Igeli oszlop
| Trier római kori műemlékei, a Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk-templom | |
| Világörökség | |
 | |
| Az igeli oszlop | |
| Adatok | |
| Ország | Németország |
| Világörökség-azonosító | 367-004 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, III, IV, VI |
| Felvétel éve | 1986 |
| Elhelyezkedése | |
 Igeli oszlop
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 49° 42′, k. h. 6° 32′49.700000°N 6.533333°EKoordináták: é. sz. 49° 42′, k. h. 6° 32′49.700000°N 6.533333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Igeli oszlop témájú médiaállományokat. | |
Az igeli oszlop a Mosel-menti Igel faluban az egyedüli olyan föld feletti ókori síremlék, amely az Alpoktól északra eredeti helyén fennmaradt. A Római Birodalom bukása utáni rombolást úgy kerülte el, hogy a középkorban a déli oldalon levő képet Constantius Chlorus és Flavia Iulia Helena (I. Constantinus szülei) egybekelésének tartották.
A 23 méter magas emlékművet 250 körül a Lucius Secundinius Aventinus és Lucius Secundinius testvérpár állíttatta saját maguknak és meghalt hozzátartozóiknak. Az oszlopon a kendőkereskedők mindennapi életéből és a mitológiából vett jelenetek láthatóak. Az eredetileg színesre festett emlékműnek a rendeltetése a család halottaira való emlékeztetésen kívül az volt, hogy a Secundiniusok Trier városban levő kendőüzletét reklámozza. Az oszlop korhű színekkel elkészített modellje a trieri Rajnai Tartományi Múzeumban található.
Az emlékmű csúcsát egy kiterjesztett szárnyú sas díszíti. A sast az időjárás eléggé megrongálta, így ma már nehezen felismerhető. A falu neve a sas latin megnevezéséből (aquila) származik.
Az igeli oszlopot az UNESCO 1986-ban felvette a világörökség listájára Trier római kori műemlékeivel együtt. Földrajzi koordinátái: é. sz. 49° 42′ 33″, k. h. 6° 32′ 58″49.709167°N 6.549444°E
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Igeler Säule című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Heinz Cüppers: Arbeiten und Beobachtungen an der Igeler Säule. In: Trierer Zeitschrift für Geschichte und Kunst der Trierer Landes und seiner Nachbargebiete 31 Jg. (1968), S. 222-226.
- Hans Dragendorff, Emil Krüger: Das Grabmal von Igel. Lintz, Trier 1924.
- Friedrich Drexel: Die Bilder der Igeler Säule. In: Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Römische Abteilung. Bd. 25, 1920, S. 84–142
- Andreas Mehl: Wirtschaft, Gesellschaft, Totenglauben. Die "Igeler Säule" bei Trier und ihre Grabherrn. In: Laverna. Bd. 8, 1997, S. 59ff.
- Eberhard Zahn: Die neue Rekonstruktionszeichnung der Igeler Säule. In: Trierer Zeitschrift für Geschichte und Kunst der Trierer Landes und seiner Nachbargebiete 31 Jg. (1968), S. 227-234.
- Eberhard Zahn: Die Igeler Säule in Igel bei Trier. 5. Aufl. Neusser Dr. u. Verl., Neuss 1982.
