Kátyúktól a fekete lyukakig
Bemutatkozik a D3 Seeron, akik Magyarországon elsőként teljesítették az Európai Űrügynökség Technológiai Bróker programját.
Az űripari, autóipari és gyógyászati innovációkkal foglalkozó D3 Seeron csapata tapasztalt mérnökökből és informatikusokból áll, akik egy kánikulai napon meglátogattak minket és meséltek az indulásukról, inspirációikról és ambiciózus céljaikról.
Alapító 1.: Alapvetően mindannyian a műszaki dolgok iránt érdeklődünk elég régóta. Engem gyerekkoromtól kezdve foglalkoztattak a csillagok, aztán ezt a rajongásomat 40 évre félretettem, de most megint a szenvedélyemnek élhetek. Nem is kifejezetten az űrkutatás, hanem maga az űr az, ami érdekel, hobbiból már régóta foglalkozom asztrofotózással is.
Alapító 2.: A nyolcvanas évek végén találkoztam először a számítástechnikával, amikor a számítógépek hozzáférhetővé váltak a magyar családok számára is. Annyira megtetszett ez a világ, hogy a középiskolában és az egyetemen is ebbe az irányba indultam el: informatikusként 2000-ben végeztem, majd egy képfeldolgozással foglalkozó japán céghez szerződtem.
Alapító 3.: Én is már a középiskolában számítógépekkel foglalkoztam, jól ment a matek is, a tanáraim is ösztönöztek, hogy érdemes lenne ebbe az irányba tovább mennem. Viszonylag korán eldöntöttem, hogy soha nem leszek programozó, de aztán mégis ezt kezdtem el tanulni. Az első években szoftvereket fejlesztettem, majd az adatfeldolgozás irányába mentem el. A csapat egyik tagjával évfolyamtársak voltunk az egyetemen, ő inkább a képfeldolgozással, én meg a mögötte lévő adatoknak az értelmezési feldolgozásával foglalkoztam és ebbe az irányba mentem tovább a munkám során is.
Alapító 4.: A műszaki érdeklődésem onnan jött, hogy volt egy ismerős család Hollandiában, akik robottechnológiával foglalkoztak és apukámnak meggyőződésévé vált, hogy nekem is műszaki területen lenne érdemes tanulnom, mert később majd én is Hollandiában fogok élni és dolgozni. Tehát nekem az indíttatás a szülői oldalról indult, mert fogalmam sem volt arról, hogy mit is szeretnék csinálni.
Az űrkutatás pedig úgy jött, hogy egy kedves, ezzel foglalkozó barátom ismertette és szerettette meg velem, illetve mondhatom a többiek nevében is, hogy velünk ennek a területnek a szépségét és fontosságát. Nagyon érzékletesen tudta bemutatni, hogyan lehet magyarként ehhez a témakörhöz kapcsolódni. Földöntúli élmény volt, minden értelemben, mert korábban a tudásunk a témát illetően megállt ott, hogy ismertük Farkas Bertalan nevét.
Korábbi tapasztalatokból. Nekünk nem volt akkora nagy újdonság a vállalkozói létforma, amikor belevágtunk ebbe. Ha munkavállalóként vezető, felsővezető vagy és a sajátodnak érzed a céget, akkor szerintem az majdnem ugyanaz. Én ugyanúgy próbáltam tenni a dolgomat itt is, ezekben a projektben, mint, ahogy egyébként alkalmazottként csináltam.
Tehát nekünk nem is a vállalkozás része volt izgalmas, hanem maga a feladat. Nagyon érdekel minket mindenféle olyan új kihívás, ami nem hétköznapi, amit már tucatszor megcsinált mindenki, hanem tényleg valami újszerű. És ez az, ami vitt minket előre.
Mindannyiunknak van mérnöki és gazdasági háttere, végzettsége, tudása. Jelenleg alkalmazottként más igényeit és céljait támogatjuk, szolgáljuk, és hát nyilván szeretnénk a mi szerelem projektünket úgy fejleszteni, hogy a saját igényeinkre és növekedésünkre koncentrálhassunk.
Igen, így sokkal nyugodtabban tudtunk ebbe beleugrani, nincs rajtunk a kényszer, hogy ebből kellene megélnünk és tényleg azt csinálhatjuk, amit szeretünk. Ha nem ebben a helyzetben lennénk, akkor valószínűleg sokkal erőteljesebben toltuk volna az egészet és biztosan jobb is lenne, de az a fajta nyugodtság, hogy nem ezen múlik a jövőnk, azért hiányozna belőle.
A másik oldalról ugyanakkor ez egy nagyon komoly tudományos munka, nekünk pedig egy nagyon jó szórakozás, meg kikapcsolódás is, ahogy együtt dolgozunk és tesztelünk.
Az űrkutatás azért a legtöbb embernek egy nagyon távoli, misztikus történet, és még nekünk is az egyelőre, de hogyha egy olyan helyzet alakul, hogy bárki megkeres minket, vagy találunk egy olyan piaci rést, ami érdekelhet nagyobb cégeket, gondolkodás nélkül váltanánk erre, mert imádunk ezzel foglalkozni.
Az egyik a kátyú- és pocsolyadetektáló megoldásainknak a piaci értékesítése, jellemzően járműgyártó cégekkel kezdtük el az egyeztetéseket.
A másik láb pedig azoknak a projekteknek a megtalálása, amik ezzel a cégmérettel és szaktudással kivitelezhetők.
Az Európai Űrügynökség (ESA) és a Design Terminal együttműködésében tavaly indult el a Technológiai Bróker program. Ez a kezdeményezés olyan űrtechnológiai megoldásokat keres, amelyek választ adhatnak a hagyományos piaci igényekre, kihívásokra. A program segíti a vállalatok és a megoldást kínáló cégek összekötését is, a Spark Funding alappal pedig 60.000 EUR támogatást biztosít azoknak a cégeknek, amelyek űrtechnológiára alapozva fejlesztenék működésüket.
Persze, az ESA által biztosított támogatással tudott a fejlesztés a tervezett módon megvalósulni. Másrészt rengeteg olyan kihívással találkozunk, amihez nem elegek a hétköznapi megoldások, ezért sokfelé keresünk olyan együttműködő partnereket, leginkább az akadémiai, egyetemi szektorból, akiknek alkalmazható kutatásai vannak az ilyen problémák áthidalására. A BIC által sok potenciális együttműködő partner került a látóterünkbe, köszönhetően a rendezvényeknek, előadásoknak.
Egy BIC rendezvényt követően lehetőségünk volt három órán keresztül beszélgetnünk Farkas Bertalannal. Ismerte, hogy mivel foglalkozunk és jelezte, hogy szívesen találkozna velünk. Fantasztikusan inspiráló volt, rengeteg olyan dolgot is elmondott nekünk, amiről korábban nyilvánosan soha nem beszélt.
Leginkább a tudományos világhoz köthető, ahol már vannak olyan alapkutatások, PHD-programok, amikre már lehet építeni olyan megoldásokat, amelyek space ready-k vagy technológiai transzferrel átalakíthatók és megoldható valamilyen űrhöz kapcsolódó felhasználási terület. A nyereségorientált cégek, amelyeknek már megvan az ügyfélköre vagy a beszállítói köre és megvannak az értékesítési csatornáik is egy olyan halmaz lehet, amik körül csoportosulnak a többiek. Startup oldalról nézve pedig az egyetemi közösségek lehetnek érdekesek.
Érdemes megemlíteni a leginkább külföldön elérhető bemutatókat és vásárokat, amelyeken való megjelenéseket, részvételeket egyébként az ESA BIC is támogatta. Itt lehet az igazán nagyokkal találkozni.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Védelmi Ipari és Űrtechnológiai Szekciójának - aminek egyébként mi is tagjai vagyunk - szoktak lenni online eseményei, ahol Ferencz Orsolya, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos mondja el az aktualitásokat.
Én is úgy látom, hogy nem tudatosul a cégekben, hogy rendelkeznek olyan technológiával, eljárással, folyamattal, ami felhasználható és kihasználható lenne az űrkutatásban, mert mindenki elsősorban a saját területére fókuszál. Másrészt fontos lenne tudatosítani ezekben a cégekben, hogy van részvételi lehetőség az űrkutatásban és ha kérdésük lenne vagy szívesen bemutatnák a már meglévő technológiájukat, akkor tudják, hogy hova, melyik szervezethez érdemes fordulniuk.
Egy hasonlattal élnénk: ma már nem sulykoló fával mosunk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogyha valaki nem nyitott arra, hogy legalább gondoljon olyan irányokra, ágazatokra, ahol esetleg megmérettetheti magát, akkor legalább ne sajnálja le mások próbálkozásait.