(1)

2009. július 17-én a román hatóságok bejelentették a Bizottságnak, hogy az Oltchim SA (a továbbiakban: Oltchim) köztartozásának saját tőkévé alakítását tervezik. 2012. március 7-én az SA.29041. számú – Az Oltchim SA Râmnicu Vâlcea számára nyújtott támogatási intézkedések ügyben hozott 2013/246/EU határozatban (2) (a továbbiakban: a 2012-es bizottsági határozat), a Bizottság azt állapította meg, hogy az 1 049 millió RON (231 millió EUR) összegű tartozás átalakítása nem jár állami támogatással. Ez a következtetés azon alapult, hogy a román kormány biztos kötelezettséget vállalat arra, hogy teljes mértékben privatizálja az Oltchimet, ideértve a hatóságoknál a tartozásátalakítás után keletkező teljes érdekeltséget.

(2)

Az Oltchim privatizálására irányuló sikertelen kísérlet után a román hatóságok 2012 októberében felvették a kapcsolatot a Bizottsággal, hogy előkészítsék az Oltchimnek nyújtandó megmentési támogatás hivatalos bejelentését (a támogatást SA.35558. számon iktatták).

(3)

2012 novemberében a sajtó arról számolt be, hogy a román hatóságok megállapodtak az Oltchim hitelező bankjaival az Oltchim termelése újrakezdésének finanszírozásában. E körülmények között a Bizottság úgy határozott, hogy hivatalból indít eljárást az SA.36086. számon iktatott ügyben, és 2013. január 18-i levelében felkérte Romániát, hogy szolgáltasson információt. Románia 2013. február 7-én válaszolt erre a megkeresésre. A Bizottság 2013. február 18-án további tájékoztatást kért, amely megkeresésre Románia 2013. március 11-én válaszolt. Románia egy 2013. júniusi találkozó alkalmával és egy 2013. szeptember 25-i levélben adott további tájékoztatást.

(4)

2014. augusztus 5-i, 2014. október 16-i és 2015. március 3-i levelében a Bizottság további tájékoztatást kért, amelyet Románia 2014. szeptember 15-én, 2014. november 26-án, 2015. március 26-án, illetve 2015. április 16-án adott meg. 2015. május 11-én a Bizottság további tájékoztatást kért, amelyet Románia egy 2015. május 26-i találkozón, valamint a 2015. június 10-i és 2015. június 25-i levélben adott meg. 2015. szeptember 3-án a Bizottság további tájékoztatást kért, amelyet Románia 2015. szeptember 10-én közölt. Románia saját maga is megadott információt 2015. október 22-én, és találkozókat kért, amelyekre 2015. október 23-án és 2016. január 22-én került sor.

(5)

2016. április 8-i levelében a Bizottság arról tájékoztatta Romániát, hogy az SA.36086. számú ügyben az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindítása mellett döntött. Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felszólította az érdekelt feleket, hogy tegyék meg a támogatással kapcsolatos észrevételeiket.

(6)

A Bizottsághoz az első észrevételek Romániától (2016. június 15.) és négy érdekelt féltől érkeztek be. A harmadik személyek észrevételeit továbbították Romániának, amely lehetőséget kapott arra, hogy ezekre válaszoljon; megjegyzései a 2016. november 28-án kelt levelében érkeztek.

(7)

2016. július 29-i levelében Románia javasolta az Oltchim értékesítési folyamatának módosítását a gazdasági folytonosság megszüntetése érdekében. A román hatóságok további információt nyújtottak be (2016. szeptember 14-én, 2016. november 4-én és 2016. december 5-én), és módosították az eredeti értékesítési folyamat feltételeit.

(8)

A fent említett levélváltásokat követően az AT Kearney tanácsadó cég, mint az Oltchim képviselője (a továbbiakban: eladó) egymást követő jelentéseket adott át az Oltchim eszközei értékesítésének alakulásáról 2017. január 27-én, 2017. április 4-én, 2017. július 25-én, 2017. szeptember 15-én, 2017. november 21-én, 2018. január 18-án és 2018. július 16-án. (4)

(9)

Az értékesítési folyamat során több harmadik személy beavatkozott, és a román hatóságok észrevételeket fogalmaztak meg e beavatkozások kapcsán.

(10)

2018. január 26-án további tájékoztatást kértek Romániától, amely azt 2018. május 16-án válaszolta meg.

(11)

Az Oltchim Románia és Délkelet-Európa egyik legnagyobb petrolkémiai vállalata. A román állam (jelenleg a Gazdasági Minisztériumon keresztül) 54,8 %-os irányítást biztosító részesedéssel rendelkezik a vállalatban.

(12)

Az Oltchim főként folyékony nátronlúgot, propilén-oxid–poliolokat, lágyítószereket és oxo-alkoholokat gyárt. Az Oltchim a folyékony nátronlúgok legnagyobb gyártója az európai piacon (az uniós részesedése 41 % volt 2015-ben), Közép-Európában egyedül ő állít elő nátronlúggyöngyöket, Romániában a poli(vinil-klorid) és a poliéterek kizárólagos gyártója, Európában pedig a harmadik legnagyobb. Az Oltchim termelésének több mint 74 %-át exportálja Európán belülre és kívülre. (5)

(13)

Az Oltchim Vâlcea régió (az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében támogatott román régió) elsődleges ipari munkáltatója. 2015-ben az Oltchim 2 208 főt foglalkoztatott, amelyből 1 982-t a Râmnicu Vâlceai telephelyen, 226-ot pedig Piteștiben, a Bradui Petrolkémiai Részleg telephelyén.

(14)

Az Oltchim régóta küzd gazdasági nehézségekkel. 1995 és 2000 között több kereskedelmi hitelt vett fel, ezeket állami kezességvállalás biztosította. Az Oltchim nem tudta visszafizetni a hiteleket, és a bankok lehívták az állami garanciát. 2002-ben a Pénzügyminisztérium átruházta az Oltchim állami kezességvállalásokból eredő tartozását a román privatizációs ügynökségre (a továbbiakban: AAAS (6)). A Pénzügyminisztérium továbbra is folyósított összegeket állami kezességvállalás címén, egészen 2006 decemberéig, és ismét az AAAS-re ruházott valamennyi követelést, amely a lehívott garancia alapján teljesített későbbi kifizetésekből eredt.

(15)

2007 és 2012 között az Oltchim pénzügyi helyzete romlott, pénzügyi számlái szisztematikusan növekvő működési veszteséget, kumulált hiányt és negatív szavatoló tőkét mutattak. 2012. december 31-én (a fizetésképtelenség bejelentése előtt) az Oltchim pénzügyi számláin 62,9 millió EUR működési veszteség, 127,8 millió EUR nettó veszteség és 383 millió EUR kumulált hiány jelent meg.

(16)

Románia több kísérletet tett az Oltchim privatizációjára (2001-ben, 2003-ban, 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban), de ezek mindegyike meghiúsult.

(17)

Konkrétan 2001-ben az állam tárgyalt a kanadai Exall Resources bányászati vállalattal, és megállapodást is kötött 53,2 %-os részesedés értékesítéséről. Mivel a vevő nem fizette meg a részvények értékét (10 millió USD, megközelítőleg 8,9 millió EUR (7)), és nem tudta garantálni a megígért technológiai és környezetvédelmi beruházásokat, az üzlettől elálltak (8). 2002-ben az állam úgy döntött, újra megkísérli egy privatizációs felhívás kiírását, és az AVAS (az AAAS elődje) felé fennálló tartozások saját tőkévé történő átalakítása mellett döntött. Ugyanakkor az ajánlattételre nyitva álló határidőt kétszer meghosszabbították, és tekintettel egy potenciális befektető és a kisebbségi részvényesek tiltakozására, amelynek keretében keresetet is nyújtottak be a bírósághoz 2003-ban, az ajánlatot visszavonták (9). Ezt követően egy eredetileg 2003-ban jóváhagyott tartozásátalakítás 2006-os visszavonása után a román hatóságok 2006-ban és 2008-ban ismét megpróbálták privatizálni az Oltchimet a tartozással együtt. Ugyanakkor a román hatóságok szerint egyetlen befektető sem érdeklődött aziránt, hogy az Oltchimet felvásárolja ilyen feltételek mellett. (10)

(18)

A 2012-es bizottsági határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy az AAAS felé fennálló 1 049 millió RON összegű (kb. 231 millió EUR) (11) tartozás saját tőkévé való tervezett átalakítása nem tartalmaz állami támogatást. A határozat Románia azon biztos kötelezettségvállalásán alapult, hogy a teljes állami részesedést, amely a tartozásátalakításból ered, legkésőbb 2012. május végéig privatizálják, amint azt az akkori miniszterelnökök két levele is kifejezte (12).

(19)

A Bizottság ezt a következtetést azután vonta le, hogy kritikusan elemezte a független tanácsadók által készített és a román hatóságok által az eljárás folyamán benyújtott jelentéseket (13). Ezek a jelentések összevetették az Oltchim felszámolásából származó bevételeket a privatizáció bevételeivel. A felszámolási forgatókönyvben az Oltchim eszközeinek értékét 692 055 000 RON-ra (152,2 millió EUR) becsülték, amely 264 119 000 RON értékben elzálogosított eszközöket és 427 936 000 RON értékben el nem zálogosított eszközöket foglalt magában. (14)

(20)

A 2011-es Raiffeisen-jelentés szerint a felszámolási forgatókönyvben az AAAS körülbelül 105,4 millió RON-t (megközelítőleg 23 millió EUR) szedett volna be, amely teljes követelésének 12 %-a.

(21)

Ezt az összeget hasonlították össze az AAAS követelésének értékével a tartozás átalakítása plusz privatizáció forgatókönyvében. E forgatókönyv szerint a vállalat értékének megbecslésére használt módszertől függően az Oltchim piaci értékét 28 millió EUR és 97 millió EUR közé tették. A tartozás saját tőkévé alakítása és az azt követő privatizáció után az AAAS 22,9 millió és 79,5 millió EUR közötti összeghez jutna (15).

(22)

Ezen összehasonlításra tekintettel a Bizottság megállapította, hogy: „amennyiben a vállalatot az adósságkonverziót követően rövid határidőn belül teljeskörűen privatizálják, a bejelentett intézkedés (adósságkonverziót követő teljeskörű privatizáció) nem biztosít előnyt az Oltchim számára, mivel ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy az AVAS [AAAS] állami hitelező nagyobb összeget követeljen vissza annál, mint amelyre a vállalat felszámolás alá helyezése esetén lehetősége volna. E tekintetben a Bizottság tudomásul veszi a román hatóságok által a vállalat 2012. május 31-ig történő teljeskörű privatizációjára vonatkozóan tett kötelezettségvállalást.” (16)

(23)

Az Oltchim ugyanakkor nem hajtotta végre a hitel-tőke konverziót az AAAS követelése tekintetében, amint azt a 2012-es bizottsági határozat jóváhagyta. A termelést 2012 augusztusában felfüggesztették, miután az Oltchim fő villamosenergia-szolgáltatója, az Electrica S.A. (a továbbiakban: Electrica) megtagadta a fizetés nélküli szolgáltatásnyújtást.

(24)

Közvetlenül azután, hogy az Oltchim üzemelése leállt, a román hatóságok egyértelmű jeleket küldtek a nyilvánosság felé, hogy készen állnak minden lehetséges erőfeszítést megtenni az Oltchim megmentésére. Mindössze néhány nappal a privatizáció időpontja előtt az akkori román gazdasági miniszter 2–4 hetet adott az Oltchim termelésének újraindítására. Idézték azt a mondatát, amely szerint „tárgyalások zajlottak a komplexum vezetőségével, amely tervezi a létesítmény újraindítását” (17).

(25)

2012. szeptember 22-én a privatizációs folyamat sikertelenül zárult, és egyes ügyek még a nemzeti bíróságok előtt zajlanak a privatizációs folyamattal összefüggésben. (18)

(26)

A sikertelen privatizációt követően az Oltchim pénzügyi helyzete tovább romlott. A sikertelen privatizációt közvetlenül követő időszakban a román hatóságok megismételték, hogy készen állnak megtenni minden szükséges lépést az Oltchim megmentésére (19).

(27)

2012. október 1-jén egy új stratégiát irányoztak elő az Oltchim tevékenységének előkészítésére, többek között egy megmentési támogatás formájában nyújtott pénzügyi támogatást. Egy korabeli újságcikkben az akkori román miniszterelnök kifejtette, hogy a privatizációs folyamat sikertelen volt, és hozzátette, hogy „ma ki kell fejtenünk a tevékenység újraindításra, a munkahelyek megmentésére és egy immár teljesen más, jóval jobb körülmények között megvalósítható, új privatizációs eljárás előkészítésére vonatkozó tartaléktervet.” (20) Ehhez hasonlóan a miniszterelnök bejelentette, hogy a küszöbön áll a megállapodás több hitelezővel a vállalat megmentése érdekében: „Az Oltchim újraindításának tervét csütörtökön mutatjuk be, a vâlceai üzemre vonatkozó következő lépésekkel együtt […] A gazdasági, kereskedelmi és üzleti környezetért felelős miniszter […], valamint a pénzügyminiszter hivatalos tárgyalásokat kezd a fő hitelezőkkel, az AVAS-szel, az Electricával és az Oltchim fő hitelezőinek tekinthető három bankkal: a BCR-rel, a Banca Transilvaniával és a CEC-vel. Csütörtökön velük fogjuk bemutatni az Oltchim újraindításának tervét, amely egyértelműen meghatározza az Oltchim új irányításához szükséges lépéseket, hogy finanszírozni lehessen a termelés újraindítását, a tevékenység időszakát, a rendezetlen bérek kifizetését és a privatizáció előkészítését, amelyre a legnagyobb valószínűség szerint 2013-ban kerül sor, a jelenlegiektől eltérő feltételek mellett” (21).

(28)

2012. október 17-én a Gazdasági Minisztérium közigazgatási államtitkára úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy az Oltchim egyes részeit napokon belül újra megnyitják, és hogy a kormány 20 millió EUR megmentési támogatást kíván nyújtani az Oltchimnek (22).

(29)

2012. október 24-én az Oltchim sikeresen újraindította a termelését két beszállító (a CET Govora és a Salrom, a Nemzeti Sóvállalat) által az Oltchimnek biztosított kereskedési feltételek megváltozásának köszönhetően (23):

(30)

2012. november 15-én a gazdasági miniszter nyilatkozott a sajtónak az Oltchim életben tartásával kapcsolatos kormányzati kötelezettségvállalásról: „A fizetésképtelenség nem kerülhet szóba, minthogy megállapodást kötöttünk a fő hitelezőkkel. Ezért kötöttünk reorganizációs megállapodást, egy ellenőrzött szerkezetátalakítást az Oltchim nagy hitelezőivel. Mindezt azért, hogy ne arra ébredjünk holnap, hogy a nagy hitelezők, bankok, magánhitelezők, kereskedők, alapanyag-beszállítók az Oltchim fizetésképtelenségét kezdeményezik. E megállapodással az a célunk, hogy az Oltchimet ellenőrzötten újraindíthassuk, megmenthessük és átalakíthassuk, a hitelezők beleegyezésével” (25).

(31)

2012. november 23-án a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a Közlekedési és Infrastrukturális Minisztérium, az AAAS és az OPSPI (26) egyetértési megállapodást írtak alá (a továbbiakban: memorandum) az Oltchim hitelezőivel, azaz több magán- és állami bankkal, valamint állami vállalatokkal, köztük az Electricával, a Salrommal és a CFR Marfă SA-val. A memorandum részes felei egyetértettek abban, hogy a Gazdasági Minisztérium és az OPSPI céltársaságot jegyeznek be, amelynek nincs tartozása és teljesen állami tőkével jön létre (Oltchim SPV), legkésőbb 2013. január 1-jéig, így a bankok biztonságosan nyújthatják a szükséges pénzügyi támogatást az Oltchim termelésének újraindításához. E tekintetben az 59/2012. sz. sürgősségi kormányrendelettel a kormány arra utasította a Gazdasági Minisztériumot, hogy kezdje meg a céltársaság létesítésének jogi eljárását.

(32)

Ugyanakkor, noha a memorandumot és célkitűzéseit fenntartották, a Gazdasági Minisztérium átmenetileg felhagyott az Oltchim SVP céltársaság rövid időn belül történő létrehozásának tervével. Az Oltchim ehelyett saját maga kezdeményezte a fizetésképtelenségi eljárást 2013. január 30-án, a 85/2006. sz. törvény (fizetésképtelenségi törvény) alapján.

(33)

A fizetésképtelenségi törvény kollektív eljárást vázol a fizetésképtelen adós kötelezettségeinek fedezésére.

(34)

Ha a vállalattal szemben kollektív fizetésképtelenségi eljárás indul, a vállalat irányítási tevékenységei feletti döntési jogkör a részvényesektől egy különleges vagyonkezelőhöz kerül, aki a vállalat érdekében jár el (27). Az irányítási jog megvonását követően a vállalatot tehát egy bíróság által kijelölt csődgondnok/felszámoló képviseli és vezeti, a választott lehetőségtől függően. A különleges vagyonkezelő megbízatása ekkor arra csökken, hogy a részvényesek érdekeit képviselje.

(35)

A vállalat részvényeseinek közgyűlése nevezi ki a konkrét csődgondnokot, akit a bíróságnak jóvá kell hagynia (úgynevezett bíróság által kijelölt csődgondnok). A szindikus bíró (a csőd- és fizetésképtelenségi eljárásokban különös hatáskörrel rendelkező bíró) által megállapított határidőn belül a bíróság által kijelölt csődgondnoknak vagy a felszámolónak jelentést kell készítenie és benyújtania a szindikus bíró számára az adós fizetésképtelenségéhez vezető okokról és körülményekről. (28) A jelentés meghatározza, hogy van-e lehetőség az adós tevékenységének átszervezésére, vagy vannak-e olyan okok, amelyek ezt nem engedik meg. Ez utóbbi esetben a bíróság által kijelölt csődgondnoknak csődeljárást kell javasolnia. Ha a bíróság által kijelölt csődgondnok jelzi, hogy lehetőség lenne az adós tevékenységének helyreállítására egy bírósági reorganizációs terv alapján (a továbbiakban: reorganizációs terv vagy terv), meghatározza, hogy ki készítse el ezt a reorganizációs tervet (az adós vagy a bíróság által kijelölt csődgondnok, egyedül vagy a hitelezők egyikével/több hitelezővel együtt).

(36)

Az eljárás megindulását követően valamennyi hitelezői keresetet felfüggesztenek és újakat nem lehet indítani (29). A szolgáltatók (villamos energia, gáz, víz, telefon) egyike sem jogosult arra, hogy az adósnak nyújtott ilyen szolgáltatást megváltoztasson, megtagadjon vagy átmenetileg megszakítson, amennyiben az adós fogoly ügyfél. (30)

(37)

A bíróság által kijelölt csődgondnok értesíti a hitelezőket, hogy nyújtsanak be keresetlevelet az adóssal szemben a szindikus bíró határozatában megállapított törvényi határidőn belül a fizetésképtelenségi eljárás kezdetekor. A bíróság által kijelölt csődgondnok ennek alapján elkészíti a hitelezők úgynevezett előzetes listáját. Ez a lista két fő kategóriába sorolja a hitelezőket: biztosítékkal rendelkező hitelezők (azok a hitelezők, amelyeknek az adós vagyonába tartozó eszközöket terhelő biztosítékokkal rendelkező jogalanyok birtokában lévő követeléseik vannak, függetlenül attól, hogy az adós a biztosíték kedvezményezettjeinek főadósa vagy harmadik személy kezes) és biztosíték nélküli hitelezők (azon hitelezők, akiknek nincs az adós vagyonát terhelő biztosítékuk). A listára felveendő egyéb követeléskategóriák a következők: bérek és költségvetési hitelezők.

(38)

Az adós, a hitelezők és bármely más érdekelt fél fellebbezhet a szindikus bíróhoz a hitelezők elsődleges listája kapcsán (31). A fellebbezések elbírálását követően a bíróság által kijelölt csődgondnok elkészíti a hitelezők végleges listáját, amelyen feltünteti az egyes követelések összegét, rangsorát és feltételeit (biztosítékkal rendelkező vagy biztosíték nélküli), majd jóváhagyásra megküldi a bíróságnak. Mihelyt valamennyi fellebbezést elbíráltak, a lista jogerőssé válik.

(39)

A fizetésképtelenségi törvény két alternatív eljárásról rendelkezik:

(40)

A bírósági reorganizáció az adósra alkalmazandó azon eljárás, amelynek során tartozásait megfizeti a tevékenységeinek átszervezését követően, egy kifizetési terv szerint. Ez az eljárás reorganizációs terv elkészítésével, jóváhagyásával, végrehajtásával és betartásával jár, amely terv a következőkről rendelkezhet teljes egészében vagy külön-külön: a) az adós operatív és/vagy pénzügyi szerkezetátalakítása; b) vállalati szerkezetátalakítás, a részvénytőke-struktúra módosításával; vagy c) a tevékenység korlátozása egyes eszközök felszámolásával.

(41)

A bíróság által kijelölt csődgondnok elkészíti a reorganizációs tervet a hitelezők listájával együtt, és jóváhagyásra megküldi a bíróságnak. Ezt a tervet a hitelezőknek is meg kell vitatniuk és jóvá kell hagyniuk. A fizetésképtelenségi törvény a következő különálló követeléskategóriákról rendelkezik, amelyek külön szavazatra jogosultak: a) biztosítékkal fedezett követelések, b) bérkövetelések, c) költségvetési követelések, d) a 96. cikk (1) bekezdése szerinti fedezetlen követelések, azaz az úgynevezett alapvető beszállítók, e) egyéb fedezetlen követelések. (32)

(42)

A fizetésképtelenségi törvény 100. cikke és 101. cikke értelmében:

(43)

A fizetésképtelenségi törvény 3. cikkének (21) bekezdése értelmében a hátrányos helyzetű kategória az a követeléskategória, amelynek tekintetében a reorganizációs terv legalább a következő módosítások egyikét kimondja:

(44)

Ha egy tervet megerősítő határozat hatályba lép, az adós tevékenységét ennek megfelelően átszervezik, és a hitelezők és más érintett felek követeléseit és jogait a terv szerint módosítják. Ha nem hagynak jóvá tervet, a szindikus bíró elrendeli a csődeljárás haladéktalan megindítását.

(45)

A csődeljárás az adós eszközeinek felszámolását jelenti a kötelezettségei fedezése érdekében, majd az adóst törlik a cégjegyzékből.

(46)

A fizetésképtelenségi törvény 107. cikke értelmében az adós a következő esetekben vonható csődeljárás alá:

(47)

A csődeljárás során két eszközosztály vonható értékesítés alá (elzálogosított/biztosítékkal terhelt eszközök és el nem zálogosított/biztosítékkal nem terhelt eszközök), és így az értékesítésből kapott összeg hitelezők közötti elosztásának is két útja van (121. cikk az elzálogosított eszközök és 123. cikk az el nem zálogosított eszközök, illetve a záloggal terhelt eszközök értékesítéséből fennmaradó többlet tekintetében). A felszámolás közvetlenül azt követően megkezdődik, hogy a felszámoló lezárja az adós vagyonából származó eszközök leltárát. Az eszközöket lehet együtt, működő csoportként vagy önállóan értékesíteni. Az eset körülményeitől függően és lehetőség szerint az adós eszközeinek értékét egyenként és összességében, funkcionális csoportként állapítják meg.

(48)

A fizetésképtelenségi törvény 121. cikke szerint az adós elzálogosított eszközeinek értékesítéséből származó források elosztásának rendje a következő: 1) adók, illetékek és egyéb, az eszközök értékesítéséhez kapcsolódó költségek, ideértve az eszközök megóvása és kezelése során felmerült kiadásokat és a felszámoló díját is; és 2) a biztosítékkal rendelkező hitelezők követelései.

(49)

Ha az elzálogosított eszközök értékesítéséből szerzett összegekből nem fizethetők ki teljesen a biztosítékkal rendelkező hitelezők, a biztosítékkal rendelkező hitelezőknek fedezetlen követelésük keletkezik a különbözet erejéig. Ha a biztosítékkal rendelkező hitelezők kifizetése után többlet marad fenn, azokat a biztosíték nélküli hitelezők között osztják el.

(50)

A fizetésképtelenségi törvény 123. cikke szerint a követeléseket a következőképpen fizetik ki: 1) adók, illetékek és az eljárással összefüggő egyéb kiadások, 2) bérkövetelések, 3) hitelintézetek által az eljárás megindulását követően nyújtott hitelek, valamint az adós tevékenységének az eljárás megindítását követő fenntartásából eredő követelések (folyó tartozások), 4) költségvetési követelések, 5–7) egyéb követelések (például gyermekeknek járó juttatások, családi juttatások, bankhitelek), 8) egyéb fedezetlen követelések.

(51)

A hitelezők által a 2013. április 15-i ülésen hozott döntés értelmében a Rominsolv S.p.r.l-t és a B.D.O. – Business Restructuring S.p.r.l-t (a továbbiakban: R/BDO) nevezték ki az Oltchim hivatalos csődgondnokaiként (a továbbiakban: a konzorcium). A kinevezést a bíróság 2013. május 13-án jóváhagyta.

(52)

Egy 2013. június 19-i bírósági tárgyaláson az Oltchim kifejtette azon szándékát, hogy bírósági reorganizációt kíván megvalósítani, és a követeléseket reorganizációs terv útján megfizetni. Ez a kérelem a konzorcium által a fizetésképtelenségi törvény 59. cikk (1)–(3) bekezdésének értelmében készített „Jelentés a fizetésképtelenség okairól” című dokumentumon alapult. A Jelentés a fizetésképtelenség okairól megemlíti, hogy reális az esély az adós tevékenységének tényleges reorganizációjára egy bíróság által felügyelt reorganizációs terv szerint, amelyet szándékukban állt elkészíteni és benyújtani a bírósághoz.

(53)

2013. június 3-án a bíróság által kijelölt csődgondnokok a Winterhill S.r.l-t bízták meg az Oltchim eszközei piaci értékének és felszámolási értékének megállapításával (a továbbiakban: a Winterhill-jelentés), amely lépésre a kifizetési terv elkészítéséhez volt szükség.

(54)

A Winterhill S.r.l az Oltchim eszközeinek értékét és felszámolási értékét a nemzetközi értékelési standardokkal összhangban határozta meg, a következőképpen:

(55)

A Winterhill-jelentés felmérte az Oltchim különböző eszközosztályait (34), különféle értékmegállapítási módszerekkel, az értékelt eszköz típusának függvényében (piaci összehasonlítási módszer vagy nettó pótlási érték módszer).

(56)

Ami a befektetett eszközök (üzemek, berendezések és gépek) értékének megállapítását illeti, a Winterhill-jelentés megbecsülte az úgynevezett in situ piaci értéket és az ex situ piaci értéket. A Winterhill-jelentés szerint az in situ piaci érték azt jelenti, hogy az üzem teljes mértékben működőképes a telephelyen történő további üzemeltetés céljaira. Ez az érték figyelembe veszi az (elektromos és gépészeti) telepítési költségeket, amelyek ilyen üzemek esetében jelentősek. Az ex situ piaci érték azt jelenti, hogy az üzem nem működőképes és az egyedi eszközöket a vevő költségén történő eltávolításukkal összefüggésben kell értékelni. Az Oltchim esetében az elektromos és műszaki berendezésekről úgy ítélték meg, hogy nincs jelentős értékük, és összetettségük függvényében még negatív hatást is gyakorolhatnak az eszközértékre. A befektetett eszközök felszámolási értékét a Winterhill-jelentésben úgy határozták meg, mint az ex situ piaci értéket, levonva abból a leszerelés és az ipari telephelyekről történő eltávolítás becsült költségét. Ez az érték tartalmazta az eszközök elszámolása és eladásra való előkészítése költségének becslését, amelyet az Oltchim esetében jelentősnek vártak, az üzemen belül használt számos anyag szennyező és veszélyes volta miatt. Magában foglalta a forgalmazási kiadásokat, az értékesítési kiadásokat, az eladó díját és az érintett személyzet költségét.

(57)

2013. július 20-án a Winterhill S.r.L. lezárta az értékelését. A Winterhill-jelentés az Oltchim piaci értékét 293,7 millió EUR-ra (megközelítőleg 1 270 millió RON) becsülte, a felszámolási értéket pedig 141 millió EUR-ra (636 millió RON), amelyből 108 millió EUR (491 millió RON) a biztosítékkal terhelt eszköz és körülbelül 32 millió EUR (145 millió RON) a biztosítékkal nem terhelt eszköz. (35)

(58)

A Winterhill-jelentést 2013. december 2-án terjesztették elő a hitelezők ülésén, és azt 2013. december 4-én hagyták jóvá. Eredetileg az AAAS vitatta a Winterhill-jelentésben szereplő értékelést, és panaszt nyújtott be a hitelezők ülésének jóváhagyó határozatával szemben. Ebből következően a bíróság jóváhagyta, hogy az értékmegállapítási jelentés tekintetében végezzenek kettős ellenőrzést, és végül elutasította az AAAS panaszát, továbbá megjegyezte, hogy az AAAS a tervvel kapcsolatos szavazatát nem a jelentés felülvizsgálatától tette függővé. (36)

(59)

2013 júliusában a bíróság által kijelölt csődgondnokok elkészítették az Oltchim reorganizációs tervét a Winterhill-jelentés alapján. A terv fő célja az volt, hogy egy új befektetőt találjanak, amely átveszi az Oltchim eszközeit és üzleti tevékenységét. Az értékesítésre az alábbi három javasolt lehetőség bármelyike szerint sor kerülhet:

(60)

Az Oltchim SPV-t tartozásoktól mentes vállalatként tervezték létrehozni. Az Oltchim SPV venné át az Oltchim SA funkcionális részét a folyamatosság elve szerint. (37) Az Oltchim SPV az Oltchim SA 100 %-os tulajdonában állna, és az a cél, hogy 1–3 éven belül értékesítsék egy befektetőnek. Az Oltchim SPV részvényeinek eladási árát 306 millió EUR-ra becsülték, és a minimális irányárat e konkrét összeg felett határozták meg. Ezt az árat a Winterhill-jelentésben megállapított 293,7 millió EUR piaci értékre hivatkozással becsülték meg. (38)

(61)

Tekintettel arra, hogy az Oltchim SPV-re átruházni tervezett eszközök némelyikét az Oltchim SA hitelezői számára bejegyzett jelzálogjog terheli, a biztosíték tárgyát felváltják az Oltchim SPV által kibocsátott részvények a biztosíték összegével arányosan. A biztosítékkal rendelkező hitelezők így tehát jogosultak lennének arra (a reorganizációs terv szindikus bíró általi megerősítését követő 10 napon belül), hogy az eszközöket terhelő meglévő biztosítékokat töröltessék az Oltchim SPV részvényei teljes árának kifizetéséhez.

(62)

Az Oltchim hitelezőit a kifizetési tervben előírt összegeknek megfelelően fizetik ki, lásd a Table 3. táblázatot alább).

(63)

Az Oltchim hitelezői követelésüket saját tőkére (az Oltchim SA részvényeire) válthatják át a kifizetési tervben előírt összegekkel arányosan és azoknak megfelelően (lásd a Table 3. táblázatot alább); vagy

(64)

Az állam felé fennálló tartozások némelyikét az Oltchim SA eszközeinek, pl. földterület, épületek ingyenes átruházásával fizetik meg.

(65)

A terv két forgatókönyvet mutatott be az Oltchim tevékenységeinek folytatására, nevezetesen:

(66)

A terv meghatározta a megvalósítási időszakot, amely három év a terv bíró általi megerősítését követően. Ezen időszak során a különleges vagyonkezelő látja el az Oltchim irányítását a bíróság által kijelölt csődgondnok felügyelete mellett.

(67)

A fellebbezések elbírálását követően 2015. január 9-én a bíróság által kijelölt csődgondnok lezárta és megküldte a bíróságnak az Oltchim hitelezőinek listáját, amelyen feltüntette az egyes – biztosítékkal fedezett és fedezetlen – követelések összegét, rangsorát és státuszát. A listán öt hitelezői kategória szerepelt: 1) biztosítékkal rendelkező hitelezők, 2) bérkövetelések, 3) költségvetési hitelezők, 4) a fizetésképtelenségi törvény 96. cikke szerinti, biztosíték nélküli hitelezők (az úgynevezett alapvető beszállítók) és 5) egyéb, biztosíték nélküli hitelezők, az alábbi 1. táblázatban bemutatottak szerint:

1. táblázat

A hitelezők listája a követelési táblázat szerint

(68)

Az Oltchim állam és állami tulajdonú vállalatok felé fennálló tartozásai megközelítőleg 519 millió EUR-t tettek ki, amelyből 264 millió EUR az AAAS-t illette, közel 232 millió EUR különböző állami tulajdonú vállalatokat (ebből 145 millió EUR az Electricát), megközelítőleg 19 millió EUR nemzeti és regionális testületeket (például körülbelül 13 millió EUR a Környezetvédelmi Alapkezelőt) és körülbelül 12 millió EUR az állami tulajdonú CEC Bankot.

2. táblázat

Az Oltchim állami hitelezői

(69)

A következő hitelezőknek volt a legnagyobb követelésük az Oltchim felé: AAAS (a teljes tartozás 35 %-a), Electrica (a teljes tartozás 19 %-a), Erste Group Bank AG (a teljes tartozás 10 %-a), MFC Commodities Gmbh (a teljes tartozás 4,71 %-a), Banca Transilvania S.A. (a teljes tartozás 4,63 %-a), CET Govora (a teljes tartozás 3,96 %-a), CFR Marfã (a teljes tartozás 3,34 %-a) és CEC Bank (a teljes tartozás 1,63 %-a).

(70)

A bíróság által kijelölt csődgondnok 2015. február 4-én megküldte a reorganizációs tervet a hitelezők listájával együtt a bíróságnak. 2015. március 9-i ülésen a hitelezők megvitatták, majd jóváhagyták a tervet a fizetésképtelenségi törvény 101. cikke értelmében.

(71)

Közelebbről, a jóváhagyott terv szerint:

(72)

A fenti kifizetési terv szerint a tartozásokat a következőképpen fedezik

(73)

E terv értelmében tehát a tartozások jelentős részét elengedik, különösen a költségvetési hitelezők, a 4. és 5. táblázat szerint.

4. táblázat

Leírandó tartozások

5. táblázat

Leírandó köztartozások

(74)

A hitelezők megszavazták a tervet. A 2015. március 9-i hitelezői közgyűlés ülésének jegyzőkönyve szerint (figyelembe kell venni, hogy csak a fő állami és magánhitelezők, valamint a munkavállalók szerepelnek alább):

(75)

A tervet jóváhagyták, mivel megfelelt a fizetésképtelenségi törvény feltételeinek, azaz:

(76)

A 2015. március 25-i bírósági tárgyaláson a szindikus bíró további pontosításokat kért a tervet illetően, és a tárgyalást 2015. április 22-re elnapolta. A 2015. április 22-i tárgyaláson a bíróság támogatta a tervet, de csak az első alternatívát hagyta jóvá, azaz a tartozások részleges elengedését a hitelezők egyetértésével, és egy új jogalany, az Oltchim SPV létesítését, valamint az Oltchim SA minden életképes eszközének ezen új vállalatra történő átruházását. 2015. szeptember 24-én a Pitești fellebbviteli bíróság elutasította az ANAF (Agenția Națională de Administrare Fiscală) és az Electrica Furnizare fellebbezését, amelyet a reorganizációs tervet jóváhagyó ítélettel szemben nyújtottak be. Ezzel az ítélettel a terv jogerőssé vált.

(77)

A fizetésképtelenségi eljárás során, a reorganizációs terv jóváhagyását megelőzően az Oltchim egy sor intézkedést hajtott végre, hogy csökkentse a költségeit, így elbocsátott 918 munkavállalót 2013 júniusában (és további 225 elbocsátását tervezte 2015 novemberéig). 2014 júniusában az Oltchim lecserélte az elektrolizálót a fő gyártólétesítményeiben (összesen 800 000 EUR értékben). Az EBITDA további javítása érdekében az Oltchim 2014. szeptember 9-én újraindította az oxo-alkoholok üzemet.

(78)

A román hatóságok arról tájékoztattak (43), hogy az Oltchim javította gazdasági és pénzügyi teljesítményét. A forgalom 2015-ben 31 %-kal növekedett 2014-hez képest, és 59 %-kal 2013-hoz képest, mivel a legfontosabb gyártott termékek értékesítése is bővült (33 %-os növekedés a poliéter-poliolok, 7 %-os a klór-alkáli termékek tekintetében). Az EBITDA 109 millió RON-nal javult 2013-hoz viszonyítva.

(79)

A vállalat privatizációjára újból kísérletet tettek 2013 júniusában, de a folyamat még abban az évben eredménytelenül zárult le.

(80)

A hitelezők egyetértésével elfogadott és a bíróság által jóváhagyott terv szerint (lásd a fenti Table 5. táblázatot), a költségvetési hitelezőknek és az állami tulajdonú vállalatoknak 408,5 millió EUR tartozást kellett elengedniük (az AAAS-nek 216 millió EUR-t, amely teljes követelésének 81,9 %-át adta, az állami tulajdonú vállalatoknak pedig 174,3 millió EUR-t).

(81)

Az úgynevezett alapvető beszállítóknak (azaz a Cet Govora SA-nak és a Nemzeti Vízügyi Hatóságnak) 21,2 millió EUR-t, illetve 2,2 millió EUR-t kellett elengedniük, amely követelésük 70 %-át, illetve 71 %-át jelentette. Az Electricának az összes követelése 77,6 %-át kitevő 112 millió EUR-t kellett elengednie.

(82)

Az 5. táblázatban szereplő különböző állami hitelezők általi tartozáselengedés összegei mellett az alábbi 6. táblázat tünteti fel az Oltchim SPV reorganizációs tervben előírt egy egységként történő értékesítésének forgatókönyve szerint behajtandó tartozások megfelelő összegét, amely a jóváhagyott maximális leírás eredménye.

6. táblázat

Állami hitelezők (Tartozáselengedés és tartozásbehajtás a terv szerint)

(83)

A reorganizációs terv jóváhagyását követően már jelentős tartozásleírásokra került sor. Románia 2015. októberi beadványában azt a tájékoztatást adta, hogy megközelítőleg 2,358 milliárd RON (518 millió EUR) tartozást engedtek el 2015 áprilisa és októbere között (44).

(84)

A román hatóságok azt is közölték, hogy az Oltchim SPV eladására vonatkozóan ajánlatot küldtek minden kétoldalú kereskedelmi kamara számára Romániában (2015. július), világszerte pedig további 30 kereskedelmi kamara számára (2015. szeptember). A potenciális vevőkkel 2015 szeptemberében/októberében került sor az első találkozókra.

(85)

2016. április 8-án a Bizottság úgy határozott, hogy megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást. A Bizottság kétségeket fogalmazott meg három támogatási intézkedés tekintetében.

(86)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság azt az előzetes álláspontot fogadta el, hogy a fent leírt intézkedések állami források bevonásával jártak és az államnak voltak betudhatók. Ezenfelül, tekintettel arra, hogy valószínűtlen, hogy bármely észszerű magánszereplő biztosította volna az Oltchim számára ezeket az intézkedéseket, a Bizottság előzetes álláspontja szerint az intézkedések jogtalan előnyhöz juttatták az Oltchimet; ez az előny pedig szelektív, mivel az Oltchim az egyetlen kedvezményezett.

(87)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy az intézkedések valószínűleg érintették a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel az Oltchim versenyben állt más tagállamok, valamint a világ többi részéről származó vegyipari gyártókkal. Az intézkedések lehetővé tették az Oltchim számára, hogy tovább működjön, ezért más versenytársaktól eltérően nem kellett a gyenge pénzügyi eredményei szokásos következményeivel számolnia.

(88)

A Bizottság kételyeit fejezte ki az intézkedések összeegyeztethetőségét illetően, különösen mivel a román hatóságok nem terjesztettek elő semmilyen lehetséges összeegyeztethetőségi indokot. A Bizottság előzetes álláspontja az volt, hogy az Oltchim nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinthető a nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról szóló 2014. évi iránymutatás (a továbbiakban: megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás) (48) értelmében, különös tekintettel a 2013. január 30-án indított fizetésképtelenségi eljárásra. Ugyanakkor az összeegyeztethető megmentési és szerkezetátalakítási támogatás megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásban megállapított feltételei a jelek szerint nem teljesülnek az intézkedések egyikének vonatkozásában sem. Különösen, bejelentett szerkezetátalakítási terv hiányában (a román hatóságok nem állították, hogy az intézkedések szerkezetátalakítási támogatásnak minősülhetnének), a Bizottság nem tudta értékelni a reorganizációs terv alkotóelemeit, ideértve a beruházási és korszerűsítési intézkedéseket, sem azt, hogy az intézkedések helyreállítanák-e a hosszú távú életképességet, hogy hatásai minimálisak lennének-e és így elkerülhetőek lennének a jogellenes versenytorzulások.

(89)

A fentiekre tekintettel a Bizottság előzetes álláspontja, hogy az intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülhet. Emellett, mivel az intézkedéseket az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében megállapított bejelentési és felfüggesztési kötelezettség megsértésével ítélték oda, a Bizottság megjegyezte, hogy azok jogellenes állami támogatásnak tűnnek. A szerkezetátalakítási terv Bizottságnak történő bejelentése hiányában ezek az intézkedések nem nyilváníthatók összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

(90)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatra tett észrevételeiben Románia a fent leírt három intézkedés mindegyikével kapcsolatban több megjegyzést tesz.

(91)

Románia azt állítja, hogy a 2012 szeptembere és 2013 januárja közötti időszakban az AAAS magánhitelezőként járt el, és az, hogy nem hajtotta végre a követeléseit, teljes mértékben indokolt volt ebben az öthónapos időszakban, mind jogi, mind ténybeli korlátok miatt:

(92)

A jogi korlátok az úgynevezett különleges közigazgatási eljárás hatásaival függenek össze (a 137/2002. sz. törvény 16. cikk (5) bekezdésének c) pontja), amely eljárás értelmében az adó- és járulékhitelezők nem érvényesíthetik követeléseiket, amíg a vállalatot privatizációra készítik elő. Ez állításuk szerint meggátolta, hogy az AAAS a követelései azonnali végrehajtását kérje a Gazdasági, Kereskedelmi és Üzleti Környezetért Felelős Minisztérium által folytatott privatizációs eljárással összefüggésben, a privatizáció 2012. szeptemberi sikertelenségét követően is. Románia azzal is érvel, hogy a biztosítékkal rendelkező hitelezők tekintetében biztosítékként nem használt értékesíthető eszközök hiánya ténylegesen korlátozta az AAAS képességét arra, hogy követeléseit végrehajtsa és azt is megmagyarázza, hogy a miért nem szereztek a magánhitelezők sem érvényt követeléseiknek. Ebben a tekintetben Románia a Banca Comercială Română magánbank példáját hozza fel, amely nem kezdeményezett végrehajtási eljárást, sőt további, összesen megközelítőleg 1 millió EUR finanszírozást nyújtott a poliol–poliéter ágazat újbóli üzembe helyezéséhez és az Oltchim tevékenységei újraindításának lehetőségével foglalkozó tanácsadó tanulmányhoz.

(93)

Románia ezenfelül azt állítja, hogy azt, hogy az AAAS nem kérte a követeléseinek azonnali behajtását, az is indokolta, hogy Románia megindította az Európai Bizottságnál az előzetes bejelentési eljárást a megmentési támogatás kapcsán (amely támogatás összeegyeztethetetlennek bizonyult a 2014. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás „először és utoljára” elvével).

(94)

Románia megjegyzi, hogy a Raiffeisen-tanulmány alapján, a környezetvédelmi kötelmekkel összefüggésben elvégzendő levonásokat figyelmen kívül hagyva, az AAAS követeléseinek 10 és nem 12 %-át hajtotta volna be a felszámolási forgatókönyv szerint, mivel az AAAS Oltchim felé fennálló követelése majdnem 1,2-szer magasabb volt, mint a Raiffeisen által 2011-ben, az Oltchim piaci és felszámolási értékének összevetése idején figyelembe vett követelés. 2018. májusi beadványában Románia még tovább megy, és azt állítja, hogy egy csődeljárás során az Oltchim esetében elsőbbséggel fizetendő környezetvédelmi kötelmek meghaladták volna a kényszerértékesítésből várható összes bevételt a felszámolási forgatókönyv szerint, és azt a következtetést vonja le, hogy az AAAS követelései behajtásának mértéke nulla lenne.

(95)

Románia azt állítja, hogy az AAAS arra koncentrált, hogy részletes információt szerezzen az Oltchim akkori helyzetéről, hogy jól dokumentált döntést hozhasson, és a privatizáció kudarca, valamint a fizetésképtelenség kezdeményezése közötti néhány hónap elfogadható hosszúságú gondolkodási idő.

(96)

Románia végül megjegyzi, hogy az AAAS az Oltchimmel szemben piaci szinten állapította meg a kamatokat a fizetésképtelenségi eljárásig. Románia szerint ez azt bizonyítja, hogy a követelések nem azonnali érvényesítése nem minősül állami támogatásnak, ami Románia állítása szerint összhangban van a 2012-es bizottsági határozat (98) és azt követő preambulumbekezdéseiben elfogadott megközelítéssel. Románia emellett azt állítja, hogy az egyetlen további felhalmozott tartozás egy már meglévő tartozás kamata volt, amely elhanyagolható jelentőségű, ha már a tőketartozás behajtása is teljesen valószerűtlen.

(97)

Románia álláspontja szerint az ellátás folytatása és a kereskedelmi feltételek kedvező módosítása melletti döntésével a CET Govora és a Salrom „magánhitelezőként jártak el, mivel az újonnan létrejött tartozást garancia (biztosíték) terhelte”, és mivel az Oltchim tevékenységének újraindításához szükséges nyersanyag beszállítására irányuló döntésük hasonló volt, mint egyes magántulajdonú társaságok döntései. Ez a határozat állítólag abból ered, hogy valószínűleg nagyobb összeget lehet behajtani, ha a tevékenységet újrakezdik, Románia emellett azt állítja, hogy az Oltchimnek történő ipari, illetve ásványmentesített víz beszállítását illető kölcsönös technológiai függőségük miatt a Salrom (jóllehet kevésbé elhatárolhatóan) és a CET Govora észszerű alapvető beszállítókként jártak el. Minthogy az Oltchim adta a Salrom bevételeinek 14 %-át 2015-ben és a CET Govora bevételeinek 39 %-át, nem volt gyakorlati megoldás arra, hogy az Oltchim CET Govorától történő iparigőz-beszerzéseit helyettesítsék.

(98)

Ami a Salromot illeti, Románia azt is állítja, hogy összesen több mint 33 millió RON-t kapott az Oltchim fizetésképtelenségét követően, és azt a feltételt írta elő, hogy az Oltchim fizetésképtelenségét követően biztosított további ellátásért előzetesen fizetnek, amely feltételt az Oltchim a tárgyalásokat követően elfogadott és betartott.

(99)

Ami a CET Govora általi ellátást illeti, Románia azt állítja, hogy a villamos energia és a gőz Oltchim felé történő eladási ára összeegyeztethető a piaccal, és azt teljes mértékben megfizették 2013. február 1. és 2016. március 31. között (476 millió RON).

(100)

Románia azt állítja, hogy az AAAS és az állami tulajdonú vállalatok támogató szavazatai megfelelnek a magánhitelező elvének, az alábbi összefoglalás szerint.

(101)

Románia először is alátámasztja, hogy az Oltchim csődforgatókönyv szerinti értéke negatív. Álláspontjának alátámasztására Románia a Romcontrol 2009. februári, illetve 2010. decemberi értékelő jelentésében megadott értékekre hivatkozik (– 281 millió EUR és – 407 millió EUR). Ezenfelül, idézi a Winterhill becslését a felszámolási forgatókönyv szerinti behajtásról, amelynek összege körülbelül 108 millió EUR-t tesz ki a biztosítékkal terhelt eszközök tekintetében és 32 millió EUR-t a tehermentes eszközök esetében (ez utóbbiakból 22,2 millió EUR-t vonnának le végkielégítésre az elbocsátott munkavállalók után).

(102)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (120) preambulumbekezdésére hivatkozva Románia hozzáteszi, hogy a Winterhill-jelentésben foglalt környezetvédelmi kötelmek csak az értékesítésre szánt eszközök tisztításával és előkészítésével kapcsolatosak, és nem foglalják magukban a nem veszélyes hulladék tárolójának és a veszélyeshulladék-gödörnek a lezárását, sem a berendezések és az épület leszerelését és lebontását, a földterület és a környezet eredeti állapotának helyreállítását. A környezetvédelmi kötelmeket az Oltchim körülbelül 464 millió EUR-ra becsüli, amely így meghaladja a Winterhill által a biztosíték nélküli hitelezők tekintetében a felszámolási eljárásból becsült bevételeket.

(103)

Így a reorganizációs eljárásban jóval magasabb annak valószínűsége, hogy az Oltchim fizet az AAAS-nek és az állami tulajdonú vállalatoknak.

(104)

Másodszor, Románia azt állítja, hogy az Oltchimmel szembeni csődeljárás AAAS és Electrica általi kezdeményezése esetén nem lehet a tartozást behajtani, mert a fizetésképtelenségi törvény 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelmények ebben az értelemben nem teljesülnek.

(105)

Harmadszor, Románia azt állítja, hogy jóllehet az AAAS-nek a magánhitelező elvével kapcsolatos tanulmányát azelőtt készítették, hogy a reorganizációs tervet jóváhagyták a hitelezők 2015. március 9-i ülésén, az AAAS által lefolytatott tanulmány megfelelő és elegendő ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, az AAAS reorganizációs tervet jóváhagyó határozata hasonló egy magánhitelezőéhez. A terv elutasítása csődhöz vezetett volna, amelynek eredményeként nem lehetett volna a követeléseket behajtani, tekintettel az AAAS biztosítékkal fedezett követeléseinek csekély hányadára és a környezetvédelmi kötelmek nagy értékére a földterület környezetbarátabbá tételéhez szükséges ökológiai munkák esetén. Így az AAAS e tekintetben lefolytatott tanulmánya igazolta, hogy az AAAS többet tudott volna behajtani a reorganizációs terv jóváhagyásával, mint az Oltchim felszámolásával, ahol a környezetvédelmi kötelmeket elsőbbséggel kell érvényesíteni a 195/2005. sz. rendelet alapján.

(106)

Románia úgy véli, hogy az AAAS követelése 20 %-ának a reorganizációs terv végrehajtását követő behajtása hihető becslés volt a szavazás idején.

(107)

Negyedszer Románia hangsúlyozta, hogy a három hitelező által előterjesztett, a reorganizációs terv elutasítására irányuló kérelmet a nemzeti bíróság a 2015. április 22-i 892. sz. határozatával elutasította. Ez az ítélet megerősítette, hogy a reorganizációs terv jobban szolgálta a hitelezők érdekeit, mint a csőd forgatókönyve, főként a 464 millió EUR-ra becsült, előresorolt környezetvédelmi kötelmek alapján, amely összeg jelentősen meghaladja a Winterhillnek a felszámolási forgatókönyv szerint várható behajtással kapcsolatos becslését, amely körülbelül 108 millió EUR a biztosítékkal terhelt eszközök és 32 millió EUR a tehermentes eszközök esetén.

(108)

Románia szerint az adókövetelésekkel és a fedezetlen követelésekkel rendelkező hitelezők, és az egyéb állami tulajdonú vállalatok, mint például az AAAS vagy az Electrica piaci szereplőkként jártak el, amikor a reorganizációs tervre szavaztak az Oltchim felszámolása helyett: úgy jártak el, mint az Erste Group Bank AG és a Bulrom Gas Impex SRL, amelyek rendelkeztek mind biztosítékkal fedezett, mind fedezetlen követelésekkel és szintén jóváhagyták a tervet. Románia azt is állítja, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt a Salrom ingatlanbiztosíték alapítását szabta feltételül, hogy biztosítékkal rendelkező hitelezővé váljon.

(109)

Ötödször, Románia jelezte a beadványában, hogy az Electrica megtett a jogszabályok által megengedett minden lépést követelésének behajtására a fizetésképtelenségi eljárás során, hogy elkerülje a reorganizációs tervtől való függést. Ezeket az intézkedéseket ugyanakkor a román bíróságok elutasították. A terv megszavazása volt tehát az utolsó rendelkezésre álló megoldás, ami azt mutatta, hogy az Electrica piacgazdasági szereplőként járt el. A reorganizációs terv támogatása volt a hitelezők rendelkezésére álló egyetlen lehetőség a követelés behajtására az Electrica számára, amelyet biztosítékkal rendelkező és biztosíték nélküli hitelezőként is nyilvántartásba vettek.

(110)

Románia azt állítja, hogy a piacgazdasági szereplő/hitelező a reorganizációs tervre szavazott volna, mivel ez az a mód, amely általában a romániai és az Electrica által ismert fizetésképtelenség esetén a követelés behajtására nagyobb esélyt kínál: Románia hangsúlyozza, hogy a terv kidolgozásával megbízott hivatalos csődgondnokoknak jogi kötelezettségük az adós eszközeit maximalizálni, és személyesen felelősségre vonhatók abban az esetben, ha nem érik el a hitelező számára legjobb eredményt.

(111)

Románia azt is kifejtette, hogy a jelentés a tervvel együtt kézzelfogható módon jelezte, hogy az Electrica egyetlen potenciális esélye a felé fennálló tartozás behajtására a reorganizáció. Románia meglátása szerint észszerűtlen azzal érvelni, hogy az Electricának vállalnia kellett volna egy igen költséges külön tanulmányt, hogy megerősítsen jól ismert szakemberek által állított szempontokat, amelyeket a nemzeti bíróságok is jóváhagytak és a gazdasági tapasztalat is jelzett: az Oltchim környezetvédelmi kötelmeinek teljesítésével összefüggő, a csődeljárásban felmerülő költségek kevésbé valószínűvé, sőt lehetetlenné teszik az Electrica Oltchim felé fennálló követelései bármekkora összegének behajtását.

(112)

Összehasonlításként, az Electrica számára a reorganizációs terv által kínált 160 millió EUR potenciálisan behajtható összeg, még hosszabb időintervallum és bizonyos kockázatok mellett is, határozottan a legkedvezőbb megoldás volt, amelyet más magánhitelezők, mint az Erste Group Bank AG eljárása is igazolt.

(113)

Románia azt állítja, hogy ha a Salrom és a CET Govora a reorganizációs terv ellen szavaznak, nem tudták volna követelésük fedezetlen részét behajtani; így tehát a részükről a legjobb megoldás volt a szerkezetátalakítási terv jóváhagyása, amelyben a biztosítékkal rendelkező hitelezők elfogadták a tartozások leírását fedezetlen követeléseik részleges behajtásáért cserébe.

(114)

Négy érdekelt fél tett észrevételt az eljárás megindításáról szóló határozatra: a PCC (az Oltchim kisebbségi részvényese), az Electrica, a bírósági csődgondnokok konzorciuma, a Rominsolv és a BDO (amelyek az Oltchim bírósági vagyonkezelését látták el), továbbá egy névtelenségét kérő érdekelt fél.

(115)

A Rominsolv és a BDO az Oltchim hivatalos csődgondnokai, amelyek a később az Oltchim hitelezői által jóváhagyott reorganizációs tervet elkészítették. E csődgondnokok több érvet terjesztettek elő a reorganizációs terv mellett.

(116)

Az 1. intézkedést illetően az R/BDO azt állítja, hogy:

(117)

A 2. intézkedést illetően az R/BDO azt állítja, hogy:

(118)

A BDO vitatja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a 4 nagy szereplő (az Oltchim, a CET Govora, az Uzinele Sodice és a Salrom) technológiai interdependenciájának fontosságát, e szereplők tevékenysége ugyanis technológiailag egymástól függ, mivel ezek mindegyike a másik beszállítója és egyidejűleg közüzemi ügyfele.

(119)

A 3. intézkedést illetően az R/BDO azt állítja, hogy:

(120)

Az Electrica azt állítja, hogy a tervet támogató szavazatával kapcsolatos határozata nem az államnak tudható be. Meglátása szerint a terv megszavazását a részvényesek közgyűlése az Electrica SA vezérigazgatójára ruházta, aki az egyetlen felelős személy a tervet támogató szavazatért. Az Electrica szerint tehát a 3. intézkedés nem az államnak tudható be.

(121)

Az Electrica azt állítja továbbá, hogy még ha e döntést úgy is lehetne tekinteni, mint amely az államhatalomtól ered, helytálló üzleti döntést volt, a magánhitelező elvvel összhangban. Lényegében az Electrica úgy látja, hogy a terv támogatásáról szóló döntése nem juttatta semmilyen előnyhöz az Oltchimet; véleményük szerint ezt az Electricáéhoz hasonló helyzetben lévő más magánhitelezők hasonló magatartása is megerősítette, amely hitelezők szintén a terv mellett szavaztak.

(122)

Az Electrica azt is állítja, hogy azért nem készíttetett magánhitelezői tanulmányt, mert az R/BDO-nak jogi kötelezettsége volt tanácsot adni a hitelezőknek arra vonatkozóan, hogy miként maximalizálják bevételüket.

(123)

A névtelen fél osztja a Bizottság kétségeit. Vázolja továbbá a támogatási intézkedések torzító hatásait, különösen a klór-alkáli termékek (nátronlúg) piacán. A névtelen fél úgy véli, hogy az Oltchim értékesítésére irányuló javasolt megoldás zsákutca: az Oltchim értékesítésére irányuló sikertelen kísérletek azt mutatják, hogy a piac nem érdeklődik az Oltchim iránt; az Oltchimre vonatkozó korabeli pénzügyi jelentések szerint a jövedelmezőség szintje túlságosan alacsony a vállalkozás hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához. Ezzel összefüggésben az Oltchim tekintetében az egyetlen életképes megoldás a vállalkozás teljes szerkezetátalakítása lenne üzemek lezárása, kapacitáscsökkentés és esetleg a piacról való kivonulás formájában.

(124)

A névtelen fél arra is rámutat, hogy az Oltchim által 2015-ben elért és 2016-ra előre jelzett haszon jelentős részét a nátronlúg-értékesítésből generálta, amelynek eladási ára ciklikus, és 2015-ben a ciklus tetejét érte el. Ezenfelül az Oltchim működési rátái kivételesen alacsonyak (30 %-os általános kapacitáskihasználás, amely összevetve az EU klór-alkáli ágazata által elért 80 %-os átlagos szintjével nagyon alacsonynak mondható). Ezért bármilyen potenciális vevőnek nagyon jelentős további beruházásokat kell vállalnia, amelynek ellentmond az Oltchim alacsony EBITDA-ja.

(125)

A PCC szerint, ha az AAAS magánhitelezőként járt volna el, érvényesítette volna az Oltchim felé fennálló követelését, miután a privatizációs folyamat 2012 szeptemberében kudarcot vallott: ennek eredményeként az AAAS követelésének 12 %-át be tudta volna hajtani, ahelyett, hogy követelésének bizonytalan behajtására vár a reorganizációs eljárás egésze alatt.

(126)

A PCC azt állítja, hogy miután a privatizáció sikertelenül zárult 2012 szeptemberében, még nyilvánvalóbbá vált, hogy nincs piaci érdeklődés az Oltchim felvásárlása iránt. Ha még várnak néhány évet egy szerkezetátalakítási terv kidolgozására, majd még néhányat annak végrehajtására, az nagy kockázatnak tenné ki az Oltchim piaci értékét. Az idő múlásával ugyanis az Oltchim eszközei egyre korszerűtlenebbé és haszontalanabbá válnának.

(127)

A PCC azt állítja, hogy az AAAS-nek az állami garanciákból eredő, a Pénzügyminisztérium felé felhalmozott köztartozás behajtására vonatkozó különös román jogszabályt (29/2002. sz. rendelet) kellett volna alapul vennie, amely előírja, hogy az állami garanciák Pénzügyminisztériumtól az AAAS-re történő átruházásáról szóló behajtási megállapodásokat a jogszabály végrehajtási jogcímnek ismeri el. A PCC meglátása szerint tehát e végrehajtási jogcímeket az AAAS további alakiság nélkül érvényesíthette volna. Az AAAS-nek több végrehajtási mód is rendelkezésére állt e követelések tekintetében, amint azokat az állami eszközök tőkésítéséről szóló 51/1998. sz. sürgősségi kormányrendelet előírja.

(128)

Ráadásul a biztosítékkal rendelkező állami hitelezők közül az AAAS úgy tűnik nem kérte a végrehajtási jogai felfüggesztésének megszüntetését a fizetésképtelenségi eljárásban, szemben az Electrica ilyen irányú sikertelen kísérletével. Ekként az AAAS nem vett igénybe minden rendelkezésére álló jogi eszközt, hogy a vállalkozás általi kifizetés nem teljesítését kezelje.

(129)

A PCC úgy véli, hogy a CET Govora és a Salrom nem piacgazdasági szereplőkként jártak el azzal, hogy folytatták az Oltchim ellátását annak ellenére, hogy az nem fizette meg fennálló tartozásait, e döntésük pedig az államnak tudható be.

(130)

Az Electricával és az Electrica Furnizaréval szemben a CET Govora ugyanis úgy döntött, továbbra is ellátja az Oltchimet villamos energiával és ipari gőzzel, jóllehet az Oltchim nem fizette meg a felé fennálló tartozását, és saját bankjai tiltakozása ellenére; e döntés nyomán a CET Govora maga is fizetésképtelenné vált 2016. május 6-án: a PCC jelzi, hogy a CET Govora bírósági csődgondnoka szerint a CET Govora támogatást nyújtott az Oltchimnek.

(131)

A PCC azzal érvel, hogy a CET Govora azon döntése, hogy újraindítja az Oltchim ellátását a privatizáció 2012. szeptemberi kudarcát követően, az államnak tudható be. A PCC meglátása szerint a CET Govora azon döntése, hogy továbbra is ellátja az Oltchimet, a tulajdonosa, a Vâlcea Megyei Tanács kapcsolódó határozatát követően született meg, noha az Oltchim fizetésképtelensége közismert volt. A PCC idézi a CET Govora csődgondnokát is, hangsúlyozva, hogy „az Oltchim villamosenergia-ellátására irányuló döntés gazdaságilag nem volt logikus és politikai indokok húzódtak mögötte, ezzel kiváló példája az adós igazgatásába való politikai beavatkozásnak[…]”.

(132)

A PCC elismeri, hogy az Oltchim fontos ügyfele a Salromnak, de azzal érvel, hogy piacgazdasági szereplő nem látta volna el a továbbiakban az Oltchimet, tekintettel annak pénzügyi helyzetére; az Oltchim esetleges felszámolása a Salromnak csak egy ágára lenne hatással, és mindössze 60 munkahelyet érintene. Ezért a Salromhoz hasonló helyzetben lévő magánhitelező nem fogadta volna el a tartozások felhalmozódását, hanem inkább belement volna bevételeinek csökkentésébe, hogy vállalatának egészségét fenntartsa.

(133)

A PCC azzal érvel, hogy a Salrom azon döntése, hogy újraindítja az Oltchim ellátását a privatizáció 2012. szeptemberi kudarcát követően, a Salromot ellenőrző államnak tudható be; a Salrom igazgatóságát ugyanis a részvényesek közgyűlése nevezi ki, olyan eljárásban, amelyben a román állam a Salrom többségi részvényese (51 %) és nevezi ki az állam képviselőit az igazgatóságba.

(134)

A PCC azzal érvel, hogy azzal, hogy a tartozás leírását választották a követeléseik behajtása helyett, az AAAS, a CET Govora és az Electrica nem piacgazdasági szereplőkként jártak el.

(135)

A PCC azt állítja, hogy a hitelezők által jóváhagyott reorganizációs tervből hiányoznak egy valódi szerkezetátalakítás (51) elemei, és az alapvetően kizárólag a tartozás átstrukturálására és felszámolásra korlátozódik. A PCC azt állítja, hogy a részvényesek által készített reorganizációs terv jobb alternatíva lett volna, de minden javaslat ellenére sem hajtották végre, mert a román hatóságok nem hagyták jóvá.

(136)

Az Oltchim elsődleges üzleti tevékenységével kapcsolatos hosszú távú szerkezetátalakítási intézkedések nélkül nincs esély arra, hogy az Oltchim életképes és jövedelmező maradjon.

(137)

A PCC egyfelől hangsúlyozza, hogy a 2013-ban a Winterhill Romania által megállapított piaci érték nagyon bizonytalan volt, és hogy egy körültekintő piacgazdasági szereplő nem tartotta volna helytállónak, amikor a reorganizációs tervvel kapcsolatos álláspontját két évvel később, 2015 áprilisában meghatározta.

(138)

Az Oltchim privatizációjára irányuló számos sikertelen kísérletet (2001, 2003, 2006, 2007, 2008 és 2012) követően egyértelmű jelek utaltak arra a PCC szerint, hogy egyetlen befektető sem szeretné felvásárolni a részvényeket a privatizáció során egy céltársaságnak a bírósági csődgondnokok által javasolt létrehozásán keresztül. A PCC hozzáteszi, hogy a privatizáció tekintetében meghatározott ár nem indokolt és nem lehet a terv jóváhagyásának megbízható alapja. A PCC meglátása szerint a terv csak arra jó, hogy életben tartson egy nem jövedelmező vállalkozást és időben kitolja az Oltchim tényleges csődjét.

(139)

A PCC azzal is érvel, hogy az Oltchimért kínált ár a legnagyobb valószínűség szerint csökkent 2013 és 2015 között, minthogy a már két éve nem működő létesítményeket lehetetlen lenne újraindítani. A bradui telephely egyetlen értéke a földterület, a kapcsolódó környezetvédelmi kötelmek sérelme nélkül.

(140)

Ennek alátámasztása érdekében a PCC egy magánszemély (Diaconescu úr) által a 2012-es privatizációs eljárásban felkínált, megközelítőleg 45 millió EUR árra hivatkozik, amely hatoda az Oltchim Winterhill által becsült árának. Hasonlóan a Chimcomplex egyik képviselője, amely 2016-ban tett ajánlatot az Oltchim funkcionális eszközeinek felvásárlására, hangsúlyozta 2016-ban, hogy az Oltchim értéke jelentősen alacsonyabb, mint a reorganizációs tervben kért ár.

(141)

A PCC hangsúlyozta, hogy az állami hitelezők határozatára olyan környezetben került sor, amikor az Oltchim valódi szerkezetátalakítási terv hiányában nem volt jövedelmező; emellett az Oltchim által elkönyvelt nyereséget mesterségesen generálták a tartozás leírása révén, és az nem az Oltchim pénzügyi helyzetének javulásáról tanúskodik. A pénzügyi kimutatások pozitív eredményei pusztán a különböző számviteli módszereknek köszönhetők. A […] vállalat által a PCC nevében megrendelt független jelentés szerint az Oltchim folyamatos veszteségeket könyvelt el 2013. január 1-je és 2016. június 30-a között, miután a nem produktív eszközök, mint a bradui petrolkémiai egység, a VCM és a PVC hatástalanítottak egyes rendkívüli elemeket (mint a 2015-ös tartozásleírás). Ez a jelentés azt is megállapítja, hogy 2015. december 31-én az ingó befektetett eszközök, amelyek az Oltchim eszközeinek több mint 84 %-át tették ki, 14 millió EUR és 128 millió EUR között lennének, az Oltchim SPV 2013 decembere és 2014 decembere közötti várható értékesítésétől függően, valamint a bíróság által kijelölt csődgondnokok által készített reorganizációs tervben előírt (A. vagy B.) forgatókönyvtől (52) függően, ami elmarad a Winterhill által becsült felszámolási értéktől (141 millió EUR).

(142)

A PCC szerint az Oltchim becsült piaci értékének és felszámolási értékének összehasonlítása hibás volt a következő okokból.

(143)

Először is, voltak más alternatívák, például az Oltchim folyamatos értékesítése eszközcsomagokban.

(144)

Másodszor, az Oltchim által számított környezetvédelmi kötelmek felszámolási forgatókönyv szerinti összege (463,7 millió EUR) túlzottnak tűnt ahhoz, hogy a reorganizációs tervet támogassák az Oltchim felszámolása helyett, mivel nem külső, független jelentésekre épül. Nincs ara utaló információ, hogy a bírósági csődgondnokok miért nem kértek új tanulmányt. Az Oltchim által a felszámolási forgatókönyvben becsült e környezetvédelmi kötelmeket az Oltchim SPV lehetséges vevőjének is figyelembe kell vennie az ajánlatában. Végezetül a PCC egyetért a Bizottság azon álláspontjával, hogy a felszámolási forgatókönyv szerint az eszközök nagy részét az Oltchim telephelyén ipari tevékenységet folytató vevő is megvásárolhatná, elkerülve ezzel a telephely e becslés által feltételezett teljes lebontását. Ezzel szemben a PCC hangsúlyozza, hogy az Oltchim 2015-ös reorganizációs terv szerinti fennmaradó környezetvédelmi kötelmeinek összege bizonytalan.

(145)

Harmadszor, azzal összefüggésben, hogy az Oltchimmel szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően az új követelések előresorolt státuszt kapnak a korábban meglévő tartozáshoz képest, egyes hitelezőknek érdekükben állt volna az Oltchim felszámolását kérni, ahelyett, hogy ezen új tartozás felhalmozódására várnak, amely csökkenti követeléseik behajtásának esélyét. A PCC azt is állítja, hogy az Oltchimnél a fizetésképtelenségi eljárás megindulását követően esetlegesen felmerülő tartozásokat alulbecsülték. Ha ez igaz, akkor az alulbecslés a behajtási kilátások mérséklődéséhez és következésképpen a hitelezők részéről nagyobb mértékű tartozásleíráshoz vezethetett a reorganizációs terv forgatókönyvében.

(146)

A PCC azt állítja továbbá, hogy az állami hitelezőknek figyelembe kellett volna venniük a reorganizációs szakasz időtartamát a csődeljáráséval szemben. Egy életképes szerkezetátalakítási terv elkészítése és végrehajtása hosszabb folyamat, mint az Oltchim felszámolása az eszközeinek azonnal értékesítésén keresztül.

(147)

Emellett az állami hitelezők ki kellett volna használják helyzeti előnyüket.

(148)

Végül, a PCC jelezte, hogy noha voltak olyan, az államéhoz hasonló helyzetben lévő magánhitelezők, amelyek megszavazták a reorganizációs tervet, helytelen lenne arra következtetni, hogy az állami hitelezők, köztük az AAAS a körültekintő piaci szereplőkhöz hasonló helyzetben lettek volna azért, mert egyes magánhitelezők kedvezően szavaztak a tervvel kapcsolatban: ez utóbbiakkal ellentétben, amelyek mind biztosítékkal fedezett, mind fedezetlen követelésekkel rendelkeztek, az AAAS szinte valamennyi követelése ugyanis fedezetlen volt; ráadásul ezek a magánhitelezők tudták, hogy a román állam meghozza az összes szükséges intézkedést és megteszi a lépéseket annak biztosítására, hogy az Oltchim mindenáron fennmaradjon, ezért csatlakoztak az államhoz e törekvésében.

(149)

A PCC úgy látja, hogy a 3. intézkedés az államnak tudható be, mivel a szerkezetátalakítási tervet nem hagyták volna jóvá az állami hitelezők beleegyezése nélkül, amelyek a szavazatok többségével (50 %-ánál többel) rendelkeztek a hitelezői kategóriák többségében: az állam valóban kezében tartotta a döntéshozatalt valamennyi hitelezői kategóriában a biztosítékkal fedezett követeléseket és a munkavállalói kategóriát kivéve. Ekként a reorganizációs tervet jóváhagyó magánhitelezők sokkal inkább jártak el az állami határozat követőiként, semmint egy ilyen reorganizációs terv támogatóiként. A PCC emellett azt állítja, hogy „tisztában van azzal, hogy vannak olyan magánhitelezők, amelyek nyilvánvalóan ugyanazt a megközelítést fogadták el, mint az állam (azaz megszavazták a tervet, jóllehet láthatóan nem nekik kedvezett, mivel nagy összegű tartozást kellett leírniuk).” A PCC ugyanakkor azon a véleményen van, hogy „az állam alakította ki ezt a »piaci gyakorlatot«, és nem fordítva volt (azaz nem ő követte a tendenciát). Ez azért alakult így, mert az Oltchim az állam irányítása alatt állt a fizetésképtelenség előtt, az állam irányította a reorganizációs tervről szóló szavazást, és mivel a többi hitelező számára nyilvánvaló volt, hogy az állam minden intézkedést meghoz annak érdekében, hogy minden áron garantálja az Oltchim életben maradását.”

(150)

Románia úgy véli, hogy az AAAS „jogilag korlátozott” magánhitelezőként járt el azzal, hogy addig számított fel kamatot, amíg az Oltchimmel szembeni fizetésképtelenségi eljárás meg nem indult, és elutasítja a PCC azon állítását, amely szerint az AAAS nem lépett fel követelésének behajtására. Románia ugyanis azt állítja, hogy az Államháztartási, Gazdasági, Kereskedelmi és Környezetvédelmi Minisztérium, valamint az OPSPI javasolta a memorandumot. Ami a tényleges korlátokat illeti, Románia kifejti, hogy az AAAS nem tudta letiltatni a bankszámlákat (azaz zárolni azokat), mivel azt az Electrica már korábban megtette.

(151)

Románia kritikával illeti a PCC azon érvének logikáját, hogy az AAAS-nek kérnie kellett volna követelései végrehajtását: e körülmények között az Oltchim fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezett volna. Ez a helyzet kizárta volna, hogy az AAAS bármilyen összeget is behajtson ezen eljárás során a PCC állítása szerint.

(152)

Románia valószerűtlennek minősíti a PCC azon véleményét, hogy az AAAS-nek zárolnia kellett volna az Oltchim vagyonát és eszközeit, azon az alapon, hogy a magánhitelezők ezt nem tették meg.

(153)

Ami a CET Govorát és a Salromot illeti, Románia azt állította, hogy a fizetésképtelenséget követően felmerült folyó tartozásokat az Oltchim haladéktalanul megfizette.

(154)

Románia meglátása szerint az állami vállalatok valóban olyan magánvállalatokként jártak el, mint amilyen a Bulrom Gas Impex (az Oltchim helyi beszállítója), így magatartásuk kiállta a magánhitelezői és magánvevői próbát.

(155)

Románia először is azt állítja, hogy a PCC által a beadványában hivatkozott megoldás, hogy a részvényesek által kezelt reorganizációs tervet dolgozzanak ki, többé nem alkalmazható a fizetésképtelenségi törvény szerint a bírósági reorganizációs eljárás megindítását követően; Románia szerint a PCC által javasolt reorganizációs eljárás a részvényeseket részesítené előnyben a hitelezők kárára, ezért azt ez utóbbiak nem hagynák jóvá.

(156)

Románia vitatja a PCC azon meglátását, miszerint az Oltchim pénzügyi helyzete „elmarad az elfogadható szinttől […], és továbbra is veszteséges”, és hangsúlyozza, hogy az Oltchimet Délkelet-Európa legjövedelmezőbb vállalatainak 100-as listáján a SeeNews a 63. helyre sorolta (54).

(157)

Ami az Oltchim eszközei […] által végzett és PCC által közölt értékmegállapítását illeti, Románia nem tiltakozik a […] által a tartozásleírással összefüggésben alkalmazott normalizálás ellen, hanem azt utasítja el, hogy a diszkontált cash flow (DCF) módszert alkalmazzák az Oltchim eszközei értékének megállapítására. Románia a Harvard és a Stern egyetem oktatóanyagaira hivatkozik, amelyek alátámasztják, hogy a DCF a vállalatok értékének megállapítására irányul, és ekként nem alkalmas az eszközök értékének megállapítására.

(158)

Románia elutasítja a PCC azon elgondolását is, hogy a magánhitelezők magatartását az AAAS befolyásolta volna, hiszen az aláíró bankok közül legalább kettő (nevezetesen az Erste Bank AG és a Banca Transilvania) ismert, független, világszintű intézmények.

(159)

Románia hangsúlyozza, hogy lényegében a magánhitelezők azok, amelyek meghozták az Oltchim reorganizációs tervével kapcsolatos döntést, különösen, mivel a biztosítékkal rendelkező hitelezők 61,5 %-át képviselték, amelyeknek döntő szerepük volt a részleges leírás jóváhagyásával, mivel az elengedhetetlen a terv egyes kategóriák általi jóváhagyásához.

(160)

Románia azt állítja, hogy a bírósági csődgondnok által javasolt reorganizációs terv szerint az állami vállalatok behajtási kilátásai 500 millió RON körül alakulnak, amely 7-szerese a csődeljárásból várható 72 millió RON-nak.

(161)

Emellett Románia szerint különösen az AAAS az összes követelésének több mint 18 %-át hajthatta be a szerkezetátalakítási tervben, összevetve a Raiffeisen-tanulmányon alapuló felszámolás szerinti mindössze legfeljebb 12 %-kal.

(162)

Románia azt is állítja, hogy az Oltchim bírósági csődgondnokainak véleménye szerint csőd esetén a környezetvédelmi költségek elkerülése vagy alulbecslése büntetőjogi felelősséget von maga után a román jog értelmében.

(163)

Románia azzal érvel (55), hogy a szavazásra irányadó szabályok szerint a reorganizációs tervet nem lehetett elfogadni a biztosítékkal rendelkező hitelezők, mint a törvény szerint hátrányos helyzetű kategória jóváhagyása nélkül. Ezért a magánhitelezők azok, amelyek többségben voltak a biztosítékkal rendelkező hitelezők kategóriájában, és amelyek a terv elfogadását kezdeményezték és abba beleegyeztek; ezért ők nem pusztán követték az állami hitelezőket, amint a PCC állította; Románia kifejtette (56), hogy a biztosítékkal rendelkező hitelezők hátrányos helyzetű kategória. Ekként amennyiben elutasították volna a tervet, a fizetésképtelenségi törvény 101. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétel nem teljesült volna, és ezzel meggátolták volna a terv elfogadását más kategóriák számára is.

(164)

Románia hangsúlyozza azt is, hogy különbség van a múltbeli sikertelen privatizációs kísérletek és a 2012-es folyamat között, amely arra épült, hogy az Oltchim céltársaságra átruházott eszközeit értékesítik, ami azt jelenti, hogy a vevő nem szerezné meg az Oltchim teljes mérlegét a kötelezettségekkel együtt, hanem csak az eszközeit.

(165)

Románia azt állítja, hogy a folyó tartozások értéke csökken, mivel az Oltchim pozitív EBITDA-t generál.

(166)

Románia emellett vitatja a [névtelen fél] meglátását, amely szerint az Oltchim „strukturálisan nem jövedelmező”: az Oltchim nehézségeit főként rossz vezetőségi döntések okozták.

(167)

2018. május 16-i beadványukban a román hatóságok a következő elemeket hangsúlyozták a fentieken felül.

(168)

Először is, az állami hitelezők nem juttatták előnyhöz az Oltchimet, mivel úgy tekinthető, hogy ugyanúgy (pari passu) jártak el, mint a magánhitelezők valamennyi kategóriában (biztosítékkal rendelkező hitelezők, költségvetési hitelezők, alapvető beszállítók és biztosíték nélküli hitelezők).

(169)

Különösen, a biztosítékkal rendelkező hitelezők többsége megszavazta a tervet, mert meg voltak győződve arról, hogy a felszámolási forgatókönyv szerint nem tudták volna teljes mértékben behajtani követeléseiket. Az a puszta tény, hogy az AAAS mind a biztosítékkal rendelkező, mind a költségvetési hitelezői kategóriában rendelkezett követelésekkel, nem érinti ezt a pari passuval kapcsolatos észrevételt, mivel az AAAS csak azt várhatta, hogy többet tud behajtani a terv szerint, mint a felszámolási forgatókönyv alapján.

(170)

Az, hogy a biztosítékkal rendelkező hitelezők megszavazták a tervet, elfogadták az abban szereplő tartozásleírást, azt jelentette, hogy a költségvetési hitelezők követelései értéktelenek voltak a felszámolási forgatókönyvben. Különösen, annak érdekében, hogy biztosítsák a terv költségvetési hitelezők általi megszavazását, a biztosítékkal rendelkező hitelezők elfogadták, hogy a bevételek rájuk eső részét korlátozzák (és belementek abba, hogy követeléseiknek ténylegesen 20–27 %-át elengedjék), azon hátrébb sorolt kategóriák javára, amelyek semmit nem kapnának felszámolás esetén.

(171)

A biztosíték nélküli hitelezők (amelyek követelésének 40,5 %-ával az Electrica rendelkezett) többségének pozitív szavazata szintén azt mutatta, hogy bíznak a tervben, jóllehet szavazatuk korlátozott jelentőségű volt, mivel semmilyen követelést nem várhattak sem a felszámolási, sem a reorganizációs terv forgatókönyve szerint.

(172)

Másodszor, azok a román hatóságok, amelyeknek a Bizottság lehetőséget biztosított arra, hogy észrevételt tegyenek a Bizottság által a biztosítékkal rendelkező, költségvetési, alapvető beszállítói és biztosíték nélküli hitelezői szempontból, a rendelkezésre álló korabeli bizonyítékok alapján készített piacgazdasági szereplő teszt tervezetére (amelynek végleges verzióját e határozat I. melléklete tartalmazza), különböző észrevételeket nyújtottak be e tekintetben. Különösen a román hatóságok relativizálják a különbséget az Oltchim SPV reorganizációs tervben előírt értékesítése és a Bizottság által a három felszámolási forgatókönyv egyikeként figyelembe vett in situ értékesítés között. Románia hangsúlyozza, hogy a felszámolási forgatókönyv alapján várhatóan nem keletkezik több bevétel, mint a reorganizációs tervben. Végezetül Románia különböző gyakorlati észrevételeket tett arra, hogy egy magánhitelező miként becsülte volna meg mind a reorganizációs terv, mind a felszámolási forgatókönyv szerinti bevételeket és költségeket, a környezetvédelmi kötelmeket kivéve, amelynek Románia vitatja a semlegesítését.

(173)

Harmadszor, összességében a hitelezők által választott lehetőség, nevezetesen a terv megszavazása egyértelmű előnyükre szolgált, mivel az üzemelő eszközök eszközcsomagokban történő értékesítése révén szerzett bevétel – még akkor is, ha e csomagok csak 57 %-ot tettek ki – sokkal több előnnyel jár, mint az átlagos forgatókönyv csőd esetén. A fent említetteken felül további összegeket vártak az eszközök fennmaradó 43 %-ának értékesítéséből, és ennek eredményeként hasznuk magasabb lenne a reorganizációs eljárásban. Ezenfelül, az előrejelzések szerint az Oltchim folyó tartozásaiból körülbelül 8 millió EUR-t megfizetne 2018 első félévében, ami azt jelenti, hogy a folyó tartozások csökkennek, és a hitelezőket nagyobb mértékben fizetik ki a reorganizációs eljárás részeként.

(174)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban (lásd a (85) preambulumbekezdést) a Bizottság azt állapította meg, hogy az eredetileg jóváhagyott szerkezetátalakítási tervben vázolt értékesítési folyamat gazdasági folytonosságot eredményezhet az Oltchim SA és az Oltchim SPV lehetséges vevője között. Annak érdekében, hogy megelőzzék az esetlegesen jogellenes állami támogatásnak az Oltchim eszközeinek vevőire történő átruházását, a román hatóságok úgy döntöttek, átalakítják az értékesítési folyamatot, hogy ne legyen gazdasági folytonosság az Oltchim és a lehetséges vevői között.

(175)

Konkrétabban: 2016 júliusában és augusztusában tanácsadók támogatásával az Oltchim elemezte az eszközeit, és alternatívákat azonosított az eszközök részletekben történő felkínálására, hogy maximalizálja a potenciális teljes eladási árat. Ennek során 9 eszközcsomagot azonosítottak. (57) Az Oltchim értékesítésének 2016. augusztusi nyilvános bejelentését követően tájékoztató emlékeztetőt juttattak el 23 ajánlattevőhöz, és a kötelező erejű ajánlatok benyújtásának határidejét több alkalommal meghosszabbították, további átvilágítás mellett (ideértve a telephelyen tett látogatásokat és műszaki átvilágítást is).

(176)

A felülvizsgált tervet, amely az eszközcsomagonkénti (és nem céltársaságon keresztül történő) értékesítésre alapul, a hitelezők általános közgyűlése 2017. március 6-án hivatalosan elfogadta. A szindikus bíró 2017. június 28-án jóváhagyta a módosított reorganizációs tervet, és határozata 2017. október 16-án jogerőssé vált (amikor a fellebbviteli bíróság elutasított egy harmadik személy által benyújtott fellebbezést).

(177)

A kötelező ajánlatok kézhezvételét követően az eladó (az Oltchim nevében az AT Kearney) a kötelező ajánlatok következő potenciális kombinációit azonosította, amelyek a legmagasabb teljes összeget hozzák a hitelezők számára:

(178)

A hitelezők közgyűlésének ülésére 2017. december 18-án került sor; ennek során jóváhagyták a Chimcomplexszel kötött eszközértékesítési megállapodást, és minden más ajánlatot elutasítottak (58). Tekintettel arra, hogy a hitelezők közgyűlésének határozatát bíróság előtt támadták meg, az új jogvesztő határidőt 2018. október 17-ig elhalasztották.

(179)

Ami a 6. csomagot illeti, az eladási árat újratárgyalták a DSG-vel, és azt 1,9 millió EUR-ról 2,6 millió EUR-ra növelték. Ennek alapján 2018. február 1-jén aláírták az eszközadásvételi megállapodást. Az értékesítést a hitelezők közgyűlése 2018. február 26-án jóváhagyta, és az 2018. június 12-én lezárult.

(180)

A fennmaradó nem értékesített eszközöket (7. csomag – PVC-feldolgozás, 8. csomag – bradui petrolkémiai üzem, 9. csomag – ftálsav-anhidrid, és bizonyos egyedi eszközök a 7. csomagból – VCM/PVC) illetően, a hitelezők közgyűlése megpróbált jobb ajánlatot elérni az ár tekintetében, de a tárgyalások elakadtak.

(181)

Új ajánlattételi eljárást indítottak 2018 májusában a fennmaradó (nem üzemelő) 8. és 9. eszközcsomag, valamint a 7. eszközcsomag értékesítetlen része tekintetében. (59) A fennmaradó eszközök felszámolására előírt határidő 2019 áprilisa.

(182)

A Bizottság először is megvizsgálja, hogy az Oltchim számára biztosított 1–3. intézkedés állami támogatás-e az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében (lásd az alábbi 6.1. pontot). A Bizottság ezt követően értékeli, hogy az Oltchim nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt-e (lásd az alábbi 6.2. pontot). A Bizottság végül megvizsgálja, hogy a támogatás létező támogatás-e (lásd az alábbi 6.3. pontot), és következésképpen, hogy e támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal (lásd az alábbi 6.4. pontot).

(183)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(184)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumok kumulatív jellegűek. Valamely intézkedés e rendelkezés szerinti állami támogatássá minősítése tehát szükségessé teszi a következő feltételek együttes teljesülését:

(185)

Amint azt a Bíróság (60) kimondta, az intézkedéseket akkor lehet az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősíteni, ha a) azokat közvetlenül vagy a rá ruházott hatáskörében eljáró közvetítőn keresztül közvetve állami forrásokból finanszírozzák, és b) azok az államnak betudhatók. A tagállam fogalma a hatóságok összes szintjét magában foglalja függetlenül attól, hogy az országos, regionális vagy helyi szerv (61).

(186)

A fenti (14) preambulumbekezdésben említettek szerint az AAAS a közigazgatás része, amely a kormánynak alárendelten működik. Ezért egy lejárt tartozás (tőke és kamatok) végrehajtásának e szerv általi mellőzése, a további tartozásfelhalmozás, illetve az AAAS-nek szokásosan megfizetendő tartozás elengedése az állami költségvetést terheli, és állami források bevonásával jár.

(187)

A fentiek fényében az 1. intézkedés az államnak tudható be és állami források átruházásával jár.

(188)

Azokban az esetekben, amikor egy közigazgatási szerv előnyt nyújt egy kedvezményezettnek, az intézkedés a meghatározásból adódóan az államnak tudható be, még akkor is, ha a szóban forgó szerv más közigazgatási szervektől jogi függetlenséget élvez.

(189)

Az államnak való betudhatóság ugyanakkor kevésbé nyilvánvaló, ha az előnyt közvállalkozásokon (62) keresztül nyújtják. Ilyen esetekben meg kell vizsgálni, hogy úgy tekinthető-e, hogy a közigazgatási szervek bármilyen módon érintettek voltak az intézkedések meghozatalában. (63)

(190)

Ezért egy közvállalkozás által hozott intézkedés államnak való betudhatóságára az adott ügy körülményeiből származó jelek összességéből és abból az összefüggésből lehet következtetni, amelyben erre az intézkedésre sor került (64). Az államnak való betudhatóság megállapítására szolgáló lehetséges jelek többek között a következőket foglalják magukban:

(191)

Ami a Salromot illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a vállalat igazgatóságát a részvényesek közgyűlése nevezi ki, olyan eljárásban, amelyben a román állam a Salrom többségi részvényese (51 %) és nevezi ki az állam képviselőit az igazgatóságba.

(192)

Ezenfelül, tekintettel arra, hogy a Salrom állami tulajdonú vállalat, éves költségvetését az államnak jóvá kell hagynia. Ez az előzetes jóváhagyás az ügyfelektől (például az Oltchimtől) eredő vevőköveteléseknek megfelelő összegeket is érinti.

(193)

Akárhogy is, nem szükséges megállapítani, hogy a Salrom intézkedései az államnak tudhatók be a 2. intézkedés tekintetében, mivel a Bizottság úgy látja, hogy a 2. intézkedés nem minősül állami támogatásnak a Salrom részéről (lásd a (263) preambulumbekezdést alább).

(194)

Ami a CET Govorát illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a vállalatot teljesen állami tulajdonban lévő vállalatként jegyezték be, amelynek egyetlen részvényese Vâlcea megye, és hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindulása előtt azt a Vâlcea Megyei Tanács vezette (66).

(195)

Ezenfelül a Bizottság megjegyzi, hogy az Oltchimmel kötendő új villamosenergia-szolgáltatási szerződés aláírásával, majd az ellátás bővítésével kapcsolatos határozatot több, a Vâlcea Megyei Tanács által az Oltchim ellátásának biztosítása érdekében kiadott határozat (67) végrehajtására hozták meg.

(196)

Akkor is valószerűtlen lenne azt feltételezni, hogy a CET Govora mentes volt bármilyen állami befolyás alól, ha a vállalat magatartását tágabb összefüggésben vizsgáljuk; például közvetlenül a sikertelen privatizációt követően a CET Govora vezérigazgatóját azonnal az Oltchim vezérigazgatójává nevezték ki 2012 októberében, majd ezt követően 2013 februárjában tért vissza a CET Govorához, miután az Oltchim fizetésképtelenné vált (68).

(197)

Románia ugyan azt állította, hogy a CET Govora vezérigazgatója azt tanácsolta a Vâlcea Megyei Tanácsnak, hogy a vállalat érdekeit tiszteletben tartó döntéseket hozzon az értékelt időszakban, ennek az állításnak ellentmondanak az abban a magas szinten elkövetett korrupciós botrányban napvilágra került egyéb bizonyítékok, amelyben a CET Govora vezérigazgatója is érintett volt (és végül is nemzeti büntetőbíróságok el is ítélték a kormány egyik tagjával együtt (69)). Konkrétabban, 2018 júniusában a nemzeti büntetőbíróságok elítélték az akkori közlekedési minisztert a CET Govora vezérigazgatója feletti befolyással való üzérkedés miatt, amelyet annak érdekében gyakorolt, hogy a vezérigazgató több hátrányos és szükségtelen szerződést megkössön a CET Govora nevében a vállalat forrásai lefölözésének végső céljával. A nemzeti büntetőbíróságok mind a minisztert, mind a CET Govora vezérigazgatóját elítélték a 2011 októbere és 2014 júliusa között folytatólagosan, közösen elkövetett hivatali visszaélésért és befolyással üzérkedésért.

(198)

Ebből következően, és függetlenül a CET Govorának az Oltchim folyamatos ellátásának előnyeivel kapcsolatos szubjektív álláspontjától, a Bizottság megjegyzi, hogy a CET Govora nem hozhatta meg a vitatott döntést anélkül, hogy figyelembe ne venné a hatóságok követelményeit, és hogy végső soron a CET Govora kormányzati szervek iránymutatásai (azaz a Vâlcea Megyei Tanács határozatai) alapján járt el. A Bizottság ekként megállapítja, hogy az intézkedés az államnak tudható be a CET Govora esetében.

(199)

mivel a CET Govora állami tulajdonban áll, a Bizottság megállapítja, hogy a fizetési határidő elhalasztásával és az Oltchim ellátásának folytatásával kapcsolatos határozat az állami forrásokat terheli.

(200)

A fentiek fényében a 2. intézkedés a CET Govora tekintetében az államnak tudható be és állami források átruházásával jár.

(201)

A Bizottság először is megjegyzi, hogy a fizetésképtelenségi törvény alapján a tervet nem lehetett jóváhagyni az AAAS beleegyezése nélkül (mivel ő képviselte a költségvetési hitelezők kategóriájában a követelések értékének többségét) vagy a CET Govora belegyezése nélkül (amely a fogoly beszállítók, azaz a fizetésképtelenségi törvény 96. cikke szerinti, biztosíték nélküli hitelezők kategóriájában rendelkezett a követelések többségével), és ezek intézkedései az államnak tudhatók be (lásd a (187) és a (200) preambulumbekezdést).

(202)

Másodszor, a Bizottság szintén megjegyzi, hogy a szerkezetátalakítási tervet az államhatalom részét képező bíróság által kijelölt csődgondnok készítette. A szerkezetátalakítási tervet ezt követően elfogadták, hála az állami és magánhitelezők jóváhagyásának, amelyek korábban, 2012 novemberében aláírták az állam által kezdeményezett memorandumot.

(203)

E memorandumot (amelynek 12 aláírója közül 10 közigazgatási szerv vagy állami tulajdonban (70) van, és csak kettő magántulajdonú (71) pénzügyi intézmény, lásd a (31) preambulumbekezdést), három minisztérium készítette el és a miniszterelnök hagyta jóvá. A memorandum volt így tehát az állam által a legmagasabb szinten használt csatorna az Oltchim piacon tartására.

(204)

Harmadszor a Bizottság megjegyzi, hogy az állam Oltchim életben tartására irányuló szándékát jelezték és később ismételten megerősítették a fizetésképtelenségi időszak előtt és alatt.

(205)

Ezenfelül, amint a követelések táblázatából (lásd az 1. táblázatot) kiolvasható, a memorandum aláírói összesen 539 millió EUR követeléssel rendelkeztek. Ezen aláírók követelései a CET Govora követeléseivel együtt (amelynek a 3. intézkedésre vonatkozó lépései az államnak tudhatók be, lásd az (200) és a (201) preambulumbekezdést), összesen 569 millió EUR-t tesznek ki a teljes, 759 millió EUR összegű követelésből. A memorandum aláírói tehát a CET Govorával együtt mind a négy hitelezői kategóriában rendelkeztek a terv jóváhagyásához szükséges többséggel, a munkavállalókat kivéve, amely kategória magától értetődően előnyben részesítette a tervet (ezt a tényt a román hatóságok elismerték (83)) (84). A memorandum állami aláíróinak magas szintje miatt nagyon valószínűtlen, hogy még ha a magántulajdonú bankok és más magánszereplők úgy is döntenének, hogy figyelmen kívül hagyják a memorandum céljait a terv mellett vagy ellen történő szavazáskor, sem a memorandumban részes magánbankok, sem az Electrica nem dönthetett észszerűen úgy, hogy nem vesz tudomást az Oltchim SA részvényeseinek megismételt nyilatkozatairól (lásd a (27), (28), (30) preambulumbekezdést), amelyek szerint a román állam nem hagyja csődbe menni az Oltchimet, és nem hagyhatták figyelmen kívül az általuk aláírt memorandumot sem, amelyet a miniszterelnök jóváhagyott. Románia magyarázatai alapján a bíróság úgy tekintette volna abban az időben, hogy a fizetésképtelenségi törvény 101. cikkének (2) bekezdésében előírt következő feltétel akkor is teljesült volna, ha valamely, a memorandumban nem részes hitelező ellenezte volna is a tervet: Románia beadványa alapján a bíróság különösen úgy vélte volna, hogy „a tervet elutasító egyik kategória sem, és a tervet elutasító követelések egyike sem kap kevesebbet, mint kapott volna csőd esetén,” függetlenül attól az összevetéstől, amelyet egy piacgazdasági szereplő végzett volna el a reorganizációs terv, illetve a felszámolási forgatókönyv szerinti bevételek között (lásd ebben a tekintetben az 6.1.2.3. pontot). A memorandum tehát lehetővé tette az állam számára, hogy biztosítsa a reorganizációs terv hitelezők általi elfogadását.

(206)

A fentiek fényében a Bizottság megjegyzi, hogy az állam által kezdeményezett memorandum és annak célkitűzése (azaz az Oltchim minden áron való megmentése), amelyet az állam rendszeresen és nyilvánosan megismételt a privatizáció 2012. szeptemberi kudarca és a hitelezők által a tervről való 2015-ös szavazás között, garantálta a hitelezői közgyűlésen belül a szükséges többséget a reorganizációs terv elfogadásának biztosításához. A (31), (203), (235) és azt követő preambulumbekezdések szerint e memorandum az államnak tudható be.

(207)

Konkrétabban, a memorandummal a kormány kialakította az aláírók számára azt a keretet, amelyben „együtt dolgozhatnak olyan megoldások azonosítása és megvalósítása terén, amelyek védik a munkavállalók, részvényesek és hitelezők jogait.”

(208)

Ezenfelül „a megállapodástervezet garantálja az aláíró bankok részéről a működő tőke biztosítását annak érdekében, hogy [az Oltchim] folytassa a termelést az újraindított kapacitásokkal, és hogy fokozatosan újra beindítsa a többi termelési kapacitását is, hogy még több potenciális ajánlattevőt vonzzon, amelyek érdeklődnek a vállalat privatizációja iránt.” Nagyon valószínűtlen, hogy a hatóságok nyilvános nyilatkozatainak fényében a memorandum aláírására meghívott bármelyik szereplő elutasította volna a memorandumhoz való csatlakozást. Ezenfelül a memorandum által az aláíró felek közötti együttműködés tekintetében meghatározott szint, azaz, hogy „– a szerkezetátalakítási szakértők segítségével – olyan stratégiát dolgozzanak ki, amely garantálja a hosszú távú életképességet, hogy az Oltchim esetében kialakítsák a jövedelmezőség, a fizetőképesség, a likviditás és a készpénz fenntartható szintjét(»fenntartható újraindítási stratégia«)” meglehetősen alacsony és határozatlan volt, és csak arra épült, hogy „elérjenek némi pozitív eredményt az életképességi elemzést követően” (kiemelés hozzáadva).

(209)

A memorandummal a kormány megismételte azt az elhatározását, hogy minden szükségeset megtesz az Oltchim üzemben tartására és szerkezetátalakítására. Ugyanígy, mind a magánszervezetek, mind az állami szervek, amelyek aláírták a memorandumot, kötelezettséget vállaltak arra, hogy kiveszik a részüket az Oltchim szerkezetátalakítására irányuló hosszú távú stratégiából, jóval azelőtt, hogy a hitelezői közgyűlésen szavaztak volna az esetleges reorganizációs tervről. A memorandum valamennyi aláírója megszavazta a reorganizációs tervet 2015-ben, a CFR Marfã kivételével, amely az Oltchim fennmaradása szempontjából viszonylag kevésbé volt jelentős a finanszírozó partnerekhez és más állami hitelezőkhöz képest és tekintettel arra, hogy az Oltchim az Ermewát is igénybe vette szállítási szükségleteihez.

(210)

A memorandum egy 8. számú záradékot is tartalmaz, amely előírja az aláírók „jogainak” és érdekeinek „védelmét és fenntartását”. Ez a záradék és különösen annak második része nem megy tovább, mint kimondja a nyilvánvalót, azaz, hogy maga a memorandum az aláírásakor még nem jelentette a bankok, az Electrica vagy az AVAS mint hitelezők jogairól való előzetes lemondást. A Bizottság meglátása szerint így az adott pillanatban való puszta részvétel és a jövőbeni együttműködésre szóló, a memorandum által meghatározott kötelezettségvállalás önmagában bizonyíték arra, hogy az aláíró (magán- és állami) hitelezők az Oltchim szerkezetátalakításának egyértelmű irányába indultak el.

(211)

Az Oltchim életben tartására való irányultság még nyilvánvalóbb akkor, ha figyelembe vesszük az Oltchim újraindításának támogatásához a három bank (amelyek Oltchim felé fennálló követelései jelentősen emelkedtek ebben az időszakban) és az AAAS (és más aláíró felek) által biztosított további időbeli és pénzügyi erőfeszítéseket, mivel e szereplők ugyanabban a szellemben tartózkodtak attól, hogy lépéseket tegyenek a követelések azonnali végrehajtása felé.

(212)

A Nemzeti Vízügyi Hatóságot illetően, a nyilvánosság számára elérthető szervezeti és működési szabályzatának (85) rendelkezései alapján a Bizottság a következőket jegyzi meg:

(213)

Először is, a jogállását és a közigazgatás szervezetébe való beágyazottságát tekintve a Nemzeti Vízügyi Hatóság nemzeti érdekű közintézmény, amely jogképességgel rendelkezik, és amelyet a központi vízügyi hatóság (azaz a Vízügyi és Erdészeti Minisztérium) irányít (86).

(214)

Másodszor, a tevékenységek jellegét illetően a vállalat célja, hogy a nemzeti stratégiát és politikát alkalmazza a vízforrásokkal való mennyiségi és minőségi gazdálkodás terén, és hogy betartassa a területen alkalmazandó szabályokat; ezzel összefüggésben igazgatja és működteti a nemzeti vízgazdálkodási rendszert. A vállalat emellett számos nemzeti és társadalmi érdekű tevékenységet folytat, például teljesíti a román állam nemzetközi megállapodásokban és egyezményekben foglalt kötelezettségvállalásait (87).

(215)

Harmadszor, ami a hatóságok által a vezetősége felett gyakorolt felügyelet intenzitását illeti, a Nemzeti Vízügyi Hatóságot 11 tagú igazgatótanács vezeti; e tagok mindegyikét négy évre nevezik ki a központi vízügyi hatóság vezetőjének rendelte alapján. Ugyanezen cikk szerint az Államháztartási Minisztériumot és a központi vízügyi hatóságot egy-egy főnek képviselnie kell az igazgatótanácsban. Emellett a Nemzeti Vízügyi Hatóság vezérigazgatóját ugyanezen központi vízügyi hatóság vezetőjének rendelete alapján nevezik ki, függesztik fel, vagy mentik fel a hivatala alól (88).

(216)

Negyedszer, ami a tevékenységeinek finanszírozását illeti, a vállalat bevételi és kiadási költségvetését az igazgatótanács hagyja jóvá a központi vízügyi hatóság vezetőjének beleegyezésével (89).

(217)

Következésképpen, tekintettel a fenti (190) preambulumbekezdésben említett tényezőkre, a Bizottság úgy véli, hogy: i. jogállása, ii. a közigazgatásba való integrációja, iii. tevékenységeinek és feladatainak jellege, amelyeket szokásosan nem magánszereplőkkel versenyezve lát el a piacon, iv., a hatóságok által a vezetőség felett gyakorolt felügyelet és v. a bevételek és kiadások költségvetésének jóváhagyási eljárása mind azt mutatja, hogy a Nemzeti Vízügyi Hatóság intézkedései az államnak tudhatók be.

(218)

A fenti elemekre (azaz különösen a reorganizációs terv elfogadásához biztosított szavazattöbbségre, de a fontosabb hitelezők által a memorandumon keresztül kifejtett akkori és egymást követő erőfeszítések tekintetében garantált együttműködésre) tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy a 3. intézkedés AAAS, Electrica, Salrom, CET Govora és Nemzeti Vízügyi Hatóság általi biztosítása az államnak tudható be.

(219)

Az értékelt intézkedések egyértelműen szelektívek, mivel kizárólag az Oltchimnek szólnak. Más, az intézkedések által követett célt tekintve hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozások a petrolkémiai vagy más ágazatokban nem részesültek ugyanezen előnyben. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint maga a tény, hogy egy vállalkozás versenyhelyzete a versenytárs vállalkozásokhoz képest megerősödik azáltal, hogy olyan gazdasági előnyben részesül, amelyet rendes körülmények között tevékenységéhez nem kapott volna meg, azt jelzi, hogy fennáll a verseny torzulásának veszélye (90).

(220)

Románia azt állítja ugyanakkor, hogy „az intézkedések nem juttatták gazdasági előnyhöz az Oltchimet, mivel megfelelnek a piacgazdasági szereplő tesztnek, tekintve, hogy a hatóságok és az állami vállalatok úgy jártak el, mint tették volna a magánhitelezők, befektetők vagy beszállítók, hogy minimalizálják veszteségüket és maximalizálják a nyereségüket” (91).

(221)

Jelen esetben ugyanakkor a piacgazdasági szereplő teszt úgy tűnik, nem alkalmazható. A Bizottság először is emlékeztet arra, hogy a Bíróság korábban úgy vélte, hogy a piacgazdasági befektető elvének alkalmazhatósága végső soron attól függ, hogy az állam részvényesi minőségében és nem hatósági minőségben gazdasági előnyt nyújt-e a tulajdonában lévő vállalkozásnak. (92) Ugyanígy, a piacgazdasági szereplő teszt nem alkalmazható az államra az Oltchim hitelezőjekénti minőségében, amelyet az AAAS-en és más állami hitelezőkön keresztül gyakorol, mivel a magánhitelező teszt nem alkalmazható azokra az intézkedésekre, amelyeket az állam mint közhatalmat gyakorló hatóság hozott a memorandum aláírásakor.

(222)

A (204) és a későbbi, valamint a (274) és (276) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az állam határozottan és egyértelműen hatósági minőségben járt el, hogy megmentse az Oltchimet a csődtől, többek között nyilvános nyilatkozatok és a magán- és állami hitelezőkkel kötött memorandum révén, és nem úgy mint egy, a vállalatba beruházó részvényes vagy egy hitelező. A Bizottság tehát úgy véli, hogy a piacgazdasági szereplő teszt nem alkalmazható ebben az ügyben. (93)

(223)

A teljesség kedvéért azonban a Bizottság elvégezte a piacgazdasági szereplő tesztet is a magánhitelezői elv vonatkozásában, a szóban forgó mindhárom intézkedés tekintetében, és további, az adott időszakra vonatkozó információt kért a román hatóságoktól az érintett szereplőkről, döntéseikről, és saját maga is begyűjtötte a rendelkezésre álló nyilvános forrásokat, továbbá elvégezte a becsléseket az értékelt intézkedések idejéből származó, rendelkezésre álló bizonyítékok alapján.

(224)

Az Oltchim AAAS felé fennálló tartozásának kezelését a 2012-es bizottsági határozat már értékelte az akkor küszöbön álló privatizációra tekintettel. A Bizottság tehát helyénvalónak ítéli annak elemzését, hogy az AAAS milyen magatartást tanúsított e határozatot követően, a privatizáció sikertelenségétől kezdve.

(225)

A magánhitelező szokásosan a nehéz pénzügyi helyzetben lévő adósnál kint lévő összegek maximális megfizettetésére törekszik. (94)

(226)

Románia azon állításával szemben, hogy a 2012-es bizottsági határozat szerint a követelések végrehajtásának elhalasztása nem foglal magában támogatást (feltéve, hogy az AAAS a 2008-as referencia-kamatlábról szóló közlemény alapján számít fel kamatot az Oltchimmel szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindításáig), a Bizottság megjegyzi, hogy 2012 márciusában, amikor a Bizottság kiadta határozatát, a helyzet alapvetően különbözött a vizsgált időszakban tapasztalhatótól, tekintve, hogy ez utóbbi szerint többé nem volt várható semmilyen privatizációs projekt. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a 2012-es bizottsági határozatban foglalt következtetés arra az előfeltételezésre épült, hogy az Oltchimet a tartozásátalakítást követően rövid időn belül teljes mértékben privatizálják. Ugyanakkor az állam (a Gazdasági Minisztériumon keresztül), mint többségi részvényes nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy egyes kisebbségi részvényesek blokkolhatják a tervezett hitel-tőke konverziót. Márpedig e blokkolásra sor került, így a hitel-tőke konverziót nem lehetett végrehajtani. Ennek eredményeként az ajánlattételi eljárás lezárultakor egy olyan nyertes ajánlattevővel, amely nem volt képes vevői kötelezettségeit teljesíteni, maga a privatizáció is kudarcot vallott.

(227)

A Bizottság megjegyzi, hogy az Oltchim nehéz és egyenletesen romló pénzügyi helyzete minden hitelező, különösen az AAAS számára ismert volt. Az AAAS-nek tehát elég ideje volt felkészülni, belső értékeléseket végezni és lépéseket tenni követeléseinek behajtására egy újabb, sikertelen privatizáció esetére 2012 szeptemberében. Így a vizsgált öthónapos időszak 2012 szeptembere és 2013 január 31-e között elég hosszú volt ahhoz, hogy az AAAS megtegye a szükséges lépéseket és megkísérelje követeléseit behajtani (az 1. táblázat szerint az AAAS követeléseinek 99 %-a fedezetlen követelés volt). E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy az olyan vállalkozások, mint az Electrica megtették e lépéseket, noha nem jártak sikerrel.

(228)

Először is, az állami követelések behajtására irányadó különös jogszabályok (95) konkrét jogokat biztosítanak az AAAS számára, ideértve azt is, hogy bírósági határozat nélkül, közvetlenül végrehajthatja követelését. Különösen az 51/1998. sz. sürgősségi kormányrendelet 50. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy: „(1) az AVAB (a jelenlegi AAAS) megszervezheti saját végrehajtói testületét vagy más végrehajtókat vehet igénybe, hogy kikényszerítsen végrehajtási végzéseket”, és „(2) [a]z AVAB banki eszközeinek kapitalizációjára vonatkozó végrehajtási eljárásokat saját végrehajtói testülete vagy más végrehajtók folytatják le.”

(229)

Románia a Bizottság megismételt kérései ellenére sem nyújtott be bizonyítékot, amely igazolta volna, hogy az AAAS minden intézkedést megpróbált, amelyet egy magánhitelező észszerűen kezdeményezett volna követelései behajtása érdekében. Emellett Románia azt állítja, hogy az AAAS-t a privatizációról szóló törvény (96) gátolta meg abban, hogy az Oltchim felé fennálló tartozásának végrehajtását kérje, mivel a törvény előírja, hogy a különös közigazgatási eljárás létrehozásának napjától az adó- és járulékhitelezők (költségvetési hitelezők) nem hajthatják be követeléseiket és nem tesznek lépéseket e végrehajtási intézkedések irányában, amíg a vállalat privatizációra készül (97). Mindazonáltal, míg ez a helyzet az Oltchimnek biztosított és az államnak betudható szelektív előny meglétét támasztja alá, a fellépés AAAS általi mellőzésére olyan körülmények között került sor, amikor a Gazdasági Minisztérium megmagyarázhatatlan okokból az Oltchimet a privatizációs eljárás sajátos rendszerében tartotta, még a 2012 szeptemberében kudarccal végződő privatizációt követően is. Az AAAS megpróbálhatta volna megtámadni a minisztériumnak ezt a különleges jogállást minden ok nélkül meghosszabbító határozatát.

(230)

Másodszor, Románia nem adott át semmilyen tanulmányt, jelentést vagy belső dokumentumot, amely igazolta volna, hogy az AAAS piacgazdasági szereplőként járt el, amikor úgy határozott, hogy eltekint követeléseinek behajtásától a privatizáció 2012. szeptemberi sikertelenségét követően. Az AAAS követeléseinek behajtását értékelő, akkoriban rendelkezésre álló legújabb tanulmány (a 2011-es Raiffeisen-tanulmány) szerint az AAAS a felszámolási forgatókönyvet követve követeléseinek 12 %-át be tudta volna hajtani. (98)

(231)

Más hitelezők, állami szerveket is ideértve, azonnali lépéseket tettek abban az időszakban, hogy követeléseiket behajtsák. Különösen az Electrica, amely tekintetében a visszafizetési ráta a 2011-es Raiffeisen-tanulmány szerint ugyanaz volt, mint az AAAS esetében, kezdeményezte a követelései végrehajtását 2012. november 1-jén, és sikeresen zároltatta az Oltchim bankszámláit. Emellett két nem állami tulajdonú vállalat, a Polcheme S.A. és a Bulrom Gas, amelyek követelései a biztosítékkal rendelkező 21 hitelező közül a 8. és 10. helyet foglalták el a rangsorban 2013-ban, szintén végrehajtási intézkedéseket kezdeményeztek. Az AAAS volt valóban az Oltchim legfontosabb hitelezője, és e pozícióját megtarthatta volna, hogy jobb tárgyalási feltételeket érjen el a követelés behajtása tekintetében, de nem így járt el. Az Oltchim felszámolással való fenyegetése az AAAS számára kedvezőbb feltételeket biztosított volna a követelések behajtását illetően.

(232)

Románia állításával ellentétben a memorandum megkötése nem egyenértékű a tájékozódásra irányuló erőfeszítésekkel, illetve nem helyettesíti azokat, tekintve, hogy a memorandumban említett úgynevezett életképességi elemzést három pénzügyi hitelező rendelte meg később és használta fel, nem pedig maga az AAAS. Románia nem dokumentált ilyen, AAAS általi belső elemzést.

(233)

Ebből következően az AAAS általános magatartása (annak ellenére, hogy történetileg ismerte az Oltchim strukturális nehézségeit) passzív volt a követelései behajtására vagy legalább jobb hitelezői pozíció megszerzésére irányuló erőfeszítések terén, és úgy tűnt, inkább az Oltchim megmentésére és fenntartására törekszik.

(234)

A Bizottság tehát úgy véli, hogy ha az AAAS lépéseket tesz, nagyobb esélye lett volna követelései behajtására, tekintettel arra is, hogy az Oltchim felfüggesztette a termelést, és így nem volt várható, hogy a közeljövőben működési bevételt szerez.

(235)

Harmadszor, ahelyett, hogy követelései végrehajtására törekedne, az AAAS a pénzügy-, a gazdasági és a közlekedési miniszterrel, valamint az Állami Részvételű Ipari Privatizáció Hivatalával együtt memorandumot kezdeményezett (bővebben lásd a (31) és a (203) és azt követő preambulumbekezdésekben fent), amelyet a román miniszterelnök 2012. november 13-án hagyott jóvá és az állam, valamint hét hitelező írt alá (amelyek közül öt állami hitelező: az AAAS, a Salrom, a CFR Marfã, a CEC Bank, és az akkoriban teljesen állami tulajdonban álló Electrica, kettő pedig magánhitelező volt: a Román Kereskedelmi Bank, később Erste Bank és a Transilvania Bank). Románia állításával szemben a memorandum nem tekinthető pari passu ügyletnek, tekintve az aláírókként szereplő állami hitelezők és hatóságok jelentős befolyását. (99)

(236)

Konkrétabban: a tizenkét aláíró félből tíz az államigazgatás része vagy állami tulajdonban áll (100), és mindössze kettő magántulajdonú pénzügyi intézmény (101). A memorandumot az állam (a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a Közlekedési és Infrastrukturális Minisztérium, az AAAS, és az OPSI) kezdeményezte, és a miniszterelnök hagyta jóvá. Ezenfelül a magánhitelezők követeléseinek százalékos aránya a memorandum aláírói összes követelésének csak megközelítőleg 20 %-a volt. Az állami részvétel nagyságrendje tekintélyes volt tehát, a magánszereplők beavatkozása pedig korlátozott. Végül, az ügyletek feltételei nem hasonlóak, mivel a memorandumot aláíró két magánhitelező követeléseinek 77 %-át biztosíték fedezte, az állami hitelezők követeléseinek pedig átlagban csak 14 %-át.

(237)

A memorandum bizonyítja, hogy az állami hitelezők más alternatívák megfelelő értékelése nélkül egyeztek bele a behajtásról való lemondással járó forgatókönyvbe. Nevezetesen a memorandum 2.3. pontja megemlíti, hogy az abban részes felek elfogadnak egy intézkedéslistát, hogy „törekedjenek [egy] újraindítási stratégia végrehajtására az életképességi értékelés pozitív eredményeire is figyelemmel”. Románia nem terjesztette elő az életképességi értékelést, de megemlítette, hogy ezt a tanulmányt a bankok készíttették. Az R/BDO szerint a Transilvania Bank, az Erste Bank (magánhitelezők), valamint a CEC Bank (állami) rendelte meg a tanulmányt az Alvarez&Marsalnál, amelynek jelentése „tartalmazta a szerkezetátalakítási intézkedéseket és lehetségesnek ítélte az Oltchim tevékenységeinek reorganizációját a javasolt intézkedések végrehajtását követően”. A román sajtó (102) szerint a román hatóságok igazolták, hogy az Alvarez&Marsalnál a hitelező bankok által az Oltchim helyzetének értékelése érdekében megrendelt jelentés megerősítette „a hatóságok feltételezéseit, és hogy megmentési támogatást kell adni a javasolt struktúra szerint”.

(238)

Románia nem dokumentálta, hogy ilyen értékelést végrehajtottak volna az AAAS javára vagy a nevében, ennél is kevésbé, hogy azt az AAAS ténylegesen használta volna. Románia azt sem bizonyította, hogy az AAAS ténylegesen használta az Alvarez&Marsal jelentését, ráadásul, mivel a fenti (237) preambulumbekezdésben említett nyilvános forrásokból kitűnik, a jelentés csak a támogatásnyújtás szükségességét erősítette meg, és ez nem feltétlenül jelenti a reorganizáció hosszú távú életképességének megerősítését.

(239)

E tekintetben a Bizottság megismétli a fenti (22) preambulumbekezdésnek megfelelően, hogy a tartozásátalakítást (így az AAAS által az Oltchim javára történő tartozásleírást) követő teljeskörű privatizációval kapcsolatos következtetése szerint nincs szó előnyről, ha „[…]a vállalatot a tartozásátalakítást követően rövid időn belül privatizálják”. A memorandum megerősíti az AAAS azon szándékát, hogy meghosszabbítsa a követelések behajtásának mellőzésével és további tartozások felhalmozásával jellemzett állapotot.

(240)

Románia azt is állítja, hogy az AAAS elemezte az Oltchim számlái zárolása kérelmezésének lehetőségét, de azért nem tudott így eljárni, mert más hitelezők már zárolták az Oltchim számláit. Románia azonban nem szolgáltatott bizonyítékot ezen állításának alátámasztására. Akárhogy is, az AAAS nem úgy járt el, mint egy körültekintő magánhitelező, mivel nem tett lépéseket a követelései védelme érdekében. Ha az AAAS korábban beavatkozott volna a folyamatba, nem fosztotta volna meg magát attól a lehetőségtől, hogy elsőként zároltassa az Oltchim számláit (azaz más hitelezők előtt, mint az Electrica 2012 novemberében), vagy zálogjogot jegyeztessen be ingatlanokra (mint tette azt a Salrom).

(241)

Románia azt állítja, hogy ha az AAAS a követeléseinek végrehajtását kérte volna, az Oltchimnek meg kellett volna indítania a fizetésképtelenségi eljárást. A Bizottság úgy véli, hogy a fizetésképtelenség kiváltásával való puszta fenyegetés több eszközt adott volna az AAAS számára az Oltchim felett, hogy követeléseit behajthassa. Az AAAS még az általa kezdeményezett fizetésképtelenségi forgatókönyv esetén is tényleges jogkört szerezhetett volna arra, hogy az Oltchim reorganizációját javasolja és képes legyen maximalizálni követelései behajtását, különösen a csomagban történő értékesítés révén (lásd a (265) preambulumbekezdést). E lehetőség jelentősen változtatott volna az AAAS pozícióján.

(242)

Az AAAS felszámolás és reorganizációs terv közötti választása pontosan a hitelezői közgyűlés általi 2015. márciusi szavazás idején volt korlátozott a korábbi tétlenségének eredményeként. Ennek megfelelően, ha az AAAS körültekintő hitelezőként járt volna el, kihasználta volna a fizetésképtelenségi törvény rendelkezéseit, amely szerint a követelések több mint 20 %-ával rendelkező bármely hitelező javaslatot tehet reorganizációs tervre (103). Ezzel az AAAS olyan intézkedést hozott volna, amely lehetővé tette volna számára, hogy másfajta reorganizációs terv (csomagban történő értékesítés), egy bevételmaximalizálásra törekvő forgatókönyv (bővebben a (265) preambulumbekezdésben) mellett döntsön, amelyre 2012 szeptemberétől kellett volna sort keríteni, közvetlenül a sikertelen privatizáció után.

(243)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság úgy véli, hogy az 1. intézkedés szelektív előnyt nyújt az Oltchim számára a végrehajtás mellőzése révén, és – az Oltchimmel szembeni egyre növekvő követeléseknek megfelelően, amelyek 152 millió RON-t (33 millió EUR) (104) tettek ki 2012 szeptembere és 2013 januárja között – az AAAS követeléseinek végrehajtása iránti igény elhalasztásához kapcsolódó időérték az Oltchimnek való nagyobb kitettséget jelent.

(244)

A fent kifejtettek szerint (lásd a (29) preambulumbekezdést) az Oltchim újra tudta indítani termelését 2012-ben, a CET Govora és a Salrom azon döntésének köszönhetően, hogy továbbra is ellátják az Oltchimet, annak ellenére, hogy az nem fizeti meg fennálló tartozásait.

(245)

A Bizottság kétségeit fejezte ki az iránt, hogy egy piacgazdasági szereplő ugyanígy döntött volna-e, mint a két állami tulajdonú vállalat, tekintettel az Oltchim gazdasági nehézségeire.

(246)

A vizsgálati szakaszban Románia elfogadható érveket közölt egyfelől a Salrom és a CET Govora, másfelől az Oltchim közötti kölcsönös technológiai függőségről. Ezeket az alább összefoglalt érveket olyan harmadik személyek is támogatták, mint az Oltchim és a CET Govora bírósági csődgondnokai.