ISSN 1977-0731

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 158

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

62. évfolyam
2019. június 14.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/941 rendelete (2019. június 5.) a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről és a 2005/89/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

1

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/942 rendelete (2019. június 5.) az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról ( 1 )

22

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/943 rendelete (2019. június 5.) a villamos energia belső piacáról ( 1 )

54

 

 

IRÁNYELVEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019.június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról ( 1 )

125

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg.

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

RENDELETEK

14.6.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 158/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/941 RENDELETE

(2019. június 5.)

a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről és a 2005/89/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen 194. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

Az Unió villamosenergia-ágazata jelentős átalakuláson megy keresztül, ami több szereplőt magukban foglaló decentralizáltabb piacokban, a megújuló energiaforrásokból előállított megújuló energiák nagyobb részarányában, valamint jobban összekapcsolt rendszerekben mutatkozik meg. Ennek tükrében az (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) és az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) célja, hogy továbbfejlessze az Unió belső villamosenergia-piacát szabályozó jogi keretet annak biztosítására, hogy a piacok és a hálózatok a vállalkozások és az uniós polgárok érdekében optimálisan működjenek. E rendelet hozzá kíván járulni az energiaunió célkitűzéseinek végrehajtásához, amely célkitűzések közé tartozik az energiabiztonság, a szolidaritás, a bizalom, és az ambiciózus éghajlat-politika.

(2)

A jól működő piacok és rendszerek a megfelelően összekapcsolt villamosenergia-hálózatokkal együtt adják a villamosenergia-ellátás biztonságának legjobb garanciáját. Azonban a villamosenergia-ellátási válság kockázata – például a szélsőséges időjárási viszonyok okozta természeti katasztrófák, rosszindulatú támadások vagy a tüzelőanyag-hiány miatt – még ott sem zárható ki teljesen, ahol a piacok és a rendszerek jól működnek és össze vannak kapcsolva. A villamosenergia-ellátási válságok következményei gyakran átnyúlnak a nemzeti határokon. Még a helyileg kialakuló válságok hatásai is átterjedhetnek a határokon. A szélsőséges esetek, mint például elhúzódó hideg idő, hőhullám vagy kibertámadás egyszerre teljes régiókat érinthetnek.

(3)

Az összekapcsolt villamosenergia-piacok és rendszerek összefüggésében a villamosenergia-ellátási válság megelőzése és kezelése nem tekinthető tisztán tagállami feladatnak. A regionális együttműködésen alapuló, hatékonyabb és kevésbé költséges intézkedésekben rejlő lehetőségeket jobban ki kell aknázni. Szükség van a szabályok és a jobban összehangolt eljárások közös keretére annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok és más szereplők képesek legyenek hatékonyan együttműködni a határokon keresztül, a tagállamok közötti nagyobb átláthatóság, bizalom és szolidaritás szellemében.

(4)

A 2005/89/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) meghatározta a tagállamok által a villamosenergia-ellátás biztonságának biztosítása érdekében megteendő általános intézkedéseket. Az irányelv rendelkezéseit a későbbi jogszabályok nagyrészt felülírták, különösen abban a tekintetben, hogy miként kell a villamosenergia-piacokat szervezni annak érdekében, hogy elegendő kapacitás álljon rendelkezésre, hogyan kell az átvitelirendszer-üzemeltetőknek együttműködniük a rendszer stabilitásának biztosítása érdekében, továbbá a megfelelő infrastruktúra rendelkezésre állásának biztosítása tekintetében. E rendelet a villamosenergia-ellátási válságok megelőzésének és kezelésének konkrét kérdéseit szabályozza.

(5)

Az (EU) 2017/1485 (7) és az (EU) 2017/2196 (8) bizottsági rendelet alkotja az arra vonatkozó részletes szabályrendszert, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetőknek és más érdekelt feleknek hogyan kell eljárniuk és együttműködniük a rendszerbiztonság biztosítása érdekében. Ezeknek a technikai szabályoknak kell biztosítaniuk, hogy a legtöbb villamosenergia-ipari eseményt operatív szinten hatékonyan kezeljék. E rendelet az olyan villamosenergia-ellátási válsághelyzetekre összpontosít, amelyek nagyobb kiterjedésűek és hatásúak. Meghatározza, hogy a tagállamoknak mit kell tenniük az ilyen válsághelyzetek megelőzésére, és milyen intézkedéseket tehetnek, amennyiben a rendszerüzemeltetési szabályok már nem elegendők. A rendszerüzemeltetési szabályokat még a villamosenergia-ellátási válság esetén is teljes mértékben be kell tartani, és ennek a rendeletnek összhangban kell állnia az (EU) 2017/2196 rendelettel.

(6)

E rendelet olyan szabályok közös keretét hozza létre, amelyek a villamosenergia-ellátási válságok megelőzésére, az azokra való felkészülésre és azok kezelésére vonatkoznak, ezzel növelve az átláthatóságot a felkészülési szakaszban és a villamosenergia-ellátási válságok alatt, valamint biztosítva, hogy az intézkedések meghozatala összehangolt és hatékony módon történjék. Megköveteli, hogy a tagállamok a szolidaritás szellemében regionális szinten, illetve adott esetben bilaterális módon működjenek együtt. Emellett keretet ad az uniós villamosenergia-ellátás biztonságának hatékony, a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport révén történő figyelemmel kíséréséhez, amelyet a Bizottság 2012. november 15-i határozata (9) a tagállamok közötti információcsere fórumaként és – különösen a villamosenergia-ellátás biztonsága területén való – együttműködésük előmozdítására hozott létre. A szándékok szerint a tagállamok közötti együttműködés és a nyomonkövetési keret alacsonyabb költségek mellett a kockázatra való jobb felkészülést eredményezi. E rendelet célja emellett a belső villamosenergia-piac megerősítése a tagállamok közötti bizalom javítása, valamint villamosenergia-ellátási válsághelyzetekben a nem megfelelő állami beavatkozások kizárása, különösen a határokon átnyúló áramlások és az övezetközi átviteli kapacitások indokolatlan korlátozásának elkerülése révén, csökkentve ezáltal a szomszédos tagállamokra gyakorolt negatív továbbgyűrűző hatások kockázatát.

(7)

Az (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) általános szabályokat fektet le a hálózati és információs rendszerek biztonságára vonatkozóan, míg a kiberbiztonságra vonatkozó különös szabályokat az (EU) 2019/943 rendeletben meghatározott üzemi és kereskedelmi szabályzat tartalmazza majd. E rendelet kiegészíti az (EU) 2016/1148 irányelvet annak biztosításával, hogy az említett határozatban meghatározott kiberbiztonsági eseményeket megfelelően, kockázatként azonosítsák, és a kezelésükre teendő intézkedések megfelelően szerepeljenek a kockázati készültségi tervekben.

(8)

A 2008/114/EK tanácsi irányelv (11) meghatározza azt a folyamatot, amelynek célja a kijelölt európai kritikus infrastruktúrák, köztük bizonyos villamosenergia-infrastruktúrák biztonságának javítása. A 2008/114/EK irányelv e rendelettel együtt hozzájárul az uniós energiabiztonsággal kapcsolatos átfogó megközelítés kialakításához.

(9)

Az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (12) azt a követelményt határozza meg a tagállamok számára, hogy háromévente nemzeti vagy annál alacsonyabb megfelelő szinten készítsenek kockázatértékelést, és hogy nemzeti vagy annál alacsonyabb megfelelő szinten készítsék el, illetve fejlesszék tovább katasztrófakockázat-kezelési terveiket. Az e rendeletben szereplő konkrét kockázat-megelőzési, készültségi és tervezési intézkedéseknek összhangban kell lenniük az 1313/2013/EU határozat alapján megkövetelt szélesebb körű, több veszélyre kiterjedő nemzeti kockázatértékelésekkel.

(10)

A villamosenergia-ellátás biztonságának garantálása saját területükön a tagállamok feladata, ugyanakkor a villamosenergia-ellátás biztonsága – saját tevékenységi körükön és hatáskörükön belül – a Bizottság és más uniós szereplők közös felelősségi körébe is tartozik. A villamosenergia-ellátás biztonsága megköveteli a tagállamok, uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint az érdekelt felek közötti hatékony együttműködést. Az elosztórendszer-üzemeltetők és az átvitelirendszer-üzemeltetők kulcsfontosságú szerepet játszanak a biztonságos, megbízható és hatékony villamosenergia-rendszer biztosításában az (EU) 2019/944 irányelv 31. és 40. cikkével összhangban. A szabályozó hatóságok és más illetékes nemzeti hatóságok szintén fontos szerepet játszanak a villamosenergia-ellátás biztonságának garantálásában és nyomon követésében, az (EU) 2019/944 irányelv 59. cikkében rájuk rótt feladatok részeként. A tagállamoknak egyetlen illetékes nemzeti kormányzati vagy szabályozó hatóságként ki kell jelölniük egy meglévő vagy új szervezetet, amelynek célja, hogy biztosítsa valamennyi érintett szereplő átlátható és inkluzív részvételét, a kockázati készültségi tervek hatékony előkészítését és megfelelő végrehajtását, elősegítse a villamosenergia-ellátási válságok megelőzését és utólagos értékelését, valamint az ezekkel kapcsolatos információcserét.

(11)

A villamosenergia-ellátási válságok megelőzésére és kezelésére vonatkozó, tagállamok közötti közös megközelítés feltétele, hogy a tagállamok azonos értelmezést kövessenek a tekintetben, hogy mikor áll fenn villamosenergia-ellátási válság. E rendelet célja elősegíteni különösen a tagállamok közötti koordinációt azon helyzetek azonosítása érdekében, amelyekben potenciálisan fennáll vagy fenyeget annak a kockázata, hogy jelentős villamosenergia-hiány alakul ki, vagy hogy a villamos energiát nem lehetséges eljuttatni a fogyasztókhoz. A villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózatának (a továbbiakban: villamosenergia-piaci ENTSO) és a tagállamoknak meg kell határozniuk a konkrét regionális, illetve nemzeti villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket. E megközelítésnek ki kell terjednie minden jelentős villamosenergia-ellátási válságra, figyelembe véve a regionális és tagállami sajátosságokat, például a hálózat topológiáját, a villamosenergia-szerkezetet, a termelés és fogyasztás mértékét, valamint a népsűrűség nagyságát.

(12)

A villamosenergia-ellátási válságok megelőzésére és kezelésére vonatkozó közös megközelítés azt is megköveteli, hogy a tagállamok ugyanazon módszereket és fogalommeghatározásokat alkalmazzák a villamosenergia-ellátás biztonságát érintő kockázatok azonosítására, és hogy módjukban álljon hatékonyan összehasonlítani, hogy maguk és a szomszédaik mennyire teljesítenek jól ezen a területen. E rendelet két mutatót határoz meg a villamosenergia-ellátás biztonságának figyelemmel kísérésére az Unióban: „várhatóan nem szolgáltatott villamos energia” GWh/év-ben kifejezve, és „várt terhelésvesztés”, óra/év-ben kifejezve. Ezek a mutatók az (EU) 2019/943 rendelet 23. cikkében említett, a villamosenergia-piaci ENTSO által készített európai erőforrásmegfelelőség-értékelések részét képezik. A villamosenergia-ügyi koordinációs csoportnak ezen mutatók alapján rendszeresen figyelemmel kell kísérnie a villamosenergia-ellátás biztonságának alakulását. Az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségének (ACER) is ezeket a mutatókat kell használnia, amikor az (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 15. cikke szerinti éves villamosenergia-piaci nyomonkövetési jelentéseiben beszámol a tagállamok teljesítményéről a villamosenergia-ellátás biztonsága területén.

(13)

A kockázatértékelések következetességének biztosításához a kockázati forgatókönyvek meghatározására vonatkozó közös megközelítésre van szükség, oly módon, hogy az megerősítse a tagállamok közötti bizalmat a villamosenergia-ellátási válságok idején. A villamosenergia-piaci ENTSO -nak ezért – az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – az ACER-rel és a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport kizárólag a tagállamok képviselőiből álló formációjával együttműködésben közös kockázatazonosítási módszertant kell kidolgoznia és naprakészen tartania. A módszertanra a villamosenergia-piaci ENTSO -nak kell javaslatot tennie és azt az ACER-nek kell jóváhagynia. Az ACER-nek a villamosenergia-ügyi koordinációs csoporttal folytatott konzultáció során a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie annak véleményét. Amennyiben érdemi új információk válnak elérhetővé, a villamosenergia-piaci ENTSO-nak naprakésszé kell tennie a közös kockázatazonosítási módszertant.

(14)

A közös kockázatazonosítási módszertan alapján a villamosenergia-piaci ENTSO-nak rendszeresen regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket kell kidolgoznia és naprakészen tartania, továbbá azonosítania a legrelevánsabb kockázatokat minden egyes régióban, mint például: szélsőséges időjárási körülmények, természeti katasztrófa, tüzelőanyag-hiány vagy rosszindulatú támadások. A földgáz mint tüzelőanyag hiánya esetén alkalmazandó válságforgatókönyvek esetében a földgázellátás megszakadásának kockázatát a Földgázpiaci Szállításirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata (ENTSOG) által az (EU) 2017/1938 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) 7. cikke szerint készített földgázellátási és infrastruktúra-megszakadási forgatókönyvek alapján kell értékelni. A villamosenergia-piaci ENTSO számára lehetővé kell tenni, hogy a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározásával kapcsolatos feladatokat az (EU) 2019/943 rendelet 35. cikke alapján létrehozott regionális koordinációs központokra ruházza át. Az átruházott feladatokat a villamosenergia-piaci ENTSO felügyelete mellett kell végezni. A tagállamoknak a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveken alapuló nemzeti villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket kell kidolgozniuk, és azokat alapesetben négyévente naprakésszé kell tenniük. E forgatókönyveknek kell a kockázati készültségi tervek alapját képezniük. A kockázatok nemzeti szintű azonosítása során a tagállamoknak le kell írniuk azokat a kockázatokat, amelyeket a villamosenergia-ellátás biztonsága szempontjából releváns infrastruktúrák tulajdonlásával kapcsolatban megállapítanak, továbbá az ilyen kockázatok kezelését célzó intézkedéseket – mint például az általános vagy ágazatspecifikus beruházás-előszűrési jogszabályokat, a bizonyos részvényeseket megillető különleges jogokat – annak feltüntetésével, hogy véleményük szerint miért minősülnek az ilyen intézkedések szükségeseknek és arányosaknak.

(15)

A kockázatértékelési forgatókönyvek meghatározására, valamint a megelőző, a felkészülési és az enyhítő intézkedések kidolgozására vonatkozó regionális megközelítésnek jelentős előnyökkel kell járnia az intézkedések hatékonyságát és az optimális erőforrás-kihasználást illetően. Emellett egyidejű villamosenergia-ellátási válság esetén az összehangolt és előre egyeztetett megközelítés biztosíthatja a következetes válaszadást, és csökkentheti annak kockázatát, hogy a pusztán nemzeti szintű intézkedések negatív hatásai a szomszédos tagállamokba is továbbgyűrűzzenek. Ezért e rendelet előírja, hogy a tagállamok kötelesek regionális szinten együttműködni.

(16)

A regionális koordinációs központoknak az (EU) 2019/943 rendelettel összhangban kell ellátniuk a rájuk ruházott regionális jelentőségű feladatokat. Annak biztosítása érdekében, hogy feladataikat hatékonyan és az érintett nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben tudják végezni a nagyobb kiterjedésű villamosenergia-ipari események megelőzése és enyhítése érdekében, az e rendelet által megkövetelt regionális együttműködésnek a műszaki szinten alkalmazott regionális együttműködési struktúrákon kell alapulnia, azaz az ugyanazon regionális koordinációs központ által érintett tagállamok csoportjain. A regionális koordinációs központok földrajzi régiói ezért jelentőséggel bírnak a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek és a kockázatértékelések meghatározása szempontjából. A tagállamok számára azonban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a régiókon belül a konkrét regionális intézkedések tekintetében folytatott együttműködés céljából alcsoportokat hozzanak létre vagy már létező regionális együttműködési fórumokon keresztül együttműködjenek, mivel villamosenergia-ellátási válság esetén a kölcsönös segítségnyújtásra való technikai képesség alapvetően fontos. Erre azért van szükség, mert egy nagyobb régióban nem minden tagállam lesz képes arra, hogy villamosenergia-ellátási válsághelyzetben egy másik tagállam számára villamos energiát biztosítson. Ezért nem szükséges, hogy a régió valamennyi tagállama regionális megállapodásokat kössön a konkrét regionális intézkedésekről. Az intézkedésekről ehelyett azon tagállamoknak kell megállapodniuk, amelyek rendelkeznek az egymásnak való segítségnyújtásra alkalmas technikai képességgel.

(17)

Az (EU) 2019/943 rendelet előírja közös módszertan alkalmazását a közép- és hosszú távú európai erőforrásmegfelelőség-értékelésre (a 10 évtől 1 évig előre tekintő időtartamra) annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok a feltehetően szükséges beruházási igényekkel kapcsolatos döntéseiket átláthatóan és közösen elfogadott alapon hozzák meg. Az európai erőforrásmegfelelőség-értékelésnek más a célja, mint a rövid távú megfelelőség-értékeléseknek, amelyeket a rövid időkereteken belül fellépő megfelelőséggel kapcsolatos problémák feltárására alkalmaznak, úgy mint a szezonális (hat hónapra előre tekintő), a heti és a legalább napi előzetesig terjedő megfelelőség-értékelések. Ami a rövid távú értékeléseket illeti, szükség van a megfelelőséggel kapcsolatos lehetséges problémák feltárásának közös megközelítésére. A villamosenergia-piaci ENTSO-nak téli és nyári megfelelőség-értékeléseket kell végeznie, hogy felhívja a tagállamok és az átvitelirendszer-üzemeltetők figyelmét a villamosenergia-ellátás biztonságával kapcsolatos azon kockázatokra, amelyek a következő hat hónap során felmerülhetnek. A villamosenergia-piaci ENTSO-nak – az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – az ACER-rel és a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport kizárólag a tagállamok képviselőiből álló formációjával együttműködésben közös valószínűségi módszertant kell kidolgoznia az említett megfelelőség-értékelések javítása érdekében. A módszertanra és naprakésszé tételére a villamosenergia-piaci ENTSO tesz javaslatot az ACER-nek, és azokat az ACER hagyja jóvá. A villamosenergia-ügyi koordinációs csoporttal folytatott konzultáció során az ACER-nek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie a csoport által ismertetett véleményt. Amennyiben érdemi új információk válnak elérhetővé, a villamosenergia-piaci ENTSO-nak naprakésszé kell tennie a módszertant. A villamosenergia-piaci ENTSO-nak módjában kell állnia, hogy a szezonális megfelelőség-értékelésekkel kapcsolatos feladatokat a regionális koordinációs központokra ruházza át, az átruházott feladatokat ugyanakkor a villamosenergia-piaci ENTSO felügyelete alatt kell végezni.

(18)

Az átvitelirendszer-üzemeltetők a szezonális megfelelőség-értékelések elkészítéséhez használt módszertant kötelesek alkalmazni bármely más típusú rövid távú kockázatfelmérés elvégzése során, különösen az (EU) 2017/1485 rendeletben előírt heti előzetestől legalább napi előzetes időtartamig terjedő termelési megfelelőségi előrejelzések tekintetében.

(19)

A villamosenergia-ellátási válságmegelőzés és -kezelés közös megközelítésének biztosítása érdekében minden tagállam illetékes hatósága köteles kockázati készültségi tervet kidolgozni a regionális és tagállami villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek alapján. Az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell az érdekelt felekkel vagy az érdekelt felek csoportjainak képviselőivel, például a termelők vagy azok kereskedelmi szervezeteinek képviselőivel vagy az elosztórendszer-üzemeltetőkkel, amennyiben azoknak fontos szerepük van a villamosenergia-ellátási válság megelőzésében és kezelésében. E célból az illetékes hatóságoknak kell határozniuk a konzultáció lebonyolításához szükséges megfelelő intézkedésekről. A kockázati készültségi terveknek hatékony, arányos és megkülönböztetésmentes intézkedéseket kell leírniuk, amelyek minden azonosított villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvre vonatkoznak. Figyelembe kell venni a keresleti oldali és a kínálati oldali intézkedések környezetre gyakorolt hatását. A terveknek biztosítaniuk kell az átláthatóságot, különösen a tekintetben, hogy milyen feltételek mellett hozhatók nem piaci alapú intézkedések a villamosenergia-ellátási válságok enyhítésére. Minden tervezett nem piaci alapú intézkedésnek összhangban kell lennie az e rendeletben meghatározott szabályokkal. A kockázati készültségi terveket közzé kell tenni, biztosítva ugyanakkor az érzékeny információk bizalmas kezelését.

(20)

A kockázati készültségi terveknek tagállami, regionális és – adott esetben – kétoldalú intézkedéseket kell meghatározniuk. A regionális és – adott esetben – kétoldalú intézkedések különösen egyidejű villamosenergia-ellátási válság esetén szükségesek, amikor koordinált és előre egyeztetett megközelítés révén kell biztosítani a következetes válaszlépést és csökkenteni a negatív hatások továbbgyűrűzésének kockázatát. E célból a kockázati készültségi tervek elfogadása előtt az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell az érintett tagállamok illetékes hatóságaival. Érintettek azok a tagállamok, amelyekben egymás villamosenergia-rendszerére nézve negatív továbbgyűrűző vagy egyéb hatások jelentkezhetnek, függetlenül attól, hogy ezek a tagállamok ugyanabban a régióban vannak-e vagy közvetlenül kapcsolódnak-e egymáshoz. A tervekben figyelembe kell venni a vonatkozó tagállami körülményeket, beleértve az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkének értelmében vett legkülső régiók helyzetét, valamint néhány olyan mikroméretű, elszigetelt rendszert, amelyek nem csatlakoznak a nemzeti átviteli rendszerekhez. E tekintetben a tagállamoknak le kell vonniuk a megfelelő következtetéseket többek között e rendeletnek a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározását illetően, valamint a kockázati készültségi tervekben meghatározott regionális és kétoldalú intézkedéseket és a segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezéseket illetően. A tervekben egyértelműen meg kell határozni az illetékes hatóságok szerepét és felelősségi köreit. A nemzeti intézkedéseknek teljes mértékben figyelembe kell venniük a regionális és kétoldalú intézkedéseket, és maradéktalanul ki kell használniuk a regionális együttműködés által biztosított lehetőségeket. A terveknek műszaki vagy szervezési jellegűeknek kell lenniük, és céljuk az, hogy segítsék megelőzni a villamosenergia-ellátási válságok kialakulását vagy fokozódását, illetve enyhítsék azok hatását.

(21)

A kockázati készültségi terveket rendszeresen naprakésszé kell tenni. Annak biztosítása érdekében, hogy a tervek mindig naprakészek és hatékonyak legyenek, az egyes régiókban levő tagállamok illetékes hatóságainak az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel és más érintett érdekelt felekkel együttműködve kétévente villamosenergia-ellátási válságra vonatkozó szimulációs gyakorlatot kell szervezniük a tervek megfelelőségének tesztelése érdekében.

(22)

Az e rendeletben előírt sablon célja a tervek elkészítésének elősegítése, emellett lehetővé teszik a tagállamokra vonatkozó egyedi információk felvételét is. A sablon célja továbbá az érintett régióban levő többi tagállammal, valamint a villamosenergia-ügyi koordinációs csoporttal való egyeztetés elősegítése. A régión belül és a villamosenergia-ügyi koordinációs csoporton keresztül folytatott egyeztetésnek biztosítania kell, hogy az egyik tagállam vagy régió által tett intézkedések ne veszélyeztessék más tagállamok vagy régiók villamosenergia-ellátásának biztonságát.

(23)

Fontos elősegíteni a tagállamok közötti kommunikációt és átláthatóságot minden olyan esetben, amikor konkrét, megalapozott és megbízható információjuk van arról, hogy villamosenergia-ellátási válság következhet be. Ilyen körülmények között az érintett tagállamok kötelesek indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatni a Bizottságot, a szomszédos tagállamokat és a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportot, megadva különösen a villamosenergia-ellátás romlásának okaira vonatkozó információkat, a villamosenergia-ellátási válság megelőzése érdekében tervezett intézkedéseket és a más tagállamokból igényelt lehetséges segítséget.

(24)

Villamosenergia-ellátási válság esetén az információcsere elengedhetetlen az összehangolt cselekvés és a célzott segítségnyújtás biztosításához. Ezért e rendelet kötelezi az illetékes hatóságokat, hogy indokolatlan késedelem nélkül tájékoztassák a régió tagállamait és a Bizottságot, amikor villamosenergia-ellátási válsággal szembesülnek. Az illetékes hatóságok kötelesek tájékoztatást adni a válság okairól, az enyhítésére tervezett és megtett intézkedésekről, és arról, hogy szükség lehet-e más tagállamok segítségére. Ahol az ilyen segítségnyújtás túlmutat a villamosenergia-ellátás biztonságán, az uniós polgári védelmi mechanizmus marad az alkalmazandó jogi keret.

(25)

Villamosenergia-ellátási válság esetén a tagállamok a szolidaritás jegyében kötelesek együttműködni egymással. Ezen általános szabályon túlmenően megfelelő rendelkezéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy a tagállamok segítséget ajánljanak fel egymásnak villamosenergia-ellátási válság esetén. Az ilyen segítségnyújtásnak a kockázati készültségi tervben foglalt, elfogadott koordinált intézkedéseken kell alapulnia. Ez a rendelet széles körű mérlegelési jogkört biztosít a tagállamok számára a koordinált intézkedések tartalmáról és ennélfogva a felajánlott segítségnyújtás tartalmáról való megállapodásukhoz. A koordinált intézkedésekről való döntés és az azokról való megállapodás a tagállamok feladata, figyelembe véve a keresletet és a kínálatot. E rendelet biztosítja ugyanakkor, hogy a megállapodott segítségnyújtás keretében a villamos energia szolgáltatása koordinált módon történjen. A tagállamoknak meg kell állapodniuk a regionális vagy kétoldalú intézkedések végrehajtásához szükséges technikai, jogi és pénzügyi feltételekről. A technikai feltételek keretében a tagállamoknak fel kell tüntetniük a leszállítandó villamos energia maximális mennyiségét, amelyet a villamosenergia-ellátás műszaki megvalósíthatósága alapján újra kell értékelni, amint egy villamosenergia-ellátási válság során a segítségnyújtást igénybe veszik. Ezt követően a tagállamoknak meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést a regionális és kétoldalú intézkedések, valamint a technikai, jogi és pénzügyi feltételek végrehajtására.

(26)

A koordinált intézkedésekről, a technikai, jogi és pénzügyi feltételekről és a segítségnyújtással kapcsolatos egyéb végrehajtási intézkedésekről való megállapodás során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a társadalmi és gazdasági tényezőket, beleértve az uniós polgárok biztonságát, továbbá az arányosságot. Ösztönzendő, hogy megosszák a bevált gyakorlatokat, és hogy a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportot egyeztetési fórumként használják a segítségnyújtási lehetőségek feltárására, különösen a koordinált intézkedések, valamint a szükséges technikai, jogi és pénzügyi feltételek tekintetében, beleértve a méltányos ellentételezést is. A Bizottság elősegítheti a regionális és kétoldalú intézkedésekre vonatkozó megállapodás előkészítését.

(27)

Az e rendelet szerinti, tagállamok közötti segítségnyújtás tekintetében a tagállamoknak méltányos ellentételezésről kell megállapodniuk egymással. E rendelet nem harmonizálja a tagállamok közötti ilyen méltányos ellentételezés minden aspektusát. A tagállamoknak ezért a segítségnyújtást megelőzően meg kell állapodniuk a méltányos ellentételezésre vonatkozó rendelkezésekről. A segítséget kérő tagállam köteles a segítséget nyújtó tagállamnak haladéktalanul ilyen ellentételezést fizetni vagy ilyen ellentételezés haladéktalan megfizetését biztosítani. A Bizottságnak jogilag nem kötelező erejű iránymutatást kell nyújtania a méltányos ellentételezés fő elemeire és a technikai, jogi és pénzügyi feltételek egyéb elemeire vonatkozóan.

(28)

Az e rendelet szerinti segítségnyújtás során a tagállamok uniós jogot hajtanak végre, és ezért kötelesek tiszteletben tartani az uniós jog által garantált alapvető jogokat. A segítségnyújtás ezért – a tagállamok közötti megállapodás alapján elfogadott intézkedésektől függően – kötelezettséget keletkeztethet a tagállamok számára arra, hogy ellentételezést fizessenek az intézkedéseik által érintettek számára. A tagállamoknak ezért – szükség esetén – gondoskodniuk kell arról, hogy olyan nemzeti ellentételezési szabályok legyenek hatályban, amelyek összhangban állnak az uniós joggal és különösen az alapvető jogokkal. Ezen túlmenően a segítségnyújtásban részesülő tagállamnak kell viselnie minden, a segítséget nyújtó tagállam részéről a segítségnyújtás következtében felmerült észszerű költséget, az említett nemzeti ellentételezési szabályok szerint.

(29)

Villamosenergia-ellátási válság esetén akkor is segítséget kell nyújtani, ha a tagállamok még nem állapodtak meg azokról a koordinált intézkedésekről, valamint technikai, jogi és pénzügyi feltételekről, amelyeket e rendelet segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezései előírnak. Annak érdekében, hogy ilyen helyzetben e rendeletnek megfelelően lehessen segítséget nyújtani, a tagállamoknak ad hoc intézkedésekről és szabályokról kell megállapodniuk a még hiányzó koordinált intézkedések, valamint technikai, jogi és pénzügyi feltételek helyett.

(30)

E rendelet ilyen, tagállamok közötti segítségnyújtási mechanizmust vezet be az Unión belüli villamosenergia-ellátási válságok megelőzésének és mérséklésének eszközeként. A Bizottságnak ezért felül kell vizsgálnia a segítségnyújtási mechanizmust a működésével kapcsolatos jövőbeli tapasztalatokra figyelemmel, és – adott esetben – javaslatot kell tennie annak módosítására.

(31)

E rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozások és a fogyasztók a villamosenergia-ellátási válságok leküzdése során a lehető leghosszabb ideig az (EU) 2019/943 rendeletben és az (EU) 2019/944 irányelvben meghatározott piaci mechanizmusokra támaszkodjanak. A belső piacra és a rendszerüzemeltetésre vonatkozó szabályokat még villamosenergia-ellátási válság esetén is maradéktalanul be kell tartani. E szabályok közé tartozik az (EU) 2017/1485 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének i. pontja és az (EU) 2017/2196 rendelet 35. cikke, amelyek szabályozzák az ügyletek korlátozását, a kapacitásfelosztás céljából több zónát érintő kapacitás rendelkezésre bocsátásának korlátozását vagy a menetrendek megadásának korlátozását. Ez azt jelenti, hogy nem piaci alapú intézkedéseket, például a kereslet kényszerített lekapcsolását vagy a többlet ellátás biztosítását a normál piaci működésen kívül csak végső megoldásként lehet alkalmazni, amikor a piac által kínált összes többi lehetőséget már kimerítették. Ezért a kereslet kényszerített lekapcsolása csak azt követően alkalmazható, hogy a kereslet önkéntes lekapcsolására rendelkezésre álló összes lehetőséget kimerítették. Ezen túlmenően a nem piaci alapú intézkedéseknek szükségeseknek, arányosaknak, megkülönböztetésmenteseknek és átmenetieknek kell lenniük.

(32)

A villamosenergia-ellátási válságot követően az átláthatóság biztosítása érdekében a villamosenergia-ellátási válságot bejelentő illetékes hatóságok kötelesek elvégezni a válságnak és a válság hatásainak utólagos értékelését. Ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie többek között a megtett intézkedések hatékonyságát és arányosságát, valamint gazdasági költségüket. Az értékelésnek ki kell terjednie olyan, határokon átnyúló szempontokra, mint az intézkedések által más tagállamokra gyakorolt hatás és a villamosenergia-ellátási válságot bejelentő tagállam által az utóbbiaktól kapott segítség mértéke.

(33)

Az átláthatósági kötelezettségeknek biztosítaniuk kell, hogy a villamosenergia-ellátási válságok megelőzése vagy kezelése érdekében tett minden intézkedés tiszteletben tartsa a belső piaci szabályokat, és összhangban álljon az energiaunió alapját képező együttműködés és szolidaritás elveivel.

(34)

E rendelet megerősíti a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport szerepét. Konkrét feladatokat kell ellátnia különösen a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározását és a rövid távú és szezonális megfelelőség-értékeléseket szolgáló módszertan kidolgozásával, valamint a kockázati készültségi tervek elkészítésével összefüggésben, és kiemelkedő szerepet kell játszania a villamosenergia-ellátás biztonsága terén nyújtott tagállami teljesítmények figyelemmel kísérésében és ennek alapján a legjobb gyakorlatok kidolgozásában.

(35)

A villamosenergia-ellátási válságok az Unió határain túlra is nyúlhatnak, és az Energiaközösség részes feleit is érinthetik. Az Energiaközösséget létrehozó szerződés egyik részes feleként az Uniónak elő kell mozdítania az említett szerződés arra irányuló módosítását, hogy megfelelő és szilárd szabályozási keret megteremtése révén integrált piac és egységes szabályozási környezet jöjjön létre. A hatékony válságkezelés biztosítása érdekében az Uniónak szorosan együtt kell működnie az Energiaközösség részes feleivel a villamosenergia-ellátási válságok megelőzése, az azokra való felkészülés és azok kezelése terén.

(36)

Amennyiben a Bizottság, az ACER, a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport, a villamosenergia-piaci ENTSO, a tagállamok, illetve illetékes hatóságaik és nemzeti hatóságaik vagy egyéb szervek, szervezetek vagy személyek e rendelet értelmében bizalmas információkhoz jutnak, gondoskodniuk kell ezen információk bizalmas kezeléséről. E célból a bizalmas információkra a bizalmas információk kezelésére vonatkozó hatályos uniós és nemzeti szabályokat és eljárásokat kell alkalmazni.

(37)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az Unióban a legeredményesebb és leghatékonyabb kockázati készültség biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(38)

Jelenleg Ciprus az egyetlen olyan tagállam, amely nem kapcsolódik közvetlenül másik tagállamhoz. E rendelet bizonyos rendelkezései tekintetében egyértelműen meg kell határozni, hogy mindaddig, amíg e helyzet fennáll, a szóban forgó rendelkezések – nevezetesen a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározására, a regionális és kétoldalú intézkedéseknek a kockázati készültségi tervekbe történő beillesztésére és a segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezések – nem alkalmazandók Ciprusra. Ösztönzik Ciprust és más érintett tagállamokat, hogy – a Bizottság támogatásával – dolgozzanak ki alternatív intézkedéseket és eljárásokat az e rendelkezések által érintett területeken, amennyiben az ilyen alternatív intézkedések és eljárások nem befolyásolják e rendelet más tagállamok közötti eredményes alkalmazását.

(39)

A 2005/89/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet szabályokat határoz meg a tagállamok között a villamosenergia-válságok megelőzése, az ilyen válságokra való felkészülés és a kezelésük területén a szolidaritás és átláthatóság szellemében és a belső villamosenergia-versenypiac követelményeit teljes mértékben tiszteletben tartva folytatandó együttműködésre vonatkozóan.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.   „a villamosenergia-ellátás biztonsága”: a villamosenergia-rendszer azon képessége, hogy biztosítsa a villamos energia egyértelműen meghatározott teljesítményszinten való szolgáltatását a fogyasztók részére, amelyet az érintett tagállamok határoznak meg;

2.   „átvitelirendszer-üzemeltető”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 35. pontjában meghatározott átvitelirendszer-üzemeltető;

3.   „elosztás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 28. pontjában meghatározott elosztás;

4.   „határokon átnyúló áramlás”: az (EU) 2019/943 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, határokon átnyúló áramlás;

5.   „övezetközi kapacitás”: az összekapcsolt rendszer arra való képességének mérőszáma, hogy ajánlattételi övezetek között energiaátadást valósítson meg;

6.   „fogyasztó”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott fogyasztó;

7.   „elosztórendszer-üzemeltető”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 29. pontjában meghatározott elosztórendszer-üzemeltető;

8.   „termelés”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 37. pontjában meghatározott termelés;

9.   „villamosenergia-ellátási válság”: olyan, a tagállamok által meghatározott és a kockázati készültségi tervekben ismertetett fennálló vagy fenyegető helyzet, amely jelentős villamosenergia-hiánnyal jár, vagy amelyben a villamos energiát nem lehet eljuttatni a fogyasztókhoz;

10.   „egyidejű villamosenergia-ellátási válság”: olyan villamosenergia-ellátási válság, amely egyidejűleg egynél több tagállamot érint;

11.   „illetékes hatóság”: a tagállam által a 3. cikkel összhangban kinevezett nemzeti kormányzati hatóság vagy szabályozó hatóság;

12.   „szabályozó hatóságok”: az (EU) 2019/944 irányelv 57. cikkének (1) bekezdésében említett szabályozó hatóságok;

13.   „válságkoordinátor”: az a személy, személyek csoportja, az illetékes nemzeti villamosenergia-ellátási válságkezelőkből álló csoport, illetve intézmény, akinek/amelynek feladata, hogy kapcsolattartóként járjon el, és a villamosenergia-ellátási válság során összehangolja az információáramlást;

14.   „nem piaci alapú intézkedés”: olyan kínálat- vagy keresletoldali intézkedés, amely eltér a piaci szabályoktól vagy a kereskedelmi szerződésektől, és amelynek célja a villamosenergia-ellátási válság enyhítése;

15.   „villamosenergia-termelő”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 38. pontjában meghatározott villamosenergia-termelő;

16.   „régió”: azon tagállamok csoportja, amelyek átvitelirendszer-üzemeltetői ugyanazon, az (EU) 2019/943 rendelet 36. cikkében említett regionális koordinációs központhoz tartoznak;

17.   „alcsoport”: tagállamok olyan csoportja egy régión belül, amely rendelkezik az egymásnak való segítségnyújtás technikai képességével a 15. cikkel összhangban;

18.   „korai előrejelzés”: konkrét, komoly és megbízható információk nyújtása arról, hogy olyan esemény következhet be, amely valószínűsíthetően jelentős mértékben rontani fogja a villamosenergia-ellátást és villamosenergia-ellátási válsághoz fog vezetni;

19.   „átvitel”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 34. pontjában meghatározott átvitel;

20.   „villamosenergia-ipari vállalkozás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 57. pontjában meghatározott villamosenergia-ipari vállalkozás;

21.   „kapacitásfelosztás”: az övezetközi kapacitás felosztása;

22.   „megújuló energiaforrásokból előállított energia”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 31. pontjában meghatározott, megújuló energiaforrásokból előállított energia vagy megújuló energia.

3. cikk

Illetékes hatóság

(1)   A lehető leghamarabb, de minden esetben legkésőbb 2020. január 5-ig minden tagállam saját illetékes hatóságaként kijelöl egy nemzeti kormányzati vagy szabályozó hatóságot. Az illetékes hatóságok felelősek az e rendeletben előírt feladatok ellátásáért, és e célból együttműködnek egymással. Az illetékes hatóság kijelöléséig a villamosenergia-ellátás biztonságáért felelős nemzeti szervek látják el az illetékes hatóságok feladatait e rendelettel összhangban.

(2)   A tagállamok késedelem nélkül értesítik a Bizottságot és a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportot az (1) bekezdéssel összhangban kijelölt illetékes hatóságaik nevéről és kapcsolattartási adatairól, valamint minden ezekkel kapcsolatos változásról, és ezeket az információkat nyilvánosságra hozzák.

(3)   A tagállamok engedélyezhetik illetékes hatóságuk számára, hogy a kockázati készültségi tervek készítéséhez és a kockázatkezeléshez kapcsolódó operatív feladatokat más szervekre ruházza át. Az átruházott feladatokat az illetékes hatóság felügyelete mellett kell végezni, és azokat a 11. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban fel kell tüntetni a kockázati készültségi tervben.

II. FEJEZET

Kockázatértékelés

4. cikk

A villamosenergia-ellátás biztonságával kapcsolatos kockázatok értékelése

Minden illetékes hatóság biztosítja, hogy a villamosenergia-ellátás biztonságára vonatkozó minden releváns kockázatot értékeljenek az e rendeletben és az (EU) 2019/943 rendelet IV. fejezetében meghatározott szabályokkal összhangban. Ennek érdekében együttműködik az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel, az elosztórendszer-üzemeltetőkkel, a szabályozó hatóságokkal, a villamosenergia-piaci ENTSO-val, a regionális koordinációs központokkal és szükség esetén egyéb érdekelt felekkel.

5. cikk

A regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározására szolgáló módszertan

(1)   2020. január 5-ig a villamosenergia-piaci ENTSO javaslatot nyújt be az ACER-nek a legrelevánsabb regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározására szolgáló módszertanra vonatkozóan.

(2)   A javasolt módszertannak a rendszermegfelelőséghez, rendszerbiztonsághoz és tüzelőanyag-biztonsághoz kapcsolódó villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket legalább az alábbi kockázatok alapján kell meghatároznia:

a)

ritka és szélsőséges természeti veszélyek;

b)

az N–1 biztonsági jellemzőn túlmutató váratlan veszélyek, valamint rendkívüli, előre nem látható események;

c)

következményes veszélyek, a rosszindulatú támadások és a tüzelőanyag-hiány következményeit is beleértve;

(3)   A javasolt módszertannak tartalmaznia kell legalább a következő elemeket:

a)

valamennyi releváns nemzeti és regionális körülmény figyelembevétele, az alcsoportokat is beleértve;

b)

a határokon átnyúló kockázatok egymásra hatása és korrelációja;

c)

az egyidejű villamosenergia-ellátási válságokra vonatkozó forgatókönyvek szimulációja;

d)

kockázatok rangsorolása a hatásuk és valószínűségük alapján;

e)

az érzékeny információk olyan kezelésére vonatkozó elvek, amelyek biztosítják az átláthatóságot a nyilvánosság számára.

(4)   A földgázellátási zavarok kockázatának a kockázatok e cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti azonosítása keretében való figyelembevétele során a villamosenergia-piaci ENTSO köteles felhasználni az ENTSOG által az (EU) 2017/1938 rendelet 7. cikke értelmében kidolgozott, a földgázellátási zavarokat és az infrastruktúra működésének zavarait leíró forgatókönyveket.

(5)   A javasolt módszertan ACER-nek történő benyújtása előtt a villamosenergia-piaci ENTSO köteles konzultációt folytatni legalább a regionális koordinációs központokkal, az ipari és fogyasztói szervezetekkel, a villamosenergia-termelőkkel vagy azok szakmai szervezeteivel, az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel és az érintett elosztásirendszer-üzemeltetőkkel, az illetékes hatóságokkal, a szabályozó hatóságokkal és az egyéb érintett nemzeti hatóságokkal. A villamosenergia-piaci ENTSO köteles megfelelően figyelembe venni a konzultáció eredményeit, és azokat a javasolt módszertannal együtt a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport valamelyik ülésén elő kell terjesztenie.

(6)   Az ACER a javasolt módszertan kézhezvételétől számított 2 hónapon belül a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport kizárólag a tagállamok képviselőiből álló formációjával folytatott konzultációt követően jóváhagyja a javaslatot vagy módosítja azt. A módszertan végleges változatát a villamosenergia-piaci ENTSO és az ACER közzéteszi a honlapján.

(7)   A villamosenergia-piaci ENTSO köteles naprakésszé tenni és javítani a módszertant az (1)–(6) bekezdéssel összhangban amennyiben érdemi új információk válnak elérhetővé. A villamosenergia-ügyi koordinációs csoport kizárólag a tagállamok képviselőiből álló formációja ajánlhat, az ACER vagy a Bizottság pedig kérhet ilyen naprakésszé tételt vagy javítást, megfelelő indokolással. A villamosenergia-piaci ENTSO a kérés kézhezvételétől számított hat hónapon belül köteles benyújtani az ACER-nek a javasolt változtatások tervezetét. Az ACER e tervezet kézhezvételétől számított 2 hónapon belül a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport kizárólag a tagállamok képviselőiből álló formációjával folytatott konzultációt követően jóváhagyja vagy módosítja a javasolt változtatásokat. A naprakésszé tett módszertan végleges változatát a villamosenergia-piaci ENTSO és az ACER közzéteszi a honlapján.

6. cikk

A regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározása

(1)   Egy adott módszertannak az 5. cikk (6) bekezdése alapján történő elfogadásától számított hat hónapon belül a villamosenergia-piaci ENTSO a szóban forgó módszertan alapján és a villamosenergia-ügyi koordinációs csoporttal, a regionális koordinációs központokkal, az illetékes hatóságokkal és a szabályozó hatóságokkal szoros együttműködésben minden régió vonatkozásában köteles meghatározni a leginkább releváns villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket. A regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározásához kapcsolódó feladatokat a regionális koordinációs központokra ruházhatja át.

(2)   A villamosenergia-piaci ENTSO-nak a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket be kell nyújtania az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőkhöz, a regionális koordinációs központokhoz, az illetékes hatóságokhoz és szabályozó hatóságokhoz, valamint a villamosenergia-ügyi koordinációs csoporthoz. A villamosenergia-ügyi koordinációs csoport módosításokat javasolhat.

(3)   A villamosenergia-piaci ENTSO a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket négyévente köteles naprakésszé tenni, kivéve, ha a körülmények ezt gyakrabban indokolják.

7. cikk

A nemzeti villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározása

(1)   A regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveknek a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban történt meghatározásától számított négy hónapon belül az illetékes hatóságnak meg kell határoznia a leginkább releváns nemzeti villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket.

(2)   A nemzeti villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározása során az illetékes hatóságnak konzultálnia kell az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel, az illetékes hatóság által érintettnek tartott elosztórendszer-üzemeltetőkkel, az érintett villamosenergia-termelőkkel vagy azok szakmai szervezeteivel, valamint a szabályozó hatósággal, amennyiben nem az az illetékes hatóság.

(3)   A nemzeti villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket legalább az 5. cikk (2) bekezdésében említett kockázatok alapján kell meghatározni, és azoknak összhangban kell lenniük a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvekkel. A tagállamok a nemzeti villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket négyévente kötelesek naprakésszé tenni, kivéve, ha a körülmények ezt gyakrabban indokolják.

(4)   A regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveknek a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban történt meghatározásától számított négy hónapon belül a tagállamok tájékoztatják a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportot és a Bizottságot a villamosenergia-ellátás biztonsága szempontjából releváns infrastruktúrák tulajdonlására vonatkozó kockázatértékeléseikről, továbbá az ilyen kockázatok megelőzése és enyhítése érdekében tett intézkedésekről, megjelölve, hogy az ilyen intézkedések miért tekinthetők szükségeseknek és arányosaknak.

8. cikk

A rövid távú és a szezonális megfelelőség értékelésének módszertana

(1)   A villamosenergia-piaci ENTSO 2020. január 5-ig javaslatot nyújt be az ACER-nek a szezonális és a rövid távú megfelelőség értékelésére vonatkozó módszertanra, azaz a havi és a heti előzetestől a legalább napi előzetes időtartamig terjedő megfelelőség értékelésére, amelynek legalább a következőkre kell kiterjednie:

a)

a bemenetek bizonytalansága, például az átviteli kapacitáskiesés valószínűsége, az erőművek nem tervezett üzemszünetének valószínűsége, szélsőséges időjárási körülmények, az ingadozó kereslet, különösen az időjárási körülményektől függő csúcsok, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított energia termelésénék ingadozása;

b)

villamosenergia-ellátási válság bekövetkezésének valószínűsége;

c)

egyidejű villamosenergia-ellátási válság bekövetkezésének valószínűsége.

(2)   Az (1) bekezdésben említett módszertan valószínűségi megközelítést tesz lehetővé, több forgatókönyv figyelembevételével, és figyelembe veszi a nemzeti, regionális és uniós összefüggéseket, beleértve a tagállamok közötti összekapcsolódás szintjét és a lehetséges mértékben az Unió szinkronterületén belül levő nem uniós országokat. A módszertanban figyelembe kell venni az egyes tagállamok energiaágazatának sajátosságait, beleértve a sajátos időjárási feltételeket és a külső körülményeket is.

(3)   A javasolt módszertan benyújtása előtt a villamosenergia-piaci ENTSO köteles konzultációt folytatni legalább a regionális koordinációs központokkal, az ipari és fogyasztói szervezetekkel, a villamosenergia-termelőkkel vagy azok szakmai szervezeteivel, az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel, az érintett elosztásirendszer-üzemeltetőkkel, az illetékes hatóságokkal, a szabályozó hatóságokkal és az egyéb érintett nemzeti hatóságokkal. A villamosenergia-piaci ENTSO köteles megfelelően figyelembe venni a konzultáció eredményeit, és azokat a javasolt módszertannal együtt a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport ülésén elő kell terjesztenie.

(4)   Az ACER a javasolt módszertan kézhezvételétől számított 2 hónapon belül a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport kizárólag a tagállamok képviselőiből álló formációjával folytatott konzultációt követően jóváhagyja a javaslatot vagy módosítja azt. A módszertan végleges változatát a villamosenergia-piaci ENTSO és az ACER közzéteszi a honlapján.

(5)   A villamosenergia-piaci ENTSO köteles naprakésszé tennie és javítani a módszertant az (1)–(4) bekezdéssel összhangban amennyiben érdemi új információk válnak elérhetővé. A villamosenergia-ügyi koordinációs csoport kizárólag a tagállamok képviselőiből álló formációja ajánlhat, az ACER vagy a Bizottság pedig kérhet ilyen naprakésszé tételt vagy javítást, megfelelő indokolással. A villamosenergia-piaci ENTSO a kérés kézhezvételétől számított hat hónapon belül köteles benyújtani az ACER-nek a javasolt változtatások tervezetét. Az ACER e tervezet kézhezvételétől számított 2 hónapon belül a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport kizárólag a tagállamok képviselőiből álló formációjával folytatott konzultációt követően jóváhagyja vagy módosítja a javasolt változtatásokat. A naprakésszé tett módszertan végleges változatát a villamosenergia-piaci ENTSO és az ACER közzéteszi a honlapján.

9. cikk

Rövid távú és szezonális megfelelőség-értékelések

(1)   Minden rövid távú megfelelőség-értékelést, függetlenül attól, hogy azt nemzeti, regionális vagy uniós szinten végzik, a 8. cikk szerint kidolgozott módszertannak megfelelően kell elvégezni.

(2)   A villamosenergia-piaci ENTSO-nak szezonális megfelelőség-értékeléseket kell készítenie a 8. cikk szerint kidolgozott módszertannak megfelelően. A téli megfelelőség-értékelés eredményeit minden év december 1-jéig, a nyári megfelelőség-értékelés eredményeit pedig minden év június 1-jéig közzéteszi. A megfelelőség-értékelésekhez kapcsolódó feladatokat a regionális koordinációs központokra delegálhatja. A megfelelőség-értékelést előterjeszti a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport ülésén, amely adott esetben ajánlásokat tehet.

(3)   A regionális koordinációs központoknak az (EU) 2017/1485 rendelettel összhangban a heti előzetestől a legalább napi előzetes időtartamig terjedő megfelelőség-értékeléseket kell végezniük a 8. cikk szerint elfogadott módszertan alapján.

III. FEJEZET

Kockázati készültségi tervek

10. cikk

Kockázati készültségi tervek létrehozása

(1)   A 6. és a 7. cikk szerint azonosított regionális és nemzeti villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek alapján minden tagállam illetékes hatóságának kockázati készültségi tervet kell kidolgoznia az illetékes hatóság által érintettnek minősített elosztásirendszer-üzemeltetőkkel, az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel, az érintett villamosenergia-termelőkkel vagy azok szakmai szervezeteivel, a villamosenergia- és földgázipari vállalkozásokkal, az ipari és nem ipari villamosenergia-fogyasztók érdekeit képviselő érintett szervezetekkel és a szabályozó hatósággal – amennyiben nem az az illetékes hatóság – folytatott konzultációt követően.

(2)   A kockázati készültségi tervnek tartalmaznia kell a 11. és a 12. cikkekben meghatározott nemzeti intézkedéseket, regionális és adott esetben kétoldalú intézkedéseket. A 16. cikkel összhangban, a villamosenergia-ellátási válságok megelőzése, az azokra való felkészülés és azok kezelése érdekében megtett vagy tervezett minden intézkedésnek teljes mértékben meg kell felelnie a belső villamosenergia-piacot és a rendszerüzemeltetést szabályozó rendelkezéseknek. Az intézkedéseknek egyértelműen meghatározottaknak, átláthatóknak, arányosaknak és megkülönböztetésmenteseknek kell lenniük.

(3)   A kockázati készültségi tervet a 11. és a 12. cikknek, valamint a mellékletben foglalt sablonnak megfelelően kell kidolgozni. A tagállamok kockázati készültségi terveikben szükség esetén további információkat is feltüntethetnek.

(4)   A kockázati készültségi tervek összhangjának biztosítása érdekében a terv elfogadása előtt az illetékes hatóságoknak konzultáció céljából be kell nyújtaniuk egy tervezetet az adott régióban található érintett tagállamok, továbbá – amennyiben nem ugyanabban a régióban találhatók – a közvetlen összeköttetésben lévő tagállamok illetékes hatóságai részére, valamint a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportnak.

(5)   A kockázati készültségi terv tervezetének kézhezvételétől számított hat hónapon belül a (4) bekezdésben említett illetékes hatóságok és a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport ajánlásokat bocsáthatnak ki a tervek (4) bekezdés szerint benyújtott tervezeteivel kapcsolatban.

(6)   A tervek tervezeteinek benyújtásától számított kilenc hónapon belül az érintett illetékes hatóságok elfogadják a kockázati készültségi terveiket, megfelelően figyelembe véve a (4) bekezdés szerinti konzultáció eredményeit és az (5) bekezdés értelmében kibocsátott ajánlásokat. A kockázati készültségi terveikről késedelem nélkül értesítik a Bizottságot.

(7)   Az illetékes hatóságok és a Bizottság kötelesek közzétenni a kockázati készültségi terveket a honlapjukon, egyúttal biztosítaniuk kell az érzékeny információk, különösen a rosszindulatú támadások megelőzésére és a következményeik enyhítésére irányuló intézkedésekre vonatkozó információk bizalmasságának megőrzését. Az érzékeny adatok bizalmassága védelmének a 19. cikk alapján meghatározott elveken kell alapulnia.

(8)   Az illetékes hatóságok az első kockázati készültségi terveiket 2022. január 5-ig elfogadják és közzéteszik. A hatóságok e terveket négyévente naprakésszé teszik, kivéve, ha a körülmények ezt gyakrabban indokolják.

11. cikk

A kockázati készültségi tervek tartalma a nemzeti intézkedések tekintetében

(1)   Minden tagállam kockázati készültségi terve olyan nemzeti szintű intézkedéseket tartalmaz, amelyeket a 6. és a 7. cikk szerint azonosított villamosenergia-ellátási válságok megelőzése, az azokra való felkészülés és azok enyhítése érdekében terveznek vagy hoznak meg. A tervben legalább:

a)

szerepelnie kell a 6. és a 7. cikkben megállapított eljárással összhangban az érintett tagállamra és régióra vonatkozóan meghatározott villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek összefoglalójának;

b)

meg kell határozni az illetékes hatóság szerepét és feladatkörét, és ismertetni kell, hogy – amennyiben van ilyen – mely feladatokat ruházták át más szervekre;

c)

le kell írni a 6. és a 7. cikk szerint azonosított kockázatok megelőzésére és az azokra való felkészülésre kialakított intézkedéseket;

d)

ki kell jelölni a nemzeti válságkoordinátort, és meg kell határozni a feladatait;

e)

meg kell állapítani a villamosenergia-ellátási válságok esetén követendő részletes eljárásokat, beleértve az információ-áramlásra vonatkozó megfelelő mechanizmusokat;

f)

azonosítani kell a piaci alapú intézkedések, különösen a keresletoldali és a kínálatoldali intézkedések hozzájárulását a villamosenergia-ellátási válságok kezeléséhez;

g)

azonosítani kell a villamosenergia-ellátási válság esetén végrehajtandó lehetséges nem piaci alapú intézkedéseket, meghatározva az azokat kiváltó eseményeket, a végrehajtásuk feltételeit és eljárásait, és feltüntetve, hogyan felelnek meg a 16. cikkben meghatározott követelményeknek és a regionális és kétoldalú intézkedéseknek;

h)

keretet kell meghatározni a kézi terheléscsökkentésre, amely rögzíti azokat a körülményeket, amelyek között a terheléseket csökkenteni kell, valamint a közbiztonságot és a személyi biztonságot illetően meg kell határozni, hogy a nemzeti joggal összhangban a villamosenergia-felhasználók mely kategóriái jogosultak különleges védelemre a lekapcsolással szemben, megadva az ilyen védelem indokát, és meghatározva, hogy az érintett tagállamok átvitelirendszer-üzemeltetőinek és elosztásirendszer-üzemeltetőinek miként kell eljárniuk a fogyasztás csökkentése érdekében;

i)

le kell írni, hogy milyen mechanizmusokat alkalmaznak arra, hogy a nyilvánosságot tájékoztassák a villamosenergia-válságokról;

j)

le kell írni a 12. cikk értelmében elfogadott regionális és adott esetben kétoldalú intézkedések végrehajtásához és érvényesítéséhez szükséges nemzeti intézkedéseket;

k)

információt kell szolgáltatni az azon jövőbeli hálózatok kialakításához kapcsolódó és szükséges tervekről, amelyek segítenek majd az azonosított villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek következményeivel való megbirkózásban.

(2)   A nemzeti intézkedéseknek teljes mértékben figyelembe kell venniük a 12. cikk szerint elfogadott regionális és adott esetben kétoldalú intézkedéseket, és azok nem veszélyeztethetik az átviteli rendszer működésének biztonságát és védelmét, valamint a többi tagállam villamosenergia-ellátásának biztonságát.

12. cikk

A kockázati készültségi tervek tartalma a regionális és kétoldalú intézkedések tekintetében

(1)   A 11. cikkben említett nemzeti intézkedéseken túlmenően minden egyes tagállam tervének tartalmaznia kell olyan regionális és – amennyiben van ilyen – kétoldalú intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a határon átnyúló hatású villamosenergia-ellátási válságokat megfelelően megelőzzék vagy kezeljék. A regionális intézkedésekről az érintett régión belül azon tagállamoknak kell megállapodniuk, amelyek rendelkeznek a 15. cikk szerinti, egymásnak való segítségnyújtásra vonatkozó technikai képességgel. E célból a tagállamok egy régión belül alcsoportokat is létrehozhatnak. A kétoldalú intézkedésekről az egymással közvetlen összeköttetésben lévő, de nem ugyanazon régióban található tagállamok állapodnak meg. A tagállamok gondoskodnak a regionális és a kétoldalú intézkedések közötti összhangról. A regionális és kétoldalú intézkedéseknek legalább a következőkre kell kiterjedniük:

a)

egy válságkoordinációs szerv kijelölése;

b)

információmegosztási és együttműködési mechanizmusok;

c)

a villamosenergia-ellátási válság hatását enyhítő koordinált intézkedések, beleértve az egyidejű villamosenergia-ellátási válságot is, a 15. cikkel összhangban történő segítségnyújtás céljából;

d)

a kockázati készültségi tervek éves vagy kétéves tesztelésének elvégzésére vonatkozó eljárások;

e)

a 16. cikk (2) bekezdésével összhangban alkalmazott, nem piaci alapú intézkedéseket életbe léptető mechanizmusok.

(2)   A kockázati készültségi tervbe foglalandó regionális és kétoldalú intézkedésekről az érintett tagállamok állapodnak meg, az érintett regionális koordinációs központtal folytatott konzultációt követően. A Bizottság a regionális és kétoldalú intézkedésekre vonatkozó megállapodás előkészítése során közvetítő szerepet tölthet be. A Bizottság felkérheti az ACER-t és a villamosenergia-piaci ENTSO-t, hogy a megállapodás megkönnyítése érdekében nyújtson szakmai segítséget a tagállamoknak. A kockázati készültségi terv elfogadására vagy naprakésszé tételére vonatkozó határidő előtt legalább nyolc hónappal az illetékes hatóságok beszámolnak az elért megállapodásokról a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportnak. Ha a tagállamok nem tudnak megállapodásra jutni, az érintett illetékes hatóságok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot ennek okairól. Ebben az esetben a Bizottságnak intézkedéseket, többek között a regionális és kétoldalú intézkedésekről szóló megállapodás megkötésére irányuló együttműködési mechanizmust kell javasolnia.

(3)   Az egyes régiók tagállamainak illetékes hatóságai – az érintett érdekelt felek bevonásával – kötelesek rendszeres időközönként tesztelni a kockázati készültségi tervben a villamosenergia-ellátási válságok megelőzésére vonatkozóan kidolgozott eljárások, beleértve az (1) bekezdés b) pontjában említett mechanizmusok hatékonyságát, továbbá kötelesek kétévente villamosenergia-ellátási válságszimulációt tartani, különösen az említett mechanizmusok tesztelése érdekében.

13. cikk

A kockázati készültségi tervek Bizottság általi értékelése

(1)   Az elfogadott kockázati készültségi tervekre vonatkozóan az illetékes hatóság által küldött értesítés kézhezvételétől számított négy hónapon belül a Bizottság értékeli a tervet, kellően figyelembe véve a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport álláspontját.

(2)   A Bizottság a villamosenergia-ügyi koordinációs csoporttal folytatott konzultációt követően nem kötelező erejű véleményt bocsát ki, amelyben részletes indokolást ad, és azt benyújtja az illetékes hatóságnak, a kockázati készültségi terv felülvizsgálatára irányuló ajánlással kiegészítve, amennyiben a terv:

a)

nem hatékony a villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvekben azonosított kockázatok csökkentése tekintetében;

b)

nem áll összhangban a meghatározott villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvekkel vagy valamely másik tagállam kockázati készültségi tervével;

c)

nem felel meg a 10. cikk (2) bekezdésében foglalt követelményeknek;

d)

olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek valószínűleg veszélyeztetik más tagállamok villamosenergia-ellátásának biztonságát;

e)

indokolatlanul torzítja a versenyt vagy a belső piac hatékony működését; vagy

f)

nem felel meg e rendelet előírásainak vagy az uniós jog más rendelkezéseinek.

(3)   A Bizottság által kiadott, a (2) bekezdésben említett vélemény kézhezvételétől számított három hónapon belül az érintett illetékes hatóság teljes mértékben figyelembe veszi a Bizottság ajánlását, és értesíti a Bizottságot a módosított kockázati készültségi tervről, vagy értesíti a Bizottságot arról, miért kifogásolja az ajánlást.

(4)   Abban az esetben, ha az illetékes hatóság kifogásolja a Bizottság ajánlását, a Bizottság az illetékes hatóság indokolt kifogásait tartalmazó értesítésének kézhezvételétől számított négy hónapon belül visszavonhatja ajánlását, vagy az ügy értékelése céljából találkozót hívhat össze az illetékes hatósággal és – amennyiben a Bizottság szükségesnek tartja – a villamosenergia-ügyi koordinációs csoporttal. A Bizottság részletesen megindokolja a kockázati készültségi terv bármilyen módosítására irányuló kérését. Amennyiben az érintett illetékes hatóság végső álláspontja eltér a Bizottság részletes indokolásától, az érintett illetékes hatóság a Bizottság részletes indokolásának kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot álláspontjának indokairól.

IV. FEJEZET

A villamosenergia-ellátási válságok kezelése

14. cikk

Korai figyelmeztetés és a villamosenergia-ellátási válság bejelentése

(1)   Amennyiben a szezonális megfelelőség-értékelés vagy egyéb minősített forrás konkrét, komoly és megbízható információt nyújt arról, hogy villamosenergia-ellátási válság következhet be valamely tagállamban, az adott tagállam illetékes hatóságának indokolatlan késedelem nélkül korai figyelmeztetést kell adnia a Bizottságnak, valamint az ugyanazon régióban található tagállamok és – amennyiben azok nem ugyanazon régióban találhatók – a közvetlenül összekapcsolt tagállamok illetékes hatóságainak. Az érintett illetékes hatóságnak ezenkívül tájékoztatást kell nyújtania a lehetséges villamosenergia-ellátási válság okairól, a villamosenergia-ellátási válság megelőzése érdekében tett vagy tervezett intézkedésekről, valamint arról, hogy esetleg szükség van-e más tagállamok segítségére. Közölni kell azt is, hogy az intézkedések milyen lehetséges hatást gyakorolhatnak a belső villamosenergia-piacra. A Bizottság ezeket az információkat a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport rendelkezésére bocsátja.

(2)   Villamosenergia-ellátási válság esetén az illetékes hatóság az érintett átvitelirendszer-üzemeltetővel folytatott konzultációt követően köteles bejelenteni a villamosenergia-ellátási válságot, és indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatni az ugyanazon régióban található tagállamok és – amennyiben nem ugyanabban a régióban találhatók– a közvetlenül összekapcsolt tagállamok illetékes hatóságait, valamint a Bizottságot. Tájékoztatást kell nyújtania a villamosenergia-ellátás romlásának okairól, a villamosenergia-ellátási válság bejelentésének okairól, az enyhítés érdekében tett és tervezett intézkedésekről, továbbá arról, hogy szükség lehet-e más tagállamok segítségére.

(3)   Amennyiben az (1) vagy a (2) bekezdés szerint nyújtott tájékoztatást elégtelennek találják, a Bizottság, a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport, valamint az ugyanazon régióban található tagállamok és – amennyiben nem ugyanabban a régióban találhatók– a közvetlenül összekapcsolt összeköttetésben lévő tagállamok illetékes hatóságai további információkat kérhetnek az érintett tagállamtól.

(4)   Amennyiben valamely illetékes hatóság korai figyelmeztetést ad ki vagy villamosenergia-ellátási válságot jelent be, a kockázati készültségi tervben meghatározott intézkedéseket a lehető legteljesebb mértékben követni kell.

15. cikk

Együttműködés és segítségnyújtás

(1)   A tagállamok a szolidaritás szellemében kötelesek eljárni és együttműködni a villamosenergia-ellátási válságok megelőzése és kezelése érdekében.

(2)   Amennyiben rendelkeznek a szükséges technikai képességgel, a tagállamok segítséget ajánlanak fel egymásnak az e cikknek és a 12. cikknek megfelelően megállapított regionális és kétoldalú intézkedések révén az említett segítség nyújtását megelőzően. A tagállamok ennek érdekében, valamint a közbiztonság és a személyi biztonság védelme céljából megállapodnak az általuk választott regionális vagy kétoldalú intézkedésekről, hogy ezáltal koordinált módon szállítsanak villamos energiát.

(3)   A tagállamok a segítségnyújtás felajánlása előtt megállapodnak a regionális vagy kétoldalú intézkedések végrehajtásához szükséges technikai, jogi és pénzügyi feltételekről. E megállapodásokban meg kell határozni többek között a regionális vagy kétoldalú szinten szállítandó maximális villamosenergia-mennyiséget, a segítségnyújtást és annak felfüggesztését kiváltó eseményeket, a villamos energia szállításának módját, valamint a tagállamok közötti méltányos ellentételezésre vonatkozó rendelkezéseket a (4), az (5) és a (6) bekezdésnek megfelelően.

(4)   A segítségnyújtáshoz a méltányos ellentételezésre vonatkozó, az érintett tagállamok közötti előzetes megállapodásra van szükség, amely kitér legalább a következőkre:

a)

a segítséget kérő tagállam területére szállított villamos energia költsége és a kapcsolódó átviteli költségek; valamint

b)

a segítséget nyújtó tagállam számára észszerűen felmerült bármely egyéb költség, ideértve többek között a tényleges aktiválás nélkül előkészített segítségnyújtásért járó visszatérítést, valamint a bírósági, választottbírósági vagy hasonló eljárásokból és vitarendezésekből eredő bármely költséget.

(5)   A (4) bekezdés szerinti méltányos ellentételezésnek ki kell terjednie minden olyan észszerű költségre, amely a segítséget nyújtó tagállamban az e rendeletben foglalt, segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezések végrehajtása során az uniós jog által garantált alapvető jogok és az alkalmazandó nemzetközi kötelezettségek értelmében fennálló valamely ellentételezés-fizetési kötelezettség miatt felmerül, valamint a nemzeti ellentételezési szabályok szerinti ellentételezés megfizetése révén felmerült további észszerű költségekre is.

(6)   A segítséget kérő tagállam haladéktalanul megfizeti a méltányos ellentételezést a segítséget nyújtó tagállamnak vagy biztosítja annak haladéktalan megfizetését.

(7)   A Bizottság a villamosenergia-ügyi koordinációs csoporttal és az ACER-rel folytatott konzultációt követően 2020. január 5-ig jogilag nem kötelező erejű iránymutatást nyújt a (3)–(6) bekezdésben említett méltányos ellentételezés fő elemeire és a (3) bekezdésben említett műszaki, jogi és pénzügyi megállapodások egyéb alapvető elemeire, valamint a (2) bekezdésben említett kölcsönös segítségnyújtás általános elveire vonatkozóan.

(8)   Olyan villamosenergia-ellátási válság esetén, amelyben a tagállamok még nem állapodtak meg e cikknek megfelelően a regionális vagy kétoldalú intézkedésekről és a technikai, jogi és pénzügyi feltételekről, a tagállamok eseti intézkedésekről és feltételekről állapodnak meg e cikk alkalmazása céljából, a (4), az (5) és a (6) bekezdés szerinti méltányos ellentételezésre vonatkozóan is. Amennyiben valamely tagállam az ilyen eseti intézkedések és feltételek elfogadása előtt kér segítséget, vállalja, hogy a segítségnyújtást megelőzően a (4), az (5) és a (6) bekezdéssel összhangban méltányos ellentételezést fizet.

(9)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy e rendelet segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezéseit a Szerződésekkel, az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az egyéb alkalmazandó nemzetközi kötelezettségekkel összhangban hajtsák végre. A tagállamok megteszik az ehhez szükséges intézkedéseket.

16. cikk

A piaci szabályoknak való megfelelés

(1)   A villamosenergia-ellátási válságok megelőzése vagy enyhítése érdekében tett intézkedéseknek meg kell felelniük a belső villamosenergia-piacra és a rendszerüzemeltetésre vonatkozó szabályoknak.

(2)   Nem piaci alapú intézkedések villamosenergia-ellátási válság esetében csak végső esetben alkalmazhatók, ha már minden piaci lehetőséget kimerítettek, vagy ha egyértelművé vált, hogy a piaci alapú intézkedések önmagukban nem elegendőek a villamosenergia-ellátás további romlásának megakadályozásához. A nem piaci alapú intézkedések nem torzíthatják indokolatlanul a versenyt és a belső villamosenergia-piac hatékony működését. A nem piaci alapú intézkedéseknek szükségeseknek, arányosaknak, megkülönböztetésmenteseknek és átmenetieknek kell lenniük. Az illetékes hatóság tájékoztatja az érintett tagállam érintett érdekelt feleit minden nem piaci alapú intézkedés alkalmazásáról.

(3)   Ügyletek korlátozása, beleértve a már allokált, több zónát érintő kapacitás korlátozását, a kapacitásfelosztás céljából több zónát érintő kapacitás rendelkezésre bocsátásának korlátozását vagy menetrendek megadásának korlátozását is, csak az (EU) 2019/943 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének és az ezen rendelkezés végrehajtására elfogadott szabályoknak megfelelően kezdeményezhető.

V. FEJEZET

Értékelés és figyelemmel kísérés

17. cikk

Utólagos értékelés

(1)   A lehető leghamarabb, de mindenképpen a villamosenergia-ellátási válság megszűntét követő három hónapon belül, a villamosenergia-ellátási válságot bejelentő érintett tagállami illetékes hatóság – a szabályozó hatósággal folytatott konzultációt követően, amennyiben nem az az illetékes hatóság – utólagos értékelő jelentést küld a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportnak és a Bizottságnak.

(2)   Az utólagos értékelő jelentésnek legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)

a villamosenergia-ellátási válságot kiváltó esemény leírása;

b)

minden megtett megelőző, előkészítő és enyhítő intézkedés leírása, továbbá azok arányosságának és hatékonyságának értékelése;

c)

a megtett intézkedések határon átnyúló hatásának értékelése;

d)

beszámoló a szomszédos tagállamok és harmadik országok számára tényleges aktiválással vagy anélkül előkészített, nyújtott, illetve azoktól kapott segítségről;

e)

az értékeléskor rendelkezésre álló adatok által lehetővé tett mértékben a villamosenergia-ellátási válság gazdasági hatása és a megtett intézkedéseknek a villamosenergia-ágazatra gyakorolt hatása, különösen a nem szolgáltatott energia mennyisége és a kézi kereslet-lekapcsolás szintje (benne az önkéntes és a kényszerített kereslet-lekapcsolás összehasonlítása);

f)

a nem piaci alapú intézkedések alkalmazását alátámasztó indokok;

g)

a kockázati készültségi terv bármely lehetséges vagy javasolt javításai.

h)

a hálózatfejlesztés esetleges javításainak áttekintése olyan esetekben, amikor a villamosenergia-ellátási válságot az elégtelen hálózatfejlesztés okozta vagy hozzájárult ahhoz.

(3)   Amennyiben az utólagos jelentésben szereplő információkat elégtelennek találják, a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport és a Bizottság további információkat kérhet az érintett illetékes hatóságtól.

(4)   Az érintett illetékes hatóság az utólagos értékelés eredményeit bemutatja a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportnak. Ezeknek az eredményeknek tükröződniük kell a kockázati készültségi tervek naprakésszé tételében.

18. cikk

Nyomon követés

(1)   Az e rendeletben meghatározott egyéb feladatainak elvégzésén túlmenően a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport megvitatja az alábbiakat:

a)

a villamosenergia-piaci ENTSO által készített 10 éves villamosenergiahálózat-fejlesztési terv eredményei;

b)

a 10. cikkben említett eljárás szerint az illetékes hatóságok által elfogadott, kockázati készültségi tervek következetessége;

c)

az (EU) 2019/943 rendelet 23. cikkének (4) bekezdésében említett, a villamosenergia-piaci ENTSO által végzett európai erőforrásmegfelelőség-értékelések eredményei;

d)

a tagállamok teljesítménye a villamosenergia-ellátásbiztonság területén, figyelembe véve legalább az európai erőforrásmegfelelőség-értékelésben számított mutatószámokat, azaz a várhatóan nem szolgáltatott villamos energiát és a várt terhelésvesztést;

e)

a 9. cikk (2) bekezdésében említett szezonális megfelelőség-értékelések eredményei;

f)

a 7. cikk (4) bekezdése értelmében a tagállamoktól kapott információ;

g)

a 17. cikk (4) bekezdésében említett utólagos értékelés eredményei;

h)

a 8. cikkben említett, rövid távú megfelelőség-értékelések módszertana;

i)

a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek meghatározására szolgáló, az 5. cikkben említett módszertan;

(2)   A villamosenergia-ügyi koordinációs csoport az (1) bekezdésben említett témákkal kapcsolatban ajánlásokat adhat a tagállamoknak és a villamosenergia-piaci ENTSO-nak.

(3)   Az ACER folyamatosan figyelemmel kíséri a villamosenergia-ellátás biztonságát, és rendszeresen jelentést tesz a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportnak.

(4)   A Bizottság az e rendelet alkalmazása során szerzett tapasztalatok fényében 2025. szeptember 1-jéig értékeli a villamosenergia-ellátás biztonsága uniós szintű fokozásának lehetséges módjait, és jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e rendelet alkalmazásáról, valamint – amennyiben szükséges – jogalkotási javaslatokat nyújt be e rendelet módosítása érdekében.

19. cikk

A bizalmas információk kezelése

(1)   A tagállamok és az illetékes hatóságok az e rendeletben említett eljárásokat az alkalmazandó szabályoknak megfelelően hajtják végre, ideértve a bizalmas információk és folyamatok kezelésére vonatkozó nemzeti szabályokat is. Ha e szabályok végrehajtása olyan információkat eredményez, amelyeket nem hoznak nyilvánosságra, többek között a kockázati készültségi tervek részeként, a tagállam vagy a hatóság nem bizalmas jellegű összefoglalót nyújthat, valamint kérésre ilyen összefoglalót nyújt.

(2)   A Bizottság, az ACER, a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport, a villamosenergia-piaci ENTSO, a tagállamok, az illetékes hatóságok, a szabályozó hatóságok és az egyéb érintett szervek, szervezetek vagy személyek, amelyek e rendelet értelmében bizalmas információkhoz jutnak, gondoskodnak az érzékeny információk bizalmas kezeléséről.

VI. FEJEZET

Záró rendelkezések

20. cikk

Együttműködés az Energiaközösség szerződő feleivel

Amennyiben a tagállamok és az Energiaközösség szerződő felei együttműködnek a villamosenergia-ellátás biztonsága területén, az együttműködésbe beletartozhat a villamosenergia-ellátási válság meghatározása, a villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek azonosításának folyamata és a kockázati készültségi tervek létrehozása az olyan intézkedések elkerülése érdekében, amelyek veszélyeztetnék a tagállamok, az Energiaközösség szerződő felei vagy az Unió villamosenergia-ellátásának biztonságát. E tekintetben az Energiaközösség szerződő felei a Bizottság meghívására részt vehetnek a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportban minden olyan ügy tekintetében, amelyben érintettek.

21. cikk

Eltérés

Mindaddig, ameddig Ciprus nincs közvetlenül összekapcsolva valamelyik másik tagállammal, a 6. és a 12. cikk, valamint a 15. cikk (2)–(9) bekezdése nem alkalmazandó Ciprus és a többi tagállam között, valamint Ciprus tekintetében a villamosenergia-piaci ENTSO-ra sem. Ciprus és más érintett tagállamok a Bizottság támogatásával a 6. és a 12. cikkben, valamint a 15. cikk (2)–(9) bekezdésében foglaltakhoz képest alternatív intézkedéseket és eljárásokat dolgozhatnak ki, amennyiben az ilyen alternatív intézkedések és eljárások nem befolyásolják e rendelet más tagállamok közötti tényleges alkalmazását.

22. cikk

Átmeneti rendelkezés a regionális koordinációs központok létrehozásáig

Amíg az (EU) 2019/943 rendelet 35. cikke értelmében létre nem hozzák a regionális koordinációs központokat, a régiók az ugyanazon szinkronterületen található valamely tagállamhoz vagy tagállamcsoporthoz fordulhatnak.

23. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2005/89/EK irányelv hatályát veszti.

24. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  HL C 288., 2017.8.31., 91. o.

(2)  HL C 342., 2017.10.12., 79. o.

(3)  Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. május 22-i határozata.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/943 rendelete (2019. június 5.) a villamos energia belső piacáról (lásd e Hivatalos Lap 54. oldalát).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019.június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (lásd e Hivatalos Lap 125. oldalát).

(6)  Az Európai Parlamenti és a Tanács 2005/89/EK irányelve (2006. január 18.) a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekről (HL L 33., 2006.2.4., 22. o.).

(7)  A Bizottság (EU) 2017/1485 rendelete (2017. augusztus 2.) a villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatás megalkotásáról (HL L 220., 2017.8.25., 1. o.).

(8)  A Bizottság (EU) 2017/2196 rendelete (2017. november 24.) a villamosenergia-vészhelyzet kezelésére és a rendszer működésének helyreállítására irányuló üzemi és kereskedelmi szabályzat létrehozásáról (HL L 312., 2017.11.28., 54. o.).

(9)  A Bizottság határozata (2012. november 15.) a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport felállításáról (HL C 353., 2012.11.17., 2. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1148 irányelve (2016. július 6.) a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről (HL L 194., 2016.7.19., 1. o.).

(11)  A Tanács 2008/114/EK irányelve (2008. december 8.) az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint a védelmük javítása szükségességének értékeléséről (HL L 345., 2008.12.23., 75. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 1313/2013/EU határozata (2013. december 17.) az uniós polgári védelmi mechanizmusról (HL L 347., 2013.12.20., 924. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/942 rendelete (2019. június 5.) az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról (lásd e Hivatalos Lap 22. oldalát).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1938 rendelete (2017. október 25.) földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 994/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 280., 2017.10.28., 1. o.).


MELLÉKLET

SABLON A KOCKÁZATI KÉSZÜLTSÉGI TERVHEZ

Az alábbi sablont angol nyelven kell kitölteni.

Általános információ

Az e terv elkészítéséért felelős illetékes hatóság neve

A régióban található tagállamok

1.   A VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁSI VÁLSÁGFORGATÓKÖNYVEK ÖSSZEFOGLALÁSA

Röviden írja le a 6. és a 7. cikkben meghatározott eljárások szerint regionális és nemzeti szinten meghatározott villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket, beleértve az alkalmazott feltételezések leírását.

2.   AZ ILLETÉKES HATÓSÁG SZEREPE ÉS FELELŐSSÉGI KÖRE

Határozza meg az illetékes hatóság és azon szervek szerepét és felelősségi körét, amelyeket feladatokkal bíztak meg.

Ismertesse, hogy – amennyiben van ilyen – mely feladatokat ruházták át más szervekre.

3.   ELJÁRÁSOK ÉS INTÉZKEDÉSEK VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁSI VÁLSÁG ESETÉN

3.1.   Nemzeti eljárások és intézkedések

a)

Írja le a villamosenergia-ellátási válság esetén követendő eljárásokat, beleértve az információ-áramlásra vonatkozó kapcsolódó mechanizmusokat;

b)

Írja le a megelőző és az előkészítő intézkedéseket;

c)

Írja le a villamosenergia-ellátási válságok enyhítésére szolgáló intézkedéseket, különösen a kereslet-oldali és a kínálat-oldali intézkedéseket, feltüntetve, hogy az ilyen intézkedéseket milyen körülmények között lehet használni, és különösen az egyes intézkedések kiváltó okát. Ahol nem piaci alapú intézkedéseket is figyelembe vesznek, azokat a 16. cikkben meghatározott követelményekre való tekintettel megfelelően indokolni kell, és azoknak meg kell felelniük a regionális és adott esetben kétoldalú intézkedéseknek;

d)

Adjon meg egy keretet a kézi terheléscsökkentésre vonatkozóan, amelyben meghatározza, hogy a terheléseket milyen körülmények között kell csökkenteni. A közbiztonság és a személyi biztonság tekintetében határozza meg, hogy a villamosenergia-felhasználók mely kategóriái jogosultak különleges védelemre a lekapcsolással szemben, és indokolja meg e védelem szükségességét. Határozza meg, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetőknek és az elosztórendszer-üzemeltetőknek miként kell eljárniuk a fogyasztás csökkentése érdekében;

e)

Írja le, milyen mechanizmusokat alkalmaznak arra, hogy a nyilvánosságot tájékoztassák a villamosenergia-ellátási válságról.

3.2.   Regionális és kétoldalú eljárások és intézkedések

a)

Írja le a régión belüli együttműködés és a villamosenergia-ellátási válság előtti és alatti megfelelő koordináció biztosítása érdekében elfogadott mechanizmusokat, beleértve a regionális szintű megfelelő reakciót célzó döntéshozatali eljárásokat;

b)

Írja le a megállapított regionális és kétoldalú intézkedéseket, beleértve az említett intézkedések végrehajtásához szükséges minden technikai, jogi és pénzügyi feltételt is. E feltételek leírása során nyújtson tájékoztatást többek között a regionális vagy kétoldalú szinten szállítandó maximális villamosenergia-mennyiségről, a segítségnyújtás kiváltó eseményéről és a felfüggesztés kérelmezésének lehetőségéről, a villamos energia szállításának módjáról, valamint a tagállamok közötti méltányos ellentételezésre vonatkozó rendelkezésekről. Írja le az elfogadott regionális és kétoldalú intézkedések végrehajtásához és érvényesítéséhez szükséges nemzeti intézkedéseket;

c)

Írja le a villamosenergia-ellátási válság előtt és alatt a régión kívüli többi tagállammal és az érintett szinkronterületen levő harmadik országokkal való együttműködés és koordinációs intézkedések mechanizmusait.

4.   VÁLSÁGKOORDINÁTOR

Tüntesse fel a válságkoordinátort, és határozza meg a szerepét. Adja meg az elérhetőségeket.

5.   AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK

A 10. cikk (1) bekezdése értelmében írja le az ezen terv kidolgozása érdekében az alábbi felekkel folytatott konzultációkhoz használt mechanizmusokat és a konzultációk eredményeit:

a)

az érintett villamosenergia- és földgázipari vállalkozások, beleértve az érintett termelőket vagy azok szakmai szervezeteit;

b)

a nem ipari villamosenergia-fogyasztók érdekeit képviselő érintett szervezetek;

c)

az ipari villamosenergia-fogyasztók érdekeit képviselő érintett szervezetek;

d)

a szabályozó hatóságok;

e)

az átvitelirendszer-üzemeltetők;

f)

az érintett elosztórendszer-üzemeltetők.

6.   VÉSZHELYZETI TESZTEK

a)

Adja meg a villamosenergia-ellátási válságokra adott válaszok kétéves regionális (és ha van, nemzeti) valós idejű szimulációjának ütemtervét;

b)

A 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint adja meg az elfogadott eljárásokat és a részt vevő szereplőket.

A terv naprakésszé tételéhez: röviden írja le az utolsó terv elfogadása óta elvégzett teszteket és azok fontosabb eredményeit. Tüntesse fel, hogy e tesztek nyomán milyen intézkedéseket fogadtak el.


14.6.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 158/22


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/942 RENDELETE

(2019. június 5.)

az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

Az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségét (a továbbiakban: ACER) létrehozó 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4) több alkalommal jelentősen módosították (5). Mivel most további módosításokra kerül sor, a rendeletet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)

Az ACER létrehozásával egyértelműen javult a szabályozó hatóságok közötti együttműködés a határokon átnyúló kérdésekben. Létrehozása óta az ACER fontos új feladatokat kapott a nagykereskedelmi energiapiacoknak az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) szerinti nyomon követésével kapcsolatban és a 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) hatálya alá tartozó, határokon átnyúló infrastruktúrák, valamint az (EU) 2017/1938 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) hatálya alá tartozó földgázellátás-biztonság területére vonatkozóan.

(3)

Várhatóan az elkövetkező években egyre nagyobb szükség lesz a nemzeti szabályozási intézkedések koordinálására. Az Unió energiarendszere az utóbbi évtizedek legkomolyabb változásán megy keresztül. A piaci integráció fokozódása és a változatosabb forrásokon alapuló villamosenergia-termelés irányába való elmozdulás miatt egyre nagyobb szükség van arra, hogy a tagállamok összehangolják energiaügyi szakpolitikáikat a szomszédos tagállamokkal, és arra, hogy kihasználják a határokon keresztül történő villamosenergia-kereskedelemben rejlő lehetőségeket.

(4)

A belső piac megvalósítása terén szerzett tapasztalatok rámutattak, hogy amennyiben a tagállamok nem hangolják össze intézkedéseiket, az komoly piaci problémákhoz vezethet, különösen az olyan, egymással szoros összeköttetésben lévő területeken, ahol az egyes tagállamok által hozott döntések gyakran kézzelfogható hatást fejtenek ki a szomszédos tagállamokban. Ahhoz, hogy a villamos energia belső piacán meg lehessen valósítani azokat az eredményeket, amelyek a fogyasztók számára előnyökkel járnak, továbbá kedvezőek az energiaellátás biztonsága és a dekarbonizáció szempontjából, a tagállamoknak, különösen azok független szabályozó hatóságainak, együtt kell működniük a határokon átnyúló hatásokkal járó szabályozási intézkedések terén.

(5)

Az energiapiacokon megvalósuló összehangolatlan tagállami beavatkozások egyre nagyobb kockázatot jelentenek a határokon átnyúló villamosenergia-piacok megfelelő működésére. Az ACER-t ezért meg kell bízni, hogy a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózatával (a továbbiakban: villamosenergia-piaci ENTSO) szoros együttműködésben részt vegyen az összehangolt európai erőforrás-megfelelőségi értékelés kidolgozásában annak érdekében, hogy elkerüljék az olyan nem összehangolt nemzeti értékelések kidolgozásából adódó problémákat, amely értékelések eltérő módszereket követnek és nem veszik kellő mértékben figyelembe a szomszédos országokban fennálló helyzetet. Az ACER-nek továbbá felügyelnie kell a villamosenergia-piaci ENTSO által kidolgozott műszaki paramétereket is a határkeresztező kapacitásoknak és a kapacitásmechanizmusok egyéb műszaki jellemzőinek hatékony kiaknázása érdekében.

(6)

A belső villamosenergia-piac integrálása és összekapcsolása terén elért jelentős előrehaladás ellenére egyes tagállamok vagy régiók továbbra is elszigeteltek vagy nincsenek kielégítő módon összekapcsolva egymással, különös tekintettel a szigeten fekvő tagállamokra és az Unió perifériáján elhelyezkedő tagállamokra. Az ACER-nek megfelelő módon figyelembe kell vennie e tagállamok vagy régiók sajátos helyzetét.

(7)

A villamosenergia-ellátás biztonsága összehangolt megközelítést igényel a váratlan energiaellátási válsághelyzetekre való felkészülés érdekében. Az ACER-nek ezért össze kell hangolnia a kockázati felkészültséggel kapcsolatos tagállami intézkedéseket az (EU) 2019/941 rendelettel (9) összhangban.

(8)

Az Unió energiahálózatának magas fokú összekapcsoltsága miatt, továbbá abból adódóan, hogy a hálózat stabilitásának megőrzése és a megújuló forrásokból előállított nagy mennyiségű energiának a hálózatba való bevonása érdekében a szomszédos országoknak szorosan együtt kell működniük, a regionális koordinációs központoknak fontos szerepük lesz az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetők koordinálásában. Az ACER-nek szükséges esetben szabályozói felügyeletet kell ellátnia a regionális koordinációs központok fölött.

(9)

Mivel az új villamosenergia-termelési kapacitás jelentős része helyi szinten össze lesz kapcsolva, az uniós villamosenergia-rendszer rugalmas és hatékony működtetésében fontos szerep hárul az elosztórendszer-üzemeltetőkre.

(10)

A tagállamoknak szorosan együtt kell működniük, és az Unió energiapolitikai célkitűzései elérése érdekében fel kell számolniuk a villamos energia és a földgáz határokon keresztül történő kereskedelme útjában álló akadályokat. Az ACER-t a szabályozási hézag uniós szintű megszüntetése, valamint a villamos energia és a földgáz belső piacának hatékony működéséhez történő hozzájárulás érdekében hozták létre. Az ACER lehetővé teszi a szabályozó hatóságok számára, hogy uniós szinten fokozzák együttműködésüket és kölcsönösen részt vegyenek az Unióhoz kapcsolódó feladatok ellátásában.

(11)

Az ACER-nek biztosítania kell, hogy a szabályozó hatóságok a szabályozási feladataikat az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (10) és a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (11) megfelelően kellően összehangoltan lássák el, és hogy a feladatok ellátására szükség esetén uniós szinten kerüljön sor. E célból szükséges biztosítani, hogy az ACER független legyen a magán- vagy köztulajdonban lévő villamosenergia- és földgáztermelőktől, az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetőktől és az elosztórendszer-üzemeltetőktől, valamint a fogyasztóktól, továbbá biztosítani kell tevékenységének az uniós joggal való összhangját, műszaki és szabályozói jogkörét, átláthatóságát, a demokratikus ellenőrzés alá vethetőségét – ideértve az Európai Parlament felé történő elszámoltathatóságát – és hatékonyságát.

(12)

Az ACER-nek nyomon kell követnie a villamosenergia-átviteli és a földgázszállítási rendszerek üzemeltetőinek regionális együttműködését, valamint a villamosenergia-piaci ENTSO-ra és a gázpiaci szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózatára (a továbbiakban: földgázpiaci ENTSO) háruló feladatok végrehajtását. Az ACER-nek továbbá nyomon kell követnie az egész Unióra kiterjedő, szabályozott feladattal rendelkező egyéb entitások, például az energiatőzsdék feladatainak végrehajtását. Az ACER részvétele kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetők, továbbá az egész Unióra kiterjedő, szabályozott feladattal rendelkező egyéb szervek hatékonyan és átláthatóan, a villamos energia és a földgáz belső piacát előmozdítva működjenek együtt.

(13)

A szabályozó hatóságoknak feladataik ellátása során össze kell hangolniuk tevékenységüket annak biztosítása érdekében, hogy a villamosenergia-piaci ENTSO, az elosztórendszer-üzemeltetők európai szerve (a továbbiakban: EU DSO) és a regionális koordinációs központok megfeleljenek a belső energiapiac szabályozási kerete szerinti kötelezettségeiknek, valamint az ügynökség határozatainak. A villamosenergia-piaci ENTSO, az EU DSO és a regionális koordinációs központok operatív felelősségi köreinek bővülése miatt az ilyen regionális vagy uniós szinten működő szervek felügyeletének fokozására van szükség. Az e rendeletben megállapított eljárás biztosítja, hogy az ACER az (EU) 2019/944 irányelvben említetteknek megfelelően támogassa a szabályozó hatóságokat e feladatok ellátása során.

(14)

Annak biztosítása érdekében, hogy az ACER rendelkezzen a feladatai elvégzéséhez szükséges információkkal, lehetővé kell tenni az ACER számára, hogy kérelmezze és megkapja ezeket az információkat a szabályozó hatóságoktól, a villamosenergia-piaci ENTSO-tól, a földgázpiaci ENTSO-tól, a regionális koordinációs központoktól, az EU DSO-tól, az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetőktől és a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőktől.

(15)

Az ACER-nek a Bizottsággal, a tagállamokkal és az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködésben nyomon kell követnie a belső villamosenergia- és földgázpiacot, valamint adott esetben tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet, a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat a megállapításairól. Az ACER nyomon követési feladatai nem lehetnek átfedésben a Bizottság vagy a nemzeti hatóságok, különösen a nemzeti versenyhatóságok által végzett nyomon követéssel és nem akadályozhatják azokat.

(16)

Az ACER olyan egységes keretet hoz létre, amelyben a szabályozó hatóságok részt vehetnek és együttműködhetnek. Ez a keret elősegíti a villamos energia és a földgáz belső piacára vonatkozó szabályozásnak az egész Unióban történő egységes alkalmazását. Az egynél több tagállamot érintő helyzetek tekintetében az ACER felhatalmazást kapott arra, hogy egyedi határozatokat fogadjon el. E hatáskörnek – egyértelműen meghatározott feltételek mellett – ki kell terjednie azon műszaki és szabályozási kérdésekre, amelyek regionális szintű koordinációt igényelnek, különösen az üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtására, a regionális koordinációs központokon belüli koordinációra, a nagykereskedelmi energiapiacok integritásának és átláthatóságának nyomon követéséhez szükséges szabályozási döntések meghozatalára, a két vagy több tagállamot összekötő vagy erre alkalmas villamosenergia- és földgáz-infrastruktúrákat érintő döntésekre és végső esetben az új villamosenergia-rendszerösszekötőknek a belső piaci szabályok alóli mentességeire, valamint az egynél több tagállam területén elhelyezkedő új földgáz-infrastruktúrára.

(17)

Az üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások felülvizsgálata kiterjed az olyan módosításokra, amelyek a piac fejlődésének figyelembevétele érdekében, ezen üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások lényegi módosítása vagy az ACER új hatásköreinek létrehozása nélkül szükségesek.

(18)

Az ACER fontos szerepet játszik olyan keretjellegű iránymutatások kidolgozásában, amelyek jellegüknél fogva kötelező erővel nem rendelkeznek. Az üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak összhangban kell állniuk az említett keretjellegű iránymutatásokkal. Az ACER-nek továbbá, céljával összhangban, célszerű részt vennie az üzemi és kereskedelmi szabályzatok tervezetének felülvizsgálatában és módosításában – annak biztosítása érdekében, hogy ezek összhangban álljanak a keretjellegű iránymutatásokkal, és biztosítsák a szükséges mértékű harmonizációt –, mielőtt azokat elfogadás céljából a Bizottsághoz benyújtja.

(19)

Azon üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások elfogadásával, amelyek biztosítják a közös regionális és uniós szintű szabályok fokozatos végrehajtását és további finomítását, az ACER-nek megnőtt a szerepe az üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtásának nyomon követése és előmozdítása tekintetében. Az üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtásának hatékony nyomon követése az ACER egyik fő feladata, és kulcsfontosságú a belső piaci szabályok végrehajtása szempontjából.

(20)

Az üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtása során felmerült, hogy az üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások keretében kidolgozott regionális vagy uniós szintű feltételek és módszertanok szabályozói jóváhagyásának eljárásait érdemes lenne oly módon összehangolni, hogy azok közvetlenül az ACER-nek kerüljenek benyújtásra, hogy így a szabályozók tanácsában képviselettel rendelkező szabályozó hatóságok dönteni tudjanak ezekről a feltételekről és módszertanokról.

(21)

Mivel az uniós energiapiacok fokozatos harmonizációjának rendszeresen része, hogy köztes megoldásként regionális szintű megoldások kerülnek kialakításra, és egy adott régió korlátozott számú szabályozó hatóságának számos feltételt és módszertant kell jóváhagynia, érdemes e rendeletben foglalkozni a belső piac regionális dimenziójával, és gondoskodni megfelelő irányítási mechanizmusokról. A közös regionális feltételekre és módszertanokra irányuló javaslatokra vonatkozó határozatokat ezért az érintett régió illetékes szabályozó hatóságainak kell meghozniuk, kivéve, ha az említett határozatok kézzelfogható hatást gyakorolnak a belső energiapiacra.

(22)

Mivel az ACER áttekintéssel rendelkezik a szabályozó hatóságokról, tanácsadói szerepet kell betöltenie a Bizottság, egyéb uniós intézmények és a szabályozó hatóságok tekintetében a létrehozásának céljához kapcsolódó összes kérdésben. Továbbá elő kell írni, hogy az ACER tájékoztassa a Bizottságot, ha azt tapasztalja, hogy az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetők közötti együttműködés nem hozza meg a szükséges eredményeket, vagy hogy egy szabályozó hatóság, amelynek a határozata sérti az üzemi és kereskedelmi szabályzatokat és iránymutatásokat, nem megfelelően hajtotta végre az ACER véleményében, ajánlásában vagy határozatában foglaltakat.

(23)

Az ACER számára ezenfelül lehetővé kell tenni, hogy ajánlások készítésével segítse a szabályozó hatóságokat és a piaci szereplőket a bevált gyakorlatok megosztásában.

(24)

A villamosenergia-piaci ENTSO-nak, a földgázpiaci ENTSO-nak, az EU DSO-nak, az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetőknek, a regionális koordinációs központoknak és a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőknek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük az ACER e rendelet értelmében hozzájuk címzett véleményeit és ajánlásait.

(25)

Az ACER-nek adott esetben konzultálnia kell az érdekelt felekkel, és észszerű lehetőséget kell biztosítania számukra, hogy észrevételezzék a javasolt intézkedéseket, például az üzemi és kereskedelmi szabályzatok és szabályok kapcsán.

(26)

Az ACER-nek hozzá kell járulnia a 347/2013/EU rendeletben megállapított, a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások végrehajtásához, különösen akkor, amikor véleményt nyilvánít a nem kötelező erejű, az Unió egészére kiterjedő tízéves hálózatfejlesztési tervekről (a továbbiakban: az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervek).

(27)

Az ACER-nek hozzá kell járulnia az energiabiztonság fokozására irányuló erőfeszítésekhez.

(28)

Az ACER tevékenységeinek összhangban kell állnia az energiaunió céljaival és célkitűzéseivel, amely az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 1. cikkében körvonalazottaknak megfelelően öt, egymáshoz szorosan kapcsolódó és egymást kölcsönösen erősítő dimenzióra, köztük a dekarbonizációra terjed ki.

(29)

A szubszidiaritás elvével összhangban az ACER csak egyértelműen meghatározott körülmények között, az ACER alapításának céljaihoz szorosan kapcsolódó kérdésekben hozhat egyedi határozatokat.

(30)

Annak érdekében, hogy az ACER hatékonyan és a többi decentralizált ügynökséggel összhangban lévő keretek között működjön, az ACER-re vonatkozó szabályokat hozzá kell igazítani az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság által a decentralizált ügynökségekre vonatkozóan megállapított közös megközelítéshez (13) (a továbbiakban: közös megközelítés). Ugyanakkor, amilyen mértékben ez szükséges, az ACER szervezeti felépítését hozzá kell igazítani az energiapiaci szabályozás sajátos igényeihez. Különösen teljes mértékben figyelembe kell venni a szabályozó hatóságok konkrét szerepét, és biztosítani kell függetlenségüket.

(31)

E rendeletbe a jövőben további módosítások kerülhetnek be annak érdekében, hogy e rendelet teljes mértékben összhangba kerüljön a közös megközelítéssel. Az energiapiaci szabályozás sajátos igényei miatt bizonyos esetekben el kell térni a közös megközelítéstől. A Bizottságnak értékelést kell végeznie az ACER által célkitűzései, megbízatása és feladatai teljesítése tekintetében elért eredmények felmérése érdekében, és ezen értékelést követően a Bizottságnak képesnek kell lennie módosításokat javasolni ehhez a rendelethez.

(32)

Az igazgatási tanácsot kellő hatáskörrel kell felruházni, hogy összeállítsa a költségvetést, ellenőrizze annak végrehajtását, belső szabályzatot dolgozzon ki, pénzügyi szabályzatot fogadjon el és kinevezze az igazgatót. Az igazgatási tanács azon tagjainak megújítására, akiket a Tanács nevez ki, rotációs rendszert kell alkalmazni a tagállamok hosszú távon kiegyensúlyozott részvételének biztosítása érdekében. Az igazgatási tanácsnak függetlenül és objektíven, a közérdeknek megfelelően kell eljárnia, és nem kérhet vagy fogadhat el politikai utasításokat.

(33)

Az ACER-t kellő hatáskörrel kell felruházni, hogy szabályozási feladatait hatékonyan, átláthatóan, észszerűen és mindenekelőtt függetlenül végezhesse. Az ACER villamosenergia- és gáztermelőktől, valamint az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetőktől és az elosztórendszer-üzemeltetőktől, valamint más magán- és vállalati érdekektől való függetlensége nemcsak a helyes irányítás alapelvei közé tartozik, hanem a piaci bizalom fenntartásához is elengedhetetlen. A szabályozók tanácsának – nemzeti hatóságuk nevében eljáró tagjainak sérelme nélkül – minden piaci érdektől függetlenül kell eljárnia, el kell kerülnie az összeférhetetlenséget, nem kérhet vagy követhet utasításokat, és nem fogadhat el ajánlásokat egyetlen tagállam kormányától, uniós intézményektől vagy más köz- vagy magánjogi jogalanytól vagy személytől sem. A szabályozók tanácsa határozatainak egyúttal összhangban kell állniuk az energiára vonatkozó uniós joggal, így az energia belső piaca, a környezetvédelem és a piaci verseny tekintetében. A szabályozók tanácsa a véleményeire, ajánlásaira és határozataira vonatkozóan jelentést tesz az uniós intézményeknek.

(34)

Azokban az esetekben, amikor az ACER döntéshozatali hatáskörökkel rendelkezik, az eljárás gazdaságossága okán az érdekelt felek számára lehetővé kell tenni, hogy az ACER-en belül működő, de annak igazgatással és piacszabályozással foglalkozó szerveitől független fellebbezési tanácshoz forduljanak jogorvoslatért. Működésének és teljes függetlenségének biztosítása érdekében a fellebbezési tanácsnak az ACER költségvetésén belül külön költségvetési sort kell kapnia. A folytonosság érdekében a fellebbezési tanács tagjainak kinevezése vagy hivataluk megújítása során lehetővé kell tenni a fellebbezési tanács tagjainak részleges megújítását. A fellebbezési tanács határozatainak felülvizsgálata az Európai Unió Bíróságától (a továbbiakban: a Bíróság) kérhető.

(35)

Az ACER-nek döntéshozatali hatásköreit a méltányos, átlátható és észszerű döntéshozatal elveivel összhangban kell gyakorolnia. Az ACER eljárási szabályait az eljárási szabályzatában kell meghatározni.

(36)

Az igazgató kell, hogy feleljen a véleményeket, ajánlásokat és határozatokat tartalmazó dokumentumok kidolgozásáért és elfogadásáért. Bizonyos, a 22. cikk (5) bekezdésének a) pontjában és a 24. cikk (2) bekezdésében említett vélemények, ajánlások és határozatok elfogadásához a szabályozók tanácsának kedvező véleménye szükséges. A szabályozók tanácsa számára lehetővé kell tenni, hogy véleményeket és adott esetben észrevételeket és módosításokat fűzzön az igazgató szövegjavaslataihoz, és az igazgatónak figyelembe kell vennie ezeket. Amennyiben az igazgató eltér a szabályozók tanácsa által benyújtott észrevételektől és módosításoktól, vagy elutasítja azokat, ezt a konstruktív párbeszéd elősegítése érdekében kellően alátámasztott írásbeli indokolással kell ellátnia. Ha a szabályozók tanácsa nem ad kedvező véleményt valamely újra benyújtott szövegről, az igazgató számára lehetővé kell tenni, hogy a szabályozók tanácsa által javasolt módosításokkal és észrevételekkel összhangban felülvizsgálja a szöveget annak érdekében, hogy megkapja e tanács kedvező véleményét. Az igazgató számára lehetővé kell tenni, hogy visszavonja a benyújtott vélemények, ajánlások és határozatok tervezetét, amennyiben nem ért egyet a szabályozók tanácsa által benyújtott módosításokkal, és hogy a 22. cikk (5) bekezdésének a) pontjában és a 24. cikk (2) bekezdésében említett bizonyos eljárásokat követve új szöveget adjon ki. Az igazgató számára lehetővé kell tenni, hogy az eljárás bármely szakaszában kérje a szabályozók tanácsának kedvező véleményét valamely új vagy felülvizsgált szöveggel kapcsolatban.

(37)

Az ACER-nek feladatai ellátásához megfelelő erőforrásokkal kell rendelkeznie. Az ACER-t nagyrészt az Unió általános költségvetéséből kell finanszírozni. A díjak javítják az ACER finanszírozását, és fedezniük kell az ACER-nek a piaci szereplők számára vagy a nevükben eljáró harmadik felek számára nyújtott, arra irányuló szolgáltatásai tekintetében felmerülő költségeit, hogy azok az adatokról az 1227/2011/EU rendelet 8. cikke értelmében hatékony, eredményes és biztonságos módon tudjanak jelentést tenni. A szabályozó hatóságok által az uniós szintű együttműködésük céljára elkülönített forrásoknak ezután is az ACER rendelkezésére kell állniuk. Az Unió általános költségvetését terhelő összes támogatásra továbbra is az uniós költségvetési eljárást kell alkalmazni. Ezenkívül az elszámolások ellenőrzését az 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (14) 107. cikkével összhangban független könyvvizsgálónak kell elvégeznie.

(38)

Az ACER költségvetését a költségvetési hatóságnak folyamatosan értékelnie kell, összevetve azt az ACER munkamennyiségével, teljesítményével, valamint azokkal a célkitűzésekkel, hogy az ACER-nek a belső energiapiac kialakítására kell törekednie és hozzá kell járulnia az uniós fogyasztók javát szolgáló energiabiztonsághoz. A költségvetési hatóságnak biztosítania kell a lehető legjobb hatékonysági normák érvényesülését.

(39)

Az Európai Unió Szervei Fordítóközpontjának (a továbbiakban: a Fordítóközpont) biztosítania kell a fordítási szolgáltatásokat az uniós ügynökségek számára. Lehetővé kell tenni az ACER számára, hogy amennyiben különleges nehézségeket tapasztal a Fordítóközpont által nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban, a 2965/94/EK tanácsi rendelettel (15) létrehozott mechanizmushoz folyamodhasson, amely végső soron más szolgáltatóknak a Fordítóközpont irányítása alatt történő igénybevételéhez vezethet.

(40)

Az ACER-nek kiváló szakembereket kell foglalkoztatnia. Az ACER-nek hasznosítania kell különösen a szabályozó hatóságok, a Bizottság és a tagállamok által kirendelt munkatársak szaktudását és tapasztalatát. Az ACER személyzetére a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben (16) foglalt, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat) és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei (a továbbiakban: az alkalmazási feltételek), valamint az Unió intézményei által az említett szabályzat és feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók. Az igazgatási tanácsnak a Bizottsággal egyetértésben el kell fogadnia a megfelelő végrehajtási szabályokat.

(41)

Lehetővé kell tenni, hogy az igazgató és a szabályozók tanácsa által e rendelet értelmében végzett szabályozói munkát munkacsoportok segítsék.

(42)

Az ACER-nek az uniós szerveknél tárolt iratokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmaznia. Az igazgatási tanácsnak gyakorlati intézkedéseket kell kialakítania az üzleti szempontból érzékeny adatok és a személyes adatok védelmére.

(43)

A szabályozó hatóságok között az ACER égisze alatt megvalósuló együttműködés alapján egyértelmű, hogy a többségi döntéshozatal alapfeltétele annak, hogy haladást lehessen elérni a belső energiapiacot érintő olyan kérdésekben, amelyek több tagállam számára is jelentős gazdasági következményekkel járnak. A szabályozó hatóságoknak ezért a szabályozók tanácsában döntéseiket továbbra is kétharmados többséggel kell megszavazniuk. Az ACER adott esetben elszámolással tartozik az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(44)

Lehetővé kell tenni az Unióban tagsággal nem rendelkező országok számára, hogy részt vegyenek az ACER munkájában az Unió által megkötendő megfelelő megállapodásokkal összhangban.

(45)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a szabályozó hatóságok uniós szintű együttműködését és az Unióhoz kapcsolódó feladatok ellátásában való részvételét a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(46)

Az ACER székhelye a 2009/913/EU határozatban (17) előírtaknak megfelelően Ljubljana. Az ACER székhelye az ACER tevékenységeinek és jogszabályban előírt feladatai ellátásának központja.

(47)

Az ACER fogadó tagállamának a lehető legkedvezőbb feltételeket – például többnyelvű, európai irányultságú iskoláztatást és megfelelő közlekedési összeköttetéseket – kell nyújtania az ACER zökkenőmentes és hatékony működésének biztosításához. A Szlovén Köztársaság kormánya és az ACER között létrejött székhely-megállapodást – amely a végrehajtására vonatkozó rendelkezésekkel együtt az említett követelményeket szabályozza – 2010. november 26-án írták alá, és az 2011. január 10-én lépett hatályba.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet

Célkitűzések és feladatok

1. cikk

Létrehozás és célkitűzések

(1)   Ez a rendelet létrehozza az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségét (a továbbiakban: az ACER).

(2)   Az ACER célja az (EU) 2019/944 irányelv 57. cikkében és a 2009/73/EK irányelv 39. cikkében említett szabályozó hatóságoknak az általuk nemzeti szinten ellátott szabályozási feladatok uniós szintű gyakorlásában való támogatása, valamint – szükség esetén – e hatóságok tevékenységének összehangolása, a közvetítés és a közöttük fennálló nézeteltérések rendezése e rendelet 6. cikke (10) bekezdésének megfelelően. Az ACER emellett hozzájárul a magas színvonalú közös szabályozási és felügyeleti gyakorlatok kialakításához, ezáltal előmozdítva az uniós jog következetes, hatékony és eredményes alkalmazását az Unió éghajlat- és energiapolitikai céljainak elérése érdekében.

(3)   Feladatainak ellátása során az ACER függetlenül, objektíven és az Unió érdekeit szem előtt tartva jár el. Az ACER a magán- és vállalati érdekektől független, önálló határozatokat hoz.

2. cikk

Az ACER jogi aktusainak típusai

Az ACER:

a)

az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetőknek, a villamosenergia-piaci ENTSO-nak, a földgázpiaci ENTSO-nak, az EU DSO-nak, a regionális koordinációs központoknak és a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőknek címzett véleményeket és ajánlásokat bocsát ki;

b)

a szabályozó hatóságoknak címzett véleményeket és ajánlásokat bocsát ki;

c)

az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, vagy a Bizottságnak címzett véleményeket és ajánlásokat bocsát ki;

d)

egyedi határozatokat bocsát ki információk átadásáról a 3. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (2) bekezdése b) pontja és a 8. cikk c) pontja szerint; feltételek és módszertanok jóváhagyásáról a 4. cikk (4) bekezdése és az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerint; ajánlattételi övezetek felülvizsgálatáról az 5. cikk (7) bekezdésében említettek szerint; műszaki kérdésekről a 6. cikk (1) bekezdésében említettek szerint; szabályozók közötti egyeztetésről a 6. cikk (10) bekezdése szerint; a regionális koordinációs központok vonatkozásában a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említettek szerint; módszertani és számítási javaslatok, valamint műszaki jellemzők jóváhagyásáról és módosításáról a 9. cikk (1) bekezdésében említettek szerint; módszertani és számítási javaslatok jóváhagyásáról és módosításáról a 9. cikk (3) bekezdésében említettek szerint; mentesítésekről a 10. cikkben említettek szerint; infrastruktúráról a 11. cikk (d) pontjában említettek szerint; valamint a nagykereskedelmi piacok integritásával és átláthatóságával kapcsolatos kérdésekről a 12. cikk értelmében;

e)

nem kötelező, keretjellegű iránymutatásokat nyújt be a Bizottságnak az (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) 59. cikkével és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) 6. cikkével összhangban.

3. cikk

Általános feladatok

(1)   Az ACER – az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság felkérésére, vagy saját kezdeményezésére – véleményt vagy ajánlást terjeszthet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé minden, az alapításának céljával összefüggő kérdésben.

(2)   Az ACER kérésére a szabályozó hatóságok, a villamosenergia-piaci ENTSO, a földgázpiaci ENTSO, a regionális koordinációs központok, az EU DSO, az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetők és a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők az ACER rendelkezésére bocsátják az e rendelet szerint az ACER a feladatai ellátásához szükséges információkat, kivéve, ha az ilyen információkat az ACER már korábban kérte és megkapta.

Az első albekezdésben említett információkérés céljából az ACER jogosult határozatok kibocsátására. Határozataiban az ACER megadja kérése célját, hivatkozik az információkérés jogalapjára, és meghatározza az információk rendelkezésre bocsátásának határidejét. E határidőnek a kéréshez mérten arányosnak kell lennie.

Az ACER az e rendelet értelmében kapott bizalmas információkat csak az e rendelet által ráruházott feladatok elvégzése céljából használhatja fel. Az ACER biztosítja a 41. cikk szerinti információk megfelelő adatvédelemét.

4. cikk

Az ACER átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetők és elosztórendszer-üzemeltetők együttműködésével összefüggő feladatai

(1)   Az ACER az (EU) 2019/943 rendelet 29. cikkének (2) bekezdésével és a 715/2009/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban véleményt terjeszt a Bizottság elé a villamosenergia-piaci ENTSO és a földgázpiaci ENTSO alapszabályának tervezetéről, tagjegyzékéről és eljárási szabályzatának tervezetéről, valamint az (EU) 2019/943 rendelet 53. cikkének (3) bekezdésével összhangban az EU DSO alapszabályának tervezetéről, tagjegyzékéről és eljárási szabályzatának tervezetéről.

(2)   Az ACER az (EU) 2019/943 rendelet 32. cikkével összhangban nyomon követi a villamosenergia-piaci ENTSO, a 715/2009/EK rendelet 9. cikkével összhangban pedig a földgázpiaci ENTSO, valamint az (EU) 2019/943 rendelet 55. cikkében meghatározottak szerint az EU DSO feladatainak végrehajtását.

(3)   Az ACER véleményt terjeszthet:

a)

a villamosenergia-piaci ENTSO elé az (EU) 2019/943 rendelet 30. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban és a földgázpiaci ENTSO elé a 715/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban az üzemi és kereskedelmi szabályzatról;

b)

a villamosenergia-piaci ENTSO elé az (EU) 2019/943 rendelet 32. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban és a földgázpiaci ENTSO elé a 715/2009/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban az éves munkaprogram tervezetéről, az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési terv tervezetéről és az (EU) 2019/943 rendelet 30. cikkének (1) bekezdésében és a 715/2009/EK rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében említett egyéb vonatkozó dokumentumokról, figyelembe véve a megkülönböztetésmentességre, a tényleges versenyre, valamint a villamosenergia és a földgáz belső piacának hatékony és biztonságos működésére irányuló célkitűzéseket.

c)

az EU DSO elé az éves munkaprogram tervezetéről, valamint az (EU) 2019/943 rendelet 55. cikkének (2) bekezdésében említett egyéb vonatkozó dokumentumokról, figyelembe véve a megkülönböztetésmentességre, a tényleges versenyre, valamint a villamosenergia belső piacának hatékony és biztonságos működésére irányuló célkitűzéseket.

(4)   Az ACER adott esetben az átviteli-és szállításirendszer-üzemeltetők által benyújtott tervezetekhez készült aktualizálások bekérését követően jóváhagyja az (EU) 2019/943 rendelet 19. cikkének (4) bekezdése értelmében a szűkkeresztmetszet-kezelési bevételből származó jövedelem felhasználására vonatkozó módszertant.

(5)   Az ACER tényeken alapuló, kellő indokolással ellátott véleményt, valamint ajánlásokat terjeszt a villamosenergia-piaci ENTSO, a földgázpiaci ENTSO, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé, ha úgy ítéli meg, hogy az (EU) 2019/943 rendelet 32. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével és a 715/2009/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban hozzá benyújtott éves munkaprogram tervezete vagy az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési terv tervezete nem segíti elő a megkülönböztetésmentességet, a tényleges versenyt és a piac hatékony működését, illetve a harmadik felek részére is hozzáférést biztosító, határkeresztező rendszerösszeköttetés kellő szintjét, vagy nem felel meg az (EU) 2019/943 rendelet és az (EU) 2019/944 irányelv vagy a 2009/73/EK irányelv és a 715/2009/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseinek.

(6)   Az illetékes szabályozó hatóságok együttműködnek egymással annak érdekében, hogy közösen azonosítsák, hogy az EU DSO, a villamosenergia-piaci ENTSO vagy a regionális koordinációs központok megfelelnek-e az uniós jog szerinti kötelezettségeiknek, és meghozzák az (EU) 2019/944 irányelv 59. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és 62. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett megfelelő intézkedéseket.

Az ACER egy vagy több szabályozó hatóság kérésére vagy saját kezdeményezésére indokolással ellátott véleményt, valamint ajánlást bocsát ki a villamosenergia-piaci ENTSO, az EU DSO vagy a regionális koordinációs központok számára a kötelezettségeiknek való megfelelés tekintetében.

(7)   Amennyiben az ACER indokolással ellátott véleménye a villamosenergia-piaci ENTSO, az EU DSO vagy valamely regionális koordinációs központ részéről a kötelezettségeik nem teljesítésének esetleges fennállását azonosítja, az érintett szabályozó hatóságok egyhangúlag összehangolt határozatot hoznak annak megállapítására, hogy a vonatkozó kötelezettségek tekintetében fennáll-e nemteljesítés, és adott esetben annak meghatározására, hogy milyen intézkedéseket hozzanak a villamosenergia-piaci ENTSO, az EU DSO vagy a regionális koordinációs központ által az említett nemteljesítés orvoslása érdekében. Amennyiben a szabályozó hatóságok az ACER indokolással ellátott véleménye átvételének napjától számított négy hónapon belül nem hozzák meg egyhangúlag ezen összehangolt határozatokat, az ügy a 6. cikk (10) bekezdése értelmében határozathozatal céljából az ACER elé kerül.

(8)   Amennyiben a villamosenergia-piaci ENTSO, az EU DSO vagy a regionális koordinációs központ e cikk (6) vagy (7) bekezdése értelmében azonosított nemteljesítését három hónapon belül nem orvosolják, vagy amennyiben az adott jogalany székhelye szerinti állam szabályozó hatósága nem hozott intézkedést az e cikk (7) bekezdésével összhangban elfogadott összehangolt határozatok teljesítésének a biztosítására, az ACER az (EU) 2019/944 irányelv 59. cikke (1) bekezdésének c) pontjával és 62. cikke (1) bekezdésének f) pontjával összhangban – annak biztosítása érdekében, hogy a villamosenergia-piaci ENTSO, az EU DSO vagy a regionális koordinációs központ teljesítse kötelezettségeit – ajánlást bocsát ki a szabályozó hatósághoz az intézkedés meghozatalára, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

5. cikk

Az ACER üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtásával kapcsolatos feladatai

(1)   Az ACER részt vesz az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikkével és a 715/2009/EK rendelet 6. cikkével összhangban az üzemi és kereskedelmi szabályzatok, valamint az (EU) 2019/943 rendelet 61. cikkének (6) bekezdésével összhangban az iránymutatások kidolgozásában, különösen:

a)

nem kötelező, keretjellegű iránymutatásokat nyújt be a Bizottságnak, ha erre az (EU) 2019/943 rendelet59. cikkének (4) bekezdése vagy a 715/2009/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdése értelmében felkérést kap. Az ACER felülvizsgálja a keretjellegű iránymutatásokat, majd azokat újra benyújtja a Bizottságnak, ha erre az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikkének (7) bekezdése vagy a 715/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében felkérést kap;

b)

a 715/2009/EK rendelet 6. cikkének (7) bekezdésével összhangban indokolással ellátott véleményt terjeszt a földgázpiaci ENTSO elé az üzemi és kereskedelmi szabályzatról;

c)

felülvizsgálja az üzemi és kereskedelmi szabályzatot az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikkének (11) bekezdésével és a 715/2009/EK rendelet 6. cikkének (9) bekezdésével összhangban. Felülvizsgálatában az ACER köteles figyelembe venni a felülvizsgált üzemi és kereskedelmi szabályzatnak a villamosenergia-piaci ENTSO, a földgázpiaci ENTSO vagy az EU DSO által irányított kidolgozásában részt vevő felek álláspontját, és hivatalos konzultációt kell folytatnia az érintett érdekelt felekkel a Bizottságnak benyújtandó változatról. E célból az ACER adott esetben igénybe veheti az üzemi és kereskedelmi szabályzat értelmében létrehozott bizottságot. Az ACER jelentést tesz a Bizottságnak a konzultációk eredményéről. Ezt követően az ACER az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikkének (11) bekezdésével és a 715/2009/EK rendelet 6. cikkének (9) bekezdésével összhangban benyújtja a Bizottságnak a felülvizsgált üzemi és kereskedelmi szabályzatot. Ha a villamosenergia-piaci ENTSO, a földgázpiaci ENTSO vagy az EU DSO nem tudott üzemi és kereskedelmi szabályzatot kidolgozni, az ACER elkészíti és benyútja a Bizottsághoz az üzemi és kereskedelmi szabályzat tervezetét, ha erre az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikkének (12) bekezdése vagy a 715/2009/EK rendelet 6. cikkének (10) bekezdése értelmében felkérést kap;

d)

az (EU) 2019/943 rendelet 32. cikkének (1) bekezdésével vagy a 715/2009/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban kellő indokolással ellátott véleményt terjeszt a Bizottság elé, amennyiben a villamosenergia-piaci ENTSO, a földgázpiaci ENTSO vagy az EU DSO nem hajtotta végre az (EU) 2019/943 rendelet 30. cikke (1) bekezdésének a) pontja vagy a 715/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése szerint kidolgozott üzemi és kereskedelmi szabályzatot, vagy egy olyan üzemi és kereskedelmi szabályzatot, amelyet az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikkének (3)–(12) bekezdésével és a 715/2009/EK rendelet 6. cikkének (1)–(10) bekezdésével összhangban dolgoztak ki, de amelyet a Bizottság az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikke (13) bekezdésének és a 715/2009/EK rendelet 6. cikke (11) bekezdésének értelmében nem fogadott el;

e)

nyomon követi és elemzi a Bizottság által az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikkével és a 715/2009/EK rendelet 6. cikkével összhangban elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok, valamint az (EU) 2019/943 rendelet 61. cikkével összhangban elfogadott iránymutatások végrehajtását, és azoknak a piaci integráció, valamint a megkülönböztetésmentesség, a tényleges verseny és a piac hatékony működésének elősegítését célzó szabályok harmonizációjára kifejtett hatását, és erről jelentést tesz a Bizottságnak.

(2)   Amennyiben a következő jogi aktusok valamelyike közös feltételekre és módszertanokra irányuló javaslatok kidolgozását írja elő azon üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtásához kapcsolódóan, amelyek az összes szabályozó hatóság jóváhagyását igénylik, a javasolt feltételeket és módszertanokat felülvizsgálat és jóváhagyás céljából be kell nyújtani az ACER-hez:

a)

rendes jogalkotási eljárással elfogadott jogalkotási aktus;

b)

2019. július 4. előtt elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások és ezek ezt követő módosításai; vagy

c)

a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 5. cikke értelmében végrehajtási jogi aktusként elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások.

(3)   Amennyiben a következő jogi aktusok valamelyike feltételekre és módszertanokra irányuló javaslatok kidolgozását írja elő azon üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtásához kapcsolódóan, amelyek az érintett régió összes illetékes szabályozó hatóságának jóváhagyását igénylik, e szabályozó hatóságoknak egyhangúlag meg kell állapodniuk az egyes szabályozó hatóságok által jóváhagyandó közös feltételekről vagy módszertanokról:

a)

rendes jogalkotási eljárással elfogadott jogalkotási aktus;

b)

2019. július 4. előtt elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások és ezek ezt követő módosításai; vagy

c)

a 182/2011/EU rendelet 5. cikke értelmében végrehajtási jogi aktusként elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások.

Az első albekezdésben említett javaslatokról az említett szabályozó hatóságok részére való benyújtásukat követő egy héten belül értesíteni kell az ACER-t. A szabályozó hatóságok a javaslatokat a 6. cikk (10) bekezdése második albekezdésének b) pontja értelmében az ACER elé terjeszthetik jóváhagyásra, illetve a 6. cikk (10) bekezdése második albekezdésének a) pontja értelmében a javaslatot az ACER elé kell terjeszteniük abban az esetben, ha az első albekezdésben említettek szerint nem tudnak egyhangú megállapodásra jutni.

Az igazgató vagy a szabályozók tanácsa saját kezdeményezésére vagy a szabályozók tanácsa valamelyik tagjának a javaslatára felszólíthatja az érintett régió szabályozó hatóságait, hogy a javaslatot jóváhagyás céljából terjesszék az ACER elé. Ezt a felszólítást azokra az esetekre kell korlátozni, amelyekben a regionális szinten jóváhagyott javaslat kézzelfogható hatást gyakorolna a belső energiapiacra vagy a régión túli ellátás biztonságára.

(4)   A (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül az ACER jogosult határozatot hozni a 6. cikk (10) bekezdése értelmében, amennyiben az illetékes szabályozó hatóságok nem tudnak megállapodásra jutni a 2019. július 4. után felhatalmazáson alapuló jogi aktus formájában elfogadott azon új üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtásához kapcsolódó feltételekről és módszertanokról, amennyiben ezek a feltételek és módszertanok az összes szabályozó hatóság vagy az érintett régió összes szabályozó hatóságának jóváhagyását igénylik.

(5)   A Bizottság 2023. október 31-ig és azt követően háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az ACER szerepének további növelése szükséges-e 2019. július 4. után felhatalmazáson alapuló jogi aktus formájában elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtásához kapcsolódó feltételek és módszertanok kidolgozásában és elfogadásában. A jelentés adott esetben jogalkotási javaslatot tartalmaz az ACER-t érintő szükséges hatáskörök átruházásával vagy módosításával kapcsolatban.

(6)   A feltételeknek és módszertanoknak (2) és (3) bekezdésben említett jóváhagyását megelőzően a szabályozó hatóságok vagy, illetékessége esetén, az ACER felülvizsgálják, és szükség esetén a villamosenergia-piaci ENTSO-val, a földgázpiaci ENTSO-val vagy az EU DSO-val folytatott konzultációt követően úgy módosítják e feltételeket és módszertanokat, hogy azok összhangban álljanak az üzemi és kereskedelmi szabályzat vagy iránymutatás céljával, és hozzájáruljanak a piaci integrációhoz, a megkülönböztetésmentességhez, a tényleges versenyhez és a piac megfelelő működéséhez. Az ACER a vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatban meghatározott időszakon belül köteles határozni a jóváhagyásról. Az időszak az azt követő napon kezdődik, amikor az ACER elé kerül a javaslat.

(7)   Az ajánlattételi övezet felülvizsgálata vonatkozásában az ACER az (EU) 2019/943 rendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján látja el feladatait.

(8)   Az ACER nyomon követi az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetők közötti, az (EU) 2019/943 rendelet 34. cikkében és a 715/2009/EK rendelet 12. cikkében említett regionális együttműködést, és véleményei, ajánlásai és határozatai meghozatalakor figyelembe veszi ezen együttműködés eredményét.

6. cikk

Az ACER szabályozó hatóságokkal összefüggő feladatai

(1)   Az ACER műszaki kérdésekben egyedi határozatokat fogad el, amennyiben ezekről a határozatokról az (EU) 2019/943 rendelet vagy a 715/2009/EK rendelet, az (EU) 2019/944 irányelv vagy a 2009/73/EK irányelv rendelkezik.

(2)   Az ACER – saját munkaprogramjával összhangban, a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére – ajánlásokat készíthet annak érdekében, hogy a szabályozó hatóságokat és a piaci szereplőket segítse a bevált gyakorlatok megosztásában.

(3)   A Bizottság 2022. július 5-ig és azt követően négyévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a nemzeti hatóságok függetlenségéről az (EU) 2019/944 irányelv 57. cikkének (7) bekezdése értelmében.

(4)   A határokon átnyúló jelentőséggel bíró kérdésekre vonatkozó hatékony döntéshozatal biztosítása érdekében az ACER kialakítja a szabályozó hatóságok együttműködésének keretét. Az ACER előmozdítja a szabályozó hatóságok közötti, valamint a regionális és uniós szintű szabályozó hatóságok közötti együttműködést, és véleményei, ajánlásai és határozatai meghozatalakor figyelembe veszi ezen együttműködés eredményét. Amennyiben az ACER úgy ítéli meg, hogy kötelező erejű szabályokat szükséges megállapítani ezen együttműködésre vonatkozóan, erre vonatkozó ajánlásait benyújtja a Bizottságnak.

(5)   Az ACER – egy vagy több szabályozó hatóság vagy a Bizottság kérésére – tényeken alapuló véleményt bocsát ki arról, hogy egy szabályozó hatóság az (EU) 2019/943 rendelet, a 715/2009/EK rendeletben, az (EU) 2019/944 irányelvben vagy a 2009/73/EK irányelvben említett üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak és iránymutatásoknak vagy az említett irányelvek és rendeletek egyéb vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő határozatot hozott-e.

(6)   Ha egy szabályozó hatóság az ACER (5) bekezdésében említett véleményének az átvételtől számított öt hónapon belül nem tesz eleget, az ACER erről megfelelően értesíti a Bizottságot és az érintett tagállamot.

(7)   Ha valamely konkrét esetben egy szabályozó hatóságnak az (EU) 2019/943 rendeletben, a 715/2009/EK rendeletben, az (EU) 2019/944 irányelvben vagy a 2009/73/EK irányelvben említett üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások alkalmazása nehézséget okoz, akkor kérheti, hogy az ACER nyilvánítson véleményt. Az ACER – a Bizottsággal folytatott konzultációt követően – egy ilyen kérelem beérkezésétől számított három hónapon belül bocsátja ki véleményét.

(8)   A szabályozó hatóság kérésére az ACER az 1227/2011/EU rendelet értelmében operatív segítséget nyújthat az érintett szabályozó hatóságnak a vizsgálatok tekintetében.

(9)   Az ACER az (EU) 2019/943 rendelet 16. cikkének (3) bekezdése értelmében véleményt nyújt be az illetékes szabályozó hatóságnak.

(10)   Az ACER hatáskörrel rendelkezik egyedi határozatok elfogadására olyan szabályozási kérdések vonatkozásában, amelyek hatással vannak a határokon átnyúló kereskedelemre vagy a határokon átnyúló rendszerbiztonságra, és amelyekhez legalább két szabályozó hatóság közös határozata szükséges, amennyiben a szabályozó hatóságokra a következő jogi aktusok valamelyike formájában erre vonatkozó hatásköröket ruháztak:

a)

rendes jogalkotási eljárással elfogadott jogalkotási aktusok;

b)

2019. július 4. előtt elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok és ezek későbbi módosításai; vagy

c)

a 182/2011/EU rendelet 5. cikke értelmében végrehajtási jogi aktusként elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások.

Az ACER hatáskörrel rendelkezik az első albekezdésben meghatározott egyedi határozatok elfogadására a következő helyzetekben:

a)

a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok nem tudtak megállapodásra jutni azon időponttól számított hat hónapon belül, amikor a kérdést a szabályozó hatóságok közül az utolsóhoz beterjesztették, vagy az e rendelet 4. cikkének (7) bekezdése vagy az (EU) 2019/944 irányelv 59. cikke (1) bekezdésének c) pontja vagy 62. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti esetekben négy hónapon belül; vagy

b)

a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok közös kérelme alapján.

Az illetékes szabályozó hatóságok az e rendelet 4. cikkének (7) bekezdése, illetve az (EU) 2019/944 irányelv 59. cikke (1) bekezdésének c) pontja vagy 62. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti esetek kivételével közösen kérhetik az e bekezdés második albekezdésének a) pontjában említett időszak legfeljebb hat hónappal való meghosszabbítását.

Amennyiben az e bekezdés első albekezdésében említett határokon átnyúló kérdésekkel kapcsolatos határozathozatali hatásköröket 2019. július 4-ét követően felhatalmazáson alapuló jogi aktus formájában elfogadott új üzemi és kereskedelmi szabályzatokban vagy iránymutatásokban szabályozó hatóságokra ruházták, az e bekezdés második albekezdése b) pontjának értelmében az ACER csak önkéntességen alapuló hatáskörrel rendelkezik, az illetékes szabályozó hatóságok legalább 60 %-os többségének kérésére. Amennyiben az ügy csak két szabályozó hatóságot érint, bármelyikük az ACER elé terjesztheti az ügyet.

A Bizottság 2023. október 31-ig és azt követően háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az ACER szerepének további növelése szükséges-e azon vitás ügyek rendezésével kapcsolatban, amelyek a szabályozó hatóságok között 2019. július 4. után felhatalmazáson alapuló jogi aktus formájában rájuk ruházott hatáskörökbe tartozó ügyekre vonatkozó közös határozatokkal összefüggésben kialakultak. A jelentés adott esetben jogalkotási javaslatot tartalmaz az ilyen hatáskörök módosításával vagy az ACER-t érintő szükséges hatáskörök átruházásával kapcsolatban.

(11)   A (10) bekezdés értelmében elfogadandó határozat előkészítése során az ACER konzultációt folytat a szabályozó hatóságokkal és az érintett átviteli-és szállításirendszer-üzemeltetőkkel, valamint tájékoztatást kap valamennyi érintett átviteli- és szállításirendszer-üzemeltető javaslatairól és észrevételeiről.

(12)   Amennyiben egy ügyet a (10) bekezdés szerint az ACER elé terjesztettek, az ACER:

a)

az előterjesztés napjától számított hat hónapon belül, illetve az e rendelet 4. cikkének (7) bekezdése vagy az (EU) 2019/944 irányelv 59. cikke (1) bekezdésének c) pontja vagy 62. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti esetekben az előterjesztés napjától számított öt hónapon belül meghozza határozatát; és

b)

szükség esetén ideiglenes határozatot hozhat az ellátás biztonságának vagy az üzemeltetés biztonságának biztosítása érdekében.

(13)   Amennyiben a (10) bekezdésben említett szabályozási kérdések az (EU) 2019/943 rendelet 63. cikke vagy a 2009/73/EK irányelv 36. cikke szerinti mentességekre is kiterjednek, az ezen rendeletben, valamint az említett rendelkezésekben megállapított haladékok nem halmozódnak fel.

7. cikk

Az ACER regionális koordinációs központokkal kapcsolatos feladatai

(1)   Az ACER – a szabályozó hatóságokkal és a villamosenergia-piaci ENTSO-val szoros együttműködésben – nyomon követi és elemzi a regionális koordinációs központok teljesítményét, figyelembe véve az (EU) XXX rendelet 46. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentéseket.

(2)   Annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett feladatait hatékonyan és kellő gyorsasággal elláthassa, az ACER:

a)

határoz a rendszerüzemeltetési régiók kialakításáról az (EU) 2019/943 rendelet 36. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében és jóváhagyásokat bocsát ki az (EU) 2019/943 rendelet 37. cikkének (2) bekezdése értelmében;

b)

adott esetben információkat kér a regionális koordinációs központoktól az (EU) 2019/943 rendelet 46. cikke értelmében;

c)

véleményeket és ajánlásokat bocsát ki az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság részére;

d)

véleményeket és ajánlásokat bocsát ki a regionális koordinációs központok részére.

8. cikk

Az ACER kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőkkel kapcsolatos feladatai

Annak biztosítása érdekében, hogy a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők az (EU) 2019/943 rendelet és az (EU) 2015/1222 bizottsági rendelet (21) szerint végezzék feladataikat, az ACER:

a)

nyomon követi a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők által az (EU) 2015/1222 rendelet szerinti funkciók létrehozása terén elért haladást;

b)

ajánlásokat bocsát ki a Bizottság részére az (EU) 2015/1222 rendelet 7. cikkének (5) bekezdésével összhangban;

c)

adott esetben információkat kér a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőktől.

9. cikk

Az ACER termelési kapacitások megfelelőségével és kockázati felkészültséggel kapcsolatos feladatai

(1)   Az ACER jóváhagyja, és szükség esetén módosítja:

a)

az (EU) 2019/943 rendelet 23. cikkének (3), (4), (6) és (7) bekezdése értelmében az európai erőforrás-megfelelőségi értékeléshez kapcsolódó módszertani és számítási javaslatokat;

b)

az (EU) 2019/943 rendelet 26. cikkének (11) bekezdése értelmében a kapacitáslekötési mechanizmusokban való határokon átívelő részvétel műszaki jellemzőire vonatkozó javaslatokat.

(2)   Az ACER az (EU) 2019/941 rendelet 24. cikkének (3) bekezdése értelmében véleményt nyilvánít arról, hogy a nemzeti erőforrásmegfelelőségi értékelés és az európai erőforrásmegfelelőségi értékelés közötti különbségek indokoltak-e.

(3)   Az ACER jóváhagyja és szükség esetén módosítja a következő módszereket:

a)

az (EU) 2019/941 rendelet 5. cikke értelmében bemutatott regionális szintű villamosenergia-válsághelyzetek azonosítására szolgáló módszer;

b)

az (EU) 2019/941 rendelet 8. cikke értelmében bemutatott rövid távú és szezonális megfelelőségi értékelések elkészítésére szolgáló módszer.

(4)   A földgázellátás biztonsága tekintetében az ACER az (EU) 2017/1938 rendelet 4. cikkével összhangban képviselteti magát a gázkoordinációs csoportban, és teljesíti a kétirányú gázszállítást lehetővé tevő állandó kapacitással kapcsolatban az (EU) 2017/1938 rendelet III. mellékletében meghatározott kötelezettségeit.

10. cikk

Az ACER mentesítési határozatokkal kapcsolatos feladatai

Az ACER az (EU) 2019/943 rendelet 63. cikkének (5) bekezdése alapján mentesítésekről határoz. Az ACER továbbá a 2009/73/EK irányelv 36. cikkének (4) bekezdése alapján is mentesítést ad, ha az érintett infrastruktúra egynél több tagállam területén található.

11. cikk

Az ACER infrastruktúrával kapcsolatos feladatai

A transzeurópai energiaipari infrastruktúra vonatkozásában az ACER, a szabályozó hatóságokkal, valamint a villamosenergia-piaci ENTSO-val és a földgázpiaci ENTSO-val szoros együttműködésben:

a)

nyomon követi az új rendszerösszekötő kapacitás kialakítására irányuló projektek végrehajtása terén elért előrehaladást;

b)

nyomon követi az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervek végrehajtását. Ha az ACER az említett tervek és azok végrehajtása között összeegyeztethetetlenséget állapít meg, feltárja az összeegyeztethetetlenség okait, és ajánlásokat készít az érintett átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetők és a szabályozó hatóságok vagy más, hatáskörrel rendelkező szervek számára a beruházásoknak az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési terveknek megfelelő végrehajtása érdekében;

c)

eleget tesz a 347/2013/EU rendelet 5., 11. és 13. cikkében meghatározott kötelezettségeknek;

d)

határozatokat hoz a beruházási kérelmekről a 347/2013/EU rendelet 12. cikkének (6) bekezdése értelmében.

12. cikk

Az ACER nagykereskedelmi piacok integritásával és átláthatóságával kapcsolatos feladatai

A nagykereskedelmi piacok integritásának és átláthatóságának hatékony nyomon követése érdekében az ACER, a szabályozó hatóságokkal és más nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben:

a)

az 1227/2011/EU rendelet 7–12. cikkével összhangban nyomon követi a nagykereskedelmi piacok alakulását, adatokat gyűjt és oszt meg, valamint európai nyilvántartást hoz létre a piaci szereplőkről;

b)

az 1227/2011/EU rendelet 7. cikkével összhangban ajánlásokat címez a Bizottságnak;

c)

az 1227/2011/EU rendelet 16 cikkének (4) bekezdése értelmében koordinálja a vizsgálatokat.

13. cikk

Az ACER új feladatokkal való megbízása

Az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikke értelmében elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatokban és az említett rendelet 61. cikke vagy a 715/2009/EK rendelet 23. cikke értelmében elfogadott iránymutatásokban a Bizottság által egyértelműen meghatározott körülmények között, valamint az ACER alapításának céljával összefüggő kérdésekben az ACER-t olyan kiegészítő feladatokkal lehet megbízni, amelyek nem foglalnak magukban döntéshozatali hatáskört.

14. cikk

A konzultációk, átláthatóság és eljárási biztosítékok

(1)   Feladatainak végrehajtása során – különösen az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikke vagy a 715/2009/EK rendelet 6. cikke szerinti keretjellegű iránymutatások kidolgozása, valamint az (EU) 2019/943 rendelet 60. cikke vagy a 715/2009/EK rendelet 7. cikke szerinti üzemi és kereskedelmi szabályzat módosításaira vonatkozó javaslattételi eljárás során – az ACER átfogó konzultációt folytat korai fázisban a piaci szereplőkkel, az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetőkkel, a fogyasztókkal, a végfelhasználókkal és adott esetben a versenyhatóságokkal, azok hatáskörének sérelme nélkül, nyílt és átlátható módon, különösen, ha feladatai az átviteli- és szállításirendszer-üzemeltetőket érinti.

(2)   Az ACER biztosítja, hogy adott esetben különösen a munkája eredményével kapcsolatban a közvélemény és az érdekelt felek objektív, megbízható és könnyen hozzáférhető tájékoztatást kapjanak.

Az (EU) 2019/943 rendelet 59. cikke vagy a 715/2009/EK rendelet 6. cikke szerinti keretjellegű iránymutatások kidolgozása során, illetve az (1) bekezdésben említett üzemi és kereskedelmi szabályzat módosítása során tartott konzultációs ülések valamennyi dokumentumát és jegyzőkönyvét közzé kell tenni.

(3)   A keretjellegű iránymutatások elfogadása, illetve az (1) bekezdésben említett, az üzemi és kereskedelmi szabályzatok módosítására vonatkozó javaslatok előterjesztése előtt az ACER ismerteti, hogy a konzultáció során kapott észrevételeket hogyan vették figyelembe, és indokolja, ha az észrevételeket nem vették figyelembe.

(4)   Az ACER saját honlapján közzéteszi legalább az igazgatási tanács, a szabályozók tanácsa és a fellebbezési tanács üléseinek napirendjét, háttérdokumentumait és adott esetben jegyzőkönyvét.

(5)   Az ACER megfelelő és arányos eljárási szabályokat fogad el és tesz közzé a 19. cikk (1) bekezdésének t) pontjában foglalt folyamat szerint. E szabályoknak magukban kell foglalniuk a jogállamiság elve alapján biztosítandó alapvető eljárási jogokat – ideértve a meghallgatáshoz való jogot, az iratbetekintési szabályokat és a (6), (7) és (8) bekezdésben foglalt normákat – garantáló, átlátható és észszerű döntéshozatali eljárást biztosító rendelkezéseket.

(6)   Az e rendeletben meghatározott valamely egyedi határozat meghozatala előtt az ACER tájékoztatja valamennyi érintett felet e határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének, összetettségének és lehetséges következményeinek figyelembevételével meghatározza azt a határidőt, amelyen belül az érintett fél kifejtheti az üggyel kapcsolatos álláspontját.

(7)   Az ACER egyedi határozataiban feltünteti az azok alapjául szolgáló indokokat annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érdemi fellebbezést.

(8)   Az egyedi határozatok által érintett feleket tájékoztatni kell az e rendelet szerinti jogorvoslati lehetőségekről.

15. cikk

A villamosenergia- és földgázágazat nyomon követése és jelentéstétel ezen ágazatokról

(1)   Az ACER szoros együttműködésben a Bizottsággal, a tagállamokkal és az illetékes nemzeti hatóságokkal, beleértve a szabályozó hatóságokat is, és a versenyhatóságok hatáskörének sérelme nélkül nyomon követi a villamos energia és a földgáz nagy- és kiskereskedelmi piacát, különösen a villamos energia és a földgáz kiskereskedelmi árát az (EU) 2019/944 irányelvben és a 2009/73/EK irányelvben megállapított fogyasztói jogokkal kapcsolatos előírások teljesülését, a piaci fejleményeknek a lakossági fogyasztókra gyakorolt hatását, a hálózati hozzáférést, beleértve a megújuló forrásokból előállított villamos energia hálózathoz történő hozzáférését, a villamosenergia-rendszerösszekötők tekintetében elért előrelépést, a határokon átnyúló kereskedelmet esetlegesen akadályozó tényezőket, a piacra lépő új szereplők és a kis piaci szereplők, köztük a helyi energiaközösségek előtt álló szabályozási akadályokat, azon állami beavatkozásokat, mint például az (EU) 2019/943 rendelet 10. cikkének (4) bekezdésében említettek, amelyek megakadályozzák, hogy az árak kövessék a tényleges, szűkös villamosenergia-kínálatot, a rendelet 23. cikkében említett európai erőforrásmegfelelőségi értékelés eredményei alapján a tagállamok által a villamosenergia-ellátás biztonsága terén elért teljesítményt, figyelembe véve különösen az (EU) 2019/941 rendelet 17. cikkében említett utólagos értékelést.

(2)   Az ACER az (1) bekezdésben említett nyomon követés eredményeiről évente jelentést tesz közzé. Ebben a jelentésben azonosítja a villamos energia és a földgáz belső piacának megvalósítása előtt álló akadályokat.

(3)   Az éves jelentés közzétételekor az ACER véleményt nyújt be az Európai Parlament és a Bizottság részére azon lehetséges intézkedésekről, amelyek a (2) bekezdésben említett akadályok megszüntetését szolgálják.

(4)   Az ACER az (EU) 2019/943 rendelet 18. cikkének (9) bekezdése értelmében az átviteli és szállítási, illetve elosztási díjak módszertanának bevált gyakorlatáról szóló jelentést bocsát ki.

II. fejezet

Az ACER szervezeti felépítése

16. cikk

Jogállás

(1)   Az ACER jogi személyiséggel rendelkező uniós szerv.

(2)   Az ACER-t valamennyi tagállamban a nemzeti jog által a jogi személyeknek nyújtott legteljesebb jogképesség illeti meg. Az ACER különösen ingó és ingatlan tulajdont szerezhet, illetőleg azt elidegenítheti, valamint bírósági eljárásban félként részt vehet.

(3)   Az ACER-t igazgatója képviseli.

(4)   Az ACER székhelye Ljubljana, Szlovénia.

17. cikk

Igazgatási és irányítási szerkezet

Az ACER-t a következők alkotják:

a)

az igazgatási tanács, amely a 19. cikkben meghatározott feladatokat látja el;

b)

a szabályozók tanácsa, amely a 22. cikkben meghatározott feladatokat látja el;

c)

az igazgató, aki a 24. cikkben meghatározott feladatokat látja el; valamint

d)

a fellebbezési tanács, amely a 28. cikkben meghatározott feladatokat látja el.

18. cikk

Az igazgatási tanács összetétele

(1)   Az igazgatási tanács kilenc tagból áll. Valamennyi tag rendelkezik egy póttaggal. A Bizottság két tagot és azok póttagjait, az Európai Parlament két tagot és azok póttagjait, a Tanács öt tagot és azok póttagjait nevezi ki. Az igazgatási tanács egyetlen tagja sem lehet egyúttal európai parlamenti képviselő is. Az igazgatási tanács tagja nem lehet a szabályozók tanácsának tagja is.

(2)   Az igazgatási tanács tagjainak és póttagjainak megbízatása négy évre szól, és egyszer megújítható. Az első hivatali idő esetében az igazgatási tanács tagjai és póttagjai felének hivatali ideje hat év.

(3)   Az igazgatási tanács saját tagjai közül kétharmados többséggel elnököt és alelnököt választ. Az alelnök hivatalból helyettesíti az elnököt, ha az akadályoztatva van feladatai ellátásában. Az elnök és az alelnök megbízatása két évre szól, és egyszer megújítható. Az elnök és az alelnök megbízatása azonban minden esetben véget ér az igazgatási tanácsban betöltött tagság megszűnésével.

(4)   Az igazgatási tanács üléseit az elnök hívja össze. A szabályozók tanácsának elnöke vagy a szabályozók tanácsa által kijelölt személy és az igazgató – szavazati jog nélkül – részt vesznek az üléseken, kivéve, ha az igazgatót illetően az igazgatási tanács másképpen határoz. Az igazgatási tanács évente legalább kétszer rendes ülést tart. Ezenkívül elnöke kezdeményezésére, a Bizottság kérésére vagy saját tagjai legalább egyharmadának kérésére is összeül. Az igazgatási tanács bárkit felkérhet, akinek a véleménye érdeklődésre tarthat számot, hogy ülésein megfigyelőként részt vegyen. Az igazgatási tanács tagjai – eljárási szabályzatára figyelemmel – tanácsadók és szakértők segítségét is igénybe vehetik. Az igazgatási tanács titkársági feladatait az ACER látja el.

(5)   Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, az igazgatási tanács a jelen levő tagok kétharmados többségével hozza meg döntéseit. Az igazgatási tanács minden tagja egy szavazattal rendelkezik.

(6)   Az igazgatási tanács eljárási szabályzata részletesen meghatározza:

a)

a szavazás rendjét és különösen azt, hogy egy tag milyen feltételek alapján járhat el egy másik tag nevében, valamint adott esetben a határozatképességre vonatkozó szabályokat; valamint

b)

az igazgatási tanács Tanács által kinevezett tagjainak utánpótlásával kapcsolatos rotáció rendjét, a tagállamok kiegyensúlyozott részvételének hosszú távon történő biztosítása érdekében.

(7)   A Bizottság által kijelölt tagok szerepének sérelme nélkül az igazgatási tanács tagjai függetlenül és objektíven, az Unió egésze érdekeinek megfelelően járnak el, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, hivataloktól és ügynökségektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól. E célból valamennyi tag írásbeli kötelezettségvállalási nyilatkozatot és írásbeli összeférhetetlenségi nyilatkozatot tesz, amelyben vagy kijelenti, hogy nincsenek olyan érdekeltségei, amelyekről feltételezhető, hogy veszélyeztethetik függetlenségét, vagy megnevezi azokat a közvetlen vagy közvetett érdekeltségeit, amelyekről feltételezhető, hogy függetlenségét veszélyeztethetik. Az ACER évente közzéteszi ezeket a nyilatkozatokat.

19. cikk

Az igazgatási tanács feladatai

(1)   Az igazgatási tanács:

a)

a szabályozók tanácsával folytatott konzultációt és azt követően, hogy – a 22. cikk (5) bekezdése c) pontjának megfelelően – megszerezte az említett tanács kedvező véleményét, a 23. cikk (2) bekezdésével összhangban kinevezi az igazgatót és adott esetben meghosszabbítja vagy megszünteti megbízatását;

b)

formálisan kinevezi a szabályozók tanácsának a 21. cikk (1) bekezdésével összhangban jelölt tagjait;

c)

formálisan kinevezi a fellebbezési tanács tagjait a 25. cikk (2) bekezdésével összhangban;

d)

biztosítja, hogy az ACER e rendeletnek megfelelően teljesítse küldetését és végezze feladatait;

e)

a tagok kétharmados többségével elfogadja a 20. cikk (1) bekezdésében említett tervezési dokumentumot, és adott esetben a 20. cikk (3) bekezdésével összhangban módosítja azt;

f)

elfogadja az ACER éves költségvetését és a 31–35. cikkel összhangban gyakorolja egyéb költségvetési feladatait;

g)

a Bizottság beleegyezésének megszerzését követően határoz arról, hogy elfogad-e hagyatékot, adományt vagy más uniós forrásból származó támogatást, vagy a tagállamoktól vagy a szabályozó hatóságoktól származó bármely önkéntes hozzájárulást. Az igazgatási tanács által a 35. cikk (4) bekezdése értelmében nyilvánított véleménynek kifejezetten részleteznie kell az e bekezdésben meghatározott finanszírozási forrásokat;

h)

a szabályozók tanácsával folytatott konzultációt követően fegyelmi jogkört gyakorol az igazgató felett. Továbbá a (2) bekezdésnek megfelelően az ACER személyzete vonatkozásában gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevező hatóságra és az alkalmazási feltételek által a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságra ruházott hatásköröket;

i)

a 39. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapítja az ACER azon végrehajtási szabályait, amelyek – a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban – a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek hatálybalépéséhez szükségesek;

j)

a 41. cikkel összhangban elfogadja az ACER irataihoz való hozzáférési joggal kapcsolatos gyakorlati intézkedéseket;

k)

elfogadja és közzéteszi, majd minden évben július 1-ig benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek a 24. cikk (1) bekezdésének i) pontjában említett éves jelentéstervezet alapján elkészített éves jelentést az ACER tevékenységéről. Az ACER tevékenységéről szóló éves jelentésnek tartalmaznia kell a szabályozók tanácsa által jóváhagyott független szakaszt az ACER tárgyévi szabályozási tevékenységeiről;

l)

elfogadja és közzéteszi saját eljárási szabályzatát;

m)

a 36. cikknek megfelelően elfogadja az ACER-re alkalmazandó pénzügyi szabályokat;

n)

a csalással kapcsolatos kockázatokkal arányos csalás elleni stratégiát fogad el, figyelembe véve a végrehajtandó intézkedések költségeit és előnyeit;

o)

szabályokat fogad el a tagjait és a fellebbezési tanács tagjait érintő összeférhetetlenségek megelőzésére és kezelésére;

p)

elfogadja és rendszeresen aktualizálja a 41. cikkben említett kommunikációs és terjesztési terveket;

q)

számvitelért felelős tisztviselőt nevez ki a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek szerint, aki feladatai ellátása tekintetében teljes mértékben független;

r)

biztosítja a belső vagy külső ellenőrzési jelentésekből és értékelésekből, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálati jelentéseiből származó megállapítások és ajánlások megfelelő nyomon követését;

s)

a 43. cikkel összhangban engedélyezi a munkamegállapodások megkötését;

t)

az igazgató javaslata alapján, a 24. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban és a szabályozók tanácsával folytatott konzultációt követően, valamint miután a 22. cikk (5) bekezdésének f) pontjával összhangban megkapta a szabályozók tanácsa kedvező véleményét, elfogadja és közzéteszi a 14. cikk (5) bekezdésében említett eljárási szabályzatot.

(2)   Az igazgatási tanács a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdésén és az alkalmazási feltételek 6. cikkén alapuló határozatot fogad el a vonatkozó kinevezési hatásköröknek az igazgatóra történő átruházásáról, és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az átruházások felfüggeszthetők. Az igazgató e hatásköröket továbbruházhatja másra.

(3)   Amennyiben rendkívüli körülmények azt szükségessé teszik, az igazgatási tanács határozatban ideiglenesen felfüggesztheti a kinevezésre jogosult hatóság hatásköreinek az igazgatóra történő átruházását és az utóbbi általi további átruházását, és azokat maga gyakorolhatja, vagy valamelyik tagjára vagy a személyzetnek az igazgatótól eltérő tagjára ruházhatja. A rendkívüli körülményeknek szigorúan igazgatási, költségvetési vagy irányítási ügyekre kell korlátozódniuk, nem érintve az igazgató teljes függetlenségét a 24. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti feladatai tekintetében.

20. cikk

Éves és többéves tervezés

(1)   Az igazgató minden évben elkészíti az éves és többéves tervezést tartalmazó tervezési dokumentum tervezetét, és azt benyújtja az igazgatási tanácsnak és a szabályozók tanácsának.

Az igazgatási tanács, miután megkapta a szabályozók tanácsának kedvező véleményét, elfogadja a tervezési dokumentum tervezetét, és azt legkésőbb január 31-ig benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A tervezési dokumentum tervezetének meg kell felelnie a 33. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban megállapított előzetes előirányzattervezetnek.

Az igazgatási tanács, figyelembe véve a Bizottság véleményét és azt követően, hogy megkapta a szabályozók tanácsa kedvező véleményét, és miután az igazgató ismertette azt az Európai Parlamenttel, elfogadja a tervezési dokumentumot. Az igazgatási tanács a tervezési dokumentumot december 31-ig benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A tervezési dokumentumot az éves költségvetési eljárás sérelme nélkül kell elfogadni, és közzé kell tenni.

A tervezési dokumentum az általános költségvetés végső elfogadása után válik véglegessé, és szükség esetén annak megfelelően kiigazítható.

(2)   A tervezési dokumentum részét képező éves tervezésben a részletes célkitűzéseket és az elvárt eredményeket, ideértve a kapcsolódó teljesítménymutatókat kell meghatározni. Emellett – a tevékenységalapú költségvetés-tervezés és irányítás elveivel összhangban – ismertetni kell benne a finanszírozandó tevékenységeket, és meg kell jelölni az egyes intézkedésekhez rendelt pénzügyi és humánerőforrásokat, ideértve az ACER azon munkacsoportjainak említését, amelyeknek hozzá kell járulniuk a vonatkozó dokumentumok kidolgozásához. Az éves tervezés összhangban kell álljon a (4) bekezdésben említett többéves tervezéssel. Egyértelműen jeleznie kell, hogy az előző pénzügyi évhez képest az ACER mely feladatai újak, változtak vagy szűntek meg.

(3)   Amennyiben az ACER-t új feladattal bízzák meg, az igazgatási tanács módosítja az elfogadott tervezési dokumentumot.

A tervezési dokumentum valamennyi lényegi módosítását az eredeti tervezési dokumentumra vonatkozóval azonos eljárással kell elfogadni. Az igazgatási tanács a tervezési dokumentum lényegét nem érintő módosításra vonatkozó hatáskörét átruházhatja az igazgatóra.

(4)   A tervezési dokumentum részét képező többéves munkaprogramban meg kell határozni az átfogó stratégiai tervezést, ideértve a célkitűzéseket, az elvárt eredményeket és a teljesítménymutatókat. Továbbá meg kell határozni benne az erőforrás- tervezést, ideértve a többéves költségvetést és a személyzetet is.

Az erőforrások tervezését évente aktualizálni kell. A stratégiai tervezést, amennyiben szükséges –különösen a 45. cikkben említett értékelés kimenetelének figyelembevétele céljából – aktualizálni kell.

21. cikk

A szabályozók tanácsának összetétele

(1)   A szabályozók tanácsa a következőkből áll:

a)

az (EU) 2019/944 irányelv 57. cikkének (1) bekezdésében és a 2009/73/EK irányelv 39. cikkének (1) bekezdésében említett szabályozó hatóságok vezető beosztású képviselői, valamint tagállamonként egy-egy, e hatóságok meglévő vezetői személyi állományából kinevezett póttag; a tagokat és póttagokat a szabályozó hatóság jelöli ki;

b)

a Bizottság szavazati joggal nem rendelkező egy képviselője.

A nemzeti szabályozó hatóságtól tagállamonként csak egy képviselő vehető fel a szabályozók tanácsába.

(2)   A szabályozók tanácsa saját tagjai közül elnököt és alelnököt választ. Az alelnök helyettesíti az elnököt, ha az akadályoztatva van feladatai ellátásában. Az elnök és az alelnök megbízatása két és fél évre szól, és megújítható. Az elnök és az alelnök megbízatása azonban minden esetben véget ér a szabályozók tanácsában betöltött tagság megszűnésével.

22. cikk

A szabályozók tanácsának feladatai

(1)   A szabályozók tanácsa a jelen lévő tagok kétharmados többségével dönt oly módon, hogy az egyes tagok egy-egy szavazattal rendelkeznek.

(2)   A szabályozók tanácsa elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. Az eljárási szabályzat részletesebben meghatározza a szavazás rendjét, különösen azt, hogy egy tag milyen feltételek szerint járhat el egy másik tag nevében, továbbá adott esetben a határozatképességre vonatkozó szabályokat. Az eljárási szabályzat a regionális együttműködési kezdeményezések keretében felmerülő kérdések vizsgálatára különleges munkamódszereket irányozhat elő.

(3)   Az e rendelettel ráruházott feladatok ellátásában és a szabályozó hatóságuk nevében eljáró tagjainak sérelme nélkül a szabályozók tanácsa függetlenül jár el, így nem kérhet és nem fogadhat el utasítást sem tagállami kormánytól, sem a Bizottságtól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

(4)   A szabályozók tanácsának titkársági feladatait az ACER látja el.

(5)   A szabályozók tanácsa:

a)

véleményeket és adott esetben észrevételeket és módosításokat terjeszt elő a 3. cikk (1) bekezdésében, a 4–8. cikkben, a 9. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 10. cikkben, a 11. cikk c) pontjában, a 13. cikkben, a 15. cikk (4) bekezdésében, valamint a 30. és a 43. cikkben említett, az igazgató elfogadás céljából megfontolás tárgyát képező vélemény-, ajánlás- és határozattervezetekre irányuló javaslatainak szövegére;

b)

hatáskörén belül iránymutatást ad az igazgatónak az igazgatói feladatok végrehajtásához, amely alól az ACER 1227/2011/EU rendelet szerinti feladati kivételt képeznek, valamint iránymutatást nyújt az ACER 30. cikk értelmében létrehozott munkacsoportjai számára;

c)

véleményt nyilvánít az igazgatási tanácsnak a 19. cikk (1) bekezdésének a) pontjával és a 23. cikk (2) bekezdésével összhangban igazgatóvá kinevezendő jelöltről;

d)

a 20. cikk (1) bekezdésével összhangban jóváhagyja a tervezési dokumentumot;

e)

a 19. cikk (1) bekezdésének k) pontjával és a 24. cikk (1) bekezdésének i) pontjával összhangban jóváhagyja az éves jelentés szabályozási tevékenységekről szóló külön szakaszát;

f)

a 14. cikk (5) bekezdése és a 30. cikk (3) bekezdése szerint véleményt nyilvánít az igazgatási tanács számára az eljárási szabályzatról;

g)

véleményt nyilvánít az igazgatási tanács számára a 41. cikkben említett kommunikációs és terjesztési tervekről;

h)

véleményt nyilvánít az igazgatási tanács számára a harmadik országokkal vagy a nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatokra vonatkozó, a 43. cikkben említett eljárási szabályzatról.

(6)   Az Európai Parlamentet legalább két héttel az ülés előtt tájékoztatni kell a szabályozók tanácsa következő üléseinek napirendtervezetéről. Ezen üléseket követő két héten belül a jegyzőkönyvtervezeteket meg kell küldeni az Európai Parlamentnek. Az Európai Parlament a szabályozók tanácsának elnökét vagy elnökhelyettesét – függetlenségének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett – felkérheti a hatáskörrel rendelkező bizottsága előtti nyilatkozattételre és a bizottsági tagok által feltett kérdésekre való válaszadásra.

23. cikk

Az igazgató

(1)   Az ACER-t az igazgató vezeti, aki a 22. cikk (5) bekezdése b) pontjának második mondatában említett iránymutatással és – ahol azt e rendelet előírja – a szabályozók tanácsának véleményével összhangban jár el. Az igazgató – az igazgatási tanácsnak, illetve a szabályozók tanácsának az igazgató feladataival kapcsolatos szerepének sérelme nélkül – nem kérhet és nem fogadhat el semmilyen utasítást semmilyen kormánytól, sem az Unió intézményeitől, sem bármely más köz- vagy magánjogi jogalanytól vagy személytől. Az igazgató igazgatási, költségvetési és irányítási kérdésekkel kapcsolatban az igazgatási tanácsnak tartozik felelősséggel, de a 24. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti feladatai tekintetében teljes mértékben függetlennek kell maradnia. Az igazgató megfigyelőként részt vehet a szabályozók tanácsának ülésein.

(2)   Az igazgatót – érdemei, alkalmassága és az energiaágazatra vonatkozó tapasztalata alapján – a szabályozók tanácsának kedvező véleményét követően az igazgatási tanács nevezi ki, a Bizottság által nyílt és átlátható kiválasztási eljárás nyomán előterjesztett jegyzékben felsorolt legalább három jelölt közül. Kinevezése előtt az igazgatási tanács által kiválasztott jelölt nyilatkozatot tesz az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt, és válaszol az annak tagjai által feltett kérdésekre. Az igazgató szerződésének megkötése céljából az ACER-t az igazgatási tanács elnöke képviseli.

(3)   Az igazgató megbízatása öt évre szól. A megbízatás leteltét megelőző kilenc hónap folyamán a Bizottság értékelést készít. Az értékelésben a Bizottság különösen a következőket méri fel:

a)

az igazgató teljesítménye;

b)

az elkövetkező években az ACER-re váró feladatok és követelmények.

(4)   Az igazgatási tanács – a Bizottság javaslatára, az értékelés, valamint a szabályozók tanácsával folytatott konzultációt követően és a szabályozók tanácsa értékelésének és véleményének lehető legnagyobb mértékű figyelembevétele mellett és csak akkor, ha ez az ACER-re váró feladatok és követelmények alapján indokolt – az igazgató megbízatását egyszeri alkalommal, legfeljebb további öt évre megújíthatja. Az az igazgató, akinek hivatali idejét megújították, a megújított hivatali idő lejártát követően nem vehet részt az ugyanezen munkakör betöltésére irányuló további kiválasztási eljárásban.

(5)   Ha az igazgatási tanácsnak szándékában áll megújítani az igazgató megbízatását, erről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet. Egy hónappal megbízatásának megújítása előtt az igazgató felkérhető, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament hatáskörrel rendelkező bizottsága előtt, és a bizottság tagjainak jelenlétében válaszoljon a feltett kérdésekre.

(6)   Ha megbízatását nem újították meg, az igazgató mindaddig hivatalban marad, amíg utódját ki nem nevezik.

(7)   Az igazgató csak az igazgatási tanács által hozott határozat útján, a szabályozók tanácsa kedvező véleményének megszerzését követően menthető fel tisztségéből. Az igazgatási tanács ezt a határozatot tagjainak kétharmados többségével hozza meg.

(8)   Az Európai Parlament és a Tanács felszólíthatja az igazgatót, hogy feladatai ellátásáról nyújtson be jelentést. Az Európai Parlament ezenkívül felkérheti az igazgatót a hatáskörrel rendelkező bizottsága előtti nyilatkozattételre és a bizottsági tagok által feltett kérdésekre való válaszadásra.

24. cikk

Az igazgató feladatai

(1)   Az igazgató:

a)

látja el az ACER jogi képviseletét, és felel annak napi irányításáért;

b)

előkészíti az igazgatási tanács munkáját, részt vesz – szavazati jog nélkül – az igazgatási tanács munkájában, és felel az igazgatási tanács által elfogadott határozatok végrehajtásáért;

c)

megszövegezi a véleményeket, ajánlásokat és határozatokat, konzultációt folytat róluk, elfogadja és közzéteszi azokat;

d)

felel azért, hogy a szabályozók tanácsa iránymutatásával, az igazgatási tanács adminisztratív ellenőrzése alatt megvalósuljon az ACER éves munkaprogramja;

e)

megfelelő intézkedésekkel – különösen belső ügyviteli utasítások elfogadásával és közlemények közzétételével – gondoskodik arról, hogy az ACER e rendelettel összhangban működjön;

f)

minden évben elkészíti, majd – miután az igazgatási tanács elfogadta a szövegezést – minden év január 31-ig benyújtja a szabályozók tanácsának, az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak az ACER következő évi munkaprogramjának tervezetét;

g)

felel a tervezési dokumentum végrehajtásáért, valamint a végrehajtásról szóló jelentéstételért az igazgatási tanács felé;

h)

a 33. cikk (1) bekezdése értelmében elkészíti az ACER előzetes előirányzat-tervezetét, és a 34. és a 35. cikknek megfelelően végrehajtja az ACER költségvetését;

i)

minden évben elkészíti és benyújtja az igazgatási tanácsnak az éves jelentés tervezetét, amely külön szakaszt tartalmaz az ACER szabályozási tevékenységei, valamint a pénzügyi és az igazgatási kérdések vonatkozásában;

j)

cselekvési tervet dolgoz ki a belső és külső ellenőrzési jelentések és értékelések megállapításai, valamint az OLAF vizsgálatainak megállapításai nyomán, továbbá a Bizottságnak évente kétszer, az igazgatási tanácsnak pedig rendszeresen beszámol az elért eredményekről;

k)

felel annak eldöntéséért, hogy – az ACER feladatainak hatékony és eredményes végrehajtása céljából – szükséges-e egy vagy több tagállamban a személyzet egy vagy több tagját elhelyezni.

Az (1) bekezdés k) pontjának alkalmazásában mielőtt helyi iroda létrehozásáról döntene, az igazgató köteles kikérni az érintett tagállamok – ideértve az ACER székhelyének otthont adó tagállamot is – véleményét, valamint megszerezni a Bizottság és az igazgatási tanács előzetes hozzájárulását. A megfelelő költség-haszon elemzésen alapuló határozatban meg kell határozni az adott helyi iroda által ellátandó tevékenységek körét olyan módon, hogy elkerülhetők legyenek a szükségtelen költségek és az ACER-en belüli igazgatási feladatkörök közötti indokolatlan átfedések.

(2)   Az e cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában a 3. cikk (1) bekezdésében, a 4–8. cikkben, a 9. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 10. cikkben, a 11. cikk c) pontjában, a 13. cikkben, a 15. cikk (4) bekezdésében, valamint a 30. és a 43. cikkben említett véleményeket, ajánlásokat és határozatokat csak a szabályozók tanácsa kedvező véleményének beszerzését követően lehet elfogadni.

Az igazgató, mielőtt a vélemények, ajánlások vagy határozatok tervezetét szavazásra benyújtja a szabályozók tanácsának, köteles e vélemények, ajánlások vagy határozatok tervezetére irányuló javaslatokat konzultáció céljából kellő időben előre benyújtani az illetékes munkacsoportnak.

Az igazgató:

a)

figyelembe veszi a szabályozók tanácsának észrevételeit és módosításait, és az átdolgozott véleménytervezetet, ajánlást vagy határozatot a kedvező vélemény beszerzése céljából újra benyújtja a szabályozók tanácsának;

b)

visszavonhatja a benyújtott vélemény-, ajánlás- vagy határozattervezeteket, feltéve, hogy kellően alátámasztott írásbeli indokolást nyújt be, amennyiben nem ért egyet a szabályozók tanácsa által benyújtott módosításokkal;

Vélemény-, ajánlás- vagy határozattervezet visszavonása esetén a 22. cikk (5) bekezdésének a) pontjában és az e bekezdés második albekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően az igazgató új vélemény-, ajánlás- vagy határozattervezetet adhat ki. Az e bekezdés harmadik albekezdése a) pontjának alkalmazásában az igazgató, amennyiben eltér a szabályozók tanácsától kapott észrevételektől és módosításoktól, vagy azokat elutasítja, kellően alátámasztott írásbeli magyarázatot is ad.

Ha a szabályozók tanácsa nem ad kedvező véleményt az újra benyújtott vélemény-, ajánlás- vagy határozattervezet szövegéről, mivel az újra benyújtott szöveg nem tükrözi megfelelően észrevételeit és módosításait, az igazgató a szabályozók tanácsa által javasolt módosításokkal és észrevételekkel összhangban felülvizsgálhatja a vélemény-, ajánlás- vagy határozattervezet szövegét annak érdekében, hogy megkapja a szabályozók tanácsa kedvező véleményét anélkül, hogy ismételten konzultálnia kellene az illetékes munkacsoporttal, vagy hogy további írásbeli indokolást kellene adnia.

25. cikk

A fellebbezési tanács létrehozása és összetétele

(1)   Az ACER létrehoz egy fellebbezési tanácsot.

(2)   A fellebbezési tanács hat tagból és hat póttagból áll, akiket a szabályozó hatóságoknál, a versenyhatóságoknál vagy más uniós vagy nemzeti intézményeknél vezető beosztást betöltő vagy betöltött, az energiaágazatban kellő tapasztalattal rendelkező munkatársak közül kell kiválasztani. A fellebbezési tanács maga nevezi ki az elnökét.

A fellebbezési tanács tagjait – a Bizottság javaslatára, nyilvános pályázati felhívást követően és a szabályozók tanácsával folytatott konzultációt követően – az igazgatási tanács nevezi ki formálisan.

(3)   A fellebbezési tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. Az eljárási szabályzat részletesen meghatározza a fellebbezési tanács szervezeti felépítésére és működésére vonatkozó szabályokat, valamint a tanácshoz intézett, a 28. cikk szerinti fellebbezési kérelmek esetében alkalmazandó szabályokat. A fellebbezési tanács értesíti a Bizottságot eljárási szabályzatának tervezetéről, továbbá ezen eljárási szabályzat bármilyen jelentős módosításáról. A Bizottság az értesítés beérkezésétől számított három hónapon belül véleményt nyilváníthat az eljárási szabályzatról.

Az ACER költségvetésének külön költségvetési sort kell tartalmaznia a fellebbezési tanács irodájával kapcsolatos finanszírozásra.

(4)   A fellebbezési tanács határozatainak meghozatalához a hat tagból legalább négy fő többsége szükséges. A fellebbezési tanács szükség szerint ülésezik.

26. cikk

A fellebbezési tanács tagjai

(1)   A fellebbezési tanács tagjainak megbízatása öt évre szól. A megbízatás egy alkalommal megújítható.

(2)   A fellebbezési tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket. Semmilyen utasítás nem kötheti őket. A fellebbezési tanács tagjai az ACER-ben, annak igazgatási tanácsában vagy a szabályozók tanácsában, illetve az ACER bármely egyéb munkacsoportjában más feladatot nem láthatnak el. A fellebbezési tanács tagja megbízatásának ideje alatt e tisztségéből nem menthető fel, kivéve akkor, ha súlyos hivatali mulasztást követett el, és az igazgatási tanács – miután konzultált a szabályozók tanácsával – erről határozatot hoz.

27. cikk

Kizárás és kifogás a fellebbezési tanácsban

(1)   Nem vehet részt a fellebbezési eljárásban a fellebbezési tanács olyan tagja, akinek bármely személyes érdeke fűződik az eljáráshoz, aki korábban az eljárás egyik felének képviseletét ellátta, illetve aki részt vett a megfellebbezett határozat meghozatalában.

(2)   A fellebbezési tanács bármely tagja köteles értesíteni a fellebbezési tanácsot, ha valamely tagtársáról – az (1) bekezdésben említett okok egyike vagy bármely más ok miatt – úgy véli, hogy nem kellene részt vennie egy adott fellebbezési eljárásban. A fellebbezési eljárás feleinek bármelyike az (1) bekezdésben említett bármely indokra hivatkozva, illetve elfogultság gyanúja esetén kifogással élhet a fellebbezési tanács valamely tagjának részvétele ellen. A kifogás nem elfogadható, ha annak alapja a tagok állampolgársága vagy ha a fellebbezési eljárásban kifogással élő fél a kifogást megalapozó tény ismeretében további eljárási cselekményt tett, a fellebbezési tanács összetételének kifogásolása helyett.

(3)   A fellebbezési tanács az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetekben teendő intézkedésről az érintett tag részvétele nélkül határoz. Az említett határozat meghozatala céljából a fellebbezési tanács az érintett tag helyett annak póttagja részvételével ülésezik. Ha a póttag a tagéhoz hasonló helyzetben van, az elnöknek a rendelkezésre álló póttagok közül kell kijelölnie helyettest.

(4)   A fellebbezési tanács tagjai függetlenül, a közérdeknek megfelelően járnak el. E célból írásbeli kötelezettségvállalási nyilatkozatot és írásbeli érdekeltségi nyilatkozatot tesznek, amelyben vagy kijelentik, hogy nincsenek olyan érdekeltségeik, amelyekről feltételezhető, hogy veszélyeztethetik függetlenségüket, vagy utalhatnak azokra a közvetlen vagy közvetett érdekeltségeikre, amelyekről feltételezhető, hogy veszélyeztethetik függetlenségüket. A nyilatkozatokat évente írásos formában közzé kell tenni.

28. cikk

Fellebbezéssel megtámadható határozatok

(1)   Bármely természetes vagy jogi személy – a szabályozó hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a 2. cikk d) pontja szerinti olyan határozat ellen, amelynek ő a címzettje, vagy amely, noha alakilag más a címzettje, őt közvetlenül és egyénileg érinti.

(2)   A fellebbezést annak indokolásával együtt írásban kell benyújtani az ACER-hez az érintett személynek a határozatról szóló értesítését követő két hónapon belül, vagy ennek hiányában a határozat ACER általi közzétételét követő két hónapon belül. A fellebbezési tanácsnak a fellebbezésről a fellebbezés benyújtásától számított négy hónapon belül kell határoznia.

(3)   Az (1) bekezdésnek megfelelően benyújtott fellebbezésnek nincsen felfüggesztő hatálya. A fellebbezési tanács azonban a kifogásolt határozat alkalmazását felfüggesztheti, ha megítélése szerint a körülmények ezt megkövetelik.

(4)   Ha a fellebbezés elfogadható, a fellebbezési tanács megvizsgálja, hogy az megalapozott-e. A fellebbezési tanács annyiszor, ahányszor szükséges, felkérheti a fellebbezési eljárás feleit, hogy a fellebbezési tanács által kibocsátott értesítésekről vagy a fellebbezési eljárás többi fele által tett nyilatkozatokról meghatározott határidőn belül nyújtsák be észrevételeiket. A fellebbezési eljárás felei jogosultak álláspontjukat szóban előadni.

(5)   A fellebbezési tanács helybenhagyhatja a határozatot, vagy az ACER arra hatáskörrel rendelkező szervéhez utalhatja az ügyet. Ez utóbbira nézve a fellebbezési tanács határozata kötelező.

(6)   Az ACER közzéteszi a fellebbezési tanács által hozott határozatokat.

29. cikk

A Bírósághoz benyújtott keresetek

Az ACER e rendelet értelmében hozott határozatának érvénytelenítésére irányuló keresetet, valamint az alkalmazandó határidőn belüli teljesítés elmulasztása miatti keresetet a Bírósághoz csak a 28. cikkben említett fellebbezési eljárás kimerítése után lehet benyújtani. Az ACER-nek minden szükséges intézkedést meg kell hoznia a Bíróság ítéleteinek való megfelelés érdekében.

30. cikk

Munkacsoportok

(1)   Indokolt esetben és különösen az igazgató és a szabályozók tanácsa szabályozási ügyekkel kapcsolatos munkájának támogatása, valamint a 3. cikk (1) bekezdésében, a 4–8. cikkben, a 9. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 10. cikkben, a 11. cikk c) pontjában, a 13. cikkben, a 15. cikk (4) bekezdésében, valamint a 30. és a 43. cikkben említett vélemények, ajánlások és határozatok előkészítése céljából az igazgatási tanács az igazgató és a szabályozók tanácsa közös javaslata alapján munkacsoportokat hoz létre vagy szüntet meg.

Valamely munkacsoport létrehozásának és megszüntetésének előfeltétele a szabályozók tanácsának kedvező véleménye.

(2)   A munkacsoportok az ACER és a szabályozó hatóságok személyzetéhez tartozó szakértőkből állnak. A Bizottság szakértői megfigyelőként vehetnek részt a munkacsoportokban. Az ACER nem felel a szabályozó hatóságok személyzetéhez tartozó szakértők ügynökségi munkacsoportokban való részvételének költségeiért. A munkacsoportoknak figyelembe kell venniük a többi illetékes nemzeti hatóság szakértőinek álláspontját, amennyiben az említett hatóságok hatáskörrel rendelkeznek a kérdésben.

(3)   Az igazgatási tanács az igazgató javaslata alapján és a szabályozók tanácsával folytatott konzultációt és a tanács kedvező véleményének kézhezvételét követően elfogadja és közzéteszi a munkacsoportok működésére vonatkozó belső eljárási szabályzatot.

(4)   Az ACER munkacsoportjainak el kell végezniük a 20. cikk értelmében elfogadott tervezési dokumentumban számukra kijelölt tevékenységeket, valamint a szabályozók tanácsa és az igazgató által az e rendelet szerint rájuk bízott minden egyéb tevékenységet.

III. fejezet

A költségvetés megállapítása és szerkezete

31. cikk

A költségvetés szerkezete

(1)   Az egyéb források sérelme nélkül az ACER bevételei a következőkből tevődnek össze:

a)

az Uniótól származó hozzájárulás;

b)

a 32. cikkel összhangban az ACER-nek fizetett díjak;

c)

a tagállamok vagy szabályozó hatóságaik önkéntes hozzájárulása a 19. cikk (1) bekezdésének g) pontja szerint;

d)

a 19. cikk (1) bekezdésének g) pontja szerinti hagyaték, adomány vagy támogatás.

(2)   Az ACER kiadásai személyzeti, igazgatási, infrastrukturális és működési költségekből állnak.

(3)   Az ACER bevételeinek és kiadásainak egyensúlyban kell lenniük.

(4)   Az ACER összes bevételéről és kiadásáról pénzügyi évenként előrejelzést kell készíteni, majd a becsült összegeket a költségvetésében fel kell tüntetni; a pénzügyi év azonos a naptári évvel.

(5)   Az ACER által kapott bevételek nem veszélyeztethetik az ACER semlegességét, függetlenségét vagy objektivitását.

32. cikk

Díjak

(1)   Az ACER számára díjak fizetendők a következőkért:

a)

e rendelet 10. cikke szerinti mentesítési határozat kérelmezése, illetve az ACER által a 347/2013/EU rendelet 12. cikke értelmében hozott, határokon átnyúló költségmegosztásról szóló határozatok;

b)

a piaci szereplők vagy a nevükben az 1227/2011/EU rendelet 8. cikke értelmében adatokat szolgáltató szervezetek által szolgáltatott információk gyűjtése, kezelése, feldolgozása és elemzése.

(2)   Az (1) bekezdésben említett díjakat és fizetésük módját a Bizottság állapítja meg nyilvános konzultáció lefolytatása, valamint az igazgatótanáccsal és a szabályozók tanácsával való konzultációt követően. A díjaknak a költséghatékony módon nyújtott vonatkozó szolgáltatás költségeihez viszonyítva arányosaknak, a költségek fedezéséhez pedig elegendőeknek kell lenniük. Az említett díjak mértékét úgy kell megállapítani, hogy az megkülönböztetésmentes legyen, és a piaci szereplőkre vagy a nevükben eljáró jogalanyokra ne háruljon indokolatlan pénzügyi vagy adminisztratív teher.

A Bizottság – értékelés alapján – rendszeresen felülvizsgálja az említett díjak mértékét, és szükség esetén kiigazítja a díjak mértékét és fizetésük módját.

33. cikk

A költségvetés megállapítása

(1)   Az igazgató minden évben elkészíti, és az előzetes munkaköri jegyzékkel együtt benyújtja az igazgatási tanácsnak a következő pénzügyi év előirányzott működési kiadásait és munkaprogramját magában foglaló előzetes előirányzat-tervezetet.

(2)   Az előirányzat-tervezet a 20. cikk (1) bekezdésében említett tervezési dokumentumban foglalt célkitűzéseken és elvárt eredményeken alapul, és figyelembe veszi az e célkitűzések és elvárt eredmények eléréséhez szükséges pénzügyi forrásokat.

(3)   Az igazgató által készített előzetes előirányzat-tervezet alapján az igazgatási tanács minden évben előzetes előirányzat-tervezetet fogad el az ACER következő pénzügyi évre várható bevételeiről és kiadásairól.

(4)   Ezt a – létszámtervet is magában foglaló – előzetes előirányzat-tervezetet az igazgatási tanács minden évben január 31 -ig a Bizottság elé terjeszti. Az igazgató által készített tervezetet még az előzetes előirányzat-tervezet elfogadása előtt a szabályozási tanács elé kell terjeszteni esetleges indokolással ellátott véleményezésre.

(5)   A Bizottság a (3) bekezdésben említett előzetes előirányzat-tervezetet az Unió általános költségvetésének tervezetével együtt eljuttatja az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(6)   Az előzetes előirányzat-tervezet alapján a Bizottság az Unió általános költségvetésének tervezetében feltünteti a létszámtervre való tekintettel szükségesnek ítélt előirányzatokat, valamint azon támogatás összegét, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 313–316. cikkével és az azt követő cikkekkel összhangban az Unió általános költségvetését terheli.

(7)   Az ACER létszámtervét költségvetési hatósági minőségében a Tanács fogadja el.

(8)   Az ACER költségvetését az igazgatási tanács fogadja el. Az azt követően tekintendő véglegesnek, hogy az Unió általános költségvetését véglegesen elfogadták. A költségvetést szükség esetén ennek megfelelően ki kell igazítani.

(9)   A költségvetés – ideértve a létszámtervet – bármely módosítása esetén ugyanezt az eljárást kell követni.

(10)   2020. július 5-ig a Bizottság értékeli, hogy az ACER-hez rendelt pénzügyi és humánerőforrások lehetővé teszik-e, hogy az ACER e rendelet szerint ellássa a belső energiapiac megvalósításával és az energiabiztonsághoz való hozzájárulással kapcsolatos szerepét, az uniós fogyasztók javát szolgálva.

(11)   Az igazgatási tanács haladéktalanul értesíti a költségvetési hatóságot, ha olyan projekt megvalósítása áll szándékában, amely jelentős pénzügyi hatással van az ACER költségvetésének finanszírozására, különösen, ha ingatlannal kapcsolatos projektről van szó. Az igazgatási tanács szándékáról tájékoztatja a Bizottságot. Ha a költségvetési hatóság bármely egysége véleményt kíván kibocsátani, a projektről szóló tájékoztatás átvételétől számítva két héten belül értesíti az ACER-t erről a szándékáról. Válasz hiányában az ACER lebonyolíthatja a tervezett projektet.

34. cikk

A költségvetés végrehajtása és ellenőrzése

(1)   Az igazgató ellátja az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatait, és végrehajtja az ACER költségvetését.

(2)   Az ACER számvitelért felelős tisztviselője minden pénzügyi év lezárulta után március 1-jéig benyújtja a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az előzetes beszámolót, valamint az adott pénzügyi év költségvetési és pénzügyi gazdálkodásáról szóló jelentést. Az ACER számvitelért felelős tisztviselője a következő év március 31-ig az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is benyújtja a költségvetési és a pénzügyi gazdálkodásról szóló jelentést. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője ezután az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 245. cikkével összhangban konszolidálja az intézmények és a decentralizált szervek előzetes beszámolóját.

35. cikk

A beszámolók bemutatása és a mentesítés

(1)   Az ACER számvitelért felelős tisztviselője a pénzügyi évre (N. év) vonatkozó előzetes beszámolót a következő pénzügyi év (N+1. év) március 1-jéig benyújtja a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek.

(2)   Az ACER N+1. év március 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek az N. évi költségvetési és pénzügyi gazdálkodásról.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője N+1. év március 31-ig benyújtja a Számvevőszéknek az ACER előzetes beszámolóját. A Bizottság a pénzügyi év költségvetési és pénzügyi gazdálkodására vonatkozó jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is benyújtja.

(3)   A számvitelért felelős tisztviselőnek, miután beérkeztek hozzá az ACER N. évi előzetes beszámolójára vonatkozó, a Számvevőszék által a költségvetési rendelet 246. cikkével összhangban tett észrevételek, saját hatáskörében össze kell állítania az ACER végleges beszámolóját az adott évre vonatkozóan. Az igazgató véleményezésre benyújtja az igazgatási tanácsnak az ACER végleges beszámolóját.

(4)   Az igazgatási tanács véleményt nyilvánít az ACER N. évre vonatkozó végleges beszámolójáról.

(5)   Az ACER számvitelért felelős tisztviselője az N. évre vonatkozó végleges beszámolót, valamint az igazgatási tanács véleményét N+1. év július 1-jéig benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(6)   A végleges beszámolót N+1. év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(7)   Az igazgató köteles N+1. év szeptember 30-ig választ benyújtani a Számvevőszéknek annak észrevételeire. Az igazgató e válaszról másolatot nyújt be az igazgatási tanácsnak és a Bizottságnak.

(8)   Az igazgató az Európai Parlamentnek – ez utóbbi kérésére – az 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 109. cikkének (3) bekezdésével összhangban megad minden olyan tájékoztatást, amely az N. évre vonatkozó mentesítési eljárás zökkenőmentes lefolytatásához szükséges.

(9)   Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel hozott ajánlása alapján – legkésőbb az N+2. év május 15-ig mentesíti az igazgatót az N pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozóan.

36. cikk

Pénzügyi szabályok

Az ACER-re vonatkozó pénzügyi szabályokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően az igazgatási tanács fogadja el. Az említett szabályok eltérhetnek az 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelettől, ha az ACER sajátos működési igényei úgy kívánják, azonban csak a Bizottság előzetes hozzájárulásával.

37. cikk

Csalás elleni küzdelem

(1)   A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) szerinti csalás, korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem elősegítése céljából az ACER csatlakozik az OLAF belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz (24), és a fenti megállapodás mellékletében található minta alapján elfogadja az alkalmazottaira vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.

(2)   A Számvevőszék jogosult helyszíni, valamint dokumentumalapú ellenőrzéseket végezni az ACER-től uniós forrásokban részesülő kedvezményezettek, vállalkozók és alvállalkozók tekintetében.

(3)   Az OLAF a 883/2013/EU, Euratom rendeletben és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (25) megállapított rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban vizsgálatokat, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet annak megállapítása céljából, hogy valamely, az ACER által finanszírozott támogatással vagy szerződéssel kapcsolatban történt-e csalás, korrupció vagy egyéb, az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenység.

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül, az ACER harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásaiban, szerződéseiben, támogatási megállapodásaiban és támogatási határozataiban a Számvevőszéket és az OLAF-ot külön rendelkezés útján kifejezetten fel kell hatalmazni arra, hogy saját hatáskörükkel összhangban ilyen ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezzenek.

IV. fejezet

Általános és záró rendelkezések

38. cikk

Kiváltságok és mentességek, valamint székhely-megállapodás

(1)   Az ACER-re alkalmazni kell az EUSZ-hez és a EUMSZ-hez csatolt, az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyvet.

(2)   Az ACER fogadó tagállambeli elhelyezésével és az adott tagállam által rendelkezésre bocsátandó létesítményekkel kapcsolatos szükséges rendelkezéseket, valamint a fogadó tagállamban az ügyvezető igazgatóra, az igazgatási tanács tagjaira, az ACER személyzetére és családtagjaikra vonatkozó konkrét szabályokat az ACER és a székhely szerinti tagállam közötti székhely-megállapodásban kell megállapítani. A megállapodást az igazgatási tanács jóváhagyását követően kell megkötni.

39. cikk

Személyzet

(1)   Az ACER személyzetére – ideértve annak igazgatóját is – a személyzeti szabályzat, az alkalmazási feltételek, valamint az Európai Unió intézményei által az említett szabályzat, illetve feltételek alkalmazása céljából közösen elfogadott szabályok alkalmazandók.

(2)   Az igazgatási tanács – a Bizottsággal egyetértésben, a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban – elfogadja a megfelelő végrehajtási szabályokat.

(3)   Személyzete tekintetében az ACER gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört, valamint az alkalmazási feltételek által a szerződéskötésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört.

(4)   Az igazgatási tanács elfogadhat olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy az ACER-nél kirendelt tagállami szakértőket alkalmazzanak.

40. cikk

Az ACER felelőssége

(1)   Az ACER szerződéses felelősségét az adott szerződésre alkalmazandó jog szabályozza.

Az ACER által kötött szerződésekben foglalt választottbírósági kikötések tekintetében a Bíróság rendelkezik joghatósággal.

(2)   Szerződésen kívüli felelősség alapján az ACER – a tagállamok jogában meglévő közös, általános jogelveknek megfelelően – megtéríti az általa okozott, illetve az alkalmazottai által feladataik ellátása során okozott valamennyi kárt.

(3)   A (2) bekezdésben említett kártérítésekkel kapcsolatos jogviták a Bíróság joghatósága alá tartoznak.

(4)   Az ACER személyzetének az ACER-rel szembeni személyes pénzügyi és fegyelmi felelőssége tekintetében az ACER személyzetére vonatkozó alkalmazandó rendelkezések az irányadók.

41. cikk

Átláthatóság és kommunikáció

(1)   Az ACER-nél tárolt dokumentumokra az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (26) kell alkalmazni.

(2)   Az igazgatási tanácsnak gyakorlati intézkedéseket kell elfogadnia az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására.

(3)   Az ACER által az 1049/2001/EK rendelet 8. cikke értelmében hozott határozatok tárgyában panasz nyújtható be az ombudsmanhoz vagy eljárás indítható a Bíróság előtt, az EUMSZ 228. és 263. cikkében megállapított feltételekkel összhangban.

(4)   A személyes adatok ACER általi kezelésére az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (27) kell alkalmazni. Az igazgatási tanács megállapítja az (EU) 2018/1725 rendelet ACER általi alkalmazásához szükséges intézkedéseket, köztük az ACER adatvédelmi tisztviselőjének kinevezésére vonatkozókat. Ezeket az intézkedéseket az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultációt követően kell megállapítani.

(5)   Az ACER – hatáskörén belül – saját kezdeményezésére kommunikációs tevékenységeket folytathat. Az erőforrások kommunikációs tevékenységekhez való hozzárendelése nem befolyásolhatja hátrányosan a 3–13. cikkben említett feladatok eredményes végrehajtását. A kommunikációs tevékenységeket az igazgatási tanács által elfogadott vonatkozó kommunikációs és terjesztési tervekkel összhangban kell végezni.

42. cikk

A minősített és nem minősített érzékeny adatok védelme

(1)   Az ACER az EU-minősített adatok és a nem minősített érzékeny adatok védelmét szolgáló, az (EU, Euratom) 2015/443 (28) és az (EU, Euratom) 2015/444 (29) bizottsági határozatban rögzített bizottsági biztonsági szabályokkal, többek között az ilyen adatok cseréjére, kezelésére és tárolására vonatkozó rendelkezésekkel egyenértékű saját biztonsági szabályokat fogad el.

(2)   Az ACER dönthet úgy is, hogy az (1) bekezdésben említett bizottsági határozatokat értelemszerűen alkalmazza. Az ACER biztonsági szabályai többek között az EU-minősített adatok és a nem minősített érzékeny adatok cseréjére, kezelésére és tárolására vonatkozó rendelkezéseket foglalják magukban.

43. cikk

Együttműködési megállapodások

(1)   Az ACER készen áll az olyan harmadik országok részvételére, amelyek megállapodásokat kötöttek az Unióval, és amelyek az energia területén elfogadták és alkalmazzák az uniós jog vonatkozó szabályait, ideértve különösen a független szabályozó hatóságokra, a harmadik felek infrastruktúrához való hozzáférésére és a szétválasztásra, az energiakereskedelemre és a rendszerirányításra, valamint a fogyasztói részvételre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó szabályokat, továbbá elfogadták és alkalmazzák a vonatkozó szabályokat a környezetvédelem és a verseny területén is.

(2)   Az Unió és az (1) bekezdésben említett harmadik országok közötti, e célra szolgáló megállapodások megkötésének függvényében az ACER a 3–13. cikk szerinti feladatait harmadik országok vonatkozásában is teljesítheti, feltéve, hogy e harmadik országok az (1) bekezdéssel összhangban elfogadták és alkalmazzák a vonatkozó szabályokat, és megbízták az ACER-t, hogy szabályozó hatóságaik tevékenységét koordinálja a tagállami szabályozó hatóságok tevékenységével. Kizárólag ezekben az esetekben a határokon átnyúló jellegű kérdésekre való hivatkozások az Unió és a harmadik országok közötti határokra vonatkoznak, és nem két tagállam közötti határokra.

(3)   Az (1) bekezdésben említett megállapodások rendelkezései meghatározzák az adott országokra nézve különösen az ACER munkájában való részvétel jellegét, tárgyát és eljárási vonatkozásait, ideértve a pénzügyi hozzájárulásokat és a személyzetet érintő rendelkezéseket is.

(4)   Az igazgatási tanácsnak – miután megkapta a szabályozók tanácsának kedvező véleményét – eljárási szabályzatot kell elfogadnia az (1) bekezdésben említett harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokra vonatkozóan. A Bizottság az ACER igazgatójával megfelelő munkamegállapodás megkötése révén gondoskodik arról, hogy az ACER megbízatása körén és a meglévő intézményi kereten belül működjön.

44. cikk

Nyelvhasználat

(1)   Az ACER-re alkalmazni kell az 1. sz. tanácsi rendelet (30) rendelkezéseit.

(2)   Az ACER belső nyelvhasználati szabályairól az igazgatási tanács határoz.

(3)   Az ACER működéséhez szükséges fordítási szolgáltatásokat az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja teljesíti.

45. cikk

Értékelés

(1)   2024. július 5-ig és azt követően ötévente a Bizottság független külső szakértő segítségével értékelést végez, felmérve az ACER által a célkitűzései elérése, megbízatása és feladatai teljesítése tekintetében elért eredményeket. Az értékelés során foglalkozni kell különösen az ACER megbízatásának esetlegesen szükséges módosításával, és az ilyen módosítások pénzügyi következményeivel.

(2)   Amennyiben a Bizottság megítélése szerint az ACER további fenntartása a kitűzött célokra, megbízatásra és feladatokra tekintettel a továbbiakban nem indokolt, az érdekelt felekkel és a szabályozók tanácsával folytatott megfelelő konzultációt követően javasolhatja e rendelet megfelelő módosítását vagy hatályon kívül helyezését.

(3)   A Bizottság az (1) bekezdésben említett értékelés megállapításait saját következtetéseivel együtt benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az ACER-en belül a szabályozók tanácsának. Az értékelés megállapításait közzé kell tenni.

(4)   2025. október 31-ig, majd azt követően legalább ötévente a Bizottság benyújt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy az e rendelet, és különösen az ACER egyedi határozatokkal kapcsolatos feladatainak értékelését tartalmazó jelentést. Ez a jelentés adott esetben figyelembe veszi az (EU) 2019/943 rendelet 69.. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelés eredményeit.

A Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot is benyújt a jelentéshez.

46. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 713/2009/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

47. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt: Brüsszelben, 2019. június 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  HL C 288., 2017.8.31., 91. o.

(2)  HL C 342., 2017.10.12., 79. o.

(3)  Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. május 22-i határozata.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 713/2009/EK rendelete (2009. július 13.) az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról, (HL L 211., 2009.8.14., 1. o.).

(5)  Lásd az I. mellékletet.

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról (HL L 326., 2011.12.8., 1. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 347/2013/EU rendelete (2013. április 17.) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 115., 2013.4.25., 39. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1938 rendelete (2017. október 25.) a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 994/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 280., 2017.10.28., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/941 rendelete (2019. június 5.) a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről és a 2005/89/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (lásd e Hivatalos Lap 1. oldalát).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019.június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (lásd e Hivatalos Lap 125. oldalát).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 94. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament, az EU Tanácsa és az Európai Bizottság decentralizált ügynökségekről szóló együttes nyilatkozata, 2012.7.19.

(14)  A Bizottság 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. szeptember 30.) a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 328., 2013.12.7., 42. o.).

(15)  A Tanács 2965/94/EK rendelete (1994. november 28.) az Európai Unió Szervei Fordítóközpontjának létrehozásáról (HL L 314., 1994.12.7., 1. o.).

(16)  A Tanács 259/68/EGK, Euratom, ESZAK rendelete (1968. február 29.) az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről (HL L 56., 1968.3.4., 1. o.).

(17)  A tagállamok kormányainak képviselői által közös megállapodással elfogadott határozat (2009. december 7.) az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségének székhelyéről (HL L 322., 2009.12.9., 39. o.).

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/943 rendelete (2019. június 5.) a villamos energia belső piacáról (lásd e Hivatalos Lap 54. oldalát).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 715/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 36. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(21)  A Bizottság (EU) 2015/1222 rendelete (2015. július 24.) a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatás létrehozásáról (HL L 197., 2015.7.25., 24. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).

(24)  HL L 136., 1999.5.31., 15. o.

(25)  A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).

(27)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(28)  A Bizottság (EU, Euratom) 2015/443 határozata (2015. március 13.) a Bizottságon belüli biztonságról (HL L 72., 2015.3.17., 41. o.).

(29)  A Bizottság (EU, Euratom) 2015/444 határozata (2015. március 13.) az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról (HL L 72., 2015.3.17., 53. o.).

(30)  A Tanács 1. rendelete az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról (HL L 17., 1958.10.6., 385. o.).


I. MELLÉKLET

A hatályon kívül helyezett rendelet és módosításai

Az Európai Parlament és a Tanács 713/2009/EK rendelete (2009. július 13.) az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról

(HL L 211., 2009.8.14., 1. o.)

 

Az Európai Parlament és a Tanács 347/2013/EU rendelete (2013. április 17.) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról

Kizárólag a 347/2013/EU rendelet 20. cikkében a 713/2009/EK rendelet 22. cikkének (1) bekezdésére tett hivatkozások tekintetében.


II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

A 713/2009/EK rendelet

Ez a rendelet

1. cikk

1. cikk

4. cikk

2. cikk

5. cikk

3. cikk

6. cikk (1) bekezdésétől a (4) bekezdés első albekezdéséig

4. cikk

6. cikk (4) bekezdése második albekezdésétől a (6) bekezdésig és a (9) bekezdés

5. cikk

7. és 8. cikk

6. cikk

7. cikk

8. cikk

9. cikk

9. cikk (1) bekezdésétől a (2) bekezdés első albekezdéséig

10. cikk

6. cikk (7) és (8) bekezdése

11. cikk

12. cikk

9. cikk (2) bekezdésének második albekezdése

13. cikk

10. cikk

14. cikk

11. cikk

15. cikk

2. cikk

16. cikk

3. cikk

17. cikk

12. cikk

18. cikk

13. cikk

19. cikk

20. cikk

14. cikk (1) és (2) bekezdése

21. cikk

14. cikk (3)–(6) bekezdése

22. cikk (1)–(4) bekezdése

15. cikk

22. cikk (5) és (6) bekezdése

16. cikk

23. cikk

17. cikk

24. cikk

18. cikk (1) és (2) bekezdése

25. cikk (1), (2) és (4) bekezdése

19. cikk (6) bekezdése

25. cikk (3) bekezdése

18. cikk (3) bekezdése

26. cikk

18. cikk (4)–(7) bekezdése

27. cikk

19. cikk (1)–(5) és (7) bekezdése

28. cikk

20. cikk

29. cikk

30. cikk

21. cikk

31. cikk

22. cikk

32. cikk

23. cikk

33. cikk

24. cikk (1) és (2) bekezdése

34. cikk

24. cikk (3) bekezdése és az azt követő bekezdések

35. cikk

25. cikk

36. cikk

37. cikk

27. cikk

38. cikk

28. cikk

39. cikk

29. cikk

40. cikk

30. cikk

41. cikk (1)–(3) bekezdése

42. cikk

31. cikk

43. cikk

33. cikk

44. cikk

34. cikk

45. cikk

46. cikk

35. cikk

47. cikk


14.6.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 158/54


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/943 RENDELETE

(2019. június 5.)

a villamos energia belső piacáról

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4) több alkalommal jelentős mértékben módosították. Mivel további módosítások szükségesek, a rendeletet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

Az energiaunió célja, hogy a végfelhasználók számára – legyen szó lakossági fogyasztókról vagy vállalkozásokról – megbízható, biztonságos, fenntartható, versenyalapú és megfizethető módon kínáljon energiát. A villamosenergia-rendszert korábban vertikálisan integrált, gyakran köztulajdonú monopóliumok uralták, amelyek nagy teljesítményű, centralizált atomerőművekkel vagy fosszilis tüzelésű hőerőművekkel rendelkeztek. A villamos energia belső piacának, amely 1999 óta fokozatosan valósul meg, célja, hogy az Unió valamennyi fogyasztója számára egyaránt valós választási lehetőséget teremtsen, új üzleti lehetőségeket nyisson és bővítse a határokon átnyúló kereskedelmet, és ezáltal hatékonyságjavulást, versenypiaci árakat és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hogy hozzájáruljon az ellátás biztonságához és fenntarthatóságához. A villamos energia belső piaca növelte a versenyt különösen nagykereskedelmi szinten, valamint az övezetközi kereskedelmet. A villamos energia belső piaca továbbra is alapja a hatékony energiapiacnak.

(3)

Az Unió energiarendszere az elmúlt évtizedek legmélyrehatóbb változásán megy keresztül, és a villamos energia piaca e változás központi eleme. Az a közös cél, hogy az energiarendszert dekarbonizálni kell, új lehetőségeket és új kihívásokat jelent a piaci szereplők számára. Ugyanakkor a műszaki fejlődés a fogyasztói részvétel és a határokon átívelő együttműködés új formáit teszi lehetővé.

(4)

Ez a rendelet olyan szabályokat állapít meg, amelyek a villamos energia belső piacának működését hivatottak biztosítani és magában foglal a megújuló energiaforrások és a környezetvédelmi politika fejlesztésével kapcsolatos követelményeket, így különösen külön szabályokat tartalmaz a megújulóenergia-termelő létesítmények egyes típusaira, a kiegyenlítő szabályozási felelősségre, a teherelosztásra és -újraelosztásra, valamint az új termelőkapacitásra vonatkozó CO2-kibocsátás küszöbértékére vonatkozóan, amennyiben e kapacitás az erőforrás-megfelelőség szükséges szintjét biztosítani hivatott átmeneti intézkedések, nevezetesen kapacitásmechanizmusok tárgyát képezi.

(5)

A kis villamosenergia-termelő létesítményekből származó megújuló forrásból származó villamos energiára elsőbbségi alapú teherelosztást kell alkalmazni vagy a teherelosztási módszertanban meghatározott egyedi prioritási sorrend, vagy a piacüzemeltetőket a villamos energia piaci forgalmazására kötelező, jogi vagy szabályozási követelmények révén. Az azonos gazdasági feltételek mellett a rendszerüzemeltetési szolgáltatások keretében alkalmazott elsőbbségi alapú teherelosztást úgy kell tekinteni, mint amely megfelel e rendeletnek. Az elsőbbségi alapú teherelosztást minden esetben összeegyeztethetőnek kell tekinteni a megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia-termelő létesítmények részvételével a villamos energia piacán.

(6)

A gyakran koordináció nélkül véghez vitt állami beavatkozások eredményeként tovább torzult a nagykereskedelmi villamosenergia-piac, ami káros hatással van a beruházásokra és a határokon átnyúló kereskedelemre.

(7)

A múltban a villamos energia felhasználói passzív szerepet játszottak, és gyakran olyan szabályozott árakon jutottak villamos energiához, amelyek nem voltak közvetlen összefüggésben a piaccal. A jövőben meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a felhasználók teljes mértékben, más piaci szereplőkkel azonos feltételek mellett legyenek jelen a piacon, és képesek legyenek energiafogyasztásuk kezelésére. A jövő villamosenergia-rendszerének a megújuló energia egyre nagyobb mértékű befogadása érdekében a rugalmasság minden lehetséges formáját ki kell használnia, különösen a keresletoldali választ és az energiatárolást, valamint ki kell használnia a digitalizálást az innovatív technológiák villamosenergia-rendszerbe történő integrálása révén. A lehető legkisebb költségek melletti dekarbonizálás érdekében a jövő villamosenergia-rendszerének az energiahatékonyság ügyét is támogatnia kell. A villamos energia belső piacának a megújuló energia tényleges integrálása révén történő megvalósítása hosszú távú befektetéseket ösztönözhet és hozzájárulhat az energiaunió, valamint a 2030-as éghajlat- és energiapolitikai keret célkitűzésének teljesítéséhez, amint azt a 2014. január 22-i, „Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra” című bizottsági közlemény is rögzíti, és amit az Európai Tanács a 2014. október 23–24-i ülésén is megerősített.

(8)

A piac integráltságának növekedése és a villamosenergia-termelés ingadozóbbá válása miatt fokozottabban kell koordinálni a nemzeti energiapolitikákat a szomszédos országokkal, és ki kell használni a villamos energiával való határokon átnyúló kereskedés adta lehetőségeket.

(9)

A szabályozási keret fejlődött, és ma már lehetővé teszi a villamos energiával való uniós léptékű kereskedést. Ezt a fejlődést segítette több, a villamos energia piacának integrációját előmozdító üzemi és kereskedelmi szabályzat és iránymutatás elfogadása. Ezek az üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások rendelkezéseket tartalmaznak a piacok működésére, a rendszerüzemeltetésre és a rendszerek közötti kapcsolatokra vonatkozóan. A teljes átláthatóság biztosítása és a jogbiztonság növelése érdekében a kiegyenlítő szabályozási, a napon belüli, a másnapi és a határidős piaci időtávokhoz tartozó fő piacműködési és kapacitásfelosztási elveket rendes jogalkotási eljárással, egyetlen uniós jogalkotási aktusba foglalva is el kell fogadni.

(10)

Az (EU) 2017/2195 bizottsági rendelet (5) 13. cikke olyan eljárást hoz létre, amelynek keretében az átvitelirendszer-üzemeltetők feladataik egy részét vagy azok összességét harmadik felekre ruházhatják át. A feladataikat átruházó átvitelirendszer-üzemeltetőknek továbbra is felelőseknek kell maradniuk az e rendeletnek való megfelelés biztosításáért. Ezenfelül a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy egyes feladatok és kötelezettségek ellátását harmadik félre ruházzák át. Az ilyen átruházást a nemzeti szinten végzett feladatokra és kötelezettségekre, például a kiegyenlítőenergia-elszámolásra kell korlátozni. Ezen átruházás korlátozása nem vezethet a meglévő nemzeti szabályok szükségtelen megváltoztatásához. Ugyanakkor az átvitelirendszer-üzemeltetőknek továbbra is felelőseknek kell maradniuk az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 40. cikke alapján rájuk bízott feladatok teljesítéséért.

(11)

Ahhoz, hogy a kiegyenlítő szabályozási kapacitás és a kiegyenlítő szabályozási energia beszerzése során alkalmazott árképzés hatékony legyen és ne torzítsa a kiegyenlítő szabályozási piacokat, el kell kerülni, hogy a kiegyenlítő szabályozási kapacitásra vonatkozó szerződések határozzák meg a kiegyenlítő szabályozási energia árát. Ez nem érinti azokat a teherelosztási rendszereket, amelyek esetében az (EU) 2017/2195 rendelettel összhangban integrált menetrendkezelési eljárást alkalmaznak.

(12)

Az (EU) 2017/2195 rendelet 18., 30. és 32. cikke kimondja, hogy a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos és egyedi termékek árképzési módszere pozitív ösztönzőket teremt a piaci szereplők számára, hogy fenntartsák a saját egyensúlyukat vagy elősegítsék kiegyenlítőenergiaegységár-számítási területeik rendszeregyensúlyának helyreállítását, ezáltal csökkentve a rendszer kiegyenlítetlenségét és a társadalmat terhelő költségeket. Az ilyen árképzési megközelítésnek a keresletoldali válasz és egyéb kiegyenlítő szabályozási források gazdaságos felhasználására kell törekednie, az üzembiztonsági határértékektől függően.

(13)

A kiegyenlítő szabályozási piacok integrációjának meg kell könnyítenie a napon belüli piac hatékony működését annak érdekében, hogy a piaci szereplőknek lehetőségük legyen a valós időhöz a lehető legközelebbi kiegyenlítésre, amint azt a kiegyenlítő szabályozási energiának az (EU) 2017/2195 rendelet 24. cikkében foglalt kapuzárási időpontjai lehetővé teszik. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek csupán a napon belüli piac zárása után fennmaradó kiegyenlítetlenségeket kell kiegyenlíteniük a kiegyenlítő szabályozási piacon. Az (EU) 2017/2195 rendelet 53. cikke azt is előírja, hogy a kiegyenlítőenergia-elszámolási időszakot uniós szinten 15 percben kell harmonizálni. E harmonizáció várhatóan segíti majd a napon belüli kereskedelmet és előmozdítja számos, azonos szállítási idővel rendelkező kereskedelmi termék fejlesztését.

(14)

Annak érdekében, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők hatékonyan és gazdaságosan, valamint piaci alapon tudják beszerezni és használni a kiegyenlítő szabályozási kapacitást, a piac integrációjának megerősítésére van szükség. Az (EU) 2017/2195 rendelet IV. címe e tekintetben a következő három módszert hozza létre, amelyek segítségével költség-haszon elemzés alapján az átvitelirendszer-üzemeltetők az övezetközi kapacitást kiegyenlítő szabályozási kapacitás cseréjére vagy rendszerszintű tartalékok megosztására jogosultak használni: az együttesen optimalizált eljárás, a piaci alapú allokációs eljárás és a gazdaságossági elemzésen alapuló allokáció. Az együttesen optimalizált allokációs eljárás másnapi alapon alkalmazandó. Ezzel ellentétben a piaci alapú allokációs eljárás akkor végezhető el, ha a szerződést legfeljebb egy héttel a kiegyenlítő szabályozási kapacitás nyújtása előtt kötötték, a gazdaságossági elemzésen alapuló allokáció pedig akkor végezhető el, ha a szerződést több mint egy héttel a kiegyenlítő szabályozási kapacitás nyújtása előtt kötötték, feltéve, hogy az allokált mennyiség korlátozott, és évente értékelést végeznek. Azt követően, hogy az illetékes szabályozó hatóságok jóváhagyták az övezetközi kapacitás felosztásának eljárására vonatkozó módszertant, a tapasztalatszerzés és a módszertannak a többi átvitelirendszer-üzemeltető általi jövőbeli zökkenőmentes alkalmazása céljából két vagy több átvitelirendszer-üzemeltető előzetesen is megkezdhetné a módszertan alkalmazását. E módszertanok alkalmazását mindazonáltal össze kell hangolni valamennyi átvitelirendszer-üzemeltető között, a piaci integráció elősegítése céljából.

(15)

Az (EU) 2017/2195 rendelet V. címe értelmében a kiegyenlítőenergia-elszámolás általános célja egyrészről biztosítani azt, hogy a mérlegkörfelelősök megőrizzék a saját egyensúlyukat vagy hatékony módon segítsék a rendszer egyensúlyának a helyreállítását, másrészről ösztönözni a piaci szereplőket a rendszer egyensúlyának fenntartására vagy helyreállításának elősegítésére. Annak érdekében, hogy a kiegyenlítő szabályozási piacok és az általános energiarendszer alkalmassá váljon a különböző megújuló energiák növekvő részarányának integrációjára, a kiegyenlítőenergia-egységáraknak az energia valósidejű értékét kell tükrözniük. Minden piaci szereplőnek pénzügyi felelősséget kell vállalnia az általa a rendszerben okozott kiegyenlítetlenségekért, amelyek az elszámolási mérési mennyiség és a végső piaci helyzet közötti különbségnek felelnek meg. A keresletoldali választ biztosító aggregátorok esetében az elszámolási mérési mennyiség a részt vevő felhasználók által fizikailag aktivált energiamennyiségből tevődik össze, meghatározott mérési és alapmódszertan alapján.

(16)

Az (EU) 2015/1222 bizottsági rendelet (7) a másnapi és a napon belüli piacok tekintetében ad részletes iránymutatásokat az övezetközi kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozóan, beleértve az ajánlattételi övezetek között egyidejűleg rendelkezésre álló kapacitásmennyiségek meghatározásához szükséges közös módszertanok, a hatékonyság értékelését célzó kritériumok és az ajánlattételi övezetek meghatározásához kapcsolódó felülvizsgálati folyamat kialakításával kapcsolatos követelményeket is. Az (EU) 2015/1222 rendelet 32. és 34. cikke szabályokat állapít meg az ajánlattételi övezetek konfigurációjára vonatkozóan, a rendelet 41. és 54. cikke harmonizált felső és alsó korlátot állapít meg a másnapi és a napon belüli időtávhoz tartozó elszámolóárak tekintetében, a rendelet 59. cikke tartalmazza az övezetközi napon belüli kapuzárási időpontokra vonatkozó szabályokat, a rendelet 74. cikke pedig ismerteti a teher-újraelosztási és ellenkereskedelmi költségek megosztásával kapcsolatos módszerekre vonatkozó szabályokat.

(17)

Az (EU) 2016/1719 bizottsági rendelet (8) részletes szabályokat tartalmaz a következők tekintetében: a határidős piacok övezetközi kapacitásfelosztása, a hosszú távú övezetközi kapacitás meghatározására alkalmas közös módszerek létrehozása, a hosszú távú átviteli jogokat biztosító európai szintű egyetlen egységes elosztási platform létrehozása, valamint a hosszú távú átviteli jogok határidős kapacitásfelosztásra való cseréjének lehetősége vagy a piaci szereplők közötti átadása. Az (EU) 2016/1719 rendelet 30. cikke meghatározza a határidős fedezeti termékekre vonatkozó szabályokat.

(18)

Az (EU) 2016/631 bizottsági rendelet (9) meghatározza a villamosenergia-termelő létesítmények – különösen a szinkron villamosenergia-termelő berendezések, az erőműparkok és a tengeri erőműparkok – összekapcsolt rendszerre történő hálózati csatlakozásának követelményeit. E követelmények segítenek biztosítani a villamos energia belső piacán a tisztességes verseny feltételeit, a rendszerbiztonságot és a megújuló forrásokból származó energia integrálását, valamint megkönnyítik a villamos energia Unió-szerte folytatott kereskedelmét. Az (EU) 2016/631 rendelet 66. és 67. cikke megállapítja a villamosenergia-termelés terén kialakulóban levő technológiákra alkalmazandó szabályokat.

(19)

A kereslet és kínálat eloszlását tükröző ajánlattételi övezetek jelentik a piaci alapú villamosenergia-kereskedelem sarokkövét és a kapacitásfelosztási módszerekben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásának előfeltételét, ideértve az áramlásalapú kapacitásszámítás elvét. Ezért az ajánlattételi övezeteket úgy kell meghatározni, hogy biztosítható legyen a piaci likviditás, a szűk keresztmetszetek hatékony kezelése és az általános piaci hatékonyság. Amikor a meglévő ajánlattételiövezet-konfigurációt az átvitelirendszer-üzemeltető szabályozási területén belüli ajánlattételi övezetek esetében egyetlen szabályozó hatóság vagy átvitelirendszer-üzemeltető végzi el illetékes szabályozó hatóságának jóváhagyásával, amennyiben az ajánlattételiövezet-konfiguráció elhanyagolható hatást gyakorol a szomszédos átvitelirendszer-üzemeltetők szabályozási területeire, beleértve a rendszerösszekötőket, és a hatékonyság javítása, a határokon átnyúló kereskedelmi lehetőségek maximalizálása vagy az üzembiztonság fenntartása érdekében szükség van az ajánlattételiövezet-konfiguráció felülvizsgálatára, kizárólag az érintett szabályozási terület átvitelirendszer-üzemeltetője és az illetékes szabályozó hatóság vehet részt a felülvizsgálatban. Az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőnek és az illetékes szabályozó hatóságnak előzetesen értesítenie kell a szomszédos átvitelirendszer-üzemeltetőket a felülvizsgálatról, és a felülvizsgálat eredményeit nyilvánosságra kell hozni. Lehetővé kell tenni a regionális ajánlattételi övezetek felülvizsgálatának megindítását a szűk keresztmetszetről szóló műszaki jelentés nyomán e rendelet 14. cikkével vagy az (EU) 2015/1222 rendeletben foglalt hatályos eljárásokkal összhangban.

(20)

Ha a regionális koordinációs központok kapacitásszámításokat végeznek, maximalizálniuk kell a kapacitást, figyelembe véve a nem költséges beavatkozó intézkedéseket és tiszteletben tartva a kapacitásszámítási régió átvitelirendszer-üzemeltetőinek üzembiztonsági határértékeit. Amennyiben a számítás eredménye szerint a kapacitás nem éri el vagy nem haladja meg az e rendeletben meghatározott minimális kapacitást, a regionális koordinációs központoknak minden rendelkezésre álló költséges beavatkozó intézkedést meg kell fontolniuk – beleértve a potenciál kapacitásszámítási régiókon belüli és azok közötti újraelosztását –, hogy a minimális kapacitás elérése érdekében növeljék a kapacitást, a kapacitásszámítási régió átvitelirendszer-üzemeltetői üzembiztonsági határértékeinek tiszteletben tartása mellett. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek e rendelettel összhangban a kapacitásszámítás minden aspektusáról pontosan és átláthatóan kell beszámolniuk, és biztosítaniuk kell, hogy a regionális koordinációs központoknak átadott valamennyi információ pontos és a célnak megfelelő legyen.

(21)

A kapacitásszámítás során a regionális koordinációs központok az átvitelirendszer-üzemeltetőktől származó adatok alapján számítják ki az övezetközi kapacitást, amelyek figyelembe veszik az átvitelirendszer-üzemeltetők szabályozási területeire vonatkozó üzembiztonsági határértékeket. Az átvitelirendszer-üzemeltetők eltérhetnek az összehangolt kapacitásszámítástól, amennyiben annak végrehajtása a szabályozási területük hálózati elemeire vonatkozó üzembiztonsági határértékek megsértését eredményezné. Ezeket az eltéréseket gondosan nyomon kell követni és átlátható módon jelenteni kell a visszaélések megakadályozása és annak biztosítása érdekében, hogy a piaci szereplők számára rendelkezésre bocsátandó rendszerösszekötő kapacitás mennyisége ne korlátozódjon az ajánlattételi övezeten belüli szűk keresztmetszet megoldására. Amennyiben cselekvési terv van érvényben, a cselekvési tervnek figyelembe kell vennie az eltéréseket, és kezelnie kell azok okait.

(22)

Alapvető piaci elvként kell kimondani, hogy a villamos energia árának a keresleten és a kínálaton kell alapulnia. Ezen áraknak jelezniük kell, mikor van szükség villamos energiára, és ezáltal piaci alapon kell ösztönzést biztosítaniuk az olyan rugalmassági erőforrásokkal kapcsolatos beruházások számára, mint a rugalmas termelés, a rendszerösszekötők, a keresletoldali válasz és a tárolás.

(23)

Míg az energiaunió céljai közé tartozik a villamosenergia-ágazat dekarbonizálása és az, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia fokozatosan a piac jelentős részévé váljon, az is alapvetően fontos, hogy a piac megszüntesse a határokon átnyúló kereskedelem jelenleg meglévő akadályait, és ösztönözze a háttér-infrastruktúrára, például a rugalmasabb termelésre, a rendszerösszekötőre, a keresletoldali válaszra és a tárolásra irányuló beruházásokat. Az időjárásfüggő és az elosztott termelésre való áttérés támogatása és annak biztosítása érdekében, hogy az Unió villamosenergia-piacai a jövőben is az energiapiaci alapelvek alapján működjenek, kiemelt fontosságú a rövid távú piacokra és a szűkösségi árazásra való összpontosítás.

(24)

A rövid távú piacok azáltal növelik a likviditást, hogy több erőforrás számára teszik lehetővé a teljes piaci részvételt, különösen azok számára, amelyek rugalmasabbak. A hatékony szűkösségi árazás egyrészt arra fogja ösztönözni a piaci szereplőket, hogy válaszoljanak a piaci jelzésekre, és hogy akkor legyenek jelen a piacon, amikor arra a legnagyobb szükség van, másrészt biztosítja, hogy az érintett piaci szereplők költségei megtérüljenek a nagykereskedelmi piacon. Ezért kiemelten fontos biztosítani, hogy az adminisztratív és burkolt ársapkák megszűnjenek, lehetővé téve a szűkösségi árazást. Ha teljes mértékben beágyazódnak a piaci struktúrába, a rövid távú piacok és a szűkösségi árazás hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kivezessék az olyan további – az ellátásbiztonságot szolgáló – piactorzító intézkedéseket, mint a kapacitásmechanizmus. Ugyanakkor a nagykereskedelmi piacokon megvalósuló ársapka nélküli szűkösségi árazás nem veszélyeztetheti a kiszámítható és stabil végfogyasztói árak lehetőségét, különösen a lakossági fogyasztók, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és az ipari fogyasztók esetében.

(25)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., 108. és 109. cikkének sérelme nélkül az alapvető piaci elvektől, például a kiegyenlítő szabályozási felelősség, a piaci alapú teherelosztás vagy -újraelosztás elvétől való eltérés tompítja a rugalmassági jelzéseket, és gátolja működésükben az olyan megoldásokat, mint az energiatárolás, a keresletoldali válasz és az aggregálás. Bár egyes piaci szereplők – különösen a lakossági fogyasztók és a kkv-k – esetében a szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése még mindig szükségessé tesz eltéréseket, a széles hatókörű, teljes technológiákra kiterjedő eltérések nem egyeztethetők össze a piaci alapú hatékony dekarbonizálási folyamatok elérésének céljával, ezért helyettük célzottabb intézkedéseket kell bevezetni.

(26)

A villamos energia belső piacán kialakuló valódi verseny előfeltétele a megkülönböztetésmentes, átlátható és megfelelő hálózathasználati díj, beleértve az átviteli hálózat rendszerösszekötő távvezetékeinek használati díját is.

(27)

A rendszerösszekötő kapacitások koordinálatlan megszorításai egyre nagyobb mértékben korlátozzák a villamos energia tagállamok közötti cseréjét, és komoly akadályt jelentenek a villamos energia belső piacának működése szempontjából. A rendszerösszekötők legmagasabb szintű kapacitását és a kritikus hálózati elemeket ezért a biztonságos hálózatüzemeltetés biztonsági szabványainak megfelelően – többek között a kiesésekre vonatkozó biztonsági norma (n-1) tiszteletben tartásával – kell rendelkezésre bocsátani. A hurkolt hálózatokon azonban továbbra is korlátozott a kapacitásszint meghatározhatósága. Az övezetközi kereskedelem számára rendelkezésre álló minimális kapacitást kell bevezetni annak érdekében, hogy csökkentsék a hurokáramlások és a belső szűk keresztmetszetek által az övezetközi kereskedelemre gyakorolt hatásokat, és kiszámítható kapacitásértéket biztosítsanak a piaci szereplők számára. Amennyiben az áramláson alapuló kapacitásszámítás elvét alkalmazzák, az említett minimális kapacitással – tiszteletben tartva az üzembiztonsági határértékeket – azt kell meghatározni, hogy az (EU) 2015/1222 rendelet szerinti összehangolt kapacitásszámításhoz az övezetközi vagy valamely belső kritikus hálózati elem kapacitásának legalább mekkora részarányát kell bemeneti adatként figyelembe venni, tekintetbe véve a kieséseket is. A kapacitás teljes fennmaradó részét az üzembiztonsági tartaléksávok, a hurokáramlások és a belső áramlások céljára lehet felhasználni. Továbbá, amennyiben előrelátható problémák merülnek fel a hálózati biztonság biztosításával kapcsolatban, korlátozott átmeneti időszakra el lehet fogadni eltéréseket, amelyeket olyan módszertannak és projekteknek kell kísérniük, amelyek hosszú távú megoldást biztosítanak.

(28)

Az az átviteli kapacitás, amelyre 70 %-os minimális kapacitási kritériumot kell alkalmazni a nettó átviteli kapacításon alapuló módszertan esetén, a hatásos teljesítmény azon maximális átvitele, amely betartja az üzembiztonsági határértékeket és figyelemve veszi a kieséseket. E kapacitás összehangolt kiszámítása során figyelembe veszik azt is, hogy a villamosenergia-áramlás egyenlőtlenül oszlik meg az egyes összetevők között, és nem csupán kapacitásokat ad hozzá a rendszerösszekötő távvezetékekhez. E kapacitás nem veszi figyelembe a hurokáramlásokat, a belső áramlásokat vagy tartaléksávokat: ez utóbbiakat a fennmaradó 30 %-on belül veszik figyelembe.

(29)

Fontos kiküszöbölni a verseny azon torzulásait, amelyek a tagállamokban az átvitelirendszer-üzemeltetők által alkalmazott biztonsági, üzemeltetési és tervezési szabványok különbözőségéből fakadnak. Ezenkívül szükséges, hogy a piaci szereplők számára átláthatóak legyenek a rendelkezésre álló átviteli kapacitásokra vonatkozó információk, valamint azon biztonsági, üzemelőkészítési és üzemviteli szabványok, amelyek befolyásolják a rendelkezésre álló átviteli kapacitásokat.

(30)

A szükséges beruházások megvalósulásának elősegítése érdekében az áraknak arról is jelzéseket kell adniuk, hogy hol van a legnagyobb szükség villamos energiára. Övezetekre oszló villamosenergia-rendszerben ahhoz, hogy a területi (helyre utaló) jelzések helyesek legyenek, szükséges, hogy az ajánlattételi övezetek meghatározása átlátható eljárás keretében, koherens, objektív és megbízható módon történjék. Annak érdekében, hogy az Unió villamosenergia-rendszere hatékonyan legyen üzemeltethető és tervezhető, és az új termelőkapacitások, a keresletoldali válasz és az átviteli infrastruktúra valós árjelzéseket kapjanak, az ajánlattételi övezeteknek tükrözniük kell a strukturális szűk keresztmetszeteket. Különösen fontos, hogy a belső szűk keresztmetszetek megszüntetése érdekében ne kerülhessen sor az övezetközi kapacitás csökkentésére.

(31)

Az ajánlattételi övezetek optimalizálására vonatkozó eltérő elvek figyelembevétele, továbbá a likvid piacok és a hálózati beruházások veszélyeztetésének elkerülése érdekében kétféle lehetőségről kell rendelkezni a szűk keresztmetszet kezelésére. A tagállamok számára lehetőséget kell adni arra, hogy válasszanak az ajánlattételi övezetük újbóli felosztása és az olyan intézkedések között, mint például a hálózatmegerősítés, illetve a hálózatoptimalizáció. E döntést a hosszú távú strukturális szűk keresztmetszetek ismeretében kell meghozni, amelyeket a tagállami átvitelirendszer-üzemeltető vagy -üzemeltetők, a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózatának (a továbbiakban: a villamosenergia-piaci ENTSO) szűk keresztmetszetekről szóló jelentése vagy az ajánlattételi övezetek felülvizsgálata állapít meg. A tagállamoknak először meg kell próbálniuk közös megoldást találni a szűk keresztmetszetek lehető legjobb kezelésére. Ennek során a tagállamok több országot érintő vagy nemzeti cselekvési terveket fogadhatnak el a szűk keresztmetszetek kezelésére. Azon tagállamok esetében, amelyek a szűk keresztmetszetek kezelésére irányuló intézkedésekből álló cselekvési tervet fogadnak el, egy lineáris pályát leíró átmeneti időszakot kell alkalmazni a rendszerösszekötők megnyitásának vonatkozásában. E cselekvési terv végrehajtásának lezárultakor biztosítani kell a tagállamoknak a lehetőséget, hogy válasszanak az ajánlattételi övezet(ek) újbóli felosztása és aközött, hogy a fennmaradó szűk keresztmetszeteket saját finanszírozású beavatkozó intézkedésekkel kezeljék. Ez utóbbi esetben az ajánlattételi övezet nem osztható fel újra az említett tagállam akarata ellenére, amennyiben elérik a minimális kapacitást. A koordinált kapacitásszámítás során alkalmazandó minimális kapacitás szintje a kritikus hálózati elem kapacitásának meghatározott százalékos hányadának felel meg; e százalékos arányt az (EU) 2015/1222 rendelet szerinti kiválasztási eljárást követően – illetve az áramlásalapú kapacitásszámítás esetén annak során – határozzák meg, figyelembe véve a kiesési állapotra vonatkozó üzembiztonsági határértékeket. Utolsó lehetőségként a Bizottság határozatot hozhat az ajánlattételi övezet konfigurációjára vonatkozóan, ám kizárólag az azon tagállamokban található övezetek konfigurációját módosíthatja ily módon, amelyek az ajánlattételi övezet felosztásáról döntöttek, illetve amelyek nem érték el a kapacitás minimális szintjét.

(32)

A villamosenergia-rendszernek a piac integrációja révén történő hatékony dekarbonizálása szükségessé teszi a határokon átnyúló kereskedelmet akadályozó tényezők szisztematikus felszámolását, aminek köszönhetően megszűnik a piac széttagoltsága, és lehetővé válik, hogy az Unión belüli energiafelhasználók maradéktalanul kihasználják az integrált villamosenergia-piacok és a verseny előnyeit.

(33)

E rendeletnek a díjszabásra és a kapacitásfelosztásra vonatkozó alapelveket kell megállapítania, ugyanakkor elő kell írnia a további, idevágó elveket és módszereket részletező iránymutatások elfogadását annak érdekében, hogy lehetővé tegye a gyors alkalmazkodást a megváltozott körülményekhez.

(34)

A szűk keresztmetszet által jelentett problémák kezelése során pontos gazdasági jelzéseket kell adni az átvitelirendszer-üzemeltetők és a piaci szereplők számára, és a problémakezelésnek piaci mechanizmusokon kell alapulnia.

(35)

Nyitott versenypiacon az átvitelirendszer-üzemeltetőknek megfelelő ellentételezést kell kapniuk az abból eredő költségekért, hogy a hálózatukon határkeresztező villamosenergia-áramlások fogadnak be, méghozzá azon átvitelirendszer-üzemeltetőktől, akiknek hálózatából a határkeresztező villamosenergia-áramlás ered, illetve akiknek hálózatában végződik.

(36)

Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezésből eredő ki- és befizetéseket a nemzeti hálózati díjak kialakításakor figyelembe kell venni.

(37)

A határkeresztező hálózati hozzáférésért fizetendő tényleges összeg számottevően változhat az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőktől függően, valamint a tagállamokban alkalmazott díjszabási rendszer struktúrájában meglévő különbségek eredményeként. Ezért a kereskedelem torzulásának elkerülése érdekében szükséges bizonyos fokú harmonizáció.

(38)

Szabályokat kell alkotni a szűk keresztmetszeteket kezelő eljárásokból származó bevételek felhasználásáról, hacsak a rendszerösszekötő különleges jellege nem indokolja a mentességet e szabályok alól.

(39)

Ahhoz, hogy a piaci szereplők egyenlő feltételek mellett versenghessenek egymással, a hálózati díjakat úgy kell alkalmazni, hogy az az elosztás szintjén csatlakozó termeléssel szemben sem pozitív, sem negatív értelemben ne valósítson meg megkülönböztetést az átvitel szintjén csatlakozó termeléshez képest. A hálózati díjak nem lehetnek megkülönböztető jellegűek az energiatárolással szemben, nem ösztönözhetnek a keresletoldali válaszban való részvétel mellőzésére, és nem akadályozhatják az energiahatékonyság javítását.

(40)

A díjmegállapítás átláthatóságának és összehasonlíthatóságának növelése érdekében azokban az esetekben, amikor a kötelező harmonizáció nem minősül kívánatosnak, helyénvaló, hogy az (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott Energiaszabályozók Európai Együttműködési Ügynöksége (a továbbiakban: ACER) jelentést adjon ki a díjmegállapítás módszertana tekintetében a bevált gyakorlatokról.

(41)

A transzeurópai villamosenergia-hálózatra irányuló beruházások optimalizálása, valamint azon kihívás jobb kezelése érdekében, hogy nem valósíthatók meg gazdaságilag életképes rendszerösszekötő-létesítési projektek, ha azokat nemzeti szinten nem kezelik prioritásként, a túlterhelési díjak felhasználásának kérdéskörét át kell gondolni, és az ilyen összegeket a rendszerösszekötő kapacitások rendelkezésre állásának garantálásához, illetőleg fenntartásához és növeléséhez történő hozzájárulás céljára kell felhasználni.

(42)

A villamosenergia-átviteli hálózat optimális üzemeltetésének biztosítása érdekében, valamint abból a célból, hogy az Unión belül lehetővé váljon a határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelem és -ellátás, létre kell hozni a villamosenergia-piaci ENTSO-t. A villamosenergia-piaci ENTSO feladatait az uniós versenyjogi szabályokkal összhangban köteles végezni, amelyeket továbbra is alkalmazni kell a villamosenergia-piaci ENTSO határozataira. Feladatainak jól meghatározottaknak kell lenniük, és munkamódszereinek hatékonyságot és átláthatóságot kell biztosítaniuk. A villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózata által elkészített üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak nem célja, hogy a határokon nem átnyúló hálózatok tekintetében szükséges nemzeti üzemi és kereskedelmi szabályzatok helyébe lépjenek. Minthogy regionális szintű megközelítéssel hatékonyabban lehet eredményeket elérni, az átvitelirendszer-üzemeltetőknek az átfogó együttműködési struktúrán belül regionális struktúrákat kellene létrehozniuk, miközben gondoskodnak arról, hogy a regionális szintű tevékenység eredményei összhangban legyenek az uniós szintű üzemi és kereskedelmi szabályzatokkal és a nem kötelező érvényű tízéves hálózatfejlesztési tervekkel. A tagállamoknak regionális szinten támogatniuk kell az együttműködést, és figyelemmel kell kísérniük a hálózat hatékonyságát. A regionális szintű együttműködésnek összeegyeztethetőnek kell lennie a villamos energia versenyképes és hatékony belső piacának irányába tett lépésekkel.

(43)

A villamosenergia-piaci ENTSO-nak el kell végeznie az erőforrások megfelelőségének megbízható közép- és hosszú távú, európai szintű értékelését annak érdekében, hogy objektív alapok álljanak rendelkezésre a megfelelőséggel kapcsolatos aggályok értékeléséhez. Az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos azon aggálynak, amelyre a kapacitásmechanizmusok irányulnak, az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelésén kell alapulnia. Ezt az értékelést kiegészíthetik nemzeti értékelések.

(44)

Az erőforrások megfelelőségére vonatkozó hosszú távú (a tízévestől az egyévesig terjedő) értékelés e rendeletben foglalt módszertanának célja eltér az (EU) 2019/941 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 9. cikkében meghatározott szezonális (hat hónapos) megfelelőség-értékelés céljától. A közép- és hosszú távú értékelések elsősorban a megfelelőségi problémák azonosítására és annak eldöntésére szolgálnak, hogy szükség van-e kapacitásmechanizmusokra, míg a szezonális megfelelőség-értékelések olyan, a következő hat hónapban esetleg felmerülő rövid távú kockázatokra hívják fel a figyelmet, amelyek valószínűsíthetően a villamosenergia-ellátás helyzetének jelentős romlásához vezetnek. A regionális koordinációs központok emellett a villamosenergia-ágazatbeli átvitelirendszer-üzemeltetésre vonatkozó regionális megfelelőség-értékelést is végzik. Ezek a rendszerüzemeltetés során használt, nagyon rövid távú (az egyhetestől az egynaposig terjedő időszakra vonatkozó) megfelelőségértékelések.

(45)

A tagállamoknak a kapacitásmechanizmusok bevezetése előtt fel kell mérniük azokat az esetleges szabályozási torzulásokat, amelyek hozzájárultak az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos aggály kialakulásához. Elő kell írni a tagállamok számára, hogy intézkedéseket fogadjanak el az azonosított torzulások kiküszöbölésére, és elfogadják azok végrehajtásának ütemezését is. Kapacitásmechanizmusok csak azon megfelelési problémák kezelésére vezethetők be, amelyeket a szóban forgó torzulások kiküszöbölése nem old meg.

(46)

Azon tagállamoknak, amelyek kapacitásmechanizmusokat szándékoznak bevezetni, az erőforrás-megfelelőségi célokat átlátható és ellenőrizhető eljárás révén kell meghatározniuk. A tagállamoknak rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy meghatározzák az általuk kívánatosnak ítélt ellátásbiztonsági szintet.

(47)

Az EUMSZ 108. cikke értelmében a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik annak értékelésére, hogy a tagállamok által adott esetben bevezetni kívánt állami támogatási intézkedések összeegyeztethetők-e a belső piaccal. Ezt az értékelést az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján, valamint a Bizottság által e célból elfogadott vonatkozó rendelkezésekkel és iránymutatásokkal összhangban kell elvégezni. E rendelet nem érinti ezt az EUMSZ által a Bizottságra ruházott kizárólagos hatáskört.

(48)

A már bevezetett kapacitásmechanizmusokat e rendelet fényében felül kell vizsgálni.

(49)

E rendeletben meg kell határozni a kapacitásmechanizmusokban való hatékony határokon átnyúló részvétel megkönnyítésének részletes szabályait. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek meg kell könnyíteniük az érdekelt termelők számára a más tagállamok kapacitásmechanizmusaiban való határokon átívelő részvételt. Ezért meg kell határozniuk, legfeljebb mekkora kapacitás tekintetében van lehetőség határokon átnyúló részvételre, lehetővé kell tenniük a részvételt, és ellenőrizniük kell a rendelkezésre állást. A szabályozó hatóságoknak érvényesíteniük kell a határokon átnyúló szabályokat a tagállamokban.

(50)

A kapacitásmechanizmusok nem eredményezhetnek túlkompenzációt, ugyanakkor biztosítaniuk kell az ellátás biztonságát. E tekintetben úgy kell kialakítani a stratégiai tartalékoktól eltérő kapacitásmechanizmusokat, hogy azok biztosítsák, hogy a rendelkezésre állásért fizetett ár automatikusan a nullához tartson akkor, ha a kapacitás azon szintje, amely kapacitásmechanizmus hiányában az energiapiacon nyereséges lenne, várhatóan megfelelő lesz a kapacitás keresleti szintjéhez viszonyítva.

(51)

Az energetikai átállás miatti társadalmi, ipari és gazdasági kihívásokkal szembesülő tagállamok és régiók támogatása érdekében a Bizottság létrehozta a „széntermelő és a magas szén-dioxid-kibocsátású régiók” kezdeményezést. Ebben az összefüggésben a Bizottság segítséget kell, hogy nyújtson a tagállamoknak, többek között – adott esetben – célzott pénzügyi támogatással annak érdekében, hogy ezekben a régiókban lehetővé váljon az „igazságos átmenet”.

(52)

Figyelembe véve a nemzeti energiarendszerek közötti különbségeket és a meglévő villamosenergia-hálózatok műszaki korlátait, a piaci integráció irányába történő előrelépés gyakran leginkább regionális szinten érhető el. Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti regionális együttműködést ezért meg kell erősíteni. A hatékony együttműködés biztosítása érdekében az új szabályozási keretnek erősebb regionális irányítást és szabályozási felügyeletet kell előirányoznia, és ennek érdekében meg kell erősítenie az ACER döntéshozatali hatáskörét a határokon átnyúló ügyek tekintetében. Előfordulhat, hogy válsághelyzetekben, valamint az ellátás biztonságának növelése és a piaci torzulások korlátozása érdekében is szorosabb tagállami együttműködésre van szükség.

(53)

Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti regionális szintű koordináció hivatalossá vált azáltal, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetőknek kötelezően részt kell venniük a regionális biztonsági koordinátorok munkájában. Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti regionális szintű koordinációt tovább kell fejleszteni a regionális koordinációs központok létrehozása révén megerősített intézményi kerettel. A regionális koordinációs központok létrehozása során figyelembe kell venni a meglévő vagy tervezett regionális koordinációs kezdeményezéseket, és támogatni kell a villamosenergia-rendszerek egyre integráltabb működését az egész Unióban, ezáltal biztosítva azok hatékony és biztonságos teljesítményét. Ezért biztosítani kell, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők regionális koordinációs központok révén történő koordinálása az egész Unióban megvalósuljon. Amennyiben valamely régió átvitelirendszer-üzemeltetőit még nem koordinálja egy meglévő vagy tervezett regionális koordinációs központ, az adott régió átvitelirendszer-üzemeltetőinek létre kell hozniuk vagy ki kell jelölniük egy regionális koordinációs központot.

(54)

A regionális koordinációs központok illetékességét földrajzilag úgy kell meghatározni, hogy régiókon átnyúlóan ténylegesen hozzájárulhassanak az átvitelirendszer-üzemeltetők működésének koordinálásához, és ennek a rendszerbiztonság és a piaci hatékonyság növekedését kell eredményeznie. A regionális koordinációs központok számára kellő rugalmasságot kell biztosítani ahhoz, hogy feladataikat úgy végezzék a régióban, ahogyan az a rájuk bízott egyes feladatok jellegéhez a legjobban illeszkedik.

(55)

A regionális koordinációs központoknak azokban az esetekben kell feladatokat ellátniuk, amelyekben a feladatok regionális szintre telepítése hozzáadott értéket képvisel a nemzeti szinten ellátott feladatokhoz képest. A regionális koordinációs központok feladatkörének ki kell terjednie a regionális biztonsági koordinátorok által az (EU) 2017/1485 bizottsági rendelet (12) alapján végzett feladatokra, valamint a rendszerüzemeltetéssel, a piacüzemeltetéssel és a kockázati felkészültséggel kapcsolatos további feladatokra. A regionális koordinációs központok feladatköre nem terjedhet ki a villamosenergia-rendszer valós idejű irányítására.

(56)

Feladataik ellátása során a regionális koordinációs központoknak hozzá kell járulniuk az éghajlat- és energiapolitikai keretrendszerben meghatározott 2030-as és 2050-es célkitűzések eléréséhez.

(57)

A regionális koordinációs központoknak elsősorban a régió rendszerüzemeltetésével és piacüzemeltetésével kapcsolatos regionális érdekek mentén kell eljárniuk. Ezért a regionális koordinációs központokra egyrészt olyan jogkört kell ruházni, amely azon intézkedések koordinálásához szükséges, amelyeket a rendszerüzemeltetési régióban működő átvitelirendszer-üzemeltetőknek bizonyos feladatok ellátásához kell meghozniuk, másrészt a fennmaradó feladatok tekintetében megerősített tanácsadói szerepet kell számukra előírni.

(58)

A regionális koordinációs központok emberi, műszaki, tárgyi és pénzügyi erőforrásai nem haladhatják meg a feladataik teljesítéséhez szigorúan szükséges mértéket.

(59)

A villamosenergia-piaci ENTSO-nak biztosítania kell a regionális koordinációs központok tevékenységének a régiók határain átívelő koordinációját.

(60)

Az uniós villamosenergia-elosztó hálózatok hatékonyságának növelése, valamint az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel és a villamosenergia-piaci ENTSO-val való szoros együttműködés biztosítása érdekében létre kell hozni az uniós elosztórendszer-üzemeltetők szervezetét (a továbbiakban: EU DSO). Az EU DSO feladatainak jól meghatározottaknak kell lenniük, munkamódszereinek pedig biztosítaniuk kell a hatékonyságot, az átláthatóságot és az uniós elosztórendszer-üzemeltetők reprezentativitását. Az EU DSO-nak szükség esetén szorosan együtt kell működnie a villamosenergia-piaci ENTSO-val adott esetben az üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása és végrehajtása során, valamint iránymutatást kell adnia többek között az elosztott energiatermelésnek és az energiatárolásnak az elosztóhálózatokba való integrálása tekintetében, illetve más, az elosztóhálózatok irányításához kapcsolódó területeken. Az EU DSO-nak emellett kellően figyelembe kell vennie azokat a sajátosságokat, amelyek az elosztórendszerekhez csatlakozó fogyasztói irányú villamosenergia-rendszerek jellegéből fakadnak azokon a szigeteken, amelyek nem csatlakoznak rendszerösszekötők révén más villamosenergia-rendszerekhez.

(61)

Meg kell erősíteni az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti együttműködést és koordinációt a határokon átnyúló átviteli hálózatokhoz való tényleges és átlátható hozzáférés biztosítására és fenntartására vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatok létrehozása céljából, valamint hogy a környezet szempontjainak megfelelő figyelembevétele mellett biztosítva legyen az uniós átviteli rendszer összehangolt és kellőképpen előretekintő tervezése és folyamatos műszaki fejlődése, beleértve a rendszerösszekötő kapacitások kialakítását is. Ezeknek az üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak meg kell felelniük az ACER által kidolgozott, kötelező erővel nem bíró, keret jellegű iránymutatásoknak. Az ACER-nek részt kell vennie az üzemi és kereskedelmi szabályzatok tervezetének tényeken alapuló felülvizsgálatában – beleértve azoknak a keret jellegű iránymutatásoknak való megfelelését –, és lehetővé kell tenni az ACER számára, hogy javasolja a szabályzatok Bizottság általi elfogadását. Az ACER-nek meg kell vizsgálnia az üzemi és kereskedelmi szabályzatok javasolt módosításait, és lehetővé kell tenni számára, hogy javasolja azok Bizottság általi elfogadását. Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek ezeknek az üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak megfelelően kell működtetniük hálózataikat.

(62)

Az üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása és elfogadása során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a kidolgozási folyamatot érdemes észszerűsíteni annak egyértelművé tételével, hogy az ACER-nek – a Bizottságnak való benyújtás előtt – joga van felülvizsgálni a villamosenergia-ipari üzemi és kereskedelmi szabályzatok tervezeteit.

(63)

A villamos energia belső piacának zavartalan működése érdekében olyan eljárásokról kell rendelkezni, amelyek lehetővé teszik, hogy a Bizottság határozatokat és iránymutatásokat fogadjon el többek között a díjszabásra és a kapacitásfelosztásra vonatkozóan, biztosítva egyúttal a szabályozó hatóságok bevonását e folyamatba, adott esetben uniós szintű szövetségükön keresztül. A szabályozó hatóságok – a tagállamok más érintett hatóságaival együtt – fontos szerepet játszanak a villamos energia belső piacának megfelelő működése elősegítésében.

(64)

Valamennyi piaci szereplőnek érdeke fűződik a villamosenergia-piaci ENTSO várható tevékenységéhez. Ezért a hatékony konzultáció alapvető fontosságú, és a konzultációs folyamat elősegítésére és észszerűsítésére létrehozott meglévő struktúráknak, például a szabályozó hatóságoknak vagy az ACER-nek, fontos szerepet kell betölteniük.

(65)

A teljes uniós villamosenergia-átviteli hálózat nagyobb átláthatóságának biztosítása érdekében a villamosenergia-piaci ENTSO-nak nem kötelező érvényű, az Unió egészére kiterjedő, tízéves hálózatfejlesztési tervet kell készítenie és közzétennie, továbbá azt rendszeresen frissítenie kell. E hálózatfejlesztési tervbe bele kell foglalni a kereskedelmi vagy ellátásbiztonsági szempontból releváns, megvalósítható villamosenergiaátviteli-hálózatokat és a szükséges regionális rendszerösszekötőket.

(66)

Az új, jelentős infrastruktúra létrehozására irányuló beruházásokat erőteljesen ösztönözni kell, miközben gondoskodni kell a villamos energia belső piacának megfelelő működéséről is. Annak érdekében, hogy a mentességet élvező egyenáramú rendszerösszekötők erőteljesebb pozitív hatást gyakoroljanak a versenyre és az ellátás biztonságára, már a projekttervezés során vizsgálni kell a piaci érdeklődést, és szabályokat kell elfogadni a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozóan. Amennyiben az egyenáramú rendszerösszekötő több tagállam területén helyezkedik el, a határokon átnyúló következmények jobb figyelembevétele és az ügyvitel megkönnyítése érdekében a mentesség iránti kérelmet végső esetben az ACER-nek kell kezelnie. Ezen túlmenően a jelentősebb mentesített infrastruktúra-projektek kivitelezésének a szokásostól eltérő kockázati profilja miatt az ellátási és termelési érdekeltségekkel rendelkező vállalkozások ideiglenes eltérésben kell, hogy részesülhessenek a teljes szétválasztás szabályaitól a szóban forgó projektek tekintetében. Az 1228/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) értelmében adott mentességek a mentesség megadásáról szóló határozatban szereplő lejárati dátumig alkalmazandók. Az olyan kettős funkciójú tengeri villamosenergia-infrastruktúráknak (az úgynevezett „tengeri hibrid eszközöknek”), amelyek a tengeri szélenergia partra és a rendszerösszekötőkhöz történő szállítását kombinálják, szintén jogosultaknak kell lenniük a mentességre, például az új egyenáramú rendszerösszekötőkre alkalmazandó szabályok szerint. Szükség esetén a szabályozási keretnek megfelelően figyelembe kell vennie ezen eszközök sajátos helyzetét, azon akadályok leküzdése érdekében, amelyek a társadalmilag költséghatékony tengeri hibrid eszközök megvalósítása előtt állnak.

(67)

A piacba vetett bizalom megerősítése érdekében a piac résztvevőinek biztosaknak kell lenniük abban, hogy a visszaélésszerű magatartást tanúsítók hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókra számíthatnak. Az illetékes hatóságokat olyan hatáskörökkel kell felruházni, amelyek révén hatékonyan ki tudják vizsgálni a vélt piaci visszaéléseket. Ezért szükséges, hogy az illetékes hatóságok hozzáférjenek azokhoz az adatokhoz, amelyekből megismerhetik a szolgáltatók operatív döntéseit. A villamosenergia-piacon számos fontos döntést a termelők hoznak meg, amelyeknek egy meghatározott ideig biztosítaniuk kell az ezzel összefüggő információk hozzáférhetőségét és könnyű elérését az illetékes hatóságok számára. Ezenfelül az illetékes hatóságoknak rendszeresen nyomon kell követniük, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők betartják-e a szabályokat. Azokat a kis kapacitású termelőket, amelyek esetében kizárható a piac torzításának képessége, mentesíteni kell e kötelezettség alól.

(68)

A tagállamok és az illetékes nemzeti hatóságok számára elő kell írni, hogy a Bizottságnak a tárgyhoz tartozó információkat szolgáltassanak. Ezen információkat a Bizottság bizalmasan kell, hogy kezelje. Amennyiben szükséges, a Bizottság a vonatkozó információkat kérheti közvetlenül az érintett vállalkozásoktól is, feltéve, hogy az illetékes nemzeti hatóságokat erről tájékoztatja.

(69)

A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókról, és biztosítaniuk kell ezek végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(70)

A tagállamoknak, az Energiaközösség szerződő feleinek és azon egyéb harmadik országoknak, amelyek alkalmazzák e rendeletet, vagy a kontinentális európai szinkronterület részét képezik, szorosan együtt kell működniük az integrált villamosenergia-kereskedelmi régió kialakításával kapcsolatos valamennyi kérdésben, és nem hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek veszélyeztetik a villamosenergia-piacok további integrációját, illetve a tagállamok és a szerződő felek ellátásbiztonságát.

(71)

A 714/2009/EK rendelet elfogadásának idején kevés szabály létezett uniós szinten a villamos energia belső piacára vonatkozóan. Az uniós belső piac azóta lényegesen összetettebbé vált, mivel a piacok – különösen az ingadozó teljesítményű megújulóenergia-termelés kiépítésével összefüggésben – alapvető változásokon mennek keresztül. Ezért az üzemi és kereskedelmi szabályzatok, valamint az iránymutatások – amelyek kitérnek mind általános, mind műszaki kérdésekre – terjedelme és tartalma megnőtt.

(72)

A piac hatékony működéséhez szükséges harmonizáció minimális szintjének biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el bizonyos, a piaci integráció szempontjából kiemelten fontos területek nem alapvető elemei vonatkozásában. Ezeknek a jogi aktusoknak ki kell terjedniük bizonyos üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások elfogadására és módosítására, amennyiben ezek kiegészítik e rendeletet, az átvitelirendszer-üzemeltetők és a szabályozó hatóságok közötti regionális együttműködésre, az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti pénzügyi kompenzációra, valamint az új rendszerösszekötőkre vonatkozó mentességi rendelkezések alkalmazására. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (14) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(73)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az EUMSZ 291. cikkével összhangban. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (15) megfelelően kell gyakorolni. A vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni e végrehajtási jogi aktusok elfogadásához.

(74)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a villamos energia határokon átnyúló kereskedelmére vonatkozó harmonizált keretrendszer létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréshez szükséges mértéket.

(75)

A következetesség és a jogbiztonság érdekében e rendelet egyetlen rendelkezése sem akadályozhatja az (EU) 2019/944 irányelv 66. cikkéből eredő eltérések alkalmazását,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

E rendelet célja, hogy:

a)

megalapozza az európai energiaunió számára – különösen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben – kitűzött célok hatékony teljesítését, és ennek érdekében lehetővé tegye, hogy a piac jelzéseket adjon a hatékonyság, a megújuló energiaforrások magasabb részaránya, az ellátásbiztonság, a rugalmasság, a fenntarthatóság, a dekarbonizáció és az innováció fokozásához;

b)

olyan alapelveket állapítson meg a jól működő, integrált villamosenergia-piacok számára, amelyek lehetővé teszik az erőforrások valamennyi szolgáltatója és a villamos energia valamennyi felhasználója számára a megkülönböztetésmentes piaci hozzáférést, bővítik a fogyasztók döntési mozgásterét, biztosítják a versenyképességet a globális piacon, valamint a keresletoldali választ, az energiatárolást és az energiahatékonyság növelését, megkönnyítik a térben megoszló kereslet és kínálat közösségekbe tömörült piaci jelenlétét és megteremtik a megújuló erőforrásokból előállított villamos energia piaci és ágazati integrációjának és piaci alapú árképzésének feltételeit;

c)

méltányos szabályokat állapítson meg a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmére vonatkozóan, elősegítve ezzel a versenyt a villamos energia belső piacán, figyelembe véve a nemzeti és a regionális piacok sajátos jellegzetességeit is, ideértve a határokon átnyúló villamosenergia-forgalomra alkalmazható ellentételezési mechanizmus létrehozását, valamint összehangolt elvek kialakítását a határkeresztező átvitel díjaira és a nemzeti átviteli hálózatok közötti rendszerösszekötők kapacitásának felosztására vonatkozóan;

d)

elősegítse egy jól működő és átlátható nagykereskedelmi piac kialakulását, hozzájáruljon a villamosenergia-ellátás nagyfokú biztonságához, és mechanizmusokról rendelkezzen a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmére vonatkozó szabályok harmonizációja céljából.

2. cikk

Fogalommeghatározások

A következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.   „rendszerösszekötő”: azon átviteli vezeték, amely tagállamok közötti határt keresztez, vagy ilyen határon ível át, és a tagállamok nemzeti átviteli hálózatait köti össze;

2.   „szabályozó hatóság”: az (EU) 2019/944 irányelv 57. cikkének (1) bekezdése alapján az egyes tagállamok által kijelölt szabályozó hatóság;

3.   „határkeresztező áramlás”: a villamos energia olyan fizikai áramlása egy tagállam átviteli hálózatán, amely a tagállam határain túli energiatermelők, -felhasználók vagy mindkettő tevékenységének a tagállam átviteli hálózatára gyakorolt hatásának eredményeként jön létre;

4.   „szűk keresztmetszet”: olyan helyzet, amelyben a piaci szereplők által jelzett, hálózati területek közötti kereskedési igények nem elégíthetők ki maradéktalanul, mert jelentős mértékben kihatnának a fizikai áramlásra olyan hálózati elemekben, amelyek ezen áramlások továbbítására nem képesek;

5.   „új rendszerösszekötő”: olyan rendszerösszekötő, amely 2003. augusztus 4-ig még nem készült el;

6.   „strukturális szűk keresztmetszet”: az átviteli rendszer olyan szűk keresztmetszete, amely egyértelműen meghatározható, előrelátható, földrajzilag időben stabil, és a villamosenergia-rendszerben uralkodó szokásos körülmények között gyakran előfordul;

7.   „piacüzemeltető”: olyan jogalany, amely az általa nyújtott szolgáltatás keretében a villamos energiára vonatkozó eladási ajánlatok és a villamos energiára vonatkozó vételi ajánlatok egymáshoz rendelését végzi;

8.   „kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltető”: az egységes másnapi vagy egységes napon belüli összekapcsolással kapcsolatos feladatok ellátására az illetékes hatóság által kijelölt piacüzemeltető;

9.   „a terheléskiesés értéke”: azon becsült legnagyobb villamosenergia-ár euro/MWh-ban kifejezve, amelyet a felhasználók az üzemszünet elkerülése érdekében hajlandók fizetni;

10.   „kiegyenlítő szabályozás”: minden olyan tevékenység és folyamat, amelynek révén az átvitelirendszer-üzemeltetők folyamatosan biztosítják, hogy a rendszerfrekvencia egy előre meghatározott stabilitási tartományon belül maradjon, és teljesüljenek az adott minőséghez tartozó tartalékképzési követelmények;

11.   „kiegyenlítő szabályozási energia”: az átvitelirendszer-üzemeltetők által kiegyenlítő szabályozás céljára felhasznált energia;

12.   „kiegyenlítő szabályozási szolgáltató”: az átvitelirendszer-üzemeltetők számára kiegyenlítő szabályozási energiát, kiegyenlítő szabályozási kapacitást vagy mindkettőt biztosító piaci szereplő;

13.   „kiegyenlítő szabályozási kapacitás”: az a kapacitásmennyiség, amelynek rendelkezésre tartását a kiegyenlítő szabályozási szolgáltató vállalta, és amelyre vonatkozóan a kiegyenlítő szabályozási szolgáltató vállalta, hogy a szerződés időtartama alatt a kiegyenlítő szabályozási energia megfelelő mennyiségére ajánlatokat tesz az átvitelirendszer-üzemeltetőnek;

14.   „mérlegkörfelelős”: a piaci szereplő vagy az a kijelölt képviselője, amely a villamosenergia-piacon felelősséget visel a kiegyenlítetlenségeiért;

15.   „kiegyenlítőenergia-elszámolási időszak”: az az időegység, amelyre vonatkozóan a mérlegkörfelelősök kiegyenlítetlenségének számítása történik;

16.   „kiegyenlítőenergia-egységár”: a kiegyenlítetlenség ára mindegyik irányban minden egyes kiegyenlítőenergia-elszámolási időszakban, amely lehet pozitív, nulla vagy negatív;

17.   „kiegyenlítőenergia egységár-számítási terület”: az a terület, amelyen belül a kiegyenlítőenergia-egységár számítása történik;

18.   „akkreditációs eljárás”: az annak ellenőrzésére szolgáló eljárás, hogy a kiegyenlítő szabályozási kapacitást rendelkezésre bocsátó szolgáltató teljesíti-e az átvitelirendszer-üzemeltetők által támasztott követelményeket;

19.   „tartalékkapacitás”: a frekvenciatartási tartalék, a frekvencia-visszaállítási tartalék vagy a helyettesítő tartalék azon mennyisége, amellyel az átvitelirendszer-üzemeltetőnek rendelkeznie kell;

20.   „elsőbbségi alapú teherelosztás”: önálló teherelosztási modellek esetében olyan kritériumok alkalmazása az erőművek közötti teherelosztás céljára, amelyek eltérnek az ajánlatok gazdasági rangsorától, központi teherelosztási modellek esetében pedig olyan kritériumok alkalmazása az erőművek közötti teherelosztás céljára, amelyek eltérnek az ajánlatok gazdasági rangsorától és a hálózati korlátoktól, elsőbbséget biztosítva a meghatározott termelési technológiák közötti teherelosztás számára;

21.   „kapacitásszámítási régió”: az a földrajzi terület, amelyen belül a koordinált kapacitásszámítás alkalmazása történik;

22.   „kapacitásmechanizmus”: olyan átmeneti intézkedés, amely az erőforrások megfelelősége szükséges szintjének elérése érdekében erőforrások rendelkezésre állásáért cserébe pénzügyi ellentételezést biztosít, kivéve a kisegítő szolgáltatásokkal vagy a szűk keresztmetszetek kezelésével kapcsolatos intézkedéseket;

23.   „nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés”: a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) II. mellékletében meghatározott kritériumokat teljesítő kapcsolt energiatermelés;

24.   „demonstrációs projekt”: olyan projekt, amely egy technológiát a maga nemében elsőként mutat be az Unióban, és amelyben jelentős, a szakterület mindenkori legfejlettebb helyzetét jóval meghaladó innováció testesül meg;

25.   „piaci szereplő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy vagy több villamosenergia-piacon – ideértve a kiegyenlítő szabályozási piacokat is – villamos energiát vesz, ad el vagy állít elő, aggregálást végez vagy fogyasztói befolyásolási vagy energiatárolási szolgáltatások üzemeltetője, ideértve az említett tevékenységek folytatására kereskedési megbízásokat adó természetes vagy jogi személyt is;

26.   „teher-újraelosztás”: egy vagy több átvitelirendszer-üzemeltető vagy elosztórendszer-üzemeltető által hozott intézkedés, többek között korlátozás a termelés, a terhelés vagy mindkettő módosítása révén a villamosenergia-rendszerben megvalósuló fizikai áramlás megváltoztatása és a fizikai szűk keresztmetszet enyhítése vagy a rendszerbiztonság más módon történő biztosítása céljából;

27.   „ellenkereskedelem”: a rendszerüzemeltetők által elindított övezetközi kereskedelem két ajánlattételi övezet között a fizikai szűk keresztmetszet enyhítésére;

28.   „villamosenergia-termelő létesítmény”: egy vagy több, hálózathoz csatlakoztatott villamosenergia-termelő egységből álló létesítmény, amely primer energiát villamos energiává alakít;

29.   „központi teherelosztási modell”: az a menetrendkezelési és teherelosztási modell, amelynél a termelési menetrendeket, a fogyasztási menetrendeket, valamint a villamosenergia-termelő létesítmények és a felhasználói létesítmények teherelosztását a teherelosztásra alkalmas létesítmények tekintetében az átvitelirendszer-üzemeltetők határozzák meg integrált menetrendkezelési eljárás keretében;

30.   „önálló teherelosztási modell”: az a menetrendkezelési és teherelosztási modell, amelynél a termelési menetrendeket, a fogyasztási menetrendeket, valamint a villamosenergia-termelő létesítmények és a felhasználói létesítmények teherelosztását az említett létesítmények menetrendkezelési felelősei határozzák meg;

31.   „szabványos kiegyenlítő szabályozási termék”: valamennyi átvitelirendszer-üzemeltető által meghatározott, kiegyenlítő szabályozási szolgáltatások cseréjére irányuló harmonizált kiegyenlítő szabályozási termék;

32.   „egyedi kiegyenlítő szabályozási termék”: olyan kiegyenlítő szabályozási termék, amely eltér a szabványos kiegyenlítő szabályozási terméktől;

33.   „megbízott üzemeltető”: olyan jogalany, amelyre valamely átvitelirendszer-üzemeltető vagy kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltető a számára e rendeletben vagy bármely más uniós jogi aktusban meghatározott konkrét feladatokat vagy kötelezettségeket ruházott át, illetve amely tekintetében valamely tagállam vagy szabályozó hatóság ilyen feladatokat vagy kötelezettségeket határozott meg;

34.   „felhasználó”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott felhasználó;

35.   „végfelhasználó”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 3. pontjában meghatározott végfelhasználó;

36.   „nagykereskedelmi felhasználó”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott nagykereskedelmi felhasználó;

37.   „lakossági fogyasztó”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 4. pontjában meghatározott lakossági fogyasztó;

38.   „kisvállalkozás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 7. pontjában meghatározott kisvállalkozás;

39.   „aktív felhasználó”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 8. pontjában meghatározott aktív felhasználó;

40.   „villamosenergia-piacok”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 9. pontjában meghatározott villamosenergia-piacok;

41.   „ellátás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 12. pontjában meghatározott ellátás;

42.   „villamosenergia-ellátási szerződés”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 13. pontjában meghatározott villamosenergia-ellátási szerződés;

43.   „aggregálás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 18. pontjában meghatározott aggregálás;

44.   „keresletoldali válasz”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 20. pontjában meghatározott keresletoldali válasz;

45.   „okos mérési rendszer”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 23. pontjában meghatározott okos mérési rendszer;

46.   „interoperabilitás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 24. pontjában meghatározott interoperabilitás;

47.   „elosztás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 28. pontjában meghatározott elosztás;

48.   „elosztórendszer-üzemeltető”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 29. pontjában meghatározott elosztórendszer-üzemeltető;

49.   „energiahatékonyság”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 30. pontjában meghatározott energiahatékonyság;

50.   „megújuló energiaforrásokból előállított energia” vagy „megújuló energia”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 31. pontjában meghatározott, megújuló energiaforrásokból előállított energia;

51.   „elosztott termelés”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 32. pontjában meghatározott elosztott termelés;

52.   „átvitel”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 34. pontjában meghatározott átvitel;

53.   „átvitelirendszer-üzemeltető”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 35. pontjában meghatározott átvitelirendszer-üzemeltető;

54.   „rendszerhasználó”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 36. pontjában meghatározott rendszerhasználó;

55.   „termelés”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 37. pontjában meghatározott termelés;

56.   „termelő”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 38. pontjában meghatározott termelő;

57.   „összekapcsolt rendszer”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 40. pontjában meghatározott összekapcsolt rendszer;

58.   „kis, szigetüzemben működő rendszer”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 42. pontjában meghatározott kis, szigetüzemben működő rendszer;

59.   „kis összekapcsolt rendszer”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 43. pontjában meghatározott kis összekapcsolt rendszer;

60.   „kisegítő szolgáltatás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 48. pontjában meghatározott kisegítő szolgáltatás;

61.   „nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 49. pontjában meghatározott nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatás;

62.   „energiatárolás”: az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 59. pontjában meghatározott energiatárolás;

63.   „regionális koordinációs központ”: az e rendelet 35. cikke szerint létrehozott regionális koordinációs központ;

64.   „nagykereskedelmi energiapiac”: az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) 2. cikkének 6. pontjában meghatározott nagykereskedelmi energiapiac;

65.   „ajánlattételi övezet”: a legnagyobb földrajzi terület, amelyen belül a piaci résztvevők kapacitásfelosztás nélkül képesek villamos energiával kereskedni;

66.   „kapacitásfelosztás”: övezetközi kapacitás felosztása;

67.   „szabályozási terület”: az összekapcsolt rendszer összefüggő része, amelyet egyetlen rendszerüzemeltető üzemeltet, és amely adott esetben összekapcsolt fizikai terheléseket és/vagy termelőegységeket is magában foglal;

68.   „összehangolt nettó átviteli kapacitás”: a szomszédos ajánlattételi övezetek közötti maximális villamosenergia-kereskedelem előzetes értékelésének és meghatározásának elvén alapuló kapacitásszámítási módszer;

69.   „kritikus hálózati elem”: olyan, adott ajánlattételi övezeten belüli vagy ajánlattételi övezetek közötti hálózati elem, amelyet a kapacitásszámítási eljárásnál figyelembe vesznek, mert korlátozza a kereskedésre szánt villamos energia mennyiségét;

70.   „övezetközi kapacitás”: az összekapcsolt rendszer arra való képességének mérőszáma, hogy ajánlattételi övezetek között energiaátadást valósítson meg;

71.   „termelőegység”: adott termelési egységhez tartozó villamosenergia-termelő egység.

II. FEJEZET

A VILLAMOS ENERGIA PIACÁRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

3. cikk

A villamosenergia-piacok üzemeltetésének elvei

A tagállamok, a szabályozó hatóságok, az átvitelirendszer-üzemeltetők, az elosztórendszer-üzemeltetők, a piacüzemeltetők és a megbízott üzemeltetők kötelesek biztosítani, hogy a villamosenergia-piacok üzemeltetése a következő elveknek megfelelően történjék:

a)

az árképzésnek a keresleten és a kínálaton kell alapulnia;

b)

a piaci szabályoknak ösztönözniük kell a szabad árképzést, és el kell kerülniük az olyan fellépéseket, amelyek megakadályozzák a keresleten és a kínálaton alapuló árképzést;

c)

a piaci szabályoknak elő kell mozdítaniuk a rugalmasabb termelőkapacitások, a kis szén-dioxid-kibocsátással járó fenntartható termelőkapacitások és a rugalmasabb kereslet kialakítását;

d)

lehetőséget kell adni arra, hogy a felhasználók élvezzék a piaci lehetőségek és a fokozott verseny előnyeit a kiskereskedelmi piacokon, és piaci szereplőkként részt tudjanak venni az energiapiacon és az energetikai átállásban;

e)

a végfelhasználók és a kisvállalkozások piaci jelenlétét az uniós versenyjoggal összhangban segíteni kell annak lehetővé tételével, hogy a több villamosenergia-termelő létesítményben termelt kínálat, illetőleg a több keresletoldali létesítményben jelentkező kereslet közös ajánlatok formájában jelentkezzenek a villamosenergia-piacon és közösen üzemeljenek a villamosenergia-rendszerben;

f)

a piaci szabályoknak lehetővé kell tenniük a villamosenergia-rendszer és ezáltal a gazdaság dekarbonizálását, többek között azáltal, hogy lehetővé teszik a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia rendszerbe való integrálását, és ösztönzik az energiahatékonyság javítását;

g)

a piaci szabályoknak megfelelően ösztönözniük kell a termelést, különösen a dekarbonizált és fenntartható villamosenergia-rendszerekbe történő hosszú távú beruházásokat, az energiatárolást, az energiahatékonyságot és a keresletoldali választ a piaci igények kielégítésére, és elő kell segíteniük a tisztességes versenyt, ezáltal biztosítva az ellátásbiztonságot;

h)

fokozatosan fel kell számolni az ajánlattételi övezetek vagy tagállamok közötti határkeresztező villamosenergia-áramlás, valamint a villamosenergia-piacokon és a kapcsolódó szolgáltatások piacain megvalósuló határokon átnyúló ügyletek akadályait;

i)

a piaci szabályoknak rendelkezniük kell a regionális együttműködésről, ha az eredményesen folytatható;

j)

a biztonságos és fenntartható termelésre, energiatárolásra és keresletoldali válaszra az uniós jogban meghatározott követelmények szerinti, azonos piaci feltételeknek kell vonatkoznia;

k)

minden termelőnek közvetlenül vagy közvetetten felelősnek kell lennie az általa megtermelt villamos energia eladásáért;

l)

a piaci szabályoknak lehetővé kell tenniük a demonstrációs projektek fenntartható, biztonságos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokká, technológiákká vagy rendszerekké való fejlesztését, amelyeket a társadalom javára kell megvalósítani és felhasználni;

m)

a piaci szabályoknak lehetővé kell tenniük a termelőeszközök, az energiatárolás és a keresletoldali válasz közötti hatékony teherelosztást;

n)

a piaci szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy a villamosenergia-termelő, az energiatárolási és a villamosenergia-szolgáltató vállalkozások a működésük gazdasági és pénzügyi életképességén alapuló értékelésük alapján beléphessenek a piacra és kiléphessenek onnan;

o)

annak érdekében, hogy a piaci szereplők az áringadozások kockázataival szemben piaci alapú védelemben részesülhessenek és mérsékelni lehessen a beruházások jövőbeli megtérülésével kapcsolatos bizonytalanságot, lehetővé kell tenni, hogy a hosszú távú fedezeti termékekkel átlátható módon tőzsdei kereskedést folytassanak, és hogy a hosszú távú villamosenergia-szolgáltatási szerződéseket a tőzsdén kívül lehessen megtárgyalni, az uniós versenyjognak megfelelően;

p)

a piaci szabályoknak elő kell segíteniük a termékek kereskedelmét az egész Unióban, és a szabályozási változásoknak figyelembe kell venniük a rövid és hosszú távú határidős piacokra és termékekre gyakorolt hatást;

q)

a piaci szereplők számára biztosítani kell a jogot arra, hogy objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételek mellett igénybe vehessék az átviteli és elosztó hálózatokat.

4. cikk

Igazságos átmenet

A Bizottság támogatja azokat a tagállamokat, amelyek nemzeti stratégiát alkalmaznak a létező széntüzelésű és más szilárd fűtőanyagot használó villamosenergia-termelési és bányászati kapacitás minden rendelkezésre álló eszközzel történő fokozatos csökkentése céljából az „igazságos átmenet” lehetővé tétele érdekében a szerkezetváltás által érintett régiók számára. A Bizottság támogatja a tagállamokat a tiszta energiára való áttérés társadalmi és gazdasági hatásainak kezelésében.

A Bizottság szoros partnerségben együttműködik az érdekeltekkel a szén- és szén-dioxid-intenzív régiókban, elősegíti az elérhető források és programok hozzáférhetőségét és használatát, valamint támogatja a bevált gyakorlatok cseréjét, beleértve az ipari ütemtervekről és a szakmai átképzési igényekről folytatott eszmecseréket is.

5. cikk

Kiegyenlítő szabályozási felelősség

(1)   Minden piaci szereplőnek felelősséget kell viselnie az általa a rendszerben okozott kiegyenlítetlenségekért (a továbbiakban: kiegyenlítő szabályozási felelősség). Ennek érdekében a piaci szereplőknek vagy maguknak kell betölteniük a mérlegkörfelelős szerepét, vagy ezt a felelősséget szerződéses úton át kell ruházniuk egy általuk kiválasztott mérlegkörfelelősre. Minden egyes mérlegkörfelelős pénzügyi felelősséggel tartozik kiegyenlítetlenségeiért, és törekszik az egyensúlyra vagy elősegíti a villamosenergia-rendszer kiegyensúlyozottságát.

(2)   A tagállamok kizárólag a következők tekintetében rendelkezhetnek eltérésről a kiegyenlítő szabályozási felelősség tekintetében:

a)

innovatív technológiákra irányuló demonstrációs projektek, amelyeket a szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia, feltéve, hogy az említett eltérések időtartama és hatóköre a demonstrálási célok eléréséhez szükséges mértékre korlátozódik;

b)

megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelő létesítmények 400 kW telepített villamosenergia-termelési kapacitás alatt;

c)

a Bizottság által az EUMSZ 107, 108. és 109. cikkével összhangban az uniós állami támogatási szabályok alapján jóváhagyott támogatásban részesített, 2019. július 4. előtt üzembe állított létesítmények.

A tagállamok – az EUMSZ 107. és 108. cikkének sérelme nélkül – ösztönzőket nyújthatnak a kiegyenlítő szabályozási felelősség alól teljes mértékben vagy részlegesen mentesített piaci szereplőknek abból a célból, hogy teljes felelősséget vállaljanak a kiegyenlítő szabályozásért.

(3)   Amennyiben valamely tagállam úgy határoz, hogy a (2) bekezdésnek megfelelően eltérésről rendelkezik, biztosítania kell, hogy a kiegyenlítetlenségek miatti pénzügyi felelősséget egy másik piaci szereplő viselje.

(4)   A 2026. január 1-jétől üzembe helyezett villamosenergia-termelő létesítmények esetében a (2) bekezdés a) pontja csak 200 kW telepített villamosenergia-termelési kapacitás alatt vonatkozik a megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelő létesítményekre.

6. cikk

Kiegyenlítő szabályozási piac

(1)   A kiegyenlítő szabályozási piacokat – ideértve az akkreditációs eljárásokat – úgy kell megszervezni, hogy:

a)

ténylegesen megkülönböztetésmentes bánásmódot biztosítsanak a piaci szereplők számára, figyelembe véve a villamosenergia-rendszer eltérő műszaki igényeit és a termelő források, az energiatárolás és a keresletoldali válasz eltérő műszaki képességeit;

b)

biztosítsák a szolgáltatások átlátható és technológiailag semleges meghatározását és átlátható, piaci alapú beszerzését;

c)

biztosítsák a megkülönböztetésmentes hozzáférést valamennyi – akár egyedileg, akár szabályozási központba tömörülve fellépő – piaci szereplő számára, beleértve a különböző megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, a keresletoldali választ és az energiatárolást;

d)

tiszteletben tartsák a változékony termelés egyre nagyobb részarányához és a megnövekedett keresletoldali válaszhoz, valamint az új technológiák megjelenéséhez való alkalmazkodás szükségszerűségét.

(2)   A kiegyenlítő szabályozási energia ára nem kerülhet előzetesen meghatározásra a kiegyenlítő szabályozási kapacitásra vonatkozó szerződésben. A beszerzési eljárásoknak az (EU) 2019/944 irányelv 40. cikke (4) bekezdésének megfelelően átláthatóknak kell lenniük, és egyúttal meg kell őrizniük az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát.

(3)   A kiegyenlítő szabályozási piacoknak biztosítaniuk kell az üzembiztonságot, valamint ezzel egy időben az övezetközi kapacitás maximális használatát és – a 17. cikkel összhangban – különböző időtávokon megvalósuló hatékony felosztását.

(4)   A szabványos kiegyenlítő szabályozási termékre és az egyedi kiegyenlítő szabályozási termékekre vonatkozó kiegyenlítő szabályozási energiát határár-alapú (egységes áron elszámolt) árképzés szerint kell elszámolni, kivéve, ha valamennyi szabályozó hatóság jóváhagy egy alternatív árképzési módszert az összes átvitelirendszer-üzemeltető által közösen benyújtott javaslat alapján, amelyet az alternatív árképzési módszer hatékonyabb voltát bizonyító elemzés előzött meg.

A piaci szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy a valós időhöz a lehető legközelebb tegyenek ajánlatokat, és biztosítani kell, hogy a kiegyenlítő szabályozási energiára vonatkozó kapuzárási időpontok ne előzzék meg az övezetközi napon belüli kapuzárási időpontot.

A központi teherelosztási modellt alkalmazó átvitelirendszer-üzemeltetők további szabályokat határozhatnak meg a 714/2009/EK rendelet 6. cikkének (11) bekezdése alapján elfogadott, a villamos energia kiegyenlítő szabályozására vonatkozó iránymutatással összhangban.

(5)   A kiegyenlítetlenségek elszámolása olyan áron történjen, amely tükrözi az energia valós idejű értékét.

(6)   Minden egyes kiegyenlítőenergia egységár-számítási terület egybeesik egy ajánlattételi övezettel, kivéve, ha központi teherelosztási modellt alkalmaznak, ebben az esetben a kiegyenlítőenergia egységár-számítási terület egy ajánlati övezet részét képezheti.

(7)   A tartalékkapacitás méretezését az átvitelirendszer-üzemeltetők végzik, és azt regionális szinten elő kell segíteni.

(8)   A kiegyenlítő szabályozási kapacitás beszerzését az átvitelirendszer-üzemeltetőknek kell végezniük, és ezt regionális szinten elő lehet segíteni. Korlátozni lehet a határkeresztező kapacitás lekötését e célból. A kiegyenlítő szabályozási kapacitás beszerzését piaci alapon kell végezni, és úgy kell megszervezni, hogy az akkreditációs eljárás során ne alkalmazzanak megkülönböztetést az – egyedileg vagy szabályozási központba tömörülve fellépő – piaci szereplők egyikével szemben sem, az (EU) 2019/944 irányelv 40. cikkének (4) bekezdésével összhangban.

A kiegyenlítő szabályozási kapacitás beszerzésének elsődleges piacon kell alapulnia, kivéve, ha a szabályozó hatóság a kiegyenlítő szabályozási szolgáltatások piacán a verseny hiánya miatt más piaci alapú beszerzési formákat engedélyező eltérésről rendelkezett. A kiegyenlítő szabályozási kapacitás elsődleges piacok használatán alapuló beszerzésének kötelezettségétől való eltéréseket három évente felül kell vizsgálni.

(9)   A felirányú kiegyenlítő szabályozási kapacitás és a leirányú kiegyenlítő szabályozási kapacitás beszerzését külön kell végezni, kivéve, ha a szabályozó hatóság jóváhagyja az ezen elvtől való eltérést az átvitelirendszer-üzemeltető által elvégzett értékelés által szolgáltatott azon bizonyítékok alapján, amelyek szerint ezzel nagyobb gazdasági hatékonyságot lehet elérni. A kiegyenlítő szabályozási kapacitásra vonatkozó szerződést legkorábban egy nappal a kiegyenlítő szabályozási kapacitás nyújtása előtt kell megkötni, és a szerződéses időtartam legfeljebb egy nap lehet, kivéve, ha – és olyan mértékben, amennyiben – a szabályozó hatóság korábban már jóváhagyta a korábbi szerződést vagy hosszabb szerződéskötési időszakokat az ellátásbiztonság biztosítása vagy a gazdasági hatékonyság javítása érdekében.

Ha megtörtént az eltérés odaítélése, a kiegyenlítő szabályozási kapacitáshoz használt szabványos kiegyenlítő szabályozási termékek legalább 40 %-a esetében és a kiegyenlítő szabályozási kapacitáshoz használt összes termék legalább 30 %-a esetében a kiegyenlítő szabályozási kapacitásra vonatkozó szerződéseket legfeljebb egy nappal a kiegyenlítő szabályozási kapacitás rendelkezésre bocsátásának megkezdése előtt kell megkötni, és a szerződéses időtartam legfeljebb egy nap lehet. A kiegyenlítő szabályozási kapacitás fennmaradó részére vonatkozó szerződést legfeljebb egy hónappal a kiegyenlítő szabályozási kapacitás rendelkezésre bocsátásának megkezdése előtt kell megkötni, és annak szerződéses időtartama legfeljebb egy hónap lehet.

(10)   Az átvitelirendszer-üzemeltető kérésére a szabályozó hatóság dönthet úgy, hogy legfeljebb tizenkét hónapos időtartamra meghosszabbítja a kiegyenlítő szabályozási kapacitás fennmaradó részére vonatkozó, a (9) bekezdésben említett szerződéses időtartamot, amennyiben az ilyen döntés időben korlátozott, és a végfelhasználók költségei tekintetében jelentkező kedvező hatások meghaladják a piacra gyakorolt negatív hatásokat. A kérelemnek tartalmaznia kell a következőket:

a)

a mentesség alkalmazásának meghatározott időtartama;

b)

a mentesség tárgyát képező kiegyenlítő szabályozási kapacitás meghatározott mennyisége;

c)

a szóban forgó mentesség kiegyenlítő szabályozási források részvételére gyakorolt hatásának elemzése; és

d)

a mentesség indokolása, bizonyítva, hogy a mentesség eredményeképpen csökkennének a végfelhasználók költségei.

(11)   A (10) bekezdés ellenére 2026. január 1-jétől a szerződéses időtartam hat hónapnál nem lehet hosszabb.

(12)   2028. január 1-ig a szabályozó hatóságok jelentést tesznek a Bizottságnak és az ACER-nek az egy napnál hosszabb szerződéses időtartamokkal vagy beszerzési időszakokkal lefedett teljes kapacitás arányáról.

(13)   Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek vagy a megbízott üzemeltetőiknek a valós időt a lehető legszorosabban követve, de legfeljebb 30 perces késéssel a szállítást követően közzé kell tenniük a menetrendkezelési területük aktuális rendszeregyensúlyára vonatkozó információkat, a becsült kiegyenlítő árakat és a becsült kiegyenlítőenergia-egységárakat.

(14)   Ha a szabványos kiegyenlítő szabályozási termékek nem elegendők az üzembiztonság biztosításához, vagy ha egyes kiegyenlítő szabályozási források szabványos kiegyenlítő szabályozási termékek révén nem tudnak részt venni a kiegyenlítő szabályozási piacon, az átvitelirendszer-üzemeltetők eltéréseket javasolhatnak, a szabályozó hatóságok pedig eltéréseket hagyhatnak jóvá a (2) és a (4) bekezdés alól a helyi szinten aktiválható, egyedi kiegyenlítő szabályozási termékekre anélkül, hogy kicserélnék őket más átvitelirendszer-üzemeltetőkkel.

Az eltérésre irányuló javaslatnak tartalmaznia kell az egyedi termékek használatának a gazdaságosság függvényében történő minimalizálására irányuló intézkedések leírását, annak bizonyítását, hogy az egyedi termékek nem idézik elő a menetrendkezelési területen belüli és azon kívüli kiegyenlítő szabályozási piac jelentős mértékű eredménytelenségét és torzulását, valamint adott esetben az azon eljárásra vonatkozó szabályokat és információkat, amely az egyedi kiegyenlítő szabályozási termékekből származó kiegyenlítő szabályozási energia-ajánlatok szabványos kiegyenlítő szabályozási termékekből származó kiegyenlítő szabályozási energia-ajánlatokká való átalakítására szolgál.

7. cikk

Másnapi és napon belüli piacok

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők és a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők együtt gondoskodnak – az (EU) 2015/1222 rendelettel összhangban – az integrált másnapi és napon belüli piacok működtetéséről. Az átvitelirendszer-üzemeltetők és a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők az Unió szintjén vagy adott esetben regionális szinten együttműködnek egymással annak érdekében, hogy maximalizálják a Unión belüli másnapi és napon belüli villamosenergia-kereskedés hatékonyságát és eredményességét. Az együttműködési kötelezettség nem érinti az uniós versenyjog alkalmazását. A villamosenergia-kereskedéssel kapcsolatos funkcióikban az átvitelirendszer-üzemeltetők és a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők felett az (EU) 2019/944 irányelv 59. cikkének megfelelően a szabályozó hatóságok és az (EU) 2019/942 rendelet 4. és 8. cikkének megfelelően az ACER szabályozói felügyeletet gyakorol.

(2)   A másnapi és napon belüli piacoknak:

a)

megkülönböztetésmentesen kell szerveződniük;

b)

maximalizálniuk kell minden piaci szereplő képességét a kiegyenlítetlenségek kezelésére;

c)

minden piaci szereplő tekintetében maximalizálniuk kell az övezetközi kereskedésben való, a valós időhöz a lehető legközelebbi, minden ajánlattételi övezetre kiterjedő részvétel lehetőségét;

d)

olyan árakat kell biztosítaniuk, amelyekben tükröződnek a piacfundamentumok, köztük az energia valósidejű értéke, és amelyekre a piaci szereplők a hosszabb távú fedezeti termékekről való megállapodásaikban támaszkodhatnak;

e)

biztosítaniuk kell az üzembiztonságot, valamint ezzel egy időben az átviteli kapacitások maximális kihasználását;

f)

átláthatóknak kell lenniük, ugyanakkor meg kell őrizniük az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát, és biztosítaniuk kell, hogy a kereskedés névtelenül folyjon;

g)

nem tehetnek különbséget az ajánlattételi övezeten belül és az ajánlattételi övezetek között folytatott kereskedés között; valamint

h)

olyan módon kell szerveződniük, amely biztosítja, hogy minden piaci szereplő egyénileg vagy szabályozási központba tömörülve hozzá tudjon férni a piachoz.

8. cikk

Kereskedés a másnapi és a napon belüli piacokon

(1)   A kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők lehetővé teszik, hogy a piaci szereplők a valós időhöz a lehető legközelebb és legalább az övezetközi napon belüli kapuzárási időpontig kereskedhessenek.

(2)   A kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők lehetővé teszik, hogy a piaci szereplők a másnapi és a napon belüli piacokon a kiegyenlítőenergia-elszámolási időszak hosszával megegyező hosszúságú vagy annál hosszabb időközökben kereskedhessenek az energiával.

(3)   A kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők a másnapi és a napon belüli piacokon folytatott kereskedés számára a keresletoldali válasz, az energiatárolás és a megújuló energiaforrásokból folytatott kis volumenű energiatermelés hatékony részvételének – ideértve a közvetlen felhasználói részvételt is – lehetővé tétele érdekében kellően kisméretű, 500 kW vagy annál kisebb minimális ajánlattételi mérettel rendelkező termékeket alakítanak ki.

(4)   2021. január 1-ig a kiegyenlítőenergia-elszámolási időszak minden menetrendkezelési területen 15 perc, kivéve, ha a szabályozó hatóságok eltérést vagy mentességet engedélyeztek. Eltéréseket csak 2024. december 31-ig lehet engedélyezni.

2025. január 1-jétől kezdődően a kiegyenlítőenergia-elszámolási időszak nem haladhatja meg a 30 percet, ha a szinkronterület valamennyi szabályozó hatósága mentességet engedélyezett.

9. cikk

Határidős piacok

(1)   Az (EU) 2016/1719 rendelettel összhangban az átvitelirendszer-üzemeltetőknek hosszú távú átviteli jogokat kell kiadniuk, vagy ezzel egyenértékű meglévő intézkedéseket kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a piaci szereplők – ezen belül a megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelő létesítmények tulajdonosai – számára az árkockázatokkal szembeni, az ajánlattételi övezetek határain átívelő fedezést, kivéve, ha az ajánlattételi övezetek határidős piacairól az illetékes szabályozó hatóságok által készített értékelés azt mutatja, hogy az érintett ajánlattételi övezetekben elegendő kockázatfedezeti lehetőség áll rendelkezésre.

(2)   A hosszú távú átviteli jogokat átlátható és megkülönböztetésmentes módon, piaci alapon, egyetlen egységes felosztási platformon keresztül kell felosztani.

(3)   Az uniós versenyjog tiszteletben tartása mellett a piacüzemeltetők szabadon alakíthatnak ki határidős kockázatfedezeti termékeket, köztük hosszú távúakat is annak érdekében, hogy a piaci szereplők – ezen belül a megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelő létesítmények tulajdonosai – kellő lehetőségekkel rendelkezzenek az áringadozások miatti pénzügyi kockázatokkal szembeni fedezésre. A tagállamok nem írhatják elő, hogy ez a fedezeti tevékenység egy meghatározott tagállamon vagy ajánlattételi övezeten belüli kereskedésre korlátozódjon.

10. cikk

Technikai ajánlattételi korlátok

(1)   A nagykereskedelmi villamosenergia-árnak nem szabható sem alsó, sem felső határ. Ez a rendelkezés alkalmazandó különösen az ajánlattételekre és az elszámolásra minden időtávon, és kiterjed a kiegyenlítő szabályozási energia árára és a kiegyenlítőenergia-egységárakra is, a kiegyenlítő szabályozási időtávon belül és a másnapi és napon belüli időtáv tekintetében a (2) bekezdéssel összhangban alkalmazható technikai árkorlátok sérelme nélkül.

(2)   A kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők a maximális és minimális elszámolási árakra vonatkozó harmonizált határértékeket alkalmazhatnak a másnapi és a napon belüli időtávokra. E korlátoknak elég magasaknak kell lenniük ahhoz, hogy ne korlátozzák szükségtelenül a kereskedelmet, a belső piacon harmonizáltaknak kell lenniük, és figyelembe kell venniük a terheléskiesés maximális értékét. A kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőknek átlátható mechanizmust kell alkalmazniuk a technikai ajánlattételi korlátok abban az esetben történő, kellő időben való automatikus kiigazítására, ha a piac várhatóan el fogja érni a megszabott árkorlátot. A kiigazítást követő magasabb árkorlátot mindaddig alkalmazni kell, amíg e mechanizmus keretében újabb emelés nem válik szükségessé.

(3)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők nem hozhatnak intézkedéseket a nagykereskedelmi árak megváltoztatása céljából.

(4)   A szabályozó hatóságoknak, vagy ha valamely tagállam másik illetékes hatóságot jelölt ki e célból, akkor e kijelölt hatóságoknak azonosítaniuk kell azokat a területükön alkalmazott szakpolitikákat és intézkedéseket, amelyek hozzájárulhatnak a nagykereskedelmi árképzés közvetett korlátozásához, ideértve egyebek mellett a kiegyenlítő szabályozási energia aktiválásával összefüggő ajánlatok korlátozását, a kapacitásmechanizmusokat, az átvitelirendszer-üzemeltetők intézkedéseit, a piaci eredmények befolyásolására vagy az erőfölénnyel való visszaélés, illetve a nem hatékonyan meghatározott ajánlattételi övezetek megakadályozására irányuló intézkedéseket.

(5)   Ha valamely szabályozó hatóság vagy kijelölt illetékes hatóság olyan szakpolitikát vagy intézkedést azonosít, amely alkalmas lehet a nagykereskedelmi árképzés korlátozására, köteles minden megfelelő intézkedést meghozni a szakpolitika vagy intézkedés ajánlattételi magatartásra gyakorolt hatásainak megszüntetése, vagy ha ez nem lehetséges, akkor enyhítése érdekében. A tagállamok 2020. január 5-ig jelentés formájában részletesen beszámolnak a Bizottságnak azokról az intézkedésekről vagy fellépésekről, amelyekkel éltek vagy élni fognak.

11. cikk

A terheléskiesés értéke

(1)   Amennyiben erre a megbízhatósági standardok 25. cikk szerinti meghatározása céljából szükség van, a szabályozó hatóságoknak, vagy ha a tagállam más illetékes hatóságot jelölt ki e célból, e kijelölt illetékes hatóságoknak – 2020. július 5-ig meg kell állapítaniuk a terheléskiesés értékének a területükre vonatkozó egységes becsült értékét. Ezt a becsült értéket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Amennyiben valamely tagállam területén több ajánlattételi övezet is van, a szabályozó hatóságok vagy az egyéb illetékes kijelölt hatóságok ajánlattételi övezetenként különböző becsült értékeket is meghatározhatnak. Amennyiben egy ajánlattételi övezet több tagállam területén helyezkedik el, az érintett szabályozó hatóságok vagy az egyéb illetékes kijelölt hatóságok meghatározzák ezen ajánlattételi övezet tekintetében a terheléskiesés egységes becsült értékét. A szabályozó hatóságoknak vagy az egyéb kijelölt illetékes hatóságoknak a terheléskiesés egységes becsült értékének meghatározásához a 23. cikk (6) bekezdésében említett módszertant kell alkalmazniuk.

(2)   Terheléskiesés értékére vonatkozó becslésüket a szabályozó hatóságok és egyéb kijelölt illetékes hatóságok legalább ötévente aktualizálják, illetve korábban abban az esetben, ha jelentős változást észlelnek.

12. cikk

A termelés és a keresletoldali válasz teherelosztása

(1)   A villamosenergia-termelő létesítmények és a keresletoldali válasz esetén alkalmazott teherelosztásnak megkülönböztetésmentesnek és átláthatónak, továbbá – hacsak a (2)–(6) bekezdés másként nem rendelkezik – piaci alapúnak kell lennie.

(2)   Az EUMSZ 107., 108. és 109. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-termelő létesítmények teherelosztása során a rendszer-üzemeltetők előnyben részesítsék a megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia-termelő létesítményeket, a nemzeti villamosenergia-rendszer biztonságos üzemeltetése által megengedett mértékben, átlátható, megkülönböztetésmentes kritériumok alapján, és amennyiben e villamosenergia-termelő létesítmények:

a)

megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelő létesítmények 400 kW telepített villamosenergia-termelési kapacitás alatt; vagy

b)

innovatív technológiákra irányuló demonstrációs projektek, a szabályozó hatóság jóváhagyásától függően, feltéve, hogy az említett előnyben részesítés időtartamát és hatókörét a demonstrálási célok eléréséhez szükséges eltérés mértékére korlátozzák;

(3)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az elsőbbségi alapú teherelosztást nem alkalmazzák a (2) bekezdés a) pontjában említett olyan villamosenergia-termelő létesítményekre, amelyek működése az említett határozat meghozatalától számított legalább 6 hónapon belül megkezdődik, vagy hogy a (2) bekezdés a) pontjában meghatározottnál alacsonyabb minimális kapacitást alkalmaznak, feltéve hogy:

a)

jól működő, napon belüli és egyéb nagykereskedelmi és kiegyenlítő szabályozási piacokkal rendelkeznek, és a piacok teljes mértékben hozzáférhetőek minden piaci szereplő számára e rendeletnek megfelelően;

b)

a teher-újraelosztásra vonatkozó szabályok és a szűk keresztmetszetek kezelése minden piaci szereplő számára átlátható;

c)

a tagállamnak a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányára vonatkozó, az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) 3. cikkének (2) bekezdése és az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) 4. cikke a) pontjának (2) pontja szerinti kötelező átfogó uniós célkitűzéshez való nemzeti hozzájárulása legalább egyenlő az (EU) 2018/1999 rendelet II. mellékletében meghatározott képlet eredményével, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia tagállami részarányának el kell érnie legalább az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke a) pontjának (2) pontja szerinti referenciapontokat; vagy pedig a megújuló energia adott tagállamra eső részaránya a bruttó végsőenergia-fogyasztásban legalább 50 %;

d)

a tervezett eltérésről a tagállam értesítette a Bizottságot, részletesen ismertetve az a), b) és c) pontban meghatározott feltételek teljesülését; valamint

e)

a tagállam közzétette a tervezett eltérést, beleértve az eltérés engedélyezésének részletes indokolását, adott esetben megfelelően figyelembe véve az üzleti szempontból érzékeny információk védelmét.

Minden eltérés esetén el kell kerülni a visszamenőleges hatályú módosításokat az elsőbbségi alapú teherelosztásból előnyt élvező termelőlétesítmények vonatkozásában, függetlenül a tagállam és a termelőlétesítmény közötti önkéntes megállapodásoktól.

Az EUMSZ 107., 108. és 109. cikkének sérelme nélkül a tagállamok ösztönzőket nyújthatnak az elsőbbségi alapú teherelosztásra jogosult létesítmények számára, hogy önkéntes alapon lemondjanak az elsőbbségi alapú teherelosztásról.

(4)   Az EUMSZ 107., 108. és 109. cikkének sérelme nélkül a tagállamok elsőbbségi alapú teherelosztást biztosíthatnak a kevesebb mint 400 kW beépített teljesítőképességgel rendelkező, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést folytató villamosenergia-termelő létesítményekben termelt villamosenergia tekintetében.

(5)   A 2026. január 1-jétől üzembe helyezett villamosenergia-termelő létesítmények esetében a (2) bekezdés a) pontja csak azokra a megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelő létesítményekre alkalmazandó, amelyek beépített teljesítőképessége 200 kW-nál kisebb.

(6)   A 2019. július 4. előtt megkötött szerződések sérelme nélkül a 2019. július 4. előtt üzembe helyezett és üzembe helyezésükkor a 2012/27/EU irányelv 15. cikkének (5) bekezdése vagy a 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) 16. cikkének (2) bekezdése alapján elsőbbségi alapú teherelosztásban részesülő, megújuló energiaforrásokat hasznosító vagy nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést folytató villamosenergia-termelő létesítmények számára továbbra is elsőbbségi alapú teherelosztást kell biztosítani. Nem alkalmazható tovább elsőbbségi alapú teherelosztás e villamosenergia-termelő létesítményekre attól a naptól fogva, amikor a villamosenergia-termelő létesítmény jelentős mértékben módosul; ilyen esetnek minősül legalább az, ha új hálózati csatlakozási szerződésre van szükség, illetve ha nőtt a villamosenergia-termelő létesítmény termelőkapacitása.

(7)   Az elsőbbségi alapú teherelosztás, amelyet átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell végezni, nem veszélyeztetheti a villamosenergia-rendszer biztonságos működését, és nem használható fel az övezetközi kapacitások igénybevételének a 16. cikkben előírtnál nagyobb mértékű csökkentésére.

13. cikk

Teher-újraelosztás

(1)   A termelés és a keresletoldali válasz teher-újraelosztását objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell végezni. A teher-újraelosztást minden termelési technológia, valamint energiatárolás és keresletoldali válasz számára lehetővé kell tenni, ideértve – hacsak műszakilag nem kivitelezhetetlen – a más tagállamokban lévőket is.

(2)   A teher-újraelosztással érintett erőforrásokat piaci alapú mechanizmusok segítségével kell kiválasztani a termelőlétesítmények, az energiatárolás és keresletoldali válasz közül, és pénzügyi ellentételezést kell nyújtani számukra. A teher-újraelosztásra használt kiegyenlítő szabályozási energia-ajánlatok nem határozzák meg a kiegyenlítő szabályozási energia árát.

(3)   A termelés, az energiatárolás és a keresletoldali válasz nem piaci alapon történő teher-újraelosztása kizárólag a következő esetekben alkalmazható:

a)

nincs piaci alapú alternatíva;

b)

már minden piaci alapú erőforrás felhasználásra került;

c)

nincs elegendő számú rendelkezésre álló villamosenergia-termelő-, energiatároló vagy keresletoldali létesítmény a tényleges verseny biztosításához azon a területen, ahol a szolgáltatásnyújtásra alkalmas létesítmények találhatók; vagy

d)

a hálózat aktuális helyzetében olyan rendszeresen és előrelátható módon fordulnak elő szűk keresztmetszetek, hogy a piaci alapú teher-újraelosztás rendszeres stratégiai ajánlattételekhez vezetne, ami pedig tovább szűkítené a belső szűk keresztmetszeteket, és az érintett tagállam cselekvési tervet fogadott el a szűk keresztmetszetek kezelésére, vagy pedig biztosítja, hogy az övezetközi kereskedelem céljára rendelkezésre álló kapacitások minimális szintje megfelel a 16. cikk (8) bekezdésének.

(4)   Az érintett átvitelirendszer-üzemeltetők és elosztórendszer-üzemeltetők legalább évente egyszer jelentés formájában beszámolnak a következőkről az illetékes szabályozó hatóságnak:

a)

a villamosenergia-termelő, energiatároló és keresletoldali létesítmények esetében alkalmazott piaci alapú teher-újraelosztási mechanizmusok fejlettségi és hatékonysági szintje;

b)

az okok, a MWh-ban kifejezett mennyiségekről és a teher-újraelosztásban érintett termelési forrás típusa;

c)

a megújuló energiaforrásokat hasznosító termelőlétesítmények vagy nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést folytató létesítmények leirányú teher-újraelosztása jövőbeli szükségességének csökkentésére tett intézkedések, beleértve a hálózati infrastruktúra digitalizálásába és a rugalmasságot növelő szolgáltatásokba történő beruházásokat is.

A szabályozó hatóság benyújtja a jelentést az ACER-nek és közzéteszi az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett adatok összegzését, szükség esetén a javításra vonatkozó ajánlásokkal együtt.

(5)   A hálózat megbízhatóságának és biztonságának fenntartására vonatkozó követelményekre is figyelemmel az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők a szabályozó hatóságok által meghatározott, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján:

a)

garantálják, hogy az átviteli hálózatok és elosztó hálózatok a lehető legkisebb mértékű teher-újraelosztás mellett legyenek képesek továbbítani a megújuló energiaforrásokból vagy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés útján előállított villamos energiát, ami azonban nem gátolja azt, hogy az érintett rendszerek tervezése során figyelembe vegyenek egy korlátozott mértékű teher-újraelosztást, amennyiben az átvitelirendszer-üzemeltető vagy az elosztórendszer-üzemeltető átlátható módon bizonyítani tudja, hogy az gazdaságilag hatékonyabb és nem lépi túl a megújuló energiaforrásokat hasznosító és közvetlenül az adott hálózatukhoz kapcsolt termelőlétesítmények éves villamosenergia-termelésének 5 %-át, kivéve, ha azon tagállamok, amelyekben a megújuló energiaforrásokat hasznosító vagy nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést alkalmazó villamosenergia-termelő létesítményekben előállított villamos energia a bruttó végsőenergia-fogyasztás több mint 50 %-át teszi ki, ettől eltérően rendelkeznek;

b)

megfelelő hálózati és piaci operatív intézkedések segítségével minimalizálják a megújuló energiaforrásokból előállított vagy nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés útján előállított villamos energia leirányú teher-újraelosztását;

c)

biztosítják, hogy hálózataik kellően rugalmasak legyenek ahhoz, hogy képesek legyenek azok kezelésére.

(6)   Ha nem piaci alapú leirányú teher-újraelosztásra kerül sor, a következő elveket kell alkalmazni:

a)

a megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelő létesítmények esetében a leirányú teher-újraelosztás csak akkor alkalmazható, ha nincs más alternatíva, vagy más megoldás jelentős mértékben aránytalan költséggel járna vagy súlyos hálózatbiztonsági kockázatot jelentene;

b)

a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési folyamat révén előállított villamos energia esetében leirányú teher-újraelosztás csak akkor alkalmazható, ha – a megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelő létesítmények esetében alkalmazott leirányú teher-újraelosztástól eltekintve – nincs más alternatíva, vagy más megoldás aránytalan költséggel járna vagy súlyos hálózatbiztonsági kockázatot jelentene;

c)

a megújuló energiaforrásokat hasznosító termelőlétesítmények által vagy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés révén saját célra előállított, az átviteli vagy elosztórendszerbe nem betáplált villamos energia esetében a leirányú teher-újraelosztás csak akkor alkalmazható, ha a rendszerbiztonsági problémák másképp nem oldhatók meg;

d)

a leirányú teher-újraelosztásnak a fenti a), b) és c) pontban meghatározott eseteit megfelelő és átlátható módon indokolni kell. Az indokolást bele kell foglalni a (3) bekezdés szerinti jelentésbe.

(7)   Nem piaci alapon végrehajtott teher-újraelosztás esetén a teher-újraelosztást kérő rendszerüzemeltetőnek pénzügyi ellentételezést kell nyújtania a teher-újraelosztással érintett termelő, energiatároló vagy keresletoldali létesítmény üzemeltetőjének, kivéve abban az esetben, ha a termelők olyan hálózati csatlakozási szerződést fogadtak el, amely nem szavatolja a garantált energiaszállítást. Az említett ellentételezésnek a következő tételek közül a nagyobbal legalább egyenlőnek kell lennie, vagy – ha a nagyobb tétel egyedüli alkalmazása indokolatlanul alacsony vagy indokolatlanul magas ellentételezést eredményezne – a kettő kombinációjának megfelelő összegnek kell lennie:

a)

a teher-újraelosztás miatti üzemeltetési többletköltségek, például felirányú teher-újraelosztás esetén a tüzelőanyag többletköltsége, vagy nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést folytató villamosenergia-termelő létesítmények esetében alkalmazott leirányú teher-újraelosztás esetén a kapcsolt hőtermelés költsége;

b)

azon villamos energiának a másnapi piacon való eladásából származó nettó bevétel, amelyet a villamosenergia-termelő, energiatároló vagy keresletoldali létesítmény a teher-újraelosztás nélkül előállított volna; ha a villamosenergia-termelő, energiatároló vagy keresletoldali létesítmények az előállított vagy elfogyasztott villamosenergia-mennyiség után pénzügyi támogatást kapnak, a nettó bevételbe bele kell számítani azt a pénzügyi támogatást, amit az említett létesítmények a teher-újraelosztási kérelem nélkül kaptak volna.

III. FEJEZET

HÁLÓZATI HOZZÁFÉRÉS ÉS A SZŰK KERESZTMETSZETEK KEZELÉSE

1. SZAKASZ

Kapacitásfelosztás

14. cikk

Az ajánlattételi övezetek felülvizsgálata

(1)   A tagállamok meghozzák a szűk keresztmetszetek kezeléséhez szükséges valamennyi megfelelő intézkedést. Az ajánlattételi övezetek határait az átviteli hálózat hosszú távon fennálló strukturális szűk keresztmetszetei alapján kell meghatározni. Az ajánlattételi övezetek nem tartalmazhatnak ilyen strukturális szűk keresztmetszeteket, kivéve, ha azok szomszédos ajánlattételi övezetekre nincsenek hatással, illetve ha ideiglenes mentesítésként a szomszédos ajánlattételi övezetekre gyakorolt hatásukat beavatkozó intézkedések alkalmazásával enyhítik, és a strukturális szűk keresztmetszetek nem eredményezik az övezetközi kereskedelmi kapacitások csökkenését a 16. cikkben foglalt követelményekkel összhangban. Az Unióban az ajánlattételi övezeteket a gazdasági hatékonyság és az övezetközi kereskedési lehetőségek maximalizálását szem előtt tartva kell konfigurálni a 16. cikkel összhangban, fenntartva az ellátásbiztonságot.

(2)   A villamosenergia-piaci ENTSO háromévente a 714/2009/EK rendelet 18. cikke alapján elfogadott, a kapacitásfelosztásra és szűkkeresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően jelentést tesz az ajánlattételi övezetek közötti és azokon belüli strukturális szűk keresztmetszetekről és más jelentős fizikai szűk keresztmetszetekről, beleértve az ilyen szűk keresztmetszetek helyét és gyakoriságát. E jelentés tartalmazza annak értékelését, hogy az övezetközi kereskedelmi kapacitás elérte-e az e rendelet 15. cikke szerinti lineáris pályát vagy az e rendelet 16. cikke szerinti minimális kapacitást.

(3)   Annak érdekében, hogy az ajánlattételi övezetek konfigurációja optimális legyen, az ajánlattételi övezeteket felülvizsgálatnak kell alávetni. A felülvizsgálat keretében – a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott kapacitásfelosztási és szűkkeretmetszet-kezelési iránymutatással összhangban – valamennyi érintett tagállam érintett érdekeltjeinek bevonásával el kell végezni az ajánlattételi övezetek különböző konfigurációinak koordinált elemzését, továbbá azonosítani kell az összes strukturális szűk keresztmetszetet. A jelenlegi ajánlattételi övezeteket a megbízható piaci környezetet teremtő képességük alapján kell értékelni, többek között a rugalmas termelés és a terhelési kapacitás vonatkozásában, ami létfontosságú a hálózati szűk keresztmetszetek elkerüléséhez, a villamosenergia-kereslet és -kínálat kiegyensúlyozásához, a hálózatiinfrastruktúra-beruházások hosszú távú biztonságának biztosításához.

(4)   E cikk és e rendelet 15. cikkének alkalmazásában –azon tagállamok, átvitelirendszer-üzemeltetők vagy szabályozó hatóságok minősülnek érintett tagállamnak, átvitelirendszer-üzemeltetőnek vagy szabályozó hatóságnak, amelyek részt vesznek az ajánlattételiövezet-konfigurációk felülvizsgálatában, és amelyek ugyanazon kapacitásszámítási régióban találhatók a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó, a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott iránymutatással összhangban.

(5)   2019. október 5-ig minden érintett átvitelirendszer-üzemeltető javaslatot nyújt be jóváhagyásra az illetékes szabályozó hatóságokhoz az ajánlattételi övezetek felülvizsgálatára irányuló eljárásban alkalmazandó módszertanra és feltevésekre, valamint a megfontolás tárgyát képező alternatív ajánlattételiövezet-konfigurációkra. Az érintett szabályozó hatóságoknak a javaslat benyújtását követő 3 hónapon belül egyhangúlag határozniuk kell a javaslatról. Amennyiben a szabályozó hatóságok ezen határidőn belül nem tudnak egyhangúlag határozni a javaslatról, az ACER-nek további három hónapon belül határoznia kell a módszertanról és feltételezésekről, valamint az ajánlattételi övezetek megfontolás tárgyát képező alternatív konfigurációiról. A módszertannak azon strukturális szűk keresztmetszeteken kell alapulnia, amelyeket várhatóan nem számolnak fel a következő három év során, megfelelően figyelembe véve az olyan infrastruktúra-fejlesztési projektek kézzelfogható haladását, amelyek várhatóan befejeződnek a következő három éven belül.

(6)   Az ajánlattételi övezetek felülvizsgálatában részt vevő átvitelirendszer-üzemeltetőknek az (5) bekezdés alapján jóváhagyott módszertan és feltevések alapján közös javaslatot kell benyújtaniuk az érintett tagállamoknak vagy azok kijelölt illetékes hatóságainak legkésőbb 12 hónappal a módszertan és a feltevések (5) bekezdés szerinti jóváhagyását követően arról, hogy módosítsák-e vagy fenntartsák-e az ajánlattételi övezetek konfigurációját. Más tagállamok, az Energiaközösség szerződő felei vagy bármely illetékes tagállammal ugyanazon szinkronterületen osztozó más harmadik országok észrevételeket nyújthatnak be.

(7)   Amennyiben az e cikk (2) bekezdése szerinti jelentés vagy az ajánlattételi övezetek e cikk szerinti felülvizsgálata vagy egy vagy több átvitelirendszer-üzemeltető a szabályozási területén egy, az illetékes szabályozó hatóság által jóváhagyott jelentésben strukturális szűk keresztmetszetet állapít meg, az azonosított strukturális szűk keresztmetszettel rendelkező tagállam az átvitelirendszer-üzemeltetőivel együttműködve a jelentés kézhezvételétől számított hat hónapon belül határoz a 15. cikk szerinti nemzeti vagy nemzetközi cselekvési tervek meghatározásáról, vagy az ajánlattételiövezet-konfigurációja felülvizsgálatáról és módosításáról. E határozatokról haladéktalanul értesíteni kell a Bizottságot és az ACER-t.

(8)   Azon tagállamok esetében, amelyek úgy határoztak, hogy a (7) bekezdés szerint módosítják az ajánlattételi övezetek konfigurációját, az érintett tagállamoknak a (7) bekezdésben említett értesítést követő 6 hónapon belül egyhangúlag határozatot kell elfogadniuk. A többi tagállam észrevételeket nyújthat be az érintett tagállamokhoz, amelyeknek a határozatuk meghozatala során figyelembe kell venniük ezeket az észrevételeket. A határozatot meg kell indokolni, és arról értesíteni kell a Bizottságot és az ACER-t. Amennyiben az érintett tagállamok az említett 6 hónapon belül nem tudnak egyhangú határozatot hozni, erről haladéktalanul értesítik a Bizottságot. Utolsó lehetőségként a Bizottság – miután konzultációt folytatott az ACER-rel – az említett értesítés kézhezvételét követően hat hónappal határozatot fogad el az ajánlattételi övezetek érintett tagállamokon belüli, illetve tagállamok közötti konfigurációjának módosításáról vagy megtartásáról.

(9)   A tagállamok és a Bizottság az e cikk szerinti határozataik meghozatala előtt konzultálnak az érintett érdekeltekkel.

(10)   Az e cikk szerint elfogadott határozatokban meg kell jelölni a változások bevezetésének időpontját. A bevezetés időpontjának egyensúlyt kell teremtenie a változás mielőbbi bevezetése iránti igény és a – például a villamos energiára vonatkozó határidős kereskedéssel összefüggő – gyakorlati szempontok között. A határozat megfelelő átmeneti rendelkezéseket is tartalmazhat.

(11)   Ha a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó, a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott iránymutatás alapján az ajánlattételi övezetek újbóli felülvizsgálatát kezdeményezik, e cikket kell alkalmazni.

15. cikk

Cselekvési tervek

(1)   A 14. cikk (7) bekezdése szerinti határozat elfogadását követően a tagállam vagy az azonosított strukturális szűk keresztmetszettel rendelkező tagállamok szabályozó hatóságaik közreműködésével cselekvési tervet dolgoznak ki. E cselekvési tervnek konkrét ütemtervet kell tartalmaznia az azonosított strukturális szűk keresztmetszeteknek a határozat 14. cikkének (7) bekezdése szerinti elfogadásától számított legfeljebb négy éven belüli csökkentését célzó intézkedések elfogadására.

(2)   A 16. cikk (9) és (3) bekezdése szerinti eltérések sérelme nélkül, függetlenül a cselekvési terv konkrét teljesítésétől, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az övezetközi kereskedelmi kapacitást évente növeljék a 16. cikk (8) bekezdése szerinti minimum kapacitás eléréséig. Ezt a minimális kapacitást 2025. december 31-ig kell elérni.

Az említett éves növekedéseket lineáris pálya mentén kell megvalósítani. A pálya kiindulópontja vagy a cselekvési terv elfogadását megelőző évben az adott határra vagy valamely kritikus hálózati elemre kiosztott kapacitás, vagy a cselekvési terv elfogadását megelőző három évben kiadott kapacitásának átlaga, attól függően, hogy melyik érték a nagyobb. A tagállamok – többek között a kapacitásszámítási régióban végrehajtott beavatkozó intézkedések révén – gondoskodnak arról, hogy cselekvési terveik végrehajtásának ideje alatt a 16 cikk (8) bekezdésével összhangban az övezetközi kereskedelem céljára rendelkezésre bocsátott kapacitás legalább a lineáris pálya által meghatározott értékekkel azonos szintű legyen.

(3)   A (2) bekezdésben említett lineáris pálya eléréséhez, illetve az övezetközi kapacitásnak a cselekvési terv által érintett határokon vagy bármely kritikus hálózati elemnél történő rendelkezésre bocsátásához szükséges beavatkozó intézkedések költségeit a cselekvési tervet végrehajtó tagállam vagy tagállamok viselik.

(4)   A cselekvési terv végrehajtása során évente, valamint az annak lejártát követő hat hónapon belül az érintett átvitelirendszer-üzemeltetők a megelőző 12 hónapra nézve értékelik, hogy a rendelkezésre álló határkeresztező kapacitás elérte-e a lineáris pályát vagy 2026. január 1-jétől a 16. cikk (8) bekezdésében meghatározott minimális kapacitásokat. Az értékeléseiket benyújtják az ACER-nek és az érintett szabályozó hatóságoknak. A jelentés elkészítését megelőzően minden egyes átvitelirendszer-üzemeltető jóváhagyás céljából benyújtja a szabályozó hatóságának a jelentéshez való hozzájárulását, beleértve az összes vonatkozó adatot.

(5)   Azon tagállamokat illetően, amelyek esetében a (4) bekezdésben említett felmérések arra mutatnak rá, hogy valamely átvitelirendszer-üzemeltető nem tartotta tiszteletben a lineáris pályát, az érintett tagállamok a (4) bekezdésben említett értékelő jelentés kézhezvételétől számított 6 hónapon belül egyhangú határozatot hoznak az ajánlattételi övezetek konfigurációjának az említett tagállamokon belüli és tagállamok közötti módosításáról vagy megtartásáról. Az érintett tagállamok a határozathozatal során figyelembe veszik a többi tagállam által benyújtott észrevételeket. Az érintett tagállamok határozatát meg kell indokolni, és arról értesíteni kell a Bizottságot és az ACER-t.

Az érintett tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot, amennyiben a meghatározott időkereten belül nem tudnak egyhangú határozatot hozni az első albekezdéssel összhangban. Az ezen értesítés kézhezvételétől számított hat hónapon belül a Bizottság utolsó lehetőségként, az ACER-rel és az érintett érdekeltekkel folytatott konzultációt követően határozatot fogad el az ajánlattételi övezeteknek az említett tagállamokon belüli és tagállamok közötti konfigurációjának módosításáról vagy megtartásáról.

(6)   A cselekvési terv lejárta előtt hat hónappal az azonosított strukturális szűk keresztmetszettel rendelkező tagállamok határoznak arról, hogy a fennmaradó szűk keresztmetszetet az ajánlattételi övezetük módosításával rendezik-e, vagy a fennmaradó belső szűk keresztmetszetet saját költségükön végrehajtandó beavatkozó intézkedések alkalmazásával rendezik-e.

(7)   Amennyiben a strukturális szűk keresztmetszet azonosítását követő hat hónapon belül a 14. cikk (7) bekezdésével összhangban nem került sor cselekvési terv kidolgozására, az érintett átvitelirendszer-üzemeltetők a strukturális szűk keresztmetszet azonosítását követő 12 hónapon belül értékelik, hogy a megelőző 12 hónapban a rendelkezésre álló határkeresztező kapacitás elérte-e a 16. cikk (8) bekezdésében említett minimális kapacitást, és értékelő jelentést nyújtanak be az érintett szabályozó hatóságok és az ACER számára.

A jelentés elkészítése előtt az átvitelirendszer-üzemeltetők jóváhagyás céljából megküldik szabályozó hatóságuknak a jelentéshez való hozzájárulásukat, beleértve az összes vonatkozó adatot. Ha az értékelés kimutatja, hogy egy átvitelirendszer-üzemeltető nem érte el a minimális kapacitást, az e cikk (5) bekezdésében említett döntéshozatali eljárás alkalmazandó.

16. cikk

A kapacitásfelosztás és a szűk keresztmetszet kezelésének általános elvei

(1)   A hálózati szűk keresztmetszetek problémáira megkülönböztetésmentes, piaci alapú megoldásokat kell alkalmazni, amelyek hatékony gazdasági jelzéseket szolgáltatnak az érintett piaci szereplőknek és átvitelirendszer-üzemeltetőknek. A hálózati szűk keresztmetszetek problémáit ügyletektől független módszerekkel kell megoldani, azaz olyan módszerekkel, amelyek nem az egyes piaci szereplők szerződései közötti különbségtételen alapulnak. Akkor, amikor átviteli rendszere rendes üzemi állapotának fenntartása érdekében operatív intézkedéseket hoz, az átvitelirendszer-üzemeltető figyelembe veszi ezeknek az intézkedéseknek a szomszédos szabályozási területekre gyakorolt hatásait, és ezeket az intézkedéseket az (EU) 2015/1222 rendeletben meghatározottak szerint koordinálja a többi érintett átvitelirendszer-üzemeltetővel.

(2)   Az ügyletek korlátozásával járó eljárásokat csak vészhelyzet esetén szabad alkalmazni, amikor az átvitelirendszer-üzemeltetőknek gyorsan és hatékonyan kell cselekedniük, és a teher-újraelosztás vagy ellenkereskedelem alkalmazása nem lehetséges. Minden ilyen eljárást megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni. Azon piaci szereplőket, akik számára kapacitást osztottak fel, minden ilyen csökkentésért ellentételezni kell, a vis maior esetek kivételével.

(3)   A regionális koordinációs központok a 37. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti összehangolt kapacitásszámítást végeznek e cikk (4) és (8) bekezdésével összhangban, a 42. cikk (1) bekezdése szerint.

A regionális koordinációs központok az üzembiztonsági határértékek tiszteletben tartásával számítják ki az övezetközi kapacitásokat az átvitelirendszer-üzemeltetőktől származó adatok alapján, ideértve a beavatkozó intézkedések műszaki rendelkezésre állását is, a terheléskorlátozás kivételével. Amennyiben a regionális koordinációs központok arra a következtetésre jutnak, hogy a kapacitásszámítási régióban vagy a kapacitásszámítási régiók között az üzembiztonsági határértékek tiszteletben tartása mellett a rendelkezésre álló, említett beavatkozó intézkedések nem elegendőek a 15. cikk (2) bekezdése szerinti lineáris pálya vagy az e cikk (8) bekezdése szerinti minimális kapacitások eléréséhez, végső lehetőségként összehangolt intézkedéseket határozhatnak meg, amelyek ennek megfelelően csökkentik az övezetközi kapacitásokat. Az átvitelirendszer-üzemeltetők a koordinált tevékenységektől csak az összehangolt kapacitásszámítás és a koordinált üzembiztonsági elemzés tekintetében térhetnek el a 42. cikk (2) bekezdése szerint.

A regionális koordinációs központoknak a működésük e rendelet 35. cikkének (2) bekezdése szerinti megkezdését követően három hónappal, majd háromhavonta jelentést kell tenniük az érintett szabályozó hatóságok és az ACER részére valamennyi, a második bekezdés szerinti kapacitáscsökkentésekről és összehangolt intézkedésektől való eltérésről, és értékelniük kell ezen eseteket, továbbá szükség esetén ajánlásokat kell megfogalmazniuk arról, hogy miként lehet a jövőben elkerülni a hasonló eltéréseket. Amennyiben az ACER úgy találja, hogy az e bekezdés szerinti eltérés feltételei nem teljesülnek, illetve strukturális jellegűek, véleményt kell benyújtania az érintett szabályozó hatóságoknak és a Bizottságnak. Az illetékes szabályozó hatóságok az (EU) 2019/944 irányelv 59. vagy 62. cikke alapján megfelelő intézkedéseket hoznak az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel vagy a regionális koordinációs központokkal szemben, amennyiben azok úgy térnek el az összehangolt intézkedésektől, hogy az említett eltérés e bekezdés szerinti előfeltételei nem teljesülnek.

A strukturális jellegű eltéréseket a 14. cikk (7) bekezdésében említett cselekvési tervben vagy egy meglévő cselekvési terv aktualizálása során kell kezelni.

(4)   A rendszerösszekötők és a határkeresztező kapacitás által érintett átviteli hálózatok vagy mindkettő maximális szintű hálózati kapacitását – a hálózati üzembiztonságra vonatkozó biztonsági szabványoknak való megfelelés mellett – a piaci szereplők számára hozzáférhetővé kell tenni. Az ellenkereskedelem és a teher-újraelosztás – a határokon átnyúló teher-újraelosztást is beleértve – alkalmazásának célja a rendelkezésre álló hálózati kapacitások maximalizálása a (8) bekezdés szerinti minimális kapacitás elérése érdekében. E maximalizálás lehetővé tétele céljából összehangolt és megkülönböztetésmentes eljárás révén határokon átnyúló beavatkozó intézkedéseket kell alkalmazni egy teher-újraelosztási és ellenkereskedési költségmegosztási módszertan alkalmazását követően.

(5)   A kapacitásfelosztást explicit kapacitásaukció vagy a kapacitásra és az energiára egyaránt kiterjedő implicit aukció útján kell végezni. A két módszer együtt is alkalmazható ugyanazon a rendszerösszekötőn. A napon belüli kereskedést folyamatosan kell végezni, ami kiegészíthető aukciókkal.

(6)   Szűk keresztmetszet esetén adott időtávra vonatkozóan az a hálózati kapacitásra vonatkozó legmagasabb értékű érvényes ajánlat nyer – függetlenül attól, hogy implicit vagy explicit-e –, amely a szűkös átviteli kapacitásért cserébe a legmagasabb értéket kínálja. Az 1228/2003/EK rendelet 7. cikke, a 714/2009/EK rendelet 17. cikke vagy az e rendelet 63. cikke alapján mentességben részesített új rendszerösszekötők esetén kívül tilos a kapacitásfelosztási módszerekben lekötési díjat megállapítani.

(7)   A kapacitással szabadon lehet kereskedni másodlagos alapon, ha az átvitelirendszer-üzemeltetőt időben előre tájékoztatták. Ha az átvitelirendszer-üzemeltető egy másodlagos kereskedést (ügyletet) elutasít, ezt egyértelműen és átláthatóan az összes piaci szereplő tudomására kell hoznia és meg kell magyaráznia, továbbá döntéséről értesítenie kell a szabályozó hatóságot.

(8)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők a piaci szereplők rendelkezésére bocsátott rendszerösszekötő kapacitás nagyságát nem korlátozhatják az ajánlattételi övezetükben előforduló szűk keresztmetszetek kezeléséhez vagy az ajánlattételi övezeteken belüli ügyletekből származó áramlások kezeléséhez alkalmazott eszközként. Az e cikk (3) és (9) bekezdése szerinti eltérések alkalmazásának és a 15. cikk (2) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül e bekezdés akkor tekinthető teljesítettnek, ha az övezetközi kereskedelem számára rendelkezésre álló kapacitás alábbi minimális szintjeit elérték:

a)

azokon a határokon, ahol az összehangolt nettó átviteli kapacitáson alapuló módszertant alkalmazzák, a minimális kapacitás a kiesések levonását követően az üzembiztonsági határétékeket figyelembe vevő átviteli kapacitás – amelyet a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatás alapján határoztak meg – 70 %-a;

b)

az áramlásalapú kapacitásszámítási módszertant alkalmazó határok esetében a minimális kapacitás a kapacitásszámítási folyamat során az övezetközi forgalomban indukált áramláshoz fennmaradó rendelkezésre álló kapacitás. A fennmaradó rendelkezésre álló tartaléksávkapacitás a belső és az övezetközi kritikus hálózati elemek üzembiztonsági határértékeit tiszteletben tartó, a kieséseket figyelembe vevő kapacitás 70 %-a, a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően.

Minden egyes kritikus hálózati elem esetében összesen 30 % használható fel az üzembiztonsági tartaléksávok, a hurokáramlások és a belső áramlások céljára.

(9)   A kapacitásszámítási régió átvitelirendszer-üzemeltetőinek kérésére az érintett szabályozó hatóságok lehetőséget adhatnak a (8) bekezdéstől való eltérésre előrelátható okok miatt, amennyiben ez az üzembiztonság megőrzése érdekében szükséges. Az eltérést – amely nem kapcsolódhat a (2) bekezdés alapján már felosztott kapacitások csökkentéséhez – alkalmanként legfeljebb egy évre, illetve – amennyiben az eltérés mértéke az első évet követően jelentős mértékben csökken – legfeljebb két évre lehet odaítélni. Az eltérésnek szigorúan az üzembiztonság fenntartásához szükséges mértékre kell korlátozódnia, és nem valósíthat meg megkülönböztetést a belső és az övezetek közötti forgalom között.

Az eltérés odaítélése előtt az érintett szabályozó hatóság konzultál az érintett kapacitásszámítási régióhoz tartozó többi tagállam szabályozó hatóságaival. Ha egy szabályozó hatóság nem ért egyet a javasolt eltéréssel, az ACER az (EU) 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdésének a) pontja alapján határoz arról, hogy az eltérést oda kell-e ítélni. Az eltérés indokolását közzé kell tenni.

Ha megtörtént az eltérés odaítélése, az érintett átvitelirendszer-üzemeltetők kidolgoznak és közzétesznek egy módszertant, valamint meghatározzák azokat a projekteket, amelyek hosszú távú megoldást kínálnak az eltéréssel rendezni kívánt kérdésre. Az eltérés az arra vonatkozó határidő lejártáig, vagy a megoldás alkalmazásáig hatályos, attól függően, melyik következik be korábban.

(10)   A piaci szereplők a szóban forgó üzemeltetési időszakot megelőzően kellő időben tájékoztatják az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőket arról, hogy fel kívánják-e használni a felosztott kapacitásokat. Minden felosztott, de fel nem használt kapacitást nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes módon a piac számára újra rendelkezésre kell bocsátani.

(11)   Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek – amennyire ez műszakilag lehetséges – nettósítaniuk kell a szűk keresztmetszetű rendszerösszekötő vezetékeken ellenkező irányban zajló energiaáramlás kapacitásigényét annak érdekében, hogy ezt a vezetéket a legnagyobb kapacitáson lehessen használni. A hálózat biztonságának legteljesebb figyelembevétele mellett a szűk keresztmetszeten enyhítő ügyleteket nem lehet elutasítani.

(12)   A kapacitás felosztásával járó kötelezettségek teljesítésének elmaradásából adódó pénzügyi következmények azokat az átvitelirendszer-üzemeltetőket vagy a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetőket terhelik, akik felelősek a teljesítés elmaradásáért. Ha a piaci szereplők nem használják fel a kapacitást, amelynek felhasználására kötelezték magukat, vagy explicit aukcióval felosztott kapacitás esetén nem végeznek másodlagos kereskedést a kapacitással vagy nem adják vissza a kapacitást időben, elveszítik az e kapacitáshoz való jogukat, és a költségeket tükröző díjat fizetnek. A kapacitás fel nem használása miatt fizetendő, a költségeket tükröző díjaknak indokoltaknak és arányosaknak kell lenniük. Ha egy átvitelirendszer-üzemeltető nem teljesíti az erős átviteli kapacitás szolgáltatására vonatkozó kötelezettségét, köteles kártérítést fizetni a piaci szereplőnek a kapacitási jogok elveszítése miatt. Ebben az összefüggésben a következményes veszteségek nem vehetők figyelembe. A pénzügyi következmények tekintetében a kötelezettségek nem teljesítéséből eredő felelősség meghatározásának alapelveit és módszereit előre meg kell határozni, majd az érintett szabályozó hatóság általi felülvizsgálatnak kell alávetni.

(13)   A beavatkozó intézkedések költségeinek az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti felosztása során a szabályozó hatóságok elemzik, hogy az ajánlattételi övezetek belső ügyleteiből eredő áramlások milyen mértékben járulnak hozzá a két ajánlattételi övezet közötti megfigyelt szűk keresztmetszethez, és a szűk keresztmetszethez való hozzájárulás alapján osztják el a költségeket az ilyen áramlás generálásáért felelős ajánlattételi övezetek átvitelirendszer-üzemeltetői között, kivéve az ajánlattételi övezetek belső ügyleteiből eredő azon költségeket, amelyek az adott ajánlattételi övezetben nem érik el a strukturális szűk keresztmetszet nélkül várható szintet.

Ezt a szintet a kapacitásszámítási régió valamennyi átvitelirendszer-üzemeltetője közösen elemzi és határozza meg az egyes önálló ajánlattételiövezet-határok tekintetében, és ezt a kapacitásszámítási régió valamennyi szabályozó hatóságának jóvá kell hagynia.

17. cikk

Az övezetközi kapacitás felosztása különböző időtávokon

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők legalább az övezetközi másnapi és napon belüli kapuzárási időpont után újraszámítják a rendelkezésre álló övezetközi kapacitást. Az átvitelirendszer-üzemeltetők a rendelkezésre álló övezetközi kapacitást, a korábban esetleg megmaradt fel nem osztott övezetközi kapacitást és a hosszú távú fizikai átviteli jogok birtokosai által esetleg felszabadított, korábbi felosztásokból származó övezetközi kapacitást az alábbi kapacitásfelosztási eljárás keretében felosztják.

(2)   Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek megfelelő struktúrát kell javasolniuk az övezetközi kapacitás különböző – többek között másnapi, napon belüli és kiegyenlítő szabályozási – időtávokon történő felosztása tekintetében. Az ilyen felosztási struktúrát az érintett szabályozó hatóság felülvizsgálja. Javaslataik megfogalmazásakor az átvitelirendszer-üzemeltetőknek figyelembe kell venniük:

a)

a piacok sajátosságait;

b)

a villamosenergia-rendszer üzemeltetési feltételeit, úgymint az elfogadott menetrendekből eredő ellentétes irányú áramlások egymást kioltó hatásának (nettósítás) következményeit;

c)

a már meglévő különböző övezetközi kapacitásfelosztási mechanizmusokra elfogadott időtávokhoz rendelt százalékok és az időtávok összehangolásának szintjét.

(3)   Ha az övezetközi napon belüli kapuzárási időpont után van rendelkezésre álló övezetközi kapacitás, az átvitelirendszer-üzemeltetők ezt az övezetközi kapacitást kiegyenlítő szabályozási energia cseréjére vagy a kiegyenlítetlenség-nettósítási eljárás működtetésére használják fel.

(4)   Amennyiben övezetközi kapacitás felosztására kiegyenlítő szabályozási kapacitás cseréjének vagy rendszerszintű tartalékok megosztásának céljából kerül sor e rendelet 6. cikkének (8) bekezdése alapján, az átvitelirendszer-üzemeltetőknek a 714/2009/EK bizottsági rendelet 6. cikkének (11) bekezdése alapján elfogadott, a villamos energia kiegyenlítő szabályozására vonatkozó iránymutatással összhangban kidolgozott módszereket kell alkalmazniuk.

(5)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők az (EU) 2015/1222 rendelet szerint meghatározott üzembiztonsági tartaléksávot kiegyenlítő szabályozási kapacitás cseréje vagy tartalékok megosztása érdekében nem növelhetik meg.

2. SZAKASZ

Hálózati díjak és szűkkeresztmetszet-kezelési bevételek

18. cikk

A hálózatokhoz való hozzáférésnek, a hálózatok használatának és a megerősítésnek a díjai

(1)   A hálózati rendszerüzemeltetők által a hálózati hozzáférés tekintetében alkalmazott díjaknak – ideértve a hálózati csatlakozás díjait, a hálózat használatának díjait és, amennyiben alkalmazandó, a hálózat kapcsolódó megerősítésének díjait – költségeket tükrözőknek és átláthatóknak kell lenniük, figyelembe kell venniük a hálózatbiztonsági és a rugalmassági követelményeket, és tükrözniük kell a ténylegesen felmerült költségeket, amennyiben azok megfelelnek egy hatékonyan működő és szerkezetileg hasonló hálózati rendszerüzemeltető díjainak, és megkülönböztetésmentesen alkalmazzák őket. Ezek a díjak nem foglalhatnak magukban nem kapcsolódó szakpolitikai célkitűzéseket támogató, nem kapcsolódó költségeket.

A 2012/27/EU irányelv 15. cikke (1) és (6) bekezdésének, valamint az említett irányelv XI. mellékletében foglalt kritériumoknak a sérelme nélkül a hálózati díjak meghatározására szolgáló módszernek hosszú távon, semlegesen kell támogatnia a rendszer átfogó hatékonyságát a felhasználók és a termelők felé kibocsátott árjelzések révén, és a módszert különösen úgy kell alkalmazni, hogy az elosztás szintjén csatlakozó termelést ne részesítse sem előnyben, sem hátrányban az átvitel szintjén csatlakozó termeléssel szemben. A hálózati díjak nem kezelhetik hátrányosan vagy pozitív megkülönböztetéssel az energiatárolást és az aggregálást, és nem ösztönözhetnek a saját termelésnek és a saját fogyasztásnak, valamint a keresletoldali válaszban való részvételnek a mellőzésére. E cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül ezek a díjak nem lehetnek távolságfüggők.

(2)   A díjszámítási módszereknek tükrözniük kell az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők állandó költségeit, és mind rövid, mind hosszú távon megfelelő ösztönzőket kell biztosítaniuk az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők számára a hatékonyság, többek között az energiahatékonyság növelése, a piaci integráció és az ellátásbiztonság előmozdítása, továbbá a hatékony beruházások és a kapcsolódó kutatási tevékenységek támogatása érdekében, valamint a fogyasztók érdekeit szolgáló, például a digitalizációt, a szolgáltatások rugalmasságát és a rendszerösszekötést érintő innováció elősegítése céljából.

(3)   Adott esetben a termelőkre vagy a végfelhasználókra vagy mindkettőre alkalmazott díjak szintjének uniós szintű területi jelzéseket kell szolgáltatnia, és figyelembe kell vennie az okozott hálózati veszteségek és szűk keresztmetszetek volumenét csakúgy, mint az infrastrukturális beruházási költségeket.

(4)   A hálózat-hozzáférési díjak meghatározásakor figyelembe kell venni:

a)

az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezési mechanizmus ki- és befizetéseit;

b)

a ténylegesen teljesített ki- és befizetéseket, csakúgy, mint az előző időszakok adatai alapján a jövőbeni időszakokra vonatkozóan becsült várható kifizetéseket.

(5)   A hálózat-hozzáférési díjak e cikk szerinti meghatározása nem érinti a 16. cikkben említett szűkkeresztmetszet-kezelésből származó díjakat.

(6)   Az övezetközi villamosenergia-kereskedelem egyedi ügyleteire nem alkalmazhatók külön hálózati díjak.

(7)   Az elosztási díjaknak tükrözniük kell a költségeket és figyelembe kell venniük az elosztóhálózat rendszerhasználók – köztük az aktív felhasználók – általi igénybevételét. Az elosztási díjak hálózati csatlakozási kapacitásra vonatkozó elemeket tartalmazhatnak, és a rendszerhasználók fogyasztási vagy termelési profiljától függően differenciálhatók. Ha a tagállamok bevezették az okos mérési rendszereket, a szabályozó hatóságok az átviteli és elosztási tarifák vagy módszereik (EU) 2019/944 irányelv 59. cikke szerinti meghatározásakor vagy jóváhagyásakor figyelembe veszik az időben differenciált hálózati díjakat, és adott esetben az időben differenciált hálózati díjak bevezethetők a hálózat használatát a végfelhasználó számára átlátható, költséghatékony és tervezhető módon tükrözve.

(8)   Az elosztási díjak kiszámításának módszerei az elosztórendszer-üzemeltetőket a hálózatuk legköltséghatékonyabb üzemeltetésére és fejlesztésére kell, hogy ösztönözzék, többek között szolgáltatások beszerzése révén. Ezzel összefüggésben az elosztórendszer-üzemeltetők arra való ösztönzése érdekében, hogy – többek között az energiahatékonyság, a rugalmasság növelése, továbbá az intelligens hálózatok és az okosmérés fejlesztése révén – növeljék hálózatuk hatékonyságát, a szabályozó hatóságok elismerik és az elosztási díjakba beépítik a releváns költségeket, továbbá teljesítménycélokat vezethetnek be.

(9)   2019. október 5-ig a piaci széttagoltság kockázatának enyhítése érdekében az ACER jelentést készít az átviteli és az elosztási díjakkal kapcsolatos módszertanokra vonatkozó legjobb gyakorlatokról, figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat. A legjobb gyakorlatokról szóló jelentésben ki kell térni legalább a következőkre:

a)

a termelőket és a végfelhasználókat terhelő díjak egymáshoz viszonyított aránya;

b)

a díjakban tükröződő költségek;

c)

az időben differenciált hálózati díjak;

d)

a területi (helyre utaló) jelzések;

e)

az átviteli díjak és az elosztási díjak viszonya;

f)

a díjmegállapítás és a díjstruktúrák átláthatósága biztosításának módjai;

g)

a díjköteles rendszerhasználók egyes csoportjai, ideértve adott esetben e csoportok jellemzőit és a fogyasztási formákat, valamint a díjmentességeket;

h)

a magas-, a közép- és a kisfeszültségű hálózatok veszteségei.

Az ACER-nek a jelentést legalább kétévente aktualizálnia kell.

(10)   A szabályozó hatóságok figyelembe veszik a legjobb gyakorlatról szóló jelentést az átviteli vagy elosztási díjak, illetve azok módszereinek az (EU) 2019/944 irányelv 59. cikkével összhangban történő rögzítésekor vagy jóváhagyásakor.

19. cikk

Szűkkeresztmetszet-kezelési bevételek

(1)   Az előre meghatározott időtartammal összefüggő szűkkeresztmetszet-kezelési eljárások – az e rendelet 63. cikke, a 714/2009/EK rendelet 17. cikke vagy az 1228/2003/EK rendelet 7. cikke alapján mentességet élvező új rendszerösszekötők esetének kivételével – csak az adott időtartamban kialakuló szűk keresztmetszet esetén eredményezhetnek bevételt. E bevételek elosztásának eljárását a szabályozó hatóságoknak felül kell vizsgálniuk; az eljárás nem torzíthatja a felosztási eljárást valamely kapacitást vagy energiát igénylő fél javára, és nem ösztönözhet a szűk keresztmetszet csökkentése ellen.

(2)   Az övezetközi kapacitás felosztásából származó bevételek felosztása tekintetében a következő célok elsőbbséget élveznek:

a)

a felosztott kapacitás tényleges rendelkezésre állásának biztosítása, ideértve a kapacitásgaranciához kapcsolódó ellentételezést is; vagy

b)

az övezetközi kapacitások fenntartása vagy növelése adott esetben a meglévő rendszerösszekötők használatának koordinált beavatkozó intézkedések révén történő optimalizálásán keresztül, vagy a rendszerösszekötők szűk keresztmetszetének csökkentése szempontjából releváns hálózati beruházásokból eredő költségek fedezése.

(3)   Ha a (2) bekezdésben foglalt kiemelt célok megfelelően teljesülnek, a bevételeket jövedelemként lehet felhasználni, amelyet a szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük, amikor jóváhagyják a hálózati díjak kiszámítására vagy megállapítására vagy mindkettőre vonatkozó módszertant. A bevételek fennmaradó részét külön belső számlán kell elhelyezni mindaddig, amíg felhasználhatóvá nem válik a (2) bekezdésben meghatározott célokra.

(4)   A bevételeknek a (2) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti felhasználására a szabályozó hatóságokkal és az érintett érdekeltekkel való konzultációt követően az átvitelirendszer-üzemeltetők által javasolt és az ACER által jóváhagyott módszertan irányadó. Az átvitelirendszer-üzemeltetők 2020. július 5-ig benyújtják a javasolt módszertant az ACER-nek, az ACER pedig a kézhezvételtől számított hat hónapon belül határozatot hoz a javasolt módszertanról.

Az ACER felkérheti az átvitelirendszer-üzemeltetőket, hogy módosítsák vagy aktualizálják az első albekezdésben említett módszertant. Az ACER legkésőbb a benyújtástól számított hat hónapon belül határoz a módosított vagy aktualizált módszertanról.

A módszertannak részletesen le kell írnia legalább azt, hogy a bevételek milyen feltételekkel használhatók fel a (2) bekezdésben említett célokra, és milyen feltételekkel és mennyi időre helyezhetők el az ilyen célú későbbi felhasználás érdekében külön belső számlán.

(5)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők egyértelműen előre rögzítik az esetleges szűkkeresztmetszet-kezelési bevételek felhasználásának módját, és a szabályozó hatóságoknak beszámolnak e bevételek tényleges felhasználásáról. A szabályozó hatóságok minden évben március 1-jéig tájékoztatják az ACER-t és jelentés formájában közzéteszik:

a)

az előző év december 31-én záruló 12 hónapos időszakban befolyt bevétel nagyságát;

b)

a bevétel (2) bekezdés szerinti felhasználásának módját, beleértve azon konkrét projektek megjelölését, amelyekre a bevételeket fordítják, valamint annak megjelölését is, hogy milyen összeget helyeztek külön számlára;

c)

a hálózati díjak meghatározásakor felhasznált összeget; és

d)

annak igazolását, hogy a c) pontban említett összeg megfelel e rendeletnek és a (3) és a (4) bekezdés értelmében kidolgozott módszertannak.

Amennyiben a szűk keresztmetszetek kezeléséből származó bevételek egy részét felhasználták a hálózati díjak kiszámításakor, a jelentésben ki kell fejteni, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők adott esetben miként teljesítették a (2) bekezdésben meghatározott kiemelt célokat.

IV. FEJEZET

AZ ERŐFORRÁSOK MEGFELELŐSÉGE

20. cikk

Az erőforrások megfelelősége a villamos energia belső piacán

(1)   A tagállamok a 23. cikk szerinti európai szintű erőforrás-megfelelőségi értékelés alapján nyomon követik területükön az erőforrások megfelelőségét. Az európai szintű erőforrás-megfelelőségi értékelés kiegészítése céljából a tagállamok a 24. cikk alapján nemzeti erőforrás-megfelelőségi értékeléseket is lefolytathatnak.

(2)   Ha a 23. cikkben említett európai szintű erőforrás-megfelelőségi értékelés vagy a 24. cikkben említett nemzeti szintű erőforrás-megfelelőségi értékelés erőforrás-megfelelőségi aggályt tár fel, az érintett tagállamok azonosítják azokat az esetleges szabályozási torzulásokat és piaci hiányosságokat, amelyek az aggályos helyzetet okozták vagy hozzájárultak a kialakulásához.

(3)   Azok a tagállamok, amelyek esetében erőforrás-megfelelőségi aggályokat azonosítottak, az állami támogatási folyamat részeként olyan végrehajtási tervet dolgoznak ki és tesznek közzé, amely tartalmazza az esetlegesen azonosított szabályozási torzulások vagy piaci hiányosságok kiküszöbölését célzó intézkedések elfogadásának ütemezését. Az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos aggályok kezelése során a tagállamok különösen figyelembe veszik a 3. cikkben meghatározott elveket, és megfontolják:

a)

a szabályozási torzulások kiküszöbölését;

b)

a 10. cikknek megfelelően az ársapkák eltörlését;

c)

szűkösségi árazási függvény bevezetését a kiegyenlítő szabályozási energia vonatkozásában a 2017/2195 rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében említettek szerint;

d)

a rendszerösszekötők és a belső hálózati kapacitás bővítését azzal a céllal, hogy elérjék legalább az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett célértékeket;

e)

a saját termelés, az energiatárolás, a keresletoldali intézkedések és az energiahatékonyság lehetővé tételét az azonosított szabályozási torzulások megszüntetését szolgáló intézkedések elfogadásával;

f)

kiegyenlítő szabályozási szolgáltatások és kisegítő szolgáltatások költséghatékony és piaci alapú beszerzésének biztosítását;

g)

a szabályozott árak kivezetését, amennyiben azt az (EU) 2019/944 irányelv 5. cikke előírja.

(4)   Az érintett tagállamok a végrehajtási terveiket felülvizsgálat céljából benyújtják a Bizottságnak.

(5)   A Bizottság a végrehajtási terv kézhezvételétől számított négy hónapon belül véleményt nyilvánít arról, hogy az intézkedések elegendőek-e a (2) bekezdés szerint azonosított szabályozási torzulások vagy piaci hiányosságok megszüntetéséhez, és ennek megfelelően előírhatja a tagállam számára a végrehajtási terv módosítását.

(6)   Az érintett tagállamok nyomon követik végrehajtási tervük alkalmazását, és ennek eredményeit éves jelentés formájában közzéteszik, valamint benyújtják e jelentést a Bizottság számára.

(7)   A Bizottság véleményt nyilvánít arról, hogy a végrehajtási terveket megfelelően végrehajtották-e, és hogy az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos aggályokat megoldották-e.

(8)   A tagállamok az erőforrások megfelelőségével kapcsolatban azonosított aggályok feloldását követően folytatják a végrehajtási terv alkalmazását.

21. cikk

A kapacitásmechanizmusok általános elvei

(1)   Az erőforrások megfelelőségével kapcsolatban fennmaradó aggályok megoldása érdekében a tagállamok végső esetben az EUMSZ 107., 108. és 109. cikkével összhangban az e rendelet 20. cikkének (3) bekezdésében említett intézkedések végrehajtása mellett kapacitásmechanizmusokat vezethetnek be.

(2)   A kapacitásmechanizmusok bevezetését megelőzően az érintett tagállamok az ilyen mechanizmusok szomszédos tagállamokra gyakorolt esetleges hatásaira vonatkozóan átfogó vizsgálatot hajtanak végre, amelynek során legalább a velük közvetlen hálózati összeköttetésben álló szomszédos tagállamokkal és e tagállamok érdekelt feleivel konzultálnak.

(3)   A tagállamok megvizsgálják, hogy a kapacitásmechanizmus stratégiai tartalék formájában alkalmas lehet-e az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos aggályok kezelésére. Ha a vizsgálat nemleges eredménnyel zárul, a tagállamok másfajta kapacitásmechanizmust alkalmazhatnak.

(4)   A tagállamok nem vezethetnek be kapacitásmechanizmusokat, ha az erőforrások megfelelőségének mind európai, mind nemzeti szintű értékelése, vagy az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelése hiányában az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelése nem tárt fel az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos aggályokat.

(5)   A tagállamok nem vezethetnek be kapacitásmechanizmust addig, amíg nem kapják meg a 20. cikk (3) bekezdésében említett végrehajtási tervre vonatkozó, a 20. cikk (5) bekezdésében említett bizottsági véleményt.

(6)   Amennyiben egy tagállam kapacitásmechanizmust alkalmaz, felülvizsgálja azt, és biztosítja, hogy a mechanizmus keretében ne kössenek új szerződéseket, amennyiben az erőforrások megfelelőségének sem európai, sem nemzeti szintű értékelése, vagy az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelése hiányában az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelése nem tárt fel az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos aggályokat, vagy ha a 20. cikk (3) bekezdésében említett végrehajtási terv nem kapta meg a 20. cikk (5) bekezdésében említett véleményt a Bizottságtól.

(7)   A tagállamok a kapacitásmechanizmusok kialakításakor beépítenek egy olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi a kapacitásmechanizmus hatékony, fokozatos, adminisztratív kivezetését abban az esetben, ha három egymást követő évben a (6) bekezdés értelmében nem kötnek új szerződéseket.

(8)   A kapacitásmechanizmusoknak átmenetieknek kell lenniük. Ezeket a Bizottság legfeljebb tíz évre hagyja jóvá. A 20. cikkben említett végrehajtási tervek alapján a kapacitásmechanizmusokat fokozatosan ki kell vezetni vagy korlátozni kell a lekötött kapacitások mennyiségét. A tagállamok a kapacitásmechanizmus bevezetését követően folytatják a végrehajtási terv alkalmazását.

22. cikk

A kapacitásmechanizmusok létrehozásának elvei

(1)   A kapacitásmechanizmusok:

a)

átmeneti jellegűek;

b)

nem idézhetnek elő indokolatlan piactorzulásokat, és nem korlátozhatják az övezetközi kereskedelmet;

c)

a 20. cikkben említett megfelelőségi aggályok kezeléséhez szükséges mértéket nem haladhatják meg;

d)

a kapacitásszolgáltatókat átlátható és megkülönböztetésmentes módon, versenyalapú eljárás keretében választják ki;

e)

ösztönzik a kapacitásszolgáltatókat, hogy a várható veszélyeztetett üzemállapot esetén rendelkezésre álljanak;

f)

biztosítják, hogy a díjazás meghatározása versenyalapú eljárás eredménye legyen;

g)

a kapacitásszolgáltatók részvételére vonatkozó műszaki feltételeket a kiválasztás előtt meghatározzák;

h)

nyitottak minden olyan erőforrás részvétele előtt, amely képes az elvárt műszaki teljesítmény nyújtására, ideértve az energiatárolást és a keresleti oldali szabályozást is;

i)

megfelelő szankciókat alkalmaznak azon kapacitásszolgáltatókkal szemben, amelyek nem állnak rendelkezésre a rendszerterhelési csúcsok idején.

(2)   A stratégiai tartalékok kialakítása meg kell, hogy feleljen az alábbi követelményeknek:

a)

amennyiben egy kapacitásmechanizmus stratégiai tartalékként került kialakításra, annak erőforrásait csak abban az esetben lehet teherelosztásnak alávetni, ha valószínű, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők ki fogják meríteni kiegyenlítő-szabályozási forrásaikat a kereslet és a kínálat közötti egyensúly létrehozásához;

b)

a kiegyenlítőenergia-elszámolási időszakokban, amennyiben felhasználásra kerültek a stratégiai tartalék forrásai, a piacon fennálló kiegyenlítetlenség elszámolásának legalább a terheléskiesés értékén vagy a 10. cikk (1) bekezdése szerinti technikai árkorlátnál magasabb áron – amelyik a két érték közül a magasabb – kell történnie;

c)

a stratégiai tartalék energia mennyiségét a teherelosztást követően a kiegyenlítőenergia-elszámolási mechanizmus révén kell a mérlegkörfelelősökhöz rendelni;

d)

a stratégiai tartalék részét képező erőforrások nem részesülhetnek díjazásban nagykereskedelmi villamosenergia-piacokon és kiegyenlítő szabályozási energia-piacokon keresztül;

e)

a stratégiai tartalék erőforrásait legalább a szerződés időszak alatt a piacon kívül kell tartani.

Az első albekezdés a) pontjában említett követelmény nem terjed ki az erőforrásoknak a tényleges teherelosztás előtt történő működésbe hozására, amelynek célja a felterhelési korlátainak és a működési követlményeknek való megfelelés. A stratégiai tartaléknak a működésbe hozás során keletkező teljesítménye nem rendelhető mérlegkörökhöz a nagykereskedelmi piacokon, és az nem változtathatja meg azok kiegyenlítetlenségét.

(3)   Az (1) bekezdésben megállapított követelményeken kívül a stratégiai tartalékoktól eltérő kapacitásmechanizmusok meg kell, hogy feleljenek az alábbi követelményeknek:

a)

azokat úgy kell kialakítani, hogy a rendelkezésre állásért fizetett ár automatikusan a nullához tartson, amikor a kínálati kapacitás szintje várhatóan megfelelő lesz a keresleti kapacitás szintjéhez viszonyítva;

b)

a részt vevő erőforrásokat csak rendelkezésre állásukért díjazzák és biztosítják, hogy a díjazás ne befolyásolja a kapacitásszolgáltató arra vonatkozó döntését, hogy termeljen-e vagy sem;

c)

biztosítják, hogy a kapacitáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalásokat a jogosult kapacitásszolgáltatók egymásra átruházhassák.

(4)   A kapacitásmechanizmusok a következő követelményeket kell, hogy magukban foglalják a CO2-kibocsátás határértékei tekintetében:

a)

legkésőbb 2019. július 4-től azok az 550 g fosszilis tüzelőanyagból származó CO2/kWh-t meghaladó kibocsátású termelőkapacitások, amelyek az említett időpontban vagy azt követően kezdték meg a kereskedelmi célú termelést, nem köthetők le, és nem kaphatnak kifizetéseket vagy jövőbeli kifizetésekre vonatkozó kötelezettségvállalásokat kapacitásmechanizmus keretében;

b)

legkésőbb 2025. július 1-től azok az 550 g fosszilis tüzelőanyagból származó CO2/kWh-t meghaladó kibocsátású és beüzemelt kWh-onként évente átlagosan 350 kg fosszilis tüzelőanyagból származó CO2-t meghaladó kibocsátású termelőkapacitások, amelyek 2019. július 4. előtt kezdték meg a kereskedelmi célú termelést, nem köthetők le, és nem kaphatnak kifizetéseket vagy jövőbeli kifizetésekre vonatkozó kötelezettségvállalásokat kapacitáslekötési mechanizmus keretében.

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett, 550 g fosszilis tüzelőanyagból származó CO2/kWh vagy beüzemelt kWh-onként évente átlagosan 350 kg fosszilis tüzelőanyagból származó CO2 kibocsátási határértéket a termelőegység tervezési hatékonysága alapján kell kiszámítani, amely a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által kiadott szabványok szerinti, névleges teljesítményen számított nettó hatékonyság.

Az ACER 2020. január 5-ig véleményt tesz közzé, amely technikai útmutatást nyújt az első albekezdésben említett értékek kiszámítására.

(5)   A 2019. július 4-én kapacitásmechanizmust alkalmazó tagállamok a 4. fejezetben foglalt követelmények teljesítése érdekében a 2019. december 31. előtt vállalt kötelezettségek, illetve megkötött szerződések sérelme nélkül kiigazítják mechanizmusaikat.

23. cikk

Az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelése

(1)   Az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelése beazonosítja az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos aggályokat, értékelve, hogy a villamosenergia-rendszer általában véve mennyire képes kielégíteni a villamos energia iránti jelenlegi, valamint várható jövőbeli keresletet az Unió szintjén, a tagállamok szintjén, valamint – amennyiben az releváns –az egyes ajánlattételi övezetek szintjén. Az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelése az értékelés időpontjától számított tízéves időszak minden egyes évét lefedi.

(2)   Az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelését a villamosenergia-piaci ENTSO végzi el.

(3)   A villamosenergia-piaci ENTSO 2020. január 5-ig köteles benyújtani a 2012. november 15-i bizottsági határozat (21) 1. cikke értelmében létrehozott villamosenergia-ügyi koordinációs csoportnak és az ACERnek az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelésével összefüggésben alkalmazandó, az e rendelet (5) bekezdésében foglalt elveken alapuló módszertan tervezetét.

(4)   Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek át kell adniuk a villamosenergia-piaci ENTSO-nak azokat az adatokat, amelyekre annak szüksége van ahhoz, hogy elvégezze az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelését.

Az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelését a villamosenergia-piaci ENTSO évente elvégzi. A termelőknek és egyéb piaci szereplőknek az átvitelirendszer-üzemeltetők rendelkezésére kell bocsátaniuk a termelői erőforrások várható felhasználására vonatkozó adatokat, figyelemmel az elsődleges erőforrások elérhetőségére és az előre jelzett kereslet és kínálat megfelelő forgatókönyveire.

(5)   Az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelését olyan átlátható módszertan alapján kell elvégezni, amely lehetővé teszi, hogy az értékelés:

a)

minden egyes ajánlattételi övezet szintjén, legalább az összes tagállamra kiterjedően kerüljön elvégzésre;

b)

az előre jelzett kereslet és kínálat megfelelő központi referencia-forgatókönyvein alapuljon, tartalmazzon gazdasági elemzést a termelőeszközök termelésből való kivonásának, szünetelésének és új termelőeszközök rendszerbe állításának valószínűségével, valamint az energiahatékonysági és a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó célok teljesítését szolgáló intézkedésekkel összefüggésben, és kiterjedjen a szélsőséges időjárási eseményekre, a hidrológiai feltételekre, a nagykereskedelmi árakra és a szén-dioxid-árra való érzékenység vizsgálatára is;

c)

külön forgatókönyveket tartalmazzon, amelyek tükrözik az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos aggályok különböző előfordulási valószínűségeit, amelyek kezelésére a különböző típusú kapacitásmechanizmusok irányulnak;

d)

megfelelő módon figyelembe vegye minden erőforrás hozzájárulását, beleértve a termelőkapacitásokkal, az energiatárolással, az ágazati integrációval, a keresletoldali válasszal, valamint az importtal és az exporttal kapcsolatos meglévő és jövőbeli lehetőségeket és azoknak a rugalmas rendszerüzemeltetést segítő hatását is;

e)

előre jelezze a 20. cikk (3) bekezdése szerinti intézkedések várható hatásait;

f)

kiterjedjen olyan esetek vizsgálatára is, amelyekben nincsenek meglévő és tervezett kapacitáslekötési mechanizmusok, és adott esetben olyanokéra is, amelyekben vannak ilyen mechanizmusok;

g)

piaci modellen alapuljon, és – adott esetben – az áramlásalapú kapacitásszámítás elvét alkalmazza;

h)

valószínűségi számításokat alkalmazzon;

i)

egységes modellezési eszközt alkalmazzon;

j)

legalább a következő, a 25. cikkben említett mutatókat tartalmazza:

„várhatóan nem szolgáltatott villamos energia”, és

„várt terhelésvesztés”;

k)

meghatározza az erőforrások megfelelőségével kapcsolatos esetleges aggályok forrását és különösen azt, hogy ezek az aggályok a hálózat elégtelenségének, az erőforrások elégtelenségének vagy mindkettőnek tudhatók-e be;

l)

tiszteletben tartja a tényleges hálózatfejlesztést;

m)

biztosítja, hogy megfelelő figyelmet kapjanak a termelés, a keresletoldali rugalmasság és az energiatárolás nemzeti sajátosságai, az elsődleges erőforrások rendelkezésre állása és az összeköttetés szintje.

(6)   A villamosenergia-piaci ENTSO 2020. január 5-ig köteles benyújtani az ACER részére a következő mennyiségek számítási módszertanának tervezetét:

a)

a terheléskiesés értéke;

b)

az „új belépés költsége” a termelés vagy a keresletoldali válasz esetében; valamint

c)

a 25. cikkben említett megbízhatósági standard.

A módszertannak átlátható, objektív és ellenőrizhető kritériumokon kell alapulnia.

(7)   A tervezett módszertanra, a forgatókönyvekre, az érzékenységekre és az azokat megalapozó kiinduló feltételezésekre vonatkozó, a (3) és a (6) bekezdés szerinti javaslatokról, valamint az erőforrások megfelelőségének a (4) bekezdés szerinti európai szintű értékeléséből származó eredményekről előzetes konzultációt kell folytatni a tagállamokkal, a villamosenergia-ügyi koordinációs csoporttal és az érintett érdekeltekkel, és ezeket a javaslatokat és eredményeket az ACER-nek jóvá kell hagynia a 27. cikkben meghatározott eljárás szerint.

24. cikk

Az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelése

(1)   Az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelését regionális hatállyal, és a 23. cikk (3) bekezdésében említett módszertan, és különösen a 23. cikk (5) bekezésének b)–m) pontjában említettek szerint kell elvégezni.

Az erőforrások megfelelősége nemzeti szintű értékelésének tartalmaznia kell a 23. cikk (5) bekezdésének b) pontjában említett központi referencia-forgatókönyveket.

Az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelése ezenkívül további érzékeny pontokat is figyelembe vehet a 23. cikk (5) bekezdésének b) pontjában említetteken kívül. Az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelése ilyen esetben:

a)

feltételezéseket állíthat fel, figyelembe véve a nemzeti villamosenergia-kereslet és -kínálat sajátosságait;

b)

a villamosenergia-piaci ENTSO által az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelésére használtakat kiegészítő eszközöket és azzal konzisztens legfrissebb adatokat használhat.

Ezen túlmenően az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelései során annak értékelésekor, hogy hogyan járultak hozzá a más tagállamokban lévő kapacitásszolgáltatók az értékelés által lefedett ajánlattételi övezetek ellátásbiztonságához, a 26. cikk (11) bekezdésének a) pontja szerinti módszertant kell alkalmazni.

(2)   Az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelését és adott esetben az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelését, valamint az ACER 3. cikk szerinti véleményét nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(3)   Amennyiben az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelése megfelelőséggel kapcsolatos aggályt tár fel egy ajánlattételi övezet tekintetében, amelyet az erőforrások megfelelőségének európai szintű értékelése nem tárt fel, az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékelésébe bele kell foglalni az erőforrások megfelelőségéről szóló két értékelés közti eltérés indokolását, beleértve az alkalmazott érzékenységek és az azok alapjául szolgáló feltevések részleteit. A tagállamok közzéteszik az említett értékelést, és benyújtják azt az ACER-nek.

A jelentés beérkezését követő két hónapon belül az ACER véleményt nyilvánít arról, hogy indokoltak-e az erőforrások megfelelőségének nemzeti és az európai szintű értékelése közti eltérések.

Az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékeléséért felelős szervnek megfelelően figyelembe kell vennie az ACER véleményét, és szükség esetén módosítania kell értékelését. Amennyiben úgy határoz, hogy nem veszi teljes mértékben figyelembe az ACER véleményét, az erőforrások megfelelőségének nemzeti szintű értékeléséért felelős szerv részletes indokolással ellátott jelentést tesz közzé.

25. cikk

Megbízhatósági követelmények

(1)   Kapacitásmechanizmus alkalmazása esetén a tagállamoknak megbízhatósági standarddal kell rendelkezniük. A megbízhatósági standard átlátható módon jelzi a tagállam ellátásbiztonságának szükséges szintjét. Határokon átnyúló ajánlattételi övezetek esetén ezeket a megbízhatósági standardokat az érintett hatóságokkal közösen kell meghatározni.

(2)   A megbízhatósági standardot a tagállam vagy a tagállam által kijelölt illetékes hatóság állapítja meg a szabályozó hatóság javaslatát követően. A megbízhatósági standard a 23. cikk (6) bekezdésében előírt módszertanon alapul.

(3)   A megbízhatósági standard kiszámításakor legalább a terheléskiesés értékét és az új belépés költségének egy adott időszakra vonatkozó értékét kell alapul venni, és a standardot a „várhatóan nem szolgáltatott villamos energia” és a „várt terhelésvesztés” mutatón keresztül kell kifejezni.

(4)   Kapacitásmechanizmus alkalmazása esetén a kapacitásmechanizmus keretében beszerzett kapacitásmennyiséget meghatározó paramétereket a tagállamnak vagy a tagállam által kijelölt más illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia, a szabályozó hatóság javaslata alapján.

26. cikk

Határokon átívelő részvétel a kapacitásmechanizmusokban

(1)   Az e cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel a stratégiai tartaléknak nem minősülő kapacitásmechanizmusoknak, és amennyiben ez technikailag megoldható, a stratégiai tartalékoknak nyitottaknak kell lenniük a más tagállamokban lévő kapacitásszolgáltatók közvetlen, határokon átnyúló részvétele előtt.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a belföldi kapacitásokkal egyenértékű műszaki jellemzőket biztosítani képes külföldi kapacitásnak lehetősége legyen részt venni minden olyan versenyeljárásban, amelyben a belföldi kapacitás részt vehet. A 2019. július 4-én működő kapacitásmechanizmusok esetében a tagállamok engedélyezhetik a rendszerösszekötők külföldi kapacitásként való közvetlen részvételét ugyanazon versenyeljárásban a 2019. július 4-t követő legfeljebb négy évre, vagy – ha az korábban következik be – a (11) bekezdésében említett módszertan jóváhagyásának időpontjától számított két évre.

A tagállamok megkövetelhetik, hogy a kapacitás olyan tagállamban helyezkedjen el, amely közvetlen hálózati összeköttetéssel rendelkezik a mechanizmust alkalmazó tagállammal.

(3)   A tagállamok nem akadályozhatják meg, hogy a területükön lévő kapacitások részt vegyenek más tagállamok kapacitásmechanizmusaiban.

(4)   A kapacitásmechanizmusokban való határokon átívelő részvétel nem változtathatja meg, nem módosíthatja és másként sem befolyásolhatja az övezetközi menetrendeket és a tagállamok közötti fizikai áramlásokat. E menetrendeket és áramlásokat kizárólag a 16. cikk szerinti kapacitásfelosztás eredménye határozhatja meg.

(5)   A kapacitásszolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy több kapacitásmechanizmusban is részt vegyenek.

Amennyiben a kapacitásszolgáltatók több mint egy kapacitásmechanizmusban vesznek részt ugyanabban a szállítási időszakban, részvételük korlátjaként tekintetbe veszik a mechanizmus alkalmazási helye szerinti rendszer és a külföldi kapacitás helye szerinti rendszer közötti rendszerösszeköttetés várható rendelkezésre állását és a rendszertúlterheltség együttes fennállásának valószínűségét, a (11) bekezdés a) pontjában említett módszertannak megfelelően.

(6)   A kapacitásszolgáltatók rendelkezésre nem állási díjat kötelesek fizetni, amennyiben kapacitásaik nem állnak rendelkezésre.

Amennyiben egy adott kapacitásszolgáltató ugyanarra a szállítási időszakra nézve több kapacitásmechanizmusban is részt vesz, minden olyan esetben köteles rendelkezésre nem állási díjat fizetni, amelyben nem tudja teljesíteni ezeket a többszöri vállalásokat.

(7)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők számára nyújtandó ajánlás céljából a 35. cikk szerint létrehozott regionális koordinációs központoknak évente ki kell számítaniuk a külföldi kapacitás részvételére rendelkezésre álló import kapacitás maximumát. A számítás során tekintetbe kell venni a mechanizmus alkalmazási helye szerinti rendszer és a külföldi kapacitás helye szerinti rendszer közötti rendszerösszekötők várható rendelkezésre állását és a rendszertúlterheltség együttes fennállásának valószínűségét. Ezt a számítást az ajánlattételi övezetek összes határa vonatkozásában el kell végezni.

Az átvitelirendszer-üzemeltetők évente meghatározzák a külföldi kapacitás részvételére rendelkezésre álló import kapacitás maximumát a regionális koordinációs központ ajánlása alapján.

(8)   A tagállamok biztosítják, hogy a (7) bekezdésben említett import kapacitásnak a jogosult kapacitásszolgáltatók közötti felosztása átlátható és megkülönböztetésmentes módon, piaci alapon történjék.

(9)   Amennyiben a kapacitásmechanizmusok két szomszédos tagállamban lehetővé teszik a határokon átnyúló részvételt, a (8) bekezdés szerinti kapacitásfelosztásból származó bevételt az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőknek kell juttatni, akik között a bevételeket az e cikk (11) bekezdésének b) pontja szerinti módszertan vagy egy, mindkét érintett szabályozó hatóság által jóváhagyott módszertan segítségével kell elosztani. Amennyiben a szomszédos tagállam nem alkalmaz kapacitásmechanizmust, vagy olyan kapacitásmechanizmust alkalmaz, amely nem nyitott a határon átnyúló részvétel felé, a bevételek elosztását a szomszédos tagállamok szabályozó hatóságai véleményének kikérését követően annak a tagállamnak az illetékes nemzeti hatósága hagyja jóvá, amelyben a kapacitáslekötési mechanizmust végrehajtják. A bevételt az átvitelirendszer-üzemeltetők a 19. cikk (2) bekezdésében meghatározott célokra használják fel.

(10)   A külföldi kapacitás helye szerinti átvitelirendszer-üzemeltető:

a)

meghatározza, hogy az érdeklődő kapacitásszolgáltatók képesek-e biztosítani az azon kapacitásmechanizmus által igényelt műszaki jellemzőket, amelyben a kapacitásszolgáltató részt kíván venni, és a kapacitásszolgáltatót jogosult kapacitásszolgáltatóként be kell jegyeznie az e célból létrehozott nyilvántartásba;

b)

elvégzi a rendelkezésre állási ellenőrzéseket;

c)

tájékoztatja a kapacitásmechanizmust alkalmazó tagállam átvitelirendszer-üzemeltetőjét az ezen albekezdés a) és a b) pontja, valamint a második albekezdés értelmében általa szerzett információkról.

Az érintett kapacitásszolgáltató haladéktalanul értesíti az átvitelirendszer-üzemeltetőt kap a külföldi kapacitásmechanizmusban való részvételéről.

(11)   A villamosenergia-piaci ENTSO 2020. július 5-ig köteles benyújtani az ACER részére:

a)

az import kapacitásnak a határokon átívelő részvételhez tartozó, a (7) bekezdésben említett maximuma meghatározására szolgáló módszertant;

b)

a (9) bekezdés szerinti bevételfelosztás módszertanát;

c)

a (10) bekezdés b) pontjában említett rendelkezésre állási ellenőrzések elvégzésének közös szabályait;

d)

azokat a közös szabályokat, amelyek meghatározzák, mely esetekben kell fizetni rendelkezésre nem állási díjat;

e)

a (10) bekezdés a) pontjában említett nyilvántartás vezetésének rendjét;

f)

a (10) bekezdés a) pontja értelmében kapacitásmechanizmusban való részvételre jogosult kapacitásszolgáltatók azonosításának közös szabályait.

A javaslatról a 27. cikkben meghatározott eljárás szerint előzetes konzultációt kell folytatni, és azt az ACER-nek jóvá kell hagynia.

(12)   Az érintett szabályozó hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a kapacitásszámítás a (11) bekezdés a) pontja szerinti módszertannal összhangban történt-e.

(13)   A szabályozó hatóságok biztosítják, hogy a kapacitásmechanizmusokban való határokon átívelő részvétel hatékonyan és megkülönböztetésmentes módon legyen megszervezve. Ennek keretében gondoskodnak különösen olyan megfelelő igazgatási intézkedések meglétéről, amelyek biztosítják a rendelkezésre nem állási díjak hatékony határokon átívelő beszedését.

(14)   A (8) bekezdés szerint felosztott kapacitást a jogosult kapacitásszolgáltatók egymásra átruházhatják. A jogosult kapacitásszolgáltatók közölnek minden ilyen átruházást a (10) bekezdés a) pontjában említett nyilvántartás felé.

(15)   A villamosenergia-piaci ENTSO-nak 2021. július 5-ig létre kell hoznia és el kell kezdenie vezetni a (10) bekezdés a) pontjában említett nyilvántartást. A nyilvántartásnak nyitottnak kell lennie minden jogosult kapacitásszolgáltató, a kapacitásmechanizmusokat végrehajtó rendszerek és az azokhoz tartozó átvitelirendszer-üzemeltetők számára.

27. cikk

Jóváhagyási eljárás

(1)   Az e cikkre történő utalás esetén a villamosenergia-piaci ENTSO által benyújtott javaslatok jóváhagyására a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt eljárást kell alkalmazni.

(2)   A javaslat benyújtása előtt a villamosenergia-piaci ENTSO-nak konzultálnia kell minden érintett érdekelttel, ideértve a szabályozó hatóságot és más nemzeti hatóságokat is. A villamosenergia-piaci ENTSO-nak javaslatában kellően figyelembe kell vennie e konzultáció eredményeit.

(3)   Az ACER az (1) bekezdésben említett javaslatot a beérkezéstől számított három hónapon belül jóváhagyja vagy módosítja. Módosítás esetén az ACER a módosított javaslat jóváhagyása előtt egyeztet a villamosenergia-piaci ENTSO-val. A jóváhagyott javaslatot legkésőbb három hónappal a javasolt dokumentumok beérkezése után az ACER közzéteszi honlapján.

(4)   Az ACER bármikor kérelmezheti a jóváhagyott javaslat megváltoztatását. A villamosenergia-piaci ENTSO az ilyen irányú kérelem beérkezésének időpontját követő hat hónapon belül benyújtja az ACER-nek a javasolt változtatások tervezetét. Az ACER a változtatásokat a tervezet beérkezését követő három hónapon belül módosítja vagy jóváhagyja, és honlapján közzéteszi.

V. FEJEZET

AZ ÁTVITELI RENDSZER ÜZEMELTETÉSE

28. cikk

A villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózata

(1)   A villamos energia belső piaca és az övezetközi kereskedelem megvalósulásának és működésének elősegítése és az európai villamosenergia-átviteli hálózat optimális irányítása, összehangolt üzemeltetése és folyamatos műszaki fejlődése érdekében az átvitelirendszer-üzemeltetőknek uniós szinten együtt kell működniük a villamosenergia-piaci ENTSO révén.

(2)   Az uniós jog szerinti feladatainak ellátása során a villamosenergia-piaci ENTSO a villamosenergia jól működő és hatékony belső piacának létrehozása érdekében tevékenykedik, és köteles hozzájárulni a 2020–2030-as időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben kitűzött célok hatékony és fenntartható teljesítéséhez, különösen azáltal, hogy elősegíti a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia hatékony integrálását és az energiahatékonyság növelését, a rendszerbiztonság fenntartása mellett. A villamosenergia-piaci ENTSO-nak megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal kell rendelkeznie feladatai ellátásához.

29. cikk

A villamosenergia-piaci ENTSO

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők benyújtják a Bizottságnak és az ACER-nek a villamosenergia-piaci ENTSO alapszabályának, tagjegyzékének és eljárási szabályzatának módosítási tervezetét.

(2)   Az ACER valamennyi érdekelt, különösen a rendszerhasználók, köztük a felhasználók képviseleti szervezeteivel folytatott hivatalos konzultációt követően az alapszabály, a tagjegyzék vagy az eljárási szabályzat módosítási tervezetéről véleményt terjeszt a Bizottság elé az alapszabály, a tagjegyzék vagy az eljárási szabályzat módosítási tervezetének kézhezvételétől számított két hónapon belül.

(3)   A Bizottság az alapszabály, a tagjegyzék és az eljárási szabályzat módosítási tervezetéről az ACER (2) bekezdésében előírt véleményét figyelembe véve, és az annak kézhezvételétől számított három hónapon belül véleményt nyilvánít.

(4)   Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek a Bizottság által nyilvánított kedvező vélemény kézhezvételétől számított három hónapon belül el kell fogadniuk és közzé kell tenniük a módosított alapszabályt vagy eljárási szabályzatot.

(5)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett dokumentumok tekintetében változások történnek, vagy a Bizottság vagy az ACER indokolt kérésére a szóban forgó dokumentumokat be kell nyújtani a Bizottságnak és az ACER-nek. Az ACER és a Bizottság a (2), a (3) és a (4) bekezdésnek megfelelően véleményt nyilvánít.

30. cikk

A villamosenergia-piaci ENTSO feladatai

(1)   A villamosenergia-piaci ENTSO köteles:

a)

a 28. cikkben megállapított célkitűzések elérése céljából üzemi és kereskedelmi szabályzatokat kidolgozni az 59. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott területeken;

b)

kétévente elfogadni és közzétenni egy nem kötelező érvényű, az Unió egészére kiterjedő tízéves hálózatfejlesztési tervet (a továbbiakban: az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési terv);

c)

kidolgozni és elfogadni az erőforrások megfelelőségének a 23. cikk szerinti európai szintű értékeléséhez kapcsolódó javaslatokat és a 26. cikk (11) bekezdése szerinti, a kapacitásmechanizmusokban való határokon átívelő részvétel technikai aspektusaira vonatkozó javaslatokat;

d)

ajánlásokat elfogadni az uniós átvitelirendszer-üzemeltetők és harmadik országok átvitelirendszer-üzemeltetői közötti műszaki együttműködés koordinációjáról;

e)

elfogadni a regionális koordinációs központok közötti együttműködés és koordináció keretét;

f)

a rendszerüzemeltetési régiók meghatározására vonatkozó javaslatot elfogadni a 36. cikknek megfelelően;

g)

együttműködni az elosztórendszer-üzemeltetőkkel és az EU DSO-val;

h)

előmozdítani az átviteli hálózatok digitalizálását, ideértve az intelligens hálózatok kiépítését, a hatékony, valós idejű adatgyűjtést és az okosmérési rendszerek bevezetését is;

i)

elfogadni a hálózat normál és rendkívüli körülmények közötti üzemeltetésének összehangolását biztosító közös hálózatüzemeltetési eszközöket – beleértve a zavarokra vonatkozóan készített közös osztályozási skálát is – és a kutatási terveket, valamint e tervek hatékony kutatási program révén történő végrehajtásának részleteit. Ezek az eszközök meghatározzák többek között a következőket:

i.

az üzemeltetés összehangolásának javításához használható információk – beleértve az egynapos előrejelzéseket, a napon belüli és valós idejű információkat –, valamint a szóban forgó információk begyűjtésének és megosztásának optimális gyakorisága;

ii.

a valós idejű információcseréhez használható technológiai platform, és adott esetben az i. alpontban említett egyéb információk begyűjtésére, feldolgozására és továbbítására szolgáló technológiai platformok, valamint az átvitelirendszer-üzemeltetők között az üzemeltetés összehangolásának javítására alkalmas eljárások végrehajtásához használható technológiai platformok azzal a céllal, hogy ez az összehangolás az egész Unióra kiterjedjen;

iii.

az a mód, ahogyan az átvitelirendszer-üzemeltetők más átvitelirendszer-üzemeltetők vagy az üzemeltetés összehangolásának megvalósításában való támogatásukkal megfelelően megbízott bármely testület és az ACER rendelkezésére bocsátja az üzemeltetéssel kapcsolatos információkat; valamint

iv.

az átvitelirendszer-üzemeltetők által kijelölt kapcsolattartó pont, amelynek feladata, hogy megválaszolja a többi átvitelirendszer-üzemeltető vagy a iii. pont szerinti megfelelően megbízott bármely testület és az ACER által az említett információkkal kapcsolatban feltett kérdéseket;

j)

elfogadni egy éves munkaprogramot;

k)

hozzájárulni az (EU) 2019/944 irányelv 24. cikke szerinti interoperabilitási követelmények, valamint adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó megkülönböztetésmentes és átlátható eljárások meghatározásához;

l)

elfogadni egy éves jelentést;

m)

az (EU) 2019/941 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése alapján elkészíteni és elfogadni a szezonális megfelelőség-értékeléseket;

n)

előmozdítani a kiberbiztonságot és az adatvédelmet, együttműködve az illetékes hatóságokkal és a szabályozott szervezetekkel;

o)

a feladatai teljesítése során figyelembe venni a keresletoldali válasz alakulását.

(2)   A villamosenergia-piaci ENTSO jelentést tesz az ACER-nek a regionális koordinációs központok létrehozásával és működésével kapcsolatban azonosított hiányosságokról.

(3)   A villamosenergia-piaci ENTSO közzéteszi közgyűlésének, valamint igazgatósági és bizottsági üléseinek jegyzőkönyvét, és rendszeresen tájékoztatja a lakosságot döntéshozatali folyamatáról és tevékenységeiről.

(4)   Az (1) bekezdés j) pontjában említett éves munkaprogramban – indikatív ütemezés kíséretében – fel kell sorolni és ismertetni kell az adott évben elkészítendő üzemi és kereskedelmi szabályzatokat, illetőleg a hálózatüzemeltetés és az adott évben megvalósítandó kutatási és fejlesztési tevékenység összehangolására vonatkozó tervet.

(5)   A villamosenergia-piaci ENTSO az ACER rendelkezésére bocsát minden olyan információt, amelyre az ACER-nek a 32. cikk (1) bekezdése szerinti feladatai teljesítéséhez van szüksége. Annak érdekében, hogy a villamosenergia-piaci ENTSO teljesíteni tudja e követelményt, az átvitelirendszer-üzemeltetők a villamosenergia-piaci ENTSO rendelkezésére bocsátanak minden szükséges információt.

(6)   A Bizottság kérésére a villamosenergia-piaci ENTSO-nak véleményeznie kell a Bizottság részére a 61. cikkben előírt iránymutatások elfogadását.

31. cikk

Konzultáció

(1)   A 30. cikk (1) bekezdésében foglalt feladatok szerinti javaslatok kidolgozása során a villamosenergia-piaci ENTSO széles körben konzultációs eljárást folytat. A konzultációs eljárást oly módon kell kialakítani, ami lehetővé teszi az érdekeltek megjegyzéseinek beillesztését a javaslat végső elfogadása előtt, valamint nyitott és átlátható módon, a 29. cikkben említett eljárási szabályzatnak megfelelően valamennyi érdekelt és különösen az ilyen érdekeltek képviseleti szervezeteinek a bevonásával. E konzultációnak ki kell terjednie a szabályozó hatóságokra és más nemzeti hatóságokra, az ellátó- és a termelővállalkozásokra, a rendszerhasználókra, beleértve a felhasználókat is, az elosztórendszer-üzemeltetőkre, ideértve az érintett ágazati szövetségeket is, a műszaki testületekre és az érdekelteket tömörítő platformokra. A konzultáció célja a döntéshozatali folyamatban érintett valamennyi érdekelt fél véleményének és javaslatának felmérése.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt konzultációkkal kapcsolatos valamennyi dokumentumot és az ülések jegyzőkönyveit nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(3)   A 30. cikk (1) bekezdése szerinti javaslatok elfogadását megelőzően a villamosenergia-piaci ENTSO-nak be kell számolnia arról, hogy hogyan vette figyelembe a konzultáció során hozzá beérkezett észrevételeket. Ha az észrevételeket nem vette figyelembe, azt köteles megindokolni.

32. cikk

Az ACER figyelemmel kísérési tevékenysége

(1)   Az ACER figyelemmel kíséri a villamosenergia-piaci ENTSO számára a 30. cikk (1), (2) és (3) bekezdésben említett feladatok ellátását, és megállapításairól beszámol a Bizottságnak.

Az ACER-nek figyelemmel kell kísérnie az 59. cikk szerint kidolgozott üzemi és kereskedelmi szabályzatok villamosenergia-piaci ENTSO általi végrehajtását. Amennyiben a villamosenergia-piaci ENTSO elmulasztotta ezen üzemi és kereskedelmi szabályzatok végrehajtását, az ACER felkéri a villamosenergia-piaci ENTSO-t, hogy nyújtson be megfelelő indokolással ellátott magyarázatot a tekintetben, hogy miért mulasztotta ezt el. Az ACER tájékoztatja a Bizottságot erről a magyarázatról, és véleményt nyilvánít róla.

Az ACER-nek figyelemmel kell kísérnie és elemeznie kell az üzemi és kereskedelmi szabályzatok és a Bizottság által az 58. cikk (1) bekezdése szerint elfogadott iránymutatások végrehajtását, valamint az alkalmazandó szabályoknak a piaci integráció elősegítését célzó összehangolására, továbbá a megkülönböztetésmentességre, a tényleges versenyre és a piac hatékony működésére gyakorolt hatásukat, és arról be kell számolnia a Bizottságnak.

(2)   A villamosenergia-piaci ENTSO köteles véleményezésre benyújtani az ACER-nek az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési terv tervezetét, a konzultációs folyamatra vonatkozó információkat is tartalmazó éves munkaprogram tervezetét, és a 30. cikk (1) bekezdésében említett egyéb dokumentumokat.

Ha úgy véli, hogy a villamosenergia-piaci ENTSO által benyújtott éves munkaprogram tervezete vagy az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési terv tervezete nem segíti elő a megkülönböztetésmentességet, a tényleges versenyt, a piac hatékony működését, illetve a harmadik felek részére is hozzáférést biztosító, határokon átnyúló rendszer-összeköttetés kellő szintjét, akkor az ACER a benyújtástól számított két hónapon belül a Bizottság és a villamosenergia-piaci ENTSO részére kellő indokolással ellátott véleményt bocsát ki, valamint ajánlásokat tesz.

33. cikk

Költségek

A villamosenergia-piaci ENTSO-nál az e rendelet 28–32. és 58–61. cikkében, valamint a 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) 11. cikkében említett tevékenységek elvégzésével összefüggésben felmerülő költségeket az átvitelirendszer-üzemeltetőknek kell viselniük, és ezeket a költségeket a tarifák kiszámítása során figyelembe kell venni. Ezeket a költségeket a szabályozó hatóságok csak abban az esetben hagyják jóvá, ha azok észszerűek és megfelelőek.

34. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők regionális együttműködése

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők a villamosenergia-piaci ENTSO-n belül, a 30. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében előírt feladatokhoz való hozzájárulás céljából regionális együttműködést alakítanak ki. Ennek keretében kétévente regionális beruházási tervet tesznek közzé, és e regionális beruházási terv alapján beruházási döntéseket hozhatnak. A villamosenergia-piaci ENTSO előmozdítja az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti regionális együttműködést annak érdekében, hogy biztosítsa az interoperabilitást, a kommunikációt és a regionális működés nyomon követését az uniós szinten még nem harmonizált területeken.

(2)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők a hálózat optimális üzemeltetése érdekében elősegítik üzemeltetési rendelkezések létrehozását, továbbá elősegítik az energiatőzsdék kialakítását, a határkeresztező kapacitás megkülönböztetésmentes, piaci alapú megoldások révén történő, koordinált felosztását – kellő figyelemmel az implicit aukciós eljárások konkrét érdemeire rövid távú felosztás esetén –, valamint a kiegyenlítő és a tartalék teljesítménnyel összefüggő mechanizmusok integrálását.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben megállapított célok elérése érdekében a Bizottság meghatározhatja az egyes regionális együttműködési struktúrák által lefedett földrajzi területeket a meglévő regionális együttműködési struktúrák figyelembevételével. Az egyes tagállamok ösztönözhetik az együttműködést egynél több földrajzi területen is.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 68. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítésére, amelyek meghatározzák az egyes regionális együttműködési struktúrák által lefedett földrajzi területeket. A Bizottság ebből a célból konzultál a szabályozó hatóságokkal, az ACER-rel és a villamosenergia-piaci ENTSO-val.

Az e bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nem érintik a 36. cikket.

35. cikk

A regionális koordinációs központok létrehozása és célja

(1)   2020. július 5-ig egy rendszerüzemeltetési régió valamennyi átvitelirendszer-üzemeltetője javaslatot nyújt be az érintett szabályozó hatóságoknak regionális koordinációs központok létrehozására az e fejezetben meghatározott kritériumoknak megfelelően.

A rendszerüzemeltetési régió szabályozó hatóságai felülvizsgálják és jóváhagyják a javaslatot.

A javaslat legalább a következőket tartalmazza:

a)

a regionális koordinációs központok tervezett székhelyét adó tagállam, valamint a részt vevő átvitelirendszer-üzemeltetők;

b)

az összekapcsolt átviteli rendszer hatékony, biztonságos és megbízható üzemeltetéséhez szükséges szervezeti, pénzügyi és üzemeltetési rendelkezések;

c)

a regionális koordinációs központok működésének megkezdésével kapcsolatos végrehajtási terv;

d)

a regionális koordinációs központok alapszabályai és eljárási szabályzatai;

e)

az együttműködési eljárások leírása a 38. cikknek megfelelően;

f)

a regionális koordinációs központok felelősségére vonatkozó szabályok leírása a 47. cikknek megfelelően;

g)

ahol a 36. cikk (2) bekezdésével összhangban, rotációs alapon két regionális koordinációs központot tartanak fenn, a feladataik végrehajtására vonatkozó egyértelmű felelősségi körök és eljárások meghatározására vonatkozó szabályok leírása.

(2)   Azt követően, hogy a szabályozó hatóságok jóváhagyták a (1) bekezdésben említett javaslatot, a regionális koordinációs központok a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott rendszerüzemeltetési iránymutatás alapján létrehozott regionális biztonsági koordinátorok helyébe lépnek, és 2022. július 1-ig megkezdik működésüket.

(3)   A regionális koordinációs központok az (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) II. mellékletében megjelölt jogi formában jönnek létre.

(4)   Az uniós jog szerinti feladataik ellátása során a regionális koordinációs központok az egyes nemzeti érdekektől és az átvitelirendszer-üzemeltetők érdekeitől függetlenül járnak el.

(5)   A regionális koordinációs központok a 37. cikknek megfelelően rájuk bízott regionális jelentőségű feladatok ellátása révén kiegészítik az átvitelirendszer-üzemeltetők szerepét. Az átvitelirendszer-üzemeltetők felelnek a villamosenergia-áramlások kezeléséért és az elektromos rendszer biztonságos, megbízható és hatékony üzemeltetéséért, az (EU) 2019/944 rendelet 40. cikke (1) bekezdésének d) pontjával összhangban.

36. cikk

A regionális koordinációs központok működési területe

(1)   2020. január 5-ig a villamosenergia-piaci ENTSO-nak javaslatot kell benyújtania az ACER részére, amelyben meghatározza, hogy az egyes rendszerüzemeltetési régiók mely átvitelirendszer-üzemeltetőket, ajánlattételi övezeteket és ajánlattételiövezet-határokat, kapacitásszámítási régiókat és kikapcsolás-összehangolási régiókat fedik le. A javaslat figyelembe veszi a hálózati topológiát, beleértve a villamosenergia-rendszer összekapcsoltságának mértékét és egymástól való kölcsönös függését az áramlások szempontjából, valamint a régió méretét, amely legalább egy kapacitásszámítási régióra kiterjed.

(2)   A rendszerüzemeltetési régió átvitelirendszer-üzemeltetői részt vesznek az adott régióbeli regionális koordinációs központban. Kivételes körülmények között, amennyiben egy átvitelirendszer-üzemeltető szabályozási területe több különböző szinkronterület része, az átvitelirendszer-üzemeltető két regionális koordinációs központban is részt vehet. A rendszerüzemeltetési régiók határát jelentő ajánlattételiövezet-határok tekintetében az (1) bekezdésben említett javaslatban részletesen ismertetni kell, hogy e határokat illetően miként fog megvalósulni a regionális koordinációs központok közötti koordináció. A kontinentális Európa szinkronterületre vonatkozóan, ahol két regionális koordinációs központ tevékenysége átfedheti egymást egy rendszerüzemeltetési régióban, a rendszerüzemeltetési régió átvitelirendszer-üzemeltetői határoznak arról, hogy e régióban egyetlen regionális koordinációs központot jelöljenek-e ki, vagy pedig a két regionális koordinációs központ rotációs alapon lássa-e el az egész rendszerüzemeltetési régió regionális vonatkozású feladatainak részét vagy egészét, a többi feladatot pedig egyetlen kijelölt regionális koordinációs központ.

(3)   Az ACER-nek a rendszerüzemeltetési régiók meghatározására vonatkozó, az (1) bekezdésben említett javaslatot a beérkezésétől számított három hónapon belül jóvá kell hagynia, vagy javaslatokat kell tennie annak módosítására. Módosítás esetén az ACER a módosított javaslat elfogadása előtt konzultál a villamosenergia-piaci ENTSO-val. Az elfogadott javaslatot közzé kell tenni az ACER honlapján.

(4)   Az érintett átvitelirendszer-üzemeltetők javaslatot nyújthatnak be az ACER-nek az (1) bekezdés szerint meghatározott rendszerüzemeltetési régiók módosítására vonatkozóan. A (3) bekezdés szerinti eljárást kell alkalmazni.

37. cikk

A regionális koordinációs központok feladatai

(1)   Valamennyi regionális koordinációs központ ellátja legalább a következő regionális vonatkozású feladatok mindegyikét azon rendszerüzemeltetési régió egészében, amelyben létrehozták:

a)

koordinált kapacitásszámítás a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően kidolgozott módszertanoknak megfelelően;

b)

koordinált üzembiztonsági elemzés a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően kidolgozott módszertanoknak megfelelően;

c)

közös hálózatmodellek létrehozása a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően kidolgozott módszertanoknak és eljárásoknak megfelelően;

d)

az átvitelirendszer-üzemeltetők védelmi és beavatkozó tervei közötti összhang értékelésének támogatása a 714/2009/EK rendelet 6. cikkének (11) bekezdése alapján elfogadott vészhelyzeti és helyreállítási üzemi és kereskedelmi szabályzatban foglalt eljárásnak megfelelően;

e)

heti és legalább másnapi regionális rendszermegfelelőségi előrejelzések készítése és a kockázatcsökkentő tevékenységek előkészítése az (EU) 2019/941 rendelet 8. cikkében meghatározott módszertannak és a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásban foglalt eljárásoknak megfelelően;

f)

regionális kikapcsolás-tervezési koordináció végzése a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásban foglalt eljárásoknak és módszertanoknak megfelelően;

g)

a regionális koordinációs központokban dolgozó személyzet képzése és tanúsítása;

h)

a regionális helyreállítás koordinációjának és optimalizálásának támogatása az átvitelirendszer-üzemeltetők kérése szerint;

i)

utólagos üzemi - és üzemzavari események elemzése és jelentéstétel;

j)

a tartalékkapacitás regionális méretezése;

k)

a kiegyenlítő szabályozási kapacitás regionális beszerzésének megkönnyítése;

l)

kérésükre az átvitelirendszer-üzemeltetők támogatása az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti elszámolások optimalizálása során;

m)

a villamos energiával kapcsolatos regionális válságforgatókönyvek azonosításához kapcsolódó feladatok ellátása annyiban, amennyiben azokat az (EU) 2019/941 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján átruházták a regionális koordinációs központokra;

n)

a szezonális megfelelőség-értékelésekhez kapcsolódó feladatok elvégzése annyiban, amennyiben azokat az (EU) 2019/941 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése alapján átruházták a regionális koordinációs központokra;

o)

a külföldi kapacitás kapacitásmechanizmusokban való részvételére rendelkezésre álló maximális import kapacitás értékének kiszámítása a 26. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlás kiadása céljából;

p)

az átvitelirendszer-üzemeltetők új átviteli kapacitás iránti, a meglévő átviteli kapacitás vagy alternatívái továbbfejlesztésére vonatkozó igények azonosításában való támogatásához kapcsolódó feladatok ellátása a meglévő átviteli kapacitás vagy alternatívái továbbfejlesztéséhez, amelyeket a 347/2013/EU rendelet alapján létrehozott regionális csoportokhoz kell benyújtani, és amelyeket bele kell foglalni az (EU) 2019/944 irányelv 51. cikkében említett tízéves hálózatfejlesztési tervbe.

Az első albekezdésben említett feladatokat az I. melléklet határozza meg részletesebben.

(2)   A Bizottság vagy egy tagállam javaslata alapján az (EU) 2019/944 irányelv 68. cikke által létrehozott bizottság véleményt tesz közzé a regionális koordinációs központok új tanácsadási feladatokkal való megbízásáról. Amennyiben az említett bizottság az új tanácsadói feladatokkal való megbízásról kedvező véleményt nyilvánít, a regionális koordinációs központok e feladatokat a villamosenergia-piaci ENTSO által kidolgozott és az ACER által a 27. cikkben meghatározott eljárással összhangban jóváhagyott javaslat alapján látják el.

(3)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők a regionális koordinációs központok rendelkezésére bocsátják a feladataik ellátásához szükséges információkat.

(4)   A regionális koordinációs központoknak a rendszerüzemeltetési régió átvitelirendszer-üzemeltetőinek rendelkezésére kell bocsátaniuk minden olyan információt, amely szükséges a regionális koordinációs központok által kiadott koordinált intézkedések és ajánlások végrehajtásához.

(5)   Az e cikkben meghatározott és a vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatok vagy iránymutatások hatálya alá nem tartozó feladatok esetében a villamosenergia-piaci ENTSO javaslatot dolgoz ki a 27. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően. A regionális koordinációs központok e feladatokat az ACER által jóváhagyott javaslat alapján végzik el.

38. cikk

A regionális koordinációs központokon belüli és az azok közötti együttműködés

A regionális koordinációs központokon belüli és azok közötti napi szintű koordinációt a régió átvitelirendszer-üzemeltetői közötti együttműködési eljárások – többek között a regionális koordinációs központok közötti koordinációra vonatkozó megállapodások – révén kell irányítani. Az együttműködési eljárásnak a következőkön kell alapulnia:

a)

a 37. cikkben említett feladatok tekintetében releváns üzemelőkészítési és üzemviteli szempontok kezelésére kidolgozott munkamegállapodások;

b)

az elemzések megosztására és a regionális koordinációs központok javaslatairól a rendszerüzemeltetési régió átvitelirendszer-üzemeltetőivel és az érintett érdekelt felekkel, valamint az egyéb regionális koordinációs központokkal folytatott hatékony és inkluzív konzultációra vonatkozó eljárás az üzemviteli kötelezettségek és feladatok teljesítése során, a 40. cikknek megfelelően;

c)

a 42. cikknek megfelelően a koordinált intézkedések és ajánlások elfogadására vonatkozó eljárás.

39. cikk

Munkamegállapodások

(1)   A regionális koordinációs központok olyan munkamegállapodásokat dolgoznak ki a teljesítendő feladatok üzemelőkészítési és üzemviteli szempontjainak kezelésére, amelyek hatékonyak, inkluzívak, átláthatóak és előmozdítják a konszenzust, figyelembe véve különösen a szóban forgó feladatok sajátosságait és követelményeit az I. mellékletben meghatározottak szerint. A regionális koordinációs központok továbbá folyamatot dolgoznak ki e munkamegállapodások felülvizsgálatára.

(2)   A regionális koordinációs központok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett munkamegállapodások tartalmazzák az érintett felek értesítésére vonatkozó szabályokat.

40. cikk

Konzultációs eljárás

(1)   A regionális koordinációs központoknak ki kell dolgozniuk egy olyan eljárást, amelynek segítségével napi operatív kötelezettségeik és feladataik teljesítése során a rendszerüzemeltetési régió átvitelirendszer-üzemeltetőivel, más regionális koordinációs központokkal és az érintett érdekeltekkel folytatandó megfelelő és rendszeres konzultációt szervezik. A szabályozási kérdések rendezésének biztosítása érdekében a szabályozó hatóságokat szükség esetén be kell vonni a folyamatba.

(2)   A regionális koordinációs központok konzultálnak a rendszerüzemeltetési régióhoz tartozó tagállamokkal és – amennyiben létezik regionális fórum – regionális fórumaikkal a regionális koordinációs központok napi szintű tevékenységein és feladataik elvégzésén kívüli, politikai jelentőséggel bíró ügyekről. A regionális koordinációs központoknak kellően figyelembe kell venniük a tagállamok és – adott esetben – regionális fórumaik ajánlásait.

41. cikk

Átláthatóság

(1)   A regionális koordinációs központok megszervezik az érdekelt felek bevonására szolgáló folyamatot, és rendszeres találkozókat szerveznek az érdekelt felekkel az összekapcsolt rendszer hatékony, biztonságos és megbízható üzemeltetésével kapcsolatos kérdések megvitatása, valamint a hiányosságok azonosítása és a javításokra vonatkozó javaslatok megtétele céljából.

(2)   A villamosenergia-piaci ENTSO és a regionális koordinációs központok az érdekelt felek és a nyilvánosság számára teljes mértékben átláthatóan működnek. Valamennyi releváns dokumentációt közzéteszik honlapjukon.

42. cikk

A koordinált intézkedések és ajánlások elfogadása és felülvizsgálata

(1)   A rendszerüzemeltetési régió átvitelirendszer-üzemeltetőinek ki kell dolgozniuk a regionális koordinációs központok által a (2), a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott kritériumoknak megfelelően közzétett koordinált intézkedések és ajánlások elfogadására és felülvizsgálatára vonatkozó eljárást.

(2)   A regionális koordinációs központok az átvitelirendszer-üzemeltetőkhöz címzett koordinált intézkedéseket tesznek közzé a 37. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett feladatok tekintetében. Az átvitelirendszer-üzemeltetők végrehajtják a koordinált intézkedéseket, kivéve, amennyiben a koordinált intézkedések végrehajtása a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően az egyes átvitelirendszer-üzemeltetők által meghatározott üzembiztonsági határértékek megsértésével járna.

Amennyiben valamely átvitelirendszer-üzemeltető úgy dönt, hogy az ebben a bekezdésben foglalt okokból nem hajtja végre a koordinált intézkedéseket, indokolatlan késedelem nélkül, átlátható módon részletes jelentést kell tennie az indokokról a rendszerüzemeltetési régió regionális koordinációs központja és átvitelirendszer-üzemeltetői részére. Ilyen esetekben a regionális koordinációs központnak meg kell vizsgálnia, hogy a döntés milyen hatást gyakorol a rendszerüzemeltetési régió többi átvitelirendszer-üzemeltetőjére, és az (1) bekezdésben meghatározott eljárásra figyelemmel javaslatot tehet más koordinált intézkedésekre.

(3)   A regionális koordinációs központok az átvitelirendszer-üzemeltetőkhöz címzett ajánlásokat tesznek közzé a 37. cikk (1) bekezdésének c)–p) pontjában felsorolt, illetve a 37. cikk (2) bekezdésének megfelelően a megbízásban szereplő feladatokra vonatkozóan.

Amennyiben az átvitelirendszer-üzemeltető úgy dönt, hogy eltér az (1) bekezdésben említett valamely ajánlástól, döntésének indokolását haladéktalanul benyújtja a regionális koordinációs központokhoz és a rendszerüzemeltetési régió többi átvitelirendszer-üzemeltetőjéhez.

(4)   A koordinált intézkedések vagy ajánlások felülvizsgálata a rendszerüzemeltetési régió egy vagy több átvitelirendszer-üzemeltetőjének kérelme alapján indul. A koordinált intézkedés vagy ajánlás felülvizsgálatát követően a regionális koordinációs központoknak meg kell erősíteniük vagy módosítaniuk kell az intézkedést.

(5)   Amennyiben a koordinált intézkedés az e cikk (4) bekezdése szerinti felülvizsgálat tárgyát képezi, a felülvizsgálati kérelem nem függeszti fel a koordinált intézkedést, kivéve olyan esetekben, amikor a koordinált intézkedések végrehajtása a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően az egyes önálló átvitelirendszer-üzemeltetők által meghatározott üzembiztonsági határértékek megsértésével járna.

(6)   Valamely tagállam vagy a Bizottság javaslatára – az (EU) 2019/944 irányelv 68. cikke által létrehozott bizottsággal való konzultációt követően – az ugyanazon rendszerüzemeltetési régióhoz tartozó tagállamok közösen úgy dönthetnek, hogy az e rendelet 37. cikke (1) bekezdésének c)–p) pontjában meghatározott feladatok közül egyre vagy többre vonatkozóan koordinált intézkedések meghozatalára irányuló hatáskörrel ruházzák fel a regionális koordinációs központjukat.

43. cikk

A regionális koordinációs központok igazgatótanácsa

(1)   A regionális koordinációs központok a vezetésükkel kapcsolatos intézkedések meghozatala és működésük nyomon követése érdekében igazgatótanácsot hoznak létre.

(2)   Az igazgatótanácsot a rendszerüzemeltetési régió valamennyi olyan átvitelirendszer-üzemeltetőjét képviselő tagok alkotják, amelyek részt vesznek a szóban forgó regionális koordinációs központban.

(3)   Az igazgatótanács a következőkért felelős:

a)

a regionális koordinációs központok alapszabályának és eljárási szabályzatának megszövegezése és elfogadása;

b)

a szervezeti felépítés meghatározása és kialakítása;

c)

az éves költségvetés elkészítése és elfogadása;

d)

az együttműködési eljárások kidolgozása és elfogadása a 38. cikknek megfelelően.

(4)   Az igazgatótanács hatásköre nem terjed ki a regionális koordinációs központok napi szintű tevékenységeihez és feladatainak ellátásához kapcsolódó területekre.

44. cikk

Szervezeti felépítés

(1)   A rendszerüzemeltetési régió átvitelirendszer-üzemeltetői kidolgozzák a regionális koordinációs központok szervezeti felépítését, amely támogatja feladataik biztonságos ellátását.

A regionális koordinációs központok szervezeti felépítése előírja:

a)

a személyzet hatáskörét, kötelezettségeit és felelősségi körét;

b)

a szervezet különböző részei és folyamatai között lévő kapcsolatokat és a beszámolás rendjét.

(2)   A regionális koordinációs központok a szubregionális sajátosságok kezelésére létrehozhatnak regionális irodákat, valamint feladataik hatékony és megbízható ellátása érdekében kialakíthatnak támogató regionális koordinációs központokat, amennyiben azokra bizonyítottan feltétlenül szükség van.

45. cikk

Eszközök és személyzet

A regionális koordinációs központoknak rendelkezniük kell minden olyan emberi, műszaki, tárgyi és pénzügyi erőforrással, amely az e rendelet szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez, valamint feladataik független és pártatlan módon történő ellátásához szükséges.

46. cikk

Nyomonkövetés és jelentéstétel

(1)   A regionális koordinációs központok kidolgoznak egy folyamatos nyomonkövetési eljárást, amely kiterjed legalább a következőkre:

a)

működési teljesítményük;

b)

a meghozott koordinált intézkedések és ajánlások, a koordinált intézkedések és az ajánlások átvitelirendszer-üzemeltetők általi végrehajtásának mértéke, valamint az elért eredmények;

c)

a felelősségi körükbe tartozó feladatok végrehajtásának eredményessége és hatékonysága, és adott esetben a feladatok rotációja.

(2)   A regionális koordinációs központok átlátható módon számolnak el költségeikkel, és azokról jelentést tesznek az ACER-nek és a rendszerüzemeltetési régió szabályozó hatóságainak.

(3)   A regionális koordinációs központok éves jelentést nyújtanak be a villamosenergia-piaci ENTSO-nak, az ACER-nek, a rendszerüzemeltetési régió szabályozó hatóságainak és a villamosenergia-ügyi koordinációs csoportnak, amely tartalmazza az (1) bekezdés szerinti nyomonkövetés eredményét és a működésükre vonatkozó információkat.

(4)   A regionális koordinációs központok jelentést tesznek a villamosenergia-piaci ENTSO-nak, a rendszerüzemeltetési régió szabályozó hatóságainak, az ACER-nek és a válsághelyzetek megelőzéséért és kezeléséért felelős egyéb illetékes tagállami hatóságoknak az (1) bekezdés szerinti nyomonkövetési eljárás során azonosított hiányosságokról. E jelentés alapján a rendszerüzemeltetési régió érintett szabályozó hatóságai javaslatot tehetnek a regionális koordinációs központoknak a hiányosságok megszüntetését célzó intézkedésekre.

(5)   Annak sérelme nélkül, hogy meg kell őrizni a biztonságot és az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát, a regionális koordinációs központok nyilvánosságra hozzák a (3) és a (4) bekezdésben említett jelentéseket.

47. cikk

Felelősség

A rendszerüzemeltetési régió átvitelirendszer-üzemeltetőinek bele kell foglalniuk a regionális koordinációs központok létrehozására irányuló, 35. cikk szerinti javaslatba a regionális koordinációs központok feladatainak végrehajtásával kapcsolatos felelősség fedezéséről is rendelkező szükséges lépéseket. A felelősség fedezése érdekében alkalmazott módszernek figyelembe kell vennie a regionális koordinációs központok jogállását és a rendelkezésre álló kereskedelmi biztosítási fedezet szintjét.

48. cikk

Tízéves hálózatfejlesztési terv

(1)   A 30. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervben ismertetni kell az integrált hálózat modelljét, forgatókönyveket kell kidolgozni, és fel kell mérni a rendszer rugalmasságát.

Az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervben különösen:

a)

alapul kell venni a nemzeti beruházási terveket, figyelembe véve az e rendelet 34. cikkének (1) bekezdésében említett regionális beruházási terveket, valamint adott esetben a hálózati tervezés uniós vonatkozásait a 347/2013/EU rendeletben foglaltak szerint; vele kapcsolatban költség-haszon elemzést kell készíteni az említett rendelet 11. cikkében foglaltak értelmében megállapított módszertan szerint;

b)

a határkeresztező összeköttetéseket illetően alapul kell venni továbbá a különféle rendszerhasználók észszerű igényeit, és a tervbe bele kell foglalni az (EU) 2019/944 irányelv 44. és 51. cikkében említett hosszú távú beruházói kötelezettségvállalásokat is; valamint

c)

azonosítani kell a beruházási hiányterületeket, különösen a határkeresztező kapacitások tekintetében.

Az első albekezdés c) pontja vonatkozásban az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervhez mellékelni lehet a határkeresztező kapacitásbővítés azon akadályainak áttekintését, amelyek az eltérő jóváhagyási eljárásokból vagy gyakorlatokból adódnak.

(2)   Az ACER-nek véleményt kell készítenie a nemzeti tízéves hálózatfejlesztési tervekről, értékelve, hogy azok összhangban állnak-e az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervvel. Ha az ACER azt állapítja meg, hogy a nemzeti tízéves hálózatfejlesztési terv nem áll összhangban az Unió egészére kiterjedő hálózati fejlesztési tervvel, szükség szerint ajánlást kell tennie a nemzeti hálózatfejlesztési terv vagy az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési terv módosítására. Ha az ilyen nemzeti tízéves hálózatfejlesztési tervet az (EU) 2019/944 irányelv 51. cikkével összhangban készítik el, az ACER ajánlást tesz az érintett szabályozó hatóságnak a tekintetben, hogy a nemzeti tízéves hálózatfejlesztési tervet módosítsa az említett irányelv 51. cikkének (7) bekezdésével összhangban és erről tájékoztassa a Bizottságot.

49. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezési mechanizmus

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők ellentételezésben részesülnek a hálózatukon befogadott határkeresztező villamosenergia-áramlás kapcsán felmerülő költségekért.

(2)   Az (1) bekezdésben említett ellentételezést azon nemzeti átviteli rendszerek üzemeltetői fizetik, ahonnan a határkeresztező áramlások erednek, illetve ahol az áramlások végződnek.

(3)   Az ellentételező kifizetéseket szabályos időközönként kell teljesíteni egy adott múltbeli időszak tekintetében. Adott esetben a kifizetett ellentételezést utólagosan ki kell igazítani, ha az a ténylegesen felmerült költségek tükrözése végett szükséges.

Az első olyan időszakot, amely tekintetében ellentételezés fizetendő, a 61. cikkben említett iránymutatásokban kell meghatározni.

(4)   A Bizottság a 68. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítéséről az ellentételezésként fizetendő összegek meghatározása vonatkozásában.

(5)   A befogadott határkeresztező áramlások nagyságát és azon határkeresztező áramlások nagyságát, amelyeket úgy minősítenek, hogy nemzeti átviteli hálózatokból erednek vagy ott végződnek, egy adott időszakban ténylegesen mért villamos energia fizikai áramlása alapján kell meghatározni.

(6)   A határkeresztező áramlás befogadásából eredő költségeket a hosszú távú, előretekintő átlagos költségnövekmény alapján kell megállapítani, figyelembe véve a veszteségeket, az új infrastruktúrával kapcsolatos beruházásokat, a meglévő infrastruktúra költségeinek megfelelő arányos részét, amennyiben az infrastruktúrát a határkeresztező áramlás átvitelére használják, különös figyelemmel az ellátás biztonságának garantálására. A felmerült költségek megállapításához elismert költségszámítási módszereket kell alkalmazni. A hálózat határkeresztező áramlás befogadásából eredően a hálózatnál felmerült előnyöket figyelembe kell venni a kapott ellentételezés csökkentése végett.

(7)   Kizárólag az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezési mechanizmus céljából, ha két vagy több tagállam átviteli hálózata részben vagy egészben egy közös szabályozási zóna részét képezi, a szabályozási zóna egészét az egyik érintett tagállam átviteli hálózata részének kell tekinteni annak érdekében, hogy az egy szabályozási zónán belüli áramlást ne lehessen a 2. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti határkeresztező áramlásnak tekinteni, és hogy az ne alapozza meg az e cikk (1) bekezdése szerinti ellentételező kifizetést. Az érintett tagállamok szabályozó hatóságai dönthetik el, hogy a szabályozási zóna egészét melyik érintett tagállamhoz tartozónak tekintik.

50. cikk

Információszolgáltatás

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek koordinációs és információcserére vonatkozó eljárásokat kell létrehozniuk, hogy biztosítsák a hálózatok biztonságát a szűk keresztmetszetek kezelésével összefüggésben.

(2)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők által alkalmazott biztonsági, üzemeltetési és tervezési szabványokat nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozott információk tartalmazzák a teljes átviteli kapacitás és az átviteli megbízhatósági tartalék számításához használt – a hálózat elektromos és fizikai tulajdonságai alapján meghatározott – általános módszert. E számítási módokat a szabályozó hatóságoknak jóvá kell hagyniuk.

(3)   Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek közzé kell tenniük a rendelkezésre álló átviteli kapacitásokra vonatkozó becsléseket minden napra vonatkozóan, feltüntetve a már lefoglalt rendelkezésre álló kapacitásokat is. Ezen információkat meghatározott időközönként kell közzétenni a szállítás napja előtt, és mindenképpen tartalmazniuk kell heti és havi előzetes becsléseket, valamint a rendelkezésre álló kapacitás várható megbízhatóságának mennyiségi megjelölését.

(4)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők kötelesek releváns adatokat közzétenni az összesített előrejelzésről és a tényleges keresletről, a termelési és terhelési kapacitások rendelkezésre állásáról és tényleges kihasználtságáról, a hálózatok és a rendszerösszekötők rendelkezésre állásáról és kihasználtságáról, a kiegyenlítő szabályozási energiáról és a tartalékkapacitásról, valamint a rugalmasság rendelkezésre állásáról. A kis teljesítményű termelő- és terhelési kapacitások rendelkezésre állása és tényleges kihasználtsága tekintetében felhasználhatók az összesített becsült adatok.

(5)   Az érintett piaci résztvevők kötelesek a megfelelő adatokat az átvitelirendszer-üzemeltetők rendelkezésére bocsátani.

(6)   Azok a termelővállalkozások, amelyek – akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként – legalább egy olyan termelési eszközzel rendelkeznek, amelynek beépített teljesítménye legalább 250 MW, vagy olyan portfólióval, amelyben a termelési eszközök összkapacitása legalább 400 MW, kötelesek üzemenkénti és óránkénti bontásban öt évre visszamenőleg állandó jelleggel hozzáférhetővé tenni a szabályozó hatóság, a nemzeti versenyhatóság és a Bizottság számára azokat az adatokat, amelyek alapján ellenőrizhető a teherelosztásra vonatkozó valamennyi operatív döntésük, valamint az áramtőzsdéken, a rendszerösszekötő kapacitásra vonatkozóan lefolytatott aukciókon, a tartalékpiacokon és a tőzsdén kívüli ügyletek piacán tanúsított ajánlattételi magatartásuk. Az üzemenkénti és óránkénti bontásban tárolandó információknak tartalmazniuk kell legalább az ajánlattétel időpontjára, valamint a villamos energia előállításának időpontjára vonatkozóan a rendelkezésre álló termelőkapacitásra és a lekötött tartalékokra vonatkozó adatokat, ideértve a lekötött tartalékok üzemenkénti felosztását is.

(7)   Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek rendszeresen kielégítően pontos adatokat kell kicserélniük a hálózatról és az energiaáramlásról, lehetővé téve az egyes átvitelirendszer-üzemeltetők számára energiaáramlási számítások elvégzését saját érintett területükön. Ugyanezeket az adatokat kérésre a szabályozó hatóságok, a Bizottság és a tagállamok rendelkezésére kell bocsátani. A szabályozó hatóságok, a tagállamok és a Bizottság az említett adatokat bizalmasan kezelik, és gondoskodnak arról, hogy minden tanácsadó, aki felkérésükre ezen adatok alapján elemzéseket végez, bizalmasan kezelje az adatokat.

51. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők tanúsítása

(1)   A Bizottság az (EU) 2019/944 irányelv 52. cikke (6) bekezdésének megfelelően az átvitelirendszer-üzemeltető tanúsításáról szóló határozatra vonatkozó minden bejelentést annak kézhezvétele után haladéktalanul megvizsgál. A Bizottság az ilyen bejelentés kézhezvételét követő két hónapon belül véleményt nyilvánít az érintett szabályozó hatóság részére arról, hogy az megfelel-e az (EU) 2019/944 irányelv 43. cikkének, valamint 52. cikke (2) bekezdésének vagy 53. cikkének.

Az első albekezdésben említett vélemény kidolgozásakor a Bizottság felkérheti az ACER-t a szabályozó hatóság határozatának véleményezésére. Ilyen esetben az első albekezdésben említett két hónapos időszakot további két hónappal meg kell hosszabbítani.

Ha a Bizottság az első és a második albekezdésben említett időszakon belül nem nyilvánít véleményt, akkor úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság nem emel kifogást a szabályozó hatóság határozatával szemben.

(2)   A Bizottság véleményének kézhezvételétől számított két hónapon belül a szabályozó hatóság – a legnagyobb mértékben figyelembe véve ezt a véleményt – végső határozatot fogad el az átvitelirendszer-üzemeltető tanúsításáról. A szabályozó hatóság határozatát és a Bizottság véleményét együtt kell közzétenni.

(3)   A szabályozó hatóságok vagy a Bizottság az eljárás során bármikor kérhetik az átvitelirendszer-üzemeltetőtől vagy a termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozástól, hogy adja meg az e cikk szerinti feladataik ellátása szempontjából lényeges információkat.

(4)   A szabályozó hatóságok és a Bizottság megőrzik az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát.

(5)   Ha a Bizottság az (EU) 2019/944 irányelv 43. cikkének (9) bekezdése szerinti bejelentést kapott egy szállításirendszer-üzemeltető tanúsításáról, a Bizottság a tanúsításra vonatkozó határozatot hoz. A szabályozó hatóság a Bizottság határozatának megfelelően jár el.

VI. FEJEZET

AZ ELOSZTÓRENDSZER ÜZEMELTETÉSE

52. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők európai szervezete

(1)   Az elosztórendszer-üzemeltetők uniós szinten együttműködnek az EU DSO-n keresztül annak érdekében, hogy elősegítsék a villamos energia belső piacának teljes körű megvalósítását és működését, valamint az elosztó- és átviteli rendszerek optimális irányítását és koordinált üzemeltetését. Azon elosztórendszer-üzemeltetőknek, amelyek részt kívánnak venni az EU DSO-ban, jogukban áll a szervezet bejegyzett tagjává válni.

A bejegyzett tagok az EU DSO-ban részt vehetnek közvetlenül, vagy képviselheti őket a tagállam által kijelölt nemzeti szövetség vagy egy uniós szintű szövetség.

(2)   Az EU DSO feladatait és eljárásait az 55. cikk szerint látja el, illetve folytatja le. A közös uniós érdeket szolgáló szakértői szervezetként az EU DSO nem képviselhet egyéni érdekeket, és nem kísérelheti meg bizonyos egyéni érdekek érvényesítése érdekében befolyásolni a döntéshozatali folyamatot.

(3)   Az EU DSO-nak azok a szervezetek lehetnek a tagjai, amelyek nyilvántartásba vették magukat és vállalják egy tisztességes és arányos tagsági díj megfizetését, amely tükrözi az adott elosztórendszer-üzemeltetőhöz csatlakozott felhasználók számát.

53. cikk

Az EU DSO létrehozása

(1)   Az EU DSO-nak részét képezi legalább a közgyűlés, az igazgatótanács, a stratégai tanácsadó csoport, a szakértői csoport és a főtitkár.

(2)   Az elosztórendszer-üzemeltetők 2020. július 5-ig benyújtják a Bizottságnak és az ACER-nek a létrehozandó EU DSO 54. cikk szerinti, magatartási kódexet is magában foglaló alapszabályának tervezetét, nyilvántartásba vett tagjainak jegyzékét, eljárási szabályzatának tervezetét, beleértve a villamosenergia-piaci ENTSO-val és a többi érdekelttel folytatandó konzultáció eljárási szabályait és a finanszírozási szabályokat.

Az EU DSO eljárási szabályzatának tervezete biztosítja az összes részt vevő elosztórendszer-üzemeltető kiegyensúlyozott képviseletét.

(3)   Az ACER a valamennyi érdekeltet, és különösen az elosztórendszer-használókat tömörítő képviseleti szervezetekkel folytatott konzultációt követően az alapszabály tervezetéről, a tagjegyzékről és az eljárási szabályzat tervezetéről a kézhezvételtől számított két hónapon belül véleményt terjeszt a Bizottság elé.

(4)   A Bizottság az alapszabály tervezetéről, a tagjegyzékről és az eljárási szabályzat tervezetéről az ACER (3) bekezdésben előírt véleményét figyelembe véve, az annak kézhezvételétől számított három hónapon belül véleményt nyilvánít.

(5)   Az elosztórendszer-üzemeltetők a Bizottság kedvező véleménye kézhezvételétől számított három hónapon belül létrehozzák az EU DSO-t, valamint elfogadják és közzéteszik alapszabályát és eljárási szabályzatát.

(6)   Amennyiben a (2) bekezdésben említett dokumentumok tekintetében változások történnek, illetve a Bizottság vagy az ACER indokolt kérésére a szóban forgó dokumentumokat be kell nyújtani a Bizottságnak és az ACER-nek. Az ACER és a Bizottság a (2), a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban véleményt nyilvánít.

(7)   Az EU DSO tevékenységével összefüggésben felmerülő költségeket a szervezetben bejegyzett tagsági jogviszonnyal rendelkező elosztórendszer-üzemeltetők viselik, és ezeket a költségeket a tarifák kiszámítása során figyelembe kell venni. Ezeket a költségeket a szabályozó hatóságok csak abban az esetben hagyják jóvá, ha azok észszerűek és arányosak.

54. cikk

Az EU DSO-ra vonatkozó fő szabályok és eljárások

(1)   Az EU DSO 53. cikkel összhangban elfogadott alapszabályának tiszteletben kell tartania az alábbi elveket:

a)

az EU DSO munkájában csak a bejegyzett tagok vehetnek részt, ugyanakkor e tagok meghatalmazás útján is képviseltethetik magukat;

b)

az EU DSO tevékenységeivel kapcsolatos stratégiai döntéseket, továbbá az igazgatótanácsnak szánt szakpolitikai iránymutatásokat a közgyűlés fogadja el;

c)

a közgyűlés határozatait az alábbi szabályok szerint fogadja el:

i.

az egyes tagok a felhasználóik számával arányos számú szavazati joggal rendelkeznek;

ii.

leadták a tagok által birtokolt szavazatok legalább 65 %-át; valamint

iii.

a határozatot a tagok 55 %-os többségével fogadták el;

d)

a közgyűlés határozatait az alábbi szabályok szerint utasítja el:

i.

az egyes tagok a felhasználóik számával arányos számú szavazati joggal rendelkeznek;

ii.

leadták a tagok által birtokolt szavazatok legalább 35 %-át; valamint

iii.

a határozatot a tagok legalább 25 %-a elutasítja;

e)

az igazgatótanácsot a közgyűlés választja, legfeljebb négy évre;

f)

az igazgatótanács a tagjai közül kinevezi az elnököt és a három alelnököt;

g)

az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők 56. és 57. cikk szerinti együttműködését az igazgatótanács irányítja;

h)

az igazgatótanács a határozatait abszolút többséggel fogadja el;

i)

a főtitkárt az igazgatótanács javaslata alapján a közgyűlés nevezi ki a tagjai közül négy évre, és a megbízatás egy alkalommal megújítható;

j)

a szakértői csoportokat az igazgatótanács javaslata alapján a közgyűlés nevezi ki és az egyes csoportok legfeljebb 30 tagból állhatnak azzal, hogy a tagok legfeljebb egyharmada az EU DSO tagjain kívüli tag lehet; ezen felül létre kell hozni egy „országokat képviselő” szakértői csoportot, amelynek az elosztórendszer-üzemeltetők tagállamonként egy-egy képviselőjéből kell állnia.

(2)   Az EU DSO által elfogadott eljárásoknak tiszteletben kell tartaniuk az EU DSO tagjaival szembeni tisztességes és arányos bánásmód elvét, és tükrözniük kell az EU DSO tagságának sokféle földrajzi és gazdasági struktúráját. Az eljárások különösen biztosítják, hogy:

a)

az igazgatótanács az igazgatótanács elnökéből és a tagok 27 képviselőjéből álljon, amely utóbbiak közül:

i.

kilenc olyan tagokat képvisel, amelyeknek több mint 1 millió hálózathasználója van;

ii.

kilenc olyan tagokat képvisel, amelyeknek több mint 100 000 és kevesebb mint 1 millió hálózathasználója van; valamint

iii.

kilenc olyan tagokat képvisel, amelyeknek kevesebb mint 100 000 hálózathasználója van;

b)

a már meglévő DSO-szövetségek képviselői megfigyelőként részt vehessenek az igazgatótanács ülésein;

c)

az ugyanazon tagállamban található vagy ugyanazon iparági vállalatcsoporthoz tartozó EU DSO tagoknak legfeljebb három képviselője lehessen az igazgatótanácsban;

d)

az igazgatótanács alelnökeit az a) pontban leírt egyes csoportokba tartozó tagok képviselői közül nevezzék ki;

e)

a szakértői csoportok tagjai között ne lehessenek többségben az EU DSO ugyanazon tagállamban található vagy ugyanazon iparági vállalatcsoporthoz tartozó tagjainak képviselői;

f)

az igazgatótanács létrehozzon egy olyan stratégiai tanácsadó csoportot, amely véleményével segíti az igazgatótanács és a szakértői csoportok munkáját, és amely egyfelől az EU DSO szövetségeinek képviselőiből, másfelől pedig az igazgatótanácsban képviselettel nem rendelkező tagállamok képviselőiből áll.

55. cikk

Az EU DSO feladatai

(1)   Az EU DSO feladatai a következők:

a)

az elosztóhálózatok üzemeltetésének és tervezésének elősegítése, az átviteli hálózatok üzemeltetésével és tervezésével összehangolt módon;

b)

a megújuló energiaforrások, az elosztott energiatermelés és az elosztóhálózat részét képező egyéb erőforrások – mint például az energiatárolás – integrációjának előmozdítása;

c)

a keresletoldali rugalmasság és válasz, valamint az elosztóhálózatra csatlakozó felhasználók piacra jutásának elősegítése;

d)

hozzájárulás az elosztórendszerek digitalizálásához, ideértve az intelligens hálózatok kiépítését és az okosmérési rendszerek bevezetését is;

e)

az adatkezelés, a kiberbiztonság és az adatvédelem fejlesztésének előmozdítása, együttműködve az illetékes hatóságokkal és a szabályozott szervezetekkel;

f)

részvétel az elosztóhálózatok üzemeltetése és tervezése, valamint az átviteli és az elosztóhálózatok koordinált üzemeltetése szempontjából releváns, az 59. cikk szerinti üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozásában.

(2)   Az EU DSO emellett:

a)

együttműködik a villamosenergia-piaci ENTSO-val az e rendelet értelmében elfogadott, az elosztóhálózatok üzemeltetése és tervezése, valamint az átviteli és az elosztóhálózatok koordinált üzemeltetése szempontjából releváns üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtásának nyomon követése során;

b)

együttműködik a villamosenergia-piaci ENTSO-val, és meghatározza az átviteli és az elosztórendszerek koordinált üzemeltetésével és tervezésével, ezen belül az üzemeltetők közötti adatcserével és az elosztott energiaforrások összehangolásával kapcsolatos bevált módszereket;

c)

azonosítja az (1) bekezdésben meghatározott területekkel, valamint az elosztóhálózaton belüli energiahatékonyság javításával kapcsolatos bevált módszereket;

d)

éves munkaprogramot és éves jelentést fogad el;

e)

működése során betartja a versenyjogot és biztosítja a semlegességet.

56. cikk

Konzultációk az üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása során

(1)   Miközben részt vesz az 59. cikk szerinti új üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozásában, az EU DSO széles körben, korai szakaszban, nyitott és átlátható módon, az 53. cikkben említett, konzultációra vonatkozó eljárási szabályzatnak megfelelően valamennyi érdekelt és különösen az ilyen érdekelteket tömörítő képviseleti szervezetek bevonásával konzultációs eljárást folytat. E konzultációnak ki kell terjednie a szabályozó hatóságokra és más nemzeti hatóságokra, az ellátó- és a termelővállalkozásokra, a rendszerhasználókra, beleértve a felhasználókat is, a műszaki testületekre és az érdekelteket tömörítő platformokra. A konzultáció célja a döntéshozatali folyamatban érintett valamennyi érdekelt fél véleményének és javaslatának felmérése.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt konzultációkkal kapcsolatos valamennyi dokumentumot és az ülések jegyzőkönyveit nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(3)   Az EU DSO figyelembe veszi a konzultációk során kifejtett véleményeket. Az 59. cikkben említett üzemi és kereskedelmi szabályzatokra irányuló javaslatok elfogadását megelőzően az EU DSO beszámol arról, hogy hogyan vette figyelembe a konzultáció során hozzá beérkezett észrevételeket. Ha az észrevételeket nem vette figyelembe, azt köteles megindokolni.

57. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők és az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti együttműködés

(1)   Az elosztórendszer-üzemeltetőknek és az átvitelirendszer-üzemeltetőknek együtt kell működniük egymással hálózataik tervezése és üzemeltetése során. Ennek keretében az elosztórendszer-üzemeltetők és az átvitelirendszer-üzemeltetők megosztanak egymással minden szükséges információt és adatot a termelési eszközök és a keresletoldali válasz működésével, hálózataik napi üzemeltetésével és a hosszú távú hálózati beruházási terveikkel kapcsolatban annak érdekében, hogy biztosítsák hálózataik költséghatékony, biztonságos és megbízható fejlesztését és üzemeltetését.

(2)   Az elosztórendszer-üzemeltetőknek és az átvitelirendszer-üzemeltetőknek együtt kell működniük egymással annak érdekében, hogy összehangolt módon hozzáférjenek az olyan erőforrásokhoz – például az elosztott energiatermeléshez, az energiatároláshoz és a keresletoldali válaszhoz –, amelyek hozzájárulhatnak mind az elosztórendszer-üzemeltetők, mind pedig az átvitelirendszer-üzemeltetők szükségleteinek kielégítéséhez.

VII. FEJEZET

ÜZEMI ÉS KERESKEDELMI SZABÁLYZATOK, VALAMINT IRÁNYMUTATÁSOK

58. cikk

Üzemi és kereskedelmi szabályzatok, valamint iránymutatások elfogadása

(1)   Az 59., a 60. és a 61. cikkben foglalt felhatalmazásokra is figyelemmel a Bizottság végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el. Ezeket a jogi aktusokat a Bizottság kétféle formában fogadhatja el: vagy az 59. cikk szerinti eljárással, olyan üzemi és kereskedelmi szabályzatok formájában, amelyek a villamosenergia-piaci ENTSO vagy – amennyiben az 59. cikk (3) bekezdése szerinti prioritási lista ekként rendelkezik – az EU DSO – adott esetben a villamosenergia-piaci ENTSO-val együttműködve – és az ACER által kidolgozott szövegjavaslatokon alapulnak, vagy pedig a 61. cikk szerinti eljárással, iránymutatások formájában.

(2)   Az üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak, valamint az iránymutatásoknak teljesíteniük kell a következő követelményeket:

a)

biztosítaniuk kell az e rendelet célkitűzéseinek megvalósításához szükséges minimális szintű harmonizációt;

b)

adott esetben figyelembe kell venniük a regionális sajátosságokat;

c)

nem léphetik túl az a) pont céljainak eléréséhez szükséges mértéket; valamint

d)

nem érinthetik a tagállamok azon jogát, hogy az övezetközi kereskedelmet nem befolyásoló nemzeti üzemi és kereskedelmi szabályzatokat hozzanak létre.

59. cikk

Az üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozásával biztosítsa e rendelet végrehajtásának egységes feltételeit, mégpedig a következő területeken:

a)

hálózatbiztonsági és megbízhatósági szabályok, beleértve a hálózati üzembiztonságot szolgáló biztonsági technikai átviteli tartalékkapacitásra vonatkozó szabályokat, valamint e rendelet 34–47. és 57. cikkét, és az (EU) 2019/944 irányelv 40. cikkét végrehajtó interoperabilitási szabályokat, beleértve a következőkre vonatkozó szabályokat: rendszerállapotok; beavatkozó intézkedések és üzembiztonsági határértékek; feszültség- és meddőteljesítmény-szabályozás; zárlatiáram-kezelés; teljesítményáramlás-kezelés; kiesések elemzése és kezelése; védőberendezések és védőrendszerek; adatcsere; megfelelés; képzés; az üzemelőkészítés és üzembiztonság elemzése; a regionális üzembiztonsági koordináció; kikapcsolás-összehangolás; a releváns eszközök rendelkezésre állására vonatkozó tervezés; megfelelőségi elemzés; kisegítő szolgáltatások; menetrend-kezelés; az üzemelőkészítés alapját képező adatkörnyezet;

b)

az (EU) 2019/944 irányelv 6. cikkét és e rendelet 7–10., 13–17. és 35–37. cikkét végrehajtó, kapacitásfelosztásra és szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó szabályok, beleértve a következőke vonatkozó szabályokat: másnapi, napon belüli, illetve hosszú időtávra vonatkozó kapacitásszámítási módszerek és eljárások; hálózati modellek; az ajánlattételi övezetek konfigurációja; teher-újraelosztás és ellenkereskedelem; kereskedelmi algoritmusok; egységes másnapi és egységes napon belüli piac-összekapcsolás; a felosztott övezetközi kapacitás megbízhatósága; a szűk keresztmetszetek kezeléséből származó bevételek elosztása; az övezetközi átvitellel kapcsolatos kockázatokra vonatkozó fedezetképzés; kijelölési eljárások; valamint a kapacitásfelosztás és a szűkkeresztmetszet-kezelés költségeinek megtérítése;

c)

a hálózat-hozzáférési szolgáltatások műszaki és operatív biztosításával és a villamosenergia-rendszer kiegyenlítő szabályozásával kapcsolatos kereskedelemre vonatkozó, az 5., a 6. és a 17. cikket végrehajtó szabályok, ideértve a következőkre vonatkozó szabályokat: a hálózattal kapcsolatos tartalékenergia teljesítménye, ideértve a feladatokat és felelősségi köröket; a kiegyenlítő szabályozási energia cseréjének platformjai; kapuzárási időpontok; a szabványos és az egyedi kiegyenlítő szabályozási termékekre vonatkozó követelmények; a kiegyenlítő szabályozási szolgáltatások beszerzése; a kiegyenlítő szabályozási szolgáltatások cseréjére, illetve a tartalékok megosztására szolgáló övezetközi kapacitások felosztása; a kiegyenlítő szabályozási energia elszámolása; a rendszer-üzemeltetők közötti energiacsere elszámolása; kiegyenlítőenergia-elszámolás és a kiegyenlítő szabályozási kapacitás elszámolása, teljesítmény-frekvencia szabályozás; a frekvenciaminőség meghatározása és a vonatkozó célparaméterek megállapítása; frekvenciatartási tartalékok, frekvencia-visszaállítási tartalékok és helyettesítő tartalékok; a tartalékok cseréje és megosztása; a tartalékok határkeresztező aktiválásának folyamatai; időszabályozási folyamatok; az információk átláthatósága;

d)

a nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatások megkülönböztetésmentes és átlátható nyújtására vonatkozó, az (EU) 2019/944 irányelv 36., 40. és 54. cikkét végrehajtó szabályok, többek között a következőkre vonatkozó szabályok: az állandósult állapotbeli feszültségszabályozás, az inercia, a gyors reagálású árambetáplálás, a hálózatstabilitási inercia, a rövidzárlati áram, a black start képesség és a szigetüzemben való részvételi képesség;

e)

a keresletoldali válaszra – ideértve a szabályozási központba tömörülést, az energiatárolást és a kereslet csökkentését is – vonatkozó, az e rendelet 57. cikkét és az (EU) 2019/944 irányelv 17., 31., 32., 36., 40. és 54. cikkét végrehajtó szabályok.

E végrehajtási jogi aktusokat a 67. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 68. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítésére a következő területekre kiterjedő üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása céljából:

a)

a hálózatra kapcsolódás szabályai, beleértve a következőkre vonatkozó szabályokat: az átviteli rendszerhez csatlakoztatott keresletoldali létesítmények, elosztólétesítmények és elosztóhálózatok csatlakozása; keresletoldali választ közvetítő felhasználói egységek csatlakozása; a termelőegységek hálózati csatlakozására vonatkozó követelmények; a nagyfeszültségű egyenáramú hálózathoz való csatlakozásra vonatkozó követelmények; az egyenáram-csatlakozású erőműparkokra és a végponti nagyfeszültségű egyenáramú átalakító állomásokra vonatkozó követelmények; a hálózati csatlakozásra vonatkozó üzemeltetési hozzájárulási eljárás;

b)

az adatcserére, az elszámolásra és az átláthatóságra vonatkozó szabályok, ideértve különösen a következőkre vonatkozó szabályokat: a releváns időhorizontok átviteli kapacitása, a transzferkapacitások felosztásának és kihasználtságának becslései és tényleges értékei, a létesítmények előre jelzett és tényleges kereslete és azok összesített adatai, ideértve a létesítmények rendelkezésre nem állását, a termelőegységek előrejelzett és tényleges termelése és ezek összesített adatai, ideértve az egységek rendelkezésre nem állását, a hálózatok rendelkezésre állása és kihasználtsága, a szűkkeresztmetszet-kezelési intézkedések és a kiegyenlítő szabályozási piaci adatok. A szabályoknak ki kell terjedniük az információk közzétételének módjára, a közzététel időzítésére, a kezelésükért felelős szervezetekre;

c)

a harmadik felekre vonatkozó hozzáférési szabályok;

d)

üzemeltetési vészhelyzeti és helyreállítási eljárások, beleértve a következőket: rendszervédelmi tervek, beavatkozó tervek, piaci interakciók, információcsere és kommunikáció, valamint eszközök és létesítmények;

e)

ágazatspecifikus szabályok a határkeresztező villamosenergia-áramlások kiberbiztonsági szempontjaira, ideértve a közös minimumkövetelményekre, a tervezésre, a nyomon követésre, a jelentéstételre és a válságkezelésre vonatkozó szabályokat.

(3)   A Bizottság az ACER-rel, a villamosenergia-piaci ENTSO-val, az EU DSO-val és az egyéb érdekeltekkel folytatott konzultációt követően háromévente prioritási listát állít fel, amelyben megállapítja az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott azon területeket, amelyekre vonatkozóan üzemi és kereskedelmi szabályzatokat kell kidolgozni.

Amennyiben az üzemi és kereskedelmi szabályzat tárgya közvetlenül az elosztóhálózat üzemeltetéséhez kapcsolódik, és nem kifejezetten releváns az átvitel szempontjából, a Bizottság felkérheti az EU DSO-t, hogy a villamosenergia-piaci ENTSO-val együttműködve hozzon létre egy szövegező bizottságot és nyújtson be az ACER-nek egy üzemi és kereskedelmi szabályzatra irányuló javaslatot.

(4)   A Bizottság felkéri az ACER-t arra, hogy a Bizottság kérelmének kézhevételét követő, hat hónapot meg nem haladó, észszerű határidőn belül nyújtson be nem kötelező érvényű, keret jellegű iránymutatást, amelyben meghatározza a prioritási listán meghatározott területekkel kapcsolatos egyes üzemi és kereskedelmi szabályzatok kialakítására vonatkozó egyértelmű és objektív elveket (a továbbiakban: keret jellegű iránymutatás). A Bizottság kérése tartalmazhat olyan feltételeket, amelyekre a keret jellegű iránymutatásnak figyelemmel kell lennie. Valamennyi keret jellegű iránymutatásnak a megkülönböztetésmentességet, a piaci integrációt, a tényleges versenyt és a piac hatékony működését kell előmozdítania. Az ACER indokolt kérésére az iránymutatás benyújtására vonatkozó határidőt a Bizottság meghosszabbíthatja.

(5)   Az ACER-nek a keret jellegű iránymutatásokra vonatkozóan legalább két hónapos időszakon keresztül nyílt és átlátható módon hivatalos konzultációt kell folytatnia a villamosenergia-piaci ENTSO-val, az EU-DSO-val és az egyéb érintett érdekeltekkel.

(6)   Az ACER nem kötelező érvényű, keret jellegű iránymutatást nyújt be a Bizottságnak, ha erre a (3) bekezdés értelmében felkérést kap.

(7)   Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a keret jellegű iránymutatás nem járul hozzá a piaci integrációhoz, a megkülönböztetésmentességhez, a tényleges versenyhez és a piac hatékony működéséhez, felkérheti az ACER-t, hogy észszerű határidőn belül vizsgálja felül a keret jellegű iránymutatást, és nyújtsa be újra a Bizottságnak.

(8)   Ha az ACER a Bizottság által a (4) vagy a (7) bekezdés alapján megállapított időszakon belül nem nyújtja be vagy nem nyújtja be újra a keret jellegű iránymutatást, azt a Bizottság dolgozza ki.

(9)   A Bizottság felkéri a villamosenergia-piaci ENTSO-t vagy – amennyiben a (3) bekezdés szerinti prioritási lista ekként rendelkezik – az EU DSO-t, hogy a villamosenergia-piaci ENTSO-val együttműködve – a Bizottság kérelmének beérkezését követően 12 hónapot meg nem haladó, észszerű határidőn belül – nyújtson be az ACER-nek egy olyan üzemi és kereskedelmi szabályzatra irányuló javaslatot, amely összhangban van a vonatkozó keret jellegű iránymutatással.

(10)   A villamosenergia-piaci ENTSO vagy – amennyiben a (3) bekezdés szerinti prioritási lista ekként rendelkezik – az EU DSO a villamosenergia-piaci ENTSO-val együttműködve összehív egy szövegező bizottságot, hogy az segítse az üzemi és kereskedelmi szabályzat kidolgozása során. A szövegező bizottságnak az ACER, a villamosenergia-piaci ENTSO, adott esetben az EU DSO, valamint – szükség esetén – a kijelölt villamosenergiapiac-üzemeltetők és korlátozott számban a leginkább érintett érdekeltek képviselőiből kell állnia. A villamosenergia-piaci ENTSO-nak vagy – amennyiben a (3) bekezdés szerinti prioritási lista ekként rendelkezik – az EU DSO-nak a villamosenergia-piaci ENTSO-val együttműködésben a Bizottság által a (9) bekezdés szerint hozzá intézett felkérésre üzemi és kereskedelmi szabályzatokra irányuló javaslatokat kell kidolgoznia az (1) és a (2) bekezdésben említett területeken.

(11)   Az ACER felülvizsgálja az üzemi és kereskedelmi szabályzatot és biztosítja, hogy az elfogadandó üzemi és kereskedelmi szabályzat összhangban legyen a vonatkozó kötelező erővel nem rendelkező, keret jellegű iránymutatással és hozzájáruljon a piaci integrációhoz, a megkülönböztetésmentességhez, a tényleges versenyhez és a piac hatékony működéséhez, majd a felülvizsgált üzemi és kereskedelmi szabályzatot a javaslat kézhezvételétől számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottságnak. A Bizottságnak benyújtott javaslatban az ACER figyelembe veszi a javaslatnak a villamosenergia-piaci ENTSO vagy az EU DSO által vezetett szövegezése során az érintett felektől beérkezett véleményeket, és konzultációt folytat az érintett érdekeltekkel a Bizottságnak benyújtandó változatról.

(12)   Amennyiben a villamosenergia-piaci ENTSO vagy az EU DSO nem dolgozott ki üzemi és kereskedelmi szabályzatot a Bizottság által a (9) bekezdés alapján szabott határidőn belül, akkor a Bizottság felkérheti az ACER-t, hogy a vonatkozó keret jellegű iránymutatás alapján készítse el az üzemi és kereskedelmi szabályzat tervezetét. Az ACER további konzultációt kezdeményezhet az üzemi és kereskedelmi szabályzat tervezetének e bekezdés alapján történő elkészítése során. Az ACER benyújtja az üzemi és kereskedelmi szabályzat e bekezdés alapján készített tervezetét a Bizottságnak, és javasolhatja annak elfogadását.

(13)   A Bizottság– ha a villamosenergia-piaci ENTSO vagy az EU DSO nem dolgozott ki üzemi és kereskedelmi szabályzatot, vagy ha az ACER nem dolgozta ki az üzemi és kereskedelmi szabályzat tervezetét a (12) bekezdésben említettek szerint – saját kezdeményezésére vagy az ACER (11) bekezdés szerinti javaslatára egy vagy több üzemi és kereskedelmi szabályzatot fogadhat el az (1) és a (2) bekezdésben felsorolt területeken.

(14)   Ha a Bizottság saját kezdeményezésére javasolja egy üzemi és kereskedelmi szabályzat elfogadását, akkor az üzemi és kereskedelmi szabályzat tervezetéről legalább két hónapon keresztül konzultál az ACER-rel, a villamosenergia-piaci ENTSO-val és valamennyi érdekelttel.

(15)   Ez a cikk nem érinti a Bizottság azon jogát, hogy a 61. cikkel összhangban iránymutatásokat fogadjon el, illetve módosítson. Nem érinti továbbá a villamosenergia-piaci ENTSO azon lehetőségét, hogy nem kötelező érvényű iránymutatást dolgozzon ki az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott területeken, amennyiben az iránymutatás nem kapcsolódik olyan területekhez, amelyekre a Bizottság által a villamosenergia-piaci ENTSO-hoz intézett valamely felkérés kiterjed. A villamosenergia-piaci ENTSO az ilyen iránymutatást véleményezésre be kell, hogy nyújtsa az ACER-hez, és e véleményt kellő mértékben figyelembe kell vennie.

60. cikk

Az üzemi és kereskedelmi szabályzatok módosítása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 59. cikk (1) és (2) bekezdésében felsorolt területeken, valamint az ugyanazon cikk szerinti megfelelő eljárást követve módosítsa az üzemi és kereskedelmi szabályzatokat. Az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárás szerint az ACER is tehet módosításra irányuló javaslatokat.

(2)   Az 59. cikk szerint elfogadott valamely üzemi és kereskedelmi szabályzat által valószínűleg érintett személyek – beleértve a villamosenergia-piaci ENTSO-t, az EU DSO-t, a szabályozó hatóságokat, az átvitelirendszer-üzemeltetőket, az elosztórendszer-üzemeltetőket, a rendszerhasználókat és a felhasználókat – tervezet formájában az említett szabályzat módosítását javasolhatják az ACER-nek. Az ACER saját kezdeményezésére is javasolhat módosításokat.

(3)   Az ACER indokolással ellátott módosítási javaslatokat tehet a Bizottságnak, amelyekben kifejti, hogy az ilyen javaslat milyen módon van összhangban az üzemi és kereskedelmi szabályzat e rendelet 59. cikkének (3) bekezdésében meghatározott célkitűzéseivel. Amennyiben az ACER megítélése szerint valamely módosítási javaslat indokolt, valamint saját kezdeményezésű módosítási javaslatok esetén az ACER az (EU) 2019/942 rendelet 14. cikkének megfelelően valamennyi érdekelttel konzultációt folytat.

61. cikk

Iránymutatások

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap kötelező erejű iránymutatások elfogadására az e cikkben felsorolt területeken.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy iránymutatásokat fogadjon el azokon a területeken, amelyeken ilyen jogi aktusok az 59. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti, az üzemi és kereskedelmi szabályzatokra vonatkozó eljárás keretében is kidolgozhatók lennének. Ezen iránymutatásokat felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy végrehajtási jogi aktus formájában kell elfogadni, az e rendeletben foglalt, irányadó felhatalmazástól függően.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 68. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítéseként iránymutatások megállapítására vonatkozóan az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezési mechanizmusról. Ezekben az iránymutatásokban a 18. és a 49. cikkben előírt elvekkel összhangban rendelkezni kell:

a)

a határkeresztező áramlásért ellentételezés fizetésére kötelezett átvitelirendszer-üzemeltetők megállapítására szolgáló eljárás részleteiről, ideértve az azon nemzeti átviteli rendszerek üzemeltetői közötti megosztás szabályait is, ahonnan a határkeresztező áramlások erednek, illetve ahol az áramlások végződnek, összhangban a 49. cikk (2) bekezdésével;

b)

a követendő fizetési eljárás részleteiről, ideértve annak meghatározását is, hogy mely időszakra vonatkozóan kell először ellentételezést fizetni, összhangban a 49. cikk (3) bekezdésének második albekezdésével;

c)

a 49. cikk alapján ellentételezésre jogosító fogadott határkeresztező áramlás mennyiségének kiszámítására és jellegének meghatározására szolgáló módszertanok részleteiről, valamint az egyes tagállamok átviteli hálózataiból eredő vagy ott végződő áramlás nagyságának meghatározására szolgáló módszertan részletes meghatározásáról, összhangban a 49. cikk (5) bekezdésével;

d)

a határkeresztező áramlás fogadásához kapcsolódó költség és haszon kiszámítására szolgáló módszertan részletes meghatározásáról, összhangban a 49. cikk (6) bekezdésével;

e)

az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezés mechanizmusa vonatkozásában az Európai Gazdasági Térségen kívüli országokból eredő, illetve ott végződő villamosenergia-áramlások kezelésének módjáról; valamint

f)

az egyenáramú rendszerösszekötővel összekapcsolt nemzeti rendszerek részvételére vonatkozó szabályokról, összhangban a 49. cikkel.

(4)   Adott esetben a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben megfogalmazza az e rendelet céljainak eléréséhez szükséges harmonizáció minimális szintjét biztosító iránymutatásokat. Ezen iránymutatások a következő kérdésekre is kiterjedhetnek:

a)

a villamos energia kereskedelmére vonatkozó, az (EU) 2019/944 irányelv 6. cikkét, valamint az e rendelet 5–10., 13–17., 35., 36. és 37. cikkét végrehajtó részletes szabályok;

b)

a 19. cikket végrehajtó, a rendszerösszekötő kapacitására – ideértve a területi jelzéseket is – vonatkozó beruházásösztönzés részletes szabályai.

Ezeket a végreghajtási jogi aktusokat a 67. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kel elfogadni.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek iránymutatásokat fogalmaznak meg az üzemeltetés átvitelirendszer-üzemeltetők közötti, uniós szintű összehangolásáról. Ezen iránymutatásoknak összhangban kell lenniük az e rendelet 59. cikkében említett üzemi és kereskedelmi szabályzatokkal, és azokra, valamint az e rendelet 30. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett információkra kell épülniük. A Bizottság az iránymutatások elfogadása során figyelembe veszi az eltérő regionális és nemzeti üzemviteli követelményeket.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 67. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6)   Az iránymutatások elfogadása, illetve módosítása alkalmával a Bizottság konzultál az ACER-rel, a villamosenergia-piaci ENTSO-val, az EU DSO-val és adott esetben más érdekeltekkel.

62. cikk

A tagállamok joga további részletes intézkedésekről történő rendelkezésre

E rendelet nem sérti a tagállamok azon jogát, hogy fenntartsanak vagy bevezessenek olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet, a 61. cikkben említett iránymutatások vagy az 59. cikkben említett üzemi és kereskedelmi szabályzatok rendelkezéseinél részletesebb rendelkezéseket tartalmaznak, feltéve, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

63. cikk

Új rendszerösszekötők

(1)   Az új egyenáramú rendszerösszekötők kérelemre, korlátozott időtartamra mentesíthetők az e rendelet 19. cikkének (2) és (3) bekezdésében, valamint az (EU) 2019/944 irányelv 6. és 43. cikkében, 59. cikkének (7) bekezdésében, valamint 60. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alól, feltéve hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)

a beruházás fokozza a versenyt a villamosenergia-ellátás terén;

b)

a beruházás kockázata akkora, hogy a beruházás nem valósulna meg a mentesség nélkül;

c)

a rendszerösszekötő olyan természetes vagy jogi személy tulajdonában áll, aki vagy amely legalább jogi formájában független azoktól a rendszerüzemeltetőktől, amelyek hálózataiban a rendszerösszekötő meg fog épülni;

d)

a rendszerösszekötő használóit díj terheli;

e)

a 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) 19. cikkében említett részleges piacnyitás óta a rendszerösszekötő tőke- vagy üzemeltetési költségének semmilyen része nem térült meg a rendszerösszekötő által összekapcsolt átviteli vagy elosztóhálózatok használati díjainak egyetlen eleméből sem; valamint

f)

a mentesség nem károsítja a versenyt és a villamos energia belső piacának hatékony működését, sem azon szabályozott rendszer hatékony működését, amelyhez a rendszerösszekötő kapcsolódik.

(2)   Kivételes esetekben az (1) bekezdést váltóáramú rendszerösszekötőkre is alkalmazni kell, feltéve, hogy a szóban forgó beruházás költsége és kockázata különösen magas, összehasonlítva a két szomszédos nemzeti átviteli hálózatot összekötő váltóáramú rendszerösszekötők esetében általában felmerülő költségekkel és kockázatokkal.

(3)   Az (1) bekezdést meglévő rendszerösszekötők kapacitásának jelentős növelése esetén is alkalmazni kell.

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdés szerinti mentességről szóló határozatot az érintett tagállamok szabályozó hatóságai eseti alapon hozzák meg. A mentesség vonatkozhat az új rendszerösszekötő vagy a meglévő, jelentősen megnövelt kapacitású rendszerösszekötő teljes kapacitására vagy annak egy részére.

Az ACER a mentességre irányuló kérelemnek az utolsó érintett szabályozó hatóság általi kézhezvételétől számított két hónapon belül véleményt nyújthat be e szabályozó hatóságoknak. A szabályozó hatóságok határozatukat alapozhatják e véleményre.

A mentesség megadásával kapcsolatos döntés meghozatalakor a szabályozó hatóságok eseti alapon meg kell, hogy fontolják, hogy a mentesség időtartamát és a rendszerösszekötőhöz való megkülönböztetésmentes hozzáférést nem szükséges-e feltételekhez kötni. Az ezekre a feltételekre vonatkozó döntések meghozatalakor a szabályozó hatóságok figyelembe kell, hogy vegyék különösen a kiépítendő új kapacitást vagy a meglévő kapacitás módosítását, a projektre vonatkozó időkereteket és a nemzeti sajátosságokat.

A mentesség megadása előtt az érintett tagállamok szabályozó hatóságai döntenek a kapacitással való gazdálkodás és a kapacitásfelosztás szabályairól és mechanizmusairól. A szűk keresztmetszet kezelésére vonatkozó szabályok kötelezővé kell, hogy tegyék a kihasználatlan kapacitás piacra vitelét, továbbá a létesítmény használói jogosultak kell, hogy legyenek a részükre lekötött kapacitással a másodlagos piacon kereskedni. Az (1) bekezdés a), b) és f) pontjában foglalt feltételek értékelése során figyelembe kell venni a kapacitásfelosztási eljárás eredményeit.

Amennyiben az érintett szabályozó hatóságok a kérelem kézhezvételét követő hat hónapon belül megállapodásra jutottak a mentességről szóló határozatról, e határozatról tájékoztatják az ACER-t.

A mentesség megadásáról szóló határozatot – ideértve az e bekezdés harmadik albekezdésében említett feltételek esetleges alkalmazását is – kellően meg kell indokolni, és közzé kell tenni.

(5)   A (4) bekezdésben említett határozatot az ACER az alábbi esetekben hozhatja meg:

a)

ha nem tudott valamennyi érintett szabályozó hatóság megállapodásra jutni attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a mentességre vonatkozó kérelem az említett szabályozó hatóságok közül az utolsóhoz megérkezett; vagy

b)

az érintett szabályozó hatóságok közös kérésére.

Az ACER döntésének meghozatala előtt konzultál az érintett szabályozó hatóságokkal és a kérelmezőkkel.

(6)   A (4) és az (5) bekezdéstől eltérően a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szabályozó hatóság vagy adott esetben az ACER hivatalos határozat céljából terjessze a mentességi kérelemről alkotott véleményét a tagállam illetékes szerve elé. E véleményt a határozattal együtt közzé kell tenni.

(7)   A szabályozó hatóságok tájékoztatásul minden egyes mentességi kérelem egy példányát a beérkezést követően haladéktalanul eljuttatják a Bizottságnak és az ACER-nek. A határozatról a helyzettől függően az érintett szabályozó hatóságok vagy az ACER (a továbbiakban: az értesítő szervek) haladéktalanul értesítik a Bizottságot, és megküldenek minden, a határozat szempontjából lényeges információt. Ez az információ összesítve is megküldhető a Bizottságnak oly módon, hogy a Bizottság kellően megalapozott határozatot hozhasson. Ez az információ kiterjed különösen:

a)

azokra a részletes indokokra, amelyek alapján a mentességet megadták vagy megtagadták, ideértve a mentesség szükségességét megalapozó pénzügyi információkat is;

b)

a mentesség megadásának a versenyre és a villamos energia belső piacának tényleges működésére kifejtett hatásáról elkészített elemzésre;

c)

a mentesség időtartamának indokolására, valamint annak okaira, hogy a mentesség miért a kérdéses rendszerösszekötő teljes kapacitásának adott hányadára vonatkozik; valamint

d)

az érintett szabályozó hatóságokkal lefolytatott konzultáció eredményére.

(8)   A (7) bekezdés szerinti értesítés kézhezvételét követő naptól számított 50 munkanapon belül a Bizottság dönthet úgy, hogy felkéri az értesítő szerveket a mentességet megadó határozat módosítására vagy visszavonására. Az 50 munkanapos időszak további 50 munkanappal meghosszabbítható, ha a Bizottság további információt kér. Ez a további időszak a hiánytalan információk kézhezvételét követő napon kezdődik. A kezdeti időszak a Bizottság és az értesítő szervek együttes hozzájárulásával is meghosszabbítható.

Ha a kért információkat a Bizottság felkérésében kitűzött határidőn belül nem küldik meg, akkor úgy kell tekinteni, hogy az értesítést visszavonták, kivéve, ha a lejárat előtt a határidőt a Bizottság és az értesítő szervek együttes hozzájárulásával meghosszabbították, vagy ha az értesítő szervek kellő indokolással ellátott nyilatkozatban akként tájékoztatták a Bizottságot, hogy álláspontjuk szerint az értesítés teljes volt.

A mentességet megadó határozat módosítására vagy visszavonására felszólító bizottsági határozatnak az értesítő szervek kötelesek a kézhezvételt követő egy hónapon belül eleget tenni, és erről tájékoztatni a Bizottságot.

A Bizottság köteles megőrizni az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát.

A mentességet megadó határozat bizottsági jóváhagyása az elfogadást követően két év elteltével hatályát veszti abban az esetben, ha a rendszerösszekötő megépítése eddig az időpontig nem kezdődött meg, és az elfogadást követően öt év elteltével hatályát veszti, ha a rendszerösszekötő eddig az időpontig nem állt üzembe, kivéve, ha a Bizottság az értesítő szervek indokolt kérése alapján úgy határoz, hogy a késedelem a mentességet kapó személyen kívül álló jelentős akadályok miatt következett be.

(9)   Amennyiben az érintett tagállamok szabályozó hatóságai egy mentesítő határozat módosításáról határoznak, határozatukról haladéktalanul értesítik a Bizottságot, és megküldenek minden, a határozat szempontjából lényeges információt. A meglévő mentesség sajátosságai figyelembevételével a mentesítő határozatot módosító határozatra az (1)–(8) bekezdés alkalmazandó.

(10)   A Bizottság a mentesítési kérelemre vonatkozó eljárást kérelemre vagy saját kezdeményezésére újraindíthatja:

a)

amennyiben – kellően figyelembe véve a felek jogos elvárásait és az eredeti mentesítő határozat révén elért gazdasági egyensúlyt – megállapítható, hogy a határozat alapjául szolgáló bármely tényben jelentős változás történt;

b)

amennyiben az érintett vállalkozások kötelezettségvállalásaikkal ellentétesen cselekszenek; vagy

c)

amennyiben a határozat alapját a felek által szolgáltatott hiányos, pontatlan vagy félrevezető információk képezték.

(11)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 68. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítésére az e cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek alkalmazására vonatkozó iránymutatások meghatározásáról, valamint az e cikk (4) és (7)–(10) bekezdése alkalmazása céljából követendő eljárás meghatározásáról.

64. cikk

Eltérések

(1)   A tagállamok az alábbi esetekben kérhetik a 3. cikk, a 6. cikk, a 7. cikk (1) bekezdésének, a 8. cikk (1) és (4) bekezdésének, a 9., a 10. és a 11. cikk, a 14–17. cikk, a 19–27. cikk, a 35–47. cikk és az 51. cikk releváns rendelkezéseitől való eltérést:

a)

abban az esetben, ha a tagállam bizonyítani tudja, hogy jelentős problémák állnak fenn kis, szigetüzemben működő, illetve kis összekapcsolt rendszereik üzemeltetésével kapcsolatban;

b)

az EUMSZ 349. cikke értelmében vett legkülső régiók tekintetében, amelyek nyilvánvaló fizikai okokból nem kapcsolhatók össze az unió energiapiacával.

Az első albekezdés a) pontjában említett helyzetben az eltérés határozott időre szól, és ahhoz a feltételhez kötött, hogy a villamos energia belső piacán a verseny és integráció fokozását szolgálja.

Az első albekezdés b) pontjában említett helyzetben az eltérés határozatlan időre szól.

A Bizottság a határozat meghozatalát megelőzően tájékoztatja a tagállamokat az említett kérelmekről, megőrizve az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát.

Az e cikk szerint engedélyezett eltérés célja annak biztosítása, hogy az ne akadályozza a megújuló energia használatára, a fokozott rugalmasságra, az energiatárolásra, az elektromos közlekedésre és a keresletoldali válaszra történő átállást.

Eltérés engedélyezésekor a Bizottság határozatában kitér arra, hogy az eltérést mennyiben kell figyelembe venni az üzemi és kereskedelmi szabályzatok, illetve az iránymutatások alkalmazásakor.

(2)   A 3., az 5. és a 6. cikk, a 7. cikk (1) bekezdése, a 7. cikk (2) bekezdésének c) és g) pontja, a 8–17. cikk, a 18. cikk (5) és (6) bekezdése, a 19. cikk és a 20. cikk, a 21. cikk (1), (2), (4)–(8) bekezdése, a 22. cikk (1) bekezdésének c) pontja, a 22. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontja, a 22. cikk (2) bekezdésének utolsó albekezdése, a 23-27. cikk, a 34. cikk (1), (2) és (3) bekezdése, a 35–47. cikk, a 48. cikk (2) bekezdése, valamint a 49. cikk és az 51. cikk mindaddig nem alkalmazandó Ciprusra, amíg átviteli rendszere rendszerösszekötők révén össze nem kapcsolódik más tagállamok átviteli rendszerével.

Amennyiben Ciprus átviteli rendszere 2026. január 1-ig nem kapcsolódik rendszerösszekötők révén más tagállamok átviteli rendszeréhez, Ciprus megvizsgálja, hogy szükség van-e az említett rendelkezésektől való eltérésre, és az eltérés meghosszabbítása iránt kérelmet nyújthat be a Bizottsághoz. A Bizottság megvizsgálja, hogy az adott rendelkezések alkalmazása jelentős problémákat okozhat-e Ciprus villamosenergia-rendszerének működésében, illetve hogy azok alkalmazása várhatóan előnyökkel jár-e a piac működésére nézve. A Bizottság ezen értékelés alapján indokolással ellátott határozatot hoz az eltérés teljes vagy részleges meghosszabbításáról. A határozatot közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)   E rendelet nem érinti az (EU) 2019/944 irányelv 66. cikke alapján megadott eltérések alkalmazását.

(4)   A Málta és Olaszország közötti villamosenergia-összeköttetést az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti 2030. évi összekapcsolási cél elérése tekintetében megfelelően figyelembe kell venni.

65. cikk

Információ szolgáltatása és titoktartás

(1)   A tagállamok és a szabályozó hatóságok kérelemre a Bizottság rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt, amely e rendelet érvényesítéséhez szükséges.

A szükséges információk összetettségének és sürgősségének figyelembevételével a Bizottság észszerű határidőt tűz ki, amelyen belül az információt meg kell adni.

(2)   Ha az érintett tagállam vagy szabályozó hatóság nem adja meg az (1) bekezdés szerinti információt az (1) bekezdésben említett határidőn belül, a Bizottság az érintett vállalkozásoktól közvetlenül is kérheti az e rendelet érvényesítéséhez szükséges összes információt.

Amikor egy vállalkozást a Bizottság információ szolgáltatására kér, a kérelem másolatát egyidejűleg megküldi azon tagállam szabályozó hatóságai részére is, amelynek területén a vállalkozás székhelye található.

(3)   A Bizottság az (1) bekezdés szerinti információszolgáltatásra vonatkozó kérelemben meghatározza a kérelem jogalapját, az információ megküldésének határidejét, a kérelem célját, továbbá a 66. cikk (2) bekezdésében előírt azon szankciókat, amelyek pontatlan, hiányos vagy félrevezető információk szolgáltatása esetén alkalmazandók. A határidőnek észszerűnek kell lennie, figyelembe véve az igényelt információk összetettségét és sürgősségét.

(4)   A vállalkozások tulajdonosai vagy azok képviselői, valamint jogi személyek esetén a jogszabály vagy az alapító okirat alapján a vállalkozás képviseletére jogosult személyek adják meg a kért információkat. Amennyiben az ügyvédek meghatalmazással bírnak arra, hogy megbízóik nevében megadják a szóban forgó információkat, ez esetben teljes mértékben a megbízó felel azért, ha a szolgáltatott információ hiányos, pontatlan vagy félrevezető.

(5)   Ha egy vállalkozás nem adja meg a kért információt a Bizottság által meghatározott határidőn belül, vagy hiányos információt szolgáltat, a Bizottság határozat útján kérheti az információ megadását. A határozat megállapítja, hogy milyen információkat kell megadni, és erre megfelelő határidőt határoz meg. Megjelöli a 66. cikk (2) bekezdésében előírt szankciókat. Jelezni kell azon jogot is, hogy kérni lehet a határozat felülvizsgálatát az Európai Unió Bíróságától.

A Bizottság ezzel egyidejűleg a határozat másolatát elküldi azon tagállam szabályozó hatóságainak, amelynek területén az illető személy lakóhelye, illetve a vállalkozás székhelye található.

(6)   Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett információt csak e rendelet érvényesítése céljára szabad felhasználni.

A Bizottság nem fedheti fel az e rendelet értelmében szerzett információkat, amennyiben azokra szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik.

66. cikk

Szankciók

(1)   E cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok meghatározzák az e rendelet, valamint az 59. cikk értelmében elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok és a 61. cikk értelmében elfogadott iránymutatások rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden intézkedést, amely e rendelkezések végrehajtásának biztosításához szükséges. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok e szabályokról haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot, és haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az e szabályokat érintő minden későbbi módosításról.

(2)   A Bizottság határozat útján a megelőző üzleti év teljes árbevételének 1 %-át meg nem haladó pénzbírságot róhat ki azon vállalkozásokra, amelyek szándékosan vagy gondatlanságból pontatlan, hiányos vagy félrevezető információt szolgáltatnak a 65. cikk (3) bekezdése szerinti kérelemre, vagy nem adják meg a kért információt a 65. cikk (5) bekezdésének első albekezdése alapján hozott határozatban megállapított határidőn belül. A pénzbírság összegének megállapításakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett követelményeket milyen mértékben nem tartották be.

(3)   Az (1) bekezdés értelmében meghatározott szankciók, valamint a (2) bekezdés értelmében hozott határozatok nem büntetőjogi természetűek.

67. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot az (EU) 2019/944 irányelv 68. cikkével létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

68. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 34. cikk (3) bekezdésében, a 49. cikk (4) bekezdésében, az 59. cikk (2) bekezdésében, a 61. cikk (2) bekezdésében és a 63. cikk (11) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása a 2028. december 31-ig tartó időtartamra szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az említett időtartam letelte előtt és adott esetben az azt követő időszakok letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik 8 évvel, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam vége előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 34. cikk (3) bekezdésében, a 49. cikk (4) bekezdésében, az 59. cikk (2) bekezdésében, a 61. cikk (2) bekezdésében és a 63. cikk (11) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 34. cikk (3) bekezdése, a 49. cikk (4) bekezdése, az 59. cikk (2) bekezdése, a 61. cikk (2) bekezdése és a 63. cikk (11) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

69. cikk

Bizottsági felülvizsgálatok és jelentések

(1)   A Bizottság 2025. július 1-ig felülvizsgálja az üzemi és kereskedelmi szabályzatokat és iránymutatásokat annak érdekében, hogy értékelje egyrészt azt, hogy mely rendelkezéseiket lehetne megfelelően beemelni a villamosenergia belső piacára vonatkozó uniós jogalkotási aktusokba, másrészt pedig azt, hogy miként lenne célszerű módosítani az üzemi és kereskedelmi szabályzatokra vonatkozó, az 59 és a 61. cikkben foglalt felhatalmazást.

A Bizottság értékeléséről ugyanezen időpontig részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottság adott esetben értékelése alapján 2026. december 31-ig jogalkotási javaslatokat terjeszt elő.

(2)   A Bizottság 2030. december 31-ig felülvizsgálja e rendeletet és e felülvizsgálat alapján jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyet adott esetben jogalkotási javaslat kísér.

70. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 714/2009/EK rendelet hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

71. cikk

Hatálybalépés

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)   Ezt a rendeletet 2020. január 1-jétől kell alkalmazni.

Az első albekezdés ellenére a 14. cikket, a 15. cikket, a 22. cikk (4) bekezdését, a 23. cikk (3) és (6) bekezdését, a 35. cikket, a 36. cikket és a 62. cikket e rendelet hatálybalépésének napjától kezdődően kell alkalmazni. A 14. cikk (7) bekezdésének és a 15. cikk (2) bekezdésének a végrehajtása érdekében a 16. cikket az említett időponttól kezdődően kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  HL C 288., 2017.8.31., 91. o.

(2)  HL C 342., 2017.10.12., 79. o.

(3)  Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. május 22-i határozata.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 714/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 15. o.).

(5)  A Bizottság (EU) 2017/2195 rendelete (2017. november 23.) a villamosenergia-átviteli rendszerek üzemeltetésére vonatkozó iránymutatás létrehozásáról (HL L 312., 2017.11.28., 6. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019.június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (lásd e Hivatalos Lap 125. oldalát).

(7)  A Bizottság (EU) 2015/1222 rendelete (2015. július 24.) a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatás létrehozásáról (HL L 197., 2015.7.25., 24. o.).

(8)  A Bizottság (EU) 2016/1719 rendelete (2016. szeptember 26.) a hosszú távú kapacitásfelosztásra vonatkozó iránymutatás létrehozásáról (HL L 259., 2016.9.27., 42. o.).

(9)  A Bizottság (EU) 2016/631 rendelete (2016. április 14.) a termelőegységek hálózati csatlakozási követelményeire vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzat létrehozásáról (HL L 112., 2016.4.27., 1. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/942 rendelete (2019. június 5.) az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról (lásd e Hivatalos Lap 22. oldalát).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/941 rendelete (2019. június 5.) a villamosenergia-ágazati kockázatokra való felkészülésről és a 2005/89/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (lásd e Hivatalos Lap 1. oldalát).

(12)  A Bizottság (EU) 2017/1485 rendelete (2017. augusztus 2.) a villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatás megalkotásáról (HL L 220., 2017.8.25., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 1228/2003/EK rendelete (2003. június 26.) a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről (HL L 176., 2003.7.15., 1. o.).

(14)  HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról és a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról (HL L 326., 2011.12.8., 1. o.).

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).

(21)  A Bizottság határozata (2012. november 15.) a villamosenergia-ügyi koordinációs csoport felállításáról (HL C 353., 2012.11.17., 2. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 347/2013/EU rendelete 2013. április 17.) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 115., 2013.4.25., 39. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1132 irányelve (2017. június 14.) a társasági jog egyes vonatkozásairól (HL L 169., 2017.6.30., 46. o.).

(24)  Az Európai Parlament és a Tanács 96/92/EK irányelve (1996. december 19.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról (HL L 27., 1997.1.30., 20. o.).


I. MELLÉKLET

A REGIONÁLIS KOORDINÁCIÓS KÖZPONTOK FELADATAI

1.   Koordinált kapacitásszámítás

1.1

A regionális koordinációs központok elvégzik az övezetközi kapacitások koordinált számítását.

1.2.

A koordinált kapacitásszámítást a másnapi és a napon belüli időtávra vonatkozóan kell elvégezni.

1.3

A koordinált kapacitásszámítást a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően kidolgozott módszertanok szerint kell elvégezni.

1.4

A koordinált kapacitásszámítást a 3. pontnak megfelelően közös hálózatmodell alapján kell végezni.

1.5

A koordinált kapacitásszámításnak a szűk keresztmetszet kezelésének e rendeletben meghatározott elveivel összhangban biztosítania kell a szűk keresztmetszetek hatékony kezelését.

2.   Koordinált üzembiztonsági elemzés

2.1.

A regionális koordinációs központok a rendszer biztonságos működésének biztosítása érdekében koordinált üzembiztonsági elemzést végeznek.

2.2

Az üzembiztonsági elemzést minden – az éves és a napon belüli időtáv közötti – üzemelőkészítési időtávra a közös hálózati modell alkalmazásával kell elvégezni.

2.3

A koordinált biztonsági elemzést a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően kidolgozott módszertanok szerint kell elvégezni.

2.4

A regionális koordinációs központok legalább a rendszerüzemeltetési régió átvitelirendszer-üzemeltetőivel megosztják a koordinált üzembiztonsági elemzés eredményeit.

2.5

Ha a koordinált üzembiztonsági elemzés eredményeként a regionális koordinációs központ esetleges korlátot észlel, beavatkozó intézkedéseket dolgoz ki az eredményesség és a gazdasági hatékonyság maximalizálására.

3.   Közös hálózati modellek létrehozása

3.1

A regionális koordinációs központok hatékony eljárásokat dolgoznak ki az egyes – az éves és a napon belüli időtáv közötti – üzemelőkészítési időtávokra vonatkozó közös hálózati modellek létrehozására.

3.2

Az átvitelirendszer-üzemeltetők kijelölnek egy regionális koordinációs központot az Unió egészére kiterjedő közös hálózatmodellek kidolgozására.

3.3

A közös hálózati modelleket a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásnak, valamint a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatásnak megfelelően kidolgozott módszertanok szerint kell létrehozni;

3.4

A közös hálózati modelleknek minden – az éves és a napon belüli időtáv közötti – üzemelőkészítési időtáv tekintetében tartalmazniuk kell a hatékony üzemelőkészítési és kapacitásszámítás szempontjából releváns adatokat.

3.5

A közös hálózati modelleket valamennyi regionális koordinációs központ és átvitelirendszer-üzemeltető, a villamosenergia-piaci ENTSO számára, valamint kérésre az ACER számára elérhetővé kell tenni.

4.   Az átvitelirendszer-üzemeltetők védelmi és beavatkozó tervei közötti összhang értékeléséhez nyújtott segítség

4.1

A regionális koordinációs központok segítséget nyújtanak a rendszerüzemeltetési régióban működő átvitelirendszer-üzemeltetők számára a 714/2009/EK rendelet 6. cikkének (11) bekezdése alapján elfogadott, a villamosenergia-vészhelyzet kezelésére és helyreállítására irányuló üzemi és kereskedelmi szabályzatban megállapított eljárásoknak megfelelően az átvitelirendszer-üzemeltetők által kidolgozott védelmi és helyreállítási tervek közötti összhang értékeléséhez.

4.2.

Az átvitelirendszer-üzemeltetők megállapodnak egy olyan küszöbértékben, amely fölött vészhelyzeti, blackout vagy helyreállítási állapot esetén egy vagy több átvitelirendszer-üzemeltető intézkedéseinek hatása jelentősnek minősül a többi, szinkron vagy nem szinkron módon összekapcsolt átvitelirendszer-üzemeltető számára.

4.3

Az átvitelirendszer-üzemeltetők támogatása során a regionális koordinációs központ:

a)

azonosítja a lehetséges összeegyeztethetetlenségeket;

b)

enyhítő intézkedéseket javasol.

4.4

Az átvitelirendszer-üzemeltetők felmérik és figyelembe veszik a javasolt enyhítő intézkedéseket.

5.   A regionális helyreállítás koordinációjához és optimalizálásához nyújtott támogatás

5.1

Annak érdekében, hogy javuljon a rendszer helyreállításának hatékonysága és eredményessége, minden érintett regionális koordinációs központ támogatást nyújt a 714/2009/EK rendelet 6. cikkének (11) bekezdése alapján elfogadott vészhelyzeti és helyreállítási üzemi és kereskedelmi szabályzat alapján a frekvenciafelelősnek kinevezett átvitelirendszer-üzemeltetőknek és az újraszinkronizálás-vezetőknek. A rendszerüzemeltetési régióban működő átvitelirendszer-üzemeltetők meghatározzák a regionális koordinációs központnak a regionális helyreállítás koordinációjához és optimalizálásához nyújtott támogatással kapcsolatban betöltött szerepét.

5.2.

Az átvitelirendszer-üzemeltetők támogatást kérhetnek a regionális koordinációs központoktól, amennyiben rendszerük blackout vagy beavatkozó állapotban van.

5.3.

A regionális koordinációs központoknak olyan, a valós időhöz közeli felügyeleti ellenőrzési és adatgyűjtő rendszerekkel kell rendelkezniük, amelyek képesek a 4.2. pontban említett küszöbértékkel jellemzett állapotok jelzésére.

6.   Utólagos üzemi- és üzemzavari események elemzése és jelentéstétel

6.1.

A regionális koordinációs központok kivizsgálnak és bejelentenek minden olyan eseményt, amely meghaladja a 4.2. pont szerinti küszöbértéket. A rendszerüzemeltetési régió szabályozó hatóságai és az ACER – saját kérésükre – részt vehetnek a kivizsgálásban. A jelentésnek ajánlásokat kell tartalmaznia a hasonló események jövőbeni megelőzésére.

6.2.

A regionális koordinációs központok a jelentést közzéteszik. Az ACER kiadhat ajánlásokat a hasonló események jövőbeni megelőzésére.

7.   A tartalékkapacitás regionális méretezése

7.1.

A regionális koordinációs központok kiszámítják a rendszerüzemeltetési régiókra vonatkozó tartalékkapacitás-igényeket. A tartalékkapacitás-igények meghatározása során:

a)

törekedni kell annak az általános célnak a teljesülésére, hogy az üzembiztonság fenntartása a lehető legköltséghatékonyabb módon történjék;

b)

a meghatározást a másnapi vagy a napon belüli időtávon vagy mindkettőn kell elvégezni;

c)

ki kell számítani a rendszerüzemeltetési régióban szükséges tartalékkapacitás teljes mennyiségét;

d)

a tartalékkapacitások minden egyes típusa tekintetében meg kell határozni a minimális tartalékkapacitás-igényeket;

e)

a beszerzési költségek minimalizálása érdekében figyelembe kell venni a különböző típusú tartalékkapacitások közötti lehetséges helyettesítéseket;

f)

meg kell állapítani a szükséges tartalékkapacitás földrajzi eloszlásával kapcsolatos esetleges követelményeket.

8.   A kiegyenlítő szabályozási kapacitás regionális beszerzésének megkönnyítése

8.1.

A regionális koordinációs központok támogatják a rendszerüzemeltetési régióban működő átvitelirendszer-üzemeltetőket a beszerzendő kiegyenlítő szabályozási kapacitás mennyiségének meghatározásában. A kiegyenlítő szabályozási kapacitás mennyiségének meghatározása során:

a)

a meghatározást a másnapi vagy a napon belüli időtávon vagy mindkettőn kell elvégezni;

b)

a beszerzési költségek minimalizálása érdekében figyelembe kell venni a különböző típusú tartalékkapacitások közötti lehetséges helyettesítéseket;

c)

figyelembe kell venni a szükséges tartalékkapacitás azon mennyiségeit, amelyeket várhatóan a kiegyenlítő szabályozási energiára vonatkozóan nem kiegyenlítő szabályozási kapacitásra irányuló szerződés alapján benyújtott kiegyenlítő szabályozási energia-ajánlatok biztosítanak.

8.2.

A regionális koordinációs központok támogatják a rendszerüzemeltetési régióban működő átvitelirendszer-üzemeltetőket a 8.1. pont szerint meghatározott, szükséges mennyiségű kiegyenlítő szabályozási kapacitás beszerzésében. A kiegyenlítő szabályozási kapacitás beszerzése során:

a)

a beszerzést a másnapi vagy a napon belüli időtávon vagy mindkettőn kell elvégezni;

b)

a beszerzési költségek minimalizálása érdekében figyelembe kell venni a különböző típusú tartalékkapacitások közötti lehetséges helyettesítéseket.

9.   Heti előzetes és legalább másnapi regionális rendszermegfelelőségi értékelések és a kockázatcsökkentő tevékenységek előkészítése

9.1.

A regionális koordinációs központok heti előzetes és legalább másnapi regionális megfelelőségértékeléseket végeznek az (EU) 2017/1485 rendeletben megállapított eljárásoknak megfelelően és az (EU) 2019/941 rendelet 8. cikke alapján kidolgozott módszer szerint.

9.2.

A regionális koordinációs központok a rövid távú regionális megfelelőségértékeléseket a rendszerüzemeltetési régióban működő átvitelirendszer-üzemeltetők által rendelkezésre bocsátott információk alapján végzik el annak érdekében, hogy észleljék azokat a helyzeteket, amelyekben bármely szabályozási területen vagy regionális szinten a megfelelőség hiánya várható. A regionális koordinációs központok minden üzemelőkészítési időtáv tekintetében figyelembe veszik a lehetséges övezetközi forgalmat és a vonatkozó üzembiztonsági határértékeket.

9.3.

A regionális rendszermegfelelőségi értékelést minden egyes regionális koordinációs központ a többi regionális koordinációs központtal koordináltan végzi, hogy ily módon:

a)

ellenőrizze az alapul szolgáló feltételezéseket és előrejelzéseket;

b)

észlelje az esetleges régiókon túlnyúló nemmegfelelőségi helyzeteket.

9.4.

Valamennyi regionális koordinációs központ megküldi a regionális rendszermegfelelőségi értékelésekből nyert eredményeket és a meg nem felelés kockázatának csökkentésére általa javasolt intézkedéseket a rendszerüzemeltetési régióban működő átvitelirendszer-üzemeltetőknek, valamint a többi regionális koordinációs központnak.

10.   Regionális üzemszünet-tervezési koordináció

10.1.

Az egyes regionális koordinációs központok regionális kikapcsolás-összehangolást végeznek a 714/2009/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott, a villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásban foglalt eljárásoknak megfelelően annak érdekében, hogy figyelemmel kísérjék a releváns eszközök rendelkezésre állását és koordinálják a rendelkezésre állási terveiket, és ezáltal biztosítsák az átviteli rendszer üzembiztonságát, és maximalizálják az övezetközi áramlások szempontjából releváns rendszerösszekötők és/vagy átviteli rendszerek kapacitását.

10.2.

Az egyes regionális koordinációs központok egyetlen jegyzékben tartják nyilván a rendszerüzemeltetési régióban található jelentős hálózati elemeket, villamosenergia-termelő egységeket és felhasználói létesítményeket, és ezt a jegyzéket elérhetővé teszik a villamosenergia-piaci ENTSO üzem-előkészítési rendszerében.

10.3.

Minden regionális koordinációs központ a rendszerüzemeltetési régióban folytatott kikapcsolás-összehangoláshoz kapcsolódóan:

a)

valamennyi átvitelirendszer-üzemeltető következő egyéves időszakra szóló rendelkezésre állási tervének felhasználásával értékeli az üzemszünetek tervezésének összeegyeztethetőségét;

b)

a rendszerüzemeltetési régióban működő átvitelirendszer-üzemeltetők rendelkezésére bocsátja az észlelt tervezési összeférhetetlenségek jegyzékét és az összeférhetetlenségek kiküszöbölésére irányuló javaslatait.

11.   Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezési mechanizmusok optimalizálása

11.1.

A rendszerüzemeltetési régióhoz tartozó átvitelirendszer-üzemeltetők együttesen úgy határozhatnak, hogy a regionális koordinációs központ segítségét veszik igénybe a kettőnél több átvitelirendszer-üzemeltetőt érintő elszámolásokhoz kapcsolódó pénzmozgások kezeléséhez, többek között a teher-újraelosztási költségek, a szűkkeresztmetszet-kezelési bevételek, a nem tervezett eltérések és a tartalékbeszerzési költségek tekintetében.

12.   A regionális koordinációs központokban dolgozó személyzet képzése és tanúsítása

12.1.

A regionális koordinációs központok a náluk dolgozó személyzet részére a regionális rendszerüzemeltetésre összpontosító képzési és tanúsítási programokat dolgoznak ki és hajtanak végre.

12.2.

A képzési programoknak a rendszerüzemeltetés valamennyi olyan területére ki kell terjedniük, amelyen a regionális koordinációs központ feladatokat lát el, ideértve a regionális válságforgatókönyveket is.

13.   A regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyvek kidolgozása

13.1.

Amennyiben a villamosenergia-piaci ENTSO átruházza rájuk ezt a feladatot, a regionális koordinációs központok az (EU) 2019/941 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően azonosítják a regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket.

A regionális villamosenergia-ellátási válságforgatókönyveket az (EU) 2019/941 rendelet 5. cikkében meghatározott módszertan szerint kell azonosítani.

13.2.

A regionális koordinációs központok kérésre támogatják az egyes rendszerüzemeltetési régiók illetékes hatóságait a kétévenkénti válságszimuláció előkészítésében és végrehajtásában az (EU) 2019/941 rendelet 12. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

14.   Új átviteli kapacitás iránti vagy a meglévő átviteli kapacitás fejlesztésére vonatkozó igények vagy azok alternatíváinak azonosítása

14.1.

A regionális koordinációs központok támogatják az átvitelirendszer-üzemeltetőket az új átviteli kapacitás iránti vagy a meglévő átviteli kapacitás fejlesztésére vonatkozó igények vagy azok alternatíváinak azonosításában, amelyeket a 347/2013/EU rendelet alapján létrehozott regionális csoportokhoz kell benyújtani, és amelyeket bele kell foglalni az (EU) 2019/944 irányelv 51. cikkében említett tízéves hálózatfejlesztési tervbe.

15.   Külföldi kapacitásnak a kapacitásmechanizmusokban való részvételére rendelkezésre álló maximális import kapacitás kiszámítása

15.1.

A regionális koordinációs központok segítséget nyújtanak az átvitelirendszer-üzemeltetőknek a külföldi kapacitás kapacitásmechanizmusokban való részvételére rendelkezésre álló maximális import kapacitás kiszámításához, amelyhez figyelembe kell venni a mechanizmus alkalmazási helye, illetve a külföldi kapacitás helye szerinti rendszer közötti rendszerösszekötők várható rendelkezésre állását és a rendszertúlterheltség együttes fennállásának valószínűségét.

15.2.

A számítást a 26. cikk (11) bekezdésének a) pontjában meghatározott módszerrel kell elvégezni.

15.3.

A regionális koordinációs központok a rendszerüzemeltetési régióhoz tartozó ajánlattételi övezetek összes határára vonatkozóan elvégzik a számítást.

16.   A szezonális megfelelőség-értékelések elkészítése

16.1.

Amennyiben a villamosenergia-piaci ENTSO az (EU) 2019/941 rendelet 9. cikke alapján átruházza ezt a tevékenységet, akkor a regionális koordinációs központok elkészítik a regionális szezonális megfelelőség-értékeléseket.

16.2.

A szezonális megfelelőség-értékeléseket az (EU) 2019/941 rendelet 8. cikke szerint kidolgozott módszertan alapján kell elkészíteni.

II. MELLÉKLET

A HATÁLYON KÍVÜL HELYEZETT RENDELET ÉS MÓDOSÍTÁSAINAK LISTÁJA

Az Európai Parlament és a Tanács 347/2013/EU rendelete (2013. április 17.) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 115., 2013.4.25., 39. o.)

8. cikk (3) bekezdésének a) pontja

8. cikk (10) bekezdésének a) pontja

11. cikk

18. cikk (4a) bekezdése

23. cikk (3) bekezdése

A Bizottság 543/2013/EU rendelete (2013. június 14.) a villamosenergia-piacokra vonatkozó adatok benyújtásáról és közzétételéről, valamint a 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról (HL L 163., 2013.6.15., 1. o.)

I. melléklet 5.5–5.9. pontja


III. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

714/2009/EK rendelet

Ez a rendelet

1. cikk, a) pont

1. cikk, b) pont

1. cikk, a) pont

1. cikk, c) pont

1. cikk, b) pont

1. cikk, d) pont

2. cikk, (1) bekezdés

2. cikk, 1. pont

2. cikk, (2) bekezdés, a) pont

2. cikk, 2. pont

2. cikk, (2) bekezdés, b) pont

2. cikk, 3. pont

2. cikk, (2) bekezdés, c) pont

2. cikk, 4 pont

2. cikk, (2) bekezdés, d) pont

2. cikk, (2) bekezdés, e) pont

2. cikk, (2) bekezdés, f) pont

2. cikk, (2) bekezdés, g) pont

2. cikk, 5. pont

2. cikk, 6–71. pont

3. cikk

4. cikk

5. cikk

6. cikk

7. cikk

8. cikk

9. cikk

10. cikk

11. cikk

12. cikk

13. cikk

14. cikk

15. cikk

16. cikk, (1)–(3) bekezdés

16. cikk, (1)–(4) bekezdés

16. cikk, (5)–(8) bekezdés

16. cikk, (4)–(5) bekezdés

16. cikk, (9)–(11) bekezdés

16. cikk, (12) és (13) bekezdés

17. cikk

14. cikk, (1) bekezdés

18. cikk, (1) bekezdés

18. cikk, (2) bekezdés

14. cikk, (2)–(5) bekezdés

18. cikk, (3)–(6) bekezdés

18. cikk, (7)–(11) bekezdés

19. cikk, (1) bekezdés

16. cikk, (6) bekezdés

19. cikk, (2) és (3) bekezdés

19. cikk, (4) és (5) bekezdés

20. cikk

21. cikk

22. cikk

8. cikk, (4) bekezdés

23. cikk, (1) bekezdés

23. cikk, (2)–(7) bekezdés

25. cikk

26. cikk

27. cikk

4. cikk

28. cikk, (1) bekezdés

28. cikk, (2) bekezdés

5. cikk

29. cikk, (1)–(4) bekezdés

29. cikk, (5) bekezdés

8. cikk, (2) bekezdés, első mondat

30. cikk, (1) bekezdés, a) pont

8. cikk, (3) bekezdés, b) pont

30. cikk, (1) bekezdés, b) pont

30. cikk, (1) bekezdés, c) pont

8. cikk, (3) bekezdés, c) pont

30. cikk, (1) bekezdés, d) pont

30. cikk, (1) bekezdés, e) és f) pont

 

30. cikk, (1) bekezdés, g) és h) pont

8. cikk, (3) bekezdés, a) pont

30. cikk, (1) bekezdés, i) pont

8. cikk, (3) bekezdés, d) pont

30. cikk, (1) bekezdés, j) pont

 

30. cikk, (1) bekezdés, k) pont

8. cikk, (3) bekezdés, e) pont

30. cikk, (1) bekezdés, l) pont

 

30. cikk, (1) bekezdés, m)–o) pont

30. cikk, (2) és (3) bekezdés

8. cikk, (5) bekezdés

30. cikk, (4) bekezdés

8. cikk, (9) bekezdés

30. cikk, (5) bekezdés

10. cikk

31. cikk

9. cikk

32. cikk

11. cikk

33. cikk

12. cikk

34. cikk

35. cikk

36. cikk

37. cikk

38. cikk

39. cikk

40. cikk

 

41. cikk

42. cikk

43. cikk

44. cikk

45. cikk

46. cikk

47. cikk

8. cikk, (10) bekezdés

48. cikk

13. cikk

49. cikk

2. cikk, (2) bekezdés, utolsó albekezdés

49. cikk, (7) bekezdés

15. cikk

50. cikk, (1)–(6) bekezdés

I. melléklet, 5.10. pont

51. cikk, (7) bekezdés

3. cikk

51. cikk

52. cikk

53. cikk

 

54. cikk

55. cikk

56. cikk

57. cikk

58. cikk

8. cikk, (6) bekezdés

59. cikk, (1) bekezdés, a), b) és c) pont

59. cikk, (1) bekezdés, d) és e) pont

 

59. cikk, (2) bekezdés

6. cikk, (1) bekezdés

59. cikk, (3) bekezdés

6. cikk, (2) bekezdés

59. cikk, (4) bekezdés

6. cikk, (3) bekezdés

59. cikk, (5) bekezdés

59. cikk, (6) bekezdés

6. cikk, (4) bekezdés

59. cikk, (7) bekezdés

6. cikk, (5) bekezdés

59. cikk, (8) bekezdés

6. cikk, (6) bekezdés

59. cikk, (9) bekezdés

8. cikk, (1) bekezdés

59. cikk, (10) bekezdés

6. cikk, (7) bekezdés

6. cikk, (8) bekezdés

6. cikk, (9) és (10) bekezdés

59. cikk, (11) és (12) bekezdés

6. cikk, (11) bekezdés

59. cikk, (13) és (14) bekezdés

6. cikk, (12) bekezdés

59. cikk, (15) bekezdés

8. cikk, (2) bekezdés

59. cikk, (15) bekezdés

60. cikk, (1) bekezdés

7. cikk, (1) bekezdés

60. cikk, (2) bekezdés

7. cikk, (2) bekezdés

60. cikk, (3) bekezdés

7. cikk, (3) bekezdés

7. cikk, (4) bekezdés

61. cikk, (1) bekezdés

61. cikk, (2) bekezdés

18. cikk, (1) bekezdés

61. cikk, (3) bekezdés

18. cikk, (2) bekezdés

18. cikk, (3) bekezdés

61. cikk, (4) bekezdés

18. cikk, (4) bekezdés

18. cikk, (4a) bekezdés

61. cikk, (5) bekezdés

18. cikk, (5) bekezdés

61. cikk, (5) és (6) bekezdés

19. cikk

21. cikk

62. cikk

17. cikk

63. cikk

64. cikk

20. cikk

65. cikk

22. cikk

66. cikk

23. cikk

67. cikk

24. cikk

68. cikk

69. cikk

25. cikk

70. cikk

26. cikk

71. cikk


IRÁNYELVEK

14.6.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 158/125


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/944 IRÁNYELVE

(2019.június 5.)

a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4) számos ponton módosítani kell. Az áttekinthetőség érdekében az irányelvet át kell dolgozni.

(2)

Az Unióban 1999 óta gyorsuló ütemben fejlődő belső villamosenergia-piac célja, hogy versenyképes országhatárokon átnyúló villamosenergia-piacok szervezésével az Unió valamennyi végfelhasználója, azaz a lakosság és a vállalkozások számára valós választási lehetőséget teremtsen, új üzleti lehetőségeket nyisson, versenyképes árakat, megfelelő beruházási jelzéseket és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hogy hozzájáruljon az ellátás biztonságához és a fenntarthatósághoz.

(3)

A 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) és a 2009/72/EK irányelv jelentős mértékben hozzájárult a villamos energia belső piacának kialakításához. Az Unió energiarendszere ugyanakkor jelentős változáson megy keresztül. Az energiarendszer dekarbonizálására irányuló közös cél új lehetőségeket és új kihívásokat jelent a piaci szereplők számára. Ugyanakkor a műszaki fejlődés a fogyasztói részvétel és a határokon átnyúló együttműködés új formáit teszi lehetővé. Az uniós piaci szabályokat az új piaci valósághoz kell igazítani.

(4)

A Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i közleménye egy olyan energiaunió kialakítását vázolja fel, amelynek középpontjában a polgárok állnak, amelyben a polgárok magukénak érzik az energetikai átállást, a polgárok pénztárcája látja hasznát az új technológiáknak, és a polgárok aktívan részt vesznek a piaci folyamatokban, és ahol a kiszolgáltatott fogyasztók megfelelő védelemben részesülnek.

(5)

A Bizottság „Új irányvonal az energiafogyasztók számára” című, 2015. július 15-i közleménye előterjesztette a Bizottság jövőképét egy olyan kiskereskedelmi piacról, amely – többek között a nagy- és kiskereskedelmi piacok közötti szorosabb kapcsolat megteremtése által – jobban szolgálja az energiafogyasztókat. Az új és innovatív energetikai szolgáltató vállalatoknak az új technológiák segítségével lehetővé kell tenniük valamennyi fogyasztó számára, hogy teljes mértékben részt vegyenek az energetikai átállásban fogyasztási szokásaik tudatos alakítása révén, ami energiahatékony megoldásokat és fogyasztói pénzmegtakarítást eredményez, valamint hozzájárul az energiafogyasztás általános csökkentéséhez.

(6)

A Bizottság „Nyilvános konzultáció az energiapiac újratervezéséről” című, 2015. július 15-i közleménye kiemelte, hogy a nagy centralizált termelőlétesítményekben történő előállításról a megújuló forrásokból történő decentralizált villamosenergia-előállításra és dekarbonizált piacokra történő átálláshoz ki kell igazítani a villamosenergia-kereskedelem jelenlegi szabályait, valamint meg kell változtatni a meglévő piaci szerepeket. A közlemény hangsúlyozta, hogy a villamosenergia-piacokat rugalmasabban kell szervezni, és teljes körűen integrálni kell az összes piaci tényezőt, ideértve a megújulóenergia-előállítókat, az új energetikai szolgáltatókat, az energiatárolást, valamint a rugalmas keresletet is. Éppilyen fontos, hogy az Unió a lehető leggyorsabban beruházzon az energiatovábbítás magasfeszültségű villamosenergia-átviteli rendszerek révén történő uniós szintű összekapcsolásába.

(7)

A belső villamosenergia-piac kialakítása céljából a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk nemzeti piacaik integrációját, valamint a rendszerüzemeltetők közösségi és regionális szintű együttműködését, és bele kell foglalniuk azokat az elszigetelt rendszereket, amelyek az Unióban jelenleg is létező villamosenergia-szigeteket képeznek.

(8)

Az új kihívások kezelésén felül az irányelv foglalkozni kíván a belső villamosenergia-piac kiteljesítésének tartósan fennálló akadályaival is. A széttöredezett – gyakran továbbra is magas fokú szabályozási beavatkozást elszenvedő – nemzeti piacok jelenlegi problémáinak leküzdését pontosabban kidolgozott keretszabályokkal kell elősegíteni. Az ilyen beavatkozások akadályozták az azonos feltételek mellett történő villamosenergia-ellátást, valamint magasabb árakat eredményeztek a határon átnyúló együttműködésen és piaci alapú elveken alapuló megoldásokhoz képest.

(9)

A megújuló energiával kapcsolatos uniós célkitűzések leghatékonyabban olyan piaci keret létrehozása révén valósíthatók meg, amelyek a rugalmasságot és az innovációt jutalmazzák. A jól működő villamosenergia-piac kialakítása a megújuló energiaforrások elterjedésének kulcsfontosságú tényezője.

(10)

A fogyasztók központi szerepet játszanak annak a rugalmasságnak a megteremtésében, amely szükséges a villamosenergia-hálózatnak a változatos, megújuló forrásokra épülő és megosztott villamosenergia-termelésre való átállásához. A hálózatkezelés technológiai fejlődése, valamint a megújuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia-termelés számos lehetőséget elérhetővé tett a fogyasztók számára. A kiskereskedelmi piacokon végbemenő egészséges verseny elengedhetetlen lesz olyan új innovatív – egyszersmind a rendszer rugalmasságát növelő – szolgáltatások piacvezérelt bevezetéséhez, amelyek a fogyasztók változó igényeit és képességeit célozzák. Mivel azonban a fogyasztók nem kapnak információt energiafogyasztásukról valós időben vagy közel valós időben, ez megakadályozza őket abban, hogy az energiapiac és az energetikai átállás aktív résztvevőivé válhassanak. Azzal, hogy a fogyasztók aktívabban, a megfelelő eszközökkel ellátva és új módokon vehetnek részt a piacon, a cél az, hogy az uniós polgárok részesüljenek a belső villamosenergia-piac nyújtotta előnyökből, és hogy sikerüljön elérni az Unió megújuló energiaforrásokra vonatkozó célértékeit.

(11)

Az uniós polgárok számára az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) biztosított alapvető szabadságok – többek között az áruk szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága – csak egy teljesen nyitott piacon valósulhatnak meg, amely minden fogyasztó számára lehetővé teszi az ellátók szabad megválasztását, és minden ellátó számára lehetővé teszi a felhasználók szabad ellátásának lehetőségét.

(12)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók teljes mértékben kihasználhassák a villamos energia liberalizált belső piacában rejlő lehetőségeket, a tagállamoknak alapvető jelentőséget kell tulajdonítaniuk annak, hogy a különböző ellátók számára tisztességes versenyt és a piachoz való könnyű hozzáférést biztosítsanak. Továbbra is lehetséges azonban, hogy a kisebb perifériás villamosenergia-rendszerekben és a más tagállamok rendszereivel nem összekapcsolt rendszerekben a piac nem működik megfelelően, ugyanis ezeknél a villamosenergia-árak nem adnak megfelelő beruházásösztönző jelzést, és ezért egyedi megoldások szükségesek ahhoz, hogy az ellátás biztonsága megfelelő szintű legyen.

(13)

A verseny előmozdítása és a lehető legversenyképesebb áron történő villamosenergia-ellátás biztosítása érdekében a tagállamoknak és a szabályozó hatóságoknak elő kell mozdítaniuk a különféle energiaforrásokból származó villamos energiát nyújtó új ellátók és az új energia-termelők, az energiatárolók és a keresletoldali válasz számára a határon átnyúló piaci hozzáférést.

(14)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a belső villamosenergia-piacon ne álljanak fenn indokolatlan akadályok a piacra jutás, a működés és a piacról való kilépés tekintetében. Ugyanakkor egyértelművé kell tenni, hogy ez a kötelezettség nem sérti azt a hatáskört, amelyet a tagállamok a harmadik országokkal kapcsolatban fenntartanak. Ez a kitétel nem értelmezhető úgy, mintha lehetővé tenné a tagállamok számára az Unió valamely kizárólagos hatáskörének gyakorlását. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy a belső piacon működő harmadik országbeli piaci szereplőknek az összes többi piaci szereplőhöz hasonlóan meg kell felelniük az alkalmazandó uniós és nemzeti jognak.

(15)

A piaci szabályok lehetővé teszik, hogy a termelők és az ellátók a működésük gazdasági és pénzügyi életképességére vonatkozó értékelés alapján a piacra beléphessenek és onnan kiléphessenek. Ez az elv nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy a tagállamok a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből közszolgáltatási kötelezettségeket írjanak elő, a Szerződésekkel, különösen az EUMSZ 106. cikkével, valamint ezen irányelvvel és az (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) összhangban.

(16)

Az Európai Tanács 2014. október 23–24-i közvetkeztetéseiben megállapította, hogy a Bizottságnak – a tagállamok támogatásával – sürgős intézkedéseket kell hoznia a meglévő villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10 %-os minimumcél lehető leggyorsabb, de legkésőbb 2020-ig történő elérésének a biztosítására, legalább azon tagállamok esetében, amelyek a belső energiapiaci integrációnak még nem érték el egy adott minimumszintjét, vagyis a balti államok, Portugália és Spanyolország, valamint azon tagállamok esetében, amelyek ezen országok számára a belső energiapiachoz való elsődleges kapcsolódási pontot jelentik. Emellett megjegyezte, hogy a Bizottság rendszeresen jelentést tesz az Európai Tanácsnak, hogy ezzel is biztosítsa a 15 %-os cél 2030-ig való elérését.

(17)

A szomszédos országokkal való kellő fizikai összekapcsolódás fontos ahhoz, hogy a tagállamok és a szomszédos országok élvezhessék a belső piac kedvező hatásait, amint azt a Bizottság „Európa energiahálózatainak megerősítése” című, 2017. november 23-i közleményében hangsúlyozta, és amint az az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szerinti tagállami integrált nemzeti energia- és klímatervekben is tükröződik.

(18)

A villamosenergia-piacok például abban különböznek az egyéb piacoktól, például a földgázpiactól, hogy egy olyan áru kereskedelmével foglalkoznak, amelyet jelenleg nem lehet könnyen tárolni, és amelyet rendkívül sokféle termelő létesítményben állítanak elő, például elosztott villamosenergia-termelés keretében. Ez tükröződik abban is, hogy a villamosenergia- és a földgázágazatokban eltérően közelítik meg a rendszerösszekötők szabályozását. A villamosenergia-piacok integrációjához nagyfokú együttműködésre van szükség a rendszerüzemeltetők, a piaci szereplők és a szabályozó hatóságok között, különösen abban az esetben, ha a villamos energia kereskedelme piac-összekapcsoláson keresztül történik.

(19)

Ezen irányelvnek a valódi belső piac közös szabályainak biztosítását és a mindenki számára elérhető, széles körű villamosenergia-ellátás biztosítását is fő célul kell kitűznie. Ennek érdekében a torzulásmentes piaci árak ösztönöznék a határkeresztező rendszer-összeköttetések kialakítását, és az új villamosenergia-termelési lehetőségekre irányuló beruházásokat, ami hosszú távon egyúttal árkonvergenciát is eredményezne.

(20)

A piaci áraknak megfelelő ösztönzőket kell biztosítaniuk a hálózatfejlesztésre és az új energiatermelési lehetőségekbe való beruházásra.

(21)

A piacszervezés különböző típusai léteznek a villamos energia belső piacán. Azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a tagállamok az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében hozhatnak meg, alapvető közérdekű követelményeken kell alapulniuk. A Bizottsággal konzultációt kell folytatni az intézkedéseknek az EUMSZ-szel és az egyéb uniós joggal való összeegyeztethetőségéről.

(22)

A tagállamoknak továbbra is széles körű mérlegelési jogkörrel kell rendelkezniük arra vonatkozóan, hogy általános gazdasági érdekű célkitűzéseket szem előtt tartva közszolgáltatási kötelezettségeket rójanak a villamosenergia-ipari vállalkozásokra. A tagállamok biztosítják, hogy a lakossági fogyasztóknak és – amennyiben a tagállamok megfelelőnek tartják – a kisvállalkozásoknak is joguk legyen meghatározott minőségű villamos energiával való ellátáshoz könnyen összehasonlítható, átlátható és versenyképes árakon. Mindazonáltal a villamosenergia-ellátás árának szabályozása formájában jelentkező közszolgáltatási kötelezettségek alapvetően torzító hatású intézkedést képeznek, amelynek következtében gyakran díjdeficitek halmozódnak fel, korlátozódik a fogyasztók választási lehetősége, kevesebb az ösztönző az energiamegtakarítási és energiahatékonysági beruházásokhoz, csökken a szolgáltatás színvonala, csökken a fogyasztók bevonásának és elégedettségének mértéke, korlátozódik a verseny, és a piacon kevesebb innovatív termék és szolgáltatás áll rendelkezésre. Következésképpen a tagállamoknak más szakpolitikai eszközöket – és különösen célzott szociálpolitikai intézkedéseket – kell alkalmazniuk, hogy biztosítsák polgáraik számára a villamosenergia-ellátás megfizethetőségét. A villamosenergia-ellátás árképzésébe csak a közszolgáltatási kötelezettségekkel összefüggésben és az ezen irányelvben meghatározott különös feltételek mellett lehet állami szinten beavatkozni. A teljes mértékben liberalizált, jól működő kiskereskedelmi villamosenergia-piac ösztönözné az árversenyt és a nem árjellegű versenyt a meglévő ellátók között, valamint ösztönzőként hatna a piacra belépő új szereplők számára, ezáltal pedig javítaná a fogyasztók választási lehetőségeit és megelégedettségét.

(23)

A villamosenergia-ellátás terén a villamosenergia-ellátás árának szabályozása formájában fennálló közszolgáltatási kötelezettségeket a nyitott piacok elvét tiszteletben tartva, a körülményeket és a kedvezményezettek körét egyértelműen meghatározva kell alkalmazni, időtartamukat pedig korlátozni kell. Ilyen körülmények adódhatnak például, ha az ellátás erősen korlátozott és az átlagosnál jóval magasabb villamosenergia-árakat eredményez, vagy a piac nem megfelelő működése esetén, amikor a szabályozó hatóságok és a versenyhatóságok beavatkozásai hatástalannak bizonyulnak. Ez aránytalanul sújthatja a háztartásokat, kiváltképp a kiszolgáltatott fogyasztókat, akik általában a rendelkezésre álló jövedelmük nagyobb hányadát költik energiaszámlákra, mint a magasabb jövedelmű fogyasztók. A közszolgáltatási kötelezettségek által a villamosenergia-ellátás árképzésére gyakorolt torzító hatások mérséklése érdekében szükséges, hogy az ilyen beavatkozást alkalmazó tagállamok kiegészítő intézkedéseket vezessenek be, ideértve a nagykereskedelmi árképzést érintő torzulások megelőzését szolgáló intézkedéseket is. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a szabályozott árak valamennyi kedvezményezettje teljes körűen élhessen a versenypiaci ajánlatokkal, ha úgy kívánja. Ennek érdekében a kedvezményezetteket okos mérési rendszerrel kell ellátni, és biztosítani kell, hogy dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződéseket köthessenek. Közvetlenül és rendszeresen tájékoztatni kell őket továbbá a versenypiacon kínált ajánlatokról és megtakarítási lehetőségekről, elsősorban a dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződésekről, továbbá segítséget kell nyújtani nekik abban, hogy élhessenek a piaci alapú ajánlatokkal és kiaknázhassák azok előnyeit.

(24)

Az, hogy a szabályozott árak kedvezményezettjei jogosultak arra, hogy többletköltségek nélkül egyedi okosmérőt kapjanak, nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy módosítsák az okos mérési rendszerek funkcióját, amennyiben azért nincs okos mérési infrastruktúra, mert az okos mérési rendszerek bevezetésére vonatkozó költség-haszon elemzés negatív eredménnyel zárult.

(25)

A villamosenergia-ellátás árának szabályozása terén alkalmazott állami beavatkozások nem vezethetnek a felhasználók különböző kategóriái közötti közvetlen keresztfinanszírozáshoz. Ennek az elvnek megfelelően az árrendszerek nem alakíthatók kifejezetten úgy, hogy a felhasználók bizonyos kategóriáira hárítsák a felhasználók egyéb kategóriáit érintő árbeavatkozások költségét. Például egy olyan árrendszer, amelyben a költséget megkülönböztetésmentesen az ellátók vagy egyéb irányítók viselik, nem tekintendő közvetlen keresztfinanszírozásnak.

(26)

Az Unióban a magas szintű közszolgáltatások érdekében a tagállamoknak minden, az ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósítása céljából hozott intézkedést rendszeresen jelenteniük kell a Bizottság felé. A Bizottság rendszeresen közzétesz egy jelentést, amelyben elemzi a nemzeti szinten, a közszolgáltatási célok elérése érdekében hozott intézkedéseket, és összehasonlítja azok eredményességét annak érdekében, hogy ajánlásokat lehessen megfogalmazni a magas szintű közszolgáltatás megvalósítására hozandó, nemzeti szintű intézkedésekre vonatkozóan.

(27)

A tagállamok kijelölhetnek egy végső menedékes ellátót. Ez az ellátó lehet egy vertikálisan integrált vállalkozás elosztási feladatokat is ellátó értékesítési részlege, amennyiben az megfelel ezen irányelv szétválasztási követelményeinek.

(28)

A tagállamoknak a társadalmi és gazdasági kohézió célkitűzéseinek elérése érdekében tett intézkedései közé tartozhatnak különösképpen a megfelelő gazdasági ösztönzők, amelyek adott esetben bármely meglévő, nemzeti és uniós eszközt felhasználhatnak. Az ilyen eszközök tartalmazhatnak felelősségre vonatkozó előírásokat a szükséges beruházások garantálása érdekében.

(29)

Amennyiben a tagállamok által a közszolgálati kötelezettségek teljesítése érdekében alkalmazott intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek, az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerint erről a Bizottságot értesíteni kell.

(30)

Az ágazatközi jog a meglévő energiaszolgáltatások széles köre tekintetében szilárd alapot biztosít a fogyasztóvédelem számára, és valószínűsíthetően továbbfejlődik. A fogyasztók egyes alapvető szerződéses jogait azonban egyértelműen meg kell határozni.

(31)

A fogyasztóknak egyszerű és egyértelmű információkkal kell rendelkezniük az energiaágazattal kapcsolatos jogaikról. Az érintett felekkel, köztük a tagállamokkal, a szabályozó hatóságokkal, a fogyasztói szervezetekkel és a villamosenergia-ipari vállalkozásokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság energiafogyasztói ellenőrzőlistát hozott létre, amely gyakorlati tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak a jogaikról. Az energiafogyasztói ellenőrzőlistát naprakészen kell tartani, valamennyi fogyasztóhoz el kell juttatni és a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni.

(32)

Számos tényező akadályozza, hogy a fogyasztók hozzáférjenek a rendelkezésükre álló piaci információk különféle forrásaihoz, megértsék azokat az információkat és azok alapján cselekedjenek. Ebből következik, hogy összehasonlíthatóbbá kell tenni az ajánlatokat, az átállás akadályait pedig a gyakorlatban a lehető legminimálisabbra kell csökkenteni a fogyasztók választásának indokolatlan korlátozása nélkül.

(33)

Ellátóváltáskor a kisebb felhasználókat közvetlenül vagy közvetve továbbra is sokféle díjjal terhelik. E díjak megnehezítik a legjobb termék vagy szolgáltatás kiválasztását, és csökkentik a váltásból fakadó azonnali pénzügyi hasznot. Jóllehet az ilyen díjak megszüntetése korlátozhatja a fogyasztók választási lehetőségét azáltal, hogy a fogyasztói hűség díjazásaként nyújtott termékeket szüntet meg, alkalmazásuk korlátozása tovább javítaná a fogyasztók jólétét, a fogyasztók bevonását, valamint a piaci versenyt.

(34)

A váltás időtartamának lerövidítése valószínűleg arra ösztönözi a fogyasztókat, hogy előnyösebb energiaszolgáltatási ajánlatot keressenek és ellátót váltsanak. Az információs technológiák egyre nagyobb elterjedésének eredményeként 2026-ban megvalósulhat, hogy az ellátóváltás során a fogyasztásmérési hely új ellátójának a piacüzemeltetőnél történő regisztrálására szolgáló technikai folyamat bármely munkanapon jellemzően 24 órán belül lebonyolítható legyen. Függetlenül az ellátóváltás folyamatának olyan egyéb lépéseitől, amelyeket az ellátóváltás technikai folyamatának elindítása előtt el kell végezni, annak biztosítása, hogy az említett határidőtől kezdve az ellátóváltás technikai folyamata 24 órán belül lebonyolódjon, a minimálisra fogja csökkenteni az ellátóváltás időtartamát, ami hozzájárulhat a fogyasztói részvétel és a kiskereskedelmi verseny növeléséhez. Mindenesetre az ellátóváltás folyamatának teljes időtartama nem haladhatja meg a felhasználótól érkezett kérelem napjától számított három hetet.

(35)

A független összehasonlító eszközök – ideértve a weboldalakat is – hatékony eszközt biztosítanak a kisebb felhasználók számára a piacon elérhető különböző energiaajánlatok érdemi értékeléséhez. Ezen eszközök csökkentik a költségeket, mivel a felhasználóknak többé nem kell információkat begyűjteniük az egyes ellátóktól és szolgáltatóktól. Az ilyen eszközök megfelelő egyensúlyt biztosítanak aközött, hogy az információ egyrészt egyértelmű és tömör, másrészt hiánytalan és átfogó legyen. Az ilyen eszközöknek a rendelkezésre álló ajánlatok lehető legszélesebb körére kell kiterjedniük, és a lehető legjobban le kell fedniük a piacot, hogy a felhasználók reprezentatív áttekintést kaphassanak. Kulcsfontosságú, hogy a kisebb felhasználók legalább egy összehasonlító eszközt igénybe vehessenek, és hogy az ilyen eszközök révén nyújtott tájékoztatás megbízható, pártatlan és átlátható legyen. A tagállamok e célból összehasonlító eszközről gondoskodhatnak, amelyet valamely nemzeti hatóság vagy magánjogi jogalany működtet.

(36)

Az erősebb fogyasztóvédelmet a valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony, független bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok – például egy energiaügyi ombudsman, egy fogyasztóvédelmi szerv vagy egy szabályozó hatóság – biztosítják. A tagállamoknak a panaszok gyors és hatékony rendezését biztosító eljárásokat kell bevezetniük.

(37)

Minden fogyasztó számára lehetővé kell tenni, hogy közvetlenül élvezze a piaci részvétel előnyeit, különösen azáltal, hogy fogyasztásait a piaci jelzések szerint igazítja ki, és cserébe alacsonyabb villamosenergia-árakban vagy más ösztönző kifizetésekben részesül. Az aktív részvételből fakadó előnyök idővel várhatóan fokozódnak, amikor az egyébként passzív fogyasztók tudatossága megnő az aktív felhasználóként rendelkezésükre álló lehetőségeket illetően, és amikor az aktív részvétellel kapcsolatos információk jobban hozzáférhetővé és ismertebbé válnak. A fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy részt vegyenek a keresletoldali válasz valamennyi formájában. Ezért lehetővé kell tenni számukra, hogy élvezzék az okos mérési rendszerek teljes körű bevezetéséből adódó előnyöket, és amennyiben az ilyen bevezetés értékelése negatív, lehetővé kell tenni számukra, hogy az okos mérési rendszer és a dinamikus villamosenergia-árakat tartalmazó szerződés mellett döntsenek. Ezzel fogyasztásaikat olyan valós idejű árjelzések szerint igazíthatnák ki, amelyek tükrözik a villamos energia vagy a szállítás különböző időszakokban mért értékét és költségét, ugyanakkor a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók észszerű mértékben legyenek kitéve a nagykereskedelmi árak jelentette kockázatnak. A fogyasztókat tájékoztatni kell a dinamikus villamosenergia-árakat tartalmazó szerződések előnyeiről és lehetséges árkockázatairól. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy a piacon aktívan részt venni nem kívánó fogyasztókat ne érje hátrány, hanem a hazai piaci feltételek tekintetében a legmegfelelőbb módon segítsék elő számukra, hogy tájékozott döntéseket hozzanak a rendelkezésükre álló lehetőségekkel kapcsolatban.

(38)

A dinamikus villamosenergia-árak előnyeinek és hatékonyságának maximalizálása érdekében a tagállamoknak fel kell mérniük a villamosenergia-számlák állandó elemeinek dinamikusabbá tételében vagy arányuk csökkentésében rejlő lehetőségeket, és amennyiben érdemes, meg kell tenniük a megfelelő lépéseket.

(39)

Minden felhasználói csoport (ipari, kereskedelmi és lakossági) számára hozzáférést kell biztosítani az villamosenergia-piacokhoz, hogy rugalmasságukkal és saját előállítású villamos energiájukkal kereskedjenek. A felhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy teljes mértékben kiaknázzák a termelés és az ellátás nagyobb területeken való közös beszerzéséből, valamint a határon átnyúló versenyből fakadó előnyöket. Az aggregálásban részt vevő piaci szereplők valószínűleg fontos szerepet fognak játszani a felhasználói csoportok és a piac közötti közvetítőként. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben foglalt általános elvek tiszteletben tartása mellett a független aggregálás tekintetében szabadon választhassák meg a megfelelő végrehajtási modellt és az irányításra alkalmazott megközelítést. E modellek és megközelítések közé tartozhatnak olyan piaci alapú vagy szabályozási elvek, amelyek ennek az irányelvnek való megfelelést biztosítják, ideértve az kiegyenlítetlenséget megszüntető vagy periméterkorrekciókat bevezető modelleket is. A választott modellnek átlátható és tisztességes szabályokat kell magában foglalnia a célból, hogy a független aggregátorok be tudják tölteni közvetítői szerepüket, és hogy biztosítva legyen, hogy tevékenységük kellően szolgálja a végfelhasználó hasznát. Termékeket kell meghatározni minden villamosenergia-piacon, ideértve a kisegítő szolgáltatásokat és a kapacitáspiacokat is, a keresletoldali válaszban való részvétel ösztönzése céljából.

(40)

A Bizottság „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című, 2016. július 20-i közleménye hangsúlyozza a közlekedési ágazat dekarbonizációjának, valamint kibocsátásai csökkentésének szükségességét, különös tekintettel a városi területekre, valamint rávilágít, arra, hogy az elektromos közlekedés fontos szerepet játszhat e célkitűzések elérésében. Továbbá, az elektromos közlekedés alkalmazása az energetikai átállás fontos eleme. Az ezen irányelvben foglalt piaci szabályoknak ezért kedvező feltételek kialakítását kell segíteniük az elektromos járművek minden fajtája számára. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell az elektromos járművek nyilvános és magán töltőállomásainak hatékony elterjesztését, valamint biztosítaniuk kell a járműfeltöltésnek a rendszerbe való hatékony beillesztését.

(41)

A keresletoldali válasz elengedhetetlen az elektromos járművek intelligens feltöltésének, és ezáltal az elektromos járművek villamosenergia-hálózatba való hatékony integrálásának elősegítéséhez, ami a közlekedés dekarbonizációs folyamatának kulcsfontosságú aspektusa.

(42)

A rendszer rugalmasságának biztosítása révén lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy saját termelésű villamos energiát használjanak, tároljanak és értékesítsenek a piacon, valamint hogy minden villamosenergia-piacon részt tudjanak venni, például a villamos energia olyan tárolása révén, mint amilyen a elektromos járművek általi tárolás, illetve a keresletoldali válasz vagy az energiahatékonysági rendszerek révén. A jövőben ezeket a tevékenységeket új technológiai fejlesztések segítik elő. Ugyanakkor jogi és kereskedelmi akadályok léteznek, ideértve a belsőleg használt villamos energiára alkalmazott aránytalan díjakat, a saját előállítású villamos energia energiarendszerbe való feltöltésére vonatkozó kötelezettségeket, valamint az olyan adminisztratív terheket is, mint például a saját előállítású villamos energiát a rendszer felé értékesítő fogyasztók azon kötelezettsége, hogy eleget tegyenek az ellátókra vonatkozó kötelezettségeknek stb. Az ilyen akadályokat, amelyek gátolják a fogyasztókat abban, hogy saját maguk termeljenek villamos energiát, azt használják, tárolják vagy a piacon értékesítsék, el kell hárítani, ugyanakkor biztosítani kell, hogy az ilyen fogyasztók megfelelően hozzájáruljanak a rendszerköltségekhez. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti jogukban eltérő rendelkezéseket állapítsanak meg az egyénileg és az együttesen eljáró aktív felhasználókra, valamint a lakossági és az egyéb végfelhasználókra kivetett adókra és illetékekre vonatkozóan.

(43)

Az elosztott energiaforrásokkal kapcsolatos technológiáknak és a tudatos fogyasztói magatartás kialakításának köszönhetően a közösségi energia hatékony és költséghatékony eszközzé vált a polgárok energiaforrásokkal, szolgáltatásokkal és helyi részvétellel kapcsolatos igényeinek és várakozásainak kielégítése terén. A közösségi energia valamennyi fogyasztó számára inkluzív választási lehetőséget kínál ahhoz, hogy közvetlen érdeke fűződjön a villamos energia előállításához, felhasználásához vagy megosztásához. A közösségi energiával kapcsolatos kezdeményezések – a hagyományos energia-ipari vállalatoktól eltérően – nem a profitot helyezik előtérbe, hanem elsősorban arra helyezik a hangsúlyt, hogy egy adott megújulóenergia-forrásból megfizethető energiát biztosítsanak tagjaik vagy érdekelt feleik számára. A fogyasztók közvetlen bevonásának köszönhetően a közösségi energetikai kezdeményezések jól mutatják, hogy képesek integrált módon elősegíteni új technológiák és fogyasztási minták – többek között intelligens elosztóhálózatok és keresletoldali válasz – elterjedését. A közösségi energia a lakossági szintű energiahatékonyságot is előmozdíthatja, valamint a fogyasztás csökkentésével és az alacsonyabb szolgáltatási díjakkal segíthet leküzdeni az energiaszegénységet. A közösségi energia lehetővé teszi továbbá, hogy olyan lakossági felhasználói csoportok is részt vehessenek az villamosenergia-piacon, amelyek egyébként nem tudnának A sikeresen végrehajtott ilyen kezdeményezések az energetikai szolgáltatásnyújtás puszta előnyein túlmutató gazdasági, társadalmi és környezeti előnyöket teremtettek a közösség számára. Ezen irányelv célja, hogy a polgári energetikai kezdeményezések egyes kategóriáit uniós szinten „helyi energiaközösségekként” ismerje el annak érdekében, hogy keretet teremtsen a működésükhöz, méltányos bánásmódot és egyenlő versenyfeltételeket biztosítson számukra, továbbá pontosan meghatározott jogaik és kötelezettségeik legyenek. A lakossági fogyasztók számára pedig lehetővé kell tenni, hogy önkéntesen részt vegyenek a közösségi energetikai kezdeményezésben, illetve azt a helyi energiaközösség által üzemeltetett hálózathoz való hozzáférésük vagy fogyasztói jogaik elveszítése nélkül hagyhassák el. A helyi energiaközösség hálózatához tisztességes és tényleges költséget tükröző feltételek mellett kell hozzáférést biztosítani.

(44)

A helyi energiaközösségi tagság nyitva áll a jogalanyok minden kategóriája előtt. Ugyanakkor a helyi energiaközösségen belül a döntéshozatali jogköröket azokra a tagokra vagy részvényesekre kell korlátozni, akik, illetve amelyek nem folytatnak kiterjedt kereskedelmi tevékenységet és akik, illetve amelyek fő gazdasági tevékenységüket nem az energiaágazatban folytatják. A helyi energiaközösségek a polgárok vagy helyi szereplők közötti együttműködés egyik kategóriájának minősülnek, amelyet az uniós jog értelmében el kell ismerni és védeni kell. A helyi energiaközösségekre vonatkozó rendelkezések nem zárják ki az egyéb polgári kezdeményezéseket, mint például azokat, amelyek magánjogi megállapodások alapján jönnek létre. Ennélfogva a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy a helyi energiaközösségek saját maguk választhassanak szervezeti formát, például egyesület, szövetkezet, partnerség, nonprofit szervezet vagy kis- és középvállalkozások formájában feltéve, hogy az adott szervezet – saját nevében eljárva – jogokat gyakorolhat és kötelezettségekkel terhelhető.

(45)

Ennek az irányelvnek azon rendelkezései, amelyek a helyi energiaközösségekre vonatkoznak, olyan jogokról és kötelezettségekről rendelkeznek, amelyek egyéb, már meglévő jogokból és kötelezettségekből vezethetők le, mint például a szerződéskötés szabadsága, az ellátóváltásra vonatkozó jog, az elosztórendszer-üzemeltető felelősségi köre, a hálózati díjakra vonatkozó szabályok és a kiegyenlítő szabályozási kötelezettség.

(46)

A helyi energiaközösségek tagsági szerkezetük, irányítási követelményeik és rendeltetésük alapján új típusú jogalanynak minősülnek. Lehetővé kell tenni számukra, hogy a piacon egyenlő versenyfeltételek mellett, a verseny torzítása nélkül működhessenek, és az egyéb villamosenergia-ipari vállalkozásra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket megkülönböztetésmentes és arányos módon kell alkalmazni a helyi energiaközösségekre. E jogok és a kötelezettségek a vállalt szerepekkel – például a végfelhasználók, a termelők, az ellátók vagy az elosztórendszer-üzemeltetők szerepével – összhangban alkalmazandók. A helyi energiaközösségekkel szemben nem alkalmazhatók szabályozási korlátozások, ha meglévő vagy jövőbeli információs és kommunikációs technológiákat használnak a termelőlétesítményekből származó villamos energia helyi energiaközösségen belüli, tagjaik vagy részvényeseik közötti, piaci elvek alapján történő megosztására, például a közösségen belül rendelkezésre álló termelést felhasználó tagok és részvényesek energiaösszetevőjének ellentételezésével, akár a nyilvános hálózaton keresztül, feltéve, hogy mindkét fogyasztásmérő a közösséghez tartozik. A villamosenergia-megosztás lehetővé teszi a tagok és a részvényesek számára, hogy a közösségen belül a termelőlétesítményekből villamosenergia-ellátásban részesüljenek anélkül, hogy a termelőlétesítmény közvetlen fizikai közelségében lennének vagy egyetlen fogyasztásmérő pontjuk lenne. A villamos energia megosztása nem érintheti a hálózati díjak, valamint a villamosenergia-áramlásokkal kapcsolatos tarifák és illetékek beszedését. A megosztást a kötelezettségekkel és a kiegyenlítő szabályozásra, a mérésre és az elszámolásra vonatkozó észszerű határidőkkel összhangban kell elősegíteni. Ennek az irányelvnek a helyi energiaközösségekre vonatkozó rendelkezései nem érintik a tagállamok azzal kapcsolatos hatáskörét, hogy az energiaágazatban az alkalmazandó hálózati díjakat és tarifákat, illetve az energiapolitikai finanszírozási rendszereket és a költségmegosztást szabályozó szakpolitikájukat meghatározzák és végrehajtsák, feltéve, hogy az említett szakpolitikák megkülönböztetésmentesek és jogszerűek.

(47)

Az irányelv felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy a helyi energiaközösségek számára engedélyezzék, hogy elosztórendszer-üzemeltetőkké váljanak vagy az általános szabályozás szerint vagy „zárt elosztórendszer üzemeltetőiként”. Azt követően, hogy valamely helyi energiaközösség megkapta az elosztórendszer-üzemeltetői státuszt, úgy kell kezelni őket, mint az elosztórendszer-üzemeltetőket, és ugyanazon kötelezettségeket kell alkalmazni rájuk. Ennek az irányelvnek a helyi energiaközösségekre vonatkozó rendelkezései az elosztórendszer üzemeltetésének csak azokat a vonatkozásait tisztázzák, amelyek a helyi energiaközösségek szempontjából valószínűsíthetően relevánsak, míg az elosztórendszer üzemeltetésének egyéb vonatkozásai az elosztórendszer-üzemeltetőkre vonatkozó szabályokkal összhangban alkalmazandók.

(48)

A villamosenergia-számlák a végfelhasználók tájékoztatásának fontos eszközei. A fogyasztással és költségekkel kapcsolatos adatok mellett más olyan információkat is tartalmaznak, amelyek segítik a fogyasztókat aktuális feltételeiket más ajánlatokkal összehasonlítani. Ugyanakkor a számlázással kapcsolatos viták a fogyasztói panaszok nagyon gyakori forrásai, és ez olyan tényező, amely hozzájárul a fogyasztók tartósan alacsony elégedettségi szintjéhez és az energiaágazatban való mérsékelt részvételéhez. Ezért a számlákat egyértelműbbé és érthetőbbé kell tenni, valamint biztosítani kell, hogy a számlák és a számlainformációk keretében jól láthatóan, korlátozott számú lényeges információt tüntessenek fel annak érdekében, hogy a fogyasztók szabályozhassák energiafogyasztásukat, összehasonlíthassák az ajánlatokat és ellátót válthassanak. Az egyéb információkat a számlákon, azokhoz csatoltan vagy azokon belül jelezve kell a végfelhasználók rendelkezésére bocsátani. Ezek feltüntethetők magán a számlán, a számlához csatolt külön dokumentumban, vagy a számla olyan hivatkozást tartalmazhat, amelynek révén a végfelhasználó könnyen megtalálhatja az információt az érintett weboldalon, illetve valamely mobilalkalmazás vagy egyéb eszköz segítségével.

(49)

A tényleges fogyasztáson alapuló, az okosmérésnek köszönhetően pontos számlainformációk rendszeres közlése nélkülözhetetlen segítséget jelent a felhasználóknak ahhoz, hogy ellenőrizzék a villamosenergia-fogyasztásukat és annak költségeit. Ugyanakkor a felhasználók – különösen a lakossági fogyasztók – számára a számlák tényleges kifizetésére rugalmas feltételeket kell biztosítani. Ennek keretében például a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy a számlainformációkat rendszeresen úgy kapják meg, hogy közben csak negyedévente fizetnek, vagy létezhetnek olyan termékek is, amelyek esetében a fogyasztók a tényleges fogyasztástól függetlenül minden hónapban átalányt fizetnek.

(50)

A 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) számlázásra vonatkozó rendelkezéseit aktualizálni, egyszerűsíteni kell és át kell emelni ebbe az irányelvbe, amelyhez koherensebben illeszkednek.

(51)

A tagállamok például intelligens hálózatok létrehozása révén ösztönzik az elosztóhálózatok korszerűsítését, amit úgy kell megvalósítani, hogy ösztönözze a decentralizált villamosenergia-termelést, és biztosítsa az energiahatékonyságot.

(52)

A fogyasztók bevonásához megfelelő ösztönzőkre és technológiákra – például okos mérési rendszerekre – van szükség. Az okos mérési rendszerek megfelelő eszközöket adnak a fogyasztók kezébe, mivel lehetővé teszik számukra, hogy pontos és közel valós idejű visszajelzést kapjanak a fogyasztásukról vagy az előállításukról, és jobban kezeljék fogyasztásukat, részt vegyenek a keresletoldali válasszal kapcsolatos programokban és részesüljenek azok előnyeiből, valamint csökkentsék villamosenergia-számlájukat. Az okos mérési rendszereknek köszönhetően az elosztórendszer-üzemeltetőknek is jobb lehet a rálátásuk hálózataikra, így csökkenthetik üzemeltetési és karbantartási költségeiket, és e megtakarításokat csökkentett elosztási díjak formájában a fogyasztók felé továbbíthatják.

(53)

Az okos mérési rendszerek bevezetéséről szóló nemzeti szintű döntéshozatalkor lehetővé kell tenni, hogy ez a döntés gazdasági értékelésen alapuljon. A gazdasági értékelés során az okos mérési rendszerek bevezetésének a fogyasztókat szolgáló, hosszú távú előnyeit a teljes ellátási láncra vonatkoztatva kell figyelembe venni, ideértve a jobb hálózatirányítást, a precízebb tervezést és a hálózati veszteségek pontosabb azonosíthatóságát is. Amennyiben az értékelés arra a következtetésre jut, hogy az ilyen mérési rendszerek bevezetése csak bizonyos mennyiségű villamosenergia-fogyasztás esetén költséghatékony, akkor a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az okos mérési rendszerek bevezetésekor ezt a következtetést figyelembe vegyék. Az ilyen értékeléseket azonban a főbb feltételezésekben bekövetkező jelentős változásokra, valamint és a gyors technológiai fejleményekre reagálva rendszeresen, de legalább négyévente felül kell vizsgálni.

(54)

Az okos mérési rendszereket nem szisztematikusan bevezető tagállamoknak a fogyasztók számára lehetővé kell tenniük, hogy – kérésükre, valamint tisztességes és észszerű feltételek mellett, valamint az összes vonatkozó információ rendelkezésükre bocsátásával – részesüljenek az okosmérő telepítésének előnyeiből. Ha a fogyasztók nem rendelkeznek okosmérővel, számukra olyan fogyasztásmérőt kell biztosítani, amely teljesíti az ezen irányelvben meghatározott számlázási információk rendelkezésükre bocsátásához szükséges minimumkövetelményeket.

(55)

A fogyasztók villamosenergia-piacokon való aktív részvételének támogatása céljából a tagállamok által saját területükön telepítendő okos mérési rendszereknek interoperábilisaknak kell lenniük, és képeseknek kell lenniük a szükséges adatok szolgáltatására a fogyasztói energiagazdálkodási rendszerek számára. Ennek érdekében a tagállamoknak kellő tekintettel kell lenniük a rendelkezésre álló releváns – többek között az adatmodell és az alkalmazási réteg szintjén történő interoperabilitást lehetővé tevő – szabványok alkalmazására, a bevált módszerekre, az adatcsere fejlesztésének fontosságára, a jövőbeli és innovatív energiaszolgáltatásokra, az intelligens hálózatok kiépítésére és a belső villamosenergia-piacra. A telepítendő okos mérési rendszerek ezenkívül nem képezhetik az ellátóváltás akadályát, valamint olyan, célnak megfelelő funkciókkal kell ellátni őket, amelyek révén a fogyasztók közel valós idejű hozzáférést kaphatnak fogyasztási adataikhoz, módosíthatják energiafogyasztásukat, valamint a kisegítő infrastruktúra által megengedett mértékben kompenzáció ellenében felkínálhatják rugalmasságukat a hálózat és a villamosenergia-ipari vállalkozások számára, valamint megtakarításokat érhetnek el villamosenergia-számlájuk tekintetében.

(56)

A felhasználók ellátásában alapvető fontosságú az objektív és átlátható fogyasztási adatokhoz való hozzáférés. Ennek megfelelően a fogyasztók számára biztosítani kell a fogyasztási adataikhoz és a fogyasztásukhoz kapcsolódó árakhoz és szolgáltatási költségekhez való hozzáférést annak érdekében, hogy ezen adatok alapján a versenytársaktól ajánlatot kérhessenek. A fogyasztók számára biztosítani kell azt a jogot is, hogy energiafogyasztásukról megfelelően tájékozódhassanak. Az előrefizetés nem hozhatja a felhasználót aránytalanul hátrányos helyzetbe, a különféle fizetési rendszereknek pedig megkülönböztetésmenteseknek kell lenniük. Az energiaköltségekről adott kellő gyakoriságú tájékoztatás energiamegtakarításra ösztönöz, mivel a felhasználók ezáltal közvetlen visszacsatolást kapnak az energiahatékonysági beruházások hatásairól és a fogyasztási magatartás változásáról. E tekintetben a 2012/27/EU irányelv teljes végrehajtása segíti majd csökkenteni a fogyasztók energiaköltségeit.

(57)

Az okos mérési rendszerek bevezetését követően jelenleg különböző adatgazdálkodási modelleket dolgoztak ki vagy dolgoznak ki a tagállamokban. Az adatgazdálkodási modelltől függetlenül fontos, hogy a tagállamok olyan átlátható szabályokat vezessenek be, amelyek biztosítják az adatokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférést, a kiberbiztonság és adatvédelem legmagasabb fokát, valamint az adatkezelők pártatlanságát.

(58)

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket a kiszolgáltatott helyzetben lévő és energiaszegény felhasználók védelmére a villamos energia belső piacának vonatkozásában. Ezek az intézkedések különbözőek lehetnek a kérdéses tagállamokban fennálló sajátos körülményeknek megfelelően, és tartalmazhatnak a villamosenergia-számlák fizetési feltételeire, a lakóépületek energiahatékonyságát célzó beruházásokra vagy fogyasztóvédelmi intézkedésekre – mint például a lekapcsolással összefüggő biztosítékokra – vonatkozó szociál- vagy energiapolitikai intézkedéseket. Ha a kisvállalkozásoknak is nyújtanak egyetemes szolgáltatást, az egyetemes szolgáltatás biztosítására vonatkozó intézkedések különbözőek lehetnek attól függően, hogy azok a lakossági fogyasztókra vagy a kisvállalkozásokra vonatkoznak.

(59)

Az energiaszolgáltatások alapvető fontosságúak az uniós polgárok jólétének biztosításához. A megfelelő fűtés, hűtés, világítás, valamint az árammal működő készülékekhez biztosított energia mind-mind elengedhetetlenül fontos szolgáltatás a megfelelő életszínvonal és a polgárok egészségének biztosításához. Továbbá, az ezen energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetővé teszi, hogy az uniós polgárok kiaknázzák a bennük rejlő potenciált, valamint megerősíti a társadalmi befogadást. Az energiaszegény háztartások – alacsony jövedelmük, magas energiakiadásaik és otthonaik nem megfelelő energiahatékonyságának együtteséből fakadóan – nem engedhetik meg maguknak ezeket az energetikai szolgáltatásokat. A tagállamoknak pontos információkat kell gyűjteniük az energiaszegény háztartások számának nyomon követése céljából. Célzott támogatás biztosítása érdekében pontos méréssel kell segíteni a tagállamokat az energiaszegény háztartások beazonosításában. A Bizottságnak a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának elősegítése révén aktívan támogatnia kell az energiaszegénységről szóló, ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtását.

(60)

Az energiaszegénység által érintett tagállamoknak, amennyiben ezt még nem tették meg, nemzeti cselekvési terveket vagy egyéb, e célra alkalmas keretet kell kidolgozniuk az energiaszegénység elleni küzdelemre abból a célból, hogy minél alacsonyabb legyen az energiaszegény felhasználók száma. Az alacsony jövedelmek, a magas energiakiadások és a háztartások alacsony szintű energiahatékonysága releváns tényezők az energiaszegénység felmérését szolgáló kritériumok meghatározásához. A tagállamoknak minden esetben biztosítaniuk kell a kiszolgáltatott helyzetben lévő és energiaszegény felhasználók szükséges ellátását. Ennek során integrált megközelítés – például az energia- és a szociálpolitika keretében –alkalmazható, amely tartalmazhat a háztartásokra vonatkozó szociálpolitikai vagy energiahatékonyságot javító intézkedéseket. Ezen irányelvnek javítania kell a kiszolgáltatott helyzetben lévő és energiaszegény felhasználók kedvezményezését célzó nemzeti szintű szakpolitikákat.

(61)

Az elosztórendszer-üzemeltetőknek költséghatékonyan kell integrálniuk az új villamosenergia-termelést – különösen a megújuló forrásokból származó villamosenergiát előállító létesítményeket és az olyan új terheléseket, mint például hőszivattyúkból, valamint az elektromos járművekből eredő terhelések. E célból az elosztórendszer-üzemeltetők számára lehetővé kell tenni, illetve ösztönözni kell őket arra, hogy elosztott energiaforrásokból származó szolgáltatásokat – például keresletoldali választ és energiatárolást – vegyenek igénybe piaci eljárások alapján annak érdekében, hogy hálózataikat hatékonyan üzemeltessék, és elkerüljék a költséges hálózatbővítéseket. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket – például nemzeti üzemi és kereskedelmi szabályzatokat és piaci szabályokat – kell bevezetniük, valamint olyan hálózati díjakkal kell ösztönözniük az elosztórendszer-üzemeltetőket, amelyek nem akadályozzák sem a rugalmasságot, sem a hálózat energiahatékonyságot célzó fejlesztését. A tagállamoknak ezenkívül elosztórendszerekre vonatkozó hálózatfejlesztési terveket kell bevezetniük a megújuló forrásokból villamosenergiát előállító létesítmények integrálásának támogatása, valamint a tárolólétesítmények fejlesztésének és a közlekedési ágazat villamosításának elősegítése céljából, továbbá megfelelő tájékoztatást kell biztosítaniuk a rendszerhasználók számára a tervezett hálózatbővítésekről vagy -fejlesztésekről, a tagállamok többségében ugyanis jelenleg nem léteznek ilyen eljárások.

(62)

A rendszerüzemeltetők nem lehetnek tulajdonosai, nem alakíthatnak ki, nem irányíthatnak vagy üzemeltethetnek energiatároló létesítményeket. Az újratervezett villamosenergia-piacon fontos, hogy az energiatárolási szolgáltatások piaci alapú és versenyképes szolgáltatások legyenek. Következésképpen el kell kerülni az energiatárolással és az elosztással vagy az átvitellel kapcsolatos szabályozott feladatok keresztfinanszírozását. Az energiatároló létesítmények tulajdonlására vonatkozó ezen korlátozások azt a célt szolgálják, hogy megelőzzék a verseny torzulását, kiküszöböljék a megkülönböztetés kockázatát, valamennyi piaci szereplő számára változatlanul biztosítsák az energiatárolási szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, továbbá az elosztó vagy az átviteli rendszer üzemeltetésen túl előmozdítsák az energiatároló létesítmények tényleges és hatékony használatát is. Ezt a követelményt az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) megállapított jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, különös tekintettel a vállalkozásnak a Charta 16. cikkében biztosított szabadságára és a Charta 17. cikkében biztosított, tulajdonhoz való jogra.

(63)

Amennyiben az energiatároló létesítmények teljes mértékben integrált hálózati elemek, amelyeket nem használnak kiegyenlítő szabályozásra vagy a szűk keresztmetszet kezelésére, indokolt, hogy az ilyen létesítmények tulajdonlása, fejlesztése, irányítása vagy üzemeltetése tekintetében a nemzeti szabályozó hatóság jóváhagyásával ne alkalmazzák rájuk a rendszerüzemeltetőkre vonatkozó szigorú korlátozásokat. A hálózat teljes mértékben integrált ilyen elemei közé tartozhatnak az olyan energiatároló létesítmények, mint a kondenzátorok vagy lendkerekek, amelyek a hálózat biztonsága és megbízhatósága szempontjából fontos szolgáltatásokat nyújtanak, és hozzájárulnak a rendszer különböző részei közötti szinkronizáláshoz.

(64)

A teljes mértékben dekarbonizált és kibocsátásmentes villamosenergia-ágazat felé történő előrelépés érdekében a szezonális tárolásban kell előrehaladást elérni. Ezen energiatárolás egy olyan elem, amely mind rövid távú, mind pedig szezonális kiigazításokat lehetővé téve eszközként szolgálna a villamosenergia-rendszer működése szempontjából, hogy meg lehessen birkózni a megújuló forrásokból származó villamosenergia-termelés változékonyságával és az ahhoz kapcsolódó előre nem látott kiesésekkel.

(65)

Az elosztóhálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés meghatározza a fogyasztók kiskereskedelmi szintű hozzáférését. Az egyenlő kiskereskedelmi feltételek megteremtése érdekében az elosztórendszer-üzemeltetők tevékenységét úgy kell felügyelni, hogy azok vertikális integráció révén ne juthassanak piaci versenyelőnyhöz, különös tekintettel a lakossági fogyasztókra és a kisebb nem lakossági fogyasztókra.

(66)

Abban az esetben, ha egy zárt elosztórendszert egy sajátos üzemeltetési normákat igénylő integrált energiaellátás optimális hatékonyságának biztosítására használnak, vagy ha egy zárt elosztórendszert elsősorban a rendszer tulajdonosa általi felhasználásra tartanak fenn, lehetővé kell tenni, hogy az elosztórendszer-üzemeltető a közte és a rendszer használói között lévő sajátos kapcsolat miatt mentesülhessen a szükségtelen adminisztrációs terheket jelentő kötelezettségek alól. Az ipari, kereskedelmi vagy megosztott szolgáltatási helyszínek – például vasútállomások épületei, repülőterek, kórházak, integrált létesítményekkel rendelkező nagy kempingek vagy vegyipari telephelyek – üzemeltetésük speciális jellege miatt rendelkezhetnek zárt elosztórendszerrel.

(67)

Ha a hálózatok nem különülnek el ténylegesen a termelési és ellátási tevékenységektől (tényleges szétválasztás), ez nemcsak a hálózat üzemeltetésében jár a hátrányos megkülönböztetés kockázatával, hanem a vertikálisan integrált vállalkozásoknak saját hálózataikba történő megfelelő szintű beruházásra való ösztönzése terén is.

(68)

Tényleges szétválasztás csak úgy biztosítható, ha megszűnik a vertikálisan integrált vállalkozások törekvése a versenytársak hálózati hozzáféréssel és beruházásokkal kapcsolatos megkülönböztetésére. A belső érdekellentét feloldására és az ellátás biztonságának megvalósítására egyértelműen eredményes és biztos módszer a tulajdonjog szétválasztása, amelynek során a hálózat tulajdonosát jelölik ki rendszerüzemeltetőnek és függetlenné teszik az ellátási és termelési érdekektől. Ezért az Európai Parlament a földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeli lehetőségeiről szóló, 2007. július 10-i állásfoglalásában az átviteli szinten megvalósított tulajdonjogi szétválasztást nevezte legalkalmasabb eszköznek arra, hogy az infrastrukturális beruházásokat megkülönböztetésmentesen ösztönözzék, az új belépőknek tisztességes hálózati hozzáférést biztosítsanak és a piacot átláthatóvá tegyék. A tulajdonjogi szétválasztás értelmében tehát a tagállamoktól meg kell követelni, hogy biztosítsák, hogy ugyanazon személy vagy személyek ne legyenek jogosultak egy termelő vagy ellátó irányításában való részvételre, és ezzel egy időben átvitelirendszer-üzemeltető vagy átviteli rendszer irányítására vagy azokra vonatkozó bármely jog gyakorlására. Fordított viszonylatban is, egy átvitelirendszer-üzemeltető vagy egy átviteli rendszer irányításában való részvételnek eleve ki kell zárnia a termelő vagy ellátó irányításának vagy az azokra vonatkozó joggyakorlásnak a lehetőségét. Ezeken a korlátokon belül a termelő vagy az ellátó részére lehetővé kell tenni, hogy kisebbségi részesedéssel rendelkezzen egy átvitelirendszer-üzemeltetőben vagy az átviteli rendszerben.

(69)

A szétválasztásra irányuló rendszereknek hatékonyan meg kell szüntetniük az összeférhetetlenségeket a termelők, az ellátók és az átvitelirendszer-üzemeltetők között annak érdekében, hogy ösztönzőket hozzanak létre a szükséges beruházásokhoz és biztosítsák a piacra belépő új szereplők hozzáférését egy átlátható és hatékony szabályozási rendszer keretében, valamint nem tehetik túlságosan nehézkessé a szabályozási rendszert a szabályozó hatóságok számára.

(70)

Mivel a tulajdonjogi szétválasztáshoz egyes esetekben a vállalkozások szerkezetátalakítása szükséges, a vonatkozó rendelkezések alkalmazására többletidőt kell engedélyezni azon tagállamok részére, amelyek a tulajdonjogi szétválasztás végrehajtása mellett döntenek. A villamosenergia- és a gázszektor közötti vertikális kapcsolatok miatt a szétválasztási rendelkezéseket mind a két szektorban alkalmazni kell.

(71)

A tulajdonjogi szétválasztás értelmében a hálózatüzemeltetés ellátási és termelési érdekektől való teljes függetlenségének biztosítása, valamint a bizalmas információk átadásának megakadályozása érdekében ugyanazon személy nem lehet tag átvitelirendszer-üzemeltető vagy átviteli rendszer és termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás ügyvezető testületében is. Ugyanezen okból ugyanazon személy nem lehet egyszerre jogosult átvitelirendszer-üzemeltető vagy átviteli rendszer ügyvezető testülete tagjainak kinevezésére és egyúttal termelő vagy ellátó irányításában való részvételre vagy az azokra vonatkozó bármilyen jog gyakorlására.

(72)

Az ellátási és termelési érdekektől független rendszerüzemeltető vagy átvitelirendszer-üzemeltető létrehozásának lehetővé kell tennie, hogy a vertikálisan integrált vállalkozások az érdekek tényleges elkülönítése mellett megtarthassák a hálózati vagyonon fennálló tulajdonjogukat, feltéve, hogy az ilyen független rendszerüzemeltető vagy az ilyen független átvitelirendszer-üzemeltető ellát minden rendszerüzemeltetői feladatot, és működésére nézve részletes szabályokat, valamint széles körű szabályozói ellenőrzési mechanizmusokat határoztak meg.

(73)

Ha 2009. szeptember 3-án az átviteli rendszerben tulajdonnal rendelkező vállalkozás vertikálisan integrált vállalkozás része volt, a tagállamoknak lehetőséget kell adni a tulajdonjogi szétválasztás, valamint az ellátási és termelési érdekektől független rendszerüzemeltető vagy átvitelirendszer-üzemeltető létrehozása közötti választásra.

(74)

A vertikálisan integrált vállalkozások részvényeseinek teljes körű érdekvédelme céljából a tagállamok választására kell bízni, hogy a tulajdonjogi szétválasztást közvetlen elidegenítéssel vagy az integrált vállalkozás részvényeinek a hálózati vállalkozás részvényeire és a fennmaradó ellátási és termelési vállalkozás részvényeire való felosztásával valósítják-e meg, feltéve hogy teljesülnek a tulajdonjogi szétválasztásból eredő követelmények.

(75)

A független rendszerüzemeltetői vagy független átvitelirendszer-üzemeltetői megoldások teljes körű eredményességét meghatározott kiegészítő szabályokkal kell biztosítani. A független átvitelirendszer-üzemeltetőkkel kapcsolatos szabályok megfelelő szabályozási keretet nyújtanak a tisztességes verseny, az elégséges beruházások, a piacra belépő új szereplők hozzáférésének és a villamosenergia-piacok integrációjának biztosításához. A független átvitelirendszer-üzemeltetőkre vonatkozó rendelkezések révén történő tényleges szétválasztás egyrészt egy szervezési intézkedésekből és az átvitelirendszer-üzemeltetők irányításával kapcsolatos intézkedésekből álló pilléren, másrészt egy olyan beruházási intézkedésekből álló pilléren nyugszik, amelyek az új termelési kapacitásokat regionális együttműködés útján kötik a hálózati és piaci integrációhoz. Az átvitelirendszer-üzemeltetők függetlenségét többek között ún. „türelmi időszakok” révén is biztosítani kell, amelynek során a vertikálisan integrált vállalkozásban nem gyakorolnak olyan vezetői vagy más hasonló tevékenységet, amelynek keretében ugyanahhoz az információhoz lehet hozzájutni, mint amelyhez a vezetői beosztásokban lehetett volna.

(76)

A tagállamoknak jogukban áll területükön a teljes tulajdonjogi szétválasztás mellett dönteni. Amennyiben a tagállam élt ezzel a joggal, a vállalkozásoknak nem áll jogában független rendszerüzemeltetőt vagy független átvitelirendszer-üzemeltetőt létrehozni. Ezenkívül a termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozások nem gyakorolhatnak sem közvetve, sem közvetlenül irányítást vagy bármilyen jogot azon tagállamok átvitelirendszer-üzemeltetői felett, amelyek a teljes tulajdonjogi szétválasztás mellett döntöttek.

(77)

A tényleges szétválasztás végrehajtása során be kell tartani a köz- és a magánszektor közötti megkülönböztetés tilalmának elvét. E célból ugyanazon személy – sem magában, sem mással közösen – nem gyakorolhat a tulajdonjogi szétválasztás szabályaival, a független rendszerüzemeltetői megoldással ellentétes irányítást vagy bármilyen jogot az átvitelirendszer-üzemeltetők vagy átviteli rendszerek szerveinek, és a termelők és ellátók szerveinek összetétele, szavazása vagy döntése felett. A tulajdonjogi szétválasztás és a független rendszerüzemeltetői megoldás tekintetében, amennyiben az adott tagállam bizonyítani tudja az adott követelmény betartását, úgy két különálló közjogi szerv számára kell lehetővé tenni, hogy elvégezze egyfelől a termelési és ellátási tevékenységek, másfelől az átviteli tevékenységek irányítását.

(78)

A hálózati tevékenységeknek az ellátási és termelési tevékenységektől való teljes mértékű tényleges elkülönítését az Unió egészében meg kell valósítani, uniós és nem uniós vállalkozások vonatkozásában egyaránt. Annak biztosítására, hogy a hálózati tevékenységek, valamint az ellátási és termelési tevékenységek az Unió egészében egymástól függetlenek maradjanak, a szabályozó hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy megtagadják a szétválasztási szabályokat be nem tartó átvitelirendszer-üzemeltetők tanúsítását. E szabályoknak az Unió egészében való következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a szabályozó hatóságoknak a legmesszemenőbben figyelembe kell venniük a Bizottság véleményeit a tanúsításra vonatkozó döntéseik meghozatalakor. Emellett az Unió nemzetközi kötelezettségei betartásának biztosítása és az Unión belüli szolidaritás és energiabiztonság biztosítása érdekében a Bizottságnak jogot kell biztosítani arra, hogy harmadik országból vagy országokból származó személy vagy személyek irányítása alatt álló átvitelirendszer-tulajdonos vagy átvitelirendszer-üzemeltető vonatkozásában a tanúsításokat véleményezze.

(79)

Az engedélyezési eljárások nem róhatnak az energiatermelőkre azok méretéhez és lehetséges hatásához képest aránytalan közigazgatási terheket. Az indokolatlanul hosszú engedélyezési eljárások akadályozhatják az új piaci szereplők piaci hozzáférését.

(80)

A villamos energia belső piacának megfelelő működése céljából a szabályozó hatóságoknak képeseknek kell lenniük a döntéshozatalra minden lényeges szabályozási kérdésben, továbbá függetleneknek kell lenniük minden más köz- vagy magánérdektől. Ez nem zárja ki sem a tagállamok alkotmányjoga alapján történő bírósági felülvizsgálatot, sem a parlament általi felügyeletet. Ezenkívül a szabályozó hatóság költségvetésének a nemzeti jogalkotó általi jóváhagyása nem minősül a költségvetési önállóság akadályozásának. A szabályozó hatóságoknak az előirányzott költségvetés végrehajtásában való önállóságra vonatkozó rendelkezéseket a nemzeti költségvetési törvények és szabályok által meghatározott keretekben kell megvalósítaniuk. A tagállamok számára lehetővé kell tenni – miközben egy megfelelő rotációs rendszer révén hozzájárulnak a szabályozó hatóságok bármely politikai vagy gazdasági érdektől való függetlenségéhez –, hogy a rendelkezésre álló emberi erőforrásokat vagy az irányító testület méretét is kellőképpen figyelembe vegyék.

(81)

A szabályozó hatóságok számára lehetőséget kell biztosítani a tarifák vagy a tarifák számításához alkalmazandó módszerek meghatározására, illetve jóváhagyására az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltetők javaslata, illetve a rendszerüzemeltetők és a hálózat használói által kölcsönösen jóváhagyott javaslat alapján. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása során a szabályozó hatóságok biztosítják, hogy az átviteli és elosztási tarifák megkülönböztetésmentesek és költségalapúak legyenek, figyelembe véve az elosztott villamosenergia-termelésnek, valamint a keresletoldali szabályozási intézkedéseknek köszönhetően elkerült, hosszú távú, hálózati határköltségeket is.

(82)

A szabályozó hatóságok meghatározhatják, illetve jóváhagyhatják az átviteli és elosztó hálózatokra vonatkozó egyedi hálózati díjakat vagy módszertant, vagy mindkettőt. Mindezen esetekben meg kell őrizni a szabályozó hatóságok azzal kapcsolatos függetlenségét, hogy az 57. cikk (4) bekezdése b) pontjának ii. alpontja szerint meghatározhassák a hálózati díjakat.

(83)

A szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők meghozzák a megfelelő intézkedéseket hálózatuk ellenállóbbá és rugalmasabbá tétele érdekében. Ennek érdekében nyomon kell követniük ezen üzemeltetők teljesítményét olyan mutatók alapján, mint például az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők vonalak dinamikus vonalminősítés szerinti működtetésére való képessége, az alállomások távoli nyomon követésének és valós idejű ellenőrzésének fejlesztése, a hálózati veszteségek csökkentése, valamint az áramkimaradások gyakorisága és időtartama.

(84)

A szabályozó hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a villamosenergia-ipari vállalkozásokra vonatkozó kötelező határozatok kibocsátására, valamint a kötelezettségeiket nem teljesítő villamosenergia-ipari vállalkozásokkal szembeni eredményes, arányos és visszatartó szankciók kiszabására, vagy arra, hogy az illetékes bíróságoknak ilyen szankciók kiszabását javasolják. E célból a szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni a releváns információk villamosenergia-ipari vállalkozásoktól való bekérését, megfelelő és elegendő vizsgálat lefolytatását, valamint a vitarendezést. A szabályozó hatóságokat hatáskörrel kell felruházni a tekintetben is, hogy a versenyszabályok alkalmazásától függetlenül a villamos energia belső piacának megfelelő működése szempontjából szükséges tényleges verseny ösztönzése révén a felhasználók javát szolgáló célszerű intézkedéseket hozhassanak.

(85)

A szabályozó hatóságoknak feladataik ellátása során össze kell hangolniuk tevékenységüket annak biztosítása érdekében, hogy a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózata (a továbbiakban: a villamosenergia-piaci ENTSO), az elosztórendszer-üzemeltetők európai szervezete (a továbbiakban: az EU DSO) és a regionális koordinációs központok megfeleljenek a belső villamosenergia-piac szabályozási kerete szerinti kötelezettségeiknek, valamint az (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség (a továbbiakban: az ACER) határozatainak. A villamosenergia-piaci ENTSO, az EU DSO és a regionális koordinációs központok operatív felelősségi köreinek bővülése miatt az ilyen uniós vagy regionális szinten működő szervek felügyeletének fokozására van szükség. A szabályozó hatóságoknak egyeztetniük kell egymással, és össze kell hangolniuk felügyeleti tevékenységüket annak érdekében, hogy közösen azonosítsák azokat a helyzeteket, amelyekben a villamosenergia-piaci ENTSO, az EU DSO vagy a regionális koordinációs központok nem tartják be kötelezettségeiket.

(86)

A szabályozó hatóságokat fel kell továbbá ruházni az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy a piacnyitással összhangban hozzájárulhassanak az egyetemes és közszolgáltatási kötelezettségek magas színvonalának, a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók védelmének, továbbá a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes körű eredményességének biztosításához. E rendelkezések nem sérthetik sem a Bizottságnak a versenyszabályok alkalmazására vonatkozó hatáskörét – beleértve az uniós szintű összefonódások vizsgálatát is –, sem a belső piacra vonatkozó szabályokat, például a tőke szabad mozgását. Az a független szerv, amelyhez a szabályozó hatóság döntése által hátrányosan érintett fél jogorvoslatért fordulhat, bíróság vagy más, jogi felülvizsgálat végzésére hatáskörrel rendelkező törvényszék lehet.

(87)

Ezen irányelv és a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) nem fosztja meg a kormányokat attól a lehetőségtől, hogy saját nemzeti energiapolitikát alakítsanak ki és vezessenek be. Ebből következik, hogy – egy tagállam alkotmányos berendezkedésétől függően – a tagállam hatáskörébe tartozhat annak a szakpolitikai keretnek a meghatározása, amelyben a szabályozó hatóságoknak működniük kell, például az ellátásbiztonság kérdését illetően. A tagállam által kiadott általános energiapolitikai iránymutatások azonban nem sérthetik a szabályozó hatóságok függetlenségét és önállóságát.

(88)

Az (EU) 2019/943 rendelet értelmében a Bizottság iránymutatásokat vagy üzemi és kereskedelmi szabályzatokat fogadhat el a szükséges fokú harmonizáció elérése céljából. Az ilyen iránymutatások vagy üzemi és kereskedelmi szabályzatok kötelező végrehajtási intézkedéseknek minősülnek, és ezen irányelv bizonyos rendelkezései tekintetében olyan hasznos eszközök, amelyeket szükség esetén gyorsan módosítani lehet.

(89)

A tagállamoknak és az Energiaközösséget létrehozó szerződés (11) szerződő feleinek szorosan együtt kell működniük az integrált villamosenergia-kereskedelmi térség kialakításával kapcsolatos valamennyi kérdés tekintetében, és nem hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek veszélyeztetik a villamosenergia-piacok integrációjának fejlesztését vagy a tagállamok és szerződő felek energiaellátásának biztonságát.

(90)

Ezen irányelvet az (EU) 2019/943 rendelettel együtt kell értelmezni, amely megállapítja a villamosenergia-piac újratervezésének alapelveit, amely lehetővé teszi a rugalmasság megfelelőbb díjazását, megfelelő árjelzéseket nyújt, valamint biztosítja a működőképes integrált rövid határidős piacok fejlesztését. Az (EU) 2019/943 rendelet új szabályokat állapít meg olyan különféle területekre vonatkozóan is, mint például a kapacitásmechanizmusok, valamint az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti együttműködés.

(91)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi a Chartában elismert elveket. Ennek megfelelően ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, különös tekintettel a Charta 8. cikkében biztosított, a személyes adatok védelméhez való jogra. Elengedhetetlen, hogy a személyes adatok ezen irányelv alkalmazása céljából történő bármilyen kezelése az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően történjen.

(92)

Az ezen irányelv céljának eléréséhez szükséges minimális mértékű harmonizáció biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a szabályozó hatóságok egymással és az ACER-rel való együttműködési kötelezettségére vonatkozó szabályok, valamint a hálózati szabályoknak és iránymutatásoknak való megfelelésre vonatkozó eljárás részleteinek meghatározására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (13) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(93)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy az energiaszolgáltatásokra vonatkozó interoperabilitási normákat határozzon meg, valamint megkülönböztetésmentes és átlátható eljárásokat határozzon meg a mérési adatokhoz, a fogyasztási adatokhoz, valamint a végfelhasználó általi ellátóváltáshoz szükséges, a keresletoldali válaszhoz szükséges és az egyéb szolgáltatásokhoz szükséges adatokhoz való hozzáférésre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (14) megfelelően kell gyakorolni.

(94)

Abban az esetben, ha a 66. cikk (3), (4) vagy (5) bekezdése értelmében eltérés alkalmazandó, ennek az eltérésnek az irányelv minden olyan rendelkezésére is ki kell terjednie, amely kiegészíti azokat a rendelkezéseket vagy megköveteli azon rendelkezések előzetes alkalmazását, amelyektől az eltérést engedélyezték.

(95)

A 2012/27/EU irányelvnek a villamosenergia-piacokra – mint például a villamos energia mérésére és számlázására, a keresletoldali válaszra, a prioritáson alapuló teherelosztásra és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre – vonatkozó rendelkezéseit ezen rendelet és az (EU) 2019/943 irányelvben előírt rendelkezések teszik naprakésszé. A 2012/27/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(96)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen egy egészében működő belső villamosenergia-piac megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(97)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (15) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(98)

Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a 2009/72/EK irányelvhez képest jelentősen módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a 2009/72/EK irányelvből ered.

(99)

Ez az irányelv nem érinti a III. mellékletben szereplő 2009/72/EK irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel és az alkalmazása kezdőnapjával kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására, tárolására, a villamosenergia-ellátásra, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy az Unión belül ténylegesen integrált, versenyképes, fogyasztóközpontú, rugalmas, tisztességes és átlátható villamosenergia-piacok jöjjenek létre.

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy az integrált piac előnyeinek kiaknázásával megfizethető, átlátható árakat és költségeket biztosítson a fogyasztók számára, továbbá biztosítsa az energiaellátás magas fokú biztonságát és a fenntartható, karbonszegény energiarendszerre való zökkenőmentes átállást. Ez az irányelv kulcsfontosságú szabályokat határoz meg az uniós villamosenergia-ágazat szervezetével és működésével kapcsolatban, különösen a tudatos fogyasztói magatartás kialakításával és a fogyasztóvédelemmel, az integrált piachoz való szabad hozzáféréssel, harmadik felek átviteli és elosztási infrastruktúrához való hozzáférésével, a szétválasztással, valamint a tagállami független szabályozó hatóságokkal kapcsolatos szabályokkal kapcsolatban.

Az irányelv rögzíti továbbá a tagállamok, a szabályozó hatóságok és az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti arra irányuló együttműködés módjait, hogy egy olyan, teljesen összekapcsolt belső villamosenergia-piacot hozzanak létre, amely fokozza a megújuló forrásokból származó villamos energia integrációját, a szabad versenyt és az ellátás biztonságát.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.   „felhasználó”: a villamos energia nagykereskedelmi és végfelhasználója;

2.   „nagykereskedelmi felhasználó”: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely villamos energiát vásárol a letelepedési helye szerinti rendszeren belül vagy azon kívül történő viszonteladás céljából;

3.   „végfelhasználó”: az a felhasználó, aki saját felhasználásra vásárol villamos energiát;

4.   „lakossági fogyasztó”: az a fogyasztó, aki saját háztartása fogyasztása céljára vásárol villamos energiát, ide nem értve a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységeket;

5.   „nem lakossági fogyasztó”: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely nem saját háztartása fogyasztása céljára vásárol villamos energiát, ideértve a termelőket, az ipari felhasználókat, a kis- és középvállalkozásokat, a cégeket és a nagykereskedelmi felhasználókat is;

6.   „mikrovállalkozás”: olyan vállalkozás, amely kevesebb mint 10 főt alkalmaz, és amelynek éves árbevétele és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 millió EUR-t;

7.   „kisvállalkozás”: olyan vállalkozás, amely kevesebb mint 50 főt alkalmaz, és amelynek éves árbevétele és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 millió EUR-t;

8.   „aktív felhasználó”: olyan végfelhasználó vagy együttesen tevékenykedő végfelhasználók csoportja, aki, illetve amely meghatározott területen lévő saját létesítményén belül, vagy amennyiben a tagállamok engedélyezik, más létesítményekben előállított villamos energiát használja vagy tárolja, vagy saját előállítású villamos energiát ad el vagy rugalmassági vagy energiahatékonysági rendszerben vesz részt, feltéve, hogy nem e tevékenységek képezik elsődleges üzleti vagy szakmai tevékenységét;

9.   „villamosenergia-piacok”: a villamosenergia-piacok, beleértve a tőzsdén kívüli piacokat és a villamosenergia-tőzsdéket is, az energiával, kapacitással, valamint a kiegyenlítő szabályozásokkal és a kisegítő szolgáltatásokkal való, minden időintervallumban történő kereskedésre szolgáló piacok, ideértve a határidős, a másnapi és a napon belüli piacokat is;

10.   „piaci szereplő”: az (EU) 2019/943 rendelet 2. cikkének 25. pontjában meghatározott piaci szereplő;

11.   „helyi energiaközösség”: olyan jogalany:

a)

amely önkéntes és nyitott részvételen alapul, és amelyet ténylegesen tagok vagy részvényesek irányítanak, akik, illetve amelyek természetes személyek, helyi hatóságok, ideértve az önkormányzatokat vagy a kisvállalkozásokat is;

b)

amelynek elsődleges célja nem a pénzügyi haszonszerzés, hanem hogy tagjai vagy részvényesei vagy a működése alá tartozó helyi területek számára környezeti, gazdasági és szociális közösségi előnyöket biztosítson; és

c)

amely részt vehet energiatermelésben, beleértve a megújuló forrásokat, az energiaelosztásban, az energiaellátásban, az energiafogyasztásban, az aggregálásban, az energiatárolásban vagy az energiahatékonysági szolgáltatásokban, vagy az elektromos járművek feltöltésére irányuló szolgáltatásokban, vagy egyéb energetikai szolgáltatásokat nyújthat tagjai vagy részvényesei számára;

12.   „ellátás”: a felhasználók részére történő villamosenergia-értékesítés, ideértve a viszonteladást is;

13.   „villamosenergia-ellátási szerződés”: villamos energia ellátására vonatkozó szerződés, amely nem foglal magában villamosenergia-derivatívákat;

14.   „villamosenergia-derivatíva”: a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) I. melléklete C. részének 5., 6. vagy 7. pontja szerinti pénzügyi eszköz, amennyiben az eszköz villamos energiával kapcsolatos;

15.   „dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződés”: az ellátó és a végfelhasználó között létrejött olyan villamosenergia-ellátási szerződés, amely tükrözi az azonnali piacokon – ideértve a másnapi és a napon belüli piacokat is – jelentkező árváltozást legalább a piaci elszámolás gyakoriságával azonos időközönként;

16.   „szerződésmegszüntetési díj”: az ellátók vagy az aggregálásban részt vevő piaci szereplők által a villamosenergia-ellátási vagy szolgáltatási szerződés megszüntetése esetén a felhasználókra kiszabott díj vagy szankció;

17.   „az ellátóváltással kapcsolatos díj”: az ellátók vagy az aggregálásban részt vevő piaci szereplők vagy a rendszerüzemeltetők által ellátóváltás vagy az aggregálásban részt vevő piaci szereplő váltása esetén közvetve vagy közvetlenül a felhasználókra kiszabott díj vagy szankció, ideértve a szerződésmegszüntetési díjakat is;

18.   „aggregálás”: valamely természetes vagy jogi személy által betöltött olyan funkció, amelynek keretében több felhasználói terhelést vagy termelt villamos energiát kombinálnak értékesítés, vásárlás vagy aukció céljából valamely villamosenergia-piacon;

19.   „független aggregátor”: olyan, aggregálásban részt vevő piaci szereplő, aki, illetve amely nem tartozik a felhasználója szolgáltatójához;

20.   „keresletoldali válasz”: a villamosenergia-terhelésnek a szokásos vagy aktuális fogyasztási mintákhoz képest történő megváltoztatása a végfelhasználók által, válaszként a piaci jelzésekre – többek között időben változó villamosenergia-árakra vagy ösztönző kifizetésekre –, illetve válaszként a végfelhasználó által önállóan vagy szabályozási központba tömörülve tett, a keresletcsökkentés vagy keresletnövekedés – 1348/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (17) 2. cikkének 4. pontjában meghatározott szervezett piacokon alkalmazott áron történő – értékesítésére vonatkozó ajánlat elfogadására;

21.   „számlainformáció”: a végfelhasználó számláján szereplő valamennyi információ, a fizetési felszólítás kivételével;

22.   „hagyományos fogyasztásmérő”: olyan analóg vagy elektronikus fogyasztásmérő, amely nem képes adatok továbbítására vagy fogadására;

23.   „okos mérési rendszer”: olyan elektronikus rendszer, amely képes a hálózatba táplált villamos energia mennyiségét vagy a fogyasztott villamosenergia-fogyasztást mérni, amely a hagyományos fogyasztásmérőnél több információt biztosít, és amely egy elektronikus kommunikációs forma alkalmazásával képes adatokat továbbítani és fogadni tájékoztatás, figyelemmel kísérés és ellenőrzés céljából;

24.   „interoperabilitás”: az okos mérési rendszerek összefüggésében két vagy több energia- vagy kommunikációs hálózat, rendszer, eszköz, alkalmazás vagy alkotóelem együttműködése, információcseréje és -felhasználása az előírt feladatkörök ellátása céljából;

25.   „kiegyenlítőenergia-elszámolási időszak”: az (EU) 2019/943 rendelet 2. cikkének 15. pontjában meghatározott kiegyenlítőenergia-elszámolási időszak;

26.   „közel valós idő”: az okos mérési rendszerek összefüggésében általában másodperceket jelentő, vagy legfeljebb a nemzeti piacon alkalmazott kiegyenlítőenergia-elszámolási időszakkal megegyező rövid időtartam;

27.   „elérhető legjobb technikák”: okosmérési környezetben, az adatvédelem és -biztonság összefüggésében azon leghatékonyabb, legelőrehaladottabb és gyakorlatilag alkalmas technikák, amelyek elméletben alapját képezik az uniós adatvédelmi és biztonsági szabályoknak való megfelelésnek;

28.   „elosztás”: a villamos energia szállítása nagyfeszültségű, középfeszültségű és kisfeszültségű elosztórendszereken a felhasználókhoz való eljuttatás céljából, ide nem értve az ellátást;

29.   „elosztórendszer-üzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely felelős egy adott terület elosztórendszerének üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint szükség esetén annak fejlesztéséért, illetve adott esetben annak más rendszerekkel való összekapcsolásáért, továbbá azért, hogy a rendszer hosszú távon alkalmas legyen a villamos energia elosztásával kapcsolatos, indokolt igények kielégítésére;

30.   „energiahatékonyság”: a teljesítményben, szolgáltatásban, termékben vagy energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa;

31.   „megújuló energiaforrásokból előállított energia” vagy „megújuló energia”: a nem fosszilis megújuló forrásokból származó energia, nevezetesen a szélenergia, a napenergia (a naphő energia és a fotovoltaikus energia) és a geotermikus energia, a környezeti energia, az árapály energia, a hullámenergia és az óceánból nyert egyéb energia, a vízenergia, a biomassza, a hulladéklerakó helyeken és a szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok, továbbá a biogáz energia;

32.   „elosztott termelés”: az elosztórendszerhez kapcsolt termelőlétesítmények;

33.   „elektromos töltőállomás”: olyan interfész, amely egyidejűleg egy elektromos jármű feltöltésére, vagy amely egyidejűleg egy elektromos jármű akkumulátorának cseréjére alkalmas;

34.   „átvitel”: villamos energia szállítása igen nagy feszültségű és nagyfeszültségű, összekapcsolt rendszereken a végfelhasználókhoz vagy az elosztókhoz való eljuttatás céljából, nem beleértve az ellátást;

35.   „átvitelirendszer-üzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely felelős egy adott terület átviteli rendszerének üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint szükség esetén annak fejlesztéséért, és adott esetben annak más rendszerekkel való összekapcsolásáért, továbbá azért, hogy a rendszer hosszú távon alkalmas legyen a villamos energia átvitelével kapcsolatos, észszerű igények kielégítésére;

36.   „rendszerhasználó”: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely villamos energiával lát el egy átviteli vagy egy elosztórendszert, illetve akit, illetve amelyet egy átviteli rendszerből vagy elosztórendszerből látnak el villamos energiával;

37.   „termelés”: a villamos energia előállítása;

38.   „termelő”: villamos energiát termelő, természetes vagy jogi személy;

39.   „rendszerösszekötő”: az a berendezés, amelyet villamosenergia-rendszerek összekapcsolására használnak;

40.   „összekapcsolt rendszer”: több, egy vagy több rendszerösszekötő segítségével összekötött átviteli és elosztórendszer;

41.   „közvetlen vezeték”: vagy egy elszigetelt termelési helyet elszigetelt fogyasztóval összekötő villamosenergia-vezeték, vagy egy termelőt és egy villamosenergia-ellátási vállalkozást összekötő villamosenergia-vezeték, közvetlenül a saját létesítményeik, leányvállalataik és felhasználóik ellátása céljából;

42.   „kis, szigetüzemben működő rendszer”: olyan rendszer, amelynek villamosenergia-fogyasztása 1996-ban kevesebb volt, mint 3 000 GWh, és ahol az éves fogyasztásnak kevesebb, mint 5 százaléka származik más rendszerekkel való összekapcsolásból;

43.   „kis összekapcsolt rendszer”: olyan rendszer, amelynek villamosenergia-fogyasztása 1996-ban kevesebb volt, mint 3 000 GWh, és ahol az éves fogyasztásnak több mint 5 százaléka származik más rendszerekkel való összekapcsolásból;

44.   „szűk keresztmetszet”: az (EU) 2019/943 rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott szűk keresztmetszet;

45.   „kiegyenlítő szabályozás”: az (EU) 2019/943 rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott kiegyenlítő szabályozás;

46.   „kiegyenlítő szabályozási energia”: az (EU) 2019/943 rendelet 2. cikkének 11. pontjában meghatározott kiegyenlítő szabályozási energia;

47.   „mérlegkörfelelős”: az (EU) 2019/943 rendelet 2. cikkének 14. pontjában meghatározott mérlegkörfelelős;

48.   „kisegítő szolgáltatás”: minden olyan szolgáltatás, amely egy átviteli vagy egy elosztórendszer üzemeltetéséhez szükséges, ideértve a kiegyenlítő szabályozást és a nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatásokat is, a szűk keresztmetszet kezelését azonban nem;

49.   „nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatás”: egy átvitelirendszer-üzemeltető vagy elosztórendszer-üzemeltető által az állandósult állapotban mért feszültség ellenőrzése, a gyors reagálású árambetáplálás, a helyi hálózatstabilitási inercia, a rövidzárlati áram, a black start képesség, valamint a szigetszerű működési képesség céljából használt szolgáltatás;

50.   „regionális koordinációs központ”: az (EU) 2019/943 rendelet 35. cikke szerint létrehozott regionális koordinációs központ;

51.   „teljes mértékben integrált hálózati elemek”: az átviteli vagy az elosztórendszerbe integrált hálózati elemek, ideértve azokat a tároló létesítményeket is, amelyek használatának kizárólagos célja az átviteli vagy az elosztórendszer biztonságos és megbízható működésének biztosítása, a kiegyenlítő szabályozás vagy a szűk keresztmetszet kezelése azonban nem;

52.   „integrált villamosenergia-ipari vállalkozás”: egy vertikálisan integrált vállalkozás vagy egy horizontálisan integrált vállalkozás;

53.   „vertikálisan integrált vállalkozás”: olyan villamosenergia-ipari vállalkozás vagy olyan villamosenergia-ipari vállalkozások csoportja, amelyek irányítására közvetlenül vagy közvetve ugyanazon személy vagy személyek jogosultak, és ahol a vállalkozás vagy vállalkozáscsoport az átvitel és az elosztás közül legalább az egyik feladatot, és a termelés vagy ellátás közül is legalább az egyik feladatot ellátja;

54.   „horizontálisan integrált vállalkozás”: olyan villamosenergia-ipari vállalkozás, amely a kereskedelmi célú villamosenergia-termelés, vagy -átvitel, vagy -elosztás vagy -ellátás közül legalább egy feladatot ellát, valamint egyéb, nem a villamosenergia-iparhoz kötődő tevékenységet is folytat;

55.   „kapcsolt vállalkozás”: a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) 2. cikkének 12. pontja szerinti kapcsolt vállalkozás és olyan vállalkozások, amelyek ugyanazon részvényesekhez tartoznak;

56.   „irányítás”: jogok, szerződések vagy más eszközök, amelyek akár külön-külön, akár együttesen és a kapcsolódó jogi és ténybeli megfontolásokra tekintettel lehetőséget adnak egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására, különösen:

a)

a tulajdonjog vagy a vállalkozás vagyonának egészének vagy részének használatára kiterjedő jog révén;

b)

olyan jogok vagy szerződések révén, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak egy vállalkozás összetétele, szavazása vagy döntései felett;

57.   „villamosenergia-ipari vállalkozás”: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az alábbi feladatok közül legalább egyet betölt: a villamosenergia-termelés, -átvitel, -elosztás, aggregálás, keresletoldali válasz, energiatárolás, -ellátás vagy -vásárlás, és felelős az ezekhez a feladatokhoz kapcsolódó kereskedelmi, műszaki és/vagy karbantartási feladatok ellátásáért, de nem tartoznak ide a végfelhasználók;

58.   „biztonság”: egyrészt a villamosenergia-ellátás és -szolgáltatás biztonsága, másrészt a műszaki biztonság;

59.   „energiatárolás”: a villamosenergia-rendszerben a villamos energia végső felhasználásának elhalasztása a termelésnél későbbi időpontra, vagy átalakítása tárolható formájú energiává, az ilyen energia tárolása, valamint az ilyen energia ezt követő villamos energiává való visszaalakítása vagy más energiahordozóként történő felhasználása;

60.   „energiatároló létesítmény”: a villamosenergia-rendszerben olyan létesítmény, ahol energiatárolás történik.

II. FEJEZET

A VILLAMOSENERGIA-ÁGAZAT SZERVEZÉSÉRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

3. cikk

Versenyképes, fogyasztóközpontú, rugalmas és megkülönböztetésmentes villamosenergia-piac

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti joguk ne akadályozza indokolatlanul a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmét, a – többek között keresletoldali válasz révén megvalósuló – fogyasztói részvételt, különösen a változatos és rugalmas energiatermelésbe való beruházásokat, az energiatárolást, a tagállamok közötti elektromos közlekedés vagy új rendszerösszekötők telepítését, valamint hogy a villamosenergia-árak a tényleges keresletet és kínálatot tükrözzék.

(2)   Új rendszerösszekötők kialakításakor a tagállamok figyelembe veszik a villamos energiára vonatkozó, az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke d) pontja 1. alpontjában meghatározott összekapcsolódási célt.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a belső villamosenergia-piacon ne álljanak fenn indokolatlan akadályok a piacra jutás, a piac működése és a piacról való kilépés tekintetében, azon hatáskörök sérelme nélkül, amelyekkel a tagállamok a harmadik országokat illetően rendelkeznek.

(4)   A tagállamok biztosítják az egyenlő versenyfeltételeket, vagyis azt, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozásokra a tagállamokban átlátható, arányos és megkülönböztetésmentes szabályok, díjak és bánásmód vonatkozzanak, különösen a kiegyenlítő szabályozási feladatkör, a nagykereskedelmi piacokra jutás, az adatokhoz való hozzáférés, az ellátóváltás, a számlázás és – adott esetben – az engedélyezés tekintetében.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a belső villamosenergia-piacon működő harmadik országbeli piaci szereplők megfeleljenek az alkalmazandó uniós és nemzeti jognak, ideértve a környezetvédelmi és a biztonsági szakpolitikát is.

4. cikk

Az ellátó szabad megválasztása

A tagállamok biztosítják, hogy minden felhasználó szabadon vásárolhasson villamos energiát az általa választott ellátótól, és biztosítják, hogy minden fogagyasztó egyidejűleg akár több szolgáltatási szerződéssel is rendelkezhessen, feltéve, hogy a szükséges kapcsolódási és mérési pontokat kialakították.

5. cikk

A piaci alapú ellátási árak

(1)   Az ellátók szabadon határozhatják meg, hogy milyen áron kínálnak villamos energiát a felhasználók számára. A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak az ellátók közötti hatékony verseny biztosítására.

(2)   A tagállamok a 28. és a 29. cikknek megfelelően biztosítják az energiaszegény és kiszolgáltatott helyzetben lévő lakossági fogyasztók védelmét szociálpolitika révén vagy az energiaellátás árképzésébe való állami beavatkozástól eltérő egyéb eszközökkel.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdéstől eltérve, a tagállamok az energiaszegény vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások villamosenergia-ellátásának árképzése tekintetében állami beavatkozást alkalmazhatnak. Az ilyen állami beavatkozásokra a (4) és az (5) bekezdésben meghatározott feltételek vonatkoznak.

(4)   A villamos energia árának meghatározásába történő állami beavatkozásoknak:

a)

általános gazdasági érdeket kell szolgálniuk, és nem léphetik túl az annak eléréséhez szükséges mértéket;

b)

egyértelműen meghatározottaknak, átláthatóknak, megkülönböztetésmenteseknek és ellenőrizhetőknek kell lenniük;

c)

az uniós villamosenergia-ipari vállalatok számára garantálniuk kell a felhasználókhoz való egyenlő hozzáférést;

d)

időben korlátozottaknak, valamint kedvezményezettjeik tekintetében arányosaknak kell lenniük;

e)

nem eredményezhetnek diszkriminatív módon további költségeket a piaci szereplők számára.

(5)   Minden olyan tagállamnak, amely e cikk (3) bekezdésével összhangban a villamosenergia-szolgáltatás árképzése terén állami beavatkozásokat alkalmaz, meg kell felelnie az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontjának, valamint 24. cikkének is, függetlenül attól, hogy az érintett tagállamban magas-e az energiaszegénységgel küzdő háztartások száma.

(6)   Az ellátók között a villamosenergia-ellátási szerződések tekintetében zajló tényleges verseny kialakítását, illetve a villamos energia piaci alapú, teljes mértékben hatékony árképzésének (1) bekezdéssel összhangban történő megvalósítását lehetővé tevő átmeneti időszak érdekében a tagállamok alkalmazhatnak állami beavatkozásokat a kiszolgáltatott helyzetben lévő lakossági fogyasztók, valamint a (3) bekezdés szerinti állami beavatkozásokban nem részesülő mikrovállalkozások villamosenergia-ellátását illető árképzés tekintetében.

(7)   A (6) bekezdés szerinti állami beavatkozásoknak eleget kell tenniük a (4) bekezdésben foglalt feltételeknek, és:

a)

a hatékony verseny eléréséhez szükséges intézkedéscsomaggal, valamint az ezen intézkedések terén elért haladás értékelésére szolgáló módszertannal kell kiegészíteni őket;

b)

olyan módszertan segítségével kell meghatározni őket, amely biztosítja az ellátók megkülönböztetésmentes kezelését;

c)

olyan áron kell meghatározni őket, amely meghaladja a költségeket, olyan szinten, ahol tényleges árversenyre kerülhet sor;

d)

úgy kell kialakítani őket, hogy a lehető legkisebb legyen a nagykereskedelmi villamosenergia-piacot érő negatív hatás;

e)

biztosítaniuk kell, hogy az ilyen állami beavatkozás minden kedvezményezettjének lehetősége legyen versenypiaci ajánlatot választani, valamint hogy legalább negyedévente közvetlen tájékoztatást kapjon a versenypiaci ajánlatok és megtakarítások rendelkezésre állásáról, különösen a dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződésekről, továbbá hogy segítséget kapjon a piaci alapú ajánlatra való váltáshoz;

f)

biztosítaniuk kell, hogy a 19. és a 21. cikk értelmében az ilyen állami beavatkozás minden kedvezményezettje jogosult legyen és ajánlatot kapjon arra, hogy okosmérőt szereljenek be nála a felhasználókra háruló kezdeti többletköltségek nélkül, valamint hogy közvetlen tájékoztatást kapjon az okosmérő beszerelésének lehetőségéről, és hogy megkapja a szükséges segítséget;

g)

nem vezethetnek közvetlen keresztfinanszírozáshoz a szabad piaci árakon ellátott felhasználók és a szabályozott árakon ellátott felhasználók között.

(8)   A tagállamok a (3) és a (6) bekezdéssel összhangban hozott intézkedéseket az elfogadásuktól számított egy hónapon belül bejelentik a Bizottságnak, és azokat azonnal alkalmazhatják. A bejelentéshez magyarázatot kell fűzni arról, hogy más eszközökkel miért nem lehetett kielégítően megvalósítani az elérni kívánt célt, hogyan biztosítják a (4) és a (7) bekezdésben meghatározott követelmények teljesülését, és milyen hatásai vannak a bejelentett intézkedéseknek a versenyre. Az értesítésben ismertetni kell a kedvezményezettek körét, az intézkedések időtartamát és az intézkedés által érintett lakossági fogyasztók számát, valamint el kell magyarázni a szabályozott ár meghatározásának módját.

(9)   A tagállamok 2022. január 1-ig és 2025. január 1-ig jelentést nyújtanak be a Bizottságnak e cikk végrehajtásáról, az e cikk szerinti állami beavatkozás szükségességéről és arányosságáról, valamint értékelik az ellátók közötti hatékony verseny megvalósítása és a piaci alapú árakra való áttérés terén elért haladást. Azok a tagállamok, amelyek a (6) bekezdésnek megfelelően szabályozott árakat alkalmaznak, jelentést tesznek a (7) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítéséről, beleértve az ilyen beavatkozások alkalmazására kötelezett ellátók megfelelését is, valamint a szabályozott áraknak e szolgáltatók pénzügyeire gyakorolt hatását.

(10)   2025. december 31-ig a Bizottság a villamos energia piaci alapú kiskereskedelmi árképzésének megvalósítása érdekében felülvizsgálja e cikk végrehajtását és jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és adott esetben ezzel egyidőben vagy ezt követően jogalkotási javaslatot nyújt be, E jogalkotási javaslat tartalmazhatja a szabályozott árak alkalmazásának záró időpontját is.

6. cikk

Harmadik fél hozzáférése

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy olyan rendszert hozzanak létre, amelyben harmadik félnek az átviteli és elosztórendszerhez való hozzáférése valamennyi felhasználóra vonatkozó, nyilvános tarifákon alapszik, és amelyet objektív módon, a rendszerhasználók közötti megkülönböztetés nélkül alkalmaznak. A tagállamok biztosítják, hogy ezeket a tarifákat, illetve a számításukhoz alkalmazott módszereket az 59. cikkel összhangban hatálybalépésük előtt jóváhagyják, továbbá, hogy ezeket a tarifákat, illetve – amennyiben csak a módszerek kerültek jóváhagyásra – a módszereket hatálybalépésük előtt közzétegyék.

(2)   Az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltető megtagadhatja a hozzáférést, ha nem áll rendelkezésre a szükséges kapacitás. A megtagadást, különösen a 9. cikkre való tekintettel, objektív és technikailag, valamint gazdaságilag igazolt kritériumokkal kellőképpen megalapozott indokokkal kell alátámasztani. A tagállamok, vagy amennyiben a tagállamok úgy rendelkeztek, e tagállamok szabályozó hatóságai biztosítják e kritériumok következetes alkalmazását, valamint azt, hogy vitarendezési mechanizmust vehessenek igénybe azok a felhasználók, akiknek hozzáférését megtagadták. A szabályozó hatóságok adott esetben megtagadás esetén gondoskodnak arról is, hogy az átvitelirendszer-üzemeltető vagy az elosztórendszer-üzemeltető érdemi információt nyújtson azokról az intézkedésekről, amelyek a hálózat megerősítéséhez szükségesek lennének. Ilyen információt kell biztosítani minden olyan esetben, amikor megtagadják a töltőállomáshoz való hozzáférést. Az információt kérő féltől az információnyújtás költségeinek megfelelő, észszerű díj kérhető.

(3)   E cikk az elosztó hálózatokat kezelő helyi energiaközösségekre is alkalmazandó.

7. cikk

Közvetlen vezetékek

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy lehetővé tegyék:

a)

a területükön letelepedett minden termelőnek és villamosenergia-ellátási vállalkozásnak azt, hogy közvetlen vezetéken keresztül lássa el villamos energiával saját létesítményeit, leányvállalatait és felhasználóit anélkül, hogy aránytalan adminisztratív eljárásoknak vagy költségeknek lenne kitéve;

b)

a területükön található minden felhasználó számára – egyénileg vagy közösen –azt, hogy termelők és villamosenergia-ellátási vállalkozások közvetlen vezetéken keresztül láthassák el őket.

(2)   A tagállamok meghatározzák azokat a követelményeket, amelyek alapján a területükön a közvetlen vezetékek építésére az engedélyeket megadják. Ezeknek a követelményeknek objektíveknek és megkülönböztetésmenteseknek kell lenniük.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésében említett módon, közvetlen vezetéken nyújtott villamosenergia-ellátás lehetősége nem befolyásolja a 6. cikkel összhangban álló villamosenergia-ellátási szerződések megkötésének lehetőségét.

(4)   A tagállamok engedélyeket adhatnak ki közvetlen vezeték építésére az esettől függően akár a 6. cikk alapján a rendszerhez való hozzáférés megtagadása esetén, akár a 60. cikk szerinti vitarendezési mechanizmus megindítása esetén.

(5)   A tagállamok megtagadhatják közvetlen vezeték építésének engedélyezését, ha az engedély megadása sértené a 9. cikk szerinti közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Egy ilyen engedély megadása csak megfelelően alátámasztott indokok alapján tagadható meg.

8. cikk

Új kapacitások létesítésének engedélyezési eljárása

(1)   Új termelői kapacitások létesítésére vonatkozóan a tagállamok engedélyezési eljárást fogadnak el, amely megfelel az objektivitás, az átláthatóság és megkülönböztetés tilalma követelményeinek.

(2)   A tagállamok meghatározzák azokat a követelményeket, amelynek alapján területükön a termelői kapacitások létesítésére vonatkozó engedélyeket megadják. A megfelelő követelmények meghatározásakor a tagállamok figyelembe veszik az alábbiakat:

a)

a villamosenergia-hálózat, a létesítmények és a kapcsolódó berendezések biztonságossága és biztonsága;

b)

a közegészség és közbiztonság védelme;

c)

a környezetvédelem;

d)

a területhasználat és telephely-kiválasztás;

e)

a közterület használata;

f)

az energiahatékonyság;

g)

a primer energiaforrások jellege;

h)

a kérelmező jellemzői, például műszaki, gazdasági és pénzügyi teljesítőképessége;

i)

a 9. cikk értelmében hozott intézkedéseknek való megfelelés;

j)

a termelési kapacitás hozzájárulása az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) 3. cikkének (1) bekezdésében említett, 2030-ban az Unió összesített energiafogyasztásából legalább 32 %-ot kitevő megújulóenergia-arány elérését kitűző átfogó uniós célhoz;

k)

a termelési kapacitás hozzájárulása a kibocsátáscsökkentéshez; valamint

l)

az új termelői kapacitások létesítése helyetti alternatívák, például a keresletoldali válasszal kapcsolatos megoldások és az energiatárolás.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kis méretű, decentralizált és/vagy elosztott termelésre külön, egyszerűsített és észszerűsített engedélyezési eljárás vonatkozzon, amelynek során figyelembe veszik azok méretének és potenciális hatásának korlátozott voltát.

A tagállamok iránymutatásokat fogalmazhatnak meg a külön engedélyezési eljárásra vonatkozóan. A szabályozó hatóságok vagy más hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok, ideértve a tervező hatóságokat is, felülvizsgálhatják az iránymutatásokat, és javaslatokat tehetnek azok módosítására.

A tagállamok, amennyiben a termelési kapacitások terén végrehajtott jelentős infrastrukturális projektek esetében a földhasználatra vonatkozóan külön engedélyezési eljárásokat vezettek be, adott esetben ezen eljárások hatálya alá vonják az új termelési kapacitás létesítését is, illetve kötelesek ezeket az eljárásokat megkülönböztetésmentesen és észszerű határidőn belül lefolytatni.

(4)   Az engedélyezési eljárást és követelményeket nyilvánosságra kell hozni. A kérelmezőket az engedély elutasításának okáról tájékoztatni kell. Az okoknak objektíveknek, megkülönböztetésmenteseknek, megalapozottaknak és megfelelően indokoltaknak kell lenniük. A kérelmezők számára jogorvoslati eljárást kell biztosítani.

9. cikk

Közszolgáltatási kötelezettségek

(1)   A (2) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok intézményi szervezetükre építve és a szubszidiaritás elvét figyelembe véve biztosítják, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozások ennek az irányelvnek az elveivel összhangban működjenek azzal a céllal, hogy versenyképes, biztonságos és környezeti szempontból fenntartható villamosenergia-piac alakuljon ki, továbbá nem alkalmaznak megkülönböztetést ezekkel a vállalkozásokkal szemben sem a jogok, sem a kötelezettségek tekintetében.

(2)   Az EUMSZ vonatkozó rendelkezéseinek – különös tekintettel annak 106. cikkére – teljes tiszteletben tartásával a tagállamok a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra – beleértve az ellátás biztonságát is –, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre – beleértve az energiahatékonyságot, a megújuló forrásokból származó energiákat és az éghajlat védelmét – vonatkoznak. Ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatóknak, megkülönböztetésmenteseknek és ellenőrizhetőknek kell lenniük, továbbá az uniós villamosenergia-ipari vállalkozások számára garantálniuk kell, hogy a nemzeti fogyasztókhoz egyenlő módon hozzáférjenek. A villamosenergia-ellátás árképzését érintő közszolgáltatási kötelezettségeknek eleget kell tenniük az ezen irányelv 5. cikkében meghatározott követelményeknek.

(3)   Amennyiben egy tagállam pénzügyi ellentételezést, egyéb ellentételezést és kizárólagos jogokat nyújt az e cikk (2) bekezdésében, vagy egyetemes szolgáltatások esetén a 27. cikkben meghatározott kötelezettségek teljesítéséért, ezt megkülönböztetésmentesen és átlátható módon kell tennie.

(4)   A tagállamok – ezen irányelv átültetésekor – tájékoztatják a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet az egyetemes szolgáltatási és közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése érdekében hoztak – beleértve a fogyasztóvédelmet és a környezetvédelmet is –, valamint azok belföldi és nemzetközi versenyre gyakorolt lehetséges hatásairól, függetlenül attól, hogy az ilyen intézkedések esetében szükség van-e az ezen irányelv rendelkezéseitől való eltérésre. A tagállamok kétévenként tájékoztatják a Bizottságot az említett intézkedések változásairól, függetlenül attól, hogy az említett intézkedések esetében szükség van-e az ezen irányelvtől való eltérésre.

(5)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezen irányelv 6., 7. és 8. cikkét, amennyiben azok alkalmazása – jogilag vagy ténylegesen – akadályozná a villamosenergia-ipari vállalkozásokra általános gazdasági érdekből előírt kötelezettségek teljesítését, és amennyiben a kereskedelem fejlődését nem befolyásolják olyan mértékben, hogy az az Unió Közösség érdekeivel ellentétes lenne. Az Unió érdekei közé tartozik különösen, hogy az EUMSZ 106. cikkével és az ezen irányelvvel összhangban a felhasználók tekintetében verseny alakuljon ki.

III. FEJEZET

TUDATOS FOGYASZTÓI MAGATARTÁS KIALAKÍTÁSA ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM

10. cikk

Alapvető szerződéses jogok

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy minden végfelhasználó jogosult legyen villamos energiájának ellátótól való beszerzésére, az ellátó egyetértése mellett, függetlenül attól, hogy az ellátót melyik tagállamban vették nyilvántartásba, amennyiben az ellátó betartja a hatályos kereskedelmi és kiegyenlítő szabályozási szabályokat. E vonatkozásban a tagállamok megtesznek minden szükséges lépést annak biztosítása érdekében, hogy az adminisztrációs eljárások ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést azon ellátókkal szemben, amelyeket egy másik tagállamban már nyilvántartásba vettek.

(2)   A fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós jogszabályok, különösen a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (20), valamint a 93/13/EGK tanácsi irányelv (21) sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználók rendelkeznek az e cikk (3)–(12) bekezdésében előírt jogokkal.

(3)   A végfelhasználóknak jogukban áll olyan szerződést kötni az ellátójukkal, amely tartalmazza a következőket:

a)

az ellátó neve és címe;

b)

a nyújtott szolgáltatások, azok felajánlott minőségi színvonala, valamint az első csatlakozás időpontja;

c)

a kínált karbantartási szolgáltatások fajtái;

d)

azok az eszközök és módok, amelyek segítségével az érvényes tarifákra, karbantartási díjakra, valamint az összekapcsolt termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó, aktuális információkhoz hozzá lehet jutni;

e)

a szerződés időtartama, a szerződés, illetve a szolgáltatások megszüntetésének és meghosszabbításának feltételei – beleértve a velük összekapcsolt szolgáltatásokat és termékeket is –, valamint hogy engedélyezett-e a szerződés ingyenes megszüntetése;

f)

kártérítési vagy visszatérítési előírások, ha a szerződésben vállalt szolgáltatásminőségi színvonala nem megfelelő, ideértve a pontatlan és késedelmes számlázást is;

g)

a bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmus kezdeményezésének módja a 26. cikkel összhangban;

h)

tájékoztatás a fogyasztói jogokról, beleértve a panaszkezelést, és valamennyi e bekezdésben foglalt információt is, amelyeket a számlákon vagy a villamosenergia-szolgáltató vállalkozás honlapján egyértelműen közölni kell.

A feltételeknek tisztességeseknek kell lenniük, és előzetesen ismertetni kell azokat. Ezeket az információkat minden esetben a szerződés megkötése vagy visszaigazolása előtt meg kell adni. Ha a szerződést közvetítőkön keresztül kötik, az e bekezdésben meghatározott információkat szintén még a szerződés megkötése előtt kell megadni.

A végfelhasználók rendelkezésére kell bocsátani a kulcsfontosságú szerződéses feltételek összefoglalóját, világos módon és lényegre törő, egyszerű nyelvezettel.

(4)   A végfelhasználókat megfelelően értesíteni kell, ha a szerződési feltételekben bármilyen módosítás várható, és az értesítéskor tájékoztatni kell őket a szerződés megszüntetésére vonatkozó jogugról. Az ellátók áttekinthető és érthető módon, közvetlenül tájékoztatják a végfelhasználókat az ellátási ár valamennyi kiigazításáról, valamint a kiigazítás okairól és előfeltételeiről, továbbá alkalmazási köréről, megfelelő időben, legkésőbb két héttel, lakossági fogyasztók esetében pedig egy hónappal a kiigazítás hatálybelépését megelőzően. A tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználók szabadon megszüntethessék a szerződéseket, ha az ellátó által közölt új szerződéses feltételeket vagy az ellátási ár kiigazításait nem fogadják el.

(5)   Az ellátók áttekinthető információt nyújtanak a végfelhasználóknak az érvényes árakról és tarifákról, valamint a villamosenergia-ellátáshoz való hozzáférés és használat általános szerződési feltételeiről.

(6)   Az ellátók a fizetési módok széles körét kínálják a végfelhasználóknak. E fizetési módok nem tehetnek indokolatlanul különbséget a felhasználók között. A fizetési módokkal vagy az előfizetési rendszerekkel kapcsolatos díjakban mutatkozó bármely különbségnek objektívnek, megkülönböztetésmentesnek és arányosnak kell lennie, és az nem lépheti túl a konkrét fizetési mód használatáért a kedvezményezett által viselt közvetlen költségeket, az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) 62. cikkével összhangban.

(7)   A (6) bekezdésnek megfelelően, az előfizetési rendszerekhez hozzáféréssel rendelkező lakossági fogyasztók az előfizetési rendszerek miatt nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe.

(8)   Az ellátók a végfelhasználóknak tisztességes és átlátható általános szerződési feltételeket kínálnak, amelyek megfogalmazásának egyszerűnek és egyértelműnek kell lennie, és azok nem tartalmazhatnak a felhasználói jogok gyakorlására vonatkozó nem szerződéses korlátokat, például túlságosan terjedelmes szerződési dokumentációt. A felhasználókat védeni kell a félrevezető vagy tisztességtelen értékesítési módszerekkel szemben.

(9)   A végfelhasználóknak joguk van magas színvonalú szolgáltatáshoz és az ellátójuk általi panaszkezeléshez. Az ellátóknak egyszerűen, tisztességesen és gyorsan kell kezelniük a panaszokat.

(10)   A végfelhasználók tájékoztatást kapnak az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos jogaikról, amennyiben a tagállamoknak a 27. cikk értelmében hozott rendelkezései alapján azt igénybe vehetik.

(11)   Az ellátók a lakossági fogyasztóknak a tervezett kikapcsolás előtt kellő időben megfelelő tájékoztatást nyújtanak a kikapcsolás alternatívájaként lehetséges intézkedésekről. Ezen alternatív intézkedések hivatkozhatnak a kikapcsolás elkerülését szolgáló támogatási forrásokra, az előfizetési rendszerekre, az energetikai auditokra, az energetikai tanácsadási szolgáltatásokra, az alternatív fizetési konstrukciókra, az adósságkezelő tanácsadásra vagy a kikapcsolási moratóriumokra, és nem okozhatnak többletköltséget a kikapcsolás előtt álló fogyasztók számára.

(12)   Az ellátók ellátóváltás esetén legkésőbb hat héttel a váltás megtörténtét követően záró elszámolást nyújtanak a végfelhasználóknak.

11. cikk

A dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződésre való jogosultság

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozási keret lehetővé tegye, hogy az ellátók dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződést kínáljanak. A tagállamok biztosítják, hogy az okosmérővel rendelkező végfelhasználók legalább egy ellátótól, valamint minden olyan ellátótól, amely több mint 200 000 végfelhasználóval rendelkezik, kérhessék dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződés megkötését.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az ellátók teljes körűen tájékoztassák a végfelhasználókat az ilyen dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződésekkel járó lehetőségekről, költségekről és kockázatokról, továbbá hogy az ellátóknak ennek megfelelően minden információt meg kelljen adniuk a végfelhasználók számára, többek között arról is, hogy fel kell szereltetniük egy megfelelő villamosenergia-fogyasztásmérőt. A szabályozó hatóságoknak figyelemmel kell kísérniük a piaci fejleményeket, meg kell vizsgálniuk az új termékekben és szolgáltatásokban rejlő esetleges kockázatokat, és foglalkozniuk kell a visszaélésszerű gyakorlatokkal.

(3)   A dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződésre való átállás előtt az ellátónak minden végfelhasználó hozzájárulását meg kell szereznie.

(4)   A dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződések rendelkezésre állásának kezdetétől számított legalább tíz éven át a tagállamok vagy szabályozó hatóságaik figyelemmel kísérik és éves jelentést tesznek közzé az ilyen szerződések fontosabb fejleményeiről, ideértve a piaci ajánlatokat és a fogyasztók számláira gyakorolt hatást, és különösen az áringadozás szintjét is.

12. cikk

Az ellátóváltás joga és a váltással kapcsolatos díjakra vonatkozó szabályok

(1)   Az ellátóváltást vagy az aggregálásban részt vevő piaci szereplőváltást a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni. A tagállamok biztosítják, hogy az a felhasználó, aki ellátót vagy aggregálásban részt vevő piaci szereplőt kíván váltani, a szerződéses feltételek tiszteletben tartásával e váltásra a kérelem időpontjától legfeljebb három héten belül jogosult legyen. Legkésőbb 2026-ig az ellátók váltásának technikai folyamata 24 óránál többet nem vehet igénybe, és bármely munkanapon kivitelezhetőnek kell lennie.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy legalább a lakossági fogyasztókat és a kisvállalkozásokat semmilyen ellátóváltással kapcsolatos díj ne terhelje.

(3)   A (2) bekezdéstől eltérve a tagállamok engedélyezhetik, hogy az ellátók vagy az aggregálásban részt vevő piaci szereplők szerződésfelmondási díjat szabjanak ki a felhasználókra, amennyiben ezek a felhasználók a határozott idejű, rögzített áras villamosenergia-ellátási szerződést annak lejárta előtt önként felmondják, feltéve, hogy ez a díj szerepel a felhasználó által önként kötött szerződésben, és a szerződéskötést megelőzően egyértelműen tájékoztatták a felhasználót erről a díjról. Az ilyen díjaknak arányosaknak kell lenniük, és nem haladhatják meg az ellátó vagy az aggregálásban részt vevő piaci szereplő számára a szerződés felhasználó általi felmondása által okozott közvetlen gazdasági veszteség mértékét, ideértve a felhasználó számára a szerződés részeként már biztosított kapcsolt beruházások vagy szolgáltatások költségeit is. A közvetlen gazdasági veszteséghez kapcsolódó bizonyítási teher az ellátóra agy az aggregálásban részt vevő piaci szereplőre hárul, és a szerződésfelmondási díj engedélyezhetőségét a szabályozó hatóság vagy más illetékes nemzeti hatóság kíséri figyelemmel.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltató vagy az aggregálásban részt vevő piaci szereplő leváltásának joga valamennyi felhasználót – a költségek, az erőfeszítések és az idő tekintetében – megkülönböztetésmentes módon megillessen.

(5)   A lakossági fogyasztóknak jogukban áll kollektív ellátóváltási rendszerekben részt venni. A tagállamok felszámolják a kollektív ellátóváltás előtt álló valamennyi szabályozási és adminisztratív akadályt, ugyanakkor olyan keretet biztosítanak, amely a lehető legmagasabb szintű fogyasztóvédelmet biztosítja a visszaélésszerű gyakorlatok elkerülése érdekében.

13. cikk

Aggregálási szerződés

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi felhasználó a villamosenergia-ellátási szerződésében foglaltaktól, valamint a választása szerinti villamosenergia-ipari vállalkozástól függetlenül szabadon vásárolhasson és értékesíthessen az ellátástól eltérő villamosenergia-szolgáltatásokat, beleértve aggregálási szolgáltatást is.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a végfelhasználó aggregálási szerződést kíván kötni, a végfelhasználó, a végfelhasználó villamosenergia-ipari vállalkozójának beleegyezése nélkül jogosult ezt megtenni.

A tagállamok biztosítják, hogy az aggregálási szolgáltatást nyújtó piaci szereplők teljes körűen tájékoztassák a felhasználókat a nekik felajánlott szerződések feltételeiről.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználók, amennyiben kérik, jogosultak legyenek minden számlázási időszakban legalább egyszer díjmentesen megkapni a keresletoldali válaszból származó vagy a kínált és eladott villamos energiával kapcsolatos összes releváns adatot.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a (2) és a (3) bekezdésben említett jogok a végfelhasználókat – a költségek, az erőfeszítések és az idő tekintetében – megkülönböztetésmentes módon illessék meg. Különösen, a tagállamok biztosítják, hogy az ellátók ne rójanak diszkriminatív technikai és adminisztratív feltételeket, eljárásokat és díjakat a felhasználókra annak alapján, hogy aggregálási szolgáltatást nyújtó piaci szereplővel kötött szerződéssel rendelkeznek-e.

14. cikk

Összehasonlító eszközök

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy legalább a lakossági fogyasztók és a kevesebb mint 100 000 kWh várható évi fogyasztással rendelkező mikrovállalkozások díjmentesen hozzáférhessenek legalább egy, az ellátók ajánlatait összehasonlító eszközhöz, beleértve a dinamikus villamosenergia-árakat tartalmazó szerződésekre vonatkozó ajánlatokat is. A fogyasztókat számláikon vagy azok mellékleteként vagy más módon tájékoztatni kell ezen eszközök hozzáférhetőségéről. Az eszközöknek legalább a következő követelményeket kell teljesíteniük:

a)

a piaci szereplőktől függetleneknek kell lenniük, és biztosítaniuk kell, hogy a keresési eredményekben a villamosenergia-ipari vállalkozások egyenlő bánásmódban részesüljenek;

b)

egyértelműen fel kell tüntetniük tulajdonosaikat és az eszközt üzemeltető és ellenőrző természetes vagy jogi személyt, valamint az eszköz finanszírozásának módjával kapcsolatos információkat;

c)

az összehasonlítás alapjául egyértelmű és objektív kritériumokat kell meghatározniuk, amelyek a szolgáltatásokra is kiterjednek, és ezeket fel kell tüntetniük;

d)

egyszerű és egyértelmű nyelvezetet kell használniuk;

e)

pontos és naprakész tájékoztatást kell nyújtaniuk, továbbá fel kell tüntetniük a legutóbbi naprakésszé tétel időpontját;

f)

hozzáférhetőnek kell lenniük a fogyatékossággal élők számára úgy, hogy érzékelhetőek, kezelhetőek, érthetőek és stabilak;

g)

hatékony eljárást kell biztosítaniuk a közzétett ajánlatokra vonatkozó, nem valósághű információk bejelentésére; valamint

h)

az összehasonlítások során a kért személyes adatokat az összehasonlításhoz szigorúan szükséges adatokra kell korlátozniuk.

A tagállamok biztosítják, hogy legalább egy eszköz a piac egészére kiterjedjen. Amennyiben több eszköz is jelen van a piacon, az eszközöknek a lehető legszélesebb körű, a piac jelentős részét lefedő villamosenergia-ajánlatokat kell magukban foglalniuk, és amennyiben az említett eszközök nem fedik le teljes mértékben a piacot, azt az eredmények megjelenítése előtt egyértelműen jelezniük kell.

(2)   Az (1) bekezdésben említett eszközöket bármilyen jogalany – így például magánjogi jogalany, valamint állami hatóság vagy szerv – működtetheti.

(3)   A tagállamok kijelölnek egy illetékes hatóságot, amely az (1) bekezdésben felsorolt követelményeknek megfelelő összehasonlító eszközök számára bizalmi jegyet állít ki, és biztosítja, hogy a bizalmi jeggyel rendelkező összehasonlító eszközök továbbra is eleget tegyenek az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek. Ennek a hatóságnak függetlennek kell lennie a piaci szereplőktől és az összehasonlító eszközök üzemeltetőitől.

(4)   A tagállamok előírhatják, hogy az (1) bekezdésben említett, bizalmi jeggyel bíró összehasonlító eszközök az ellátók által kínált szolgáltatások jellegéhez kapcsolódó, összehasonlítható tényezőket is tartalmazzanak.

(5)   A piaci szereplők ajánlatainak összehasonlítását szolgáló valamennyi eszköz önkéntes és megkülönböztetésmentes módon jogosult kérelmezni az e cikk szerinti bizalmi jegy kiállítását.

(6)   A (3) és az (5) bekezdéstől eltérve, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem írják elő az összehasonlító eszközökre vonatkozó bizalmi jegyek kiállítását, amennyiben valamely hatóság vagy szerv biztosít olyan összehasonlító eszközt, amely megfelel az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek.

15. cikk

Aktív felhasználók

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználók jogosultak legyenek aktív felhasználóként eljárni anélkül, hogy rájuk aránytalan vagy megkülönböztető technikai és adminisztratív követelmények, eljárások és díjak, valamint a költségeket nem tükröző hálózati díjak vonatkoznának.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az aktív felhasználók:

a)

jogosultak legyenek közvetlenül vagy szabályozási központba tömörülve működni;

b)

jogosultak legyenek arra, hogy értékesítsék a saját termelésű villamos energiát, többek között energiavásárlási megállapodások révén;

c)

jogosultak legyenek arra, hogy rugalmassági és energiahatékonysági programokban vegyenek részt;

d)

jogosultak legyenek arra, hogy harmadik félnek átadják a tevékenységeikhez szükséges létesítmények irányítását, beleértve a telepítést, az üzemeltetést, az adatkezelést és a karbantartást is, anélkül, hogy az említett harmadik felet aktív felhasználónak tekintenék;

e)

esetében olyan költségtükröző, átlátható és megkülönböztetésmentes hálózati díjakat alkalmazzanak, amelyekben külön számolják el a hálózatba táplált villamos energiát és a hálózatból kivett villamos energiát az ezen irányelv 59. cikk (7) bekezdésével és az (EU) 2019/943 rendelet 16. cikkével összhangban, biztosítva azt, hogy megfelelő és kiegyensúlyozott módon vegyék ki részüket a rendszer általános költségmegosztásából;

f)

anyagi felelősséggel tartozzanak a villamosenergia-rendszerben általuk okozott kiegyenlítetlenségért; ilyen értelemben mérlegkörfelelősöknek kell lenniük, vagy az (EU) 2019/943 rendelet 5. cikkével összhangban át kell adniuk a kiegyenlítő szabályozási felelősségüket.

(3)   A tagállamok nemzeti jogukban az egyénileg vagy együttesen eljáró aktív felhasználókra alkalmazandóan eltérő rendelkezéseket állapíthatnak meg, amennyiben az e cikk szerinti minden jogot és kötelezettséget alkalmaznak minden aktív felhasználóra. A közösen eljáró aktív felhasználókkal szembeni minden eltérő bánásmódnak arányosnak és kellően indokoltnak kell lennie.

(4)   Azok a tagállamok, amelyek olyan meglévő rendszereket alkalmaznak, amelyek nem külön számolják el a hálózatba táplált és a hálózatból kivett villamos energiát, 2023. december 31-ét követően nem biztosíthatnak új jogokat e rendszerek keretében. A meglévő rendszerek hatálya alá tartozó felhasználók számára mindenféleképpen biztosítani kell annak lehetőségét, hogy bármikor olyan új rendszert válasszanak, amely a hálózati díjak kiszámításának alapjaként külön számolja el a hálózatba betáplált, illetve a hálózatból fogyasztott villamos energiát.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy azok az aktív felhasználók, akik tulajdonosai egy energiatároló létesítménynek:

a)

a kérést követő észszerű időn belül jogosultak legyenek csatlakozni a hálózathoz, amennyiben minden szükséges feltétel – például a kiegyenlítő szabályozási felelősség és a megfelelő mérés – teljesül;

b)

ne essenek kettős díjazás – többek között hálózati díjak – alá a telephelyükön maradó tárolt villamos energia tekintetében vagy amikor rugalmassági szolgáltatásokat nyújtanak a rendszerüzemeltetők számára;

c)

ne essenek aránytalan engedélyeztetési előírások vagy díjak alá;

d)

jogosultak legyenek egyidejűleg több szolgáltatást nyújtani, ha ez műszakilag megvalósítható.

16. cikk

A helyi energiaközösségek

(1)   A tagállamok olyan támogató szabályozási keretet alakítanak ki a helyi energiaközösségek számára, amely biztosítja, hogy:

a)

a helyi energiaközösségben való részvétel nyitott és önkéntes legyen;

b)

a helyi energiaközösség tagjai vagy részvényesei jogosultak legyenek elhagyni a közösséget; ilyen esetekben a 12. cikket kell alkalmazni;

c)

a helyi energiaközösség tagjai vagy részvényesei ne veszítsék el a lakossági fogyasztóként vagy aktív felhasználóként őket megillető jogokat és rájuk háruló kötelezettségeket;

d)

a helyi energiaközösségeken belüli villamosenergia-szállítás elősegítése érdekében a megfelelő elosztórendszer-üzemeltető a szabályozó hatóság által megállapított méltányos díjazás ellenében működjön együtt a helyi energiaközösségekkel;

e)

a helyi energiaközösségek esetében megkülönböztetésmentes, méltányos, arányos és átlátható eljárásokat és díjakat – beleértve a nyilvántartásba vételt és az engedélyezést is –, valamint az (EU) 2019/943 rendelet 18. cikkével összhangban olyan költségeket alkalmazzanak, amelyek átláthatóak, megkülönböztetésmentesek és tükrözik a hálózati díjakat, biztosítva azt, hogy megfelelő és kiegyensúlyozott módon vegyék ki a részüket a rendszer általános költségmegosztásából.

(2)   A tagállamok a támogató szabályozási keretben rendelkezhetnek úgy, hogy a helyi energiaközösségek:

a)

nyitottak legyenek a határokon átnyúló részvételre;

b)

az e cikk (4) bekezdésében foglalt feltételek mellett jogosultak legyenek elosztóhálózatok tulajdonlására, létrehozására, megvásárlására vagy lízingjére, valamint azok autonóm irányítására;

c)

élvezzék a 38. cikk (2) bekezdésében előírt mentességeket.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a helyi energiaközösségek:

a)

közvetlenül, illetve szabályozási központba tömörülve, megkülönböztetésmentes módon képesek legyenek hozzáférni minden villamosenergia-piachoz;

b)

végfelhasználóként, termelőként, ellátóként, elosztórendszer-üzemeltetőként vagy aggregálási szolgáltatást nyújtó piaci szereplőként tevékenységeik, jogaik és kötelezettségeik tekintetében megkülönböztetésmentes és arányos bánásmódban részesüljenek;

c)

anyagi felelősséggel tartozzanak a villamosenergia-rendszerben általuk okozott kiegyenlítetlenségért; ilyen értelemben mérlegkörfelelősöknek kell lenniük, vagy az (EU) 2019/943 rendelet 5. cikkének megfelelően át kell adniuk a kiegyenlítő szabályozási felelősségüket;

d)

a saját termelésű energiafogyasztás tekintetében a helyi energiaközösségeket a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összhangban aktív felhasználóként kezeljék;

e)

a helyi energiaközösségen belül jogosultak legyenek lebonyolítani a közösség tulajdonában álló termelési egységek által termelt villamos energia megosztását, tiszteletben tartva az e cikkben meghatározott egyéb követelményeket és fenntartva a közösség tagjait végfelhasználóként megillető jogokat, illetve a rájuk végfelhasználóként háruló kötelezettségeket.

Az első albekezdés e) pontjának alkalmazásában a villamos energia megosztása nem érintheti az alkalmazandó hálózati díjakat, tarifákat és illetékeket, összhangban az elosztott energiaforrásoknak az illetékes nemzeti hatóság által kidolgozott átlátható költség-haszon elemzésével.

(4)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy – a IV. fejezet, valamint az elosztórendszer-üzemeltetőkre vonatkozó egyéb szabályok és szabályozás sérelme nélkül – a helyi energiaközösségek számára biztosítják azt a jogot, hogy működési területükön irányíthassák az elosztóhálózatokat és létrehozhassák a megfelelő eljárásokat. E jogok biztosítása esetén a tagállamok biztosítják, hogy a helyi energiaközösségek:

a)

jogosultak legyenek arra, hogy hálózataik működtetésére vonatkozóan megállapodást kössenek azon megfelelő elosztórendszer-üzemeltetővel vagy átvitelirendszer-üzemeltetővel, akihez, illetve amelyhez a hálózatuk kapcsolódik;

b)

megfelelő hálózati díjakat szabjanak ki hálózataik és a helyi energiaközösségen kívüli elosztóhálózat kapcsolódási pontjain, és hogy az ilyen hálózati díjakat az elosztóhálózatba táplált villamosenergiától és a helyi energiaközösségen kívüli elosztóhálózat által felhasznált villamos energiától elkülönítve számolják el, az 59. cikk (7) bekezdésével összhangban;

c)

ne tegyenek különbséget a továbbra is az elosztóhálózathoz kapcsolódó felhasználók tekintetében, illetve az ilyen felhasználók ne szenvedjenek hátrányt.

17. cikk

Szabályozási központba tömörülve történő keresletoldali válasz

(1)   A tagállamok engedélyezik és elősegítik a szabályozási központba tömörülve történő keresletoldali válaszban való részvételt. A tagállamok engedélyezik a végfelhasználóknak – ideértve a szabályozási központba tömörülve keresletoldali választ kínálókat is –, hogy a termelők mellett megkülönböztetésmentes módon vehessenek részt valamennyi villamosenergia-piacon.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők kisegítő szolgáltatásokra vonatkozó szerződéskötéskor a keresletoldali válasz aggregálásában részt vevő piaci szereplőkkel a termelőkkel együtt megkülönböztetésmentes módon, műszaki képességeik alapján bánjanak.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó szabályozási keretük legalább az alábbi elemeket tartalmazza:

a)

az aggregálást végző mindegyik piaci szereplő – ideértve a független aggregátorokat is – azon joga, hogy más piaci szereplők beleegyezése nélkül a villamosenergia-piacokra lépjen;

b)

olyan megkülönböztetésmentes és átlátható szabályok, amelyek egyértelműen meghatározzák minden villamosenergia-ipari vállalkozás és felhasználó szerepét és feladatköreit;

c)

az aggregálást végző piaci szereplők és az egyéb villamosenergia-ipari vállalkozások közötti adatcserére vonatkozó olyan megkülönböztetésmentes és átlátható szabályok és eljárások, amelyek könnyű adathozzáférést biztosítanak egyenlő és megkülönböztetésmentes feltételek mellett, az érzékeny üzleti adatok, valamint a felhasználók személyes adatai teljes körű védelmével egyidejűleg;

d)

az aggregálást végző piaci szereplők arra vonatkozó kötelezettsége, hogy anyagi felelősséggel tartoznak a villamosenergia-rendszerben általuk okozott kiegyenlítetlenségért; ilyen értelemben mérlegkörfelelősöknek kell lenniük, vagy az (EU) 2019/943 rendelet 5. cikkének megfelelően át kell adniuk kiegyenlítő szabályozási felelősségüket;

e)

arra vonatkozó rendelkezések, hogy a független aggregátorokkal szerződéses viszonyban álló végfelhasználókat az ellátójuk részéről nem terhelhetik jogosulatlan kifizetések, szankciók vagy egyéb indokolatlan szerződéses korlátozások;

f)

az aggregálást végző piaci szereplők és egyéb piaci szereplők közötti vitarendezési mechanizmus, ideértve a kiegyenlítetlenség okozásáért való felelősséget is.

(4)   A tagállamok előírhatják a villamosenergia-ipari vállalkozásoknak vagy a részt vevő végfelhasználóknak, hogy fizessenek pénzügyi ellentételezést az egyéb piaci szereplőknek vagy a piaci szereplők mérlegkörfelelőseinek, amennyiben ezeket a szereplőket vagy mérlegkörfelelősöket közvetlenül érint a keresletoldali válasz aktiválása. Az ilyen pénzügyi ellentételezés nem jelenthet akadályt az aggregálásban részt vevő piaci szereplők piacra lépése előtt, és nem akadályozhatja a rugalmasságot. Ilyen esetekben a pénzügyi ellentételezésnek kifejezetten azokra a felmerülő költségekre kell korlátozódnia, amelyek a részt vevő felhasználók ellátóinál vagy az ellátók mérlegkörfelelőseinél a keresletoldali válasz aktiválása során merültek fel. Az ellentételezés kiszámításának módszere figyelembe veheti független aggregátorok által más piaci szereplők számára előidézett előnyöket is, és amelyek fennállása esetén az aggregátorok vagy a részt vevő felhasználók kötelezhetők az ilyen ellentételezéshez való hozzájárulásra, de csak annyiban, amennyiben az ellátók, a felhasználók és a mérlegkörfelelőseik számára nyújtott előnyök nem haladják meg a felmerült közvetlen költségeket. A számítási módszert a nemzeti szabályozó hatóságnak vagy más illetékes nemzeti hatóságnak jóvá kell hagynia.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó hatóságok vagy – amennyiben nemzeti jogrendszerük előírja – az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők a piaci szereplőkkel és végfelhasználókkal szoros együttműködésben meghatározzák az összes villamosenergia-piacra vonatkozóan a keresletoldali válaszban való részvétel technikai jellemzőit e piacok műszaki követelményei és a keresletoldali válasz képességei alapján. Az ilyen követelményeknek ki kell terjedniük az aggregált terheléseket magában foglaló részvételre is.

18. cikk

Számlák és számlainformációk

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a számlák és a számlainformációk pontosak, könnyen érthetőek, egyértelműek, tömörek és felhasználóbarátak legyenek, és hogy azokat oly módon tüntessék fel, hogy az elősegítse a végelhasználók általi összehasonlítást. Kérelemre a végfelhasználóknak világos és érthető magyarázatot kell kapniuk a számlázott összeg kiszámításának módjáról, különösen ha a számla nem a tényleges fogyasztáson alapul.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználók az összes számlájukat és számlainformációikat díjmentesen kapják kézhez.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználóknak felkínálják az elektronikus számla és számlainformációk lehetőségét, továbbá a számlák tényleges kifizetése vonatkozásában rugalmas feltételeket kínáljanak.

(4)   Ha a szerződés rendelkezik egy termék vagy ár, illetve kedvezmény jövőbeli változásáról, azt a számlán a változás időpontjával együtt fel kell tüntetni.

(5)   A tagállamok konzultálnak fogyasztói szervezetekkel, amikor a számlák tartalmára vonatkozó követelményeket érintő változásokat tervezik.

(6)   A tagállamok biztosítják, hogy a számlák és a számlainformációk megfeleljenek az I. mellékletben foglalt minimumkövetelményeknek.

19. cikk

Okos mérési rendszerek

(1)   Az energiahatékonyság előmozdítása és a végfelhasználók szerepének erősítése érdekében a tagállamok – vagy amennyiben a tagállam úgy rendelkezett, a szabályozó hatóság – nyomatékosan javasolják a villamosenergia-ipari vállalkozásoknak és az egyéb piaci szereplőknek, hogy optimalizálják a villamosenergia-felhasználást, többek között energiagazdálkodási szolgáltatások nyújtása, innovatív árképzési formulák kidolgozása és olyan okos mérési rendszerek bevezetése révén, amelyek interoperábilisak, különösen fogyasztói energiagazdálkodási rendszerekkel és intelligens hálózatokkal együtt, az Unió vonatkozó adatvédelmi jogának megfelelően.

(2)   A tagállamok a területükön biztosítják az olyan okos mérési rendszerek bevezetését, amelyek támogatják a felhasználók villamosenergia-piacon való aktív részvételét. Az ilyen fogyasztásmérés bevezetése költség-haszon elemzéshez köthető, amelyet a II. mellékletben meghatározott elvekkel összhangban kell elvégezni.

(3)   Az okos mérési rendszerek bevezetését végrehajtó tagállamok – a 20. cikkel és a II. melléklettel összhangban – elfogadják és közzéteszik a területükön bevezetendő okos mérési rendszerekre vonatkozó működési és műszaki minimumkövetelményeket. A tagállamok biztosítják ezen intelligens okos mérési rendszerek interoperabilitását és azt, hogy azok képesek legyenek adatokat szolgáltatni a fogyasztói energiagazdálkodási rendszerek számára. Ezzel kapcsolatban a tagállamoknak kellő tekintettel kell lenniük a rendelkezésre álló releváns – többek között az interoperabilitást lehetővé tevő – szabványok és bevált módszerek alkalmazására, valamint az intelligens hálózatok fejlesztésének és a belső villamosenergia-piac fejlesztésének fontosságára.

(4)   Az okos mérési rendszerek bevezetését megkezdő tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználók átlátható és megkülönböztetésmentes módon járuljanak hozzá a bevezetéssel járó költségekhez, a teljes ellátási láncra vonatkozó hosszú távú előnyök figyelembevétele mellett. A tagállamok – vagy amennyiben a tagállam úgy rendelkezett, a kijelölt illetékes hatóságok – rendszeresen figyelemmel kísérik területükön e telepítést, hogy nyomon kövessék a fogyasztók előnyeinek biztosítását.

(5)   Amennyiben az okos mérési rendszerek telepítését a (2) bekezdésben említett költség-haszon elemzés eredményeként kedvezőtlennek ítélik, a tagállamok biztosítják, hogy ezen értékelést – az annak alapjául szolgáló feltételezésekben bekövetkező jelentős változásokra, valamint a technológiai fejleményekre és a piaci fejleményekre reagálva – legalább négyévente vagy gyakrabban felülvizsgálják. A tagállamok értesítik a Bizottságot naprakésszé tett költség-haszon elemzés eredményéről, amint az rendelkezésre áll.

(6)   Az ezen irányelvben szereplő, az okos mérési rendszerekre vonatkozó rendelkezések alkalmazandók a jövőbeli berendezésekre és a régebbi okosmérőket felváltó berendezésekre. Élettartamuk végéig üzemben maradhatnak a már üzemben lévő okos mérési rendszerek, illetve azok, amelyek esetében a „munkálatok kezdete”2019. július 4. előtt megkezdődött, azonban a 20. cikkben és a II. mellékletben rögzített követelményeket nem teljesítő okos mérési rendszerek 2031. július 5. után nem maradhatnak üzemben.

E bekezdés alkalmazásában a „munkálatok kezdete” vagy a beruházással kapcsolatos építési munkálatok megkezdését, vagy a berendezések megrendelésére vonatkozó első kötelezettségvállalást, vagy a beruházást visszafordíthatatlanná tevő egyéb kötelezettségvállalást jelenti, ezek közül azt, amelyikre előbb kerül sor. Átvétel esetén a munkálatok kezdete az átvett létesítményhez közvetlenül kapcsolódó eszközök átvételének időpontja.

20. cikk

Az okos mérési rendszerek funkciói

Amennyiben az okos mérési rendszerek bevezetését a 19. cikk (2) bekezdésében említett költség-haszon elemzés eredményeként pozitívan értékelik, vagy ha 2019. július 4-t követően az okos mérési rendszereket szisztematikusan bevezetik, a tagállamoknak az okos mérési rendszerek bevezetését az európai szabványokkal, a II. melléklettel, valamint az alábbi követelményekkel összhangban kell végrehajtaniuk:

a)

az okos mérési rendszereknek pontosan mérniük kell a tényleges villamosenergia-fogyasztást, és képeseknek kell lenniük információt nyújtani a végfelhasználóknak a felhasználás tényleges idejéről. A hitelesített múltbeli fogyasztási adatokat kérelemre és többletköltségek nélkül, könnyen és biztonságosan elérhetővé és megtekinthetővé kell tenni a végfelhasználók számára. A nem hitelesített, közel valós idejű fogyasztási adatokat többletköltségek nélkül, szintén könnyen és biztonságosan elérhetővé kell tenni a végfelhasználók számára egy szabványosított felületen vagy távolról történő hozzáférésen keresztül az automatizált energiahatékonysági programok, a keresletoldali válasz és az egyéb szolgáltatások támogatása céljából;

b)

az okos mérési rendszerek és az adatközlés biztonsága megfelel az Unió vonatkozó biztonsági szabályainak, a kiberbiztonság legmagasabb szintű védelmének biztosítását szolgáló elérhető legjobb technológiák kellő figyelembevételével, egyúttal szem előtt tartva a költségeket és az arányosság elvét;

c)

a végfelhasználók magánéletének és adatainak védelme megfelel az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó releváns uniós jogszabályoknak;

d)

a fogyasztásmérő-üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy azon az aktív felhasználóknak a fogyasztásmérői, akik villamos energiát táplálnak a hálózatba, képesek legyenek külön mérni az aktív felhasználók termelési helyszínéről a hálózatba táplált villamos energiát;

e)

a végfelhasználók kérésére, az általuk a hálózatba táplált villamosenergiára és a villamosenergia fogyasztásuk mennyiségére vonatkozó adatokat a 24. cikk szerint elfogadott végrehajtási aktusokkal összhangban számukra, illetve a nevükben eljáró harmadik fél számára rendelkezésre kell bocsátani, szabványosított kommunikációs interfészen vagy távolról történő hozzáférésen keresztül, könnyen érthető formátumban, lehetővé téve számukra azt, hogy azonos elemek összevetése alapján összehasonlíthassák az ajánlatokat;

f)

megfelelő tanácsadást és tájékoztatást kell biztosítani a végfelhasználók számára az okosmérők telepítését megelőzően vagy azok telepítésekor, különösen azok teljes körű funkcióiról a mérőleolvasás menete és az energiafogyasztás figyelemmel kísérése tekintetében, valamint a személyes adatok gyűjtéséről és kezeléséről az alkalmazandó uniós adatvédelmi joggal összhangban;

g)

az okos mérési rendszereknek lehetővé kell tennie, hogy a végfelhasználók fogyasztásának mérésére és elszámolására a nemzeti piacon alkalmazott kiegyenlítőenergia-elszámolási időszakkal azonos időszakban kerüljön sor.

Az első albekezdés e) pontjának alkalmazásában a végfelhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy mérési adataikat lekérdezhessék vagy többletköltség nélkül és az adathordozhatósághoz való, az uniós adatvédelmi szabályokban rögzített jogukkal összhangban más számára eljuttathassák.

21. cikk

Okosmérőre való jogosultság

(1)   Amennyiben az okos mérési rendszerek bevezetését a 19. cikk (2) bekezdésében említett költség-haszon elemzés kedvezőtlennek ítéli, vagy az okos mérési rendszereket nem vezetik be szisztematikusan, a tagállamok biztosítják, hogy minden végfelhasználó kérelmére, valamint méltányos, észszerű és költséghatékony feltételek és a járulékos költségek viselése mellett jogosult legyen olyan okosmérő telepítésére, vagy adott esetben korszerűsítésére, amely:

a)

amennyiben technikailag megvalósítható, rendelkezik a 20. cikkben említett funkciókkal, vagy legalább a tagállamok által nemzeti szinten, a II. melléklettel összhangban meghatározandó és közzéteendő funkciókkal;

b)

interoperábilis, és képes arra, hogy közel valós időben a kívánt módon összekapcsolja a fogyasztásmérő infrastruktúrát a fogyasztói energiagazdálkodási rendszerekkel.

(2)   Amennyiben egy felhasználó az (1) bekezdés alapján okosmérőt kérelmez, a tagállamok vagy – amennyiben a tagállamok arról rendelkeztek – a kijelölt illetékes hatóságok:

a)

biztosítják, hogy az intelligens fogyasztásmérőt kérelmező végfelhasználónak tett ajánlat kifejezetten és egyértelműen ismertesse:

i.

az okosmérő által támogatott funkciókat és interoperabilitást, az elérhető szolgáltatásokat, valamint azt, hogy az adott időben milyen észszerűen feltételezhető előnyök várhatók el okosmérőtől;

ii.

a végfelhasználót terhelő járulékos költségeket;

b)

biztosítják, hogy az intelligens fogyasztásmérőt észszerű időn belül, legkésőbb a felhasználó kérelmétől számított négy hónapon belül telepítsék;

c)

rendszeresen, de legalább kétévente felülvizsgálják és közzéteszik a járulékos költségeket, valamint nyomon követik ezen költségek alakulását a technológiai fejlődés eredményeként és a fogyasztásmérés esetleges korszerűsítésének fényében.

22. cikk

Hagyományos fogyasztásmérők

(1)   Amennyiben a végfelhasználók nem rendelkeznek okosmérővel, a tagállamok olyan egyéni hagyományos fogyasztásmérőt biztosítanak számukra, amely pontosan méri a tényleges fogyasztásukat.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználók – közvetlenül, illetve online interfészen vagy más megfelelő interfészen keresztül – könnyen leolvashassák a hagyományos fogyasztásmérőiket.

23. cikk

Adatgazdálkodás

(1)   Az adatgazdálkodásra és az adatcserére vonatkozó szabályok megállapításakor a tagállamok vagy – amennyiben a tagállamok úgy rendelkeztek – a kijelölt illetékes hatóságok meghatározzák azon szabályokat, amelyek értelmében a jogosult felek e cikkel, valamint az alkalmazandó uniós jogi kerettel összhangban hozzáférhetnek a végfelhasználók adataihoz. Ezen irányelv alkalmazásában az adatok magukban foglalják a fogyasztásmérési és fogyasztási adatokat, valamint a felhasználó általi ellátóváltáshoz, a keresletoldali válaszhoz és az egyéb szolgáltatásokhoz szükséges adatokat.

(2)   A tagállamok a hatékony és biztonságos adathozzáférés és -csere, valamint az adatvédelem és az adatbiztonság biztosítása érdekében megszervezik az adatgazdálkodást.

Az egyes tagállamokban alkalmazott adatgazdálkodási modelltől függetlenül az adatgazdálkodásért felelős felek az (1) bekezdéssel összhangban bármely jogosult fél számára hozzáférést biztosítanak a végfelhasználó adataihoz. A jogosult felek számára megkülönböztetésmentes módon és egyidejűleg kell rendelkezésre bocsátani a kért adatokat. Az adatokhoz könnyű hozzáférést kell biztosítani, a hozzáférés megszerzésére vonatkozó eljárásokat pedig nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(3)   Ezen irányelv alkalmazásában az adatokhoz való hozzáférésre és az adatok tárolására vonatkozó szabályoknak meg kell felelniük a vonatkozó uniós jognak.

A személyes adatoknak az ezen irányelv keretében történő kezelését az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell végezni.

(4)   A tagállamok vagy – amennyiben a tagállamok arról rendelkeztek – a kijelölt illetékes hatóságok felhatalmazzák és tanúsítják, illetve – adott esetben – felügyelik az adatgazdálkodásért felelős feleket, biztosítva ezzel, hogy a felek megfeleljenek az ezen irányelvben előírt követelményeknek.

Az adatvédelmi tisztviselők (EU) 2016/679 rendelet szerinti feladatainak sérelme nélkül a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az adatgazdálkodást végző felek számára megfelelési vezetők kinevezését írják elő azzal a feladattal, hogy kísérjék figyelemmel az említett felek által a megkülönböztetésmentes adathozzáférés és az ezen irányelv követelményeinek való megfelelés biztosítása céljából hozott intézkedések végrehajtását.

A tagállamok kinevezhetnek az ezen irányelv 35. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett kinevezett megfelelési vezetőket vagy szerveket arra, hogy tegyenek eleget az e bekezdésben foglalt kötelezettségeknek.

(5)   A végfelhasználókat az adataikhoz való hozzáférés vagy az adataik rendelkezésre bocsátása iránti kérelem tekintetében semmilyen további költség nem terheli.

A tagállamok feladata, hogy meghatározzák a jogosult felek adatokhoz való hozzáférésének releváns díjait.

A tagállamok – vagy amennyiben a tagállam úgy rendelkezett, a kijelölt illetékes hatóságok – biztosítják, hogy az adatszolgáltatást nyújtó szabályozott vállalkozások által felszámított díjak észszerűek és kellően indokoltak legyenek.

24. cikk

Interoperabilitási követelmények és az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó eljárások

(1)   A kiskereskedelmi piacon zajló verseny előmozdítása, valamint a jogosult felekre háruló túlzott adminisztrációs költségek elkerülése érdekében a tagállamok segítik az Unión belüli energiaszolgáltatások teljes interoperabilitásának megvalósulását.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén interoperabilitási követelményeket és a 23. cikk (1) bekezdésében említett adatokhoz való hozzáférés vonatkozásában megkülönböztetésmentes és átlátható eljárásokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 68. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozások alkalmazzák a (2) bekezdésben említett adatokhoz való hozzáférés vonatkozásában az interoperabilitási követelményeket és eljárásokat. Ezeket a követelményeket és eljárásokat a már meglévő nemzeti gyakorlatokra kell alapozni.

25. cikk

Egyablakos ügyintézés

A tagállamok saját területükön biztosítják egyablakos kapcsolattartó pontok létrehozását, amelyeknek köszönhetően a felhasználók hozzáférhetnek a jogaikra, az alkalmazandó jogra és a jogvita esetén rendelkezésükre álló vitarendezési mechanizmusokra vonatkozó összes szükséges információhoz. Az ilyen egyablakos kapcsolattartó pontok az általános ügyfél-tájékoztató pontokon belül is kialakíthatók.

26. cikk

A bíróságon kívüli vitarendezéshez való jog

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv szerint meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban felmerülő viták rendezése céljából egy független mechanizmuson keresztül, például egy energiaügyi ombudsman, egy fogyasztóvédelmi testület vagy egy szabályozó hatóság révén, egyszerű, tisztességes, átlátható, független, hatékony és eredményes bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok álljanak a végfelhasználók rendelkezésére. Amennyiben a végfelhasználó a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) értelmében vett fogyasztó, az ilyen bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusoknak eleget kell tenniük a 2013/11/EU irányelv minőségi követelményeinek, és indokolt esetben visszafizetési és/vagy kompenzációs rendszert kell biztosítaniuk.

(2)   A tagállamok szükség esetén biztosítják, hogy az alternatív vitarendezési fórumok együttműködjenek az egyszerű, tisztességes, átlátható, független, hatékony és eredményes, bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok biztosítása érdekében minden olyan vita esetén, amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó bármely termékhez vagy szolgáltatáshoz köthető, vagy azokkal összefüggésben áll.

(3)   Az villamosenergia-ipari vállalkozásoknak a lakossági fogyasztókat érintő, bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusokban való részvételét kötelezővé kell tenni, kivéve, ha a tagállam bizonyítja a Bizottságnak, hogy más mechanizmusok is ugyanolyan hatékonyak.

27. cikk

Egyetemes szolgáltatás

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden lakossági fogyasztó, és ahol a tagállamok szükségesnek tartják, a kisvállalkozások is egyetemes szolgáltatásban részesüljenek, azaz a tagállam területén belül joguk legyen a meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra, versenyképes, könnyen és egyértelműen összehasonlítható, átlátható, valamint megkülönböztetésmentes árakon. Az egyetemes szolgáltatás biztosítása érdekében a tagállamok végső menedékes ellátót jelölhetnek ki. A tagállamok az elosztóvállalalatokat arra kötelezik, hogy fogyasztóikat hálózatukba az 59. cikk (7) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban, az ott meghatározott feltételek mellett és tarifák alapján kapcsolják be. Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy a lakossági, továbbá a kis- és közepes méretű lakossági fogyasztóik piaci pozícióját erősítsék azzal, hogy támogatják az e fogyasztói csoportok számára az önkéntes képviseleti csoportosulás lehetőségét.

(2)   Az (1) bekezdésben foglaltakat átlátható módon és megkülönböztetésmentesen kell megvalósítani oly módon, hogy az ne gátolja az ellátó 4. cikkben meghatározott szabad megválasztását.

28. cikk

Kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók

(1)   A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a felhasználók védelmére és különösen megfelelő biztosítékokat nyújtanak a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók védelmére. E tekintetben a tagállamok meghatározzák a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználó fogalmát, amely az energiaszegénységre és többek között az ellátásból való kizárás kritikus időszak alatti tilalmára vonatkozhat. A kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók fogalma kiterjedhet a jövedelmi szintekre, az energiakiadásoknak a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított arányára, az otthonok energiahatékonyságára, az elektromos eszközöktől való, egészségügyi okokkal magyarázható jelentős függésre, az életkorra vagy egyéb kritériumokra. A tagállamok biztosítják a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókkal kapcsolatos jogok és kötelezettségek érvényesülését. Intézkedéseket hoznak különösen a távoli területeken élő, kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók megóvása érdekében. Magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak, különösen a szerződési feltételek átláthatósága, az általános információk és a vitarendezési mechanizmusok vonatkozásában.

(2)   A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében a felismert energiaszegénység kezelése céljából – a szegénység tágabb összefüggéseit is figyelembe véve – megteszik a szükséges intézkedéseket, például társadalombiztosítási rendszerükön keresztül előnyöket nyújtanak a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók szükséges energiaellátása érdekében, vagy támogatást nyújtanak az energiahatékony fejlesztéseknek. Ezen intézkedések nem gátolhatják a 4. cikkben előírt tényleges piacnyitást és a piac működését, valamint a 9. cikk (4) bekezdésének megfelelően adott esetben ezekről értesítik a Bizottságot. Ezek az értesítések magukban foglalhatnak az általános társadalombiztosítási rendszeren belül hozott intézkedéseket is.

29. cikk

Energiaszegénység

Az energiaszegénységben élő háztartások számának az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerinti értékelésekor a tagállamok olyan kritériumokat határoznak meg és tesznek közzé, amelyek magukban foglalhatják az alacsony jövedelmet, az energiakiadásoknak a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított magas arányát, valamint a gyenge energiahatékonyságot.

A Bizottság ezzel kapcsolatban és az 5. cikk (5) bekezdésével összefüggésben iránymutatást ad az „energiaszegény háztartások jelentős számának” meghatározása kapcsán, abból az alapvetésből kiindulva, hogy az energiaszegény háztartások bármely aránya jelentősnek tekinthető.

IV. FEJEZET

AZ ELOSZTÓRENDSZER ÜZEMELTETÉSE

30. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők kijelölése

A tagállamok vagy az általuk erre felkért, elosztórendszerben tulajdonnal rendelkező vagy azokért felelős vállalkozások a hatékonyság és a gazdasági egyensúly figyelembevételével, a tagállam által megállapított időtartamra szólóan egy vagy több elosztórendszer-üzemeltetőt jelölnek ki.

31. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők feladatai

(1)   Az elosztórendszer-üzemeltető felelős annak biztosításáért, hogy a rendszer hosszú távon képes legyen a villamosenergia-elosztás iránti észszerű igények kielégítésére, továbbá felelős a gazdasági feltételek mellett biztonságos, megbízható és hatékony villamosenergia-elosztórendszer – a környezetvédelmi szempontok és az energiahatékonyság kellő figyelembevétele mellett történő – üzemeltetéséért, fenntartásáért és fejlesztéséért.

(2)   Az elosztórendszer-üzemeltető minden esetben tartózkodik a rendszerhasználókkal vagy azok csoportjaival szembeni, különösen a saját kapcsolt vállalkozásai javára történő megkülönböztető bánásmódtól.

(3)   Az elosztórendszer-üzemeltető a rendszerhasználókat megfelelő módon tájékoztatja annak érdekében, hogy azok hatékonyan hozzáférhessenek a rendszerhez és használni tudják azt.

(4)   A tagállam az (EU) 2019/943 rendelet 12. cikkével összhangban megkövetelheti az elosztórendszer-üzemeltetőtől, hogy a termelőlétesítmények teherelosztása során elsőbbséget adjon a megújuló forrást használó, vagy a nagy hatásfokú kapcsolt energiát termelő termelőlétesítményeknek.

(5)   Minden elosztórendszer-üzemeltető – amennyiben ezt a feladatot is ellátja – átlátható, megkülönböztetésmentes, piaci alapú eljárásokkal összhangban, semleges piaci segítőként szerzi be a hálózata veszteségeit fedező energiát.

(6)   Amennyiben az elosztórendszer-üzemeltető feladata az elosztórendszer hatékony, megbízható és biztonságos működtetéséhez szükséges termékek és szolgáltatások beszerzése, az elosztórendszer-üzemeltető által e célból elfogadott szabályoknak objektíveknek, átláthatóknak és megkülönböztetésmenteseknek kell lenniük, továbbá ezeket a szabályokat az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel és az egyéb érintett piaci szereplőkkel egyeztetve kell kialakítani. Az elosztórendszer-üzemeltetők által biztosított termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó feltételeket – beleértve adott esetben a szabályokat és a tarifákat is – az 59. cikk (7) bekezdésének értelmében megkülönböztetésmentes és költségeket tükröző módon kell kialakítani, és azokat közzé kell tenni.

(7)   A (6) bekezdésben említett feladatok végrehajtása során az elosztórendszer-üzemeltetőnek átlátható, megkülönböztetésmentes, piaci alapú eljárásokkal összhangban kell beszereznie a rendszeréhez szükséges, nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatásokat, kivéve, ha a szabályozó hatóság arra a megállapításra jutott, hogy e nem frekvenciavonatkozású kisegítőszolgáltatások piaci alapon történő nyújtása gazdaságilag nem hatékony, és ezért eltérést engedélyezett. A nem frekvenciavonatkozású kisegítőszolgáltatások beszerzésére vonatkozó kötelezettség az integrált hálózati elemek esetében nem alkalmazandó teljes mértékben.

(8)   A (6) bekezdésben említett termékek és szolgáltatások beszerzése során biztosítani kell valamennyi alkalmas piaci szereplő – így például a megújuló forrásokból származó energiát kínáló piaci szereplők, a keresletoldali válaszban részt vevő piaci szereplők, az energiatároló létesítmények üzemeltetői és az aggregálást végző piaci szereplők – hatékony részvételét, különösen annak előírásával, hogy a szabályozó hatóságok és az elosztórendszer-üzemeltetők az összes piaci szereplővel – az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel is – szoros együttműködésben, az e piacokra vonatkozó műszaki követelmények és valamennyi piaci szereplő képességei alapján határozzák meg az e piacokon való részvétel technikai jellemzőit.

(9)   Az elosztórendszer-üzemeltetőknek együtt kell működniük az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel annak érdekében, hogy a hálózatukhoz kapcsolódott piaci szereplők hatékonyan részt tudjanak venni a kiskereskedelmi, a nagykereskedelmi és a kiegyenlítő szabályozási energia-piacokon. Az elosztórendszerben meglévő erőforrásokból származó kiegyenlítő szabályozási szolgáltatások nyújtásáról meg kell állapodni a megfelelő átvitelirendszer-üzemeltetővel az (EU) 2019/943 rendelet 57. cikkével és az (EU) 2017/1485 bizottsági rendelet (24) 182. cikkével összhangban.

(10)   A tagállamok vagy kijelölt illetékes hatóságaik engedélyezhetik az elosztórendszer-üzemeltetők számára, hogy az ezen irányelvben és az (EU) 2019/943 rendeletben előírtakon kívül más tevékenységeket is végezzenek, amennyiben ezekre a tevékenységekre az elosztórendszer-üzemeltetőknek szükségük van ahhoz, hogy teljesítsék az ezen irányelvben vagy az (EU) 2019/943 rendeletben rögzített kötelességeiket, feltéve hogy a szabályozó hatóság értékelte az ilyen eltérés szükségességét. Ez a bekezdés nem érinti az elosztórendszer-üzemeltetők jogát a villamosenergia-hálózatoktól eltérő hálózatok tulajdonlására, fejlesztésére, kezelésére vagy üzemeltetésére, ha a tagállam vagy a kijelölt illetékes hatóság erre feljogosította.

32. cikk

Ösztönzők a rugalmasságnak az elosztóhálózatokban való alkalmazásához

(1)   A tagállamok biztosítják a szükséges keretszabályokat annak lehetővé tétele és ösztönzése céljából, hogy az elosztórendszer-üzemeltetők rugalmassági szolgáltatásokat – ideértve a területükre vonatkozó szűk keresztmetszet kezelését is – szerezzenek be az elosztórendszer üzemeltetésének és fejlesztésének hatékonyabbá tétele érdekében. A keretszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az elosztórendszer-üzemeltetők az ilyen szolgáltatásokat elosztott termelést, keresletoldali választ vagy energiatárolást szolgáltatóktól szerezhessék be, valamint ösztönözniük kell az energiahatékonysági intézkedések bevezetését, amennyiben ezek a szolgáltatások költséghatékonyan csökkentik a villamosenergia-kapacitás naprakésszé tételének vagy helyettesítésének igényét, ami támogatja az elosztórendszer hatékony és biztonságos üzemeltetését. Az elosztórendszer-üzemeltetők e szolgáltatásokat átlátható, megkülönböztetésmentes és piaci alapú eljárásokkal összhangban szerzik be, kivéve, ha a szabályozó hatóságok megállapították, hogy az ilyen szolgáltatások beszerzése gazdaságilag nem hatékony, vagy az említett beszerzés súlyos piaci torzulásokhoz vagy a szűk keresztmetszet súlyosbodásához vezetne.

(2)   A szabályozó hatóság által jóváhagyott elosztórendszer-üzemeltetők vagy maga a szabályozó hatóság átlátható és részvételen alapuló, minden releváns rendszerhasználót és átvitelirendszer-üzemeltetőt is felölelő folyamat révén meghatározza a beszerzett rugalmassági szolgáltatásokra vonatkozó előírásokat, valamint adott esetben az ilyen szolgáltatásokhoz kapcsolódó szabványosított piaci termékeket legalább nemzeti szinten. Az előírásokkal biztosítani kell valamennyi piaci szereplő – beleértve a megújuló forrásokból származó energiát kínáló piaci szereplőket, a keresletoldali válaszban részt vevő piaci szereplőket, az energiatároló létesítmények üzemeltetőit és az aggregálást végző villamosenergia-ipari vállalkozásokat is – hatékony és megkülönböztetésmentes részvételét. Az elosztórendszer-üzemeltetők minden szükséges információt megosztanak és együttműködnek az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel, hogy biztosítsák az erőforrások optimális kiaknázását, valamint a rendszer biztos és eredményes működését, továbbá elősegítsék a piac fejlődését. Az elosztórendszer-üzemeltetőket megfelelő ellentételezésben kell részesíteni a fenti szolgáltatások beszerzéséért, legalább a kapcsolódó észszerű költségeik visszatérítése érdekében, ideértve a szükséges információs és kommunikációs technológiák, valamint infrastruktúra költségeit is.

(3)   Egy elosztórendszer fejlesztésének egy átlátható hálózatfejlesztési terven kell alapulnia, amelyet az elosztórendszer-üzemeltetőnek legalább kétévente közzé kell tennie, és a szabályozó hatóságnak be kell nyújtania. A hálózatfejlesztési tervben átláthatóságot kell biztosítani a közép- és hosszú távon szükséges szolgáltatások rugalmasságát illetően, és meg kell határoznia az elkövetkező 5–10 évre tervezett beruházásokat, külön hangsúlyt fektetve a fő elosztási infrastruktúrára, amely szükséges ahhoz, hogy új termelőkapacitást és új terheléseket – ideértve az elektromos járművekhez létesített töltőállomásokat is – kapcsoljanak a hálózathoz. A hálózatfejlesztési tervnek ki kell terjednie továbbá a keresletoldali válaszra, az energiahatékonyságra, valamint az energiatároló létesítmények vagy az elosztórendszer-üzemeltetők által a rendszerbővítés alternatívájaként használt egyéb erőforrások felhasználására.

(4)   Az elosztórendszer-üzemeltetőnek valamennyi megfelelő rendszerhasználóval és a releváns átvitelirendszer-üzemeltetőkkel is konzultálnia kell a hálózatfejlesztési tervről. Az elosztórendszer-üzemeltetőnek a hálózatfejlesztési tervvel együtt közzé kell tennie a konzultációs folyamat eredményeit, és a konzultációs folyamat eredményeit és a hálózatfejlesztési tervet be kell nyújtania a szabályozó hatóságnak. A szabályozó hatóságok kérhetik e tervek módosítását.

(5)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettséget azokra az integrált villamosenergia-ipari vállalkozásokra, amelyek 100 000-nél kevesebb rácsatlakozott felhasználót vagy kis, szigetüzemben működő rendszert látnak el.

33. cikk

Az elektromos közlekedés integrálása a villamosenergia-hálózatba

(1)   A 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják a szükséges keretszabályokat a nyilvánosan hozzáférhető és magán töltőállomások elosztóhálózathoz való csatlakoztatásának elősegítése céljából. A tagállamok biztosítják, hogy az elosztórendszer-üzemeltetők – többek között a hálózathoz való csatlakozás céljából – megkülönböztetésmentes módon működjenek együtt valamennyi olyan vállalkozással, amely elektromos meghajtású járművekhez való töltőállomást tulajdonol, ilyet létrehoz, üzemeltet vagy irányít.

(2)   Az elosztórendszer-üzemeltetők nem tulajdonolhatnak, hozhatnak létre, irányíthatnak, illetve üzemeltethetnek elektromos meghajtású járművekhez való töltőállomást, kivéve, ha az elosztórendszer-üzemeltető kizárólag saját használatú, magán töltőállomás tulajdonosa.

(3)   A (2) bekezdéstől eltérve a tagállamok engedélyezhetik az elosztórendszer-üzemeltetők számára, hogy elektromos meghajtású járművekhez való töltőállomást tulajdonoljanak, hozzanak létre, üzemeltessenek vagy irányítsanak, ha az alábbi összes feltétel teljesül:

a)

az egyéb felek – a nemzeti szabályozó hatóságok felülvizsgálata és jóváhagyása alá tartozó – nyílt és átlátható, megkülönböztetésmentes közbeszerzési eljárást követően nem kaptak jogot elektromos meghajtású járművekhez való töltőállomás tulajdonlására, létrehozására, irányítására vagy üzemeltetésére, vagy nem tudják elfogadható áron és időben teljesíteni e szolgáltatások nyújtását;

b)

a szabályozó hatóság elvégezte az a) pontban szereplő közbeszerzési eljárásra vonatkozó feltételek előzetes felülvizsgálatát, és a jóváhagyását adta;

c)

az elosztórendszer-üzemeltetőnek a töltőállomásokat a 6. cikkel összhangban a harmadik felek számára való hozzáférhetőség alapján kell üzemeltetnie, és tartózkodnia kell a rendszerhasználók vagy a rendszerhasználók csoportjai közötti, különösen a kapcsolt vállalkozások javára történő megkülönböztetéstől.

A szabályozó hatóság iránymutatásokat vagy közbeszerzési záradékokat dolgozhat ki, hogy segítséget nyújtson az elosztórendszer-üzemeltetőknek a tisztességes közbeszerzési eljárások biztosításához.

(4)   Amennyiben a tagállamok alkalmazzák a (3) bekezdésben foglalt feltételeket, a tagállamok vagy kijelölt illetékes hatóságaik rendszeres időközönként, de legalább ötévente nyilvános konzultációt tartanak annak érdekében, hogy újra felmérjék az egyéb feleknek az elektromos járművekhez való töltőállomások tulajdonlása, létrehozása, irányítása, illetve üzemeltetése iránti potenciális érdeklődését. Amennyiben a nyilvános konzultáció azt jelzi, hogy más harmadik felek képesek arra, hogy ilyen töltőállomásokat tulajdonoljanak, hozzanak létre, irányítsanak, illetve üzemeltessenek, a tagállamok biztosítják az elosztórendszer-üzemeltető e tekintetben folytatott tevékenységeinek megszüntetését, feltéve, hogy a (3) bekezdés a) pontjában említett közbeszerzési eljárás sikerrel zárul. Az említett eljárás egyik feltételeként a szabályozó hatóságok engedélyezhetik, hogy az elosztórendszer-üzemeltető visszaszerezze a töltőállomás-infrastruktúrába történt beruházásuk maradványértékét.

34. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltető adatgazdálkodással kapcsolatos feladatai

A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi jogosult fél megkülönböztetésmentes módon, egyértelmű és egyenlő feltételek mellett férhessen hozzá az adatokhoz, a vonatkozó adatvédelmi szabályokkal összhangban. Azon tagállamokban, amelyekben a 19. cikkel összhangban okos mérési rendszereket vezettek be, és az elosztórendszer-üzemeltetők érintettek az adatgazdálkodásban, a 35. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett megfelelési programoknak külön intézkedéseket kell tartalmazniuk a jogosult felek adatokhoz való diszkriminatív hozzáférésének kizárása céljából, a 23. cikkben foglaltak szerint. Amennyiben az elosztórendszer-üzemeltetőkre nem vonatkozik a 35. cikk (1), (2) vagy (3) bekezdése, a tagállamok minden szükséges intézkedést meghoznak annak biztosítása céljából, hogy a vertikálisan integrált vállalkozások ellátási tevékenységei jogán ne rendelkezzenek kiváltságos adathozzáféréssel.

35. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők szétválasztása

(1)   Ha az elosztórendszer-üzemeltető egy vertikálisan integrált vállalkozás része, legalább társasági formájában, szervezete, valamint döntéshozatala szempontjából függetlennek kell lennie a nem az elosztással kapcsolatos további tevékenységektől. Ezek a szabályok nem keletkeztetnek kötelezettséget arra, hogy az elosztórendszer-üzemeltető eszközeit tulajdonjogi szempontból elválasszák a vertikálisan integrált vállalkozástól.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti követelményeken túlmenően, ha az elosztórendszer-üzemeltető egy vertikálisan integrált vállalkozás része, szervezeti és döntéshozatali szempontból függetlennek kell lennie a nem az elosztással kapcsolatos további tevékenységektől. Ennek elérése érdekében a következő minimumkövetelményeket kell alkalmazni:

a)

az elosztórendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyek nem vehetnek részt az integrált villamosenergia-ipari vállalkozás olyan szervezetében, amely a villamosenergia-termelés, -elosztás vagy -ellátás napi üzemviteléért közvetve vagy közvetlenül felelős;

b)

megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az elosztórendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyek szakmai érdekeit olyan módon vegyék figyelembe, amely biztosítja számukra a független cselekvés lehetőségét;

c)

az elosztórendszer-üzemeltető tényleges, a vertikálisan integrált villamosenergia-ipari vállalkozástól független döntéshozatali jogkörrel rendelkezik a hálózat üzemeltetéséhez, karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges vagyont illetően. E feladatok teljesítése érdekében az elosztórendszer-üzemeltetőnek rendelkeznie kell az ehhez szükséges humán, műszaki, tárgyi és pénzügyi erőforrásokkal. Ez nem akadályozhatja azon megfelelő koordinációs mechanizmusokat, amelyek az anyavállalat gazdasági és ügyvezetési felügyeleti jogait biztosítják a leányvállalat befektetett eszközei – az 59. cikk (7) bekezdésének megfelelően közvetve szabályozott – megtérülésének védelme érdekében. Az anyavállalat számára lehetővé kell tenni különösen azt, hogy jóváhagyja az elosztórendszer-üzemeltető éves pénzügyi tervét, vagy bármely, ezzel egyenértékű dokumentumot, és hogy általános korlátokat szabjon a leányvállalat eladósodásának mértékére vonatkozóan. Ugyanakkor nem jogosítja fel az anyavállalatot, hogy a napi üzemvitellel kapcsolatban, vagy az elosztóvezetékek építésével, illetve felújításával kapcsolatos egyedi döntésekkel kapcsolatban utasításokat adjon, ha azok nem haladják meg az engedélyezett pénzügyi tervben vagy bármely, azzal egyenértékű dokumentumban megszabott kereteket; és

d)

az elosztórendszer-üzemeltető megfelelőségi programot állít össze, amely meghatározza az intézkedéseket a megkülönböztető magatartás kizárása érdekében, és biztosítja, hogy a program végrehajtását megfelelő módon figyelemmel kísérjék. A megfelelőségi program meghatározza az alkalmazottaknak a célkitűzés megvalósításához szükséges kötelezettségeit. A megfelelőségi program felügyeletéért felelős személy vagy testület, az elosztórendszer-üzemeltető megfelelésért felelős tisztviselője éves jelentést készít a megtett intézkedésekről, azt nyilvánosságra hozza, és benyújtja az 57. cikk (1) bekezdésében említett szabályozó hatósághoz. Az elosztórendszer-üzemeltető megfelelésért felelős tisztviselője teljesen független, és az elosztórendszer-üzemeltetőnek és kapcsolt vállalkozásainak valamennyi olyan információjához hozzáférhet, amely feladata ellátáshoz szükséges.

(3)   Ha az elosztórendszer-üzemeltető egy vertikálisan integrált vállalkozás részét alkotja, a tagállamok biztosítják, hogy tevékenységeit a szabályozó hatóságok vagy más hatáskörrel rendelkező szervek figyelemmel kísérjék annak érdekében, hogy az elosztórendszer-üzemeltető a vertikális integrációt ne használhassa a verseny torzítására. A vertikálisan integrált elosztórendszer-üzemeltetők kommunikációjukban és a márkaépítés során nem lehetnek összetéveszthetők a vertikálisan integrált vállalkozás ellátási ágának elkülönült személye tekintetében.

(4)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák az (1), a (2) és a (3) bekezdést azokra az integrált villamosenergia-ipari vállalkozásokra, amelyek 100 000-nél kevesebb rácsatlakozott felhasználót vagy kis, szigetüzemben működő rendszert látnak el.

36. cikk

A energiatároló létesítmények elosztóhálózati engedélyesek általi tulajdonlása

(1)   Az elosztórendszer-üzemeltetők nem tulajdonolhatnak, hozhatnak létre, irányíthatnak vagy üzemeltethetnek energiatároló létesítményeket.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok engedélyezhetik, hogy az elosztórendszer-üzemeltetők energiatároló létesítményeket tulajdonoljanak, hozzanak létre, irányítsanak vagy üzemeltessenek, ha azok teljes mértékben integrált hálózati elemek, és ha a szabályozó hatóság jóváhagyta azokat, vagy ha az alábbi összes feltétel teljesül:

a)

az egyéb felek – a nemzeti szabályozó hatóságok felülvizsgálata és jóváhagyása alá tartozó – nyílt és átlátható, megkülönböztetésmentes közbeszerzési eljárást követően. nem kaptak jogot ilyen létesítmény tulajdonlására, létrehozására, irányítására vagy üzemeltetésére, vagy nem tudnák elfogadható áron és időben teljesíteni e szolgáltatások nyújtását;

b)

az elosztórendszer-üzemeltetőknek ezen irányelvből fakadó kötelezettségeik hatékony és megbízható végrehajtása, valamint az elosztórendszer biztonságos üzemeltetése céljából van szükségük ilyen létesítményekre, és a létesítményeket nem használják fel arra, hogy a villamosenergia-piacokon villamos energiát vásároljanak vagy értékesítsenek; valamint

c)

a szabályozó hatóság felmérte az ilyen eltérés szükségességét, továbbá megvizsgálta a közbeszerzési eljárást, beleértve annak feltételeit is, és ahhoz jóváhagyását adta.

A szabályozó hatóság iránymutatásokat vagy közbeszerzési záradékokat dolgozhat ki, hogy segítséget nyújtson az elosztórendszer-üzemeltetőknek a tisztességes közbeszerzési eljárások biztosításához.

(3)   A szabályozó hatóságok rendszeres időközönként vagy legalább ötévente nyilvános konzultációt végeznek a meglévő energiatároló létesítményekről, hogy felmérjék az ilyen létesítményekbe való beruházással kapcsolatos esetleges rendelkezésre állást és érdeklődést. Amennyiben a nyilvános konzultáció a szabályozó hatóság értékelését követően azt jelzi, hogy harmadik felek képesek ilyen létesítményeket költséghatékony módon tulajdonolni, kialakítani, irányítani vagy üzemeltetni, a szabályozó hatóság biztosítja, hogy az elosztórendszer-üzemeltetők e tekintetben folytatott tevékenységeit 18 hónapon belül megszüntetik. Az említett eljárás egyik feltételeként a szabályozó hatóságok engedélyezhetik, hogy az elosztórendszer-üzemeltetők észszerű ellentételezésben részesüljenek, különösen, hogy visszaszerezzék az energiatároló létesítménybe történt beruházásuk maradványértékét.

(4)   A (3) bekezdés nem alkalmazandó a teljes mértékben integrált hálózati elemekre, illetve azon új akkumulátortároló létesítmények szokásos értékcsökkenési időszakára, amelyek esetében 2019. július 4-ig meghozzák a végleges beruházási döntést, feltéve hogy ezen akkumulátortároló létesítményeket:

a)

a végleges beruházási döntés után legkésőbb két éven belül csatlakoztatják a hálózathoz;

b)

integrálják az elosztórendszerbe;

c)

kizárólag a hálózati biztonság azonnali helyreállítására használják előre nem látott hálózati kiesésekre való reagálás esetén, amennyiben ez a helyreállítási intézkedés azonnal megkezdődik, és befejeződik, amint a terhelés szokásos újraelosztása képes megoldani a problémát; és

d)

nem használják fel arra, hogy a villamosenergia-piacokon – többek között a kiegyenlítő szabályozási energia-piacokon – villamos energiát vásároljanak vagy értékesítsenek.

37. cikk

Az elosztórendszer-üzemeltetők titoktartási kötelezettsége

Az 55. cikk vagy bármely, információ nyilvánosságra hozatalára vonatkozó jogi kötelezettség sérelme nélkül az elosztórendszer-üzemeltető megőrzi azoknak az üzleti szempontból érzékeny információknak a titkosságát, amelyekhez üzleti tevékenysége során jut hozzá, és megakadályozza, hogy a saját tevékenységével kapcsolatos információ, amely üzleti szempontból előnyös lehet, megkülönböztető módon kerüljön nyilvánosságra.

38. cikk

Zárt elosztórendszerek

(1)   A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szabályozó hatóságok vagy más hatáskörrel rendelkező hatóságok zárt elosztórendszernek minősítsék azokat a rendszereket, amelyek földrajzilag behatárolt ipari, kereskedelmi vagy megosztott szolgáltatású helyszínek számára szolgáltatnak villamos energiát, és amelyek a (4) bekezdés sérelme nélkül nem szolgálnak ki lakossági fogyasztókat, ha:

a)

műszaki és biztonsági okokból az e rendszert használók tevékenységei vagy termelési folyamatai integráltak; vagy

b)

a rendszer elsősorban a rendszer tulajdonosának vagy üzemeltetőjének, illetve ezek kapcsolt vállalkozásainak szolgáltat villamos energiát.

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában a zárt elosztórendszerek elosztórendszernek tekintendők. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szabályozó hatóságok a zárt elosztórendszer üzemeltetőjét mentesítsék az alábbiak alól:

a)

a 31. cikk (5) és (7) bekezdésében megállapított kötelezettség, amelynek értelmében átlátható, megkülönböztetésmentes, piaci alapú eljárásokkal összhangban szerzi be azt az energiát, amelyet arra használ fel, hogy fedezze a hálózata veszteségeit és a nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatásokat;

b)

a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettség, amelynek értelmében a tarifákat vagy a számításukhoz alkalmazott módszereket az 59. cikk (1) bekezdésével összhangban történő hatálybalépésüket megelőzően hagyják jóvá;

c)

a rugalmassági szolgáltatások beszerzésére vonatkozó, a 32. cikk (1) bekezdésében megállapított, valamint az üzemeltetők rendszerének hálózatfejlesztési tervek alapján történő fejlesztésére vonatkozó, a 32. cikk (3) bekezdésében megállapított kötelezettségek;

d)

a 33. cikk (2) bekezdésében megállapított kötelezettség, amelynek értelmében nem tulajdonolhatnak, hozhatnak létre, irányíthatnak vagy üzemeltethetnek elektromos járművek részére alkalmas töltőállomásokat; és

e)

a 36. cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettség, amelynek értelmében nem tulajdonolnak, irányítanak vagy üzemeltetnek energiatároló-létesítményeket.

(3)   A (2) bekezdésben hivatkozott mentesség engedélyezése esetén az alkalmazandó tarifákat vagy a számításukhoz alkalmazott módszereket a zárt elosztórendszer felhasználójának kérelmére felül kell vizsgálni és az 59. cikk (1) bekezdésével összhangban jóvá kell hagyni.

(4)   A zárt elosztórendszer által kiszolgált területen belül elhelyezkedő és az elosztórendszer tulajdonosa által alkalmazottai vagy a vele hasonló kapcsolatban lévők általi eseti felhasználás nem zárja ki a (2) bekezdés szerinti mentesség megadását.

39. cikk

A kombináltrendszer-üzemeltető

A 35. cikk (1) bekezdése nem zárja ki kombinált átvitelirendszer-üzemeltető és elosztási rendszer üzemeltető működését, ha az üzemeltető megfelel a 43. cikk (1) bekezdése vagy a 44. és a 45. cikk vagy a VI. fejezet 3. szakasza rendelkezéseinek, vagy ha az üzemeltető a 66. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozik.

V. FEJEZET

AZ ÁTVITELIRENDSZER-ÜZEMELTETŐRE ALKALMAZANDÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

40. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők feladatai

(1)   Minden átvitelirendszer-üzemeltető felelős a következőkért:

a)

biztosítja, hogy a rendszer hosszú távon képes legyen kielégíteni a villamos energia átvitelére vonatkozó észszerű igényeket, a környezetvédelem kellő figyelembevételével és közgazdasági feltételek mellett biztonságos, megbízható és hatékony átviteli rendszereket üzemeltet, tart karban és fejleszt, a szomszédos átvitelirendszer-üzemeltetőkkel és elosztórendszer-üzemeltetőkkel szoros együttműködésben;

b)

biztosítja a megfelelő eszközöket kötelezettségei teljesítése céljából;

c)

hozzájárul az ellátás biztonságának fenntartásához a megfelelő átviteli kapacitás és a rendszer megbízhatóságának a biztosítása révén;

d)

szabályozza a rendszer villamos energia forgalmát, tekintetbe véve az összekapcsolt rendszerekkel folytatott energiacserét is. Ebből a célból az átvitelirendszer-üzemeltető felel a biztonságos, megbízható és hatékony villamosenergia-rendszer biztosításáért, és ezzel összefüggésben minden szükséges kisegítő szolgáltatás biztosításáért, ideértve a keresletoldali válasz által nyújtott szolgáltatásokat és az energiatároló létesítményeket is, amennyiben e szolgáltatások elérhetősége nem függ más olyan átviteli rendszertől, amellyel a rendszer összeköttetésben áll;

e)

elegendő információt nyújt azon rendszer rendszerüzemeltetőjének, amellyel rendszere kapcsolatban van, az összekapcsolt rendszerek biztonságos és hatékony üzemeltetésének, összehangolt fejlesztésének és a rendszerek együttműködtethetőségének biztosítása céljából;

f)

tartózkodik a rendszerhasználókkal vagy a rendszerhasználók csoportjaival szembeni, különösen a kapcsolt vállalkozások javára történő megkülönböztetéstől;

g)

ellátja a rendszerhasználókat azokkal az információkkal, amelyekre szükségük van a rendszerhez történő hatékony hozzáférés érdekében;

h)

beszedi a túlterhelési díjakat és az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezési mechanizmus alapján esedékes kifizetéseket az (EU) 2019/943 rendelet 46. cikkével összhangban, engedélyezi és irányítja a harmadik fél hozzáférését – illetve ennek megtagadása esetén erről indokolt magyarázatot ad –, amelyet a nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel kísérnek; az e cikk szerinti feladataik ellátásakor az átvitelirendszer-üzemeltetők elsősorban a piac integrációját segítik elő;

i)

kisegítő szolgáltatásokat szerez be az üzembiztonság biztosítása érdekében;

j)

elfogadja a regionális koordinációs központok közötti együttműködés és koordináció keretét;

k)

részt vesz az (EU) 2019/943 rendelet IV. fejezete szerint erőforrások megfelelőségének európai és nemzeti értékelésének kidolgozásában;

l)

digitalizálja az átviteli rendszereket;

m)

adatgazdálkodás – beleértve adatgazdálkodási rendszerek kialakítását is –, kiberbiztonság és adatvédelem az alkalmazandó szabályokra figyelemmel, és az egyéb hatóságok hatásköreinek sérelme nélkül.

(2)   A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett feladatkörök közül eggyel vagy többel az átviteli rendszer tulajdonosától – akire egyébként az érintett feladatkörök vonatkoznának – eltérő átvitelirendszer-üzemeltetőt bíznak meg. A feladatokkal megbízott átvitelirendszer-üzemeltetőnek tulajdonjogi szempontból szétválasztottként, független rendszerirányítóként vagy független átvitelirendszer-üzemeltetőként kell tanúsítottnak lennie, és meg kell felelnie a 43. cikkben előírt követelményeknek, de nem kell a felelőssége alá tartozó átviteli rendszer tulajdonosának lennie.

Azon átvitelirendszer-üzemeltetőnek, aki az átviteli rendszert tulajdonolja, meg kell felelnie a VI. fejezetben előírt követelményeknek, és a 43. cikk szerint kell tanúsítottnak lennie. Ez nem sérti a tulajdonjogi szempontból szétválasztottként, független rendszerirányítóként vagy független rendszerirányítóként tanúsított átvitelirendszer-üzemeltetők azon lehetőségét, hogy saját kezdeményezésükre és saját felügyeletük alatt egyes feladatokat más olyan átvitelirendszer-üzemeltetőkre ruházzanak át, amelyeket tulajdonjogi szempontból szétválasztottként, független rendszerirányítókként vagy független átvitelirendszer-üzemeltetőkként tanúsítottak, amennyiben a feladatok átruházása nem veszélyezteti az átruházó átvitelirendszer-üzemeltető tényleges és független döntéshozatali jogát.

(3)   Az (1) bekezdésben említett feladatok ellátásakor az átvitelirendszer-üzemeltetők figyelembe veszik a regionális koordinációs központok által kiadott ajánlásokat.

(4)   Az (1) bekezdés i) pontjában említett feladat ellátásakor az átvitelirendszer-üzemeltetőnek a kiegyenlítő szabályozási szolgáltatásokat az alábbiak szerint kell beszereznie:

a)

átlátható, megkülönböztetésmentes és piaci alapú eljárásokkal;

b)

valamennyi alkalmas villamosenergia-ipari vállalkozás és piaci szereplő részvételének biztosításával, beleértve a megújuló forrásokból származó energiát kínáló piaci szereplőket, a keresletoldali válaszban részt vevő piaci szereplőket, az energiatároló létesítmények üzemeltetőit és az aggregálást végző villamosenergia-ipari vállalkozásokat is.

Az első albekezdés b) pontja alkalmazásában a szabályozó hatóságok és az átvitelirendszer-üzemeltetők az összes piaci szereplővel szoros együttműködésben, az e piacokra vonatkozó műszaki követelmények alapján meghatározzák az e piacokon való részvétel technikai jellemzőit.

(5)   A (4) bekezdésben foglalt előírásokat alkalmazni kell az átvitelirendszer-üzemeltetők által nyújtott nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatásokra, kivéve, ha a szabályozó hatóság arra a megállapításra jutott, hogy e nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatások piaci alapon történő nyújtása gazdaságilag nem hatékony, és ezért eltérést engedélyezett. Különösen, a keretszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők a keresletoldali választ nyújtóktól vagy az energiatárolást végzőktől szerezhessenek be ilyen szolgáltatásokat, valamint biztosítaniuk kell az energiahatékonysági intézkedések bevezetésének ösztönzését, amennyiben ezek a szolgáltatások költséghatékonyan csökkentik a villamosenergia-kapacitás naprakésszé tételének vagy helyettesítésének igényét, és támogatják az elosztórendszer hatékony és biztonságos üzemeltetését.

(6)   A szabályozó hatóság által jóváhagyott átvitelirendszer-üzemeltetők vagy maga a szabályozó hatóság átlátható és részvételen alapuló, valamennyi releváns rendszerhasználót és az elosztórendszer-üzemeltetőket is felölelő folyamat révén meghatározza a beszerzett nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatásokra vonatkozó előírásokat, valamint adott esetben az ilyen szolgáltatásokhoz kapcsolódó szabványosított piaci termékeket legalább nemzeti szinten. Az előírásokkal biztosítani kell valamennyi piaci szereplő – beleértve a megújuló forrásokból származó energiát kínáló piaci szereplőket, a keresletoldali válaszban részt vevő piaci szereplőket, az energiatároló létesítmények üzemeltetőit és az aggregálást végző villamosenergia-ipari vállalkozásokat is – hatékony és megkülönböztetésmentes részvételét. Az átvitelirendszer-üzemeltetők minden szükséges információt megosztanak és együttműködnek az elosztórendszer-üzemeltetőkkel, hogy biztosítsák az erőforrások optimális kiaknázását, valamint a rendszer biztos és eredményes működését, továbbá elősegítsék a piac fejlődését. Az átvitelirendszer-üzemeltetőket megfelelő ellentételezésben kell részesíteni a fenti szolgáltatások beszerzéséért, legalább a kapcsolódó észszerű költségeik visszatérítése érdekében, ideértve a szükséges információs és kommunikációs technológiák, valamint infrastruktúra költségeit is.

(7)   Az (5) bekezdésben említett, a nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatások beszerzésére vonatkozó ezen kötelezettség nem alkalmazandó a teljes mértékben integrált hálózati elemek esetében.

(8)   A tagállamok vagy kijelölt illetékes hatóságaik engedélyezhetik az átvitelirendszer-üzemeltetők számára, hogy az ezen irányelvben és az (EU) 2019/943 rendeletben előírtakon kívül más tevékenységeket is végezzenek, amennyiben ezekre a tevékenységekre az átvitelirendszer-üzemeltetőknek szükségük van ahhoz, hogy teljesítsék az ezen irányelvben vagy az (EU) 2019/943 rendeletben rögzített kötelességeiket, feltéve hogy a szabályozó hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen eltérés szükséges. Ez a bekezdés nem érinti az átvitelirendszer-üzemeltetők jogát a villamosenergia-hálózatoktól eltérő hálózatok tulajdonlására, fejlesztésére, kezelésére vagy üzemeltetésére, ha a tagállam vagy a kijelölt illetékes hatóság biztosította ezt a jogot.

41. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetőkre és átvitelirendszer-tulajdonosokra vonatkozó titoktartási és átláthatósági kötelezettségek

(1)   Minden átvitelirendszer-üzemeltető és minden átvitelirendszer-tulajdonos az 55. cikk vagy bármely egyéb, az információ nyilvánosságra hozatalára vonatkozó jogi kötelezettség sérelme nélkül megőrzi az olyan, üzleti szempontból érzékeny információ titkosságát, amelyekhez üzleti tevékenysége során jut hozzá, és megakadályozza, hogy a saját tevékenységével kapcsolatos információ, amely üzleti szempontból előnyös lehet, megkülönböztető módon kerüljön nyilvánosságra. Különösen nem hoz nyilvánosságra üzleti szempontból érzékeny információkat a vállalkozás más része számára, kivéve, ha az az üzleti tranzakció végrehajtása miatt szükséges. Az információs szétválasztás szabályainak teljes körű betartatása érdekében a tagállamok azt is biztosítják, hogy az átvitelirendszer-tulajdonos és a vállalkozás többi része ne használjon közös szolgáltatásokat, például közös jogi szolgáltatásokat, kivéve a kizárólag adminisztratív vagy informatikai jellegű feladatokat.

(2)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők a kapcsolt vállalkozások villamosenergia-értékesítései vagy -vásárlásai során semmilyen módon nem élhetnek vissza a hálózati hozzáférés biztosítása vagy az azokkal kapcsolatos tárgyalás során harmadik felektől szerzett, üzleti szempontból érzékeny információval.

(3)   A tényleges versenyhez és a piac hatékony működéséhez szükséges információkat közzé kell tenni. Ez a kötelezettség nem sértheti az üzleti szempontból érzékeny információk bizalmas jellegének megóvását.

42. cikk

Az új termelőlétesítmények és energiatároló létesítmények átviteli rendszerhez való csatlakoztatásával kapcsolatos döntéshozatali hatáskörök

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltető átlátható és hatékony eljárásokat hoz létre és tesz közzé az új termelőlétesítmények és energiatároló létesítmények átviteli rendszerhez való megkülönböztetésmentes csatlakoztatása tekintetében. Ezek az eljárások a szabályozó hatóság engedélyéhez kötöttek.

(2)   Az átvitelirendszer-üzemeltető nem jogosult arra, hogy a rendelkezésre álló hálózati kapacitások esetleges jövőbeni korlátaira – mint például az átviteli rendszer távoli részében előforduló szűk keresztmetszetre – hivatkozva visszautasítsa egy új termelőlétesítmény vagy energiatároló létesítmény csatlakoztatását. Az átvitelirendszer-üzemeltető köteles a szükséges tájékoztatást megadni.

Az első albekezdés nem sértheti az átvitelirendszer-üzemeltetők azon lehetőségét, hogy korlátozzák a garantált csatlakozási kapacitást vagy korlátozott üzemeléssel biztosítsák a csatlakozást annak érdekében, hogy az új termelőlétesítmények vagy energiatároló létesítmények tekintetében biztosítsák a gazdasági hatékonyságot, amennyiben a szabályozó hatóság jóváhagyta a korlátozást. A szabályozó hatóságnak biztosítania kell, hogy a garantált csatlakozási kapacitás korlátozását vagy az üzemelési korlátozásokat átlátható és megkülönböztetésmentes eljárásokkal vezessék be, és ezek ne akadályozzák indokolatlanul a piacra jutást. Amennyiben a termelőlétesítmény vagy az energiatároló létesítmény viseli a korlátlan csatlakozás költségeit, akkor nem alkalmazható korlátozás.

(3)   Az átvitelirendszer-üzemeltető nem jogosult arra, hogy arra hivatkozva utasítson vissza egy új csatlakozási pontot, hogy az új csatlakozási pont közelében lévő rendszerelemek szükséges kapacitásnövelése miatt további költségek keletkeznének.

VI. FEJEZET

AZ ÁTVITELIRENDSZER-ÜZEMELTETŐK SZÉTVÁLASZTÁSA

1. szakasz

Tulajdonjogi szétválasztás

43. cikk

Az átviteli rendszerek és az átvitelirendszer-üzemeltetők tulajdonjogi szétválasztása

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy:

a)

minden olyan vállalkozás, amelynek tulajdonában átviteli rendszer van átvitelirendszer-üzemeltetőként működjön;

b)

ugyanazon személy vagy személyek ne legyenek jogosultak:

i.

közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolni egy termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás felett, és közvetlenül vagy közvetve irányítást vagy bármely jogot gyakorolni egy átvitelirendszer-üzemeltető vagy átviteli rendszer felett; vagy

ii.

közvetlenül vagy közvetve irányítást gyakorolni egy átvitelirendszer-üzemeltető vagy egy átviteli rendszer felett, és közvetlenül vagy közvetve irányítást vagy bármely jogot gyakorolni egy termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás felett;

c)

ugyanazon személy vagy személyek ne legyenek jogosultak kinevezni egy átvitelitrendszer-üzemeltető vagy átviteli rendszer felügyelőbizottsága, igazgatási testülete vagy a vállalkozást jogilag képviselő testület tagjait, és közvetlenül vagy közvetve irányítást vagy bármely jogot gyakorolni egy termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás felett; és

d)

ugyanazon személy ne lehessen tag egyfelől egy termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozásnak, és másfelől egy átvitelirendszer-üzemeltetőben vagy átviteli rendszerben tulajdonnal rendelkező társaságnak is a felügyelőbizottságában, az igazgatási testületében vagy a vállalkozást jogilag képviselő testületében.

(2)   Az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett jogok közé tartozik különösen:

a)

a szavazati jogok gyakorlására vonatkozó jogkör;

b)

a felügyelőbizottság, az igazgatási testület vagy a vállalkozást jogilag képviselő testület tagjainak kinevezésére vonatkozó jogkör; vagy

c)

a többségi részesedéssel való rendelkezés.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a „termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás” kifejezés magában foglalja a 2009/73/EK irányelv szerinti „termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás”, továbbá az „átvitelirendszer-üzemeltető” és az „átviteli rendszer” kifejezés magában foglalja az említett irányelv szerinti „szállításirendszer-üzemeltető” és „szállítási rendszer” fogalmakat.

(4)   Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kötelezettség teljesül abban az esetben, ha kettő vagy több, átviteli rendszerben tulajdonnal rendelkező vállalkozás olyan közös vállalatot alapít, amely az érintett átviteli rendszerek tekintetében kettő vagy több tagállamban átvitelirendszer-üzemeltetőként tevékenykedik. A közös vállalkozásnak más vállalkozás nem lehet része, kivéve, ha a 44. cikk értelmében független rendszerüzemeltetőként vagy a 3. szakasz céljaira független átvitelirendszer-üzemeltetőként engedélyezték.

(5)   E cikk végrehajtása céljából, amennyiben az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett személy a tagállam vagy valamely más közjogi szerv, az egyrészt az átvitelirendszer-üzemeltető vagy az átviteli rendszer felett, másrészt a termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás felett irányítást gyakorló két külön közjogi szerv különböző személynek vagy személyeknek minősül.

(6)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy sem az a 41. cikkben említett üzleti szempontból érzékeny információ, amellyel egy korábban vertikálisan integrált vállalkozás részét képező átvitelirendszer-üzemeltető rendelkezik, sem pedig az ilyen átvitelirendszer-üzemeltető személyzetére vonatkozó információ nem jut termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás tudomására.

(7)   Amennyiben 2009. szeptember 3-án az átviteli rendszer egy vertikálisan integrált vállalkozás része, a tagállam dönthet úgy, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdést.

Ilyen esetben az érintett tagállamok:

a)

a 44. cikkel összhangban független rendszerüzemeltetőt jelölnek ki; vagy

b)

megfelelnek a 3. szakasznak.

(8)   Amennyiben 2009. szeptember 3-án az átviteli rendszer vertikálisan integrált vállalkozás része, és olyan szabályok vannak életben, amelyek a 3. szakasznál nagyobb tényleges függetlenséget biztosítanak az átvitelirendszer-üzemeltető számára, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák az (1) bekezdést.

(9)   Mielőtt valamely vállalkozást az e cikk (8) bekezdése szerint átvitelirendszer-üzemeltetőként jóváhagynak és kijelölnek, azt az ezen irányelv 52. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében és az (EU) 2019/943 rendelet 51. cikkében megállapított eljárásokkal összhangban tanúsítani kell, majd ezt követően a Bizottság ellenőrzi, hogy a hatályos szabályok az e fejezet 3. szakaszánál egyértelműen nagyobb tényleges függetlenséget biztosítanak-e az átvitelirendszer-üzemeltető számára.

(10)   Semmilyen esetben nem lehet meggátolni, hogy az átviteli rendszerben tulajdonnal rendelkező, vertikálisan integrált vállalkozások lépéseket tegyenek az (1) bekezdésnek való megfelelés érdekében.

(11)   Az (1) bekezdést alkalmazó tagállamokban a termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozások semmilyen esetben sem lehetnek abban a helyzetben, hogy a szétválasztott átvitelirendszer-üzemeltetők felett akár közvetve, akár közvetlenül átvegyék az irányítást, vagy felettük bármilyen jogot gyakoroljanak.

2. szakasz

Független rendszerüzemeltető

44. cikk

Független rendszerüzemeltető

(1)   Amennyiben 2009. szeptember 3-án az átviteli rendszer egy vertikálisan integrált vállalkozás része, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a 43. cikk (1) bekezdését, és az átvitelirendszer-tulajdonos javaslatára független rendszerüzemeltetőt jelölnek ki. Az ilyen kijelölést a Bizottságnak jóvá kell hagynia.

(2)   A tagállamok akkor hagyhatnak jóvá és jelölhetnek ki független rendszerüzemeltetőt, ha:

a)

az üzemeltetőjelölt bizonyítja, hogy megfelel a 43. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában foglalt követelményeknek;

b)

az üzemeltetőjelölt bizonyítja, hogy rendelkezik a 40. cikk szerinti feladatok végrehajtásához szükséges pénzügyi, műszaki, tárgyi és humán erőforrásokkal;

c)

az üzemeltetőjelölt kötelezettséget vállal arra, hogy megfelel a szabályozó hatóság által figyelemmel kísért, tízéves hálózatfejlesztési tervnek;

d)

az átvitelirendszer-üzemeltető bizonyítja képességét a (5) bekezdés szerinti kötelezettségei teljesítésére. Ennek érdekében benyújtja az üzemeltetőjelölttel és minden más érintett jogalannyal kötendő szerződéses megállapodások tervezetét; és

e)

az üzemeltetőjelölt bizonyítja képességét az (EU) 2019/943 rendelet szerinti kötelezettségei teljesítésére, ideértve az átvitelirendszer-üzemeltetők európai és regionális szintű együttműködését is.

(3)   A tagállamok jóváhagyják és független rendszerüzemeltetőnek jelölik ki azokat a vállalkozásokat, amelyekről a szabályozó hatóság tanúsítja, hogy megfelelnek az 53. cikk és a 13. cikk (2) bekezdése követelményeinek. A tanúsítás céljából az ezen irányelv 52. cikkében és az (EU) 2019/943 rendelet 51. cikkében vagy az ezen irányelv 53. cikkében szereplő eljárás alkalmazandó.

(4)   Minden független rendszerüzemeltető felelős a harmadik fél hozzáférésének engedélyezéséért és igazgatásáért, beleértve a hozzáférési díjakat, a szűk keresztmetszet kezeléséért felszámított díjakat és – az (EU) 2019/943 rendelet 49. cikkével összhangban – az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti ellentételezési mechanizmus szerinti kifizetések beszedését is, továbbá felelős az átviteli rendszer üzemeltetéséért, karbantartásáért és fejlesztéséért, valamint annak biztosításáért, hogy a rendszer a beruházások tervezése révén hosszú távon képes legyen az észszerű igények kielégítésére. Az átviteli rendszer fejlesztése során a független rendszerüzemeltető felelős az új infrastruktúra tervezéséért (beleértve az engedélyezési eljárást is), kiépítéséért és beüzemeléséért. E célból a független rendszerüzemeltető átvitelirendszer-üzemeltetőként jár el e szakasszal összhangban. Az átvitelirendszer-tulajdonos nem felelős sem a harmadik fél hozzáférésének engedélyezéséért és igazgatásáért, sem a beruházások megtervezéséért.

(5)   Ha a független rendszerüzemeltetőt kijelölték, az átvitelirendszer-tulajdonos:

a)

minden lényeges együttműködést és támogatást megad a független rendszerüzemeltetőnek feladatai végrehajtásához, különös tekintettel minden vonatkozó információra;

b)

finanszírozza a független rendszerüzemeltető által elhatározott és a szabályozó hatóság által jóváhagyott beruházásokat, vagy beleegyezik annak bármely érdekelt fél – akár a független rendszerüzemeltető – általi finanszírozásába. A vonatkozó pénzügyi megállapodásokhoz a szabályozó hatóság jóváhagyása szükséges. Az ilyen jóváhagyást megelőzően a szabályozó hatóság konzultál az átvitelirendszer-tulajdonossal és a többi érdekelt féllel;

c)

fedezetet biztosít a hálózati vagyonhoz kapcsolódó kötelezettségekre, kivéve a független rendszerüzemeltető feladataihoz kapcsolódó kötelezettségeket; és

d)

a hálózatbővítések finanszírozásának megkönnyítése érdekében biztosítékot nyújt, kivéve azon beruházásokat, amelyek esetében a b) ponttal összhangban beleegyezését adta a beruházás bármely érdekelt fél – akár a független rendszerüzemeltető – általi finanszírozásába.

(6)   A szabályozó hatósággal szoros együttműködésben az érintett nemzeti versenyhivatalt minden olyan hatáskörrel fel kell ruházni, amely szükséges ahhoz, hogy eredményesen figyelemmel tudja kísérni az átvitelirendszer-tulajdonos (5) bekezdés szerinti kötelezettségeinek teljesítését.

45. cikk

Az átvitelirendszer-tulajdonosok szétválasztása

(1)   A vertikálisan integrált vállalkozás részét képező átvitelirendszer-tulajdonosnak – ha független rendszerüzemeltetőt jelöltek ki – legalább társasági formájában, valamint szervezete és döntéshozatala szempontjából függetlennek kell lennie az átvitelhez nem kapcsolódó egyéb tevékenységektől.

(2)   Az (1) bekezdésben említett átvitelirendszer-tulajdonosok függetlenségének biztosításához a következő minimumkövetelményeknek kell eleget tenni:

a)

az átvitelirendszer-tulajdonos igazgatásáért felelős személyek nem vehetnek részt az integrált villamosenergia-ipari vállalkozás azon szervezetében, amely a villamosenergia-termelés, -elosztás és -ellátás napi üzemviteléért közvetve vagy közvetlenül felelős;

b)

megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az átvitelirendszer-tulajdonos igazgatásáért felelős személyek szakmai érdekeit olyan módon vegyék figyelembe, amely biztosítja számukra a független cselekvés lehetőségét; és

c)

az átvitelirendszer-tulajdonos megfelelőségi programot állít össze, amely meghatározza az intézkedéseket a megkülönböztető magatartás kizárása érdekében, és biztosítja, hogy a program végrehajtását megfelelő módon kísérjék figyelemmel. A megfelelőségi program meghatározza az alkalmazottaknak az e célok megvalósításához szükséges kötelezettségeit. A megfelelőségi program felügyeletéért felelős személy vagy testület a megtett intézkedésekről éves jelentést terjeszt a szabályozó hatóság elé, és ezt a jelentést nyilvánosságra hozza.

3. szakasz

Független átvitelirendszer-üzemeltetők

46. cikk

Eszközök, berendezések, személyzet és jogi személyiség

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltetőknek rendelkezniük kell minden olyan emberi, műszaki, tárgyi és pénzügyi erőforrással, amely az ezen irányelv szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez, valamint a villamosenergia-átviteli tevékenység végzéséhez szükséges, így különösen:

a)

a villamosenergia-átviteli tevékenység végzéséhez szükséges eszközöknek, ideértve az átviteli rendszert is, az átvitelirendszer-üzemeltető tulajdonát kell képezniük;

b)

az átvitelirendszer-üzemeltetőnek kell alkalmaznia a villamosenergia-átviteli tevékenység végzéséhez – ideértve a vállalattal kapcsolatos valamennyi feladat ellátását is – szükséges személyzetet;

c)

tilos a vertikálisan integrált vállalkozás egyéb részébe vagy részéből munkaerőt kölcsönözni vagy szolgáltatást nyújtani. Az átvitelirendszer-üzemeltető azonban szolgáltatásokat nyújthat a vertikálisan integrált vállalkozásnak, ha:

i.

ezeknek a szolgáltatásoknak a nyújtása nem jelent hátrányos megkülönböztetést a rendszerhasználók között, az valamennyi rendszerhasználó számára azonos feltételekkel áll rendelkezésre, és a termelés vagy ellátás terén nem korlátozza, torzítja vagy akadályozza a versenyt; és

ii.

az ezeknek a szolgáltatásoknak a nyújtására vonatkozó feltételeket a szabályozó hatóság jóváhagyta;

d)

a 49. cikk szerinti felügyeleti szerv döntéseinek sérelme nélkül a jövőbeli beruházási projektekhez és/vagy a meglevő eszközök lecseréléséhez szükséges pénzügyi forrásokat a vertikálisan integrált vállalkozás az átvitelirendszer-üzemeltető megfelelő kérelmét követően kellő időben rendelkezésre bocsátja.

(2)   A villamosenergia-átviteli tevékenység a 40. cikkben felsoroltakon kívül legalább az alábbi feladatokat foglalja magában:

a)

az átvitelirendszer-üzemeltető képviselete, valamint kapcsolattartás a harmadik felekkel és a szabályozó hatóságokkal;

b)

az átvitelirendszer-üzemeltető képviselete a villamosenergia-piaci ENTSO-ban;

c)

a harmadik fél általi, megkülönböztetés-mentes hozzáférés engedélyezése és igazgatása, a rendszerhasználók vagy a rendszerhasználók csoportjai számára;

d)

az átviteli rendszerrel kapcsolatos valamennyi díj beszedése, ideértve a hozzáférési díjakat, az energiakompenzációt és a kisegítő szolgáltatások díjait is;

e)

biztonságos, hatékony és gazdaságos átviteli rendszer üzemeltetése, karbantartása és fejlesztése;

f)

a rendszernek az észszerű kereslet kielégítésére való hosszú távú képességét biztosító és az ellátás biztonságát garantáló beruházások tervezése;

(g)

megfelelő közös vállalkozások létrehozása, többek között egy vagy több átvitelirendszer-üzemeltetővel, villamosenergia-tőzsdékkel és más megfelelő szereplőkkel regionális piacok kialakításának vagy a liberalizációs folyamat megkönnyítésének céljával; és

h)

a vállalattal kapcsolatos valamennyi szolgáltatás, ideértve a jogi, a könyvviteli és az informatikai szolgáltatásokat is.

(3)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők az (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) I. mellékletében említett jogi formában alakulnak meg.

(4)   Az átvitelirendszer-üzemeltető társaság jogi személyiségében, kommunikációjában, márkaépítésében és telephelyei révén nem lehet összetéveszthető a vertikálisan integrált vállalkozás vagy annak valamely része különálló jogi személyisége tekintetében.

(5)   Az átvitelirendszer-üzemeltető informatikai rendszereit vagy berendezéseit, fizikai létesítményeit és biztonságos hozzáférési rendszereit nem osztja meg a vertikálisan integrált vállalkozás egyetlen más tagjával sem, továbbá az informatikai rendszerekre vagy berendezésekre és a biztonságos hozzáférési rendszerekre vonatkozóan nem alkalmazhatja ugyanazokat a tanácsadókat vagy külső vállalkozókat.

(6)   Az átvitelirendszer-üzemeltető elszámolásainak számviteli ellenőrzését a vertikálisan integrált vállalatot vagy annak bármely részét ellenőrzőtől eltérő könyvvizsgáló végzi.

47. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltető függetlensége

(1)   A 49. cikk szerinti felügyeleti szerv határozatainak sérelme nélkül az átvitelirendszer-üzemeltetőnek:

a)

az üzemeltetéshez, a karbantartáshoz vagy az átviteli rendszer fejlesztéséhez szükséges eszközök tekintetében a vertikálisan integrált vállalkozástól függetlenül, tényleges döntéshozatali jogokkal kell rendelkeznie; és

b)

jogában áll, hogy a tőkepiacon – különösen hitelfelvétel és tőkeemelés révén – pénzt szerezzen.

(2)   Az átvitelirendszer-üzemeltető mindenkor köteles úgy eljárni, hogy biztosítsa, hogy az átviteli tevékenység megfelelő és hatékony módon történő végzéséhez és a hatékony, biztonságos és gazdaságos átviteli rendszer létrehozásához és karbantartásához szükséges erőforrások a rendelkezésére álljanak.

(3)   A vertikálisan integrált vállalkozás termelési vagy ellátási feladatot végző leányvállalatai sem közvetlen, sem közvetett módon nem rendelkezhetnek részesedéssel az átvitelirendszer-üzemeltetőben. Az átvitelirendszer-üzemeltető sem közvetlen, sem közvetett módon nem rendelkezhet részesedéssel a vertikálisan integrált vállalkozás termelési vagy ellátási feladatot betöltő leányvállalataiban, és nem részesülhet az e leányvállalatoktól származó osztalékból vagy egyéb pénzügyi előnyből.

(4)   Az átvitelirendszer-üzemeltető általános irányítási struktúrája és vállalati alapszabálya biztosítja az átvitelirendszer-üzemeltető tényleges függetlenségét, e szakasszal összhangban. A vertikálisan integrált vállalkozás sem közvetlenül, sem közvetetten nem határozhatja meg az átviteli rendszer-üzemeltető versenymagatartását az átvitelirendszer-üzemeltető napi tevékenységei és a hálózatkezelés vonatkozásában, vagy az 51. cikk szerint kidolgozott tízéves hálózatfejlesztési terv előkészítéséhez szükséges tevékenységekkel kapcsolatban.

(5)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők az ezen irányelv 40. cikkében és 46. cikkének (2) bekezdésében említett feladataik, valamint az (EU) 2019/943 rendelet 16., 18., 19. és 50. cikke szerinti kötelezettségeik teljesítése során nem tesznek megkülönböztetést a különböző személyek vagy jogalanyok tekintetében, továbbá a termelés és az ellátás terén nem korlátozzák, torzítják vagy akadályozzák a versenyt.

(6)   A vertikálisan integrált vállalkozás és az átvitelirendszer-üzemeltető közötti valamennyi kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatnak, ideértve az átvitelirendszer-üzemeltető által a vertikálisan integrált vállalkozás számára nyújtott kölcsönöket is, meg kell felelnie a piaci feltételeknek. Az átvitelirendszer-üzemeltető részletes nyilvántartást vezet e kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokról, és azokat a szabályozó hatóság kérésére rendelkezésre bocsátja.

(7)   Az átvitelirendszer-üzemeltető a vertikálisan integrált vállalkozással kötött minden kereskedelmi és pénzügyi megállapodást jóváhagyásra benyújt a szabályozó hatóságnak.

(8)   Az átvitelirendszer-üzemeltető tájékoztatja a szabályozó hatóságot a 46. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett, a jövőbeli beruházási projektek és/vagy a meglevő eszközök lecserélése céljára rendelkezésre álló pénzügyi forrásokról.

(9)   A vertikálisan integrált vállalkozás tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely az átvitelirendszer-üzemeltetőt akadályozza vagy hátráltatja az e fejezetben említett kötelezettségeinek teljesítésében, továbbá nem követelheti meg az átvitelirendszer-üzemeltetőtől, hogy e kötelezettségek teljesítéséhez a vertikálisan integrált vállalkozástól engedélyt kérjen.

(10)   A vállalkozásokat, amelyekkel kapcsolatban a szabályozó hatóság tanúsította, hogy megfelelnek az e fejezetben foglalt követelményeknek, az érintett tagállam engedélyezi és átvitelirendszer-üzemeltetővé jelöli ki. A tanúsítás céljából az ezen irányelv 52. cikkében és az (EU) 2019/943 rendelet 51. cikkében vagy az ezen irányelv 53. cikkében szereplő eljárás alkalmazandó.

48. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltető személyzetének és ügyvezetésének függetlensége

(1)   A kinevezésekkel, meghosszabbításokkal és munkafeltételekkel – ideértve az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyeknek és/vagy igazgatási szervei tagjainak javadalmazását és hivatali idejük megszűnését is – kapcsolatos határozatokat az átvitelirendszer-üzemeltető 49. cikkel összhangban kijelölt felügyeleti szerve hozza meg.

(2)   A felügyeleti szerv által az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személlyé és/vagy igazgatási szerveinek tagjává való kinevezésre vagy e tisztségben való meghosszabbítására jelölt személyek személyéről, a hivatali idejüket szabályozó feltételekről, hivatali idejük tartamáról és megszűnéséről, valamint a hivatali idejük megszüntetésére vonatkozó bármely javasolt határozat indokairól értesíteni kell a szabályozó hatóságot. Ezek az (1) bekezdésben említett a feltételek és határozatok kizárólag akkor emelkednek kötelező erőre, ha a szabályozó hatóság az arról szóló értesítést követő három héten belül nem emelt ellenük kifogást.

A szabályozó hatóság kifogást emelhet az (1) bekezdésben említett határozatok ellen, ha:

a)

kétségei merülnek fel az ügyvezetéséért felelős személlyé és/vagy az igazgatási szervek tagjává való kinevezésre jelölt személy szakmai függetlenségével kapcsolatban; vagy

b)

a megbízatás idő előtti megszűnése esetén kétség merül fel az idő előtti megszűnés indokolásával kapcsolatban.

(3)   Az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyek és/vagy igazgatási szerveinek tagjai esetében, akikre ez a bekezdés vonatkozik, a kinevezést megelőző három éves időszakban az átvitelirendszer-üzemeltetőn kívül sem közvetve, sem közvetlenül semmilyen szakmai beosztással vagy felelősséggel, érdekkel vagy üzleti kapcsolattal nem kötődhetnek a vertikálisan integrált vállalkozáshoz vagy annak bármely részéhez vagy annak irányító részvényeseihez.

(4)   Az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyeknek és/vagy igazgatási szervei tagjainak, valamint alkalmazottainak sem közvetve, sem közvetlenül semmilyen egyéb szakmai beosztásuk vagy felelősségük, érdekük vagy üzleti kapcsolatuk nem lehet a vertikálisan integrált vállalkozás más részeivel vagy annak irányító részvényeseivel.

(5)   Az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyeknek és/vagy igazgatási szervei tagjainak, valamint alkalmazottainak az átvitelirendszer-üzemeltetőn kívül sem közvetve, sem közvetlenül nem fűződhet érdeke a vertikálisan integrált vállalkozás egyetlen részéhez sem, és attól semmiféle pénzügyi előnyben nem részesülhetnek. Javadalmazásuk nem függhet a vertikálisan integrált vállalkozás tevékenységétől vagy eredményeitől, kivéve az átvitelirendszer-üzemeltető tevékenységeit vagy eredményeit.

(6)   Az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyek és/vagy igazgatási szervei tagjai által a megbízatásuk idő előtti megszűnése miatt benyújtott panaszok tekintetében a szabályozó hatósághoz fordulás biztosítása útján tényleges jogorvoslati jogot kell biztosítani.

(7)   Az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyek és/vagy igazgatási szervei tagjai hivatali idejük megszűnését követően legalább négy évig nem kötődhetnek szakmai beosztással vagy felelősséggel, érdekkel vagy üzleti kapcsolattal a vertikálisan integrált vállalkozás semmilyen részéhez vagy annak irányító részvényeseihez, az átvitelirendszer-üzemeltetőt kivéve.

(8)   A (3) bekezdés az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyeknek és/vagy igazgatási szervei tagjainak többségére alkalmazandó.

Az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséért felelős személyek és/vagy igazgatási szerveinek azon tagjai, akikre a (3) bekezdés nem vonatkozik, a kinevezésüket megelőző legalább hathónapos időszakban semmilyen ügyvezetési vagy más hasonló tevékenységet nem végezhetnek a vertikálisan integrált vállalkozásban.

E bekezdés első albekezdését és a (4)–(7) bekezdéseket az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetéséhez tartozó személyekre, és e személyeknek közvetlenül beosztott, a hálózat üzemeltetésével, karbantartásával vagy fejlesztésével kapcsolatos feladatot ellátó valamennyi személyre alkalmazni kell.

49. cikk

Felügyeleti szerv

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltető felügyeleti szervvel rendelkezik, amely felel az átvitelirendszer-üzemeltető részvényesei vagyonának értékére esetlegesen jelentős hatást gyakorló határozatok, különösen az éves, valamint a hosszabb távra szóló pénzügyi terv jóváhagyására, az átvitelirendszer-üzemeltető eladósodási szintjére, valamint a részvényeseknek kifizetett osztalék összegére vonatkozó határozatok meghozataláért. Nem tartoznak a felügyeleti szerv hatáskörébe az átvitelirendszer-üzemeltető napi tevékenységeivel és a hálózatkezeléssel, és az 51. cikk szerint kidolgozott tízéves hálózatfejlesztési terv előkészítéséhez szükséges tevékenységekkel kapcsolatos határozatok.

(2)   A felügyeleti szerv a vertikálisan integrált vállalkozást képviselő tagokból, a harmadik személy részvényeseket képviselő tagokból, valamint amennyiben a vonatkozó nemzeti jog úgy rendelkezik, az egyéb érdekelt feleket, például az átvitelirendszer-üzemeltető alkalmazottait képviselő tagokból áll.

(3)   A 48. cikk (2) bekezdésének első albekezdése és a 48. cikk (3)–(7) bekezdése legalább a felügyeleti szerv tagjainak felénél egy fővel kevesebb tagra alkalmazandó.

A 48. cikk (2) bekezdése második albekezdésének b) pontja a felügyeleti szerv valamennyi tagjára alkalmazandó.

50. cikk

Megfelelőségi program és megfelelésért felelős tisztviselő

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők olyan megfelelőségi programot állítsanak össze és hajtsanak végre, amely meghatározza az intézkedéseket a megkülönböztető magatartás kizárása érdekében, és biztosítják a programnak való megfelelés megfelelő figyelemmel kísérését. A megfelelőségi program meghatározza az alkalmazottaknak az e célok megvalósításához szükséges kötelezettségeit. A programot a szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia. A szabályozó hatóság hatáskörének sérelme nélkül a programnak való megfelelés független ellenőrzését a megfelelésért felelős tisztviselő végzi.

(2)   A megfelelésért felelős tisztviselőt a felügyeleti szerv nevezi ki, a szabályozó hatóság jóváhagyásával. A szabályozó hatóság a megfelelésért felelős tisztviselő kijelölésének jóváhagyását a függetlenség vagy szakképzettség hiánya miatt elutasíthatja. A megfelelésért felelős tisztviselő természetes vagy jogi személy lehet. A megfelelésért felelős tisztviselőre a 48. cikk (2)–(8) bekezdését kell alkalmazni.

(3)   A megfelelésért felelős tisztviselő feladatai:

a)

a megfelelési program végrehajtásának figyelemmel kísérése;

b)

a megfelelési program végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket meghatározó éves jelentés kidolgozása, valamint e jelentés benyújtása a szabályozó hatóságnak;

c)

jelentéstétel a felügyeleti szerv felé, valamint ajánlások készítése a megfelelési programról és annak végrehajtásáról;

d)

a szabályozó hatóság értesítése a megfelelőségi program végrehajtása tekintetében tapasztalt jelentős hiányosságokról; és

e)

jelentéstétel a szabályozó hatóság felé a vertikálisan integrált vállalkozás és az átvitelirendszer-üzemeltető közötti mindennemű kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokról.

(4)   A megfelelésért felelős tisztviselő a beruházási tervre vagy a hálózatban megvalósítandó egyedi beruházásokra vonatkozó határozati javaslatokat benyújtja a szabályozó hatóságnak. Ezt legkésőbb akkor kell megtennie, amikor az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezető és/vagy hatáskörrel rendelkező igazgatási szerve azokat a felügyeleti szervnek benyújtja.

(5)   Amennyiben a vertikálisan integrált vállalkozás a közgyűlésen vagy az általa a felügyelő szervbe kijelölt tagok szavazatán keresztül egy olyan határozat meghozatalát akadályozza meg, amely beruházásokat akadályoz meg vagy késleltet, és amelyet a tízéves hálózati fejlesztési terv értelmében három éven belül kellett volna végrehajtani, a megfelelésért felelős tisztviselő ezt az 51. cikkel összhangban jelenti a szabályozó hatóságnak.

(6)   A megfelelésért felelős tisztviselő megbízatásának vagy alkalmazásának feltételeit, beleértve megbízatásának időtartamát is, a szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia. E feltételeknek biztosítaniuk kell a megfelelésért felelős tisztviselő függetlenségét, ideértve a megfelelésért felelős tisztviselő feladatai ellátásához szükséges valamennyi forrás biztosítását is. A megfelelésért felelős tisztviselő megbízatása alatt sem közvetve, sem közvetlenül nem kötődhet egyéb szakmai beosztással, felelősséggel vagy érdekkel a vertikálisan integrált vállalkozás semmilyen részéhez vagy annak irányító részvényeseihez.

(7)   A megfelelésért felelős tisztviselő rendszeresen, akár írásban, akár szóban, a szabályozó hatóságnak jelentést tesz, és joga van ahhoz, hogy akár írásban, akár szóban rendszeresen jelentést tegyen az átvitelirendszer-üzemeltető felügyeleti szervének.

(8)   A megfelelésért felelős tisztviselő részt vehet az átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezetői vagy igazgatási szerveinek valamennyi ülésén, valamint a felügyeleti szerv és a közgyűlés ülésein is. A megfelelésért felelős tisztviselő az alábbi témákkal foglalkozó valamennyi ülésen részt vesz:

a)

a hálózathoz való hozzáférés feltételei az (EU) 2019/943 rendeletben meghatározottaknak megfelelően, különösen a tarifák, a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó szolgáltatások, a kapacitásfelosztás és a szűk keresztmetszet kezelése, az átláthatóság, a kisegítő szolgáltatások és a másodlagos piacok vonatkozásában;

b)

az átviteli rendszer üzemeltetése, karbantartása és fejlesztése érdekében vállalt projektek, ideértve a rendszerösszekötéssel és csatlakozással kapcsolatos beruházásokat is;

c)

az átviteli rendszer üzemeltetéséhez szükséges energiavásárlás vagy eladás.

(9)   A megfelelésért felelős tisztviselő figyelemmel kíséri, hogy az átvitelirendszer-üzemeltető megfelel-e a 41. cikknek.

(10)   A megfelelésért felelős tisztviselőnek jogában áll megismerni valamennyi releváns adatot, valamint az átvitelirendszer-üzemeltető irodáiba belépni, és a feladata elvégzéséhez szükséges valamennyi egyéb információhoz hozzáférni.

(11)   A megfelelésért felelős tisztviselő előzetes bejelentés nélkül léphet be az átvitelirendszer-üzemeltető irodáiba.

(12)   A szabályozó hatóság általi előzetes jóváhagyást követően a felügyelő testület felmentheti a megfelelésért felelős tisztviselőt. A felügyeleti szerv a szabályozó hatóság kérésére függetlenség vagy a szakmai képességek hiánya miatt felmenti a megfelelésért felelős tisztviselőt.

51. cikk

Hálózatfejlesztés és hatáskör a beruházási döntések meghozatalára

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltető – az érintett felekkel folytatott konzultációt követően – legalább kétévente tízéves hálózatfejlesztési tervet nyújt be a szabályozó hatóságnak, a fennálló és az előre jelzett kínálat és kereslet alapján. A hálózatfejlesztési tervnek hatékony intézkedéseket kell tartalmaznia a rendszer megfelelőségének, valamint az ellátás biztonságának szavatolása érdekében. Az átvitelirendszer-üzemeltető a tízéves hálózatfejlesztési tervet közzéteszi weboldalán.

(2)   A tízéves hálózatfejlesztési terv különösen:

a)

jelzi a piaci résztvevők számára azokat a főbb átviteli infrastruktúrát, amelyeket a következő tízévben meg kell építeni vagy fejleszteni kell;

b)

tartalmazza az összes olyan beruházást, amelyről már döntés született, és meghatározza azokat az új beruházásokat, amelyeket a következő három évben kell megvalósítani; és

c)

időkeretet ír elő valamennyi beruházási projekt tekintetében.

(3)   Az átvitelirendszer-üzemeltető a tízéves hálózatfejlesztési terv kidolgozása során teljes mértékben figyelembe veszi a keresletoldali válasz, az energiatároló létesítmények vagy egyéb erőforrások a rendszerbővítés alternatívájaként történő potenciális felhasználását, valamint a várt fogyasztást, a más országokkal folytatott kereskedelmet és az uniós szintű és a regionális hálózatokra vonatkozó beruházási terveket.

(4)   A szabályozó hatóság a tízéves hálózatfejlesztési tervről nyílt és átlátható módon valamennyi tényleges vagy potenciális rendszerhasználóval konzultál. A magukat potenciális rendszerhasználónak valló személyektől vagy vállalkozásoktól megkövetelhetik ezen állításuk alátámasztását. A szabályozó hatóság közzéteszi a konzultációs folyamat eredményeit, különösen az esetleges beruházási igényeket.

(5)   A szabályozó hatóság megvizsgálja, hogy a tízéves hálózatfejlesztési terv felöleli-e a konzultációs folyamat során azonosított valamennyi beruházási igényt, valamint hogy a terv összhangban áll-e az (EU) 2019/943 rendelet 30. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, nem kötelező érvényű, az Unió egészére kiterjedő, tízéves hálózatfejlesztési tervvel (az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési terv). Amennyiben bármilyen kétség merül fel az Unió egészére kiterjedő hálózatfejlesztési tervvel való összhanggal kapcsolatban, a szabályozó hatóság konzultál az ACER-rel. A szabályozó hatóság az átvitelirendszer-üzemeltetőtől megkövetelheti a 10 éves hálózatfejlesztési tervének módosítását.

Az illetékes nemzeti hatóságok megvizsgálják a tízéves hálózatfejlesztési terv és az (EU) 2018/1999 rendelettel összhangban benyújtott nemzeti energia- és klímaterv összhangját.

(6)   A szabályozó hatóság figyelemmel kíséri és értékeli a tízéves hálózatfejlesztési terv megvalósítását.

(7)   Abban az esetben, ha az átvitelirendszer-üzemeltető nem hajt végre egy, a tízéves hálózatfejlesztési terv értelmében a következő három évben megvalósítandó beruházást, a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a szabályozó hatóság – az adott beruházás megvalósítása érdekében, amennyiben a legutóbbi tízéves hálózatfejlesztési terv alapján az még indokolt – a következő intézkedések közül legalább egyet köteles legyen meghozni, kivéve, ha a beruházás végrehajtása az üzemeltetőn kívül álló, kényszerítő okok miatt hiúsul meg:

a)

az adott beruházások végrehajtásának megkövetelése az átvitelirendszer-üzemeltetőtől;

b)

az adott beruházás tekintetében bármely beruházó előtt nyitva álló versenytárgyalási eljárás szervezése; vagy

c)

az átvitelirendszer-üzemeltető kötelezése arra, hogy fogadjon el tőkeemelést a szükséges beruházások finanszírozásához, valamint hogy engedélyezze független beruházók részvételét a tőkében.

(8)   Ha a szabályozó hatóság élt a (7) bekezdés b) pontja szerinti hatáskörével, akkor az átvitelirendszer-üzemeltetőt kötelezheti arra, hogy az az alábbiak közül egy vagy több intézkedést elfogadjon:

a)

bármely harmadik fél általi finanszírozás;

b)

bármely harmadik fél általi kivitelezés;

c)

az érintett új eszközök általa történő megépítése;

d)

az érintett új eszközök általa történő üzemeltetése.

Az átvitelirendszer-üzemeltető biztosítja a beruházók számára a beruházás megvalósításához szükséges információkat, az új eszközöket hozzákapcsolja az átviteli hálózathoz, és – általánosságban – minden tőle telhető erőfeszítést megtesz a beruházási projekt végrehajtásának megkönnyítésére.

A vonatkozó pénzügyi megállapodásokhoz a szabályozó hatóság jóváhagyása szükséges.

(9)   Ha a szabályozó hatóság élt a (7) bekezdése szerinti hatásköreivel, az adott beruházások költségeire a releváns tarifaszabályozások vonatkoznak.

4. szakasz

Az átvitelirendszer-üzemeltetők kijelölése

52. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők kijelölése

(1)   A vállalkozásokat jóváhagyásukat és átvitelirendszer-üzemeltetővé való kijelölésüket megelőzően az e cikk (4), (5) és (6) bekezdésével és az (EU) 2019/943 rendelet 51. cikkében megállapított eljárásokkal összhangban tanúsítani kell.

(2)   A tagállamok jóváhagyják és átvitelirendszer-üzemeltetőnek jelölik ki azokat a vállalkozásokat, amelyekről a szabályozó hatóság az alábbi tanúsítási eljárásnak megfelelően tanúsítja, hogy teljesítik a 43. cikk követelményeit. Az átvitelirendszer-üzemeltetők kijelölését be kell jelenteni a Bizottságnak és közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők minden olyan tervezett ügyletet bejelentenek a szabályozó hatóságnak, amely miatt szükségessé válhat a 43. cikk követelményeinek való megfelelésük újraértékelése.

(4)   A szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők folyamatosan megfelelnek-e a 43. cikk követelményeinek. A megfelelés biztosítása érdekében tanúsítási eljárást indítanak:

a)

az átvitelirendszer-üzemeltető (3) bekezdés szerinti bejelentésére;

b)

saját kezdeményezésükre, amennyiben tudomásukra jut, hogy az átvitelirendszer-tulajdonosok vagy átvitelirendszer-üzemeltetők felett gyakorolt jogok vagy befolyás tervezett változtatása a 43. cikk a megsértéséhez vezethet, vagy amennyiben okuk van feltételezni, hogy ilyen jogsértés előfordulhatott; vagy

c)

a Bizottság indokolt kérésére.

(5)   A szabályozó hatóságok az átvitelirendszer-üzemeltető bejelentésének vagy a Bizottság kérésének időpontjától számított négy hónapon belül határozatot hoznak az átvitelirendszer-üzemeltető tanúsításáról. E határidő lejártával a tanúsítást megadottnak kell tekinteni. A szabályozó hatóság kifejezett vagy hallgatólagos határozata csak a (6) bekezdésben meghatározott eljárás befejezését követően lép hatályba.

(6)   Az átvitelirendszer-üzemeltető tanúsítására vonatkozó kifejezett vagy hallgatólagos határozatát a szabályozó hatóság haladéktalanul bejelenti a Bizottságnak, minden az arra a határozatra vonatkozó információval együtt. A Bizottság az (EU) 2019/943 rendelet 51. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően jár el.

(7)   A szabályozó hatóságok és a Bizottság kérheti az átvitelirendszer-üzemeltetőktől és a termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozásoktól, hogy adják meg az e cikk szerinti feladatok elvégzéséhez szükséges információkat.

(8)   A szabályozó hatóságok és a Bizottság megőrzi az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát.

53. cikk

A harmadik országokkal kapcsolatos tanúsítás

(1)   Amennyiben olyan átvitelirendszer-tulajdonos vagy átvitelirendszer-üzemeltető kéri a tanúsítást, amely felett harmadik országból vagy harmadik országokból származó személy vagy személyek gyakorolnak irányítást, a szabályozó hatóság értesíti a Bizottságot.

A szabályozó hatóság ugyancsak haladéktalanul értesíti a Bizottságot minden olyan körülményről, amelynek következtében valamely harmadik országból vagy harmadik országokból származó személy vagy személyek irányítást szereznének egy átviteli rendszer vagy egy átvitelirendszer-üzemeltető felett.

(2)   Az átvitelirendszer-üzemeltető értesíti a szabályozó hatóságot minden olyan körülményről, amelynek következtében valamely harmadik országból vagy harmadik országokból származó személy vagy személyek irányítást szereznének egy átviteli rendszer vagy egy átvitelirendszer-üzemeltető felett.

(3)   A szabályozó hatóság az átvitelirendszer-üzemeltető bejelentésétől számított négy hónapon belül határozati javaslatot készít elő az átvitelirendszer-üzemeltető tanúsításáról. A szabályozó hatóság megtagadja a tanúsítást, amennyiben nem bizonyították, hogy:

a)

az érintett jogalany megfelel a 43. cikk követelményeinek; és

b)

a szabályozó hatóságnak vagy a tagállam által kijelölt más hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak, hogy a tanúsítás megadása nem veszélyezteti a tagállam és az Unió energiaellátásának biztonságát. A szabályozó hatóság vagy a hatáskörrel rendelkező egyéb nemzeti hatóság a kérdés mérlegelésekor az alábbiakat veszi figyelembe:

i.

az Uniónak a nemzetközi jogból – beleértve azokat az egy vagy több harmadik országgal kötött megállapodásokat is, amelyekben az Unió részes fél, és amelyek foglalkoznak az ellátásbiztonság kérdéseivel – eredő, az adott harmadik országok tekintetében fennálló jogai és kötelezettségei;

ii.

a tagállamnak a harmadik országokkal kötött megállapodásaiból eredő, az adott harmadik országok tekintetében fennálló jogai és kötelezettségei, amennyiben azok összeegyeztethetők az uniós joggal; és

iii.

az adott esetre és az érintett harmadik országra vonatkozó egyéb konkrét tények és körülmények.

(4)   A szabályozó hatóság a határozatról haladéktalanul értesíti a Bizottságot, az adott határozatra vonatkozó összes információval együtt.

(5)   A tagállamok előírják a szabályozó hatóság és/vagy a (3) bekezdés b) pontjában említett, kijelölt hatáskörrel rendelkező hatóság számára, hogy a tanúsításról szóló határozat szabályozó hatóság általi elfogadását megelőzően véleményt kérjen be a Bizottságtól az alábbiakra vonatkozóan:

a)

megfelel-e az érintett jogalany a 43. cikk követelményeinek; és

b)

a tanúsítás megadása nem veszélyezteti-e az Unió energiaellátásának biztonságát.

(6)   A Bizottság az (5) bekezdésben említett kérelmet annak kézhezvétele után azonnal megvizsgálja. A kérelem kézhezvételét követő két hónapon belül megküldi a véleményt a szabályozó hatóság számára, vagy, amennyiben a kérelmet a kijelölt hatáskörrel rendelkező hatóság nyújtotta be, ez utóbbi hatóság számára.

Véleményének elkészítésekor a Bizottság konzultálhat az ACER-rel, az érintett tagállammal és az érintett felekkel. Ha a Bizottság ilyen véleményt kér, a kéthónapos határidő további két hónappal meghosszabbodik.

Ha a Bizottság az első és a második albekezdésben említett időszakban nem nyilvánít véleményt, akkor úgy kell tekinteni, hogy nem emel kifogást a szabályozó hatóság határozatával szemben.

(7)   Annak értékelése során, hogy egy harmadik országból vagy harmadik országokból származó személy vagy személyek általi irányítás veszélyezteti-e az Unió energiaellátásának biztonságát, a Bizottság az alábbiakat veszi figyelembe:

a)

az adott esetre és az érintett harmadik országra vagy harmadik országokra vonatkozó konkrét tények; és

b)

az Uniónak a nemzetközi jogból – beleértve azokat az egy vagy több harmadik országgal kötött megállapodásokat is, amelyekben az Unió részes fél, és amelyek foglalkoznak az ellátásbiztonság kérdéseivel – eredő, az adott harmadik ország vagy harmadik országok tekintetében fennálló jogai és kötelezettségei.

(8)   A szabályozó hatóság a (6) bekezdésben említett időszak lejártát követő két hónapon belül elfogadja a tanúsításra vonatkozó végleges határozatát. A szabályozó hatóság a végleges határozat elfogadásakor a legteljesebb mértékben figyelembe veszi a Bizottság véleményét. A tagállamoknak mindenesetre jogukban áll megtagadni a tanúsítást, ha a tanúsítás megadása veszélyezteti a Közösség energiaellátásának biztonságát vagy valamely másik tagállam energia-ellátásának biztonságát. Ha valamely tagállam egy másik hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságot jelölt ki a (3) bekezdés b) pontjában említett értékelés elvégzésére, előírhatja, hogy a szabályozó hatóság e hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság értékelésével összhangban fogadja el a végleges határozatát. A szabályozó hatóság végleges határozatát és a Bizottság véleményét együtt kell közzétenni. Amennyiben a végleges határozat eltér a Bizottság véleményétől, az érintett tagállam a határozattal együtt rendelkezésre bocsátja és nyilvánossá teszi annak indoklását is.

(9)   E cikk egyetlen rendelkezése sem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a közbiztonsághoz fűződő jogos érdekeik védelmében – az uniós joggal összhangban – nemzeti törvényességi ellenőrzést gyakoroljanak.

(10)   Ez a cikk, annak (3) bekezdése a) pontjának kivételével, azon tagállamokra is vonatkozik, amelyek a 66. cikk szerint eltérést alkalmaznak.

54. cikk

Az energiatároló létesítmények átvitelirendszer-üzemeltetők általi tulajdonlása

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők nem tulajdonolhatnak, hozhatnak létre, illetve nem irányíthatnak vagy üzemeltethetnek energiatároló létesítményeket.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok engedélyezhetik, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők energiatároló létesítményeket tulajdonoljanak, létrehozzanak, irányítsanak vagy üzemeltessenek, ha azok teljes mértékben integrált hálózati elemek, feltéve hogy a szabályozó hatóság jóváhagyta azokat, vagy ha az alábbi összes feltétel teljesül:

a)

az egyéb felek – a nemzeti szabályozó hatóságok felülvizsgálata és jóváhagyása alá tartozó – nyílt és átlátható, megkülönböztetésmentes közbeszerzési eljárást követően, nem kaptak jogot ilyen létesítmény tulajdonlására, létrehozására, irányítására vagy üzemeltetésére, vagy nem tudják elfogadható áron és időben teljesíteni e szolgáltatások nyújtását;

b)

az átvitelirendszer-üzemeltetőknek ezen irányelv szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez szükségük van ilyen létesítményekre vagy nem frekvenciavonatkozású szolgáltatásokra az átviteli rendszer hatékony, megbízható és biztonságos működése céljából, és e létesítményeket nem használják villamos energia vásárlására vagy értékesítésére a villamosenergia-piacokon; valamint

c)

a szabályozó hatóság megvizsgálta az ilyen eltérés szükségességét, elvégezte egy közbeszerzési eljárás alkalmazhatóságának előzetes értékelését, beleértve a közbeszerzési eljárás feltételeit is, és ahhoz jóváhagyását adta.

A szabályozó hatóság iránymutatásokat vagy közbeszerzési záradékokat dolgozhat ki, hogy segítséget nyújtson az átvitelirendszer-üzemeltetőknek a tisztességes közbeszerzési eljárások biztosításához.

(3)   Az eltérés odaítéléséről szóló határozatot – a kérelemmel kapcsolatos releváns információkkal és az eltérés odaítélésének indokaival együtt – meg kell küldeni a Bizottságnak és az ACER-nek.

(4)   A szabályozó hatóságok rendszeres időközönként vagy legalább ötévente nyilvános konzultációt végeznek a meglévő energiatároló létesítmények tekintetében az egyéb felek ilyen létesítményekben való beruházással kapcsolatos potenciális rendelkezésre állásának és érdeklődésének újbóli megvizsgálása céljából. Amennyiben a nyilvános konzultáció a szabályozó hatóság megítélése szerint azt jelzi, hogy az egyéb felek képesek ilyen létesítményeket költséghatékony módon tulajdonolni, létrehozni, üzemeltetni vagy irányítani, a szabályozó hatóságnak biztosítania kell, hogy az átvitelirendszer-üzemeltető e tekintetben folytatott tevékenységeit 18 hónapon belül fokozatosan megszüntessék. Az említett eljárás egyik feltételeként a szabályozó hatóságok engedélyezhetik, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők észszerű ellentételezésben részesüljenek, különösen, hogy visszaszerezzék az energiatároló-létesítménybe történt beruházásuk maradványértékét.

(5)   A (4) bekezdés nem alkalmazandó a teljes mértékben integrált hálózati elemekre, illetve azon új akkumulátortároló létesítmények szokásos értékcsökkenési időszakára, amelyek esetében 2024-ig meghozzák a végleges beruházási döntést, feltéve hogy ezen akkumulátortároló létesítményeket:

a)

a végleges beruházási döntés után legkésőbb két éven belül csatlakoztatják a hálózathoz;

b)

integrálják az elosztórendszerbe;

c)

kizárólag a hálózati biztonság azonnali helyreállítására használják előre nem látott hálózati kiesésekre való reagálás esetén, amennyiben ez a helyreállítási intézkedés azonnal megkezdődik, és befejeződik, amint a terhelés szokásos újraelosztása képes megoldani a problémát; és

d)

nem használják fel arra, hogy a villamosenergia-piacokon – többek között a kiegyenlítő szabályozási energia-piacokon – villamos energiát vásároljanak vagy értékesítsenek.

5. szakasz

Az elszámolások szétválasztása és átláthatósága

55. cikk

Az elszámolásokba való betekintés joga

(1)   A tagállamoknak vagy bármely, általuk kijelölt, hatáskörrel rendelkező hatóságnak – beleértve az 57. cikkben említett szabályozó hatóságokat – a feladatuk ellátásához szükséges mértékben betekintési joguk van a villamosenergia-ipari vállalkozások elszámolásaiba az 56. cikkben meghatározottak szerint.

(2)   A tagállamok vagy bármely, általuk kijelölt, hatáskörrel rendelkező hatóság – beleértve a szabályozó hatóságokat is – kötelesek megőrizni az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát. A tagállamok elrendelhetik ezeknek az információknak a hozzáférhetővé tételét, ha ez a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára feladataik ellátásához szükséges.

56. cikk

Az elszámolások szétválasztása

(1)   A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozások az elszámolásaikat a (2) és a (3) bekezdésnek megfelelően vezessék.

(2)   A villamosenergia-ipari vállalkozások tulajdonosi szerkezetüktől és jogi formájuktól függetlenül a 2013/34/EU irányelv értelmében elfogadott, a korlátolt felelősségű társaságok éves beszámolójával kapcsolatos nemzeti jogszabályoknak megfelelően állítják össze, nyújtják be auditálásra és teszik közzé éves beszámolójukat.

Azok a vállalkozások, amelyeket jogszabály nem kötelez éves beszámolójuk közzétételére, beszámolójuk egy példányát székhelyükön a nyilvánosságra hozzák.

(3)   A villamosenergia-ipari vállalkozások, a hátrányos megkülönböztetés, a keresztfinanszírozás és a versenytorzulás elkerülése érdekében, belső számvitelükben külön elszámolást vezetnek az átviteli és elosztási tevékenységük mindegyikéről, úgy, mintha az adott tevékenységeket különálló vállalkozások végeznék. A vállalkozásoknak elszámolást kell készíteniük – amely lehet összevont is – az átvitelhez vagy elosztáshoz nem kapcsolódó, egyéb villamosenergia-ipari tevékenységeikről is. Az elszámolásokban részletezni kell az átviteli vagy az elosztórendszerben fennálló tulajdonból származó bevételeket. Adott esetben összevont elszámolást kell vezetni az egyéb, nem villamosenergia-ipari tevékenységekről is. A belső számvitelnek tartalmaznia kell minden egyes tevékenység mérlegét és eredménykimutatását.

(4)   A (2) bekezdésben említett auditnak különösen ki kell térnie a (3) bekezdésben említett, a hátrányos megkülönböztetés és keresztfinanszírozás elkerülésének igazolására.

VII. FEJEZET

NEMZETI SZABÁLYOZÓ HATÓSÁGOK

57. cikk

A szabályozó hatóságok kijelölése és függetlensége

(1)   Nemzeti szinten minden tagállam egy szabályozó hatóságot jelöl ki.

(2)   Az (1) bekezdés nem érinti más szabályozó hatóságok regionális szinten történő kijelölését egyes tagállamokban, feltéve hogy az (EU) 2019/942 rendelet 21. cikkének (1) bekezdésével összhangban az ACER-en belüli szabályozók tanácsában az uniós szintű képviseletet és kapcsolattartást az adott tagállam részéről egyetlen rangidős képviselő látja el.

(3)   Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállam szabályozó hatóságokat jelölhet ki olyan, földrajzilag elszigetelt régiókban található kisebb rendszerek tekintetében, amelyeknek a 2008. évi fogyasztása kevesebb mint 3 %-át adja azon tagállam fogyasztásának, amelynek a részét képezik. Ez az eltérés nem érinti azt a szabályt, hogy az ACER-en belüli szabályozók tanácsába az uniós szintű képviselet és kapcsolattartás ellátására az (EU) 2019/942 rendelet 21. cikkének (1) bekezdésével összhangban az adott tagállam részéről egyetlen rangidős képviselő nevezhető ki.

(4)   A tagállamok szavatolják a nemzeti szabályozó hatóság függetlenségét, és biztosítják, hogy a hatóság részrehajlás nélkül és átlátható módon gyakorolja hatáskörét. E célból a tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv és a kapcsolódó jogi aktusok által ráruházott szabályozói feladat végrehajtása során a szabályozó hatóság:

a)

jogilag elkülönüljön és funkcionálisan független legyen más köz- vagy magánjogi jogalanyoktól;

b)

biztosítja, hogy személyzete és az ügyvezetéséért felelős személyek:

i.

minden piaci érdektől függetlenül tevékenykedjenek; és

ii.

szabályozói feladataik végrehajtása során ne kérjenek vagy fogadjanak el közvetlen utasítást semmilyen kormánytól vagy egyéb köz- vagy magánjogi jogalanytól. Ez a követelmény nem érinti adott esetben a többi érintett nemzeti hatósággal folytatott szoros együttműködést, illetve a kormány által kibocsátott általános politikai iránymutatásokat, amennyiben azok nem kapcsolódnak a 59. cikk szerinti szabályozói hatáskörökhöz és feladatokhoz.

(5)   A szabályozó hatóság függetlenségének védelme érdekében a tagállamok különösen ügyelnek arra, hogy:

a)

a szabályozó hatóság bármely politikai szervtől függetlenül önálló döntéseket hozhasson;

b)

a szabályozó hatóság rendelkezzen a feladatai és hatáskörei eredményes és hatékony ellátásához és gyakorlásához szükséges valamennyi emberi és pénzügyi erőforrással;

c)

a szabályozó hatóság külön éves költségvetési juttatásokkal rendelkezzen, és a juttatott költségvetést önállóan hajthassa végre;

d)

a szabályozó hatóság igazgatótanácsa tagjainak, vagy az igazgatótanács hiányában a szabályozó hatóság felső vezetésének kinevezése ötéves, de hét évet meg nem haladó, egyszer megújítható határozott időtartamra szóljon;

e)

a szabályozó hatóság igazgatótanácsának tagjait, vagy igazgatótanács hiányában a szabályozó hatóság felső vezetését objektív, átlátható és közzétett szempontok alapján, olyan független és pártatlan eljáráson keresztül nevezzék ki, amely biztosítja, hogy a pályázók rendelkeznek a szabályozó hatóságban betöltendő álláshelyhez szükséges készségekkel és tapasztalattal;

f)

legyenek érvényben összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezések, és a titoktartási kötelezettségek maradjanak érvényben akkor is, amikor a szabályozó hatóság igazgatótanácsa tagjainak vagy – igazgatótanács hiányában –a szabályozó hatóság felső vezetése tagjainak megbízatása véget ért;

g)

a szabályozó hatóság igazgatótanácsának tagjai – vagy igazgatótanács hiányában – a szabályozó hatóság felső vezetésének tagjai csak a bevezetett átlátható szempontok alapján legyenek elbocsáthatók.

Az első albekezdés d) pontja alkalmazásakor a tagállamok megfelelő rotációs rendszert biztosítanak az igazgatótanács vagy a felső vezetés számára. Az igazgatótanács vagy annak hiányában a szabályozó hatóság felső vezetésének tagjai csak akkor menthetők fel hivatalukból, ha már nem teljesítik az e cikkben meghatározott feltételeket, vagy ha a nemzeti jog szerint kötelességszegést követnek el.

(6)   A tagállamok gondoskodhatnak a szabályozó hatóságok éves beszámolójának független ellenőr általi utólagos ellenőrzéséről.

(7)   A Bizottság 2022. július 5-ig, majd az követően négyévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy a nemzeti hatóságok milyen mértékben feleltek meg a függetlenség e cikkben meghatározott elvének.

58. cikk

A szabályozó hatóság általános célkitűzései

Az ezen irányelvben meghatározott szabályozói feladatok végrehajtása során a szabályozó hatóság az 59. cikkben megállapított feladatai és hatáskörei keretében minden indokolt lépést megtesz a következő célkitűzések megvalósítása érdekében, adott esetben szoros együttműködésben az egyéb érintett megfelelő nemzeti hatóságokkal – ideértve a versenyhivatalokat is –, valamint hatóságokkal, beleértve, adott eseteben a szomszédos tagállamok és szomszédos harmadik országok hatóságait, azok hatáskörének sérelme nélkül:

a)

versenyképes, rugalmas, biztonságos és környezetileg fenntartható belső villamosenergia-piac elősegítése az Unión belül, szoros együttműködésben az, egyéb tagállamok szabályozó hatóságaival, a Bizottsággal és az ACER-rel, valamint az Unió valamennyi felhasználójára és ellátójára kiterjedő tényleges piacnyitás, valamint az energiaellátási hálózatok hatékony és megbízható működéséhez szükséges feltételek biztosítása, a hosszú távú célok szem előtt tartásával;

b)

versenyképes és megfelelően működő regionális, határokon átnyúló piacok kialakítása az Unión belül, az a) pontban említett célkitűzés megvalósítása céljából;

c)

a tagállamok közötti villamosenergia-kereskedelemre vonatkozó korlátozások eltörlése, beleértve a megfelelő, határokon átnyúló átviteli kapacitásoknak a kereslet kielégítését és a nemzeti piacok integrációjának fokozása érdekében történő fejlesztését is, ami megkönnyítheti a villamos energiának az egész Unióban való áramlását;

d)

hozzájárulás olyan biztonságos, megbízható, hatékony és megkülönböztetésmentes rendszerek leginkább költséghatékony kiépítéséhez, amelyek fogyasztóorientáltak, elősegítik a rendszer-megfelelőséget, illetve az általános energiapolitikai célkitűzésekkel összhangban előmozdítják az energiahatékonyságot, valamint a megújuló forrásokból származó villamos energia nagy és kis léptékű termelése és a megosztott termelés integrációját az átviteli és az elosztási hálózatokban egyaránt, valamint más gáz- és hőenergiahálózatokkal kapcsolatban történő működésük megkönnyítésével;

e)

az új termelőkapacitások és energiatároló létesítmények hálózati hozzáférésének megkönnyítése, különösen a piacra belépő új szereplők és a megújuló forrásokból származó villamos energia piaci hozzáférését esetlegesen akadályozó tényezők felszámolása;

f)

annak biztosítása, hogy a rendszerüzemeltetők és a rendszerfelhasználók megfelelő – mind rövid, mind hosszú távú – ösztönzőket kapjanak a rendszerteljesítmény hatékonyságának – különösen energiahatékonyságának – növelésére és a piaci integráció elősegítésére;

g)

annak biztosítása, hogy a felhasználók számára előnyökkel járjon a saját nemzeti piacuk hatékony működése, a tényleges verseny elősegítése és a magas színvonalú fogyasztóvédelem biztosításának elősegítése az illetékes fogyasztóvédelmi hatóságokkal folytatott szoros együttműködés keretében;

h)

a villamosenergia-ellátás mint egyetemes szolgáltatás és közszolgáltatás magas színvonalának elősegítése, hozzájárulva a kiszolgáltatott helyzetben lévő végfelhasználók védelméhez, valamint az adatcserére vonatkozó eljárások kereskedőváltás esetén szükséges kompatibilitásához.

59. cikk

A szabályozó hatóságok feladatai és hatáskörei

(1)   A szabályozó hatóság a következő feladatokat látja el:

a)

az átviteli és elosztási tarifák vagy az ezekre vonatkozó módszertanok vagy mindkettő átlátható kritériumok alapján történő megállapítása vagy jóváhagyása;

b)

annak biztosítása, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők, és adott esetben a rendszertulajdonosok, valamint a villamosenergia-ipari vállalkozások és bármilyen egyéb piaci szereplők teljesítsék az ezen irányelv szerinti, az (EU) 2019/943 rendelet, az (EU) 2019/943 rendelet 59., 60. és 61. cikke alapján elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatokkal, és az egyéb uniós jog szerinti – ideértve a határon átnyúló ügyekkel kapcsolatos –, valamint az ACER határozataival összefüggő kötelezettségeiket;

c)

más szabályozó hatóságokkal szorosan együttműködve annak biztosítása, hogy a villamosenergia-piaci ENTSO és az EU DSO teljesítsék az ezen irányelv szerinti, az (EU) 2019/943 rendelet, az (EU) 2019/943 rendelet 59., 60. és 61. cikke alapján elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatokkal és az egyéb uniós jog szerinti – ideértve a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatos –, valamint az ACER határozataival összefüggő kötelezettségeiket, valamint konzultáció azon esetek együttes azonosítása érdekében, amikor a villamosenergia-piaci ENTSO és az EU DSO nem tesznek eleget vonatkozó kötelezettségeiknek; amennyiben a szabályozó hatóságok a meg nem felelés együttes azonosítása vonatkozásában indított konzultációk megkezdését követő négy hónapon belül nem tudnak megállapodásra jutni, az (EU) 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdésének megfelelően az ügyet határozathozatalra az ACER elé kell utalni.

d)

nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatásokra vonatkozó termékek és közbeszerzés eljárás elfogadása;

e)

az (EU) 2019/943 rendelet 59., 60. és 61. cikke alapján elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások nemzeti intézkedéseken vagy szükség esetén koordinált regionális és uniós szintű intézkedéseken keresztül történő végrehajtása;

f)

a határokon átnyúló ügyekben együttműködés az érintett tagállamok szabályozó hatóságával vagy szabályozó hatóságaival és az ACER-rel, különösen az ACER szabályozók tanácsának munkájában való részvétel révén, az (EU) 2019/942 rendelet 21. cikke alapján;

g)

a Bizottság és az ACER minden vonatkozó, jogilag kötelező erejű határozatának betartása és végrehajtása;

h)

annak biztosítása, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők a lehető legnagyobb mértékben rendszerösszekötő kapacitásokat tegyenek hozzáférhetővé az (EU) 2019/943 rendelet 16. cikke alapján;

i)

éves jelentés készítése a tagállamok illetékes hatóságai, a Bizottság és az ACER részére saját tevékenységéről és feladatai végrehajtásáról, beleértve az e cikkben felsorolt minden egyes feladat tekintetében megtett lépéseket és az elért eredményeket is;

j)

annak biztosítása, hogy az átviteli, az elosztási és az ellátási tevékenységek, valamint a villamosenergia-iparhoz kötődő és nem kötődő egyéb tevékenységek között nincs keresztfinanszírozás;

k)

az átvitelirendszer-üzemeltetők beruházási terveinek figyelemmel kísérése, és azoknak az éves jelentésében való értékelése az uniós hálózatfejlesztési tervnek való megfelelés tekintetében; az értékelés tartalmazhat a beruházási tervek módosítására irányuló ajánlásokat is;

l)

korlátozott uniós szintű mutatók alapján az átvitelirendszer-üzemeltetők és elosztórendszer-üzemeltetők teljesítményének nyomon követése és értékelése mutatók korlátozott köre alapján egy olyan intelligens energiahálózat kifejlesztése tekintetében, amely előmozdítja az energiahatékonyságot, a megújuló energia integrációját, valamint kétévente nemzeti jelentés közzététele, amely ajánlásokat is tartalmaz;

m)

a szolgáltatás és ellátás minőségére vonatkozó vagy ahhoz hozzájáruló szabványok és követelmények megállapítása vagy jóváhagyása más hatáskörrel rendelkező hatóságokkal, valamint a hálózatbiztonsági és megbízhatósági szabályoknak való megfelelés felügyelete és a múltbeli teljesítmény felülvizsgálata;

n)

az átláthatóság – ideértve a nagykereskedelmi árak átláthatóságát is – szintjének figyelemmel kísérése, és annak biztosítása, hogy a villamosenergia-ipari vállalkozások megfeleljenek az átláthatósági kötelezettségeknek;

o)

nagy- és kiskereskedelmi szinten a piacnyitás szintjének és hatékonyságának, illetve a verseny figyelemmel kísérése – beleértve a villamosenergia-tőzsdét, a lakossági fogyasztókra vonatkozó árakat és az előfizetési rendszereket, a dinamikus villamosenergia-árakat tartalmazó szerződések, valamint az okos mérési rendszerek használatának hatását, a kereskedőváltás díjait, a kikapcsolási díjakat, a karbantartási szolgáltatások díjait, a karbantartási szolgáltatások végrehajtását, a háztartási és a nagykereskedelmi árak viszonyát, a hálózati díjak és illetékek alakulását és a lakossági fogyasztók panaszait is –, valamint a verseny bármely torzulását vagy korlátozását, beleértve a vonatkozó tájékoztatás nyújtását, és az érintett nemzeti versenyhatóságok vonatkozó ügyekről történő értesítését;

p)

a korlátozó jellegű szerződéses gyakorlatok előfordulásának figyelemmel kísérése, beleértve a kizárólagossági záradékokat, amelyek akadályozhatják vagy korlátozhatják, hogy a felhasználók egyidejűleg több ellátóval is szerződést kössenek, és adott esetben, az ilyen gyakorlatról a nemzeti versenyfelügyeleti hatóságok tájékoztatása;

q)

annak figyelemmel kísérése, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetőknek és elosztórendszer-üzemeltetőknek mennyi időbe telik az összeköttetések kialakítása és a javítások elvégzése;

r)

egyéb illetékes rendelkező hatóságokkal együtt hozzájárulás a fogyasztóvédelmi intézkedések, köztük az I. mellékletben szereplő intézkedések tényleges életbe léptetéséhez és betartatásához;

s)

legalább évente ajánlások közzététele az ellátási árak 5. cikknek való megfelelésével kapcsolatban, és adott esetben ezek továbbítása a versenyhivataloknak;

t)

a felhasználók fogyasztási adataihoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása, a fogyasztási adatokra vonatkozó, országos szinten egységesített – szabadon választhatóan alkalmazható – közérthető formátum és a 23. és a 24. cikk értelmében az ilyen adatokhoz való gyors hozzáférés biztosítása valamennyi felhasználó számára;

u)

az átvitelirendszer-üzemeltetők, elosztórendszer-üzemeltetők, az ellátók, a felhasználók, és az egyéb piaci szereplők szerepével és felelősségével kapcsolatos, az (EU) 2019/943 rendelet szerinti szabályok végrehajtásának figyelemmel kísérése;

v)

az ellátás biztonságával összefüggésben a termelő- és tárolókapacitásokba történő beruházások figyelemmel kísérése;

w)

az uniós és harmadik országbeli átviteli rendszerüzemeltetők közötti műszaki együttműködés figyelemmel kísérése;

x)

hozzájárulás az adatcserére vonatkozó eljárások kompatibilitásához a legfontosabb regionális szintű piaci eljárások tekintetében;

y)

a 14. cikkben szereplő kritériumoknak megfelelő összehasonlító eszközök rendelkezésre állásának figyelemmel kísérése;

z)

a saját termelésű villamosenergia-fogyasztás és a helyi energiaközösségek útjában álló indokolatlan akadályok és korlátozások megszüntetésének figyelemmel kísérése.

(2)   Amennyiben valamely tagállam úgy rendelkezett, az (1) bekezdésben meghatározott figyelemmel kísérési feladatokat a szabályozó hatóságoktól eltérő, más hatóság is elláthatja. Ez esetben az ilyen figyelemmel kísérési tevékenységből származó információt a lehető leggyorsabban a szabályozó hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

A szabályozó hatóság – függetlenségét megőrizve, saját különös hatáskörének sérelme nélkül és a jobb szabályozás elveivel összhangban – az (1) bekezdésben meghatározott feladatai elvégzésekor szükség esetén konzultálhat az átviteli rendszerek üzemeltetőivel, és adott esetben szorosan együttműködik a többi érintett országos hatósággal.

A szabályozó hatóság vagy az ACER által ezen irányelv értelmében adott jóváhagyások nem érintik a szabályozó hatóság azon jogát, hogy a jövőben kellően alátámasztott esetekben éljen az e cikk szerinti hatásköreivel, valamint alkalmazza az egyéb illetékes hatóságok vagy a Bizottság által kiszabott szankciókat.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó hatóságok az e cikkben említett feladatok gyors és hatékony végrehajtását lehetővé tevő hatáskörrel rendelkezzenek. E célból a szabályozó hatóság hatásköre legalább az alábbiakra terjed ki:

a)

villamosenergia-ipari vállalkozásokat kötelező határozatok kibocsátása;

b)

a villamosenergia-piacok működésével kapcsolatos vizsgálatok elvégzése, továbbá döntés a valóságos verseny elősegítéséhez és a piac megfelelő működéséhez szükséges és arányos intézkedésekről, és azok bevezetése. A versenyjoggal kapcsolatos vizsgálat lefolytatásakor, szükség esetén, a szabályozó hatóság jogosult a nemzeti versenyhatósággal és a pénzpiaci szabályozókkal vagy a Bizottsággal együttműködni;

c)

feladataik teljesítéséhez bármilyen szükséges információt megkövetelhetnek a villamosenergia-ipari vállalkozásoktól, beleértve a harmadik fél hozzáférésének elutasítására vonatkozó indokokat, valamint a hálózat megerősítéséhez szükséges intézkedésekre vonatkozó bárminemű tájékoztatást is;

d)

hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabása azokra a villamosenergia-ipari vállalkozásokra, amelyek nem teljesítik az ezen irányelv, az (EU) 2019/943 rendelet szerinti kötelezettségeiket vagy a szabályozó hatóság vagy az ACER vonatkozó, jogilag kötelező erejű határozatát, illetve javaslattétel ilyen szankciók kiszabására az illetékes bíróságok felé, beleértve az ezen irányelv szerinti megfelelő kötelezettségeik nemteljesítése esetére az átvitelirendszer-üzemeltető vonatkozásában az átvitelirendszer-üzemeltető éves árbevételének legfeljebb 10 %-áig terjedő, vagy adott esetben a vertikálisan integrált vállalkozás vonatkozásában a vertikálisan integrált vállalkozás éves árbevételének legfeljebb 10 %-áig terjedő szankciók kiszabására vonatkozó hatáskört, illetve az ilyen szankció kiszabására irányuló javaslattételt; valamint

e)

megfelelő nyomozási jog és a vonatkozó utasítási hatáskör a 60. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti vitarendezés céljából.

(4)   A villamosenergia-piaci ENTSO vagy az EU DSO székhelye szerinti tagállamban működő szabályozó hatóság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabjon ki azokra a vállalkozásokra, amelyek nem teljesítik az ezen irányelv és az (EU) 2019/943 rendelet szerinti kötelezettségeiket vagy a szabályozó hatóság vagy az ACER-re vonatkozó, jogilag kötelező erejű határozatát, illetve javaslatot tegyen ilyen szankciók kiszabására az illetékes bíróságok felé.

(5)   Ha a 44. cikk értelmében független rendszerüzemeltetőt jelöltek ki, a szabályozó hatóság az e cikk (1) és (3) bekezdése alapján ráruházott feladatok mellett az alábbiakat végzi:

a)

figyelemmel kíséri, hogy az átviteli rendszer tulajdonosa és a független rendszerüzemeltető teljesíti-e az e cikk szerinti kötelezettségeit, kötelezettségszegés esetén pedig a (3) bekezdés d) pontjával összhangban szankciókat szab ki;

b)

figyelemmel kíséri a független rendszerüzemeltető és az átviteli rendszer tulajdonosa közötti kapcsolatokat és kommunikációt annak érdekében, hogy biztosítsa a független rendszerüzemeltető kötelezettségeinek teljesítését és különösen jóváhagyja a szerződéseket, valamint vitarendező hatóságként jár el a független rendszerüzemeltető és az átviteli rendszer tulajdonosa közötti, a 60. cikk (2) bekezdése értelmében bármelyik fél által benyújtott panasz ügyében;

c)

a 44. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti eljárás sérelme nélkül, az első tízéves hálózatfejlesztési terv esetében jóváhagyja a független rendszerüzemeltető által legalább kétévente benyújtandó beruházási tervet és a többéves hálózatfejlesztési tervet;

d)

biztosítja, hogy a független rendszerüzemeltető által beszedett hálózathozzáférési díjak olyan mértékű bevételt tartalmazzanak a hálózattulajdonos vagy hálózattulajdonosok részére, amelyből a hálózati eszközök és az új beruházások megfelelően finanszírozhatók, feltéve hogy erre gazdaságos és hatékony módon kerül sor;

e)

jogosult – akár előzetes bejelentés nélkül is – ellenőrzést végezni az átvitelirendszer-tulajdonos és a független rendszerüzemeltető telephelyein; valamint

f)

felügyeli a szűk keresztmetszet kezeléséért felszámított díjak független rendszerüzemeltető általi beszedését, az (EU) 2019/943 rendelet 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

(6)   Ha a VI. fejezet 3. szakaszával összhangban átvitelirendszer-üzemeltetőt jelöltek ki, a szabályozó hatóság az e cikk (1) és (3) bekezdése alapján ráruházott feladatok és hatáskörök mellett legalább a következő feladatokat látja el, és hatásköre legalább az alábbiakra terjed ki:

a)

a (3) bekezdés d) pontjával összhangban szankció kiszabása a vertikálisan integrált vállalkozásnak kedvező megkülönböztető magatartás esetén;

b)

az átvitelirendszer-üzemeltető és a vertikálisan integrált vállalkozás közötti kommunikáció figyelemmel kísérése annak biztosítása érdekében, hogy az átvitelirendszer-üzemeltető teljesítse kötelezettségeit;

c)

eljárás vitarendező hatóságként a vertikálisan integrált vállalkozás és az átvitelirendszer-üzemeltető között a 60. cikk (2) bekezdése értelmében benyújtott bármely panasz ügyében;

d)

a vertikálisan integrált vállalkozás és az átvitelirendszer-üzemeltető közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok figyelemmel kísérése, beleértve a kölcsönök területét is;

e)

a vertikálisan integrált vállalkozás és az átvitelirendszer-üzemeltető közötti valamennyi kereskedelmi és pénzügyi megállapodás jóváhagyása, feltéve hogy ezek megfelelnek a piaci feltételeknek;

f)

a megfelelésért felelős tisztviselő általi, az 50. cikk (4) bekezdésének megfelelő értesítés esetén indokolás kérése a vertikálisan integrált vállalkozástól, amely indokolásnak különösen azt igazoló bizonyítékot kell tartalmaznia, hogy nem valósult meg a vertikálisan integrált vállalkozásnak kedvező megkülönböztető magatartás;

g)

ellenőrzések – köztük előre be nem jelentett ellenőrzések – végzése a vertikálisan integrált vállalkozás és az átvitelirendszer-üzemeltető telephelyein; és

h)

az átvitelirendszer-üzemeltető valamennyi feladatának vagy bizonyos feladatainak átruházása a 44. cikkel összhangban kinevezett független rendszerüzemeltetőre, amennyiben az átvitelirendszer-üzemeltető tartósan nem tesz eleget az ezen irányelv szerinti kötelezettségeinek, különösen akkor, ha ismételten a vertikálisan integrált vállalkozásnak kedvező megkülönböztető magatartást tanúsít.

(7)   Azon esetek kivételével, amikor az (EU) 2019/942 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján az (EU) 2019/943 rendelet VII. fejezete szerinti üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtására vonatkozó feltételek és módszertanok megállapításában vagy jóváhagyásában – azok összehangolt jellege miatt – az ACER illetékes, a szabályozó hatóságok felelősek legalább a következőkre vonatkozó feltételek kiszámításához vagy meghatározásához használt nemzeti módszertanoknak – azok hatálybalépése előtt kellő időben történő – megállapításáért vagy jóváhagyásáért:

a)

a nemzeti hálózatokhoz való csatlakozás és hozzáférés feltételei, beleértve az átviteli és elosztási tarifákat, vagy azok módszertanait, mely tarifáknak vagy módszertanoknak lehetővé kell tenniük, hogy a hálózatokba történő beruházásokat ily módon végezzék el, hogy azok biztosítsák a hálózatok működőképességét;

b)

a kisegítő szolgáltatások nyújtása, amit a lehető leggazdaságosabb módon kell végezni, és amelyeknek megfelelő módon ösztönözniük kell a hálózatfelhasználókat arra, hogy kiegyensúlyozzák az általuk betáplált és vételezett mennyiséget, és amelyeket tisztességes és megkülönböztetésmentes módon kell nyújtani, és amelyeknek tárgyilagos kritériumokon kell alapulniuk; és

c)

a határon átnyúló infrastruktúrához való hozzáférés, ideértve a kapacitásfelosztásokra és a szűk keresztmetszet kezelésére vonatkozó eljárásokat is.

(8)   Az alkalmazott módszertanokat vagy a (7) bekezdésben említett szerződési feltételeket nyilvánosságra kell hozni.

(9)   A szabályozó hatóságok nyilvánosan elérhetővé teszik a releváns hálózati tarifák kiszámításához használt részletes módszereket és alapul vett költségeket annak érdekében, hogy átláthatóbbá tegyék a piacot és minden érdekelt számára rendelkezésre bocsássák a 60. cikk (3) bekezdésében említett átviteli és elosztási tarifákkal kapcsolatos összes szükséges információt, határozatot vagy határozatjavaslatot, megőrizve az üzleti szempontból érzékeny információk bizalmas jellegét.

(10)   A szabályozó hatóságok felügyelik a szűk keresztmetszet kezelését a nemzeti villamosenergia-rendszereken és rendszerösszekötőkön belül, valamint a szűk keresztmetszet kezelésére vonatkozó szabályok betartását. E célból az átvitelirendszer-üzemeltetők vagy a piacüzemeltetők kötelesek benyújtani a nemzeti szabályozó hatóságoknak a szűk keresztmetszet kezelésére vonatkozó szabályaikat, ideértve a kapacitásfelosztási szabályaikat is. A szabályozó hatóságok kérhetik e szabályok módosítását.

60. cikk

Határozatok és panaszok

(1)   A szabályozó hatóságok jogosultak szükség esetén megkövetelni az átvitelirendszer-üzemeltetőktől és az elosztórendszer-üzemeltetőktől az ezen irányelv 59. cikkében említett feltételek – köztük a tarifák vagy a módszerek – módosítását annak biztosítása érdekében, hogy azok arányosak és megkülönböztetésmentesen alkalmazhatóak legyenek, az (EU) 2019/943 rendelet 18. cikkével összhangban. Az átviteli és elosztási tarifák megállapításának késedelme esetén a nemzeti szabályozó hatóságok jogosultak ideiglenes átviteli és elosztási tarifákat vagy módszereket megállapítani és jóváhagyni, és határozatot hozni a megfelelő kiegyenlítő intézkedésekről, amennyiben a végleges átviteli és elosztási tarifák vagy módszerek az előzetesen megállapított tarifáktól vagy módszerektől eltérnek.

(2)   Az átviteli- vagy elosztórendszer-üzemeltetőkkel szemben, az üzemeltetők ezen irányelv szerinti kötelezettségeivel kapcsolatban panasszal élő fél a panaszát a szabályozó hatósághoz nyújthatja be, amely az ügyben vitarendező hatóságként eljárva a panasz beérkezését követő két hónapon belül döntést hoz. Ha a szabályozó hatóságoknak további információra van szükségük, ez az időtartam két hónappal meghosszabbítható. Ez a meghosszabbított határidő a panaszos beleegyezésével ismételten meghosszabbítható. A szabályozó hatóság döntése kötelező erővel rendelkezik mindaddig, amíg azt jogorvoslat alapján meg nem változtatják.

(3)   Bármely érintett fél, aki, illetve amely jogosult panaszt emelni az 59. cikk szerinti, módszerekre vonatkozó döntéssel szemben, vagy ha a szabályozó hatóságnak a javasolt tarifák vagy módszerekre vonatkozóan konzultációs kötelezettsége van, a döntés vagy a döntési javaslat közzétételét követő két hónapon belül – vagy ha a tagállam úgy rendelkezik, rövidebb időn belül – a döntés felülvizsgálatát kérheti. Az ilyen panasznak nincs halasztó hatálya.

(4)   A tagállamok megfelelő és hatékony szabályozási, ellenőrzési és átláthatóságot biztosító mechanizmusokat hoznak létre azért, hogy elkerülhető legyen bármilyen piaci erőfölénnyel való – különösen a fogyasztók sérelmére történő – visszaélés és ellenséges felvásárlásra irányuló magatartás. Ezeknél a mechanizmusoknál figyelembe veszik az EUMSZ és különösen annak 102. cikke rendelkezéseit.

(5)   A tagállamok gondoskodnak a megfelelő intézkedések meghozataláról – beleértve a nemzeti jog szerint alkalmazandó közigazgatási intézkedéseket és büntetőjogi eljárásokat is – azok ellen a felelős természetes vagy jogi személyek ellen, akik, illetve amelyek ennek az irányelvnek a bizalmas információk kezelésére vonatkozó rendelkezéseit megsértik.

(6)   A (2) és a (3) bekezdésben említett panaszok nem érintik az uniós és/vagy nemzeti jog szerinti jogorvoslati jogok gyakorlását.

(7)   A szabályozó hatóságok által hozott döntéseket a bírósági felülvizsgálat lehetővé tétele érdekében teljes körűen meg kell indokolni és alá kell támasztani, továbbá a nyilvánosság számára közzé kell tenni az üzleti szempontból érzékeny információk bizalmas jellegének megóvása mellett.

(8)   A tagállamok gondoskodnak olyan nemzeti szintű megfelelő mechanizmusok létrehozásáról, amelyek alapján a szabályozó hatóság határozata által érintett fél a felektől és valamennyi kormánytól független testülethez fordulhat jogorvoslatért.

61. cikk

A szabályozó hatóságok közötti regionális együttműködés határon átnyúló ügyeket illetően

(1)   A szabályozó hatóságok szorosan konzultálnak és együttműködnek egymással, különösen az ACER-rel, továbbá az ezen irányelv szerinti feladataik teljesítéséhez szükséges valamennyi információval ellátják egymást és az ACER-t. Az információcsere tárgyát képező adat tekintetében az adatot átvevő hatóság ugyanolyan szintű titoktartást biztosít, mint amilyet az adatot továbbító hatóságtól megkövetelnek.

(2)   A szabályozó hatóságok legalább regionális szinten együttműködnek az alábbiak érdekében:

a)

olyan működési megállapodások létrehozása, amelyek biztosítják a hálózat optimális kezelését, előmozdítják a közös villamosenergia-tőzsdék kialakítását és a határkeresztező kapacitásfelosztást, valamint biztosítják a régión belüli és a régiók közötti tényleges verseny kialakulásához és az ellátás biztonságának fokozásához szükséges megfelelő rendszerösszekötő kapacitás minimális szintjét, többek között új összekapcsolások révén, a különféle tagállamok ellátói közötti megkülönböztetés nélkül;

b)

a regionális szinten feladatköröket ellátó jogalanyok közös felügyeletének koordinálása;

c)

egyéb érintett hatóságokkal együttműködésben az erőforrások megfelelőségének nemzeti, regionális és európai értékelésekre vonatkozó közös felügyeletének koordinálása;

d)

a releváns átvitelirendszer-üzemeltetőkre és egyéb piaci szereplőkre vonatkozó valamennyi üzemi és kereskedelmi szabályzat és iránymutatás kidolgozásának koordinálása; és

e)

a szűk keresztmetszet kezelésére vonatkozó szabályok kidolgozásának összehangolása.

(3)   A szabályozó hatóságok a szabályozói együttműködés elősegítése érdekében egymással együttműködési megállapodást köthetnek.

(4)   A (2) bekezdésben említett intézkedéseket szükség esetén az egyéb érintett nemzeti hatóságokkal szoros konzultációt folytatva és azok saját hatáskörének sérelme nélkül kell végrehajtani.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 67. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelvnek a szabályozó hatóságok egymással és az ACER-rel való együttműködési kötelezettségének mértékéről szóló iránymutatások megállapításával történő kiegészítése érdekében.

62. cikk

A szabályozó hatóságok feladatai és hatáskörei a regionális koordinációs központok tekintetében

(1)   A regionális koordinációs központ létrehozási helye szerinti rendszerüzemeltetési régió regionális szabályozó hatóságai egymással szoros együttműködésben:

a)

jóváhagyják a regionális koordinációs központ létrehozásáról szóló javaslatot az (EU) 2019/943 rendelet 35. cikkének (1) bekezdésével összhangban;

b)

jóváhagyják a regionális koordinációs központ tevékenységeihez kapcsolódó költségeket, amelyeket az átvitelirendszer-üzemeltetők viselnek, és amelyeket csak abban az esetben vesznek figyelembe a díjak kiszámítása során, feltéve hogy azok észszerűek és megfelelőek;

c)

jóváhagyják az együttműködésen alapuló döntéshozatali eljárást;

d)

gondoskodnak arról, hogy a regionális koordinációs központoknak rendelkezzenek minden olyan emberi, műszaki, tárgyi és pénzügyi erőforrással, amely az ezen irányelv szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez, valamint feladataik független és pártatlan módon történő ellátásához szükséges;

e)

a rendszerüzemeltetési régió többi szabályozó hatóságával közösen javaslatot tesznek arra, hogy a rendszerüzemeltetési régió szerinti tagállamok milyen esetleges további feladatokat és további jogköröket ruházzanak a regionális koordinációs központokra;

f)

biztosítják az ezen irányelvből és az egyéb releváns uniós jogból fakadó kötelezettségeknek való megfelelést, különösen a határon átnyúló kérdések tekintetében, és konzultálnak azon esetek együttes azonosítása céljából, amelyekben a regionális koordinációs központok nem teljesítik kötelezettségeiket; amennyiben a szabályozó hatóságok a nemteljesítés együttes beazonosítása vonatkozásában indított konzultációk megkezdését követő négy hónapon belül nem tudnak megállapodásra jutni, az (EU) 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdésének megfelelően az ügyet határozathozatalra az ACER elé kell utalni;

g)

ellenőrzik a rendszerkoordináció működését, és e tekintetben az (EU) 2019/943 rendelet 46. cikkének megfelelően évente jelentést tesznek az ACER-nek.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó hatóságok az (1) bekezdésben említett feladatok gyors és hatékony végrehajtását lehetővé tevő hatáskörrel rendelkezzenek. E célból a szabályozó hatóság hatáskörei legalább az alábbiakra terjednek ki:

a)

információkérés a regionális koordinációs központoktól;

b)

helyszíni ellenőrzések végzése – akár előzetes bejelentés nélkül – a regionális koordinációs központban;

c)

közös kötelező érvényű határozatok kibocsátása a regionális koordinációs központokat illetően.

(3)   A regionális koordinációs központ székhelye szerinti tagállamban működő szabályozó hatóság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabjon ki a regionális koordinációs központra, ha az nem teljesíti az ezen irányelv és az (EU) 2019/943 rendelet szerinti kötelezettségeit vagy a szabályozó hatóság vagy az ACER vonatkozó, jogilag kötelező erejű határozatát, illetve javaslatot tegyen ilyen szankciók kiszabására az illetékes bíróságok felé.

63. cikk

Megfelelés az üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak és iránymutatásoknak

(1)   Bármely szabályozó hatóság és a Bizottság is az ACER véleményét kérheti abban az ügyben, hogy egy szabályozó hatóság határozata megfelel-e az ebben az irányelvben vagy az (EU) 2019/943 rendelet VII. fejezetében említett üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak és iránymutatásoknak.

(2)   Az ACER a kérelem kézhezvételétől számított három hónapon belül megküldi véleményét az azt benyújtó szabályozó hatóságnak, vagy értelemszerűen a Bizottságnak, továbbá az adott határozatot hozó szabályozó hatóságnak.

(3)   Ha a határozatot hozó szabályozó hatóság az e vélemény kézhezvételtől számított négy hónapon belül nem teljesíti az ACER véleményében foglaltakat, az ACER erről tájékoztatja a Bizottságot.

(4)   Bármely szabályozó hatóság a kérdéses határozat dátumától számított két hónapon belül tájékoztathatja a Bizottságot, amennyiben úgy véli, hogy egy másik szabályozó hatóságnak a határokon keresztül történő kereskedelemre vonatkozó határozata nem felel meg az ebben az irányelvben vagy az (EU) 2019/943 rendelet VII. fejezetében említett üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak és iránymutatásoknak.

(5)   Ha a Bizottság, két hónappal azt követően, hogy az ACER a (3) bekezdéssel összhangban vagy egy szabályozó hatóság a (4) bekezdéssel összhangban tájékoztatta – vagy saját kezdeményezésére a határozat dátumától számított három hónapon belül – megállapítja, hogy komoly kételyek merülnek fel azt illetően, hogy a szabályozó hatóság határozata megfelel-e az ebben az irányelvben vagy az (EU) 2019/943 rendelet VII. fejezetében említett üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak és iránymutatásoknak, az ügy további kivizsgálása mellett dönthet. Ebben az esetben felkéri a szabályozó hatóságot és a szabályozási hatóság előtt folyó eljárás feleit, hogy nyújtsák be erre vonatkozó észrevételeiket.

(6)   Ha a Bizottság az ügy további vizsgálatáról hoz határozatot, az erre vonatkozó határozat keltétől számított négy hónapon belül végleges határozatot hoz, amelyben:

a)

nem emel kifogást a szabályozó hatóság határozatával szemben; vagy

b)

a szabályozó hatóságot határozatának visszavonására kötelezi azon az alapon, hogy az nem felelt meg az üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak és iránymutatásoknak.

(7)   Ha a Bizottság nem hoz határozatot az ügy további vizsgálatáról vagy az (5) és a (6) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hoz végleges határozatot, úgy kell tekinteni, hogy nem emelt kifogást a szabályozó hatóság határozata ellen.

(8)   A szabályozó hatóság két hónapon belül végrehajtja a Bizottságnak a határozat visszavonását előíró határozatát, és erről megfelelően tájékoztatja a Bizottságot.

(9)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 67. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelvnek az e cikk alkalmazásában követendő eljárásokat részletesen meghatározó iránymutatások megállapításával történő kiegészítése érdekében.

64. cikk

Nyilvántartás

(1)   A tagállamok megkövetelik az ellátóktól, hogy a nemzeti hatóságok – beleértve a szabályozó hatóságot –, a nemzeti versenyhatóságok, valamint a Bizottság rendelkezésére, azok feladata teljesítése céljából, legalább öt évig tartsák nyilván valamennyi, a nagykereskedelmi felhasználókkal és az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel kötött, villamosenergia-ellátási szerződésekkel és villamosenergia-derivatívákkal kapcsolatos ügyletekre vonatkozó adatokat.

(2)   Az adatok közé tartoznak az adott ügylet jellegére vonatkozó részletek, például az időtartam, az átviteli és elszámolási szabályok, a mennyiség, a végrehajtás napja és ideje, valamint az ügyleti árak és az érintett nagykereskedelmi felhasználó azonosításának a módja, továbbá a nem rendezett villamosenergia-ellátási szerződések és villamosenergia-derivatívák pontos részletei.

(3)   A szabályozó hatóság dönthet úgy, hogy ezen információk egyes elemeit hozzáférhetővé teszi a piaci szereplők számára, feltéve hogy konkrét piaci szereplőre vagy konkrét ügyletre vonatkozó, üzleti szempontból érzékeny információt nem közölnek. E bekezdés nem alkalmazandó a 2014/65/EK irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi eszközökkel kapcsolatos információkra.

(4)   E cikk a 2014/65/EU irányelv hatálya alá tartozó jogalanyok számára nem teremt újabb, az (1) bekezdésben említett hatóságokkal szembeni kötelezettségeket.

(5)   Abban ez esetben, ha az (1) bekezdésben említett hatóságoknak szükségük van arra, hogy hozzáférjenek a 2014/65/EU irányelv hatálya alá tartozó hatóság által vezetett nyilvántartáshoz, az említett irányelv szerint felelős hatóságok rendelkezésükre bocsátják a kért adatokat.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

65. cikk

Egyenlő versenyfeltételek

(1)   Azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a tagállamok az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében ezen irányelv alapján hozhatnak, összhangban kell állniuk az EUMSZ-szel – különösen annak 36. cikkével – és az uniós joggal.

(2)   Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek arányosnak, megkülönböztetésmentesnek és átláthatónak kell lenniük. Ezen intézkedések csak a Bizottság értesítése és az attól kapott jóváhagyás után léphetnek életbe.

(3)   A Bizottságnak a (2) bekezdésben említett értesítés kézhezvételét követően két hónapon belül kell eljárnia. Ez utóbbi időszak a hiánytalan információk kézhezvételét követő napon kezdődik. Abban az esetben, ha a Bizottság e két hónapon belül nem lép fel, akkor úgy tekintendő, hogy nem emel kifogást a bejelentett intézkedésekkel szemben.

66. cikk

Eltérések

(1)   Azok a tagállamok, amelyek bizonyítani tudják, hogy alapvető problémák vannak kis, összekapcsolt rendszereik, valamint kis, szigetüzemben működő rendszereik üzemeltetésével, kérelmezhetik a Bizottságnál a 7. és a 8. cikk, valamint a IV., az V. és a VI. fejezet vonatkozó rendelkezéseitől való eltérést.

A kis, szigetüzemben működő rendszerek, és Korzika tekintetében Franciaország a 4., az 5. és a 6. cikk alól is eltérést kérhetnek.

A Bizottság a döntéshozatalt megelőzően tájékoztatja a tagállamokat az ilyen kérelmekről, figyelembe véve az információk bizalmas kezelését.

(2)   A Bizottság által engedélyezett, az (1) bekezdésben említett eltérések meghatározott időre szólnak, és olyan feltételek teljesítésétől függnek, amelyek a fokozott versenyt és a belső piaci integrációt célozzák, és biztosítják, hogy ne akadályozzák a megújuló energiára, a fokozott rugalmasságra, az energiatárolásra, az elektromos közlekedésre és a keresletoldali válaszra történő átállást.

Az EUMSZ 349. cikkének értelmében vett olyan legkülső régiók esetében, amelyeket nem lehet összekapcsolni az uniós villamosenergia-piacokkal, az eltérést időben korlátozni kell, és arra olyan feltételeknek kell vonatkozniuk, amelyek annak biztosítását célozzák, hogy az eltérés ne akadályozza a megújuló energiára történő átállást.

Az eltéréseket engedélyező határozatokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

(3)   A 43. cikk nem alkalmazandó Ciprusra, Luxemburgra és Máltára. Ezenkívül Máltára a 6. és a 35. cikket, Ciprusra pedig a 44., a 45., a 46., a 47., a 48., a 49., az 50. és az 52. cikket sem kell alkalmazni.

A 43. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a „termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás” kifejezés nem foglalja magában a villamosenergia-termelési és/vagy -ellátási feladatot betöltő végfelhasználókat, függetlenül attól, hogy e feladatot közvetlenül vagy az irányítása alatt álló vállalkozásokon keresztül végzik-e, akár egyénileg akár másokkal közösen, feltéve hogy a végfelhasználók – beleértve az irányított vállalkozások által termelt villamos energiából való részesedésüket is – éves átlagban nettó villamosenergia-fogyasztók, és feltéve, hogy az általuk harmadik felek részére értékesített villamos energia gazdasági értéke egyéb üzleti tevékenységeikhez mérten elenyésző.

(4)   2025. január 1-jéig, illetve az e cikk (1) bekezdése szerint hozott határozatban megjelölt későbbi időpontig az 5. cikk nem alkalmazandó Ciprusra és Korzikára.

(5)   2027. július 5-ig a 4. cikk nem alkalmazandó Máltára. Ez az időtartam további legfeljebb nyolc évre meghosszabbítható. A további időtartamra szóló meghosszabbításról az (1) bekezdés szerinti határozat révén rendelkezni.

67. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 61. cikk (5) bekezdésében és a 63. cikk (9) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2019. július 4-től kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 61. cikk (5) bekezdésében és a 63. cikk (9) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A cikk (5) bekezdése és a 63. cikk (9) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

68. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

69. cikk

A Bizottság általi figyelemmel kísérés, felülvizsgálat és jelentéstétel

(1)   A Bizottság figyelemmel kíséri és felülvizsgálja ezen irányelv alkalmazását, és az (EU) 2018/1999 rendelet 35. cikkében említett, az energiaunió helyzetéről szóló jelentés mellékleteként átfogó előrehaladási jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)   A Bizottság 2025. december 31-ig felülvizsgálja ezen irányelv végrehajtását, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. és adott esetben a jelentéssel együtt vagy annak benyújtását követően jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

A bizottsági felülvizsgálat értékeli, hogy az irányelv megfelelően védi-e a felhasználókat, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő vagy energiaszegény felhasználókat.

70. cikk

A 2012/27/EU irányelv módosításai

A 2012/27/EU irányelv a következőképpen módosul:

1.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

a)

a cím helyébe az alábbi szöveg lép:

„A földgázfogyasztás mérése”;

b)

az (1) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a földgáz végfelhasználóit – amennyiben az műszakilag lehetséges, pénzügyileg észszerű és az energiamegtakarítási potenciállal arányos mértékű – ellássák olyan versenyképes árú, egyedi fogyasztásmérőkkel, amelyek pontosan tükrözik a végfelhasználó tényleges energiafogyasztását, és amelyek információkat szolgáltatnak a tényleges felhasználási időszakról.”;

c)

a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.

a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Ahol és amilyen mértékben a tagállamok bevezetik a földgáz tekintetében az okos mérési rendszereket és az okosmérőket a 2009/73/EK irányelvvel összhangban.”;

ii.

a c) és a d) pontot el kell hagyni.

2.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

a)

a cím helyébe az alábbi szöveg lép:

„A földgázfogyasztásra vonatkozó számlainformációk”;

b)

az (1) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Amennyiben a végfelhasználók nem rendelkeznek a 2009/73/EK irányelv szerinti okosmérőkkel, a tagállamok – amennyiben ez műszakilag megvalósítható és gazdasági szempontból indokolt – 2014. december 31-ig gondoskodnak arról, hogy a VII. melléklet 1.1. pontjának megfelelően a földgázfogyasztási számlázási adatok megbízhatók és pontosak legyenek, és a tényleges fogyasztáson alapuljanak.”;

c)

a (2) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A 2009/73/EK irányelvnek megfelelően üzembe helyezett mérőberendezéseknek lehetővé kell tenniük a tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlainformációk nyújtását. A tagállamok biztosítják, hogy a végfelhasználók könnyen hozzá tudjanak férni azokhoz a kiegészítő információkhoz, amelyek segítségével részletesen ellenőrizhetik saját múltbeli fogyasztásukat.”;

3.

A 11. cikk címe helyébe a következő szöveg lép:

„A földgázfogyasztásra vonatkozó mérési és számlainformációkhoz való hozzáférés költségei”;

4.

A 13. cikkben a „7–11. cikkben” szavak helyébe a „7–11a. cikkben” szavak lépnek.

5.

A 15. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (5) bekezdés a következőképpen módosul:

i.

az első és a második albekezdést el kell hagyni;

ii.

a harmadik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A szállításirendszer-üzemeltetőknek és az elosztórendszer-üzemeltetőknek meg kell felelniük a XII. mellékletben foglalt követelményeknek.”;

b)

a (8) bekezdést el kell hagyni.

6.

A VII. melléklet címe helyébe a következő szöveg lép:

„A tényleges fogyasztáson alapuló számlázásra és a számlainformációkra vonatkozó minimumkövetelmények a földgáz tekintetében”.

71. cikk

Átültetés

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2–5. cikkeknek, a 6. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 7. cikk (1) bekezdésének, a 8. cikk (2) bekezdése j) és l) pontjának, a 9. cikk (2) bekezdésének, a 10. cikk (2)–(12) bekezdésének, a 11–24. cikknek, a 26., a 28. és a 29. cikknek, a 31–34. cikknek és a 36. cikknek, a 38. cikk (2) bekezdésének, a 40. és a 42. cikknek, a 46. cikk (2) bekezdése d) pontjának, az 51. és az 54. cikknek, az 57–59. cikknek, a 61–63. cikknek, a 70. cikk 1-3. pontjának, 5. pontja b) alpontjának és 6. pontjának, valamint az I. és a II. mellékletnek 2020. december 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Ugyanakkor a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek:

a)

a 70. cikk 5. pont a) alpontjának 2019. december 31-ig;

b)

a 70. cikk 4. pontjának 2020. október 25-ig.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

72. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2009/72/EK irányelv 2021. január 1-től hatályát veszti, az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó, a III. mellékletben meghatározott határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket nem érintve.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni és a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

73. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 6. cikk (1) bekezdése, a 7. cikk (2)–(5) bekezdése, a 8. cikk (1) bekezdése, a 8. cikk (2) bekezdésének a)–i) és k) pontja, valamint (3) és (4) bekezdése, a 9. cikk (1), (3) és (4) bekezdése, a 10. cikk (2)–(10) bekezdése, a 25., a 27., a 30., a 35. és a 37. cikk, a 38. cikk (1), (3) és (4) bekezdése, a 39., a 41., a 43., a 44. és a 45. cikk, a 46. cikk (1) bekezdése, a 46. cikk (2) bekezdésének a), b) és c), valamint e)–h) pontja, a 46. cikk (3)–(6) bekezdése, a 47–50. cikk, az 52., az 53., az 55., a 60., a 64. és a 65. cikk 2021. január 1-jétől alkalmazandó.

A 70. cikk 1–3. pontját, 5. pontjának b) alpontját és 6. pontját 2021. január 1-jétől kell alkalmazni.

A 70. cikk 5. pontjának a) alpontját 2020. január 1-jétől kell alkalmazni.

A 70. cikk 4. pontja 2020. október 26-tól alkalmazandó.

74. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  HL C 288., 2017.8.31., 91. o.

(2)  HL C 342., 2017.10.12., 79. o.

(3)  Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. május 22-i határozata.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve (2003. június 26.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2003.7.15., 37. o.), amelyet 2011. március 2-i hatállyal a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezett és felváltott (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/943 rendelete (2019. június 5.) a villamos energia belső piacáról (lásd e Hivatalos Lap 54. oldalát).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/942 rendelete (2019. június 5.) az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról (lásd e Hivatalos Lap 22. oldalát).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 94. o.).

(11)  HL L 198., 2006.7.20., 18. o.

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(13)  HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(15)  HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(17)  A Bizottság 1348/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. december 17.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (2) és (6) bekezdésének végrehajtására irányuló adatszolgáltatásról (HL L 363., 2014.12.18., 121. o.).

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.).

(21)  A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről (HL L 95., 1993.4.21., 29. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv) (HL L 165., 2013.6.18., 63. o.).

(24)  A Bizottság (EU) 2017/1485 rendelete (2017. augusztus 2.) a villamosenergia-átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatás megalkotásáról (HL L 220., 2017.8.25., 1. o.).

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/94/EU irányelve (2014. október 22.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.).

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1132 irányelve (2017. június 14.) a társasági jog egyes vonatkozásairól (HL L 169., 2017.6.30., 46. o.).


I. MELLÉKLET

A SZÁMLÁZÁSRA ÉS A SZÁMLAINFORMÁCIÓKRA VONATKOZÓ MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

1.   A számlán és a számlainformációkon feltüntetendő minimális információk

1.1.

A számlákon jól láthatóan, a számla egyéb részeitől jól elkülönítve fel kell tüntetni a végfelhasználók számára az alábbi főbb információkat:

a)

a fizetendő ár – és amennyiben lehetséges – az ár lebontása, valamint világos nyilatkozat arról, hogy minden energiaforrás részesülhet olyan ösztönzőkből, amelyeket nem a részletezett árban feltüntetett illetékeken keresztül finanszíroznak;

b)

a fizetés esedékességének időpontja;

1.2.

A számlákon és a számlainformációkon jól láthatóan, a számla és a számlainformációk egyéb részeitől jól elkülönítve fel kell tüntetni a végfelhasználók számára az alábbi főbb információkat:

a)

a számlázási időszakra vonatkozó villamosenergia-fogyasztás;

b)

a szolgáltató neve és elérhetősége, ideértve az ügyfélszolgálati forróvonalat és az e-mail-címet is;

c)

a díj megnevezése;

d)

adott esetben a szerződés lejártának időpontja;

e)

tájékoztatás az ellátóváltás elérhetőségéről és előnyeiről;

f)

a végfelhasználó csatlakozási pontjának kódja vagy ellátó pontjánál alkalmazott egyedi azonosítókódja;

g)

a végfelhasználó a bíróságon kívüli vitarendezéssel kapcsolatos jogai, beleértve a 26. cikk szerint a jogvitában illetékes szerv elérhetőségét is;

h)

a 25. cikkben említett egyablakos kapcsolattartó pont;

i)

a 14. cikkben említett összehasonlító eszközök fellelhetőségére mutató hivatkozás vagy utalás.

1.3.

Amennyiben a számlák tényleges fogyasztáson vagy az üzemeltető által végzett távoli leolvasáson alapulnak, a számlákon és az időszakos számlaértesítőkön, azokhoz csatoltan vagy azokon belül jelezve a végfelhasználók rendelkezésére kell bocsátani az alábbi információkat:

a)

a végfelhasználó aktuális villamosenergia-fogyasztásának grafikus formában történő összehasonlítása a végfelhasználó az előző év ugyanazon időszakában mért fogyasztásával;

b)

a fogyasztói szervezetek, energiaügynökségek vagy egyéb hasonló szervek kapcsolatfelvételhez szükséges adatai, beleértve a weboldalak címeit is, ahol hozzáférhetőek az energiafelhasználó berendezések tekintetében rendelkezésre álló energiahatékonyságot javító intézkedésekre vonatkozó információk;

c)

ugyanazon felhasználói kategóriába tartozó, átlagos normál vagy viszonyítási alapként figyelembe vett végfelhasználóval történő összehasonlítások.

2.   A Számlázási gyakoriság és a számlainformációk közlése:

a)

a tényleges fogyasztás alapján történő számlázásra, évente legalább egyszer kerül sor;

b)

amennyiben a végfelhasználó nem rendelkezik egy olyan fogyasztásmérővel, amelyet az üzemeltető távolról is le tud olvasni, vagy ha a nemzeti joggal összhangban aktívan úgy döntött, hogy nem teszi lehetővé a távolról történő leolvasást, akkor a tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlainformációt kell a végfelhasználó rendelkezésére bocsátani legalább hathavonta, illetve kérelemre, vagy amennyiben elektronikus számlázást választott, háromhavonta;

c)

amennyiben a végfelhasználó nem rendelkezik olyan fogyasztásmérővel, amelyet az üzemeltető távolról is le tud olvasni, vagy ha a nemzeti joggal összhangban aktívan úgy döntött, hogy nem teszi lehetővé a távolról történő leolvasást, akkor az a) és b) pontban előírt kötelezettség úgy is teljesíthető, hogy a végfelhasználó saját maga rendszeresen leolvassa a fogyasztásmérő állását és azt bejelenti az üzemeltetőnek; a számla vagy számlainformáció csak akkor alapulhat becsült fogyasztáson vagy tüntethet fel átalányösszeget, ha a végfelhasználó az adott számlázási időszakra nem jelentette be a fogyasztásmérő állását;

d)

ha a végfelhasználó olyan fogyasztásmérővel rendelkezik, amely lehetővé teszi az üzemeltető számára a távolról történő leolvasást, legalább havonta tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlainformációkat kell biztosítani; az ilyen információ interneten keresztül is rendelkezésre bocsátható és azt az alkalmazott mérőberendezések és rendszerek által lehetővé tett gyakorisággal naprakésszé kell tenni.

3.   A végfelhasználói ár lebontása

A fogyasztói ár az alábbi három alkotóelem összege: az energia és ellátás összetevő, a hálózati összetevő (szállítás és elosztás), és az adókat, díjakat, illetékeket és terheket tartalmazó összetevő.

Amennyiben a számlák tartalmazzák a végfelhasználói ár lebontását, az e lebontásban szereplő három fő összetevőre vonatkozóan Unió-szerte az (EU) 2016/1952 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (1) megállapított közös fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

4.   Hozzáférés a múltbeli fogyasztásra vonatkozó kiegészítő információkhoz

A tagállamok előírják, hogy amennyiben rendelkezésre állnak a végfelhasználó múltbeli fogyasztásával kapcsolatos további információk, azokat a végfelhasználó kérésére hozzáférhetővé kell tenni a végfelhasználó által kijelölt ellátó vagy energiaszolgáltató számára.

Amennyiben a végfelhasználó egy olyan felszerelt fogyasztásmérővel rendelkezik, amely az üzemeltető számára lehetővé teszi a távoli leolvasást, a végfelhasználó számára könnyű hozzáférést kell biztosítani a múltbeli fogyasztásával kapcsolatos kiegészítő információkhoz, hogy azokat saját maga részletesen ellenőrizhesse.

A múltbeli fogyasztásra vonatkozó kiegészítő információknak tartalmazniuk kell:

a)

a legalább az elmúlt három évre vagy – amennyiben ez az időtartam rövidebb – a villamosenergia-ellátási szerződés kezdete óta eltelt időtartamra vonatkozó összesített adatokat. Az adatoknak olyan időszakok szerinti bontásban kell megjelenniük, amelyekre vonatkozóan rendszeres számlázási információk keletkeztek; és

b)

bármely nap, hét, hónap vagy év vonatkozásában a használat idejére vonatkozó részletes adatokat, amelyeket a végfelhasználó számára az interneten vagy a fogyasztásmérő-interfészen keresztül indokolatlan késedelem nélkül hozzáférhetővé kell tenni, és ezt legalább a megelőző 24 hónap vagy – amennyiben ez az időtartam rövidebb – a villamosenergia-ellátási szerződés kezdete óta eltelt időtartam vonatkozásában biztosítani kell.

(5)   Az energiaforrásokra vonatkozó információk

A szolgáltatóknak a számlákon fel kell tüntetniük az egyes energiaforrások részarányát a végfelhasználó által a villamosenergia-ellátási szerződéssel összhangban vásárolt villamosenergián belül (termékszintű információ).

A számlákon és a számlainformációkon, azokhoz csatoltan vagy azokon belül jelezve a végfelhasználók rendelkezésére kell bocsátani az alábbi információkat:

a)

közérthetően és egyértelműen összehasonlítható módon minden egyes energiaforrás részarányát (nemzeti szinten, nevezetesen abban a tagállamban, ahol a villamosenergia-ellátási szerződést megkötötték, valamint – amennyiben az ellátó több tagállamban is tevékenykedik – az ellátó szintjén) a kereskedő előző évi teljes energiamixében;

b)

tájékoztatás a kereskedő előző évi energiamixének környezeti hatásairól, de legalább a szén-dioxid-kibocsátásról és a keletkezett radioaktív hulladék mennyiségéről.

A második albekezdés a) pontja tekintetében a villamosenergia-tőzsdén vásárolt vagy Unión kívüli vállalkozástól importált villamos energiára vonatkozóan az adott tőzsde vagy vállalkozás előző évi összesített számadatai használhatók.

A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiára vonatkozó információk közléséhez a 2012/27/EU irányelv 14. cikkének (10) bekezdése szerint kiadott eredetigazolásokat lehet használni. A megújuló forrásokból származó villamos energiára vonatkozó információk közléséhez – az (EU) 2018/2001 irányelv 19. cikke (8) bekezdésének a) és b) pontjában említett esetek kivételével – az eredetigazolásokat kell használni.

A szabályozó hatóság vagy más hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kereskedők által felhasználóik számára, az e pont értelmében nyújtott információk megbízhatóak legyenek, és azokat nemzeti szinten, egyértelműen összehasonlítható módon adják meg.


(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1952 rendelete (2016. október 26.) a földgáz- és villamosenergia-árakra vonatkozó európai statisztikáról és a 2008/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 311., 2016.11.17., 1. o.).


II. MELLÉKLET

OKOS MÉRÉSI RENDSZEREK

1.

A tagállamok a területükön biztosítják olyan okos mérési rendszerek bevezetését, amelyet a piac és az egyéni fogyasztók oldalán felmerülő valamennyi hosszú távú költséggel és előnnyel kapcsolatos, valamint az okosmérés gazdaságilag észszerű és költséghatékony formájának, illetve kialakítása megvalósítható ütemezésének megállapítását célzó gazdasági értékelésnek vethetnek alá.

2.

Ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie a 2012/148/EU bizottsági ajánlásban (1) előírt költség-haszon elemzésre vonatkozó módszertant és az okos mérési rendszerek minimális funkcióit, valamint a legmagasabb szintű kiberbiztonság és adatvédelem biztosítása céljából elérhető legjobb technológiákat.

3.

Az értékelés eredményeinek függvényében a tagállamok vagy – amennyiben a tagállamok arról rendelkeztek – a kijelölt hatáskörrel rendelkező hatóságok elkészítik az okos mérési rendszerek telepítésének legfeljebb tízéves ütemtervét. Amennyiben az okos mérési rendszerek bevezetéséről kedvező értékelés születik, a kedvező értékeléstől számított hét éven belül, illetve azon tagállamok esetében, amelyek az okos mérési rendszerek szisztematikus bevezetését 2019. július 4-ig megkezdték, 2024-ig legalább a végfelhasználók 80 %-át el kell látni okosmérővel.

(1)  A Bizottság 2012/148/EU ajánlása (2012. március 9.) intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetésének előkészítéséről (HL L 73., 2012.3.13., 9. o.).


III. MELLÉKLET

A NEMZETI JOGBA VALÓ ÁTÜLTETÉSRE ÉS AZ ALKALMAZÁSRA MEGHATÁROZOTT HATÁRIDŐK

(A 72. CIKKBEN EMLÍTVE)

Irányelv

A nemzeti jogba való átültetés határideje

Az alkalmazás kezdő napja

2009/72/EK Európai Parlamenti és Tanácsi irányelv

(HL L 211., 2009.8.14., 55. o.)

2011. március 3.

2009. szeptember 3.


IV. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

2009/72/EK irányelv

Ezen irányelv

1. cikk

1. cikk

2. cikk

2. cikk

3. cikk

33. cikk és 41. cikk

4. cikk

5. cikk

32. cikk

6. cikk

34. cikk

7. cikk

7. cikk

8. cikk

8. cikk

3. cikk, (1) bekezdés

9. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (2) bekezdés

9. cikk, (2) bekezdés

3. cikk, (6) bekezdés

9. cikk, (3) bekezdés

3. cikk, (15) bekezdés

9. cikk, (4) bekezdés

3. cikk, (14) bekezdés

9. cikk, (5) bekezdés

3. cikk, (16) bekezdés

3. cikk, (4) bekezdés

10. cikk, (1) bekezdés

1. melléklet, 1.a) pont

10. cikk, (2) és (3) bekezdés

1. melléklet, 1.b) pont

10. cikk, (4) bekezdés

1. melléklet, 1.c) pont

10. cikk, (5) bekezdés

1. melléklet, 1.d) pont

10. cikk, (6)–(8) bekezdés

10. cikk, (7) bekezdés

1. melléklet, 1.f) pont

10. cikk, (9) bekezdés

1. melléklet, 1.g) pont

10. cikk, (10) bekezdés

3. cikk, (7) bekezdés

10. cikk, (11) bekezdés

I. melléklet, 1.j) pont

10. cikk, (12) bekezdés

3. cikk, (10) bekezdés

4. cikk

5. cikk

6. cikk

11. cikk

3. cikk, (5) bekezdés, a) pont és I. melléklet, 1.e) pont

12. cikk

13. cikk

14. cikk

15. cikk

16. cikk

17. cikk

18. cikk

3. cikk, (11) bekezdés

19. cikk, (1) bekezdés

19. cikk, (2)–(6) bekezdés

20. cikk

21. cikk

22. cikk

23. cikk

24. cikk

3. cikk, (12) bekezdés

25. cikk

3. cikk, (13) bekezdés

26. cikk

3. cikk, (3) bekezdés

27. cikk

3. cikk, (7) bekezdés

28. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (8) bekezdés

28. cikk, (2) bekezdés

29. cikk

24. cikk

30. cikk

25. cikk

31. cikk

32. cikk

33. cikk

34. cikk

26. cikk

35. cikk

36. cikk

27. cikk

37. cikk

28. cikk

38. cikk

29. cikk

39. cikk

12. cikk

40. cikk, (1) bekezdés

40. cikk, (2)–(8) bekezdés

16. cikk

41. cikk

23. cikk

42. cikk

9. cikk

43. cikk

13. cikk

44. cikk

14. cikk

45. cikk

17. cikk

46. cikk

18. cikk

47. cikk

19. cikk

48. cikk

20. cikk

49. cikk

21. cikk

50. cikk

22. cikk

51. cikk

10. cikk

52. cikk

11. cikk

53. cikk

54. cikk

30. cikk

55. cikk

31. cikk

56. cikk

35. cikk

57. cikk

36. cikk

58. cikk

37. cikk, (1) bekezdés

59. cikk, (1) bekezdés

37. cikk, (2) bekezdés

59. cikk, (2) bekezdés

37. cikk, (4) bekezdés

59. cikk, (3) bekezdés

59. cikk, (4) bekezdés

37. cikk, (3) bekezdés

59. cikk, (5) bekezdés

37. cikk, (5) bekezdés

59. cikk, (6) bekezdés

37. cikk, (6) bekezdés

59. cikk, (7) bekezdés

37. cikk, (8) bekezdés

37. cikk, (7) bekezdés

59. cikk, (8) bekezdés

59. cikk, (9) bekezdés

37. cikk, (9) bekezdés

59. cikk, (10) bekezdés

37. cikk, (10) bekezdés

60. cikk, (1) bekezdés

37. cikk, (11) bekezdés

60. cikk, (2) bekezdés

37. cikk, (12) bekezdés

60. cikk, (3) bekezdés

37. cikk, (13) bekezdés

60. cikk, (4) bekezdés

37. cikk, (14) bekezdés

60. cikk, (5) bekezdés

37. cikk, (15) bekezdés

60. cikk, (6) bekezdés

37. cikk, (16) bekezdés

60. cikk, (7) bekezdés

37. cikk, (17) bekezdés

60. cikk, (8) bekezdés

38. cikk

61. cikk

62. cikk

39. cikk

63. cikk

40. cikk

64. cikk

42. cikk

43. cikk

65. cikk

44. cikk

66. cikk

45. cikk

67. cikk

46. cikk

68. cikk

47. cikk

69. cikk

70. cikk

49. cikk

71. cikk

48. cikk

72. cikk

50. cikk

73. cikk

51. cikk

74. cikk

I. melléklet, 1–4. pont

3. cikk, (9) bekezdés

I. melléklet, 5. pont

I. melléklet, 2. pont

II. melléklet

III. melléklet

IV. melléklet


  翻译: