos igényeire, amelyeket a kereskedő ésszerűen előre láthat.

(26)

Az utazásszervező weboldalán vagy tájékoztató füzetében szereplő hirdetésekben a szerződéskötést megelőző tájékoztatás részeként megadott – például az utazási szolgáltatások fő jellemzőire vagy árára vonatkozó – legfontosabb információknak jogilag kötelező erejűeknek kell lenniük, kivéve, ha az utazásszervező fenntartja ezen elemek módosításának jogát, és az ilyen változtatásokat világosan, közérthetően és kifejezetten közölték az utazóval az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkötését megelőzően. Mindazonáltal az aktualizálást könnyen lehetővé tevő, új kommunikációs technológiák fényében már nem szükséges a tájékoztató füzetekre vonatkozó különös szabályokat megállapítani, ugyanakkor helyénvaló gondoskodni arról, hogy közöljék az utazóval a szerződéskötést megelőző tájékoztatásban bekövetkezett változásokat. Minden esetben lehetővé kell tenni a szerződéskötést megelőző tájékoztatás módosítását, amennyiben ahhoz az utazási csomagra vonatkozó szerződés mindkét részes fele kifejezetten hozzájárul.

(27)

Az ezen irányelvben megállapított tájékoztatási kötelezettségek teljes körűek, azonban nem érintik az egyéb alkalmazandó uniós jogszabályokban (5) megállapított tájékoztatási követelményeket.

(28)

Az utazásszervezőknek általános tájékoztatást kell nyújtaniuk a célországban fennálló vízumkötelezettségekről. A vízumkérelmek elbírálásához hozzávetőlegesen szükséges időtartamra vonatkozó információk a célország által adott hivatalos tájékoztatásra való hivatkozással is megadhatók.

(29)

Figyelembe véve az utazási csomagokra vonatkozó szerződések sajátosságait, rögzíteni kell a szerződő felek jogait és kötelezettségeit az utazási csomag megkezdése előtti és utáni időszakra vonatkozóan, különösen az utazási csomag nem megfelelő teljesítése vagy egyes körülmények változása esetére.

(30)

Mivel az utazási csomagokat gyakran hosszú idővel a teljesítésük előtt vásárolják meg, előre nem látható események következhetnek be. Ezért az utazóknak bizonyos feltételekkel jogosultnak kell lenniük arra, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződést átruházzák egy másik utazóra. Ilyen helyzetekben az utazásszervezőnek képesnek kell lennie kiadásainak megtéríttetésére, például amennyiben egy alvállalkozó díjat számít fel az utazó nevének megváltoztatásáért vagy a közlekedési jegy törléséért és egy új jegy kiadásáért.

(31)

Szükséges, hogy az utazók – a várható költségmegtakarítások, valamint az utazási szolgáltatások más módon való hasznosításából származó bevétel figyelembevételével megállapított, megfelelő és indokolt mértékű lemondási díj megfizetése ellenében – az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhassák az utazási csomagra vonatkozó szerződést. Biztosítani kell továbbá számukra a jogot arra, hogy díjmentesen felmondhassák az utazási csomagra vonatkozó szerződést, amennyiben elháríthatatlan és rendkívüli körülmények lényegesen befolyásolják az utazási csomag teljesítését. Ez kiterjedhet például a háborúra és más olyan súlyos biztonsági problémára, mint a terrorizmus, valamint az emberi egészséget veszélyeztető jelentős kockázatokra, például az úti cél helyén terjedő súlyos betegségekre, továbbá a természeti katasztrófákra, például az árvizekre vagy a földrengésekre, illetve az olyan időjárási körülményekre, amelyek következtében lehetetlen az utazási csomagra vonatkozó szerződésben meghatározott módon biztonságosan elutazni a célállomásra.

(32)

Egyes meghatározott helyzetekben az utazásszervezőnek is jogosultnak kell lennie arra, hogy az utazási csomag megkezdése előtt – kártérítés fizetése nélkül – felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, például ha a résztvevők nem érik el a minimális létszámot, és amennyiben ezt a lehetőséget fenntartották a szerződésben. Ebben az esetben az utazásszervezőnek az utazási csomag tekintetében teljesített minden befizetést vissza kell fizetnie.

(33)

Bizonyos esetekben lehetővé kell tenni, hogy az utazásszervező egyoldalúan módosítsa az utazási csomagra vonatkozó szerződést. Mindazonáltal az utazók számára biztosítani kell a jogot arra, hogy felmondják az utazási csomagra vonatkozó szerződést, amennyiben a módosítások az utazási szolgáltatások valamelyik fő jellemzőjét lényegesen megváltoztatják. Ez fennállhat például akkor, ha csökken az utazási szolgáltatások színvonala vagy értéke. Az utazási csomagra vonatkozó szerződésben feltüntetett indulási vagy érkezési időpontok megváltozása abban az esetben tekinthető például lényegesnek, ha az jelentős kényelmetlenséget vagy pluszköltséget okozna az utazó számára, például a közlekedést vagy a szállást érintő nehézségek miatt. Az áremelés lehetőségét kizárólag abban az esetben helyénvaló biztosítani, ha a személyszállításhoz használt üzemanyag vagy egyéb energiaforrás költségei, az utazási csomagra vonatkozó szerződésben szereplő utazási szolgáltatások teljesítésében közvetlenül részt nem vevő harmadik fél által kiszabott adók vagy díjak, vagy az utazási csomagot érintő átváltási árfolyamok változtak meg, és csak akkor, ha a szerződésben kifejezetten fenntartották mind az ilyen áremelés lehetőségét, mind azt, hogy az említett költségek csökkenése esetén az utazó jogosult az ár megfelelő csökkentésére is. Az utazó számára biztosítani kell, hogy lemondási díj megfizetése nélkül is felmondhassa az utazási csomagra vonatkozó szerződést, amennyiben az utazásszervező a teljes ár 8 %-ánál nagyobb mértékű áremelésre tesz javaslatot.

(34)

Helyénvaló meghatározni az utazási csomagra vonatkozó szerződés nem szerződésszerű teljesítésével kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozó konkrét szabályokat. Az utazó számára biztosítani kell a jogot arra, hogy a problémákat megoldják, valamint amennyiben az utazási csomagra vonatkozó szerződésben foglalt szolgáltatások jelentős hányada nem teljesíthető, megfelelő alternatív szolgáltatásokat kell felkínálni az utazó számára. Biztosítani kell, hogy amennyiben az utazásszervező nem orvosolja a nem szerződésszerű teljesítést az utazó által megállapított ésszerű határidőn belül, az utazó ezt maga is megtehesse, és kérhesse a szükséges kiadások megtérítését. Bizonyos esetekben nem szükséges határidőt megállapítani, különösen ha a problémát haladéktalanul kell orvosolni. Ez a helyzet állna fenn például, ha az utazásszervező által biztosított busz késése miatt az utazónak taxival kellene utaznia ahhoz, hogy időben elérje repülőjáratát. Az utazónak emellett árengedményre, az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondására és/vagy kártérítésre jogosultnak kell lennie. A kártérítésnek ki kell terjednie a nem vagyoni kárra is, például az érintett utazási szolgáltatások teljesítésével kapcsolatban felmerülő lényeges problémák miatt az utazás vagy üdülés élvezeti értékének csökkenésére. Az utazó számára elő kell írni, hogy – az eset körülményeit figyelembe véve – indokolatlan késedelem nélkül tájékoztassa az utazásszervezőt az utazási csomagra vonatkozó szerződésben foglalt utazási szolgáltatás általa észlelt nem szerződésszerű teljesítéséről. Ennek elmaradását figyelembe lehet venni az árengedmény vagy a kártérítés megfelelő mértékének megállapításakor, ha e tájékoztatással a kár elhárítható vagy csökkenthető lett volna.

(35)

A következetesség biztosítása érdekében helyénvaló összehangolni ezen irányelv rendelkezéseit az utazási szolgáltatásokra vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, valamint az utasok jogairól szóló uniós jogszabályokkal. Amennyiben az utazásszervező felel az utazási csomagra vonatkozó szerződésben foglalt utazási szolgáltatások teljesítésének elmulasztásáért vagy nem megfelelő teljesítéséért, az utazásszervező számára lehetővé kell tenni, hogy hivatkozhasson a szolgáltatók felelősségének az alábbi nemzetközi egyezményekben foglalt korlátozásaira: a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló, 1999. évi montreali egyezmény (6), az 1980. évi Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) (7), valamint a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezmény (8). Amennyiben elháríthatatlan és rendkívüli körülmények fennállása miatt nem lehetséges biztosítani, hogy az utazó kellő időben visszaérkezzen az indulási helyre, az utazásszervezőnek kell viselnie az utazó – utazónként három éjszakát meg nem haladó időtartamra történő – elszállásolásával kapcsolatban felmerülő költségeket, kivéve, ha az utasok jogaira vonatkozó hatályos vagy jövőbeli uniós jogszabályok hosszabb időtartamokról rendelkeznek.

(36)

Ennek az irányelvnek nem szabad érintenie az utazóknak azt a jogát, hogy az ezen irányelv és egyéb vonatkozó uniós jogszabály vagy nemzetközi egyezmény alapján fennálló igényeket érvényesítsék, hogy ezáltal az utazóknak továbbra is lehetőségük legyen arra, hogy igényeket érvényesítsenek az utazásszervezővel, a fuvarozóval vagy bármely más felelős féllel, illetve adott esetben több féllel szemben. Világossá kell tenni, hogy a túlzott mértékű kártérítés elkerülése érdekében ezen irányelv által biztosított kártérítés vagy árengedmény összegét és az egyéb vonatkozó uniós jogszabály vagy nemzetközi megállapodás által biztosított kártérítés vagy árengedmény összegét le kell vonni egymásból. Az utazásszervező felelőssége nem érintheti azt a jogát, hogy harmadik felekkel, így akár a szolgáltatókkal szemben megtérítési igénnyel lépjen fel.

(37)

Ha az utazó nehéz helyzetbe kerül az utazás vagy üdülés során, az utazásszervezőnek indokolatlan késedelem nélkül megfelelő segítséget kell nyújtania számára. E segítségnyújtásnak adott esetben főként az olyan kérdésekről való tájékoztatásból kell állnia, mint például az egészségügyi szolgáltatások, a helyi hatóságok és a konzuli segítségnyújtás, valamint gyakorlati segítség, például a távközlés és az alternatív utazási szolgáltatások tekintetében.

(38)

A Bizottság a légitársaságok fizetésképtelensége esetén a légi utasok védelméről szóló, 2013. március 18-i közleményében olyan intézkedéseket határozott meg, amelyek célja, hogy – többek között a 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9), valamint az 1008/2008/EK rendelet jobb érvényesítésével, továbbá az iparági érdekeltek bevonásával – javítsák a légi utasok védelmét a légitársaságok fizetésképtelensége esetén, amely intézkedések eredménytelensége esetén jogalkotási intézkedést is fontolóra lehetne venni. Az említett közlemény az egyik alkotóelem, vagyis a légi szállítási szolgáltatások megvásárlására vonatkozik, ezért nem érinti az utazási csomagokkal és az utazási szolgáltatásegyüttesekkel kapcsolatos fizetésképtelenséggel szembeni védelmet.

(39)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az utazási csomagot vásárló utazók teljes körű védelemben részesüljenek az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a területükön letelepedett utazásszervezők biztosítékot nyújtsanak arra vonatkozóan, hogy fizetésképtelenségük esetén visszafizetik az utazók által vagy nevében befizetett teljes összeget, valamint, ha a szerződésnek a személyszállítás is részét képezi, gondoskodnak az utazók hazaszállításáról. Lehetővé kell tenni ugyanakkor az utazási csomag folytatásának az utazók részére történő felajánlását is. Jóllehet a tagállamok megőrzik mérlegelési jogkörüket a fizetésképtelenséggel szembeni védelem biztosításának módja tekintetében, gondoskodniuk kell arról, hogy a védelem hatékony legyen. A hatékonyság azt jelenti, hogy a védelemnek elérhetővé kell válnia, amint az utazásszervező likviditási problémái következtében az utazási szolgáltatásokat nem teljesítik, vagy amennyiben nem vagy csak részben fogják teljesíteni, vagy ha a szolgáltatók az utazókat arra kötelezik, hogy fizessenek azokért. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírhassák, hogy az utazásszervezőknek az utazók részére igazolást kell adniuk arról, hogy kárigényükkel jogosultak közvetlenül a fizetésképtelenséggel szembeni védelem nyújtójához fordulni.

(40)

Ahhoz, hogy a fizetésképtelenséggel szembeni védelem hatékony legyen, ki kell terjednie a befizetett pénzösszegeknek az utazásszervező fizetésképtelensége által előreláthatóan érintett összegére és adott esetben a hazaszállítás előre látható költségeire. Ez azt jelenti, hogy a fedezetnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy fedezze az utazók által vagy nevében a csúcsidőszakban szervezett utazási csomagok tekintetében előreláthatóan befizetendő valamennyi pénzösszeget, figyelembe véve a befizetések beérkezése és az utazás vagy üdülés befejezése közötti időtartamot, valamint adott esetben a hazaszállítás előrelátható költségét. Ez általában véve azt jelenti, hogy a biztosítéknak az utazásszervező utazási csomagok értékesítéséből származó bevételének kellően magas százalékát kell fedeznie, továbbá a biztosíték olyan tényezőktől függhet, mint az értékesített utazási csomagok típusa – beleértve a szállítási módot is –, az úti cél, valamint a jogi korlátozások, vagy az utazásszervező kötelezettségvállalásai az általa átvehető előlegek összegére vonatkozóan és azok ütemezése a csomag teljesítésének megkezdése előtt. Míg a szükséges fedezet kiszámítható a legfrissebb üzleti adatok, például az előző üzleti év folyamán elért árbevétel alapján, az utazásszervezők számára elő kell írni, hogy a kockázatok növekedése esetén – az utazási csomagok értékesítésének jelentős növekedését is ideértve – igazítsák ki a fizetésképtelenséggel szembeni védelmet. A fizetésképtelenséggel szembeni hatékony védelmet illetően azonban nem lenne helyénvaló figyelembe venni a nagyon valószínűtlen kockázatokat, például több jelentős utazásszervező egyidejű fizetésképtelenné válását, amennyiben ez aránytalan mértékben befolyásolná a védelem költségét, és ezáltal csökkentené annak hatékonyságát. Az ilyen esetekben korlátozni lehet a pénzvisszafizetési garanciát.

(41)

Az utazási csomagra vonatkozó szerződések feleit és az utazók által vagy nevében teljesített befizetések fogadását illetően a nemzeti jogokban és gyakorlatokban meglévő különbségekre tekintettel a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az utazásközvetítők számára is előírják a fizetésképtelenséggel szembeni védelemről való gondoskodást is.

(42)

A 2006/123/EK irányelvvel összhangban helyénvaló olyan szabályokat megállapítani, amelyekkel megelőzhető, hogy a fizetésképtelenséggel szembeni védelemre vonatkozó kötelezettség akadályát képezze a szolgáltatások szabad mozgásának és a letelepedés szabadságának. A tagállamokat ezért kötelezni kell arra, hogy ismerjék el a letelepedés helye szerinti tagállam joga alapján biztosított, fizetésképtelenséggel szembeni védelmet. A fizetésképtelenséggel szembeni védelem terén zajló igazgatási együttműködés, valamint a különböző tagállamokban működő utazásszervezők és adott esetben utazásközvetítők felügyeletének megkönnyítése érdekében központi kapcsolattartó pontok kijelölésére kell kötelezni a tagállamokat.

(43)

Az utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő kereskedőket kötelezni kell arra, hogy tájékoztassák az utazókat arról, hogy nem utazási csomagot vásárolnak, és hogy az egyes utazási szolgáltatók egyedül felelnek szerződésük megfelelő teljesítéséért. Az utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő kereskedőket továbbá kötelezni kell arra, hogy nyújtsanak fizetésképtelenséggel szembeni védelmet a befizetett összegek visszafizetése, illetve – amennyiben ők felelnek a személyszállításért – az utazók hazaszállítása tekintetében, és tájékoztassák erről az utazókat. Az utazási szolgáltatásegyüttes részét képező egyes szerződések teljesítéséért felelős kereskedőkre az általános uniós fogyasztóvédelmi jog és az ágazatspecifikus uniós jogszabályok vonatkoznak.

(44)

A tagállamoknak meg kell engedni, hogy amikor az utazási csomagokkal és az utazási szolgáltatásegyüttesekkel kapcsolatban a fizetésképtelenséggel szembeni védelmi rendszerekre vonatkozó szabályokat megállapítják, figyelembe vehessék a kisebb vállalkozások sajátos helyzetét, biztosítva ugyanakkor, hogy az utazók azonos szintű védelemben részesüljenek.

(45)

Helyénvaló védelemben részesíteni az utazókat az utazási csomagok és utazási szolgáltatásegyüttesek foglalási folyamata során bekövetkező hibákkal szemben is.

(46)

Szintén helyénvaló megerősíteni, hogy az utazók nem mondhatnak le az ezen irányelvből eredő jogaikról, továbbá hogy az utazásszervezők vagy az utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő kereskedők nem mentesülhetnek kötelezettségeik alól arra hivatkozva, hogy csupán utazási szolgáltatóként, köztes szereplőként vagy más minőségben járnak el.

(47)

Indokolt, hogy a tagállamok meghatározzák az ezen irányelvet átültető tagállami rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítsák azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(48)

Ezen irányelv elfogadása szükségessé teszi bizonyos uniós fogyasztóvédelmi jogi aktusok kiigazítását. Különösen azt kell világossá tenni, hogy a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) alkalmazandó ezen irányelv megsértése esetén. Továbbá tekintettel arra, hogy a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) a jelenlegi formájában nem vonatkozik a 90/314/EGK irányelv hatálya alá tartozó szerződésekre, módosítani kell a 2011/83/EU irányelvet, biztosítandó, hogy egyrészt az továbbra is alkalmazandó legyen az utazási szolgáltatásegyüttes részét képező egyes utazási szolgáltatásokra, amennyiben az említett egyes utazási szolgáltatások más módon nincsenek kizárva a 2011/83/EU irányelv hatálya alól, másrészt pedig hogy az említett irányelvben megállapított egyes fogyasztói jogok az utazási csomagokra is vonatkozzanak.

(49)

Ezen irányelv nem érinti a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben lefektetett, a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat (12), sem a nemzetközi magánjogra vonatkozó uniós szabályokat, köztük az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (13).

(50)

Világossá kell tenni, hogy a fizetésképtelenséggel szembeni védelemre és az utazási szolgáltatásegyüttessel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozóan ebben az irányelvben foglalt szabályozási követelményeknek azokra a kereskedőkre is ki kell terjedniük, akik nem telepedtek le egy tagállamban sem, de akiknek a tevékenysége az 593/2008/EK rendelet és az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) értelmében valamilyen módon egy vagy több tagállamra irányul.

(51)

Mivel az irányelv célját, nevezetesen a belső piac megfelelő működéséhez és a fogyasztók lehető legegységesebb, magas szintű védelmének megvalósulásához való hozzájárulást a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés léptéke miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(52)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket. Ez az irányelv mindenekelőtt tiszteletben tarja a Charta 16. cikkében foglalt vállalkozás szabadságát, ugyanakkor a Charta 38. cikkének megfelelően az Unión belül biztosítja a fogyasztók védelmének magas szintjét.

(53)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (15) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(54)

A 90/314/EGK iránylevet ezért hatályon kívül kell helyezni,

a)

a 24 óránál rövidebb időtartamot felölelő utazási csomagok és utazási szolgáltatásegyüttesek, kivéve, ha ezek éjszakai szállást is tartalmaznak;

b)

olyan utazási csomagok, amelyek felkínálása, és olyan utazási szolgáltatásegyüttesek, amelyek igénybevételének elősegítése alkalomszerűen és nonprofit alapon, kizárólag az utazók szűk körére korlátozódóan történik;

c)

olyan utazási csomagok és utazási szolgáltatásegyüttesek, amelyeket üzleti út megszervezésére irányuló olyan általános megállapodás alapján vásárolnak, amelyeket egy kereskedő és egy szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége céljából eljáró természetes vagy jogi személy kötött.

a)

a személyszállítás;

b)

a szállásnyújtás, amely nem képezi szerves részét valamely személyszállítási szolgáltatásnak és nem lakáscélú;

c)

személygépkocsinak, a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 3. cikke 11. pontja szerinti egyéb gépjárműnek vagy a 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) 4. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, A kategóriás vezetői engedélyhez kötött motorkerékpárnak a kölcsönzése;

d)

bármely olyan egyéb turisztikai szolgáltatás, amely nem képezi szerves részét az a), b) vagy c) pont szerinti utazási szolgáltatásoknak;

a)

az érintett szolgáltatásokat egy adott kereskedő kombinálja, beleértve azt az esetet is, amikor ez az utazó kérésére vagy választásával összhangban történik, az összes szolgáltatásra kiterjedő egyetlen szerződés megkötését megelőzően; vagy

b)

az érintett szolgáltatásokat, függetlenül attól, hogy az egyes utazási szolgáltatókkal külön-külön szerződések jönnek-e létre:

Az utazási szolgáltatások olyan kombinációi, amelyek esetében az 1. pont a), b) vagy c) alpontjában említett utazási szolgáltatásokból legfeljebb egy típust kombinálnak az 1. pont d) alpontjában említett egy vagy több turisztikai szolgáltatással, nem minősülnek utazási csomagnak, ha az utóbbi szolgáltatások:

a)

értékesítési pontjának egyetlen alkalommal történő felkeresése vagy azzal való kapcsolatfelvétel során elősegíti az utazók számára az egyes utazási szolgáltatások külön-külön való kiválasztását és kifizetését; vagy

b)

célzott módon elősegíti legalább egy további utazási szolgáltatásnak egy másik kereskedőtől való megvásárlását, feltéve, hogy ez utóbbi kereskedővel az első utazási szolgáltatás foglalásának visszaigazolása után legkésőbb 24 órán belül szerződés jön létre.

a)

az utazási szolgáltatások lényeges jellemzői:

b)

az utazásszervező és adott esetben az utazásközvetítő kereskedelmi neve, földrajzi címe, telefonszáma és esetleges e-mail címe;

c)

az utazási csomag teljes ára adókkal együtt, és adott esetben minden további díj, illeték és egyéb költség, illetve ha ezek a költségek ésszerű módon nem számíthatók ki a szerződéskötés előtt, akkor annak megjelölése, hogy milyen típusú olyan többletköltségek merülhetnek fel, amelyeket az utazónak kell viselnie;

d)

fizetési feltételek, beleértve azt az összeget vagy az ár százalékban megadott azon részét, amelyet előlegként kell befizetni, valamint a fennmaradó egyenleg rendezésének ütemezését, illetve az utazó által fizetendő vagy biztosítandó pénzügyi biztosíték;

e)

az a minimális utaslétszám, amely az utazási csomag lebonyolításának feltétele, valamint a 12. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett, az utazási csomag megkezdése előtti azon határidő, ameddig az utazásszervező a minimális utaslétszám el nem érése esetén felmondhatja az utazási szerződést;

f)

általános tájékoztatás a célország útlevél- és vízumelőírásairól, beleértve a vízumkérelmek elbírálási idejének hozzávetőleges megadását, valamint az egészségügyi előírásokra vonatkozó tájékoztatást;

g)

az arra vonatkozó információ, hogy az utazó az utazási csomag megkezdése előtt– a 12. cikk (1) bekezdésével összhangban – egy megfelelő lemondási díj, vagy adott esetben az utazásszervező részéről felszámított egységes lemondási díjak ellenében bármikor jogosult felmondani a szerződést;

h)

információ a szerződés az utazó részéről történő felmondása költségeinek vagy baleset, betegség vagy halál esetén a segítségnyújtás, ezen belül a hazaszállítás költségeinek fedezetéül szolgáló fakultatív vagy kötelező biztosításról.

a)

az utazó különleges igényei, amelyeket az utazásszervező elfogadott;

b)

arra vonatkozó tájékoztatás, hogy az utazásszervező:

c)

a fizetésképtelenséggel szembeni védelem nyújtásáért felelős szervezet neve és elérhetőségei, köztük földrajzi címe, továbbá adott esetben az erre a célra, az érintett tagállam által kijelölt illetékes hatóság neve és elérhetősége;

d)

az utazásszervező helyi képviselőjének, egy kapcsolattartó pontnak vagy egyéb szolgálatnak a neve, címe, telefonszáma, e-mail címe, valamint adott esetben a faxszáma, amelyek segítségével az utazó gyorsan elérheti az utazásszervezőt, és hatékonyan tud vele kommunikálni annak érdekében, hogy az utazó segítséget kérjen, ha nehéz helyzetbe kerül, vagy ha panaszt kíván tenni az utazási csomaggal kapcsolatban észlelt bármilyen nem szerződésszerű teljesítésről;

e)

arra vonatkozó tájékoztatás, hogy az utazó a 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően köteles jelezni az utazási csomaggal kapcsolatban esetlegesen észlelt nem szerződésszerű teljesítést;

f)

ha szülő vagy más arra feljogosított felnőtt kísérete nélkül kiskorúak utaznak szállást is tartalmazó utazási csomagra vonatkozó szerződés alapján, tájékoztatás arról, hogy hogyan létesíthető közvetlen kapcsolat a kiskorúval vagy a kiskorú tartózkodási helyén tartózkodó, a kiskorúért felelős személlyel;

g)

információk a rendelkezésre álló belső panaszkezelési eljárásokról és a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) szerinti alternatív vitarendezési mechanizmusokról, valamint adott esetben arról az alternatív vitarendezési fórumról, amely alá a kereskedő tartozik, és az 524/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) szerinti online vitarendezési platformról;

h)

információ az utazó azon jogáról, hogy a szerződést a 9. cikkel összhangban más utazóra ruházhatja át.

a)

a személyszállítás ára az üzemanyag vagy egyéb energiaforrás költségeiből eredően;

b)

a csomagban foglalt utazási szolgáltatásokra az utazási csomag teljesítésében közvetlenül részt nem vevő harmadik felek által kivetett adók vagy díjak, ideértve az idegenforgalmi adókat, a repülőtéri illetékeket vagy a behajózási, illetve kihajózási illetékeket a kikötőkben és a repülőtereken; vagy

c)

az adott utazási csomag esetében releváns átváltási árfolyamok.

a)

az utazásszervező a szerződésben fenntartotta az erre vonatkozó jogát;

b)

a változás nem jelentős; és

c)

az utazásszervező a módosításról világos, közérthető és kifejezett módon, tartós adathordozón tájékoztatja az utazót.

a)

elfogadhatja a javasolt változtatást; vagy

b)

lemondási díj megfizetése nélkül felmondhatja a szerződést.

a)

a (2) bekezdésben említett javasolt változtatásokról és adott esetben az utazási csomag árára gyakorolt, a (4) bekezdés szerinti hatásról;

b)

arról az ésszerű határidőről, amelyen belül az utazónak tájékoztatnia kell az utazásszervezőt a (2) bekezdés szerinti döntéséről;

c)

az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban annak következményeiről, ha az utazó nem ad választ a b) pontban említett határidőn belül; valamint

d)

adott esetben a felajánlott másik utazási csomag és annak ára.

a)

az utazási csomagra jelentkezett személyek száma nem éri el a szerződésben meghatározott minimális létszámot, és az utazásszervező a szerződés felmondásáról a szerződésben meghatározott határidőn belül, de legkésőbb az alábbiak szerint értesíti az utazót:

vagy

b)

az utazásszervezőt elháríthatatlan és rendkívüli körülmények gátolják a szerződés teljesítésében, és indokolatlan késedelem nélkül, az utazási csomag megkezdése előtt értesíti az utazót a szerződés felmondásáról.

a)

az lehetetlen; vagy

b)

aránytalan költségekkel jár a nem szerződésszerű teljesítés mértékének és az érintett utazási szolgáltatások értékének figyelembevételével.

a)

az utazónak róható fel;

b)

olyan harmadik félnek róható fel, aki nem áll kapcsolatban az utazási csomagra vonatkozó szerződésben meghatározott utazási szolgáltatások nyújtásában, valamint a nem szerződésszerű teljesítés előre nem látható vagy elháríthatatlan; vagy

c)

elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt következett be.

a)

megfelelő tájékoztatást nyújt az egészségügyi szolgáltatásokról, a helyi hatóságokról és a konzuli segítségnyújtásról; és

b)

támogatja az utazót a távközlési eszközökkel végzett kommunikációban, és segítséget nyújt neki abban, hogy alternatív utazási megoldást találjon.

a)

az utazót nem illetik meg az ezen irányelvben kizárólag az utazási csomagra vonatkozó jogok, és minden szolgáltató önállóan felel az általa nyújtott szolgáltatás megfelelő teljesítéséért; valamint

b)

az utazó a (1) bekezdésnek megfelelően jogosult a fizetésképtelenséggel szembeni védelemre.

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/34

(1)

Szabályozástechnikai standardokat kell megállapítani a 2002/87/EK irányelv 2. cikkében megállapított fogalommeghatározások pontosabb megfogalmazása, valamint az említett irányelv 7. és 8. cikke és II. melléklete szerint elfogadott, a kiegészítő felügyeletre vonatkozó rendelkezések megfelelő összehangolásának biztosítása céljából.

(2)

Fontos meghatározni a csoporton belüli jelentős ügyletekre és a jelentős kockázati koncentrációkra vonatkozó beszámolók céljából figyelembe veendő elemek további részleteit.

(3)

A 2002/87/EK irányelv 7. és 8. cikke rendelkezik arról, hogy a tagállamok írjanak elő bizonyos beszámolási kötelezettségeket a szabályozott vállalkozások vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára. A beszámolásnak összehangolt módon kell történnie, hogy segítse a koordinátorokat és az egyéb érintett illetékes hatóságokat a megfelelő kérdések azonosításában, valamint előmozdítsa a hatékonyabb információcserét. A csoporton belüli jelentős ügyletekre és a jelentős kockázati koncentrációkra vonatkozó beszámolók nagyobb összhangjának megvalósításához a szabályozott vállalkozásoknak és a vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak legalább bizonyos egységesített minimuminformációkat kell közölniük a koordinátorokkal.

(4)

A 2002/87/EK irányelv 7. és 8. cikke felhatalmazza továbbá a koordinátorokat arra, hogy kövessék nyomon a jelentős kockázati koncentrációkat és a csoporton belüli jelentős ügyleteket, és azonosítsák azokat a kockázat- és ügylettípusokat, amelyekről a pénzügyi konglomerátum szabályozott vállalkozásainak be kell számolniuk. A koordinátorok felhatalmazást kapnak továbbá küszöbértékek meghatározására is. Az említett rendelkezések összehangolásához meg kell határozni a koordinátorokat és az egyéb érintett illetékes hatóságokat feladataik elvégzése során segítő módszereket.

(5)

Az Unióban eltérnek a kockázati koncentráció és a csoporton belüli ügyletek kiegészítő felügyeletére alkalmazandó intézkedések. A meglévő uniós és nemzeti jogi keretek elismerése mellett meg kell határozni bizonyos felügyeleti minimumintézkedéseket a kockázati koncentráció és a csoporton belüli ügyletek kiegészítő felügyeletéhez. Az említett minimumintézkedések figyelembevételével az illetékes hatóságok biztosítani fogják az egyenlő versenyfeltételeket és elő fogják mozdítani az összehangolt felügyeleti gyakorlatot az Unióban.

(6)

A szabályozott vállalkozásokra és a vegyes pénzügyi holdingtársaságokra vonatkozó követelmények a kockázati koncentráció és a csoporton belüli ügyletek tekintetében fennálló hatályos ágazati előírásokra épülnek és nem tekinthetők az említett követelmények megkettőzésének.

(7)

Ez a rendelet az európai felügyeleti hatóságok (az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság) által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(8)

Az európai felügyeleti hatóságok nyilvános konzultációt folytattak az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezték az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, és kikérték az 1093/2010/EU (2), az 1094/2010/EU (3) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikke alapján létrehozott érdekképviseleti csoportjaik véleményét,

a)

a csoporton belüli ügyletre és a kockázati koncentrációra vonatkozó, a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 18. és 19. pontja szerinti fogalommeghatározások pontosabb megfogalmazása azon kritériumok rögzítése révén, amelyek alapján azokat jelentősként kell értékelni;

b)

a 2002/87/EK irányelv 7. és 8. cikke, valamint II. melléklete szerint elfogadott rendelkezések összehangolása a következők tekintetében:

a)

befektetések és vállalatközi egyenlegek, többek között ingatlan, kötvények, saját tőke, hitelek, hibrid és alárendelt instrumentumok, fedezett adósságkötelezvények, az eszközök vagy készpénz kezelésének centralizálását, illetőleg a költségek megosztását célzó megállapodások, nyugdíjrendszerek, igazgatási, back office és egyéb szolgáltatások nyújtása, osztalékok, kamatfizetés és egyéb követelések;

b)

garanciák, kötelezettségvállalások, akkreditívek és egyéb mérlegen kívüli ügyletek;

c)

származtatott ügyletek;

d)

eszközök és kötelezettségek vétele, értékesítése vagy lízingje;

e)

forgalmazási szerződésekhez kapcsolódó csoporton belüli díjak;

f)

a pénzügyi konglomerátumon belül a kockázati kitettségek vállalkozások közötti áthelyezését célzó ügyletek, ideértve a különleges célú gazdasági egységekkel vagy járulékos vállalkozásokkal lebonyolított ügyleteket;

g)

biztosítási, viszontbiztosítási és továbbengedményezési műveletek;

h)

több összekapcsolódó ügyletből álló tranzakciók, amelyek esetében eszközöket vagy kötelezettségeket adnak át a pénzügyi konglomerátumon kívüli vállalkozásoknak, de a kockázati kitettség végső soron visszakerül a pénzügyi konglomerátumon belülre.

a)

a pénzügyi konglomerátum egyedi struktúrája, a csoporton belüli ügyletek összetettsége, a partner konkrét földrajzi elhelyezkedése, valamint hogy a partner szabályozott vállalkozás-e;

b)

esetleges átterjedési hatások a pénzügyi konglomerátumon belül;

c)

ágazati szabályok esetleges kijátszása;

d)

esetleges összeférhetetlenségek;

e)

a partner fizetőképességi és likviditási helyzete;

f)

a pénzügyi konglomerátum különböző ágazatokhoz tartozó vállalkozásai közötti ügyletek, amennyiben ágazati szinten még nem nyújtottak be ezekre vonatkozó beszámolót;

g)

valamely pénzügyi ágazaton belüli ügyletek, amelyekre vonatkozóan még nem nyújtottak be az ágazati szabályok rendelkezései szerinti beszámolót.

a)

a jelentős ügyletek időpontja és összege, az érintett csoportbeli vállalkozások és partnerek neve és cégnyilvántartási száma vagy egyéb azonosítója, beleértve adott esetben a jogalany-azonosítót (LEI);

b)

a csoporton belüli jelentős ügyletek rövid leírása az ügyletek (1) bekezdésben meghatározott típusai szerint;

c)

a pénzügyi konglomerátum valamennyi csoporton belüli jelentős ügyletének teljes volumene egy adott beszámolási időszakban;

d)

arra vonatkozó információ, hogy miként kezelik a pénzügyi konglomerátum szintjén a csoporton belüli jelentős ügyletek vonatkozásában felmerülő összeférhetetlenséget és az átterjedés kockázatát, figyelembe véve a pénzügyi konglomerátum banki, biztosítási és befektetési szolgáltatások terén végzett tevékenységeinek kombinálására vonatkozó stratégiát, illetve az ágazati saját kockázatértékelést, többek között az összeférhetetlenség és az átterjedés kockázatának kezelésére vonatkozó megfontolásokat a csoporton belüli jelentős ügyletek tekintetében.

a)

közvetett vagy közvetlen:

b)

mérlegen belüli vagy mérlegen kívüli tétel;

c)

szabályozott vagy nem szabályozott vállalkozást, a pénzügyi konglomerátum azonos vagy különböző ágazathoz tartozó vállalkozásait érinti;

d)

az a), b) vagy c) pontban meghatározott kitettségek kombinációjából vagy azok kölcsönhatásából ered.

a)

a fizetőképességi és likviditási helyzet a pénzügyi konglomerátum, valamint a pénzügyi konglomerátumon belüli egyedi vállalkozások szintjén;

b)

a pénzügyi konglomerátum mérete, összetettsége és konkrét struktúrája, ideértve a különleges célú gazdasági egységek, járulékos vállalkozások és harmadik országbeli vállalkozások létét;

c)

a pénzügyi konglomerátum egyedi kockázatkezelési struktúrája és az irányítási rendszer jellemzői;

d)

a pénzügyi konglomerátum kitettségeinek és befektetési portfóliójának diverzifikációja;

e)

a pénzügyi konglomerátum pénzügyi tevékenységeinek földrajzi terület és üzletág szerinti diverzifikációja;

f)

a pénzügyi konglomerátum vállalkozásai vonatkozásában a kockázati tényezők kapcsolata, korrelációja és kölcsönhatása;

g)

esetleges átterjedési hatások a pénzügyi konglomerátumon belül;

h)

ágazati szabályok esetleges kijátszása;

i)

esetleges összeférhetetlenségek;

j)

a kockázatok szintje és nagyságrendje;

k)

a pénzügyi konglomerátum különböző ágazatokhoz tartozó vállalkozásai kitettségeinek esetleges halmozódása és kölcsönhatásuk, amennyiben ágazati szinten még nem nyújtottak be ezekre vonatkozó beszámolót;

l)

a pénzügyi konglomerátum valamely pénzügyi ágazaton belüli kitettségei, amelyekre vonatkozóan nem nyújtottak be az ágazati szabályok szerinti beszámolót.

a)

a jelentős kockázati koncentráció rövid leírása az (1) bekezdésben meghatározott kockázattípusok szerint;

b)

a jelentős kockázati koncentráció bontása a partnerek és az összekapcsolt partnerek csoportjai, a földrajzi területek, a gazdasági ágazatok és a pénznemek szerint, megadva a pénzügyi konglomerátum érintett csoportbeli vállalatainak és azok partnereinek nevét, cégnyilvántartási számát vagy egyéb azonosítóját, beleértve adott esetben a jogalany-azonosítót (LEI);

c)

az egyes jelentős kockázati koncentrációknak az alkalmazandó ágazati szabályok alapján kiszámított teljes összege a meghatározott beszámolási időszak végén;

d)

adott esetben a jelentős kockázati koncentráció összege a kockázatcsökkentési módszerek és a kockázatsúlyozási tényezők figyelembevételével;

e)

arra vonatkozó információ, hogy miként kezelik a pénzügyi konglomerátum szintjén a jelentős kockázati koncentráció vonatkozásában felmerülő összeférhetetlenséget és az átterjedés kockázatát, figyelembe véve a pénzügyi konglomerátum banki, biztosítási és befektetési szolgáltatások terén végzett tevékenységeinek kombinálására vonatkozó stratégiát, illetve az ágazati saját kockázatértékelést, beleértve az összeférhetetlenség és az átterjedés kockázatának kezelésére vonatkozó megfontolásokat a jelentős kockázati koncentráció tekintetében.

1.

adott esetben előírják a szabályozott vállalkozások vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára, hogy:

2.

Meghatározzák a jelentős kockázati koncentráció és a csoporton belüli jelentős ügyletek azonosítására és felügyeletére szolgáló megfelelő küszöbértékeket.

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/39

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról.

(2)

A Bizottsághoz az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Talaromyces versatilis sp. nov. IMI CC 378536 és a Talaromyces versatilis sp. nov. DSM 26702 által termelt endo-1,4-béta-xilanáz EC 3.2.1.8 és endo-1,3(4)-béta-glükanáz EC 3.2.1.6 készítmény engedélyezésére vonatkozóan. A kérelemhez csatolták az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A szóban forgó kérelem az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolandó, a Talaromyces versatilis IMI CC 378536 és a Talaromyces versatilis sp. nov. DSM 26702 által termelt endo-1,4-béta-xilanáz EC 3.2.1.8 és endo-1,3(4)-béta-glükanáz EC 3.2.1.6 készítmény minden, tojástermelés és tenyésztés céljából nevelt nagyobb és kisebb hízóbaromfifaj takarmány-adalékanyagaként történő felhasználásának engedélyezésére vonatkozik.

(4)

E készítmény brojlercsirkék, tojójércék, kisebb hízó- és tojóbaromfifajok takarmány-adalékanyagaként történő felhasználását tíz évre engedélyezte az (EU) 2015/661 bizottsági végrehajtási rendelet (2).

(5)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2015. április 28-i véleményében (3) megállapította, hogy a Talaromyces versatilis IMI CC 378536 és a Talaromyces versatilis sp. nov. DSM 26702 által termelt endo-1,4-béta-xilanáz EC 3.2.1.8 és endo-1,3(4)-béta-glükanáz EC 3.2.1.6 készítmény a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állati és emberi egészségre, sem a környezetre, és jelentősen javítja a hízópulykáknál a takarmánybevitel-súlygyarapodás arányt. E megállapítás a tenyészpulykákra is kiterjeszthető. A Hatóság szerint a forgalomba hozatalt követően nincs szükség különleges nyomonkövetési követelményekre. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra vonatkozó analitikai módszerről szóló jelentést is.

(6)

Az endo-1,4-béta-xilanáz és az endo-1,3(4)-béta-glükanáz készítmények értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/43

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 10. cikke előírja a 70/524/EGK tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett adalékanyagok újraértékelését.

(2)

A Trichoderma citrinoviride Bisset (IM SD142) (korábbi nevén Trichoderma longibrachiatum) által termelt endo-1,4-béta-glukanázt (EC 3.2.1.4) tartalmazó készítmény (a továbbiakban: a mellékletben meghatározott készítmény) takarmány-adalékanyagként történő használatát – a 70/524/EGK irányelv alapján, határozatlan időre – brojlercsirkék esetében a 2148/2004/EK bizottsági rendelet (3), elválasztott malacok esetében pedig az 1520/2007/EK bizottsági rendelet (4) engedélyezte. Az említett készítményt ezt követően az 1831/2003/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerint meglévő termékként felvették a takarmány-adalékanyagok nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Trichoderma citrinoviride Bisset (IM SD142) (korábbi nevén Trichoderma longibrachiatum) által termelt endo-1,4-béta-glükanázt (EC 3.2.1.4) tartalmazó készítmény brojlercsirkék, kisebb hízóbaromfifajok és elválasztott malacok takarmány-adalékanyagaként való újraértékelése iránt. A kérelmező az adalékanyagnak az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába való besorolását kérte. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2013. április 17-i (5) és 2015. március 10-i (6) véleményében megállapította, hogy a Trichoderma citrinoviride Bisset (IM SD142) (korábbi nevén Trichoderma longibrachiatum) által termelt endo-1,4-béta-glükanázt (EC 3.2.1.4) tartalmazó készítmény a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állati és emberi egészségre, sem a környezetre. A Hatóság ezenfelül arra a következtetésre jutott, hogy a készítmény használata hatékony lehet brojlercsirkék és elválasztott malacok esetében. A Hatóság továbbá úgy ítélte meg, hogy a hatékonyságra vonatkozó következtetést extrapolálni lehet a kisebb hízóbaromfifajokra is. Úgy véli, hogy a forgalomba hozatalt követően különleges nyomonkövetési követelményekre nincs szükség. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra vonatkozó analitikai módszerről szóló jelentést is.

(5)

A Trichoderma citrinoviride Bisset (IM SD142) (korábbi nevén Trichoderma longibrachiatum) által termelt endo-1,4-béta-glükanázt (EC 3.2.1.4) tartalmazó készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerinti engedélyezni kell.

(6)

A 2148/2004/EK és az 1520/2007/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja az engedélyezési feltételek módosításának azonnali alkalmazását, átmeneti időszakot kell biztosítani az érdekelt felek számára, hogy felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére.

(8)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

1.

Az 5. cikket el kell hagyni.

2.

Az V. mellékletet el kell hagyni.

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/46

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 10. cikke előírja a 70/524/EGK tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett adalékanyagok újraértékelését.

(2)

Az L-cisztein-hidroklorid-monohidrát valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként való felhasználását a 70/524/EGK irányelvnek megfelelően időbeli korlátozás nélkül engedélyezték. A terméket ezt követően – az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően – mint meglévő terméket felvették a takarmány-adalékanyagok nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be a kutyák és macskák takarmány-adalékanyagaként használt L-cisztein-hidroklorid-monohidrát újraértékelésére vonatkozóan. A kérelmező az adalékanyagnak az „érzékszervi tulajdonságokat javító adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába való besorolását kérte. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) 2013. október 10-i véleményében (3) megállapította, hogy az L-cisztein-hidroklorid-monohidrát a takarmányokra vonatkozó javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állatok és emberek egészségére, sem pedig a környezetre. A Hatóság továbbá megállapította, hogy az L-cisztin és az L-cisztein-hidroklorid az élelmiszerekben való felhasználásra engedélyezett olyan ízesítőanyagok, amelyek hatékonysága bizonyított, noha nem tisztázott, hogy az L-cisztein-hidroklorid-monohidrátot ugyanolyan módon használják-e ízesítőanyagként a kedvtelésből tartott állatok eledelében, mint az élelmiszerekben. A kérelmező által benyújtott bizonyíték alapján a Hatóság azt is megállapította, hogy a takarmányban való végső koncentrációja tekintetében az L-cisztein-hidroklorid-monohidrát hatékonyságát nem lehet értékelni. Ugyanakkor a Hatóság azt is megállapította, hogy a szóban forgó adalékanyag élelmiszerekben való használata engedélyezett, és a hatékonyságával kapcsolatban vélhetően nincs szükség több bizonyítékra, amennyiben az adalékanyag a takarmányokban ugyanazt a szerepet tölti be, mint az élelmiszerekben. A kérelmező által benyújtott további bizonyítékok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy jóllehet az L-cisztein-hidroklorid-monohidrát az L-cisztintől és az L-cisztein-hidrokloridtól eltérő kémiai szerkezetre vonatkozik, az a tény, hogy az adalékanyag monohidrát, nem változtat a hatékonyságán. A Bizottság azt is megállapította, hogy a szóban forgó adalékanyag felhasználási szintje magasabb, mint különböző más típusú termékek élelmiszerek tekintetében jelzett szokásos vagy maximális felhasználási szintje, tehát ezen anyag hatékonysága kellően bizonyított.

(5)

A Hatóság megállapította azt is, hogy megfelelő védintézkedések mellett nem merülhetnek fel a felhasználót érintő biztonsági problémák. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmány-adalékanyagokra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

Az L-cisztein-hidroklorid-monohidrát értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően az L-cisztein-hidroklorid-monohidrát használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerinti engedélyezni kell.

(7)

Mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja az L-cisztein-hidroklorid-monohidrát engedélyezési feltételei módosításának azonnali alkalmazását, átmeneti időszakot kell biztosítani az érdekelt felek számára, hogy felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére.

(8)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/49

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 10. cikke előírja a 70/524/EGK tanácsi irányelv alapján engedélyezett adalékanyagok újraértékelését (2).

(2)

A K-vitamin takarmány-adalékanyagként történő felhasználását valamennyi állatfaj esetében a 70/524/EGK irányelvnek megfelelően határozatlan időre engedélyezték. Az említett terméket ezt követően az 1831/2003/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerint meglévő termékként felvették a takarmány-adalékanyagok nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be a menadion-nátrium-biszulfit és menadion-nikotinamid-biszulfit formában lévő K3 -vitamin valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő újraértékelésére. A kérelmező az adalékanyagoknak a „tápértékkel rendelkező adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába való besorolását kérte. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) 2014. január 16-i véleményében (3) megállapította, hogy a menadion-nátrium-biszulfit és a menadion-nikotinamid-biszulfit a takarmányokban a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állatok és emberek egészségére, sem pedig a környezetre.

(5)

A Hatóság emellett arra a következtetésre jutott, hogy a menadion-nátrium-biszulfit és a menadion-nikotinamid-biszulfit a K -vitamin hatékony forrásai, és hogy megfelelő védintézkedések megtétele mellett nem merülhetnek fel a felhasználókat érintő biztonsági problémák. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmány-adalékanyagokra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

A menadion-nátrium-biszulfit és a menadion-nikotinamid-biszulfit értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a menadion-nátrium-biszulfit és a menadion-nikotinamid-biszulfit használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Habár a kérelmező visszavonta a menadion-nátrium-biszulfit ivóvízben való használatára vonatkozó kérelmét, az adalékanyag felhasználható vízzel bejuttatott takarmánykeverékekben.

(8)

Mivel semmilyen biztonsági okok nem indokolják a menadion-nátrium-biszulfit és a menadion-nikotinamid-biszulfit engedélyezési feltételeit érintő módosítások azonnali alkalmazását, helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani az érdekelt felek számára arra, hogy felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére.

(9)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/54

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/56

(1)

Az állam-, illetve kormányfők által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégia öt kulcsfontosságú kihívást ismertet, amelyeket az Uniónak kezelnie kell: terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, regionális konfliktusok, az államok kudarca és a szervezett bűnözés. Az öt kihívás közül négy esetében központi szerepet játszanak a hagyományos fegyverek ellenőrizetlen forgalmának következményei. Az említett stratégia hangsúlyozza, hogy a kivitel ellenőrzésének fontos szerepe van a fegyverek elterjedésének mérséklésében.

(2)

Az Unió 1998. június 5-én politikailag kötelező erejű magatartási kódexet fogadott el a fegyverkivitelre vonatkozóan, amely közös kritériumokat határoz meg a hagyományos fegyverek legális kereskedelmének szabályozására vonatkozóan.

(3)

Az Európai Tanács 2005. december 15–16-i ülésén elfogadott, a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó uniós stratégia előírja, hogy az Uniónak regionális és nemzetközi szinten támogatnia kell a kivitel-ellenőrzést és a fegyverkivitelről szóló magatartási kódex előírásait többek között azzal, hogy segít a nem uniós országoknak a vonatkozó belső jogi szabályozás megalkotásában, és előmozdítja az átláthatóságot javító intézkedéseket.

(4)

A fegyverkivitelről szóló magatartási kódex helyébe 2008. december 8-án a jogilag kötelező erejű 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont (1) lépett, amely nyolc kritériumot határoz meg a hagyományos fegyverek kivitelére irányuló kérelmek elbírálására vonatkozóan. Magában foglal ezenkívül egy értesítési és konzultációs mechanizmust a fegyverkiviteli kérelmek elutasításaira vonatkozóan, továbbá az átláthatóságot szolgáló intézkedéseket tartalmaz, köztük a fegyverkivitelről szóló uniós jelentés éves közzétételét. A 2008/944/KKBP közös állásponthoz több nem uniós ország is csatlakozott.

(5)

A 2008/944/KKBP közös álláspont 11. cikke szerint a tagállamok minden igyekezetükkel törekednek arra, hogy a katonai technológiát exportáló egyéb országokat is ösztönözzék a közös álláspont kritériumainak alkalmazására.

(6)

Az ENSZ Közgyűlése 2013. április 2-án elfogadta a Fegyverkereskedelmi Szerződést (ATT), és az 2014. december 24-én hatályba lépett. Az ATT célja az átláthatóság fokozása és a felelősségvállalás erősítése a fegyverkereskedelem területén. Az ATT a 2008/944/KKBP közös állásponthoz hasonlóan kockázatértékelési kritériumokat határoz meg; e kritériumok alapján kell a fegyverkivitelt elbírálni. Az Unió a 2013/768/KKBP tanácsi határozat (2) alapján elfogadott testreszabott programja keretében célzottan támogatja az ATT eredményes végrehajtását és egyetemessé tételét. A program keretében az EU számos nem uniós országnak nyújt segítséget – amennyiben ezt kérelmezik – fegyverszállítás-ellenőrzési rendszerüknek az ATT előírásaival összhangban történő megerősítésében.

(7)

Ezért fontos gondoskodni arról, hogy az ebben a határozatban előírt tájékoztatási és segítségnyújtási tevékenységek, valamint a 2013/768/KKBP határozatban előírt tájékoztatási és segítségnyújtási tevékenységek kölcsönösen kiegészítsék egymást. Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia, Montenegró, Koszovó (3), Algéria, Egyiptom, Líbia, Marokkó, Tunézia, Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, a Moldovai Köztársaság, Ukrajna, Benin, Burkina Faso, a Zöld-foki-szigetek, Elefántcsontpart, Gambia, Ghána, Guinea, Bissau-Guinea, Libéria, Mali, Niger, Nigéria, Szenegál, Sierra Leone, Togo, Mauritánia, Kamerun, Csád és Kína e határozat szerint kedvezményezett országként került megnevezésre. Azokat az e határozat által megjelölt kedvezményezetteket, amelyek semmilyen lépést sem tettek az ATT aláírására és az ahhoz való csatlakozásra, az e határozat alapján folytatott tevékenységek keretében – adott esetben – ösztönözni kell arra, hogy ezt tegyék meg. Hasonlóképpen, azokat a kedvezményezetteket, amelyek már aláírták, de még nem ratifikálták az ATT-t, adott esetben ösztönözni kell arra, hogy ezt tegyék meg. Ez a határozat tehát – megfelelő végrehajtása esetén – a 2013/768/KKBP határozat alapján nyújtandó, az ATT-hez kapcsolódó segítségnyújtás fokozására is lehetőséget nyújt.

(8)

A fegyverkivitel hatékony és átlátható ellenőrzésének előmozdítását célzó uniós tevékenységekhez 2008 óta a 2008/230/KKBP tanácsi együttes fellépés (4), valamint a 2009/1012/KKBP (5) és a 2012/711/KKBP tanácsi határozat (6) biztosít keretet. E tevékenységek – a 2008/944/KKBP közös álláspontban foglalt elvekkel és kockázatértékelési kritériumokkal összhangban – hozzájárulnak a regionális együttműködés javításához, az átláthatóság fokozásához és a nagyobb felelősségvállaláshoz. Az Unió hagyományosan a keleti és déli szomszédságában található harmadik országok vonatkozásában folytatja ezeket a tevékenységeket.

(9)

Az elmúlt években az Unió nem uniós országokban támogatást nyújtott a kettős felhasználású termékek kiviteli ellenőrzésének javításához olyan projektek keretében, amelyeket a közös kül-és biztonságpolitika költségvetésen kívüli egyéb uniós pénzügyi eszközökre építve indítottak. Ezeket a tevékenységeket a kiválósági központok létrehozására irányuló uniós kezdeményezés keretében is támogatták. Biztosítani kell a koordinációt a kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzéséhez kapcsolódó, említett tevékenységekkel.

(10)

A Tanács a német Gazdasági és Exportellenőrzési Szövetségi Hivatalt (a továbbiakban: BAFA) bízta meg a 2009/1012/KKBP és a 2012/711/KKBP határozat technikai szintű végrehajtásával. A BAFA sikeresen teljesítette az említett határozatokban előirányzott összes tevékenység megszervezését. Szintén a BAFA a végrehajtó ügynökség azon projektek esetében, amelyek az ATT-nek a 2013/768/KKBP határozat alapján történő hatékony alkalmazását támogatják. Mindezek alapján indokolt az e határozatban előirányzott uniós tevékenységek esetében is a BAFA-t kijelölni végrehajtó ügynökségként, hiszen a vonatkozó uniós fegyverkivitel-ellenőrzési tevékenységek teljes skálájára kiterjedő, bizonyított tapasztalattal, képességekkel és szakértelemmel rendelkezik. A BAFA kijelölése elő fogja segíteni az ATT-hez kapcsolódó tájékoztatási program és az e határozatban előirányzott tevékenységek közötti szinergiák feltárását is,

a)

a fegyverkivitel nem uniós országok általi hatékony ellenőrzésének előmozdítása a 2008/944/KKBP közös álláspontban és az ATT-ben meghatározott elvekkel összhangban, továbbá adott esetben törekvés a kiegészítő jelleg és a szinergiák biztosítására a kettős felhasználású termékekre vonatkozó kiviteli ellenőrzések területén indított uniós segítségnyújtási projektekkel;

b)

a nem uniós országok arra irányuló belső és regionális szintű erőfeszítéseinek támogatása annak érdekében, hogy a hagyományos fegyverekkel való kereskedelmet felelősségteljesebbé és átláthatóbbá tegyék.

a)

a 2008/944/KKBP közös álláspontban és az ATT-ben foglalt kritériumok és elvek további előmozdítása a nem uniós országok körében, a 2012/711/KKBP és a 2009/1012/KKBP határozat, valamint a 2008/230/KKBP együttes fellépés végrehajtása révén elért eredményekre építve;

b)

a nem uniós országok támogatása azzal kapcsolatban, hogy szükség szerint kialakítsák, naprakésszé tegyék és végrehajtsák azokat a vonatkozó jogalkotási és igazgatási intézkedéseket, amelyek célja a hagyományos fegyverek kivitelének ellenőrzésére vonatkozó hatékony rendszer létrehozása;

c)

a kedvezményezettek támogatása az engedélyeket kiállító és a végrehajtásban részt vevő tisztviselők képzése terén a fegyverkivitel-ellenőrzés megfelelő végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása érdekében;

d)

a nemzetközi fegyverkereskedelem átláthatóságának és felelősségteljesebbé tételének előmozdítása többek között olyan nemzeti és regionális intézkedések támogatása révén, amelyek elősegítik a hagyományos fegyverek kivitelének átláthatóságát és megfelelő ellenőrzését;

e)

azoknak a kedvezményezetteknek, amelyek még semmilyen lépést sem tettek az ATT aláírására és az ahhoz való csatlakozásra, a csatlakozásra való ösztönzése, illetve az aláíró felek ösztönzése a ratifikálásra;

f)

a fegyverek eltérő célú felhasználásával kapcsolatos kockázatok – és e kockázatok mérséklési lehetőségei – további tanulmányozásának előmozdítása, mind a behozatal, mind a kivitel vonatkozásában.

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/64

(1)

A Tanács 2013. április 22-én elfogadta az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola létrehozásáról szóló 2013/189/KKBP határozatot (1).

(2)

A Tanács 2014. július 22-én elfogadta a 2013/189/KKBP határozat módosításáról szóló 2014/491/KKBP határozatot (2).

(3)

A 2014/491/KKBP határozattal módosított 2013/189/KKBP határozat megállapítja a 2013. augusztus 1-jétől2014. július 31-ig terjedő első 12 hónapos időszakra, valamint az azt követő, a 2014. augusztus 1-jétől2015. december 31-ig terjedő időszakra szóló pénzügyi referenciaösszeget.

(4)

2014. március 25-én a 2013/189/KKBP határozattal létrehozott irányítóbizottság megállapodott abban, hogy a finanszírozási megállapodás időbeli hatályát összhangba kell hozni a január 1-jétől december 31-ig tartó éves beszámolási időszakkal, annak érdekében, hogy 2016-tól kezdődően csak egy könyvelésre legyen szükség.

(5)

A 2016. január 1-jétől2016. december 31-ig terjedő időszakra ezért új pénzügyi referenciaösszeget kell megállapítani.

(6)

A 2013/189/KKBP határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/65

(1)

A 92/119/EGK irányelv általános intézkedéseket határoz meg az egyes állatbetegségek elleni védekezéshez. Idetartoznak a bőrcsomósodáskór valamely gazdaságban való megjelenésének gyanúja és megállapítása esetén végrehajtandó intézkedések, a korlátozás alá vont körzetekben meghozandó intézkedések, valamint a betegség megfékezésére irányuló kiegészítő intézkedések is. Az említett intézkedések között szerepel a bőrcsomósodáskór kitörése esetén az egyéb ellenőrző intézkedések kiegészítéseként végzett sürgősségi vakcinázás is.

(2)

Az (EU) 2015/1500 bizottsági végrehajtási határozat (5) átfogó védintézkedéseket és korlátozásokat határoz meg a szarvasmarhafélék és spermájuk elszállítására és mozgására, valamint a bőrcsomósodáskórral érintett egyes görögországi területekről származó állati eredetű termékek forgalomba hozatalára.

(3)

Az (EU) 2015/2055 bizottsági végrehajtási határozat (6) megállapítja a szarvasmarhafélék a bőrcsomósodáskór elleni görögországi sürgősségi vakcinázására vonatkozó program meghatározásához kapcsolódó feltételeket. Ezen kívül az (EU) 2015/2055 végrehajtási határozat módosította az (EU) 2015/1500 végrehajtási határozat bizonyos rendelkezéseit, és a korlátozás alá vont körzetet kiterjesztette, hogy az ne csak Évrosz regionális egységet tartalmazza, hanem Rodopi, Xánthi, Kavála és Límnosz regionális egységeket is.

(4)

A görög hatóságok a Bizottságot 2015. október 19-én további kitörésekről értesítették Chalkidiké regionális egységben, október 21-én arról a szándékukról értesítették, hogy Chalkidiké, Theszaloníki és Kilkisz regionális egységekben bőrcsomósodáskór elleni vakcinázást kívánnak végezni, november 11-én pedig arról, hogy Dráma és Széresz regionális egységekben is vakcinázást kívánnak végezni. Ez megkívánja, hogy kibővítsék az (EU) 2015/1500 végrehajtási határozat mellékletében meghatározott korlátozás alá vont övezetet, valamint az (EU) 2015/2055 végrehajtási határozat I. mellékletében meghatározott területet, amelyen a vakcinázás elvégezhető.

(5)

Az (EU) 2015/1500 végrehajtási határozatot és az (EU) 2015/2055 végrehajtási határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/68

11.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 326/69