Human consciousness...Good or not?

Csak az ember tud gondolkodni, beszélni, írni, akarni, dönteni, felelősséget vállalni, lelkiismeret-vizsgálatot tartani, igazat mondani vagy hazudni. 

Csak az ember tud imádkozni, Istennel tudatos, személyes szeretet-kapcsolatban lenni.

Ahhoz, hogy gondolkodni tudjunk, szükségünk van sajátos emberi tudatunkra. Állati "tudattal" nem lehet gondolkodni, vitatkozni, érvelni, tervezni, dönteni: akarni vagy nem akarni valamit megtenni. Állati "tudattal"nem lehet művészeti alkotásokat létrehozni, kultúrát és civilizációt teremteni. Az Isten Isten, az ember ember, az állat állat, és még soha nem lett egyetlen állatból sem ember, sem emberből állat, és az ember nem tud "istenivé" válni, emberivé is csak isteni erőkkel.

Egyedül az embernek van olyan tudatossága, amely kreatív gondolkodásra és szabad választásra képes: választani: mit tegyek és mit ne tegyek, jót tegyek vagy rosszat, csak az emberi tudatosság képes szabad akarattal dönteni a jó vagy rossz mellett, és dönteni arról, hogy melyiket teszi meg: szeret vagy gyűlöl, segít vagy árt a másik embernek, gúnyol vagy vígasztal, gyógyít vagy öl. Csak az ember tud irgalmas vagy kegyetlen lenni.

Csak az ember képes önuralomra, áldozatot hozni, lemondani a jólétről, akár éhezni, vagy az életét is odaadni egy magasabb célért, mint az evés-ivás, szaporodás, mint a saját jóléte, sikere. 

Vannak helyzetek, amikor "gondolkodás nélkül", reflex-szerűen cselekszünk: pl. megbotlunk valamiben, de ösztönösen igyekszünk visszanyerni az egyensúlyunkat. Ha megbántanak, megütnek valakit: van, aki indulatosan, azonnal visszavág, van, aki nem, hanem megkérdezi: Miért?

Olyan könnyen be tudnánk tölteni egymás szükségleteit, áldások zápora hullna ránk, ha hűséges segítők lennénk,- de több a közömbös, hűtlen ember, mint aki kitart a másik mellett mindhalálig: akár házastárs, akár barát.

Mi, emberek: tudunk hasznos és nemes terveket készíteni, azokat megvalósítani, tudunk lelket emelő műalkotásokat létre hozni. És ennél többre is képesek vagyunk: áldozathozatalra, életmentésre, de ehhez az kell, hogy Krisztus szellemiségével legyünk egyek, Aki soha nem a saját kényelmét kereste, hanem teljes szívvel és örömmel segített a rászorulókon.

Minden döntésünk, cselekvésünk tudatos gondolkodás eredménye: ismeretek, tapasztalatok, tények alapján. Csak az emberi tudatosság képes intelligenciára: gyors helyzetfelismerésre, és a helyzetnek megfelelő akár gyors döntésre, vagy mérlegelés-, megfontolás utáni választásra: a lehetőségek alapján, melyek emlékezetünkben vannak, tudatosan előhívhatók, de spontán is felbukkanhatnak. Csak az emberi tudatban élhető át az "Aha" élmény, a "Flow" élmény.

Az ember képes felismerni és kijavítani hibás döntéseit.

Csak az emberi tudatosság foglalja magába a lelkiismertfurdalást. Csak az ember tud gonosszá válni, ösztönös önzésből és tudatosan is, az állatok nem: azok teszik a dolgukat, úgy, ahogy nekik kell, azért, hogy hogy élelmük legyen, és a faj fennmaradjon: a törvény az, hogy enni kell és élni kell, minden áron!

Az állatok ösztönösen védelmezik utódaikat, az ember ezt tudatosan teszi, vagy nem teszi, és csak az ember képes elhagyni, segítség nélkül hagyni saját gyermekeit, pedig arra van teremtve, hogy ne csak a családot, a barátokat, de az idegeneket-, még az ellenséget is segítse, ha szükség van rá. Mert meg tudja tenni, ha akarja, igaz, hogy csak mennyei erőkkel, mert még a jóakaratú emberben is győzhet az önzés, és hozhat döntést felebarátja kárára, pedig a lelke mélyén tudja, hogy nem így kellene tennie!

Van, aki már nem is érzi, hogy rosszat tesz, sőt ami neki jó, csak azt érzi jónak, és ennek megfelelően cselekszik. Az ilyen embernek a lelkiismerete már nem a jó lelkiismeret, hanem a gonosz, ami azt jelenti, hogy akkor "nyugodt" a lelkiismerete, ha önző tervét végrehajtotta, amely végül őt is tönkreteszi, de ezt telhetetlenségében nem képes előre látni-, belátni. Tragikus állapot ez ránézve, a rábízottak részére, és a Természetre nézve is.

Van-e innen visszaút a tudatos gondolkodás és a szabad akarat segítségével? Van, mikor igen, van, mikor nem. Van, mikor nincs visszaút, mert a pénz és a hatalom megszállottja már nem tud különbséget tenni a jó és rossz között, és a kör bezárul: a rosszat gondolja jónak, és nem érzékeli, nem is érdekli, hogy másoknak árt. Erről szólnak a háborúk, az emberi történelem, ezért pusztultak el a legfejlettebb civilizációk is.

Lehetne másképp is gondolkodni és élni, de sem személyes életünkben, sem társadalmi szinten nem elég az emberi akarat és erőfeszítés: nem vagyunk "istenek", hanem vétekre hajlamos emberek, akik saját igyekezetünkből nem tudunk mindíg jót tenni: magasabb tudatosság és hatalom segítségére van szükségünk. Amikor zuhanunk, hiába kapaszkodunk a saját hajunkba, csak isteni erő tud megtartani, hogy ne a szakadékba esve végezzük életünket.

Csak az ember lehet önmaga és a Természet tudatos védelmezője, -vagy pusztítója. 

Embernek lenni egyedülálló aggyal és tudatossággal óriási lehetőség, de ugyanakkor óriási felelősség is. Minden ember tudatában van annak, hogy felelős önmagáért, a másik emberért és a Természetért. De ennek ellenére -ahogy fentebb írtam: gonosszá is tud válni, és hajlamosabb a rosszra, mint a jóra. Pál apostol felismeri az embernek ezt a tulajdonságát: "Nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok."Az önzés csapdájából csak Isten tud kiszabadítani, csak Krisztus útját járva tudunk emberséges-, emberhez méltó életet élni. Martin Heidegger ezért is jelentette ki híressé vált véleményét:

"Minket csak egy/az Isten tud megmenteni!"

"Az embernél nincs semmi csodálatosabb" (Sophocles: Antigone), de csak akkor, ha elfogadja ember-mivoltát, nem képzeli magát mindenhatónak, hanem kéri Isten segítségét, és megcselekszi Isten mindíg készen álló, mindíg jóra vezérlő akatatát. 

"Whatever is true, whatever is noble, whatever is right, whatever is pure, whatever is lovely, whatever is admirable—if anything is excellent or praiseworthy—think about such things."(Philippians 4:8)