(1)

Az uniós háztartások megtakarítási rátája a világon a legmagasabbak között van, de e megtakarítások nagy részét rövid lejárattal, bankszámlákon tartják. A tőkepiaci befektetések fokozása segíthet szembenézni az idősödő népesség és az alacsony kamatok jelentette kihívásokkal.

(2)

Az öregségi nyugdíj a nyugdíjba vonuló személy jövedelmének egy alapvető részét képezi, és sok ember esetében a megfelelő nyugdíjszolgáltatástól függ, hogy idős korban kényelemben vagy szegénységben él-e. Ez az előfeltétele az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott öregségi nyugdíjnak, többek között az idősek jogairól szóló 25. cikkben megállapított alapvető jogok gyakorlásának, amely cikk kimondja: „Az Unió elismeri, és tiszteletben tartja az idősek jogát a méltó és önálló élethez, a társadalmi és kulturális életben való részvételhez”.

(3)

Az Unió számos kihívással néz szembe – ideértve a demográfiai kihívásokat is –, mivel Európa öregedő kontinens. Emellett a karrierminták, a munkaerőpiac és a javak elosztása radikális változáson mennek keresztül, nem utolsósorban a digitális forradalom eredményeképpen.

(4)

Az öregségi nyugdíjak jelentős részét állami rendszerek biztosítják. Annak ellenére, hogy a nyugdíjrendszerek megszervezése – a Szerződésekben meghatározottaknak megfelelően – kizárólagos nemzeti hatáskörben van, az Unió egészének stabilitása szempontjából alapvető fontosságú a nemzeti nyugdíjrendszerek jövedelemmegfelelősége és pénzügyi fenntarthatósága. Ha az európaiak több megtakarítását irányítanánk a készpénz és a bankbetétek helyett a hosszú távú befektetési termékek, például a hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló önkéntes nyugdíjtermékek felé, a hatás mind az egyének (akik magasabb hozamok és megfelelőbb nyugdíj előnyeit élveznék), mind a tágabb értelemben vett gazdaság számára kedvező lenne.

(5)

2015-ben az Unió 11,3 millió munkaképes korú (20–64 éves) polgára az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik lakóhellyel, valamint az Unió 1,3 millió polgára a lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban dolgozott.

(6)

Egy hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló, hordozható páneurópai egyéni nyugdíjtermék (a továbbiakban: a PEPP) nagyobb vonzerővel rendelkezik majd, főleg a fiatalok és az utazó munkavállalók körében, és segít majd az uniós polgárok azon joga gyakorlásának további megkönnyítésében, hogy Unió-szerte bárhol élhessenek és dolgozhassanak.

(7)

Az egyéni nyugdíjak fontos szerepet játszanak a hosszú távú megtakarítók és a hosszú távú befektetési lehetőségek összekapcsolásában. Az egyéni nyugdíjak nagyobb, európai piaca támogatni fogja több forrás biztosítását az intézményi befektetők számára és a reálgazdaságba való befektetések növelését.

(8)

E rendelet lehetővé teszi egy olyan egyéni nyugdíjtermék létrehozását, amely hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányul, és amennyire lehetséges figyelembe veszi az Egyesült Nemzetek által támogatott felelős befektetési elvekben említett környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket, egyszerű, biztonságos, megfizethető, átlátható, fogyasztóbarát és Unió-szerte hordozható, továbbá kiegészíti a tagállamokban fennálló rendszereket.

(9)

Az egyéni nyugdíjtermékek belső piaca jelenleg nem működik zökkenőmentesen. Egyes tagállamokban az egyéni nyugdíjtermékeknek még nincs piaca. Más tagállamokban rendelkezésre állnak egyéni nyugdíjtermékek, a nemzeti piacok azonban nagymértékben szétaprózottak. Emiatt az egyéni nyugdíjtermékek csak korlátozott mértékben hordozhatók. Ez megnehezítheti, hogy a polgárok éljenek alapvető szabadságaikkal. Megakadályozhatja például, hogy valaki egy másik tagállamban vállaljon munkát, vagy másik tagállamban menjen nyugdíjba. Emellett a meglévő egyéni nyugdíjtermékek szabványosításának hiánya akadályozza, hogy a szolgáltatók éljenek a szabad letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának jogával.

(10)

mivel az egyéni nyugdíjtermékek belső piaca szétaprózott és sokszínű, a PEPP hatása tagállamonként nagyon eltérő lehet, ahogyan a célközönség is igen sokféle lehet. Egyes tagállamokban a PEPP-ek azok számára kínálhatnak megoldást, akik jelenleg nem férnek hozzá megfelelő szolgáltatásokhoz. Más tagállamokban a PEPP-ek szélesíthetik a fogyasztók választási lehetőségeit, vagy megoldást kínálhatnak a mobilis polgárok számára. A PEPP-ek azonban – mivel ezek további kiegészítő egyéni nyugdíjtermékek – nem célozhatják a meglévő nemzeti nyugdíjrendszerek felváltását.

(11)

A tőkepiaci unió elő fogja segíteni Európában a tőke mobilizálását, és azon társaságokhoz, többek között kkv-khoz, infrastrukturális és hosszú távú, fenntartható projektekhez történő irányítását, amelyeknek tőkére van szükségük a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. A tőkepiaci unió egyik fő célja, hogy az európai megtakarítások jobb felhasználásával növelje a lakossági befektetők befektetéseit és a rendelkezésükre álló befektetési lehetőségeket. E célból a PEPP előrelépést fog jelenteni a tőkepiaci integráció erősítése terén, mivel támogatja a reálgazdaság hosszú távú finanszírozását, tekintettel arra, hogy a termék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra, valamint a befektetések fenntarthatóságára irányul.

(12)

A Bizottság 2015. szeptember 30-i cselekvési tervében a tőkepiaci unióról bejelentette: „a Bizottság értékelni fogja, hogy létrehozható-e szakpolitikai keret az egyszerű, hatékony és versenyképes magánnyugdíj-szolgáltatások sikeres európai piacának létrehozásához, és el fogja dönteni, hogy szükséges-e uniós jogszabály ennek a piacnak a támogatásához”.

(13)

2016. január 19-i, „A pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út” című állásfoglalásában (3) az Európai Parlament kiemelte, hogy „elő kell segíteni egy olyan környezet kialakulását, amely ösztönzi az innovációt a pénzügyi termékek terén, nagyobb sokféleséget és több előnyt teremtve a reálgazdaság számára, és ösztönzőket biztosítva a befektetésekhez, és amely hozzájárulhat a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugdíjak biztosításához az uniós polgárok számára, mint például egy egyszerű, átlátható kialakítású páneurópai nyugdíjtermék kidolgozása”.

(14)

2016. június 28-i következtetéseiben az Európai Tanács felhívott arra, hogy „gondoskodni kell arról, hogy a vállalkozások könnyebben juthassanak finanszírozáshoz, és támogatni kell a reálgazdaságba történő beruházásokat a tőkepiaci unió létrehozására vonatkozó terv előmozdítása révén”.

(15)

A Bizottság 2016. szeptember 14-i közleményében a tőkepiaci unióról – A reform felgyorsítása bejelentette, hogy „megvizsgálja egy egyszerű, hatékony és versenyképes uniós egyéni nyugdíjbiztosítási termékre vonatkozó javaslat lehetőségét […] A vizsgált lehetőségek egyike egy 2017-ben beterjesztendő jogalkotási javaslat.”

(16)

A Bizottság 2017. június 8-i közleményében a tőkepiaci unióról szóló cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról bejelentette a következőt: „Jogalkotási javaslat a páneurópai magánnyugdíjtermékről – 2017. június végéig. Ez megteremti a páneurópai szinten kezelhető, megfizethető és önkéntes magánnyugdíj-megtakarítások biztonságosabb, költséghatékonyabb és átlátható piacának alapjait. Segít majd kielégíteni a nyugdíj-megtakarításaik megfelelőségét javítani kívánó személyek igényeit, kezelni a demográfiai kihívást, kiegészíteni a meglévő nyugdíjtermékeket és -rendszereket, valamint támogatni a magánnyugdíjak költséghatékonyságát azáltal, hogy jó lehetőségeket kínál a magánnyugdíjak hosszú távú befektetésére.”

(17)

A PEPP kialakítása hozzá fog járulni a nyugdíj-megtakarítások választékának bővítéséhez, különösen az utazó munkavállalók számára, és egy uniós piacot hoz létre a PEPP-szolgáltatók számára. Ez azonban csak az állami nyugdíjrendszereket kiegészítő rendszer lehet.

(18)

Az önkéntes egyéni nyugdíjtermékekkel kapcsolatos lakossági megtakarítási döntések megértését és tudatosságát pénzügyi képzéssel lehet támogatni. A megtakarítók számára ezenkívül tisztességes esélyt kell biztosítani arra, hogy teljes mértékben megérthessék a PEPP-hez kapcsolódó kockázatokat és e termékek jellemzőit.

(19)

A PEPP-re vonatkozó jogszabályi keret megteremti a páneurópai szinten kezelhető, megfizethető és önkéntes nyugdíjjal kapcsolatos befektetések sikeres piacának alapjait. A meglévő kötelező és foglalkoztatói nyugdíjrendszerek és -termékek kiegészítésével segít majd kielégíteni a nyugdíj-megtakarításaik megfelelőségét javítani kívánó személyek igényeit, hozzájárul a demográfiai kihívás kezeléséhez, és jelentős új magántőkeforrást biztosít a hosszú távú befektetések céljára. Ez a keret nem fogja helyettesíteni, és nem fogja harmonizálni a meglévő nemzeti egyéni nyugdíjtermékeket vagy -rendszereket, és nem lesz hatással a meglévő nemzeti kötelező és foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre és -termékekre sem.

(20)

A PEPP egy olyan nem foglalkoztatói egyéni nyugdíjtermék, amire a PEPP-megtakarító a nyugdíjba vonulásra tekintettel önkéntesen szerződést köt. Mivel a PEPP-nek hosszú távú tőkefelhalmozást kell lehetővé tennie, a tőkéhez való korai hozzáférés lehetőségét korlátozni kell, és azt szankcionálni lehet.

(21)

E rendelet harmonizálja a PEPP egyes alapvető jellemzőit, amelyek olyan kulcsfontosságú kérdésekkel kapcsolatosak, mint a forgalmazás, a szerződések minimális tartalma, a befektetési politika, a szolgáltatóváltás vagy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás és a hordozhatóság. Ezen alapvető jellemzők harmonizálása javítja az egyéninyugdíj-szolgáltatók egyenlő versenyfeltételeit, valamint hozzájárul a tőkepiaci unió megvalósításához és az egyéni nyugdíjak belső piacának integrációjához. Mindez egy nagymértékben szabványosított páneurópai termék létrehozásához vezet, amely minden tagállamban rendelkezésre áll, és a nyugdíjjogosultságok külföldre történő áthelyezése, valamint a különböző típusú szolgáltatók közötti szélesebb választási lehetőség – többek között határokon átnyúló – nyújtása révén, lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy maradéktalanul kihasználják a belső piac biztosította előnyöket. A nyugdíjszolgáltatások határokon átnyúló nyújtása előtt álló kevesebb akadály miatt a PEPP páneurópai alapon növeli majd a szolgáltatók közötti versenyt, és a megtakarítók számára kedvező méretgazdaságossági előnyöket fog jelenteni.

(22)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke rendeletek vagy irányelvek formájában egyaránt lehetővé teszi jogi aktusok elfogadását. A jogalkotó rendelet elfogadását részesítette előnyben, mivel az valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó. Egy rendelet tehát lehetővé tenné a PEPP késedelem nélküli bevezetését, és hozzájárulna a nyugdíj-megtakarítások és a befektetések szintjének növelésére irányuló igények gyorsabb kielégítéséhez a tőkepiaci unió keretei között. Ez a rendelet a PEPP-ek alapvető jellemzőinek harmonizálására irányul, amely termékekre nem kell külön nemzeti szabályokat alkalmazni, és így ez esetben a rendelet megfelelőbb eszköznek tűnik, mint az irányelv. Ezzel szemben az e rendelet hatályán kívül eső jellemzők (például a felhalmozási szakaszra vonatkozó feltételek) nemzeti szabályok hatálya alá tartoznak.

(23)

E rendeletnek egységes szabályokat kell megállapítania a PEPP-ek nyilvántartásba vételére, szolgáltatására, forgalmazására és felügyeletére vonatkozóan. A PEPP-ekre vonatkoznak e rendelet rendelkezései, a vonatkozó ágazati uniós jog, valamint a megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok. Ezenkívül alkalmazni kell a tagállamok által az ágazati uniós jog végrehajtása során elfogadott jogszabályokat is. Amennyiben e rendelet vagy az ágazati uniós jog nem terjed ki ezekre, a tagállamok vonatkozó jogszabályait kell alkalmazni. A PEPP-re a PEPP-megtakarító és a PEPP-szolgáltató által kötött szerződés (a továbbiakban: a PEPP-szerződés) is alkalmazandó. A PEPP-szerződésbe bele kell foglalni a termék alapvető jellemzőit. Ez a rendelet nem érinti a nemzetközi magánjogra, különösen a bíróságok joghatóságára és az alkalmazandó jogra vonatkozó uniós szabályokat. E rendelet nem érinti továbbá a nemzeti szerződéses jogot, a szociális jogot, a munkajogot és az adójogot sem.

(24)

E rendeletnek egyértelművé kell tennie, hogy a PEPP-szerződésnek meg kell felelnie valamennyi alkalmazandó szabálynak. A PEPP-szerződésnek ezenkívül meg kell határoznia a felek jogait és kötelezettségeit, valamint tartalmaznia kell a termék alapvető jellemzőit. A PEPP-szerződést a PEPP-megtakarítók egy csoportjának képviselője – mint például a megtakarítók független egyesülete is – is köthet e csoport nevében eljárva, feltéve, hogy azt e rendeletnek és az alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően teszi, valamint, hogy az ily módon szerződést kötő PEPP-megtakarítók ugyanazt az információt és tanácsot kapják, mint azok a PEPP-megtakarítók, akik a PEPP-szerződést vagy közvetlenül egy PEPP-szolgáltatóval vagy egy PEPP-forgalmazón keresztül kötik.

(25)

A PEPP-szolgáltatók számára egyetlen terméknyilvántartási engedély kibocsátásával, egységes szabályrendszer alapján hozzáférést kell biztosítani a teljes uniós piachoz. Annak érdekében, hogy egy PEPP-szolgáltató egy terméket „PEPP” megjelöléssel hozzon forgalomba, nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet kell benyújtania az illetékes hatóságokhoz. E rendelet nem akadályozza meg a már meglévő egyéni nyugdíjtermék nyilvántartásba vételét, amennyiben az megfelel az e rendeletben megállapított feltételeknek. Az illetékes hatóságoknak határozatot kell hozniuk a nyilvántartásba vételről, ha a kérelmező PEPP-szolgáltató minden szükséges információt rendelkezésre bocsátott, és ha megfelelő intézkedések vannak érvényben e rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében. Azt követően, hogy az illetékes hatóságok határozatot hoztak a nyilvántartásba vételről, arról értesíteniük kell az (EU) 1094/2010 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) (a továbbiakban: az EIOPA) annak érdekében, hogy a PPEP-szolgáltatót és a PPEP-et nyilvántartásba lehessen venni a központi nyilvános nyilvántartásban. E nyilvántartásba vételnek az Unió egész területén érvényesnek kell lennie. Az e rendeletben megállapított egységes követelményeknek való megfelelés hatékony felügyeletének biztosítása érdekében a nyilvántartásba vételi eljárás során benyújtott információk és dokumentumok minden későbbi módosításáról – adott esetben – azonnal értesíteni kell az illetékes hatóságokat és az EIOPA-t.

(26)

Az EIOPA-nak központi nyilvános nyilvántartást kell létrehoznia a nyilvántartásba vett és az Unióban rendelkezésre bocsátható és forgalmazható PEPP-ekre, valamint a PEPP-szolgáltatókra vonatkozó információk tárolása érdekében, és e nyilvántartásnak tartalmaznia kell azon tagállamok listáját is, amelyekben a PEPP-et kínálják. Amennyiben a PEPP-szolgáltatók nem valamely tagállam területén forgalmaznak PEPP-et, de PEPP-ügyfeleik hordozhatóságának biztosítása érdekében e tagállam számára egy alszámlát nyithatnak, úgy ennek a nyilvántartásnak azon tagállamokról is információkat kell tartalmaznia, amelyek számára a PEPP-szolgáltató alszámlákat kínál.

(27)

Az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tagállami irányelvben (5) említett foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények szervezeti felépítésének és szabályozásának módja tagállamonként jelentős eltéréseket mutat. Ezek az intézmények egyes tagállamokban csupán foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatási tevékenységeket végezhetnek, más tagállamokban pedig – ahol a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények nem rendelkeznek jogi személyiséggel – ezek az intézmények, ideértve a működtetésükért felelős és a nevükben eljáró felhatalmazott szervezetek is, jogosultak foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatási és egyéninyugdíj-szolgáltatási tevékenységeket folytatni. Ez nemcsak a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények eltérő szervezeti felépítéséhez vezetett, hanem eltérő nemzeti szintű felügyelethez is. Különösen az olyan foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények prudenciális felügyelete, amelyek engedéllyel rendelkeznek foglalkoztatói és egyéninyugdíj-szolgáltatási tevékenységek folytatására, szélesebb körű, mint a csupán foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatási tevékenységeket folytató intézmények felügyelete.

A pénzügyi stabilitás veszélyeztetésének elkerülése és az eltérő szervezeti felépítés és szabályozás figyelembevétele érdekében csak azon foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények számára kell megengedni, hogy PEPP-eket biztosítsanak, amelyeket arra is felhatalmaztak, hogy felügyelet mellett a nemzeti jog szerint egyéni nyugdíjtermékeket biztosítsanak. Ezenfelül és a pénzügyi stabilitás további védelme érdekében a PEPP-szolgáltatással kapcsolatos üzletág minden eszközét és kötelezettségét el kell különíteni, és nincs lehetőség arra, hogy ezeket az intézmény foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató egyéb üzletágába helyezzék át. A PEPP-eket nyújtó foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeknek továbbá mindenkor meg kell felelniük az (EU) 2016/2341 irányelvben meghatározott vonatkozó normáknak – amennyiben ezen intézményeket az (EU) 2016/2341 irányelvvel összhangban az irányelv átültetése során nyilvántartásba vették vagy engedélyezték, úgy a tagállamok által megállapított részletesebb befektetési szabályoknak is –, valamint az irányítási rendszerük rendelkezéseinek. Amint más PEPP-szolgáltatók esetében is, ha ez a rendelet szigorúbb rendelkezéseket állapít meg, akkor az ilyen rendelkezések alkalmazandók.

(28)

Az egységes PEPP-útlevél biztosítani fogja a PEPP belső piacának létrehozását.

(29)

A PEPP-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy általuk és nem általuk létrehozott PEPP-eket egyaránt forgalmazzanak, feltéve, hogy a vonatkozó ágazati jognak megfelelően járnak el. A PEPP-szolgáltatókat fel kell jogosítani a nem általuk létrehozott PEPP-ek forgalmazására. A PEPP-forgalmazók csak olyan termékeket forgalmazhatnak, amelyek tekintetében a vonatkozó ágazati joggal összhangban megfelelő ismeretekkel és szakértelemmel rendelkeznek.

(30)

A PEPP-szolgáltatóknak vagy a PEPP-forgalmazóknak még a PEPP-szerződés megkötése előtt tanácsot kell adniuk a leendő PEPP-megtakarítók számára, figyelembe véve a termék hosszú távú nyugdíjelőtakarékosságra irányuló jellegét, a PEPP-megtakarító egyéni igényeit és szükségleteit, valamint a korlátozott visszaválthatóságot. A tanácsadásnak különösen a PEPP-megtakarító tájékoztatására kell irányulnia a befektetési lehetőségek jellemzőiről, a tőkevédelem szintjéről és a kifizetések módjairól.

(31)

A szolgáltatásnyújtás szabadsága, illetve a letelepedés szabadsága alapján a PEPP-szolgáltatók szolgáltathatnak, illetve a PEPP-forgalmazók forgalmazhatnak PEPP-eket a fogadó tagállam területén, miután alszámlát nyitottak e fogadó tagállam számára. A magas színvonalú szolgáltatás és a hatékony fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a székhely szerinti és a fogadó tagállamnak szorosan együtt kell működnie az e rendeletben meghatározott kötelezettségek végrehajtása terén. Amennyiben a PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján különböző tagállamokban folytatnak üzleti tevékenységet, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak kell felelniük az e rendeletben meghatározott kötelezettségeknek való megfelelés biztosításáért, mivel őket szorosabb kapcsolat fűzi a PEPP-szolgáltatóhoz. A székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságai közötti méltányos felelősségmegosztás biztosítása érdekében, amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságainak tudomására jut, hogy a területükön kötelezettségszegés történt, tájékoztatniuk kell erről a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, amelynek ezt követően meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket. Ezenkívül a fogadó tagállam illetékes hatóságai számára biztosítani kell a jogot a beavatkozásra akkor, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai nem hozzák meg a megfelelő intézkedéseket, vagy ha a meghozott intézkedések nem elégségesek.

(32)

A tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezniük kell minden olyan eszközzel, amely szükséges annak biztosításához, hogy a PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók az Unió egész területén szabályszerűen folytassák üzleti tevékenységüket, függetlenül attól, hogy e tevékenységet a letelepedés szabadsága vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzik-e. A felügyelet eredményessége érdekében az illetékes hatóságok által tett minden lépésnek arányban kell állnia az adott szolgáltató vagy forgalmazó üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(33)

A PEPP páneurópai dimenziója nemcsak a szolgáltatók szintjén, azok határokon átnyúló tevékenységének lehetőségei révén biztosítható, hanem a PEPP-megtakarítók szintjén is, a PEPP hordozhatósága és a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás révén, hozzájárulva ezáltal az EUMSZ 21. és 45. cikke szerinti szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló személyek egyéninyugdíj-jogosultságainak védelméhez. A hordozhatóság azt jelenti, hogy egy lakóhelyét megváltoztató PEPP-megtakarítónak nem kell PEPP-szolgáltatót váltania; PEPP-szolgáltatót mindemellett akkor is lehet váltani, ha a megtakarító nem változtatja meg lakóhelyét.

(34)

A PEPP-nek nemzeti alszámlákból kell állnia, amelyek mindegyike rendelkezik azokkal az egyéninyugdíjtermék-jellemzőkkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a PEPP-hez való hozzájárulásokra vagy a kifizetésekre ösztönzőket lehessen alkalmazni, amennyiben ilyen ösztönzők elérhetők azokban a tagállamokban, amelyek vonatkozásában a PEPP-szolgáltató alszámlát bocsátott rendelkezésre. Az alszámlát a felhalmozási szakaszban teljesített hozzájárulások és a kifizetési szakaszban teljesített kifizetések nyilvántartására kell felhasználni annak a tagállamnak a jogával összhangban, amelyre az alszámlát megnyitották. A PEPP-megtakarító szintjén az első alszámlát a PEPP-szerződés megkötésekor kell létrehozni.

(35)

Annak érdekében, hogy a PEPP-szolgáltatók számára zökkenőmentes legyen az átmenet, a legalább két tagállam tekintetében alszámlákat tartalmazó PEPP-ek nyújtásának kötelezettsége e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított három éven belül alkalmazandó. A PEPP-megtakarítók esetleges megtévesztésének elkerülése érdekében egy PEPP bevezetésekor a PEPP-szolgáltató köteles tájékoztatást adni arról, mely alszámlák állnak azonnal rendelkezésre. Ha egy PEPP-megtakarító egy másik tagállamba költözik, és ha az adott tagállam tekintetében nem áll rendelkezésre alszámla, a PEPP-szolgáltatónak lehetővé kell tennie a PEPP-megtakarító számára, hogy azonnal és díjmentesen egy másik olyan PEPP-szolgáltatóra váltson, amely biztosít alszámlát az adott tagállamra vonatkozóan. A PEPP-megtakarító lakóhelyének megváltoztatása előtt továbbra is folytathatja hozzájárulását az alszámlához.

(36)

Figyelembe véve a PEPP hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegét és a kapcsolódó adminisztratív terheket, a PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak egyértelmű, könnyen érthető és megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a leendő PEPP-megtakarítók és PEPP-kedvezményezettek számára a nyugdíjba vonulással kapcsolatos döntéshozataluk támogatása érdekében. Ugyanebből az okból a PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók magas szintű átláthatóságot kötelesek biztosítani a PEPP különböző szakaszaiban, többek között a szerződés megkötését megelőző szakaszban, a szerződés megkötése során, a felhalmozási szakaszban (beleértve a nyugdíjba vonulást megelőző szakaszt is) és a kifizetési szakaszban. Tájékoztatást kell nyújtani különösen a felhalmozott nyugdíjjogosultságokról, a PEPP-nyugellátás előrevetített szintjeiről, a kockázatokról és garanciákról, a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációjáról, valamint a költségekről. Amennyiben a PEPP-nyugellátás előrevetített szintjei gazdasági forgatókönyveken alapulnak, az ilyen információknak tartalmazniuk kell egy legjobb becsült forgatókönyvet és egy kedvezőtlen forgatókönyvet is, amelyeknek szélsőségeseknek, ugyanakkor valószerűeknek kell lenniük.

(37)

A PEPP-szerződés megkötését megelőzően a leendő PEPP-megtakarítók számára biztosítani kell minden szükséges információt ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak. A PEPP-szerződés megkötése előtt pontosan meg kell határozni a nyugdíjjal kapcsolatos igényeket és szükségleteket, és tanácsadást kell biztosítani.

(38)

Az optimális termékátláthatóság biztosításához a PEPP-szolgáltatóknak ki kell dolgozniuk az általuk létrehozott PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot, mielőtt megkezdhetik az adott PEPP-ek PEPP-megtakarítók számára történő forgalmazását. Felelősséget kell vállalniuk a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum pontosságáért is. A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum az 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) szerinti, lakossági befektetési csomagtermékekre és a biztosítási alapú befektetési termékekre vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum helyébe lép és azt módosítja, következésképpen ezeket a jövőben a PEPP-ekre vonatkozóan már nem kell rendelkezésre bocsátani. A PEPP-alaptermék tekintetében egy PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó külön dokumentumot kell kidolgozni. Ha a PEPP-szolgáltató alternatív befektetési lehetőségeket kínál, akkor az alternatív befektetési lehetőségekre vonatkozóan kiemelt információkat tartalmazó átfogó dokumentumot kell szolgáltatni, amely más dokumentumokra vonatkozó hivatkozásokat is tartalmazhat. Ha az alternatív befektetési lehetőségekre vonatkozóan előírt információ megadására egy külön kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban nincsen mód, akkor minden egyes alternatív befektetési lehetőség tekintetében egy külön kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot kell szolgáltatni. Ez azonban csak akkor fordulhat elő, ha az alternatív befektetési lehetőségekre vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum létrehozása nem szolgálná a PEPP-ügyfelek érdekeit. Ezért, amikor az illetékes hatóságok értékelik, hogy a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum megfelel-e ennek a rendeletnek, adott esetben biztosítaniuk kell a különböző befektetési lehetőségek optimális összehasonlíthatóságát, figyelembe véve különösen a magatartáselemzésből származó naprakész ismereteket annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az információ megjelenítése okozta bármely kognitív torzítás.

(39)

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok széles körű terjesztésének és elérhetőségének biztosítása érdekében e rendeletben elő kell írni a PEPP-szolgáltató számára, hogy a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokat a honlapján közzétegye. A PEPP-szolgáltatónak közzé kell tennie a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot minden egyes olyan tagállam tekintetében, ahol a szolgáltatásnyújtás szabadsága vagy a letelepedés szabadsága alapján a PEPP-et forgalmazzák, amely dokumentum az adott tagállam tekintetében tartalmazza a felhalmozási szakaszhoz és a kifizetési szakaszhoz kapcsolódó feltételekre vonatkozó konkrét információkat.

(40)

Nemzeti szinten már folyamatban van az egyéninyugdíjtermék-kalkulátorok kialakítása. Ugyanakkor annak érdekében, hogy ezek a kalkulátorok a lehető leghasznosabbak legyenek a fogyasztók számára, tartalmazniuk kell a különböző PEPP-szolgáltatók által felszámított költségeket és díjakat, valamint a közvetítők vagy a befektetési lánc más szereplői által felszámított egyéb költségeket és díjakat is, amelyeket a PEPP-szolgáltatók nem szerepeltetnek az áraikban.

(41)

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumában szerepeltetendő részletes információknak, valamint az információk megjelenítésének további harmonizációját olyan szabályozástechnikai standardok révén kell megvalósítani, amelyek figyelembe veszik a fogyasztói magatartással kapcsolatban rendelkezésre álló kutatási eredményeket és a folyamatban lévő kutatásokat, ideértve a fogyasztók felé irányuló információközlés különböző módjainak hatékonyságával kapcsolatos tesztelés eredményeit is. A Bizottságot fel kell hatalmazni szabályozástechnikai standardok elfogadására. A szabályozástechnikai standardtervezeteket az EIOPA-nak a többi európai felügyeleti hatósággal (a továbbiakban: az EFH), adott esetben az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság) (a továbbiakban: az EBH) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság) (a továbbiakban: az ESMA), valamint az Európai Központi Bankkal, az illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt, továbbá az e rendeletben előírt fogyasztói és ipari tesztelést követően kell kidolgoznia, meghatározva a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban feltüntetendő információk részleteit és megjelenítését,a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum felülvizsgálatának feltételeit, a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum rendelkezésre bocsátására vonatkozó követelmények teljesítésének feltételeit, a nyugdíjprognózisokra vonatkozó feltételezések megállapítására vonatkozó szabályokat, a PEPP-számlaértesítőben szerepeltetendő információk megjelenítésének részleteit, valamint a kockázatcsökkentési technikák által teljesítendő minimumkritériumokat. A szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásakor az EIOPA-nak figyelembe kell vennie a PEPP-ek különböző lehetséges típusait, a PEPP-ek hosszú távú jellegét, a PEPP-megtakarítók szakértelmét, továbbá a PEPP-ek jellemzőit. A szabályozástechnikai standardok tervezetének a Bizottsághoz történő benyújtása előtt valós adatokkal adott esetben fogyasztói tesztelést és ipari tesztelést kell végezni. A Bizottságnak ezeket a szabályozástechnikai standardokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadnia az EUMSZ 290. cikke értelmében és az (EU) 1094/2010 rendelet 10–14. cikkével összhangban. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok révén és az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban az EIOPA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az együttműködés és az információcsere részleteire vonatkozóan azon követelményekkel együtt, amelyek ezen információknak az összehasonlítást lehetővé tevő, standardizált formában való bemutatásához szükségesek, valamint – a többi EFH-val és az illetékes hatóságokkal való konzultációt és ipari tesztelést követően – a felügyeleti jelentések formája tekintetében.

(42)

A PEPP-ekre vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumnak egyértelműen megkülönböztethetőnek és különállónak kell lennie bármely marketingkommunikációs anyagtól.

(43)

A PEPP-szolgáltatóknak számlaértesítőt és intézményi tájékoztatót kell kidolgozniuk a PEPP-megtakarítók számára, amelyben ismertetik a PEPP-pel kapcsolatos alapvető személyes és általános adatokat és biztosítják az arra vonatkozó naprakész tájékoztatást. A PEPP-számlaértesítőnek és intézményi tájékoztatónak világosnak és átfogónak kell lennie, továbbá olyan releváns és megfelelő információkat kell tartalmaznia, amelyek megkönnyítik a nyugdíjjogosultságok időbeli és a nyugdíjtermékek közötti áttekintését, valamint a munkavállalói mobilitást. A PEPP-számlaértesítőnek tartalmaznia kell a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkkel kapcsolatos befektetési politikára vonatkozó kiemelt információkat is, és meg kell jelölnie, hogy a PEPP-megtakarítók hol és hogyan szerezhetnek be kiegészítő információkat a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációjáról. A PEPP-számlaértesítőt évente a PEPP-megtakarítók rendelkezésére kell bocsátani.

(44)

A PEPP-szolgáltatóknak két hónappal azon időpontok előtt, hogy a PEPP-megtakarítóknak lehetőségük van a folyósítási lehetőségeik módosítására, tájékoztatniuk kell a PEPP-megtakarítókat a kifizetési szakasz közelgő kezdetéről, a kifizetések lehetséges módjai és a kifizetések módjai módosításának lehetősége tekintetében. Amennyiben egynél több alszámlát nyitottak, a PEPP-megtakarítókat minden egyes alszámla tekintetében tájékoztatni kell a kifizetés lehetséges kezdetéről.

(45)

A kifizetési szakaszban a PEPP-kedvezményezetteket továbbra is tájékoztatni kell PEPP-ellátásukról, valamint a kapcsolódó folyósítási lehetőségekről. Ez különösen fontos, amikor a folyósítási szakaszban a PEPP-kedvezményezettek jelentős szintű befektetési kockázatot viselnek.

(46)

A PEPP-megtakarítók és a PEPP-kedvezményezettek jogainak megfelelő védelme érdekében a PEPP-szolgáltatóknak képeseknek kell lenniük olyan eszközallokációs döntések meghozatalára, amelyek megfelelnek kötelezettségeik pontos jellegének és lejárati szerkezetének, beleértve a hosszú távú időhorizonttal rendelkezőket is. Ezért hatékony felügyeletre, továbbá a befektetési szabályokkal kapcsolatos olyan megközelítésre van szükség, amely elegendő rugalmasságot biztosít a PEPP-szolgáltatóknak ahhoz, hogy a legbiztonságosabb és a leghatékonyabb befektetési politika mellett döntsenek, teljesítsék a körültekintő fellépésre vonatkozó kötelezettségüket, és a PEPP-megtakarítók hosszú távú érdekeit maradéktalanul szem előtt tartva járjanak el. Az óvatosság elvének való megfelelés ezért megköveteli azt, hogy a befektetési politikát a PEPP-szolgáltatók ügyfélstruktúrájához igazítsák.

(47)

Azáltal, hogy a rendelet az óvatosság elvét teszi a tőkebefektetések elvi alapjává, valamint hogy a PEPP-szolgáltatók számára lehetővé teszi a határokon átnyúló működést, ösztönzi a megtakarítások egyéninyugdíj-ágazatba történő terelését, és ezáltal hozzájárul a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. Az óvatosság elvének emellett kifejezetten figyelembe kell vennie a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők által a befektetési folyamatban betöltött szerepet is.

(48)

E rendeletnek megfelelő szintű befektetési szabadságot kell biztosítania a PEPP-szolgáltatók számára. A PEPP-szolgáltatók, mint alacsony likviditási kockázatokkal rendelkező, nagyon hosszú távú befektetők, helyzetükből kifolyólag hozzájárulhatnak a tőkepiaci unió fejlesztéséhez azáltal, hogy – prudens keretek között – befektetnek olyan nem likvid eszközökbe, mint például a részvények, valamint olyan egyéb hosszú távú gazdasági profilú eszközökbe, amelyeket nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben (MTF) vagy szervezett kereskedési rendszerben (OTF) értékesítenek. Élvezhetik továbbá a nemzetközi diverzifikáció előnyeit is. A kötelezettségek devizanemétől eltérő devizanemben kibocsátott részvényekbe, valamint a hosszú távú gazdasági profilú, nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben értékesített egyéb eszközökbe való befektetéseket tehát a PEPP-megtakarítók és a PEPP-kedvezményezettek érdekeinek védelme céljából az óvatosság elvével összhangban nem szabad korlátozni, kivéve, ha ez prudenciális alapon indokolt.

(49)

A tőkepiaci unió elmélyítésével összefüggésben széles körű annak értelmezése, hogy mi minősül hosszú távú gazdasági profilú eszköznek. Az ilyen eszközök nem átruházható értékpapírok, ezért esetükben nem érvényesül a másodlagos piacok likviditása. Gyakran meghatározott időtartamú kötelezettségvállalást igényelnek, amelyek korlátozzák piacképességüket, és ide értendők a tőzsdén nem jegyzett vállalkozásokban fennálló részesedések és hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, valamint az ilyen vállalkozásoknak nyújtott hitelek. A tőzsdén nem jegyzett vállalkozások közé tartoznak az infrastruktúra-projektek, a tőzsdén nem jegyzett, növekedésre törekvő társaságokba történő befektetések, valamint az ingatlanba és egyéb, hosszú távú befektetés céljára alkalmas eszközökbe történő befektetések. Az alacsony széndioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes infrastruktúra-projektek gyakran nem jegyzett eszközök, és a projektfinanszírozáshoz hosszú lejáratú hitelekre támaszkodnak. Kötelezettségeik hosszú távú jellegére tekintettel a PEPP-szolgáltatókat ösztönözni kell arra, hogy eszközportfóliójuk elegendő részét a reálgazdaságba irányuló, hosszú távú gazdasági előnyökkel járó fenntartható befektetésekre, mindenekelőtt infrastukturális projektekre és vállalkozásokra fordítsák.

(50)

A környezeti, társadalmi és irányítási tényezők fontosak a PEPP-szolgáltatók befektetési politikája és kockázatkezelési rendszerei számára. A PEPP-szolgáltatókat ösztönözni kell arra, hogy befektetési döntéseik során vizsgálják meg az ilyen tényezőket, és vegyék figyelembe, hogy azok a meg nem térülő eszközök kiküszöbölése érdekében miként képezik kockázatkezelési rendszerük részét. A környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkre vonatkozó információkat elérhetővé kell tenni az EIOPA, az illetékes hatóságok és a PEPP-megtakarítók számára.

(51)

A PEPP-ek szabályozásának egyik célja a biztonságos és költséghatékony, hosszú távú nyugdíj-előtakarékossági termék létrehozása. Mivel az egyéni nyugdíjtermékekre vonatkozó befektetések hosszú távra szólnak, különös figyelmet kell fordítani az eszközallokáció hosszú távú következményeire. Különösen a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket kell figyelembe venni. A PEPP-megtakarításokat a környezeti, társadalmi és irányítási – így az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásban (Párizsi Megállapodás), az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlesztési céljaiban és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben meghatározott uniós éghajlat-politikai és fenntarthatósági célkitűzések között szereplő – tényezők figyelembevételével kell befektetni.

(52)

Arra vonatkozó kötelezettségük teljesítésének biztosítása érdekében, hogy befektetési politikájukat az óvatosság elvével összhangban alakítsák ki, meg kell akadályozni, hogy a PEPP-szolgáltatók az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékéről szóló, alkalmazandó tanácsi következtetésekben azonosított, nem együttműködő joghatóságokban, valamint az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 9. cikke alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló, alkalmazandó bizottsági rendeletben azonosított kiemelt kockázatot jelentő, stratégiai hiányosságokkal rendelkező harmadik országban fektessenek be.

(53)

Tekintettel arra, hogy a PEPP célja hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányul, úgy kell meghatározni a PEPP-megtakarítók rendelkezésére bocsátott befektetési lehetőségek keretét, hogy az magában foglalja azon elemeket, amelyek alapján a befektetők befektetési döntést tudnak hozni, ideértve a számukra választhatóként kínált befektetési lehetőségek számát is. Miután a PEPP-megtakarító egy PEPP-szerződés megkötésekor meghozta a befektetési lehetőségre vonatkozó első döntést, lehetővé kell tenni számára, hogy választását a PEPP-szerződés megkötésétől számított legalább öt év elteltével, illetve későbbi módosítás esetében a befektetési lehetőség legutolsó módosításától számított legalább öt év elteltével – módosítsa, így a szolgáltatók számára hosszú távú befektetési stratégiájukhoz kellően stabil környezetet kínálnak, és ezzel párhuzamosan érvényesül a befektetővédelem is. A PEPP-szolgáltatók számára azonban lehetővé kell tenni, hogy megengedjék, hogy a PEPP-megtakarítók gyakrabban módosítsák a kiválasztott befektetési lehetőséget.

(54)

A PEPP-alapterméknek biztonságosnak kell lennie és alapértelmezett befektetési lehetőségként kell működnie. A PEPP-alaptermék öltheti vagy kockázatcsökkentési technika formáját – összhangban azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a PEPP-megtakarító számára a tőke megtérülését –, vagy a befektetett tőkére vonatkozó garancia formáját. A kockázatcsökkentési technika – összhangban azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a PEPP-megtakarító számára a tőke megtérülését – lehet konzervatív befektetési stratégia vagy életciklus-alapú stratégia, amely a futamidő folyamán fokozatosan csökkenti a teljes kockázati kitettséget. Az alapértelmezett befektetési lehetőség keretében nyújtott garanciáknak ki kell terjedniük legalább a felhalmozási szakaszban nyújtott hozzájárulásokra az összes díj és illeték levonása után. A garanciák fedezhetik a díjakat és az illetékeket is, és kiterjedhetnek az infláció teljes vagy részleges fedezésére is. A befektetett tőkére vonatkozó garanciát a kifizetési szakasz kezdetén és adott esetben a kifizetési szakasz folyamán kötelező nyújtani.

(55)

A PEPP-megtakarítók számára költséghatékonyságot és elégséges teljesítményt kell garantálni, ezért a PEPP-alaptermékkel kapcsolatos költségeket és díjakat a felhalmozott tőke meghatározott százalékára kell korlátozni. Ezt a határértéket a felhalmozott tőke 1 %-ában kell meghatározni, ugyanakkor helyénvaló lenne részletesebben meghatározni a szabályozástechnikai standardok révén figyelembe veendő költségek és díjak típusait annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani a különböző PEPP-szolgáltatók és a PEPP-ek sajátos költség- és díjstruktúrával rendelkező különféle típusai között. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EIOPA által kidolgozandó ilyen szabályozástechnikai standardokat fogadjon el. A szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során az EIOPA-nak különösen figyelembe kell vennie a PEPP-ek hosszú távú jellegét, különböző típusait és az egyedi jellemzőikből fakadó, költségekkel összefüggő tényezőket annak biztosítása érdekében, hogy a különböző PEPP-szolgáltatók és termékeik egyenlő bánásmódban részesüljenek, figyelembe véve ugyanakkor azt is, hogy a PEPP-alaptermék jellemzője, hogy egy egyszerű, költséghatékony és átlátható termék, amely hosszú távon elegendő befektetési reálhozamot biztosít. Ezen túlmenően, a termék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegének megőrzése érdekében gondosan értékelni kell a kifizetések módját, különös tekintettel az életjáradékokra. E kereten belül annak biztosítása érdekében, hogy a tőkegaranciát kínáló PEPP-szolgáltatók más szolgáltatókkal azonos feltételeket élvezzenek, az EIOPA-nak megfelelően figyelembe kell vennie a költségek és díjak szerkezetét. Továbbá a költségek és díjak százalékos értékeit is rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a költségek szintjében bekövetkező bármilyen változás figyelembevétele mellett is folyamatosan biztosított legyen azok megfelelősége. A Bizottságnak ezeket a szabályozástechnikai standardokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadnia az EUMSZ 290. cikke értelmében és az (EU) 1094/2010 rendelet 10–14. cikkével összhangban.

A költséghatékonyság folyamatos biztosítása és a PEPP-ügyfelek túlságosan nagy terhet jelentő költségstruktúrákkal szembeni védelme érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a százalékos érték módosítására vonatkozóan, figyelemmel a felülvizsgálataira, különös tekintettel a költségek és díjak tényleges szintjére és a tényleges szint változásaira, a költségkorlátnak a PEPP-ek elérhetőségére gyakorolt hatására, valamint a különböző típusú PEPP-eket kínáló különböző PEPP-szolgáltatók megfelelő piacra jutására.

(56)

Az illetékes hatóságoknak a PEPP-megtakarítók és a PEPP-kedvezményezettek jogainak védelmére és a PEPP-szolgáltatók stabilitására és megbízhatóságára vonatkozó elsődleges céljait szem előtt tartva kell gyakorolniuk hatásköreiket.

(57)

Amennyiben a PEPP-szolgáltató foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény vagy uniós alternatívbefektetésialap-kezelő, úgy a PEPP-szolgáltatással kapcsolatos üzletágnak megfelelő eszközök letéti őrzése érdekében letétkezelőt kell kijelölnie. További biztosítékokra van szükség a letétkezelőként eljáró szervezettel és funkcióival kapcsolatban, mivel a jelenleg hatályos, a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (10) a letétkezelőre vonatkozóan meghatározott szabályok kizárólag a szakmai befektetők számára értékesített alapokra irányulnak – az (EU) 2015/760 európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) szerinti hosszú távú, lakossági befektetők részére értékesített európai befektetési alapok kivételével –, és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre alkalmazandó ágazati jog nem írja elő minden esetben letétkezelő kijelölését. Annak érdekében, hogy a PEPP-szolgáltatással kapcsolatos üzletágnak megfelelő eszközök letéti őrzésével kapcsolatban a befektetők a legmagasabb szintű védelemben részesüljenek, e rendelet előírja a PEPP- termékeket kínáló foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és uniós alternatívbefektetésialap-kezelők számára, hogy a letétkezelő kijelölése, feladatai teljesítése és felügyeleti feladatai tekintetében a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) szabályait kövessék.

(58)

A költségek és díjak átláthatóságának és méltányosságának biztosítása elengedhetetlen a PEPP-megtakarítók bizalmának megszerzéséhez és annak lehetővé tételéhez, hogy megalapozott döntést hozhassanak. Ennek megfelelően meg kell tiltani a nem átlátható árazási módszerek használatát.

(59)

Az e rendeletben meghatározott célok teljesítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az EIOPA és az illetékes hatóságok beavatkozási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó feltételek, valamint az EIOPA által annak megállapítása érdekében alkalmazandó kritériumok és tényezők meghatározására vonatkozóan, hogy fennáll-e valamilyen, a PEPP-megtakarító védelmével kapcsolatos jelentős aggály. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (13) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(60)

A PEPP-ügyfelek bíróság előtti jogorvoslatra vonatkozó jogának sérelme nélkül könnyen igénybe vehető, megfelelő, független, pártatlan, átlátható és hatékony alternatív vitarendezési eljárásokat kell biztosítani a PEPP-szolgáltatók vagy a PEPP-forgalmazók és a PEPP-ügyfelek közötti olyan viták rendezéséhez, amelyek tárgyát az e rendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek képezik.

(61)

Egy hatékony és eredményes vitarendezési eljárás kialakítása céljából a PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak olyan hatékony panasztételi eljárással kell rendelkezniük, amelyet ügyfeleik igénybe vehetnek, mielőtt a vita alternatív vitarendezés során történő rendezésre vagy bíróság elé kerülne. A panasztételi eljárás keretében rövid és egyértelműen meghatározott határidőket kell megszabni, amelyeken belül a PEPP-szolgáltatónak vagy a PEPP-forgalmazónak reagálnia kell a panaszra. Az alternatív vitarendezési fórumoknak elegendő kapacitással kell rendelkezniük ahhoz, hogy megfelelő és hatékony módon vegyenek részt az e rendelet szerinti jogokat és kötelezettségeket érintő viták ügyében a határokon átnyúló együttműködésben.

(62)

Annak érdekében, hogy a PEPP-megtakarítók jobb feltételekkel tudjanak befektetni, ugyanakkor ösztönzést kapjon a PEPP-szolgáltatók közötti verseny, a PEPP-megtakarítók számára biztosítani kell azt a jogot, hogy a felhalmozási szakaszban – egyértelmű, gyors és biztonságos eljárás keretében – egy ugyanabban vagy egy másik tagállamban székhellyel rendelkező másik PEPP-szolgáltatóra váltsanak. Ugyanakkor a PEPP-szolgáltatók nem kötelezhetők arra, hogy a PEPP-ek tekintetében szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatást nyújtsanak, ha a megtakarítók számára életjáradék formájában hajtják végre a kifizetéseket. A váltás során az átadó PEPP-szolgáltatóknak transzferálniuk kell a megfelelő összegeket vagy adott esetben a természetbeni eszközöket a PEPP-számláról, és le kell zárniuk azt. A PEPP-megtakarítóknak egy új PEPP-számla megnyitásához szerződéseket kell kötniük a fogadó PEPP-szolgáltatókkal. Az új PEPP-számlának a korábbi PEPP-számlával azonos alszámla-szerkezettel kell rendelkeznie.

(63)

Szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás során a PEPP-megtakarítók csak akkor választhatják a természetbeni eszközök transzferálását, ha a váltás olyan PEPP-szolgáltatók – például befektetési vállalkozások vagy kiegészítő engedéllyel rendelkező más jogosult szolgáltatók – között történik, amelyek PEPP-megtakarítók portfólióinak kezelésével foglalkoznak. Ebben az esetben a fogadó szolgáltató írásbeli hozzájárulására van szükség. Kollektív befektetéskezelők esetében természetbeni eszközök váltására nincsen mód, mivel az eszközöknek az egyes PEPP-megtakarítók szerinti elkülönítése nem áll fenn.

(64)

A váltási eljárásnak a PEPP-megtakarító számára egyszerűen lebonyolíthatónak kell lennie. Ennek megfelelően az eljárás PEPP-megtakarító nevében és kérésére történő kezdeményezéséért és lebonyolításáért a fogadó PEPP-szolgáltatónak kell felelősnek lennie. A PEPP-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatással kapcsolatos eljárás kialakításakor önkéntes alapon további eszközöket, például technikai megoldásokat vegyenek igénybe. Figyelembe véve a termék páneurópai jellegét, a PEPP-megtakarítók számára lehetővé kell tenni, hogy azonnal és díjmentesen váltsanak abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre alszámla abban a tagállamban, ahová a PEPP-megtakarító elköltözik.

(65)

A váltásra vonatkozó meghatalmazást megelőzően a PEPP-megtakarítót tájékoztatni kell a váltás lebonyolításához szükséges valamennyi lépésről és költségről annak érdekében, hogy a PEPP-megtakarító megalapozott döntést hozhasson a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatásról.

(66)

A sikeres váltáshoz az átadó PEPP-szolgáltató együttműködésére is szükség van. Ezért az átadó PEPP-szolgáltatónak meg kell adnia az átvevő PEPP-szolgáltató számára az ahhoz szükséges információkat, hogy a fizetések áthelyezhetők legyenek az új PEPP-számlára. Az átadott információnak azonban a váltáshoz szükséges mértékre kell korlátozódnia.

(67)

A PEPP-megtakarítókat nem érheti a váltási eljárásban részt vevő PEPP-szolgáltatók valamelyikének hibájából eredő pénzügyi veszteség, beleértve a díj- vagy kamatfizetési kötelezettséget is. Különösen a PEPP-megtakarítóra nem háríthatók át azok a pénzügyi veszteségek, amelyek pótlólagos díjak, kamatok és egyéb költségek megfizetéséből, valamint a váltás késedelmes lebonyolítása miatt felszámított bírságokból, szankciókból és bármilyen más pénzügyi hátrányból erednek. Mivel a tőkevédelmet a kifizetési szakasz kezdetén és adott esetben a kifizetési szakasz folyamán kell biztosítani, az átadó PEPP-szolgáltató nem kötelezhető arra, hogy a tőkevédelmet vagy a garanciát a váltás pillanatában biztosítsa. A PEPP-szolgáltató dönthet úgy is, hogy a váltás pillanatában is biztosítja a tőkevédelmet vagy garanciát nyújt.

(68)

A PEPP-megtakarítók számára lehetővé kell tenni, hogy a váltás előtt megalapozott döntést hozzanak. Az átvevő PEPP-szolgáltatónak meg kell felelnie valamennyi forgalmazási és tájékoztatási követelménynek, többek között el kell készítenie a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot, tanácsot és megfelelő tájékoztatást kell adnia a váltással kapcsolatos költségekre vonatkozóan, valamint – ha garanciával védett PEPP váltásáról van szó – ismertetnie kell a tőkevédelemre gyakorolt lehetséges negatív hatásokat. Az átadó PEPP-szolgáltató által alkalmazott váltási költségeket olyan összegre kell korlátozni, amely nem akadályozza a mobilitást, és semmiképpen nem haladja meg a transzferálandó megfelelő összegek vagy természetbeni eszközöknek megfelelő monetáris érték 0,5 %-át.

(69)

A PEPP-megtakarítók számára biztosítani kell, hogy PEPP-szerződés megkötésekor, valamint új alszámla nyitásakor szabadon dönthessenek arról, hogy a kifizetési szakaszban milyen kifizetési módot választanak (járadék, egyösszegű kifizetés vagy egyéb), de lehetőséget kell adni arra is, hogy a kifizetési szakasz kezdete előtt egy évvel, a kifizetési szakasz kezdetekor és a váltás pillanatában módosíthassák választásukat, hogy a nyugdíjba vonuláshoz közeledve a kifizetés módját jobban összehangolhassák igényeikkel. Ha a PEPP-szolgáltató több kifizetési módot is rendelkezésre bocsát, akkor lehetővé kell tenni a PEPP-megtakarító számára, hogy a PEPP-számláján nyitott minden egyes alszámlára eltérő kifizetési lehetőséget válasszon.

(70)

A PEPP-szolgáltatók számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a kifizetések módjainak széles körét bocsássák a PEPP-megtakarítók rendelkezésére. E megközelítés révén – a PEPP-megtakarítók számára biztosított nagyobb rugalmasságnak és szélesebb választási lehetőségeknek köszönhetően – megvalósulhat a PEPP-ek széles körű elterjedésére irányuló cél. E megközelítés lehetővé teszi a szolgáltatók számára, hogy PEPP-jeiket a leginkább költséghatékony módon alakítsák ki. Ez összhangban van más uniós politikákkal és politikai szempontból megvalósítható, mivel kellő rugalmasságot biztosít a tagállamoknak annak eldöntéséhez, hogy a kifizetések mely módjait ösztönözzék. A termék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegével összhangban a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az életjáradékok és a lehívásos fizetések további ösztönzése érdekében intézkedéseket fogadjanak el a kifizetések egyedi módjainak előnyben részesítésére, például mennyiségi korlátot vezethetnek be az egyösszegű kifizetésekre vonatkozóan.

(71)

A PEPP páneurópai jellegére tekintettel a PEPP-megtakarító védelmét a belső piacon következetesen magas szinten szükséges biztosítani. Ehhez a jogsértések elleni hatékony küzdelemre és a fogyasztók megkárosításának megelőzését biztosító megfelelő eszközökre van szükség. Ezért az EIOPA és az illetékes hatóságok hatáskörét ki kell egészíteni egy olyan kifejezett mechanizmussal, amely megtiltja vagy korlátozza bármely olyan PEPP forgalomba hozatalát, forgalmazását vagy értékesítését, amely komoly aggályokat vet fel a PEPP-megtakarító védelmével – többek között a termék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegével, a pénzügyi piacok megfelelő működésével és integritásával, illetve a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitásával – kapcsolatban, az EIOPA-val folytatott megfelelő koordináció és az EIOPA számára biztosított vészhelyzeti hatáskör mellett.

Az EIOPA hatásköreinek az 1094/2010/EU rendelet 9. cikkének (5) bekezdésén kell alapulniuk, biztosítva, hogy az ilyen intervenciós mechanizmusok alkalmazhatók legyenek abban az esetben, ha a PEPP-megtakarító védelmével – különösen a PEPP hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegével – kapcsolatban jelentős aggályok merülnek fel. A feltételek teljesülése esetén az illetékes hatóságoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy elővigyázatossági alapon előírják valamely PEPP tilalmát vagy korlátozását még azt megelőzően, hogy a terméket a PEPP-megtakarítók számára forgalomba hozták, forgalmazták vagy értékesítették volna. E hatáskörök nem mentesítik a PEPP-szolgáltatót azon felelőssége alól, hogy eleget tegyen az e rendelet szerinti összes vonatkozó követelménynek.

(72)

Garantálni kell a PEPP-be való befektetéshez kapcsolódó költségek és díjak teljes átláthatóságát. A fogyasztóvédelem biztosításával párhuzamosan egyenlő feltételeket kell teremteni a szolgáltatók számára. A különböző termékek kapcsán összehasonlítható információ állna rendelkezésre, ami így hozzájárulna a versenyképes árképzéshez.

(73)

Bár a PEPP-szolgáltatók folyamatos felügyelete a megfelelő illetékes hatóságok feladata, az EIOPA-nak össze kell hangolnia a felügyeletet a PEPP-ek tekintetében, hogy biztosítsa egy egységes felügyeleti módszertan következetes alkalmazását, és így hozzájáruljon a PEPP-ek páneurópai és hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegéhez.

(74)

A fogyasztói jogok megerősítése és a panasztételi eljáráshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében a PEPP-megtakarítók számára akár egyénileg, akár együttesen lehetővé kell tenni, hogy panaszukat a lakóhelyük szerinti tagállam nemzeti illetékes hatóságaihoz nyújtsák be, függetlenül attól, hol történt a jogsértés.

(75)

Az EIOPA-nak együtt kell működnie az illetékes hatóságokkal, és meg kell könnyítenie a hatóságok közötti együttműködést és összhangot. Ezzel összefüggésben az EIOPA-nak együtt kell működnie az illetékes hatóságokkal a felügyeleti intézkedések alkalmazására irányuló feladatuk végrehajtása során azáltal, hogy bizonyítékokat bocsát rendelkezésükre a PEPP-ekhez kapcsolódó jogsértésekről. Az EIOPA-nak továbbá a határokon átnyúló esetekben kötelező erejű közvetítést kell folytatnia az illetékes hatóságok közötti nézeteltérések rendezéséhez.

(76)

Annak biztosítása érdekében, hogy a PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók megfeleljenek e rendeletnek, és az Unió egészében hasonló elbánásban részesüljenek, hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat és egyéb intézkedéseket kell előírni.

(77)

A Bizottság 2010. december 8-i közleményével összhangban a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről, valamint e rendelet követelményei teljesítésének biztosítása érdekében fontos, hogy a tagállamok a szükséges intézkedések megtételével gondoskodjanak arról, hogy e rendelet megsértése megfelelő közigazgatási szankciókat és egyéb intézkedéseket vonjon maga után.

(78)

Jóllehet a tagállamok szabadon állapíthatnak meg közigazgatási és büntetőjogi szankciókat előíró szabályokat ugyanazon jogsértésekre vonatkozóan, nem írható elő a számukra, hogy közigazgatási szankciókat előíró szabályokat állapítsanak meg e rendelet megsértésének azon eseteire, amelyek nemzeti büntetőjoguk hatálya alá tartoznak. Ha azonban a tagállamok e rendelet megsértésének esetére közigazgatási szankciók helyett büntetőjogi szankciókat tartanak fenn, az nem csökkentheti, illetve egyéb módon sem befolyásolhatja az illetékes hatóságok lehetőségét arra, hogy e rendelet alkalmazásában kellő időben együttműködjenek más tagállamok illetékes hatóságaival, illetve tőlük kellő időben információkhoz jussanak, vagy velük kellő időben információcserét folytassanak, akár azt követően is, hogy az adott jogsértéseket büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatóságokhoz utalták.

(79)

Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni olyan pénzbírságok kiszabására, amelyek kellően magasak a tényleges vagy lehetséges haszon ellensúlyozásához, és még a nagyobb pénzügyi vállalkozások és azok vezetői számára is visszatartó erővel bírnak.

(80)

Ahhoz, hogy a szankciók alkalmazása az Unióban következetes legyen, az illetékes hatóságoknak a közigazgatási szankció vagy egyéb intézkedések típusának és a pénzbírságok szintjének meghatározása során az összes lényeges körülményt figyelembe kell venniük.

(81)

Annak biztosításához, hogy az illetékes hatóságok jogsértésekről és szankciókról hozott határozatai nagyobb visszatartó erővel bírjanak, továbbá a fogyasztóvédelem megerősítése keretében – annak érdekében, hogy a fogyasztók figyelmét felhívják valamely PEPP e rendeletet megsértő módon történő forgalmazására – az említett határozatokat közzé kell tenni, kivéve, ha az említett közzététel veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását, vagy veszélynek tesz ki egy folyamatban lévő nyomozást.

(82)

A potenciális jogsértések feltárása céljából az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges vizsgálati hatáskörökkel, és hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyekkel lehetővé teszik a lehetséges vagy tényleges jogsértések bejelentését.

(83)

Ez a rendelet nem érinti a bűncselekményekre vonatkozó tagállami jogszabályok rendelkezéseit.

(84)

A személyes adatok e rendelet alkalmazásában történő bármely kezelésének, így például a személyes adatok illetékes hatóságok közötti cseréjének vagy továbbításának, vagy a személyes adatok PEPP-szolgáltatók vagy PEPP-forgalmazók általi kezelésének összhangban kell lennie az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14), valamint a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (15). Az információk európai felügyeleti hatóságok közötti bármely cseréjének vagy továbbításának összhangban kell lennie az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16).

(85)

A személyes pénzügyi adatok érzékenysége szempontjából rendkívül fontos az erős adatvédelem. Ezért ajánlatos, hogy az adatvédelmi hatóságok szorosan részt vegyenek e rendelet végrehajtásában és felügyeletében.

(86)

Az e rendeletben megállapított nyilvántartásba vételi és értesítési eljárás nem léphet semmilyen meglévő kiegészítő nemzeti eljárás helyébe a nemzeti szinten meghatározott előnyök és ösztönzők kihasználása érdekében.

(87)

El kell végezni e rendelet felülvizsgálatát többek között a piaci fejleményeknek, például új típusú PEPP-ek megjelenésének, valamint az uniós jog egyéb területein bekövetkezett fejleményeknek az értékelésével. Ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie a jól működő PEPP-piac létrehozásának különböző szándékait és céljait, és értékelnie kell különösen, hogy e rendelet azt eredményezte-e, hogy több európai polgár takarít meg a fenntartható és megfelelő nyugdíj érdekében. A PEPP-szolgáltatók felügyeletére vonatkozó európai minimumszabályok jelentősége megköveteli a PEPP-szolgáltatók értékelését is az e rendeletnek és az alkalmazandó ágazati jognak való megfelelés tekintetében.

(88)

E rendelet lehetséges hosszú távú hatásai miatt elengedhetetlen a rendelet alkalmazásának kezdeti szakaszában szorosan nyomon követni a fejleményeket. Az értékelés során a Bizottságnak tükröznie kell az EIOPA, az érdekelt felek és a szakértők észrevételeit is, és ezekről adott esetben jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(89)

Ennek a rendeletnek biztosítania kell az alapvető jogok tiszteletben tartását, és szem előtt kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, különösen az időseknek a méltó és önálló élethez és a társadalmi és kulturális életben való részvételhez való jogát, a személyes adatok védelméhez, a tulajdonhoz, a vállalkozások szabadságához, a férfiak és nők közötti egyenlőséghez való jogot, valamint a magas szintű fogyasztóvédelem elvét.

(90)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a PEPP-megtakarítók védelmének fokozását és a PEPP-ekbe vetett bizalmuk erősítését – többek között e termékek határokon átnyúló forgalmazása esetén is – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

(1)

A 2010/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) előírja a tagállamoknak, hogy az Európai Unió kikötőibe érkező és onnan induló hajókra vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítését elektronikus formátumban elfogadják, továbbá hogy a tengeri szállítás megkönnyítése és felgyorsítása érdekében biztosítsák a nyilatkozatok egyablakos rendszerben való továbbítását.

(2)

A tengeri szállítás az egységes piacon belül és azon kívül is a kereskedelem és a kommunikáció gerincét jelenti. A tengeri szállítás megkönnyítése érdekében, valamint hogy tovább csökkenjenek a hajózási társaságok adminisztrációs terhei, az uniós jogi aktusok, a nemzetközi jogi aktusok és a tagállamok nemzeti jogszabályai által a hajózási társaságokra rótt nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítését szolgáló adatszolgáltatási eljárásokat tovább kell egyszerűsíteni és harmonizálni, és azokat technológiasemlegessé kell tenni az időtálló nyilatkozattételi megoldások előmozdítása érdekében.

(3)

Mind az Európai Parlament, mind a Tanács több alkalommal is szorgalmazta a nagyobb átjárhatóságot, valamint az átfogóbb, felhasználóbarát kommunikációt és információáramlást a belső piac működésének javítása, valamint a polgárok és a vállalkozások igényeinek teljesítése érdekében.

(4)

E rendelet fő célja, hogy harmonizált szabályokat állapítson meg a kikötői megállásokhoz szükséges adatszolgáltatásra vonatkozóan, különösen annak biztosítása révén, hogy ugyanazon adatkészleteket minden egyes nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszernek ugyanolyan módon lehessen bejelenteni. E rendelet célja továbbá, hogy megkönnyítse az információk továbbítását a nyilatkozattevők, az érintett hatóságok és a kikötés céljából igénybe veendő kikötőben tevékenykedő kikötői szolgáltatók, valamint más tagállamok között. Nem indokolt, hogy e rendelet alkalmazása módosítsa a nyilatkozattételi kötelezettségekre vonatkozó időtartamokat vagy a nyilatkozattételi kötelezettségek tartalmát, illetve hogy uniós vagy nemzeti szinten hatást gyakoroljon az információk későbbi tárolására és kezelésére.

(5)

Az egyes tagállamokban működő nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereket meg kell tartani a technológiasemleges és átjárható európai egyablakos tengerügyi ügyintézési környezet (a továbbiakban: EMSWe) alapjaként. A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszernek egyetlen általános nyilatkozattételi pontot kell alkotnia a tengeri fuvarozók számára, és el kell látnia a nyilatkozattevőktől érkező adatok gyűjtésének, valamint az adatok összes érintett illetékes hatóság és kikötői szolgáltatók részére történő továbbításának feladatát.

(6)

A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek hatékonyságának növelése és a jövőbeli fejleményekre való felkészülés érdekében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok fenntarthassák azokat a jelenlegi rendelkezéseiket, amelyek értelmében az egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszert felhasználhatják a más szállítási módokra vonatkozó, hasonló információkról való nyilatkozattételhez, illetve hogy új rendelkezéseket alakíthassanak ki erre a célra.

(7)

A nyilatkozattevőknél ezeknek a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek az ügyféloldali interfészeit uniós szinten össze kell hangolni annak érdekében, hogy egyszerűbbé váljon a nyilatkozattétel, valamint hogy tovább csökkenjenek az adminisztrációs terhek. Ezt a harmonizációt minden egyes nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer esetében egy, a rendszerek közötti információcserére szolgáló, uniós szinten kidolgozott közös interfészszoftver használatával kell elérni. A tagállamoknak kell viselniük a felelősséget ennek az interfészmodulnak az integrálásáért és kezeléséért, továbbá a szoftver rendszeres és időben történő frissítéséért minden alkalommal, amikor a Bizottság új verziót bocsát rendelkezésre. A Bizottságnak fejlesztenie kell a modult, és ahhoz szükség esetén frissítéseket kell biztosítania, tekintve, hogy a digitális technológiák gyors ütemben fejlődnek, és az új fejlesztések miatt a technológiai megoldások hamar elavulttá válhatnak.

(8)

Opcionális nyilatkozattételi pontként fenn lehet tartani a tagállamok és szolgáltatók által rendelkezésre bocsátott egyéb nyilatkozattételi csatornákat – például kikötői közösségi információs rendszereket –, és azoknak képesnek kell lenniük arra, hogy adatszolgáltatóként eljárjanak.

(9)

Annak érdekében, hogy a tenger nélküli, így tengeri kikötőkkel sem rendelkező tagállamokra ne nehezedjen aránytalan adminisztratív teher, e tagállamokat célszerű mentesíteni a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer kidolgozására, létrehozására, működtetésére és rendelkezésre bocsátására irányuló kötelezettség alól. Ez azt jelenti, hogy amíg élnek ezzel a mentességgel, e tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy teljesítsék a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer kidolgozásához, létrehozásához, működtetéséhez és rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó kötelezettségeket.

(10)

A nyilatkozattevők általi manuális nyilatkozattételhez a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek egységes funkciókkal rendelkező, könnyen használható grafikus felhasználói felülettel is rendelkezniük kell. A tagállamoknak a harmonizált digitális táblázatok feltöltésével is elérhetővé kell tenniük a nyilatkozattevők általi manuális adatbevitelhez szükséges grafikus felhasználói felületet. Az egységes funkciók biztosításán túl a Bizottságnak és a tagállamoknak összehangolt erőfeszítéseket kell tenniük annak biztosítása céljából, hogy a grafikus felhasználói felületek a lehető leghasonlóbb felhasználói élményt nyújtsanak.

(11)

A megjelenő új digitális technológiák folyamatosan bővülő lehetőséget kínálnak a tengeri szállítási ágazatban a hatékonyság növelésére és az adminisztrációs terhek csökkentésére. Ahhoz, hogy az új technológiák előnyeit a lehető legkorábban ki lehessen aknázni, a Bizottságot fel kell hatalmazni a harmonizált nyilatkozattételi környezet műszaki előírásainak, szabványainak és eljárásainak végrehajtási jogi aktusok útján történő módosítására. Ez rugalmasságot kell, hogy biztosítson a piaci szereplők számára az új digitális technológiák kifejlesztése tekintetében, az új technológiákat pedig e rendelet felülvizsgálatakor is figyelembe kell venni.

(12)

A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek használatához a nyilatkozattevők számára megfelelő támogatást, illetve a folyamatokat és a műszaki követelményeket illetően tájékoztatást kell biztosítani könnyen elérhető és felhasználóbarát nemzeti honlapokon keresztül, általános, a megjelenést és a funkciót bemutató formában.

(13)

A nemzetközi tengeri forgalom könnyítéséről szóló egyezmény („FAL-egyezmény”) (4) úgy rendelkezik, hogy a közigazgatási szerveknek minden esetben kizárólag a leglényegesebb nyilatkozattételi adatokat kell megkövetelniük, a kért adattételek számát pedig minimalizálniuk kell. Mindazonáltal a hajózás biztonságának szavatolásához helyi körülmények miatt sajátos információk megadására lehet szükség.

(14)

Az EMSWe működésének lehetővé tételéhez egy átfogó EMSWe-adatkészlet létrehozása szükséges, amely kiterjed a nemzeti hatóságok vagy kikötő-üzemeltetők által adminisztrációs vagy üzemeltetési célból, a hajótól a kikötői megálláskor esetlegesen kért összes információs elemre. Az EMSWe-adatkészlet létrehozásakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a nemzetközi szinten végzett idevágó munkát. Mivel a nyilatkozattételi kötelezettségek köre tagállamonként változó, az adott tagállamban a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszert úgy kell kialakítani, hogy az bárminemű módosítás nélkül fogadni tudja az EMSWe-adatkészletet, továbbá figyelmen kívül hagyja az adott tagállam számára nem releváns információkat.

(15)

Kivételes körülmények között a tagállamoknak képesnek kell lenniük további adatelemek bekérésére a nyilatkozattevőktől. Ilyen kivételes körülmények akkor állhatnak elő, amikor például sürgősen meg kell védeni a belső rendet és biztonságot, vagy sürgősen kezelni kell egy, az emberek vagy az állatok egészségét vagy a környezetet érintő súlyos fenyegetést. A kivételes körülmény fogalmát megszorítóan kell értelmezni.

(16)

Az uniós és nemzetközi jogi aktusokban foglalt vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettségeket a rendelet mellékletében fel kell sorolni. Ezeknek a nyilatkozattételi kötelezettségeknek kell képezniük az átfogó EMSWe-adatkészlet létrehozásának alapját. A mellékletben továbbá hivatkozni kell a nemzeti szinten teljesítendő nyilatkozattételi kötelezettségek vonatkozó kategóriáira, a tagállamoknak pedig képesnek kell lenniük arra, hogy a Bizottságtól kérhessék az EMSWe-adatkészlet módosítását a nemzeti jogszabályaikban és előírásaikban rögzített nyilatkozattételi kötelezettségek alapján. A nemzeti jogszabályokban és előírásokban meghatározott nyilatkozattételi kötelezettségek alapján az EMSWe-adatkészletet módosító uniós jogi aktusnak egyértelműen hivatkoznia kell az adott nemzeti jogszabályokra és előírásokra.

(17)

Amikor a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerekből információkat osztanak meg az illetékes hatóságokkal, az adattovábbításnak meg kell felelnie a nyilatkozattételi kötelezettségekhez és alakiságokhoz kapcsolódó, az adatokra vonatkozó azon általános követelményeknek, formátumoknak és kódoknak, amelyeket a mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok rögzítenek, továbbá az adatok továbbításának az említett jogi aktusokban meghatározott informatikai rendszereken, így például a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 6. cikkének (1) bekezdésében említett elektronikus adatfeldolgozási eljárásokon keresztül kell történnie.

(18)

A rendelet végrehajtásakor figyelembe kell venni a nemzeti és uniós szinten létrehozott SafeSeaNet-rendszereket, amelyek továbbra is megkönnyítik a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereken keresztül kapott információknak a 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) szerinti megosztását és továbbítását a tagállamok között.

(19)

A kikötők nem tekinthetőek a tengeren szállított áruk végső célállomásának. A hajók kikötői megállásainak hatékonysága hatással van a kikötőkbe érkező, illetve onnan induló áruk és utasok szállításához kapcsolódó teljes logisztikai láncra. A tengeri szállítás átjárhatóságának, multimodalitásának és a teljes logisztikai lánccal való zavartalan integrációjának a biztosítása érdekében, továbbá más szállítási módok megkönnyítésére a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek lehetővé kell tenniük a vonatkozó információk – például az érkezési és az indulási idők – megosztását a más szállítási módok tekintetében kifejlesztett, hasonló keretrendszerekkel.

(20)

A tengeri szállítás hatékonyságának és az üzemeltetési célból a hajók kikötői megállásai alkalmával biztosítandó információk közötti átfedések korlátozása érdekében a nyilatkozattevő által a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek szolgáltatott információkat – amennyiben ezt a nyilatkozattevő engedélyezi, továbbá tekintetbe véve, hogy tiszteletben kell tartani az adatok bizalmas, üzleti szempontból érzékeny jellegét, valamint a jogi korlátokat – bizonyos más jogalanyokkal, például a kikötők vagy a terminálok üzemeltetőivel is meg kell osztani. E rendelet célja, hogy a nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítésekor az egyszeri adatszolgáltatás elvét követve javuljon az adatok kezelése.

(21)

A 952/2013/EU rendelet értelmében az Unió területére behozott árukra vonatkozóan belépési gyűjtő árunyilatkozatot kell készíteni és azt elektronikusan be kell nyújtani a vámhatóságoknak. Tekintettel a belépési gyűjtő árunyilatkozatok fontosságára a biztonsági és pénzügyi kockázatok kezelése terén, jelenleg is zajlik egy kifejezetten az Unió vámterületén a belépési gyűjtő árunyilatkozatok benyújtására és kezelésére alkalmas, elektronikus rendszer fejlesztése. A belépési gyűjtő árunyilatkozatok benyújtására ezért nem lesz lehetőség a harmonizált nyilatkozattételi interfészmodulon keresztül. Mindazonáltal, figyelembe véve azt, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozattal benyújtott egyes adatelemek egyéb vámügyi és tengeri szállítási nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítéséhez is szükségesek, amikor a hajó befut az Unió valamely kikötőjébe, az EMSWe-nek képesnek kell lennie a belépési gyűjtő árunyilatkozatban szereplő adatelemek feldolgozására. Elő kell irányozni továbbá annak lehetőségét is, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozaton keresztül már benyújtott vonatkozó információkat esetlegesen vissza lehessen keresni a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek segítségével.

(22)

A nyilatkozattételi követelmények teljeskörű összehangolása érdekében a vámhatóságoknak, tengerészeti hatóságoknak és más érintett hatóságoknak együtt kell működniük egymással mind nemzeti, mind uniós szinten. A konkrét feladatokkal rendelkező nemzeti koordinátoroknak javítaniuk kell ezen együttműködés hatékonyságát és a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek zökkenőmentes működését.

(23)

A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereken keresztül biztosított információk ismételt felhasználása, valamint az információk nyilatkozattevő általi benyújtásának megkönnyítése érdekében közös adatbázisokat szükséges előirányozni. Egy EMSWe-hajóadatbázist kell létrehozni, amelynek ki kell terjednie a hajók adatainak és nyilatkozattételi mentességeinek referenciajegyzékére az érintett nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerben közöltek szerint. Az információk nyilatkozattevő általi benyújtásának megkönnyítése érdekében egy közös helynévadatbázist kell létrehozni, amelyben szerepelnie kell a helynévkódok referencialistájának, amely lista tartalmazza az ENSZ kereskedelmi és közlekedési helynévkódrendszerének (UN/LOCODE) kódjait, a SafeSeaNet-kódokat, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) globális integrált hajózási információs rendszerében (GISIS) regisztrált kikötői létesítményi kódokat. Egy közös adatbázist kell továbbá létrehozni, amelynek tartalmaznia kell a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerbe bejelentendő veszélyes és szennyező áruk listáját a 2002/59/EK irányelvvel, valamint az IMO FAL 7-tel összhangban, figyelembe véve az IMO-egyezményekben és -szabályzatokban előírt vonatkozó adatelemeket.

(24)

A személyes adatok e rendelet keretében történő, illetékes hatóságok általi kezelésének összhangban kell állnia az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7). A személyes adatok e rendelet keretében történő, Bizottság általi kezelésének összhangban kell állnia az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8).

(25)

Az EMSWe és a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek nem jelenthetnek a saját működésükhöz szükségestől eltérő egyéb jogalapot a személyes adatok kezelésére, továbbá nem használhatók fel személyes adatokra irányuló új hozzáférési jogok biztosítására.

(26)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek az EMSWe-adatkészletek létrehozása és módosítása, valamint az adatelemek fogalommeghatározásainak, kategóriáinak és adatspecifikációinak a meghatározása révén történő kiegészítése vonatkozásában, valamint arra, hogy a mellékletet oly módon módosítsa, hogy abba beépítse a nemzeti szinten már meglévő nyilatkozattételi kötelezettségeket, továbbá hogy abban figyelembe vegyen az uniós jogi aktusokban elfogadott új nyilatkozattételi kötelezettségeket. A Bizottságnak biztosítania kell a mellékletben felsorolt uniós és nemzetközi jogi aktusokban meghatározott, adatokra vonatkozó általános követelményeknek, formátumoknak és kódoknak a betartását. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (9) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(27)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállami szakértőkkel és az üzleti világ képviselőivel átlátható módon és időben konzultáljanak.

(28)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(29)

A végrehajtási hatásköröket különösen annak érdekében kell a Bizottságra ruházni, hogy meghatározza a harmonizált interfészmodulnak, valamint a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek kapcsolódó harmonizált elemeinek a bevezetésére, karbantartására és használatára vonatkozó funkcionális és műszaki előírásokat, minőség-ellenőrzési mechanizmusokat és eljárásokat. Végrehajtási hatásköröket kell ruházni továbbá a Bizottságra abból a célból, hogy meghatározza az EMSWe közös szolgáltatásaira vonatkozó műszaki előírásokat, szabványokat és eljárásokat.

(30)

E rendeletnek a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11) kell épülnie, amely megállapítja azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok elismerik a természetes és jogi személyek más tagállamok által bejelentett elektronikus azonosítási rendszereinek hatálya alá tartozó bizonyos elektronikus azonosító eszközöket. A 910/2014/EU rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a felhasználók az online közszolgáltatások határokon átnyúló igénybevételéhez használni tudják elektronikus azonosító és hitelesítő eszközeiket.

(31)

A Bizottságnak el kell végeznie e rendelet értékelését. E célból információkat kell gyűjteni, amelyek alapul szolgálnak az említett értékeléshez és lehetővé teszik annak felmérését, hogy e rendelet mennyiben teljesíti az általa elérni kívánt célokat. A Bizottságnak egyéb lehetőségek mellett azt is értékelnie kell, hogy milyen értéktöbbletet képviselne egy központosított és harmonizált európai nyilatkozattételi rendszer – például egy központi nyilatkozattételi interfész – kialakítása.

(32)

A 2010/65/EU irányelvet ezért e rendelet alkalmazásának kezdőnapján hatályon kívül kell helyezni.

(33)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor,

(1)

A 377/2004/EK tanácsi rendeletet (2) jelentős mértékben módosították. Mivel további módosítások szükségesek, a rendeletet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

A vegyes migrációs áramlások 2015-ben és 2016-ban bekövetkezett ugrásszerű emelkedése nyomás alá helyezte a migrációs, menekültügyi és határigazgatási rendszereket. Ez kihívás elé állította az Uniót és a tagállamokat, rávilágítva arra, hogy a összehangolt és hatékony európai reagálás megvalósítása céljából meg kell erősíteni a migráció területére vonatkozó uniós szakpolitikát.

(3)

A migráció terén az uniós szakpolitikának az a célkitűzése, hogy az irreguláris és ellenőrizetlen migrációs áramlásokat biztonságos és megfelelően szabályozott útvonalakkal helyettesítse egy olyan átfogó megközelítés révén, amely minden szakaszban a migrációs áramlások hatékony kezelésének biztosítására törekszik az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) V. címének 2. fejezetével összhangban.

(4)

Az emberi jogok tiszteletben tartása az Unió alapvető elve. Az Unió elkötelezett az összes migráns emberi jogainak és alapvető szabadságainak védelme iránt, függetlenül azok migrációs helyzetétől, a nemzetközi jog maradéktalan betartása mellett. Így a bevándorlási összekötő tisztviselők által e rendelet végrehajtása során – különösen a kiszolgáltatott személyek esetében – hozott intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat a vonatkozó nemzetközi és uniós joggal összhangban, ideértve az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 6. cikkét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartáját is.

(5)

Az uniós migrációs szakpolitikák minden vonatkozásának hatékony végrehajtása érdekében következetes párbeszédet és együttműködést kell folytatni azokkal a legfontosabb harmadik országokkal, amelyek a migránsok és a nemzetközi védelmet kérelmezők származási és tranzitországai. Ezen együttműködésnek, az európai migrációs stratégiában meghatározott átfogó megközelítéssel összhangban javítania kell a migráció kezelését, beleértve az indulásokat és a visszatéréseket, támogatást kell nyújtania az információgyűjtési és -megosztási kapacitáshoz, ideértve a kérelmezők nemzetközi védelemhez való hozzáférésére vonatkozó, valamint amennyiben lehetséges és releváns, a reintegrációra vonatkozó információk gyűjtését és megosztását is, valamint meg kell előznie és akadályoznia az illegális bevándorlást, a migránsok csempészését és az emberkereskedelmet.

(6)

A védelmi eszközök közé tartoznak a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésben (GAMM) foglalt intézkedések is. Az Unió és a harmadik országok közötti legális bevándorlási stratégiáknak és csatornáknak magukban kell foglalniuk a munkaerő-migrációt, a diákoknak szóló vízumokat és a családegyesítést is, a tagállamok nemzeti hatásköreinek sérelme nélkül.

(7)

A tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalt és az operatív reagálást alátámasztó elemzések és információk iránti igény növekedése fényében a bevándorlási összekötő tisztviselőknek gondoskodniuk kell arról, hogy rálátásuk és ismereteik teljes mértékben hozzájáruljanak a harmadik országokra vonatkozó átfogó helyzetkép kialakításához.

(8)

A migrációs áramlások összetételére vonatkozó információknak, amennyiben lehetséges és releváns, tartalmaznia kell a nyilvántartásba vett migránsok életkorára, nemére és családi állapotára, valamint a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó információkat.

(9)

A jelenlegi európai migrációs összekötő tisztviselők legfontosabb származási- és tranzitországoknak minősülő harmadik országokba történő kiküldése – az állam- és kormányfők 2015. április 23-i rendkívül ülésének következtetéseiben foglalt felkérés nyomán – az első lépést jelentette a migrációval összefüggő kérdésekben harmadik országokkal folytatott együttműködés fokozása, valamint a tagállamok által kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselőkkel való együttműködés erősítése terén. E tapasztalatra építve a Bizottságnak elő kell irányoznia a bevándorlási összekötő tisztviselők harmadik országokba történő hosszabb távú kiküldését a migrációra vonatkozó uniós fellépés fejlesztésének és megvalósításának, valamint hatása maximalizálásának támogatása érdekében.

(10)

E rendelet célkitűzése, hogy biztosítsa a tagállamok illetékes hatóságai, többek között adott esetben a bűnüldöző hatóságok, valamint a Bizottság és az uniós ügynökségek által harmadik országokba kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának jobb koordinálását, és optimalizálja annak felhasználását annak érdekében, hogy hatékonyabban reagáljanak a következő uniós prioritásokra az illegális bevándorlás és a kapcsolódó határokon átnyúló bűnözés, például a migránsok csempészése és az emberkereskedelem megelőzése, valamint az azok elleni küzdelem, a méltóságteljes és tényleges visszatérési, visszafogadási és reintegrációs tevékenységek elősegítése, az Unió külső határainak integrált igazgatásához történő hozzájárulás, valamint a legális bevándorlás kezelésének támogatása, ideértve a nemzetközi védelem, az áttelepítés, valamint a tagállamok és az Unió által hozott, indulás előtti integrációs intézkedések terén hozott intézkedéseket is. Az ilyen koordinálásnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a bevándorlási összekötő tisztviselők és az őket kiküldő hatóságok közötti, illetve a bevándorlási összekötő tisztviselők között fennálló parancsnoki és jelentéstételi láncokat.

(11)

E rendelet célja, hogy a 377/2004/EK rendelet alapján biztosítsa a bevándorlási összekötő tisztviselők megfelelőbb hozzájárulását a bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózatának működéséhez, elsősorban egy olyan mechanizmus létrehozása révén, amelynek keretében a tagállamok, a Bizottság és az uniós ügynökségek rendszeresebben koordinálják a harmadik országokba kiküldött összekötő tisztviselőik feladatait és szerepét.

(12)

Mivel a migrációval összefüggő kérdésekkel foglalkozó összekötő tisztviselőket különböző illetékes hatóságok küldik ki, és megbízatásuk és feladataik átfedhetik egymást, erőfeszítéseket kell tenni az ugyanabban a harmadik országban vagy régióban működő bevándorlási összekötő tisztviselők közötti együttműködés fokozására. Ha a Bizottság vagy az uniós ügynökségek a bevándorlási összekötő tisztviselőket egy harmadik országban lévő uniós diplomáciai képviseletre küldik ki, azoknak elő kell segíteniük és támogatniuk kell a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatát az adott harmadik országban. Ezeket a hálózatokat adott esetben ki lehet terjeszteni a tagállamoktól eltérő országok által kiküldött összekötő tisztviselőkre is.

(13)

Az információs hiányosságok és a párhuzamos munka minimálisra csökkentése, valamint az operatív képességek és a hatékonyság maximálisra növelése érdekében alapvetően fontos egy olyan szilárd mechanizmus kialakítása, amely jobb koordinációt és együttműködést biztosít a feladataik részeként bevándorlási kérdésekkel is foglalkozó valamennyi összekötő tisztviselő között. Egy irányítóbizottságnak kell iránymutatást adnia az uniós szakpolitikai prioritásoknak megfelelően és figyelemmel az Unió külkapcsolataira, amely irányítóbizottságot fel kell ruházni a szükséges hatáskörökkel, különösen ahhoz, hogy elfogadja a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatainak tevékenységeire vonatkozó kétéves munkaprogramokat, a kétéves munkaprogram által még nem lefedett prioritások és új igények kezelésére vonatkozó célzott eseti intézkedésekről állapodjon meg a bevándorlási összekötő tisztviselők számára, forrásokat juttasson az elfogadott tevékenységekre, és elszámoltatható legyen azok végrehajtásáért. Sem az irányítóbizottság, sem a bevándorlási összekötő tisztviselői hálózati segítők feladatai nem érinthetik a kiküldő hatóságoknak a bevándorlási összekötő tisztviselőik feladatszabására vonatkozó hatáskörét. Feladatainak ellátása során az irányítóbizottságnak figyelembe kell vennie a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatainak sokféleségét, akárcsak a bizonyos harmadik országokkal való kapcsolatok tekintetében leginkább érintett tagállamok nézeteit.

(14)

Ezért az irányítóbizottságnak össze kell állítania és rendszeresen naprakésszé kell tennie a harmadik országokba kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők jegyzékét. A jegyzéknek tartalmaznia kell a különböző hálózatok helyére, összetételére és tevékenységeire vonatkozó információkat, ideértve a kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők elérhetőségeit és feladataik összegzését is.

(15)

Elő kell mozdítani az összekötő tisztviselők közös kiküldését azzal a céllal, hogy fokozzák a tagállamok közötti operatív együttműködést és információmegosztást, valamint reagáljanak az irányítóbizottság által meghatározott, uniós szintű szükségletekre. A legalább két tagállam általi közös kiküldést uniós forrásokkal kell támogatni, ösztönözve az együttműködést és hozzáadott értéket biztosítva valamennyi tagállam számára.

(16)

Egyedi rendelkezést kell hozni a bevándorlási összekötő tisztviselőkre irányuló, szélesebb körű uniós kapacitásépítési fellépések érdekében. Az ilyen kapacitásépítésnek magában kell foglalnia a közös alaptanterv és a kiküldetésre felkészítő képzések, többek között az alapjogok vonatkozásában, az érintett uniós ügynökségekkel együttműködve történő kidolgozását, valamint a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatai operatív kapacitásának megerősítését. Az ilyen tantervek nem kötelező jellegűek, és kiegészítik a kiküldő hatóságok által megállapított nemzeti tanterveket.

(17)

A bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának el kell kerülnie a párhuzamosságokat az uniós ügynökségek munkájával, valamint más uniós eszközökkel vagy struktúrákkal, köztük a helyi schengeni együttműködési csoportok munkájával, továbbá hozzáadott értéket kell nyújtania – különösen az operatív vonatkozásokra összpontosítva – ahhoz képest, amit már elértek a bevándorlás terén történő információgyűjtés és -csere tekintetében. Ezeknek a hálózatoknak segítőkként és a harmadik országokból származó információk szolgáltatóiként kell eljárniuk, hogy támogatást nyújtsanak az uniós ügynökségeknek feladataik ellátása során, különösen amikor az uniós ügynökségek még nem alakítottak ki együttműködési kapcsolatokat harmadik országokkal. Ennek érdekében szorosabb együttműködést kell kialakítani a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatai és az érintett uniós ügynökségek között. A bevándorlási összekötő tisztviselők mindenkor tudatában kell, hogy legyenek annak, hogy intézkedéseik operatív vagy hírnévvel kapcsolatos következményekkel járhatnak a bevándorlási összekötő tisztviselők helyi és regionális hálózataira nézve. Feladataik ellátása során ennek megfelelően kell eljárniuk.

(18)

A tagállami hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy adott esetben és az uniós és a nemzeti joggal összhangban, a más tagállamokba kiküldött összekötő tisztviselők által szerzett információ, valamint az uniós ügynökségek illegális bevándorlásra, méltóságteljes és tényleges visszatérésre és reintegrációra, határokon átnyúló bűnözésre vagy nemzetközi védelemre és áttelepítésre vonatkozó stratégiai és operatív elemzési termékei ténylegesen eljussanak a harmadik országokbeli bevándorlási összekötő tisztviselőkhöz, továbbá, hogy a bevándorlási összekötő tisztviselők által nyújtott információkat megosszák az érintett uniós ügynökségekkel – különösen az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel, a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségével (Europol) és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal (EASO) – azok jogi keretének hatályán belül.

(19)

A bevándorlási összekötő tisztviselők által gyűjtött információk leghatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében ezeket az információkat elérhetővé kell tenni egy biztonságos webalapú információcsere-platformon keresztül, az alkalmazandó adatvédelmi jogszabályokkal összhangban.

(20)

A bevándorlási összekötő tisztviselők által gyűjtött információknak elő kell segíteniük az (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi (3) rendeletben említett európai integrált határigazgatás technikai és operatív megvalósítását, valamint hozzá kell járulniuk a nemzeti határőrizeti rendszerek fejlesztéséhez és fenntartásához az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) összhangban.

(21)

Lehetővé kell tenni az 515/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) elérhető forrásainak felhasználását a bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózatának támogatására, valamint arra, hogy a tagállamok közösen küldjenek ki bevándorlási összekötő tisztviselőket.

(22)

E rendelet keretében a személyes adatok tagállamok általi kezelését, ideértve a továbbításukat is, az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) összhangban kell végezni. A Bizottságnak és az uniós ügynökségeknek a személyes adatok kezelése során az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (7) kell alkalmazniuk.

(23)

A személyes adatok e rendelet keretében történő kezelésének azt a célt kell szolgálnia, hogy segítse a visszatérő harmadik országbeli állampolgárokat, elősegítse a nemzetközi védelemre szoruló személyek áttelepítését, valamint hogy végrehajtsa a legális bevándorlás céljából történő befogadással, illetve az illegális bevándorlás, a migránsok csempészése és az emberkereskedelem megelőzésével és az azok elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós és nemzeti intézkedéseket. Ezzel összefüggésben tehát olyan jogi keretre van szükség, amely elismeri a bevándorlási összekötő tisztviselők szerepét.

(24)

A bevándorlási összekötő tisztviselőknek a kiutasítási eljárások megfelelő lebonyolítása, a kiutasítási határozatok sikeres végrehajtása, valamint amennyiben releváns és lehetséges, a reintegráció elősegítése érdekében személyes adatokat kell kezelniük. A nem uniós visszaküldési célországok sokszor nem tartoznak a Bizottság által – az (EU) 2016/679 rendelet 45. cikke alapján – elfogadott megfelelőségi határozatok hatálya alá, továbbá gyakran előfordul, hogy nem kötöttek az Unióval visszafogadási megállapodást, vagy nem áll szándékukban ilyen megállapodást kötni, vagy más módon – az (EU) 2016/679 rendelet 46. cikke szerinti – megfelelő garanciákat nyújtani. A visszatérési kötelezettség hatálya alá tartozó, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok fő származási országaival folytatott együttműködés során tett széles körű uniós erőfeszítések ellenére nem minden esetben biztosítható, hogy e harmadik országok rendszeresen teljesítsék a nemzetközi jogban meghatározott, a saját állampolgáraik visszafogadására vonatkozó kötelezettséget. Az Unió vagy a tagállamok által megkötött, illetve tárgyalás alatt lévő visszafogadási megállapodások – amelyek a harmadik országokba történő adattovábbítás tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet 46. cikke értelmében megfelelő garanciákkal szolgálnak – ezért korlátozott számú ilyen harmadik országot érintenek. Ha nem léteznek ilyen megállapodások, az Unió visszaküldési műveleteinek végrehajtása céljából a bevándorlási összekötő tisztviselőknek az (EU) 2016/679 rendelet 49. cikkében megállapított feltételekkel összhangban továbbítaniuk kell a személyes adatokat.

(25)

A megfelelőségi határozatra vagy a megfelelő garanciákra vonatkozó követelmény alóli kivételként, e rendelet szerint lehetővé kell tenni a személyes adatok harmadik ország hatóságainak történő továbbítását az Unió visszatérési szakpolitikájának végrehajtása céljából. A bevándorlási összekötő tisztviselők számára ezért lehetővé kell tenni az (EU) 2016/679 rendelet 49. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott eltérés alkalmazását az abban a cikkben meghatározott feltételek mellett és e rendelet céljára, nevezetesen azon harmadik országbeli állampolgárok méltóságteljes és tényleges visszatérése tekintetében, akik a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) összhangban a tagállamban érvényes beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem, vagy már nem felelnek meg.

(26)

Az érintett személyek érdekében a bevándorlási összekötő tisztviselőknek képeseknek kell lenniük az áttelepítés hatálya alá tartozó, nemzetközi védelemre szoruló személyek és az Unióba legálisan bevándorolni kívánó személyek személyes adatainak kezelésére az érintettek személyazonosságának és állampolgárságának megerősítése érdekében. A bevándorlási összekötő tisztviselők olyan környezetben dolgoznak, amelyben valószínűsíthető, hogy jelentős rálátást nyernek a migránsok csempészetében és az emberkereskedelemben részt vevő bűnszervezetek tevékenységeire. Ezért képeseknek kell lenniük a feladataik ellátása során kezelt személyes adatoknak a bűnüldöző hatóságokkal és a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózataival való megosztására, feltéve, hogy az adott személyes adatok szükségesek az irreguláris migráció megelőzéséhez és kezeléséhez, illetve a migránsok csempészése vagy az emberkereskedelem megelőzéséhez, felderítéséhez és büntetőeljárás alá vonásához.

(27)

E rendelet célkitűzése a tagállamok, a Bizottság és az uniós ügynökségek által harmadik országokba kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők hálózata felhasználásának optimalizálása az uniós prioritások hatékonyabb megvalósítása érdekében, ezzel egyidejűleg tiszteletben tartva a tagállamok nemzeti hatásköreit. Az ilyen uniós prioritások magukban foglalják a migráció jobb kezelésének biztosítását abból a célból, hogy az irreguláris áramlásokat biztonságos és megfelelően szabályozott útvonalakkal váltsák fel a bevándorlás minden vonatkozására kiterjedő átfogó megközelítés révén, ideértve a migránsok csempészése és az emberkereskedelem, valamint az illegális bevándorlás megelőzését és az azokkal szembeni küzdelmet is. További uniós prioritás a méltóságteljes és tényleges visszatérés, a visszafogadás és a reintegráció elősegítése, amely hozzájárul az Unió külső határainak integrált igazgatásához, valamint a legális bevándorlás kezelésének vagy a nemzetközi védelmi rendszerek támogatása. Mivel e rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUMSZ 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(28)

Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (9) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (10) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(29)

Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (11) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/149/IB tanácsi határozat (12) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(30)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok (13) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (14) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(31)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(32)

2018. október 1-jén az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyv 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Egyesült Királyság értesítette a Tanácsot arról, hogy nem kíván részt venni e rendelet elfogadásában. Az említett jegyzőkönyv 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban 2019. január 31-én a Bizottság előterjesztette a 377/2004/EK rendeletben foglalt schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvétel megszüntetésére vonatkozóan Nagy-Britannia által bejelentett szándékról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatát. Ez alapján a Tanács 2019. február 18-án úgy határozott (15), hogy e rendelet hatálybalépésének napjától a 2000/365/EK tanácsi határozat (16) és a 2004/926/EK tanácsi határozat (17) I. mellékletének 6. pontja többé már nem alkalmazható az Egyesült Királyságra a 377/2004/EK rendelet és annak minden további módosítása tekintetében.

(33)

Írország a 19. jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdésével, valamint a 2002/192/EK tanácsi határozat (18) 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban részt vesz ebben a rendeletben.

(34)

Írországnak az e rendeletben a 2002/192/EK határozat 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő részvétele az Unió azon kötelezettségeivel függ össze, hogy intézkedéseket tegyen a schengeni vívmányok az illegális bevándorlás szervezése elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezéseinek fejlesztésére, amelyekben Írország részt vesz.

(35)

Ez a rendelet a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése, a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése és a 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokra épülő vagy azokhoz egyéb módon kapcsolódó jogi aktusnak minősül,

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) a halászati erőforrások védelme és fenntartható kiaknázása céljából közös halászati politikát hoz létre.

(2)

A technikai intézkedések olyan eszközök, amelyek a közös halászati politika végrehajtását hivatottak támogatni. Egy, a jelenlegi szabályozási struktúrának a technikai intézkedésekre vonatkozó értékelése azonban azt mutatta, hogy a jelenlegi szabályozási struktúra valószínűleg nem képes megvalósítani a közös halászati politika célkitűzéseit, ezért a technikai intézkedések eredményességének fokozása érdekében az irányítási struktúrára összpontosító új megközelítésre van szükség.

(3)

A technikai intézkedések szabályozására egy keretet kell kidolgozni. E keretnek egyrészt meg kell határoznia az uniós vizek mindegyikén alkalmazandó általános szabályokat, másrészt rendelkeznie kell olyan technikai intézkedések elfogadásáról, amelyek az 1380/2013/EU rendelet által bevezetett regionalizációs folyamat révén figyelembe veszik a halászati tevékenységek regionális sajátosságait.

(4)

A keretnek ki kell terjednie a halászati erőforrások kifogására és kirakodására, valamint a halászeszközök működtetésére és a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákkal való kölcsönhatására.

(5)

E rendeletet – a lobogó szerinti tagállam elsődleges felelősségének sérelme nélkül – alkalmazni kell az uniós vizeken uniós hajók és harmadik országok hajói, valamint a tagállamok állampolgárai által végzett halászati műveletekre, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikkének első bekezdésében említett legkülső régiókban uniós vizeken tevékenységet folytató uniós halászhajókra. E rendeletet alkalmazni kell ezenkívül az uniós halászhajók és a tagállamok állampolgárai vonatkozásában a nem uniós vizeken az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) szabályozási területe és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó terület tekintetében elfogadott technikai intézkedésekre.

(6)

A technikai intézkedéseket adott esetben azon rekreációs célú halászatra is alkalmazni kell, amelyek jelentős hatással lehetnek a hal- és kagylófajok állományaira.

(7)

A technikai intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a közös halászati politikának a maximális fenntartható hozam melletti halászatra, a nem kívánt fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére vonatkozó célkitűzéseihez, valamint a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) meghatározott jó környezeti állapot eléréséhez.

(8)

A technikai intézkedéseknek hozzá kell járulniuk különösen a tengeri fajok fiatal egyedeinek és ívó rajainak védelméhez a szelektív halászeszközök használata és a nem kívánt fogások elkerülésére irányuló intézkedések révén. A technikai intézkedéseknek továbbá minimálisra kell csökkenteniük a halászeszközöknek a tengeri ökoszisztémákra és különösen az érzékeny fajokra és élőhelyekre gyakorolt hatását, adott esetben például ösztönzők alkalmazása révén. Ezenkívül hozzá kell járulniuk olyan állománygazdálkodási intézkedések bevezetéséhez, amelyeknek köszönhetően teljesíthetők a 92/43/EGK tanácsi irányelvben (6), és a 2008/56/EK és a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) előírt kötelezettségek.

(9)

A technikai intézkedések eredményességének értékelése céljából a nem kívánt, különösen a tengeri fajoknak a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeit érintő fogások szintje, az érzékeny fajok járulékos fogásai és a halászati tevékenységek által kedvezőtlenül érintett tengerfenéki élőhelyek kiterjedése tekintetében célértékeket indokolt meghatározni. Az említett célértékeknek meg kell felelniük a közös halászati politika célkitűzéseinek, az uniós környezetvédelmi szabályozásnak, azon belül különösen a 92/43/EGK irányelvnek és a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (8) és a bevált nemzetközi gyakorlatnak.

(10)

A technikai intézkedések egységes értelmezése és végrehajtása vonatkozásában naprakésszé kell tenni és egységes szerkezetbe kell foglalni a halászeszközöknek és a halászati műveleteknek a technikai intézkedéseket tartalmazó meglévő rendeletekben foglalt fogalommeghatározásait.

(11)

Bizonyos ártalmas halászeszközöket és -módszereket, amelyek robbanóanyagot, mérget, bódító anyagokat, elektromos áramot, légkalapácsot vagy más ütéssel működő eszközt alkalmaznak, a vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű fajok begyűjtésére használt vontatott eszközöket és markolókat, valamint egyes szigonypuskákat indokolt betiltani. Ahol az ilyen eszközök vagy módszerek alkalmazása e rendelet értelmében tilos, meg kell tiltani az alkalmazásukkal kifogott tengeri fajok értékesítését, eladásra kiállítását vagy felkínálását.

(12)

Az elektromos vonóhálók alkalmazását egy 2021. június 30-ig tartó átmeneti időszakban, meghatározott szigorú feltételek mellett továbbra is lehetővé kell tenni.

(13)

Tekintettel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) szakvéleményére, a nem szelektív halászathoz vezető helytelen gyakorlatokat megelőzendő indokolt a vontatott halászeszközök használatára és a zsákvégek kialakítására vonatkozó korlátozások érdekében bizonyos közös szabályokat megállapítani.

(14)

A nagy területeket lehalászni és így veszélyeztetett fajok jelentős mennyiségét kifogni képes eresztőhálók használatának korlátozása érdekében az ilyen halászeszközök használatát korlátozó meglévő rendelkezéseket indokolt egységes szerkezetbe foglalni.

(15)

A HTMGB szakvéleménye alapján a statikus hálóval végzett halászatot az érzékeny mélytengeri fajok védelme érdekében – bizonyos eltéréseket engedélyezve – továbbra is indokolt megtiltani az ICES 3a, 6a, 6b, 7b, 7c, 7j és 7k körzet és az ICES 8, 9, 10 és 12 alterület ny. h. 27°-tól keletre eső, térkép szerint 200 méternél nagyobb mélységű vizeiben.

(16)

Egyes ritka halfajok, például néhány cápa- és rájafaj védelme szempontjából még a korlátozott halászati tevékenység is komoly kockázatot jelenthet. Ezért e fajok védelmében indokolt általános halászati tilalmat bevezetni.

(17)

Az érzékeny tengeri fajok – például a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvben említett tengeri emlősök, tengeri madarak és tengeri hüllők – szigorú védelme érdekében indokolt előírni, hogy a tagállamok enyhítő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy az ilyen fajok halászeszközökkel ejtett fogásait a lehető legkisebbre csökkentsék, és ha csak lehet, megszüntessék.

(18)

Az Írország és az Egyesült Királyság partjai mentén, valamint az Azori-szigeteket, Madeirát és a Kanári-szigeteket övező vizekben, valamint a NEAFC szabályozási területen található érzékeny tengeri élőhelyek folyamatos védelmének biztosítása érdekében indokolt fenntartani a mélytengeri halászeszközök használatára vonatkozó meglévő korlátozásokat.

(19)

Abban az esetben, ha a tudományos szakvélemények alapján más ilyen élőhelyeket is azonosítanak, lehetővé kell tenni ezen élőhelyek védelmére hasonló korlátozások bevezetését.

(20)

A tengeri fajok fiatal egyedeinek védelmében és a halállomány-helyreállítási területek létrehozása, valamint a minimális forgalmazási méretek meghatározása céljából – az 1380/2013/EU rendelettel összhangban – indokolt minimális állományvédelmi referenciaméreteket meghatározni.

(21)

A tengeri fajok méretének megállapításához meg kell határozni a mérés módját.

(22)

Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok kísérleti projekteket végezhessenek azzal a céllal, hogy feltárják a nem kívánt fogások elkerülésének, minimálisra csökkentésének és megszüntetésének lehetséges módjait. Amennyiben e projektek vagy tudományos szakvélemények eredményei szerint jelentős a nem kívánt fogások mennyisége, a tagállamoknak törekedniük kell az ilyen fogások csökkentését célzó technikai intézkedések bevezetésére.

(23)

Ebben a rendeletben indokolt minden egyes tengermedence tekintetében alapkövetelményeket meghatározni. Ezek az alapkövetelmények, a HTMGB szakvéleményét és az érdekelt felek véleményét figyelembe véve, meglévő technikai intézkedéseken alapulnak. Az említett alapkövetelményeknek ki kell terjedniük a vontatott halászeszközök és a statikus hálók szembőségének alapméreteire, a minimális állományvédelmi referenciaméretekre, a tilalom vagy korlátozás hatálya alá vont területekre, valamint a bizonyos területeken az érzékeny fajok fogásait mérséklő természetvédelmi intézkedésekre és bármely más, meglévő régióspecifikus technikai intézkedésre.

(24)

Az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott regionalizációs folyamattal összhangban a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy tudományos eredményeken alapuló közös ajánlásokat dolgozzanak ki olyan megfelelő technikai intézkedések bevezetésére, amelyek eltérnek ezektől az alapkövetelményektől.

(25)

Az ilyen regionális technikai intézkedéseknek olyan mértékben kell elősegíteniük a tengeri biológiai erőforrások védelmét, amely különösen a hasznosítási korösszetétel, valamint az érzékeny fajok és élőhelyek számára nyújtott védelem szintje tekintetében legalább egyenértékű az alapkövetelmények által biztosítottal.

(26)

A halászeszközöknek a szembőségek méret- és fajszelektáló jellemzőinek elfogadására vonatkozó közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak gondoskodniuk kell arról, hogy ezeknek a méreteknek a szelektivitási jellemzői elérjék vagy meghaladják az alapkövetelményként meghatározott halászeszközök szelektivitását.

(27)

A fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében a korlátozás hatálya alá tartozó területekhez kapcsolódó közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak meg kell határozniuk a tilalom céljait, földrajzi kiterjedését és időtartamát, a halászati eszközökre vonatkozó korlátozásokat, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedéseket.

(28)

A minimális állományvédelmi referenciaméretekhez kapcsolódó közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak biztosítaniuk kell, hogy a közös halászati politika célkitűzését a tengeri fajok fiatal egyedeinek védelme biztosításával tiszteletben tartsák, hogy a piac ne torzuljon, és ne alakulhasson ki a minimális állományvédelmi referenciaméretek alatti halak piaca.

(29)

A regionalizáción keresztül kidolgozandó lehetőségként indokolt engedélyezni, hogy a tagállamok az érzékeny fajok, a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmét szolgáló további intézkedésként továbbhaladási rendelkezésekkel összefüggésben azonnali hatályú halászati tilalmakat állapítsanak meg. Az ilyen területek kijelölésének feltételeit, beleértve a tilalom földrajzi kiterjedését és időtartamát, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési rendelkezéseket a vonatkozó közös ajánlásokban kell meghatározni.

(30)

Az innovatív halászeszközök hatásainak értékelése alapján az innovatív halászeszközök használatát vagy kibővített használatát lehetőségként bele lehet foglalni a tagállamok regionális csoportjainak közös ajánlásaiba. Az innovatív halászeszközök használata nem engedélyezhető, ha az a tudományos értékelések szerint jelentős negatív hatásokkal járna az érzékeny élőhelyekre és a nem célfajokra nézve.

(31)

Az érzékeny fajok és élőhelyek védelméhez kapcsolódó közös ajánlások kidolgozása során lehetővé kell tenni a tagállamok regionális csoportjai számára, hogy a halászat ilyen fajokra és élőhelyekre gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló további enyhítő intézkedéseket dolgozzanak ki. Amennyiben a tudományos bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy az ilyen fajok és élőhelyek védettségi állapota komolyan veszélyben forog, a tagállamoknak további korlátozásokat kell bevezetniük bizonyos halászeszközök kialakításával és működtetésével kapcsolatban, illetve adott esetben teljes tilalmat kell elrendelniük a szóban forgó halászeszközök adott területen való használatára vonatkozóan. Ilyen korlátozások alkalmazhatók különösen az eresztőhálók használata tekintetében, ami a múltban bizonyos területeken érzékeny fajok jelentős mennyiségű kifogásához vezetett.

(32)

Az 1380/2013/EU rendelet a kirakodási kötelezettség végrehajtása céljából lehetővé teszi ideiglenes visszadobási tervek létrehozását, amennyiben nincs hatályban a kérdéses halászatra vonatkozó többéves terv. E tervek részeként indokolt lehetővé tenni olyan technikai intézkedések meghatározását, amelyek szigorúan a kirakodási kötelezettség végrehajtásához kapcsolódnak, és céljuk a lehető legnagyobb mértékben fokozni a szelektivitást és csökkenteni a nem kívánt fogásokat.

(33)

Lehetővé kell tenni a fogások és visszadobások teljeskörű dokumentálására irányuló kísérleti projektek lebonyolítását. E projektek keretében engedélyezni lehetne az e rendeletben a szembőségre vonatkozóan meghatározott szabályoktól való eltéréseket, amennyiben azok hozzájárulnak e rendelet célkitűzéseinek és célértékeinek eléréséhez.

(34)

A technikai intézkedésekre vonatkozó, NEAFC által elfogadott egyes rendelkezéseket indokolt beemelni ebbe a rendeletbe.

(35)

A tudományos kutatás vagy a közvetlen állománypótlás és az áttelepítés akadályozásának elkerülése érdekében az e rendeletben előírt technikai intézkedések nem vonatkozhatnak azokra a műveletekre, amelyek szükségesek lehetnek az ilyen tevékenységek folytatásához. Amennyiben a tudományos kutatás céljából végzett halászati műveletek folytatásához el kell térni az e rendeletben előírt technikai intézkedésektől, az ilyen eltéréseket megfelelő feltételekhez kell kötni.

(36)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy bizonyos intézkedéseket fogadjon el a következőkhöz kapcsolódóan: rekreációs célú halászat, a vontatott halászeszközökre vonatkozó korlátozások, az érzékeny fajok és élőhelyek, azon halak és kagylók listája, amelyekre tilos célzottan halászni, a célzott halászat fogalommeghatározása, a fogások és visszadobások teljeskörű dokumentálására irányuló kísérleti projektek és az ideiglenes visszadobási tervek részét képező technikai intézkedések, valamint minimális állományvédelmi referenciaméretek, szembőség, halászati tilalom hatálya alá tartozó területek és egyes tengermedencékben alkalmazott egyéb technikai intézkedések, az érzékeny fajokat érintő enyhítő intézkedések és a legfontosabb indikátorállományok fajainak jegyzéke. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (9) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(37)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében: a vontatott halászeszközök kopását és elhasználódását csökkentő, valamint a vontatott halászeszközök megerősítését szolgáló, illetve a zsákmánynak a vontatott halászeszköz elülső részébe való szökését elősegítő vagy korlátozó eszközök jellemzőinek meghatározása; az alapkövetelményként meghatározott halászeszközökhöz rögzített szelektáló eszközök jellemzőinek meghatározása; az elektromos vonóhálók jellemzőinek meghatározása; a halászeszközök kialakítására vonatkozó korlátozások és a lobogó szerinti tagállam által elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések meghatározása; és a lobogó szerinti tagállamok által statikus halászeszközök 200 és 600 méteres mélységben való használata esetén elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedésekre vonatkozó szabályok meghatározása, a tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó egyes területek tekintetében elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések meghatározása; valamint a cetfélék statikus hálóktól való elriasztására használt eszközök jelkibocsátási jellemzőinek és az elhelyezésüknek a meghatározása, továbbá a tengeri madarak, tengeri hüllők és teknősök járulékos fogásainak minimalizálása céljából alkalmazott módszerekre vonatkozó részletes szabályok meghatározása. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(38)

A Bizottságnak 2020. december 31-ig végéig és azt követően minden harmadik évben – a tagállamoktól és az érintett tanácsadó testületektől kapott információk alapján, a HTMGB által készített értékelés után – jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. Az említett jelentésben értékelnie kell, hogy a regionális és az uniós szintű technikai intézkedések milyen mértékben járultak hozzá az e rendeletben megállapított célkitűzések teljesítéséhez és a meghatározott célértékek eléréséhez.

(39)

Az említett jelentés alkalmazásában referenciaeszközként megfelelő szelektivitási mutatók – így például az optimális szelektivitási hossz (Lopt) – alkalmazhatók annak nyomon követésére, hogy idővel milyen előrelépést sikerül elérni a közös halászati politikának a nem kívánt fogások minimalizálására irányuló, meglévő célkitűzései tekintetében. Ebben az értelemben az említett mutatók nem kötelező célértékek, hanem olyan nyomonkövetési eszközök, amelyeknek eredményei felhasználhatók a regionális szintű tanácskozások vagy döntéshozatal során. A mutatók és az alkalmazásukhoz használt értékek rendelkezésre bocsátását a megfelelő tudományos testületektől kell kérni több fő indikátorállomány tekintetében; ezek a mutatók figyelembe vennék a vegyes halászatot és a kiugró állománygyarapodásokat is. A Bizottság belefoglalhatja ezeket a mutatókat az e rendelet végrehajtásáról szóló jelentésébe. A fő indikátorállományok közé kell tartoznia a mélytengeri fajoknak is, amelyek állománygazdálkodása a fogási korlátokon alapul, tengermedencék szerint figyelembe véve a kirakodások és a visszadobások relatív fontosságát és az adott faj halászatának jelentőségét.

(40)

A Bizottság jelentésének hivatkoznia kell az ICES szakvéleményére az elért előrehaladást, illetve az innovatív halászeszközök hatásait illetően, és ennek alapján következtetéseket kell megfogalmaznia a tengeri ökoszisztémákkal, az érzékeny élőhelyekkel és a szelektivitással kapcsolatos előnyökről vagy az azokra gyakorolt negatív hatásokról.

(41)

Amennyiben a Bizottság jelentése alapján regionális szinten bizonyíték van arra, hogy a célkitűzéseket és célértékeket nem sikerült elérni, az adott régió tagállamai olyan korrekciós intézkedéseket megállapító tervet nyújtanak be, amelyek révén az említett célkitűzések és célértékek teljesíthetők. A Bizottságnak emellett az említett jelentés alapján az e rendelet vonatkozásában szükséges valamennyi módosítást az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie.

(42)

A szükséges módosítások számára és fontosságára való tekintettel a 1239/98/EK (11), a 850/98/EK (12), a 2549/2000/EK (13), a 254/2002/EK (14), a 812/2004/EK (15) és a 2187/2005/EK tanácsi rendeletet (16) hatályon kívül kell helyezni.

(43)

Az 1967/2006/EK (17) és az 1224/2009/EK (18) tanácsi rendeletet, valamint az 1380/2013/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(44)

A Balti-tengerre, az Északi-tengerre, a nyugati vizekre, illetve a Földközi-tenger nyugati vizeire vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló (EU) 2016/1139 (19), (EU) 2018/973 (20), (EU) 2019/472 (21) és (EU) 2019/1022 (22) európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében a Bizottság jelenleg felhatalmazással rendelkezik arra, hogy regionális szintű technikai intézkedéseket fogadjon el és azokat módosítsa. Az egyes felhatalmazások hatályának tisztázása érdekében és annak pontosítása céljából, hogy az említett rendeletekben előírt felhatalmazások keretében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eleget tegyenek az e rendeletben foglalt bizonyos követelményeknek, az említett rendeleteket a jogbiztonság érdekében módosítani kell,