(1)

A Tanács 2006/112/EK irányelve (3) értelmében a tagállamok a hozzáadottérték-adó (héa) alóli mentességet biztosítanak az Unió, az Európai Atomenergia-közösség, az Európai Központi Bank és az Európai Beruházási Bank, valamint az Unió által létrehozott szervek – amelyekre vonatkozik az Európai Unióról szóló szerződéshez és Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv (a továbbiakban: a jegyzőkönyv) – által végzett termékimportra, valamint az ezek részére történő termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra, a jegyzőkönyvben és a végrehajtására vonatkozó megállapodásokban vagy a székhelyről szóló egyezményekben meghatározott korlátozásokkal és feltételekkel, amennyiben ez nem eredményezi a verseny torzulását. Az említett mentesség ugyanakkor szigorúan a hivatalos felhasználás céljából elvégzett beszerzésekre korlátozódik, és nem terjed ki az uniós szervek által a Covid19-világjárvány okozta szükséghelyzetre adandó válaszintézkedések keretében lebonyolított termék- vagy szolgáltatásbeszerzésekre, különös tekintettel a tagállamoknak vagy harmadik feleknek, például nemzeti hatóságoknak vagy intézményeknek való ingyenes rendelkezésre bocsátásra szánt tételekre.

(2)

Ezért mivel továbbra is sürgősen szükség van olyan intézkedések elfogadására, amelyek révén fel lehet készülni a cselekvésre a folyamatban lévő egészségügyi válság kezelése keretében, héamentességet kell biztosítani az olyan termék- és szolgáltatásbeszerzésekre, amelyeket a Bizottság vagy az uniós jog alapján létrehozott valamely ügynökség vagy szerv a feladataik ellátása során, a Covid19-világjárványra való reagálás érdekében végez. Ez biztosítaná, hogy az említett helyzetben a különféle uniós kezdeményezések keretében hozott intézkedéseket ne akadályozzák sem olyan héaösszegek, amelyeket az uniós intézmények nem tudnak visszaigényelni, sem pedig a héa céljából való nyilvántartásba vételre vonatkozó kötelezettségből eredő szabályozási terhek.

(3)

Az (EU) 2020/2020 tanácsi irányelv (4) révén nem lehet kielégítően megvalósítani a Covid19-világjárvány elleni küzdelem fokozására vonatkozó célt, ugyanis az csak azt teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy korlátozott ideig kedvezményes adómértéket alkalmazzanak a Covid19-in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök értékesítésére és az ezen eszközökhöz szorosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtására vonatkozóan, vagy hogy az előzetesen felszámított héa levonásának jogával héamentességet biztosítsanak a Covid19-oltóanyagok és Covid19-in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök értékesítése és az ezen oltóanyagokhoz és eszközökhöz szorosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtása tekintetében.

(4)

A 2006/112/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

A jelenlegi Covid19-világjárványra tekintettel már jelenleg is folyamatban vannak – például az (EU) 2020/521 tanácsi rendelettel (5) létrehozott Szükséghelyzeti Támogatási Eszköz keretében – a Covid19-világjárvány hatásainak kezelését célzó olyan intézkedések, amelyek az új mentesség hatálya alá tartozhatnának. Ha az ilyen intézkedésekhez kapcsolódó ügyletek után héát kellene fizetni, értékes források vesznének el, ami ahhoz vezetne, hogy a tagállamok a fizetendő adóhoz képest arányaiban kevesebb termékhez és szolgáltatáshoz jutnának. Annak érdekében, hogy az uniós költségvetést a lehető leghatékonyabban lehessen felhasználni a Covid19-világjárvány rendkívül súlyos következményeinek kezelésére, az ezen irányelv által bevezetett mentességeket visszaható hatállyal, 2021. január 1-jétől kell alkalmazni. Ez a visszamenőleges alkalmazás elengedhetetlen annak az elkerüléséhez, hogy a Covid19-világjárvány hatásainak kezelése érdekében hozott intézkedések ne tudják kifejteni a hatásukat. Az eredetileg adóztatott ügyletekkel kapcsolatban szükséges kiigazításokat el lehetne végezni a meglévő korrekciós mechanizmusok alkalmazásával, például egy későbbi héabevallás keretében.

(6)

Tekintettel a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos helyzet sürgősségére, ennek az irányelvnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján kell hatályba lépnie,

1.

a 143. cikk a következőképpen módosul:

2.

a 151. cikk a következőképpen módosul:

(1)

Az (EU) 2019/1241 rendelet megállapítja az Északi-tengerre vonatkozó technikai intézkedéseket.

(2)

Belgium, Dánia, Németország, Franciaország, Hollandia és Svédország (az ún. Scheveningen csoport) közvetlen állománygazdálkodási érdekkel rendelkezik az Északi-tengeren. 2020. október 15-én és 19-én az említett tagállamok az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 18. cikke (1) bekezdésének és az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően két közös ajánlást nyújtottak be, amelyekben az északi-tengeri simalepényhal-körzetre és spratthalászati tilalmi zónára vonatkozóan az (EU) 2019/1241 rendelet V. mellékletében foglalt hatályos rendelkezések bizonyos módosításainak egy felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktus révén történő elfogadását javasolták. 2021. február 2-án az érintett tagállamok benyújtották a spratthalászati tilalmi zónára vonatkozó közös ajánlás felülvizsgált változatát. A tagállamok mindkét közös ajánlást konzultáció céljából megküldték az illetékes tanácsadó testületeknek.

(3)

Tekintettel arra, hogy mindkét közös ajánlás az (EU) 2019/1241 rendelet V. mellékletének módosítására irányul, ez a felhatalmazáson alapuló rendelet mind a spratthalászati tilalmi zónára, mind a simalepényhal-körzetre vonatkozóan rendelkezik a tagállamok által ajánlott intézkedésekről.

(4)

A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) értékelte a tagállamok által a két közös ajánlásban foglalt rendelkezések alátámasztására benyújtott bizonyítékokat (3). A javasolt intézkedéseket a Bizottság az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikkének (4) bekezdésében megállapított elvekkel összhangban értékelte.

(5)

A tagállamok által a simalepényhal-körzetre vonatkozóan benyújtott közös ajánlás a 221 kW-ot meghaladó motorteljesítményű, dán kerítőhálót használó hajókra egyedi mentesség bevezetését javasolta, feltéve, hogy e hajók megfelelnek a szembőségre vonatkozóan az (EU) 2019/1241 rendelet V. melléklete B. részének 1.1. pontjában előírt szabályoknak. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel az érintett hajók korlátozott számára és a dán kerítőhálónak a tengerfenékre gyakorolt korlátozott hatására, a dán kerítőhálóra vonatkozó egyedi mentesség bevezetése várhatóan nem lesz jelentős hatással az állományvédelem szintjére a területen belül. Ezért a javasolt intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(6)

A simalepényhal-körzetre vonatkozó közös ajánlás emellett javasolta, hogy az (EU) 2019/1241 rendelet V. melléklete C. része 2.2. pontjának c) alpontjában a „fenékvonóhálót” kifejezés helyébe a „feszítőlapos fenékvonóhálót” kifejezés lépjen. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt változtatás várhatóan megszünteti a kétértelműséget a rendeletben, és az (EU) 2019/1241 rendelet jelenlegi szabályaiban biztosítottal legalább egyenértékű, de valószínűleg annál magasabb szintű védelmet nyújt. Ezért a javasolt intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(7)

A simalepényhal-körzetre vonatkozó közös ajánlás javasolta továbbá, hogy e rendelet alkalmazásától kezdődően a merevítőrudas vonóhálót használó hajók esetében legfeljebb 24 méteres hajóhossz szerepeljen az (EU) 2019/1241 rendelet V. melléklete C. részének 2.4. pontjában szereplő hajójegyzékben. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy ez a korlátozás az (EU) 2019/1241 rendelet jelenlegi szabályaiban biztosítottal legalább egyenértékű védelmet nyújt. Ezért a javasolt intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(8)

A spratthalászati tilalmi zónára vonatkozóan a tagállamok által benyújtott közös ajánlás azt javasolta, hogy egy hároméves kezdeti időszakra továbbra is maradjon érvényben a bizonyos halászfelszerelésekkel rendelkező hajók esetében a tilalmi zóna feloldása minden év július 1-jétől október 31-ig, az 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4)2020. december 31-ig hatályos rendelkezéseinek megfelelően. A HTMGB elemezte a tagállamok által a spratthalászati tilalmi zónára vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy nincs egyértelmű jele annak, hogy a spratthalászati tilalmi zóna feloldásának 2017 óta élő gyakorlata kárt okozott volna a heringállományban. A HTMGB emellett megállapította, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy a spratthalászati tilalmi zóna feloldása a jelenleginél alacsonyabb szintű védelmet eredményezne. A HTMGB ugyanakkor megjegyezte, hogy a halászat többéves nyomon követése szükséges annak bizonyításához, hogy az egyenértékű állományvédelmi szint fennmaradt. A HTMGB ezért azt javasolta, hogy a tilalom feloldásának hatását három év nyomon követés után újra kell értékelni. A tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy az érintett időszakban nyomon követik a spratthalászati tilalmi zóna feloldásának hatását, összegyűjtve a közös ajánlásban a spratthalászat során ejtett járulékos heringfogásokra vonatkozóan meghatározott adatokat. Ezeket az adatokat értékelés céljából benyújtják a HTMGB részére. Ezért a javasolt intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(9)

Az (EU) 2019/1241 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és a kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie,