Tanulni a sikertelenségből és a sikerből is lehet. A hazai startup szektor korai idejében is voltak sikeres sztorik, amelyek alapja az együttműködés volt.
Pár napja azt nyilatkoztam a Della Podcastban, hogy az EU által startup befektetésekre 2007-re kiosztott Jeremie támogatások első körét javarészt ellopták, a maradékot sokszor olyan startupok kapták, akik elbénázták. Bár ez nagyságrendileg igaz, de pontatlan. Ami a sok téma között kimaradt, hogy azért volt arra is példa, hogy ez a pénz jól hasznosult, például a Euroventures által kezelt ilyen alap esetében, ami számos hazai startup sikersztorit finanszírozott, mint a Bankmonitor, a Tresorit, a MediMass, stb. Sikerük valószínűleg két dolognak volt köszönhető. Egyrészt ők már régóta ezzel foglalkoztak, az egyik legnagyobb tudású és tapasztalatú VC az országban, így tudták, hogy mit csinálnak. Másrészt, a többi Jeremie alaptól eltérően ők nem az alapba vontak be az EU-s pénz mellé magántőkét, hanem minden egyes befektetés mellé társbefektetőt kellett találjanak. Azaz csak olyan cégekbe tudtak fektetni, amiről más, piaci befektetők is elhitték, hogy meg fog térülni, majd aktívan segítették a csapatokat. Azaz a közösségi pénz és a magántőke együttműködésben, kooperálva fektetett be, mindkét fél számára sikeresen. Ennek köszönhetően a pénzből sikersztorik, a témájukban nemzetközileg sikeres cégek és cégeladások lettek, és a befektetési alap is jó megtérüléssel tudott zárni. A dealek magánbefektetőiből sikeres, aktív angyalbefektetők lettek, az eladott cégek vezetői pedig újabb sikeres sztorikat építenek vagy támogatnak azóta is. Persze az állami és EU-s tőkeprogramok több máig működő és értékteremtő befektetőcsapatnak segítettek az indulásban, sok jó szakembernek indították el a karrierjét ebben a szakmában és lépésről lépésre egyre jobban igyekeztek szabályozni, hogy a pénzt ne lehessen ellopni. Ennek is köszönhetően, ha kicsit drágán és lassan is, de fejlődött a hazai startupvilág. Így mára csak százszoros a lemaradása az Észt startup ökoszisztémához képest.
